Előre, 1955. szeptember (9. évfolyam, 2446-2471. szám)

1955-09-02 / 2447. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! Tíz éves a Vietnámi Demokratikus Köztársaság 1945 szeptember másodikán Hanoi városá­ban ünnepélyesen kikiáltották a Vietnámi Demokratikus Köztársaságot. A vietnámi nép — a japán imperialisták szétzúzásának eredményeként kialakult kedvező helyzetben, a kommunisták kezdeményezésére, 1941-ben megalakult Vietnámi Függetlenségi Liga (Vietminh) felhívására — 1945 augusztus 19-én harcra kelt. A népi felkelés néhány nap múlva fegyverletételre kényszerítette a japán területrablókat, akik a francia gyar­matosítókat váltották fel Indokínában. A felkelők elkergették a bábhatóságokat, sőt Bao Daj császárt is, így támadt fel a gyar­matosítók 75 évi uralma után a szabad, füg­getlen és egységes Vietnám. Vietnám, a világ egyik leggazdagabb te­rülete, Franciaország legfontosabb, legné­pesebb gyarmata volt. A mezőgazdaság első terméke itt a rizs, a megművelt terület 87 százaléka rizsföld. A második világháború előtt Indokínában mintegy hétmillió tonna rizst termeltek, ebből a Vietnámi Demokra­tikus Köztársaság területe hatmillió ton­nát adott. A rizs az ország exportjának 5­1 százalékát tette ki . így Indokina a vi­lág harmadik rizsexportőre volt. Kukorica, tea, dohány, kávé, cukornád mellett még sok egyéb mezőgazdasági terméket is ad a gaz­dag föld. A nyersgumitermelés 1939-ben 80.000 tonnát tett ki. Ásványi kincsekben is bővelkedik az or­szág. Igen jó minőségű szén található itt: csak a Vietnámi Demokratikus Köztársaság­ban lévő Kvang En szénmedence készletét 20 milliárd tonnára becsülik s a gazdag szénrétegek egyes helyeken oly közel fek­szenek a felszínhez, hogy nyílt fejtést is al­kalmazhatnak. Gazdag színesfém- és vas­érckészletek találhatók — nagy részt Tonkin­­ban, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság területén — feltártak továbbá ón, cink, man­gán, réz, ezüst, arany foszfát, bauxit, wolfram, krémleőhelyeket. Könnyen érthető, hogy a vietnámi nép el­lenségei, elsősorban azok, akik óriási profi­tot zsebeltek be az ország gyarmatosításá­ból, nem akartak belenyugodni az ország függetlenségének helyreállításába. Vietnám déli részén már 1945 szeptember 23-án is­mét lángra lobbantották a háborút. Durván megszegték azokat a szerződéseket, amelye­ket kér­ytelen-kelletlen megkötöttek a demo­kratikus kormánnyal, nem is titkolták, hogy újra meg akarják kaparintani egész Vietná­mot. Vietnám népe az 1946 novemberében történt hajfongi szörnyű bombázás, majd a Hanoi­ ellen előkészített hasonló decemberi hadművelet után megint fegyveres harcot kez­dett hazája érdekeiért és puszta létéért. A hon­védő háború körülbelül nyolc évig tartott. A vietnámi hazafiak a háború során csodálatos hősiességgel küzdöttek, s bebizonyították, hogy az­ igaz­ ügyért harcoló nép legyőzhe­tetlen. A lakosság egyemberként támogatta­­a demokratikus köztársaság kormányát, szív­­vel-lélekkel küzdött, s biztosította a győzel­met. Nem véletlen az a szeretet és tántorítha­tatlan bizalom, amelyet valamennyi vietnámi érez a Ho Si Min vezette demokratikus kor­mány és a vietnámi Dolgozók Pártja iránt. A Vietnámi Demokratikus Köztársaság megalakulása lehetővé tette, hogy a koráb­ban reménytelen nyomorra és teljes jogfosz­­tottságra ítélt munkások és parasztok szabad és megbecsült emberek legyenek. A demokra­tikus kormány már működésének első nap­jaiban — Vietnám történetében először — lehetővé tette, hogy a nép szabadon megvá­lassza szuverén nemzetgyűlését. A kormány közzétette és életbe léptette a munkaügyi kó­dexet, a munkabér emeléséről, a nyolcórás munkaidőről és a gyermekmunka eltiltásáról szóló­­törvényeket. Az ország képe a felsza­badító háború éveiben lényeges változásokon ment át. A földreform megváltoztatta a pa­rasztság körülményeit. A francia birtokokat, a gyarmatosítókkal együttműködő vietnámi földesurak birtokát, valamint az úgynevezett községi földeket felosztották a legszegényebb arasztok között. Huszonöt százalékkal csök­­entették a föld haszonbér-díját. A kormány még a legsúlyosabb években is segítette a parasztságot pénzzel, vetőmaggal, szerszám­mal. Megszűnt az éhínség, amely ezelőtt év­ről évre visszatérő szomorú jelenség volt. Gigászi munkát végeztek, hogy a természet erőit megzabolázzák. A népet örökös rette­gésben tartó árvízveszély ellen gátak és csatornák építésével védekeztek. Hét év fo­lyamán 10 millió köbméter földet mozgattak meg. S ezek háborús évek voltak ! Még háború idején, az őserdők mélyén, megszületett a Vietnámi Demokratikus Köz­társaság iparának alapja. A második világ­háború előtt az ipar viszonylag elég kicsi volt Vietnámban, mert a gyarmatosítók ügyeltek arra, hogy az ország ne tudja fel­dolgozni saját természeti kincseit. Az ipari munkások száma nem haladta meg a lakos­ság két százalékát. De a felszabadító hábo­rú során, különösen pedig az utóbbi években a Vietnami Demokratikus Köztársaság szá­mos ipari üzemet létesített. Elsősorban ter­mészetesen a gépgyárak fejlődtek, mert az országnak fegyverre volt szüksége. Hatalmas eredményeket ért el a vegyipar is. A kor­mány nagy gondot fordít a könnyűipar,a nép életszínvonalát javító iparágak fejlesztésé­re. A textil- és élelmiszeripar például 1951- ben 1949-hez viszonyítva 200 százalékkal nö­velte termelését. A vietnámi ipar és technika gyors fejlődésére mutat az is, hogy ma már penicillint gyártanak, sebészeti műszereket készítenek,­ sőt újakat is találnak fel az or­szágban. Igen jó eredménnyel folyik az írás­tudatlanság elleni harc is, noha a gyarmato­sítók uralma idején a lakosság 90 száza­léka analfabéta volt. És mindez még csak kezdeti eredmény, hiszen a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság népe alig egy éve foly­tathatja békében építőm­unkáját. Óriási lehetőségek állnak a vietnámi nép előtt most, hogy békében építheti gazdag ha­záját. S megsokszorozza ezeket a lehetősége­ket az az önzetlen segítség, amit a demokra­tikus köztársaság a Szovjetuniótól és a Kínai Népköztársaságtól kap. A vietnámiak nagyon jól tudják, mit jelent ez a segítség, s test­véri szeretettel ápolják a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal fennálló szoros baráti kapcsolatokat. S fejlesztik kapcsolatai­kat a n­épi demokratikus országok népeivel és minden békeszerető ország népével. A vietnámi belpolitikai és gazdasági élet­tel összefüggő kérdések megoldása azonban elválaszthatatlan a genfi határozatok végre­hajtásától. Még mindig akadnak olyan erők, ah­­egyek meg akarják akadályozni a genfi egyezmények megvalósítását, hogy beavat­kozhassanak Indokína belügyeibe. Ho Si Min elnök Pekingben nemrég kijelentette, hogy az effajta akciók komolyan veszélyeztetik Ázsia és az egész világ biztonságát. De — mondot­ta — a vietnámi nép mélységesen meg van győződve arról, hogy saját erőfeszítéseivel és azoknak a hatalmas erőknek a támogatá­sával, amelyek­­ világszerte a békéért küzde­nek, különösen pedig a Szovjetunió és Kína testvérnépeinek mélységes rokonszenvével és segítségével kétségtelenül siker fogja koro­názni a vietnámi nép harcát a békéért, az egységért, a függetlenségért és a demokrá­ciáért. A vietnamiak állandóan hangsúlyoz­zák: országuk egységes ország. Egyesítése szent joguk, ez kétségbevonhatatlan történel­mi tény. S minthogy ezt a jogot a genfi egyezmények is elismerik, következés­képpen jogi tény is. A vietnámi nép legfőbb politikai követelése a jelen pillanatban az, hogy hajtsák végre a választások előkészíté­sére és az ország egységének helyreállítására vonatkozó genfi határozatokat. Addig is azonban, ameddig az ország egyesítése nem oldódik meg a demokratikus köztársaság gaz­dasági és politikai helyzetének megszilárdí­tását tekinti legfőbb feladatának. Vietnám dolgozói nap nap után aratják a sikereket a békés építés frontján. A hazafias versenyekben kiemelkedő eredményeket érnek el, a nép buzgón, önfeláldozóan dolgozik. Nem leplezi maga előtt a nehézségeket, de nem is fél tőlük. Rendíthetetlenül bízik munkájának győzelmében, a maga erejében, a békére és nemzeti egységre való törek­vésében, abban a hatékony támogatásban, amelyben az egész világ haladó erői részesí­tik. A vietnámi munkásosztály és a dolgozó parasztság szilárd és állandóan erősödő szö­vetsége, a hazafiak nemzeti egységfrontban megvalósított egysége eddig is leküz­dött minden akadályt, és ezután is le fog küzdeni. Valamennyi vietnami hálával adózik a nemzeti egység áll­hatatos és kiváló szervezőjének, a nép győzelmei megteremtőjének, a Vietnami Dolgozók Pártjának, amely a kommunista párt dicső harci hagyományait ápolja, sorai­ban egyesíti a szabadságért, Vietnám egy­ségéért és függetlenségéért küzdő hazafiak százezreit. Vietnám népe győzelmeire büsz­kén, jövőjébe vetett bizalommal, lelkesen üli meg nagy nemzeti ünnepét, a demokratikus köztársaság kikiáltásának 10. évfordulóját. E kiváló nép sokszázmillió barátjával együtt mi is szívünk mélyéből újabb nagy sikereket kívánunk Vietnám népének a békés építés­ben, a hazája egységének, szuverenitásának és függetlenségének teljes megvalósításához vezető úton. TÁVIRATOK HO SI MIN elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének és miniszterelnökének Engedje meg, elnök elvtárs, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlensége kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének nevében és a magam nevében legőszintébb szerencsekívánataimat és jókí­vánságaimat fejezzem ki a vietnami népnek és Önnek személyesen. További sikereket kívánok a vietnami népnek, hazája nemzeti egységének megte­remtéséért, felvirágoztatásáért és boldogságáért folyó békés harcában. Dr. PETRU GROZA a Román Népköztársaság Nagy Nemzet­gyűlése Elnökségének elnöke HO SI MIN elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének és miniszter­elnökének A Román Népköztársaság kormánya és a magam nevében legmelegebb szerencseki­vánataimat tolmácsolom Önnek abból az alkalomból, hogy 10 évvel ezelőtt kikiáltották a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségét. A román nép tiszta szívből kívánja a hős vietnami népnek, arasson teljes győzelmet gazdaságának helyreállításában és kultúrájának fejlesztésében, hazája nemzeti egységé­nek békés uton történő megvalósításában. GHEORGHE GHEORGH1U-DEJ a Román Népköztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke FAM VAN DONO elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének A Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlensége kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából kérem önt, fogadja őszinte jókívánságaimat. A román nép teljes sikert kíván a vietnami nép harcához, hazája békés egyesítéséért, jólétéért és boldogságáért, a világbéke megóvásáért és megszilárdításáért.­­ SIMION BUGHICI , a Román Népköztársaság külügyminisztere . IX. évf., 2447. szám 4 oldal­­­ára 20 báki* * 1953 szaptamber 2., pániek Dolgozó parasztok! Szervezzétek meg úgy a munkát, hogy egyetlen percig se álljanak a cséplőgépek! Teljesít** sétek öntudatosan az állam iránti kötelezettségeiteket! Hogyan lett kültagéból élenjáró az erdődi gépállomás Nagy szégyen volt az erdődi gép- és trak­­torállomás dolgozói számára­­az, hogy a ta­vaszi mezőgazdasági munka során lemarad­tak. Először elkeseredtek emiatt, de aztán elhatározták, hogy kiköszörülik a csorbát s a nyáron mindent megtesznek, hogy elsők legyenek Szatmár rajonban. Ez a cél lelke­sítette a gépállomás dolgozóit az aratás, cséplés és tarlóhántás idején. A GTA vezetősége és pártszervezete, hogy tanuljon a tavasszal elkövetett hibákból, ala­posan kielemezte az elvégzett munkát s megkereste azokat a tényezőket, amelyek a lemaradást okozták. Az így nyert világos helyzetkép alapján tervszerűsítették felada­tukat, nagy súlyt fektetve arra, hogy jó szervezéssel biztosítsák a folyamatos és za­vartalan munkát. Ilyen előzmények után kezdte meg az erdődi gép- és traktorállomás tevékenységét a kenyércsata sikeréért. A jó szervezésnek meg is volt az eredmé­nye. A 9 brigád között kibontakozott szo­cialista verseny következtében a brigádok tagjai szebbnél szebb eredményekről szá­molhatnak be, így a 4. számú, Szakasz ha­tárában dolgozó brigád, Musig­iosif fele­lőssel az élen, augusztus 23-ig befejezte nyári tervfeladatait. Hasonló eredményt ért el az erdődi 3. számú brigád is. A traktoris­ták közül Weinlinger Elek 168, Vadas József 124, Salamon, Ornosin 152, míg But András 126 százalékkal szárnyalta túl tervét. A legszebb eredményt Festeinhensler Pál érte el, aki 34.500 kiló gabonát csépelve naponta, 233 százalékkal haladta túl normáját. Snei­­der József 26.000 kiló gabonát csépelt egy nap alatt. Azért, hogy a cséplőgépek és traktorok esetleges üzemhibáját rövid időn belül kija­vítsák, a mozgóműhelyt állandóan készen­létben tartották, így minden holtidőt kihasz­nálhattak s a traktorok és cséplőgépek meg­szakítás nélkül dolgozhattak. Abban az eset­ben, ha valamely traktor olyan géphibát szenvedett, amelynek javítása huzamosabb időt vett igénybe, azonnal más traktorral helyettesítették. A GTA dolgozói 12 villamo­sított szérűn két váltásban, éjjel-nappal dol­goztak. Mindezt természetesen a jó munkafeltéte­lek megteremtése tette lehetővé. A cséplő­gépnél dolgozók számára minden szérűn biztosították a napi háromszori meleg ételt, hűsítő italokat és egyéb fogyasztási cikke­ket. Ezek a szép eredmények a pártal­apszerve­­zet áldandó szervező-irányító munkája­­foly­tán születtek meg. Alaposan kivette a részét a feladatok valóraváltásából az IMSZ alap­szervezet is, amely az ifjúmunkásokat gyors és jó munkára mozgósította. A pártalapszervezet figyelmét az sem ke­rülte el, hogy megszervezze a gépállomás dolgozóinak politikai tájékoztatását. Rend­szeresen megvitatták a legfontosabb bel- és külpolitikai eseményeket. Hasonlóképpen a szerv-faliusság is a legidőszerűbb kérdéseket vetette fel. Jelentősen elősegítette a munkát a gépállomás párttag dolgozóinak egyéni példamutatása is. Az erdődi gépállomás dolgozói így való­­ra váltották elhatározásukat. A lelkiismeretes, határozott helytállás meghozta az eredményt. A sztálinvárosi „Ernst Thälmann" traktorgyár új részleggel bővült. Az új részleget — amely igen fontos láncszem az MTZ-2 típusú traktorok sorozatgyártási folyamatában­­— a legkorszerűbb szovjet gépekkel rendezték be. Képünkön: Marin Masat maros és Vasile Codrea mester egy új alkatrész megmunkálását beszélik meg. A Kőolajipari Minisztérium vállalatai teljesítették ötéves tervüket Népgazdaságunk újabb, jelentős sikerrel büszkélkedhetik: a Kőolajipari Miniszté­rium teljesítette az ötéves terv keretében reá háruló feladatokat, mégpedig mind az össztermelés értéke, mind a nyersolaj- és a földgáz-kitermelés tekintetében. A tőkés kizsákmányolás és a háború mérhetetlen károkat okozott kőolajiparunknak. Munkásaink, mérnökeink és technikusaink hősies munkája azonban s a Szovjetunió test­véri segítsége meghozta a várt eredményt. Az ötéves terv előtti évhez viszonyítva nyersolaj-termelésünk színvonala az idén 208 százalékot ér el. Több mint 10.500.000 tonnás idei termelésünk lényegesen felülmúlja a burzsoá­ földesúri rendszer idején elért legmagasabb termelési eredményeket is. Az új lelőhelyek felkutatását szolgáló feltárási fúrások nagy mértékben fokozód­tak. Ma a fúrásoknak több mint fele — méterben számítva — feltárási célokat szolgál. Hazánk gazdasági térképén új kőolajvidékek tűntek fel az ötéves terv folyamán: Mold­va, Pitesti, Olténia. Nagy mértékben hozzájárult a nyersolaj-kitermelés növekedéséhez az is, hogy a ki­termelésben alkalmazott kapitalista rablógazdálkodás helyett most ésszerűen, a tudo­mány és a technika legújabb vívmányainak felhasználásával történik a kitermelés. A nyersolajkitermelés növekedésével párhuzamosan növeltük a finomítók és a krakkoló berendezések teljesítőképességét is. Ma 65 százalékkal több benzint, 88 szá­­­z­a­l­ék­ka­l több fehér terméket gyártunk, mint az ötéves terv megkezdésekor. Népi demokratikus államunknak gondja volt a kőolajipari dolgozók életszínvona­lának emelésére. Az ötéves terv folyamán 1150 lakás, mintegy 25.000 személy befoga­dására alkalmas otthonok, 60 klub, 60 orvosi rendelő, 14 üdülőház, stb. épült számukra. (Agerpres). AZ ELSŐ LECKE érzékét, mozgékonyságát, tánckészsé­gét is. Csak ha mindez megvan a gyer­mekben akkor vehető fel az iskolába. Mint minden évben, most is akadnak született tehetségek a felvételizők kö­zött. Egy bájos szőke leányka, Bratu Ileana például mozdulatainak kecsessé­gével már most elárulja a vérbeli tán­cost. Pedig számtanból ötöse van, akár mérnök is lehetne belőle, édesanyja mé­gis a tánc mellett döntött. Hasonló te­hetség a kilenc esztendős Érsek Julia. A fiúk közül Major Sándor és Cioban Florin ígérnek legtöbbet, így gyűlnek év­ről évre az iskola falai közé azok, akik közül évek múltán talán többen is nép­­köztársaságunk érdemes művészei lesz­­nek. Séta a kolozsvári iskolákban (Tudósítónktól) Mint minden évben, az idén is augusztus utolsó napjaiban egyszerre megifjult Kolozsvár képe. Az állomás felöl poggyásszal, fonott kosár­ral vagy tömött hátizsákkal megindult az ifjúság áramlása. Az intern­átusok ka­pujában élénkarcú leánykák búcsúzkod­­nak szüleiktől, öreg diákok ismerkednek az újonnan jöttekkel, tapasztalatuk fölé­nyével oktatják őket. Az ideiglenesen le­­rakott csomagok szinte hegyet alkotnak a Józsa Béla diákotthon udvarán. Kö­zel háromszáz ösztöndíjas fiú és le­ány kap ellátást az otthon falai között. Glück László kantonvezető jogosan büsz­kélkedik az éléstárral, jól felkészültek a télre. Nemcsak büszkélkedik, hanem ver­­senyre hí­vja ki az ország főiskoláinak étkezdéit. Ennek a versenynek a diák­ság lesz a nyertese. A Bolyai felvételi vizsgáin megint je­lentősen emelkedett a sikeresen vizsgá­zónak készültségi színvonala. A hármas számú kolozsvári leánylíceum növendé­kei közül ketten kapták a legjobb minő­sítést : a vegyészetre felvételiző Faze­kas Mária 4,66, a magyar nyelv- és iro­dalomszakra jelentkezett Jakab Anna 4,62 általános eredménnyel végzett. Nemcsak a felvételizők, de a hármas számú leánylíceum is jól vizsgázott. * Van Kolozsvárnak egy iskolája, amely különösen vonzza a gyermekeket. A Monostori út elején tekintélyes épület­ben működik a koreográfiai középisko­la, hazánk második balettiskolája. Fo­lyosóján izgatott szülök és gyermekek várják az eredményt. Az izgalom jogo­sult. Itt ugyanis az általános művelt­ség csak az egyik követelmény, ezenkí­vül orvos vizsgálja a gyermekek test­alkatát, és szem­ügyre veszik ritmus-(Tudósítónktól). Soha sem olyan szembetűnő, mint szeptember elsejének reggelén, hogy Marosvásárhely iskola­város. A nyári szünidő végeztével új­ból tanulók ezrei igyekeznek az iskolák felé. 12.000 gyermek és ifjú indult ma reggel Marosvásárhelyen az iskola felé, 12.000 gyermek és ifjú arcán csillog a vakáció ezernyi örömének visszfénye s váltakozik a kötelességtudás, a jövendő feladatok iránti felelősség komolyságá­val. Négy- és hétosztályos iskolák tanulói, szakmai iskolák és líceumok növendé­kei, egyetemi hallgatók számára egya­ránt élmény az a pillanat, mikor az új tanév kezdetén belépnek az iskola kapu­ján. De legnagyobb élmény a kis első­­osztályosnak, akit édesanyja vezet ké­zenfogva a tudás csarnoka felé. Szívét büszkeség tölti be, hiszen most mindenki láthatja, gyönyörű iskolatáskájáról, hogy már „I. osztályos tanuló”. Ezt írta a füzetre neve alá az édesapja, hango­san szótagolva, hogy megismertesse ve­le első komoly rangját az életben. A Dózsa György utcai 2-es számú hét­osztályos iskolába együtt érkeznek a szülők és az első osztályosok. Nagy László vasúti fűtő­szabadsága leteltével ma délben indul először útra mozdonyá­val, de semmiért el nem mulasztotta vol­na elkísérni a kisfiát. Milyen öröm szá­mára, amikor látja, hogy minden elsős­nek virágokat nyújtanak át a kapuban a pionirok. Az udvar már hangos a na­gyobbak zsivajától. Mintegy 1200 gyer­mek gyűlt össze. Ebben a nagy épület­ben van ugyanis a 2-es számú magyar iskola mellett az 1-es számú román tan­nyelvű hétosztályos iskola is. A pionírok büszkén újságolják a legif­jabbaknak, hogy az iskola tanulói első díjat — egy gyönyörű rádiót — nyertek az országos ócskavas gyűjtési verseny­ben. „Majd ti is hallgathatjátok" —» biztatják barátságosan őket. Az évnyitó ünnepséget közösen tartja a román és magyar tannyelvű iskola. Ez már valóságos hagyománnyá vált. Végül az osztályfőnökök összegyűj­tik tanítványaikat, megindulnak a kifes­tett, rendbeszedett tantermek felé. Min­den ragyogóan tiszta. Sőt a lépcsőház­ban még falburkolat is készült a nyár folyamán a szülői közösség segítségé­vel, így hát vonzó, kellemes környezet­ben kezdődik meg az új tanév. A marosvásárhelyi Orvostudomány­i és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet­ben is ünnepélyesen nyitották meg az idei tanévet, mellyel az intézet a máso­dik évtized küszöbére lépett. A tanári kar, a hallgatók és a műszaki személyzet zsúfolásig megtöltötte a termet. Dr. Andrásofszky Tibor professzor, az inté­zet igazgatója beszédében vázolta az intézet eddigi működésének eredményeit, ismertette az induló tanév célkitűzéseit. — Intézetünk most újból megnyitja ka­puit a középiskolákból kikerülő ifjak előtt — mondotta. —­ Szeretettel köszöntjük őket. Legfiatalabb hallgatóinknak tudniok kell, hogy az előttük álló pálya magasz­tos, de a hozzávezető út szilárd kitartást követel. Egész embert kíván, új, emelke­­dettebb erkölcsi felfogást. A szocialista társadalom orvosai és gyógyszerészei a dolgozók ügyét szolgálják a szellemi munka fegyverével. Ne feledkezzenek meg hát arról, hogy népi demokratikus rend­szerünk, a dolgozók állama teszi lehetővé számukra a tanulást. És arról se, hogy tanulmányaikban a dolgozó nép együtt­érzése, de ugyanakkor szigorúan figyelő szeme kíséri őket és számonkéri tőlük működésüket. Az első nap Marosvásárhelyen Az első számtanfeladat az új tanév­ben, így kezdődött a munka a fővárosi 124. számú leányiskola VII. osztályában. Befejezték a cséplést Bukarest tartományban A bukarest tartományi dolgozó parasztok augusztus 31-én befejezték a gabona cséplé­­sét. Részük van ebben a pártszervezeteknek, a néptanácsoknak, az agrármérnököknek és a mezőgazdasági technikusoknak is, akik fo­kozott politikai és szervezőmunkát fejtettek ki a cséplés meggyorsítására. Mint az ország többi tartományában, Bu­karest tartományban is a kollektív gazdasá­gok, a mezőgazdasági társulások és az álla­mi gazdaságok jártak elől jó példával. A fej­lett agrotechnikai módszerek alkalmazása folytán a kollektív gazdaságok többsége jó­val nagyobb termést ért el az egyéni gaz­daságok átlagtermésénél. 34 Calarasi rajon: kollektív gazdaságban például 16 mázsa 89 kilós átlagos búzatermést értek el, csaknem 2 mázsával többet, mint amennyit a rajon egyénileg dolgozó parasztjai hektáronként elértek. A cacomeancai „Rascoala 1907” kol­lektív gazdaság tagjai 22 mázsás átlagos termést takarítottak be 186 hektáros búza­földjükről. A tartományban az utóbbi napokban fo­kozott mértékben készülnek az őszi vetésre. Augusztus 29-ig 176.878 hektárt szántottak fel a tartományban. Egyes szocialista egy­ségekben és néhány egyéni gazdaságban már hozzáláttak az őszi repce vetéséhez. Augusz­tus 31-ig 654 hektárt vetettek be ezzel a nö­vénnyel. Megkezdték az őszi repce vetését Arad vajonban megkezdték az őszi rep­ce vetését. A Féregyháza községi kollek­tivisták néhány nap alatt 20 hektárt, a temesfüzkúti kollektivisták pedig 30 hek­tárt vetettek be repcével. A féregyházi dol­gozó parasztok összesen 80 hektáron ve­­tettek őszi repcét. Arad tartományban ugyanakkor meg­kezdődött az őszi szántás is. Rövid idő alatt 18.394 hektárt szántottak fel. Ed­dig Arad, Borosjenő, Nagyszentmiklós és Kőrös rajonban szántották fel a legna­gyobb területeket. Készülnek a kukorica elraktározására Az idei kukoricatermés Constanta tarto­mányban is bőségesnek ígérkezik. A hozzá­vetőleges számítások szerint általában 22 mázsánál is több szemeskukoricát takaríta­nak majd be egy hektárról. Az egész tarto­mányban megkezdődtek az előkészületek a termés elraktározására. Az állami gazdasá­gokban eddig 16 górét építettek, másik 19 pedig most van épülőfélben. A kollektív gazdaságokban a meglévő 429 górén kívül számos újat építenek sokszáz tonna kukorica befogadására. Az átvevő központokban szin­tén szorgalmasan építik a kukoricagórékat. Itt mintegy 15.000 tonna termést fognak elraktározni. A Constanta tartományi egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok ugyancsak épít­­­t nek górékat.

Next