Előre, 1956. július (10. évfolyam, 2705-2730. szám)
1956-07-01 / 2705. szám
4 Karamanlisz fogadta D« T. Sepilovot ATHÉN (Agerpres). — TASZSZ. Karamanlisz görög miniszterelnök június 29-én fogadta D. T. Sepilovot, a Szovjetunió külügyminiszterét. A hosszas megbeszélés során eszmecserét folytattak a két ország kapcsolatairól és más problémákról. A megbeszélésen jelen volt M. G. Szergejev, a Szovjetunió görögországi nagykövete is. Június 29-én este M. G. Szergejev, a Szovjetunió athéni nagykövete fogadást rendezett D. T. Sepilov külügyminiszter tiszteletére. A fogadáson részt vettek: Karamanlisz görög miniszterelnök; Averos, külügyminiszter; Levandisz, oktatásügyi miniszter; Papaligurasz, kereskedelmi és iparügyi miniszter és más görög vezetőszemélyiségek, továbbá Franciaország, Anglia, az USA, Egyiptom és más országok nagykövetei, a diplomáciai testület tagjai; Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország kereskedelmi képviseleteinek munkatársai; a görög kereskedelmi körök képviselői; Athén és Pireusz polgármesterei; Dzonisz professzor, a Görög-Szovjet Társaság elnöke; értelmiségiek, szakszervezeti aktivisták, görög és külföldi újságírók — összesen 700 személy. A fogadás szívélyes légkörben folyt le. Lengyal hivatalos jelentés a Poznan városában lezajlott eseményekről VARSÓ (Agerpres). Az imperialista ügynökség Poznanban elkövetett ellenséges provokációjáról a lengyel lapok az alábbi hivatalos közleményt hozták nyilvánosságra: Június 28-án Poznanban zavargásokat idéztek elő. Az imperialista ügynökség és a titokban tevékenykedő reakció a gazdasági nehézségeket és egyes poznani üzemek hiányosságait kihasználva, egy idő óta igyekeztek ezeket a maguk hasznára fordítani abból a célból, hogy tüntetéseket provokáljanak a népi hatalom ellen. Nem véletlen az, hogy az ellenség éppen Poznant választotta ki provokációjának színhelyéül, ahol jelenleg nemzetközi vásár van. A cél az volt, hogy árnyékot vessenek a népi Lengyelország tekintélyére és fékezzék békés nemzetközi együttműködésünk fejlődését. Június 28-án az ellenség ügynökeinek sikerült utcai zavargásokat kirobbantani. A zavargások odáig fajultak, hogy megtámadtak egyes középületeket, s ez emberáldozatokkal járt. A munkásosztály öntudatos részére támaszkodó hatóságoknak sikerült úrrá válniuk a helyzeten és helyreállították a városban a nyugalmat. A kormány és a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB képviselői, élükön Josef Cyrankiewiczcel, a Minisztertanács elnökével, a helyszínre utaztak. Az alaposan és minden részletében előkészített provokáció és diverziós akció jellegével bíró rombolások megszervezői ellen a törvény teljes szigorával fognak eljárni. A poznani események szükségessé teszik, hogy az összes dolgozók, a nép összes hazafias erői fokozott éberséget tanúsítsanak a népi Lengyeország ellenségei által szított mindenféle államelenes kísérlettel és megnyilatkozással szemben. Hazánk ellenségei olyan időpontban szervezték meg a poznani provokációt, amikor a párt és a kormány minden igyekezete a dolgozók életében mutatkozó hiányosságok megszüntetésére és az ország demokratizálására irányul. Ezt Lengyelországban minden becsületes embernek, minden hazafinak meg kell értenie. A kormány és a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB szilárd meggyőződése, hogy az összes dolgozók, a haza üdvét szívükön viselő összes állampolgárok méltóképpen fognak visszavágni minden olyan próbálkozásra, amely zavargások és néphatalom-elenes fellépés előidézésére irányulnak. A június 28-i események után Poznan városa folytatja megszokott életét. A népi hatalom ellen irányuló diverzionista cselekmények a munkásság mélységes feháborodását váltották ki. A diverzionisták és a letartóztatott banditák elleni vizsgálat során kiderült, hogy kapcsolatuk volt a titkos tevékenységet folytató reakcióval. Párizsban: Fogadás a bukaresti Nemzeti Színház művészeinek tiszteletére PÁRIZS (Agerpres). — A Francia-Román Társaság június 29-én a párizsi „Modern” szálloda dísztermében fogadást adott a bukaresti „I. L. Caragiale” Nemzeti Színház művészeinek tiszteletére, akik a nemzetközi színművészeti fesztivál keretében a francia fővárosban vendégszerepelnek. A fogadáson megjelentek Andre Langevin és Georges Fournial, a Francia-Román Társaság titkárai, továbbá francia írók, művészek és közéleti személyiségek. Részt vett a fogadáson Mircea Balánescu, az RNR párizsi rendkívüli és meghatalmazott követe, valamint a Nemzeti Színház Párizsban tartózkodó művészei. Georges Fournial, a Francia-Román Társaság titkára rövid beszédében kidomborította, hogy a román művészek figyelemreméltó sikert arattak. Egyben köszönetet mondott azért a szívélyes faladtatásért, amelyben a párizsi „Théatre de l’Atelier” művészeit bukaresti vendégszereplésük alkalmával részesítették. Sica Alexandrescu rendező, az RNK érdemes művésze a román művészek nevében köszönetet mondott a francia művészeknek és a francia közönségnek az irántuk tanúsított szívélyességért. A fogadás meleg, baráti légkörben folyt le. PÁRIZS (Agerpres)A román művészek megtekintettek több francia színdarabot és részt vettek a jelenleg Párizsban megtartott Turgenyev fesztivál előadásain is. Látogatást tettek Elvira Popescu ismert színésznőnél, a Théatre de Paris igazgatójánál, akit meghívtak Romániába. Elvira Popescu elfogadta a meghívást. Az együttes tagjai megkoszorúzták George Enescu, valamint De Max és Maria Ventura művészek sírjait. Átnyújtotta egbízólevelét az RNK peking nagykövete PEKING (Agees). — Mao Cetung, a Kínai Népöztársaság elnöke június 28-án fogadta Nicolae Cioroiut, a Román Népköztársaság pekingi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átnyújtotta megbízólevelét. Jelen volt Csu En-laj, a Kínai NK államtanácsának elnöke, a Kínai NK külügyminisztere. Megalakult az új egyiptomi kormány KAIRÓ (Agerpres), TASZSZ. Mint ismeretes, Egyiptom köztársasági elnökének megválasztásával egyidőben megszavazott új alkotmány értelmében június 25-én lemondott az egyiptomi kormány. Kairói tudósítás szerint Gamal Abdel Nasszer köztársasági elnök, aki egyben a kormányfői tisztséget is betölti, megalakította az új kormányt. Az új kormány június 1-én teszi le a hivatalos esküt a köztársasági elnök előtt. Az AL ITTIHAD írja: „Izrael és az arab országok közti feszültség az imperialista hatalmak érdeke" HAJFA (Agerpres). — Az „Al Ittihad”, az Izraeli Kommunista Párt arab nyelven megjelenő lapja, egyik nemrégiben megjelent számában vezércikkben foglalkozik Izrael és az arab országok közti béke megteremtésének kérdésével. A lap azt írja, hogy a Közel- és Közép-Keleten az utóbbi időben a politikai helyzetben észlelhető javuls megteremtette az arab-izraeli nézeteltérések megoldásának előfeltételeit is. Meg kell teremteni minden előfeltételt a bizalom légkörének helyreállításához, mert csak ez vezethet el a békés megoldáshoz. A lap leszögezi, hogy Izrael és az arab országok közti feszültség fenntartása elsősorban az imperialista hatalmak érdeke. A lap felhívja Izraelt és az arab országokat a béke helyreállítására. Ajánlja, hogy teljes szigorral ítéljék el a háborús és soviniszta úszatokat. „A zsidók és az arabok békére vágynak s meg fogják akadályozni az imperialisták mesterkedéseit, akik csak hasznot akarnak húzni az arab-izraeli torzsalkodásból. Országunk lakosságának népfrontot kell alakítania, s a népfront kényszerítse a kormányt, hogy kössön békét az arab országokkal, tartsa tiszteletben az arab lakosság nemzeti érdekeit. Ez az Izraeli Kommunista Párt álláspontja– szögezi le a lap. „Az amerikaiak többsége rokonszenvvel tekint a Szovjetunió felé"-írja a La Tribune des Nations WASHINGTON (Agerpres). A La Tribune des Nations című lap több cikkben megállapítja, hogy az enyhülés ellenfelei arra használák fel Eisenhower elnök betegségét, hogy öszszefogjanak és fokozzák a „hidegháború“ folytatására irányuló kísérleteket. A lap keményen elítéli Dullesnek és híveinekálláspontját, amellyel aláaknázzák a nemzetközi megértést. A lap szerint ez a magatartás annál inkább elítélendő, mivel az amerikai közvéleményben olyan változások mentek végbe, amelyek kedveznek az enyhülés politikájának. A lap ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy az amerikaiak többsége ma rokonszenvvel tekint a Szovjetunió felé, amely az élet minden terén elért sikerei révén szüntelenül fejlődik és biztosította egyensúlyát. NÉHÁNY SORBAN • Június 28-án elindul Buenos Airesből Odessza felé a Sajita Fe óceánjáró, amellyel mintegy 500 szovjet állampolgár tér vissza hazájába. A hajó kiköt Montevideoban is, ahol további -ISO—hazatérő—szovjet-állampolgárt vesz fel. • Az uruguayi képviselőház költségvetési bizottsága törvénytervezetet fogadott el, amelynek értelmében meghosszabbítja az amerikai katonai misszió ott-tartózkodását s ugyanakkor növeli az e célra előirányzott fenntartási költségeket. • Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára június 29-én megbeszélést folytatott Adam Rapacki lengyel külügyminiszterrel. • Az északamerikai Louisiana állam képviselőháza törvénytervezetet szavazott meg, amelynek értelmében négerek nem vehetnek részt a fehérekkel együtt a különböző rendezvényeken vagy sportversenyeken. • A „Texas Oil Company” amerikai kőolajvállalat megbízottai Londonban megkezdték a tárgyalásokat a „Trinidad Oil” angol kőolajvállalat képviselőivel az angol kézben lévő trinidadi olajmezők megvásárlására. Véres terror Guatemalában GUATEMALA CITY (Agerpres), Castillo Armas, Guatemala diktátora egy sajtóértekezleten bejelentette, hogy a rendszere ellen az utóbbi időben lezajlott tüntetések folytán kihirdetett ostromállapotot változatlanul fenntartja. Armas igazolni igyekezett a véres rendőri megtorlásokat s azt állította, hogy „a megtorlás a rend fenntartásának egyedüli eszköze". Hozzátette, hogy az országból való kiutasításaik és a letartóztatások tovább folynak. Eugene Dennis elvtárs cikke az SZKP XX. kongresszusának jelentőségéről (Folytatás a 3. oldalról) Ez a válasz arra a kérdésre, vajon a világon ma fennálló alapvető társadalmi rendszerek közül melyiknek „sajátja szervesen a rossz”. A XX. pártkongresszus munkájának megvitatása főként Hruscsov külön beszámolója körül forog. A megvitatás során gyakran kérdések merülnek fel a jelenlegi szovjet vezetőkre vonatkozólag. Tett-e kísérletet közülük valaki arra, hogy valamit is megváltoztasson az utóbbi három esztendőt megelőző időszakban ? Útját lehetett-e volna állni azelőtt a kialakulóban levő bajoknak ? Milyen nagyok és mennyire komolyak a jelenleg folyamatban levő változások ? Sok kérdés válasz nélkül maradt. Hruscsov beszámolója, amely alapjában véve csak dokumentumszerű kiegészítés volt a XX. pártkongresszus elé terjesztett fő politikai beszámolójához, csupán annak a tanulmányozásnak egy részét tükrözi, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjában és a szovjet nép körében folyt és valószínűeg még több évig fog folyni. Nem kételkedhetünk a jelenleg végbemenő történelmi folyamatban. Washingtonban évek óta divattá vált, hogy a szovjet nép békeakaratáról szóló megnyilvánulásokat és vezetőinek konkrét békejavaslatait a „harcias” vagy „agresszív" szándékok álcázásaként állítsák be. Mégis, amikor néhány amerikai látogatást tett a Szovjetunióban, ezek arra a következtetésre jutottak, hogy egyetlen ország sem tudhat háborúra készülni, miközben oly nyomatékkal oltja polgáraiba a béke gondolatát. Sok konzervatív államférfi — Ugyanúgy, mint az egyszerű emberek milliói Nyugaton — szintén arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen „agresszor” sem mondana le önként külföldi katonai támaszpontjairól és csökkentené egyoldalúan fegyveres erőinek létszámát, miként a Szovjetunió tette az utóbbi években. A durván megsértett szocialista törvényesség és etika visszaállítása, valamint a káros személyi kultusz kiküszöbölése mellett ilyenformán széles körben bontakozott ki a XX. pártkongresszuson hozott történelmi jelentőségű határozatok tömeges népszerűsítésének folyamata és ennek eredményeként bíráló kérdések merülnek fel, vélemények hangzanak el, továbbá viták folynak a kultúra és a tudomány terén. Mindezt ugyanakkor egész sor párt- és kormányintézkedés végrehajtása kíséri a szovjet alkotmány maradéktalan betartásának biztosítása és a demokráciának a Szovjetunióban való kiszélesítése céljából. Még a kételkedőknek is el kell ismerniük azt a bátorságot, azt a becsületességet, azt a magabiztosságot és kollektív szellemet, ahogyan a mai szovjet vezetőség járt el 1953 óta, hogy biztosítsa a nemzetközi feszültség jelenlegi enyhülését, kiszélesítse a szocialista demokráciát és jelentős emelkedést érjen el az életszínvonal és a kulturális színvonal terén. A Szovjetunióban az önkritika jelenleg a legmagasabb és egyetlen hatékony formájában valósul meg, saját hibáik gyakorlati kijavításában. Ezenkívül, ami nem kevésbé fontos, intézkedések történnek az igazi kollektív vezetés helyreállítására a Szovjetunió Kommunista Pártjában, a szovjetek pedig megteremtik az előfeltételeket a szocialista törvényességtől és a szocialista elvektől való mindennemű elhajlásnak, a szocialista törvényesség és a szocialista elvek mindennemű megszegésének leküzdésére és megszüntetésére. Ez azonban nemcsak a vezetők dolga. Alapvető mozzanat e folyamat tömegjellege. Ez a folyamat az egész szovjet népet felöleli. Ezt bizonyítják az írók és tudósok között, a gyárakban és a kolhozokban folyó éles viták, amelyekről a lapok napról napra hírt adnak. Szemnte mást nagy jelentőségűek az igazságügyminisztérium és a gazdasági tervező szervek decentralizálására vonatkozólag nemrég bejelentett intézkedések. Ez történelmi jelentőségű fordulat a magas fokban centralizált, bizonyos, feltétlenül ellentmondásokat felidéző bürokratikus kilengéseket mutató államtól a szovjet demokrácia további fejlődése felé. A szocialista demokrácia széles és erős gazdasági és politikai alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy tovább fejlődjék a Szovjetunióban. Ott nincsen olyan kizsákmányoló osztály, amely óriási gazdagsága és korporatív hatalma következtében elfogalhatja a döntő parancsnoki pozíciókat a gazdasági életben, valamint a nyilvános politikai véleménynyilvánítás eszközei terén. Ott nincsenek anyagi akadályok a demokrácia virágzása előtt, annak arányában pedig, ahogyan eltűnnek a létért való harc rendellenes feltételei, a szocialista alkotmány sérthetetlenné válik. Természetesen az emberek gondolkodására és állami intézményeikre nemcsak a múlt és a jelen történelmi vívmányai hatnak, hanem a korábbi rossznak és a korábbi hibáknak a csökevényei is. Senki sem állíthatja, hogy a szocialista országokban nem követhetnek el újabb, teljesen másféle hibákat. Valamilyen vezető csoport tévedhetetlenségére számítani annyi, mint megsokszorozni a most alapvető hibáit és semmit sem tanulni annak a keserű hibának következményeiből, hogy Sztálint félistenné emelték. A szocializmus politikai becsületességének és erejének egyik alapvető próbaköve a hibák őszinte beismerése és ami a legfontosabb, saját magunk által való kijavítása. Az utóbbi három esztendő tevékenysége és a tények most megtörtént nyilvános feltárása, a viták és a kijavításukra tett intézkedések vitathatatlan világossággal bizonyítják, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja sikeresen állja e próbát. Nekünk, amerikai kommunistáknak, sok minden fölött el kell gondolkoznunk abból, amit ma világszerte elmondanak Hruscsov külön beszámolójának megvitatása során. Számtalan kérdés merült fel és nekünk gondolkoznunk kell e kérdések fölött, meg kell keresnünk a választ. A választ azonban csak a tények józan átértékelése és a sokoldalú eszmecsere alapján találhatjuk meg. Ma már látjuk, hogy több komoly hibát követtünk el. Hibás tájékoztatás alapján — például a Jugoszláviával való szakítás esetében, vagy a szovjet mezőgazdaság korábbi helyzetére vonatkozólag — kritikátlan módon, igazolhatatlan és elfogadhatatlan álláspontokat védtünk és fogadtunk el.Túlságosan szívesen és idealista módon feltételeztük, hogy a szocializmus felépítésének nagy ügye komoly hibák nélkül történhetik. Nem akartunk hinni azokban a jelentésekben, amelyek a szocialista országokban történt komoly igazságtalanságokról szóltak, és rágalomnak tartottuk e jelentéseket. Miközben teljesen helyesen megcáfoltuk a nagytőkének és ügynökeinek aljas rágalmait és szovjetellenes kirohanásait és mindenképpen igyekeztünk ezt ellensúlyozni, gyakran türelmetlenek voltunk sok munkás- és liberális személyiség bíráló megjegyzéseivel és véleménynyilvánításával szemben. Túl gyakran úgy fogtuk fel az őszinte szándékú szakszervezeti funkcionáriusok és liberálisok bírálatát, mintha az a kommunisták hivatásos ellenségeitől és a szovjetellenes rágalmazóktól indult volna ki. Ezt minden fenntartás és kétértelműség nélkül, mélyen sajnáljuk. Ugyanakkor azonban egy jottányit sem engedünk mély büszkeségünkből a fölött a tény fölött, hogy évek hosszú során át mi, amerikai kommunisták elszántan védtük a szocializmus, a proletár internacionalizmus és az amerikai-szovjet barátság ügyét. Ezt most is továbbra is aktívan és büszkeséggel folytatjuk. Ez ugyanis mindig megfelelt és megfelel ma is Amerika és az egyetemes béke életbevágó érdekeinek. Franklin D. Roosevelt például élete végén kormányzása „mindent betetőző vívmányának” nevezte a Szovjetunióval való baráti és jószomszédi viszony megteremtését. Azok a javítások, amelyeket most a Szovjetunió eszközöl, minden olyasminek a kiirtása, ami távol áll a szocializmustól — megkönnyíti e cél elérését: a barátságot és a békés egymás mellett élést. Annak arányában, ahogyan ez a folyamat tovább folyik, az amerikaiak milliói új megvilágításban fogják látni a szocializmust és meg fogják érteni, hogy a szocialista társadalom változó, fejlődő és állandóan tökéletesedő rendszer. Ebben a vonatkozásban sok szocialista módon gondolkozó amerikai kezdi megérteni, hogy minden hiba, viszszaélés és zavar ellenére, a szocializmus szovjetunióbeli úttörőinek nehéz és áldozatos harca tette lehetővé a szocialista világrendszer megteremtését és könnyítette meg mindenütt óriási mértékben, hogy a szocializmus felé vezető úton haladjanak. Országunkban ezt az utat az amerikai nép fogja kiépíteni, saját körülményeinknek és hagyományainknak megfelelő-Tlr, amerikai kommunisták természetesen a szociális átaakítások demokratikus, alkotmányos és békés menetére törekszünk. Ez átalakítások eredményeként az amerikai nép többsége végeredményben előre halad majd és megteremti az új társadalmi rendszert, amely Amerika szükségletein, tapasztalatain, hagyományain, a munkások és a demokratikus szervezetek közötti politikai kapcsolatokon alapul majd. A békére és haladásra, a szocializmus felé való előrehaladásra minden országban megnyilvánuló egyetemes törekvés keretei között nekünk, kommunistáknak — változatlanul fenntartva saját álláspontunkat, mint olyan független politikai pártét, amely valóban tudományos módon viszonyul minden párthoz és társadalmi jelenséghez — a szocializmus országaihoz való viszonyunkat továbbra is a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának elveire kell alapítanunk, arra a szolidaritásra, amely mint Lincoln Ábrahám mondotta, a valódi hazafiság bizonyítéka. Tekintetünk a múltban gyakran kizárólag a szocializmusnak rendkívül kedvezőtlen körülmények között elért történelmi vívmányaira irányult. Ha most visszatekintve, régebbi álláspontunk bizonyos vonatkozásokban egyoldalúnak tűnik is, milyen rövidlátódnak, sőt vakoknak bizonyulnánk, ha ma csupán a sztálini vezetés utolsó éveiben elkövetett komoly torzításokat látnák és szem elől tévesztenék a szocializmus történelmi vívmányait, az új világ előttünk feltáruló széles panorámáját . Nem meglepő, hogy sokan közülünk különbözőképpen reagálnak az ilyen erővel feltörő kérdésekre. A Daily Worker utat nyitott a demokratikus megvitatásnak és a vélemények harcának. E folyamat során sok olyasmi hangzzott el, ami felbecsülhetetlen szolgálatot tett az ügynek. Számos vélemény és nézet jutott kifejezésre. Nem fedné a tényleges helyzetet az a feltevés, hogy ezek közül a megnyilatkozások közül valamenynyivel egyetértünk. Ami engem illet, egyes, a Daily Workerben megjelent levelek, cikkek és szerkesztőségi cikkek olyan gondolatokat fejtettek ki amelyekkel nem érthetek egyet. Nem érthetek egyet azokkal, akik csökkenteni próbálják a most feltárt hibákat. Másrészt nem érthetek egyet azoknak sulykot elvető szovjetellenes vádaskodásaival sem, akik szem elől tévesztik a történelmi tényeket és távlatokat, és akik — szándékaiktól függetlenül — ellenségeskedést szítanak a szocialista országokkal szemben. Csatlakozom az őszinte, becsületes és önkritikus bocsánatkéréshez azokkal a becsületes emberekkel szemben, akiket hibásan elítéltünk. Viszont nem érthetek egyet azzal az állásponttal, amely megsemmisíti és aláássa a szocializmus országai iránti büszkeséget és hitet. Nem oszthatom az olyan emberek cinikus magatartását sem, akik csökkenteni, vagy teljesen tagadni próbálják az amerikai kommunistáknak a munkásosztály és országunk előtt szerzett történelmi érdemeit, a mi múltbeli és jelenlegi érdemeinket, nem is szólva a jövőről. Meggyőződésem, hogy pártunk a munkás- és a négermozgalommal, valamint az összes többi demokratikus erővel való kapcsolatait erősítve és független marxista gondolkodásról téve tanúságot, be fogja bizonyítani, hogy teljes mértékben segítséget tud nyújtani nemcsak a jövő szociális kérdéseinek megoldásához, hanem azoknak az életbevágóan fontos kérdéseknek a megoldásához is, amelyek most állnak az amerikai nép előtt. Engedjék meg, hogy mindjárt hozzátegyem: „Politikai függetlenségünket” nem annak alapján fogják megítélni, mennyire „bírálunk” más pártokat, amelyek az élvonalban haladnak, vagy mennyire gyakorolunk „nyomást” e pártokra, hanem elsősorban annak alapján, milyen merészen és milyen alkotó szellemben alkalmazzuk az amerikai viszonyoknak és szükségleteknek megfelelően a tudományos szocializmus elveit annak érdekében, hogy elősegítsük az amerikai nép előtt álló égető és alapvető problémák megoldását. Ennek a cikknek nem célja néhány igen fontos kérdés megvizsgálása arra vonatkozólag, hogyan haladhatnak előre az amerikai baloldali elemek, beleértve a kommunistáikat éshogyan vonhatják le a szükséges következtetéseket a múltból, hogyan eszközölhetnek bizonyos napvető és régóta megérett változtatásokat programszerű álláspontjuknak, munkájuk felépítésének és módszerének bizonyos vonatkozásai terén és hogyan gyakorolhatnak nagyobb politikai befolyást a politikai és társadalmi események menetére. E problémák megvitatása jelentősen szélesebb arányokban folyik most nemcsak közöttünk, kommunisták között, hanem sok szakszervezeti, liberális, baloldali és szocialista módon gondolkodó ember és csoport között is. Nem szükséges és nem is történik majd meg, hogy idő előtt kijegecesednek a vélemények. Tág tér van a gondolkodásra és a tanulmányozásra pártünkön belül és kívül egyaránt, a kollektív gondolkodásra és cselekvésre amelynek megvannak a gyökerei országunk politikai helyzetében. Mindenekelőtt nagyarányú politikai és gazdasági tevékenységre van szükség tömegek körében az 1956 évi választásokon eldöntésre kerülő alapvető kérdésekkel kapcsolatban. Ez elsősorban alapot biztosíthat újabb vívmányokhoz, kilátásokat arra, hogy a nép körében széleskörű átcsoportosulásokra kerül sor és végeredményben megjelenik majd a szocializmus új tömegpártja. Amikor már mindent megtettek és elmondtak a XX. pártkongresszussal kapcsolatban — ez a téma azonban még bizonyos ideig nem merül ki —, egy dolog marad a legfontosabb: a XX. kongresszus megszilárdította az egyetemes békét és a társadalmi haladást. Újabb szakaszt jelentett a szocializmus fejlődésében és a békés egymás mellett élésért való harcban, amely Lenin idején kezdődött, az azt követő években folytatódott és ma egyre hatékonyabbá és sikeresebbé válik. Ez a politika meghódította az emberiség gondolkodását és támogatásra talált a „forró” és „hidegháború” időszakának töméntelen fenyegetései közepette is, abban a helyzetben is, amikor 1946-tól kezdődően folyton provokálták és atombomba-támaszpontokkal vettél körül a Szovjetuniót. A szocializmusnak világrendszerként való megjelenése és a gyarmatbirodalak széthullása gazdagított sok alapvető marxista elgondolást és új jelentőséget adott ezeknek az elgondolásoknak. E lenini elgondolások egyike, amely ma új szociális jelentőséget nyer, az, hogy a szociaizmus és a kapitalizmus egymás mellett élhet és békésen versenghet ugyanabban a világban, hogy a civilizáció most a tartós béke küszöbén van, hála az új nemzetközi erőviszonyoknak, hála a tömegek aktívabb beavatkozásának és a népek egységének. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió népei és kormányai barátok lehetnek, jó szomszédokként élhetnek és hagyják élni egymást. Ez még világosabbá vált, miután az amerikai külügyminisztérium közzétette azt a „nagy szenzációt”, amely a békés egymás mellett élés és a szociális haladás világszerte megnyilvánuló tendenciáit nem, tudja jobban megfékezni, mint Kanut király határozatai az óceán hullámait. uinMié ' .. . ELŐRE A Szovjetunió visszaadja az NDK-nak a híres gothai könyvtárat MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ jelenti : Gotha város híres könyvtárát, amelyet eddig a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján őriztek, a szovjet kormány visszaadja a Német Demokratikus Köztársaságnak. Moszkvában, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Elnökségén június 29-én aláírták a könyvtár átadásáról szóló okmányt. A. N. Nyeszmejánov akadémikus ez „alkalommal beszédet mondott. Abból az alkalomból találkoztunk most önökkel — mondotta A. N. Nyeszmejánov a többi között —, hogy visszaadjuk Gotha város egyetemes értékű könyvtárát,amelyet eddig a Szovjetunió Tudományos Akadémiája őrzött. Most, amikor visszaadjuk a Német Demokratikus Köztársaságnak ezt a világhírű könyvtárat, egyszeri, mind kifejezésre juttatjuk a szovjet nép baráti érzelmeit a német nép és a Német Demokratikus Köztársaság iránt, valamint azt a törekvésünket, hogy minden eszközzel hozzájáruljunk a német néppel való tudományos és kulturális kapcsolatok további fejlesztéséhez és megerősítéséhez. Ez a könyvtár, amely a német nép nemzeti kincse, több mint 300.000 kötet kéziratból és ősnyomtatványból áll. Ezután dr. J. Müller szólalt fel. Hangsúlyozta a gothai könyvtár átadásának jelentőségét a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió baráti tudományos és kulturális kapcsolatainak fejlesztése szempontjából. A jelenlevőre végül nagy érdeklődéssel tekintették meg az Elnökségi teremben a gothai könyvtár egyetlen példányban meglévő könyveiből rendezett kiállítást. A szovjet ének- és táncegyüttes bemutató előadása Londonban LONDON (Agerpres). — TASZSZ. Június 28-án este az „Impress-Hall" termében c. szovjet hadsereg Vörös Zászló renddel kitüntetett ének- és táncegyüttese bemutatkozott a londoni közönségnek. Az együttes vezetője B. A. Alekszandrov, a Szovjetunió népművésze. Az első előadást később mint 5000 ember nézte végig. A nézők között voltak: A. Head, angol hadügyminiszter, több ismert államférfi, szármos parlamenti képviselő, a diplomáciai testület tagjai, művészek, közéleti személyiségek és újságírók. Az előadáson jelen volt J. A. Midhik, a Szovjetunió londoni nagykövete és A. Sz. Rogov, a Szovjetunió londoni katonai attaséja. A szovjet ének- és táncegyüttes bemutató előadása nagy sikert aratott./ Muzumán állam létrehozását követelik a kenyai arab vezetők NAIROBI (Agerpres) — Mint a France Presse hírügynökség jelenti, különböző kenyai arab vezetők javasolták egy muzulmán állam létrehozását, amely felölelné Zanzibart (ugyancsak angol gyarmat) és Kenya egy részét. A kenyai törvényhozó tanács meg fogja vitatni ezt a javaslatot, amelyet támogat Kenya arab lakossága és számos zanzibari nemzeti szervezet. Mint ismeretes, az itt élő arabok már régóta követelik az angol gyarmati uralom megszüntetését Kenya partvidékén, ahol számos muzulmán él. Ez a követelés méginkább időszerűvé vált, miután az angol kormány elhatározta, hogy Mombasában katonai támaszpontot létesít, mégpedig a ceyloni Trincomale-i támaszpont helyett, amelyet az angol csapatok 71 ceyloni kormány kívánságára végül is kénytelenek lesznek kiüríteni. Magyar-angol kereskedemi egyezmény BUDAPEST (Agerpres). — A Magyar Távirati Iroda jelenti:-------------Június 27-én három évre szóló kereskedelmi egyezményt írtak alá Londonban a Magyar Népköztársaság és Anglia között. Egyidejűleg, egyezményt írtak alá a két ország között függőben lévő pénzügyi kérdések rendezésére. A kereskedelmi egyezmény értelmében Magyarország textilárut, rádiólámpákat, hengerelt árut, gépeket, vegyipari és mezőgazdasági termékeket és konzerveket szállít Angliának. Anglia pamutot, fésült gyapjúfonalat és más textilipari nyersanyagot, vegyipari termékeket, gumit, hengerelt árut, fémeket, vörösrézdrótot, gépeket és más árukat exportál Magyarországra. ban, statt 1., vasárnap A lengyel kormány jegyzéke Kanadához VARSÓ. (Agerpres) A PAP hírügynökség jelenti: A Lengyel Népköztársaság kormánya jegyzéket intézett Kanada kormányához és ebben határozottan követeli, hogy juttassák vissza Lengyelországnak az onnan 1940-ben elvitt és jelnleg Kanadában lévő lengyel kulturális és műkincseket. Kanada kormánya 1952-ben arról biztosította a lengyel kormányt — hangzik a többi között a jegyzék —, hogy erélyes lépéseket tesz Lengyelország nemzeti kincseinek visszajuttatása érdekében. A kanadai kormány a következő években megismételte ígéretét, de mindezideig nem váltotta valóra. A Lengyel Népköztársaság kormánya tehát ismét kénytelen követelni a lengyel nép kulturális és művészi kincseinek visszajuttatását. A Lengyel NK kormánya megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít ennek a kérdésnek, amelynek megoldása igen fontos tényezője a lengyel—kanadai kapcsolatok teljes rendezésének, a lengyel és a kanadai nép közti együttműködés kiszélesítésének, amire a Lengyel NK őszintén és következetesen törekszik. „Semmi újat sem látok“ A Der Spiegel nyugatnémet folyóirat cikke ,,Lord Nelsonról mesélik — írja a Der Spiegel —, hogy a koppenhágai csatában nem teljesítette felettesének parancsát a harc beszüntetésére, hanem tüntetőm az egyik előző csatában elvesztett szeme helyére illesztette távcsövét és ígyszólt: „Semmit sem látok“, majd folytatta a harcot a végső győzelemig." „Semmi újat sem látok’’, mondja a hidegháború egyik nyugateurópai vezetője — Adenauer kancellár is. Ő is folytatni szeretné a hidegháborút, csakhogy — szerencsére ■— Nelsontól eltérően, Adenauernek nem állnak a háta mögött olyan emberek, akik hajlandók ezt csinálni. A kettő között még az a különbség, hogy Nelson nem láthatott, Adenauer pedig nem akar látni. Ami a keleti eseményeket illeti — hangzik a továbbiakban a cikk —, Adenauer „nemcsak rövidlátó, hanem vak is“. A bonni vezetők, élükön Adenauerrel, nem akarják elismerni az utóbbi időben mindenütt végbement változásokat, mert ezek aláaknázzák a hidegháborúra felépített egész elméletüket és a Szovjetunióról terjesztett koholmányaikat. „Semminek sem szabad megváltoznia,lmert különben meginog az égést, vonni felfogás ... „Megsemmisülnek a szovjet rendszer küszöbön álló összeomlásáról szóló összes elméletek. Csődöt mond az az elmélet is, hogy a „jók", vagyis a németek legyőzik a „rosszakat“, vagyis az oroszokat. Adenauer maga sem hisz ezekben az elméletekben, noha nagy hévvel terjeszti őket, hangsúlyozza a Der Spiegel, majd ezt írja: „Az események fejlődése ezidőszerint mm kedvez Adenauernek, éppen ellenkezőleg. A kancellár néhány jelszava megtette a szolgálatot a hidegháború időszakában. A hidegháborúban egy parancsnokhelyettes számára az is elegendő, ha tud néhány elkoptatott frázist. A háborúban sokszor annyi is elég, ha az ember csak a jelszót tudja, amely nem hagyja kétségben afelől, hogy ki a barát és ki az ellenség. Most másképpen állnak a dolgok. Az államok közti kapcsolatok kiépítésének és szorosabbra fűzésének időszakában már nagyobb igényeket támasztunk egy széttagolt ország egyik államának vezetőjével szemben. .." A cikk szerzője rámutat arra, hogy ha van olyasvalami a világon, ami nem változott meg, akkor ez a valami a kancellár felfogása külpolitikai kérdésekben. „Adenauer az, aki nem változott meg annak ellenére, hogy még magában a pártjában is különböző hangok hallatszanak ellene“. NAGYTAKARÍTÁS Fan Csen kínai festőművész karikatúrája a „Narodnij Kitaj” című folyóiratban. iSzerkesztőság és kö ‘Klohivatal : Bukarest, Plata SJntell Nr. t. — Telefon M2 29. — Előfizetések a postahivataloknál, levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda : |ioujis; esea ||jBjS!l"d injeujqiuoa „I. V. Stalin'* SIAS —3152 — 52