Előre, 1956. július (10. évfolyam, 2705-2730. szám)

1956-07-01 / 2705. szám

4 Karamanlisz fogadta D« T. Sepilovot ATHÉN (Agerpres). — TASZSZ. Karamanlisz görög miniszterelnök június 29-én fogadta D. T. Sepilovot, a Szovjetunió külügyminiszterét. A hosszas megbeszélés során eszmecse­rét folytattak a két ország kapcsola­tairól és más problémákról. A megbeszélésen jelen volt M. G. Szergejev, a Szovjetunió görögorszá­gi nagykövete is. Június 29-én este M. G. Szergejev, a Szovjetunió athéni nagykövete foga­dást rendezett D. T. Sepilov külügy­miniszter tiszteletére. A fogadáson részt vettek: Karaman­lisz görög miniszterelnök; Averos, külügyminiszter; Levandisz, oktatás­ügyi miniszter; Papaligurasz, kereske­delmi és iparügyi miniszter és más görög vezetőszemélyiségek, továbbá Franciaország, Anglia, az USA, Egyip­­tom és más országok nagykövetei, a diplomáciai testület tagjai; Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország kereske­delmi képviseleteinek munkatársai; a görög kereskedelmi körök képviselői; Athén és Pireusz polgármesterei; Dzo­­nisz professzor, a Görög-Szovjet Tár­saság elnöke; értelmiségiek, szakszer­vezeti aktivisták, görög és külföldi újságírók — összesen 700 személy. A fogadás szívélyes légkörben folyt le. Lengyal hivatalos jelentés a Poznan városában lezajlott eseményekről VARSÓ (Agerpres).­­ Az imperialista ügynökség Poznan­ban elkövetett ellenséges provokáció­járól a lengyel lapok az alábbi hiva­talos közleményt hozták nyilvános­ságra: Június 28-án Poznanban zavargáso­kat idéztek elő. Az imperialista ügy­nökség és a titokban tevékenykedő reakció a gazdasági nehézségeket és egyes poznani üzemek hiányosságait kihasználva, egy idő óta igyekeztek ezeket a maguk hasznára fordítani ab­ból a célból, hogy tüntetéseket provo­káljanak a népi hatalom ellen. Nem véletlen az, hogy az ellenség éppen Poznant választotta ki provokációjá­nak színhelyéül, ahol jelenleg nemzet­közi vásár van. A cél az volt, hogy árnyékot vessenek a népi Lengyelor­szág tekintélyére és fékezzék békés nemzetközi együttműködésünk fejlődé­sét. Június 28-án az ellenség ügynökei­nek sikerült utcai zavargásokat kirob­bantani. A zavargások odáig fajultak, hogy megtámadtak egyes középülete­ket, s ez emberáldozatokkal járt. A munkásosztály öntudatos részére tá­maszkodó hatóságoknak sikerült úrrá válniuk a helyzeten és helyreállították a városban a nyugalmat. A kormány és a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB képviselői, élükön Josef Cyrankie­­wiczcel, a Minisztertanács elnökével, a helyszínre utaztak. Az alaposan és minden részletében előkészített provokáció és diverziós akció jellegével bíró rombolások meg­szervezői ellen a törvény teljes szi­gorával fognak eljárni. A poznani események szükségessé teszik, hogy az összes dolgozók, a nép összes hazafias erői fokozott éber­séget tanúsítsanak a népi Lengye­or­szág ellenségei által szított minden­féle állame­lenes kísérlettel és meg­nyilatkozással szemben. Hazánk ellen­ségei olyan időpontban­­ szervezték meg a poznani provokációt, amikor a párt és a kormány minden igyekezete a dolgozók életében mutatkozó hiá­nyosságok megszüntetésére és az or­szág demokratizálására irányul. Ezt Lengyelországban minden becsületes embernek, minden hazafinak meg kell értenie. A kormány és a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB szilárd meggyőződé­se, hogy az összes dolgozók, a haza üdvét szívükön viselő összes állam­polgárok méltóképpen fognak vissza­vágni minden olyan próbálkozásra, a­­mely zavargások és néphatalom-el­e­­nes fellépés előidézésére irányulnak. A június 28-i események utá­n Poz­nan városa folytatja megszokott éle­tét. A népi hatalom ellen irányuló diver­­zionista cselekmények a munkásság mélységes fe­háborodását váltották ki. A diverzionisták és a let­artóztatott banditák elleni vizsgálat során kide­rült, hogy kapcsolatuk volt a titkos tevékenységet folytató reakcióval. Párizsban: Fogadás a bukaresti Nemzeti Színház művészeinek tiszteletére PÁRIZS (Agerpres). — A Francia-Román Társaság június 29-én a párizsi „Modern” szálloda dísztermében fogadást adott a buka­resti „I. L. Caragiale” Nemzeti Szín­ház művészeinek tiszteletére, akik a nemzetközi színművészeti fesztivál ke­retében a francia fővárosban vendég­szerepelnek. A fogadáson megjelentek­ Andre Langevin és Georges Fournial, a Fran­cia-Román Társaság titkárai, továbbá francia írók, művészek és közéleti sze­mélyiségek. Részt vett a fogadáson Mircea Balánescu, az RNR párizsi rendkívüli és meghatalmazott követe, valamint a Nemzeti Színház­ Párizs­ban tartózkodó művészei. Georges Fournial, a Francia-Román Társaság titkára rövid beszédében ki­domborította, hogy a román művészek figyelemreméltó sikert arattak. Egy­ben köszönetet mondott azért a szívé­lyes faladtatásért, amelyben a párizsi „Théatre de l’Atelier” művészeit bu­karesti vendégszereplésük alkalmával részesítették. Sica Alexandrescu rendező, az RNK érdemes művésze a román művészek nevében köszönetet mondott a francia művészeknek és a francia közönség­nek az irántuk tanúsított szívélyes­ségért. A fogadás meleg, baráti légkörben folyt le. PÁRIZS (Agerpres)­A román művészek megtekintettek több francia színdarabot és részt vet­tek a jelenleg Párizsban megtartott Turgenyev fesztivál előadásain is. Látogatást tettek Elvira Popescu ismert színésznőnél, a Théatre de Paris igazgatójánál, akit meghívtak Romániába. Elvira Popescu elfogad­ta a meghívást. Az együttes tagjai megkoszorúz­ták George Enescu, valamint De Max és Maria Ventura művészek sírjait. Átnyújtotta egbízólevelét az RNK pekin­g nagykövete PEKING (Age­­es). — Mao Ce­­tung, a Kínai Nép­öztársaság elnöke június 28-án fogadta Nicolae Cioroiut, a Román Népközt­ársaság pekingi rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vetét, aki átnyújtotta megbízólevelét. Jelen volt Csu En-laj, a Kínai NK államtanácsának elnöke, a Kínai NK külügyminisztere. Megalakult az új egyiptomi kormány KAIRÓ (Agerpres), TASZSZ. Mint ismeretes, Egyiptom köztársa­sági elnökének megválasztásával egy­­időben megszavazott új alkotmány ér­telmében június 25-én lemondott az egyiptomi kormány. Kairói tudósítás szerint Gamal Abdel Nasszer köztár­sasági elnök, aki egyben a kormány­fői tisztséget is betölti, megalakította az­ új kormányt. Az új kormány június 1-én teszi le a hivatalos esküt a köz­társasági elnök előtt. Az AL ITTIHAD írja: „Izrael és az arab országok közti feszültség az imperialista hatalmak érdeke" HAJFA (Agerpres). — Az „Al Ittihad”, az Izraeli Kommu­nista Párt arab nyelven megjelenő lapja, egyik nemrégiben megjelent számában vezércikkben foglalkozik Izrael és az arab országok közti béke megteremtésének kérdésével. A lap azt írja, hogy a Közel- és Közép-Keleten az utóbbi időben a politikai helyzetben észlelhető javu­ls megteremtette az arab-izraeli nézeteltérések megoldásá­nak előfeltételeit is. Meg kell teremte­ni minden előfeltételt a bizalom lég­körének helyreállításához, mert csak ez vezethet el a békés megoldáshoz. A lap leszögezi, hogy Izrael és az arab országok közti feszültség fenntartása elsősorban az impe­rialista hatalmak érdeke. A lap felhívja Izraelt és az arab or­szágokat a béke helyreállítására. A­­jánlja, hogy teljes szigorral ítéljék el a háborús és soviniszta úszatokat. „A zsidók és az arabok békére vágy­nak s meg fogják akadályozni az im­perialisták mesterkedéseit, akik csak hasznot akarnak húzni az arab-izraeli torzsalkodásból. Országunk lakossá­gának népfrontot kell alakítania, s a népfront kényszerítse a kormányt, hogy kössön békét az arab országok­kal, tartsa tiszteletben az arab lakos­ság nemzeti érdekeit. Ez az Izraeli Kommunista Párt álláspontja– szögezi le a lap. „Az amerikaiak többsége rokonszenvvel tekint a Szovjetunió felé"-írja a La Tribune des Nations WASHINGTON (Agerpres). A La Tribune des Nations című lap több cikkben megállapítja, hogy az enyhü­lés ellenfelei arra haszná­lák fel Ei­senhower elnök betegségét, hogy ösz­­szefogjanak és fokozzák a „hideghá­­ború“ folytatására irányuló kísérlete­ket. A lap keményen elítéli Dullesnek és híveine­k­­álláspontját, amellyel aláak­názzák a nemzetközi megértést. A lap szerint ez a magatartás annál inkább elítélendő, mivel az amerikai közvé­leményben olyan változások mentek végbe, amelyek kedveznek az enyhü­lés politikájának. A lap ezzel kapcso­latban kiemeli, hogy az amerikaiak többsége ma rokonszenvvel tekint a Szovjetunió felé, amely az élet min­den terén elért sikerei révén szünte­lenül fejlődik és biztosította egyensú­lyát. NÉHÁNY SORBAN • Június 28-án elindul Buenos Aires­­ből Odessza felé a Sajita Fe óceánjá­ró, amellyel mintegy 500 szovjet ál­lampolgár tér vissza hazájába. A hajó kiköt Montevideoban is, ahol további -ISO—hazatérő—szovjet­-­állampolgárt vesz fel. • Az uruguayi képviselőház költ­ségvetési bizottsága törvénytervezetet fogadott el, amelynek értelmében meg­hosszabbítja az amerikai katonai misszió ott-tartózkodását s ugyanak­­kor növeli­ az e­ célra előirányzott fenntartási költségeket. • Dag Hammarskjöld, az ENSZ fő­titkára június 29-én megbeszélést foly­tatott Adam Rapacki lengyel külügy­miniszterrel. • Az északamerikai Louisiana ál­­lam képviselőháza törvénytervezetet szavazott meg, amelynek értelmében négerek nem vehetnek részt a fehé­rekkel együtt a különböző rendezvé­nyeken vagy sportversenyeken. • A „Texas Oil Company” amerikai kőolajvállalat megbízottai London­ban megkezdték a tárgyalásokat a „Trinidad Oil” angol kőolajvállalat képviselőivel az angol kézben lévő trinidadi olajmezők megvásárlására. Véres terror Guatemalában GUATEMALA CITY (Agerpres),­­ Castillo Armas, Guatemala diktátora egy sajtóértekezleten bejelentette, hogy a rendszere ellen az utóbbi idő­ben lezajlott tüntetések folytán kihir­detett ostromállapotot változatlanul fenntartja. Armas igazolni igyekezett a véres rendőri megtorlásokat s azt állította, hogy „a megtorlás a rend fenntartásának egyedüli eszköze". Hozzátette, hogy az országból való kiutasításaik és a letartóztatások to­vább folynak. Eugene Dennis elvtárs cikke az SZKP XX. kongresszusának jelentőségéről (Folytatás a 3. oldalról) Ez a válasz arra a kérdésre, vajon a világon ma fennálló alapvető társa­dalmi rendszerek közül melyiknek „sa­játja szervesen a rossz”. A XX. pártkongresszus munkájának megvitatása főként Hruscsov külön beszámolója körül forog. A megvitatás során gyakran kérdések merülnek fel a jelenlegi szovjet vezetőkre vonat­kozólag. Tett-e kísérletet közülük va­laki arra, hogy valamit is megváltoz­tasson az utóbbi három esztendőt megelőző időszakban ? Útját lehetett-e volna állni azelőtt a kialakulóban levő bajoknak ? Milyen nagyok és mennyi­re komolyak a jelenleg folyamatban levő változások ? Sok kérdés válasz nélkül maradt. Hruscsov beszámolója, amely alapjában véve csak dokumen­­tumszerű kiegészítés volt a XX. párt­­kongresszus elé terjesztett fő politikai beszámolójához, csupán annak a ta­nulmányozásnak egy részét tükrözi, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjában és a szovjet nép körében folyt és valószínű­eg még több évig fog folyni. Nem kételkedhetünk a jelenleg vég­bemenő történelmi folyamatban. Wa­shingtonban évek óta divattá vált, hogy a szovjet nép békeakaratáról szó­ló megnyilvánulásokat és vezetőinek konkrét békejavaslatait a „harcias” vagy „agresszív" szándékok álcázása­ként állítsák be. Mégis, amikor néhány amerikai látogatást tett a Szovjetunió­ban, ezek arra a következtetésre ju­tottak, hogy egyetlen ország sem tud­hat háborúra készülni, miközben oly nyomatékkal oltja polgáraiba a béke gondolatát. Sok konzervatív államférfi — Ugyanúgy, mint az egyszerű embe­rek milliói Nyugaton — szintén arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen „agresszor” sem mondana le önként külföldi katonai támaszpontjairól és csökkentené egyoldalúan fegyveres erő­inek létszámát, miként a Szovjetunió tette az utóbbi években. A durván megsértett szocialista tör­vényesség és etika visszaállítása, va­lamint a káros személyi kultusz kikü­szöbölése mellett ilyenformán széles körben bontakozott ki a XX. pártkon­gresszuson hozott történelmi jelentősé­gű határozatok tömeges népszerűsíté­sének folyamata és ennek eredménye­ként bíráló kérdések merülnek fel, vé­lemények hangzanak el, továbbá viták folynak a kultúra és a tudomány te­rén. Mindezt ugyanakkor egész sor párt- és kormányintézkedés végrehaj­tása kíséri a szovjet alkotmány mara­déktalan betartásának biztosítása és a demokráciának a Szovjetunióban való kiszélesítése céljából. Még a kételkedőknek is el kell is­merniük azt a bátorságot, azt a becsü­letességet, azt a magabiztosságot és kollektív szellemet, ahogyan a mai szovjet vezetőség járt el 1953 óta, hogy biztosítsa a nemzetközi feszült­ség jelenlegi enyhülését, kiszélesítse a szocialista demokráciát és jelentős emelkedést érjen el az életszínvonal és a kulturális színvonal terén. A Szovjetunióban az önkritika jelenleg a legmagasabb és egyetlen hatékony for­májában valósul meg, saját hibáik gyakorlati kijavításában. Ezenkívül, ami nem kevésbé fontos, intézkedések történnek az igazi kollektív vezetés helyreállítására a Szovjetunió Kom­munista Pártjában, a szovjetek pedig megteremtik az előfeltételeket a szo­cialista törvényességtől és a szocialis­ta elvektől való mindennemű elhajlás­nak, a szocialista törvényesség és a szocialista elvek mindennemű megsze­gésének leküzdésére és megszünteté­sére. Ez azonban nemcsak a vezetők dol­­ga. Alapvető mozzanat e folyamat tö­­megjellege. Ez a folyamat az egész szovjet népet felöleli. Ezt bizonyítják az írók és tudósok között, a gyárakban és a kolhozokban folyó éles viták, amelyekről a lapok napról napra hírt adnak. Szem­nte mást nagy jelentősé­gűek az igazságügyminisztérium és a gazdasági tervező szervek decentrali­zálására vonatkozólag nemrég bejelen­tett intézkedések. Ez történelmi jelen­tőségű fordulat a magas fokban cent­ralizált, bizonyos, feltétlenül ellent­mondásokat felidéző bürokratikus ki­lengéseket mutató államtól a szovjet demokrácia további fejlődése felé. A szocialista demokrácia széles és erős gazdasági és politikai alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy tovább fejlőd­jék a Szovjetunióban. Ott nincsen olyan kizsákmányoló osztály, amely óriási gazdagsága és korporatív hatal­ma következtében elfogalhatja a dön­tő parancsnoki pozíciókat a gazdasági életben, valamint a nyilvános politi­kai véleménynyilvánítás eszközei te­rén. Ott nincsenek anyagi akadályok a demokrácia virágzása előtt, annak arányában pedig, ahogyan eltűnnek a létért való harc rendellenes feltételei, a szocialista alkotmány sérthetetlenné válik. Természetesen az emberek gon­dolkodására és állami intézmé­nyeikre nemcsak a múlt és a jelen tör­ténelmi vívmányai hatnak, hanem a korábbi rossznak és a korábbi hibák­nak a csökevényei is. Senki sem állít­hatja, hogy a szocialista országokban nem követhetnek el újabb, teljesen másféle hibákat. Valamilyen vezető csoport tévedhetetlenségére számítani annyi, mint megsokszorozni a most alapvető hibáit és semmit sem tanulni annak a keserű hibának következmé­nyeiből, hogy Sztálint félistenné emel­ték. A szocializmus politikai becsüle­tességének és erejének egyik alapvető próbaköve a hibák őszinte beismerése és ami a legfontosabb, saját magunk által való kijavítása. Az utóbbi három esztendő tevékenysége és a tények most megtörtént nyilvános feltárása, a viták és a kijavításukra tett intézke­dések vitathatatlan világossággal bi­zonyítják, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártja sikeresen állja e pró­bát. Nekünk, amerikai kommunistáknak, sok minden fölött el kell gondolkoz­nunk abból, amit ma világszerte el­mondanak Hruscsov külön beszámoló­jának megvitatása során. Számtalan kérdés merült fel és nekünk gondol­koznunk kell e kérdések fölött, meg kell keresnünk a választ. A választ azonban csak a tények józan átértéke­lése és a sokoldalú eszmecsere alapján találhatjuk meg. Ma már látjuk, hogy több komoly hibát követtünk el. Hibás tájékoztatás alapján — például a Jugoszláviával való szakítás esetében, vagy a szovjet mezőgazdaság korábbi helyzetére vo­natkozólag — kritikátlan módon, igazolhatatlan és elfogadhatatlan ál­láspontokat védtünk és fogadtunk el.­­Túlságosan szívesen és idealista mó­don feltételeztük, hogy a szocializmus felépítésének nagy ügye komoly hibák nélkül történhetik. Nem akartunk hin­ni azokban a jelentésekben, amelyek a szocialista országokban történt ko­moly igazságtalanságokról szóltak, és rágalomnak tartottuk e jelentéseket. Miközben teljesen helyesen megcá­foltuk a nagytőkének és ügynökeinek aljas rágalmait és szovjetellenes kiro­hanásait és mindenképpen igyekeztünk ezt ellensúlyozni, gyakran türelmetle­nek voltunk sok munkás- és liberális személyiség bíráló megjegyzéseivel és véleménynyilvánításával szemben. Túl gyakran úgy fogtuk fel az őszinte szándékú szakszervezeti funkcionáriu­sok és liberálisok bírálatát, mintha az a kommunisták hivatásos ellenségeitől és a szovjetellenes rágalmazóktól in­dult volna ki. Ezt minden fenntartás és kétértelműség nélkül, mélyen saj­náljuk. Ugyanakkor azonban egy jottányit sem engedünk mély büszke­ségünkből a fölött a tény fölött, hogy évek hosszú során át mi, amerikai kommunisták elszántan védtük a szo­cializmus, a proletár internacionaliz­mus és az amerikai-szovjet barátság ügyét. Ezt most is továbbra is aktívan és büszkeséggel folytatjuk. Ez ugyanis mindig megfelelt és megfelel ma is Amerika és az egyetemes béke életbe­vágó érdekeinek. Franklin D. Roosevelt például élete végén kormányzása „mindent betető­ző vívmányának” nevezte a Szovjet­unióval való baráti és jószomszédi vi­szony megteremtését. Azok a javítá­sok, amelyeket most a Szovjetunió eszközöl, minden olyasminek a kiir­tása, ami távol áll a szocializmustól — megkönnyíti e cél elérését: a ba­rátságot és a békés egymás mellett élést. Annak arányában, ahogyan ez a folyamat tovább folyik, az amerikaiak milliói új megvilágításban fogják látni a szocializmust és meg fogják érteni, hogy a szocialista társadalom változó, fejlődő és állandóan tökéle­tesedő rendszer. Ebben a vonatkozásban sok szocia­lista módon gondolkozó amerikai kez­di megérteni, hogy minden hiba, visz­­szaélés és zavar ellenére, a szocializ­mus szovjetunióbeli úttörőinek nehéz és áldozatos harca tette lehetővé a szocialista világrendszer megteremté­sét és könnyítette meg mindenütt óri­ási mértékben, hogy a szocializmus felé vezető úton haladjanak. Orszá­gunkban ezt az utat az amerikai nép fogja kiépíteni, saját körülményeink­nek és hagyományainknak megfelelő-Tl­r­, amerikai kommunisták termé­­szetesen a szociális áta­akítá­­sok demokratikus, alkotmányos és bé­kés menetére törekszünk. Ez átalakítá­sok eredményeként az amerikai nép többsége végeredményben előre halad majd és megteremti az új társadalmi rendszert, amely Amerika szükséglete­in, tapasztalatain, hagyományain, a munkások és a demokratikus szerveze­tek közötti politikai kapcsolatokon alapul majd. A békére és haladásra, a szocializmus felé való előrehaladásra minden országban megnyilvánuló egyetemes törekvés keretei között ne­künk, kommunistáknak — változatla­nul fenntartva saját álláspontunkat, mint olyan független politikai pártét, amely valóban tudományos módon viszonyul minden párthoz és társadal­mi jelenséghez — a szocializmus or­szágaihoz való viszonyunkat továbbra is a munkásosztály nemzetközi szoli­daritásának elveire kell alapítanunk, arra a szolidaritásra, amely mint Lincoln Ábrahám mondotta, a valódi hazafiság bizonyítéka. Tekintetünk a múltban gyakran ki­zárólag a szocializmusnak rendkívül kedvezőtlen körülménye­k között elért történelmi vívmányaira irányult. Ha most visszatekintve, régebbi álláspon­tunk bizonyos vonatkozásokban egy­oldalúnak tűnik is, milyen rövidlátód­nak, sőt vakoknak bizonyulnánk, ha ma csupán a sztálini vezetés utolsó éveiben elkövetett komoly torzításokat lá­tnák és szem elől tévesztenék a szocializmus történelmi vívmányait, az új világ előttünk feltáruló széles pa­norámáját . Nem meglepő, hogy sokan közülünk különbözőképpen reagálnak az ilyen erővel feltörő kérdésekre. A Daily Worker utat nyitott a de­mokratikus megvitatásnak és a véle­mények harcának. E folyamat során sok olyasmi hangzzott el, ami felbecsül­hetetlen szolgálatot tett az ügynek. Számos vélemény és nézet jutott ki­fejezésre. Nem fedné a tényleges hely­zetet az a feltevés, hogy ezek közül a megnyilatkozások közül valameny­­nyivel egyetértünk. Ami engem illet, egyes, a Daily Workerben megjelent levelek, cikkek és szerkesztőségi cik­kek olyan gondolatokat fejtettek ki amelyekkel nem érthetek egyet. Nem érthetek egyet azokkal, akik csökken­teni próbálják a most feltárt hibákat. Másrészt nem érthetek egyet azoknak sulykot elvető szovjetellenes vádasko­dásaival sem, akik szem elől tévesztik a történelmi tényeket és távlatokat, és akik — szándékaiktól függetlenül — ellenségeskedést szítanak a szocialista országokkal szemben. Csatlakozom az őszinte, becsületes és önkritikus bocsánatkéréshez azok­kal a becsületes emberekkel szemben, akiket hibásan elítéltünk. Viszont nem érthetek egyet azzal az állásponttal, amely megsemmisíti és aláássa a szocializmus országai iránti büszke­séget és hitet. Nem oszthatom az olyan emberek cinikus magatartását sem, akik csök­kenteni, vagy teljesen tagadni próbál­ják az amerikai kommunistáknak a munkásosztály és országunk előtt szerzett történelmi érdemeit, a mi múltbeli és jelenlegi érdemeinket, nem is szólva a jövőről. Meggyőződésem, hogy pártunk a munkás- és a négermozgal­ommal, va­lamint az összes többi demokratikus erővel való kapcsolatait erősítve és független marxista gondolkodásról té­ve tanúságot, be fogja bizonyítani, hogy teljes mértékben segítséget tud nyújtani nemcsak a jövő szociális kér­déseinek megoldásához, hanem azok­nak az életbevágóan fontos kérdések­nek a megoldásához is, amelyek most állnak az amerikai nép előtt. Engedjék meg, hogy mindjárt hozzátegyem: „Politikai függetlenségünket” nem an­nak alapján fogják megítélni, mennyi­re „bírálunk” más pártokat, amelyek az élvonalban haladnak, vagy mennyi­re gyakorolunk „nyomást” e pártokra, hanem elsősorban annak alapján, mi­lyen merészen és milyen alkotó szel­lemben alkalmazzuk az amerikai viszo­nyoknak és szükségleteknek megfele­lően a tudományos szocializmus elveit annak érdekében, hogy elősegítsük az amerikai nép előtt álló égető és­ alap­vető problémák megoldását. Ennek a cikknek nem célja né­hány igen fontos kérdés meg­vizsgálása arra vonatkozólag, hogyan haladhatnak előre az amerikai balol­dali elemek, beleértve a kommunistái­kat és­­hogyan vonhatják le a szüksé­ges következtetéseket a múltból, ho­gyan eszközölhetnek bizonyos n­apvet­ő és régóta megérett változtatásokat programszerű álláspontjuknak, mun­kájuk felépítésének és módszeré­nek bizonyos vonatkozásai terén és hogyan gyakorolhatnak nagyobb politikai be­folyást a politikai és társadalmi ese­mények menetére. E problémák megvitatása jelentősen szélesebb arányokban folyik most nemcsak közöttünk, kommunisták kö­zött, hanem sok szakszervezeti, liberá­lis, baloldali és szocialista módon gondolkodó ember és csoport között is. Nem szükséges és nem is történik majd meg, hogy idő előtt kijegecesed­­nek a vélemények. Tág tér van a gon­dolkodásra és a tanulmányozásra pár­tünkön belül és kívül egyaránt, a kol­lektív gondolkodásra és cselekvésre amelynek megvannak a gyökerei or­szágunk politikai helyzetében. Minde­nekelőtt nagyarányú politikai és gaz­dasági tevékenységre van szükség tömegek körében az 1956 évi válasz­­tásokon eldöntésre kerülő alapvető kérdésekkel kapcsolatban. E­z elsősorban alapot biztosíthat újabb vívmányokhoz, kilátásokat arra, hogy a nép körében széleskörű átcso­portosulásokra kerül sor és végered­ményben megjelenik majd a szocializ­mus új tömegpártja. Amikor már min­dent megtettek és elmondtak a XX. pártkongresszussal kapcsolatban — ez a téma azonban még bizonyos ideig nem merül ki —, egy dolog marad a legfontosabb: a XX. kongresszus meg­szilárdította az egyetemes békét és a társadalmi haladást. Újabb szakaszt jelentett a szocializmus fejlődésében és a békés egymás mellett élésért való harcban, amely Lenin idején kezdő­dött, az azt követő években folytató­dott és ma egyre hatékonyabbá és si­keresebbé válik. Ez a politika meghódította az em­beriség gondolkodását és támogatásra talált a „forró” és „hidegháború” idő­szakának töméntelen fenyegetései kö­zepette is, abban a helyzetben is, ami­kor 1946-tól kezdődően folyton provo­kálták és atombomba-támaszpontokkal vettél­ körül a Szovjetuniót. A szocia­lizmusnak világrendszerként való megjelenése és a gyarmatbiroda­lak széthullása gazdagított sok alapvető marxista elgondolást és új jelentősé­get adott ezeknek az elgondolásoknak. E lenini elgondolások egyike, amely ma új szociális jelentőséget nyer, az, hogy a szocia­izmus és a kapitalizmus egymás mellett élhet és békésen ver­senghet ugyanabban a világban, hogy a civilizáció most a tartós béke kü­szöbén van, hála az új nemzetközi­ erőviszonyoknak, hála a tömegek ak­tívabb beavatkozásának és a népek egységének. Az Egyesült Államok és a Szovjet­unió népei és kormányai barátok le­hetnek, jó szomszédokként élhetnek és hagyják élni egymást. Ez még világo­sabbá vált, miután az amerikai kül­ügyminisztérium közzétette azt a „nagy szenzációt”, amely a békés egy­más mellett élés és a szociális haladás világszerte megnyilvánuló tendenciáit nem, tudja jobban megfékezni, mint Kanut király határozatai az óceán hullámait. uinMié ' .. . ELŐRE A Szovjetunió visszaadja az NDK-nak a híres gothai könyvtárat MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ jelenti : Gotha város híres könyvtárát, ame­lyet eddig a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján őriztek, a szovjet kor­mány visszaadja a Német Demokra­tikus Köztársaságnak. Moszkvában, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának Elnökségén június 29-én aláírtá­k a könyvtár át­adásáról szóló okmányt. A. N. Nyeszmejánov akadémikus ez „alkalommal beszédet mondott. Abból az alkalomból találkoztunk most önökkel — mondotta A. N. Nyeszmejánov a többi között —, hogy visszaadjuk Gotha város egyetemes ér­tékű könyvtárát,amelyet eddig a Szovjetunió Tudományos Akadémiája őrzött. Most, amikor visszaadjuk a Német Demokratikus Köztársaságnak ezt a világhírű könyvtárat, egyszeri, mind kifejezésre juttatjuk a szovjet nép baráti érzelmeit a német nép és a Német Demokratikus Köztársaság iránt, valamint azt a törekvésünket, hogy minden eszközzel hozzájáruljunk a német néppel való tudományos és kulturális kapcsolatok további fejlesz­téséhez és megerősítéséhez. Ez a könyvtár, amely a német nép nemzeti kincse, több mint 300.000 kötet kézirat­ból és ősnyomtatványból áll. Ezután dr. J. Müller szólalt fel. Hangsúlyozta a gothai könyvtár áta­dásának jelentőségét a Német Demo­­kratik­us Köztársaság és a Szovjetunió baráti tudományos és kulturális kap­csolatainak fejlesztése szempontjából. A jelenlevőre végül nagy érdeklődés­sel tekintették meg az Elnökségi te­remben a gothai könyvtár egyetlen példányban meglévő könyveiből rende­­zett kiállítást. A szovjet ének- és táncegyüttes bemutató előadása Londonban LONDON (Agerpres). — TASZSZ. Június 28-án este az „Impress-Hall" termében c. szovjet hadsereg Vörös Zászló renddel kitüntetett ének- és táncegyüttese bemutatkozott a londoni közönségnek. Az együttes vezetője B. A. Alekszandrov, a Szovjetunió nép­művésze. Az első előadást k­ésőbb mint 5000 ember nézte végig. A nézők kö­zött voltak: A. Head, angol hadügymi­niszter, több ismert államférfi, szár­mos parlamenti képviselő, a diplomá­ciai testület tagjai, művészek, köz­életi személyiségek és újságírók. Az előadáson jelen volt J. A. Midhik, a Szovjetunió londoni nagykövete és A. Sz. Rogov, a Szovjetunió londoni ka­tonai attaséja. A szovjet ének- és táncegyüttes be­mutató előadása nagy sikert aratott./ Muzu­mán állam létrehozását követelik a kenyai arab vezetők NAIROBI­ (Agerpres) — Mint a France Presse hírügynökség jelenti, különböző kenyai arab vezetők java­solták egy muzulmán állam létrehozá­sát, amely felölelné Zanzibart (ugyan­csak angol gyarmat) és Kenya egy részét. A kenyai törvényhozó tanács meg fogja vitatni ezt a javaslatot, amelyet támogat Kenya arab lakossá­ga és számos zanzibari nemzeti szer­vezet. Mint ismeretes, az itt élő arabok már régóta követelik az angol gyar­mati uralom megszüntetését Kenya partvidékén, ahol számos muzulmán él. Ez a követelés méginkább idősze­rűvé vált, miután az angol kormány elhatározta, hogy Mombasában kato­nai támaszpontot létesít, mégpedig a ceyloni Trincomal­e-i támaszpont he­­lyett, amelyet az angol csapatok 71 ceyloni kormány kívánságára végül is kénytelenek lesznek kiüríteni. Magyar-angol kereskede­mi egyezmény BUDAPEST (Agerpres). — A Ma­gyar Távirati Iroda jelenti:-------------­Június 27-én három évre szóló ke­reskedelmi egyezményt írtak alá Lon­donban a Magyar Népköztársaság és Anglia között. Egyidejűleg, egyez­ményt írtak alá a két ország között függőben lévő pénzügyi kérdések ren­dezésére. A kereskedelmi egyezmény értelmében Magyarország textilárut, rádiólámpákat, hengerelt árut, gépe­ket, vegyipari és mezőgazdasági ter­mékeket és konzerveket szállít Angliá­nak. Anglia pamutot, fésült gyapjú­­fonalat és más textilipari nyersanya­got, vegyipari termékeket, gumit, hengerelt árut, fémeket, vörösrézdró­tot, gépeket és más árukat exportál Magyarországra. b­an, statt 1., vasárnap A lengyel kormány jegyzéke Kanadához VARSÓ. (Agerpres) A PAP hír­­ügynökség jelenti: A Lengyel Népköztársaság kormá­nya jegyzéket intézett Kanada kormá­nyához és ebben határozottan követeli, hogy juttassák vissza Lengyelország­nak az onnan 1940-ben elvitt és je­ln­­leg Kanadában lévő lengyel kulturális és műkincseket. Kanada kormánya 1952-ben arról biztosította a lengyel kormányt — hangzik a többi között a jegyzék —, hogy erélyes lépéseket tesz Lengyelor­szág nemzeti kincseinek visszajuttatá­sa érdekében. A kanadai kormány a következő években megismételte ígére­tét, de mindezideig nem váltotta va­ló­ra. A Lengyel Népköztársaság kormá­nya tehát ismét kénytelen követelni a lengyel nép kulturális és művészi kin­cseinek visszajuttatását. A Lengyel NK kormánya megkülön­böztetett jelentőséget tulajdonít ennek a kérdésnek, amelynek megoldása igen fontos tényezője a lengyel—kanadai kapcsolatok teljes rendezésének, a len­gyel és a kanadai nép közti együtt­működés kiszélesítésének, amire a Lengyel NK őszintén és következete­sen törekszik. „Semmi újat sem látok“ A Der Spiegel nyugatnémet folyóirat cikke ,,Lord Nelsonról mesélik — írja a Der Spiegel —, hogy a koppen­hágai csatában nem teljesítette fe­lettesének parancsát a harc beszün­tetésére, hanem tüntetőm az egyik előző csatában elvesztett szeme he­lyére illesztette távcsövét és így­­szólt: „Semmit sem látok“, majd folytatta a harcot a végső győze­lemig." „Semmi újat sem látok’’, mondja a hidegháború egyik nyu­­gateurópai vezetője — Adenauer kancellár is. Ő is folytatni szeret­né a hidegháborút, csakhogy — szerencsére ■— Nelsontól eltérően, Adenauernek nem állnak a háta mögött olyan emberek, akik hajlan­dók ezt csinálni. A kettő között még az a különbség, hogy Nelson nem láthatott, Adenauer pedig nem akar látni. Ami a keleti eseményeket illeti — hangzik a továbbiakban a cikk —, Adenauer „nemcsak rövidlátó, hanem vak is“. A bonni vezetők, élükön Ade­­nauerrel, nem akarják elismerni az utóbbi időben mindenütt végbe­ment változásokat, mert ezek alá­aknázzák a hidegháborúra felépített egész elméletüket és a Szovjet­unióról terjesztett koholmányaikat. „Semminek sem szabad megváltoz­nia,lmert különben meginog az égést, vonni felfogás ... „Megsem­misülnek a szovjet rendszer küszö­bön álló összeomlásáról szóló ös­­­szes elméletek. Csődöt mond az az elmélet is, hogy a „jók", vagyis a németek legyőzik a „rosszakat“, vagyis az oroszokat. Adenauer maga sem hisz ezek­ben az elméletekben, noha nagy hévvel terjeszti őket, hangsúlyozza a Der Spiegel, majd ezt írja: „Az események fejlődése ezidőszerint mm kedvez Adenauernek, éppen ellenkezőleg. A kancellár néhány jelszava megtette a szolgálatot a hidegháború időszakában. A hideg­háborúban egy parancsnokhelyettes számára az is elegendő, ha tud néhány elkoptatott frázist. A hábo­rúban sokszor annyi is elég, ha az ember csak a jelszót tudja, amely nem hagyja kétségben afelől, hogy ki a barát és ki az ellenség. Most másképpen állnak a dolgok. Az ál­lamok közti kapcsolatok kiépítésé­nek és szorosabbra fűzésének idő­szakában már nagyobb igényeket támasztunk egy széttagolt ország egyik államának vezetőjével szem­ben. .." A cikk szerzője rámutat arra, hogy ha van olyasvalami a világon, ami nem változott meg, akkor ez a valami a kancellár felfogása külpo­­litikai kérdésekben. „Adenauer az, aki nem változott meg annak elle­nére, hogy még magában a pártjá­ban is különböző hangok hallatsza­nak ellene“. NAGYTAKARÍTÁS Fan Csen kínai festőművész karika­túrája a „Narodnij Kitaj” című folyó­iratban. iSzerke­sztőság és kö ‘Kloh­iv­atal : Bukarest, Plata SJntell Nr. t. — Telefon M2 29. — Előfizetések a postahivatal­oknál, levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda : |io­ujis; esea ||jBjS!l"d injeujqiuoa „I. V. Stalin'* SIAS —3152 — 52

Next