Előre, 1955. március (9. évfolyam, 2291-2317. szám)
1955-03-01 / 2291. szám
4 A Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének határozatai MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ Jelenti: N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének javaslatára a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének Elnöksége a következő határozatokat fogadta el: a) L. M. Kaganovicson és V. M. Molotovon kívül, A. J. Mikojánt, M. G. Pervuhint és M. Z. Szaburovot nevezte ki a Szovjetunió minisztertanácsa elnökénak első helyetteseivé. b) A. P. Zavenjagint, V. A. Kucseronkot, P. O. Lobanovot és M. V. Hrunicsevet a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének helyetteseivé nevezte ki. c) Felmentette V. A. Malisevet a Szovjetunió közép-gépgyártó ipari miniszteri tisztsége alól, minthogy a Szovjetunió minisztertanácsán belül megbízást kapott a gépgyártóipari minisztériumok csoportjának vezetésére. d) A. P. Zavenjagint, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének helyettesét nevezte ki a Szovjetunió középgépgyártóipari miniszterévé. DR. BURHOP, angol atomfizikus: Egy atomháborúban Anglia veszthetne a legtöbbet LONDON. (Agerpres.) — A DAILY WORKER interjút közöl, amelyben dr. E. H. S. Burhop, a kiváló fizikus válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Dr. Burhop az Egyesült Államokban részt vett az első, atombomba előállításában, most az angol békeharcosok bizottságának alelnöke. A válaszok az angol kormánynak arra az elhatározására vonatkoznak, hogy széleskörű katonai előkészületeiket tesz és hidrogénbombát gyárt az atomháború céljára. Arra a kérdésre, hogy mi a jelentősége a hidrogénbomba gyártására vonatkozó angol kormányhatározatnak, dr. Burhop így válaszolt: „Nem hiszem, hogy ez a határozat az angol nép érdekeit szolgálhatja. Egyetlen ország sem vesz itt sét többet, mint a mi országunk egy olyan háborúban, amelyben felhasználják a hidrogénbombát. Véleményem szerint az a határozat, hogy Anglia hidrogén-bombát fog gyártani, nem erősíti meg Anglia biztonságát. Sőt ellenkezőleg: minél nagyobb lesz nukleáris fegyverkezési programulunk, annál inkábbúrrá lesz rajtunk a bizonytalanság érzése“. Dr. Burhop a továbbiakban rámutatott arra, hogy figyelembe véve Anglia földrajzi helyzetét, — mint ismeretes Angliában a lakosság viszonylag kis területen összpontosul — az atomháború sokmillió ember halálát okozná és mérhetetlen pusztításokat vinne végbe. Dr. Burhop kiemelte, hogy még az életbenmaradó lakosság is súlyosan megsínylené ezt. A ZSENMINZSIBAO: Meg kell mondanunk Churchillnek, hogy a Kínai Népköztársaság sohasem mond le Tajvanról PEKING. (Agerpres.) — Az ÚJ KÍNA jelenti. A ZSENMINZSIBAO kommentárt közöl Churchill miniszterelnök Tajvan kérdésében az alsóháznak adott február 23-i írásos válaszával kapcsolatban. Churchill ,figyelmen kívül hagyva azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy Tajvan kínai terület, kijelentette, hogy „nagy különbség van a kínai partmenti szigetek és Tajvan között“. Churchill azonban nem mondta meg, hogy miben áll ez a különbség. A lap emlékeztet arra, hogy a kairói nyilatkozat, amelyet Churchill is aláírt, elismeri, hogy Tajvan Kínához tartozik. A kínai nép és vele együtt minden olyan ország és nép, amely tiszteletben tartja nemzetközi kötelezettségeit, Tajvant éppenúgy, mint a partmenti szigeteket, kínai területnek tekinti — írja a lap, majd így folytatja: Churchill válasza azt mutatja, hogy bár álcázott formában, de valójában ő is támogatja az USA-nak a Kínai Népköztársaság elleni agresszív akcióját. Meg kell mondanunk Churchillnek, írja befejezésül a lap, hogy nincs a világon olyan erő, amely arra kényszeríthetné a kínai népet, hogy belenyugodjék az USA agressziójába és hogy lemondjon Tajvanról. A japán parlamenti választások eredménye TOKIO (Agerpres). — Február 27-én zajlottak le a választások a japán parlament alsóházának, megválasztására. Nemhivatalos adatok szerint a választások eredményeképpen a mandátumok a következőképpen oszlanak meg: Hatoyama miniszter „demokratikus pártja“ — 184 hely; Joszida volt miniszterelnök „Liberális“ pártja — 112; baloldali szocialista párt 90 ; jobboldali szocialista párt — 69; munkásparasztpárt — 3; a kommunista párt —2; más pártok és függetlenek — összesen 7. A régi alsóházban Joszida „Liberális“ pártjának 199 mandátuma volt; Sigemcu úgynevezett haladó pártjának (amely fuzionált Hatoyama demokrata pártjával) — 76; a demokrata pártnak 35 ; a baloldali szocialista pártnak 72; a jobboldali szocialista pártnak — 66 ; a munkás-parasztpártnak 5; a kommunista pártnak 1. A kommunista párt mintegy 1.000.000 szavazatot kapott, tehát 300.000-rel többet, mint az előző választásokon. Mint a FRANCE PRESSE hírügynökség jelenti, a választások után a tokiói megfigyelők megállapították: „Japán határozottan a szovjet-japán normális kapcsolatok helyreállítása mellett foglalt állást és minél nagyobb akciószabadságért az Egyesült Államokkal való kapcsolatokban. Japánban erős atnerikaellenes hangulat van NEW YORK. (Agerpres.) — James Reston, a NEW YORK TIMES-ban közölt cikkében megcáfolja egyes amerikai lapoknak azt az állítását, hogy Japán gazdasága fellendült az úgynevezett amerikai segítség következtében. „Japán gazdasági helyzete egyáltalán nem nevezhető kedvezőnek — írja Reston. Egyébként Japán helyzete politikai szempontból nem rózsás. A közvélemény egyre erőteljesebb nyomást gyakorol a kormányra, hogy vegye fel újra a kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunióval és a kommunista Kínával“. A cikkíró kénytelen beismerni azt is, hogy Japán lakossága ellenséges szemmel nézi az amerikai csapatok jelenlétét Japánban. A hazafias lelkesedés jegyében zajlottak le a választások a Szovjetunió köztársaságaiban MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió 11 köztársaságában , az OSZSZSZK-ban, az Ukrán SZSZK-ban, a Bielorussz SZSZK-ban, az Üzbég SZSZK-ban, a Grúz SZSZK-ban, a Litván SZSZK-ban, a Moldvai SZSZK-ban, a Lett SZSZK-ban, a Tadzsik SZSZK-ban, a Türkmén SZSZK-ban és az Észt SZSZK-ban február 27-én tartották meg a szövetségi köztársaságok az autonóm köztársaságok Legfelső Szovjetjei és a helyi szovjetek képviselőinek választását. A szavazás mindenütt reggel 6 órakor kezdődött és helyi időszámítás szerint éjjel 12 órakor fejeződött be, amikor is a szavazóbizottságok megkezdték a szavazatok összeszámlálását. A szövetségi köztársaságok fővárosaiból érkezett adatok szerint a választások mindenütt a választók aktív politikai részvételével zajlottak le. A választók többsége még délelőtt az urnák elé járult. A többi öt köztársaságban — a Finn-Karéi SZSZK-ban, az örmény SZSZK-ban, az Azerbajdzsán SZSZK-ban, a Kazah SZSZK- ban és a Kirgiz SZSZK-ban — március 6-án tartják meg a választásokat Ki kell szélesíteni a nemzetközi kulturális kapcsolatokat Hja Erenburg nyilatkozott egy lengyel folyóirat munkatársának VARSÓ (Agerpres). A PAP hírügynökség jelenti: A PRZEGLOD KULTURALNY a Lengyel Népköztársaság művészeti és kulturális bizottságának hetilapja közli Hja Erenburgnak, a neves szovjet írónak a nemzetközi kulturális kapcsolatokról szóló nyilatkozatát. „Mi a Szovjetunióban mindenképpen arra törekszünk — mondotta Erenburg a többi között —, hogy kipótolva a hiányokat jobban megismerjük a külföldi országok kultúráját. Íróik és művészeik alkotásait. Könyvkiadóink mind nagyobbra méretezik munkaterveiket. Az idén több, olvasóközönségünk által még kevéssé ismert író műveinek kiadását készítik elő. Most állítanak össze egy antológiát jelenkori francia írók, mint például Mauriac, Martin du Gard a nemrég elhunyt Colette és Franciaország határain túl alig ismert fiatal francia írók elbeszéléseiből. Kiadják majd a Szovjetunióban Hemingway, Caldwell, ezenkívül hindu, japán és dél-amerikai írók több művét. Tervbe vették a kiadók jelenkori olasz írók — köztük Carlo Levis — műveinek megjelentetését is“. Az Inosztrannaja Lityeratura című havi folyóirat kiadásának előkészületeiről szólva Erenburg kijelentette: „Tagja vagyok a szerkesztőbizottságnak. A folyóirat első száma júniusban jelenik meg és úgy tervezzük, hogy a lapban egyaránt helyet adunk a demokratikus tábor és a tőkés országok íróinak. Az elsők között Hemingway művét, „Az öreg és a tenger t“, Robert Merle egyik regényét és Thomas Mann irodalmi arcképsorozatát közöljük. Tanulmányokban ismertetjük majd Montesquieu, Andersen és Cervantes életművét Most készül egy tanulmány „Mickiewicz és az orosz irodalom“ címmel. Foglalkozunk majd különböző országok irodalmi irányzataival, színházával, festészetével és más művészeti kérdéseivel. Igen fontosnak tartjuk kulturális kapcsolataink elmélyítését. Az utóbbi időben sikerült is bővítenünk és fokoznunk ezeket a kapcsolatokat. A Comedie Francaise, a Lengyel Állami Színház együttesei, svéd, hindu és kínai művészek jártak a Szovjetunióban. A világ minden tájáról sok-sok tudós látogat el hazánkba. Egyre több filmet vásárolunk Franciaországból, Olaszországból, Angliából és Amerikából“. Hjarenburg végül hangsúlyozta : „Küzdenünk kell az ellen, hogy elszigeteljék a népeket egymástól s hogy sorompókat állítsanak közénk. Az ilyenszerű törekvések nem a haladás ügyét szolgálják, hanem azokét, akik visszafelé próbálják forgatni a történelem kerekét“. ELŐRE A lipcsei nemzetközi mintavásár ünnepélyes megnyitása LIPCSE. (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: Február 26-án a lipcsei színház termében ünnepélyes külsőségek között hivatalosan megnyitották az 1955. évi tavaszi nemzetközi mintavásárt. A megnyitó ünnepségen jelen voltak: J. Dieckmann, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke; Otto Grotewohl, az NDK miniszterelnöke; W. Ulbricht, O. Nuschke, K. Schildewan és H. Rau, a minisztertanács alelnökei. Tiszteletbeli vendégekként részt vettek az ünnepségen: A. J. Mikojan, a Szovjetunió minisztertanácsának alelnöke, a lipcsei mintavásáron részvevő szovjet kormányküldöttség vezetője és a küldöttség tagjai: Sz. A. Boriszov, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterének helyettese és N. J. Csesznokov, az OSZSZSZK helyiipari minisztere, valamint G. M. Puskin, a Szovjetuniónak, az NDK- ban akkreditált nagykövete, a Kínai Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Román Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság küldöttsége s a lipcsei vásárra érkezett sok más küldöttség, a diplomáciai testület tagjai, külföldi újságírók. E. Ulrich, Lipcse főpolgármestere üdvözölte a jelenlévőket. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának nevében Heinrich Rau, miniszterelnökhelyettes, gépgyártóipari miniszter mondott beszédet s hangoztatta, hogy a most megnyíló mintavásár előmozdítja a nyugati és keleti országok kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak további kibontakozását. A bangkoki értekezlet az angol-amerikai ellentétek jegyében zajlott le — Amerikai sajtókommentárok — NEW YORK (Agerpres). — A délike-letázsiai katonai paktumban (SEATO) részvevő országok külügyminisztereinek bangkoki katonai értekezletét kommentálva, az amerikai lapok külön kiemelik Duliesnek az egyik, ülésem tett kijelentését. Eszerint az USA Délkelet-Ázsiát „a három ázsiai front“ egyikének tekinti. (Az amerikai diplomácia szerint a két másik front — Korea és Tajvan.) Sulzberger, a NEW YORK TIMES tudósítója Dullesnek ezt a kijelentését nyílt utalásnak tekinti arra vonatkozólag, hogy a délkeletázsiai katonai tömb a Kínai Népköztársaság ellen irányul. A NEW YORK HERALD TRIBUNE egyik szerkesztőségi cikkében szintén nyíltan beismeri, hogy az USA a SEATO-t a Kínai Népköztársaság ellen irányuló politikájában fenyegetőzésre akarja felhasználni. A lapok egyben hangsúlyozzák azt is, hogy az értekezlet részvevői a „felforgató elemek“ elleni harc ürügyével intézkedéseket dolgoztak ki a délkeletázsiai népek nemzeti felszabadító mozgalmának, elfojtására. A lapok azonban kénytelenek beismerni, hogy ez az értekezlet az ellentétek légkörében zajlott le. Éspedig nemcsak az USA és a délkeletázsiai országok között merültek fel ellentétek, hanem az értekezletet megszervező imperialisták, nevezetesen az USA és Anglia között is. Az amerikai lapok kivonatokat közölnek a londoni TIMES-ból, amely február 24-én azt írta, hogy az európai katonai előkészületekből és a Commonwealth országaiban bizonyos katonai intézkedések „szükségességéből“ kiindulva, Anglia Délkelet- Ázsiát a nemzetközi kérdések egy részének, talán kevéssé fontos részének tekinti, míg az USA Délkelet-Ázsiát „harmadik ázsiai fronttá“ akarja alakítani. Az angol diplomácia taktikai okokból aktívan támogatja a SEATO- nak a délkeletázsiai országok nemzeti felszabadító mozgalmának elfogására irányuló intézkedéseit, de ugyanakkor nem meri fenntartás nélkül támogatni az USA kintelleres kalandorterveit. Ezek a tervek ugyanis csakis az imperialista hatalmak politikájának újabb csődjével végződhetnének. A NEW YORK TIMES bangkoki híradásában hangsúlyozza, hogy Eden és Dulles tárgyalásai nyomain a bangkoki értekezleten részvevő amerikaiak és angolok megerősítették, hogy nézeteltérések állnak fenn közöttük mind Tajvan kérdésében, mind más fontos távolkeleti kérdésben. Az angolok például kijelentik: nem értenek egyet azzal, hogy szoros kapcsolatba hozzák Formoza megvédését a SEATO terveivel, amiről Dulles beszélt az értekezleten. A lap szerint igen jellemző, hogy Anglia hivatalos képviselői nem voltak hajlandók hivatalosan kommentálni Dullesnek a „három frontra“ vonatkozó elméletét.Mint a londoni TIMES bangkoki különtudósítója közli, túllépi a SEATO kereteit Dullesnek az a követése, hogy a SEATO-ban részvevő országok támogassák az USA koreai, japáni és tajvani katonai intézkedéseit, mert ezek „saját védelmük részét“ képezik. A gazdasági kérdések megvitatása során Pakisztán megbízottja három határozati javaslatot terjesztett elő — bár eredménytelenül — arra vonatkozólag, hogy létesítsenek a SEATO keretében egy különleges gazdasági szervet a gazdasági tevékenység egybehangolására. E javaslatokat támogatta a Fülöpszigetek, valamint Franciaország megbízottja. Stassen, a külföldi ügyletekkel foglalkozó amerikai igazgatóság főnöke azonban az értekezleten kijelentette a küldötteknek, hogy ez „az elgondolás nem tetszik Amerikának". Mint a lapok kiemelik, az értekezlet részvevői között felmerült ellentétek kifejezésbre jutottak az értekezlet záróközleményében is. A Dulles és Eden közötti nézeteltérések miatt az értekezlet részvevői kénytelenek voltak pótülésen foglalkozni a közlemény kidolgozásával. Az amerikai sajtó szintén kénytelen volt beismerni, hogy Ázsia népei egyöntetűen elítélik aSEATO agresszív céljait és az USA agresszív politikáját egyaránt. Sulzberger, a NEW YORK TIMES bangkoki tudósítója bosszúsan állapítja meg: „Mi fizetjük a zenészeket, így hát jogunk van megválasztani a stratégiai zenét De úgy tetszik, nem tudjuk valamennyit táncra kényszeríteni.“ 1955. március 1., kedd A Román Népköztársaság kormányának jegyzéke a svájci kormányhoz a Román Népköztársaság berni követsége ellen elkövetett fasiszta bandita-merénylettel kapcsolatban Február 28-án a külügyminisztériumba kérették A. Parodit, Svájc bukaresti ügyvivőjét, és a következő jegyzéket adták át neki: „A román kormánynak nem kerülte el a ügyelmét, hogy a svájci kormány, 1955 február 18-i jegyzékében, sajnálkozását fejezi ki a Román Népiköztársaság berni követsége ellen elkövetett támadásért és Aurel Setu haláláért. A román kormány a svájci kormány válaszával kapcsolatban szükségesnek tartja megjegyezni a következőket: 1. A román kormány, február 15-i és 16-i jegyzékében felhívta a svájci kormány figyelmét, hogy milyen felelősség terheli azok- nak a nemzetiközi kötelezettségeknek értelmében, amelyek szerint biztosítania kell a svájci területen levő román diplomáciai miszszió helyiségének és irattárának sérthetetlenségét és a misszió tagjainak személy- és életbiztonságát. A román kormány felszólította a svájci kormányt, állítsa helyre haladéktalanul a Román Népköztársaság berni követségének diplomáciai immunitását, tegyen intézkedéseket Aurel Setu életének megmentésére, a bűnösök letartóztatására és kiadatására, és felhívta a figyelmét arra, hogy a svájci hatóságok késedelmeskednek a szükséges intézkedések elrendelésében. A svájci kormány válaszában kínos meglepetését fejezi ki amiatt, hogy a román kormány olyan vádakat újít fel ellene, amelyek — a svájci kormány szerint — elhamarkodottak és alaptalanok. A román kormány véleménye szerint nem az ő jegyzékeit volna szabad sérelmesnek tekinteni, hanem a fasiszta terrorista banda által svájci területen elkövetett támadást, amelyet a svájci kormány nyilvánosan a mai napig sem ítélt el és nem bélyegzett meg. Ami a román kormány jegyzékeit illeti, ezek az adott helyzetben teljesen jogosak voltak ; mint ismeretes, ez a helyzet felháborodást keltett az egész nemzetközi közvéleményben. A román kormány kénytelen megállapítani, hogy jegyzékeit a svájci kormány nem részesítette az adott körülmények megkövetelte figyelemben. Azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket a svájci hatóságok a követség diplomáciai immunitásának helyreállítása érdekében foganatosítottak, lehetetlen észre nem venni ez intézkedések néhány furcsa oldalát. Azoknak a banditáknak például, akiket a rendőrség a követség épületében bekerített, megvolt minden lehetőségük arra, hogy nyilatkozzanak a sajtónak, érintkezhettek és tárgyalhattak a rendőrökkel és feltételeket szabhattak a követség épületét körülvevő erős rendőri karhatalommal szemben, sőt elfogadtathatták velük e feltételeket. A svájci hatóságok a követség diplomáciai immunitásának késedelmes helyreállítását azzal okolják, hogy az agresszió első óráiban a követség személyzetének egy része a követség épületében tartózkodott. Ez a körülmény azonban nem magyarázhatja meg azt, hogy miért kellett 33 órának eltelnie a megmentésüktől a követség székhelyének a merénylőktől való megtisztításáig. Vájjon normálisnak tekinthető-e ez a helyzet ? Teljesen jogos a kétkedés abban az irányban, hogy a svájci hatóságok valóban megtettek-e minden intézkedést a követség diplomáciai immunitásának helyreállítására. Azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy semilyen intézkedés sem történt a banditák által súlyosan megsebesített Aurel Setu mielőbbi megmentéséért, noha a rendőrséget még az éj folyamán értesítették arról, hogy Setu ott fekszik sebesülten a követség udvarán. —, megjegyzendő, hogy semmi sem akadályozhatta meg ennek az emberséges cselekedetnek a végrehajtását. Sőt, ez kötelessége lett volna annak a hatóságnak, amelynek legfőbb feladata megvédeni az agresszió áldozatait az agresszorokkal szemben. 2. A román kormány meglepetéssel tapasztalja, hogy a svájci kormány elhárítja magáról a felelősséget a román követség és a diplomáciai misszió tagjai diplomáciai immunitásának szavatolását illetőleg, és nem veszi figyelembe az államok közötti kapcsolatokban szentesített és elfogadott nemzetközi jogszabályok alapvető normáit, amelyeknek értelmében az államok különleges védelmet kötelesek biztosítani a diplomáciai kirendeltségeknek és megfelelő intézkedéseket kötelesek tenni, hogy elejét vegyék a külföldi államok képviselőinek immunitását és kiváltságos jogait bárki részéről érintő sérelmeknek. Ezekből az általánosan elismert kötelezettségekből kifolyólag felelősség terheli azt az államot, amelynek területén erőszakos akció történik valamelyik külföldi diplomáciai kirendeltség ellen, még akkor is, ha ennek oka csupán a hatóságok éberségének hiányában vagy figyelmetlenségében rejlik. Természetesen felvetődik a kérdés, hogyan volt lehetséges, hogy Svájc fővárosában megtámadják a Román Népköztársaság követségét— anélkül, hogy a rendőrség, amely biztosítani köteles a követség védelmét, tudomást szerzett volna a támadásról és megtette volna a szükséges intézkedéseket a támadás megelőzésére, illetve a követség megvédésére . Úgy látszik, a jelen esetben lehetséges volt, hogy egy felfegyverzett banda átlépje a svájci határt, vagy hogy megalakuljon Svájc területén, kapcsolatot teremtsen cinkosaival, részletesen előkészítse és végre is hajtsa támadását a Román Népköztársaság székháza ellen, Svájc fővárosának központjában, anélkül, hogy a svájci hatóságok a támadás valamelyik fázisában közbelépteéi volna. Világosan látszik ebből, hogy a svájci hatóságok elmulasztották azokat a védelmi intézkedéseiket, amelyekkel megakadályozhatták volna, hogy a Román Népköztársaság követsége ellen ilyen támadást hajtsanak végre. Az egész közvélemény előtt világossá vált, hogy ezt a bűncselekményt terrorista fasiszta csoportok, a „vasgárda“ nevű volt náci szervezet elemei követték el, akik megszöktek Romániából, hogy a román nép előtt ne kelljen felelniök bűntetteikért és törvénytelenségeikért. Ezek a bűnözők elárult országukkal szemben táplált gyűlöletükben s tehetetlenségükben, gyilkossághoz és rabláshoz folyamodtak. A „vasgárdát“, amelynek annak idején — mint ismeretes — számos romániai politikus és honpolgár esett áldozatául, mindig ez a módszer jellemezte. Megjegyzendő, hogy alig néhány nappal a támadás elkövetése után a svájci hatóságok eltűrték a terrorista bandák kiküldötteinek bizonyos megnyilatkozásait. M. Farcasanu és B. Niculescu, a terroristák két ismert vezetője például, február 19-én Genfben elhangzott nyilvános kijelentéseiben, dicsőítette a bűntettet és újabb bűncselekményekre izgatott a Román Népköztársaság ellen. A román kormány nyomatékosan kéri a svájci kormányt, tegyen hathatós intézkedéseket annak megtiltására, hogy terrorista egyének, bandák és szervezetek svájci területen tevékenységet fejthessenek ki a Román Népköztársaság ellen. 3. A svájci kormány a Svájc belterületén érvényes törvényekre hivatkozik, valamint arra, hogy Románia és Svájc között nincs kiadatási szerződés, s azt állítja jegyzékében, hogy emiatt nem teljesítheti a román kormány kiadatási kérelmét. A Román Népköztársaság berni követsége ellen elkövetett fasiszta bandita-merénylet rendkívül súlyos jellegénél fogva, és figyelembe véve Aurel Setu meggyilkolását, továbbá a román közvélemény mélységes felháborodását, a román kormánynak az a véleménye, hogy törvényes aktusként és a Román Népköztársaságot joggal megillető jóvátételként, a légionárius bűnöző bandát feltétlenül ki kell adni. A román kormány fenntartja magának a jogot, hogy erre a kérdésre még visszatérjen. A román kormány tudomásul veszi a svájci kormánynak azt a nyilatkozatát, hogy eljár a támadók ellen. . A román kormánynak sajnálattal kell megállapítania, hogy nyomatékos felszólítása ellenére, a svájci kormány a mai napig sem közölte vele sem a letartóztatottak számát, sem kilétüket, sem pedig a megszökött támadók számát. A román kormány nyomatékosan kéri a svájci kormányt, hogy a svájci igazságszolgáltatás által a terrorista banda ellen folyamatba tett vizsgálat egész tartamára gondoskodjék a következőkről:" a) tegyenek meg minden szükséges intézkedést a történtek minden oldalának kivizsgálására, az összes bűnösök felfedésére és a terrorista merénylet megszervezőihez vezető összes szálak felkutatására ; b) a Román Népköztársaság berni ügyvivője a bűnügyi perrendtartásra vonatkozó szövetségi törvény 118. szakasza értelmében a román állam nevében sértett félként jelen lehessen a vádlottak kihallgatásánál és a bizonyítási eljárás lefolytatásánál; c) a svájci kormány tájékoztassa a román kormányt a kihallgatások és a vizsgálat menetéről. A román kormány a román állam részére egyúttal kártérítést követel a svájci kormánytól az előállott károkért és kártérítést követel Aurel Setu családja számára. A román kormány meg van győződve arról, hogy kívánságainak figyelembevétele csak előmozdíthatja azokat a normális kapcsolatokat, amelyeknek az államok között fenn kell államok. A román kormány reméli, hogy a svájci kormány a Román Népköztársaság és Svájc közti normális kapcsolatok érdekében eleget fog tenni jogos kívánságainak“. (Agerpres). A Béke-Világtanács határozatának értelmében az idén ünnepélyesen megemlékeznek Adam Miczkiewicz, a kiváló lengyel író halálainak 100. évfordulójáról. Eddigi adatok szerint a Kínai Népköztársaságban több mint 21.000.000 aláírást gyűjtöttek a Béke-Világtanács bárójának bécsi felhívására. Van Fleet amerikai tábornok, aki ez idő szerint Iránban tartózkodik, február 23-án tárgyalt Irán hadügyminiszterével és az iráni hadsereg vezérkari főnökével. Február 24-én felülvizsgálta a I. hadosztályt. Van Fleet február 25-én repülőgépen Iszfahanba és Sirazba ment, ahonnan majd tovább utazik Karácsba. Február 26-án szovjet-csehszlovák légi forgalmi egyezmény jött létre. Az egyezmény értelmében szovjet és csehszlovák utasszállító repülőgépek rendszeresen közlekedni fognak Moszkva és Prága között. A párizsi egyezmények ratifikálásának vitája az olasz szenátusban ROMA (Agerpres) . — A TASZSZ jelenti: Az olasz szenátus február 26-án folytatta a párizsi egyezmények ratifikálására vonatkozó törvénytervezet vitáját. Jannaccone független szenátor, a liberális párt volt tagja, ismert gazdasági szakértő, élesen bírálta az egyezményeket. Jannaccone a következő két kérdést tette fel Martino külügyminiszternek : 1. Kifejtette-e az olasz kormány az angol és amerikai kormány előtt annak a szükségességét, hogy mielőtt rátérnének Németország felfegyverzésére, dolgozzanak ki konkrét programot a Szovjetunióval való tárgyalásokra ? Ez a program irányozza elő az atomháború megtiltását, a fegyverkezés korlátozását és a lehetőséghez mérten a békés egymás mellett létezés elvének megvalósítását. 2. Rámutatott-e az olasz kormány arra, hogy felül kell vizsgálni az északatlanti szerződés és a brüsszeli szerződés ama pontjait, amelyek kötelezővé teszik a kölcsönös segélynyújtást ? Amennyiben a kormány nem ad konkrét választ erre a két kérdésre, politikai és történelmi felelősség terheli az általa megkötött egyezmények következményeiért — mondotta a szenátor. Banfi kommunista szenátor kijelentette, hogy ha Olaszország csatlakozik a nyugateurópai szövetséghez, elveszti nemzeti függetlenségét. A szenátor hangsúlyozta, hogy a nyugateurópai szövetség belső felépítése ingatag, mert olyan országokat foglal magában, amelyeknek politikai, gazdasági és katonai érdekei kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással. Nyugat-Németország, ahol ugyanazok a politikai és társadalmi erők uralkodnak, amelyek annak idején a nácizmust támogatták, elkerülhetetlenül azon lesz, hogy ezt a szövetséget terjeszkedési céljaira használja fel. Mariotti szocialista szenátor felhívta a figyelmet arra, hogy Olaszország részvétele a nyugateurópai szövetségben egész gazdaságát alárendelné más, erősebb országok katonai követelményeinek. Az olasz szenátus folytatja a vitát. A Bundestag a német nép akaratát semmibe véve ratifikálta a párizsi egyezményeket BERLIN (Agerpres). A TASZSZ jelenti: A bonni Bundestagban február 27-én 12 órakor (helyi időszámítás) megkezdődött a párizsi egyezmények harmadszori olvasása. Mint megírtuk, a Bundestagban február 16-án szakaszonként ■ szavazták meg a párizsi egyezményeket. A reakciós többségnek sikerültkeresztülhajszolnia a Bundestagban a párizsi egyezményeketSaar-vidékre vonatkozó megállapodást. A szavazás eredményének melgfirdetése után Wehner, a Német Szociáldemokrata Párt képviselője javasolta a párizsi egyezmények harmadszori olvasásának elhalasztását. Wehnert támogatta Menzel, a párt egy másik képviselője is. A Bundestag reakciós többsége azonban Klesinger kereszténydemokrata képviselő javaslata mellett foglalt állást. Kiesinger ugyanis követelte ,hogy a Bundestag utasítsa el Wehner javaslatát és február 27-én térjenek át a párizsi egyezmények harmadszori olvasására. Mint az ADN hírügynökség jelenti, a párizsi egyezmények másodszori olvasása után a Bundestag képviselői határozati javaslatot fogadtak el, amelyben követelték, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után szervezzenek újabb négyhatalmi tárgyalásokat Németország egyesítése érdekében. Adenauernek azért volt szüksége erre a demagóg mesterkedésre, hogy félrevezesse mind a nyugatnémetországi, mind a külföldi közvéleményt. A párizsi egyezmények harmadszori olvasása február 27-én lényegében Adenauer és a Bundestagban képviselt pártok csoportelnökeinek beszédéből állt. A vita megnyitásakor Adenauer kancellár kijelentette: a Bundestag szilárd elhatározása, hogy a párizsi egyezmények útján haladjon, tehát Nyugat-Németország felfegyverzésének és a háború előkészítésének útján. Azt állította továbbá, hogy a párizsi katonai egyezmények az ország egyesítését, a szabadságot és a békét szolgálnák, noha minden józan gondolkodású ember előtt világos, hogy ezek az egyezmények pontosan ellenkező eredményre vezetnek. Felbátorítva a másodszori olvasás szavazási eredményeitől, a bonni kancellár elhatározta, hogy egyszerű formalitássá változtatja a harmadszori olvasást s csak egyetlen dolog érdekelte: az, hogy mielőbb végezzen a „formalitásokkal“. Bár a Bundestag nyilvánvaló többségével rendelkezett, Adenauer mégis nyugtalan és ingerült volt Nyugtalanították őt azok az események, amelyek a parlament falain túl bontakoznak ki egész Nyugat-Németországban. Ezután OUenhauer, a Német Szociálde-mokrata párt elnöke emelkedett szólásra. OUenhauer mindenekelőtt kifejtette: a párizsi egyezmények jóváhagyása ellenkezik a német nép akaratával. A „német kiáltványra“ vonatkozó aláírásgyűjtési kampányra utalva, amely rendkívül feldühösítette a kormánykoalíció képviselőit, Orenhauer kijelentette: a német népnek joga van arra, hogy részt vegyen saját sorsának eldöntésében. A népszavazás adatainak alapján kimutatta, hogy Nyugat-Németország lakosságának túlnyomó többsége követeli, hogy a Németország egyesítésére vonatkozó tárgyalásokat tartsák meg a párizsi egyezmények ratifikálása előtt. A népszavazás elleni támadásokat Odenhauer a demokráciával összeférhetetlen akcióknak minősítette. A szovjet kormánynak a német kérdésben tett javaslataira utalva, Odenhauer hangsúlyozta, hogy nem szabad az ilyen javaslatokat figyelmen kívül hagyni. Odenhauer megcáfolta Adenauer azon állítását, hogy a Szovjetunió nem engedélyezné a szabad választásokat Németországban és ezzel kapcsolatban hivatkozott a szovjet kormány legújabb nyilatkozataira a német kérdésben, amelyekből kitűnik Adenauer állításainak alaptalansága. Más parlamenti csoportok képviselőinek felszólalásai után a Bundestag áttért a szavazásra. Az egyezmények négy részét külön-külön szavazta meg a Bundestag. A megszállási rendszer megszüntetésére vonatkozó szerződéssel kapcsolatban a jelenvolt 475 képviselő közül 324 szavazott a javaslat mellett és 151 ellene. Nyugat-Németország belépését a nyugateurópai unióba és az északatlanti szerződésbe 473 képviselő közül 314 szavazta meg, 157-en ellene szavaztak, ketten tartózkodtak a szavazástól; az idegen csapatok állomásozására vonatkozó egyezménnyel kapcsolatban 474 képviselő közül 321 szavazott a javaslat mellett és 153 ellene; a Saar-vidékre vonatkozó egyezménynyel kapcsolatban 474 képviselő közül 263 szavazott a javaslat mellett, 202 a javaslat ellen, 9 képviselő pedig tartózkodott a szavazástól. A Bundestag reakciós többsége tehát a harmadik olvasáskor is elfogadta a párizsi egyezményeket s ezzel újból bebizonyította, hogy a bonni militaristák és revánsisták a német militarizmus újjáélesztésének és a háborús előkészületeknek politikáját folytatva, semmibe veszik a német nép túlnyomó többségének akaratát, határozott tiltakozását Nyugat-Németország felfegyverzése és katonai csoportosulásokban való részvétele ellen. Ugyanazt a nótát fújják Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest, Piața Scinteii Nr. 1, Telefon 7.42.29. Előfizetések a postahivataloknál, a levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scinteii „I. V. Stalin“. ^