Előre, 1956. szeptember (10. évfolyam, 2756-2781. szám)
1956-09-01 / 2756. szám
WW. szeptember 1., szombat PARKJAINKBAN A Herástrán tó partján halászók Találkozó a hídon. Szervezetünk befolyásának növekedéséért alapbürók Az LVSZ II. kongresszusának öszszes dokumentumai újból hangsúlyozzák, mekkora jelentőséggel bír a szervezet sorainak kiszélesítése, az IMSZ befolyásának növelése a nem szervezett dolgozó ifjakra Ezt a feladatot megvalósítani az alapszervezetekben lehet, hiszen ezek a láncszemek, amelyek közvetlen hatást gyakorolhatnak a dolgozó ifjúság széles tömegeire. Ha az IMSZ alapszervezet jó szervezeti élete TT, ha fiatalos módszereket használ, ha kezdeményezője a kultúr- és sportmunkának és általában az ifjúság szabad ideje megszervezésének, úgy maga köré tömörítheti a szervezeten kívül álló ifjúságot. Ezt tartományunk alapszervezelein£i egy része megértette és a pártszervezetek irányításával eredményeket is ér el. Például a gyergyóremetei tejporgyár, Havad, Maros, Jobbágyfalva és más alapszervezetek minden hónapban rendszeresen felvesznek új tagokat. ,, Hogyan, milyen módszerekkel dolgoznak ezek az alapszervezetek? Ezekben a helységekben élénk kultúr- és sportmunka folyik, amelynek a kezdeményezője az IMSZ ott működő alapszervezete Az IMSZ-gyűléseken — ezekre több esetben meghívják a nem IMSZ-tag ifjakat is — olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek érdeklik az ifjúságot. Nézzük meg, hogyan dolgozik a Maros rajoni cserefalvi kollektív gazdaságban működő IMSZ alapszervezet a tagfelvétel terén ? Ebben az alapszervezetben a szervezeten kívül álló arra érdemes ifjakat meghívják a nyílt alapszervezeti gyűlésekre, feladatokkal bízzák meg őket, bevonják a kultúr- és sporttevékenységbe, a politikai oktatásba és a különböző hazafias munkákba. A következetes foglalkozás eredménye, hogy a szervezet tekintélye növekszik és az elmúlt 3 hónapban 10 ifjú kérte felvételét az IMSZ-be. Nagy figyelmet kell szenteljenek szervezeteink a lányok bevonására az IMSZ-be. Kiváltképpen a falusi lányok bevonásával egyes helyeken nehézségekkel küzdenek alapszervezeteink. Ez különösen azokban az szervezetekben van így, ahol a nem gondoskodnak kellően az ifjak szabadidejének megszervezéséről, kulturális, politikai nevelésükről Ott azonban, ahol a kérdést szívügynek tekintik, ott a lányok bevonása az IMSZ soraiba nem okoz nehézséget. Példaképpen említem a Régen rajoni felsőidecsi kollektív gazdaságban, valamint a Toncs községben működő alapszervezetek ilyen tevékenységét, ahol egyetlen 14 évet betöltött dolgozó fiatal sincs a szervezeten kívül. Vannak azonban alapszervezetek, amelyek elhanyagolják az ifjak, így a lányok felvételét is a szervezetbe. Ilyen például a marosvásárhelyi ,,Simó Géza” üzemben működő IMSZ alapszervezet, amely az utóbbi hat hónapban 6 új tagot fogadott soraiba, holott több mint 200 szervezeten kívüli ifjú dolgozik az üzemben, akiknek nagy része méltó rá, hogy IMSZ tag legyen. Vannak alapszervezeti bürök, amelyek azért nem vesznek fel új tagot szervezetükbe, mert mint mondják, az ifjak nem elég érettek és a mennyiség a minőség rovására megy. Ezek elfelejtenek egy igen fontos dolgot. Éspedig azt, hogy ha nem foglalkozunk mi a nevelésével, ha nem állítjuk mi alkotó lendületét az IMSZ célkitűzései megvalósításának szolgálatába úgy az ifjú könnyen tévelyeghet és el is kallódhatik Pártunk a mi szervezetünket bízta meg azzal a megtisztelő feladattal, hogy legyen közvetlen segítője a dolgozó ifjúság nevelésében. Ezt kell elsajátítaniok azoknak az ifjúsági vezetőknek, akik a ,,minőségi" munkát csak szűk körben óhajtják megvalósítani. Ezt kell magukévá tegyék Kézdialmás, a Régen rajoni Faragó és még egy néhány alapszervezet vezetősége. A pártszervek és szervezetek biztos irányítása alatt szervezetünk tekintélye egyre növekszik. Az ifjak százai és ezrei óhajtják, hogy tagjai legyenek az IMSZ-nek, hiszen szeretik és becsülik szervezetünket. Óhajuknak csak úgy tehetünk eleget, szervezeteinket csak úgy szilárdíthatjuk meg még inkább, ha a dolgozó ifjúság nagy többségét sorainkba fogadjuk és így állítjuk lelkesedésüket, erejüket, képességüket a párt célkitűzései szolgálatába Tartományi bizottságunk a jövőben fokozottabb munkát kell hogy végezzen az alsóbb szervek segítségére, hogy e téren tevékenységünk megjavuljon, szervezetünk befolyása növekedjék. Ezért tegyük sokoldalúbbá, színesebbé az IMSZ munkát, mert ez hozzásegít a fenti törekvések megvalósításához. KÁNTOR GYÖRGY, az IMSZ Magyar Autonóm Tartományi bizottságának titkára osan Gheorghe azok közé a fiatal agrármérnökök közé tartozik, akik néhány évvel ezelőtt azzal a szilárd, meggyőződéssel repültek az életbe, hogy fenekestül felforgatják a világot. Ombódra került, körzeti mérnöknek, ahol azonban — mint később kiderül — hamarosan rájött, hogy nem is olyan könnyű a világot ,felforgatni“. A falu, induló munkájának eleven irodája ezerrétű bonyolult életével egészen másként mutatott, mint ahogy gyermekkorából, vagy az otthon töltött boldog vakációk idejéből ismerte. Elütött attól a képtől is, melyet tanárok s képzelete festett róla oly hosszú éveken át az egyetem padjai közt. Már az első lépésnél megtorpant ,,Ki vagy, miért jöttél ?“ — csengett örökösen fülében a ki nem mondott kérdés, melyet sok-sok néma tekintet vetett feléje, valahány, szer kint csatangolt a határban, a boltba ha bement, ahol járt, mindenütt. S valahogy szerette mégcsak gondolatban is elretteni a választ: agrármérnök vagyok, jöttem, hogy megtanítsalak okosabban gazdálkodni. Félt hogy kikacagják. Másfelől ? A tudat, hogy mérnök, feszülésig fújta lelkében a felelősségérzetet Valahányszor azonban számot adott önmagának tevékenységéről, sohasem érezte azt a kielégítő megnyugvást, melyet a jól végzett munka érzése nyújt az embereknek. Soha ! Pedig hej, de sóvárgott érette. Hiszen világéletében kedvelte a munkát. A betűt még nem ismerte, ám a kapa hólyagot tört tenyerére. S bizony, a pantallón diák sem szégyellte vállára csapni a kaszát, ha szünidőben hazament. És az egyetemen ? Ha nem is eminens, de jó közepes tanuló volt mindig. De most, most lézengő naplovának érezte magát, aki nem csinál semmit, aki kenyérhéjat sem érdemel. — „Nem, nem érdemlem meg még azt sem, hogy a nap rámsüssön“. Így ment ez hónapokon keresztül Az önmagával vívódó ifjú agrármérnök tóba esett, s nem tudott belőle kikecmeregni. Mármint születő kishitűségéből. Mert mi másnak lehet nevezni azt, ha valaki tanult ember, tele van tudománnyal, de azon a címen, hogy fiatal, „tapasztalatlan tacskó“, bátortalan bemutatni képességeit, tudását ? Nem. Nem mutatta be. Kerülte az embereket, akik hát ilyetén persze, mi egyebet suttoghattak róla, mint azt, hogy bezzeg nem sokat nyom a latban. Lenézték. Végülis hogy, hogy nem, a háborgó lélekben eluralkodott a csendes lemondás. Kezdett arra a meggyőződésre jutni, hogy felesleges személy a falu szocialista átalakításában, a mezőgazdasági termelés műszaki színvonalának emelésében. Adnak is itt az ő szavára ... S vajon miből fakadt ez a merően helytelen következtetés ? Csupán a felekerekedett kishitűségből, némileg borúlátásra hajlamos természetéből ? Korántsem. Táplálta ezt a közismert paraszti makacsság is: „Nekem aztán ne mondja senki, miként bánjak a sorsommal, hogyan kúráljam a földet“. Szenvedett, tépelődött. A rajon viszont számtalan feladattal látta el, de ő az egy papírmunkán kívül (vetési, szántási, stb. stb százalékok, kimutatások), vajmi kevésnek tett eleget. Legalábbis úgy vélte, kézzelfogható eredményt nem tudott felmutatni, hogy ilyen vagy amolyan módszerről győzte meg ezt, vagy azt a földművest, igy és igy segítette a pálfalvi, ombódi vagy pettyéni kollektívát. Egyszer aztán Cselényi István, az ombódi kollektíva elnöke bizalmasan megkérdezte: — Mérnök elvtárs, magabiztosan tanulta, nem tudná-e megmondani, istállóban lehet-e a krumplit előcskáztatni ? Mert elhatároztuk, hogy kipróbáljuk ezt a jónak dicsért módszert, dehát a brosúra, ami szerint igazodunk, nem elég világos számunkra. Legyen szíves... Hazudnánk, ha azt mondanák, hogy erre fel Osan Gheorghe holmi körmönfont tudományos szózatot rittyentett le, mint igen hajlamosak némelyek hasonló helyzetben. Dehogy rittyentett. Szóhoz sem tudott jutni, annyira megindította az elnök őszinte bizalma. — „Hát mégis létezik ? Létezik az, hogy őt megkérdezzék az emberek ? Megkérdezzék a véleményét, kérjék a tanácsát? íme létezik“. S ez a lelkét elernyesztő ocsudás olyannyira elárasztotta érzelmeit, hogy szeretett volna felkiáltani örömében. De ugyanakkor szigorúan szembeszállt önmagával: — Ugyefogyott, taknyos kölyök vagyok, aki önbizalom híján magamban hagyom poshadni saját értékeim. És vajon mi jogon? Hiszen ezek az értékek nem is az enyémek. A társadalomé, ezeké a Cselényi Istvánoké, mert az ő munkájuk izzadta ki az ösztöndíjat, minek fejében tanultam. Kölcsönpapír a diplomám, törlesztésre kötelez ! S ettől a perctől kezdve Osan Gheorghét mintha kicserélték volna. Hozzáfogott ,,tekintélyt“ szerezni. Hiszen ennek a hiánya temette el bátorságát, ehhez merített erőt Cselényi István bizalmából. Egyre többet beszélgetett az emberekkel, felkereste őket a munkájukban, meghallgatta panaszukat, örömüket, felfedte véleményüket a mű. A kISzdálkodás eszméit, megmagyarázta és be is mutatta a fejlett tudomány egyes fortélyait. S lassan-lassan az emberek kezdtek másként vélekedni felőle: nicsak, nem is olyan „nesze semmi, fogd meg jól“ ez a kis agrármérnök. A minap Ombódon jártam, s felkerestem őt, lámcsak, mit csinál? A kísérleti parcellájánál találtam meg, éppen a sajátkezűleg vetett hibridkukoricáját kapálgatta. Nyoma sem volt már kedélyében annak az elszontyolodott hangulatnak, amit a legutolsó találkozáskor tapasztaltam nála, örömmel mondta: „íme, a kísérleti parcellám. Az én kis agitátorom, tekintélyszerzőm''. — Hogy területileg kicsi volt a parcella, nem vitás, (mindössze 10 ár). De ráfogni azt, hogy mint „agitátor“ is kicsi, hát az már igazán szerénység. Hiszen amióta a parasztok meglátták, hogy a fészektrágyázással vetett hibridkukoricája nem is két, vagy három, hanem egyenesen öt meg hat csövet hányt, egyébről sem folyik a szóbeszéd a faluban, mint erről. És hogy a földművesek meggyőződhetnek saját szemükkel, hogy a nyári ültetésű burgonya nemcsak mendemonda, hanem tapintható lényvalósig vajon kis dolog? Vagy ha látk, hogy a tenyészidő alatt műtrágyával kézört gabona súlyosabb kalászokat ad? Dehát tudja ezt Osan Gheorghe is. Csakhogy szerény ember. S milyen jellemző, hogy a szerénység csupán az igaz emberekre ragad... SIMONKA LÁSZLÓ ELŐRE Geo Bogz&: h' j. Egy leányra emlékezem Emlékezem egy leányra, Ment a porban csupasz lábbal Fogarasi havas alján. Forrón sütött a nyári nap És én arra kóboroltam Megéhülten és szomjasan. Emlékezem egy leányra. Vizet vitt a korsójában Sinnom adott. Fogarasi havas alján Kék szemével rámpillantott, nyugodtan És ezt mondta: Éppen mostan ebédelünk. Emlékezem egy leányra. Ment a porban csupasz lábbal. Megkarcolta, napégette kicsi lábát. Emlékezem egy leányra. A Szüleihez vezetett el Kukoricás határszélre. Négyen ültünk körül, földön . Az ember s az asszony kínált, a leány meg ipnom adott. A Emlékezem egy leányra. ' \ Tövis tépte meg a lábát. v S mosolygósan vízzel kínált. 0 S ahogy ültünk mind a négyen, ott ó a földön a S rajtunk kívül más ott nem volt. \ Festő lefesthette volna tisztességünk. Q Forrón sütött a nyári nap (5 Fogarasi havas alján . És én arra kóboroltam. fordította:MELIUSZ JÓZSEF ) Emlékezem rád. drága lány. Emlékezem rád. a tisztesség. S tudd, el soha sem feledtem Tövistépte lábaidat. Derűs, nyugodt két szemedet. FIATALOK A TENGERPARTI PUSZTÁN Navodari aprócska falu Dobrudzsában a tenger partján, a Tasaul tó mellett. Az öreg dobrudzsai hegyek itt már alig észlelhető, enyhe lejtőkké szelídülnek és egy-két kisebb emelkedéstől eltekintve sima asztallapként nyúlik a tenger felé a kukoricásokkal tarkított homokos puszta. Estefelé jár az idő. A kis helyiérdekű szerelvény fáradtan ringatódzik a sineken. Útitársam — akivel Konstancán ismerkedtem meg, — tősgyökeres navodari lakos. A párkányra könyököl és a vidékről, a falujáról mesél. .. .. .Navodari és Konstanca között mindössze 25 kilométer a távolság. A falucska ennek ellenére — megfelelő közlekedés híján — mégis távolesett a világtól. Az élet itt ? ... csendes, eseménytelen volt.. . Munkában telt az idő és Navodari felett szürkén léptek át az évek. Eseményszámba ment egy gyorsan átviharzó repülőgép, a tengerről a parthoz közeledő hajó is... Ez volt Navodari tavalyig. De az elmúlt évben megszakadt az egyhangúság. Friss erővel ébredt sokszázéves álmából a puszta, fiatalok hangjától zsongult a táj: Navodari-on gyár épül... - -Nem messze innen valóságos város: villannyal kivilágított ,egyenes utak, házsorok, virágágyak. Előttem masszív földszintes épület, homlokzatán megvilágított tábla : „Országos ifjúsági munkatelep — Navodari.” Éppenhogy pitymallik. A kelő nap álmosan hunyorogva pislog vöröses szemével. Hajnali öt óra van csak, de a brigádszállások felől már a készülődés zaja hallatszik. Egy, kettő, egy kettő — dobbannak a lábak és az után futólépésben közelednek a gyülekezőtérhez. Tornára. Reggeli mozgás, bemelegítő — kiűzi a szemekből az álmot. A mosdók körül is nagy a tolongás ; fejükre, hátukra locsolják a vizet, prüszkölve paskolják magukat a fiatalok. Úgy hat óra körül az ebédlő is benépesül. A reggeli: tejeskávé, szalonna. Kiosztják az uzsonnát is és egy cigaretta elfüstölése után menetkészen sorakoznak a brigádok. Minden csapat megkapja napi feladatát és aztán gyerünk! nótaszóval indulnak munkába.----------------------------------------—Az épülő gyár hatalmas telkén lüktet az élet. Itt-ott már emeletnyi magasak a falak. Másutt újabb épületek alapjait ássák. A kőművesekhez nehéz feljutni: hat méter magasan dolgoznak, az állványok tetején. Anghel Ilie mestert faggatjuk a fiatalok felől: — A 12. brigád dolgozik a kezem alatt — mondja. — Egy heti gyakorlat alatt annyira belejöttek a falrakásba, hogy a melléjük beosztott 20 kőműves közül tizenhatot más részlegre helyezhettünk át. A fiúk közül nem egy — például Botosneanu Nicolae — olyan pontos, jó munkát végez, hogy bizton megállaná a helyét tapasztalt kőművesek között is. A 12. brigád tagjai szeretik Anghel mestert, pedig alig egy hete múlt, hogy vele dolgoznak. És ez a szeretet kölcsönös. Nincs ezen mit csodálkozni : a fiatalok gyorsan megértik egymást és Anghel Ilie sem idős — 25 éves mindössze. Nagy a meleg! — törölgeti homlokát Mihailov Gheorghe és felegyenesedve az 5. brigád tagjait nézi, akik a tűző napon is szorgalmasan csákányolják, ássák, lapátolják az agyagos sárga földet. Már harmadik hete, hogy az alapozásnál dolgozik a brigád, s noha megerőltető a munka — sohasem maradtak az előirányzat alatt. Mihailov brigádvezető szakértője a földmunkának — nemhiába volt ott a medgidiai építkezéseken, meg az Ovidiu II. hőerőmű telepén. Hozzáértően irányítja brigádosait, de előljár személyes példamutatásával is. Minden nap első a brigádban. Mint saját magával, úgy törődik embereivel. Hogy csak a munkánál maradjunk, érdemes megemlíteni egy esetet: nemrégen történt, hogy utánanézett a brigádtagok keresetének. Rájött, hogy jóllehet a tervüket állandóan túlhaladják, nem arányos ezzel a jövedelem. — Tévedés lehet — magyarázza nekünk és most is ráncolódik a homloka. — Addig kutattam, amíg rájöttem, hogy rossz normát számított nekünk Orfanu Nicolae normátor. A hibát persze azonnal kiigazították. Azóta nincs baj a keresettel. Déli egy órától háromig ebédszünet van, aztán hatig folytatódik a munka. Még fél hét sincs, de a telep klubja benépesült. A napi munka után sakkoznak, pingpongoznak a brigádosok, a könyvtárban olvasnak és rádiót hallgatnak. Vacsoráig gyorsan elrepül az idő, aztán — szerencsére péntek van — tábortüzet gyújtanak a brigádosok. Hatalmas kör közepén lángol a tűz. A telepen immár hagyománnyá váltak ezek a péntek esti tábortüzek. A fiatalok jókedvűen, de a hibákkal szembeni könyörtelenséggel értékelik ki a telep egy ház munkáját. Tréfás dalok tüskéi szurkálják a lustákat, a munkakerülőket. Mert ilyenek is vannak. A műsort tánc követi. Vidáman járják egymásután a sirkát, tangót, keringőt, csárdást a párok, néha pedig !— hadd lám, ki az ügyesebb ! — egyegy szilaj legényest kopognak ki a lábak..., BITAY ÖDÖN Az egyetemi hallgatók IV. nemzetközi kongresszusa A világ diákságának képviselői immár negyedízben ültek össze kongresszusra. Ezúttal Prága, az „aranyváros” látja vendégül a Nemzetközi Diákszövetség IV. kongresszusának részvevőit. Az augusztus 26-án megnyílt kongreszszusra a földkerekség csaknem minden országának diákjai elküldték képviselőiket. Most vitatják meg a Nemzetközi Diákszövetség és a diákszervezetek nemzetközi együttműködésének kérdéseit, hogy elháríthassák a diákmozgalomban még észlelhető éseteltéréseket és egybehangolják az egyetemi hallgatók érdekvédelmét. Ez alkalommal igazolják a Nemzetközi Diákszövetségbe újonnan felvett tagokat, s minthogy az első diákkongresszus óta eltelt időszakban jelentős léptekkel haladt előre az egyetemi hallgatók világmozgalma, kidolgozzák a szövetség új szervezeti szabályzatát és egyúttal új vezetőséget is választanak. A kongresszust Sukhandu Mazumbar, a Nemzetközi Diákszövetség alelnöke nyitotta meg, utána I. Gulinski, Prága alpolgármestere üdvözölte a megjelenteket, majd a csehszlovák ifjúság nevében M. Vecker, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának elnöke üdvözölte a kongresszust. A következő napi ülésen a délamerikai Zamara elnökölt. Abdel Baki Sadik szíriai küldött, az első felszólaló azzal a felhívással fordult a világ diákságához, hogy egyesült erővel indítsanak harcot a gyarmatosítás ellen. Javaslatát a gyarmattartó országok diákküldöttei is lelkesen támogatták. Ik Su Nam, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság főiskolai hallgatóinak küldötte beszámolót tartott arról a harcról, amelyet a kettészakított Korea diáksága folytat hazája egyesítésének érdekében. Danami marokkói küldött és még többen mások, szintén a diákszervezetek egyesítése mellett foglaltak állást a jelenlevők viharos helyeslése közepette. A kongresszus részvevőit ezután a DÍVSZ elnöke, Bernini üdvözölte. A kongresszus tovább folytatja munkálatait Cornel Botos, a besztercei rajoni kulturház híres táncosa a falusi kulturotthonok versenyén, Bukarestben. Egyiptom Vízszintes I. is függőleges 10.: A londoni értekezleten megvitatásra került nagyjelentőségű nemzetközi probléma. VÍZSZINTES: 10. Város Tajvan szigetén. 11 Az egyik ez, a másik kutya. 12 A Nemzetközi Diákszövetség románnyelvű röviditése. 13 Névelő. 14. Itt van az egyiptomi Szuezi-csatornaársaság székhelye. 17. Dátumrag (ford.). 18. Üvegiparáról hires város a Német Demokratikus Köztársaságban. 20. Hollandi származású délafrikai jelenes (Saját nyelvén). 21. Szülő betűi keverve. 23 Tejtermék (ford ). 24. Ó- kori romjairól hires egyiptomi város. 25. Tolsztoj keresztneve. 26. Kinai hosszmérték. 28. Helium vegyiere. 29. Álés. 31 Száműzetés több idegen nyelven. 33. Tagadó időhatározó 34 Hires francia zeneszerző és hegedűművész. 34. Hosszú ideig volt Magyarország fővárosa. 36. Egy, egyetlen — latinul. 37 Helyeslés. 38. Nem veszel 39. Énekhang. 40. Szám rövidítése. 41. Az egyik legismertebb fáraó első neve. 43. Egyiptom legfőbb mezőgazdasági terméke. 48. A „Bánáti Fémipar" román nyelvű kezdőbetűi. 50. Arab kalifa, Egyiptom meghódítója. 52 Bika képében ábrázolt ókori egyiptomi istenség. 53. A Volga egyik legnagyobb mellékfolyója. 54. Tagadó szócska. 55. Egyiptom fővárosának neve — arabul. 58. Mód kezdete és vége. 59. Mezőgazdasági szerszám 60. Férjes asszony ragja. 61. Afrikai hegység. FÜGGŐLEGES: 1. Az orvosság. 2. Kettős mássalhangzó. 3. Folyó a Burját-Mongol ASZSZK- ban. 4. ENSZ — angolul. 5. Csehszlovák traktormárka. 6. Nagy norvég drámairó. 7. Jog — latinul (ford.). 8. Verdi egyiptomi tárgyú operája. 9. Anyátlan tanyás 15. Fogoly betűk keverve. 16. Papaeaifaita. 17. Lónógatás. 19. A világ legnagyobb ilyen folyami képződménye. 22 Nagy Sándor alapította, sokáig Egyiptom fővárosa volt. 27. Román Ilona. 28. Fényűző üdülőhely Kairótól délre. 30. Igaz francia, ul. 32. Kis Ilona. 42. A strucchoz hasonló ausztráliai futómadár (ford.). 44. Tibeti gyapjas szarvasmarha-fajta. 45. Kossuth Lajost nevezték igy a magyar szabadságharcosok. 46. Pelyhek. 47. Ozmium és jód vegyjelei. 49. Azonos mássalhangzók. 51. Jugoszláv folyó (ék. f.) . 53. Állami tisztviselő (biró, adóügynök stb.) Tuniszban és Marokkóban. 56. Textilnövény. 57. Azonos mássalhangzók. 59 Kiejtett betű, 6% Santa F Ml 63. Vas vegyj ele. e LUCIEN TUGNAN villanyszerelő, a kórus vezetője A gépkocsi simán gördül Bukarest utcáin. A vidám francia fiatalok, akiknek az este még a szabadtéri színházban tapsoltunk, — most nézők. Fővárosunk szépségeinek elragadtatott nézői. Két csoportban ülnek — a kocsi elején a párizsi ..La Caravsne“ mimiei, hátul pedig a toulouse" ..Les Piavés" színjátszói, énekesei, táncosai. Az ifjúsági mozgalom kérdéseire terelődik a szó. Az IMSZ Központi Bizottságának meghívására látogattak el hazánkba , és mindannyian tagjai a Francia Ifjúság Köztársasági Szövetségének (UJRF) — A mi kulturegvüttesünk is — mondla Raoul Ferrer, a toulouseiak FRANCIA FIATALOKKAL - BUKARESTBEN vezetője — az UJRF egyik kör*. Ez m* alapfokú szervezet nálunk. — Hogy létesült? Igen egyszerű a története. Vannak jócskán olyan ifjak, akik szeretik a kultúrát, de nincs megfelelő lehetőségük, hogy gyakorolták is. Ezen segített az UJRF ,amikor megalakította ezt a kört. S lám, a kulturmunka utján sok ifjúmunkás kapcsolódott be a politikai mozgalomba. — Javarészünk itt. a ..Les Pavés"ban iratkozott be a szervezetbe. Nincs állandó gárdánk, eddig már mintegy háromszáz ifjú volt tagja együttesünknek. — Ez a tanárunk. — mutatja be Paul Seffet. — ő is sokat mesélhet munkánkról. És mesél is: — Munkánk lényege az, hogy az ifjúság minél szélesebb körét vonjuk be a kulturár munkába és ezzel párhuzamosan munkásöntudatra is neveljük őket. Lám, a munka gyakorlata, hogyan tanította meg a francia fiatalokat, hogy fiatalos munkamódszerekkel dolgozzanaki — Ifjúságunk jelenlegi szervezeti munkája azonban hiányos. Ezért határozta el a kommunista párt, hogy megalakítja A KOMMUNISTA IFJAK SZÖVETSÉGÉT. És elmesélik, hogy sajátos helyzet állott elő a francia ifjuság szervezeti életében. Az UJRF széleskörű szervezet kellene legyen, mégsem eléggé az. Sok, nagyon sok kommunista munkás, ifjú nem lép be. Alig hangzott el a Franca Kommunista Párt kongresszusán az a javaslat, hogy meg kell alakítani a Kommunista Ifjak Szövetségét, az üzemek ifjusága máris nekifogott a szervezkedésnek. S bár a szervezet mint olyan még nem létezik, alapszervezetei már működnek Hatalmas erőt képvisel a francia kommunista ifjuság. S erejükhöz mérten felelősségtudatuk is nagy. — S mi, az ifjuság azonkívül, hogy magunk is részt veszünk a párt harcában, a párt jövőjének érezzük magunkat. Körünk is már nem egy jó kommunistát adott a pártnak. S ezt egyik fontos feladatunknak tartjuk a továbbiakban (s — Hogyan kapcsolódnak majd be a Kommunista Ifjak Szövetségének munkájába a már létező művészcsoportok körei? — Nem csak a művészcsoportokról van szó, hanem a sport és kulturális egyesületek sokaságáról. Ezek is le,csatlakoznak a KISZ-hez, de megtartják szervezeti és akció önállóságukat. A beszélgetés nemegyszer elakad. Kiszállunk megtekinteni a Dinamósporttelepet, az ..Augusztus 23“ stadiont, a Libertátis parkot. De a beszéd fonalat ismét és ismét összeillesztjük és beszélünk a francia tftumunkasort mai életéről és jövőjéről a hétköznapokról és vasárnapokról. Amíg autónk a bukaresti utcákat róla, a francia tanár és rajzoló, varrónő és lakatos, — hiszen a csoport csaknem minden tagja munkás. — a román és magyar szavak újszerűségét ízleli. A NÉPMŰVÉSZETRŐL, s különösen a folklórról beszélünk még sokat. Május második vasárnapjáról, amikor megrendezik a nagy ,,La Fête de Paris"-t, Párizs ünnepét, s amikor a már kihalófélben lévő francia folklór újjászületését ünnepük, amikor népviseletben, réghallott dalokkal az alkukon, szinte elfelejtett táncokat lestenek végig Európa egyik legnagyobb fővárosának száz meg száz utcáján. A l'Humanité ünnepségéről is mesélnek, amikor kétmillió ember gyűlt össze a Bois de Boulogneban, hogy a francia munkásosztály újságjára, Franciaország jövőjére kiáltsanak élient. Észrevétlenül röppen tova a délelőtt. A vidám francia fiatalok beleülnek a Libertátis park csúszdájába és rikkant,gatva ereszkednek alá . .. megvitatják a nagy szabadtéri színház építészeti stílusát. Gyermekes örömmel integetnek egy csoport pirosnyakkendős diolnknak (tegnap a Pionír palotában találkoztak) . . . s a kocsiban belekezdenek egy mélabús baszk népdalba, hogy aztán a „Non passaran“ spanyol forradalmi dal refrénjét zengjék és Yves Montand csibészdalával és Párizs dicséretével fejezzék be a délelőtti utat. S azzal búcsúzzanak, hogy: — Magnifiane! Csodálatos élni, csodálatos üveg barátokat ismerni meg, mint amilyen a ti ifjuságotok. VAJNOVSZKI KÁZMÉR