Előre, 1957. november (11. évfolyam, 3117-3142. szám)
1957-11-01 / 3117. szám
1957. november 1., péntek A szocialista együttműködés gyümölcsei a gépiparban (Folytatás az 1. oldalról) szükséges műszaki dokumentáció rendkívüli fontossággal bír. Felbecsülhetetlen segítséget jelentett géptervezőink számára a Szovjetunióból kapott műszaki dokumentáció, amely lehetővé tette, hogy berendezkedjünk a legkülönbözőbb tökéletesített gépek sorozatgyártására. Szovjet dokumentáció alapján gyártja a „Iosif Ranghet“ gyár munkaközössége a kiváló román univerzális esztergapadokat, szovjet dokumentáció nyomán készülnek a nagyváradi „Infrafirea“ üzemben az univerzális gyalugépek, a brailai „Progresul“-ban talajgyaluk és ekszkavátorok, stb. Köztudomású, hogy gyárainknak népgazdasági szempontból ugyancsak rendkívül fontos egyéb termékei — a hazai gyártmányú traktorok, tehergépkocsik és mások közül sok ugyancsak az átfogó szovjet dokumentáció tanulmányozása alapján készül. Igen nagy jelentőségű tény az, hogy gépiparunk műszaki-szervezeti fejlődése és izmosodása nyomán a Román Népköztársaság egyre jobban kiszélesítette gazdasági árucseréjét a Szovjetunióval. A Szovjetunióba irányuló román kivitel árulistáján az utóbbi években gépiparunk egész sor terméke szerepel: vasúti kocsik, halászhajók, uszályok, kőolajszállító tartályhajók, kazánok és mások. Hasznos tapasztalatcsere Ezzel egyidejűleg több termelési ágban magunk is megfelelő műszaki dokumentációt bocsáthattunk a Szovjetunió rendelkezésére, a többi között vasúti tartálykocsik, lentilológépek és mások gyártása tekintetében, ami gyümölcsöző tapasztalatcserét eredményezett a szovjet és a román technikusok között. A Szovjetuniótól kapott műszaki-tudományos segélynyújtás egyik legjellemzőbb oldala a szovjet szakemberek közvetlen műszaki segítsége. A Szovjetunió és az RNK szakembereinek műszaki együttműködése a proletár nemzetköziség elveiből, a szocialista termelési kapcsolatokból fakad. A szovjet mérnökök például értékes támogatást nyújtottak nekünk a resicai kombinát első 3000 kilowattos turbináinak gyártásánál. Ugyancsak a resicai kombinátban dolgozták ki a szovjet mérnökök útbaigazítása alapján a kőolajipari berendezés tökéletesített gyártási technológiáját. A sztálinvárosi traktorüzemben szovjet szakemberek segítettek hozzá a traktoralkatrészek magas frekvenciájú árammal való edzési módszerének tanulmányozásához és alkalmazásához. Fémiparunk és gépgyártó iparunk fejlődése szempontjából nagy jelentőségű az, hogy a Szovjetunió lehetőséget adott egyes technikusainknak és mérnökeinknek, hogy a Szovjetunióban tökéletesítsék szakmai ismereteiket, így például számos mérnökünk nyert szakmai kiképzést a Szovjetunióban a turbinagyártás, a golyóscsapágygyártás, a szerszámgépgyártás, stb. terén. Ezenkívül több mint 400 romániai ifjúnak nyújtott lehetőséget arra, hogy a Szovjetunió műszaki főiskoláiban tanuljon és gépészmérnöki képesítést nyerjen. A munkamegosztás elve A Román Népköztársaság, a Szovjetunió és a többi szocialista ország közötti gazdasági együttműködés során egyre jobban kifejlődik a nemzetközi munkamegosztás szocialista rendszere. Ez a nemzetközi munkamegosztás minden országnak lehetőséget nyújt arra, hogy elsősorban azokat az iparágakat fejlessze ki, amelyek tekintetében a legkedvezőbb természeti és gazdasági adottságokkal (nyersanyagforrások, termelési tapasztalatok stb.) rendelkezik, így elkerülhető a fölösleges erő- és anyagpazarlás, ugyanakkor a sokoldalú gazdasági együttműködés jelentős előnyökkel jár. A szocialista országok közötti kooperáció biztosítja az egyes országok komplex szükségleteinek kielégítését nemcsak az egyes országokon belül, hanem az egész szocialista tábor szintjén történő szakosítás révén. Országunkban például 3000 kilowattig terjedő teljesítményű áramfejlesztő gépcsoportokat gyártunk, míg a doicesti, camanesti, ovidiui, petrozsényi, borzesti hőerőművek 12.000, 25.000 és 50.000 kilowattos gépcsoportjait a Szovjetunióból, illetve a Csehszlovák Köztársaságból hoztuk be. Berendezkedtünk rendes méretű párhuzamos esztergapadok és más szabványos típusú szerszámgépek gyártására, az egyes példányokban igényelt szerszámgépeket, valamint a különleges gépeket és gépcsoportokat ezzel szemben a baráti országok — a Szovjetunió, a Csehszlovák Köztársaság, a Német DK — ipara gyártotta számunkra. Az utóbbi években új lehetőségek mutatkoztak a szocialista tábor országainak gazdasági kooperációja számára azáltal, hogy ezek az országok még szorosabban egybehangolták gazdasági terveiket. A nemzetközi munkamegosztás fokozatos elmélyítése, amely megfelel az összes szocialista országok érdekeinek, új szakaszt nyit a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közötti együttműködési és kölcsönös segélynyújtási kapcsolatok fejlődésében. Azok az eredmények, amelyeket gépiparunk fejlődése tekintetében felmutathatunk, jórészt a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való széleskörű és hatékony gazdasági együttműködésnek köszönhetjük. Románia ipari potenciáljának növekedése ugyanakkor egyre jobban kiszélesíti a szocialista világrendszer többi országával folytatott gazdasági árucsere fejlődési lehetőségeit. Kétségtelen, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés ezentúl is döntő tényezőként segíti elő gépiparunk felelősségteljes feladatainak megoldását a népgazdaság fejlesztése és a nép életszínvonalának emelése érdekében. Gólarány: 124 — 0 (!!!) —Új Barátaik nevelődnek a nagyváradi labdarúgó pályákon — Nagyvárad egykori fémveretes labdarúgó sportjának hírnevét az utóbbi években sokszor megtépázták, de minőségi szempontból soha sem érte annyi kudarc, mint éppen a legutóbbi hónapokban. A tavalyi kupagyőztes Haladás a bajnokság nyolcadik fordulója után egyetlen árva pontjával aligha kerülheti el az utolsó helyet és az ezzel járó kiesés szomorú sorsát. Annál örvendetesebb viszont az Energia-Törekvés igyekezete, amely minden erejét az utánpótlás és a legfiatalabbaknevelésére fordítja. A napokban fejeződött be a törpe labdarúgó-bajnokság, amelyen az egyesület több csapatot szerepeltetett. Az „első“ csapat a labdarúgás történetében példátlanul álló fölénnyel nyerte a bajnokságot. Az Energia törpéi 22 mérkőzést játszottak, mindegyiket megnyerték és 44 ponttal, 124:0-ás gólaránnyal (!!!) elsők lettek. (Mit szólnak ehhez A-osztályú labdarúgó együtteseink csatárai ? — szerk. megj.) A siker kivívásában a játékosokon kívül nagy szerepet játszott Hermann Miklós edző, aki hosszú évek óta fáradhatatlanul neveli a legfiatalabbakat. — Sok tehetséges játékos került ki csapatunkból — mondja Hermann, és ha ezek mind Váradon futballoznának, akkor minden valószínűség szerint nem így állnánk De ez nem tör le bennünket. Mi tovább neveljük a játékosokat és reméljük, hogy végre sikerül majd itthon tartani saját neveltjeinket és belőlük olyan együttest összekovácsolni, amely méltóvá válik majd Nagyvárad régi hírnevéhez. A csapat intézője Major László szeretné, ha egyszer felvinnék a törpe csapatot Bukarestbe. (Nem is olyan lehetetlen igény, a labdarúgó igazgatóság valóban megtehetné. — szerk. megj.) — Előmérkőzést játszhatnánk valamelyik nagyobb nemzetközi találkozó előtt — mondja Major, lássák a fővárosban is, hogy mit dolgoztunk, mit mutathatunk fel. A Törekvés adta valamikor a román labdarugó sportnak a Ströckfivéreket, Barátkit, Csomagot, Barthát és sok, sok más hírességet. Innen indult el Spielmann is. A mai csapatból különösen Bodó Vili, Tóth József, Dozsoncki, Boros a legtehetségesebbek. Még annyit: a legfiatalabb 14, a „legöregebb“ pedig 16 éves. HALÁSZ MIKLÓS Álló sor, balról jobbra: Major intéző, Ferenczi, Váradi, Fodor, Halász, Kogán, Arnoczki, Bodó I, Hermann edző. Guggolnak: Bunta, Bodó II, Nagy, Tóth, Jermedi, Boros, Dorsonczki. A FORRADALOM VÉDELMÉBEN Amikor derengő ésszel először olvastam végig Solohov remekművét, a Csendes Dont, a stílus szépségén, a mese áradásán és az emberi sorsok gazdagságán túl valami más egyéb is megfogott és nem hagyott nyugton, gondolkodni, töprengeni késztetett. Az a le nem irt, de az egész regényből sugárzó igazság, hogy hiábavaló volt a forradalom ellen támadó fehérek számbeli fölénye néha és ágyúik, páncélkocsijaik jobb minősége a leggyakrabban, a vörösöket maga az idő, a történelem segítette végső diadalra, győzelmük magának a történelmi igazságnak kérlelhetetlen beteljesedését testesíti meg... Polgári történészek gyakran ma is ámulva állnak az oroszországi polgárháború története előtt s csodát keresnek, megfejthetetlen rejtélyt abban, hogy a minden oldalról körülkerített, tizennégy tőkés ország állig felfegyverzett seregeitől fojtogatott, belső árulóktól gyöngített Szovjetország hogyan tudott győzelmet aratni valójában az egész tőkés világ fölött. Azok, akik ama sorsdöntő időkben orosz földön éltek s a forradalmi seregekben a világ e részének uj történelmét írták, jól ismerik a titkot. Nem páncélkocsik és hadihajók titka volt ez, hanem a szíveké és az agyaké. Mert a páncél ereje véges, de az emberi szív és akarat ereje véghetetlen... Aligha volt még hadsereg, ország olyan nehéz helyzetben, mint Lenin serege, az Októberi Forradalom országa. De soha olyan elszántan, olyan tűzzel, olyan győzniakarással nem verekedett még hadsereg, mint Lenin serege. Mert soha még fegyveres kés nem védelmezett olyan nagy kincset, mint a világ első vörös hadserege: a proletárok szabadságát, minden dolgozó ember jóreménységét. Hallgatom Lenin hazai katonáinak emlékezését s Kolozsváron vagy Tordán, a kicsi családi otthonokban mintha a Csendes Don hangulata idéződne fel. Hány meg hány csatában kellett tízszeres, hússzoros túlerővel felvenniük a harcot, hányszor vonultak vissza az ellenség nyomása elől, hányszor segítette ki őket a bajból egyedül csak vitézségük és leleményességük s mégis, öszszességükben, egészükben világtörténelmi győzelem mozaikkockái ezek az emlékek. Átsüt rajtuk az egykori vörös harcosok rendíthetetlen hite és bátorsága, amely csak nagy ügyből fakadhat s igaz emberek sajátja lehet. Kicsendül ezekből az emlékekből a forradalmárok vasfegyelme és mélységes embersége. A harcok történetei is emberi arcokat, vonásokat rajzolnak ki. Kövessük hát emlékezésüket... 1918 nyarán Perm városában a volt foglyokból nemzetközi hadosztályt szerveztek Kolcsak seregei ellen — emlékezik vissza a negyven évvel ezelőtti küzdelmekre Székely András. — Én is beálltam az egyik zászlóaljba. Egységünk az uráli vasútvonal mentén, Liszva környékén esett át a tűzkeresztségen. A legnehezebb frontszakaszok egyike volt az, az ellenség számbelileg is fölényben volt s alaposan el volt látva modern fegyverzettel. A mi fegyvereink bizony kimustrált öreg karabélyok voltak, csak egy-két osztagnak sikerült géppuskát szereznie. Mivel pótolhattuk hát a hiányzó felszerelést? Hitünkkel, lelkesedésünkkel, meg acélos fegyelemmel. Nagy dolog az a harcok hevében. A zászlóalj minden egyes tagja át is érezte, hogy csak a legerősebb forradalmi fegyelem vezethet győzelemhez. És nekünk a győzelem az életet jelentette. A parancsnokunk szava szent volt hát számunkra. És az összeforrottság lebírhatatlan erőt adott. Egymás után foglaltuk el a városokat, falvakat. — Különösen ádáz tusa folyt egy Kin nevű vasúti állomás birtoklásáért. Az időjárás is mintha Kolcsak mellé szegődött volna. Az örökös viharokat és a rendkívül hűvös éjszakákat, a gyors hőmérséklet-változásokat nehezen szoktuk meg mi, közép-európaiak. A Kolcsak-osztagok kihasználták fölényüket és helyzeti előnyüket s elfoglalták az állomást. Ha a kezükben marad, megbénul az urálivasútvonal forgalma. Egyetlen eszköz maradt a kezünkben a győzelemhez, az önfeláldozó harci akarat és a vasfegyelem. Mind a kettő megvolt bennünk s néhány nap múlva Kin állomása a vörösek kezén volt ismét. Most már végképp. Kolcsak zsoldosai futottak, amerre láttak, még a fegyvereiket is jórészt eldobálták... Csiky János Szibériában harcolt a szovjethatalomért, így emlékszik viszsza a vörös egységek egyik vitéz tettére, a túlerőben lévő ellenség megfutamítására. A japán segítséggel Csitánál beékelődött fehérgárdisták hónapokon át akadályozták a szovjet főerők és a távol-keleti partizánhadsereg egyesülését. A mi egységünknek kellett elősegítenie az egyesülést. Nyerzsinszkből vonaton indultunk el délnyugat felé. Másnap délután már támadásra fejlődtünk fel. Szemjonov kozákjait könnyűszerrel leszorítottuk az Amur-vasútról, de a két vasútvonal találkozásánál jól beépített állásokból öt páncélvonat ontotta ránk a tüzet. Többször is megrohamoztuk az állásokat, de a nagy tüzérségi tűzzel szemben tehetetlenek voltunk. Aztán a második nap egy kis berozsdásodott tank került a kezünkbe, amelyet géppuskásaink hamar rendbehoztak és az éj leple alatt lőtávolba helyeztünk el. Másnap reggel az egyetlen tankágyunk megkezdte a tüzelést az öt hatalmas páncélvonat ellen. Egy lövedékünk átütötte az egyik vonat páncélzatát. Nosza, lett erre riadalom a fehérek között. Gyalogosaink meg kihasználták a fehérek pillanatnyi zavarát, elsöprő támadással elfoglaltak két páncélvonatot. A másik három alig bírt elmenekülni Mandzsúria felé... A nemzetközi zászlóaljak ilyen haditettekkel szereztek félelmetes hírt maguknak a fehérek között. Varga Gyula meséli visszaemlékezései során, hogy egy alkalommal egy aránylag kisszámú, alig negyven emberből álló vörös különítmény — nagyrészt volt foglyokból lett önkéntesek — közel ötszáz főnyi kozákegységet ejtett fogságba. Nem csoda tehát, hogy az ellenforradalmi tábornokok egyik legfőbb gondja, terve volt a nemzetközi zászlóaljak megsemmisítése. Illetve csak szerették volna megsemmisíteni őket. A „III. Internacionálé“ elnevezésű ezred ellen, amelyhez Varga Gyula is tartozott, holcsak egy ízben válogatott egységet állított össze, kizárólag csak tisztekből álló ezredet, az úgynevezett zalotai polkát, „aranyezredet“. — Hamarosan értesültünk, hogy a tiszti ezred ellenünk készülődik — formálja szavakba emlékeit Varga Gyula. — Nem akartuk bevárni a támadást, mi indultunk rohamra. Tudtuk, hogy élet-halálharc ez, ebből az ütközetből csak győztesen vagy halva kerülhetünk ki. Hatalmas hurrázással körülzártuk az „aranyezredet“, nagy elszántsággal megrohamoztuk az állásait. Keserves, ádáz küzdelem volt. A nemzetközi ezred emberei soha olyan elszántan nem verekedtek, mint akkor. De hamarosan csak hírmondó maradt a tiszti ezredből... Kolcsak reménysége egyetlen nap amiatt szertefoszlott... A vörös egységek nagy önfeláldozása névtelen forradalmárok egyéni vitézségéből tevődött össze. Túri Sándor élete mintha e névtelenek sorsát, történetét példázni. A reszki fogolytáborban állt be a vörös gárdisták közé. Félelmetes híre volt itt a vörös gárdának. A fehérek jó ideig nem is mertek betörni a városba, csak a környékén ólálkodtak. Egy alkalommal ugyanis alapos leckét kaptak a gárdistáktól.Négyszer annyi fehér lázadó jött a város őrsége ellen, mint amennyien Jeszk védői voltak. S a vörös gárdák mégis szétverték a négyszeres túlerőben lévő ellenséget, a támadók egyharmadát megsemmisítették, a többi meg hanyatt homlok menekült előlük. — Ekkor már reguláris hadseregbe voltunk szerveződve s nemsokára hajóra szálltunk, hogy az Ukrajnában előnyomuló németek ellen menjünk harcba. De mikor Mariupolban partra akartünk szállni, a város már a németek kezén volt. Elkéstünk. Vissza kellett fordulnunk s újra reszkbe hajóztunk. Itt tétlenségre voltunk kárhoztatva, körül voltunk kerítve. Túri Sándor egyik barátjával a sztavropolszki vonalon elindult és meg sem állt Caricinig. Hallották, hogy ott új nemzetközi zászlóaljat szerveznek éppen. Javarészt erdélyi magyarok és románok voltak a zászlóaljban. A parancsnok egy Dundics nevű bosnyák forradalmár lett, az egyik század parancsnoka pedig Aranyosi-Zon Sándor, akit a kolozsváriak jól ismertek, a háború előtt a famunkás szövetség titkára volt idehaza. Az újonnan szervezett zászlóalj 1918 nyarán előbb Denyikin, majd Krasznov generális ellen harcolt, Carkcin körül. A harc a városért folyt. A vörösek számára létszükséglet volt Cáriéi, hiszen ha a fehérek kezére kerül, elvágják a volgai viziutat s megkaparintanak egy igen fontos hadianyaggyárat. — Ekkor avatkoztak be a küzdelembe Bugyonnij és Vorosilov lovasai — folytatja Túri Sándor. — Fergeteges ellentámadásukkal valósággal elsöpörték a fehéreket. Carkcin felszabadult az ellenséges gyűrűből. A harc azonban nem ért véget. A lázadó doni kozákok hol itt, hol ott ütötték fel a fejüket. A vörös katonák, gyakran három éjjel és három nap le sem hunyták a szemüket, egyfolytában csatáztak. Egy ilyen csatában szerezte Túri Sándor arcának forradásait és üvegszemét. De e forradások árát a kozákok drágán fizették meg. 1918 késő őszén történt. Az erős kozák nyomás miatt a vörösök parancsnoka elrendelte a visszavonulást. Túri Sándor néhány társával utolsónak maradt, hogy fedezze a visszavonulást. — Egyszerre azt vettem észre, hogy egyedül maradtam a Kuznyec falu és a Kuznyec folyó közötti mezőn. Szemben velem a kozákok, lehettek vagy kétszázötvenen. A falu felöl jöttek, amelyet mi az előbb adtunk fel. A mi egységeink közben biztonságos helyre, a folyó mögé húzódtak vissza. Ha egyedül maradtam, egyedül harcolok — gondoltam s nem is volt sok idő a töprengésre.Töltöttem, lőttem, egy fa mögül tüzeltem. Dőltek a kozákok jobbra, dőltek balra, azt hitték, hogy erős vörös egység áll szemben velük, mert tanakodtak, aztán csatárláncba fejlődtek és rohamra indultak. Hirtelen elöl, hátul, mindenütt kozákok voltak körülöttem. Kihúzott kardjukkal ütöttek-vágtak ,ahol csak értek. A fegyver kiesett a kezemből. Az egyik vágás a bal kezemet érte, a másik a szemem fölött a homlokomat, a harmadik a tarkómat. Aztán záporoztak az ütések, ki tudta volna azt megszámolni. Eldőltem ernyedten. A kozákok kapitánya fölém hajolt s csak ennyit mondott : — Elég ez neki, gyerünk tovább! Ott hagytak s indultak a trénszekerek felé, a hídhoz. Vagy kétszáz trénszekér állt sorjában, a mieink hagyták ott, nem volt idejük átvinni a hídon. Nem, a trén nem kerülhet a kozákok kezébe. S különben is, ha átjutnak a hídon, hátukba kerülnek a mieinknek. Utolsó erőmet összeszedve kúszni kezdtem a folyó felé. Erőm nem volt ahhoz, hogy felemelkedjek, homlokomról a bőr rátapadt a szememre, éreztem, hogy csupa vér vagyok. De nem értem rá törődni vele. Át kell jutnom a folyón. Bármi áron át kell jutnom. Szerencsére a víz azon a helyen nem volt mély s nemsokára már a parancsnokom előtt voltam. Futottak hozzám, kötözték a sebeimet s közben volt anyngi erőm, hogy elmondjam, merre tartanak a kozákok. A többit másnap tudtam meg a kórházban. Egy sebesült társam mesélte, hogy lovasaink a kozákok mögé kerültek s mig azok a trénszekerekkel bajlódtak, megsemmisítették őket. Egy ember hite és önfeláldozása, konok kitartása győzelemhez segített egy egész egységet. Keménység, elszántság jellemezte a vörös katonákat, de ugyanakkor mély emberség élt, tiszta szív dobogott bennük. Hadd idézzem újra Székely András emlékezését. — 1918 december 24-én történt. Perm környékén az egyik Káma-hidat őriztük. Kolcsak közeledett a város felé, útja csak ezen a hídon vezethetett át, ezért aztán életre-halálra védelmeztük. Csikorgó hideg volt, 40 fokot mutatott a hőmérő. A hídon csak a vöröskeresztes vonatok haladhattak át, amelyek sebesülteket és betegeket szállítottak. Az ellenség nagy erővel közeledett a város felé, tüzérsége már lőtte is a hidat. Szerencsére minden golyó a Róma befagyott medrébe hullott. S ekkor észrevettük, hogy egy vöröskeresztes kocsi, tele sebesültekkel valamiképpen leakadt a szerelvényről és ott maradt a híd közepén. Tudtuk, hogy sokáig már nem tarthatjuk a hidat s azt is tudtuk, hogy még előbb eltalálhatta valamelyik ágyugolyó. Gyorsan kellett cselekedni. A városban egyetlen mozdony volt már csak, a vörös katonák felültek rá s a mind jobban erősödő golyózáporban ráhajtottak a hidra. Ágyulövedékek csapkodtak körülöttük, mint ítéletidőben úgy dübörgőn a föld és az ég. De a vörös katonák most nem törődtek a röpködő halállal. A sebesültekkel tele vasúti kocsit épségben elvontatták a hídról.„ Nagy események apró mozdnatai, amelyek talán nincsenek feljegyezve a történelmi krónikákban, de kitörölhetetlenül élnek nemcsak az egykori hazai vörös katonák, hanem egész népünk emlékezetében. Túri Sándor, Székely András, Gherdan Ioan, Csiky János, Varga Gyula és a többiek az egész ország tiszteletét, az egész nép szeretetét érezhetik feléjük sugározni. Élettörténetük egész népünk élményévé tette azokat a nagy időket, amelyek negyven esztendővel ezelőtt orosz földön az új világ útját nyitották meg. Ennek az uj világnak veterán harcosait tiszteljük bennük. (Folytatjuk) BEKE GYÖRGY ZOE BAICOIANU, 1917 ELŐRE lta. Apostol elvtárs fogadta a brazíliai szakszervezeti küldötteket Gheorghe Apostol elvtárs, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, csütörtök délben az SZKT titkárságán fogadta a brazíliai szakszervezeti aktivisták csoportját. A fogadáson jelen volt Anton Moisescu elvtárs, az SZKT titkára, és Petre Barbulescu elvtárs, az SZKT nemzetközi kapcsolataival foglalkozó ügyosztály vezetője. Gheorgiae Apostol elvtárs üdvözölte a vendégeket, majd hangsúlyozta, hogy a brazíliai szakszervezeti aktivisták romániai látogatása újabb lehetőséget nyújtott a kölcsönös megismerésre, s a két ország szakszervezetei jelenlegi kapcsolatainak elmélyítésére és fejlesztésére. A brazil vendégek vázolták Brazília gazdasági helyzetét és a munkások életkörülményeit, beszámoltak országuk szakszervezeti mozgalmáról, annak jelenlegi célkitűzéseiről és távlatairól. A vendégek a továbbiak során beszéltek romániai élményeikről, majd hangsúlyozták, hogy a brazíliai szakszervezeteknek érdeke, hogy minél szorosabb kapcsolatot tartsanak fenn a romániai szakszervezetekkel Megérkeztek a görög válogatott labdarúgók Csütörtökön este megérkezett a fővárosba a görög válogatott labdarúgó csapat. A görög csapat vasárnap a világbajnoksági selejtezők során a Román Népköztársaság válogatottjával mérkőzik. A baneasai repülőtéren a görög labdarúgókat az országos sportszövetség, a labdarúgó szövetség képviselői és újságírók fogadták. ---------- RÖVIDEN ■ Asztali teniszezőink igen gazdag nemzetközi műsor előtt állnak. November 8—10 között Zágrábban indulnak Jugoszlávia nemzetközi bajnokságán, a hónap végén pedig a skandináv bajnokságon vesznek részt. December 7—8-án a dán közönség előtt mutatkoznak be, s 10—12 között Berlinben szerepelnek. A zágrábi versenyre — amelyen Európa szinte valamennyi számottevő asztaliteniszezője indul — a következők utaznak el: Rozeanu, Zeller, Gantner, Reiter és valószínűleg Andromache. • A „Klubcsapatok Európa-kupájáért" foltó labdarúgó-torna selejtezőiben a harmadik Milan-Rapid találkozó az olasz labdarúgók 4:2-es győzelmével végződött, s így a nyolcaddöntők során ők lépnek majd pályára a skót Glasgow Rangers ellen. • A lengyel labdarúgó válogatott befejezte előkészületeit a november 3-i lengyel-finn mérkőzésre. A szovjetek ellen győztes együttes játszik, Szimkowiak kapus kivételével, aki sérült. Helyette Gronowszki védi majd a lengyel kaput. Ha a lengyelek győznek — ami valószínű —, akkor egy harmadik szovjet-lengyel mérkőzésen dől el, hogy melyik ország képviseltetheti magát a világbajnokságon. • A Szovjetunió labdarúgó-bajnokságában hétközben játszották le a Moszkvai Torpedó-Leningrádi Zenit találkozót. A moszkvaiak Sztrelcov és Ivanov góljaival 2:0 arányban győz,ek. A budapesti dolgozók nagygyűlése BUDAPEST (Agerpres) — Budapest mintegy 300.000 dolgozója október 30-án nagygyűlést tartott a Köztársaság terén. A nagygyűlésen megjelentek Marosán György, Kiss Károly, Kállay Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjai. A nagygyűlés megnyitása előtt Csikesz Józsefné, az MSZMP budapesti bizottságának titkára emléktáblát leplezett le, amelyen megörökítették azoknak a nevét, akik a múlt évben a városi pártbizottság védelmében áldozatául estek az ellenforradalmárok gyilkos dühének. Ezután Marosán György mondott beszédet. Marosán György a tavalyi ellenforradalmi eseményekről szólva, kidomborította, hogy a tömegek szoros egységbe tömörültek a népi hatalom megvédéséért. A magyar nép nem áll egyedül, mert a szocialista tábor országainak népeiben odaadó barátokra talál. Mi örökké hálásak leszünk a Szovjetuniónak azért a segítségért, amelyet Magyarország szocialista erőinek adott az ellenforradalom szétzúzásához — mondotta Marosán György, majd így folytatta: Büszkén elmondhatjuk, hogy barátaink politikai és gazdasági támogatásával megvédtük országunkban a proletariátus diktatúráját. Sohasem fogjuk megengedni, hogy Magyarország bármilyen imperialista provokáció eszközévé váljék. 3 VARSÓ (Agerpres). — A Lengyel Egyesült Munkáspárt KB 10-ik plenáris ülésén Wladiszlaw Gomulka, a LEMP KB első titkára jelentést terjesztett elő „A párt és az ország helyzetéről“. W. Gomulka jelentésében a többi között ezeket mondotta : A LEMP KB 9. plenáris ülésén elhatároztuk, hogy folyó év decemberére összehívjuk a pártkongresszust. A Politbüro indítványt terjeszt a plenáris ülés elé az előző döntés megváltoztatására és a kongresszus időpontjának elhalasztását javasolja. A pártkongresszusra — folytatta W. Gomulka — sok megoldandó kérdés megvitatása vár. Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket a kongresszus helyesen megoldhassa, a párt láncszemei képesek kell hogy legyenek a kongresszusi határozatok helyes megvalósítására. Ebből az alábbi következtetés vonható le: meg kell változtatni a pártbeli helyzetet és a pártkongresszust akkor kell megtartani, amikor ez a változás már megtörtént. A pártbeli helyzetről szólva, W. Gomulka a többi között kifejtette, hogy a párt akcióegységének gyengülése elsősorban az ideológiai konfúzió következménye. Ezt a zavart a különféle revizionisták és likvidátorok idézték elő a pártban abban az időszakban, amidőn a párt az egész munkásmozgalommal együtt a múlt hibáinak kiküszöböléséért harcolt. Kétségtelen, hogy a dogmatizmus és a szektárizmus kedvező talajt teremt, amely elősegítette és mindenkor elősegíti a revizionizmus gyors kifejlődését. A párton belül — mondotta Gomulka — tulajdonképpen többé-kevésbé nyíltan két csoport működik, amely szembe száll a párt vonalával és szabotálja a központi pártszervek határozatait. Igaz, hogy ez, a párton belül létező két csoportosulás egyike sem öltötte a szervezett frakció formáját, ámde ez semmivel sem csökkenti azt a mérhetetlen kárt, amelyet a különböző formában kifejtett szektális tevékenységükkel a pártnak okoznak. A revizionista szárnyat le kell választani a párttól — mutatott rá Gomulka. Ilyen szárnyakkal a párt, a népi Lengyelország és a szocializmus csak a szakadékba futhat és éppen ez az, amit el akarunk kerülni. W. Gomulka rámutatott, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspártnak több mint 1.300.000 tagja van. Ha ezeknek csak a fele öntudatos, kombattív és a szocializmus ügyéhez határtalanul ha párttag volna, akkor a párt hatalmas erőt képviselhetne az országban. A szónok hangsúlyozta, hogy szükség van a párttagok minőségi szempontból való elemzésére. Majd kijelentette, hogy a párt pozíciói megszilárdításának, fontos előfeltétele egy valóban határozott akció megindítása az élet különböző területein megnyilvánuló korrupció és a visszaélések leküzdésére és felszámolására. Wladiszlaw Gomulka kidomborította, hogy a kongresszus előtt felül kell vizsgálni a párttagságot, a tagsági könyvek becserélése nélkül. El kell távolítanunk a pártból — mondotta — az összes likvidátorokat, revizionistákat, a párt általános irányvonala ellen irányuló bármilyen frakciós vagy csoporttevékenység szervezőit. El kell távolítanunk az összes törtetőket és korrupt elemeket. A pártban teljesen helyre kell állítani a demokratikus centralizmust és a belső pártélet lenini normáit. Az ország politikai helyzetével foglalkozva, Gomulka a többi között hangsúlyozta, hogy a szocialistaellenes álláspontnak megfelelően tevékenykedő erők alá akarták aknázni a párt és a kormány külpolitikájának alapelveit, a Szovjetunióval való szövetséget és barátságot. A Szovjetunió iránti bizalmatlanság felkeltése beleilleszkedik ezeknek a köröknek abba a fő célkitűzésébe, hogy Lengyelországot elszakítsák a szocialista tábortól, gyengítsék a lengyel-szovjet barátságot és hogy a lengyel-szovjet szövetséget egyszerű formalitássá változtassák. W. Gomulka rámutatott, hogy a párt véget kell hogy vessen a pártvonal szakadatlan aláásásának és bizonyos sajtókiadványok mindennemű káros tevékenységének. A sajtónak joga van bírálni az ország életében észlelt összes negatív jelenségeket, de minden bírálatnak építő jellegűnek kell lennie, hogy megkönnyítse, nem pedig akadályozza a szocializmus építését. W. Gomulka hangsúlyozta, hogy a nép többsége helyesli a szocializmus építését. Lengyelország gazdasági helyzetéről és a munkásosztály és a dolgozó tömegek életszínvonaláról szólva, W. Gomulka hangoztatta, hogy az utóbbi években mind a névleges, mind pedig a reálbér emelkedett, s több konkrét adatot sorolt fel ezzel kapcsolatban. Gomulka egyben felhívta a figyelmet arra, hogy a lengyel gazdaságra nézve a legfőbb veszélyt az jelenti, hogy a béremeléssel nem jár együtt a termelés megfelelő növekedése. Sőt mi több, a béremelés túlhaladta — mégpedig igen jelentős mértékben — a termelés növekedését. A kormánynak több intézkedést kell foganatosítania a piaci egyensúly megtartására. Meg kell találnunk a módját az állami kiadásokkal való takarékoskodásnak és újabb forrásokat kell találnunk az állami bevételek növelésére. Ismét felül kell vizsgálnunk a beruházási tervet, korlátoznunk kell a behozatalt és minden lehetőt meg kell tennünk a kivitel növelésére. A kormány és a párt vezetősége jelenleg tanulmányozza ezeket a kérdéseket. Figyelembe véve az ország politikai és gazdasági helyzetét — folytatta W. Gomulka — gyors ütemben meg kell szüntetni mindazokat az okokat, amelyek pártunk fogyatékosságait kiváltották. Ahhoz, hogy megoldjuk mindazokat a politikai és gazdasági nehézségeket, amelyekkel országunknak a jelen pillanatban meg kell birkóznia, mindenekelőtt egy összeforrott, sziklaszilárd hatékonyan működő pártra van szükség. Pártunk és a népi Lengyelország kiapadhatatlan erkölcsi ereje a nagy szocialista világban rejlik, amelynek hatalma szüntelenül növekszik, továbbá ama körülményben, hogy országunk a szocialista országok táborába tartozik, az összes szocialista országok egységében, pártunknak a testvéri nemzetközi kapcsolataiban a többi ország kommunista- és munkáspártjaival, valamint az egész világ haladó erőivel való szolidaritásunkban. Ma, az Októberi Forradalom 40. évfordulójának küszöbén, a szocializmus nagyobb befolyást gyakorol a világra, mint bármikor .A szocializmus a kapitalizmus feletti tudományos és szervezeti fölénye révén győzedelmeskedik. A föld körül keringő mesterséges hold fénye szemléltetően bizonyítja a szovjet tudomány és technika diadalát. Engedjék meg elvtársaim — mondotta Gomulka —, hogy e szószékről valamennyiünk nevében szerencsekívánataimat fejezzem ki mindazoknak a tudósoknak, technikusoknak és munkásoknak, akik a kapitalista államokkal való versengés során ehhez a győzelemhez segítették a szocializmust, s szívélyesen üdvözöljem az SZKP vezetőségét és a szovjet kormányt ezért a korszakalkotó nagy teljesítményért. W. Gomulka a továbbiakban a nemzetközi helyzetről beszélt és hangsúlyozta, hogy a nemzetközi szintéren két egymással szembe kerülő irányzat érvényesül. Az egyik a békés együttélésre, a másik a feszültség fenntartására és fokozására irányuló törekvés. A szocialista világ, amaga teljességében, a feszültség enyhítése, a két rendszer békés együttélése és békés versenye mellett foglal állást. A kapitalista világ megoszlik. Ebben a világban vannak olyan erők, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítése ellen szállnak síkra. A mi külpolitikánk — mondotta Gomulka — szilárd és következetes. A jövőben is erősíteni fogjuk együttműködésünket a szocialista táborral, a nemzetközi kérdésekben tovább is védeni fogjuk a szocialista országok álláspontját. Céltudatosan fogunk harcolni a békéért és a más társadalmi rendszerű országokkal való együttműködés kifejlesztéséért. Jelentése végén Gomulka a következőket mondotta: Pártunk, — ha csekélyebb számú is, de megszilárdul, egységes és harcrakész lesz — s tevékenységében a marxi-leniai elmélet és gyakorlat halhatatlan kincsestárához igazodik, képes megoldani életünk minden problémáját és új győzelmekhez vezetni a munkásosztályt, a néptömegeket és az egész népet hazánk szocialista építésében. Gomulka elvtárs jelentése a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB 10-ik plenáris ülésén