Előre, 1956. február (10. évfolyam, 2577-2601. szám)
1956-02-01 / 2577. szám
1956. február 1., szerda 5HSSH SB5 A mérnököktől is függ a verseny sikere Ugyancsak a bányák vezetőségének , főleg pedig a technikai vezetőknek a helytelen felfogása okozza, hogy számos mérnök és technikus feladatain kívül esőnek tekinti, hogy a szocialista verseny kérdéseivel foglalkozzék. Mereven elválasztja a vezetéshez tartozó fontos tennivalókat a technikai irányítástól s kizárólag az utóbbival foglalkozik. A petrillai 11-es részleg vezetője, Mogos mérnök például nem mindig törődik azzal, hogy részlege minden munkahelyén helyesen állapítsák meg a normát, s minden brigádnak megfelelő munkafeltételei legyenek. Az új típusú mérnöknek lelkes agitátornak, az új technika fáradhatatlan propagandistájának kell lennie. Mint vezetőnek nem szabad lebecsülnie a szocialista verseny fontosságát, annyi nagyszerű kezdeményezés forrását. Az üzemi bizottságoknak, a vállalatvezetőségeknek s minden mérnöknek harcolnia kell ez ellen a káros jelenség ellen. A szocialista verseny jó megszervezése elsőrendű fontosságú kérdés a zsilvölgyi bányákban. A bányászok, technikusok, vezetőkáderek és a szakszervezeti aktivisták, a pártszervezetek irányításával, közös összefogással érhetik csak el, hogy a bányákban folyó szocialista verseny magasabb színvonalra emelkedjék, s hozzájáruljon a széntermelésben mutatkozó lemaradás felszámolásához, a munka termelékenységének emeléséhez, egyszóval a pártkongresszuson elfogadott népgazdaság fejlesztési irányelvek valóraváltásához. VIDOR ALIZ GONDOSABB VERSENYSZERVEZÉST ZSIL VÖLGYE BÁNYÁIBAN A pártkongresszus tiszteletére szervezett szocialista verseny a Zsilvölgye minden bányájában nagyszerű munkasikereket hozott. Megannyi újabb bizonyítékát adta a bányászok hazaszeretetének, pártunk iránti odaadásának. A versenyszellem magas színvonalának számos megnyilvánulásával találkozhattunk ebben a lendülettel és lelkesedéssel teljes időszakban, az új munkaerkölcs példáit mutatták fel a bányászok százai. Nem véletlen, hogy a legfigyelemreméltóbb eredményeket azok a bányák azok a részlegek mutathatták fel, amelyeknél a szocialista verseny szervezését körültekintőbben, gondosabban és alaposabban végezték. Jól szervezett verseny folyt például a lányai bánya két legjobb szektora, a IV-es és a Csimpa szektor között. A két részleg munkaközössége állandóan figyelemmel kisérte egymás teljesítményeit, szinte egyetlen dolgozó sem maradt ki a versenyből, az egyes emberek érdeklődése, győzniakarása, a kollektíva minden tagjának összefogása mindkét részlegen szokatlanul szép eredményeket szült s a versenyben győztes IV-es szektort a bánya legjobb részlegévé emelte. Ugyancsak kiváló eredményeket mutathattak fel, a kongresszusi versenyben például a vulkáni bánya III-as részlegének dolgozói. Határidő előtt teljesítették évi tervüket s eredményeiket a jó vezetésen kívül a bányászok között indult szocialista verseny jó megszervezésének, figyelmes irányításának köszönhetik. Minidbnnde ellenére azonban a jó eredmények nem általánosak. A szénipar nem teljesítette első ötéves tervünk előirányzatait. Nem egy helyen találkozhattunk közömbösséggel, a verseny mozgósító erejének lebecsülésével, nem ritka tünet a versenyek csak úgy tessék-lássék való megszervezése. Rosszul megszervezett termelési értekezletek A kongresszus dokumentumai értékes útmutatást nyújtanak a versenyszervezés tekintetében is. A párt bírálja, károsnak nyilvánítja a szocialista versenyek vezetésében mutatkozó formalizmust, amely elfojtja a dolgozók nagyszerű munkalendületét, kezdeményezőképességét, lelkesedését, sikereink felbecsülhetetlen értékű biztosítékát. Most, amikor a szénipar dolgozói előtt nagy fontosságú és sürgős feladatként áll a bányamunka termelékenységének jelentős emelése, fokozott mértékben szükség van a dolgozók értékes kezdeményezéseire, lelkesedésére, arra, hogy minden bányász alkotó módon tevékenyen hozzájáruljon e nagy feladat elvégzéséhez. A zsilvölgyi bányák szakszervezeti aktivistái között akadnak olyanok, akik nem értik és terhes feladatnak tekintik a szocialista verseny megszervezését, nyilvántartását, ellenőrzését. Hogyan történhetett meg például Petrillán az, hogy január elején, a főmérnök vezetésével megtartott termelési értekezleten egyetlen szó sem esett a szocialista versenyről ,további fellendítésének módjáról? A feleletet egy másik gyűlés adta meg, amely az időközben visszatért igazgató kezdeményezésére kizárólag a verseny kérdéseivel foglalkozott. Ezen az ülésen az üzemi bizottság egyetlen tagja sem vett részt. Az üzemi bizottság, amely a kongresszusi verseny idején elég jó munkát végzett — s amelynek harcolnia kellene a versenylendület folytonosságáért, állandó fokozásáért — valószínűleg úgy véli, hogy megtette a kötelességét s mivel most nem vagyunk kampányban, nem kell foglalkoznia a verseny szervezésével. Megfeledkezik arról, hogy ez állandó feladat, melynek jelentősége sohasem csökken. Az ehhez hasonló hiányosságok gyakran okozzák a verseny lanyhulását, formalizmusba fulladását. Gyakori jelenség Zsilvölgye más bányáiban is, hogy a termelési értekezletek egyhangúak, unalmasak, a vezetőség és az üzemi bizottság közös beszámolói hosszú hónapokon át ismétlik önmagukat, az elmúlt üléseken tett javaslatok megoldásáról pedig szó sem esik. Az ilyen termelési értekezletek nemcsak hogy nem mozgósítanak, hanem olykor valósággal lefegyverző hatásúak. Különösen a részlegek termelési értekezletein észlelhető ez a káros jelenség. A részleg szakszervezeti bizottságának és a részlegvezetőnek a hibája ez. S ott ahol ez a lanyha magatartás jellemzi a részlegek termelési értekezleteit, ott születnek a lehetőségekhez képest túl kicsi versenyvállalások, ott van a legtöbb „objektív” nehézség a verseny megszervezésében. Ilyenformán áll a helyzet például a lónyai bánya egyes részlegein. A részlegvezető és a szakszervezeti bizottság közös beszámolóit hosszú idő óta egyetlen részleg termelési értekezletére sem fogalmazták meg írásban. Hevenyészve papírra vetett jegyzetekből tartották meg ezeket a beszámolókat, amelyek természetesen nem is ölelték fel a szektor egyhavi munkájának minden oldalát. Sőt, egyes szakszervezeti és technikai vezető káderek nagyon hiányosan ismerik a részlegükben folyó munka kérdéseit. Akadt például olyan részlegvezető mérnök, aki nem tudta hogyan áll a részlege a termelékenység növelése tekintetében és nem ismerte az önköltség csökkentésének mutatószámait. Hogyan mozgósíthatja az ilyen vezető a termelékenység növelésére és az önköltség csökkentésére a részleg dolgozóit, ha éppen a legfontosabb feladatok tekintetében ennyire tájékozatlan? Ahhoz, hogy egy részlegben élénk szocialista verseny indulhasson s a dolgozók vállalásai reálisak lehessenek, hogy minden munkahelyen felfedezhessék és hasznosítsák a termelékenység emelésének lehetőségeit, s hogy a termelési értekezletek minden hónapban új, időszerű és hatékony útmutatást adjanak, szükséges, hogy a részleg technikai és szakszervezeti vezetői is teljesen tisztában legyenek minden brigád munkakörülményeivel, jól ismerjék és sohase téveszszék szem elől a legfontosabb feladatokat és naponta ezek teljesítésére irányítsák a részleg dolgozóit. Példaképül szolgálhatnak ebből a szempontból az annószai bányászok termelési értekezletei, amelyeket az igazgató, az üzemi bizottság aktivistái és egyes élmunkások közösen és alaposan készítenek elő s amelyeken — szinte kivétel nélkül újabb és újabb értékes javaslatok, ötletek születnek. Nem véletlen, hogy éppen ebben a bányában értek el sikert a munkatermelékenység emelése terén. A jó szakszervezeti munka példaképe lehet a vulkáni III-as részleg szakszervezeti bizottságának két tagja: Csíki Imre és Hunyady János. Azonkívül, hogy mindketten élenjáró bányászok, akik állandóan javítják munkamódszerüket, szakszervezeti feladataikat is kiválóan teljesítik. Csíki Imre például gyakran meglátogatja a részleg minden munkahelyét. Gazdag tapasztalatai lehetővé teszik, hogy helyes tanácsokkal lássa el a lemaradókat, új módszerek alkalmazását javasolja, egyszóval segítségére legyen a részleg minden dolgozójának. Hunyady Jánossal együtt hozzájárultak ahhoz, hogy a kongresszusi verseny idején több kullogó brigád, köztük például a Kiss Domokosé, a jó brigádok sorába emelkedjék. A vulkáni III-as részleg termelési értekezletei is élénkek, érdekesek. Labán Ion titkár Csiki Imrével együtt ért hozzá, hogyan kell a dolgozók figyelmét a soron levő legfontosabb feladatok felé terelni. Az értekezleten elhangzott javaslatokat figyelembe veszik és alkalmazzák s ezzel megerősítik a dolgozók bizalmát, érdeklődését a termelési értekezletek iránt.. A nemrég még kullogó III-as szektor sikereinek „titka", hogy a versenyeket jól szervezték meg, a termelési értekezleteket gondosan, alaposan előkészítették, a szakszervezeti és technikai káderek kitartóan végezték irányító és ellenőrző munkájukat s az alapszervezettől hathatós támogatást kaptak. Ha ezt minden bányánál, minden bányarészlegnél sikerül megteremteni, akkor a termelékenység emeléséért folyó harc minden bizonnyal fel fog lendülni. A verseny nyilvántartásának »objektív« nehézségei A bányákban folyó szocialista versenyek nyilvántartását minden üzemnél egy fizetett hivatalnok végzi. Ezeknek a versenyfelelősöknek a munkájától ugyancsak nagy mértékben függ az illető üzemben megszervezett verseny sikere. A versenyfelelősök tevékenysége egyben az üzem adminisztratív vezetőinek a versennyel szembeni magatartását is tükrözi. Vajon megértik-e a versenynyilvántartás fontosságát a lupényi bánya vezetői, akik nem találták károsnak, hogy nem egészen két év alatt összesen kilencszer változtassák a versenyfelelős személyét? Lehet-e a vulkáni bányának áttekinthető, használható nyilvántartása a versenyek menetéről, ha az utóbbi három hónap alatt öt különböző tisztviselő foglalkozott felváltva és mindig ideiglenesen a versenynyilvántartás múmiájával? A bányavezetőség helytelen magatartásáról beszél az is, hogy egyes versenyfelelősöket — többek között a petrillait — hatáskörébe nem tartozó munkákkal terheltek meg például az élenjáró brigádok fizetésének a kezelésével. A versenyfelelős ezzel havonta több mint egy hetet tölt el és nyilvántartási munkája elmarad. Egyes bányavezetőségek nemtörődömségét bizonyítják az olyan esetek is, amikor a versenyfelelős fontos munkáját arra alkalmatlan, gyenge politikai felkészültségű személyre bízzák. Ez az oka sokhelyt annak, hogy a verseny nyilvántartásai nem tükrözik a versenyben jelentkező újat. Minden bányaüzemnél megvan már az élenjárók többé-kevésbé állandó névsora, azoké, akik hosszú idő óta kiváló eredményeket mutattak fel. Miközben egyes versenyfelelősök gépies módon nyilvántartják az „állandó élenjárók" eredményeit, új brigádok tizei törnek az élre, érnek el figyelemre méltó sikereket — anélkül, azonban, hogy a verseny szervezői felfigyelnének erre. Pedig éppen az ilyen , brigádoknak van szükségük bátorításra, segítségre, ösztönzésre, népszerűsítésre. Ez a helyzet azokkal a brigádokkal is, amelyek hoszszú időn át rendszeresen nem kiemelkedő, de állandóságuknál fogva igen értékes formatúlszárnyalásokat érnek el. Ha 40 százaléknál kevesebb a túlszárnyalásuk némely versenyfelelős nem is törődik velük. Pedig ezeknek a jó brigádoknak a rendszeres, kitartó munkája, tekintve, hogy számuk sokkal meghaladja a kiváló brigádok számát, éppen olyan fontos s egyes esetekben a kullogókra még ösztönzőbb hatású, mint a közismert és gyakran népszerűsített élbrigádoké. A szovjet-amerikai barátságért — Nemzetközi sajtószemle — januar 29-én közölte a világsajtó N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Dwight Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez intézett üzenetét. Az üzenet — mint ahogy a prágai Rude Pravo írja — egyszerű és világos szavakkal fejezi ki a Szovjetunió óhaját, hogy baráti kapcsolatokat építsen ki az Egyesült Államokkal Bulganyin elvtárs üzenete és a mellékelt tervezet a Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződéséről, újabb meggyőző bizonyítéka a szovjet békepolitikának. Egy ilyen szerződés megkötése hatékonyan előmozdítaná a világbéke és a nemzetközi biztonság ügyét. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy megállapítsuk a szerződéstervezet rendkívül nagy jelentőségét — írja az egyik varsói lap. Valóban nem titok, hogy milyen fokozott felelősségük van a nagyhatalmaknak a béke fenntartásában, a nemzetközi feszültség enyhítésében, az államok közötti sokoldalú együttműködés kiépítésében. És ebben a vonatkozásban pedig — úgy ahogy azt Bulganyin elvtárs üzenete is megállapítja — «emelkedő fontossággal bírnak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai. A két ország közötti együttműködésnek gazdag történelmi hagyományai vannak és ez az együttműködés mindenkor mindkét nép érdekeit szolgálta. A két ország között nem volt és nincs semmiféle vitás területi kérdés, nincsenek kibékíthetetlen ellentétek. A második világháború idején a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös fronton harcoltak az agresszió, a fasizmus erői ellen. A háború utáni években a két ország kapcsolatai megromlottak és bár az utóbbi időben érezhető javulás mutatkozott, szükség van arra, hogy ezeket a kapcsolatokat továbbfejlesszék az egyenlőség, a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján. A szerződéstervezetben a két állam kötelezettséget vállal, hogy békés eszközökkel és csakis békés eszközökkel oldja meg vitás kérdéseit, valamint arra, hogy a kölcsönös előnyök alapján kiépíti gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatait. Mint ahogy a Pravda írja, a szovjet javaslat a jól átgondolt intézkedések egész rendszerét képezi a Szovjetunió és az Egyesült Államok történelmileg kialakult barátságának helyreállítása érdekében. A szovjet lépés nemzetközi visszhangja óriási. A szocialista tábor országainak sajtója úgy üdvözli a szovjet javaslatot, mint a Szovjetunió jóhiszeműségének, béketörekvéseinek újabb nagyszerű megnyilvánulását. Ez a jóhiszeműség nyilvánvaló — írja a Rude Pravo —, hiszen mint ismeretes, nem a Szovjetuniót terheli a felelősség a szovjet-amerikai kapcsolatokban beállott rosszabbodásért. A lengyel, a magyar, a német, a bolgár sajtó az illető országok közvéleményének nevében melegen támogatja Bulganyin elvtárs üzenetét és az abban foglalt elveket. A békéért való gondoskodás — írja a berlini Vorwärts — minden ország feladata és az újabb szovjet lépés ezt a gondoskodást tükrözi. A nyugati államok haladó közvéleménye fenntartás nélkül támogatja az újabb szovjet kezdeményezést. Ez a javaslat újra megerősíti a békébe vetett reményt — írja a l’Humanité A Szovjetunió olyan megoldást ajánl, amelynek alapján mindkét ország nyugodtan élhet és a békés megvalósításoknak szentelheti erőfeszítéseit. Behatóan foglalkozik az üzenet jelentőségével, tartalmával a nyugati burzsoá sajtó is. A Pravda newyorki különtudósítója beszámol arról, milyen nagy visszhangot és együttérzést váltott ki az amerikai közvéleményből Bulganyin üzenete. A közvélemény állásfoglalása behatol még az amerikai burzsoá sajtóba is. Genf szelleme újjáéledt — írja a New York Herald Tribune — megállapítva a szovjet kezdeményezés jótékony hatását a béke megszilárdítása szempontjából. A Fehér Ház képviselője is kijelentette, hogy az üzenet valóban baráti jellegű. Ilyen szellemben ír a szovjet lépésről a New York Post is. Jónéhány francia polgári lap is pozitíven ír Bulganyin elvtárs üzenetéről. Ez a levél a béke ügyét szolgálja — írja a France Soir. A Paris Press l’ Intransigeant pedig megállapítja, hogy az üzenet baráti hangja és tartalma a világbéke megerősítésének ügyét kell hogy szolgálja. Hasonlóképpen nyilatkozott a francia külügyminisztérium egyik szóvivője is. A londoni Daily Mirrorban Richard Crossman, az ismert nevű laburista képviselő foglalkozik az új szovjet békejavaslattal. Mély benyomást kelt ez a lépés, — írja Crossman — akkor, amikor az amerikai elnök és az angol miniszterelnök titkos tanácskozást folytat és amikor Dulles nemrég mondotta el rendkívül sikertelen nyilatkozatát arról, hogy közel állunk a háború szakadékéhoz. Nagy érdeklődéssel fogadta Bulganyin elvtárs javaslatát az indiai sajtó is. A Free Press Journal ezeket írja vezércikkében: „Az a rendkívül nagy érdeklődés, amelyet Bulganyin marsall személyes üzenetének nyilvánosságra hozatala váltott ki Amerikában és világszerte, valóban tükrözi a tartós békére való törekvést az egész világon. Akármit is mondjanak a nyugati propagandisták — hangoztatja az indiai lap —, a semleges államokban szélesen el van terjedve az a meggyőződés, hogy a Szovjetunió őszintén és határozottan kiáll a békéért. A mostani üzenet tartalma csak megerősíti ezt a meggyőződést. Bulganyin elvtárs üzenete nagy zavart és aggodalmat keltett a nyugati reakciós körökben. A reakciós sajtó igyekszik minden eszközzel kiforgatni a szovjet javaslat tartalmát és céljait, igyekszik lekicsinyelni jelentőségét. Ezek a lapok azt hangoztatják, hogy a szovjet-amerikai baráti kapcsolatok kiépítése „veszélyes" az Egyesült Államokra, az amerikai külpolitikára. Azzal érvelnek, hogy először ki kellene alakulnia az együttműködés szellemének a két ország között és ennek a szellemnek konkrét tényekből és lépésekből kell fakadnia. Ez azután igazán nem meggyőző érvelés. Hiszen a barátsági és együttműködési szerződés megkötése éppen ennek a szellemnek a kialakulását, az amerikai-szovjet kapcsolatok megjavítását, egy új nemzetközi légkör kialakítását célozná, megnyitná az utat a két ország együttműködésére, a fennálló vitás kérdések megoldására, az új szellem megteremtésére kapcsolataikban. Ami a konkrét lépéseket illeti, nagyon is ismeretes, hogy a Szovjetunió nemcsak hirdeti, hanem kézzelfogható lépésekkel és javaslatokkal egyengeti a békés együttműködés útját. A Szovjetunió sokszázezer emberrel leszállította haderőinek létszámát, az Egyesült Államok pedig 24.000-rel emelte ebben az évben. A Szovjetunió leszállította a fegyveres erőkre vonatkozó költségvetési előirányzatokat, az Egyesült Államok pedig emelte és rekord-kiadásokat irányoz elő az atom- és távirányítású fegyverekre. A Szovjetunió most adta át a Finnország területén levő Porkkala-Uddi katonai bázist a finn kormánynak, az Egyesült Államok kormánya pedig új és új katonai bázisokat épít és szándékszik létesíteni más államok területén. Meg lehetne említeni a szovjet és az amerikai állásfoglalás közötti különbséget a lefegyverzés kérdésében, az európai biztonság kérdésében, a német kérdésben, a távolkeleti kérdésben, a más államok függetlensége tiszteletben tartásának kérdésében stb. Mindez nyilvánvalóvá teszi, hogy a Szovjetunió minden lépésével a békét szolgálja, míg az amerikai kormány és más nyugati kormányok mindeddig távolról sem adtak megfelelő választ ezekre a lépésekre. Ezért veti fel az amerikai sajtó is, hogy nehéz visszautasítani a szovjet javaslatot, mert ennek a visszautasításnak kellemetlen visszhangja lesz világszerte. A nyílt visszautasítás kedvezőtlen színben tünteti fel az Egyesült Államokat, a semleges és kevéssé fejlett országok szemében — írja a Christian Science Monitor. A párizsi jobboldali Figaro washingtoni tudósítója is azon a véleményen van, hogy az Egyesült Államok nem utasíthatja vissza az egész világ és főleg a semleges államok előtt a baráti szovjet javaslatot, mert ez óriási kiábrándulást keltene az egész világon. így elmélkedik az angol Times cikkírója is, aki általánosságban megemlíti, hogy nem elég csak visszautasítani a különböző szovjet javaslatokat és kezdeményezéseket, hanem a Nyugatnak elő kellene jönnie valami kézzelfogható békekezdeményezéssel Az amerikai és angol burzsoá sajtó egy része azzal az érvvel akarja „megdolgozni” a közvéleményt, hogy a szovjet javaslat elfogadása éket verne az Egyesült Államok és szövetségesei közé, elsősorban Anglia és az Egyesült Államok közé. Természetesen erről szó sincs. A szovjet javaslat éppen azt hangsúlyozza, hogy az amerikai-szovjet barátság kiépítése, a nagyhatalmak és az összes államok együttműködését egyengeti. Bulganyin elvtárs üzenete hivatkozik arra, hogy a második világháborúban együtt harcoltak a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Kína, Jugoszlávia, Lengyelország, Csehszlovákia, Norvégia, Görögország legjobb fiai. Mindezek barátságát előmozdítaná az amerikai-szovjet baráti kapcsolatok helyreállítása. A kérdés lényegére azonban rátapint a francia Le Monde, amely megállapítja, hogy az amerikai hivatalos körök már azért is félnek Genf szellemétől és a nemzetközi feszültség enyhülésétől, mert attól tartanak, hogy ilyen körülmények között az USA szövetségesei önállóbb politikát folytatnak majd. Ezt akarja ellensúlyozni a Bulganyin-üzenettel kapcsolatos amerikai propaganda. Válaszként a Bulganyin-üzenetre a reakciós amerikai körök újra aláhúzzák beavatkozási szándékaikat a népi demokratikus országok belügyeibe, valamint egész Németországnak az Észak-atlanti szövetségbe való bekebelezésére irányuló törekvéseiket. Kinyilvánítják ugyanekkor ellenkezésüket a különböző európai és ázsiai országok semlegességi politikájával szemben. Az élet megmutatta, hogy az ilyen veszélyes tervek eleve kudarcra vannak ítélve és nem számolnak a realitással, a nemzetközi erőviszonyokkal A reakciós nyugati sajtó is kifejezi aggodalmát, hogy nem lehet könnyen napirendre térni az új szovjet javaslat felett. Ez kétségtelen. Minden „hivatalos” nyugati kommentár ellenére, a washingtoni értekezlet első napján Eisenhower, Dulles, Eden és Lloyd már megbeszélték Bulganyin elvtárs üzenetét, a szovjet javaslat jelentőségét. Nem hiába írta az Associated Press tudósítója, hogy az „Oroszország által nyújtott olajág nagymértékben befolyásolja majd a washingtoni megbeszéléseket.” Vitathatatlan Írja a Pravda newyorki munkatársa, hogy mind több híve van Amerikában és világszerte annak a meggyőződésnek, hogy a szovjet-amerikai barátság helyreállítása nemcsak a két nép érdekeinek felel meg, hanem hatékonyan szolgálja a nemzetközi feszültség enyhítését, a béke megerősítését az egész világon. ELŐRE A világkultúra nagyjainak évfordulói A világkultúra több kimagasló képviselőjének évfordulóit ünnepeljük az idén a Béke-Világtanács kezdeményezésére. Ezek az évfordulók módot nyújtanak a nagy néptömegeknek arra, hogy megismerjék a kultúra és civilizáció nagy értékeit. Országunkban a kulturális évfordulók szervezése az RNK Országos Békevédelmi Bizottságának védnökségével a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének, az RNK Akadémiájának, a Művelődésügyi Minisztériumnak, az Oktatásügyi Minisztériumnak, a Tudomány és Kultúraterjesztő Társaságnak, a rádiónak, az Arlusnak és más kulturális- és tömegszervezeteknek közreműködésével történik. 1956 első felében Benjamin Franklin amerikai fizikus, filozófus és közíró születésének 250. évfordulóját, W. A. Mozart osztrák zeneszerző születésének 200 évfordulóját, F. Dosztojevszkij orosz író halálának 75. évfordulóját, H. Heine német költő halálának 100. évfordulóját, Pierre Curie francia fizikus halálának 50. évfordulóját és H. Ibsen norvég drámaíró halálának 50. évfordulóját ünnepeljük. Az év második felében Rembrandt holland festőművész születésének 350. évfordulóját, G. B. Shaw írországi író születésének 100. évfordulóját, Toyo Oda japán festő halálának 450. évfordulóját és Kalidasa hindu költőt ünnepeljük. Bukarestben és az ország más városaiban ünnepi üléseken, előadásokon, szimpozionokon emlékszünk meg az egyetemes kultúra e nagy képviselőinek életéről és munkásságáról. Második ötéves tervünk irányelveinek népszerűsítése Egeresen Második ötéves tervünk irányelveinek ismertetésénél, népszerűsítésénél nagy fontossága van annak, hogy minden kérdést a helyi viszonyokra, körülményekre alkalmazva világítsunk és vitassunk meg. Az egeresi néptanács s a kultúrotthon vezetősége ebben a vonatkozásban jó munkát végzett. Egeres bányatelep, jelentős ipari központ, ugyanakkor mezőgazdasági szempontból sem hanyagolható el. Ennek megfelelően a bányatelepen tartott kultúrműsor keretében Németh József iskolaigazgató különösen az iparfejlesztés kérdéseivel foglalkozott s rámutatott arra, hogy az Egeres környéki bányák dolgozóira milyen feladatok hárulnak a második ötéves terv előirányzatainak teljesítésében, miképp készültek fel a bányák dolgozói arra, hogy a növekedő szükségleteknek megfelelően minél több szenet adjanak az országnak. Marcus Stefan iskolaigazgató konkréten foglalkozott az egeresi mezőgazdasági társulás kérdéseivel és a terv előirányzatából ráháruló feladataival. E bevezető előadásokon kívül is az egeresi néptanács sokoldalú tevékenységet fejtett ki az irányelvek népszerűsítésére, így a helyi rádióközpont rendszeresen foglalkozik a tervfeladatokkal. Keserű Sándor, a villanyüzem dolgozója, többszörös újító arról tartott felolvasást, milyen jelentőségük van az újításoknak, az új termelési módszerek bevezetésének a termelékenység növelésében, a takarékossági eredmények továbbfejlesztésében. Előadását helyi konkrét példákkal illusztrálta. Megemlítette Illés Sándor kommunistát, akinek a közelmúltban két fontos újítását is elfogadták, amiért jelentős prémiumot kapott. Oana Gheorghe tanító a mezőgazdaság és az állattenyésztés fejlesztésének helyi kérdéseivel foglalkozott ugyancsak a kongresszusi irányelvek szellemében. Rámutatott arra, hogy Egeresen és környékén kitűnő lehetőségek vannak a gyümölcstermesztés fejlesztésére, számszerű adatokkal bizonyította a korszerű gyümölcstermesztés hasznát. Másik előadásában az irányelveknek az állattenyésztéssel kapcsolatos útmutatásait alkalmazta a helyi viszonylatokra. A népszerűsítő munkából a könyvtár is kiveszi részét. Achim Cornel IMSZ titkár kezdeményezésére összejövetelt szerveztek a könyvtár olvasóival, amely alkalommal felolvasták a Scânteia Tineretului-nak a pártkongresszusról szóló egyik cikkét, amelyet aztán meg is vitattak. A pártkongresszus dokumentumainak szellemében egyébként is fellendült a könyvtár-kollektíva munkája. Minden héten megbeszélést rendeznek az olvasókkal, hogy fokozzák a könyv iránti érdeklődést, megismertessék az olvasókat a legújabb könyvekkel. A „Szeresd a könyvet" mozgalom keretében a könyvtár olvasóinak száma 20 százalékkal emelkedett. Meg kell azonban említenünk az egeresi kultúrmunkának egyik hiányosságát is: nem szerveztek olvasóköröket, holott ez a forma még alkalmasabb volna a kongresszusi dokumentumok részletes tanulmányozására és megvitatására. A kultúrotthon kollektívájának a tantestület segítségével ezt a hiányosságot mielőbb ki kell küszöbölnie az egeresi kultúrmunka további megjavítása céljából. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet közli: Továbbra is hideg idő, éjjeli fagy várható. Változó felhőzet, délen és keleten jobbára borús égboltozat. Sok helyen, főleg az ország déli részén, havazás. Mérsékelt, az ország délkeleti részén élénk keleti szél. Hőmérsékleti értékek: nappal 0 és mínusz 8 fok, éjjel mínusz 8 és mínusz 18 fok között. A következő három napra további lehűlés várható. Borús égboltozat, az ország déli részén, a Bánátban és a hegyvidékeken bőséges havazás. Élénkülő északkeleti szél, az ország déli részén helyenként hófúvás. A háromnapos időszak vége felé az ország délnyugati részén zúzmara és jégkéregképződés. Egyes helyeken a legalacsonyabb hőmérséklet mínusz 20 fok alá száll. Megjegyzések az eddigi versenyekhez Amikor ezelőtt 32 esztendővel ,x Chamonix-ban az első téli olimpiai játékok alkalmából az 5000 méteres gyorskorcsolyaszámban Thunberg finn versenyző felállította az első olimpiai csúcsot, csodálatos teljesítménynek tartották a 8:39,0 p-et. A San Moritz-i, Lake Placid-i, Garmisch Partenkirchen-i, majd az Oslo-i téli olimpiai játékokon mind több másodpercet csíptek le Thunberg csúcsteljesítményéből. És most Cortina d’Ampezzon Boris Silkov szovjet versenyző új nagyszerű olimpiai rekordot ért el ezen a távon. 7:48.7-re javította az olimpiai csúcsot. Silkov 8 másodperccel maga mögött hagyta Eriksson világbajnokot. A bronzérmet az ugyancsak szovjet Oleg Goncsarenko nyerte. 1928-ban a San Moritz-i téli olimpiai játékokon az 500 m-es gyorskorcsolya számban szintén Thunberg győzött. Cortina d'Ampezzon szovjet versenyző vitte el az elsőséget az immár hagyományszerűen élenjáró északi versenyzők elől... A Misurina tó kitűnő jegén 17 ország 47 versenyzője közül Evgeni Grisin 40,2/10 mp-es eredménnyel beállította saját világcsúcsát. (Grisin az elmúlt héten Davosban ugyanezzel az idővel új világrekordot ért el.) Grisin honfitársával, Rafael Gracsival küzdött az elsőségért. Rafael Gracsi 40,8/10 mp-es ideje is kiváló teljesítmény. ★ A szovjet sí iskola magas szintű-XXnalát bizonyítja Ljubov Kozireva győzelme a 10 km-es női hoszszútávon. Ebben a versenyszámban fölényesen győztek a szovjet versenyzők. Az első helyet Kozireva biztosan nyerte 38,11 p idővel. A második helyezett Radia Irosina (Szovjetunió) kemény küzdelmet vívott a svéd Szonja Edstroem-mel s végül jobb technikai felkészültsége és fizikai erőnléte ezüstéremhez juttatta a szovjet versenyzőt. ■ A negyedik helyezett Aleutina Kolcsina ugyancsak szovjet színeket képviselt. Még az Associated Press hírügynökség Cortina d’Ampezzo-i külön tudósítója is kénytelen beismerni: „Az országok közötti versenyben a Szovjetunió hétfőn akkora előnyre tett szert, hogy azt behozni többé lehetetlen. A szovjet sportolókról, a téli olimpiai játékokon való első szereplésük előtt is tudtuk, hogy erősek, de nem képzeltük őket annyira félelmeteseknek, mint amilyennek mutatkoztak. Oroszország ma 85 ponttal vezet az országok nemhivatalos pontversenyében s Ausztria, 36 ponttal, csak nagy távolságra következik utána". Talán a 30 km-es férfi hosszútávon domborodott ki leginkább a percekért, másodpercekért és tizedmásodpercekért vívott óriási küzdelem, ami a Vil-ik olimpiai játékokra a legjellemzőbb: 10 km. után a svéd Sixten Jerenberg mellén látták már az aranyérmet. A svéd versenyző 32:54,0 perc kitűnő idő alatt futotta ezt a távot s a további kilométereken is tartotta előnyét. A 20-ik kilométernél azonban a finn Hakulinen megelőzte őt 5 mp-cel. Velük vállvetve 4 szovjet versenyző küzdött még az elsőségért. A cél előtt nagyszerű küzdelem alakult ki az élenjárók között, de Hakulinen győzelmét, már nem vitathatták el. Jellemző a téli olimpiai játékok baráti szellemére, hogy Hakulinen erdészmérnököt legkeményebb ellenfelei, a szovjet és svéd versenyzők üdvözölték elsőnek nagyszerű győzelme alkalmából. Lia a 30 km-es versenyszámban * * a Cortina d’Ampezzon tartózkodó külföldi újságírók nyílt küzdelemre vártak, az északi összetett verseny győztesében nem kételkedtek, biztosra vették az északi versenyzők elsőségét. Meglepetésükre már az első próbán, a síugrásban, szovjet versenyző került az élre. Ilja Moskaskin, 75,5 és 77 m-es ugrása (220 pont) valóban csodálatba ejtette a külföldi szakértőket, hisz eddig valamennyi nemzetközi találkozón kidomborodott a svéd és norvég versenyzők fölénye... A női óriás-műlesiklásban, ha nem is meglepetés a német Ossi Reichert győzelme, meglepetés azonban Chenal Minuzzi (Olaszország), Szidorova (Szovjetunió) és Groholska (Lengyel NK) kiváló versenyzők lemaradása. Lemaradásuk azonban bukással magyarázható, ami miatt értékes perceket vesztettek. Ha már a meglepetésekről beszélünk, nem feledkezhetünk el megemlíteni, hogy a férfi óriás műlesiklás küzdelme idején lavina zúdult alá a hegyekből s 20 percre leállították a versenyt (Végre megérkezett a várvavárt hó Cortina d’Ampezzoval). Ebben a gyorsasági és ügyességi számban az első 3 helyet osztrák versenyzők foglalták el. Az újdonsült olimpiai bajnok T. Sailer, 3:00,1 kiváló időt ért el a 2,260 m. hosszú és 623 m. szintkülönbségű pályán, ahol 100 versenyző küzdött a bajnoki címért. A rendező Olaszország csapata XX fölényesen nyerte a kétszemélyes bobversenyt. Vitathatatlan, hogy a legfelkészültebb versenyzőkkel rendelkeznek ebben a sportágban, de győzelmüket elősegítette az a tény is, hogy alkalmuk volt jóelőre megismerni a pályát. A jégkorong-játékokban eddig az esélyesek a várakozásnak megfelelően szerepeltek. Igaz ugyan, hogy Olaszország csapata kellemetlen perceket szerzett a kanadaiaknak, akik csak az utolsó 6 percben szerezték meg, nagy nehezen, a győzelmet. Az olaszok egyébként Németország csapatától is elvettek egy pontot. A szovjet együttes eddig könnyen győzött, valamennyi mérkőzésen. A döntő találkozókon nagy küzdelem és magasszínvonalú játék várható a bajnokjelölt csapatok részéről. Versenyzőink számára a Cortina d’Ampezzo-i találkozók nagyszerű iskolát jelentenek. Az óriás-műlesiklásban Cristoloveanu 3:30,4 p-es ideje jó teljesítmény. A kétszemélyes bobversenyben Ene és Blagescu a 14-ik helyen végeztek 25 csapat közül, megelőzve Ausztria, a Lengyel NK, Svédország, Norvégia, Franciaország és Liechtenstein csapatát. A befejezés előtt álló téli olimpiai játékok — mint ahogyan Olaszország köztársasági elnöke is mondotta — valóban hozzájárulnak a különböző nemzetek közötti barátság elmélyítéséhez s színvonalát emeli az a tény, hogy ez az első téli olimpiász, amelyen szovjet versenyzők is részt vesznek. És az eddigi eredmények szerint a legnagyobb sikerrel... I. S. A testvéri Magyar Népköztársaság dolgozó népe ma, február 1-én ünnepli a sajtó napját. Tizennégy esztendővel ezelőtt a mélységes illegalitásban ezernyi veszéllyel dacolva jelent meg a Kommunista Párt lapja — a SZABAD NÉP. A magyar sajtó minden munkása, a felszabadult magyar nép ezt a dátumot tekinti a magyar sajtó napjának és ezzel is emlékezik azokra a hősökre, akik az illegális SZABAD NÉP segítségével juttatták el a nép igazát, a rettenetes terror éveiben — a néphez. A kommunista sajtó — a háború éveiben — harcra hívta, mozgósította és szervezte a magyar népet a fasizmus ellen, a nemzeti függetlenségért, a dolgozók felszabadulásáért A gyökeresen megváltozott körülmények között a felszabadult Magyarországon a kommunista sajtó, élen a SZABAD NÉP-pel az új életért, a szocializmusért, a békéért vívott harcban összeforrott a magyar néppel, milliókat tanít, milliók számára hirdeti a nemzeti felemelkedés programját, ha segítőtársa a dolgozóknak, ha krónikása az átalakulás és a győzelem éveinek. A magyar kommunista sajtó, a szovjet sajtó nagyszerű példáját követve, nap mint nap mozgósítja a népet a soron levő nagy feladatok megoldására, nap mint nap közvetíti a párt szavát, a párt tanítását a tömegekhez, nap mint nap azon fáradozik, hogy növelje a dolgozók öntudatát, elmélyítse a szocialista hazafiság és a proletárinternacionalizmus eszméjét és minden sorával küzdjön a háborús uszítók ellen — a békéért. A magyar kommunista sajtó az elmúlt évtized során azzal vívta ki a nép megbecsülését, hogy minden körülmények között hű szószólója volt a dolgozók érdekeinek, hogy őszinte segítőtársa és vezetője a munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak, a haladó szellemű értelmiségnek. — „A mi sajtónk olyan lámpás, amelynek a fényét a párt gyújtotta meg és azt az utat világítja, amely az új társadalom felépítéséhez vezet” — írta a SZABAD NÉP egyik vezércikkében. A magyar kommunista sajtót millió és millió szál fűzi a dolgozókhoz. Munkás- és parasztlevelezők segítségével készülnek az újságok. Felhívják a figyelmeta mindennapi élet kérdéseire, az ő hangjuk szólal meg a magyar sajtó hasábjain. A magyar sajtó ma nagy feladatokra mozgósítja a pártvezette tömegeket, a népgazdaság szakadatlan fejlesztésére, a dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának emelésére; a magyar sajtó rendíthetetlenül síkraszáll a különböző rendszerű államok békés együttlétezésének eszméje mellett, leleplezi a háborús gyújtogatókat és azokat, akik ismét a magyar nép szabadságára akarnak törni: a magyar sajtó következetesen harcol a Szovjetunió vezette béketábor megerősödéséért. A magyar sajtó napjáról megemlékeznek a Román Népköztársaság dolgozói is. Mi is örülünk azoknak a sikereknek, amelyeket a testvéri Magyar Népköztársaság sajtója elért, mert széttéphetetlen kötelék fűz össze bennünket a felszabadult népek nagy családjában. A magyar sajtó napján a Román Népköztársaság dolgozói szívből üdvözlik a magyar sajtó munkásait, a lapok munkás- és parasztlevelezőit és olvasóit. Újabb sikereket kívánnak nekik abban a küzdelemben, amelyet a szocializmusért és a békéért vívnak. A MAGYAR SAJTÓ NAPJA