Előre, 1957. február (11. évfolyam, 2885-2909. szám)

1957-02-01 / 2885. szám

1957. február 1., péntek Népünk február harmadikán új kép­viselőket választ az államhatalom leg­felső szervébe, a Nagy Nemzetgyű­lésbe. Az ország demokratikus és haza­fias erői, élükön a Román Munkás­párttal, a Népi Demokrácia Frontjá­ba tömörülve vesznek részt a válasz­tásokon. Ez a front a széles néptö­megek, a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó szellemű értel­miség érdekeit és egységét képviseli. A jelenlegi választási kampány a néptömegek politikai aktivitásának és növekvő munkalendületének légköré­ben folyt le. A választók és jelöltek valamennyi találkozóján, akárcsak ezen a gyűlésen, honpolgáraink az ország igazi gazdáiként, az államfér­fiak felelősségérzetével vitatták meg államunk alapvető bel- és külpoliti­kai kérdéseit, s számos fontos gazda­sági kérdést vetettek fel.­­A dolgozók, erőteljesebben mint va­laha, kinyilvánnították a népi demokra­tikus rendszerbe vetett megingathatat­lan bizalmukat s azt az eltökéltségü­ket, hogy valóra váltják a párt és a kormány politikáját, amely a népgaz­daság fejlesztésére, a nép életszínvo­nalának további emelésére, a szocia­lista országokkal — elsősorban a Szov­jetunióval­­ való testvéri barátság és együttműködés elmélyítésére, a világ valamennyi országával való békére és együttműködésre irányul. A választási kampány alkalmat nyújt nekünk arra, hogy felmérjük az eddig megtett utat , hogy ezzel egy­idejűleg előre tekintsünk az előttünk álló feladatokra, az ország gazdasági, politikai és társadalmi kilátásaira. A népi demokratikus rendszer ura­­lomrajutása óta országunk hatalmas lépéssel halad előre. 13 évvel ezelőtt a politikai és gazdasági hatalmat a kizsákmányoló osztályok tartották ke­zükben, az ország súlyos politikai, gazdasági és kulturális elmaradottság állapotában volt. A munkásosztály és a dolgozó parasztság a tőkés és föl­desúri kizsákmányolás nehéz jármá­ban sínylődött. Ma teljességgel más a helyzet. A burzsoáziát és a földes­urakat megfosztották hatalmuktól, a gyárak, üzemek és bankok a dolgozó nép birtokába mentek át, a föld azé, aki megműveli. A hatalom az új éle­tet építő dolgozók kezében van. Bármennyit mesterkednek a ten­geren inneni és a tengeren túli imperialista körök és a szolgála­tukban álló volt tőkések és földes­­urak, senki sem lesz képes arra, hogy visszavesse a román népet a burzsoá­ földesuri rabságba. A dolgozó nép bebizonyította, hogy képes a gazdasági és a kulturális fej­lődés útján vezetni az­ országot, azon az úton, amely a dolgozók életszínvo­nalának emelkedéséhez vezet. Vegyük például a fővárosi „23 Au­gust“ rajont, önök nagyon jól tud­ják, milyen volt ez a városnegyed a felszabadulás előtt. Egy nagy fém­ipari üzem, egy cementgyár, egy tex­tilgyár és néhány más vállalat volt itt abban az időben. Mind a tőkések tulajdona volt. Sokezer munkás dolgo­zott éhbérért látástól-vakulásig ezek­ben a gyárakban. A gyárak körül, nyomorúságos házakban és vityillók­­ban éltek a dolgozók. Villanyvilágítás, vízvezeték, csatornázás nem létezett, az utcák nem voltak kikövezve. A városnegyed képe ma már egészen más. Alig lehet ráismerni a népi tu­lajdonba került gyárakra és üzemek­re. Új csarnokok épültek, a régieket átalakítottuk, korszerű gépeket szerel­tünk fel. A rajon ipari fellendülésével egyide­jűleg az emberek életmódja is meg­­változott. A szemét lerakására hasz­nált, elvadult, üres telkek helyén új lakónegyed épült. Többemeletes tömb­házakat építettünk s ezekben munká­sok laknak civilizált körülmények kö­zött. E városnegyed büszke az utóbbi é­­vekben épült forgalmas főutjára — a Bulevardul Muncii-ra —, a ,,23 Au­gust“ parkra és sportstadionra, a­­melynek helyén nemrég még gyomok­kal benőtt gödrök éktelenkedtek. Em­lékezhetnek még rá, milyen volt ennek a rajonnak a helyzete kulturális szem­pontból, amikor még Malaxa volt itt az úr. Elég ha arra gondolunk, hogy minden negyedik ember írástudatlan volt. Az Írástudatlanságot már majd­nem, teljesen felszámoltuk. Csupán ebben a választókerületben, Dob­resten, a Cutelul negyedben, Ostrovon és más helyeken új iskolák épültek, a meglévő iskolahelyiségeket kibővítet­ték, növekedett az ágyak száma az egészségügyi intézményekben. A „23 August” üzemben új poliklinika és kórház épül. Természetesen még sok a nehézség és hiányosság, sok a megoldatlan probléma. A választási kampány során tartott gyűléseken a városnegyed dol­gozói kifejtették, hogy ki kell szélesí­teni a községgazdálkodási akciókat. Sok ilyenszerű kívánalom még ebben az évben megoldódik, így például nemsokára a városrajon dolgozói új nagytermet és egyéb kulturális léte­sítményeket kapnak. A városrajon újabb gazdasági és kulturális sikereinek az a záloga, hogy az államhatalom helyi szervei szoros kapcsolatot tartsanak fenn a tömegekkel. HONPOLGÁROK! A kizsákmányoló osztályok azt a sorsot szánták hazánknak, hogy gaz­dasági szempontból örökre a külföldi trösztök és monopóliumok által leigá­­zott elmaradott ország maradjon. A felszabadulásig 12 000 földbirto­kosnak ugyanannyi földje volt hazánk­ban, mint két és félmillió parasztcsa­ládnak. Csupán a királynak 300.000 hold földje volt. Ugyanakkor sok mil­lió parasztcsaládnak egyáltalán nem volt földje, vagy csak olyan kevés, hogy még a létminimumot sem tudták maguknak biztosítani. Az ipar alacsony fejlettségi fokon állott és ésszerűtlenül volt felépítve. Villamosenergia termelésünk a máso­dik világháború előtt olyan alacsony volt, hogy csupán 0,04 kw esett egy főre. Fémtermelés szempontjából Eu­rópa legelmaradottabb országai közé tartoztunk. Gépgyártásunk még a bel­földi szükséglet 5 százalékát sem fe­dezte. A nyugati trösztök és bankárok kezükben tartották kőolajiparunk 92 százalékát, a földgáz, és villamossági ipar 95 százalékát, a fémipar 74 szá­zalékát és a vegyipar 72 százalékát. A népi demokratikus rendszer hata­­lomrajutásakor a munkásosztály párt­ja a dolgozók életszínvonalának ál­landó emelése érdekében az ország ipari és mezőgazdasági termelő erői­nek fejlesztésére mozgósította a széles dolgozó tömegeket. A népi demokratikus állam hatal­mas anyagi eszközöket fordított arra, hogy erős, szocialista ipart teremtsen Az ország gazdasági függetlensé­­gét, népgazdaságunk fejlődését és a nép jólétét csak akkor biztosít­hatjuk, ha fejlett mű­szaki alappal rendelkezünk, vagyis olyan nehéziparral, amely al­kalmas az ország óriási természeti kincseinek értékesítésére, a nemzeti jövedelem növelésére és a mezőgazda­­ság, a könnyű- és élelmiszeripar fel­lendítésére. Rendszerünk ellenségei gúnyt űztek munkásosztályunk hősies erőfeszítéseiből és azt jósolgatták, hogy az ország iparosítása csődöt fog mondani. De munkásosztályunk, a párt vezetésével, szilárd szövetségben a dolgozó parasztsággal és csaknem az egész értelmiség tevékeny támoga­tásával megmutatta, hogy képes erős népgazdaság megteremtésére, tovább­fejlesztésére és helyes irányítására. A párt politikája, a szocialista ipa­rosítás politikája helyesnek bizonyult, megfelelt az ország és a nép alapvető érdekeinek. Bármennyire kellemetlen ez a külföldre szökött tőkés uraknak és az imperialista trösztöknek , ma már erőteljes nehéziparral rendelke­­zünk, erőteljes bázisunk van tehát ah­hoz, hogy a nép javára hasznosítsuk a kőolajat, a földgázt, a kvarcitot, a ritkafémeket, az ásványi sókat, a föld és az altalaj többi kincseit. 1956 vé­gén az ország ipari termelése több mint háromszorosan felülmúlta az 1938. évit. Ma villamosenergiából három hó­nap alatt, vasércből 84 nap alatt, acélból három hónap alatt, föld­gázból 28 nap alatt termelünk any­­nyit, mint 1938-ban egy egész év alatt. Villamosenergia termelésünk 1956-ban 4,2-szer, széntermelésünk 2,3-szer, nyersvastermelésünk 4,3-szer annyi volt, mint 1938-ban A második világháború végén az or­szág kőolajtermelése évi 4 millió ton­nára csökkent. Ma kőolajiparunk é­­vente 11 millió tonna olajat termel. Népi demokratikus rendszerünk nagy vívmánya a hazai gépgyártó ipar meg­teremtése. Ennek az iparnak a segít­ségével szüntelenül bővítjük és kor­szerűsítjük az összes iparágak, a me­zőgazdaság, a szállítás és az építke­zés technikai alapját biztosítjuk az új technika bevezetését az egész nép­gazdaságba. Gépgyártó iparunk ter­melése 1955-ben négyszerese volt az 1949. évinek. Most nemcsak hogy szinte teljes egészében fedezzük belső szükségletünket, hanem ezen túlme­nően egyre nagyobb mennyiségben exportálunk gépeket és ipari felszere­léseket. 1956-ban gépexportunk értéke meghaladta az importált gépek érté­két; ebben az évben gépexportunk 4,5- szeresen meghaladja az importált gépek értékét. Mindezek mélyreható átalakulások jelei. E változások nyomán Románia elmaradott agrárországból szüntele­nül fejlődő ipari-agrár országgá vált. A nehézipar nagyméretű fejleszté­sével párhuzamosan szakadatlanul fej­lődött fogyasztási cikkeket termelő iparunk is. Ma az ország háromszor annyi szövöttárut, ötször annyi hús­terméket és húskonzervet, háromszor annyi étolajat és csaknem kétszer any­­nyi cukrot és zsiradékot termel, mint 1938-ban. A mezőgazdaság fejlesztése terén is jelentős eredményeket értünk el. Glo­bális gabonatermelésünk túlhaladja a háború előtti gabonatermelés színvo­nalát. Szocialista iparunk segítségével nagy léptekkel visszük előre a mező­­gazdaság gépesítését. Csupán az utób­bi négy év alatt körülbelül 10.000 traktort, 6000 vetőgépet, 5000 arató­gépet, 5000 cséplőgépet és kombájnt, s más mezőgazdasági felszerelést bo­csátottunk a dolgozó parasztság ren­delkezésére. A legutóbbi nagy nemzetgyűlési kép­viselőválasztások óta több százezer dolgozó parasztcsalád, követve a párt szavát, belépett a mezőgazdasági tár­sulásokba, termelőszövetkezetekbe és kollektív gazdaságokba, rátért a me­zőgazdaság szocialista átalakításának útjára, a mezőgazdasági termelés nö­veléséhez, a bőséghez vezető útra. HONPOLGÁROK! Pártunk politikájának legfőbb célja a dolgozó nép anyagi jólétének szün­telen emelése. Az első ötéves terv idején a mun­kások reálbére az átlagfizetés emelése és a fogyasztási cikkek árainak leszál­lítása folytán 28 százalékkal emelke­dett. 1956-ban több munkáskategóriá­nak megjavítottuk a fizetését, emeltük a kisfizetéseket és a kisnyugdíjakat, bevezettük a gyermekpótlékot. Az elmúlt évben az állam több mint 2 milliárd lett fordított tár­sadalombiztosítási célokra az 1949. évi 658 millió lejjel szemben. Évente egyre több dolgozót és gyer­meket küldenek állami költségen üdü­lőtelepekre és gyógyfürdőkre, úgy hogy ezeknek száma az 1949. évi 195.000-ről 1956-ban 450.000-re növe­kedett. A népi demokratikus rendszer szé­lesre tárta az oktatás és a kultúra kapuit a dolgozók milliói előtt. Az írástudatlanságot, a múltnak ezt az áitkos örökségét, csaknem teljesen fel­számoltuk. Az 1955—1956-os iskolai évtől kezdődően a városokon, munkás­központokban, a rajoni székhelyeken és a községek nagy részében bevezet­tük az általános és kötelező hétéves oktatást. Az elért eredményekre utalva, pár­tunk nyíltan feltárja a dolgozó nép előtt, hogy még számos nehézség és hiányosság tapasztalható, és hogy az életszínvonal nem növekedett az elő­irányzott mértékben. A nép életszínvonalának rendszeres javítására irányuló párt- és kormány­politika megvalósítsa szempontjából igen nagy jelentőségű az 1956 decem­beri párthatározatok valóraváltása. A plenáris ülés rámutatott arra, hogy a mezőgazdasági termelés és a köz­szükségleti javak termelése elmaradt az ipar fejlődése mögött, s ez nehéz­ségeket okoz a dolgozók ellátásában és az életszínvonal megjavításában. Figyelembe kell vennünk, hogy a vá­rosok lakossága az utóbbi években csaknem megkétszereződött, a pa­rasztság saját gabonafogyasztása pe­dig csaknem négyszeresére emelke­dett, mivel a parasztság ma sokkal jobban él, mint azelőtt. A plenáris ülés elhatározta, hogy az elkövetkező időszakban — foly­tatva a nehézipar e­sődleges fej­lesztését — a mezőgazdaság, a közszükségleti javakat termelő ipar és a lakásépítkezés rendsze­res fejlesztését állítjuk előtérbe, s ezekbe a termelési ágakba az ed­diginél jóval nagyobb anyagi és pénzeszközöket összpontosítunk. A dolgozók életszínvonalának eme­lése céljából a Román Munkáspárt Központi Vezetősége 1956 decemberé­ben megtartott plenáris ülésén elha­tározta, hogy felülvizsgálja a máso­dik ötéves terv irányelveinek egyes előírásait, olyan értelemben, hogy csökkenti az 1956—1960 évi állami beruházásokat. Ez lehetővé teszi majd, hogy a nemzeti jövedelemből nagyobb részt fordítsunk a fogyasztási alapra, a dolgozó nép anyagi és kulturális igényeinek nagyobb méretű kielégítése céljából. A párt legfőbb figyelmét szüntele­nül arra fordítja, hogy javítsa a mun­kásosztály munka- és életfeltételeit.­­A második pártkongresszus útmutatásai alapján a plenáris ülés elhatározta, hogy megjavítja a fizetési rendszert és növeli a munkások keresetét. A fizetési rendszer megjavítására tett intézkedések révén az alkal­mazottak még ebben az évben 2 és fél milliárd lejjel többet kap­nak, mint a múlt évben. A jelenlegi fizetési rendszer meg­javítása a díjszabási hálózat felülvizs­gálása révén, a munkások díjszabás szerinti fizetésének emelése, a munka­­normázás megjavítása a vállalati mun­kások, technikusok és mérnökök szé­leskörű bevonásával és részvételével fog megtörténni. Nem kétséges, hogy a munkások, technikusok és mérnökök nagyjelentő­ségű konkrét javaslatokat fognak tenni a javasolt intézkedések véglege­sítésére, hogy megtaláljuk a legmeg­felelőbb megoldást, amely egyaránt biztosítja majd a munkások kereseté­nek további növekedését és a terme­lési tevékenység megjavítását. A jelenlegi fizetési rendszer megja­vításáról szólva, hangsúlyoznom kell, hogy a lakosság jóléte csakis a ter­melés és a termelékenység növekedé­se és az önköltség csökkenése révén növekedhet. Ahhoz, hogy jobban, na­gyobb bőségben élhessünk, többet, job­bat és olcsóbban kell termelnünk. Az, hogy az életszínvonal nem emelkedett a kívánt mértékben, azzal is magya­rázható, hogy sok vállalatban a gépek nincsenek kellőképpen kihasználva, az anyagokat nem használják fel elég gazdaságosan, egyes munkások és egyes vezetőkáderek nem rendelkeznek kellő szakképzettséggel. Ez vonatkozik az ország összes gyáraira, beleértve a 23 August üzemeket és a Republica-t, a Filatura Romina de Bumbac-ot, a Cimentul-t, a Sticla-t és a rajon többi gyárát is. Az életszínvonal emelése a mi ke­zünkben van. Nem mindegy, ha ugyanaz a gép minden egyes váltás­ban tízezer lej, vagy csak ötezer lej értékű terméket ad. Meg kell tanul­nunk jobban gazdálkodni a vállala­­tokban, jobban ki­ kell használnunk a gépeket, az anyagokat, a munkaidőt és a termelési felületeket. HONPOLGÁROK! Az 1956 decemberi plenáris ülés do­kumentumaiból értesültek róla, hogy a Központi Vezetőség az árugabona ter­melését fékező körülmények elhárítása céljából úgy határozott, hogy a leg­több mezőgazdasági terméknél meg­szünteti a kötelező kvótákat és a leg­­messzebbmenően elterjeszti a felvásár­lást. E határozat alapján a város és a falu közötti csereviszony kereske­delmi alapokra, a szabad megállapo­dás alapjára helyeződik. Ez az ed­diginél nagyobb mértékben fogja ösz­tönözni a parasztságot a mezőgaz­dasági árutermelés növelésére és még­­jobban megerősíti a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Fe­lelősségteljes feladatunk a parasztsá­got hatékony támogatásban részesí­teni, hogy minél több gabonát és egyéb mezőgazdasági terméket ter­messzen, hogy egyre több terméket adjon el akár az államnak, akár a pia­con és hogy ezáltal biztosítsuk a pia­cok bőséges ellátását. A város és a falu közötti árucsere fejlesztése érdekében még több iparcikket kell küldenünk a fal­vakra. A párt és a kormány nagy súlyt he­lyez arra, hogy az összes dolgozókat a II. pártkongresszusnak a mezőgaz­dasági termelés jelentős növelésére ki­jelölt feladataira mozgósítsuk. E fel­adatok teljesítése természetesen első­sorban a mezőgazdaság dolgozóira hárul Ahhoz azonban, hogy évente legalább 15 millió tonna gabonát ter­meljünk, és jelentősen fokozzuk a többi növény terméshozamát, az ipari munkásoknak, technikusoknak, és mér­nököknek elő kell mozdítaniuk a mező­gazdasági termelés gépesítését és a műtrágyatermelés fokozását. Most, hogy a kötelező beszolgáltatá­­si rendszert a szabad megegyezésen alapuló felvásárlások fejlesztésével helyettesítjük, rendkívül megnövek­szik a mezőgazdaság szocialista szek­torának fontossága a mezőgazdasági árutermelés fokozásában és az állam központi alapjának létrehozásában Támogatnunk kell a kollektív gazdasá­gokat, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteket és a társulásokat, hogy bőséges termést érjenek el, és így je­lentős mezőgazdasági termékfeleslegük legyen, amelyet a piacon, főleg pedig az állami kereskedelmi szervek révén értékesítsenek. Az állam központi alapjának létrehozásá­ban a fő feladat az állami gazda­ságokra hárul, amelyeknek az elkövet­kező években nagy gabonatermelőkké kell válniuk. 1960-ban az állami gaz­daságoknak legalább 1 millió tonna gabonával kell hozzájárulniok az ál­lam központi alapjához. A GTA-knak is meg kell javítaniok munkájukat, job­­ban ki kell használniok gép- és trak­torállományukat, javítaniok kell a munkák minőségét és csökkenteniök kell az önköltséget. A népi demokratikus állam ezután is támogatást nyújt az egyénileg dolgozó parasztoknak, megvédi őket a kizsákmányolástól, és se­­gítséget nyújt nekik a nagyobb termés elérésében. HONPOLGÁROK! Államrendszerünk jellegzetessége a szocialista demokrácia fejlesztése, a néptömegek széleskörű részvétele, a gazdaság és az állam vezetésében. Népi demokratikus államunk alapve­tő szervezési elve a demokratikus cen­tralizmus, vagyis az egész államélet és a társadalmi-gazdasági élet egysé­ges vezetésének, az alulról jövő kez­deményezés ösztönzésével való össze­kapcsolása. Pártunk Központi Vezetőségének 1956 decemberi plenáris ülése számos olyan intézkedést dolgozott ki az ál­lamvezetésben megnyilatkozó túlzott centralizmus felszámolására. A túlzott centralizmus kiküszöbölése hatéko­nyabbá teszi a vállalatok, gazdasági szervezetek és a néptanácsok tevé­kenységét és kedvező kihatással lesz egész népgazdaságunkra. A túlzott centralizmus kiküszöbölé­se ezzel egyidejűleg maga után kell hogy vonja az állami- és terv­fegyelem megszilárdulását, a helyi szervek és a vállalatok vezető ká­dereinek biztosított nagyobb hatás,­kör fokozottabb felelősségérzettel és hozzáértéssel való betöltését. Szükségünk van arra, hogy még jobban és még hatékonyabban bevon­juk a dolgozókat a termelési kérdé­sek megoldásába és a gazdasági te­vékenység vezetésébe. Ez megköveteli a termelési értekezleteken még meg­mutatkozó formalizmus felszámolását. Biztosítanunk kell a munkások és a mérnökök tevékeny részvételét a ter­melési kérdések, a műszaki-szervezési intézkedések terveinek megbeszélésé­ben úgy, hogy minden egyes munkás véleményt nyilváníthasson és tényle­gesen hozzájárulhasson a gazdasági tevékenység megjavításához, a terv teljesítéséhez és túlszárnyalásához. Helyes irányba kell vezetnünk és köz­vetlenül a termeléssel kapcsolatos fog­lalkozások felé kell irányítanunk az ifjúságot, hogy ezzel az intézkedéssel is elősegítsük a bürokrácia elhárítását és leküzdését A néptanácsok hatáskörének kiter­jesztése maga után kell hogy vonja a képviselők és a dolgozók szélesebb­­körű részvételét a községek, a vá­rosok és az állam vezetésében, meg kell hogy szilárdítsa a néptanácsok­nak­­ az államhatalom választott és a tömegeknek felelősséggel tarto­zó szerveinek szerepét és tekintélyét. Szocialista demokráciánk a legtel­jesebb demokrácia, mert biztosítja és szavatolja minden honpolgár demo­kratikus szabadságjogainak gyakorlá­sát, a városi és falusi dolgozó töme­geknek az állam vezetésében való részvételét. A népi demokratikus állam azonban nem engedi meg, hogy a szocializmus ellenségei a dolgozó nép szocialista vívmányai ellen használják fel a de­mokratikus szabadságjogokat. Mind­azokra, akik meg akarják zavarni né­pünk békés munkáját, akik kezet e­­melnek népi demokratikus rendsze­rünkre, kíméletlenül lesújt a népi ál­lam, a dolgozók államának ereje. A demokratikus szabadságjogok a dol­gozó nép szent és sérthetetlen javai. Honpolgárok. A román népnek békére van szük­sége ahhoz, hogy megvalósíthassa gazdasági és kulturális építésének ter­veit. Az RNK ENSZ­ küldöttségének te­vékenysége konkrét megnyilvánulá­sa annak, hogy a román kormány és a román nép őszintén hozzá kí­­ván járulni a béke és a nemzet­közi együttműködés megerősítésé­­hez. Az utóbbi időben a nyugati impe­rialista körök fokozták agresszív ak­cióikat és érezhetően súlyosbították a nemzetközi helyzetet. Az Egyiptom el­leni angol-francia-izraeli agresszió, az imperialista körök kihívó beavat­kozása a magyarországi eseményekbe, továbbá az Amerikai Egyesült Álla­moknak arra irányuló akciója, hogy az úgynevezett „Eisenhower-elv” cé­gére alatt leigázzák a közeli és közép­keleti országokat — az agresszív kö­röknek azt az aggodalmat keltő szán­dékát bizonyítják, hogy újabb hábo­rúba akarják taszítani a világot Ezek az imperialista körök ugyanakkor fo­kozott felforgató tevékenységet foly­tatnak a szocialista országok ellen, megkísérelve, hogy viszályt szítsanak közöttük és aláaknázzák a szocialista tábor egységét. A békére vágyó népi erők azonban világszerte növekednek. Ezek az erők okozták az imperialisták Egyiptomban és Magyarországon, valamint a vi­lág más részein megkísérelt kaland­jainak csúfos kudarcát. A Kelet orszá­gainak nemzeti felszabadító mozgal­ma aktívabbá, átfogóbbá vált. Fejlő­dik és egyre szilárdabbá válik a dol­gozók nemzetközi harci szolidaritása. A béke megvédésének legjelentéke­nyebb ereje a szocialista országok egysége. A szocialista tábor országai közötti szilárd összetartás további e­­rősödésének jelentős tényezője a szov­jet kormány 1956 október 30-i nyilat­kozata. A szocialista tábor országai­nak kapcsolatai, amelyek teljes jog­­egyenlőségen, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartásán, a belügyekbe való kölcsönös be nem­ avatkozáson, a szoros együttműködés és testvéri segítség elvein alapulnak, valóban megingathatatlanná teszik a szocialista országok egységét. Az utóbbi időben lezajlott kétoldalú tárgyalások, a lengyel, német, csehszlovák, kínai párt- és kor­mányküldöttségek, valamint a Szovjetunió párt- és kormánykül­döttségei között, továbbá a bolgár, csehszlovák, román, magyar és szovjet kommunista és munkáspár­tok és kormányok képviselőinek ez év elején megtartott budapesti ta­lálkozása bebizonyította a szocia­lista országok tökéletes egyetértését és testvéri szolidaritását. A nyugati országok kommunista pártjainak kongresszusai és e pártok küldöttségeinek egyes szocialista or­­szágokbeli munkás- és kommunista pártok küldöttségeivel folytatott tár­gyalásai, erőteljes megnyilatkozásai voltak a nemzetközi kommunista egy­ségnek, annak a hatalmas erőnek, a­­melyet a proletár nemzetköziség esz­méi képviselnek. Az imperializmus mesterkedései el­leni harc tüzében még erősebben ösz­­szeforrnak mindazok, akik síkraszáll­­nak a béke megőrzéséért és megvédé­séért. Európában, Ázsiában, Afrikában és az egész világon száz meg száz millió embert egyesít ez a harc, politi­kai nézeteik és vallási felfogásuk kü­lönbözősége ellenére. A román nép tudja, hogy jövőjének legbiztosabb záloga a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való testvéri barátság és szövetség. A román és a szovjet kormányküldött­ség moszkvai megbeszélései, az 1956 december 3-án kiadott közös nyilatko­zat, az újabb anyagi, műszaki és pénzügyi segítség, amelyet a Szovjet­unió nyújtott nekünk, az országaink közti testvéri együttműködési és köl­csönös segélynyújtási kapcsolatokról tanúskodik és ismételten azt bizonyít­ja, hogy minden körülmények között számíthatunk a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország barátságára. Párt- és kormánypolitikánk jelentős eseménye a baráti kapcsolatok helyre­állítása állami- és pártvonalon Jugo­szláviával és a Jugoszláviai Kommu­nisták Szövetségével. Kormányunk ki óhajtja bővíteni poli­tikai, gazdasági és kulturális kapcso­latait az összes államokkal, tekintet nélkül az egyes ország társadalmi rendszerére, de elutasítunk minden beavatkozási kísérletet országunk bel­­ügyeibe. Az országok közti kapcsola­tok tartósságának alapja a kölcsönö­sen előnyös árucsere. Népköztársaságunk kormánya a béke és a nemzetközi együttműkö­dés érdekében feltétlen híve az összes országokkal való kapcsola­tok kiépítésének, a népek közti kulturális és tudományos kapcso­latok kifejlesztésének. HONPOLGÁROK! Az összes demokratikus és hazafias erők, élen a Román Munkáspárttal, munkára és harcba hívják a városi és falusi dolgozókat, hogy újabb ered­ményeket vívjunk ki népgazdaságunk felvirágoztatása és a dolgozók élet­színvonalának szüntelen emelése útján. Az a program, amelyet a Népi De­mokrácia Frontja a választók elé ter­jesztett, a szocializmus építésének, a békés munkának a programja, a bő­ségesebb élet, a béke, szeretett és bol­dog hazánk megteremtése érdekében. Népi demokratikus rendszerünk er­kölcsi-politikai egysége még sohasem volt olyan erős, mint most. A nemzeti elnyomás felszámolása és az együtt­lakó nemzetiségek teljes jogegyenlő­sége a román néppel lehetővé teszi, hogy a magyar, német, szerb és más nemzetiségű dolgozók a román dol­gozókkal együtt szivvel-lélekkel hoz­zájáruljanak a szocializmus felépíté­séhez közös hazánkban , a Román Népköztársaságban. Amikor február 3-án egységesen részt veszünk a választásokon, kinyil­vánítjuk a népi hatalom iránti mély ragaszkodásunkat, a népi demokrati­kus rendszerbe vetett törhetetlen bi­zalmunkat. A nagy nemzetgyűlési kép­viselőválasztások méginkább megszi­lárdítják a párt, a kormány és a nép egységét, és megmutatják a dolgozók­nak azt az elhatározását, hogy egész energiájukkal és alkotó képességükkel részt vesznek az új, szocialista társa­dalom megteremtésében. Éljen a Román Munkáspárt, győzel­meink kezdeményezője és szervezője 1 Éljen drága hazánk, a Román Nép­­köztársaság 1 Éljen a Népi Demokrácia Frontjá­nak választási győzelme 1 Munkára és harcra a haza felvirá­goztatásáért, népünk boldog jövő­jéért 1 Még hátra van néhány nap a vá­lasztásokig — mondotta —, de most lemérhetjük a Népi Demokrácia Front­­ja közel kéthónapi választási kampá­nyának eredményeit. Pártunk a dol­gozók iránti felelőssége tudatában nagy jelentőséget tulajdonított ennek a kampánynak. A választási kampány minden országban a politikai életet, a szokásokat, a politikai pártok, a kor­mány, az államférfiak erkölcsi arcula­tát tükrözi. A burzsoá­ földesúri rendszer idején a választási kampány egyértelmű volt a korrupcióval, a féktelen demagógia,­val. az urnalopásokkal, a halottak ,,le­­szavaztatásával”. Mindez híven tük­rözte a titikusokon, parasztokon és értelmiségieken élősködő, őket elnyo­mó burzsoá­ földesúri rendszer politi­kai életét. Ma, amikor országunkban a politikai hatalom a dolgozók kezé­ben van a választási kampány minde­nekelőtt alkalom arra, hogy a párt és a kormány a dolgozó tömegek előtt beszámoljon munkájáról, meghallgas­­sa véleményüket s jóváhagyás céljából elébük terjessze a jövőre vonatkozó terveit. A jelenlegi kampányban alig volt olyan város vagy falu, ahol az NDF jelöltjei vagy más megbízottai ne tar­­tottak volna ilyen beszámolókat. Tíz meg tízezer ember szólalt fel ezeken a gyűléseken. Javaslatokat tettek, felsorolták az eredményeket és bírála­­tot gyakoroltak. A választási kampány eredményeit összefoglalva elmondhatjuk, hogy ez a kampány minden bizonnyal előmozdítja majd az államgépezet, a néptanácsok tevékenységének megjavítását és lehetővé teszi a kormánynak, hogy megoldja a dol­gozók különböző kategóriáit fog­lalkoztató fontos kérdéseket Ez annyit jelent, hogy a tömegek részt vesznek az államügyek vezetésé­­ben; ez az igazi demokrácia. L. Rautu elvtárs ezután beszélt nép­­gazdaságunk fejlődéséről a népi ha­talom alatt, majd rámutatott arra, hogy a burzsoá­ földesúri rendszer megdöntése megnyitotta hazánk gaz­dasági fejlődésének útját, felszabadítot­ta a nép­alkotó kezdeményezését és energiáját. Országunk ipari-mező­gazdasági országgá vált, olyanná, ahol az ipar évről évre fejlődik, ez­zel biztosítva az egész gazdaság fej­lődését s az életszínvonal fokozatos, és szüntelen emelkedését. A mezőgazdasági termékekkel való ellátás tekintetében voltak és még vannak nehézségeink, mert népünk szükségletei és a fogyasztás rohamo­san növekszik, sokkal gyorsabban, mint a mezőgazdasági termelés. A múltban hazánk felvilágosult gondolkodói látták és fájlalták sze­génységünket, de azt is tudták, hogy ez a föld többet is teremhet, biz­tosíthatja a bőséget, ha nem lesz többé a bojároké és a bankároké. És ime, megértük ezt az időt. A föld ma a népnek terem, és csak tőlünk, csak a mi munkánktól függ, hogy mennyit terem. • Elegendő ha Kolozsvár tartományt vesszük és csak röviden vázoljuk az itt elért eredményeket, hogy lássuk, mit is jelent tulajdonképpen a népi demokratikus rendszer a dolgozók számára. Mennyi új vállalatot vil­lamosított és rádiósított községet, föld­gázzal ellátott falut, új kórházat és orvosi közrendelőt találunk itt, s mennyi gyerek előtt nyíltak meg az iskolák kapui ! A párt KV plenáris ülése határoza­tainak — folytatta a szónok — az in­tézkedéseknek a termelés jobb tervsze­­rűsítésére, a dolgozók fizetési rendsze­rének megjavítására, a kötelező kvó­ták megszüntetésére s a felvásárlá­sok és szerződéskötések kiterjesztésé­re az a legfőbb céljuk, hogy bizto­sítsuk népgazdaságunk további fej­lesztését és ezen az alapon az életszint­vonal emelkedését. Szilárd meggyőződésünk, hogy újabb sikerekkel és győzelmekkel tetézzük eddigi eredményeinket s minden egyes dolgozó számára biztosítjuk a jólétét Harcunk s előrehaladásunk nem könnyű dolog. Még vannak ellensé­ges elemek, akik gyűlölik a népi de­­mokratikus rendszert, gyűlölik a mun­kásosztályt és vívmányait. Államunk nem fog habozni, hogy lecsapjon a szocializmus ellenségeire s mindazok­k­ra, akik a demokratikus szabadság­­jogokkal visszaélve akadályozni pró­bálnák békés építő munkánkat A jelenlegi nemzetközi helyzetről szólva Rautu elvtárs hangsúlyozta, hogy az imperialisták, főként az ame­rikai imperialisták a nagy profitok, a gazdagodás hajszolásában agresszi­­ós, terjeszkedési politikát folytatnak. Meg akarják akadályozni a szabad né­pek fejlődését és továbbra is rab­ságban akarják tartani a szabadsá­gért küzdő népeket. Az imperialisták halálosan gyűlölik a szocializmust, a szocialista országokat, a Szovjet­uniót. Az imperialisták „fel akarják szabadítani” a szocialista országokat. De miféle szabadságot adhatnak ők? Csak nem akarják elhitetni velünk, hogy országunk augusztus 23. előtti helyzete szabadság volt ? Népünk szilárd elhatározása, hogy megvédi vívmányait. Pártunk és kormányunk arra törekszik, hogy megszilárdítsa népi demok­ratikus államunkat, erősítse ha­zánk védelmi erejét, erősítse hadseregünket, erősítse testvéri és baráti kapcsolatainkat az ösz­­szes szocialista országokkal, élü­kön a Szovjetunióval. Rautu elvtárs végül ezeket mondot­ta: Szavazatunk újra megmutatja majd ellenségeinknek és barátainknak egyaránt, mennyire egységes népünk s mennyire eltökélt szándékunk tovább harcolni, hogy jólétet, boldog életet biztosítsunk magunknak, családjaink­nak, gyermekeinknek — egész né­­pünknek, hogy hazánkban kivívjuk a szocializmus teljes győzelmét. Chivu Stoica elvtárs beszéde Leonte Rautu elvtárs beszéde ELŐRE 3 A szászrégeni szülészeti klinika új épülete. Megkezdték működésüket ultrarövid hullámú adóállomásaink • •••»e#ee«ee«ee«ee»e.«eeft • Nemrég üzembe helyezték Buka. • restben az ország első két ultrarö­­­­vid hullámú rádióadóját. Mindkét­­ adóállomás országunkban készült: • az elsőt a bukaresti műegyetemen készítették Gh. Cartianu egyetemi­­ tanár vezetésével, a másikat a b­u­­­karesti rádió egyik munkaközössége­­ állította össze Vasile Nistor mér­ •­nök irányításával. • Az új állomások szerkezetét az í egyszerűség jellemzi. Egész beren­­­­dezésük egyetlen készülékből — az ■ ultramagas frekvenciájú leadóból­­ áll. A rendes hosszú, közép vagy • rövidhullámú rádióadóktól eltérően, • az új adóállomásoknál az amplitu­•­dó-moduláció helyett frekvencia-mod •­dulációt alkalmaznak. Ez nagy elő. •­nyökkel jár: sokkal jobb az adás­­ minősége, kisebb az energiafogyasz­­­­tás és csökkennek a légköri és mű­­ű­ködési zavarok. Az új berendezés tel­­­­jes élethűséggel közvetíti az összes : : zenei hangokat, a legmagasabbaktól : a legmélyebbekig és pontosan visz.­s­szaadja az egyes hangszerek sajá­­­­­osságait. * Az ultrarövid hullámú rádióadók * további előnye az, hogy az antenná­ ? ból kisugárzó hullámokat tetszés ? szerint irányíthatjuk. • Első két ultrarövid hullámú rádió, ? adónk naponta 14 és 24 óra között • van működésben. Az egyik, 67,1 MHz­­ hullámhosszon az I. számú műsort,­­ a másik, 99,1 MHz hullámhosszon a­­ II. számú műsort közvetíti. Vételre­­ használható minden ultrarövid hul-­l­lámra berendezett rádiókészülék, to- * vábbá minden szovjet gyártmányú­­ televíziós vevőkészülék.­­ A fővárosi Radio Popular* rádió. : gyár még az idén megkezdi az ul-­­­trarövid hullámú adások vételére­­is * alkalmas román rádiókészülékek­­ gyártását. (Agerpres) • •

Next