Előre, 1956. február (10. évfolyam, 2577-2601. szám)

1956-02-01 / 2577. szám

1956. február 1., szerda 5HSSH SB5 A mérnököktől is függ a verseny sikere Ugyancsak a bányák vezetőségének , főleg pedig a technikai vezetőknek a helytelen felfogása okozza, hogy számos mérnök és technikus felada­tain kívül esőnek tekinti, hogy a szo­cialista verseny kérdéseivel foglal­kozzék. Mere­ven elválasztja a vezetés­hez tartozó fontos tennivalókat a technikai irányítástól s kizárólag az utóbbival foglalkozik. A petrillai 11-es részleg vezetője, Mogos mérnök pél­dául nem mindig törődik azzal, hogy részlege minden munkahelyén helye­sen állapítsák meg a normát, s min­den brigádnak megfelelő munkafelté­telei legyenek. Az új típusú mérnök­nek lelkes agitátornak, az új technika fáradhatatlan propagandistájának kell lennie. Mint vezetőnek nem szabad lebecsülnie a szocialista verseny fon­tosságát, annyi nagyszerű kezdemé­nyezés forrását. Az üzemi bizottságok­nak, a vállalatvezetőségeknek s min­den mérnöknek harcolnia kell ez ellen a káros jelenség ellen. A szocialista verseny­ jó megszerve­zése elsőrendű fontosságú kérdés a zsilvölgyi bányákban. A bányászok, technikusok, vezetőkáderek és a szak­­szervezeti aktivisták, a pártszervezetek irányításával, közös összefogással ér­hetik csak el, hogy a bányákban fo­lyó szocialista verseny magasabb színvonalra emelkedjék, s hozzájárul­jon a széntermelésben mutatkozó le­maradás felszámolásához, a munka termelékenységének emeléséhez, egy­szóval a pártkongresszuson elfogadott népgazdaság fejlesztési irányelvek va­­lóraváltásához. VIDOR ALIZ GONDOSABB VERSENYSZERVEZÉST ZSIL VÖLGYE BÁNYÁIBAN A pártkongresszus tiszteletére szer­vezett szocialista verseny a Zsilvölgye minden bányájában nagyszerű mun­kasikereket hozott. Megannyi újabb bizonyítékát adta a bányászok haza­szeretetének, pártunk iránti odaadá­sának. A versenyszellem magas színvona­lának számos megnyilvánulásával ta­lálkozhattunk ebben a lendülettel és lelkesedéssel teljes időszakban, az új munkaerkölcs példáit mutatták fel a bányászok százai. Nem véletlen, hogy a legfigyelemre­méltóbb eredményeket azok a bányák azok a részlegek mutathatták fel, a­­melyeknél a szocialista verseny szer­vezését körültekintőbben, gondosab­ban és alaposabban végezték. Jól szer­vezett verseny folyt például a lányai bánya két legjobb szektora, a IV-es és a Csimpa szektor között. A két részleg munkaközössége állandóan figyelemmel kisérte egymás teljesít­ményeit, szinte egyetlen dolgozó sem maradt ki a versenyből, az egyes em­berek érdeklődése, győzniakarása, a kollektíva minden tagjának összefo­gása mindkét részlegen szokatlanul szép eredményeket szült s a verseny­ben győztes IV-es szektort a bánya legjobb részlegévé emelte. Ugyancsak kiváló eredményeket mutathattak fel, a kongresszusi versenyben például a vulkáni bánya III-as részlegének dol­gozói. Határidő előtt teljesítették évi tervüket s eredményeiket a jó vezeté­sen kívül a bányászok között indult szocialista verseny jó megszervezésé­nek, figyelmes irányításának köszön­hetik. Minidbnnde ellenére azonban a jó eredmények nem általánosak. A szén­­ipar nem teljesítette első ötéves ter­vünk előirányzatait. Nem egy helyen találkozhattunk közömbösséggel, a ver­seny mozgósító erejének lebecsülésé­vel, nem ritka tünet a versenyek csak úgy tessék-lássék való megszervezése. Rosszul megszervezett termelési értekezletek A kongresszus dokumentumai érté­kes útmutatást nyújtanak a verseny­szervezés tekintetében is. A párt bírálja, károsnak nyilvá­nítja a szocialista versenyek ve­zetésében mutatkozó formaliz­must, amely elfojtja a dolgozók nagyszerű munkalendületét, kez­deményezőképességét, lelkesedé­sét, sikereink felbecsülhetetlen ér­tékű biztosítékát. Most, amikor a szénipar dolgozói előtt nagy fontosságú és sürgős fe­ladatként áll a bányamunka termelé­kenységének jelentős emelése, foko­­­zott mértékben szükség van a dolgo­zók értékes kezdeményezéseire, lelke­sedésére, arra, hogy minden bányász alkotó módon tevékenyen hozzájárul­jon e nagy feladat elvégzéséhez. A zsilvölgyi bányák szakszervezeti aktivistái között akadnak olyanok, akik nem értik és terhes feladatnak tekintik a szocialista verseny megszer­vezését, nyilvántartását, ellenőrzését. Hogyan történhetett meg például Petrillán az, hogy január elején, a főmérnök vezetésével megtartott ter­melési értekezleten egyetlen szó sem esett a szocialista versenyről ,további fellendítésének módjáról? A feleletet egy másik gyűlés adta meg, amely az időközben visszatért igazgató kezde­ményezésére kizárólag a verseny kér­déseivel foglalkozott. Ezen az ülésen az üzemi bizottság egyetlen tagja sem vett részt. Az üzemi bizottság, a­­mely a kongresszusi verseny idején elég jó munkát végzett — s amelynek harcolnia kellene a versenylendület folytonosságáért, állandó fokozásáért — valószínűleg úgy véli, hogy meg­tette a kötelességét s mivel most nem vagyunk kampányban, nem kell foglalkoznia a verseny szervezésével. Megfeledkezik arról, hogy ez állandó feladat, melynek jelentősége sohasem csökken. Az ehhez hasonló hiányosságok gyakran okozzák a verseny lanyhulá­sát, formalizmusba fulladását. Gyakori jelenség Zsilvölgye más bányáiban is, hogy a termelési érte­kezletek egyhangúak, unalmasak, a vezetőség és az üzemi bizottság közös beszámolói hosszú hónapokon át is­métlik önmagukat, az elmúlt üléseken tett javaslatok megoldásáról pedig szó sem esik. Az ilyen termelési értekezle­tek nemcsak hogy nem mozgósítanak, hanem olykor valósággal lefegyverző hatásúak. Különösen a részlegek ter­melési értekezletein észlelhető ez a ká­ros jelenség. A részleg szakszervezeti bizottságának és a részlegvezetőnek a hibája ez. S ott ahol ez a lanyha ma­gatartás jellemzi a részlegek terme­lési értekezleteit, ott születnek a lehe­tőségekhez képest túl kicsi verseny­vállalások, ott van a legtöbb „objek­tív” nehézség a verseny megszerve­zésében. Ilyenformán áll a helyzet például a lónyai bánya egyes részle­gein. A részlegvezető és a szakszer­vezeti bizottság közös beszámolóit hosszú idő óta egyetlen részleg ter­melési értekezletére sem fogalmazták meg írásban. Hevenyészve papírra ve­­tett jegyzetekből tartották meg eze­ket a beszámolókat, amelyek természe­tesen nem is ölelték fel a szektor egy­havi munkájának minden oldalát. Sőt, egyes szakszervezeti és technikai ve­zető káderek nagyon hiányosan isme­rik a részlegükben folyó munka kér­déseit. Akadt például olyan részleg­­vezető mérnök, aki nem tudta hogyan áll a részlege a termelékenység növe­lése tekintetében és nem ismerte az önköltség csökkentésének mutatószá­mait. Hogyan mozgósíthatja az ilyen vezető a termelékenység növelésére és az önköltség csökkentésére a részleg dolgozóit, ha éppen a legfontosabb feladatok tekintetében ennyire tájéko­zatlan? Ahhoz, hogy egy részlegben élénk szocialista verseny indulhasson s a dolgozók vállalásai reálisak le­hessenek, hogy minden munkahelyen felfedezhessék és hasznosítsák a ter­melékenység emelésének lehetőségeit, s hogy a termelési értekezletek min­den hónapban új, időszerű és haté­kony útmutatást adjanak, szükséges, hogy a részleg technikai és szakszer­vezeti vezetői is teljesen tisztában le­gyenek minden brigád munkakörülmé­nyeivel, jól ismerjék és sohase tévesz­­szék szem elől a legfontosabb felada­tokat és naponta ezek teljesítésére irá­nyítsák a részleg dolgozóit. Példaké­pül szolgálhatnak ebből a szempont­ból az an­nószai bányászok termelési értekezletei, amelyeket az igazgató, az üzemi bizottság aktivistái és egyes él­­munkások közösen és alaposan készí­tenek elő s amelyeken — szinte kivé­tel nélkül úja­bb és új­abb értékes ja­vaslatok, ötletek születnek. Nem vé­letlen, hogy éppen ebben a bányában értek el sikert a munkatermelékenység emelése terén. A jó szakszervezeti munka példaképe lehet a vulkáni III-as részleg szakszervezeti bi­zottságának két tagja: Csíki Imre és Hunyady János. Azonkívül, hogy mindketten élenjáró bányászok, akik állandóan­ javítják munkamódszerü­ket, szakszervezeti feladataikat is ki­válóan teljesítik. Csíki Imre például gyakran meglátogatja a részleg min­den munkahelyét. Gazdag tapasztala­tai lehetővé teszik, hogy helyes taná­csokkal lássa el a lemaradókat, új módszerek alkalmazását javasolja, egyszóval segítségére legyen a rész­leg minden dolgozójának. Hunyady Jánossal együtt hozzájárultak ahhoz, hogy a kongresszusi verseny idején több kullogó brigád, köztük például a Kiss Domokosé, a jó brigádok sorába emelkedjék. A vulkáni III-as részleg termelési értekezletei is élénkek, érdekesek. La­­bán Ion titkár Csiki Imrével együtt ért hozzá, hogyan kell a dolgozók figyel­mét a soron levő legfontosabb feladatok felé terelni. Az értekezleten elhangzott­ javaslatokat figyelembe veszik és al­kalmazzák s ezzel megerősítik a dol­gozók bizalmát, érdeklődését a terme­lési értekezletek iránt.. A nemrég még kullogó III-as szektor sikereinek „titka", hogy a versenyeket jól szervezték meg, a termelési értekezleteket gondosan, alaposan előkészítették, a szak­­szervezeti és technikai káderek kitartóan végezték irányító és ellenőrző munkájukat s az alap­szervezettől hathatós támogatást kaptak. Ha ezt minden bányánál, minden bá­nyarészlegnél sikerül megteremteni, akkor a termelékenység emeléséért fo­lyó harc minden bizonnyal fel fog len­dülni. A verseny nyilvántartásának »objektív« nehézségei A bányákban folyó szocialista ver­senyek nyilvántartását minden üzem­nél egy fizetett hivatalnok végzi. Ezeknek a versenyfelelősöknek a munkájától ugyancsak nagy mérték­ben függ az illető üzemben megszer­vezett verseny sikere. A verseny­felelősök tevékenysége egyben az üzem adminisztratív vezetőinek a versennyel szembeni magatartását is tükrözi. Vajon megértik-e a versenynyilván­tartás fontosságát a lupényi bánya ve­zetői, akik nem találták károsnak, hogy nem egészen két év alatt össze­sen kilencszer változtassák a verseny­­felelős személyét? Lehet-e a vulkáni bányának áttekinthető, használható nyilvántartása a versenyek menetéről, ha az utóbbi három hónap alatt öt különböző tisztviselő foglalkozott fel­váltva és mindig ideiglenesen a ver­senynyilvántartás múmiájával? A bányavezetőség helytelen maga­tartásáról beszél az is, hogy egyes versenyfelelősöket — többek között a petrillait — hatáskörébe nem tarto­zó munkákkal terheltek meg például az élenjáró brigádok fizetésének a kezelésével. A versenyfelelős ezzel havonta több mint egy hetet tölt el és nyilvántartási munkája elmarad. Egyes bányavezetőségek nemtörő­dömségét bizonyítják az olyan esetek is, amikor a versenyfelelős fontos munkáját arra alkalmatlan, gyenge politikai felkészültségű személyre bíz­zák. Ez az oka sokhelyt annak, hogy a verseny nyilvántartásai nem tükrö­zik a versenyben jelentkező újat. Minden bányaüzemnél megvan már az élenjárók többé-kevésbé állandó névsora, azoké, akik hosszú idő óta kiváló eredményeket mutattak fel. Miközben egyes verseny­felelősök gépies módon nyilvántartják az „ál­landó élenjárók" eredményeit, új bri­gádok tizei törnek az élre, érnek el figyelemre méltó sikereket — anél­kül, azonban, hogy a verseny szerve­zői felfigyelnének erre. Pedig éppen az ilyen , brigádoknak van szükségük bátorításra, segítségre, ösztönzésre, népszerűsítésre. Ez a helyzet azok­kal a brigádokkal is, amelyek hosz­­szú időn át rendszeresen nem kiemel­kedő, de állandóságuknál fogva igen értékes f­ormatúlszárnyalásokat ér­nek el. Ha 40 százaléknál kevesebb a túlszárnyalásuk némely versenyfele­lős nem is törődik velük. Pedig ezek­nek a jó brigádoknak a rendszeres, kitartó munkája, tekintve, hogy szá­muk sokkal meghaladja a kiváló bri­gádok számát, éppen olyan fontos s egyes esetekben a kullogókra még ösz­tönzőbb hatású, mint a közismert és gyakran népszerűsített élbrigádoké. A szovjet-amerikai barátságért — Nemzetközi sajtószemle — januar 29-én közölte a világsajtó N. A. Bulganyinnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökének Dwight Eisenhowerhez, az Egye­sült Államok elnökéhez intézett üze­netét. Az üzenet — mint ahogy a prágai Rude Pravo írja — egysze­rű és világos szavakkal fejezi ki a Szovjetunió óhaját, hogy baráti kapcsolatokat építsen ki az Egye­sült Államokkal Bulganyin elvtárs üzenete és a mellékelt tervezet a Szovjetunió és az Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződéséről, újabb meggyőző bizonyítéka a szovjet bé­kepolitikának. Egy ilyen szerződés megkötése hatékonyan előmozdítaná a világbéke és a nemzetközi bizton­ság ügyét. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy megállapítsuk a szerződésterve­zet rendkívül nagy jelentőségét — írja az egyik varsói lap. Valóban nem titok, hogy milyen fokozott fe­lelősségük van a nagyhatalmaknak a béke fenntartásában, a nemzetközi feszültség enyhítésében, az államok közötti sokoldalú együttműködés kié­pítésében. És ebben a vonatkozásban pedig — úgy ahogy azt Bulganyin elvtárs üzenete is megállapítja — «emelkedő fontossággal bírnak a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolatai. A két ország kö­zötti együttműködésnek gazdag tör­­ténelmi hagyományai vannak és ez az együttműködés mindenkor mind­két nép érdekeit szolgálta. A két ország között nem volt és nincs semmiféle vitás területi kérdés, nincsenek kibé­kíthetetlen ellentétek. A második világháború idején a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös fronton harcoltak az agresszió, a fasizmus erői ellen. A háború utáni években a két ország kapcso­latai megromlottak és bár az utób­bi időben érezhető javulás mutatko­zott, szükség van arra, hogy ezeket a kapcsolatokat továbbfejlesszék az egyenlőség, a szuverenitás és a bel­­ügyekbe való be nem avatkozás elvei­nek tiszteletben tartása alapján. A szerződéstervezetben a két állam kö­telezettséget vállal, hogy békés eszkö­zökkel és csakis békés eszközökkel oldja meg vitás kérdéseit, valamint arra, hogy a kölcsönös előnyök alap­ján kiépíti gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatait. Mint ahogy a Pravda írja­­, a szovjet javaslat a jól átgondolt in­tézkedések egész rendszerét képezi a Szovjetunió és az Egyesült Államok történelmileg kialakult barátságának helyreállítása érdekében. A szovjet lépés nemzetközi vissz­hangja óriási. A szocialista tábor or­szágainak sajtója úgy üdvözli a szovjet javaslatot, mint a Szovjetunió jóhiszeműségének, béketörekvéseinek újabb nagyszerű megnyilvánulását. Ez a jóhiszeműség nyilvánvaló — írja a Rude Pravo —, hiszen mint ismeretes, nem a Szovjetuniót terheli a felelős­ség a szovjet-amerikai kapcsolatok­ban beállott rosszabbodásért. A len­gyel, a magyar, a német, a bolgár sajtó az illető országok közvélemé­nyének nevében melegen támogatja Bulganyin elvtárs üzenetét és az ab­ban foglalt elveket. A békéért való gondoskodás — írja a berlini Vor­wärts — minden ország feladata és az újabb szovjet lépés ezt a gondos­kodást tükrözi. A nyugati államok haladó közvé­leménye fenntartás nélkül támogatja az újabb szovjet kezdeményezést. Ez a javaslat újra megerősíti a békébe vetett reményt — írja a l’Humanité A Szovjetunió olyan megoldást ajánl, amelynek alapján mindkét ország nyugodtan élhet és a békés megvaló­sításoknak szentelheti erőfeszítéseit. Behatóan foglalkozik az üzenet je­lentőségével, tartalmával a nyugati burzsoá sajtó is. A Pravda newyor­­ki különtudósítója beszámol arról, milyen nagy visszhangot és együtt­érzést váltott ki az amerikai közvé­leményből Bulganyin üzenete. A köz­vélemény állásfoglalása behatol még az amerikai burzsoá sajtóba is. Genf szelleme újjáéledt — írja a New York Herald Tribune — megállapít­va a szovjet kezdeményezés jótékony hatását a béke megszilárdítása szem­pontjából. A Fehér Ház képviselője is kijelentette, hogy az üzenet való­ban baráti jellegű. Ilyen szellemben ír a szovjet lépésről a New York Post is. Jónéhány francia polgári lap is pozitíven ír Bulganyin elvtárs üze­netéről. Ez a levél a béke ügyét szolgálja — írja a France Soir. A Paris Press l’ Intransigeant pedig megállapítja, hogy az üzenet baráti hangja és tartalma a világbéke meg­erősítésének ügyét kell hogy szol­gálja. Hasonlóképpen nyilatkozott a francia külügyminisztérium egyik szóvivője is. A londoni Daily Mirrorban Richard Crossman, az ismert nevű laburista képviselő foglalkozik az új szovjet békejavaslattal. Mély benyomást kelt ez a lépés, — írja Crossman — ak­kor, amikor az amerikai elnök és az angol miniszterelnök titkos ta­nácskozást folytat és amikor Dulles nemrég mondotta el rendkívül siker­telen nyilatkozatát arról, hogy kö­zel állunk a háború szakadékéhoz. Nagy érdeklődéssel fogadta Bul­ganyin elvtárs javaslatát az indiai sajtó is. A Free Press Journal ezeket írja vezércikkében: „Az a rendkívül nagy érdeklődés, amelyet Bulganyin marsall személyes üzenetének nyilvá­nosságra hozatala váltott ki Ameriká­ban és világszerte, valóban tük­rözi a tartós békére való törekvést az egész világon. Akármit is mond­janak a nyugati propagandisták — hangoztatja az indiai lap —, a sem­leges államokban szélesen el van terjedve az a meggyőződés, hogy a Szovjetunió őszintén és határozot­tan kiáll a békéért. A mostani üze­net tartalma csak megerősíti ezt a meggyőződést. Bulganyin elvtárs üzenete nagy zavart és aggodalmat keltett a nyugati reakciós körökben. A reak­ciós sajtó igyekszik minden eszközzel kiforgatni a szovjet javaslat tartalmát és céljait, igyekszik lekicsinyelni je­lentőségét. Ezek a lapok azt hangoz­tatják, hogy a szovjet-amerikai ba­ráti kapcsolatok kiépítése „veszé­lyes" az Egyesült Államokra, az amerikai külpolitikára. Azzal érvelnek, hogy először ki kel­lene alakulnia az együttműködés szel­lemének a két ország között és ennek a szellemnek konkrét tényekből és lé­pésekből kell fakadnia. Ez azután iga­zán nem meggyőző érvelés. Hiszen a barátsági és együttműködési szerződés megkötése éppen ennek a szellemnek a kialakulását, az amerikai-szovjet kapcsolatok megjavítását, egy új nem­zetközi légkör kialakítását célozná, megnyitná az utat a két ország együtt­működésére, a fennálló vitás kérdések megoldására, az új szellem megterem­tésére kapcsolataikban. Ami a kon­krét lépéseket illeti, nagyon is isme­retes, hogy a Szovjetunió nemcsak hirdeti, hanem kézzelfogható lépések­kel és javaslatokkal egyengeti a békés együttműködés útját. A Szovjetunió sokszázezer emberrel leszállította had­erőinek létszámát, az Egyesült Álla­mok pedig 24.000-rel emelte ebben az évben. A Szovjetunió leszállította a fegyveres erőkre vonatkozó költségve­tési előirányzatokat, az Egyesült Álla­mok pedig emelte és rekord-kiadásokat irányoz elő az atom- és távirányítású fegyverekre. A Szovjetunió most adta át a Finnország területén levő Porkka­­la-Udd­i katonai bázist a finn kor­­m­ánynak, az Egyesült Államok kormá­nya pedig új és új katonai bázisokat épít és szándékszik létesíteni más ál­lamok területén. Meg lehetne említeni a szovjet és az amerikai állásfoglalás közötti különbséget a lefegyverzés kérdésében, az európai biztonság kér­désében, a német kérdésben, a távol­keleti kérdésben, a más államok füg­getlensége tiszteletben tartásának kér­désében stb. Mindez nyilvánvalóvá te­szi, hogy a Szovjetunió minden lépé­sével a békét szolgálja, míg az ameri­kai kormány és más nyugati kormá­nyok mindeddig távolról sem adtak megfelelő választ ezekre a lépésekre. Ezért veti fel az amerikai sajtó is, hogy nehéz visszautasítani a szovjet javaslatot, mert ennek a visszautasí­tásnak kellemetlen visszhangja lesz vi­lágszerte. A nyílt visszautasítás ked­vezőtlen színben tünteti fel az Egye­sült Államokat, a semleges és kevéssé fejlett országok szemében — írja a Christian Science Monitor. A párizsi jobboldali Figaro washingtoni tudósí­tója is azon a véleményen van, hogy az Egyesült Államok nem utasíthatja vissza az egész világ és főleg a sem­leges államok előtt a bar­áti szovjet javaslatot, mert ez óriási kiábrándu­lást keltene az egész világon. így el­mélkedik az angol Times cikkírója is, aki általánosságban megemlíti, hogy nem elég csak visszautasítani a külön­böző szovjet javaslatokat és kezdemé­nyezéseket, hanem a Nyugatnak elő kellene jönnie valami kézzelfogható békekezdeményezéssel Az amerikai és angol burzsoá saj­tó egy része azzal az érvvel a­­karja „megdolgozni” a közvéleményt, hogy a szovjet javaslat elfogadása éket verne az Egyesült Államok és szövetségesei közé, elsősorban Anglia és az Egyesült Államok közé. Termé­szetesen erről szó sincs. A szovjet ja­vaslat éppen azt hangsúlyozza, hogy az amerikai-szovjet barátság kiépítése, a nagyhatalmak és az összes államok együttműködését egyengeti. Bulganyin elvtárs üzenete hivatkozik arra, hogy a második világháborúban együtt har­coltak a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Anglia, Franciaország, Kína, Jugoszlávia, Lengyelország, Csehszlo­vákia, Norvégia, Görögország legjobb fiai. Mindezek barátságát előmozdíta­ná az amerikai-szovjet baráti kapcso­latok helyreállítása. A kérdés lényegére azonban ráta­pint a francia Le Monde, amely meg­állapítja, hogy az amerikai hivatalos körök már azért is félnek Genf szelle­métől és a nemzetközi feszültség eny­hülésétől, mert attól tartanak, hogy ilyen körülmények között az USA szö­vetségesei önállóbb politikát folytatnak majd. Ezt akarja ellensúlyozni a Bul­­ganyin-üzenettel kapcsolatos amerikai propaganda. Válaszként a Bulganyin-üzenetre a reakciós amerikai körök újra aláhúz­zák beavatkozási szándékaikat a népi demokratikus országok belügyeibe, va­lamint egész Németországnak az Észak-atlanti szövetségbe való bekebe­lezésére irányuló törekvéseiket. Kinyil­vánítják ugyanekkor ellenkezésüket a különböző európai és ázsiai országok sem­legességi politikájával szemben. Az élet megmutatta, hogy az ilyen veszé­lyes tervek eleve kudarcra vannak ítélve és nem számolnak a realitással, a nemzetközi erőviszonyokkal A reakciós nyugati sajtó is kifejezi aggodalmát, hogy nem lehet könnyen napirendre térni az új szovjet javaslat felett. Ez kétségtelen. Minden „hivata­los” nyugati kommentár ellenére, a washingtoni értekezlet első napján Ei­senhower, Dulles, Eden és Lloyd már megbeszélték Bulganyin elvtárs üze­netét, a szovjet javaslat jelentőségét. Nem hiába írta az Associated Press tudósítója, hogy az „Oroszország ál­tal nyújtott olajág nagymértékben be­folyásolja majd a washingtoni megbe­széléseket.” Vitathatatlan Írja a Prav­­da newyorki munkatársa, hogy mind több híve van Amerikában és világ­szerte annak a meggyőződésnek, hogy a szovjet-amerikai barátság helyreál­lítása nemcsak a két nép érdekeinek felel meg, hanem hatékonyan szolgálja a nemzetközi feszültség enyhítését, a béke megerősítését az egész világon.­­ ELŐRE A világkultúra nagyjainak évfordulói A világkultúra több kimagasló kép­viselőjének évfordulóit ünnepeljük az idén a Béke-Világtanács kezdeménye­zésére. Ezek az évfordulók módot nyújtanak a nagy néptömegeknek ar­ra, hogy megismerjék a kultúra és civilizáció nagy értékeit. Országunk­ban a kulturális évfordulók szervezése az RNK Országos Békevédelmi Bizott­ságának védnökségével a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének, az RNK Akadémiájának, a Művelődés­ügyi Minisztériumnak, az Oktatásügyi Minisztériumnak, a Tudomány és Kul­­túraterjesztő Társaságnak, a rádiónak, az Arlusnak és más kulturális- és tö­megszervezeteknek közreműködésével történik. 1956 első felében Benjamin Frank­lin amerikai fizikus, filozófus és közíró születésének 250. évfordulóját, W. A. Mozart osztrák zeneszerző születésé­nek 200 évfordulóját, F. Dosztojevszkij orosz író halálának 75. évfordulóját, H. Heine német költő halálának 100. évfordulóját, Pierre Curie francia fi­zikus halálának 50. évfordulóját és H. Ibsen norvég drámaíró halálának 50. évfordulóját ünnepeljük. Az év második felében Rembrandt holland festőművész születésének 350. évfordulóját, G. B. Shaw írországi író születésének 100. évfordulóját, Toyo Oda japán festő halálának 450. évfor­dulóját és Kalidasa hindu költőt ün­nepeljük. Bukarestben és az ország más vá­rosaiban ünnepi üléseken, előadáso­kon, szimpozionokon emlékszünk meg az egyetemes kultúra e nagy képvi­selőinek életéről és munkásságáról. Második ötéves tervünk irányelveinek népszerűsítése Egeresen Második ötéves tervünk irányelvei­nek ismertetésénél, népszerűsítésénél nagy fontossága van annak, hogy minden kérdést a helyi viszonyokra, körülményekre alkalmazva világítsunk és vitassunk meg. Az egeresi népta­nács s a kultúrotthon vezetősége eb­ben a vonatkozásban jó munkát vég­zett. Egeres bányatelep, jelentős ipari központ, ugyanakkor mezőgazdasági szempontból sem hanyagolható el. Ennek megfelelően a bányatelepen tartott kultúrműsor keretében Németh József iskolaigazgató különösen az iparfejlesztés kérdéseivel foglalkozott s rámutatott arra, hogy az Egeres kör­nyéki bányák dolgozóira milyen fela­datok hárulnak a második ötéves te­rv előirányzatainak teljesítésében, miképp készültek fel a bányák dolgozói arra, hogy a növekedő szükségleteknek meg­felelően minél több szenet adjanak az országnak. Marcus Stefan iskolaigazgató kon­kréten foglalkozott az egeresi mező­­gazdasági társulás kérdéseivel és a terv előirányzatából ráháruló felada­taival. E bevezető előadásokon kívül is az egeresi néptanács sokoldalú tevékeny­séget fejtett ki az irányelvek népsze­rűsítésére, így a helyi rádióközpont rendszeresen foglalkozik a tervfelada­tokkal. Keserű Sándor, a villanyüzem dolgozója, többszörös újító arról tar­tott felolvasást, milyen jelentőségük van az újításoknak, az új termelési módszerek bevezetésének a termelé­kenység növelésében, a takarékossági eredmények továbbfejlesztésében. Elő­adását helyi konkrét példákkal illusz­trálta. Megemlítette Illés Sándor kom­munistát, akinek a közelmúltban két fontos újítását is elfogadták, amiért jelentős prémiumot kapott. Oana Gheorghe tanító a mezőgaz­daság és az állattenyésztés fejleszté­sének helyi kérdéseivel foglalkozott ugyancsak a kongresszusi irányelvek szellemében. Rámutatott arra, hogy Egeresen és környékén kitűnő lehető­ségek vannak a gyümölcstermesztés fejlesztésére, számszerű adatokkal bi­zonyította a korszerű gyümölcster­mesztés hasznát. Másik előadásában az irányelveknek az állattenyésztéssel kapcsolatos útmutatásait alkalmazta a helyi viszonylatokra. A népszerűsítő munkából a könyvtár is kiveszi részét. Achim Cornel IMSZ titkár kezdeményezésére összejövetelt szerveztek a könyvtár olvasóival, a­­mely alkalommal felolvasták a Scân­­teia Tineretului-nak a pártkongresszus­ról szóló egyik cikkét, amelyet aztán meg is vitattak. A pártkongresszus do­kumentumainak szellemében egyéb­ként is fellendült a könyvtár-kollek­tíva munkája. Minden héten megbe­szélést rendeznek az olvasókkal, hogy fokozzák a könyv iránti érdeklődést, megismertessék az olvasókat a leg­újabb könyvekkel. A „Szeresd a köny­vet" mozgalom keretében a könyvtár olvasóinak száma 20 százalékkal e­­melkedett. Meg kell azonban említenünk az egeresi kultúrmunkának egyik hiá­nyosságát is: nem szerveztek olvasó­köröket, holott ez a forma még alkal­masabb volna a kongresszusi doku­mentumok részletes tanulmányozására és megvitatására. A kultúrotthon kol­lektívájának a tantestület segítségével ezt a hiányosságot mielőbb ki kell küszöbölnie az egeresi kultúrmunka további megjavítása céljából. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet közli: Továbbra is hideg idő, éjjeli fagy várható. Változó felhőzet, délen és keleten jobbára borús égboltozat. Sok helyen, főleg az ország déli részén, havazás. Mérsékelt, az ország dél­keleti részén élénk keleti szél. Hőmér­sékleti értékek: nappal 0 és mínusz 8 fok, éjjel mínusz 8 és mínusz 18 fok között. A következő három napra további lehűlés várható. Borús égboltozat, az ország déli részén, a Bánátban és a hegyvidékeken bőséges havazás. Élén­külő északkeleti szél, az ország déli részén helyenként hófúvás. A háromna­pos időszak vége felé az ország dél­nyugati részén zúzmara és jégkéreg­­képződés. Egyes helyeken a legalacso­nyabb hőmérséklet mínusz 20 fok alá száll. Megjegyzések az eddigi versenyekhez Amikor ezelőtt 32 esztendővel ,x Chamonix-ban az első téli olimpiai játékok alkalmából az 5000 méteres gyorskorcsolyaszámban Thun­­berg finn versenyző felállította az el­ső olimpiai csúcsot, csodálatos telje­sítménynek tartották a 8:39,0 p-et. A San Moritz-i, Lake Placid-i, Gar­­misch Partenkirchen-i, majd az Oslo-i téli olimpiai játékokon mind több má­sodpercet csíptek le Thunberg csúcs­teljesítményéből. És most Cortina d’Ampezzon Boris Silkov szovjet ver­senyző új nagyszerű olimpiai rekor­dot ért el ezen a távon. 7:48.7-re ja­vította az olimpiai csúcsot. Silkov 8 másodperccel maga mögött hagyta Eriksson világbajnokot. A bronzérmet az ugyancsak szovjet Oleg Goncsa­­renko nyerte. 1928-ban a San Moritz-i téli olim­piai játékokon az 500 m-es gyorskor­­­csolya számban szintén Thunberg győzött. Cortina d'Ampezzon szovjet versenyző vitte el az elsőséget az im­már hagyományszerűen élenjáró észa­ki versenyzők elől... A Misurina tó kitűnő jegén 17 or­szág 47 versenyzője közül Evgeni Grisin 40,2/10 mp-es eredménnyel be­állította saját világcsúcsát. (Grisin az elmúlt héten Davos­ban ugyanezzel az idővel új világrekordot ért el.) Grisin honfitársával, Rafael Gracsi­­val küzdött az elsőségért. Rafael Gra­­csi 40,8/10 mp-es ideje is kiváló tel­jesítmény. ★ A szovjet sí­ iskola magas szintű-XX­nalát bizonyítja Ljubov Ko­­zireva győzelme a 10 km-es női hosz­­szútávon. Ebben a versenyszámban fölényesen győztek a szovjet verseny­zők. Az első helyet Kozireva biztosan nyerte 38,11 p idővel. A második helyezett Radia Irosina (Szovjetunió) kemény küzdelmet vívott a svéd Szon­­ja Edstroem-mel s végül jobb techni­kai felkészültsége és fizikai erőnléte ezüstéremhez juttatta a szovjet ver­senyzőt. ■ A negyedik helyezett Aleuti­­na Kolcsina ugyancsak szovjet színe­ket képviselt. Még az Associated Press hírügynök­ség Cortina d’Ampezzo-i külön tudó­sítója is kénytelen beismerni: „Az or­szágok közötti versenyben a Szovjet­unió hétfőn akkora előnyre tett szert, hogy azt behozni többé lehetetlen. A szovjet sportolókról, a téli olimpiai játékokon való első szereplésük előtt is tudtuk, hogy erősek, de nem képzeltük őket annyira félelmeteseknek, mint a­­milyennek mutatkoztak. Oroszország ma 85 ponttal vezet az országok nem­hivatalos pontversenyében s Ausztria, 36 ponttal, csak nagy távolságra kö­vetkezik utána". Talán a 30 km-es férfi hosszútávon domborodott ki leginkább a perce­kért, másodpercekért és tizedmásod­­percekért vívott óriási küzdelem, ami a Vil-ik olimpiai játékokra a legjel­lemzőbb: 10 km. után a svéd Sixten Jerenberg mellén látták már az aranyérmet. A svéd versenyző 32:54,0 perc kitűnő idő alatt futotta ezt a tá­vot s a további kilométereken is tar­totta előnyét. A 20-ik kilométernél azonban a finn Hakulinen megelőzte őt 5 mp-cel. Velük vállvetve 4 szovjet versenyző küzdött még az elsőségért. A cél előtt nagyszerű küzdelem ala­kult ki az élenjárók között, de Haku­linen győzelmét, már nem vitathatták el. Jellemző a téli olimpiai játékok baráti szellemére, hogy Hakulinen er­dészmérnököt legkeményebb ellenfelei, a szovjet és svéd versenyzők üdvö­zölték elsőnek nagyszerű győzelme alkalmából. Lia a 30 km-es versenyszámban * * a Cortina d’Ampezzon tartóz­kodó külföldi újságírók nyílt küzde­lemre vártak, az északi összetett ver­seny győztesében nem kételkedtek, biztosra vették az északi versenyzők elsőségét. Meglepetésükre már az el­ső próbán, a síugrásban, szovjet ver­senyző került az élre. Ilja Moskaskin, 75,5 és 77 m-es ugrása (220 pont) va­lóban csodálatba ejtette a külföldi szakértőket, hisz eddig valamennyi nemzetközi találkozón kidomborodott a svéd és norvég versenyzők fölénye... A női óriás-műlesiklásban, ha nem is meglepetés a német Ossi Reichert győzelme, meglepetés azonban Chenal Minuzzi (Olaszország), Szidorova (Szovjetunió) és Groholska (Lengyel NK) kiváló versenyzők lemaradása. Lemaradásuk azonban bukással ma­gyarázható, ami miatt értékes perce­ket vesztettek. Ha már a meglepetésekről beszé­lünk, nem feledkezhetünk el megem­líteni, hogy a férfi óriás műlesiklás küzdelme idején lavina zúdult alá a hegyekből s 20 percre leállították a versenyt (Végre megérkezett a várva­­várt hó Cortina d’Ampezzoval). Eb­ben a gyorsasági és ügyességi szám­ban az első 3 helyet osztrák verseny­zők foglalták el. Az újdonsült olim­piai bajnok T. Sailer, 3:00,1 kiváló időt ért el a 2,260 m. hosszú és 623 m. szintkülönbségű pályán, ahol 100 versenyző küzdött a bajnoki címért. A rendező Olaszország csapata XX fölényesen nyerte a kétszemé­lyes bobversenyt. Vitathatatlan, hogy a legfelkészültebb versenyzőkkel ren­delkeznek ebben a sportágban, de győzelmüket elősegítette az a tény is, hogy alkalmuk volt jóelőre meg­ismerni a pályát. A jégkorong-játékokban eddig az esélyesek a várakozásnak megfelelően szerepeltek. Igaz ugyan, hogy Olasz­ország csapata kellemetlen perceket szerzett a kanadaiaknak, akik csak az utolsó 6 percben szerezték meg, nagy nehezen, a győzelmet. Az ola­szok egyébként Németország csapa­tától is elvettek egy pontot. A szovjet együttes eddig könnyen győzött, va­lamennyi mérkőzésen. A döntő talál­kozókon nagy küzdelem és magas­­színvonalú játék várható a bajnokje­lölt csapatok részéről. Versenyzőink számára a Cortina d’Ampezzo-i találkozók nagyszerű is­kolát jelentenek. Az óriás-műlesiklás­ban Cristoloveanu 3:30,4 p-es ideje jó teljesítmény. A kétszemélyes bob­versenyben Ene és Blagescu a 14-ik helyen végeztek 25 csapat közül, meg­előzve Ausztria, a Lengyel NK, Svéd­ország, Norvégia, Franciaország és Liechtenstein csapatát. A befejezés előtt álló téli olimpiai játékok — mint ahogyan Olaszország köztársasági elnöke is mondotta — valóban hozzájárulnak a különböző nemzetek közötti barátság elmélyítésé­hez s színvonalát emeli az a tény, hogy ez az első téli olimpiász, ame­lyen szovjet versenyzők is részt vesz­nek. És az eddigi eredmények szerint a legnagyobb sikerrel... I. S. ­ A testvéri Magyar Népköztársa­ság dolgozó népe ma, február 1-én ünnepli a sajtó napját. Tizennégy esztendővel ezelőtt a mélységes il­legalitásban ezernyi veszéllyel da­colva jelent meg a Kommunista Párt lapja — a SZABAD NÉP. A magyar sajtó minden munkása, a felszabadult magyar nép ezt a dá­tumot tekinti a magyar sajtó nap­jának és ezzel is emlékezik azokra a hősökre, akik az illegális SZA­BAD NÉP segítségével juttatták el a nép igazát, a rettenetes terror éveiben — a néphez. A kommunista sajtó — a háború éveiben — harcra hívta, mozgósí­totta és szervezte a magyar népet a fasizmus ellen, a nemzeti füg­getlenségért, a dolgozók felszaba­dulásáért A gyökeresen megváltozott kö­rülmények között a felszabadult Magyarországon a kommunista saj­tó, élen a SZABAD NÉP-pel az új életért, a szocializmusért, a bé­kéért vívott harcban összeforrott a magyar néppel, milliókat tanít, mil­liók számára hirdeti a nemzeti fel­­emelkedés programját, ha segítő­társa a dolgozóknak, ha krónikása az átalakulás és a győzelem évei­nek. A magyar kommunista sajtó, a szovjet sajtó nagyszerű példáját követve, nap mint nap mozgósítja a népet a soron levő nagy feladatok megoldására, nap mint nap közve­títi a párt szavát, a párt tanítását a tömegekhez, nap mint nap azon fáradozik, hogy növelje a dolgozók öntudatát, elmélyítse a szocialista hazafiság és a proletárinternacio­nalizmus eszméjét és minden sorá­val küzdjön a háborús uszítók el­len — a békéért. A magyar kommunista sajtó az elmúlt évtized során azzal vívta ki a nép megbecsülését, hogy min­den körülmények között hű szószó­lója volt a dolgozók érdekeinek, hogy őszinte segítőtársa és vezető­je a munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak, a haladó szellemű értelmiségnek. — „A mi sajtónk olyan lámpás, amelynek a fényét a párt gyújtotta meg és azt az utat világítja, amely az új társadalom felépítéséhez ve­zet” — írta a SZABAD NÉP egyik vezércikkében. A magyar kommunista sajtót mil­lió és millió szál fűzi a dolgozók­hoz. Munkás- és parasztlevelezők segítségével készülnek az újságok. Felhívják a figyelmet­­a mindenna­pi élet kérdéseire, az ő hangjuk szólal meg a magyar sajtó hasáb­jain. A magyar sajtó ma nagy felada­tokra mozgósítja a pártvezette tö­megeket, a népgazdaság szakadat­lan fejlesztésére, a dolgozók anya­gi jólétének és kulturális színvona­lának emelésére; a magyar sajtó rendíthetetlenül síkraszáll a külön­böző rendszerű államok békés együttlétezésének eszméje mellett, leleplezi a háborús gyújtogatókat és azokat, akik ismét a magyar nép szabadságára akarnak törni: a magyar sajtó következetesen harcol a Szovjetunió­ vezette béketábor megerősödéséért. A magyar sajtó napjáról meg­emlékeznek a Román Népköztársa­ság dolgozói is. Mi is örülünk azok­nak a sikereknek, amelyeket a test­véri Magyar Népköztársaság sajtó­ja elért, mert széttéphetetlen köte­lék fű­z össze bennünket a felszaba­dult népek nagy családjában. A magyar sajtó napján a Román Nép­­köztársaság dolgozói szívből üd­­vözlik a magyar sajtó munkásait, a lapok munkás- és parasztlevele­zőit és olvasóit. Újabb sikereket kí­vánnak nekik abban a küzdelem­ben, amelyet a szocializmusért és a békéért vívnak. A MAGYAR SAJTÓ NAPJA

Next