Előre, 1955. október (9. évfolyam, 2472-2497. szám)
1955-10-01 / 2472. szám
1955. október 1. szombat ELŐRE Hatszázmilliós nép szabad hazája ÚT AZ AS KÍNÁBAN Irta: I. Geraszimov akadémikus határozza meg a kínai talajfajták leg-, bonyolult csatorna-, gáz- és víztárolófontosabb csoportjait. rendszereket,amelyek gyökeresen Hadd jegyezzem meg, hogy akínai megváltoztatták az ország természenyelvben színte egyáltalán nincsenek tes hidrológiai rendszerei, külföldi szakkifejezések. Például a J A Nagy Kínai Alföldön tett utazás A Szovjetunió Tudományos Akadémiája küldöttségének tagjaként nemrég meglátogathattam a Kínai Népköztársaságot. Kína Tudományos Akadémiájának tagjai utamon elkísértek. Meglátogattam Hsziant, Kína régi, csodálatos emlékekben gazdag ősi fővárosát, továbbá Csungikingot, Kunmingot, Nanningot, Nankingot, Kantont, Sanghajt, Mukdant (Senjangot), Harbint és más városokat. Utaztam vonaton, repülőgépen és autón s körülbelül tízezer kilométert tettem meg. Néhány éve lent jártam Afrikában. Úgy véltem, hogy ez a külföldi utam a tehető legérdekesebb. De kínai utalásom élményei és tudományos eredményei mérhetetlenül túlszárnyalták ezt. E természeti szempontból csodálatosan változatos ország méltán leköti a földrajztudóst. Bár Kína csak félaikkora, mint a Szovjetunió, természeti viszonyainak változatossága majdnem vetekszik hazánkéval. A Szovjetunióban hatalmas területekre terjed ki a tundra és a tajga , a kínai nem ismeri sem a tajigát, sem a tundrát. De a kínai szubtropikus vidékek sokkal változatosabbak, mint a Szovjetunió szubtropikus tájai. E szubtropikus vidékek a földrajzi tájegységek érdekes változatai ; az ország déli részén trópusi jellegűvé válnak. Nagyon érdekesek és sajátságosak a Nyugat-Kínában elterülő magas hegységi, hideg sivatagos övezetek is, különösen a földrajzi tájegység szempontjából páratlan Tibeti fennsík. Kína éghajlatilag több élesen elhatárolható övezetre oszlik. Az ország északkeleti része általában mérsékelt szárazföldi éghajlatú ; itt a nyár rendszerint forró, a tél pedig zord. Észak- Kínában egészen más az éghajlat; a tél enyhe, meleg és olvadásos, a nyár forró és nagyon száraz. Közép-Kína szubtropikus éghajlatú, Dél-Kína jellege pedig trópusi, az itteni időjárás mindig nedves és meleg. Kínai tudósom segítségével sok körzetben dolgoztam; kutatásaim valószínűleg lehetővé teszik Kína több földrajzi és talajtani problémájának kidolgozását. Az itteni nagyszerű természeti jelenségek egyike, a kínai lösz, a tudomány szempontjából nagyon érdekes. A lösz, ez a sajátságos kőzetfajta Kínában, Közép-Ázsiában és a világ sok más részében ismeretes. Kínában néhol 30—40 méteres rétegeket alkot, s mindenütt a fekete és a barnatalaj, s általában a legtermékenyebb talajfajták altalaja. Kínai tartózkodásom idején meglátogattam több földrajzi és talajtani tudományos intézetet. Voltam a pekingi, a kantoni és az északnyugati egyetem földrajzi tanszékén, a pekingi földrajzi kutatóintézetben és más tudományos intézetekben. Hszian egyik múzeumában láttam egy 1137-ben készült, kőbe vésett kínai térképet. Ez a térkép jól ábrázolja az ország felszínét és vízrajzát. Az egész munka négyzetekre tagolódik. Mindegyik négyzet meghatározott léptékű és meghatározott területű. Ez a nyolcszáz éves kínaitérkép sokkal pontosabb, mint a nyugati világ akkori térképei. Bár a földrajztudományi adatok ily régiek, Kínában sokáig leginkább az egyetemek dolgoztak ki földrajzi kérdéseket, különösen oktatási célokból. Csupán 1950-ben, az ország felszabadulása után alakult meg Kína Tudományos Akadémiájának Földrajzi Intézete. Az intézet öt esztendő alatt sok idegen nyelvből fordított földrajzi művet adott ki, s megkezdte nagy, önálló tanulmányok kiadását is. Készül Kína fizikai és gazdasági leiró földrajzának monográfiája, a keletázsiai országok leiró földrajza és több más munka. A Földrajzi Intézet jelenleg Kína természetföldrajzi felosztásának problémájával foglalkozik. Anyaga értékes és fontos, a feldolgozás most folyik, s nagy hasznára válhat az ország gazdasági életének. A népgazdaság gyakorlati feladatainak megoldásával foglalkozik az intézet több más munkája is. Az intézet részt vesz például új vasútvonalak és vízierőműépítmények tervezésében s állandóan készíti a szükséges gazdaság-földrajzi értekezéseket. A földrajztudósok expedíciói járják a löszös fennsíkot. Kidolgozzák a Nagy Kínát (az észak-kinai Alföld öntözéses vidékein tapasztalt talajeróziók ellen vívott harc módszereit,az ország déli területein pedig tanulmányozzák a trópusi növények termelésének kérdéseit. Nyugat-Kínában a földrajzi expedíciók munkája egyelőre kevésbé fejlett. Az ország nyugati vidékei általában ritkábban lakottak s gazdaságilag gyengébben kiaknázottak, mint a keletiek. Először a népi kormány tűzte ki a nyugati területek gyors gazdasági fejlesztésének feladatát. A Földrajzi Intézet hamarosan széleskörű és komplex földrajzi kutatásokat indít Kína nyugati területein. Nankingban tanulmányoztam a Tudományos Akadémia Talajtani Intézetének munkáját. Az intézet nagyon szép épületben működik. Berendezése korszerű. Az intézet sok tudományos dolgozót alkalmaz, az ország talajfajtáinak tanulmányozására kiterjedt kutatásokat végez. Kínában, a talajtan és a földrajz több évszázados múltra hivatkozhat. Pekingben láttam egy érdekes történelmi emléket. A Szun Jat-szen parkban van egy négyzetalakú, hat négyzetméternyi, még 1421-ben, a Ming dinasztia idején épült tér. A tér közepén egy kör látható; a tér a négy világtáj szerint négy egyforma részre oszlik. A kör és a tér részeiben a leggyakoribb kínai talajfajták mintája látható: középütt a sárga, (az ország középső területének lösztalaja) ; a keleti részen a kék (a rizsültetvények glejes talaja) ; a déli részen a fehér (a szikes sivatagi rétegsor), végül az északi rész fekete talaja. A felirat így hangzik: ,,Minden föld, bármilyen szinti is, a császáré, ennek jelképe az a tér”. Érdekes, hogy a talajoknak ez az első ötszázéves kínai osztályozása majdnem legyenen geológiai szakaszok általánosan elfogadott tudományos elnevezései : a kambrium, a szilur, a karbon és a devon kifejezések helyett a kínai nyelv saját szavaival él, s ezek eltérnek a nemzetközi terminológiától. ★ Kína természetvilága nagyon változatos és gazdag. Hatása felejthetetlen,. De még felejthetetlenebb, ahogyan Kin,a népe fölhasználja hazájának természeti kincseit. Kelet-Kína népsűrűsége roppant nagy; a lakosság úgyszólván minden talpalatnyi földet megművel. A Kínai Népköztársaság kormánya nemrég kitűzte a szűz- és a parlagföldek megművelésének feladatát. Ez az ország nyugati és északkeleti részére vonatkozik, Kelet-Kínában csak a megművelt földeik terméshozamának növeléséről lehet szó. A földrajztudós megmutathatja Kelet-Kína példáján, mennyire átalakítja az ember a természetet. Láttunk itt hatalmas mesterséges víziutakat, IU SZU-JING-NEK HÍVNAK, K' Csungvufu nevű falucskában születtem. Gyakran elnézegetem a vidám kisgyermekeket, akik zászlócskákkal szaladgálnak az utcán — csak nézem őket és úgy tűnik előttem, mintha nekemsohasem lett volna gyermekkorom. Apám szójababból készült sajtot árusított a sikátorokban, szegény anyám vak volt és egy kis kézimalom fogantyúját forgatta állandóan, azzal őrölte meg a szójababszemeket. Kicsiny koromtól fogva segítettem édesanyámnak. Olyan kicsiny voltam még, hogy alig értem el a kézimalom fogantyúját, egy felfordított kosár tetejére kellett felkapaszkodnom. Ennek a kis kézimalomnak szomorkás, egyhangú moraja mellett nőttem fel lassacskán. Tizenhárom éves voltam, amikor meghalt az édesapám. Anyám sokáig siratta és sehogyan sem tudott megnyugodni. Mit is kezdhetett négy gyermekével egyedül, ő, a szegény, védtelen, vak asszony. Kicsiny földünket eladtuk még apám temetésekor, azután nem maradt semmink. Szegény anyám nagyon is szeretett bennünket és szenvedett, ha éheztünk. De sem földünk, sem ruházatunk, még egy marék szójababunk sem maradt már és egyre jobban szűkölködtünk. Szomszédasszonyunk, Vang anyó, aki cselédszerzéssel foglalkozott, felajánlotta anyámnak, hogy elhelyez gazdag úri polgárokhoz más vidékre. De anyám ezt nem akarta. Ott töltötte inkább egész napját a piactéren, ott nyújtogatta sovány, sárga kezét alamizsnáért, miközben a dobot verte. Néha-néha odadobtak valami aprópénzt, ilyenkor szójababot és zöldséget vásárolt, azt hozta haza nekünk. Csakhogy igen ritkán került erre sor. ... De szépséges is tavasszal a halvány, szelid almafavirág, amikor elborítja az ágakat és a fiatal lányok haját ékesíti! és én mégis gyűlöltem ezt a virágot. Mézes illata utálatot keltett bennem, szerettem volna öszszetiporni mindenütt, amerre csak megláttam ezeket a halványrózsaszínű szirmokat. Hiszen mi úgy ettük ezt a virágot is, mint a fűzfalevelét, vagy mint a vadonnőtt dohány levelét. Ettől a tápláléktól sorvadt, betegedett édesanyám és kis testvéreim még éjszaka is sírtak az éhségtől. MOST ESTÉNKÉNT, ha odaülök az ablak elé és nézem a népet az utcán, nem tudok betelni a sok, csodálatos változással, ami végbement itt azóta. O, ti vidámszemű, rövidhajú fiatal leányok, akik könyvekkel a kezetekben vigan, szabadon jártok, mintha táncolnátok! Elnézegetlek benneteket, kedves gyermekeim és könny szökik öreg szemünk is. Áldom flatalságtoksisunk során elcsodálkoztunk a helyi levezetésü öntözés fejlettségi fokán. A talajfelszíni vizek és a folyórendszerből kiépített csatornák óriási területeket öntöznek. A magasabb területeken a helyi talajvizeket felhasználó fejlett öntözéses gazdálkodás folyik. A Kínai Alföldön mindenütt akad egyegy kis kút, amelyből szivattyúk ontják a földekre a vizet. Bár a szivattyúzás még jobbára ősi módszerekkel, szamarak vagy öszvérek befogásával történik, az öntözőkutak — már csak sokaságuk miatt is — nagyon fontosak Kelet-Kína földművelésében. Az esővíz magasabb felületről alacsonyabbra, teraszról-teraszra jut lefelé. Egyetlen csepp víz sem hagyja el a megművelt területet. Mesterséges teraszok föltartóztatják az eróziós termékeket, ezek azután a rizsföldekre kerülnek. Errefelé gyakori a helyi eredetű trágya használata. Ez biztosítja, hogy a parasztok nagyon jól kihasználhassanak minden talpalatnyi földet, s évente kétszer arathassanak. Zsen Csing-po amely nem ismer már sem éhséget, sem félelmet, sem a nyomor szörnyű szégyenét. Ti nem remegtek a gazdagoktól és nem hajoltak meg szolgamódra a férfi előtt. A mi falunk községi birája egy fiatal asszony: Lü Li. De milyen értelmes, bátor és jóságos ez az asszony! Még az aggastyánok is meghallgatják a tanácsát, mert ő tudja mindig legjobban, hogy mit kell tenni. — Ki nevelt fel téged Lüli? — kérdeztem tőle egyik nőgyülésest.. — Hogy lehet az, hogy mi öregasszonyok még olyanok vagyunk, mintha vakok volnánk, mint az én szegény anyám. Ti pedig, ti fiatalok, nem remegtek semmitől már, szépen beszéltek és tanácskoztak a férfiakkal, a földművelőkkel. És miért hallgatnak terád olyan figyelemmel Lü Li, felelj nekem ! Lü Li mindenre válaszolt és én megértettem az igazságot. Nagyot változott már a fiatal lányok élete. Többet ér most a fiatalságuk. Sorsuk felett maguk határoznak és nem félnek senkitől. Embernek számítanak, mint mindenki más. Tiszteletre, becsülésre méltó emberséges embernek. Nekem már rég elmúlt a FIATALSÁGOM, a küzdelmes és alázatos ifjú évek! De nem kesergek már a múlt fölött. Annak örülök inkább, hogy végre örökre elmúlt. Tizenhétéves voltam, amikor férjhez adott az anyám. Elvezettek egy messzi faluba, ahol apósom házában először kellett a férjemmel találkoznom. Tavasz volt, az almafa virágzott ... Amint a kunyhó felé közeledtem, leszakítottam egy virágos ágat. Hiszen ez a menyegzőm napja, rám a boldogság vár... — gondoltam. De amint a küszöbhöz értem, máris láttam, hogy itt örömben nem lesz részem— Dobd el azt a virágot, fogd a vödröt és eredj vízért! — kiáltott rám mérgesen egy ráncos kis öreganyó, amint beléptem a kunyhóba. Az anyóka földön ült és pipázott Egy idős marconakülsejű férfi állt mellette, aki alattomos tekintettel nézett felém: ez volt a férjem. Az első három napig, míg ünnepeltünk, volt valami kevés ennivaló, de amikor elfogyott a lakodalomra készült kalács, újra csak éhezett a család. Apósom a városba járt teherhordásért, de nem akadt mindig munka, hiszen sok buli volt ott még rajta A kínaiul nem tudó utazó természetesen nagyon nehezen ismerheti meg a kínai kulturális életet, tudományt, életmódot. De azért megláthatjuk itt a legfontosabbat, a legjellemzőbbet: a nép nagyszerű munkakészségét, lelkiismeretességét, szorgalmát és kitűnő szervezettségét. Ez a nép szeret és tud dolgozni. A kínaiak hihetetlenül gyorsan megtanulják az új technikát. A nankingi Talajtani Intézetben láttam teljesen automatizált, precíziós laboratóriumi villamos-mérlegeket. E mérlegek szerkezetének egy része amerikai gyártmány, de a többi rész az ügyes kínai mesterek és műszerészek munkája. Eszembe jut egy csekélység. A szovjet tudósok Kínában nagyon sűrűn tartottak előadásokat. Mire hazaindultunk Kínából, ezek az előadások már megjelentek kínaiul- A kiadás gyorsan és pontosan készült, pedig a kínai szövegek szedése és nyomtatása elég nehéz dolog. A kínai nép pompás nemzeti vonása a szerénység. A kínaiaik nagyon egyszerűen öltözködnek. Csaknem valamennyien egyforma kék nadrágot és zubbonyt viselnek. E „divat” elterjedése nem véletlen. A kínai nép életkörülményei a felszabadító háború idején nagyon nehezek voltak. Akkor alakult ki az öltözködés egyformasága. Ez az olcsó, kényelmes viselet ma már egészen meghonosodott. Az új Kína lakossága az elvtársiasság, a kölcsönös segítség és az állampolgári kötelesség szellemében él. A kormány gondoskodik a nép kulturális és fizikaineveléséről, s mindenképpen fejleszti a sportot és a testnevelést. A kínai rádió naponta többször közvetít tornát. Ilyenkor a legtöbb hivatalban szünetel a munka. Az alkalmazottak, a főiskolai és az egyetemi hallgatók, valamint a tanulók kimennek a szabadba s közösen végzik a vezényelt gyakorlatokat. Ez Kína-szerte teljesen új tömegmozgalom, s nagyszerű szervezettségben folyik. A mai Kína lelkesen érdeklődik minden orosz, minden szovjet megnyilatkozás iránt. A kínai nép óriási rokonszenvvel és őszinte hálával fordul a Szovjetunió és a szovjet nép felé. A kínaiak igyekszenek, hogy az élet minden területén minél jobban alkalmazzák a Szovjetunió tapasztalatait. Ezért figyelmesen és tüzetesen tanulmányozzák a Szovjet élet minden jelenségét Az orosz nyelv tanulása Kínában valóságos tömegmozgalommá vált. Nem kétséges, hogy az orosz nyelv egykét esztendő múlva nagyon elterjed Kínában. Az új Kína, ez az óriás, letépte az évszázadokon át rávert bilincseket. Amikor az ősi kultúra összekapcsolódott a marxizmus tudományos elméletével, s amikor a kínai nép meghódította a szocialista technikát, a világ legnagyobb lakosságú országa biztosította termelőerőinek gyors fejlődését és óriási természeti erőforrásainak tökéletes kiaknázását. Kína néhány év múlva nagy, hatalmas szocialista ipari agrárországgá válik, kívül. Haragjában engem vert el este, ha kimerülten és éhesein hazaérkezett. A férjem egy tál levesért dolgozott napszámban a földesurnak és nem hozott semmit a házhoz. Ha gyötört az éhség, magamnak kellett a nagybirtokosok szántóföldjéről felszedni a lehullott magvakat. Sokszor keresgéltem ott a sár között, szakadó esőben is. Egyszer a mezőőrök észrevettek és szidalmazni, fenyegetni kezdtek. Annyira megijedtem, hogy nem mertem többé arra merészkedni, hanem ujvai füvei és vadnövények gyökerével kellett beérnem. Két év múlva kislányom született. Férjem és apósom haragos szemrehányásokat tettek, hiszen fiúsegítség kellett volna, nem pedig egy haszontalan leánygyermek. Füvekből és bogyókból főztem levest. A rossz táplálkozás miatt nem is tudtam szoptatni a gyereket. Szegényke szüntelenül kiabált az éhségtől és anyósom nagyon haragudott ezért. Férjem testvérei már élve el akarták temetni a gyenge, beteg gyereket. De nemsokára meghalt és magam temettem el szegényt. Amikor a japánok megszállták vidékünket, öt gyermekem volt már és a férjemet elszakította tőlünk a háború. Egyedül maradtam a gyerekekkel és koldulni kellett mennem, mert nem tehettem mást. Nemsokára elhelyeztem Szao-Lu-t, a kilencéves kisfiámat a földesúrihoz szolgálatra. Nehezemre esett megválnom a gyermektől, mindig aggódtam a sorsáért. De csak szomorú iikeket hallottam róla. Verték az én kisfiámat és szünet nélküli robotmunkával gyötörték. Majd megszakadt a szivem utána. Miért is engedtem oda — vádoltam magam —, miért fogadtam el azt az átkozott pénzt érte. Mikor már nem bírtam tovább elviselni anyai szívem nyugtalanságát, elküldtem idősebbik fiamat, hogy látogassa meg Szao-Lu-t és tudjon meg tőle mindent. Amikor Szao-Lu észrevette fivérét, odafutott hozzá Könnyben úszott a két szeme, de nem sírt és nem panaszkodott-A nagy fiú megsimogatta a kicsi fejét és a gyermek rámosolygott. Én aludni sem tudtam már, mert olyan voltam, mint egy elkárhozott lélek, annyira nehéz volt a szívem. Kis ajándékot vásároltam, egy vékony szelet görögdinnyét, izzal mentem el kisfiamhoz. Nyitva találtam a földesúr udvarának nagy kapuját és ott benéztem, de Szao-Lu-t nem láttam. Kérdésemreazt válaszolta a rücskösarcú gazdasszony, hogy a kisfiú az utcán játszik. De az egyik szolgáló megmondta nekem, hogy Szao-Lu fát rakosgat a kis udvariban és nemsokára előjön onnan. Akkor én a földre ültem, egy nagy fa árnyékába és csak vártam, vártam. Leszállt az alkony és ahogy egyre jobban esteledett, úgy éreztem, mintha a lelkemben is mind sötétebb szomorúság gyűlne össze. Végre megérkezett Szao-Lu, a kisfiam. Megdöbbentem véznaságától, maszatosságától és attól, hogy milyen szakadozott a ruhája. Csak távolról köszönt nekem, nem is mert közelíteni hozzám. De én odafutottam hozzá, a szívemhez szorítottam és keservesen sírtam. A kicsi pedig egy szót sem szólt. Nem mert sírni, sem nevetni, nem mert még anyjának szólítani sem. Csak félénken nézett a gazdasszonyra. Akkor odaadtam neki a görögdinnye-szeletet, Szao-Lu szerette volna megenni, de egy kislány, a háziak kislánya lépett az udvarba és a fiam annak nyújtotta oda azt a szerény ajándékot, amit én neki hoztam. — Eredj anyám, dolgoznom kell ... — mondta halkan és kis kezével megsimogatta arcomat. Nem láttam, nem is hallottam magam körül semmit, amíg hazaértem. Egyre csak a fiam vézna, forró kis kezének simogatását éreztem arcomon ... VÉGRE EGY SZÉP ÜNNEPNAPON Szao-Lu eljöhetett meglátogatni bennünket. Nem mesélt semmit, nem is panaszkodott, csak megfogta a kezemet és zokogni kezdett, és én vele együtt sírtam. Még későn este sem akartam visszaengedni szolgálatba. ő maga sem kívánt még visszamenni. Otthon maradt éjszakára, de ezen az éjszakán megbetegedett. A földesúr pedig haragosan várta, már elküldte az egyik szolgáját is érte. A kisfiún láz ütött ki, nem mehetett. Másnap maga a földesur felesége jött el és -kiabálva- követelte, hogy dolgozzék tovább a fiú, hiszen fizettek érte. Én a szomszédokhoz fordultam segítségért, de a földesúr parancsával nem mert senki szembeszállni. Csendben nézték végig, hogyan hurcolják el a beteg gyereket fektében a porban vergődve. Másnap meghalt a kisfiam, ott a közömbös idegenek közt, mialatt sírva hívta anyját... Akkor megfogadtam, hogy nem leszek gyenge többé. És így szóltam Lao-su-hoz, az idősebbik fiamhoz: — Eredj te is a hegyek közé, oda ahonnan tegnap egy fiatal katona jött el hozzánk és azt mesélte, hogy rengetegen harcolnak ott a japánok és a gazdag urak ellen- Ezek a harcosok azt akarják, hogy mindnyájunknak jusson elég ennivaló és senki se sanyargathassa agyon munkával a szegény ember gyermekét. És Lao-su követte a partizánokat, sokáig hírt sem hallottam felőle. Eső után mindig felfénylik újra a nap és minden tavasszal új fa borítja el a sárga, kopár földet. Az én életem is keserves és szerencsétlen volt. Sokáig nem ismerhettem az örömnek még csak árnyékát sem. De az öröm egyszer mégis elérkezett a kisírt szemű öregasszony életébe. Eljött az az óra, amit kis falunk minden lakója olyan türelmetlenül várt már. Ideért a Felszabadító Néphadsereg! Mindenki elébük szaladt a kertek kapujából, örömrivallgással üdvözölték a dicsőséges katonákat- Ki mit tudott, azt ajándékozott nekik. Én is ott álltam kis kunyhónk kapujában, úgy néztem a nép vidám arcát és köszöntöttem a katonákat. Közben a fiamra gondoltam. Egyszerre csak nagy kocsi állt meg a kunyhóm előtt, egy fiatal katona szállt ki belőle, nagyon hasonlított az én fiamhoz. Megállt előttem és inni kért. Mohón megitta a nagy csésze friss vizet, amit azonnal odanyújtottam neki. Napbarnított, poros arcáról verejték patakzott. Megköszönte a vizet, azután elmondotta, hogy jó úton halad már az ügyünk, a Felszabadító Néphadsereg győzelmesen nyomul előre és a nép fog ezentúl határozni saját sorsa felett! Boldog élet következik mindanynyiunkra. Aztán visszatért a kocsijához, de én utánaszóltam: — Gyere ide fiam, akarok még mondani valamit. Amikor, újra hozzám fordult, letörtem egy almafa virágos ágát, odanyújtottam neki és azt mondtam: — Fogadd el ezt a virágot és tudd meg, hogy ezek a gyönyörű fehér szirmok ürömnél keserűbbek voltak azért fiatal koromban, mert ezeket ettük, hogy éhségünk csillapodjék és a virág szépsége nem szerzett semmi örömöt. De a te fiatalságod csodálatosan szép és gyermekeinké is az lesz, hiszen elhozzátok számukra a boldogabb jövőt. .. És tudd meg, hogy ma először veszem észre én is, hogy milyen gyönyörű az almafavirág és nem sírok már a fájdalmas emlékektől, ha ránézek ... Új üzemcsarnok épül a harbini villamossági üzemben giOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO«* KÍNAI VERSEK TiEN CSIEN: HO-CSI-FANCh Táguló látóhatár Nagy tettekre mindenkinek kitágul most a lét, akár a végtelen vizek. Bárhol kezdi a nép, szerencse jár vele, keze kinccsel tele, mert mindent megtehet! Művész te légy itt! nagy énekes! vasutat épits! kutass, keress! légy te pilóta! Írj verseket! lépj gyors hajóra vad hab felett! járj jéghegy élen! sarkot kutasat trópus hevében légy hát utas! S a mindennapok sűrűjében figyelj a sok apró dologra! Tüzed mindenkiével égjen a szived sok szív neszét dobogja! öröm a lét, bármerre nézel Szép illatos! Határa nincs. És csupa kincs! Jövendölés — Peking felszabadítása napján — Nem kell nekem jövendőmondó vagy más ilyen! De hogy sorsom most már bizony jó, azt elhiszem! Ha valaki ma született, nagy dolog az. Hisz ő is felelős lehet, hogy lesz az élet egyre szebb, nagy és igaz. Tudjam: nincs derűs hajnal — csak ott, hol a vörös zászló lobog. Lerombolom a volt világot én. Jöjj, uj napom! E költemény az én szivem legyen! Uj világ, halld meg énekem! Új ember vagyok Forradalmi diás zeng a dobok • cimbalmok hangjaival Megyek. Nagy új család vár enyémet! SZEMLŐR FERENC fordítása! A Kína új üzemeinek építésében nagy számban vesz részt az Ifjúság KULTÚRKRÓNIKA ÍRÁSREFORM 1 A népi Kínában önkéntes tanítók ezrei járják a falvakat, hogy a betű fényét eljuttassák azokhoz, akiket eddig elzártak tőle. Az újonnan bevezetett, egyszerűsített ABC érthetőbbé, könynyebben elsajátíthatóbbá teszi az írási jeleket. A párt és a kormány által kezdeményezett akciót két szakaszban hajtják végre: az elsőben kidolgozták azt az ezer jelet, melynek ismerete az Írástudáshoz elengedhetetlenül szükséges. Hogy ez mit jelent, megérthetjük, ha figyelembe vesszük, hogy a kínai Írás közel 40.000 jelből állt KÖNYVKIADÁS 1050-ben 215 millió példányban adtak ki könyveket és folyóiratokat a Kínai Népköztársaságban. Ez a szám a következő évben megkétszereződött De bármilyen nagyok is ezek a számok, a szükségletek még nagyobbak s mindegyre nőnek. Különös keresletnek örvendenek a tankönyvek és a tudományos munkák. GRAFIKA A Pekingben nemrég megnyílt grafikai kiállításon több mint 200 alkotás tükrözi a felszabadulásért vívott harcot és az új élet építését. Gu Juan ,«Átkelés a Jancziczian-folyón“ című metszete megkapóan ábrázolja a néphadsereg katonáinak hősiességét, egy másik színes metszetét, ,,Az ansani fémipari üzem újjáépítésé“-t pedig a legsikerültebb ilyen témájú művek közé sorolják. Ezek a hiíisi erőfeszítések ihlették meg Huan Jant, Van Cit, Aj Jant, Li Huant is. Az új grafikusok közül a legtehetségesebbek: Li Huanmin, U Jan és Czsao Czun-czao. SZÍNHÁZ A klasszikus kínai színjátékokban egészen a legutóbbi időkig a női szerepeket is férfiak játszották. Ennyire lenézték a nőket. Az újabb rendeletek természetesen megszüntették ezt a rendellenes állapotot. A népművelésügyi minisztérium mellett már 1950- ben külön bizottságot alakítottak a színház reformjának kidolgozására. 1955 május 1-én nyitották meg Pekingben Kína legnagyobb és legmodernebb színházát. A hatalmas épület több mint 15.000 négyzetméter területen fekszik és 1300 férőhellyel rendelkezik. A színház díszítésén a legnevesebb kínai művészek dolgoztak. FILM Kína felszabadulása óta közel száz játékfilmet, számtalan tudományos, ismeretterjesztő-, dokumentum- és híradófilmet készítettek. A játékfilmek magas művészi színvonaláról tanúskodnak a nálunk is bemutatott alkotások: ,,A fehér hajú lány”, „A hegyi erőd ostroma”, ,,Az égő sztyeppe”, stb. A népszerűséget illetően sokatmondó, hogy csupán 1953-ban 700 millió ember nézte végig a kirtai filmek előadásait, nem számítva más országok filmjeinek közönségét. Ezért a Központi Népi Kormány határozatot hozott egy filmvetítőgép-vállalat építésére. Évente 280 nagy- és 2500 keskenyfilm vetítésére alkalmas gép fog innen kikerülni NÉPMŰVÉSZET A műkedvelő csoportok Irányítását és a népzene kincseinek feltárását egy zenei szakemberekből álló brigád végzi, amelyet 1953-ban szerveztek mel.