Előre, 1956. szeptember (10. évfolyam, 2756-2781. szám)

1956-09-01 / 2756. szám

WW. szeptember 1., szombat PARKJAINKBAN A Herástrán­ tó partján halászók Találkozó a hídon. Szervezetünk befolyásának növekedéséért alap­bürók Az LV­SZ II. kongresszusának ösz­­szes dokumentumai újból hangsú­lyozzák, mekkora jelentőséggel bír a szervezet sorainak kiszélesítése, az IMSZ befolyásának növelése a nem szervezett dolgozó if­jakra Ezt a feladatot megvalósítani az alapszervezetekben lehet, hiszen ezek a láncszemek, amelyek közvetlen ha­tást gyakorolhatnak a dolgozó ifjúság széles tömegeire. Ha az IMSZ alap­­szervezet jó szervezeti élete TT, ha fiatalos módszereket használ, ha kez­deményezője a kultúr- és sportmunká­nak és általában az ifjúság szabad ideje megszervezésének, úgy maga köré tömörítheti a szervezeten kívül ál­ló ifjúságot. Ezt tartományunk alapszervezelei­­n£i­ egy része megértette és a párt­­szervezetek irányításával eredménye­ket is ér el. Például a­ gyerg­yóremetei tejporgyár, Havad, Maros, Jobbágy­falva és más alapszervezetek minden hónapban rendszeresen felvesznek új tagokat. ,, Hogyan, milyen módszerekkel dol­goznak ezek az alapszervezetek? Ezek­ben a helységekben élénk kultúr- és sportmunka folyik, amelynek a kezde­ményezője az IMSZ ott működő alap­szervezete Az IMSZ-gyűléseken — ezekre több esetben meghívják a nem IMSZ-tag ifjakat is — olyan kérdése­ket vetnek fel, amelyek érdeklik az if­júságot.­­ Nézzük meg, hogyan dolgozik a Maros rajoni cserefalvi kollektív gazdaságban működő IMSZ alapszer­vezet a tagfelvétel terén ? Ebben az alapszervezetben a szer­vezeten kívül álló arra érdemes ifja­kat meghívják a nyílt alapszervezeti gyűlésekre, feladatokkal bízzák meg őket, bevonják a kultúr- és sporttevé­kenységbe, a politikai oktatásba és a különböző hazafias munkákba. A kö­vetkezetes foglalkozás eredménye, h­ogy a szervezet tekintélye növekszik és az elmúlt 3 hónapban 10 ifjú kérte felvételét az IMSZ-be. Nagy figyelmet kell szenteljenek szervezeteink a lányok bevonására az IMSZ-be. Kiváltképpen a falusi lá­nyok bevonásával egyes helyeken ne­hézségekkel küzdenek alapszervezete­ink. Ez különösen azokban az szervezetekben van így, ahol a nem gondoskodnak kellően az ifjak szabadidejének megszervezéséről, kul­turális, politikai nevelésükről Ott azonban, ahol a kérdést szívügynek tekintik, ott a lányok bevonása az IMSZ soraiba nem okoz nehézséget. Példaképpen említem a Régen rajoni felsőidecsi kollektív gazdaságban, va­lamint a Toncs községben működő alap­­szervezetek ilyen tevékenységét, ahol egyetlen 14 évet betöltött dolgozó fia­tal sincs a szervezeten kívül. Vannak azonban alapszervezetek, amelyek elhanyagolják az ifjak, így a lányok felvételét is a szervezetbe. Ilyen például a marosvásárhelyi ,,Si­­mó Géza” üzemben működő IMSZ alapszervezet, amely az utóbbi hat hónapban 6 új tagot fogadott soraiba, holott több mint 200 szervezeten kí­vüli ifjú dolgozik az üzemben, akik­nek nagy része méltó rá, hogy IMSZ tag legyen. Vannak alapszervezeti bürök, ame­lyek azért nem vesznek fel új tagot szervezetükbe, mert mint mondják, az ifjak nem elég érettek és a mennyiség a minőség rovására megy. Ezek elfe­lejtenek egy igen fontos dolgot. Éspe­dig azt, hogy ha nem foglalkozunk mi a nevelésével, ha nem állítjuk mi alkotó lendületét az IMSZ célkitűzé­sei megvalósításának szolgálatába úgy az ifjú könnyen tévelyeghet és el is kallódhatik Pártunk a mi szer­vezetünket bízta meg azzal a meg­tisztelő feladattal, hogy legyen köz­vetlen segítője a dolgozó ifjúság ne­velésében. Ezt kell elsajátítaniok azok­nak az ifjúsági vezetőknek, akik a ,,minőségi" munkát csak szűk körben óhajtják megvalósítani. Ezt kell ma­gukévá tegyék Kézdialmás, a Régen rajoni Faragó és még egy néhány alapszervezet vezetősége. A pártszervek és szervezetek biz­tos irányítása alatt szervezetünk te­kintélye egyre növekszik. Az ifjak százai és ezrei óhajtják, hogy tagjai legyenek az IMSZ-nek, hiszen szere­tik és becsülik szervezetünket. Óha­juknak csak úgy tehetünk eleget, szer­vezeteinket csak úgy szilárdíthatjuk meg még inkább, ha a dolgozó ifjú­ság nagy többségét sorainkba fogad­juk és így állítjuk lelkesedésüket, ere­jüket, képességüket a párt célkitűzé­sei szolgálatába Tartományi bizottságunk a jövőben fokozottabb munkát kell hogy végez­zen az alsóbb szervek segítségére, hogy e téren tevékenységünk megja­vuljon, szervezetünk befolyása növe­kedjék. Ezért tegyük sokoldalúbbá, szí­nesebbé az IMSZ munkát, mert ez hozzásegít a fenti törekvések megva­lósításához. KÁNTOR GYÖRGY, az IMSZ Magyar Autonóm Tartomány­i bizottságának titkára osan Gheorghe azok közé a fia­tal agrármérnökök közé tartozik, akik néhány évvel ezelőtt azzal a szilárd, meggyőződéssel repültek az életbe, hogy fenekestül felforgat­ják a világot. Ombódra került, kör­zeti mérnöknek, ahol azonban — mint később kiderül — hamarosan rájött, hogy nem is olyan könnyű a világot ,felforgatni“. A falu, in­duló munkájának eleven irodája ezerrétű bonyolult életével egészen másként mutatott, mint ahogy gyer­mekkorából, vagy az otthon töltött boldog vakációk idejéből ismerte. Elütött attól a képtől is, melyet ta­nárok s képzelete festett róla oly hosszú éveken át az egyetem padjai közt. Már az első lépésnél megtorpant ,,Ki vagy, miért jöttél ?“ — csen­gett örökösen fülében a ki nem mondott kérdés, melyet sok-sok né­ma tekintet vetett feléje, valahány, szer kint csatangolt a határban, a boltba ha bement, ahol járt, min­denütt. S valahogy szerette még­­csak gondolatban is elretteni a vá­­laszt: agrármérnök vagyok, jöttem, hogy megtanítsalak okosabban gaz­dálkodni. Félt hogy kikacagják. Másfelől ? A tudat, hogy mér­nök, feszülésig fújta lelkében a fe­­lelősségérzetet Valahányszor azon­ban számot adott önmagának te­vékenységéről, sohasem érezte azt a kielégítő megnyugvást, melyet a jól végzett munka érzése nyújt az embereknek. Soha ! Pedig hej, de sóvárgott érette. Hiszen világéleté­­ben kedvelte a munkát. A betűt még nem ismerte, ám a kapa hólya­got tört tenyerére. S bizony, a pantallón diák sem szégyellte vállá­ra csapni a kaszát, ha szünidőben hazament. És az egyetemen ? Ha nem is eminens, de jó közepes ta­­nuló volt mindig. De most, most lé­zengő naplovának érezte magát, aki nem csinál semmit, aki kenyér­héjat sem érdemel. — „Nem, nem érdemlem meg még azt sem, hogy a nap rámsüssön“. Így ment ez hónapokon keresz­­tül Az önmagával vívódó ifjú ag­rármérnök tóba esett, s nem tu­dott belőle kikecmeregni. Mármint születő kishitűségéből. Mert mi másnak lehet nevezni azt, ha vala­­ki tanult ember, tele van tudo­mánnyal, de azon a címen, hogy fiatal, „tapasztalatlan tacskó“, bá­tortalan bemutatni képességeit, tu­­dását ? Nem. Nem mutatta be. Kerülte az embereket, akik hát ilyetén persze, mi egyebet suttog­hattak róla, mint azt, hogy bezzeg nem sokat nyom a latban. Lenéz­ték. Végülis hogy, hogy nem, a há­borgó lélekben eluralkodott a csen­des lemondás. Kezdett arra a meg­győződésre jutni, hogy felesleges személy a falu szocialista átalakí­­tásában, a mezőgazdasági termelés műszaki színvonalának emelésében. Adnak is itt az ő szavára ... S va­jon miből fakadt ez a merően hely­telen következtetés ? Csupán a fe­­lekerekedett kishitűségből, némileg borúlátásra hajlamos természeté­ből ? Korántsem. Táplálta ezt a közismert paraszti makacsság is: „Nekem aztán ne mondja senki, miként bánjak a sorsommal, ho­gyan kúráljam a földet“. Szenvedett, tépelődött. A rajon viszont számtalan feladattal látta el, de ő az egy papírmunkán kívül (vetési, szántási, stb. stb százalé­­kok, kimutatások), vajmi kevésnek tett eleget. Legalábbis úgy vélte, kézzelfogható eredményt nem tu­dott felmutatni, hogy ilyen vagy amolyan módszerről győzte meg ezt, vagy azt a földművest, igy és igy segítette a pálfalvi, ombódi vagy pettyéni kollektívát. Egyszer aztán Cselényi István, az ombódi kollektíva elnöke bizal­masan megkérdezte: — Mérnök elvtárs, maga­bizto­­san tanulta, nem tudná-e megmon­dani, istállóban lehet-e a krumplit előcsk­áztatni ? Mert elhatároztuk, hogy kipróbáljuk ezt a jónak di­csért módszert, dehát a brosúra, ami szerint igazodunk, nem elég vi­lágos számunkra. Legyen szíves... Hazudnánk, ha azt mondanák, hogy erre fel Osan Gheorghe holmi körmönfont tudományos szózatot rittyentett le, mint igen hajlamo­­sak némelyek hasonló helyzetben. Dehogy rittyentett. Szóhoz sem tu­dott jutni, annyira megindította az elnök őszinte bizalma. — „Hát mégis létezik ? Létezik az, hogy őt megkérdezzék az emberek ? Megkérdezzék a véleményét, kér­jék a tanácsát? íme létezik“. S ez a lelkét elernyesztő ocsudás oly­­annyira elárasztotta érzelmeit, hogy szeretett volna felkiáltani örö­mében. De ugyanakkor szigorúan szembeszállt önmagával: — Ugye­­fogyott, taknyos kölyök vagyok, aki önbizalom híján magamban hagyom poshadni saját értékeim. És vajon mi jogon? Hiszen ezek az értékek nem is az enyémek. A társadalomé, ezeké a Cselényi Istvánoké, mert az ő munkájuk izzadta ki az ösz­­töndíjat, minek fejében tanultam. Kölcsönpapír a diplomám, törlesz­tésre kötelez ! S ettől a perctől kezdve Osan Gheorghét mintha kicserélték volna. Hozzáfogott ,,tekintélyt“ szerezni. Hiszen ennek a hiánya temette el bátorságát, ehhez merített erőt Cselényi István bizalmából. Egyre többet beszélgetett az emberekkel, felkereste őket a munkájukban, meghallgatta panaszukat, örömü­ket, felfedte véleményüket a mű. A kISz­­dálkodás eszméit, megmagyarázta és be is mutatta a fejlett tudomány egyes fortélyait. S lassan-lassan az emberek kezdtek másként véle­kedni felőle: nicsak, nem is olyan „nesze semmi, fogd meg jól“ ez a kis agrármérnök. A minap Ombódon jártam, s fel­kerestem őt, lámcsak, mit csinál? A kísérleti parcellájánál találtam meg, éppen a sajátkezűleg vetett hibridkukoricáját kapálgatta. Nyo­­ma sem volt már kedélyében an­nak az elszontyolodott hangulatnak, amit a legutolsó találkozáskor ta­pasztaltam nála, örömmel mondta: „íme, a kísérleti parcellám. Az én kis agitátorom, tekintélyszerzőm''. — Hogy területileg kicsi volt a parcella, nem vitás, (mindössze 10 ár). De ráfogni azt, hogy mint „agitátor“ is kicsi, hát az már igazán szerénység. Hiszen amióta a parasztok meglátták, hogy a fészektrágyázással vetett hibrid­­kukoricája nem is két, vagy három, hanem egyenesen öt meg hat csövet hányt, egyébről sem folyik a szó­beszéd a faluban, mint erről. És hogy a földművesek meggyőződhet­­nek saját szemükkel, hogy a nyári ültetésű burgonya nemcsak mende­monda, hanem tapintható lényvaló­sig vajon kis dolog? Vagy ha lá­tk, hogy a tenyészidő alatt mű­­trágyával kézört gabona súlyosabb kalászokat ad­? Dehát tudja ezt Osan Gheorghe is. Csakhogy szerény ember. S mi­lyen jellemző, hogy a szerénység csupán az igaz emberekre ragad... SIMONKA LÁSZLÓ ELŐRE Geo Bogz&: h' j. Egy leányra emlékezem Emlékezem egy leányra, Ment a porban csupasz lábbal Fogarasi havas alján. Forrón sütött a nyári nap És én arra kóboroltam Megéhülten és szomjasan. Emlékezem egy leányra. Vizet vitt a korsójában S­innom adott. Fogarasi havas alján Kék szemével rámpillantott, nyugodtan És ezt mondta: Éppen mostan ebédelünk. Emlékezem egy leányra. Ment a porban csupasz lábbal. Megkarcolta, napégette kicsi lábát. Emlékezem egy leányra. A Szüleihez vezetett el­­ Kukoricás határszélre.­­ Négyen ültünk körül, földön . Az ember s az asszony kínált, a­­ leány meg ipnom adott. A Emlékezem egy leányra. ' \ Tövis tépte meg a lábát. v S mosolygósan vízzel kínált. 0 S ahogy ültünk mind a négyen, ott ó a földön a S rajtunk kívül más ott nem volt. \ Festő lefesthette volna tisztességünk. Q Forrón sütött a nyári nap (5 Fogarasi havas alján . És én arra kóboroltam.­­ fordította:­MELIUSZ JÓZSEF ) Emlékezem rád. drága lány. Emlékezem rád. a tisztesség. S tudd, el soha sem feledtem Tövistépte lábaidat. Derűs, nyugodt két szemedet. FIATALOK A TENGERPARTI PUSZTÁN N­avodari aprócska falu Dobrud­zsában a tenger partján, a Ta­­saul tó mellett. Az öreg dob­­rudzsai hegyek itt már alig észlelhető, enyhe lejtőkké szelídülnek és egy-két kisebb emelkedéstől eltekintve sima asztallapként nyúlik a tenger felé a kukoricásokkal tarkított homokos puszta. Estefelé jár az idő. A kis helyiér­dekű szerelvény fáradtan ringatódzik a sineken. Útitársam — akivel Kon­­stancán ismerkedtem meg, — tősgyö­keres navodari lakos. A párkányra kö­nyököl és a vidékről, a falujáról me­sél. .. .. .Navodari és Konstanca között mindössze 25 kilométer a távolság. A falucska ennek ellenére — megfelelő közlekedés híján — mégis távolesett a világtól. Az élet itt ? ... csendes, eseménytelen volt.. . Munkában telt az idő és Navodari felett szürkén lép­tek át az évek. Eseményszámba ment egy gyorsan átviharzó repülőgép, a tengerről a parthoz közeledő hajó is... Ez volt Navodari tavalyig. De az el­múlt évben megszakadt az egyhangú­ság. Friss erővel ébredt sokszázéves álmából a puszta, fiatalok hangjától zsongult a táj: Navodari-on gyár épül... - -N­em messze innen valóságos vá­ros: villannyal kivilágított ,e­­gyene­s utak, házsorok, virág­ágyak. Előttem masszív földszintes épület, homlokzatán megvilágított táb­la : „Országos ifjúsági munkatelep — Navodari.” Éppenhogy pitymallik. A kelő nap álmosan hunyorogva pislog vöröses szemével. Hajnali öt óra van csak, de a brigádszállások felől már a készü­lődés zaja hallatszik. Egy, kettő, egy kettő­­ — dobbannak a lábak és az után futólépésben közelednek a gyüle­­kezőtérhez. Tornára. Reggeli mozgás, bemelegítő — kiűzi a szemekből az álmot. A mosdók körül is nagy a to­longás ; fejükre, hátukra locsolják a vizet, prüszkölve paskolják magukat a fiatalok. Úgy hat óra körül az ebédlő is be­népesül. A reggeli: tej­eskávé, szalon­na. Kiosztják az uzsonnát is és egy ci­garetta elfüstölése után menetkészen sorakoznak a brigádok. Minden csa­pat megkapja napi feladatát és aztán gyerünk! nótaszóval indulnak mun­kába.----------------------------------------—­Az épülő gyár hatalmas telkén lük­tet az élet. Itt-ott már emeletnyi ma­gasak a falak. Másutt újabb épületek alapjait ássák. A kőművesekhez nehéz feljutni: hat méter magasan dolgoznak, az állványok tetején. Anghel Ilie mestert faggatjuk a fiatalok felől: — A 12. brigád dolgozik a kezem alatt — mondja. — Egy heti gyakor­lat alatt annyira belejöttek a falra­kásba, hogy a melléjük beosztott 20 kőműves közül tizenhatot más részleg­re helyezhettünk át. A fiúk közül nem egy — például Botosneanu Nicolae — olyan pontos, jó munkát végez, hogy bizton megállaná a helyét tapasztalt kőművesek között is. A 12. brigád tagjai szeretik Anghel mestert, pedig alig egy hete múlt, hogy vele dolgoznak. És ez a szeretet kölcsönös. Nincs ezen mit csodálkoz­ni : a fiatalok gyorsan megértik egy­mást és Anghel Ilie sem idős — 25 éves mindössze. N­agy a meleg! — törölgeti hom­lokát Mihailov Gheorghe és fel­egyenesedve az 5. brigád tag­jait nézi, akik a tűző napon is szor­galmasan csákányolják, ássák, lapá­tolják az agyagos sárga földet. Már harmadik hete, hogy az alapozásnál dolgozik a brigád, s noha megerőltető a munka — sohasem maradtak az elő­irányzat alatt. Mihailov brigádvezető szakértője a földmunkának — nemhiába volt ott a medgidiai építkezéseken, meg az Ovi­­diu II. hőerőmű telepén. Hozzáértően irányítja brigádosait, de előljár sze­mélyes példamutatásával is. Minden nap első a brigádban. Mint saját ma­gával, úgy törődik embereivel. Hogy csak a munkánál maradjunk, érdemes megemlíteni egy esetet: nemrégen tör­tént, hogy utánanézett a brigádtagok keresetének. Rájött, hogy jóllehet a tervüket állandóan túlhaladják, nem arányos ezzel a jövedelem. — Tévedés lehet — magyarázza ne­künk és most is ráncolódik a homlo­ka. — Addig kutattam, amíg rájöttem, hogy rossz normát számított nekünk Orfanu Nicolae normátor. A hibát per­sze azonnal kiigazították. Azóta nincs baj a keresettel. D­éli egy órától háromig ebédszü­net van, aztán hatig folytató­dik a munka. Még fél hét sincs, de a telep klubja benépesült. A napi munka után sakkoznak, pingpongoz­nak a brigádosok, a könyvtárban ol­vasnak és rádiót hallgatnak. Vacsoráig gyorsan elrepül az idő, aztán — sze­rencsére péntek van — tábortüzet gyújtanak a brigádosok. Hatalmas kör közepén lángol a tűz. A telepen im­már hagyománnyá váltak ezek a pén­tek esti tábortüzek. A fiatalok jóked­vűen, de a hibákkal szembeni könyör­telenséggel értékelik ki a telep egy ház munkáját. Tréfás dalok tüskéi szurkálják a lustákat, a munkakerülő­ket. Mert ilyenek is vannak. A műsort tánc követi. Vidáman jár­ják egymásután a sirkát, tangót, ke­­ringőt, csárdást a párok, néha pedig !— hadd lám, ki az ügyesebb ! — egy­­egy szilaj legényest kopognak ki a lá­bak..., BITAY ÖDÖN Az egyetemi hallgatók IV. nemzetközi kongresszusa A világ diákságának képviselői immár negyedízben ültek össze kongresszusra. Ezúttal Prága, az „aranyváros” látja vendégül a Nemzetközi Diákszövetség IV. kon­gresszusának részvevőit. Az au­gusztus 26-án megnyílt kongresz­­szusra a földkerekség csaknem min­den országának diákjai elküldték képviselőiket. Most vitatják meg a Nemzetközi Diákszövetség és a diákszervezetek nemzetközi együttműködésének kér­déseit, hogy elháríthassák a diák­­mozgalomban még észlelhető é­­seteltéréseket és egybehangolják az egyetemi hallgatók érdekvédel­mét. Ez alkalommal igazolják a Nemzetközi Diákszövetségbe újon­nan felvett tagokat, s minthogy az első diákkongresszus óta eltelt időszakban jelentős léptekkel ha­ladt előre az egyetemi hallgatók világmozgalma, kidolgozzák a szö­vetség új szervezeti szabályzatát és egyúttal új vezetőséget is vá­lasztanak. A kongresszust Sukhandu Ma­­zumbar, a Nemzetközi Diákszövet­ség alelnöke nyitotta meg, utána I. Gulinski, Prága alpolgármestere üdvözölte a megjelenteket, majd a csehszlovák ifjúság nevében M. Vecker, a Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottságának el­nöke üdvözölte a kongresszust. A következő napi ülésen a dél­amerikai Zamara elnökölt. Abdel Baki Sadik szíriai küldött, az első felszólaló azzal a felhívással for­dult a világ diákságához, hogy egyesült erővel indítsanak harcot a gyarmatosítás ellen. Javaslatát a gyarmattartó országok diákküldöt­tei is lelkesen támogatták. Ik Su Nam, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság főiskolai hallgatóinak küldötte beszámolót tartott arról a harcról, amelyet a kettészakított Korea diáksága foly­tat hazája egyesítésének érdekében. Danami marokkói küldött és még többen mások, szintén a diákszer­vezetek egyesítése mellett foglaltak állást a jelenlevők viharos helyes­lése közepette. A kongresszus részvevőit ezután a DÍVSZ elnöke, Bernini üdvözöl­te. A kongresszus tovább folytatja munkálatait Cornel Botos, a besztercei rajoni kul­­turház híres táncosa a falusi kulturott­­honok versenyén, Bukarestben. E­gyiptom Vízszintes I. is függő­leges 10.: A londoni érte­kezleten megvitatásra ke­rült nagyjelentőségű nem­­zetközi probléma. VÍZSZINTES: 10. Város Tajvan szi­getén. 11 Az egyik ez, a másik kutya. 12 A Nem­zetközi Diákszövetség ro­­mánnyelvű röviditése. 13 Névelő. 14. Itt van az e­gyiptomi Szuezi-csatorn­a­ársaság székhelye. 17. Dátumrag (ford.). 18. Ü­­vegiparáról hires város a Német Demokratikus Köz­társaságban. 20. Hollandi származású délafrikai je­­lenes (Saját nyelvén). 21. Szülő betűi keverve. 23 Tejtermék (ford ). 24. Ó- kori romjairól hires egyip­tomi város. 25. Tolsztoj keresztneve. 26. Kinai hosszmérték. 28. Helium vegyiere. 29. Álés. 31 Száműzetés több idegen nyelven. 33. Tagadó idő­határozó 34 Hires francia zeneszerző és hegedűmű­vész. 34. Hosszú ideig volt Magyarország fővárosa. 36. Egy, egyetlen — latinul. 37 Helyeslés. 38. Nem ve­szel 39. Énekhang. 40. Szám rövidítése. 41. Az egyik legismertebb fáraó első neve. 43. Egyiptom legfőbb mezőgazda­­sági terméke. 48. A „Bánáti Fémipar" román nyelvű kezdőbetűi. 50. Arab ka­­lifa, Egyiptom meghódítója. 52 Bika képében ábrázolt ókori egyiptomi isten­ség. 53. A Volga egyik legnagyobb mel­­lékfolyója. 54. Tagadó szócska. 55. Egyiptom fővárosának neve — arabul. 58. Mód kezdete és vége. 59. Mező­­gazdasági szerszám 60. Férjes asszony ragja. 61. Afrikai hegység. FÜGGŐLEGES: 1. Az orvosság. 2. Kettős mássalhang­zó. 3. Folyó a Burját-Mongol ASZSZK- ban. 4. ENSZ — angolul. 5. Csehszlo­vák traktormárka. 6. Nagy norvég drá­­mairó. 7. Jog — latinul (ford.). 8. Verdi egyiptomi tárgyú operája. 9. A­nyátlan tanyás 15. Fogoly betűk kever­­ve. 16. Papaeaifaita. 17. Lónógatás. 19. A világ legnagyobb ilyen folyami képződménye. 22 Nagy Sándor alapí­totta, sokáig Egyiptom­­ fővárosa volt. 27. Román Ilona. 28. Fényűző üdülő­­hely Kairótól délre. 30. Iga­z francia, ul. 32. Kis Ilona. 42. A strucchoz hason­­ló ausztráliai futómadár (ford.). 44. Tibeti gyapjas szarvasmarha-fajta. 45. Kossuth Lajost nevezték igy a magyar szabadságharcosok. 46. Pelyhek. 47. Ozmium és jód vegyjelei. 49. Azonos mássalhangzók. 51. Jugoszláv folyó (ék. f.) . 53. Állami tisztviselő (biró, adóügynök stb.) Tuniszban és Marok­­kóban. 56. Textilnövény. 57. Azonos mássalhangzók. 59 Kiejtett betű, 6% Santa F Ml 63. Vas vegyj ele. e LUCIEN TUGNAN villanyszerelő, a kórus vezetője A gépkocsi simán gördül Bukarest utcáin. A vidám francia fiatalok, a­­kiknek az este még a szabadtéri szín­házban tapsoltunk, — most nézők. Fő­városunk szépsé­­geinek elragadta­tott n­ézői. Két cso­portban ülnek — a kocsi elején a pári­zsi ..La Caravsne“ mimiei, hátul pedig a toulouse" ..Les Piavés" színjátszói, énekesei, táncosai. Az ifjúsági moz­galom kérdéseire terelődik a szó. Az IMSZ Központi Bi­zottságának meghívására látogattak el hazánkba , és mindannyian tagjai a Francia Ifjúság Köztársasági Szövet­ségének (UJRF) — A mi kulturegvüttesünk is — mondla Raoul Ferrer, a toulouseiak FRANCIA FIATALOKKAL - BUKARESTBEN vezetője — az UJRF egyik kör*. Ez m* alapfokú szervezet nálunk. — Hogy létesült? Igen egyszerű a története. Vannak jócskán olyan ifjak, akik szeretik a kultúrát, de nincs meg­­felelő lehetőségük, hogy gyakorolták is. Ezen segített az UJRF ,amikor megala­­kította ezt a kört. S lám, a kulturmun­­ka utján sok ifjúmunkás kapcsolódott be a politikai mozgalomba. — Javarészünk itt. a ..Les Pavés"­ban iratkozott be a szervezetbe. Nincs ál­landó gárdánk, eddig már mintegy há­romszáz ifjú volt tagja együttesünk­nek. — Ez a tanárunk. — mutatja be Paul Seff­et. — ő is sokat mesélhet munkánkról. És mesél is: — Munkánk lényege az, hogy az if­júság minél szélesebb körét vonjuk be a kulturár munkába és ezzel párhuzamo­­san munkásöntudatra is neveljük őket. Lám, a munka gyakorlata, hogyan tanította meg a francia fiatalokat, hogy fiatalos munkamódszerekkel dolgozza­­naki — Ifjúságunk jelenlegi szervezeti munkája azonban hiányos. Ezért hatá­rozta el a kommunista párt, hogy meg­­alakítja A KOMMUNISTA IFJAK SZÖVET­SÉGÉT. És elmesélik, hogy sajátos helyzet állott elő a francia ifju­ság szervezeti életében. Az UJRF széleskörű szervezet kellene legyen,­­ mégsem eléggé az. Sok, nagyon sok kommunista munkás, ifjú nem lép be. Alig hangzott el a Franca Kommunista Párt kongresszu­sán az a javaslat, hogy meg kell ala­­kítani a Kommunista Ifjak Szövetségét, az üzemek ifjusága máris nekifogott a szervezkedésnek. S bár a szervezet mint olyan még nem létezik, alapszer­­vezetei már működnek Hatalmas erőt képvisel a francia kommunista ifjuság. S erejükhöz mérten felelősségtudatuk is nagy. — S mi, az ifjuság azonkívül, hogy magunk is részt veszünk a párt harcá­­ban, a párt jövőjének érezzük magun­kat. Körünk is már nem egy jó kom­munistát adott a pártnak. S ezt egyik­ fontos feladatunknak tartjuk a további­­akban (s — Hogyan kapcsolódnak majd be a Kommunista Ifjak Szövetségének mun­­kájába a már létező művészcsoportok körei? — Nem csak a művészcsoportokról van szó, hanem a sport és kulturális egyesületek sokaságáról. Ezek is le,­csatlakoznak a KISZ-hez, de megtart­­ják szervezeti és akció önállóságukat. A beszélgetés nemegyszer elakad. Kiszállunk megtekinteni a Dinamó­­sporttelepet, az ..Augusztus 23“ stadi­ont, a Libertátis parkot. De a beszéd fonalat ismét és ismét összeillesztjük és beszélünk a­ francia tftumunkasort mai életéről és jövőjéről a hétközna­pokról és vasárnapokról. Amíg autónk a bukaresti utcákat ró­la, a francia tanár és rajzoló, varrónő és lakatos, — hiszen a csoport csak­nem minden tagja munkás. — a román és magyar szavak újszerűségét ízleli. A NÉPMŰVÉSZETRŐL, s különösen a folklórról beszélünk még sokat. Május második vasárnapjáról, amikor megrendezik a nagy ,,La Fête de Paris"-t, Párizs ünnepét, s amikor a már kihalófélben lévő francia folklór újjászületését ünnepük, amikor népvi­seletben, réghallott dalokkal az alku­kon, szinte elfelejtett táncokat lestenek végig Európa egyik legnagyobb fővá­­rosának száz meg száz utcáján. A l'Humanité ünnepségéről is me­­sélnek, amikor kétmillió ember gyűlt össze a Bois de Boulogneban, hogy a francia munkásosztály újságjára, Franciaország jövőjére kiáltsanak él­­ient. Észrevétlenül röppen tova a délelőtt. A vidám francia fiatalok beleülnek a Libertátis park csúszdájába és rikkant,­gatva ereszkednek alá . .. megvitatják a nagy szabadtéri színház építészeti stílusát. Gyermekes örömmel integet­­nek egy csoport pirosnyakkendős diol­nk­nak (tegnap a Pionír palotában ta­­lálkoztak) . . . s a kocsiban belekezde­­nek egy mélabús baszk népdalba, hogy aztán a „Non passaran“ spanyol for­radalmi dal refrénjét zengjék és Yves Montand csibészdalával és Párizs­ di­­cséretével fejezzék be a délelőtti utat. S azzal búcsúzzanak, hogy: — Magnifiane! Csodálatos élni, cso­­dálatos üveg barátokat ismerni meg, mint amilyen a ti ifjuságotok. VAJNOVSZKI KÁZMÉR

Next