Előre, 1958. április (12. évfolyam, 3245-3271. szám)
1958-04-01 / 3245. szám
1958. április 1., kedd ménye. Éppen ezért, azok között a kérdések között, amelyeket a szovjet kormány a csúcsértekezlet napirendjére javasol, első helyen áll az e fegyverrel való, kísérletei. Azonnal! megszüntetésének kérdése, a Szovjet kor Az atom- és hidrogénfegyver kísérletek beszüntetése a jelen pillanat legidőszerűbb és legégetőbb követelménye Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) lelk, az ő kezükben, a béke legbiztosabb zálogát képezik. Ez a felfogás ínyére van azoknak, akik atom- és hidrogénbombák felhasználására vonatkozó barbár terveket szőnek és készek rá, hogy a világot egy háború szakadékába taszítsák — de távol áll a népektől, a béke érdekeitől. A nukleáris fegyverekkel folyó kísérletek megszüntetésének ellenfelei azért tartják veszélyesnek ezt az intézkedést, mert közelebb hozza azt a pillanatot, amikor majd teljesen és véglegesen eltiltják a nukleáris fegyverek használatát és megsemmisítik ezeket a fegyvereket. Ez azonban ne a gyenge, hanem éppen ellenkezőleg, az erős oldala ennek a követelésnek. ..... Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Nyugat, és különösen az Egyesült Államok egyes vezetői a nukleáris fegyverekkel, való kísérletek eltiltásában a nyugati országok gazdasági életét fenyegető veszélyt látnak. A nyugati országok gazdasági életét — jelentette ki Gromiko — nem a nukleáris fegyverekkel való kísérletek beszüntetése és nem a fegyverkezési hajsz a megszüntetése veszélyezteti, haverit a militarizálás, amely jelenleg harapófogójába szorítja az atlanti emb tagállamainak egész nemzetgazdaságát. Mindkét okunk megvan rá, hogy úgy véljük : minél nagyobb aányban militarizálják ez országok nemzetgazdaságát, annál gyorsabban kvetkezik be gazdasági összeomlásuk is. Az atom- és a hidrogén bóma — mondotta Gromiko— nem meneti meg az USA-ban 5.300.000 ámenést a munkanélküliségtől. A továbbiakban A. A. Gromiko ele- nezte a nukleáris kísérletek beszünetésére vonatkozó egyezmény megkötésének lehetőségeit és ezeket mondotta . Amikor három évvel ezelőtt a Szovjetunió első ízben javasolta az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának a kísérletek beszüntetését, a nyugati hatalmak azt vetették fel, hogy bárminemű egyezmény ebben a kérdésben biztos ellenőrzési rendszer kidolgozását teszi szükségessé. Már akkor világos volt, hogy mind e viták puszta ürügyül szolgálnak, hiszen a korszerű műszaki és tudományos eszközökkel bármilyen nukleáris robbantást könnyen fel lehet fedezni. Hogy ne szolgáltasson alapot kibúvókra azok számára, akik ellenzik a kísérletek beszüntetését, a Szovjetunió maga tett javaslatot az ellenőrzéssel kapcsolatosan. Mint ismeretes, a Szovjetunió javasolta az ENSZ-ben, hogy létesítsenekegy nemzetközi bizottságot, amely ellenőrizze, hogyan teljesítik az államok az atom- és hidrogénfegyverkísérletek megszüntetésére vonatkozó kötelezettségeket, és jelöljenek ki e bizottságok vezetése alatt, viszonossági alapon, ellenőrző állomásokat a Szovjetunió, az USA és Anglia területén, valamint a Csendes-óceán övezetében, beleértve Ausztráliát is. Amikor azonban a Szovjetuniónak ez a javaslata sem késztette az ellenőrzésről oly sokat beszélő amerikai és angol államférfiakat arra, hogy végül is beleegyezzenek a kísérletezések beszüntetésébe, akkor a leghiszékenyebb emberek is teljesen tisztába jöttek vele: itt nem az ellenőrzésről van szó, hanem arról, hogy a nyugati hatalmak bizonyos körei állhatatosan visszautasítják a nukleáris fegyverkezési hajsza korlátozását. Más akadály nem állt és ma sem áll a kísérletezések beszüntetésének útjában. Gromiko hangsúlyozta, hogy aránylag könnyen létre lehetne hozni a nukleáris fegyverekkel való kísérletezések megszüntetésére vonatkozó egyezményt, minthogy jelenleg csupán három állam — a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia — rendelkezik nukleáris fegyverrel és gyárt ilyen fegyvert. Következésképpen — mondta — csak ennek a három hatalomnak kell megegyeznie egymással, s a kérdés el lenne intézve. Olykor azt halljuk — mondotta továbbá A. A. Gromiko —, hogy az itom- és hidrogénfegyverekkel való kísérletek folytatására Angliának van szüksége azért, mert elmaradt ezen atéren és be akarja hozni a Szovjetuniót és Amerikát. Furcsa érvelés — jegyezte meg A. A. Gromiko. — Mert garantálhatja-e valaki, hogy ha tovább folynak a nukleáris kísérletek, az angolok valóban behozzák lemaradásukat és nem maradnak le még jobban ? A versenyfutás az versenyfutás, s kétségtelen, hogy ebben az esetben mindegyik fél erőfeszítéseket tenne, nehogy lemaradjon. Emellett az angol nép széles tömegeinek megvan a maguk véleménye arról, hogy hasznos-e vagy káros Anglia számára az atomfegyverkezési hajszában való további részvétel. Hiszen tanúi vagyunk annak, hogy milyen páratlan erővel bontakozik ki Angliában a nukleáris fegyverekkel folyó kísérletek azonnali beszüntetését követelő népi mozgalom, a hidrogénbomba termelése elleni mozgalom. Furcsa, de való — mondotta A. A. Gromiko —, hogy Franciaország nem tudni miért, de állást foglal a nukleáris fegyverrel folyó kísérletek megszüntetésére vonatkozó egyezmény ellen. Noha nehéz elhinni, mégis azok között a személyek között, akik ma meghatározzák Franciaország politikáját, mint látszik, valóban vannak olyanok, akik komolyan hiszik, hogy az ország nemzeti érdekei megkövetelik a nukleáris fegyverkezési hajszában való részvételt, s hogy erre a célra kezdjék felhasználni a gazdasági erőforrásokat. A szovjet kormány véleménye szerint az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek beszüntetése a jelen pillanat legidőszerűbb és legégetőbb követelmény ugyanakkor javasolja, hátty ezt a kérdést különállóan és minden más kérdés előtt vitassák meg, anélkül, hogy megvárnák amíg a hatalmak megegyezésre jutnak a leszerelés többi kérdésében. Az összes szocialista országok népei, parlamentjei és kormányai síkra szállnak azért, hogy valamennyi atomfegyverrel rendelkező állam szüntesse be a kísérleteket. A nukleáris kísérletek beszüntetésemellett nyomatékosan és következetesen állást foglal India kormánya és népe. Ezt a javaslatot — ilyen vagy olyan formában — hivatalosan támogatták Indonézia, Japán, Burma, Ceylon, az Egyesült Arab Köztársaság, Pakisztán, Irán, Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország, Mexikó és még sok más ország kormánya. Indonézia, Burma és Japán parlamentjei szintén követelték a nukleáris kísérletek beszüntetését. Nem maradnak közömbösek az atomfegyverrel rendelkező kapitalista országok népei sem. Nagy-Britanniáltan a lakosságnak a legkülönbözőbb társadalmi és politikai csoportokhoz tartozó széles tömegei tiltakoznak a nukleáris kísérletek ellen. E mozgalomnak nagy méreteit szemlélteti az a tény is, hogy olyan tömegszervezetek csatlakoznak hozzá vezetőszerveikkel az élen, mint az angol szakszervezetek kongresszusa. Az Amerikai Egyesült Államokban is egyre erőteljesebben hallatszanak olyan hangok, amelyek a nukleáris kísérletek megszüntetését követelik. Számos ismert amerikai politikus és közéleti személyiség, szakszervezet, diákcsoport és más amerikai szervezetek követelik, hogy az USA kössön ilyenértelmű megegyezést a Szovjetunióval és Angliával. Az atom- és hidrogénfegyver-kísérl Ietek beszüntetése — mondotta A. A. Gromiko — lehet és kell is hogy legyen az első lépés a hatalmak közötti kölcsönös bizalom megnyilvánulásának, amire az összes népek már régóta várnak. Most adva vannak az ahhoz szükséges nemzetközi feltételek — folytatta A. A. Gromiko —, hogy végre megoldódjék az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek megszüntetésének kérdése. Nyilvánvaló — mondotta a továbbiakban —, hogy nincs már messze az az idő, amikor a nyugati hatalmak kormányai nem szegülnek többé szembe azzal az általános követeléssel, hogy vessenek véget a nukleáris kísérleteknek. A. A. Gromiko kijelentette: Attól az óhajtól vezérelve, hogy minden eszközzel előmozdítsa a magasztos célkitűzés valóraváltását, az emberiség megmentését az atomháború veszélyéről. A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐ SZOVJETJE ELÉ TERJESZTI MEGVIZSGÁLÁS VÉGETT AZT A JAVASLATOT, HOGY A SZOVJETUNIÓ, ELSŐ LÉPÉSKÉNT EGYOLDALÚAN SZÜNTESSEN BE MINDEN ATOM- ÉS HIDROGÉNFEGYVER-KÍSÉRLETET. Ha az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia csatlakoznak a Szovjetunióhoz és szintén elhatározzák, hogy beszüntetik az atom- és hidrogénfegyver-kísérleteket, akkor végülis megoldódik ez az összes népeket a jelen pillanatban oly mélységesen nyugtalanító kérdés: mindenütt és mindörökre megszűnnek a kísérleti nukleáris robbantások. Természetes — jegyezte meg A. A. Gromiko —, hogy amennyiben a nukleáris fegyverrel rendelkező országok kormányai nem követik a Szovjetunió kezdeményezését, hanem folytatják az atom- és hidrogénfegyverrel való robbantásokat, a Szovjetunió kénytelen lesz a jövőben biztonsága érdekeinek figyelembevételével cselekedni a nukleáris kísérletek kérdésében. A Szovjetunió nem egyszer tett már egyoldalú inntézkedéseket hadseregének és a fegyverzetnek csökkentésére. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy az északatlanti tömbhöz tartozó hatalmak mind ez ideig nem válaszoltak hasonló intézkedésekkel ezekre a lépésekre, hanem ellenkezőleg, egész politikájukat a háborús előkészületek fokozására alapozzák. Hamis érvekkel próbálják megnyugtatni a háborús előkészületekbe bevont országok népeit, így például a nyugat-európai „szövetségesek" területén létesített amerikai rakéta-támaszpontok „közös ellenőrzésének“ meséjével. Hiszi-e valaki, hogy ha a NATO politikájét meghatározó körök kirobbantanák az atomháborút, számítani fog, hogy — mondjuk — Anglia, a Német Szövetségi Köztársaság, Belgium vagy Hollandia kormányai és parlamentjei egyetértenek-e vagy sem azzal, hogy amerikai rakétákat indítsanak országuk területéről, vagy hogy az országuk területéről felszálló amerikai repülőgépek bevessék atombombáikat, amelyekkel máris fel vannak szerelve? A katonai előkészületek szervezői tévednek, ha arra számítanak, hogy a Szovjetunió egyedül egyoldalúan végrehajtja majd a jövőben a leszerelést, miközben a nyugati hatalmak fokozzák fegyverkezésüket — jelentette ki A. A. Gromiko. — A leszerelés csakis becsületes megegyezés alapján hajtható végre, figyelembe véve az összes felek biztonságának érdekeit. Amikor a szovjet kormány megvizsgálás végett a Szovjetunió Legfelső Szovjetje elé terjeszti a javaslatot, hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszüntesse az atom- és hidrogénfegyverekkel történő kísérleteket — egyidejűleg elvárja, hogy az USA és Nagy-Britannia csatlakozzanak a Szovjetunió határozatához és ily módon hozzájáruljanak a maguk részéről a nukleáris fegyverkezési hajsza korlátozásához és az atomháború veszélyének csökkentéséhez. Hisszük, hogy akadnak Nyugaton olyan erők, amelyek képesek világosan megítélni a kialakult helyzetet. Mert ebben a helyzetben senkinek sem engedhető meg, hogy játsszék a világ sorsával, s mert e helyzet arra kötelezi a nagy- és kisállamok kormányait, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a háborús katasztrófa elhárítására. Elképzelhetjük, milyen óriási befolyást gyakorolna a nemzetközi helyzet alakulásának egészére, ha a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia megállapodást kötnének az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérletek beszüntetéséről. A jelenlegi feszültség és az összes fegyvernemek gyártásában folyó vetélkedés körülményei között valóban óriási jelentősége volna az államok közös gyakorlati intézkedésének a veszélyes katonai előkészületek korlátozására. A népek ezt a lépést annak bizonyítékául tekintenék, hogy fordulat állt be a nemzetközi kapcsolatokban, az államok közötti bizalom és békés együttműködés megszilárdítása irányában. A szovjet kormány meg van győződve arról, hogy ha mindenütt megszűnnének a nukleáris kísérletek, ez fordulatot jelentene a nemzetközi kapcsolatban az államok közötti bizalom és békés együttműködés megerősödése felé. A nemzetközi légkör megjavítására a legsürgősebben hathatós intézkedéseket kell tenni annnál is inkább, mert a nemzetközi küzdőtéren olyan erők észlelhetők, amelyek állhatatosan az ellenkező irányba taszítják a világotnem a bizalom megerősítése, hanem az államok közötti bizalmatlanság és ellenségeskedés elmélyítése felé, nem az atomfegyverkezési hajsza megszüntetése, hanem további kiterjesztése felé, nem a béke, hanem a háború felé. Ez erők tevékenységének meggyőző bizonyítéka az is, hogy a Német Szövetségi Köztársaság Bundestagja (parlamentje) a kormánypártok szavazata révén nemrég határozatilag teljhatalommal ruházta fel a Német SZK kormányát a nyugat-német hadsereg atom- és rakétafegyverrel való felszerelésének kérdésében. A nyugatnémet militaristák így tehát nyíltan kijelentették, hogy atombombákat és rakétákat használnak a felfegyverkezéshez atlanti partnereik áldásával. Könnyelműség lenne lebecsülni a Német SZK kormányának e lépéséből származó veszélyt. A Nyugat-Németország jelenlegi politikáját megszabó körök nyilvánvalóan ugyanarra a gyászos útra terelik az országot, amelyen a hitlerista Németország haladt. Ismeretes, hogy a nyugat-németországi politikai és katonai kormányzó körökben nagy befolyásuk van ugyanazoknak az erőknek, amelyek annak idején Hitlert hatalomra juttatták és bűntársai voltak. Azt sem felejthetjük el, hogy a Német Szövetségi Köztársaság az egyetlen európai állam, amelynek kormánya a jelenlegi európai országhatárok módosítására , törekszik. Minthogy pedig ilyenek a körülmények, miként kell minősíteni azt a szándékot, hogy a nyugat-német hadsereget atom- és rakétafegyverrel szereljék fel? Ez csakis az európai népek és elsősorban Németország szomszédai ellen irányuló provokációként minősíthető. Szembetűnő az is, hogy a nyugatnémet Bundeswehr atomfegyverrel való felszereléséhez az USA aktív módon hozzájárul. Az amerikai kormány 180 fokos fordulatot tett azokhoz az évekhez viszonyítva, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok népei együtt harcoltak a német agresszió ellen s külpolitikájának európai vonatkozásait most a német militarizmus újjáélesztésével kapcsolta össze. Természetesen az sem véletlen, hogy az Adenauer-kormány éppen Strauss nyugat-német hadügyminiszter Washingtoni látogatása után hajtotta keresztül oly lázas sietséggel a Bundestagban az atomfegyverekkel való felszerelésre vonatkozó határozatot. Távolról sem véletlen, hogy Norstad amerikai tábornok, a NATO főparancsnoka nemrég nyilvánosan követelte a Bundeswehr felszerelését atomfegyverrel. Gondolhat-e valaki komolyan arra, hogy ha Európát atomháborúba taszítják, Nyugat-Németország, amely e háborúnak egyik támaszpontja lenne, túlélné ezt a háborút? Nem helyesebb-e azt feltételezni, hogy a háború tűzcsóvája rakéta- és atomfegyvereivel elsősorban Nyugat-Németország területét söpörné végig? A mi nemzedékünk életében kétszer fordult elő, hogy a véres világháborúkat kirobbantó német militarizmus karját lenyesték és a német népnek drágán kellett megfizetnie vezetőinek bűnös politikáját. Kevéssé valószínű, hogy valaki kétségbevonná: ha a bűnt harmadszor is elkövetik, a bűnhődés összehasonlíthatatlanul súlyosabb lesz. Ami a Németország egyesítésének óhajáról szóló ama szóbeszédeket illeti, amelyekkel a Német SZK katonái előkészületeit kísérik, ezek nem egyebek a legteljesebb képmutatásnál. A szovjet kormány egy évvel ezelőtt világosan figyelmeztette az NSZK kormányát, hogy a Bundeswehr felszerelése atomfegyverrel és Nyugat- Németország átalakítása európai atomháborús tűzfészekké, jóvátehetetlen csapást ígérne a német nép nemzeti újraegyesülésének ügyére. Az NSZK atomfelfegyverzésére vonatkozó tervek végrehajtása a jelenlegi körülmények között azt jelenti, hogy az NSZK, kormánya tudatosan lehetetlenné teszi Németország egyesítését. A szovjet kormány — folytatta Gromiko — hosszú időn át ismételten és a legkomolyabban figyelmeztette az NSZK kormányát arra, hogy milyen káros a német militarizmus felélesztésére irányuló orientációja. A szovjet kormány rámutatott arra, hogy az európai béke és maga a Német Szövetségi Köztársaság szempontjából elkerülhetetlenül káros következményekkel járna az, ha Nyugat-Németország részt venne az atomháború előkészületeiben és a nyugat-német hadsereget tömegpusztító fegyverekkel szerelnék fel. Az események fejlődésének szakaszai a következők: a párizsi szerződések megkötése, majd az NSZK bevonása az USA által vezetett agresszív katonai tömbbe, továbbá Nyugat-Németország idegen csapatok által való megszállásának állandósítása, idegen hatalmak atomtámaszpontjainak létesítése az ország területén és végül a Bundeswehr atomfegyverrel való felszerelésére vonatkozó határozat. Nyugat-Németországot ily módon lépésről lépésre közelebb sodorják a szakadék széléhez. Senki sem róhatja fel a Szovjetuniónak, hogy nem figyelmeztetett idejében az NSZK öngyilkos politikájának veszélyes voltára. A szovjet kormány a jogvilágosabban és nem is egyszer figyelmeztette Nyugat-Németország vezetőit ezzel kapcsolatban. Kijelentette ezt a Német Demokratikus Köztársaság is, kijelentette a többi békeszerető állam kijelentették továbbá Nyugat-Németország hazafias nemzeti körei is, amelyek aggódnak a német nép sorsa és a béke miatt. Egyesek a dolgokat úgy próbálják feltüntetni, mintha a Nyugat-Németország atomfelfegyverzésére vonatkozó határozat nem bírna különösebb jelentőséggel és nem volna egyéb, mint a NATO intézkedéseinek egyike, amelyekhez az emberek már hozzászoktak és ezért — mint mondják — nincs ok különösebb aggodalomra. De a dolgok valójában nem így állnak. A nyugat-német hadseregnek atomfegyverrel való felszerelésére vonatkozó határozatnak rendkívül nagy jelentősége van, minthogy ezt a pusztító fegyvert éppen azoknak az erőknek a kezébe adták, amelyek az emberek tíz és tízmillióit áldozatul követelő második világháborút is kirobbantották. Könnyen érthető, hogy ez az intézkedés aggodalmat vált ki az európai országokban és elsősorban a Németországgal szomszédos államokban. Ma még talán nincs mindenki tisztában azzal, milyen veszélyt rejtenek magukban a most lejátszódó események. A hitlerizmus veszélyét sem ismerte fel mindenki egyszerre. Ez azonban nem csökkenti a veszélyt, s a Szovjetunió kötelességének tartja, hogy felhívja rá a figyelmet. Nem azért teszi ezt, mintha, lelne a Német Szövetségi Köztársaság atomfegyverrel való felszerelésétől. A Szovjetunió rendelkezik minden szükséges eszközzel az agresszió elfojtására, az agresszorok szétzúzására, bárhonnan indulna ki a támadás. Amikor a szovjet kormány kifejezi aggodalmát és felhívja a figyelmet a Nyugat-Németország atomfegyverkezésével járó veszélyre, ezt azért teszi, mert számot vet azzal a veszéllyel, amit ez a fegyverkezés előidéz Európa békéje szempontjából. Nem lehet elhallgatni azt, hogy milyen szerepet játszik ebben az akcióban Anglia és Franciaország, amelyeknek kormányai beleegyeztek abba, hogy a nyugat-német hadsereget atom- és rakétafegyverrel szereljék fel. Anglia és Franciaország népeit hosszú ideig azzal áltatták, hogy állítólag ellenőrzik Nyugat-Németország fegyverkezését. Azok, akik most a nyugat-német hadsereg atomfelfegyverzését erőszakolják, a legsúlyosabb felelősséget vállalják magukra népeikkel szemben, mivel ez abban az időszakban történik, amikor a hatalmak között tárgyalások folynak az államok magassíkú értekezletének összehívásáról. A népek azért várják ezt az értekezletet, mert bízvást remélik, hogy a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, a háborús veszély csökkentéséhez fog vezetni és kezdetét jelenti a fegyverkezési hajsza megszüntetésére irányuló gyakorlati intézkedések valóraváltásának. Ha a Német Szövetségi Köztársaság atomfelfegyverzése befejezett ténnyé válik, ez elkerülhetetlenül újabb akadályokat gördít a hatalmak megegyezésének útjába a leszerelés kérdésében, s ezért a felelősséget háin bélyegként fogja viselni a nyugat-német kormány és azon országok kormányai, amelyek kierőszakolják ezt az intézkedést. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az összes szocialista államok, valamint a többi független ország ,amelyek szilárd békepolitikát folytatnak, következetesen a nemzetközi feszültség enyhítésére és a háborús veszély csökkentésére törekszenek. A Szovjetunió, a csúcsértekezlet összehívása érdekében tett erőfeszítéseivel és a fegyveres erők csökkentésére irányuló gyakorlati intézkedéseivel, jelenleg pedig a nukleáris fegyverkísérletek egyoldalú beszüntetésével — a kérdésben most dönt a Legfelső Szovjet — példát mutat arra, miképpen lehet aktívan harcolni a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. Mindannyiunkat mélységes megelégedéssel töltött el az, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia és a többi szocialista ország határozott hangú nyilatkozatokban tiltakozott a nyugatnémet hadsereg atomfegyverrel és rakétával való felszerelése ellen. Ezek az országok teljes mértékben számot vetnek azzal, hogy milyen veszélyt jelentenek az európai béke szempontjából a nyugat-német militaristák és tengerentúli pártfogóik tervei. Bizonyosak lehetünk felőle, hogy a Szovjetunió és a varsói védelmi szerződésben részvevő többi állam levonják a megfelelő gyakorlati következtetéseket és megteszik a helyzetből adódó szükséges intézkedéseket. A tartós békéért folyó harc továbbra is fő célkitűzése marad a Szovjetunió külpolitikájának. Éppen ez a célkitűzés, az egész emberiség, a béke sorsa iránti mélységesen humánus gondoskodás késztette a szovjet kormányt arra, hogy egyoldalúan beszüntesse az atom-és hidrogénfegyverrel való kísérleteket. Bizonyosak lehetünk afelől, hogy az összes népek nagyra fogják értékelni szocialista hazánk eme újabb hatékony hozzájárulását a világbéke megszilárdításának magasztos ügyéhez. " ELŐRE N. Sz. Hruscsov elvtárs záróbeszéde MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ jelenti: Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának a kolhozrendszer továbbfejlesztésére és a gép- és traktorállomások átszervezésére vonatkozó javaslatával kapcsolatos vita után N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke záróbeszédében hangsúlyozta, hogy a képviselők egyöntetűen helyeselték ezeket az intézkedéseket. Rámutatott arra, hogy mind a törvény, mind az SZKP KB és a Minisztertanács erre vonatkozó határozata tekintetbe fogja venni a képviselők szempontjait és kívánságait. A közepes és lemaradt kolhozokról szólva, N. Sz. Hruscsov rámutatott arra, hogy ajánlatos, hogy a közepes kolhozok 2—3, maximum 5 évi részletfizetésre vásároljanak műszaki eszközöket. Ami pedig a gazdasági szempontból gyenge kolhozokat illeti — folytatta a Minisztertanács elnöke —, ezeket tapasztalt, jó vezetőkkel kell , megerősíteni úgy, hogy 1—2 éven belül növelhessék termelésüket s magasabb színvonalat biztosíthassanak gazdaságuknak. N. Sz. Hruscsov egyben kiemelte, hogy hozzáértéssel kell alkalmazni az élenjáró kolhozok és szovhozok tapasztalatát. A kolhozrendszer továbbfejlesztésének és a gép- és traktorállomások átszervezésének kérdései — mondotta N. Sz. Hruscsov — a mindennapi élet számos vonatkozását érintik. N. Sz. Hruscsov javasolta, hogy a Szovjetunió Állami Tervbizottsága és az illetékes minisztériumok tanulmányozzák mindezeket a kérdéseket és terjesszenek megfelelő javaslatokat a kormány elé megvizsgálás végett. A Szovjetunió — mondotta N. Sz. Hruscsov — szilárdan halad előre a Lenin kijelölte úton — a kommunizmus útján. Rohamosan fejlődik a szocialista ipar — a népgazdaság alapja. Erőteljes lendületet vett a szocialista mezőgazdaság. A szovjet tudomány és kultúra jelentős sikereket aratott. N. Sz. Hruscsov kidomborította, hogy a Szovjetunió népeinek barátsága a kommunizmus győzelméért folyó harc egyik legfőbb erőforrása s annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ez a barátság, amely a legsúlyosabb megpróbáltatásokat is kiállta, még erősebbé válik. A Szovjetunió a nagy Kínai Népköztársasággal és az összes szocialista országok népeivel együtt — folytatta N. Sz. Hruscsov — a békéért, az emberiségnek egy újabb háború veszélyétől való megmentéséért folyó harc első soraiban küzd. A Szovjetunió békepolitikáját melegen támogatják a világ összes dolgozói. N. Sz. Hruscsov végül ismét hangsúlyozta, hogy a kolhozrendszer továbbfejlesztésére és a GTA-k átszervezésére vonatkozó törvény újabb fontos lépést jelent a kommunista építés nagyszerű terveinek valóra váltása útán. „Az algériai békéért“ jelszó jegyében országos értekezlet Párizsban PÁRIZS (Agerpres). — Száztíz franciaországi politikai és közéleti személyiség kezdeményezésére március 30-án a párizsi Preyel-teremben országos értekezletet tartottak „az algériai békéértAz értekezlet kezdeményezői között voltak Francois Mauriac és Jean-Paul Sartre írók, Claude Bourdel, Jean-Marie Domenach, Maurice Duverger közírók, Léon Felix, a Francia Kommunista Párt Politbikájának tagja, Eugénie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke, D‘Astier de la Vigerie, a Béke Világtanács alelnöke. Az országos értekezlet összehívása előtt Franciaország különböző megyéiben és helységeiben számos nagy gyülést és összejövetelt rendeztek, amelyeken jelen voltak a különböző pártok és társadalmi szervezetek képviselői. E gyűlések részvevői petíciókat küldtek a képviselőknek, a megyei és városi tanácsosoknak és követelték az algériai háború megszüntetését. „Az algériai békéért" jelszó jegyében összehívott, országos értekezleten részt vettek a legkülönbözőbb politikai irányzatok képviselői mindazok, akik az algériai békéért küzdenek. Néhány sorban WALTER LORIDAN, Belgium moszkvai nagykövete, március 29-én fogadást adott Erzsébet belga királynő és kísérete tiszteletére. MINT MÁR JELENTETTÜK, a londoni egyetem 204 tanára azzal a kéréssel fordult MacMillan miniszterelnökhöz, hogy szorgalmazza a nemzetközi tárgyalások megkezdését a nukleáris leszerelés érdekében. D. W. Glass professzer, aki a nyilatkozatot elküldte a miniszterelnöknek, a nyilatkozathoz csatolt levélben hangoztatta, hogy az aláírókon kívül a londoni egyetem több más fakultásának professzorai is osztják a nyilatkozatban kifejezett nézeteket. A MOSZKVAI egyetemi hallgatók március 30-án nagygyűlést tartottak, Algéria napja alkalmából. Zahir Taha-Uj algériai ifjú, a moszkvai orvostudományi intézet hallgatója megbélyegezte az algériai francia gyarmatosítókat. A moszkvai egyetemi ifjak felhívták a világ összes főiskolai hallgatóit, hogy követeljék az Egyesült Nemzetek Szervezetétől az algériai kérdés mielőbbi békés megoldását. A MOSZKVAI nemzetközi hegedűversenyen Valeri Klimov szovjet hegedűművésznek ítélték oda az első díjat. TOKIÓBAN március 29-én nagygyűlést tartottak az algériai néppel való szolidaritás jegyében. A gyűlésen hangoztatták, hogy Ázsia és Afrika népeinek még szorosabban össze kell fogniuk, hogy lerázzák magukról a gyarmati uralom igáját. NEM MESSZE Moszkvától, Kim városában, ahol Csajkovszkij, a nagy orosz zeneszerző élt és alkotott, március 30-án Csajkovszkij-ünnepélyt rendeztek. Az ünnepségen részt vettek a nemzetközi „Csajkovszkij“ hegedű- és zongoraverseny részvevői, szovjet és külföldi zeneszakértők, a nemzetközi verseny tiszteletbeli vendégei és mások. 3 MOSZKVA. (Agerpres.) A TASZSZ jelenti: A Szövetségi Szovjet és a Nemzetiségi Szovjet március 31-i együttes ülésén N. Sz. Hruscsov záróbeszédével véget ért a kolhozrendszer továbbfejlesztésére és a GTA-k átszervezésére vonatkozó törvény vitája. Az ülésszak megszavazta „A kolhozrendszer továbbfejlesztésére és a gépes traktorállomások átszervezésére“ vonatkozó törvényt. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének előterjesztésére, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje jóváhagyta a Szovjetunió Minisztertanácsának következő összetételét: Frol Kozlov és Anasztasz Mikojan — a Minisztertanács első alelnökei; Alekszej Koszigin és Alekszandr Zaszjadko — a Minisztertanács alelnökei; Joszif Kuzmin — a Minisztertanács alelnöke és a GOSZPLAN elnöke; Dimitrij Usztyinov — a Minisztertanács alelnöke. A Minisztertanácsban részt vesznek: Andrei Gromiko — külügyminiszter; Rodion Malinovszkij honvédelmi miniszter; Arszenyij Zverev, pénzügyminiszter; Nyikolaj Dudorov — belügyminiszter; Ivan Kabanov — külkereskedelmi miniszter; Nyikolaj Mihajlov — művelődésügyi miniszter; Maria Kovrigina — egészségügyminiszter; Vlagyimir Mackevics — földművelésügyi miniszter, továbbá a gazdasági minisztériumokat vezető miniszterek, a GOSZPLAN alelnökei, az állami bizottságok elnökei, valamint a szövetségi köztársaságok minisztertanácsainak elnökei. Nyikolaj Bulganyint a Szovjetunió Állami Bankja vezetőségének elnökévé nevezték ki. Andrej Gromiko képviselő határozattervezetet terjesztett a Szovjetunió Legfelső Szovjetje elé az összes atom- és hidrogénfegyver-típusokkal való kísérletek beszüntetésére a Szovjetunióban. A Szovjetunió Legfelső Szovjetje megszavazta a határozatot, amelynek értelmében a Szovjetunió egyoldalúan beszünteti az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérleteket. A képviselők ezután megszavazták a Legfelső Szovjet felhívásait az USA kongresszusához, Nagy-Britannia parlamentjéhez s a többi ország parlamentjéhez azzal kapcsolatban, hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszüntette az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérleteket. Ezzel véget ért a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének ülésszaka. Befejezte munkálatait a Legfelső Szovjet ülésszaka Befejezte munkálatait az Interparlamentáris Unió tavaszi ülésszaka Március 30-án Genfben befejezte munkálatait az Interparlamentáris Unió tavaszi ülésszaka. Az ülésszak figyelmének középpontjában mindvégig a csúcsértekezlet összehívásának szükségessége állott. Újabb 500 millió dollár „segélyre" WASHINGTON (Agerpres). Az amerikai szenátus külügyi bizottsága megkezdte a külföldi gazdasági „segély“ program vitáját. Az amerikai kormánykörök egész befolyásukat latba vetik, hogy a kongresszustól kicsikarják a program megvalósításához szükséges 3.943.000.000 dollár jóváhagyását, 500 millió dollárral többet, mint tavaly. Eisenhower elnök, Richard Nixon alelnök, Dulles külügyminiszter, McElroy hadügyminiszter, valamint Adlai Stevenson és Truman volt elnök, demokrata pártvezetők követelték, hogy a kongresszus fenntartás nélkül hagyja jóvá a külföldi gazdasági segélyprogramot. Ez az egységes állásfoglalás azzal magyarázható, hogy az USA kormánya a gazdasági segélyprogramot akarja eszközként felhasználni az Egyesült Államok megtépázott tekintélyének helyreállítására. Az angol honvédelmi miniszter állást fogalt az atomfelfegyverzés mellett LONDON. (Agerpres.) — Duncan Sarides, angol honvédelmi miniszter március 29-én visszatért Bonnból, ahol katonai kérdésekről tárgyalt a tryugai-német miniszterekkel. Megérkezésekor a londoni repülőtéren kijelentette az újságíróknak, hogy a tárgyalások legfőbb célja az volt, hogy „szorosabb együttműködést biztosítsanak a fegyverkezés terén". Az újságírók atomfegyverrel kapcsolatos kérdéseire válaszolva, Duncan a többi között kijelentette: „Mind az angol csapatokat, mind az amerikai csapatokat fel kell szerelni nukleáris fegyverekkel.“ Szoros egységben a vietnámi néppel Még egy éve sincs, hogy hazánk vendégül látta a vietnami nép vezetőjét, Ho Si Minh elvtársat. Látogatása jelentősen hozzájárult a szocializmust építő két testvérnép baráti kapcsolatainak elmélyítéséhez ... S most ezekben a napokban — noha több ezer kilométer távolság választ el bennünket —, még inkább testvéri közelségbe kerültünk a hős vietnami néphez. A román kormányküldöttség vietnami látogatása újabb állomása a román-vietnami baráti együttműködés továbbfejlesztésének, ami teljesen megfelel a két nép érdekeinek s ugyanakkor a szocialista tábor egységét, a világbékét és a haladást szolgálja. A Román Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között még 1930 februárjában létre jött a diplomáciai kapcsolat, amikor még a hős vietnami nép nehéz harcot vívott a gyarmatosító betolakodók ellen. A két baráti nép gazdasági és kulturális kapcsolatai azóta is sikeresen fejlődnek, állandóan növekszik közöttük az árucsereforgalom, mindinkább kiszélesedik a testvéri együttműködés tudományos, irodalmi és művészeti téren. Kormányküldöttségünknek a baráti látogatás folyamán lefolytatott tárgyalásai még jobban elmélyítik a kapcsolatokat. „A felek kifejezték azt az elhatározásukat — hangzik a tárgyalásokról kiadott közös nyilatkozat —, hogy megerősítik barátságukat, fejlesztik gazdasági és kulturális kapcsolataikat, valamint tapasztalatcseréjüket tudományos és műszaki téren. A két fél tanulmányozni fogja azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek elősegítik e kapcsolatok fejlesztését, továbbá annak lehetőségét, hogy a két ország a legrövidebb időn belül műszaki, tudományos együttműködési egyezményt kössön egymással.“ Hazánk népe a proletár internacionalizmusból fakadó rokonszenvvel, szolidaritással és szeretettel kíséri a vietnami nép fáradhatatlan küzdelmét a szocializmus építéséért. Bennünket is büszkeséggel tölt el, hogy ipari termelésük már 1956-ban nyolcszor haladta túl az 1955 évit, mezőgazdasági termésük pedig az elmúlt évben csaknem 50 százalékkal volt nagyobb az 1939. évi termésnél. Népünk ez érzését tolmácsolta a román kormányküldöttség is amikor meglátogatta az új Vietnam üzemeit és bányavidékeit. Chivu Stoica elvtárs, valamint a kíséretében levő elvtársak vietnami látogatása és tárgyalásaik még egyszer bebizonyították, hogy a két kormányt azonos célok vezérlik a külpolitikában is: „megóvni és megszilárdítani a békét, elősegíteni a nemzetközi feszültség enyhülését, a különböző politikai és társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének szigorú alkalmazása alapján." A hanoii Népszínházban megtartott nagygyűlésen Chivu Stoica elvtárs kihangsúlyozta: a román kormányküldöttség azért utazott az ázsiai országokba, hogy a béke, a nemzetközi haladás ügyét szolgálja, amely valamennyi nép szívügye. Ennek az ügynek diadaláért folyó harcban a legfontosabb szerep a szocialista országokra hárul. Ilyen elvi alapon állva folytatott igen hasznos eszmecserét a nemzetközi helyzetről is a két kormányküldöttség. Megállapították, hogy „a leszerelés megvalósítása, az atom- és termonukleáris fegyverek eltiltása és mindenekelőtt az e fegyverekkel való kísérletek megszüntetése, a katonai tömbök és az idegen területeken levő katonai támaszpontok megszüntetése, a más országok területein levő csapatok visszavonása rendkívül szükséges intézkedések a nemzetközi feszültség enyhítésére és egy újabb háború veszélyének elhárítására. A két küldöttség megbeszélései során, megkülönböztetett figyelmet szentelt a csúcsértekezlet összehívására vonatkozó szovjet javaslatnak. „Mindkét fél szilárdan támogatja ezt a javaslatot — hangzik a közös közlemény — és úgy véli, hogy a csúcsértekezlet megnyitná a soron levő fontos nemzetközi kérdések békés rendezésének útját. „A Román Népköztársaság kormányküldöttsége — hangsúlyozza a közös közlemény — igen nagyra értékeli a Vietnami Demokratikus Köztársaság többrendbeli erőfeszítését Vietnam békés újraegyesítésére, teljes mértékben támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának azt az igyekezetét, hogy kieszközölje a tanácskozó értekezlet összehívását a vietnami általános szabad választások megszervezésének megvitatása céljából, mert ez mefelel a genfi evezmény előírásainak és szellemének. A Román Népköztársaság kormányküldöttsége támogatja azokat a javaslatokat, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya 1958 március 7-i jegyzékében közölt a dél-vietnami hatóságokkal." A Román Népköztársaság kormányküldöttségének vietnami látogatása és a két küldöttség között lefolyt megbeszélések — mint a közlemény is kihangsúlyozza — „szilárd alapul szolgálnak a két ország testvéri együttműködésének egyre kedvezőbb fejlődéséhez minden téren“ és még jobban öszszekovácsolja azt a közös céljaink és azonos eszméink által egybeforrasztott — megbonthatatlan barátságot, amely a két testvérnépet összeköti, amely a több ezer kilométer távolságot is képes áthidalni.