Előre, 1958. augusztus (12. évfolyam, 3349-3375. szám)

1958-08-01 / 3349. szám

1958. augusztus 1., péntek DAILY HERALD: MacMillan ne járjon Dulles nyomdokain PÁRIZS. (Agerpres.) — A nemzetközi közvélemény aggoda­lommal látja, hogy bizonyos nyugati f­atalmak — amelyeket zavarba hozott a Szovjetunió következetes magatar­tása — a huzavona politikájához folyamodnak. A Szovjetunió ugyanis PÁRIZS (Agerpres) A francia kormány­kabinet július 10-i ülése után Jacques Soustelle tájé­koztatásügyi miniszter bejelentette, hogy a kabinet a közel- és közép­keleti helyzettel és az ezzel kapcsola­tos diplomáciai lépésekkel foglalkozott. Soustelle hangsúlyozta, a francia kor­mánynak továbbra is az a véleménye, hogy a Biztonsági Tanács ülését nem szabad azonosítani a kormányfői érte­ OTTO GROTEWOHL• BERLIN. (Agerpres.) — Otto Grotewohl, a Ném­et Demokra­tikus Köztársaság­­miniszterelnöke Ge­ra városban, a dolgozók nagygyűlésén beszédet mondott, amelynek során behatóan foglalkozott az USA és Ang­lia közel-keleti agressziójával. A miniszterelnök hangsúlyozta: az USA és Anglia agressziója súlyosan veszélyezteti a világbékét, majd emlék Tiltakozik az olasz nép RÓMA (Agerpres) — Egész Olasz­országban növekszik az angol és ame­rikai imperialisták közel-keleti ag­ressziója elleni tiltakozó mozgalom. Az Unita jelentése szerint a pratoi városi tanács egyöntetű határozatot szavazott meg, amelyben követeli a csúcsértekezlet mielőbbi összehí­vását a közel-keleti kérdés megoldására, az arab államok nemzeti függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartása alapján. Hasonló határozatokat hozott a Foggia tartományi tanács és az Acri-i városi tanács is. Egy másik római jelentés viszont arról ad hírt, hogy az olasz hatóságok meg akarják akadályozni a dolgozókat abban, hogy tiltakozásukat fejezzék ki az angol—amerikai imperialisták kö­zel-keleti intervenciója ellen. A Pa­lermo tartományi Carini városban pél­dául a rendőrség félbeszakított egy tilta­kozó békegyűlést és letartóztatta Fer­­rante-t, a kommunista párt helyi szer­vezetének titkárát s Musse-t, a munka­kamara titkárát. A dolgozók tiltakozá­sára végülis szabadon bocsátották őket. Ragusa városban a rendőrség megtil­­totta, hogy a közel-keleti imperialista agressziót megbélyegző röplapokat ter­jesszék. Az olasz demokratikus közvé­lemény felháborodottan tiltakozik a hatóságok önkényes intézkedései ellen, hajlandó elfogadni bármilyen ügyrendi eljárást, ha ez a csúcsértekezlet mielőbbi összehívását eredményezi. A Paris Journal című francia újság rá­mutat arra, hogy „az egész világ köz­véleménye már kezdi unni a nyuga­tiak diplomáciai játékát“. A londoni kezdettel, mert ez két teljesen külön­böző dolog. A miniszter hozzátette, hogy az ENSZ keretében összeülő kor­mányfői értekezlet a többi között a nagyszámú részvevő miatt nem járhat semmiféle előnnyel. Soustelle egyébként elismerte, hogy a Közel- és Közép-Keleten kialakult feszült helyzet általános tűzvészt rob­banthat ki s éppen ezért — hangoztat­ta — a francia kormány szükségesnek tartja a megegyezést.­köztetett arra, hogy a Szovjetunió az összes békeszerető em­berek nevében felszólította az imperialistákat, hala­déktalanul vonják vissza csapataikat a Közel-Keletről és tegyék lehetővé az arab népek számára, hogy saját maguk rendezzék dolgaikat. A Szovjetunió és az összes békesze­rető népek úgy vélik — mondotta a miniszterelnök —, hogy a világ né­peit fenyegető­ veszély elhárításának egyetlen reális lehetősége — a ma­gassíkú értekezlet mielőbbi összehí­vása. Jelenleg olyan súlyos veszély fenye­geti a világbékét — folytatta —, hogy nem szabad vitatkozással vesztegetni az időt. A népek éppen ezért öröm­mel fogadták N. Sz. Hruscsovnak a nyugati hatalmakhoz intézett július 28-i üzenetét, amely ismét leleplezi az imperialisták elodázási taktikáját és rámutat arra, hogy ezek a közel-ke­leti katonai kaland folytatására és kiterjesztésére törekszenek. Times felhívja a figyelmet arra, hogy a nyugati hatalmak nem mondhatnak le a csúcsértekezletről, mivel a nemzet­közi közvélemény túl sokat vár ezektől a tárgyalásoktól. A Daily Herald rá­mutat: a nyugati hatalmak hassanak oda, hogy mielőbb hívják össze a ma­gassíkú értekezletet. Ha Macmillan mi­niszterelnök az angol nép egyöntetű tá­mogatását várja, akkor mondjon le arról, hogy Dulles nyomdokait köves­se. Meg kell mutatnia, hogy Anglia meg tud állni a saját lábán és ki kell állnia a csúcsértekezlet megtartásáért. Az amerikai lapok július 31-én meg­jelent cikkeikben követelik, hogy az amerikai kormány ítélje meg józanul a helyzetet s az arab országokban létre­jött új feltételeknek megfelelően vizs­gálja felül politikáját. Walter Lippman , a New York Herald Tribune-ben azt írja, hogy a csúcsérte­kezleten az USA-nak világosan ki kell fejeznie: nem szándékszik visszaállíta­ni a múltat, nem szándékszik egy hely­ben topogni, hanem az a véleménye, hogy megkezdődött a hosszas tárgyalá­sok időszaka a közép-keleti új renddel kapcsolatban. A New York Herald Tribune bejrúti tudósítója egyebek közt ezt írja: A jelenlegi válságos helyzetben az USA- nak nem kell egyebet tennie, mint azt, hogy méltó módon kikerüljön ebből a kellemetlen helyzetből. Világos, hogy nem fogunk tudni gátat vetni az arab nacionalista hullámnak, meg kell te­hát egyeznünk vele, a csúcsértekezleten pedig ennek megfelelő politikát kell meghirdetnünk. A francia kormány kitart a kormányfői értekezlet gondolata mellett Nem szabad vitatkozással vesztegetni az időt! Újabb államok ismerték el Irak Köztársaságot BAGDAD (Agerpres).­­ Mint a nyugati sajtóügynökségek jelentik, újabb államok ismerték el­rak Köztársaságot, mégpedig Auszt­ria, Belgium, Olaszország, Japán és a Maláji Államszövetség.. BEJRUT (Agerpres). A Libanon új elnökének megválasztása után, Szaeb Szalam, az ellenzék veze­tője nyilatkozott a sajtónak. „Azt kí­vánom — mondotta —, legyen ez a választás a nemzeti forradalom győzelme felé vezető út egyik szakasza. Ez a választás legyen határozott lépés, amely lehetővé teszi az együttműkö­dést az összes libanoniak számára, akik meg akarják szabadítani az orszá­got a zsarnokságtól, a korrupciótól és az idegen megszállástól.“ Szaeb Szalam egyben kijelentette, hogy a forradalmat mindaddig folytat­ják, amíg a Nemzeti Front követelé­seit nem teljesítik. „Bár a Nemzeti Front komolyan támogatta Sehabot — mondotta Szalam —, megválasztása nem állítja meg a forradalmat. Az Or­szágos Front állhatatosan kitart a ked­den közzétett, 15 pontból álló prog­ramjának megvalósítása mellett, amely egyebek között előirányozza Samon azonnali lemondását és az amerikai csapatok haladéktalan kivonását. nem­ hadsereg főparancsnokát választot­ta meg köztársasági elnökké. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a parlamenti ülésen 15 ellen­zéki vezér, köztük Rasid Kurami, a tripoli népi erők vezetője is részt vett. Fuad Sehab tábornokon kívül elnök­jelöltként lépett fel Raymond Edde, a jelenlegi Szar­i Szolh kormány egyik volt minisztere. Az első menetben a li­banoni parlament 56 jelenlevő képvi­selője közül­(a parlament 66 képvise­lőből áll) 43 Sehab tábornokra, 10 Eddere szavazott, 3 képviselő pedig tartózkodott a szavazástól. A második menetben Sehab 48, Raymond Edde pedig 7 szavazatot kapott. Egy kép­viselő tartózkodott a szavazástól.. Nyugati hírügynökségek szerint Sza­m­i Szolh miniszterelnök több ízben nyilvánosan kifejezésre juttatta, hogy ellenzi Sehab tábornok megválasztását. Az United Press International köz­lése szerint, Samun jelenlegi köztár­sasági elnök, akinek megbízatása csak szeptember közepén jár le, kijelentette, hogy nem nyújtja be előbb lemondá­sát. Az ellenzék részvételével A libanoni parlament megválasztotta az új köztársasági elnököt BEJRUT (Agerpres).­­ A libanoni parlament július 31-én délelőtt megtartott rendkívüli üléssza­kán Fuad Sehab tábornokot, a liba- A libanoni ellenzék változatlanul követeli az amerikai csapatok haladéktalan kivonását Olyan kormányokra építünk, amelyeket a népek nem támogatnak — panaszolja a New York Post NEW YORK. (Agerpres.) — A „bagdadi paktum“ londoni ülés­szakának eredményeit kommentálva, a New York Post szerkesztőségi cikk­ben bírálja az USA külpolitikáját. Dulles mindig paktum-mániában szen­vedett — írja a lap — és nem tett ta­núságot különös éleslátásról... Az iraki események nyilvánvalóan azt bi­zonyítják, hogy mi olyan kormányok­ra építünk, amelyeket a népek nem támogatnak... A világ elnyomottai mozgásba jöttek. A forradalom nyel­vén beszélő Oroszország kapcsolato­kat teremt velük, viszont mi, akik sahokkal, királyokkal és olyan közis­mert antidemokratikus köztársaságok kormányaival tárgyalunk, mint Tö­rökország, elszigetelődünk ezen or­szágok reális erőitől. A New York Post végül megálla­pítja, hogy a katonai kalandok poli­tikája kudarcra van ítélve. Indiai lapok a bagdadi paktum agresszív jellegéről Az Új NEW DELHI (Agerpres) Kína jelenti: A bagdadi paktum nemrégi londo­ni ülésszakát kommentálva, az indiai lapok kidomborítják e paktum agresz­­szív jellegét és azt, hogy a nyugati katonai körök fel akarják éleszteni ezt a szövetséget. A bagdadi paktum — írja a He­rald című lap — döglött lóhoz hasonlít, amelyet Dulles úr hiába próbál mesterséges légzéssel élet­re kelteni. Az Egyesült Államoknak nagyobb érdeke Nyugat-Ázsia továbbra is amerikai érdekszférában tartása, mint a béke fenntartása, szögezi le a Na­tional Herald. Az Amrita Bazar Patrika című lap, a londoni ülésszak közlemé­nyének demagóg kijelentéseire utalva, hangsúlyozza: ideje vol­na, hogy az USA és szövetségesei ne egyszerű deklarációkkal, ha­nem meggyőző bizonyítékokkal tegyenek tanúságot békeóhajukról. TEHERÁNBAN — Ne is szálljon le, uram! Nemsokára talán innen is tovább kell men­nünk... . (Nie. Nicolaescu rajza) Jean Jaurés emlékgyülés Párizsban PÁRIZS (Agerpres). — A Francia Kommunista Párt és a L'Humanié felhívására július 30-án Párizsban megtartották a hagyományos emlékgyülést Jean Jaurés meggyilko­lásának 44. évfordulóján. Raymond Guyot, a Francia Kommunista Párt KB Politbik­ájának tagja a gyűlésen mondott beszédében hangsúlyozta, hogy Jean Jaurés mindvégig védel­mezte a köztársasági rendszert. A szó­nok felhívta a francia népet, hogy az október 5-i népszavazáson foglaljon állást a személyi hatalom és a kato­nai diktatúra bevezetése ellen. Néhány sorban U. K. KEKKONEN, finn köztársasági elnök megbízta Eino Kilpit, a finn népi demokratikus szövetség parlamenti cso­portjának képviselőjét, hogy alakítson új, többségi kormányt. Kilpi elfogadta a megbízatást. AZ ÚJ KÍNA hírügynökség szerint a maláji szocialista ifjak szövetsége nyilatkozatot tett közzé, amelyben üdvözli Irak Köztársaság kikiáltását és követeli az angol és amerikai csa­patok azonnali visszavonását Jordá­niából és Libanonból. AZ AN NASZR című lap szerint Jordániából naponta többszáz sze­mély menekül Szíriába az angol és a jordániai hatóságok terrorja elől. MINT A REUTER hírügynökség je­lenti, szerdán este egy angol katonai járőr a Famaguszta város közelében fekvő Akheritu ciprusi faluban tüzet nyitott a lakosságra és két görög if­jút megölt. ELŐRE Nehru kategorikus DELHI. (Agerpres.) — Nehru, India miniszterelnöke, csü­törtökön egy nagygyűlésen kijelen­tette, hogy a csúcsértekezleten első kérdésként az idegen csapatok Liba­nonból és Jordániából való kivonását kell megtárgyalni. Másodsorban, az értekezletnek módozatokat kell találnia arra, hogy a jövőben biztosítsa ezen országok teljes nemzeti függetlensé­gét. Nehru kijelentette, hogy a csúcsér­tekezletet meg kell tartani. Rámutatott arra, hogy az ENSZ li­banoni megfigyelő csoportja egyetlen olyan bizonyítékot sem talált, misze­rint az amerikai csapatok partraszál­lása előtt nagymennyiségű idegen fegyver érkezett volna az országba. „Semmi szükség nem volt az amerikai csapatokra Libanonban. Patraszállá­­sukat az iraki államcsíny idézte elő.“ Amerikai lap szerint: Husszein a lemondás gondolatával foglalkozik NEW YORK (Agerpres) . A New York Journal American párizsi tudó­sítása szerint „a szigorú jordániai cenzúra ellenére kiszivárgott hírek azt mutatják, igen nagy a valószínű­sége annak, hogy Husszein király le­mond egy régenstanács javára. Husz­­szein ugyanis attól tart, hogy ha ön­szántából nem mond le, még az élete sincs biztonságban, vagy legjobb esetben kiűzik az országból.“ Az angol csapatok inváziója csak fokozta a jordániai közvélemény amúgy is igen erős nyugat-ellenes hangulatát — hangsúlyozza a tudó­sítás. Egyes nyugati politikai körök azon fáradoznak, hogy feleslegesnek tüntessék fel a kormányfői találkozót A TASZSZ hírmagyarázata MOSZKVA. (Agerpres.) TASZSZ: Eisenhower elnök július 25-i és Mac­millan miniszterelnök július 26-i üze­netéből világosan kitűnik, hogy sem az USA, sem Anglia nem óhajtja a kormányfői értekezlet összehívását — írja Jakob Boriszov, a TASZSZ hír­­magyarázója. Most, miután Washington és Lon­don negatív és a béke ügye szempont­jából veszélyes álláspontja az egész világ előtt lelepleződött — hangzik a kommentár —, egyesek azon fá­radoznak, hogy feleslegesnek tüntes­sék fel az öthatalmi kormányfői ta­lálkozót. Egyes amerikai lapokban — nyilvánvalóan kormánykörök sugal­­m­azására — olyan kommentárok je­lentek meg, amelyek szerint az ötha­talmi kormányfői értekezlet összehí­vására vonatkozó szovjet javaslat ál­lítólag abból indul ki, hogy „az öt nagyhatalom ellenőrizze az egész vi­lágot", állítólagos célja pedig az, hogy a nagyhatalmak az ENSZ meg­kerülésével egymás között döntsenek az összes kérdésekben. Ezek az úgynevezett új érvek azon­ban senkit sem vezethetnek félre. Köz­tudomású ugyanis, hogy az öthatal­mi kormányfői találkozóra vonatkozó szovjet javaslat korántsem jelenti az ENSZ megkerülését, hiszen előirá­nyozza elsősorban az ENSZ főtitkár részvételét a tanácskozáson, másod­sorban pedig azt, hogy a tanácsko­záson kidolgozott ajánlásokat a Biz­tonsági Tanács az arab országok kép­viselőinek bevonásával vizsgálja meg. Az igazság az, hogy az USA és Ang­lia voltak azok, amelyek megkerül­ték az ENSZ-t s e szervezet háta mögött összejátszva, ki nem provo­kált agressziót követtek el Libanon és Jordánia ellen, ezután pedig­­megaka­dályozták a Biztonsági Tanácsot ab­ban, hogy hatékony intézkedést fo­gadjon el az agresszió megszünteté­sére. Ami pedig azt a kijelentést illeti, hogy az öthatalmi kormányfői érte­kezlet általában a világ nagyhatalmak általi ellenőrzését jelentené, felvető­dik a kérdés: vajon miért nem jutot­tak eszébe az illetőknek ilyen érvek akkor, amikor a három nyugati nagy­hatalom összeült — és nem is egy­szer —, hogy beavatkozzék agresszív, imperialista céljai érdekében más né­­pek belügyeibe? Az ilyen háromhatal­­mi értekezlet vajon miért nem jelenti a világ nagyhatalmak általi ellenőr­­zését és miért jelentené ezt az ötha­talmi tanácskozás, amelynek egyetlen célja a közel-keleti háborús tűzfé­szek felszámolása lenne? Amikor az USA és Anglia semmi­­be véve szövetségeseiket is, köztük Franciaországot, előkészítették a fegyveres beavatkozást az arab or­szágok belügyeibe, ez nem jelentette-e a nagyhatalmak ellenőrző tevékeny­ségét? Amikor pedig a háború meg­szüntetése érdekében az öthatalmi ér­tekezletről van szó, ezt a nagyhatal­mak általi ellenőrzésnek minősítik. Nyilvánvaló azonban, hogy a washing­toni propagandistáknak nem fog si­kerülni ilyen hamis érveléssel elal­tatni az angol—amerikai agresszió mielőbbi megszüntetésében érdekelt népek éberségét. ...de az amerikaiak mégsem tartják „időszerűnek" a kivonulást BEJRUT (Agerpres).­­ Az USA hivatalos körei a legkép­telenebb ürügyeket használják fel, hogy továbbra is megszállva tartsák Libanont. Az Associated Press rámu­tat, hogy amikor bejelentették Sehab tábornok megválasztását Libanon el­nökévé, a washingtoni hivatalos kö­rök nagy sietve kijelentették, hogy egyelőre semmiképpen sem lehet fel­vetni az amerikai csapatok kivonulá­sának kérdését Libanon területéről. Az amerikai agresszorok abban bíz­nak, hogy miután Samun mandátuma csak szeptember 23-án jár le, Liba­nonban továbbra is zavaros lesz a helyzet s így ürügyet találhatnak a megszállás fenntartására. A közel- és közép-keleti eseményekkel kapcsolatban mind több szó esik a Perzsa-öböl mentén fekvő kőolajban rendkívül gazdag, araboktól lakott területekről. Egyre gyakrabban érkeznek hírek arról, hogy — az iraki példa nyomán — itt is mind nagyobb méreteket ölt a nemzeti fel­szabadító mozgalom és mind erőteljesebbé válnak az arab nemzeti törek­vések. Az iraki imperialistabarát körök uralma összeomlott, Szaud-Arábia sem olyan biztos pont már Washington kőolajmágnásai számára, mint régebb. Ománban hosszú ideje folyik a partizánháború az angol gyarma­tosítók ellen, Kuweit lakossága az angol csapatoknak az országból való kivonását követeli. A kuweiti sejk, a közvélemény nyomásának engedve, ezekben a napokban Damaszkuszban, Kuweitnak az EAK-hoz való csat­lakozásáról tárgyalt. És legújabban Katarban is — e másik kis arab „államban“ — a Qatar Petroleum Company munkásai „komolyan moz­golódnak“ — jelenti a France Presse hírügynökség. A Perzsa-öböl mentén fekvő arab lakta vidékek lakosságának meg­mozdulásai — különösen Kuweitnak az EAK-hoz való csatlakozásának a gondolata — nagy aggodalmat váltottak ki Londonban és Washington­ban, hiszen e birtokukban lévő területek óriási gazdagságának, a kőolaj­nak elvesztése igen érzékenyen érintené őket. De stratégiai fekvésük miatt is nem kevés érdek fűzi hozzájuk: Bahrein és Katar birtoklása ré­vén az egész Perzsa-öbölt ellenőrzik, Kuweit pedig Irak szomszédja lé­vén, alkalomadtán kiváló hídfőt képezhet az Irak Köztársaság elleni agresszióhoz. Így aztán teljesen világos: az angol kormány ezekben a napokban miért fordult az USA-hoz azzal a kéréssel, hogy „ha csak szimbolikusan is“­­ küldjön csapatokat Kuweitbe, Katarba, valamint Bahreinbe és miért vonta össze tengeri egységeit e területek közelében. Kuweit, a Perzsa-öböl északnyu­gati csücskében fekszik, Iraktól és Szaúd-Arábiától határolva. Területe 15.500 négyzetkilométer, lakóinak szá­ma pedig több mint 200.000, nagyobb­részt arab, de jelentős számban talá­lunk itt Izraelből, Jordániából, az Egyesült Arab Köztársaságból, Liba­nonból és Irakból bevándorolt kőolaj­ipari munkásokat. Ezenkívül körülbelül 4.000 európai él az országban. Fővárosa El Kuweit (120 000 lakos­sal). Legfontosabb kikötője Mena­el Ahmadi. Kuweit már a múlt század végétől kezdve valójában brit fennhatóság alatt áll, 1939-től hivatalosan angol protektorátus, formailag Abdullah as- Szalim as-Sabbah sejk uralkodik az országban, valójában azonban Bell angol politikai megbízott kormányoz. Kuweit gazdaságilag rendkívül gyengén fejlett ország, nagyobbrészt feudális és ősközösségi termelési vi­szonyokkal. 1930 körül tárták fel az első kőolaj lelőhelyeket. A második világháború után a kőolajkitermelés gyors ütemben kezdett fejlődni. Erre jellemző, hogy míg 1946-ban 800.000 tonna kőolajat termeltek, addig 1957-ben 57 millió tonnát. Kuweit kőolajkitermelésben harmadik helyen áll a tőkés világban (Az USA és Venezuela után). Itt ta­lálható a világ kőolajtartalékainak 24 százaléka, 1­8 milliárd tonna. (Az Egyesült Államokban 13 százalék, Ve­nezuelában 7 százalék). A kőolajlelőhelyre az imperialista hatalmak tették rá kezüket. Az egész kuweiti kőolajkitermelést külföldi mo­nopóliumok ellenőrzik, mégpedig a Kuweit Ltd. angol—amerikai kőolaj­társaság, amely 50 százalékban a British Petroleum és 50 százalékban a Gulf Oil Co. tulajdona. 1934-ben Ang­lia 75 évre koncessziót kapott e ha­talmas olajtartalékok kiaknázására. Ezt a koncessziót később meghosszab­bították még 17 évre (2026-ig). A má­sodik világháború utáni körülmények­­ között azonban az USA monopoltőké­­­­seit sem lehetett tovább „kihagyni" az üzletből, így jött létre paritásos alapon a fenti angol-amerikai kőolaj­társaság. Ezenkívül 1948-ban az Ame­rican Independent Oil Company olajtár­saság 60 évre bérbe vette a kuweiti úgynevezett semleges terület (amely formailag Kuweit és Szaúd-Arábia kö­zös fennhatósága alá tartozik) kőola­jának kitermelését és értékesítését. 1954-ben csupán erről a területről már 850.000 tonna kőolajat termeltek ki. A Kuweitben kitermelt kőolajat egy­részt a helyszínen dolgozzák fel, más­részt pedig feldolgozatlanul csöveken vezetik el a Földközi-tenger különbö­ző kikötőibe. A kuweiti kőolaj nagy részét — 52 százalékát — Anglia ve­szi át. Katar, félsziget formájában mé­lyen benyúlik a Perzsa-öbölbe, mint­egy őrzi annak bejáratát. Gazdasági kincsei mellett tehát nagy stratégiai jelentősége is van. Területe 22.000 négyzetkilométer, lakóinak száma pedig 30.000. Na­gyobbrészt arab és mintegy 6.000 afri­kai. Lakosságának több mint fele a „fővárosban“ — Dohá­ban — él. Fon­tosabb települései még Waqra, Dok­­han, valamint kikötő-„városai”: Umm- Szaid és Zakrit. Katar helyzete nem sokban különbö­zik a Kuweitétől és a Perzsa öböl mentén elterülő többi angol protekto­rátustól. Katar is gyengén fejlett or­szág, feudális és rabszolgatartó ter­melési viszonyokkal. Jellemző, hogy a rabszolgaságot csak 1952-ben törölték el. Vasútja, ipari üzeme egyáltalán nincs. Az ország fő gazdasági kincse a kőolaj. Tartaléka több mint 200 millió tonnára rúg. 1957-ben 6,5 millió ton­nát termeltek ki. Ez a nagy kincs már a múlt század végén magához vonzotta az angol gyarmatosítókat. 1916-ban leigázó egyezményt kötöttek a katari sejkkel, amelynek értelmében Anglia korlátlan ellenőrzést gyakorol Katar felett. Az ország névleges ál­lamfője Ali ben Abdullah ben Kasszem al Thani sejk, a tényleges hatalom azonban ott is az angol politikai meg­bízott kezében van. Az angolok 1935- ben 2­010-ig megszerezték a petróleum­­kitermelés koncesszióját. A kőolajkiak­­názás az Irak Petroleum Company egyik alvállalatának a Qatar Petrole­um Company kezében van. Bahrein szigetcsoport a Perzsa­öbölben a Katar-félsziget és az arab partok között. A két sziget területe együttvéve 552.000 négyzetkilométer, 120.000 lakossal Fővárosa: Manama. Ezt, az angol protektorátus alatt álló , kormányzóságot, stratégiai fekvése és nem utolsó sorban olajforrásai (é­­venként 2 millió tonna) s az teszi fontossá, hogy itt van a világ ötödik legnagyobb olajfinomítója. Itt dolgoz­zák fel a Szaúd-Arábiából csővezetéke­ken áramló kőolajat. A szigetek fö­lött már évek óta dúl a versengés az angolok és az amerikaiak között. Az olajkitermelés 1932 óta a Bahrein Petroleum Company amerikai társa­ság kezén van, de politikailag 1820 óta az angolok urai ennek az arabok lak­ta területnek. Az USA nukleáris kísérletei nagy felháborodást váltanak ki a világ közvéleményében MOSZKVA (Agerpres). — Igor Or­lov, a TASZSZ hírmagyarázója közli: Az USA példátlanul nagyarányú nukleáris kísérletei nagy felháboro­dást váltanak ki a nemzetközi közvé­leményben. A közvélemény felháboro­dása növekszik, mivel amerikai kato­nai körök olyan évszakokban hajtják végre nukleáris kísérleteiket, amikor a légáramlat a Marshall szigetekről fő­képpen Japán, Kína, Korea és a Szov­jetunió felé sodorja a rádióaktív anya­­gokat. Szovjet szakértők véleménye szerint az USA-t egész éven át, főleg tavasszal és nyáron anticiklonok vé­dik a Marshall szigetekről kiinduló rádióaktív anyagokat tartalmazó lég­áramlat behatolásától. 3 ­ népek figyelmeztetnek „Első lépésként okvetlenül szükséges azonnal és feltétel nélkül meg­­s­züntetni az atom- és termonukleáris fegyverekkel végzett kísérleti robban­tásokat. Ezt követelik az összes népek. Ezeknek az intézkedéseknek a szük­ségességére rámutattak a legkiválóbb tudósok. Ez intézkedések tiszteletben­­tartása könnyen ellenőrizhető. A szovjet kormány egyoldalúan már meg is tette ezt az intézkedést. ...Az USA és Anglia, amelyek folytatják a kísérleteket, súlyos felelős­séget vállalnak magukra“. (A leszerelési és nemzetközi együttműködési világkongresszus dokumen­tumaiból). „Az amerikai kormány meghívókat küldött egyes országoknak, hogy vegyenek részt a Csendes-óceán övezetében sorra kerülő nukleáris kísérleti robbantásokon, amelyeket az úgynevezett „tiszta“ atombombával hajtanak végre. A meghívásokat azonban utóbb visszavonták. Jól értesült amerikai körök szerint a meghívók megsemmisítése azt jelenti, hogy az amerikai kormány ezzel hallgatólagosan beismerte, miszerint az ilyen irányú kísérle­tek már eddig is kudarccal jártak“. (Egy newyorki sajtótáviratból) Vasárnap este nyilvánosságra hozták Neil McElroy amerikai hadügy­miniszter levelét, amelyet a kongresszusi atomerő-bizottsághoz intézett. A miniszter bejelentette, hogy a meglévő atombomba-készletekből bizonyos mennyiséget újragyártanak abból a célból, hogy még „piszkosabbá“ tegyék ezeket a nukleáris fegyvereket“. (Az A.P. hírügynökség jelentése Washingtonból) „Tisztát“ vagy „piszkosat“ ez itt ma megoldódott! A meglévő „pisz­a kérdés — elmélkedik és­­ cselek­szik is az amerikai hadügyminiszté­rium éppen ezekben a napokban, amikor az egész világ közvéleménye a legerőteljesebben tiltakozik az atomfegyver-kísérletek ellen és kö­veteli, hogy a Szovjetunió példájára azonnal szüntessék meg ezeket a kí­sérleteket. „Tiszta“ atombombát, a­melynek állítólag nincs radioaktív kisugárzása, de szörnyű a romboló ereje, vagy pedig „piszkos“ atom­bombát, amelynek kisugárzása és romboló ereje egyaránt mérhetetlen katasztrófával jár ?! A nagy dilem­ L. A­­ kos“ atombombákat még „piszko­sabbá“, még rombolóbbá alakítani, mivel a „tiszta“ kísérletek amúgy­­sem vezetnek semmiféle eredmény­re ... Az amerikai háborús megszállot­taknak ez volt tehát az első válasza a békeszerető emberiség nevében összeült világértekezlet felhívására. A népek hangja azonban figyel­meztet : „...Az USA és Anglia, amelyek folytatják a kísérleteket, súlyos fe­lelősséget vállalnak magukra !“

Next