Előre, 1956. november (10. évfolyam, 2808-2833. szám)

1956-11-01 / 2808. szám

4 E­L­Ő­H­E. A közelkeleti helyzet vitája a Biztonsági Tanácsban NEW YORK (Agerpres), TASZSZ Mint már jelentettük, a Biztonsági Tanács október 30-i ülésén azokról az itézkedésekről tárgyalt, amelyek cél­­a az Egyiptom elleni izraeli hadműve­­etek azonnali megszüntetése. Az USA Jugoszlávia és Irán kül­döttei felszólalásaikban állást foglal­tak amellett, hogy a Biztonsági Tanács, tegyen azonnal intézkedéseket. A. A. Szobeljev szovjet küldött, a következő felszólaló egyebek között kijelentette: Izrael­ agressziót követett el Egyip­tom ellen. A Színai félsziget térségé­ben összevont csapataival megtámad­ta Egyiptomot és jelentős mélységben behatolt az ország területére így tehát a­ Biztonsági Tanács rend­kívül veszélyes közelkeleti helyzettel áll szemben■ Mindabból, ami történik, világosan kitűnik, hogy Izrael ezt az agressziót nem tudta volna elkövetni ama agresszív körök bátorítása és se­gítsége nélkül, amelyeknek nem érde­kük a közelkeleti béke megóvása és amelyek arra törekszenek, hogy bármi­lyen ürüggyel csapatokat küldjenek erre a területre A szovjet mélázóst ezzel kapcsolat­ban felhívta a Biztonsági Tanács fi­gyelmét az Associated Press hírügy­nökség londoni tudósítására, amely e­­gyebek között közölte: „Anglia és Franciaország ma bejelentették, hogy ha Izrael és Egyiptom 12 órán belül nem szünteti meg a hadműveleteket csapataik elfoglalják a Szuezi-csatorna kulcsállásait.” Ebből a híradásból világosan kitűnik az a szándék — mondotta A. A. Szo­­boljev —, hogy az ENSZ akcióját be sem várva, beavatkozzanak a Közel- Keleten lejátszódó eseményekbe. Most nincs idő hosszú vitákra- A Biztonsági Tanácsnak cselekednie kell. Vélemé­nyünk szerint a Biztonsági Tanácsnak intézkednie kell az Egyiptom elleni izraeli agresszió megszüntetésének ü­­gyében és oda kell hania, hogy az iz­raeli csapatok vonuljanak azonnal visz­­sza az egyiptomi területről. A Tanács­nak ugyanakkor fel kell hívnia a fi­gyelmet arra, hogy egyetlen államnak sincsen joga kihasználni az előállt sú­lyos helyzetet önző céljai érdekében. Ez Angliára és Franciaországra is vo­­natkozik. Lutfi egyiptomi megbízott kijelentet­te, hogy Izrael nagyszabású fegyveres agressziót kezdett és hogy ezt Izrael cinikus hangú hivatalos közleményei is beismerik. A Biztonsági Tanács a nyilvánvaló agresszióra való tekintettel nyilvánítja Izraelt agresszornak — mondotta Egyiptom megbízotja —, al­Brilej, Jugoszlávia képviselője fel­hívta a figyelmet az Anglia és Fran­ciaország ultimátuma által teremtett helyzet veszélyes voltára. Briley hang­súlyozta, hogy az angol-francia ulti­mátum méginkább szükségessé teszi az Egyesült Államok által előterjesz­tett­ határozati javaslat sürgős elfo­gadását. A. A. Szoboljev, a Szovjetunió kép­viselője, az alábbi kijelentést tette: „A jelen pillanatban az események oly gyors ütemben fejlődnek, hogy nincs idő hosszas szónoklatok elmon­dására a Biztonsági Tanács előtt. A Biztonsági Tanácsnak­­sürgősen cse­lekednie kell. Az Egyesült Államok határozati javaslata itt fekszik a Ta­nács előtt. A szovjet küldöttség kie­meli, hogy a jelen határozati javas­latból hiányzik az egyik legfontosabb meghatározás, nevezetesen az, hogy a Biztonsági Tanács az elkövetett ag­resszió miatt elmarasztalja Izraelt. A szovjet küldöttség véleménye szerint egy ilyen pont felvétele a javaslatba teljesen indokolt és megfelelne a Ta­nács tagjainak többsége által a hely­zetről kialakított véleménynek. Szem előtt tartva azonban azt, hogy nin­csen veszteni való idő, a szovjet kül­döttség semmilyen módosító indítványt nem tesz a határozati javaslattal kap­­csolatban és kész azt megszavazni, tekintettel arra, hogy a javaslat két fontos meghatározást tartalmaz — vé­leményünk szerint a jelen pillanatban legnagyobb fontossággal bíró meg­határozásokat — nevezetesen: ,,1. Felszólítja Izraelt haderőinek azonnali visszavonására a fegyverszü­neti egyezményben megállapított vo­nal mögé"; továbbá a 2. pont, amely­nek mi Anglia és Franciaország ulti­mátuma szempontjából a legnagyobb fontosságot tulajdonítjuk. „2. Felhív­ja az ENSZ összes tagállamait, tartózkodjanak az erőszak alkalma­zásától, vagy az erőszak alkalmazásá­val történő fenyegetésektől bármilyen az ENSZ célkitűzéseivel összeegyez­tethetetlen eszköz által ebben a tér­ségben.“ Véleményünk szerint ez a határozat volna a legkevesebb abból, amit je­len esetben a Biztonsági Tanács kö­teles volna megszavazni. A szovjet küldöttség kéri, hogy a jelen határo­zati javaslatot azonnal bocsássák sza­vazás alá." Eban, Izrael megbízottja hosszú be­­szédet mondott azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy húzza az időt. Végül Lutfi egyiptomi küldött az angol-francia ultimátum ügyében írt levélre utalva kérte, hogy a Biztonsá­gi Tanács üljön össze éjszakai ülésre. Belaunde perui küldött támogatta az USA határozat-tervezetét. Lodge amerikai küldött másodszori felszólalásában a következő ponttal egészítette ki határozat-tervezetét: „1. szakasz. — A Biztonsági Tanács felhívja Egyiptomot és Izraelt, hogy azonnal szüntessék meg a hadműve­leteket". Lodge felkérte a Tanács tag­jait, ne terjesszenek elő módosító in­dítványokat, nem azért mintha javas­lata tökéletes volna, hanem mivel en­nek elfogadása sürgős szükségesség. Dixon angol küldött másodszori fel­­szólalásában javasolta, szakítsák fél­be a kérdés megvizsgálását, anélkül, hogy bármilyen határozatot fogadná­nak el. Dixon javaslatának elfogadása azt jelentette volna, hogy a Biztonsági Tanács hallgatólagosan beleegyezik abba, hogy Anglia és Franciaország megszállja a Szuezi-csatorna öveze­tét. Lodge amerikai megbízott az ausz­tráliai küldött felszólalására válaszol­va kijelentette, hogy lehetetlennek tartja a határozat megszavazásának elhalasztását, mert lejár az ultimá­tum határideje. Nyomatékosan kérte, hogy azonnal bocsássák szavazás alá a határozat­tervezetet A. A. Szoboljev szovjet küldött fel­hívta a Biztonsági Tanács figyelmét arra, hogy Anglia és Izrael megbízot­tai most, amikor az angol-francia ul­timátum lejár, a huza­vona taktikájá­hoz folyamodnak. Coriu Gentille, a Tanács elnöke, aki mint Franciaország képviselője e­­melt szót, igazolni próbálta Izrael ag­resszióját Egyiptom ellen. Ezután szavazás alá bocsátották az amerikai határozat-tervezetet. A ter­vezet mellett szavazott hét küldött — az USA, a Szovjetunió, Jugoszlávia, Irán, Peru, Kuba küldötte és a csang­­kajsekista megbízott; a javaslat ellen szavaztak Anglia és Franciaország küldöttei. Ausztrália és Belgium meg­bízottai tartózkodtak. Tekintettel arra, hogy a Biztonsá­gi Tanács két állan­dó tagja — Anglia és Franciaország —, vétó­jogukkal éltek az amerikai határozat-tervezettel szemben, a Biz­tonsági Tanács nem fogadta el a ter­vezetet. A. A. Szoboljev szovjet küldött ú­­jabb határozati javaslatot terjesztett elő megszavazásra, amely magában foglalja az amerikai tervezet bevezető részét és eredeti első pontját; ez elő­irányozza az izraeli csapatok azonna­li visszavonását a fegyverszüneti e­­gyezményben megállapított határvo­nalon túlra. A szovjet határozati javaslat így hangzik: A szovjet határozati javaslatot new­­yorki időszámítás szerint 21 órakor szavazás alá bocsátották. Mellette szavazott a Tanács többsége — 7 kül­dött: a Szovjetunió, Jugoszlávia, Irán, Peru, Kuba, Ausztrália küldötte és a csangkajsekista megbízott. Anglia és Franciaország küldöttei a szovjet ja­vaslat ellen szavaztak és ezzel meg­vétózták a határozatot. Az USA és Belgium küldöttei tartózkodtak a sza­vazástól. Mivel a Biztonsági Tanács két állandó tagja, Anglia és Francia­­ország ezúttal is éltek vétó­jogukkal, a Tanács nem fogadta el a szovjet ha­tározat-tervezetet. A szavazás után ismét felszólalt a szovjet küldött. Fekete nap ez a Biztonsági Tanács számára — mondotta. Az ENSZ egyik tagállama ellen elkövetett agresszió­val szemben a Biztonsági Tanács kép­telennek bizonyult bármilyen lépést tenni. Ezután a Biztonsági Tanács rátért Egyiptom kérésének tanulmányozásá­ra. Egyiptom azt kérte, hogy tűzzék a Tanács napirendjére az angol-fran­cia agresszió kérdését, azzal az an­gol-francia ultimátummal kapcsolat­ban, amelyet csapataiknak a Szuezi­­csatorna térségében való elhelyezése tárgyában küldöttek Egyiptomnak. A Tanács szótöbbséggel megszavazta a fenti kérdésnek az október 30-i, esti gyűlés napirendjébe való felvételét. Egyiptom képviselője után ismét A. A. Szoboljev szovjet küldött szólalt fel, aki a többi között, ezeket mondot­ta: Az utóbbi órák eseményei azt mu­tatják, hogy az izraeli invázió nyo­mán előállott feszült helyzetet való­ban arra akarják felhasználni, hogy az angol és a francia csapatok ma­gukhoz ragadják a Szuezi-csatornát. Ez az ultimátum — mondotta a to­vábbiak során Szoboljev —, nem e­­gyéb, mint az angol és a francia csa­patoknak a­ Szuezi-csatorna térségében történő bevetésével való fegyveres fe­nyegetés. Anglia és Franciaország kormánya — folytatta Szoboljev —, a fenti ulti­mátum elküldésével valóban példát­lan eljárást követtek, mert az ultimá­tum célja nem egyéb, mint egy mes­terséges jogcím megteremtése annak érdekében, hogy az angol és a francia csapatok törvényellenesen megkapa­rinthassák a Szuezi csatornát. Világos, hogy ezek az angol-francia akciók homlokegyenest ellenkeznek az ENSZ Alapokmányával, aláaknázzák az ENSZ — különösképpen pedig a Biztonsági Tanács — tekintélyét, egy­ben aláássák a béke és a nemzetközi biztonság ügyét. Az angol és a francia csapatok behatolása a Szuezi-csatorna térségébe nem minősíthető másnak, mint törvényellenes fegyveres agresz­­sziónak, amely súlyos következmé­nyekkel járhat és jóvátehetetlen káro­kat okozhat a nemzetközi béke ügyé­nek. A szovjet küldöttség véleménye szerint, a Biztonsági Tanácsnak a leg­nagyobb figyelemmel kell megvizsgál­nia Anglia és Franciaország akcióit és követelnie kell, hogy ne avatkozza­­nak be a Közel-Keleten jelenleg leját­szódó eseményekbe. A Szovjetunió küldöttsége szükségesnek tartja ismé­telten felhívni Anglia és Franciaország kormányainak, valamint a Biztonsági Tanács összes tagjainak figyelmét ar­ra, milyen súlyos következményekkel járhat Angliának és Franciaországnak a Szuezi- térségben elkövetett fegyve­res agressziója. Dixon angol küldött válaszában azt állította, hogy az Anglia és Francia­­ország által a Szuezi-csatorna térsé­gében előkészített invázió „átmeneti“ és hogy arra­­,a csatornát fenyegető veszély“ adott okot. Brilej, Jugoszlávia képviselője ki­­domborította, milyen nagy veszély fe­nyegeti az általános békét Izrael ag­ressziója következtében. Brilej ezután hangsúlyozta, hogy véleménye sze­rint szükség van az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésszakának sürgős ösz­­szehívására. A jugoszláv megbízott javaslatának tanulmányozása céljából a Tanács úgy határozott, hogy 1956 október 31- re ismét összehívja a Biztonsági Ta­nács ülését, halmazza vele szemben az ENSZ A­­lapokmány 7. szakaszát és ajánlja az ENSZ közgyűlésének Izrael kizárását ebből a szervezetből. A Biztonsági Ta­nács egyben figyelmeztesse az összes országokat, hogy ne kíséreljék meg az előállt helyzetet önző céljaikra kihasz­nálni. Brilej, jugoszláv, küldött az izraeli fegyveres erők benyomulását Egyip­tom területére, szintén agressziónak minősítette. Brilej felkérte a Bizton­sági Tanácsot, tegyen gyors és haté­kony intézkedéseket az agresszió meg­szüntetésére és az izraeli csapatok visszavonására Egyiptom területéről. Irelaunde, Peru küldötte szintén a­­zonnali és hatékony intézkedéseket ajánlott az agresszió megszüntetésére. Eban, Izrael megbízottja azt állítot­ta, hogy Izrael akciója nem egyéb „biztonsági intézkedésnél.“ Hammárskjöld, az ENSZ főtitkára a délelőtti ülésen bejel­entette, hogy az ENSZ fegyverszüneti felügyelő szervé­­től nyert értesülés szerint, az izraeli hatóságok október 29-én kiűzték a de­­militarizált övezetből az ENSZ meg­figyelőket és aláaknázták ezt a körze­tet. A délutáni ülés kezdetén Dixon an­gol megbízott szólalt fel. Dixon fel­olvasta az Anglia és Franciaország által Egyiptomnak és Izraelnek kül­dött ultimátum szövegét, amelyben bejelentik, hogy a két nyugati nagy­hatalomnak az a szándéka, hogy had­erőket küldjön a Szuezi-csatorna tér­ségébe, tekintet nélkül arra, hogy ul­timátumukat elfogadják-e vagy sem. Dixon nem szorítkozott csupán arra, hogy az ultimátumot ,,a Szuezi csa­tornán folyó szabad hajózás veszélyez­tetésével" próbálja igazolni, hanem azt követelte, hogy a Biztonsági Ta­nács hagyja jóvá Anglia és Francia­­ország akcióit. Dixon kijelentette, hogy a Biztonsági Tanácsnak nem áll módjában gyakorlati intézkedése­ket tenni a hadműveletek felfüggesz­tése, valamint a csatornán folyó ha­józás biztosítása érdekében. Ezután Franciaország küldötte szó­lalt fel aki csatlakozott Dixon nyilat­kozatához. Majd az Amerikai Egyesült Álla­mok képviselője beszélt és hivatalosan előterjesztette határozati javaslatát. Ragaszkodott ahhoz, hogy az előter­jesztett javaslatot a Biztonsági Ta­nács bocsássa szavazásra. Az Egyesült Államok által előter­jesztett határozati javaslat a követke­zőket tartalmazza: ,.A palesztinai kérdésben: Intézkedések Izrael egyiptomi területen fo­lyó hadműveleteinek azonnali beszüntetésére. A Biztonsági Tanács annak hangsúlyozása mellett, hogy az izraeli haderők mélyen behatoltak Egyiptom területére és ezáltal megszegték az Egyiptom és Izrael között megkötött fegyverszüneti egyezményt; legmélyébb agyonam­iái lejen ki * fegyverszikl­U egyezmenyník !!y módon történő megszegésével kapc­solatban­ 1. Felszólítja Izraelt haderőinek azonnali visszavonására a fegyver­szüneti egyezményben megállapított vonal mögé; 2. felhívja az ENSZ összes tagállamait: a) tartózkodjanak az erőszak alkalmazásától, vagy az erőszak al­kalmazásával történő fenyegetésektől, bármilyen az ENSZ célkitűzései­vel összeegyeztethetetlen eszköz által ebben a térségben­; b) támogassák az Egyesült Nemzetek Szervezetét a fegyverszüneti egyezmény tiszteletben tartásának biztosítására irányuló tevékenységé­ben­c) tartózkodjanak az Izraelnek nyújtandó bármilyen katonai, gazda­sági vagy pénzügyi segély megadásától mindaddig, ameddig Izrael nem tesz eleget a jelen határozatnak. 3. Felkéri a főtitkárt, hogy folyamatosan tájékoztassa a Biztonsági Tanácsot a jelen határozat értelmében az eseményekről és tegyen meg minden olyan szükséges ajánlást, amelyet szükségesnek tart a béke és a nemzetközi biztonság megőrzése szempontjából ebben a térségben." A Biztonsági Tanács megállapítja, hogy Izrael fegyveres erői mélyen behatoltak Egyiptom területére s megszegték az egyiptomi-izraeli fegy­verszüneti egyezményt. A Biztonsági Tanács kifejezi aggodalmát a fegyverszüneti egyez­mény megszegésével kapcsolatban , ezért 1. felhívja az összes érdekelt feleket, hogy azonnal szüntessék meg a tüzet; 2. felhívja Izraelt, azonnal vonja vissza fegyveres erőit a fegyver­szüneti egyezményben megállapított vonalon túlra; 3. felkéri a főtitkárt, állandóan tájékoztassa a Biztonsági Tanácsot e határozat végrehajtásáról és terjesszen elő megfelelő ajánlásokat a béke és nemzetközi biztonság megóvására abban a térségben, amelyben a je­len határozat és az előzőleg elfogadott határozatok alkalmazandók. Az egyiptomi kormány nyilatkozata KAIRO (Agerpres).­­ Az egyiptomi kormány nyilatkozatot tett közzé Izrael agressziójával kap­csolatban. A nyilatkozat leszögezi, hogy Izrael ezzel az agresszióval megsértette a nemzetközi jogot, az ENSZ alapokmá­nyát és a fegyverszüneti egyezményt. Ezért az egyiptomi kormány — az ENSZ alapokmány értelmében —élni fog jogaival, beleértve az önvédelem jogát is. A nyilatkozat kiemeli, hogy az ag­resszió előtt egy nappal Izrael minisz­terelnöke és washingtoni nagykövete kötelezettséget vállaltak, hogy nem követnek el semmiféle agressziót. Ez­zel a nyilvánvaló hazugsággal akarták félrevezetni a nemzetközi közvéle­ményt, miközben álmok módon készül­tek az Egyiptom elleni támadásra. Végül a nyilatkozat utal arra, hogy Izrael az utóbbi években sorozatos tá­madásokat követett el az arab orszá­gok ellen s állandóan veszélyeztette a közel-keleti békét, annak ellenére, hogy a nemzetközi szervezetek ismé­telten megbélyegezték, eme akcióiért Tito •Inöki A szuezi kérdést békés uton kell megoldani BELGRÁD (Agerpres).­­ A Tanjug hírügynökség jelenti: Tito elnök október 31-én nyilatkoza­tot adott a sajtó számára. A nyilatko­zat a többi között hangsúlyozza, hogy Izrael támadása Egyiptom ellen há­borús helyzetet teremtett és ennek az a veszélye, hogy olyan nagyszabású háborúvá szélesedik, amelynek követ­kezményei és kimenetele beláthatatla­­nok. Végül Tito elnök felhívja az ENSZ összes tagállamait, hogy közös erő­feszítéssel, békés utón oldják meg a szuezi kérdést---------­ Összeesküvés Anglia, Franciaország és Izrael között TEL-AVIV (Agerpres). — TASZSZ. Izrael kormánya kijelentette, hogy elfogadja a hadműveletek beszünteté­sére és csapatainak a Szuezi-csator­­nától 10 mérföldnyire való visszavo­nására vonatkozó angol és francia ja­vaslatot. Nem nehéz magyarázatot ta­lálni arra, miért határozta el Izrael az angol-francia javaslatok elfogadá­sát. A valóságban ezek a javaslatok nemcsak jóváhagyják azt, hogy Izrael jelentős egyiptomi területeket foglalt el, de felbátorítják az izraeli csapato­kat arra, hogy a csatornától 10 mér­­földnyi távolságig folytassák az el­­özönlést. Mindez újólag bizonyítja, hogy az izraeli csapatok betörése Egyiptom te­rületére valójában nem egyéb, mint az Anglia, Franciaország és Izrael közötti összeesküvés eredménye. Angol-francia légioffenzíva kezdődött Egyiptom ellen PÁRIZS (Agerpres).­­ A France Presse közli, hogy október 31-én este angol és francia bombázó repülőgépek megtámadták Egyiptomot. Az angol francia haderők ciprusi parancsnoksá­ga jelentette, hogy kezdetét vette az „Egyiptom területe ellen irányuló szö­vetséges légioffenzíva’és KAIRO (Agerpres).­­ A France Presse hírügynökség a kairói rádió nyomán közli az egyiptomi hadsereg főparancsnokságának jelentését, amely szerint 20 óra 50 perckor angol nehéz bombavetők egyidejűleg megtámadták Kairót. Alexandriát, Port-Szaidot, Szuezt és Izmailiát. ----------­AZ EGÉSZ ARAB VILÁG ELHATÁROZOTT SZÁNDÉKA: Fenntartás nélkül támogatni Egyiptomot KAIRÓ (Agerpres), a­ki­­Egyiptom elleni izraeli agresszió és az angol­francia ultimátum következtében Liba­nonban és Szíriában kihirdették az os­tromállapotot. Mindkét ország kormá­nya tiltakozott Anglia és Franciaország erőszakos akciói ellen és kijelentette, hogy fenntartás nélkül támogatja Egyiptomot és teljesíteni fogja az Egyiptommal megkötött katonai egyez­ményekben vállalt kötelezettségeit. A szíriai repülőtereket elzárták és meg­tiltották, hogy külföldi repülőgépek át­repüljenek Szíria területe fölött. Jor­dánia, Szaudi-Arábia és Irak kijelentet­ték, hogy mindenben támogatják Egyiptomot és ha Egyiptom kéri, kato­nai segítségben is részesítik. A France Presse a MEN hírügynökségre hivat­kozva közli, hogy Szaudi-Arábia kirá­lya elrendelte az általános mozgósí­tást. Az egyiptomi események A Biztonsági Tanács úgy dön­tött, hogy napirendre tűzi E­gyiptom panaszát az angol francia agresszió ellen Mint a kairói rádió jelenti, Nasz­­szer elnök október 31-én fogadta Anglia egyiptomi nagykövetét és tu­domására hozta, hogy Egyiptom sem­miképpen sem érthet egyet az angol­francia ultimátummal, mert az ellen­séges akció, Egyiptom jogainak, nem­zeti méltóságának és szuverenitásá­nak megcsorbítását jelenti s ellentét­ben áll az ENSZ-alapokmány elveivel is. Míg Egyiptom saját területét védi a támadó ellenséggel, Izraellel szem­ben — mondotta Nasszer —, Anglia és Franciaország az agresszor oldalá­ra állnak. Nasszer elnök felhívta az angol nagykövet figyelmét arra, hogy Egyiptom nem maradhat közömbös az ellene irányuló bármilyen agresz­­szióval szemben s megvédi­­nemzeti méltóságát és szuvereinitását. Nasszer elnök Franciaország egyip­tomi ügyvivőjét is fogadta és hasonló nyilatkozatot tett előtte. Ezután magához kérette az USA, a Szovjetunió, Jugoszlávia, Indonézia nagyköveteit, India egyiptomi ügyvi­vőjét és tájékoztatta őket a helyzet­ről. Nasszer az Egyiptomban előállott helyzetet ismertető üzenettel fordult Eisenhower elnökhöz, Bulganyin mi­niszterelnökhöz, Tito marsallhoz, Nehru indiai miniszterelnökhöz és Szukarno indonéziai elnökhöz. A kairói rádió rámutat arra, hogy Egyiptom felkérte az Egyesült Nem­zetek Szervezetét, hívja össze rendkí­vüli ülésre a Biztonsági Tanácsot az angol-francia ultimátum megvizsgá­lására, még az ultimátum lejárta előtt. A Biztonsági Tanács 7 szavazattal 2 ellenében úgy döntött, hogy napi­rendre tűzi Egyiptom panaszát „a francia-angol agresszió“ ellen. A ta­nács két tagja tartózkodott a szava­­zástól. Angol és francia hadihajók be** hatoltak a Szuezi csatorna övezetébe Az egyiptomi kormány — jelenti a FRANCE PRESSE — visszautasította Anglia és Franciaország ultimátumát, amely azt követelte Egyiptomtól, hogy engedje meg angol-francia csa­patoknak a Szuezi-csatorna övezeté­­be való bevonulását (nevezetesen Port Szaid, Szuez és Izmaida vidékére). Az ultimátum október 31-én, gre­enwichi időszámítás szerint 4 óra 30 perckor járt le. Az amerikai UNITED PRESS hírügynökség jelentése szerint ciprusi és máltai támaszpontokhoz tartozó angol és francia hadihajók légicsa­­pat-szállító repülőgépek védelme a­­latt tengeri és légi után megkezdték behatolásukat a Szuezi-csatorna öve­zetébe. Mahmud Favzi, Egyiptom külügy­­minisztere október 30-án tehát még az ultimátum határidejének lejárta előtt az egyiptomi kormány nevében tiltakozott Trevelyn kairói angol nagykövetnél Egyiptom légi terének angol katonai repülőgépek által tör­tént megsértése ellen. A repülőgépek Port Szaid felett repültek, egyiküket az egyiptomi lágelhárító tüzérség ta­lálata leszállásra kényszerítette Jordá­­nia területén. A UNITED PRESS jelentése szerint az angol és a francia kormány cenzú­ra alá veti a hadműveletekről szóló híreket. A francia nemzetgyűlés bizalmat szavazott a Mollet kormánynak PÁRIZS (Agerpres),­­ Guy Mol­let francia miniszterelnök Londonból visszatérve október 30-án a nemzet­gyűlésben beszámolt a képviselőknek a londoni tárgyalások eredményéről. Be­jelentette azt a döntést, hogy angol és francia csapatokat küldenek a Szuezi-csatorna övezetébe. A képviselők kérésére Guy Mollet be­számolóját a nemzetgyűlés éjszakai ü­­lésén megvitatták. A jobboldali csopor­tok képviselői helyeselték a kormány eljárását és durva kirohanást intéztek Egyiptom ellen. Raymond Guyot kommunista képvi­selő erélyesen elítélte a kormány poli­­tikáját és kijelentette, hogy ez azzal a veszéllyel jár, hogy a háború kiterjed az egész Közel-Keletre. Pierre Cot, a haladó republikánus szövetség nevében kijelentette, hogy Franciaország és Anglia beavatkozása törvénytelen. Hozzátette, hogy parla­menti csoportja nem szavaz bizalmat a kormánynak. A szocialista párt parlamenti cso­portja határozat-tervezetet terjesztett elő s ebben kifejezi bizalmát a kor­mány iránt és helyesli politikáját. Ezt a javaslatot szavazás alá bocsátották és 369 szavazattal 182, ellenében elfo­gadták. A javaslat mellett szavaztak a szocialisták és a jobboldali parla­menti csoportok képviselői A kommu­nisták, a haladó republikánus unió képviselői és más képviselők ellene szavaztak. 15 képviselő — köztük I1 radikális (Mendes-France is) — tar­tózkodott a szavazástól. 31 képviselő nem vett részt a szavazásban. Gaitskell : „A kormány őrültséget követett el...” Az egyiptomi kérdés vitája az angol alsóházban LONDON (Agerpres). — Az alsóház október 30-án éjjel meg­tartott ülésén 270 szavazattal 218 el­lenében megszavazták a kormány által beterjesztett javaslatot, amelyben elha­­tározták csapatok partraszállását a Szuezi-csatorna övezetében. Október 31-én az alsóház folytatta az egyip­tomi kérdés vitáját. Eden beszédet mondott , amelyet az ellenzék ellensé­gesen fogadott. Gaitskell, a laburista ellenzék vezetője, hevesen bírálta a kormányt Egyiptomhoz intézett agresz­szív ultimátuma, valamint az angol­­francia csapatok egyiptomi beavatko­zása miatt. A kormány — mondotta Gaitskell — őrültséget követett el, amelynek tragikus következményeit még évek múlva is sajnálni fogjuk. A kormány akciója nemcsak megtagadá­sa, de egyenesen lábbal tiprása az ENSZ alapokmányában lefektetett el­veknek. Gaitskell kijelentette, hogy a labu­rista képviselők minden eszközzel küz­deni fognak a kormány egyiptomi ak­ciói ellen. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bu­karest, Piata Szinteli Nr. I. - Telefon 7.­ 29. — Előfizetések • postahivatal­oknál, levélhordóknál ,e ■ vállalatok Önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda : Combinatul Poligrafic Casa Scínteli „I. V. Stalin“ 1956. november 1., csütörtök 1 BODOR TAMÁS A kedd esti angol—francia ulti­mátum már semmi kétséget ■sem hagyott aziránt, hogy kinek a megbízásából, kinek az érde­kében indultak meg az izraeli tankosz­lopok Szuez felé, s az angol—francia fegyvercsörtetést tegnap hajnalban felváltotta a nyílt imperialista katonai agresszió Egyiptom ellen. A közelke­leti politika egén hetek óta sűrűsödő viharfelhőkből kicsapott a villám. Az angol és francia imperializmus olyan lépésre szánta el magát, amelynek következményei egyelőre beláthatatla­­nok, de amelynek előzményei tisz­tán és világosan mutatják az imperia­listák vakmerő eltökéltségét, hogy min­den erővel megpróbálnak gátat vetni a közelkeleti népek törekvéseinek, hogy függetlenségüket kiteljesítsék és meg­szilárdítsák. Izrael ebben a játszmá­ban annak a sakkfigurának a szerepét tölti be, amelyet reakciós kormányzata az imperializmus szolgálatában már évekkel ezelőtt magára vállalt. A közvetlen előzmények azt is mu­tatják, hogy az angol és francia kor­mány azért szánta rá magát erre, a számára végeredményben nagyon is kockázatos lépésre, mert az Egyiptom térdrekényszerítésére irányuló diplo­máciai és egyéb manővereik sorozato­san kudarcot vallottak. S tegyük hozzá : ezek a manőverek telítve vol­tak cinizmussal, képmutatással — és sokszor látszólagos ellentmondásokkal Hetek óta hangos volt a nyugati reakciós sajtó attól, hogy Izraelt ve­szedelem fenyegeti — Jordánia felől ismeretesek azok a kísérletek, hogy ennek ürügye alatt iraki csapatok vo­nuljanak be Jordániába. Ez még a manővereknek az a szakasza volt, amikor Anglia egyes arab államokat próbált a maga oldalára állítani, pon­tosabban Irakot és Jordániát, s meg­bontani az imperialistaellenes arab államok egységét. Közben egyrészt Jordánia elhárította az iraki csapatok „segítségét’’, másrészt Jordániában lezajlottak a választások. És e válasz­tások az imperialistaellenes erők győ­zelmével végződtek. Ennek eredménye­képpen megerősödött a jordán—szí­riai—egyiptomi hármas szövetség. S miután ekképpen csődöt mondot­tak az egyes arab államok meg­nyerésére irányuló angol kísér­letek — Izrael került előtérbe. Ponto­sabban : az angol—francia imperializ­mus ,,átváltott” Izraelre, melynek kor­mánya hirtelen felfedezte, hogy nem is Jordánia felől, hanem Egyiptom fe-1ől „fenyegeti veszély”, s megindította minden eddigi ,,határincidensnél” na­­gyobbszabású hadműveleteit — a Szuezi csatorna felé. Eden angol mi­niszterelnök pedig, aki a régebbi sza­kaszban mindig „elítélte’’ Izrael ha­sonló jellegű, de sokkal kisebb mére­tű támadásait szomszédai ellen, most ugyancsak hirtelen fordulattal kijelen­tette : az izraeli tankok benyomulása Egyiptom földjére jogos volt, mert Egyiptom ,,állandóan provokálta” Iz­raelt. Az imperialista cinizmus és képmu­tatás csúcspontja azonban maga a kedd esti ultimátum volt. Először: az ultimátumot az angol—francia kor­mány egyformán intézte az agresszor­­hoz és a megtámadotthoz. Másodszor : az Egyiptom területére legmélyebben benyomult izraeli tank még az angol jelentések szerint is legalább 50 mér­­földre volt a Szuezi csatornától, ami­kor az ultimátum azt követelte, hogy „mindkét fél vonja vissza csapatait tíz-tíz mérföldre a csatornától keletre és nyugatra”. Harmadszor: az ulti­mátum szerint az így kiürített öve­zetet mindenképpen angol és francia csapatok szállják meg, hogy „biztosít­sák a Szuezi csatorna forgalmát”. Holott a csatorna forgalmát semmi­lyen veszély nem fenyegette, hiszen egybehangzó jelentések szerint az egyiptomi haderők messze a csatorná­tól feltartóztatták az izraeli előnyo­mulást s az ultimátum előtti napon — október 29-én — a csatornán re­kordforgalmat bonyolítottak le. Nyilvánvaló tehát, hogy az izraeli támadás átlátszó ürügy, mégpedig e­­lőre megrendezett ürügy volt az impe­rialista agresszióra, melynek agresszió jellegét semmivel menteni vagy ta­gadni nem lehet. Annál kevésbé, mert bár a Biztonsági Tanácsot sürgősen összehívták, az angol-francia kormány nem várta be a Biztonsági Tanács ha­tározatát, hanem már ennekelőtte el­küldte ultimátumát. Iyen körülmények között szinte ma­gától értetődő az angol és francia megbízottak állásfoglalása a Biz­tonsági Tanács ülésén. Mi volt a Bizton­sági Tanácsnak, mint a béke megőrzé­se legfőbb nemzetközi szervének a fe­ladata? A felelet erre a kérdésre csak egyértelmű lehet: megbélyegezni az izraeli csapatok Egyiptom elleni ag­resszióját, felszólítani az izraeli kor­mányt, hogy azonnal vonja vissza kö­telékeit Egyiptom területéről s ameny­­nyiben Izrael nem ten­ne eleget a felhívás­nak, az Alapokmány értelmében határozatot hozni az ellene alkal­mazandó szankciók­ra vonatkozóan. A bé­ke következetes védel­mezője, a Szovjetunió, ilyen értelmű határo­zati javaslatot terjesz­tett elő ,az angol és francia megbízottak nemleges szavazata következtében azonban a Biztonsági Tanács sem hozhatott megfele­lő határozatot. Minden jel arra vall, hogy a Szuez körül ki­élesedett helyzet u­­gyanakkor elmélyítette az angol-amerikai el­lentéteket is. Erre vall mindenekelőtt az a körülmény, hogy az angol kormány Ameri­ka megkérdezése, sőt minden előzetes tájékoztatása nélkül cselekedett. De erre utal az is, hogy Amerika megbízottja a szovjet megbí­zott határozati javaslatához lényegé­ben hasonló javaslatot terjesztett a Biztonsági Tanács elé s az angol és francia megbízottak természetesen ezt is ugyanúgy elvetették, mint a szovjet javaslatot. A Pravda cikkírója, V. Borovszkij a­­zonban joggal jegyzi meg, hogy a fej­leményekért mindhárom nyugati nagy­hatalom, tehát az USA is felelős, mert az agressziót „előkészítő” összes ma­nőverekben szintén része volt. Izrael nem merészelte volna megindítani tá­madását, ha nem érezte volna maga mögött a három nyugati hatalom tá­mogatását — hangoztatja Borovszkij.­­ Az más lapra tartozik, hogy Ame­rikának nem felel meg a fegyveres konfliktus kirobbantásának időpontja — pontosan az elnökválasztás előtti napokban. Másrészt talán nincs ínyé­re az sem — amire a konfliktus ki­robbanásának körülményei utalnak —, hogy az eddig teljesen amerikai befo­lyás alatt álló Izrael ezúttal inkább az angolok kezére játszott, mint az amerikaiakéra. Az angol és francia imperialisták kockázatos kalandba bocsátkoztak E­­gyiptom megtámadásával, mert kihív­ták maguk ellen az egész világ béke­szerető közvéleményét s elsősorban az összes afrikai és ázsiai országok sza­badságra és függetlenségre vágyó né­pét. Newyorki jelentés szerint már az izraeli támadás hírére az ENSZ-ben képviselt afrikai és ázsiai országok csoportjának megbízottai gyűlést tar­tottak, amelyen kijelentették, hogy tel­jes szolidaritásukról biztosítják Egyip­tomot. Az erre vonatkozó nyilatkozat joggal mutat rá arra, hogy az izraeli támadás annál inkább elítélendő, mert Egyiptom szigorúan betartotta a fegy­­verszüneti egyezményt Nyilvánvaló, hogy az ázsiai és afrikai országok szolidaritása még fokozottabb mérték­ben érvényesül az izraeli támadás ürügye alatt kibontakozó imperialista agresszió hatása alatt. Az agresszoroknak ugyanakkor szembe kell nézniük saját országuk közvéleményével is. A­z angol konzervatív kormány ez­úttal távolról sem hivatkozhat arra, hogy — amint az fontos külpolitikai kérdésekben az angol poli­­tikai életben már szinte hagyományos lett — maga mögött tudhatja „őfelsé­ge ellenzékét“. A laburista lapok egy­­öntetűen elítélik, egyesek egyenesen őrültségnek bélyegezik az angol kor­­mány lépését. Mit mond nemcsak a laburista, hanem az egész józan angol közvélemény? Mindenekelőtt azt, hogy az Egyiptom elleni támadás Anglia el­­szánt ellenségévé teszi az egész arab világot. Felszámolja minden lehetősé­gét annak, hogy Anglia visszaszerezze közelkeleti befolyását, vagy, hogy megőrizze ennek a befolyásnak még fennálló maradványait. Ezeket az an* gol köröket mélyen és joggal aggaszt­­ja az is, hogy az angol-francia lépés megbontja a nyugati hatalmak eddig sem tökéletes egységét, aláássa az an* gol-amerikai együttműködést. S végül, de nem utolsó­­sorban, a nyílt agresz­­sziónak súlyos kihatásai lehetnek a brit nemzetközösségre, tekintve azt a határozott rokonszenvet ,amivel India, Pakisztán és Ceylon kísérték az egyip­­tomi nép és az összes arab népek füg­getlenségi törekvéseit. Az egész világ békeszerető közvéle­­ménye mélységes felháborodással fo­­gadta az Egyiptom elleni imperialista agresszió hírét. Ez a közvélemény szives­ lélekkel támogatja az arab né­pek követelését: „El a kezekkel Egyip­­tomtól!” Állítsák helyre a békét Közel- Keleten, tartsák tiszteletben Egyiptom évtizedes harcok árán kivívott függet­­lenségét és szuverenitását! — ezt kö­í­vetelik a világ összes békeszerető né­pei, ezt követeli hazánk dolgozó né­pe is! ! ÁLLÍTSÁK helyre a békét KÖZEL-KELETEN ! STAS -3152 — 52 Bigl

Next