Előre, 1957. június (11. évfolyam, 2988-3013. szám)

1957-06-01 / 2988. szám

1957. juntas 1., szombat. Mit hozott a megjavított bérezés? — Beszélgetés a Vicrometan gyár dolgozóival — Szokatlanul nagy az élénkség a gyárban. Úgy tűnik, mintha könnye­debben pörögnének az üvegfúvó pipák és a csarnokokban napi körútjukat végző mestereket a szokottnál is gyakrabban állítják meg egy-két szóra a munkások. A megjavított bérezési rendszer keretében ugyanis hat óra lesz az üvegfúvók munkanapja. Érthető tehát a szokatlan élénkség: az első na­pok ezek, amikor két órával kevesebbet dolgoznak naponta a huta munká­sai. De ezenkívül is nagy próba kezdődik most: a gyakorlatban mutatkozik meg a megjavított fizetési rendszer hozta minden változás. Ezekről beszélgetünk gyár járás közben munkásokkal, mesterekkel. KOVÁCS SÁNDOR hutamester ma­ga is tagja volt a tökéletesített bére­zés bevezetésével foglalkozó gyári fő­bizottságnak. Most szemmel láthatólag rendszerezni igyekszik azt a sok min­dent, ami mind válasz arra a kérdés­re, hogy mit is jelent részlegének a megjavított fizetési rendszer? — Kezdjük talán azzal, hogy az ü­­vegfúvók keresetében nem igen hoz változást a tökéletesített rendszer — mondja. — Részben, mert az üvegipar­ban tavaly októberben már javították a fizetéseket, másrészt meg, ha most hat órai munkával ugyanannyit keres­nek majd a munkások, mint azelőtt, már az is nagy dolog. Bizottságunk tevékenysége főleg ennek a biztosításá­­ra irányult. Valóban, a tök­életesített fizetési rendszer bevezetésének lényege az üveg­részlegen ennek a kérdésnek a helyes megoldása volt. Különösen a vezetőségnek volt felelősségteljes fela­data abban, hogy az egész munkame­netet négy váltásra állítsák át. A kí­sérleti időszakot megelőző hónapokban gondoskodtak róla, hogy ehhez meg­felelő szakembereket neveljenek. Az e­­gész átszervezés és elsősorban a mű­szaki-szervezési intézkedések közép­pontjába az óránkénti munkatermelé­kenység emelésének biztosítását he­lyezték. — Ez volt a fő szempontja a norma­­változtatásoknak is — mondja Kovács Sándor. — Volt-e, ahol szigorításra volt szükség? — Akadt az is. Hogy egy példát is mondjak: a Paltinis elnevezésű poha­raknál az egyik ékmunkás, Magyaró Szilveszter javasolt 15 százalék körüli szigorítást. De a fontosabb az volt, hogy a helytelenül kategorizált munká­kat újra kategorizáltuk­ Például a pe­nicillines üvegeket — amelyeknél kü­lönösen fontos a jó minőségű — maga­sabb kategóriába, a parfümös üvegek­kel együvé soroltuk. Beszélgetés közben meg-m­egállu­nk, érdeklődünk a munkásoktól, hogy megy-e a hatórás munkabeosztás. Biz­tatók a válaszok. VERES KÁLMÁN ÜVEGFÚVÓ, a részlegen működő albizottság tagja is erősíti ezt. — Hiányzik még a tapasztalat — mondja —, de az, hogy minden mun­ka normáját, kategorizálását felül­vizsgáltuk és javítottuk, lehetővé tette, hogy már most jó legyen a hat órás munkanap eredménye. Persze azért van még megoldatlan kérdés elég, ami mind ránk, a bizottságra vár. — Most, a kísérleti szakasz megkez­dése után, hogy működik az albizott­ságuk? — Hetente egyszer most is össze­ülünk, hogy megbeszéljük az időköz­ben tapasztaltakat. Ha esetleg javasla­tok érkeznek be, azokat is megtárgyal­juk. Búcsúzóul megkérdezzük, hogy neki magának mit jelent a két óra szabad­idő-többlet? — Nekem azt, hogy többet megyek szabad levegőre. No, már úgy értem, hogy sportolni, futballozni. Mert az üzembizottság sportfelelőse is vagyok — teszi hozzá magyarázatképpen­ Per­sze, nem mindenki labdarúgásra hasz­nálja fel a két órát. Mindenkinek mást jelent: egyiknek több alvást, másiknak több olvasást, tanulást, szórakozást. De nem is ez a fontos egyelőre, hanem az, hogy ma — a kísérleti időszakban —az üvegfúvók 70—80 százaléka (ter­mészetesen a legnehezebb munk­ahe­­lyeken dolgozók) már részesülnek eb­ben és hogy érdem szerint értékelik is. — Még csak azt szerettem volna mondani — egészíti ki mindezeket Ko­vács Sándor —, hogy szép a mi mes­terségünk és Medgyesen nagy múltja, hagyománya van. Az utóbbi időben mégis egyre kevesebb fiatal akarta megtanulni az üvegfúvást. Megnyílt az út a könnyebb pályák felé is, hát in­kább azokhoz vonzódtak. Most meg máris kezdenek visszaszállingózni azok a fiatalok, akik, bár már üvegfúvók voltak, de a nehéz munkakörülmények miatt elhagyták­ a szakmát. Nagyon biztató ez-De hozott újat a megjavított bérezés az üveggyár többi osztályának, a többi munkásoknak is. Töb­bek között Grei­ner Jánossal, a csiszolást, festést vég­­ző műhelyek egyik mesterével beszél­getünk erről. — Nálunk legalább 70—80 százalé­kos normatúlteljesítést kellett elérjen a munkás, hogy megfelelő fizetése le­gyen — mondja. — Már maga a tény, hogy ez­ a helyzet megszűnik, minőség­javítást eredményez. A normáik felül­vizsgálásának ösztönző hatása máris meglátszik: a mieink javaslatára meg­beszélést tartottunk, a huta munkásaival a minőség megjavításáért. Mert a csi­szolók, festők selejtjeinek sokszor oka a rosszul fuvott üveg. A megbeszélés eredménnyel járt: azóta tíz százalékkal esett a törésszázalék. Megtudtuk, hogy a gyári főbizott­ság ezen az osztályon is helyes ol­daláról fogta meg a­­kérdést: egész sor műszaki szervezési intézkedés fogana­tosítását irányozták elő. A minőséget amúgy is ösztönző új normák mellett többek között ezek biztosítják ma­j­d a tervteljesí­tés­t, a termelékenység eme­lését.­­ Nagyszerű példa erre a penicilli­nes üvegeket égető új kemence felsze­relése — mondja Greiner mester — Ezeket ugyanis eddig ugyanabban a kemencében égettük az arany­festésű edényekkel, — egyiket délelőtt, mási­kat délután, — és a penicillines üve­gekből felszálló klórsavgáz rontotta az aranyozás minőségét. A GYÁRRÁ ÁLTALÁNOS ÉRVÉ­NYŰEN fontos volt sok helyen az ak­kordmunka megszüntetése. Erről Popa Simion a munkaszervezési osztály ve­zetője, a főbizottság egyik tagja, mondja, hogy például a nyersanyagot keverő munkások nem dolgoznak töb­bet akkordra és megszűnt az üvegfú­vók mellett dolgozó összes segédmun­kások akkor­dírmunkája is­. A termelés végső fokon eddig is az üvegfúvóktól függött, tehát a k­ise­­gítőmu­nkák akkordbérezése nem szol­gálta a termelékenység emelkedését — magyarázza —. A megjavított rend­szer nemcsak hogy a sietség megszün­tetését hozza, hanem a technológiai folyamat pontosabb betartását is je­lenti. Az új jutalmazási rendszer u­­gyanis a fizetés 40 százalékáig terje­dő jutalmazást csak a mester és a mérnök javaslatára adja. Ezzel nő a mester tekintélye, útmutatásait job­ban követik. Sokat jelent ez a gyár­nak, mert feltétlenül hozzájárul a mi­nőség javításához. Ugyanakkor a mun­kások sem járnak rosszul MÁTRAI ERZSÉBET A közeljövőben üzembe helyezik Medg­yesen az új ablak-üveggyárat, melyet a legmodernebb gépekkel szerelnek fel. Képünkön: az épülő gyár A tartományi szövetkezeti szövetségek vezetőinek tapasztalatcseréje Marosvásárhelyen A fogyasztási szövetkezetek tartomá­nyi szövetségeinek vezetői nemrégiben Marosvásárhelyen országos tapaszta­latcserét tartottak. Az értekezlet rész­vevői elemezték a fogyasztási szövet­kezetek­­munkáját. A tapasztalatcsere részvevői elisme­réssel nyilatkoztak a Magyar Autonóm Tartomány szövetkezeti egységeinek jó munkamódszereiről. Az egyes tartományi szövetségek mun­kájában feltárt hiányosságok elemzése után tervet dolgoztak ki, amely ajánl­ja, hogy a falvak iparcikkekkel való ellátásának és a szövetkezetek pénz­ügyi helyzetének megjavítása céljából az ország összes szövetkezeti egységei alkalmazzák a Magyar Autonóm Tar­­­­tomány szövetkezeteinek tapasztalatát. Kettős román-szovjet találkozó Jó játékot, tisztes eredményt várunk labdarúgóinktól Szombaton újabb nagy erőpróba előtt áll nemzeti válogatottunk. Ellenfele, a luzsnyiki V. I. Lenin stadionban, az olimpiai bajnok szovjet nagy váloga­tott. Nem csak nekünk, hanem a vi­lág bármelyik labdarúgó-csapatának nehéz vizsga lenne a szovjet együttes elleni mérkőzés. A szovjet labdarúgók eredményeikkel, gyors, lendületes játé­kukkal nagy nemzetközi sikert, elisme­rést vívtak ki az utóbbi években. Fomin Alexandrescu Válogatottunknak azzal az elhatáro­zással, óhajjal kell pályára lépnie Moszkvában, hogy jó játékot mutasson az igényes szovjet nézőknek s tisztes eredményt vívjon ki e találkozón. A szovjet labdarúgók befejezték ké­szülődésüket. A már előre jelzett csa­patban némi változás állt be. Basaskin ez a kiváló szovjet középhátvéd felépült sérüléséből s valószínüleg ő játszik Krizsevszkij helyett. A csatársorban is változott a szovjet együttes felállítása A moszkvai Szpartak csatára, Iszajev játszik jobbszélsőt. Moszkvai híradás­ból tudtuk meg, hogy a szovjet szakve­zetők igen kemény, nehéz ellenfélnek tartják együttesünket, s azt hangoztat­ják, hogy bár jó formában van a szov­jet „11”, mégis teljes tudása szükséges az RNK elleni találkozóra. ★ Ugyancsak szombaton az Augusztus 23 stadionban labdarúgó B vá­logatottunk a szovjet B-csapattal mérkőzik. Válogatottunk legutóbbi edzőmérkőzésein is bebizonyosodott, hogy helytelen volt a múltban egy csapat gerincére építeni a váloga­tottat. A felfrissített csapat már sokkal jobb együttes benyomását keltette. A csatársor játékába új szint vitt Alexand­rescu, Suru és Zavoda játéka. B-válo­­gatottunk szombaton valószínüleg a kö­vetkező felállításban lép pályára: Dungu,— Zbircea, Brânzei, Ivanescu,— A. Vasile, Mihailescu,—P. Moldoveanu, Moldovan, Alexandrescu, Zavoda, Su­ru. (Tartalékok: Kozma, Soare, Karikás Hidisan). A szovjet csapat is befejezte készülő­déseit. Legutóbbi edzőmérkőzésén külö­nösen a csatárok mutattak jó formát. Az edzőpartner hálóját 10 remekbesza­bott góllal terhelték meg a csatárok. Különösen Frodoszov volt elemében, egymaga öt gólt rúgott. A szovjet csa­pat felállítása a következő: Belajev,­ Krutikov, Kesarev, Jerohin,—Juszt, Be­­ca,—Fomin, Fjodoszov, Mamedov, Ba­­bukin, Szabrov. A papírforma szerint mindkét mérkő­zésen a szovjet csapat az esélyesebb. Reméljük, hogy labdarúgóink a kettős román-szovjet találkozón jól szerepel­nek, tisztes eredményt vívnak ki. Úgy gondoljuk eredményes, jó játékkal meg lehet dönteni a papírformát. . . KINCSES JÓZSEF az Csütörtökön délelőtt megérkezett a szovjet B válogatott A. A. Szokolov, az össz-szövetségi labdarúgó bizottság alelnökének vezetésével. A szovjet labdarúgók remek erőnlétben és biza­kodó hangulatban tekintenek a szom­bat délutáni mérkőzés elé. Kérésünkre az alábbi üdvözlő sorokat küldik Előre olvasóinak: A szovjet labdarúgók, akik a Szov­jetunió B válogatottjának keretében érkeztek Bukarestbe,­ szívélyesen üd­­vözlik az Előre olvasóit. A Szovjetunió labdarúgó osztá­lyának helyettes elnöke ALOPOLOV (A. SZOKOLOV) Az ökölvívó Európa-bajnokság elő­döntői során újabb ragyogó román sikerek születtek. A félnehéz­súlyban Gheorghe Negrea legyőzte a cseh­szlovák Cipret és bejutott a döntőbe, ahol a bolgár Spaszov lesz az ellenfe­le. Vasile Mariutan nehézsúlyú ököl­vívó pontozással legyőzte Davidov ju­goszláv bajnokot. Mariutan a döntő­ben Abramov szovjet bajnokkal kerül össze. ELŐRE Mostanában ismét sokat foglalkozik a világsajtó Speidel tábornokkal. A Daily Express újabb eredeti okmányokat tett közzé, amelyeket lord Rus­sel, a hitlerista háborús bűnösök kérdésének egyik leghivatottabb, beava­tott szakértője bocsátott a lap munkatársának rendelkezésére. Ezek az okmányok újabb kétségtelen bizonyítékai Speidel közvetlen személyes részvételének a franciaországi kivégzésekben és deportálásokban. Az an­gol lap ezzel kapcsolatosan idézi lord Russel kijelentését: Speidel kine­vezése ,,sértés az élőkkel, gyalázat a holdakkal szemben". A Neues Deutsch­land pedig ugyancsak eredeti megcáfolhatatlan okmányok alapján leleplezi, hogy annak idején Speidel szervezte meg Sándor jugoszláv ki­rály és Banthou francia külügymi­niszter meggyilkolását, akik útjában állottak a hitlerista terjeszkedésnek. Mindez csak aláhúzza az alábbi írás időszerűségét, annak ellenére, hogy az említett újabb leleplezések előtt íródott és a Speidel-ügy régebbi momentumaival foglalkozik. Úgy surrant be Párizsba, akár a tolvaj, vagy inkább akár a többszö­rös gyilkos, aki évek múlva kényte­len visszaszállingózni tettei színhe­lyére és ott minden percben attól fél, hogy valamelyik áldozatának hozzátartozója ujjal mutat rája. Még az őrizetére kirendelt hivata­los detektívvel sem akart találkoz­ni. Ki tudja milyen ember lehet? Kívülről szolgálatkész, udvarias, franciásan kedves, belülről pedig talán engesztelhetetlen gyűlölet ég benne iránta, Speidel tábornok iránt. Elmehetett volna a régi előkelő szállodába, ahol 940-től 943-ig a német katonai parancsnokságon az ő hivatali szobája volt. Elnézhetett volna a régi, márványlapos, bordó­­diványos étterembe is. De egy ilyen terhes emlékkel teli városban jobb mindent egyszerűen csinálni és visszavonultan élni. Nagyon kicsike, nagyon jelenték­telen szállodában vett ki szobát. E­­lőzőleg megvásárolta a párizsi la­pokat, jobb és baloldaliakat és kö­zéppártiakat egyaránt. Arra volt ki­váncsi, mit írnak róla. Hans Spei­­delről, az Észak-atlanti tömb kine­vezett középeurópai parancsnokáról ne írnának valamit? A jobboldali és középpárti lapok udvariasan azt írták róla: kulturált ember. .. européer... a filozófia és a közgazdaságtudományok dokto­ra. . . Franciaország régi barát­ja ... A szociáldemokrata Populai­­re azt írta róla, hogy Speidel idejö­vetelével tulajdonképpen Francia­­ország és Németország békül ki egymással... De az embert a rossz is vonzza. Ha már megvette az új­ságokat, azt is tudni akarta, hogy mit mondanak róla az egykori el­lenállók, akikkel már 1941-ben is a­­lig lehetett bírni. Vajon a Monde-nak, a l‘Humanité­­nak, a l’Humanité Dimanche-nak melyik száma került a kezébe? Az amelyben a fénykép Speidel tábor­nokot a párizsi Eiffel-torony tövé­ben bizalmas kettesben Hitlerrel együtt ábrázolja? Vagy az a másik, ahol Von Stülpnagellel és a két francia kollaboráns miniszterrel együtt fotografálták le? Vagy ahol fakszimilében ő, Hans Speidel a né­met megszállócsapatok vezérkari főnöke szigorúan megrója a fran­cia hatóságokat, hogy ezért és ez­ért a bűntényért miért csak három franciát végeztek ki? S követeli, hogy azonnal végezzenek ki három másik francia letartóztatottat! Hogy az emberről tizenhat év távlatából miket ki nem kaparász­nak megint! Bármennyire is nyugalomra intet­te magát, bármennyire is kötélide­gei voltak, aznap este Hans Speidel tábornok bizonyára altató segítsé­gével aludt el. Hogy vajon álmá­ban is üldözték a francia túszok, a párizsi és a vidéki kivégzettek, a marhavagonokba bezsúfolt egykori gyermek- öreg- és felnőttdeportál,­tak erről sajnos olvasóimnak nem tudok beszámolni. Az biztos, hogy reggel korán éb­­redt és luxusautón — fekete Merce­des kocsin — folytatta útját tovább Fontainebleau felé. Itt mindjárt át­öltözött és beiktatása már az új, a most alakult Bundeswehr vadonatúj tábornoki egyenruhájában történt. Az ünnepségnél először a Deutsch­­land, Deutschland über allest ját­szották el és csak azután a francia himnuszt. Tisztelgett a díszszázad. A fényképészek kattogtatták a ma­sinájukat. Kérem, fogjanak kezet — kiáltotta az egyik fényképész az egymás mellett álló német és francia tábor,­nokok felé. — Kérem, én ezt nem látom szük­ségesnek ! — felelte szárazon, rövi­den Walluy francia hadseregtábor, nők. Sértés történt! Olyan sértés, a­­melyről talán a történelmi könyvek a kort ábrázoló szatirikus filmek, sőt talán a regények is megemlé­keznek majd. Walluy tábornok egy­­szerűen NEM AKART kezet fogni Hans Speidellel! Nem akarta, hogy az utókor számára így örökítsék meg. És Hans Speidel tábornok tisztán reálpolitikai indokból lenyel­te ezt a sértést! Úgy tett, mintha észre sem vette volna. Hogy vajon Hans Speidel tábor­nok a NATO középeurópai csapatai­nak most már beiktatott parancsno­ka hol tért nyugalomra aznap éjjel, erről a kiváncsi francia riporterek a lapokban egy szót sem szólnak. Csak annyit mondanak róla, hogy „udvariassági“ látogatásokat tett mindenfelé. Elsősorban amerikai parancsnokánál. Tudjuk, hogy egy ilyen náci tá­bornoknak, aki hosszú és változatos pályafutása folyamán annyi színvál­tozást, komédiát, pálfordulást csi­nált végig, aki volt a Második Biro­dalom idejében demokrata kapitány, Hitler alatt párizsi katonai attasé és a „francia nép barátja", majd később kém, majd még később a francia nép ádáz és nyílt ellensége­s szigorú hóhérja s Hitler legbizal­masabb barátja, majd azután — mi­kor már Hitler kapcára szorult — „antihitlerista összeesküvő", az utol­só hónapokban pedig „européer“ és a Nato csapatok középeurópai pa­rancsnoka — egy ilyen embernek sok bőr nincsen a képén és az a ke­vés is, ami van, valószínüleg na­gyon vastag. Ennek ellenére mégis elhiszem valamelyik francia lapnak azt a jelentését, hogy Norstadt tá­bornoknak bizalmasan bevallotta: mostani beosztását kissé kényelmet­lennek érzi... Túl sok a tüntetés el­lene ... A francia nép nem akar vagy nem tud megnyugodni. Hi­szen amíg a beiktatás tartott, aza­latt is tüntetett ellene a fontaineb­­leaui nép . .. S ő inkább lemond... De végülis nem mondott le. Meggyőzték, hogy ez a lemon­dás az utca és a kommunista párt győzelmét jelentené és semmi­esetre sem szabad bekövetkeznie. Mondom : sok bőr nincs egy ilyen náci tábornoknak a képén. De azért mégis­­ túlságosan népesek a meg­gyilkoltak árnyai. Túlságosan sok kivégzett túsznak nőtt fel azóta a gyermeke. S bármilyen civilizált is legyen egy ilyen tábornok s bármi­lyen sok doktorátusa, kitüntetése, uniformisa is legyen, Párizs városá­ban és Franciaország sok helységé­­ben túl sok keserűség fűződik a ne­véhez. Mint a porosz szellem leté­teményese és mint a német milita­­rizmus exponense túl sok sebet osz­togatott. És ezek a sebek sohasem gyógyulnak meg. Haynau tábornokot 1849 magyar­­országi hóhérát Londonban később felismerték és alaposan helyben­hagyták. Speidelnek Párizsban nem hiszem hogy ez lesz a sorsa, ő már tanult Haynau példájából. De azért azon sem fogunk csodálkozni, ha egyszer mégiscsak lemond. SZILÁGYI ANDRÁS Hans Speidel, hitlerista tiszt Hitler Útikalauza volt 1940-ben Párizsban. A THumanité Dimanche több képet közölt ebből az időből. „Ugyanaz előtt a Speidel előtt kell most Fontainebleauban feszes vigyázzba állniok a francia tiszteknek. A­­ „Deutschland über alles" elnyomja majd a Marseillaise akkordjait. ▼ ” Sikerülni fog-e Speidelnek a re­vans? ő szeretné biztosra venni. Azonban ezek a tekintetek, ez a fagyos ün-­­nepség, a falakon jelentkező feliratok nyugtalanítják: „FRANCIAORSZÁGN­AK NEM KELL SPEIDEL ­ Thuan Csen-din professzor ezután a világ mérnökei és technikusai közötti baráti kapcsolatok jelentőségéről be­szélt Az RNK Mérnökeinek és Techniku­sainak Tudományos Egyesülete — mondotta befejezésül a felszólaló — Nagy örömömre szolgál, hogy a Tudósok Világszövetségének végrehaj­tó tanácsa, nevében üdvözölhetem az önök kongresszusát és eredményes munkát kívánhatok neki. A tavalyi pekingi találkozó alkalmából támogat­tam a Román Népköztársaság Mérnö­kei és Technikusai Tudományos Egye­sületének a Világszövetséghez való csatlakozásra vonatkozó kérését. Biz­tos vagyok benne, hogy a Világszövet­ség 5. közgyűlése, amely szeptember­ben ül össze Helsinkiben, ratifikálni fogja ezt a csatlakozást. E közgyű­lés meleg fogadtatásban fogja része­síteni a román küldötteket. A Tudósok Világszövetségének ta­valyi tevékenységéről szólva a szónok megemlítette, hogy a Világszövetség „Ellenőrizhetetlen veszélyek“ címmel brosúrát adott ki, amely ismerteti az atomsugárzások hatását. A brosúra megjelenését számos országban elis­meréssel fogadták. A Világszövetség regionális értekez­leteket tartott a tudósok tevékenysé­gének gazdasági körülményeivel kap­csolatban. Az 1956 októberében Prá­gában megtartott első értekezlet a keleteurópai országokkal, a második, amelyre 1957 februárjában került sor (Folytatás az 1. oldalról) meghívásával alkalmat adott nekünk, hogy tanulhassunk a román mérnökök és tudósok értékes tapasztalataiból. Ez nagy megtiszteltetés az összkínai Tu­dományos Egyesületek Szövetsége szá­mára. Párizsban, a nyugateurópai országok­kal foglalkozott. Mindkét értekezlet értékes adatokat szolgáltatott, ame Mihai Marin mérnök, az SZKT tit­kára, a szakszervezetekbe tömörült 2 millió 400 ezer munkás, mérnök, tech­nikus és tisztviselő nevében üdvözölte a kongresszust. Mihai Marin többek között a mér­nököknek és technikusoknak műszaki­­szervezői szerepéről és a termelési ér­tekezletek fontosságáról beszélt, majd rámutatott az MTTE-körök előtt e té­ren nyíló széles lehetőségekre. Szakszervezeteink tapasztalatai — mondotta a felszólaló — azt mutatják, hogy a terv teljesítésére és túlszárnya­lására való mozgósítás leghatékonyabb formája a szocialista verseny. Meg­lyek nagyban elősegítik a szervezet tagjainak további tevékenységét. A felszólaló felkérte az MTTE-t: tá­jékoztassa tagjait a Tudósok Világszö­vetségének tevékenységéről. Csak ha a tudományos egyesületek összes tag­jai megismerik célkitűzéseinket — mondotta befejezésül a felszólaló — remélhetjük, hogy a nemzetközi együtt­működés terén megvalósíthatjuk szán­dékainkat és teljes egyetértést hozha­tunk létre a világ tudósai között. győződésünk, hogy az MTTE tagjai ezután is fel fogják karolni a szocia­lista verseny során jelentkező kezde­ményezéseket és tevékenyen előmoz­dítják a kezdeményezések általánosí­tásának különböző formáit: a tapaszta­latcseréket, tanfolyamokat és a fejlett tapasztalatok népszerűsítésének többi formáját. Me® Vagyunk győződve arról — mondatta az SZKT küldötte —, hogy a kongresszus munkálatai még na­gyobb lendületet kölcsönöznek az MTTE-körök tevékenységének és a mű­szaki haladás valóságos gócpontjai­vá változtatják őket. Dr. ing. W. S. Pringle, a Tudósok Világszövetsége képviselőjének üdvözlő beszéde A Mérnökök és Technikusok Tudományos Egyesületének II. kongresszusa Mihai Marin mérnöknek, az SZKT titkárának üdvözlő beszéde A PENZAI ÓRAGYÁR Az Előre számára írta: F. DVONJANOV Penzában épült a Szovjetunió egyik legkorszerűbb óragyára. Ma­­­gas impozáns épülete már mes­sziről feltűnik a látogatónak. Az egész épület nagy ablakaival, fásí­tott, virágos udvarával szanató­riumra hasonlít. S ha ráadásul még be is néz az ember az egyik műhelybe, s látja a fehér köpe­nyes és fehér sapkás munkásokat, nem marad kétsége afelől, hogy valamilyen egészségügyi intéz­ménybe került. De ez mégsem sza­natórium, hanem az óragyár ösz­­s­zeálllító műhelye. Ugyanilyen hamis benyomás ke­letkezhet az automata­ műhelyben is. Jobbról és balról, mint egy dísz­szemlén, sorakoznak a szerszámgé­pek. Fejünk felett a boltív, a ha­talmas ablakok, a falak gyönge visszfénye, s a makulátlan tiszta­ság kiállítási pavilonra emlékez­tet. De ez nem kiállítás, s még csak nem is laboratórium, bár szá­zas nagyító vetítőkészülékkel, mik­roszkóppal, pontos mérőkészülék­kel dolgoznak benne. A több mint 300 automata csak sajátos ritmu­sával és tompa zúgásával árulja el azt, hogy ezek a gépek működnek, rendeltetésüknek megfelelően vág­nak, gyalulnak, éleznek. Furcsának tűnik, hogy ilyen nagy műhelyben aránylag kevés ember dolgozik és a gépek maguk­ra vannak hagyatva. Igen, ezek a gépek majdnem önállóan működ­nek. Az emberek lényegében csak ellenőrzik, olykor-olykor ellátják őket anyaggal, behangolják, stb. Az itteni gépkezelők munkája alig különbözik a technikus, vagy mér­nök munkájától. A penzai óraüzem ezelőtt a „Zvezda“ márkájú karórákat gyár­totta. Most azonban fokozatosan rátért új, finom típusú órák, mint például a „Zarea" és „Kometa” márkájú női karórák gyártására is. Az új órák átmérője 20 milliméter, súlyuk nem egészen 10 gramm, szerkezetük pedig alig három és fél grammot nyom. A legnagyobb pontossággal működnek és külső­leg is jól mutatnak. Az óragyártás fő sajátossága­­ a pontosság. Ezzel pedig összefügg a technológiai folyamat nehézsége. Köznapi beszédünkben, mikor a tökéletes pontosságra hivatkozunk, azt szoktuk mondani: egy haj­szálnyira sem tért el a szükséges mérettől. Az óramunkásoktól ilyen hasonlatot soha nem hallunk. Szá­mukra egy hajszálnyi eltérés már durva selejtnek számít, így, már a gyártás jellege is megköveteli minden egyes dolgozótól azt, hogy jól ismerje munkáját, magas szak­­képzettsége legyen. S ebben nincs is hiány. Az utánpótlás a középis­kolák és technikumok végzettjeiből kerül ki. A jó alapképzettséggel rendelkező fiúk és lányok gyorsan elsajátítják a kedvelt mesterséget. Szívesen tanítják őket az idősebb szakmunkások is, akiktől sok mun­kafogást, tapasztalatot szerezhet­nek. A penzai óragyár dolgozóinak legnagyobb teljesítménye­­ az órák összeállítására létrehozott lüktető futószalag. Ők kockáztat­ták meg az óragyártás történeté­ben először, hogy az órák össze­állítását futószalagon végezzék. S a próba sikerült : fellendült az ösz­­szeállító dolgozók munkatermelé­kenysége, az évi megtakarítás pe­dig 5 millió rubelt tesz ki. A penzai óragyárat nemrég az angol óraipar képviselői látogat­ták meg. Miután megtekintették a gyárat kijelentették a Szovjetszka­­ja Rosszija tudósítójának: — Meglepett bennünket az óra­gyártás sikere önöknél, amit vi­szonylag rövid idő alatt értek el... Tudjuk, hogy az oroszok tehetsé­ges emberek, de mi még csak nem is sejtettük, hogy ily rövid idő alatt képesek volta­k ezen a téren is sa­ját iparuk kifejlesztésére. Gratu­lálunk önöknek áruik kitűnő minő­ségéhez ... Az óragyár futószalag terme

Next