Előre, 1956. december (10. évfolyam, 2834-2859. szám)

1956-12-01 / 2834. szám

VUdg proletárjai egyesül jätete'!, aromán népköz tars asag neptanacsainak l a p g a X. évf. 2834 sz. * 6 oldal ára 20 báni * 1956 december 1, szombat í ' l I MAI SZAMUNKBAN j l Csu En-láj nagyszabású bej * szédet mondott, az Indiai» ? parlament kft házának g képviselői előtt g .,8 8 A jugoszláv-szovjet együtt- g működés az egész bcke-jj szerető világ hasznára » vált 8 8 8 8 2d oo OO <50 OO OO OO OO OO OO 00 OO 00 OO OC OO OO 30 oo oo oo oo oo ó* Február 3-dn: Nagynemzetgyülési választások Törvényerejű rendelet o nagynamzetgyülési képviselőválasztás Időpontjának kitűzéséről és a választókerületek •zárnának és területi beosztásának meghatározásáról Tekintettel arra, hogy a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésé­nek mandátuma 1956 november 30-án lejárt és hogy az Alkotmány 39. sza­kasza értelmében a mandátum lejártától számított legfeljebb három hóna­pon belül a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége kitűzi az uj nagynemzetgyü- lési választások időpontját. Figyelembe véve, hogy a Nagy Nemzetgyűlés képviselőinek megválasz­tására vonatkozó törvény 64. szakaszának előirásai szerint a választások Időpontját legalább két hónappal a választások napja előtt ki kell tűzni; figyelembe véve ugyanakkor azt is, hogy a Román NK Nagy Nemzet- - gyűlése képviselőinek megválasztására vonatkozó törvény 14. szakasza sze- ;.rint a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége a választások időpontja kitűzésével egyidejűleg megállapítja a választókerületek számát és területi beosztá- sit; v.. ., •; 4 ­a Román Népköztársasig Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége elrendeli: 1. szakasz. — A nagynemzctgyülési képviselőválasztást 1957 február 3-án tartják. 2. szakasz. —• A nagynemzetgyülési képviselőválasztások választóke­rületeinek számát és területi beosztását a jelen törvényerejű rendelet kiegészítő részét képező melléklet határozza meg. DR. PETRI) GROZA a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke GHpORGHE MARUSI a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének titkárhelyettese A Román Népköztársaság Alkotmánya 39. szakaszának értelmében a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége a 638. számú törvényerejű rendelettel az 1957 február 3-án megtartandó nagynemzetgyülési képviselőválasztásokra, tartományok szerint az alábbiakban összesen 437 választókerületet állapit meg: (Az »Előr«” különtudósitójának telefonjelentése) Az uj nagybányai poliklinika Uj kemencesorok épülnek Vajdahunyadon Bacau tartomány 24 választókerű’et Nagybánya tartomány 18 választókerület Bukarest tartomány 39 választókerület Kolozsvár tartomány 31 választókerü et Constanta tartomány 16 választókerület Craiova tartomány 38 választókerület Galati tartomány 26 választókerület Hunyad tartomány 14 választókerület lasj tartomány 23 választókerület Nagyvárad tartomány 21 választókerület Pitesti tartomány 28 választókerület Ploesti tartomány 34 választókerület Sztálin tartomány 23 választókerület Suceava tartomány 23 választókerület Temesvár tartomány 30 választókerület Magyar Autonóm Tartomány ]8 választókerület Bukarest város 31 választókerület A választókerületek területi beosztását a 638. számú törvényerejű ren- 4 melléklete határozza meg. A vajdahunyadi kohászati kombinát vegyipari részlegén nemsokára meg­kezdi működését a kokszokémiai üzem második kemencesora. Javában folyik a harmadik kemencesor építése is: az alapozási munkát befejezték és nem­sokára hozzálátnak a falazáshoz is. A villamosolvasztókemencékkel dol­gozó uj acélüzem épitőtelepén is len­dületesen folyik a munka. A főcsar. nők szerelési munkálatait 90 százalék­ra elvégezték és összeszerelték az első villamoskemence fémszerkezetét is. Ez- az egy kemence önmagában háromszor annyi acélt fog termelni, mint a most működésben levő villamoskemencék együttvéve. A második kemencének el­készült az alapozása és megkezdték a Szovjetunióból nemrég érkezett fémré­szek összeszerelését. Jól halad a munka az uj Martin üzemben is. A főépület csarnoka már majdnem teljesen elkészült. A három futódarut működésbe helyezték s már a kemencék körül folyik a munka. A két előkészítő csarnokban befejez­ték a fémszerkezet szerelését és fel­szerelték az első 125 tonnás futódarut, a kokilla előkészítő csarnokban pedig elvégezték az alapozás felét. Megtör­téntek a kellő előkészületek annak ér­dekében hogy a tél folyamán se lan­kadjon a munkaütem. A betonozáshoz használt vizet s a betonozó gépeket megfelelő helyiségekben felmelegitik. A betonvaskovácsok is fütött helyisé­gekben fognak dolgozni. Az 1. számú kemence helyét külön fütött barakk védi a hideg ellen. Intézkedések történnek a meglévő gépek és gépcsoportok termelőképessé­gének fokozására is. Nemrég például egy uj öntőgépet szereltek fel. A fő­városi ,,23 August" üzemben gyártott gép 300—350 tonna nyersvasat önt ki kokiilákba, s ezzel megrövidíti a nagy- olvasztó kiürítéséhez szükséges időt. A 40 kilós ingotokba öntött nyersva­sat vizsugarak segítségével hütik le. A napokban adták át rendeltetésének a nagy teljesítőképességű önműködő mérlegekkel felszerelt nyersvas rak­tárt. Befejezték egy 3000 köbméteres hűtőtorony építését is. Filmbemutató a Jugoszláv SZNK kikiáltásának tizenegyedik évfordulóján A .Jugoszláv SZNK kikiáltásának tizenegyedik évfordulója alkalmából a Külföldi Kulturkapcsolatok Román In­tézete pénteken este jugoszláv film ünnepélyt rendezett a Vasile Alecsand- ri filmszínházban’. Az ünnepélyen a főváros művészeti és tudományos életének sok képvise­lője és nagyszámú közönség vett részt. Megjelent Miljutin Popovics, a bukaresti jugoszláv nagykövetség el­ső titkára, valamint a diplomáciai tes­tület több tagja is. A közönség nagy tetszéssel fogadta a „Messze van a nap" cimü filmet, a- msly a jugoszláv partizánok harcának drámaisággal teli epizódját mutatja be. A kocsi fényszórója belevág a sűrű éji sötétbe. A Dunáról hevefen. kelet, re csapó szél szembe vágja a havat. Közeledünk Budapesthez: a főváros éjsötét. Csak a kilométerkövek jelzik, hogy már itt vagyunk a Magyar Nép- köztársaság fővárosa előtt. Az ut kettéágazik, balra a ferihe­gyi repülőtérre, jobbra be a városba az Üllői utón. Ez már Kispest. Csikordul a fék. Újabb defekt. Fél nyolc. Nyolcig szabad a közlekedés Budapesten. Sötétben, esőben nekilá­tunk a szerelésnek. Egy kocsi áll meg mellettünk. — Mive! lehetek segítségükre? — a soföri becsület, a munkásszolidaritás szól hozzánk. Pedig, őszintén szólva, arra számítottunk, hogy ilyenkor kéré­sünkre nem állnak meg a kocsik. Dehát nem segíthet rajtunk. Ha csak . azzal nem, hogy tudomásunkra hozzá, hogy mától kezdve kilencig szabad közlekedni. A fényszóró csó­vája nekivágódik a kerítésnek. Siető alakok tűnnek fel a sötétségben. Há­tukon batyu, hátizsák. Igyekeznek haza. Fiatalember áll meg mellettünk. Nézi a munkánkat. Látszik rajta, szeretné, ha hamarább végeznénk és bevihetnök a városba. Kispestről az Üllői ut közepére igyekszik. — Rossz helyen álltak meg. Ez nem a legbiztonságosabb hely. A mull napokban is lövöldöztek. — Nem a legbiztonságosabb hely — ezen gondolkozom. Akkor is, amikor egy tiszti járőrkülönitmény megy el mellettünk és egy cigaretta erejéig velük is elbeszélgettünk. íme itt van­nak a budapesti biztonság őrei, az uj népi karhatalom első hírnökei. Kihalt város? ELSÓ ARANYÉRMESÜNK Pénteken a déli órákban a fő­város lüktető szivében, a „Már­cius 6" bulevárdon jártam. Már tudtam arról az örömhírről, a- mely az étér hullámain a távoli Ausztráliából, az olimpia szín­helyéről érkezett: Leon Rotman a 10.000 méteres kenu-egyesben megszerezte hazánk számára az első aranyérmet. Ez az örömhír villámgyorsan bejárta Bukares­tet, eljutott az ország távolabbi városaiba, falvaiba is. Az em­berek egymásnak adták, idegenek egymásnak gratuláltak. Tudtam, hogy hatalmas, népes sportked­velő táborunk, de csak pénteken jöttem rá igazán arra. hogy mi­lyen szeretet, megbecsülés övezi legjobb sportolóinkat. Egyetemis­tákat, munkába siető ifjakat és idősebbeket, üzleti kiszolgáló nőket vidított fel, lelkesített a hir. Megszületett az e'ső! Vár­juk a kővetkezőket! Ezeket a ki nem mondott gondolatokat olvas­tam le a már értesülték arcáról. Ki az a sportoló, mit tett, aki ennyi embernek: szerzett örömet? Leon Rotman 22 éves fiatalem­ber. Nemrég szerelt le. A kato­náéknál kezdett csak sportolni, s alig két éve, hogy kenuzik. Kö­zéptermetű szimpatikus, állandó­an vidám, igen szerény fiú. Buka­restben él, a Dinamo sportszövet­ség versenyzője. Barátai, kollégái, a szurkolók egyaránt szeretik, kedvelik. Két év nem nagy idő egy em­ber életében. Nagy sportpálya- futásnak sem mondható. Annál nagyobb Rotman pénteken elért sikerének értéke, ö volt az első román sportoló, aki Ausztráliá­ban megszerezte a legmagasabb sportkitüntetést: az olimpiai a- ranyérmet. S a második, aki va­laha aranyérmet szerzett. Tiszte­letére felkuszott hazánk zászlaja a legmagasabb árbocra, felcsen­dültek állami himnuszunk akkord­jai... S Rotman tisztelgett, feszes vigyázzállásban. Köszönetét mon­dott rendszerünknek, a néphaj. seregünknek, amely hozzásegítet­te, hogy megérje ezt a dicsősé­get Azt is el szeretném még mon­dani, hogy miután nyáron a ma­gyarországi, hires tatai tavon ve­reséget szenvedett a magyar ke: nusoktól, sokan elvesztették ben­ne bizalmukat. Rotman azonban elhatározta, hogy kiköszörüli a csorbát, kiérdemli sportkedvelő népünk nagyrabecsülését, ö bí­zott magában, s még valaki, Radu Hután az edzője. S most mind­ketten boldogak, hogy nem csa­lódtak. De ma rajtuk kívül sok tízezren örvendenek Rotman nagy sikerének. A szorgalmas, lelkiismeretes edzés, kitartás, a haza színeiért való lelkesedés meghozta a gyü­mölcsét. Valamennyi sportolónk, s Melbourneben levő olimpiko­nunk példát vehet róla. S úgy néz ki lesznek Is követői. Dobres- cu, Linca, Negrea bejutottak a döntőbe, hátha ők lesznek, akik újabb aranyérmekkel öregbítik fiatal sportmozgalmunk nemzet, közi tekintélyét. Holnap majd el­válik. Addig is üdvözö'iük az elsőt, az úttörőt, Leon Rotmant. Elküldjük neki a hazai föld, a hazai emberek forró szerencseki- vánatait. Brávó Leon, ez derék munka volt! LAZAR LÁSZLÓ Dicsőséget szereztek hazánknak Pénteken, tőlünk 20.000 kilomé­ternyi távolságra, az ötödik világ­részen, a XVI. nyári olimpiai já­tékok színhelyén sportolóink nagy­szerű küzdelemben, a világ leg­jobbjaival folyó baráti vetélkedés­ben dicsőséget szereztek hazánk­nak. A Ballarat' melletti Wen- douree-i tavon a legidegfeszitöbb kenu számban,, a 10.000 méteren Leon Rotman első helyen végzett. Néhány óra múlva fiatal kolozs­vári tőrvivónőnk, Orbán Olga, fel­lépett a győzelmi emelvényre, mint: a női tőrvívás ezüstérmese. Kevés hiányzott ahhoz, hogy ő is a leg­magasabb kitüntetést vallhassa a magáénak. A IVest Melbourne Sta-, dium ökölvívó ringjeiben soroza­tos román sikerek születtek. Mir- cea Dobrescu legyőzte az ir Cald- wellt, Nicolae Linca az Európa, bajnok angol Garganot, míg Ghe- orghe Negrea a chilei Carlos Lucast Mindhárman bejutottak a döntőbe Valamennyiüknek, de kü-\ lönösen Dobrescunak esélyei van- í nak, hogy az aranyérmet megsze­rezze. A nagyszerű sikersorozatot még tetézte Alexandru Popescu, aki a 200 méteres pillangóuszás- ban 7 amerikai, magyar és ausz­tráliai specialista, vildgklasszi- su úszóval együtt bejutott a dön­tőbe. Ezek a sportolók emlékezetessé teszik az olimpiát hazánk sport- kedvelői előtt. Ok voltak az el­sők, akik a hazaszeretet nemes ér­zésétől hevítve, soha nem tapasz­talt küzdökészséfygel bebizonyí­tották, hogy méltóak százezrekre rugó sportkedvelő táborunk meg­becsülésére. Az őket szeretettel üdvözlő dolgozóink azt kívánják, hogy a többiek is, — Balázs Jolán, Sirbu, birkózóink, tornászlánya­ink — kövessék példájukat, szár. nyalják túl eddigi teljesítményei­ket. Szerezzenek újabb és újabb dicsőséget, még több barátot iz­mosodó sportmozgalmunknak. (Részletes beszámolók a harma­dik oldalön).' Már bent jártunk a városban. Alig egy-két lámpa ég, az utcák széléig sem lehet látni. Sorra rójuk az utca. kát. Áthaladunk a Baross-téren. Itt is. akárcsak az Üllői utón romok, kiégett házak, felszedett sínek, felszedett ut. cakövek, leszakított villamosvezeté­kek. Itt működött az egyik legnépe­sebb fegyveres csoport. Főhadiszállá­suk a Baross tér 19 alatt volt. A ka- púra ki is írták- „Baross-téri főhadi­szállás". Most itt is csend van. Csak járőrök tűnnek fel néha. Senki sincs az utcán. Kihalt város ma Budapest? A Ko­csis utcából ismerkedem a várossal. Nem először ismerkedem vele. Nem gondoltam, hogy valaha Így látom vi­szont. Hogy itt még ismerkednem kell vele. Kihalt varos a Duna gyöngye? Ki- halhat.e ez a kétmilliós város, az egész ország legnagyobb ipari köz­pontja? Ahol a lakosság nagy többsé­ge a szocializmus ügye mellett áll sza­vakkal és tettekkel is. Erre a kérdésre csak holnap kapom meg a választ. Holnap és az elkövet­kező napokban, amikor én is róni lo­gom az utcákat, amikor a munkások­kal együtt igyekszem majd az üze­mekbe, amikor az^ö szavukat is halla­ni fogom. A Magyar Optikai Müvekben Kihalt város-e Budapest? — erre keresem a választ, amikor megyek ki a Kelenföldre, Magyarország egyik legnagyobb exportüzemébe, a Magyar Optikai Müvekbe. Hat óra. Mély hajnali köd telepszik rá a városra, amikor megnyílnak a gyár kapui: az éjjeli műszak munká­sai indulnak haza. 12 órát dolgoztak a nemrég bevezetett meghosszabbított váltás során. Ki gyalog, ki az üzem tehergépko. csiján indul neki az útnak. A gépek még az éjszakai műszak melegében várják a nappali váltást. Nyolc óra. Sorra benépesednek is­mét az üzem osztályai, az irodák. Fet- bugnak a motorok és sikongva indul­nak meg a gépek. A „szakik" pedig veszik át a kész gyártmányokat, az optikai és geodéziai műszereket. A Magyar Optikai müvekben folyik a munka. Budapest üzemei élnek, dol­goznak. A tanácsterem is benépesül. A gyár vezetői ülnek össze. Ok is a munkáról tárgyalnak. A munka jobb megszerve­zéséről. Szükség is van rá, hiszen teljesíte­ni akarják az évi tervet. Két hit alatt egy műszakban dolgoztak is a. havi terv 20 százalékát teljesítették. 1\Ha teljes lendülettel indul . meg a mun­ka, az .év végére behozhatják a lema­radást. Mert a Miagyar Optikai Mü vek azok közé a kisszámú budapesti vállalatok közé tartozik, amelyek a véres események után igen hamar megkezdték a termelést.November 12-én az üzem már dolgozott. Három nap alatt a munkások 60 százaléka már bejárt. Egész karaván indult meg reggelente az üzem felé. Mert az öt teherautó csak a peremvárosokban lakó munkások szállítását tudta biz­tosítani. A tanácsteremben a munkáról folyik a szó. Hiszen sok itt még a tennivaló. Eleimet osztottak a munkások között. Szenet adtak a sütőipari üzemnek és kenyeret kaptak helyette. A bölcsödé és óvoda mellé az üzem nagyszerű kulturházában iskolát rendeztek be. A munka megindult. Most már két váltásban dolgoznak. Mindez még nem elég• Igaz, hogy ma már több mint 3000 munkás jött be dolgozni, de sokan messze laknak és öt kocsi nem elég a szállításukra. Aztán nemcsak a vezetőség tárgyalt, de még sok részlegen is több vitat­kozás, tárgyalgatás folyik, mint mun. ka. Pedig hát ennek már ideje véget- vetni. Legalábbis a munkások javaré­szének ez a véleménye. S aztán az utóbbi napok pszihózi- sa sem múlt el nyomtalanul. Még vannak, akik élesztgetni próbálják. A napokban megállt a munka, mert az üzemben az a hir terjedt el, hogy Pósch Gyulát, az igazgatót és Fekete Zoltánt, az üzem egyik vezetőjét letar­tóztatták. Csak akkor indult meg is­mét a munka, amikor mindketten meg­jelentek a munkások között. Ezúttal a reakció egyik jelenleg leghasználtabb fegyvere csődött mondott. Ma a Ma­gyar Optikai Müvek munkásait már nem szedik rá olyan könnyen. Mégis a hangulat nincs teljesen rendben. Fejes Tibor, a gyár egyik régi munkása ráhibázott a lényegre, amikor kijelentette: — Sok még a lógós, az összejöve­tel. Első és. legfontosabb feladatunk, hogy teljes gőzzel nekilássunk a mun­kának. Lesznek még sötétben bujká­lok, . akik meg akarják zavarni a ren­det, de azok ellen nekünk munkások­nak kell féllépnünk. A MOM munkásai fel is léptek. A budapesti események legnehezebb pil­lanatában. Fegyveres őrséget szervez­tek a gyár védelmére. Amikor pedig holmi közönséges gonosztevők azzal fenyegették meg őket, hogy kézigrá­nátokkal verik szét az óvodát, ide is fegyveres őrséget állítottak. Amikor a legnagyobb volt a fejetlenség és a kapitalista restauráció veszélye fenye­getett. az üzem munkásai lekergették a szónoki emelvényről a kisgazdapárt képviselőjét. A Dudás-féle reakció „forradalmi bizottmányának” felhívá­sát az üzem dolgozói visszautasítot­ták és közönséges' anarchiának bélye­gezték. Amikor később sok munkásta­nács 43 órás sztrájkot hirdetett, az üzem nem csatlakozott ehhez és több mint 2000-en jelentkeztek munkára. A MOM tehát becsülettel helytállt ezekben a nehéz napokban. Ha a köz­lekedési lehetőségek megengedik, at elsők között testnek, ahol egész telje., ütőképességgel folyik maid a munka. A Magyar Szocialista Munkás­párt szervezője Gyarmati László, az üzem egyik leg. régibb kommunistája, aki az év ele­jén kerületi aktivista lett, visszatért az üzembe. Szervezi a pártot. Kommu­nista őszinteséggel beszélt a hely­zetrőt, az üzem munkásainak hangu­latáról. — Ha a párt legfelső vezetősége nem szakadt volna el a tömegektől, nem történt volna mindaz, ami tör. tént. Kétségtelen ,hogy az elmúlt he. tekben szervezett ellenforradalom ütötte fel a fejét, de mit tehettek vol. na, ha bölcs irányítók vezetik az or* szagot? A Magyar Szocialista Munkáspárt Magyar Optikai Müvek-beli szervező. je sorra beszél az emberekkel. Es a. zok bíznak benne. Ez a nyílt tekintetű, értelmes munkás, az üzeni egyik köz- ponti alakja. A pártot képviseli itt, 4 kommunisták pártját, a munkásosz. tály pártját s a szocialista kibont.iko- zást segíti elő ebben a hatalmas üzem. ben. Posch Gyula igazgató szavai a mun. kásság véleményét fejezik ki, — Minden erőmmel a munkáshata. lomért vagyok. Mi, a Magyar Optikai Müvek kommunistái tudjuk, mi a fe. ladatunk. Es ismét a munkára terelődik a szó, Kádár János legutóbbi beszéde a te* vábbi kibontakozás biztató alapja. A beszélgetést végtelenségig nyújt. Itatnák. Mindenkinek kedve van a szó. ra. Az elhangzottakból a munkavágy csendül ki. Az üzem munkásai is a vezetőség tagjai, ki nyugodtabban, ki hevesebben, mind vitázó kedvében van. Kicsit túl is beszélik a dolgokat. Da annyi mondanivalója van mindenkinek, hogy nem is csoda, ha figyelmes fül­re találnak, hogy annak mindent el akarnak mondani. Két óra. Leállnak a gépek. A mun­kacsarnokokat, a műhelyeket átöleli a csend. A Magyar Optikai Müvek mun­kásai tódulnak ki az utcára• A Fehér­vári ut benépesül. A szülök viszik ha­za ■ bölcsődés, óvodás vagy iskolás gyermekeiket. A kulturház pénztárá­ban ■ megjelenik az elárusító; holnap megkezdődik az előadás, a kulturház mozijában is. Kihalt város-e Budapest? — ezzel a gondolattal indultam útnak. Mielőtt végleges és, teljes választ kapnék, le­szögezem a ma látottakat: nem le­het kihalt város az, ahol a munkások ezrei vállalják a sok kilométeres gya- logutat is, csakhogy eljussanak az ü. zembe, ahol az óvodások gombalevest és káposztás-', kockát ebédeltek, ahol <i bölcsödé apróságai fürdetés után piskótatekerccsel maszatolják össze magukat; ahol megjelenik az emveri mosoly, ahol fiatal párok karonfogva sétálnak, akár a feltépett utcakövezet embermagasságnyi halmai között is. A Gellért-hegyröl idelátszik a páU maágat magasra tartó Szabadság-szo­bor. Budapest dolgozik — Budapest él, VAJNOVSZKI KAZMER Budapest, 1956. november 28—30. Maria llrsu élmunkás csoportja a búk aresti gyufagyárban Csütörtök délelőtt tartja fogadónap­ját Kelemen Sándor elvtárs, az Arad városi néptanács alelnöke. Az előszo­bát simogató meleggel tölti meg az elhízott, lusta macskaként duruzsoló rakott cserépkályha. Kisebb-nagyobb időközönként, hol fé­lénk, hol erőteljesebb kopogtatás hal­latszik, újabb látogató érkezik. Valahogy van, az emberek egyrésze még mindig bátortalanul, vonakodva lépi át a hivatalok küszöbét. Még él bennük a régi tisztviselőktől elszen­vedett gorombaságok keserű emléke. Az előszobában van, aki idege­sen jár fel s alá, mindegyre az órá­ját nézi, mások nyugodtabban be­(Kolozsvári telefonjelentés). — Hát tényleg igaz? Nem, nem... ez 6zinte lehetetlen... '■>. , örömkönnyeket hullató, őszülő: hajú asszony, Orbán mama fogad ezekkel a szavakkal, Nem csoda, í hogy kételkedik. Annyira nagy ö- römhir érkezett pénteken a kolozs­vári Guttenberg-utcai kis lakásba, hogy azt valóban szinte lehetetlen kételkedés nélkül fogadni. Hát hogyne, Olgi, az Orbán család és a kolozsváriak népszerű Olgija, második helyen végzett Melbour- ne-ben! Lehet ennél nagyobb őrö­met elképzelni egy édesanya szá­mára? — Jaj drága, ha tudná mennyit aggódtunk szegénykéért — mond- • ja Orbán mama. Hiába, mégiscsak messzire utazott el a kislányunk. Volt már külföldön máskor is, de ilyen messzi soha sem. Drága kis­lányom, csak már itthon lenne. Minden egyes mondata örömről tanúskodik, a lánya sikerének szív­ből örvendő édesanya szivéből fa­Hármas ünnep Orbánéknál jöjjön közbei k<-yl. Megérdemeltnek tartja kislá­nya sikerét, hiszen — mint ő is mondja —, egész évben lelkiisme­retesen készült. Ezért edzett, ké­szült lázasan minden versenyére. Lipcse, Cofno, London, Bukarest és a: többi nagy nemzetközi ver­seny színhelye, mind megannyi ál­lomását képezték olimpiai előké­születeinek. Orbán András, Olgi édesapja pedig helyeslőén bólint minden­hez. Akárcsak hitvese, ő Is büszke lányára. Büszke és egyszersmind hálás is neki. Igen, hálás. Hogy miért? Hát többek között azért, mert névnapja és 59. születésnapja alkalmából ilyen kellemes ajándé­kot szerzett neki. Hát hiszen akkor ez kettős ün­nep Orbánéknál! Sőt nem is ket­tős, hanem egyenesen hármas. András bácsinak név és születés­napja és Olginak ezüstérem... — De hiszen erre inni kell — mondja Orbán mama és már Is kiperdül a szobából, hogy néhány másodperc múlva egy kis itókával vissza. Orbán néni tölt és őzben hazaérkezik Jóska, Olgi lestvérbátyja. Együtt örvend a családdal. És a poharak összekoccannak. Ürítjük poharainkat András bácsi egészségére, valamint Olga mel- bournei és jövőbeli sikereire... Fe­nékig ürülnek a poharak, egy pil­lanatra. elhalkul a társalgás és eb­ben a percben talán mindannyian egy képet képzelünk magunk elé: Orbán Olga, a női tőrvívás máso­dik helyezettje, örömteli, a rá jel­lemző örökös mosollyal arcán fel­lép a győzelmi dobogó második fokára, hogy a romániai sportolók közül, ezen az olimpiászon első­nek átvegye az ezüstérmet. Jól van Olgi, szívből gratulá­lunk. Azt kívánjuk szüleidnek, akik mindig féltő gonddal neveltek, hogy még sok hasonló örömet él­jenek meg, neked pedig azt kíván­juk, hogy legközelebb Rómában a te aranyérmed tiszteletére eljátsz- szák állami himnuszunkat LÁSZLÓ FERENC szélgetnek. Bentről néha heves vita hangfoszlányai jutnak ki a várako­zókhoz. —• .Pontosan féltizenegyig fog tar­tani ez a gyűlés — mondja hangosan az egyik várakozó —, a múlt héten is igy volt. A hangos Jóslásnak megvan az eredményé, azonnal „‘tekintélyt” szerez gazdájának. Mindjárt körül ve­szik s érdeklődni kezdenek. Hiába, ha titkárnő nincs vagy legalább is nincs a helyén, valakihez ésak fordulni kell a különböző előzetes kérdésekkel. — Jaj, csak nehogy valami gorom­ba ember legyen —, sóhajt fel egy idősebb asszony, Friedmann Lajosné. Végre kinyílik az alelnök szobájá­nak ajtaja. Hamarabb vége lett a gyűlésnek, mint ahogiy az egyik várakozó az e- lőbb „megjósolta”. Magas, őszülő halántéku, markánsarcu férfi jelenik meg s kellemes mély hangon meg­kérdezi: — Ki az első? Az előbbi, félénk asszony, Fried- manné áll fel, bátortalanul indul az ajtó felé. Az alelnök elvtárs maga e- lött engedi be, majd barátságosan hellyel kinálja. A néni zavarban van, talán nem várt ennyi figyelmet. Za­varában csak annyit tud mondani, hogiv mindeddig még nem járt ilyen ügyben a néptanácsnál, de reméli, hogy segítenek. S aztán megnyugszik és előadja kérését, öten laknak egy kétszobás lakásban, kisgyerek is van, nehezen férnek el, szeretné, ha a nép­tanács segítene. — Tud valahol megfelelő nagyobb lakást üresen? — Nem — feleli kissé meglepődve az asszony, aztán hozzá teszi — gon­doltam, hogy a néptanács ha tud. Majd ismét sorolni kezdi érveit, hogy milyen nehéz és kellemetlen öt ember­nek két kicsi szobában lakni. Mit lehet erre válaszolni? A népta­nácsnak nincsen kiadatlan lakása. Pe­dig az. .emberek legtöbbje ilyen kérés- seljön. Ezen a napon a húsz ügyfél közül, tizenheten lakásügyben keres­ték meg a városi néptanács aielnokét. A lakásigénylők zöme minden külö. nősebb terv, javaslat nélkül állít be a végrehajtó bizottság egyik, vagy másik tagjához és többé-kevésbé meg- indokoltan nagyobb, jobb lakást kér. Az ilyeneken segíteni a legnehezebb, mert Aradon is nagy gond még a la­káshiány. Vannak olyanok is, akik kész terv­vel, javaslattal jönnek. Mihály János elvtájs például pontos címet hozott és panaszkodott, hogy a lakáshivatal illetékesei nem akarják neki kiadni a kért szobát. Kelemen Sándor kivizs­gáltatta a helyzetet és a kérést jogos­nak találta, Mihálv János rövid időn belül megkapja a lakást A képviselőt sokszor kizárólag ma­gánjellegű kérdésekkel is felkeresik. Az egyik választó például tanácsot kért, hogy az alelnök elvtárs vélemé­nye szerint, hová is lenne a legjobb középiskolába adni a fiát. Mások nyugdíj ügyben érdeklődnek. Szinte nincsen az életnek olyan területe, a- melynek problémáival ne keresnék fe! ilyen fogadóórák alkalmával a képvi­selőt. Kelemen elvtárs nyugodtan, meg­fontoltan válaszol a különböző kérdé­sekre. tanácsokat ad, s ahol lehet, se­gít az ügyes-bajos dolgok elintézésé­ben. Sokféle ember fordul meg egy ilyen fogadónapon. Vannak félénkek, meré­szek, tisztelettudók és udvariatlanok. De egyiket sem kergetik ki, senkire sem kiabálnak rá, nem fenyegetnek meg senkit. Itt a nép választottjai ül­nek, akiknek a legfőbb, legszentebb feladatuk, hogy a választókkal együt­tesen, közös erővel találják meg a különböző kérdések megoldásának módját. PÉTERFI ÁRPÁD

Next

/
Thumbnails
Contents