Előre, 1957. január (11. évfolyam, 2867-2884. szám)

1957-01-11 / 2867. szám

TÁRLAT FRANCIAORSZÁGBAN A legnagyobb sikerű csendélet az Egyiptom elleni agresszió után Amtant Mananovics. A magasbizottság összeült, hogy véleményt mondjon egy kezdő pék művéről, egy kifliről. A bizottság első tagjának első ténykedése az volt, hogy körzővel mérte ki a kiflit és megállapította: nincs szabályos mértani alakja A második megjegyezte, hogy túlságosan is péksütemény szaga van, pedig lehetne például „Quelques fleurs“ parfüm illata is. A harmadik rámutatott arra a hiányosságra, hogy a kifli semmiképpen sem azkadályozza meg a kopaszodást. A negyedik azt kifogásolta, hogy a kifli — igen ügyetlen alakja következtében — nem használható mozgó asztalok vagy szekrények alátámasztására. Minthogy a bizottság ötödik tagjának is fel kellett szólalnia, hát csak azt az észrevételt tette, hogy a kifli nem tudja kiejteni az „apus" és „anyus" szót . Az ifjú péket elkeserítette, de le nem törte a kudarc; kötelezettséget vállalt, hogy mindezt kijavítja. Már egy év leteltével bemutatta a bizottság tagjainak a megjegyzéseik szerint sütött új kiflit. Ideális köralakja volt, különféle parfümök mámorító illatát árasztotta, elősegítette a hajnövést, alá lehetett vele támasztani a mozgó asztalokat és szekrényeket és hibátlanul ejtette ki az „apu" és „anyu" szót Órákig tartó tárgyalás után a bizottság tagjai elhatározták, hogy megkóstolják a kiflit És akkor — csodák csodája! — kitűnt, hogy a kiflinek megvan minden tulajdonsága, egyet kivéve, amelyre a bizottság addig egyáltalában nem gondolt: ehetetlen volt. (Lengyelország) Váratlan akadály (Szovjetunió) Szöveg fölösleges. Kép szöveg nélkül (Németország) ( Franciaország) ( Franciaország) Kép szöveg nélkül (Jugoszlávia) — Utoljára figyelmeztetlek, hogy ne viseld állandóan a pulóveremet... ! (Dánia) Ez aztán a lepény. Nem kimondottan nagy, no de nem is kicsike. Sem nem nagyon édes, se elsózva sincs. Pont olyan, amilyennek a jó lepénynek lennie kell. Majd elfeledtem bejelenteni hogy a mámi az irodában dolgozott. Takarítón volt A mámi unokaöccse szintén az iroda alkalmazottja volt Nem lényeges, milyen hivatali leosztásban tevékenykedett, hiszen róla csak azért esik szó, mert ama bizonyos napon születésnapja lévén, a mámi remekbeszabott lepénnyel kedveskedett neki, amit elhozott a hivatalba. — Jöjjenek kedves kollegák, fogyasszuk el egészséggél — biztatta nyájasan társait az unokaöcs. A tisztviselők nehezen mozdultak meg Végül is Ivanov előadó bizonytalan léptekkel megindult a lepény felé — Ha sokat okoskodunk, még kihűl a finom falat — mondotta a többiek felé fordulva. — Abbizony -t helyeselt Petrov, a másik előadó már nyúlt is zsebkése után. — Majd én igazságosan elosztom Ekkor lépett közbe Szidorov főelőadó: — Tönkre akarnak tenni? — Mit gondolnak, megengedem, hogy az osztályvezető engedélye nélkül egyék meg a lepényt? — Előbb egy referátumot kell készítenünk. És elkészítették: „Van szerencsénk jelenteni hogy az alkalmazásunkban álló mámi egy darab lepényt állított össze, a mellékelt minta szerint. Tekintve, hogy a fentnevezett mámi behozta a fent említett lepényt a t. vezetése alatt álló iroda helyiségébe, s konkrét megevés céljára ajánlotta fel e terméket, kérjük, szíveskedjék megadni a szükséges utasításokat ebben az irányban " — Milyen lepényről van szó? — kérdezte gondterhelt arccal az osztályvezető, miután a referátumot elolvasta. — Gombáslepényről. — Gombás? — Igen, gombás. — Nem vállalhatom a felelősséget. Egyébként sincs tudomásom róla, hogy jogom lenne gombáslepényeket engedélyezni. Mire való az aligazgató? Legyen az övé a felelősségi És az osztályvezető az alábbiakat jelentette szóbelileg az aligazgatónak: — Tisztelettel jelentem, hogy a hivatalunkban dolgozó mámi egy darab lepényt állított elő, az ügycsomóhoz csatolt minta szerint Tekintve hogy a fentnevezett mámi behozta a fentemlített lepényt a munkahelyre is azt a konkrét javaslatot tette, hogy a termékét evés által fogyasszák el, kérem, szíveskedjék velem írásban közölni álláspontját ebben a kérdésben. — Miféle lepényről beszél? — kérdezte az aligazgató. — Gombásról •— Gombás?? — Az! Az aligazgató megvakarta a fületővét. — Tudja mit? — mondta végül. ■— Készítsen egy referátumot, részletes dokumentációval ellátva. Ennek alapján kikérem majd az igazgató véleményét. — Mégsem dolgozhatom szektálisan Úgy cselekszünk majd, ahogyan az igazgató helyesnek véli És valóban, Ivanov, Petrov és Szidorov napokon keresztül a dokumentáció elkészítésén dolgoztak. Megszerkesztették a lepény részletes tervét, a szükséges keresztmetszeti, ilal. és felülnézeti rajzokkal. Mellékeltek továbbá néhány statisztikai táblázatot az alapanyagok túlsúlyáról, vegyi összetételéről és egyéb műszaki adatokról, amelyek nélkül sem lett volna teljes a dokumentáció. Az osztályvezető és az aligazgató szépen elrendezték az iratokat és beterjesztenek őket az igazgatóhoz. — Mi ez? A mámi megvan, ligeti magukat? — Igen, igazgató elvtárs. — No, akkor jó étvágyat ! A másik kettő csak áll és vár. — Van még valami? — kérdi hivatalos hangon az igazgató. — Van, igazgató elvtárs — Tessék, mi a baj? — Tetszik tudni... ha lehehetne, szeretnénk, ha írásba adná döntését. — Kifelel — bömböli az igazgató — Micsoda otrombasági Hagyjanak dolgozniI .t.A lepény pedig a több napi várakozásban kemény lett, mint a kő. Többeknek beletörött a bicskája. Valaki azt javasolta hogy próbálják meg a tűzoltó-csákánnyal. A lepény bosszúja azonban nem ismer határt. Beletörött a csákány is, ami.. feltárt tárgy volt . — Jaj nekünk — siránkoztak az előadók. — Most aztán fizethetünk. — Egyszerű az ügy — mondotta fölényesen az osztályvezető, s már írtam egy ír papírra: „Van szerencsénk jelenteni, hogy a már előállított égi darab lepényt, az ebben az ügyben utólag beterjesztett iat csomóhoz mellékelt minták és tervrajzok szerint. Tisztelettel kérjük, szíveskedjenek írásbeli értéstés mellette lezárt állományból törölni (azaz egy darab tűzoltó-csákányi, amely normális felhasználási körülmények között tönkrement Ezzel egyidejűleg, idemellékelve beterjesztjük a szükséges dokumentációt és a vonatkozó jegyzőkönyvet. Miután mindezzel elkészült, az osztályvezető a jogos büszkeségtől átitatott fölényes hangon imigyen szólott: — Látják? Ezt is in intéz, tem élt (Szovjetunió)' L LAG IN A MÁM? COMBÁSftPfIVyr David Garnett : Tisztelt, Uram! Levelem célja, hogy Társaságának egy javaslatot tegyek, amelyet, remélem, komoly megfontolásra fog ajánlani. Azt hiszem, felesleges megemlítenem, hogy a társaság állatkertjét fölismerem és minden alkalommal megcsodálom. Területe terjedelmes, az épületek elrendezése pedig egyaránt megfelel a célszerűségi és kényelmi követelményeknek. Megtalálhatók bennük a csildgömb állatvilágának Csaknem összes fajtái, az emlősök egyik valóban fontos fajtája azonban hiányzik Minél többet törtem a fejemet ezen a hiányosságon, annál különösebbnek találtam az embert kihagyni a föld állatvilágából, olyan, mint Hamletet előadni — a dán herceg nélkül. Első pillanatra talán jelentéktelennek tűnik a dolog, hiszen azért gyűjtötték itt össze az állatokat, hogy éppen az ember nézegesse és tanulmányozza őket Megengedem, hogy sétálgató emberek elég gyakran láthatók az állatkertben, de véleményem szerint meggyőző érvek szólnak amellett, hogy a Társaságnak ki is kellene állítani az emberi fajnak egy példányát Elsősorban kiegészítené a gyűjteményt, másodsorban pedig olyan öszszehasonlításra késztetné az állaikért látogatóit, amely az embereknek nem mindig jut egyhamar eszükbe a maguk személyét illetőleg. Ha például, az emberi nem egy közönséges példányának ketrecét az orangután és a csimpánz között helyeznék el, bizonyára felkeltené a Nagy Majom-ház minden látogatójának. Ügyeimét. Eb- ben a helyietben kétségtelenül ezer meg ezer összehasonlításra adna alkalmat a látogatóknak, ami annál is fontosabb mivel nagyrészt éppen az ő okulásukra tartják fenn az állatkertet. Minden gyermek úgy nőne fel, hogy valóban átitatná a darwini szemlélet, és nemcsak felismerné a maga pontos helyét az állatvilágban, hanem tudatára ébredne annak is, hogy miben hasonlít a majomhoz és miben különbözik tőle Azt javasolnám, hogy egy ilyen emberpéldányt a lehetőségekhez képest a mai természetes környezetében mutassanak meg, tehát mindennapi öltözékében és valamilyen szokásos foglalatoskodása közepette Ketrecét tehát be kellene bútorozni székekkel, egy asztallal és könyvek polcosai A ketrec mögött elfut. kezekdől», három eb«e és fürdőszoba lehetősége nyújtana számára Legy ezha szükségét érzi — visszahúzódjék a hiészkedők tekintete elől. A Társaság számára felmerülő köttségek nem lennének tilságosan nagyok. Jóhiszeműségem bizonyítására . felajánlom kiállítás céljára saját személyemet, feltéve.. hogy elfogadják egyes fenntartásaimat, amelyeket bizonyára nem fognak ésszerűtlennek tartai. Tájékoztatásukra alább közlöm személyi adataimat: Faj skót. Magasság: 5 láb, 11 hüvelyk. . , Súly: ,11 stone- Hajszín: sötét. Szem. kék. . • Orr. fasorr. Kor. t. tv Szívesen szolgálnk minden további elvilágosítással, amelyeta Társaság megkivánna. Uraságod alázatos szolgája John Ciomartie (Anglia) Kart Stitzer. Egy nagyvárosi klubban értekezletre gyűltek össze az ország öszszes moziigazgatói A főigazgatótsági költségen rendezett közös ebéd étlapján libasült is szerepelt A moziigazgatók egyikének igen ízlett a sült s még egy adagot szeretett volna enni. De ahelyett, hogy kért volna, kisebb csaláshoz folyamodott: miután elfogyasztotta saját porcióját, helyet foglalt az asztalsor túlsó végénél, ahol még csak azután került volna sor a libasültre. A főigazgatósági titkár azonban észrevette és megpirongatta: — Uram, hogy merészel ilyesmit . Ez igazán hallatlan! A titkár mélyen fel volt háborodva és jogosan ... Kevés idő múltán a főigazgatósági titkár a fogorvosi rendelőben várakozva egy száz márkás bankjegyet talált. — Ilyen szerencsét! — gondolta és gyorsan kabátja zsebébe rejtette a pénzt Felesége, amikor megtudta a dolgot, alapos lelkiprédikációt tartott neki — Hallatlan! Ezt a pénzt nem tarthatod meg Ki tudja, talán épp egy szegény emberé volt. Az aszszony mélyen fel volt háborodva és jogosan. A titkár felesége pedig több mint három évvel ezelőtt egy könyvet kölcsönzött férje egyik barátjától, az ügyésztől. A könyvet azonban a többszöri baráti emlékeztetés dacára sem adta vissza — Szokatlanul sokáig tetszik olvasni — mondotta az ügyész, amikor immár erélyesen visszakövetelte a kölcsönadott könyvet, és mélyen fel volt háborodva, de jogosan... — Mindenkinek van jegye? — kérdezte jó hangosan a villamoskalauz, véletlenül pont az említett ügyész háta mögött. — Eh, mit — gondolta a törvény embere — hisz, a legközelebbi megállónál úgyis leszállók. Ezért a pár lépésért igazán nem érdemes fizetni A kalauz azonban észrevehetet valamit, s kérte, mutassa fel a jegyét, így hát kisült a disznóság. — Ez igazán nem szép dologi — pörölt a kalauz, miközben három márka büntetést szabott ki az ügyészre Mélyen fel volt háborodva és jogosan ... Másnap este éppen ez a kalauz a vendéglőben kilenc pohár sört fogyasztott. A fizetésnél pedig határozottan állította, hogy csak hat pohárral ivott, noha ebben maga sem volt egészen biztos. — Szégyellje magát! — Így a pincér, s mélyen fel volt ajtóbotod-VaNem szer ezután, egyik szabad estéjén, a pincér filottba készült. De mivel már minden jegy elkelt,, egy óvatlan pillanatban a mellékajtón, amolyan A potyautas módjára — besurrant. — Aki mer, az nyeri — gondolta magában. De nem sikerült A moziigazgató észrevette és a szó szoros értelmében kirúgta. — Csirkefogó!*- kiáltotta utána az igazgató. Mélyen fel volt háborodva és jogosan... ...Pedig a moziigazgató pontoban ugyanaz a moziigazgató volt aki az értekezleten a libasültnél akart csalni. így zárult le a gyengeségek láncolata, mert a tett hatása, egy hosszú lánc szemein keresztül, egyszer csak visszavándorol a tetteshez. Végeredményben tehát senki se higgye magát többnek, mint felebarátja, # 1 (Németország) - A kubai Janus (Szovjetunió) JÁTÉKOK JÁRMŰVEK (Franciaország) (Németország)