Előre, 1955. március (9. évfolyam, 2291-2317. szám)

1955-03-01 / 2291. szám

4 A Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének határozatai MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ Je­lenti: N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió minisz­­tertanácsa elnökének javaslatára a Szovjet­unió Legfelső Szovjetjének Elnöksége a kö­vetkező határozatokat fogadta el: a) L. M. Kaganovicson és V. M. Molotovon kívül, A. J. Mikojánt, M. G. Pervuhint és M. Z. Szaburovot nevezte ki a Szovjetunió minisztertanácsa elnökénak első helyette­seivé. b) A. P. Zavenjagint, V. A. Kucseronkot, P. O. Lobanovot és M. V. Hrunicsevet a Szov­jetunió minisztertanácsa elnökének helyette­seivé nevezte ki. c) Felmentette V. A. Malisevet a Szovjet­unió közép-gépgyártó ipari miniszteri tisztsé­ge alól, minthogy a Szovjetunió miniszterta­nácsán belül megbízást kapott a gépgyártó­ipari minisztériumok csoportjának vezeté­sére. d) A. P. Zavenjagint, a Szovjetunió minisz­tertanácsa elnökének helyettesét nevezte ki a Szovjetunió közép­gépgyártóipari miniszte­révé. DR. BURHOP, angol atomfizikus: Egy atomháborúban Anglia veszthetne a legtöbbet LONDON. (Agerpres.) — A DAILY WOR­KER interjút közöl, amelyben dr. E. H. S. Burhop, a kiváló fizikus válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Dr. Burhop az Egyesült Államokban részt vett az első, atombomba előállításában, most az angol békeharcosok bizottságának alelnöke. A válaszok az an­gol kormánynak arra az elhatározására vo­natkoznak, hogy széleskörű katonai előkészü­leteiket tesz és hidrogé­nbombát gyárt az atomháború céljára. Arra a kérdésre, hogy mi a jelentősége a hidrogénbomba gyártására vonatkozó angol kormányhatározatnak, dr. Burhop így vála­szolt: „Nem hiszem, hogy ez a határozat az angol nép érdekeit szolgálhatja. Egyetlen ország sem vesz itt sét többet, mint a mi országunk egy olyan háborúban, amelyben felhasznál­ják a hidrogén­bombát. Véleményem szerint az a határozat, hogy Anglia hidrogén-bombát fog gyártani, nem erősíti meg Anglia biz­tonságát. Sőt ellenkezőleg: minél nagyobb lesz nukleáris fegyverkezési programulunk, annál inkább­­úrrá lesz rajtunk a bizonytalan­ság érzése“. Dr. Burhop a továbbiakban rámutatott ar­ra, hogy figyelembe véve Anglia földrajzi helyzetét, — mint ismeretes Angliában a la­kosság viszonylag kis területen összpontosul — az atomháború sokmillió ember halálát okozná és mérhetetlen pusztításokat vinne végbe.­ Dr. Burhop kiemelte, hogy még az életbenmaradó lakosság is súlyosan meg­­sínylené ezt. A ZSENMINZSIBAO: Meg kell mondanunk Churchillnek, hogy a Kínai Népköztársaság sohasem mond le Tajvanról PEKING. (Agerpres.) — Az ÚJ KÍNA jelenti. A ZSENMINZSIBAO kommentárt közöl Churchill miniszterelnök Tajvan kérdésében az alsóháznak adott február 23-i írásos vá­laszával kapcsolatban. Churchill ,figyelmen kívül hagyva azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy Tajvan kínai terület, kijelentette, hogy „nagy különbség van a kínai partmenti szigetek és Tajvan kö­zött“. Churchill azonban nem mondta meg, hogy miben áll ez a különbség. A lap emlé­keztet arra, hogy a kairói nyilatkozat, ame­lyet Churchill is aláírt, elismeri, hogy Taj­van Kínához tartozik. A kínai nép és vele együtt minden olyan ország és nép, amely tiszteletben tartja nem­zetközi kötelezettségeit, Tajvant éppenúgy, mint a partmenti szigeteket, kínai területnek tekinti — írja a lap, majd így folytatja: Churchill válasza azt mutatja, hogy bár álcázott formában, de valójában ő is támo­gatja az USA-nak a Kínai Népköztársaság elleni agresszí­v akcióját. Meg kell mondanunk Churchillnek, írja­ be­fejezésül a lap, hogy nincs a világon olyan erő, amely arra kényszeríthetné a kínai né­pet, hogy belenyugodjék az USA agresszió­jába és hogy lemondjon Tajvanról. A japán parlamenti választások eredménye TOKIO (Agerpres). — Február 27-én zaj­lottak le a választások a japán parlament alsóházának, megválasztására. Nemhivatalos adatok szerint a választá­sok eredményeképpen a mandátumok a kö­vetkezőképpen oszlanak meg: Hatoyama miniszter „demokratikus pártja“ — 184 hely; Joszida volt miniszterelnök „Liberális“ párt­ja — 112; baloldali szocialista párt 90 ; jobboldali szocialista párt — 69; m­unkás­­parasztpárt — 3; a kommunista párt —2; más pártok és függetlenek — összesen 7. A régi alsóh­ázban Joszida „Liberális“ pártjának 199 mandátuma volt; Sigem­cu úgynevezett haladó pártjának (amely fuzio­nált Hatoyama demokrata pártjával) — 76; a demokrata pártnak 35 ; a baloldali szocia­lista pártnak 72; a jobboldali szocialista pártnak — 66 ; a munkás-parasztpártnak 5; a kommunista pártnak 1. A kommunista párt mintegy 1.000.000 sza­vazatot kapott, tehát 300.000-rel többet, mint az előző választásokon. Mint a FRANCE PRESSE hírügynökség jelenti, a választások után a tokiói megfi­gyelők megállapították: „Japán határozot­tan a szovjet-japán normális kapcsolatok helyreállítása mellett foglalt állást és minél nagyobb akciószabadságért az Egyesült Ál­lamokkal való kapcsolatokban­. Japánban erős atnerikaellenes hangulat van NEW YORK. (Agerpres.) — James Res­­ton, a NEW YORK TIMES-ban­ közölt cik­kében megcáfolja egyes amerikai lapoknak azt az állítását, hogy Japán gazdasága fel­lendült az úgynevezett amerikai segítség kö­vetkeztében. „Japán gazdasági helyzete egyáltalán nem nevezhető kedvezőnek — írja Reston. Egyéb­ként Japán helyzete politikai szempontból nem rózsás. A közvélemény egyre erőtelje­sebb nyom­ást gyakorol a kormányra, hogy vegye fel újra a kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunióval és a kommunista Kínával“. A cikkíró kénytelen beismerni azt is, hogy Japán lakossága ellenséges szemmel nézi az amerikai csapatok jelenlétét Japánban. A hazafias lelkesedés jegyében zajlottak le a választások a Szovjetunió köztársaságaiban MOSZKVA (Agerpres)­. — A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió 11 köztársaságában , az OSZSZSZK-ban, az Ukrán SZSZK-ban, a Bielorussz SZSZK-ban, az Üzbég SZSZK-ban, a Grúz SZSZK-ban, a Litván SZSZK-ban, a Moldvai SZSZK-ban, a Lett SZSZK-ban, a Tadzsik SZSZK-ban, a Türkmén SZSZK-ban és az Észt SZSZK-ban február 27-én tartot­ták meg a szövetségi köztársaságok az au­tonóm köztársaságok Legfelső Szovjetjei és a helyi szovjetek képviselőinek választását. A szavazás mindenütt reggel 6 órakor kez­dődött és helyi időszámítás szerint éjjel 12 órakor fejeződött be, amikor is a szavazó­­bizottságok megkezdték a szavazatok össze­­számlálását. A szövetségi köztársaságok fővárosaiból érkezett adatok szerint a választások minde­nütt a választók aktív politikai részvételével zajlottak le. A választók többsége még déle­lőtt az urnák elé járult. A többi öt köztársaságban — a Finn-Karéi SZSZK-ban, az örmény SZSZK-ban, az Azerbajdzsán SZSZK-ban, a Kazah SZSZK- ban és a Kirgiz SZSZK-ban — március 6-án tartják meg a választásokat Ki kell szélesíteni a nemzetközi kulturális kapcsolatokat Hja Erenburg nyilatkozott egy lengyel folyóirat munkatársának VARSÓ (Agerpres).­­ A PAP hírügynök­ség jelenti: A PRZEGLOD KULTURALNY a Lengyel Népköztársaság művészeti és kulturális bi­zottságának hetilapja közli Hja Erenburg­­nak, a neves szovjet írónak a nemzetközi kul­turális kapcsolatokról szóló nyilatkozatát. „Mi a Szovjetunióban mindenképpen arra törekszünk — mondotta Erenburg a többi között —, hogy kipótolva a hiányokat jobban megismerjük a külföldi országok kultúráját. Íróik és művészeik alkotásait. Könyvkiadóink mind nagyobbra méretezik munkaterveiket. Az idén több, olvasóközönségünk által még kevéssé ismert író műveinek kiadását készí­tik elő. Most állítanak össze egy antológiát jelenkori francia írók, mint például Mauriac, Martin du Gard a nemrég elhunyt Colette és Franciaország határain túl alig ismert fia­tal francia írók elbeszéléseiből. Kiadják majd a Szovjetunióban Hemingway, Caldwell, ezenkívül hindu, japán és dél-amerikai írók több művét. Tervbe vették a kiadók jelenkori olasz írók — köztük Carlo Levis — művei­nek megjelentetését is“. Az Inosztrannaja Lityeratura című havi folyóirat kiadásának előkészületeiről szólva Erenburg kijelentette: „Tagja vagyok a szerkesztőbizottságnak. A folyóirat első száma júniusban jelenik meg és úgy tervezzük, hogy a lapban egyaránt helyet adunk a demokratikus tábor és a­ tőkés országok íróinak. Az elsők között Hemingway művét, „Az öreg és a tenger­ t“, Robert Merle egyik regényét és Thomas Mann irodalmi arcképsorozatát közöljük. Tanulmányokban ismertetjük majd Montesquieu, Andersen és Cervantes életművét Most készül egy ta­nulmány „Mickiewicz és az orosz irodalom“ címmel. Foglalkozunk majd különböző or­szágok irodalmi irányzataival, színházával, festészetével és más művészeti kérdéseivel. Igen fontosnak tartjuk kulturális kapcsola­taink elmélyítését. Az utóbbi időben sikerült is bővítenünk és fokoznunk ezeket a kapcso­latokat. A Comedie Francaise, a Lengyel Ál­lami Színház együttesei, svéd, hindu és kínai művészek jártak a Szovjetunióban. A világ minden tájáról sok-sok tudós látogat el hazánkba. Egyre több filmet vásárolunk Franciaországból, Olaszországból, Angliából és Amerikából“. Hja­­renburg végül hangsúlyozta : „Küz­­denünk kell az ellen, hogy elszigeteljék a népeket egymástól s hogy sorompókat állít­sanak közénk. Az ilyenszerű törekvések nem a haladás ügyét szolgálják, hanem azokét, akik visszafelé próbálják forgatni a történe­lem kerekét“. ELŐRE A lipcsei nemzetközi mintavásár ünnepélyes megnyitása LIPCSE. (Agerpres). — A TASZSZ je­lenti: Február 26-án a lipcsei színház termében ünnepélyes külsőségek között hivatalosan megnyitották az 1955. évi tavaszi nemzetkö­zi mintavásárt. A megnyitó ünnepségen jelen voltak: J. Dieckmann, a Német Demokratikus Köztár­saság népi kamarájának elnöke; Otto Grote­wohl, az NDK miniszterelnöke; W. Ulbricht, O. Nuschke, K. Schildewan és H. Rau, a mi­nisztertanács alelnökei. Tiszteletbeli vendégekként részt vettek az ünnepségen: A. J. Mikojan, a Szovjetunió minisztertanácsának alelnöke, a lipcsei minta­vásáron­ részvevő szovjet kormányküldöttség vezetője és a küldöttség tagjai: Sz. A. Bori­­szov, a Szovjetunió külkereskedelmi minisz­terének helyettese és N. J. Csesznokov, az OSZSZSZK helyiipari minisztere, valamint G. M. Puskin, a Szovjetuniónak, az NDK- ban akkreditált nagykövete, a Kínai Népköz­­társaság, a Lengyel Népköztársaság, a Cseh­szlovák Köztársaság, a Román Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság küldöttsége s a lipcsei vá­sárra érkezett sok más küldöttség, a diplo­máciai testület tagjai, külföldi újságírók. E. Ulrich, Lipcse főpolgármestere üdvözöl­te a jelenlévőket. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának nevében Heinrich Rau, miniszterelnökhelyettes, gépgyártóipari miniszter mondott beszédet s hangoztatta, hogy a most megnyíló mintavásár előmozdít­ja a nyugati és keleti országok kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak további kibon­takozását. A bangkoki értekezlet az angol-amerikai ellentétek jegyében zajlott le — Amerikai sajtókommentárok — NEW YORK­ (Agerpres). — A délike-­­­letázsiai katonai paktumban (SEATO) részvevő országok külügyminisztereinek bangkoki katonai értekezletét kommentálva, az amerikai lapok külön kiemelik Duliesnek az egyik, ülésem tett kijelentését. Eszerint az USA Délkelet-Ázsiát „a három ázsiai front“ egyikének tekinti. (Az amerikai diplomácia szerint a két másik front — Korea és Taj­van.) Sulzberger, a NEW YORK TIMES tudósí­tója Dullesnek ezt a kijelentését nyílt uta­lásnak tekinti arra vonatkozólag, hogy a dél­keletázsiai katonai tömb a Kínai Népköztár­saság ellen irányul. A NEW YORK HERALD TRIBUNE egyik szerkesztőségi cikkében szintén nyíltan beis­meri, hogy az USA a SEATO-t a Kínai Nép­­köztársaság ellen irányuló politikájában fe­nyegetőzésre akarja felhasználni. A lapok egyben hangsúlyozzák azt is, hogy az értekezlet részvevői a „felforgató elemek“ elleni harc ürügyével intézkedéseket dolgoz­tak ki a délkeletázsiai népek nemzeti felsza­badító mozgalmának, elfojtására. A lapok azonban kénytelenek beismerni, hogy ez az értekezlet az ellentétek légköré­ben zajlott le. Éspedig nemcsak az USA és a délkeletázsiai országok között merültek fel ellentétek, hanem az értekezletet megszerve­ző imperialisták, nevezetesen az USA és Anglia között is. Az amerikai lapok kivona­tokat közölnek a londoni TIMES-ból, amely február 24-én azt írta, hogy az európai kato­nai előkészületekből és a Commonwealth or­szágaiban bizonyos katonai intézkedések „szükségességéből“ kiindulva, Anglia Délkelet- Ázsiát a nemzetközi kérdések egy részének, talán kevéssé fontos részének tekinti, míg az USA Délkelet-Ázsiát „harmadik ázsiai front­tá“ akarja alakítani. Az angol diplomácia taktikai okokból aktívan támogatja a SEATO- nak a délkeletázsiai országok nemzeti fel­szabadító mozgalmának elfogására irányuló intézkedéseit, de ugyanakkor nem meri fenn­tartás nélkül támogatni az USA kintelleres kalandorterveit. Ezek a tervek ugyanis csakis az imperialista hatalmak politikájának újabb csődjével végződhetnének. A NEW YORK TIMES bangkoki hí­radásá­­ban hangsúlyozza, hogy Eden és Dulles tár­gyalásai nyomain a bangkoki értekezleten részvevő amerikaiak és angolok megerősítet­ték, hogy nézeteltérések állnak fenn közöttük mind Tajvan kérdésében, mind más fontos távolkeleti kérdésben. Az angolok például kijelentik: nem értenek egyet azzal, hogy szoros kapcsolatba hozzák Formoza megvé­dését a SEATO terveivel, amiről Dulles be­szélt az értekezleten. A lap szerint igen jellemző, hogy Anglia hivatalos képviselői nem voltak hajlandók hivatalosan kommentálni Dullesnek a „há­rom frontra“ vonatkozó elméletét.­Mint a londoni TIMES bangkoki különtu­­dósítója közli, túllépi a SEATO kereteit Dul­lesnek az a követése, hogy a SEATO-ban részvevő országok támogassák az USA ko­reai, japáni és tajvani katonai intézkedéseit, mert ezek „saját védelmük részét“ képezik. A gazdasági kérdések megvitatása során Pakisztán megbízottja három határozati ja­vaslatot terjesztett elő — bár eredménytele­nül — arra vonatkozólag, hogy létesítsenek a SEATO keretében egy különleges gazdasági szervet a gazdasági tevékenység egybehan­golására. E javaslatokat támogatta a Fülöp­szigetek, valamint Franciaország megbízott­ja. Stassen, a külföldi ügyletekkel foglalkozó amerikai igazgatóság főnöke azonban az ér­tekezleten kijelentette a küldötteknek, hogy ez „az elgondolás nem tetszik Amerikának". Mint a lapok kiemelik, az értekezlet rész­vevői között felmerült ellentétek kifejezésbre jutottak az értekezlet záróközleményében is. A Dulles és Eden közötti nézeteltérések miatt az értekezlet részvevői kénytelenek voltak pótülésen foglalkozni a közlemény kidolgozá­sával. Az amerikai sajtó szintén kénytelen volt beismerni, hogy Ázsia népei egyöntetűen elítélik a­­SEATO agresszí­v céljait és az USA agresszív politikáját egyaránt. Sulzberger, a NEW YORK TIMES bangkoki tudósítója bosszúsan állapítja meg: „Mi fi­zetjük a zenészeket, így hát jogunk van meg­választani a stratégiai zenét De úgy tetszik, nem tudjuk valamennyit táncra kényszeríte­ni.“ 1955. március 1., kedd A Román Népköztársaság kormányának jegyzéke a svájci kormányhoz a Román Népköztársaság berni követsége ellen elkövetett fasiszta bandita-merénylettel kapcsolatban Február 28-án a külügyminisztériumba ké­rették A. Parodit, Svájc bukaresti ügyvivő­jét, és a következő jegyzéket adták át neki: „A román kormánynak nem kerülte el a ügyelmét, hogy a svájci kormány, 1955 feb­ruár 18-i jegyzékében, sajnálkozását fejezi ki a Román Népiköztársaság berni követsége ellen elkövetett­ támadásért és Aurel Setu haláláért. A román kormány a svájci kormány vála­szával kapcsolatban szükségesnek tartja megjegyezni a következőket: 1. A román kormány, február 15-i és 16-i jegyzékében felhívta a svájci kormány fi­gyelmét, hogy milyen felelősség terheli azok-­ nak a nemzetiközi kötelezettségeknek értel­mében, amelyek szerint biztosítania kell a svájci területen levő román diplomáciai misz­­szió helyiségének és irattárának sérthetet­lenségét és a misszió tagjainak személy- és életbiztonságát. A román kormány felszólította a svájci kormányt, állítsa helyre haladéktalanul a Román Népköztársaság berni követségének diplomáciai immunitását, tegyen intézkedé­seket Aurel Setu életének megmentésére, a bűnösök letartóztatására és kiadatására, és felhívta a figyelmét arra, hogy a svájci ha­tóságok késedelmes­kednek a szükséges intéz­kedések elrendelésében. A svájci kormány válaszában kínos meg­lepetését fejezi ki amiatt, hogy a román kor­mány olyan vádakat újít fel ellene, amelyek — a svájci kormány szerint — elhamarko­dottak és alaptalanok. A román kormány véleménye szerint nem az ő jegyzékeit volna szabad sérelmesnek tekinteni, hanem a fasiszta terrorista banda által svájci területen elkövetett támadást, amelyet a svájci kormány nyilvánosan a mai napig sem ítélt el és nem bélyegzett meg. Ami a román kormány jegyzékeit illeti, ezek az adott helyzetben teljesen jogosak voltak ; mint ismeretes, ez a helyzet felhá­borodást keltett az egész nemzetközi közvé­leményben. A román kormány kénytelen megállapítani, hogy jegyzékeit a svájci kormány nem ré­szesítette az adott körülmények megkövetelte figyelemben. Azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket a svájci hatóságok a követség dip­lomáciai immunitásának helyreállítása érde­kében foganatosítottak, lehetetlen észre nem venni ez intézkedések néhány furcsa olda­lát. Azoknak a banditáknak például, akiket a rendőrség a követség épületében be­kerített, megvolt minden lehetőségük arra, hogy nyilatkozzanak a sajtónak, érintkezhet­tek és tárgyalhattak a rendőrökkel és felté­teleket szabhattak a követség épületét kö­rülvevő erős rendőri karhatalommal szem­ben, sőt elfogadtathatták velük e feltétele­ket. A svájci hatóságok a követség diplomáciai immunitásának késedelmes helyreállítását azzal okolják, hogy az agresszió első órái­ban a követség személyzetének egy része a követség épületében tartózkodott. Ez a kö­rülmény azonban nem magyarázhatja meg azt, hogy miért kellett 33 órának eltelnie a megmentésüktől a követség székhelyének a merénylőktől való megtisztításáig. Vájjon normálisnak tekinthető-e ez a hely­zet ? Teljesen jogos a kétkedés abban az irányban, hogy a svájci hatóságok valóban megtettek-e minden intézkedést a követség diplomáciai immunitásának helyreállítására. Azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy semi­­lyen intézkedés sem történt a banditák ál­tal súlyosan megsebesített Aurel Setu mi­előbbi megmentéséért, noha a rendőrséget még az éj folyamán értesítették arról, hogy Setu ott fekszik sebesülten a követség ud­varán. —, megjegyzendő, hogy semmi sem akadályozhatta meg ennek az emberséges cselekedetnek a végrehajtását. Sőt, ez kötelessége lett volna annak a ha­tóságnak, amelynek legfőbb feladata­­ megvé­deni az agresszió áldozatait az agresszorok­­kal szemben. 2. A román kormány meglepetéssel tapasz­talja, hogy a svájci kormány elhárítja magá­ról a felelősséget a román követség és a dip­lomáciai misszió tagjai diplomáciai immuni­tásának szavatolását illetőleg, és nem veszi figyelembe az államok közötti kapcsolatok­ban szentesített és elfogadott nemzetközi jog­szabályok alapvető normáit, amelyeknek ér­telmében az államok különleges védelmet kö­telesek biztosítani a diplomáciai kirendeltsé­geknek és megfelelő intézkedéseket kötelesek tenni, hogy elejét vegyék a külföldi államok képviselőinek immunitását és kiváltságos jo­gait bárki részéről érintő sérelmeknek. Ezekből az általánosan elismert kötelezett­ségekből kifolyólag felelősség terheli azt az államot, amelynek területén erőszakos akció történik valamelyik külföldi diplomáciai ki­­rendeltség ellen, még ak­kor is, ha ennek oka csupán a hatóságok éberségének hiányában vagy figyelmetlenségében rejlik. Természetesen felvetődik a kérdés, hogyan volt lehetséges, hogy Svájc fővárosában meg­támadják a Román Népköztársaság követsé­gét­­— anélkül, hogy a rendőrség, amely biz­tosítani köteles a követség védelmét, tudo­mást szerzett volna a támadásról és megtette volna a szükséges intézkedéseket a támadás megelőzésére, illetve a követség megvédé­sére­ . Úgy látszik, a jelen esetben lehetséges volt, hogy egy felfegyverzett banda átlépje a svájci határt, vagy hogy megalakuljon Svájc terü­letén, kapcsolatot teremtsen cinkosaival, részletesen előkészítse és végre is hajtsa tá­madását a Román Népköztársaság székháza ellen, Svájc fővárosának központjában, anél­kül, hogy a svájci hatóságok a támadás va­lamelyik fázisában közbelép­teéi volna. Világosan látszik ebből, hogy a svájci ha­tóságok elmulasztották azokat a védelmi in­tézkedéseiket, amelyekkel megakadályozhatták volna, hogy a Román Népköztársaság követ­sége ellen ilyen támadást hajtsanak végre. Az egész közvélemény előtt világossá vált, hogy ezt a bűncselekményt terrorista fasiszta csoportok, a „vasgárda“ nevű volt náci­ szerve­zet elemei követték el, akik megszöktek Ro­mániából, hogy a román nép előtt ne kelljen felelniök bűntetteikért és törvénytelenségei­­kért. Ezek a bűnözők elárult országukkal szem­ben táplált gyűlöletükben s tehetetlenségük­ben, gyilkossághoz és rabláshoz folyamodtak. A „vasgárdát“, amelynek annak idején — mint ismeretes — számos romániai politikus és honpolgár esett áldozatául, mindig ez a mód­szer jellemezte. Megjegyzendő, hogy alig néhány nappal a támadás elkövetése után a svájci hatóságok eltűrték a terrorista bandák kiküldötteinek bizonyos megnyilatkozásait. M. Farcasanu és B. Niculescu, a terroristák két ismert ve­zetője például, február 19-én Genfben el­hangzott nyilvános kijelentéseiben, dicsőí­tette a bűntettet és újabb bűncselekmények­re izgatott a Román Népköztársaság ellen. A román kormány nyomatékosan kéri a svájci kormányt, tegyen hathatós intézkedé­seket annak megtiltására, hogy terrorista egyének, bandák és szervezetek svájci terü­leten tevékenységet fejthessenek ki a Román Népköztársaság ellen. 3. A svájci kormány a Svájc belterületén érvényes törvényekre hivatkozik, valamint arra, hogy Románia és Svájc között nincs kiadatási szerződés, s azt állítja jegyzéké­ben, hogy emiatt nem teljesítheti a román kormány kiadatási kérelmét. A Román Népköztársaság berni követsége ellen elkövetett fasiszta bandita-merénylet rendkívül súlyos jellegénél fogva, és figye­lembe véve Aurel Setu meggyilkolását, to­vábbá a román közvélemény mélységes fel­háborodását, a rom­án kormánynak az a véle­ménye, hogy törvényes aktusként és a Román Népköztársaságot joggal megillető jóváté­telként, a légionárius bűnöző bandát feltét­lenül ki kell adni. A román kormány fenn­tartja magának a jogot, hogy erre a kér­désre még visszatérjen. A román kormány tudomásul veszi a sváj­ci kormánynak azt a nyilatkozatát, hogy el­jár a támadók ellen. . A román kormánynak sajnálattal kell meg­állapítania, hogy nyomatékos felszólítása ellenére, a svájci kormány a mai napig sem közölte vele sem a letartóztatottak számát, sem kilétüket, sem pedig a megszökött tá­madók számát. A román kormány nyomatékosan kéri a svájci kormányt, hogy a svájci igazságszol­gáltatás által a terrorista banda ellen folya­matba tett vizsgálat egész tartamára gon­doskodjék a következőkről:" a) tegyenek meg minden szükséges intéz­kedést a történtek minden oldalának kivizs­gálására, az összes bűnösök felfedésére és a terrorista merénylet megszervezőihez vezető összes szálak felkutatására ; b) a Román Népköztársaság berni ügyvi­vője a bűnügyi perrendtartásra vonatkozó szövetségi törvény 118. szakasza értelmében a román állam nevében sértett félként jelen lehessen a vádlottak kihallgatásánál és a bizonyítási eljárás lefolytatásánál; c) a svájci kormány tájékoztassa a román kormányt a kihallgatások és a vizsgálat me­netéről. A román kormány a román állam részére egyúttal kártérítést követel a svájci kormány­tól az előállott károkért és kártérítést köve­tel Aurel Setu családja számára. A román kormány meg van győződve ar­ról, hogy kívánságainak figyelembevétele csak előmozdíthatja azokat a normális kap­csolatokat, amelyeknek az államok között fenn kell államok. A román kormány reméli, hogy a svájci kormány a Román Népköztársaság és Svájc közti normális kapcsolatok érdekében eleget fog tenni jogos kívánságainak“. (Agerpres). A Béke-Világtanács határozatának értel­mében az idén ünnepélyesen megemlékeznek­ Adam Miczkiewicz, a kiváló lengyel író ha­lálainak 100. évfordulójáról. Eddigi adatok szerint a Kínai Népköztár­saságban több mint 21.000.000 aláírást gyűj­töttek a Béke-Világtanács bárójának bécsi felhívására. Van Fleet amerikai tábornok, aki ez idő szerint Iránban tartózkodik, február 23-án tárgyalt Irán hadügyminiszterével és az iráni hadsereg vezérkari főnökével. Február 24-én felülvizsgálta a I. hadosztályt. Van Fleet február 25-én repülőgépen Iszfahanba és Si­­razba ment, ahonnan majd tovább utazik Karácsba. Február 26-án szovjet-csehszlovák légi for­galmi egyezmény jött létre. Az egyezmény értelmében szovjet és cseh­szlovák utasszállító repülőgépek rendszere­sen közlekedni fognak Moszkva és Prága között. A párizsi egyezmények ratifikálásának vitáj­a az olasz szenátusban ROMA (Agerpres) . — A TASZSZ jelenti: Az olasz szenátus február 26-án folytatta a párizsi egyezmények ratifikálására vonat­kozó törvénytervezet vitáját. Jannaccone független szenátor, a liberális párt volt tagja, ismert gazdasági szakértő, élesen bírálta az egyezményeket. Jannaccone a következő két kérdést tette fel Martino külügyminiszternek : 1. Kifejtette-e az olasz kormány az angol és amerikai kormány előtt annak a szüksé­gességét, hogy mielőtt rátérnének Németor­szág felfegyverzésére, dolgozzanak ki kon­krét programot a Szovjetunióval való tárgya­lásokra ? Ez a program irányozza elő az atomháború megtiltását, a fegyverkezés korlá­tozását és a lehetőséghez mérten a békés egymás mellett létezés elvének megvalósítá­sát. 2. Rámutatott-e az olasz kormány arra, hogy felül kell vizsgálni az északatlanti szer­ződés és a brüsszeli szerződés ama pontjait, amelyek kötelezővé teszik a kölcsönös segély­nyújtást ? Amennyiben a kormány nem ad konkrét vá­laszt erre a két kérdésre, politikai és történel­mi felelősség terheli az általa megkötött egyez­mények következményeiért — mondotta a szenátor. Banfi kommunista szenátor kijelentette, hogy ha Olaszország csatlakozik a nyugat­európai szövetséghez, elveszti nemzeti függet­lenségét. A szenátor hangsúlyozta, hogy a nyugateurópai szövetség belső felépítése in­gatag, mert olyan országokat foglal magában, amelyeknek politikai, gazdasági és katonai érdekei kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással. Nyugat-Németország, ahol ugyan­azok a politikai és társadalmi erők uralkod­nak, amelyek annak idején a nácizmust támo­gatták, elkerülhetetlenül azon lesz, hogy ezt a szövetséget terjeszkedési céljaira használja fel. Mariotti szocialista szenátor felhívta a fi­gyelmet arra, hogy Olaszország részvétele a nyugateurópai szövetségben egész gazdasá­gát alárendelné más, erősebb országok kato­nai követelményeinek. Az olasz szenátus folytatja a vitát. A Bundestag a német nép akaratát semmibe véve ratifikálta a párizsi egyezményeket BERLIN (Agerpres). A TASZSZ jelenti: A bonni Bundestagban február 27-én 12 órakor (helyi időszámítás) megkezdődött a párizsi egyezmények harmadszori olvasása. Mint megírtuk, a Bundestagban február 16-án szakaszonként ■ szavazták meg a párizsi egyezményeket. A reakciós többségnek sike­rült­­keresztülhajszolnia a Bundestagban a párizsi egyezményeket­­Saar-vidékre vonatkozó megállapodást­. A szavazás eredményének melgfirdetése után Wehner, a Német Szociáldemokrata Párt kép­viselője javasolta a párizsi egyezmények har­madszori olvasásának elhalasztását. Wehnert támogatta Menzel, a párt egy másik képvise­lője is. A Bundestag reakciós többsége azonban Klesinger kereszténydemokrata képviselő ja­­vaslata mellett foglalt állást. Kiesinger ugyanis követelte ,hogy a Bundestag utasít­sa el Wehner javaslatát és február 27-én tér­jenek át a párizsi egyezmények harmadszori olvasására. Mint az ADN hírügynökség jelenti, a pári­zsi egyezmények másodszori olvasása után a Bundestag képviselői határozati javaslatot fogadtak el, amelyben követelték, hogy a pá­­­rizsi egyezmények ratifikálása után szervez­zenek újabb négyhatalmi tárgyalásokat Né­metország egyesítése érdekében. Adenauernek azért volt szüksége erre a demagóg mester­kedésre, hogy félrevezesse mind a nyugatné­metországi, mind a külföldi közvéleményt. A párizsi egyezmények harmadszori olva­sása február 27-én lényegében Adenauer és a Bundestagban képviselt pártok csoportel­­nökeinek beszédéből állt. A vita megnyitásakor Adenauer kancellár kijelentette: a Bundestag szilárd elhatározá­sa, hogy a párizsi egyezmények útján halad­jon, tehát Nyugat-Németország fel­fegyver­zé­sének és a háború előkészítésének útján. Azt­­ állította továbbá, hogy a párizsi katonai egyezmények az ország egyesítését, a szabad­ságot és a békét szolgálnák, noha minden jó­­zan gondolkodású ember előtt világos, hogy ezek az egyezmények pontosan ellenkező eredményre vezetnek. Felbátorítva a másodszori olvasás szava­zási eredményeitől, a bonni kancellár elhatá­rozta, hogy egyszerű formalitássá változtatja a harmadszori olvasást s csak egyetlen do­log érdekelte: az, hogy mielőbb végezzen­­ a „formalitásokkal“. Bár a Bundestag nyilván­való többségével rendelkezett, Adenauer mé­gis nyugtalan és ingerült volt Nyugtalaní­tották őt azok az események, amelyek a par­lament falain túl bontakoznak ki egész Nyu­­gat-Németországban. Ezután OUenhauer, a Német Szociálde-­­mokrata párt elnöke emelkedett szólásra. OUenhauer mindenekelőtt kifejtette: a párizsi egyezmények jóváhagyása ellenkezik a német nép akaratával. A „német kiáltványra“ vonat­kozó aláírásgyűjtési kampányra utalva, a­­mely rendkívül feldühösítette a kormánykoa­líció képviselőit, Orenhauer kijelentette: a német népnek joga van arra, hogy részt ve­gyen saját sorsának eldöntésében. A nép­szavazás adatainak alapján kimutatta, hogy Nyugat-Németország lakosságának túlnyomó többsége követeli, hogy a Németország egye­sítésére vonatkozó tárgyalásokat tartsák meg a párizsi egyezmények ratifikálása előtt. A népszavazás elleni támadásokat Odenhauer a demokráciával összeférhetetlen akcióknak mi­­nősítette. A szovjet kormánynak a német kér­désben tett javaslataira utalva, Odenhauer hangsúlyozta, hogy nem szabad az ilyen ja­vaslatokat figyelmen kívül hagyni. Odenhauer megcáfolta Adenauer azon állí­tását, hogy a Szovjetunió nem engedélyezné a szabad választásokat Németországban és ezzel kapcsolatban hivatkozott a szovjet kor­mány legújabb nyilatkozataira a német kér­désben, amelyekből kitűnik Adenauer állítá­sainak alaptalansága. Más parlamenti csoportok képviselőinek felszólalásai után a Bundestag áttért a sza­vazásra. Az egyezmények négy részét külön-külön szavazta meg a Bundestag. A megszállási rendszer megszüntetésére vonatkozó szerződéssel kapcsolatban a jelen­volt 475 képviselő közül 324 szavazott a ja­vaslat mellett és 151 ellene. Nyugat-Német­­ország belépését a nyugateurópai unióba és az északatlanti szerződésbe 473 képviselő kö­zül 314 szavazta meg, 157-en ellene szavaz­tak, ketten tartózkodtak a szavazástól; az ide­gen csapatok állomásozására vonatkozó egyezménnyel kapcsolatban 474 képviselő kö­zül 321 szavazott a javaslat mellett és 153 ellene; a Saar-vidékre vonatkozó egyezmény­nyel kapcsolatban 474 képviselő közül 263 szavazott a javaslat mellett, 202 a javaslat ellen, 9 képviselő pedig tartózkodott a szava­zástól. A Bundestag reakciós többsége tehát a harmadik olvasáskor is elfogadta a párizsi egyezményeket s ezzel újból bebizonyította, hogy a bonni militaristák és revánsisták a német militarizmus újjáélesztésének és a há­borús előkészületeknek politikáját folytatva, semmibe veszik a német nép­­ túlnyomó több­ségének akaratát, határozott tiltakozását Nyugat-Németország felfegyverzése és kato­nai csoportosulásokban való részvétele ellen. Ugyanazt a nótát fújják Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest, Piața Scinteii Nr. 1, Telefon 7.42.29. Előfizetések a postahivataloknál, a levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scinteii „I. V. Stalin“. ^

Next