Előre, 1958. április (12. évfolyam, 3245-3271. szám)

1958-04-01 / 3245. szám

1958. április 1., kedd ménye. Éppen ezért, azok között a kérdések között, amelyeket a szovjet kormány a csúcsértekezlet napirend­jére javasol, első helyen áll az e fegy­verrel való, kísérletei. Azonnal! meg­szüntetésének kérdése, a Szovjet kor­ Az atom- és hidrogénfegy­ver kísérletek beszüntetése a jelen pillanat legidőszerűbb és legégetőbb követelménye Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) lelk, az ő kezükben, a béke legbizto­sabb zálogát képezik. Ez a felfogás ínyére van azoknak, akik atom- és hidrogénbombák fel­használására vonatkozó barbár ter­veket szőnek és készek rá, hogy a vi­lágot egy háború szakadékába taszít­sák — de távol áll a népektől, a béke érdekeitől. A nukleáris fegyverekkel folyó kí­sérletek megszüntetésének ellenfelei azért tartják veszélyesnek ezt az in­tézkedést, mert közelebb hozza­ azt a pillanatot, amikor majd teljesen és véglegesen eltiltják a nukleáris fegy­verek használatát és megsemmisítik ezeket a fegyvereket. Ez azonban n­e a gyenge, hanem éppen ellenke­zőleg, az erős oldala ennek a kö­vetelésnek. ..... Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Nyugat, és különösen az Egye­sült Államok egyes vezetői a nukleá­ris fegyverekkel, való kísérletek eltil­tásában a nyugati országok gazdasági életét fenyegető veszélyt­­ látnak. A nyugati országok gazdasági életét — jelentette ki Gromiko — nem a nuk­leáris­ fegyverekkel való kísérletek be­szüntetése és nem a fegyverkezési haj­­sz a megszüntetése veszélyezteti, ha­verit a militarizálás, amely jelenleg harapófogójába szorítja az atlanti emb tagállamainak egész nemzetgaz­­daságát. Mindkét okunk megvan rá, hogy úgy véljük : minél nagyobb a­ányban militarizálják ez országok nemzetgazdaságát, annál gyorsabban kvetkezik be gazdasági­ összeomlá­­suk is. Az atom- és a hidrogén bóm­­a — mondotta Gromiko­­— nem men­eti meg az USA-ban 5.300.000 ámen­ést a munkanélküliségtől.­­ A továbbiakban A. A. Gromiko ele-­ nezte a nukleáris kísérletek beszün­­etésére vonatkozó egyezmény megköt­ésének lehetőségeit és ezeket mon­­dotta . Amikor három évvel ezelőtt a Szov­jetunió első ízben javasolta az Egye­sült Államoknak és Nagy-Britanniá­­­nak a kísérletek beszüntetését, a nyu­gati hatalmak azt vetették fel, hogy bárminemű egyezmény ebben a kér­désben biztos ellenőrzési rendszer ki­dolgozását teszi szükségessé. Már akkor világos volt, hogy mind e viták puszta ürügyül szolgálnak, hiszen a korszerű műszaki és tudományos esz­közökkel bármilyen nukleáris robban­tást könnyen fel lehet fedezni. Hogy ne szolgáltasson alapot kibúvókra a­­zok számára, akik ellenzik a kísérletek beszüntetését, a Szovjetunió maga tett javaslatot az ellenőrzéssel kapcso­latosan. Mint ismeretes, a Szovjetunió java­solta az ENSZ-ben, hogy létesítsenek­­egy nemzetközi bizottságot, amely ellenőrizze, hogyan teljesítik az álla­mok az atom- és hidrogénfegyver­­kísérletek megszüntetésére vonatkozó kötelezettségeket, és jelöljenek ki e bizottságok vezetése alatt, viszonossá­gi alapon, ellenőrző állomásokat a Szovjetunió, az USA és Anglia terüle­tén, valamint a Csendes-óceán öveze­tében, beleértve Ausztráliát is. Amikor azonban a Szovjetuniónak ez a javaslata sem késztette az ellen­őrzésről oly sokat beszélő amerikai és angol államférfiakat arra, hogy végül is beleegyezzenek a kísérletezé­sek beszüntetésébe, akkor a leghiszé­­kenyebb emberek is teljesen tisztába jöttek vele: itt nem az ellenőrzésről van szó, hanem arról, hogy a nyugati hatalmak bizonyos körei állhatatosan visszautasítják a nukleáris fegyverke­zési hajsza korlátozását. Más akadály nem állt és ma sem áll a kísérlete­zések beszüntetésének útjában. Gromiko hangsúlyozta, hogy arány­lag könnyen létre lehetne hozni a nukleáris­ fegyverekkel való kísérlete­­zések megszüntetésére vonatkozó egyezményt, minthogy jelenleg csu­pán három állam — a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia — rendelke­zik nukleáris fegyverrel és gyárt ilyen fegyvert. Következésképpen — mondta — csak ennek a három hatalomnak kell megegyeznie egymással, s a kér­dés el lenne intézve. Olykor azt halljuk — mondotta to­vábbá A. A. Gromiko —, hogy az i­tom- és hidrogénfegyverekkel való kísérletek folytatására Angliának van szüksége azért, mert elmaradt ezen a­­téren és be akarja hozni a Szovjet­uniót és Amerikát. Furcsa érvelés — jegyezte meg A. A. Gromiko. — Mert garantálhatja-e valaki, hogy ha tovább folynak a nukleáris kísérletek, az an­golok valóban behozzák lemaradásu­kat és nem maradnak le még jobban ? A versenyfutás az versenyfutás, s kétségtelen, hogy ebben az esetben mindegyik fél erőfeszítéseket tenne, nehogy lemaradjon. Emellett az angol nép széles töme­geinek megvan a maguk véleménye arról, hogy hasznos-e vagy káros Ang­lia számára az atomfegyverkezési haj­szában való további részvétel. Hiszen tanúi vagyunk annak, hogy milyen páratlan erővel bontakozik ki Angliá­ban a nukleáris fegyverekkel folyó kísérletek azonnali beszüntetését kö­vetelő népi mozgalom, a hidrogénbom­­ba termelése elleni mozgalom. Furcsa, de való — mondotta A. A. Gromiko —, hogy Franciaország nem tudni miért, de állást foglal a nukleá­ris fegyverrel folyó kísérletek meg­szüntetésére vonatkozó egyezmény ellen. Noha nehéz elhinni, mégis azok között a személyek között, akik ma meghatározzák Franciaország politi­káját, mint látszik, valóban vannak olyanok, akik komolyan hiszik, hogy az ország nemzeti érdekei megkövete­lik a nukleáris fegyverkezési hajszá­ban való részvételt, s hogy erre a cél­ra kezdjék felhasználni a gazdasági erőforrásokat. A szovjet kormány véleménye sze­rint az atom- és hidrogénfegyver-kí­­sérletek beszüntetése a jelen pillanat legidőszerűbb és legégetőbb követel­mény ugyanakkor javasolja, hátty ezt a kérdést különállóan és minden más kérdés előtt vitassák meg, anél­kül, hogy megvárnák amíg a hatal­mak megegyezésre jutnak a leszerelés többi kérdésében. Az összes szocialista országok né­pei, parlamentjei és kormányai síkra szállnak azért, hogy valamennyi atom­fegyverrel rendelkező állam szüntes­se be a kísérleteket. A nukleáris kísér­letek beszüntetése­­mellett nyomatéko­san és következetesen állást foglal In­dia kormánya és népe. Ezt a javasla­tot — ilyen vagy olyan formában — hivatalosan támogatták Indonézia, Japán, Burma, Ceylon, az Egyesült Arab Köztársaság, Pakisztán, Irán, Svédország, Norvégia, Dánia, Finnor­szág, Mexikó és még sok más ország kormánya. Indonézia, Burma és Ja­pán parlamentjei szintén követelték a nukleáris kísérletek beszüntetését. Nem maradnak közömbösek az atomfegyverrel rendelkező kapitalista országok népei sem. Nagy-Brita­nniá­­ltan a lakosságnak a legkülönbözőbb társadalmi és politikai csoportokhoz tartozó széles tömegei tiltakoznak a nukleáris kísérletek ellen. E mozga­lomnak nagy méreteit szemlélteti az a tény is, hogy olyan tömegszervezetek csatlakoznak hozzá vezetőszerveikkel az élen, mint az angol szakszervezetek kongresszusa. Az Amerikai Egyesült Államokban is egyre erőteljesebben hallatszanak olyan hangok, amelyek a nukleáris kísérletek megszüntetését követelik. Számos ismert amerikai politikus és közéleti személyiség, szakszervezet, diákcsoport és más amerikai szervezetek követelik, hogy az USA kössön ilyen­értelmű megegyezést a Szovjetunióval és Angliával. Az atom- és hidrogénfegyver-kísérl Ietek beszüntetése — mondotta A. A. Gromiko — lehet és kell is hogy le­gyen az első lépés a hatalmak közöt­ti kölcsönös bizalom megnyilvánulá­sának, amire az összes népek már régóta várnak. Most adva vannak az ahhoz szükséges nemzetközi feltételek — folytatta A. A. Gromiko —, hogy végre megoldód­jék az atom- és hidrogénfegyver-kísér­­letek megszüntetésének kérdése. Nyil­vánvaló — mondotta a továbbiakban —, hogy nincs már messze az az idő, amikor a nyugati hatalmak kormá­nyai nem szegülnek többé szembe azzal az általános követeléssel, hogy vessenek véget a nukleáris kísérletek­nek. A. A. Gromiko kijelentette: Attól az óhajtól vezérelve, hogy minden esz­közzel előmozdítsa a magasztos cél­kitűzés valóraváltását, az emberiség megmentését az atomháború veszélyé­ről. A SZOVJETUNIÓ MINISZTER­­TANÁCSA A SZOVJETUNIÓ LEG­FELSŐ SZOVJETJE ELÉ TERJESZTI MEGVIZSGÁLÁS VÉGETT AZT A JAVASLATOT, HOGY A SZOVJET­UNIÓ, ELSŐ LÉPÉSKÉNT EGYOL­DALÚAN SZÜNTESSEN BE MIN­DEN ATOM- ÉS HIDROGÉNFEGY­­VER-KÍSÉRLETET. Ha az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia csatlakoznak a Szovjetunióhoz és szintén elhatároz­zák, hogy beszüntetik az atom- és hidrogénfegy­ver-kísérleteket, akkor végülis megoldódik ez az összes né­peket a jelen pillanatban oly mélysé­gesen nyugtalanító kérdés: minde­nütt és mindörökre megszűnnek a kí­sérleti nukleáris robbantások. Természetes — jegyezte meg A. A. Gromiko —, hogy amennyiben a nuk­leáris fegyverrel rendelkező országok kormányai nem követik a Szovjet­unió kezdeményezését, hanem folytat­ják az atom- és hidrogénfegyverrel való robbantásokat, a Szovjetunió kénytelen lesz a jövőben biztonsága érdekeinek figyelembevételével csele­kedni a nukleáris kísérletek kérdésé­ben. A Szovjetunió nem egyszer tett már egyoldalú inntézkedéseket hadseregé­nek és a fegyverzetnek csökkentésére. Sajnálattal kell azonban megálla­pítanunk, hogy az északatlanti tömb­höz tartozó hatalmak mind ez ideig nem válaszoltak hasonló intézkedé­sekkel ezekre a lépésekre, hanem ellenkezőleg, egész politikájukat a há­borús előkészületek fokozására ala­pozzák. Hamis érvekkel próbálják megnyugtatni a háborús előkészüle­tekbe bevont országok népeit, így pél­dául a nyugat-európai „szövetsége­sek" területén létesített amerikai ra­kéta-támaszpontok „közös ellenőrzésé­nek“ meséjével. Hiszi-e valaki, hogy ha a NATO politikájét meghatározó körök kirobbantanák az atomháborút, számítani fog, hogy — mondjuk — Anglia, a Német Szövetségi Köztár­saság, Belgium vagy Hollandia kor­mányai és parlamentjei egyetértenek-e vagy sem azzal, hogy amerikai raké­tákat indítsanak országuk területéről, vagy hogy az országuk területéről felszálló amerikai repülőgépek beves­sék atombombáikat, amelyekkel máris fel vannak szerelve? A katonai előké­születek szervezői tévednek, ha arra számítanak, hogy a Szovjetunió egye­dül egyoldalúan végrehajtja majd a jövőben a leszerelést, miközben a nyu­gati hatalmak fokozzák fegyverkezé­­süket — jelentette ki A. A. Gromiko. — A leszerelés csakis becsületes meg­egyezés alapján hajtható végre, fi­­gyelembe véve az összes felek bizton­ságának érdekeit. Amikor a szovjet kormány meg­vizsgálás végett a Szovjetunió Legfel­ső Szovjetje elé terjeszti a javasla­tot, hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszüntesse az atom- és hidrogénfegy­­verekkel történő kísérleteket — egy­idejűleg elvárja, hogy az USA és Nagy-Britannia csatlakozzanak a Szovjetunió határozatához és ily mó­don hozzájáruljanak a maguk részé­ről a nukleáris fegyverkezési hajsza korlátozásához és az atomháború ve­­szélyének csökkentéséhez. Hisszük, hogy akadnak Nyugaton olyan erők, amelyek képesek világosan megítélni a kialakult helyzetet. Mert ebben a helyzetben senkinek sem en­gedhető meg, hogy játsszék a világ sorsával, s mert e helyzet arra köte­­lezi a nagy- és kisállamok kormányait, hogy tegyenek meg minden tőlük tel­hetőt a háborús katasztrófa elhárítá­sára. Elképzelhetjük, milyen óriási befo­lyást gyakorolna a nemzetközi helyzet alakulásának egészére, ha a Szovjet­unió, az USA és Nagy-Britannia meg­állapodást kötnének az atom- és hid­rogénfegyverekkel való kísérletek be­szüntetéséről. A jelenlegi feszültség és az összes fegyvernemek gyártásában folyó vetélkedés körülményei között valóban óriási jelentősége volna az államok közös gyakorlati intézkedésé­nek a veszélyes katonai előkészületek korlátozására. A népek ezt a lépést annak bizonyítékául tekintenék, hogy fordulat állt be a nemzetközi kapcso­latokban, az államok közötti bizalom és békés együttműködés megszilárdí­tása irányában. A szovjet kormány meg van győ­ződve arról, hogy ha mindenütt meg­szűnnének a nukleáris kísérletek, ez fordulatot jelentene a nemzetközi kapcsolatban az államok közötti bi­zalom és békés együttműködés meg­erősödése felé. A nemzetközi légkör megjavítására a legsürgősebben hathatós intézkedé­seket kell tenni annnál is inkább, mert a nemzetközi küzdőtéren olyan erők észlelhetők, amelyek állhatatosan az ellenkező irányba taszítják a világot­­nem a bizalom megerősítése, hanem az államok közötti bizalmatlanság és ellenségeskedés elmélyítése felé,­ nem az atomfegyverkezési hajsza megszün­tetése, hanem további kiterjesztése felé, nem a béke, hanem a háború felé. Ez erők tevékenységének meggyőző bizonyítéka az is, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság Bundestagja (parlamentje) a kormánypártok sza­vazata révén nemrég határozatilag teljhatalommal ruházta fel a Német SZK kormányát a nyugat-német had­sereg atom- és rakétafegyverrel való felszerelésének kérdésében. A nyugat­­német militaristák így tehát nyíltan kijelentették, hogy atombombákat és rakétákat használnak a felfegyverke­­zéshez atlanti partnereik áldásával. Könnyelműség lenne lebecsülni a Német SZK kormányának e lépéséből származó veszélyt. A Nyugat-Német­­ország jelenlegi politikáját megszabó körök nyilvánvalóan ugyanarra a gyá­szos útra terelik az országot, ame­lyen a hitlerista Németország haladt. Ismeretes, hogy a nyugat-németorszá­gi politikai és katonai kormányzó kö­rökben nagy befolyásuk van ugyan­azoknak az erőknek, amelyek annak idején Hitlert hatalomra juttatták és bűntársai voltak. Azt sem felejthetjük el, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság az egyetlen európai állam, amelynek kormánya a jelenlegi euró­pai országhatárok módosítására , tö­rekszik. Minthogy pedig ilyenek a kö­rülmények, miként kell­ minősíteni azt a­­ szándékot, hogy a nyugat-német hadsereget atom- és rakétafegyverrel szereljék fel? Ez csakis az európai né­pek és elsősorban Németország szom­szédai ellen irányuló provokációként minősíthető. Szembetűnő az is, hogy a nyugat­német Bundeswehr atomfegyverrel való felszereléséhez az USA aktív mó­don hozzájárul. Az amerikai kormány 180 fokos fordulatot tett azokhoz az évekhez viszonyítva, amikor a Szov­jetunió és az Egyesült Államok népei együtt harcoltak a német agresszió ellen s külpolitikájának európai vo­natkozásait most a német militarizmus újjáélesztésével kapcsolta össze. Ter­mészetesen az sem véletlen, hogy az Adenauer-kormány éppen Strauss nyugat-német hadügyminiszter Wa­shingtoni látogatása után hajtotta ke­resztül oly lázas sietséggel a Bun­destagban az atomfegyverekkel való felszerelésre vonatkozó határozatot. Távolról sem véletlen, hogy Norstad amerikai tábornok, a NATO főpa­rancsnoka nemrég nyilvánosan köve­telte a Bundeswehr felszerelését atomfegyverrel. Gondolhat-e valaki komolyan arra, hogy ha Európát atomháborúba ta­szítják, Nyugat-Németország, amely e háborúnak egyik támaszpontja len­ne, túlélné ezt a háborút? Nem he­lyesebb-e azt feltételezni, hogy a há­ború tűzcsóvája rakéta- és atomfegy­vereivel elsősorban Nyugat-Németor­­szág területét söpörné végig? A mi nemzedékünk életében kétszer fordult elő, hogy a véres világháború­kat kirobbantó német militarizmus karját lenyesték és a német népnek drágán kellett megfizetnie vezetőinek bűnös politikáját. Kevéssé valószínű, hogy valaki kétségbevonná: ha a bűnt harmadszor is elkövetik, a bűnhődés összehasonlíthatatlanul súlyosabb lesz. Ami a Németország egyesítésének óhajáról szóló ama szóbeszédeket illeti, amelyekkel a Német SZK ka­tonái előkészületeit kísérik, ezek nem egyebek a legteljesebb képmutatásnál. A szovjet kormány egy évvel ezelőtt világosan figyelmeztette az NSZK kormányát, hogy a Bundeswehr fel­szerelése atomfegyverrel és Nyugat- Németország átalakítása európai atomháborús tűzfészekké, jóvátehetet­len csapást ígérne a német nép nem­zeti újraegyesülésének ügyére. Az NSZK atomfelfegyverzésére vonatko­zó tervek végrehajtása a jelenlegi körülmények között azt jelenti, hogy az NSZK, kormánya tudatosan lehe­tetlenné teszi Németország egyesíté­sét. A szovjet kormány — folytatta Gromiko — hosszú időn át ismételten és a legkomolyabban figyelmeztette az NSZK kormányát arra, hogy milyen káros a német militarizmus felélesz­tésére irányuló orientációja. A szovjet kormány rámutatott arra, hogy az európai béke és maga a Német Szö­vetségi Köztársaság szempontjából el­kerülhetetlenül káros következ­mén­yek­kel járna az, ha Nyugat-Németország részt venne az atomháború előkészü­leteiben és a nyugat-német hadsere­get tömegpusztító fegyverekkel sze­relnék fel. Az események fejlődésének szaka­szai a következők: a párizsi szerződé­sek megkötése, majd az NSZK bevo­nása az USA által vezetett agresszív katonai tömbbe, továbbá Nyugat-Né­­metország idegen csapatok által való megszállásának állandósítása, idegen hatalmak atomtámaszpontjainak léte­sítése az ország területén és végül a Bundeswehr atomfegyverrel való fel­szerelésére vonatkozó határozat. Nyu­­gat-Németországot ily módon lépés­ről lépésre közelebb sodorják a sza­kadék széléhez. Senki sem róhatja fel a Szovjetuniónak, hogy nem fi­gyelmeztetett idejében az NSZK ön­gyilkos politikájának veszélyes vol­tára. A szovjet kormány a jogvilágo­­sabban és nem is egyszer figyelmez­­tette Nyugat-Németország vezetőit ezzel kapcsolatban. Kijelentette ezt a Német Demokratikus Köztársaság is, kijelentette a többi békeszerető állam kijelentették továbbá Nyugat-Német­ország hazafias nemzeti körei is, a­­melyek aggódnak a német nép sorsa és a béke miatt. Egyesek a dolgokat úgy próbálják feltüntetni, mintha a Nyugat-Német­ország atomfelfegyverzésére vonatkozó határozat nem bírna különösebb je­lentőséggel és nem volna egyéb, mint a NATO intézkedéseinek egyike, ame­lyekhez az emberek már hozzászok­tak és ezért — mint mondják — nincs ok különösebb aggodalomra. De a dolgok valójában nem így állnak. A nyugat-német hadseregnek atomfegy­verrel való felszerelésére vonatkozó ha­tározatnak rendkívül nagy jelentősége van, minthogy ezt a pusztító fegyvert éppen azoknak az erőknek a kezébe ad­ták, amelyek az emberek tíz és tíz­millióit áldozatul követelő második vi­lágháborút is kirobbantották. Könnyen érthető, hogy ez az intéz­kedés aggodalmat vált ki az európai országokban és elsősorban a Német­országgal szomszédos államokban. Ma még talán nincs mindenki tisztában azzal, milyen veszélyt rejtenek ma­gukban a most lejátszódó események. A hitlerizmus veszélyét sem ismerte fel mindenki egyszerre. Ez azonban nem csökkenti a veszélyt, s a Szovjet­unió kötelességének tartja, hogy fel­hívja rá a figyelmet. Nem azért teszi ezt, mintha, lelne a Német Szövetségi Köztársaság atomfegyverrel való fel­szerelésétől. A Szovjetunió rendelkezik minden szükséges eszközzel az ag­resszió elfojtására, az agresszorok szétzúzására, bárhonnan indulna ki a támadás. Amikor a szovjet­­ kormány kifejezi aggodalmát és felhívja a fi­gyelmet a Nyugat-Németország atom­­fegyverkezésével járó veszélyre, ezt azért teszi, mert számot vet azzal a veszéllyel, amit ez a fegyverkezés előidéz Európa békéje szempontjából. Nem lehet elhallgatni azt, hogy milyen szerepet játszik ebben az ak­cióban Anglia és Franciaország, ame­lyeknek kormányai­ beleegyeztek abba,­ hogy a nyugat-német hadsereget atom- és rakétafegyverrel szereljék fel. Anglia és Franciaország népeit hosszú ideig azzal áltatták, hogy állí­tólag ellenőrzik Nyugat-Németország fegyverkezését. Azok, akik most a­ nyugat-német hadsereg atomfelfegyverzését erősza­kolják, a legsúlyosabb felelősséget vál­lalják magukra népeikkel szemben, mivel ez abban az időszakban törté­nik, amikor a hatalmak között tárgya­lások folynak az államok magassíkú értekezletének összehívásáról. A népek azért várják ezt az értekezletet, mert bízvást remélik, hogy a nemzetközi­ feszültség enyhüléséhez, a háborús veszély csökkentéséhez fog vezetni és kezdetét jelenti a fegyverkezési hajsza megszüntetésére irányuló gya­korlati intézkedések valóraváltásának. Ha a Német Szövetségi Köztársaság atomfelfegyverzése befejezett ténnyé válik, ez elkerülhetetlenül újabb aka­dályokat gördít a hatalmak megegye­zésének útjába a leszerelés kérdésé­ben, s ezért a felelősséget háin bé­lyegként fogja viselni a nyugat-német kormány és azon országok kormá­nyai, amelyek kierőszakolják ezt az intézkedést. A Szovjetunió, a Kínai Népköztár­saság és az összes szocialista álla­mok, valamint a többi független or­szág ,amelyek szilárd békepolitikát folytatnak, következetesen a nemzet­közi feszültség enyhítésére és a há­borús veszély csökkentésére töreksze­nek. A Szovjetunió, a csúcsértekezlet összehívása érdekében tett erőfeszíté­seivel és a fegyveres erők csökkenté­sére irányuló gyakorlati intézkedései­vel, jelenleg pedig a nukleáris fegy­verkísérletek egyoldalú beszüntetésé­vel — a kérdésben most dönt a Leg­felső Szovjet — példát mutat arra, miképpen lehet aktívan harcolni a béke megőrzéséért és megszilárdításá­ért. Mindannyiunkat mélységes megelé­gedéssel töltött el az, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyel­­ország, Csehszlovákia és a többi szo­cialista ország határozott hangú nyi­latkozatokban tiltakozott a nyugat­német hadsereg atomfegyverrel és rakétával való felszerelése ellen. Ezek az országok teljes mértékben számot vetnek azzal, hogy milyen veszélyt jelentenek az európai béke szempont­jából a nyugat-német militaristák és tengerentúli pártfogóik tervei. Bizo­nyosak lehetünk felőle, hogy a Szov­jetunió és a varsói védelmi szerződés­ben részvevő többi állam levonják a megfelelő gyakorlati következtetéseket és megteszik a helyzetből adódó szük­séges intézkedéseket. A tartós békéért folyó harc tovább­ra is fő célkitűzése marad a Szovjet­unió külpolitikájának. Éppen ez a cél­kitűzés, az egész emberiség, a béke sorsa iránti mélységesen humánus gondoskodás késztette a szovjet kor­mányt arra, hogy egyoldalúan beszün­tesse az atom-és hidrogénfegyverrel való kísérleteket. Bizonyosak lehetünk afelől, hogy az összes népek nagyra fogják érté­kelni szocialista hazánk eme újabb hatékony hozzájárulását a világbéke megszilárdításának magasztos ügyé­hez. " ELŐRE N. Sz. Hruscsov elvtárs záróbeszéde MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ jelenti: Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának a kolhozrendszer továbbfejlesztésére és a gép- és traktorál­lomások átszer­vezésére vonatkozó javaslatával kap­csolatos vita után N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke záróbeszédében hangsúlyozta, hogy a képviselők egyöntetűen helye­selték ezeket az intézkedéseket. Rá­mutatott arra, hogy mind a törvény, mind az SZKP KB és a Miniszterta­nács erre vonatkozó határozata tekin­tetbe fogja venni a képviselők szem­pontjait és kívánságait. A közepes és lemaradt kolhozokról szólva, N. Sz. Hruscsov rámutatott arra, hogy ajánlatos, hogy a közepes kolhozok 2—3, maximum 5 évi részlet­­fizetésre vásároljanak műszaki eszkö­zöket. Ami pedig a gazdasági szem­pontból gyenge kolhozokat illeti — folytatta a Minisztertanács elnöke —, ezeket tapasztalt, jó vezetőkkel kell , megerősíteni úgy, hogy 1—2 éven be­lül növelhessék termelésüket s maga­sabb színvonalat biztosíthassanak gazdaságuknak. N. Sz. Hruscsov egy­ben kiemelte, hogy hozzáértéssel kell alkalmazni az élenjáró kolhozok és szovhozok tapasztalatát. A kolhozrendszer továbbfejlesztésé­nek és a gép- és traktorállomások át­szervezésének kérdései — mondotta N. Sz. Hruscsov — a mindennapi élet számos vonatkozását érintik. N. Sz. Hruscsov javasolta, hogy a Szovjet­unió Állami Tervbizottsága és az ille­tékes minisztériumok tanulmányozzák mindezeket a kérdéseket és terjessze­nek megfelelő javaslatokat a kormány elé megvizsgálás végett. A Szovjetunió — mondotta N. Sz. Hruscsov — szilárdan halad előre a Lenin kijelölte úton — a kommuniz­mus útján. Rohamosan fejlődik a szo­cialista ipar — a népgazdaság alapja. Erőteljes lendületet vett a szocialista mezőgazdaság. A szovjet tudomány és kultúra jelentős sikereket aratott. N. Sz. Hruscsov kidomborította, hogy a Szovjetunió népeinek barátsága a kommunizmus győzelméért folyó harc egyik legfőbb erőforrása s annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ez a barátság, amely a legsúlyo­sabb megpróbáltatásokat is kiállta, még erősebbé válik. A Szovjetunió a nagy Kínai Nép­­köztársasággal és az összes szocialis­ta országok népeivel együtt — foly­tatta N. Sz. Hruscsov — a békéért, az emberiségnek egy újabb háború ve­szélyétől való megmentéséért folyó harc első soraiban küzd. A Szovjet­unió békepolitikáját melegen támo­gatják a világ összes dolgozói. N. Sz. Hruscsov végül ismét hang­súlyozta, hogy a kolhozrendszer to­vábbfejlesztésére és a GTA-k átszer­vezésére vonatkozó törvény újabb fon­tos lépést jelent a kommunista épí­tés nagyszerű terveinek valóra váltá­sa út­­án. „Az algériai békéért“ jelszó jegyében országos értekezlet Párizsban PÁRIZS (Agerpres). — Száztíz franciaországi politikai és közéleti sze­mélyiség kezdeményezésére március 30-án a párizsi Preyel-teremben országos értekezletet tartottak „az algériai békéértAz értekezlet kezdeményezői között voltak Francois Mauriac és Jean-Paul Sartre írók, Claude Bourdel, Jean-Marie Domenach, Maurice Duverger közírók, Léon Felix, a Francia Kommunista Párt Politbik­ájának tagja, Eugénie Cotton, a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség elnöke, D‘Astier de la Vigerie, a Béke­ Világtanács alelnöke. Az országos értekezlet összehívása előtt Franciaország különböző megyéi­ben és helységeiben számos nagy gyülést és összejövetelt rendeztek, amelye­ken jelen voltak a különböző pártok és társadalmi szervezetek képviselői. E gyűlések részvevői petíciókat küldtek a képviselőknek, a megyei és városi tanácsosoknak és követelték az algériai háború megszüntetését. „Az algériai békéért" jelszó jegyében összehívott, országos értekezleten részt vettek a legkülönbözőbb politikai irányzatok képviselői mindazok, akik az algériai békéért küzdenek. Néhány sorban WALTER LORIDAN, Belgium moszk­­­­vai nagykövete, március 29-én fogadást adott Erzsébet belga királynő és kísé­rete tiszteletére. MINT MÁR JELENTETTÜK, a lon­doni egyetem 204 tanára azzal a kérés­sel fordult MacMillan miniszterelnök­­h­öz, hogy szorgalmazza a nemzetközi tárgyalások megkezdését a nukleáris le­szerelés érdekében. D. W. Glass profes­­­szer, aki a nyilatkozatot elküldte a mi­niszterelnöknek, a nyilatkozathoz csa­tolt levélben hangoztatta, hogy az alá­írókon kívül a londoni egyetem több más fakultásának professzorai is oszt­­ják a nyilatkozatban kifejezett néze­teket. A MOSZKVAI egyetemi hallgatók március 30-án nagygyűlést tartottak, Al­­géria napja alkalmából. Zahir Taha-Uj algériai ifjú, a moszkvai orvost­udo­m­á­­nyi intézet hallgatója megbélyegezte az algériai francia gyarmatosítókat. A moszkvai egyetemi ifjak felhívták a vi­lág összes fő­iskolai hallgatóit, hogy követeljék az Egyes­ült Nemzetek Szer­vezetétől az algériai kérdés mielőbbi békés megoldását. A MOSZKVAI nemzetközi hegedűver­senyen Valeri Klimov szovjet hegedű­művésznek ítélték oda az első díjat. TOKIÓBAN március 29-én nagygyűl­­ést tartottak az algériai néppel való szolidaritás jegyében. A gyűlésen han­goztatták, hogy Ázsia és Afrika népei­nek még szorosabban össze kell fog­niuk, hogy lerázzák magukról a gyar­mati uralom igáját. NEM MESSZE Moszkvától, Kim­ vá­rosában, ahol Csajkovszkij, a nagy orosz zeneszerző élt és alkotott, már­cius 30-án Csajkovszkij-ünnepélyt ren­deztek. Az ünnepségen részt vettek a nemzetközi „Csajkovszkij“ hegedű- és zongoraverseny részvevői, szovjet és külföldi zeneszakértők, a nemzetközi verseny tiszteletbeli vendégei és mások­. 3 MOSZKVA. (Agerpres.) A TASZSZ jelenti: A Szövetségi Szovjet és a Nemzeti­ségi Szovjet március 31-i együttes ülé­sén N. Sz. Hruscsov záróbeszédével véget ért a kolhozrendszer továbbfej­lesztésére és a GTA-k átszervezésére vonatkozó törvény vitája. Az ülésszak megszavazta „A kolhoz­rendszer továbbfejlesztésére és a gép­es traktorállom­ások átszervezésére“ vonatkozó törvényt. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének előterjeszté­sére, a Szovjetunió Legfelső Szov­jetje jóváhagyta a Szovjetunió Minisz­tertanácsának következő összetételét: Frol Kozlov és Anasztasz Mikojan — a Minisztertanács első alelnökei; Alekszej Koszigin és Alekszandr Zaszjadko — a Minisztertanács alel­nökei; Joszif Kuzmin — a Miniszter­­tanács alelnöke és a GOSZPLAN el­nöke; Dimitrij Usztyinov — a Minisz­tertanács alelnöke. A Minisztertanácsban részt vesz­nek: Andrei Gromiko — külügymi­niszter; Rodion Malinovszkij honvédel­mi miniszter; Arszenyij Zverev, pénz­ügyminiszter; Nyikolaj Dudorov — bel­ügyminiszter; Ivan Kabanov — kül­kereskedelmi miniszter; Nyikolaj Mi­­hajlov — művelődésügyi miniszter; Maria Kovrigina — egészségügymi­­niszter; Vlagyimir Mackevics — föld­művelésügyi miniszter, továbbá a gaz­dasági minisztériumokat vezető mi­niszterek, a GOSZPLAN alelnökei, az állami bizottságok elnökei, valamint a szövetségi köztársaságok miniszterta­nácsainak elnökei. Nyikolaj Bulga­­nyint a Szovjetunió Állami Bankja ve­zetőségének elnökévé nevezték ki. Andrej Gromiko képviselő határozat­­tervezetet terjesztett a Szovjetunió Legfelső Szovjetje elé az összes atom- és hidrogénfegyver-típusokkal való kísérletek beszüntetésére a Szov­jetunióban. A Szovjetunió Legfelső Szovjetje megszavazta a határozatot, amelynek értelmében a Szovjetunió egyoldalúan beszünteti az atom- és hidrogénfegy­­verekkel való kísérleteket. A képviselők ezután megszavazták a Legfelső Szovjet felhívásait az USA kongresszusához, Nagy-Britannia par­lamentjéhez s a többi ország parla­mentjéhez azzal kapcsolatban, hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszüntette az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérleteket. Ezzel véget ért a Szovjetunió Leg­felső Szovjetjének ülésszaka. Befejezte munkálatait a Legfelső Szovjet ülésszaka Befejezte munkálatait az Interparlamentáris Unió tavaszi ülésszaka Március 30-án Genfben befejezte mun­kálatait az Interparlamentáris Unió ta­vaszi ülésszaka. Az ülésszak figyelmé­nek középpontjában mindvégig a csúcs­­értekezlet összehívásának szükségessége állott. Újabb 500 millió dollár „segélyre" WASHINGTON (Agerpres).­­ Az amerikai szenátus külügyi bizott­sága megkezdte a külföldi gazdasági „segély“ program vitáját. Az amerikai kormánykörök egész befolyásukat lat­­ba vetik, hogy a kongresszustól kicsi­karják a program megvalósításához szükséges 3.943.000.000 dollár jóváha­gyását, 500 millió dollárral többet, mint tavaly. Eisenhower elnök, Richard Nixon alel­nök, Dulles külügyminiszter, McElroy hadügyminiszter, valamint Adlai Stevenson és Truman volt elnök, demokrata pártvezetők követelték, hogy a kongresszus fenntartás nélkül hagyja jóvá a külföldi gazdasági se­gélyprogramot. Ez az egységes állás­­foglalás azzal magyarázható, hogy az USA kormánya a gazdasági segély­­programot akarja eszközként felhasz­nálni az Egyesült Államok megtépá­zott tekintélyének helyreállítására. Az angol honvédelmi miniszter állást fogalt az atomfelfegyverzés mellett LONDON. (Agerpres.) — Duncan Sarides, angol honvédelmi miniszter március 29-én visszatért Bonnból, a­­hol katonai kérdésekről tárgyalt a tryu­­gai-német miniszterekkel. Megérkezé­sekor a londoni repülőtéren kijelen­tette az újságíróknak, hogy a tárgya­lások legfőbb célja az volt, hogy „szo­rosabb együttműködést biztosítsanak a fegyverkezés terén". Az újságírók atomfegyverrel kap­csolatos kérdéseire válaszolva, Dun­can a többi között kijelentette: „Mind az angol csapatokat, mind az amerikai csapatokat fel kell szerelni nukleáris fegyverekkel.“ Szoros egységben a vietnámi néppel M­ég egy éve sincs, hogy hazánk vendégül látta a vietnami nép vezetőjét, Ho Si Minh elvtársat. Látogatása jelentősen hozzájárult a szo­­cializmust építő két testvérnép baráti kapcsolatainak elmélyítéséhez ... S most ezekben a napokban — noha több ezer kilométer távolság választ el ben­nünket —, még inkább testvéri közel­ségbe kerültünk a hős vietnami néphez. A román kormányküldöttség vietnami látogatása újabb állomása a román-viet­nami baráti együttműködés továbbfej­lesztésének, ami teljesen megfelel a két nép érdekeinek s ugyanakkor a szocialista tábor egységét, a világbékét és a haladást szolgálja. A Román Népköztársaság és a Viet­nami Demokratikus Köztársaság között m­ég 1930 februárjában létre jött a dip­lomáciai kapcsolat, amikor még a hős vietnami nép nehéz harcot vívott a gyarmatosító betolakodók ellen. A két baráti nép gazdasági és kulturális kap­csolatai azóta is sikeresen fejlődnek, állandóan növekszik közöttük az áru­­csereforgalom, mindinkább kiszélesedik a testvéri együttműködés tudományos, irodalmi és művészeti téren. Kormányküldöttségünknek a baráti látogatás folyamán lefolytatott tárgya­lásai még jobban elmélyítik a kapcso­latokat. „A felek kifejezték azt az el­határozásukat — hangzik a tárgyalá­sokról kiadott közös nyilatkozat —, hogy megerősítik barátságukat, fejlesz­tik gazdasági és kulturális kapcsolatai­kat, valamint tapasztalatcseréjüket tu­dományos és műszaki téren. A két fél tanulmányozni fogja azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek elősegítik e kapcsolatok fejlesztését, továbbá annak lehetőségét, hogy a két ország a legrö­videbb időn belül műszaki, tudomá­nyos együttműködési egyezményt kös­sön egymással.“ Hazánk népe a proletár inter­nacionalizmusból fakadó rokon­szenvvel, szolidaritással és szeretettel kíséri a vietnami nép fáradhatatlan küzdelmét a szocializmus építéséért. Bennünket is büszkeséggel tölt el, hogy ipari termelésük már 1956-ban nyolc­szor haladta túl az 1955 évit, mező­­gazdasági termésük pedig az elmúlt év­ben csaknem 50 százalékkal volt na­gyobb az 1939. évi termésnél. Né­pünk ez érzését tolmácsolta a román kormányküldöttség is amikor megláto­gatta az új Vietnam üzemeit és bánya­vidékeit. Chivu Stoica elvtárs, valamint a kí­séretében levő elvtársak vietnami láto­gatása és tárgyalásaik még egyszer be­bizonyították, hogy a két kormányt azonos célok vezérlik a külpolitikában is: „megóvni és megszilárdítani a bé­két, elősegíteni a nemzetközi feszült­ség enyhülését, a különböző politikai és társadalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élésének szigorú al­kalmazása alapján." A hanoii Népszínház­ban megtartott nagygyűlésen Chivu Stoica elvtárs kihangsúlyozta: a román kormányküldöttség azért utazott az ázsiai országokba, hogy a béke, a nem­zetközi haladás ügyét szolgálja, amely valamennyi nép szívügye. Ennek az ügynek diadaláért folyó harcban a leg­fontosabb szerep a szocialista orszá­gokra hárul. Ilyen elvi alapon állva folytatott igen hasznos eszmecserét a nemzetközi helyzetről is a két kormány­­küldöttség. Megállapították, hogy „a leszerelés megvalósítása, az atom- és termonukleáris fegyverek eltiltása és mindenekelőtt az e fegyverekkel való kísérletek megszüntetése, a katonai tömbök és az idegen területeken levő katonai támaszpontok megszüntetése, a más országok területein levő csapatok visszavonása rendkívül szükséges intéz­kedések a nemzetközi feszültség enyhí­­tésére és egy újabb háború veszélyének elhárítására. A két küldöttség megbeszélései so­rán, megkülönböztetett figyelmet szentelt a csúcsértekezlet össze­hívására vonatkozó szovjet javaslatnak. „Mindkét fél szilárdan támogatja ezt a javaslatot — hangzik a közös közle­mény — és úgy véli, hogy a csúcsér­tekezlet megnyitná a soron levő fontos nemzetközi kérdések békés rendezésé­­nek útját. „A Román Népköztársaság kormány­­küldöttsége — hangsúlyozza a közös közlemény — igen nagyra értékeli a Vietnami Demokratikus Köztársaság többrendbeli erőfeszítését Vietnam bé­kés újraegyesítésére, teljes mértékben támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának azt az igye­kezetét, hogy kieszközölje a tanácskozó értekezlet összehívását a vietnami álta­lános szabad választások megszervezé­sének megvitatása céljából, mert ez mefelel a genfi e­vezmény előírásainak és szellemének. A Román Népköztársa­ság kormányküldöttsége támogatja azo­kat a javaslatokat, amelyeket a Viet­nami Demokratikus Köztársaság kormá­nya 1958 március 7-i jegyzékében kö­zölt a dél-vietnami hatóságokkal." A Román Népköztársaság kormány­­küldöttségének vietnami látogatása és a két küldöttség között lefolyt meg­beszélések — mint a közlemény is ki­hangsúlyozza — „szilárd alapul szol­gálnak a két ország testvéri együttmű­ködésének egyre kedvezőbb fejlődésé­hez minden téren“ és még jobban ösz­­szekovácsolja azt a közös céljaink és azonos eszméink által egybeforrasztott — megbonthatatlan barátságot, amely a két testvérnépet összeköti,­­ amely a több ezer kilométer távolságot is ké­­pes áthidalni.

Next