Előre, 1955. november (9. évfolyam, 2498-2523. szám)

1955-11-01 / 2498. szám

1955 november 1., kedd ■’* ” ..... "■ Köszöntjük a szovjet színház hetét A szovjet színház hete is immár hagyományos ünnepünk. Évek óta mindig ilyenkor kerül sor egy-egy nagy, emlékezetes bemutatóra, amely hosszú évekig sikeres előadása lesz az illető színháznak. Osztrovszkij, Gogoly, Gribojedov, Csehov, Gorkij színműveihez színészeink nagy alakításai s a nézők nagy élményei kapcsolódnak, forró színházi esték emléke. S az olyan szovjet drámák előadásai, mint a Páncélvonat, a Ljubov Jarovája, a Viharos alkonyat, az Apák ifjúságai már szerves részei a hazai Kultúrtörténetnek-De a szovjet színházzal való megismerkedés és szoros, termékeny kapcsolat nem szokmozik csupán a műsor kérdésére. Az orosz realista klasszikusok s a szocialista realista drámákat, magasabbrendű emberábrázolási és társadalomábrázolási feladatokat tűztek ki színészeink és rendezőink elé, nagy iskolát jelentettek számukra és megérlelték, mélyebbé, realistábabá tették játékukat még a nemzeti klasszikusok jól ismert típusainak alakításánál is. A szovjet színházzal való kapcsolat a tudományos alapokon nyugvó színészi munka előretörését is jelenti színházaikban a Sztanyiszlavszkij rendszerével való megismerkedésen s annak elsajátításán keresztül. A realista színpadi játék élenjáró módszere a felszabadulás óta honosodott meg hazánkban s elősegítette az új, tisztultabb stílus kialakulását, a szakítást az illusztráló játékmóddal, a sztár rendszerrel szemben az együttes kollektív alkotómunkájának a kifejlődését, a színház közelkerülését a valósághoz és a néphez. Míg az első években csak elméletben, vagy filmekről ismerkedhettek meg színészeink és közönségünk a szovjet színművészek játékstílusával, munkamódszereivel, az utóbbi években számos nagy szovjet színész személyesen is ellátogatott hozzánk és személyes beszélgetések, szakmai találkozók alkalmával közvetítették művészpályájuk tapasztalatát a hazai színészekkel. Nyikoláj Cserkászov, Szófia Gracintova látogatása színházainknál, színészképző főiskoláinkon sokáig emlékezetes marad. A kolozsvári Szentgyörgyi István színművészeti intézet akkori harmadéves diákjai Cserkászovtól hallották először, hogy a Szovjetunióban a színészképző egy-egy végzett évfolyama együtt megy egy vidéki színházhoz, esetleg egy éppen akkor alakuló színházhoz s ez adta nekik az ösztönzést, hogy együtt jelentkezzenek az éppen alakuló nagybányai színházhoz 1913-ban, s azok az érdekes, termékeny viták, próbamegbeszélések, amelyeket Sztanyiszlavszkij tanítványa, Gracintova tartott különböző színházainknál két évvel ezelőtt, mennyire előrevitték a Sztanyiszlavszkij-rendszer megértését, termékeny alkalmazását színészeink munkájában. Az ilyen tanácskozó jellegű találkozásokon kívül azonban közvetlenül is láthattunk játszani egy egész szovjet színészegyüttest. A Moszszovjet színház látogatása, válozatos és igényes műsora, emlékezetes előadásait az Októberi Forradalom hősi napjairól szóló ,, Vihar“, a Goldani- és Shakespeareelőadás, nagy színművészeiknek, Mareckajának és Mordvinovnak az alakításai felejthetetlen élményt nyújtottak a nézők széles tömegsírnek és a szakértőknek egyaránt? Színházaink az idén is nagy szeretettel készültek a szovjet színház hetére. Régebbi nagysikerű darabok — Apák ifjúsága, Kisunokám stb. — felújítása mellett, új bemutatókkal is készültek erre a hétre- A népszerű Arbuzov-drámák, Szimonov új darabja, és persze most is, mindenfelé, orosz klasszikusok előadásai várják a nézőket az ország különböző színházaiban- Színészek és közönség nagy élményeinek, örömeinek emléke fűződik a szovjet színház hagyományos hetéhez. Az idén is szeretettel és komoly művészi sikerekre való várakozással köszöntjük ezt az ünnepet. Hazautazott a szovjet kőolajipari szakszervezeti küldöttség Hétfőn reggel hazautazott a Szovjetunió kőolajipari szakszervezetének aktivistáiból, technikusaiból és munkásaiból álló küldöttség, amely a kőolaj, vegyi és földgázipari dolgozók szakszervezete központi bizottságának meghívására tartózkodott az országban. A küldöttséget Dadas Ahundov, a Szovjetunió kőolajipari munkásai szakszervezete központi bizottságának elnöke vezette. A szovjet kőolajipari dolgozók küldöttsége két hetes látogatása során számos szondatelepet, kőolajfinomítót és kőolajipari felszerelést gyártó üzemet keresett fel és bőséges tapasztalatcserét folytatott a román kőolajipari dolgozókkal. Az elutazó küldöttséget a baneasai repülőtéren az alábbi elvtársak üdvözölték: Ljuba Csusinevschi, az SZK l titkára, Ion Dobre, a kőolaj vegyi és földgázipari munkások szakszervezete központi bizottságának elnöke, I. Fráila, a kőolaj vegyi és földgázipari munkások szakszervezete központi bizottságának titkára és számos szakszervezeti aktivista. Jelen volt V. I. Barahnin, a Szovjetunió bukaresti nagykövetségének első titkára. (Agerpres) Jakov Zak hangversenye Aradon Jakov Zak szovjet zongoraművész, a moszkvai állami filharmonikus zenekar szólistája, az össz-szövetségi és nemzetközi versenyek nyertese vasárnap este hangversenyt adott az aradi kultúrpalota zenetermében. A kiváló szovjet zongoraművész Schubert, Sosztakovics és Chopin műveiből adott elő. A több mint 600 főnyi hallgatóság viharos tapssal jutalmazta a szovjet művész mesteri játékot. (Agerpres). Szovjet munkamódszerek alkalmazása a sztálinvárosi „Vörös Textil” kötöttárugyárban A tervfeladatok kifogástalan teljesítését elősegítő eszközüket kutatva minden üzemben felvetődik a házadó munkamódszerek alkalmazásának kérdése. A sztálinvárosi „Vörös Textil” kötöttárugyárban először 1952-ben, a szocialista munkaversenyek keretében került sor szovjet munkametódusok felhasználására. Azóta ezen a téren is sokat fejlődött a vállalat: jelenleg nem kevesebb, mint nyolc alkalmazott munkamódszert tüntet fel a nyilvántartás. Új módszerekkel a nehézségek ellen — a tervfeladatok túlteljesítéséért Az egyes termelési osztályok előrehaladását különböző akadályok hátráltatták, amelyek részben a dolgozók hiányos szakképzettségéből, részben a szervezés fogyatékosságaiból adódtak. Az orsozában például sok volt a fonalszakadás okozta időveszteség. Egy munkás jó orsót kezel, és ha nem elég figyelmes, idejének nagy részét leköti az orsók melletti ide-oda kapkodás, nem tudja a már feltekercselt fonalat idejében ujjal pótolni, sok az úgynevezett üres járat. Az orsózó osztály munkájának megjavítására bevezették a marsrut módszert, a meghatározón menetirány követésének módszerét. Az orsók kiszolgálásának ezzel az ésszerű megoldásával kettős eredményt értek el: egyrészt könnyebbé vált a munka, másrészt érezhetően növekedett a feltekercselt anyag mennyisége. A marsrut módszerrel egyidőben — és éppen a módszer alkalmazásának megkönnyítése céljából — kezdték bevezetni a legjobb munkafogások begyakorlására Kovaljov mérnök módszerét. Csökkent az orsók kezelési ideje, megszűnt nagyrészben a fonalszakadások okozta veszteséges járat is. Az osztály dolgozói közül néhányan azonban nem elégedtek meg ennyivel, tekintve, hogy az orsózó termelésének a növelése megszabja a kötődő és ezen keresztül a konfekció termelésének méreteit is. Miután alaposan megvizsgálták a lehetőségeket és megtették a szükséges szervezési intézkedéseket, a négy munkásnő rátért a gépek menetközbeni átvétele és átadása módszerének használatára. Ez a négy munkásnő — Comsa Ecaterina, Lajos Anna, Federeanu Mária és Belitoiu Elena — szeptemberben átlagosan 70 százalékkal termelt terven felül. Ugyanakkor az osztály összteljesítménye 132 százalék volt. Az orsózó termelésének növekedése maga után vonta azt, hogy megjavult a kötődő anyagellátása, sőt néha fel is halmozódott a fonal. A dolgozók között sokan voltak olyanok akiknek a szakképzettsége nem volt kielégítő. Ezért a gépek teljesítőképessége is kihasználatlan maradt, nem beszélve arról, hogy sok volt a selejtes termék, a gépállás, stb. A felhalmozott anyag sürgette a kötődő munkájának megjavítását. A vállalat vezetősége bevezette a Kotlear módszert, a dolgozók munkahelyen történő szakképesítését. Az idősebb, tapasztaltabb dolgozók odaadó munkával nevelték az új munkásokat, átadták tapasztalataikat , és közben maguk is sokat tanultak. Ezt igazolja, hogy szeptemberben Minea Anna 160, Varga Róza pedig 147 százalékos eredményt ért el. A kötődő 14 munkása alkalmazza Zsandarova módszerét, — a gépek menetközben történő átvételét és átadását. A gyár vezetőségét — különösképpen Popescu főmérnököt és Koman főkönyvelőt — dicséret illeti, mert példamutatóan szervezték meg a kötőgépek folyamatos anyagellátását és a tervfeladatokat emberre és gépre felbontva hozzásegítették a dolgozókat ahhoz, hogy pontosan ismerjék napi teendőjüket. A kötődő egész kollektívája részt vesz a takarékossági mozgalomban. Korabelnyikova módszerével havonta nagymennyiségű kötőtűt takarítanak meg és csökkentik a selejtes termékek számát is. A haladó módszerek alkalmazásával a kötődő 180 dolgozója szeptemberben 147 százalékra teljesítette a tervelőírásokat. A konfekciós osztály munkájában eleinte sok nehézséget okozott az egészséges munkaüzem hiánya. Torlódás állott elő, mert egyenetlenül történt az összeállítandó kötöttáru-darabok munkahelyenkénti elosztása. Ez kapkodó, sietős munkát jelentett, ami viszont a minőség rovására ment. Itt Csutkih módszere alapján négy brigádot szerveztek és versenyt indítottak a „legjobb minőségi brigád” cím elnyeréséért. A brigádokon belül az egyes dolgozók munkáját Hriszanova óragrafikon-módszere alapján szervezték meg. A munkadarabok pontos időrendi elosztásával megszüntették a torlódásokat és ütemesen termelve a minőség feljavításában is szép eredményeket értek el. A minőségi brigádok közötti versenyben a 3-as számú brigád vezet. A festődében a Majanc-féle recept alkalmazásával a fonalak színezését kettő helyett egy munkafázisban végzik. Az így festett anyag tartósabb színű is, emellett a festődé teljesítőképessége kétszeresére nőtt Az 1992-ben még a kisüzemek közé számított „Vörös Textil” ma az iparág mintavállalata. Ezt a megtiszteltetést az üzem kollektívája szorgalmas és odaadó munkával érdemelte ki. És ebben a győzelemben — mint láttuk — nem kis szerepe volt a szovjet munkamódszerek alkalmazásának. Az új munkamódszerek jelentős erőforrások — de keveset használnak fel A vállalat egyes osztályai a haladó munkamódszerek alkalmazásával állandósították a tervfeladatok túlteljesítését. Ez kétségkívül kitűnő eredmény. De a vállalat sokkal jobb eredményeket is elérhetne, ha az általánosan használt — Kovaljov, Kotleár, marszut — módszereken túlmenően általánossá tudná tenni Zsandarova módszerét is a két váltásban dolgozó orsózó- és kötői osztályokban. Mi is itt a helyzet? Ezt a munkamódszert, amely biztosítja — a két váltás közötti megszakítatlan munkameneten keresztül — a termelés növelését, az orsózó busz dolgozója közül csak négyen, a katöne 181 dolgozója közül csak 14-en alkalmazzák. Vegyük példának azorsózót. Ebben a részlegben a szeptemberi tervteljesítés 132 százalék volt. Ez az általános mutató azt jelenti, hogy szeptember folyamán mind a 20 dolgozó 132 százalékra teljesítette feladatait. A valóság más. Azok, akik Zsandarova módszerét is alkalmazzák, átlagban 70 százalékkal szárnyalták túl a tervet, míg a dolgozók zöme az átlag alatt termeli (kivéve a legjobbakat, akik elérták a 150 százalékos eredményt is.) A szovjet módszerrel dolgozók és a módszert nem alkalmazók teljesítménye között tehát lényeges különbség van. A szovjet módszert alkalmazók szeptemberi eredményei a következők: Federeanu Maria 184 százalék, Belitoiu Elena 184 százalék, Comsa Ecaterina 168 százalék és Lajos Anna 166 százalék. A módszert nem alkalmazók közül a legjobbak, mint Alexe Maria 152 százalékos, Catana Ana 131 és Tofa Elena 128 százalékos eredményt értek el, így az a helyzet, hogy az átlagteljesítményt jelző 132 százalékos mutatószám elrejti az élenjárók eredményeit. A feladat itt az, hogy az üzembizottság szorgalmazza a módszer általánosítását, népszerűsítse a módszert alkalmazók eredményeit, mert példájukból látható, hogy a menetközben váltással minimumra csökkenthető a gépállás és jelentősen növekszik a termelés mennyisége. Ez pedig egyformán érdeke a dolgozóknak, a vállalatnak, az országnak. A faiba az, hogy egyesek húzódoznak a módszernek, mint újnak az alkalmazásától. A vállalat vezetősége — de főleg az Üzembizottság — előtt az a feladat áll, hogy szemléltetően, a havi jövedelem alakulásán keresztül is, bebizonyítsa a módszer alkalmazásának előnyeit a dolgozók előtt. Zsandarova módszerének elterjesztése és általánosítása még fontosabb a kötődében, ahol 166 ember dolgozik ezen eljárás nélkül. A vállalat vezetőségének a termelés további növelése érdekében döntő fontosságú feladata, hogy a kötődő teljesítőképességét a jól bevált szovjet módszer általánosítása útján még jobban kihasználja. * A Vörös Textil vállalat a kötőipar egyik élüzeme. Év végéig 851.000 lej terven felüli jövedelem megvalósítását vállalta. Október 10-ig a tervszerűsített 443.000 lej helyett 493.000 lej öszszegű terven felüli felhalmozást értek el. Az üzem kibővítés előtt áll. A második ötéves terv első éveiben új festődét kapnak, a gyár épületét egy emelettel megtoldják. A gyár egész kollektívája vállalta, hogy az új tervidőszakot az eddigieknél sokkal szebb eredményekkel fogja köszönteni. Nem szabad megfeledkezniök arról sem, hogy ez csak a haladó munkamódszerek további elterjesztésével lehetséges. Ez a lehetőség pedig a vállalaton belül már adva van és felhasználásra vár. BITAY ODON ELŐRE. A mezőgazdasági munkások szakszervezetének 4. kongresszusa A mezőgazdasági munkások szakszervezete október 29-én és 30-án tartotta meg 4. kongresszusát a szakszervezetek fővárosi kultúrházában. A kongresszuson megjelent Stelián Moraru elvtárs, a Szakszervezetek Központi Tanácsának alelnöke, Constanttin Popescu elvtárs földművelésügyi és erdészeti miniszter, továbbá szakszervezeti aktivisták, az állami gazdaságok, a gép- és traktorállomások, a mezőgazdasági kísérleti állomások és erdőhivatalok élmunkásai,technikusai és mérnökei, valamint több meghívott vendég. Nicolae Popescu elvtárs, a mezőgazdasági szakszervezet KB elnöke beszámolójában ismertette a szakszervezet eddigi munkáját. Egyebek között kiemelte: a szakszervezet legfőbb figyelmét arra fordította, hogy a szocialista mezőgazdasági egységek dolgozóit a hektárhozam növelésére mozgósítsa. A felsorolt eredmények között kiemelte a Constanta tartományi pietroiui állami gazdaságot, amely terven felül 72 vagon gabonát adott az államnak, a Bukarest tartományi dragatinai állami gazdaságot, amely 54vagonnal túlteljesítette termelési tervét. A GTA-k ez év első felében 45 százalékkal nagyobb területen végeztek mezőgazdasági munkát, mint a múlt év hasonló időszakában, a traktorok munkatermelékenysége 4,5 százalékkal növekedett. Az erdészetben dolgozó munkások az ötéves tervben előirányzott feladataikat hat hónappal határidő előtt teljesítették. Mindezek az eredmények nagy részben a szocialista munkaversenyek jó megszervezésének és a fejlett munkamódszerek bevezetésének köszönhetők. A beszámolót követő vita során javaslatok hangzottak el arra vonatkozólag, hogy jobban meg kell szervezni a szakmánkénti szocialista munkaversenyeket, szélesebb körben kell ismertetni az élmunkások munkamódszereit; egyes felszólalók hangoztatták, hogy meg kell szüntetni a bürokráciát a Földművelésügyi és Erdészeti Minisztérium egyes vezető szerveinek munkájában meg kell gyorsítani a mezőgazdasági társadalmi-kulturális építkezések ütemét. A beszámoló megvitatása után megválasztották a mezőgazdasági munkások szakszervezetének új központi bizottságát. (Agerpres.) A kőolajipari munkások szakszervezetének 4. kongresszusa Október 29—30-án tartották meg Ploiestin a kőolaj-, vegyi, és földgázipari munkások szakszervezetének 4. kongresszusát. A kongresszuson részt vett Mihai Mujic elvtárs, az SZKT titkára, Mihai Fiorescu vegyipari miniszter és Ion Dumitru kőolajipari miniszter is. A kongresszusi küldöttek meleg ünneplésben részesítették a Dadas Ahundov vezette szovjet kőolajipari küldöttség tagjait. Ion Dobre elvtárs, a kőolaj-, vegyi- és földgázipari munkások szakszervezete központi bizottságának elnöke a szakszervezet központi bizottságának az 1902—1955. évek közötti tevékenységéről előterjesztett beszámolójában elmondotta, hogy ezek az iparágak ötéves tervük befejezésével köszöntötték a szakszervezet 4. kongresszusát. A kőolajipar több mint kétszerannyi nyersolajat termel, mint az ötéves tervet megelőző esztendőben, a vegyipar pedig több mint háromszor annyi vegyiterméket. A kőolajipar első három negyedévi tervét 105,6, a vegyipar pedig 108,3 százalékra teljesítette. A munkatermelékenység 8, illetve 5,7 százalékkal emelkedett. A küldöttek megválasztották a kőolaj-, vegyi- és földgázipari munkások szakszervezetének új vezető szerveit. (Agerpres) A kereskedelmi hálózat fejlesztésének kérdései Arad tartományban Arad tartomány és Arad város szocialista kereskedelmi hálózata az utóbbi években nagy arányúan fejlődött- Nagyon sok új, jól berendezett üzlet nyílt az elmúlt években. Az aradiak méltán büszkék lehetnek az olyan üzletekre, mint például a város központjában lévő Containment, a Nagy Áruház, a Duna étterem stb. Mind több, jól berendezett és ellátott üzlet nyílik a város külső negyedeiben is. Noha Arad város minden negyedében és a tartomány minden helységében kielégítő módon bővül a kereskedelmi hálózat, mégis előfordul, hogy a vásárlóközönség nem mindig tudja gyorsan megvásárolni a számára szükséges árucikkeket- Még sok a tennivaló a hálózat egységeinek elhelyezése tekintetében. Aradon még vannak olyan külnegyedek, ahol kevés az étterem, vendéglő, falatozó és cukrászda. A Pernyáva negyedben lévő két falatozó kevés- A negyednek nincs Aprozar-üzlete, az iparcikkeket árusító üzlet sem tudja kielégíteni a keresletet. Dragosani negyedben mészárszéket és zöldségüzletet kell nyitni, mert ebben a negyedben ilyen bolt nincs. Új-Aradon, Kisszentmiklóson és Gáton is kevés az üzlet. Ma Arad tartományban lényegesen növekedett a vendéglők, éttermek, falatozók, cukrászdák stb. száma, a meglévő üzletek mégsem képesek eleget tenni a megnövekedett követelményeknek. Bár az aradi piacokon és a piacok közelében számos iparcikkeket árusító helyet létesítettek, Új-Aradon és Mosóczy-telepen például nincs ilyen üzlet a piacokon, vagy a piacok közelében. Sok helyen azért nem lehet üzlethelyiséget nyitni, mert azok más célokra vannak lefoglalva. A kereskedelmi osztálynak erélyesebben kellene fellépnie, hogy megkapja mindazokat a helyiségeket, amelyeket régebben Jcereskeerening-célokra használtak fe. Az üzletek elhelyezését is felül kell vizsgálni. Drágásani negyedben sok utcában egyetlen Atimentara üzlet sincs, az Avram láncú téren pedig 4 van egymás mellett. Jelenleg szorgosan dolgoznak újabb üzletek megnyitásán. Rövidesen megnyílik egy cukrászda,egy 400 férőhelyes étterem és egy kéttermes, 100 férőhelyes falatozó. A falatozót a fővárosi „Express“ falatozó mintájára rendezik be. A külvárosok bolthálózatát is bővítik a keresletnek megfelelően-Ezek az intézkedések kétségtelenül hozzájárulnak a lakosság jobb ellátásához. Az üzletek tervszerű, a körülmények figyelembevételével való elhelyezését azonban semmiképpen sem szabad szem elől téveszteni. Néhány nappal ezelőtt megkezdődött a külügyminiszterek genfi értekezlete A megnyitó nyilatkozatok után a külügyminiszterek rátérnek az első napirendi pont megvitatására, amelynek tárgya a kormányfag irányelvei szerint: az európai biztonság kérdése- Nem véletlen, hogy az első genfi értekezleten éppen ezt a kérdést tekintették a legfontosabbnak. Hiszen a történelmi tapasztalat világosan megmutatta, hogy az agresszív katonai csoportosulások csupán az elmúlt fél évszázadban két pusztító világháború forrásai voltak. A Szovjetunió már nem egyszer hívta fel a béke megvédésében legnagyobb szerepet játszó nagyhatalmak figyelmét erre a tényre. Mind a második világháború előtt, mind a második világháború után szüntelenül hangsúlyozta, hogy egy kollektív biztonsági egyezmény megkötése az európai béke legszilárdabb biztosítéka lenne. Kitűnik ez a szovjet kormány mostani javaslataiból is, ha figyelemmel kísérjük azokat a kötelezettségeket, amelyeket egy kollektív biztonsági egyezmény megkötésével az egyes államoknak magukra kellene vállalniuk. Ezek szerint a szerződésben részvevő államok vitás kérdéseiket csakis békés eszközökkel oldhatnák meg, közösen kellene intézkedniök minden olyan esetben, amikor Európában felmerül a fegyveres agresszió veszélye és kölcsönösen kellene támogatniuk egymást katonailag is, ha a szerződésben részvevő bármely államot fegyveres támadás érné. De igen fontos a szerződésnek az az előírása is, amely szerint a szerződő államoknak meg kellene tanácskozniuk egymással, milyen intézkedések szükségesek a béke megőrzése érdekében. Egy ilyen megegyezés továbbá döntő módon elősegíthetné az évek óta vajúdó német kérdés rendezését. Kétségtelen, hogy erre a kérdésre csak a kollektív biztonsági egyezmény keretében lehet békés megoldást találni. Ebben az egyezményben ugyanis mindkét német állam, — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság— egyaránt részt vehetne, majd az egyesítés után az egységes Németország is. Roppant nagy lenne annak a ténynek a jelentősége, hogy a német kérdés a kollektív biztonsági egyezmény kere,vében oldódjék meg. Hiszen az európai biztonsági egyezmény,rminkét német államra azt a kötelezettséget róná, hogy problémáikat leres úton oldják meg és az egységesítés kérdéséhez is az egymással folytatott tárgyalások utján közeledjenek. Ha a német kérdés megoldása így alakulna, Európa népei biztosak lehetnének afelől, hogy Németország sorsának irányítása nem kerülne többé azoknak az erőknek a kezébe, amelyek nem egyszer taszították már Németországot az agresszió és a háborús kalandok lejtőjére. Ez a német kérdés békés rendezésének egyetlen lehetséges módja. Ismeretes azonban, hogy a nyugati hatalmak eltérve a kormányfők irányelveitől, az első napirendi pontot nem közvetlenül az európai biztonság problémájának megvitatásával kezdték, hanem — megkerülve azt — a német kérdéssel. Ennek nem formai, hanem mindenekelőtt tartalmi jelentősége van. A három nyugati nagyhatalom, javaslata, az úgynevezett „Eden, terv” ugyanis nemcsak hogy nem járul hozzá a hatékony európai biztonság megteremméséhez, de végrehajtása az európai helyzet további súlyosbodásához és az államok közötti feszültség további elmélyüléséhez vezethet. Milyen intézkedéseket irányoz elő az „Eden terv"? Elsősorban kereken kimondja, hogy Németországot csak úgy lehet egyesíteni, ha az egyesített Németország a remilitarizálás útjára lép és már előre leszögezi, hogy ennek a Németországnak feltétlenül részt kell vennie az északatlanti szerződésben. Ez csakis a katonai csoportosulások további fenntartásához, sőt megszilárdításához vezethet. Kollektív biztonság helyett tehát a nyugati hatalmak egy olyan egyezmény megkötését javasolják, amely nemcsak hogy nem csökkenti a háború veszélyét, de egész Németországnak az atlanti szövetségbe való bevonása következtében határozottan növelné azt. Ezért nem formai, hanem lényegbeli probléma, hogy a nagyhatalmak mindenekelőtt az európai kollektív biztonság kérdésében egyezzenek meg és csak egy ilyen egyezmény megkötése után, ennek keretében nyúljanak Németország békés alapokon való egyes ecpolótik kérdéséhez, ahogyan a Szovjetunió javasolja. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió nem tulajdoníthat nagy jelentőséget a nyugati nagyhatalmaik ama állításának, amely szerint a szovjet államot nem fenyegetné semmintele. veszedelem abban az esetben, ha egész Németország az atlanti szövetség tagja lenne, — mivel ez a szövetség „védelmi” jellegű. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, hiszen a Szovjetunió már régeimen kinyilvánította azt az óhajat ,hogy belépjen ebbe a szövetségbe a nyugati hatalmak azonban visszautasították ezt a javaslatot és ezzel világossá vált: az atlanti szövetség nem védelmi jellegű csoportosulás hanem a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányul. V. M. Molotov szovjet külügyminiszter most elhangzott beszédében világosan rámutat az „Eden terv” egy másik gyengeségére is. . A terv kifejti ugyan, hogyan kellene megszervezni az össznémetországi szabad választásokat, de függetlenül attól, miként dönt e választásokon maga a német nép, már előre eldönti, hogy az egyesített Németországnak a remilitarizálás és a nyugati katonai szövetségekben való részvétel útját kell követnie. Természetesen másként nem is értelmezhető az a feltétel, hogy az „Eden terv” csak akkor lép életbe, „amikor az egyesített Németország elhatározza, hogy belép az északatlanti szervezetbe és a nyugateurópai unióba”. „Ilyen tervekből — mondotta Molotov elvtárs — korántsem tűnik ki az az óhaj, hogy figyelembe veszik a német nép valóban szabad akaratát, amelyet az össznémetországi választáson kinyilváníthat”. A nyugati hatalmak javaslata ugyanakkor utal a fegyverzet korlátozásának kérdésére is az „Eden terv” életbelépése esetén. De hogy a valóságban mit érnek ezek a „korlátozások”, azt világosan meg lehet, állapítani napjaink tapasztalatából. Mint ismeretes, a nyugati államok között már most fennállnak bizonyos egyezmények, amelyek papíron korlátozzák a fegyverkezési hajszát. A valóság azonban az, hogy ezek a korlátozások egyáltalán nem akadályozzák a féktelen fegyverkezést és a legpusztítóbb fegyverfajták gyártását, felhalmozását. Nyilvánvaló hogy egy olyan terv, amelynek alapján a jövőben egész Németországot bekapcsolnak egy mértéktelenül, valójában korlátlanul fegyverkező katonai csoportosulásoa, még tovább fokozná a fegyverkezést és ilyenformán egyáltalán nem járulna hozzá az európai népek békéjének és biztonságának megszilárdulásához. A Szovjetunió már nem egyszer hangsúlyozta, hogy a fegyverkezési hajsza megszűnésének alapvető feltétele, a nagyhatalmak között szükséges bizalom létrehozása. Nem férhet hozzá kétség, hogy egyedül az európai biztonság megteremtése járulhat hozzá a normális nemzetközi kapcsolatokban szükséges ilyen bizalom létrejöttéhez. A nyugati hatalmak egyes képviselői azonban szüntelenül ennek éppen az ellenkezőjét hangoztatják, amikor kijelentik, hogy a kollektív biztonsági egyezmény nem elégséges a biztonság megóvásához. Molotov elvtárs most joggal tette fel így a kérdést: vajon melyik az az út, amely biztosítaná az európai népek számára békés fejlődésük feltételeit? Talán egyes államok katonai tömbjeinek létrehozása, a kölcsönös viszályok, a bizalmatlanság és a gyanakvás szítása közöttük, a korlátlan fegyverkezési hajsza és az, hogy az egyesített Németországot is militarizálni akarják? Nyilvánvaló, hogy ez az út csak a bizalmatlanság növekedéséhez vezet. Az államok közötti bizalmat egyedül egy olyan szerződés létrehozásával lehet növelni,, amelynek valamennyi részvevője a békére és a nemzetközi biztonság megszilárdítására kellene törekedjék. És az európai kollektív biztonsági egyezmény éppen ilyen szerződés. Molotov elvtársnak az európai biztonság kérdéséről tartott beszéde világosan bebizonyította, hogy a nemzetközi élet jelenlegi legfontosabb problémája az európai kollektív biztonság megteremtése. Ami pedig a német kérdést illeti, — ez bármilyen nagy fontosságú is — egyedül akkor oldódhat meg a német nép és a világ valamennyi népe érdekeinek megfelelően, ha a nagyhatalmak elősegítik egy európai kollektív biztonsági szervezet létrehozását és ennek keretében törekednek a német egység megvalósítására. Az európai biztonság kérdéséről Szovjet parlamenti küldöttség érkezett Szófiába SZÓFIA (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlésének meghívására október 30-án Szófiába érkezett a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének küldöttsége. A küldöttség vezetője N. I. Beljanv, a Szövetségi Szovjet igazoló bizottságának tagja, az SZKP KB titkára. A Bolgár Népköztársaság és a Szovjetunió nemzeti lobogóival feldíszített repülőtéren a szovjet küldöttség fogadására megjelent: G. Damjanov, a Bolgár NK Nemzetgyűlése Elnökségének elnöke, V. Cservenkov, a Minisztertanács elnöke, D. Ganev és B. Taszkov, Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárai, miniszterek, a Nemzetgyűlés képviselői és a társadalmi szervezetek képviselői. Jelen volt a repülőtéren I. K Prihodov szovjet nagykövet és a sajtó munkatársai. A megjelentek szívélyesen üdvözölték a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének képviselőit. F. Kozovszkij, a Nemzetgyűlés Bürójának elnöke meleg szavakkal köszöntötte a szovjet vendégeket. „Meggyőződésünk — mondotta a többi között F. Kozovszkij —, hogy a szovjet küldöttség látogatása országunkban, még inkább elmélyíti a szovjet és a bolgár nép közti barátságot, megerősíti a békéért és a szocializmusért vívott közös harcunkat“. Az üdvözlő szavakra válaszolva, N. I. Beljanv, a szovjet küldöttség vezetője, hangsúlyozta: „Biztosak vagyunk abban, hogy itteni látogatásunk, személyes kapcsolataink kiépítése, hozzájárul a népeink közötti meleg, szívélyes kapcsolatok erősödéséhez, s a világbéke és az összes országok együttműködésének megerősödéséhez. Ismételten köszönetünket fejezzük ki a testvéri fogadtatásért s újabb sikereket kívánunk önöknek abban a harcban, amelyet hazájuk felvirágoztatásáért, a béke és a népek közti barátság biztosításáért folytatnak. Éljen a megbonthatatlan bolgárszovjet barátság ! Éljen a világbéke !. A román pavilon nagy sikere a delhi ipari kiállításon DELHI (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: Október 29-én ipari kiállítás nyílt Delhiben. A kiállítást Nehru miniszterelnök nyitotta meg, aki üdvözölte a kiállításon részvevő külföldi államok képviselőit. A kiállítás ünnepélyes megnyitásán jelen voltak: Radhakrishnan, India alelnöke, a kormány tagjai, a kiállításon részvevő országok képviselői, a diplomáciai testület számos tagja és mások. A kiállítási épületet a város központjának közelében állították fel. Az indiai állami és magánvállalatokon kívül 21 ország képviselteti magát a kiállításon, a többi között a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Magyarország, Jugoszlávia, a Burmai Unió, az USA, Anglia, a Német Szövetségi Köztársaság, Japán és más országok. A Román Népköztársaság kiállítási, csarnoka 4100 négyzetméter területet foglal el. A kiállítási csarnokban látható egy szonda, amely 3200 méter mélységből hozza fel a kőolajat. Nehru miniszterelnök, Krisnamacsari kereskedelmi és iparügyi miniszter és más személyiségek kíséretében megtekintette az RNK pavilonját, ahol Ioncu Horatiu helyettes kőolajipari miniszter, a román küldöttség vezetője fogadta őket. Az indiai sajtó sok cikkben foglalkozik a román kiállítási csarnokkal. A Times of India, a Statesman, a Hindustan Times, a Hindustan Standard, a Blitz és más lapok egész hasábokat szentelnek a Román Népköztársaság gazdasági fejlődésének és kereskedelmi kapcsolatainak. Az újságok fényképeket és tudósításokat közölnek a román pavilonról. Rövidesen Szíria és Libanon is közös védelem egyezményt kötnek BEJRUT (Agerpres). — A TASZSZ jelentii Said Ghazi, Szíria miniszterelnöke, október 29-én Bejrútba érkezett, ahol hosszas megbeszélést folytatott Rasid Karamai val, Libanon miniszterelnökével és C. Samun elnökkel a Szíria által javasolt kétoldali védelmi egyezménytervezettel kapcsolatban. Libanoni lapok híradásai szerint Libanon vezetői tájékoztatták Said Ghazit a libanoni kormány álláspontjáról, amely szerint a kormány elvben egyetért az egyezmény aláírásával. A két ország katonai szakértői előreláthatólag az elkövetkezendő napokban összeülnek az egyezmény-tervezet áttanulmányozására, majd végleges formájában a két ország kormányai elé terjesztik aláírás végett. * AMMAN. (Agerpres.) — Mint a France Presse hírügynökség jelenti. Said Ghazi, Szíria miniszterelnöke október 31-én Jordánia fővárosába érkezett. A szíriai miniszterelnök az egyiptomi-szíriai és az egyiptomiszaúdi-arábiai védelmi egyezményhez hasonló kétoldali szerződés megkötéséről tárgyal Szaid el Muftival, Jordánia miniszterelnökével.