Előre, 1958. szeptember (12. évfolyam, 3376-3400. szám)
1958-09-02 / 3376. szám
2 Az ifjabbik Kautsky „magyarázza" a Tőkét Archimedes, miután egy új fizikai törvényt fedezett fel, kiugrott fürdőjéből és felkiáltott: .Heuréka!“ Azt mondják, hogy Benedikt Kautzky nyugat-németországi kiadói ugyanígy cselekedtek, amikor elolvasták ausztriai ügyfelük legújabb könyvének kéziratát. Miről van szó ? Benedikt Kautsky, vagyis ifjabb Kautsky kiadás céljából benyújtotta K. Ma.X' „A toké e mu mun .. jmak „előszóval“ ellátott „népi“ változatát. A kiadók heurékája után a könyv csakhamar piacra, a könyvkereskedések kirakatárra került. Ugye furcsa? Az bizony! K. Marxnak e zseniális remekműve olyan országban jelenik meg, amelyben a legféktelenebb terrort alkalmazzák a kommunista párt forradalmi mozgalma és tneológiája ellen. . Ha azonban valaki végiglapozza a kötetet, mindjárt látja, hogy egyáltalán nincs mit csodálkozni megjelentetésén. Marx korszakalkotó műve Benedikt Kautsky változatában „említ-amott, lényeges részeiben" „átalakult" s ebben a formájában nevrt sérti a kiadókat, még kevésbé azokat, akik önkényesen illegalitásba kényszerítették a kommunista pártot, akik a jól ismert fasiszta recept szerint máglyán égetik el a haladó szellemű irodalmat és különös előszeretettel a forradalmi, kommunista irodalmat. De miben is állnak B. Kautsky „adalékai“, „magyarázatai“, mondanak-e valami „újat“ ? Nem, semmi újat sem mondanak. A szerző kereken kijelenti, hogy Marx tanítása „túlhaladott", hogy ma már létezik „a demokratikus jólét állama“, illetve az állami monopolista kapitalizmus, mivel a modern kapitalizmus a „népi kapitalizmus“ és „a tőkében való társadalmi részesedés“, stb. irányában fejlődött. Ilyen elméleti zagyvaságokat nem most olvasunk először. Már évekkel ezelőtt megfogalmazták a burzsoá közgazdászok, Keynes és tanítványai, akikben volt legalább annyi becsület — nem úgy mint Kautskyban, — hogy nyíltan bevallották, hogy ellenségei a marxizmusnak. Ifjabb Kautsky könyve — mégha szerzője marxista köntösbe igyekezett is azt öltöztetni — nem egyéb mint Keynes elméleteinek újabb változata. Ifjabb Kautsky szerint a proletárforradalom nem objektív szükségszerűség, tehát elkerülhető, mert ennek a különös „szocialistának" a véleménye szerint a társadalom megváltoztathatatlan törvényei „bizonyos körülmények között teljesen érvényüket veszthetik“. Ezt ugyan még maga Benedikt Kautsky sem hiszi. Erre vált könyvének sok-sok esetlenül megfogalmazott kitétele, de légfóképpen az, hogy „elfeejti“ megemlíteni az amerikai gazdasági válságot, a többi tőkés országra gyakorolt hatását, az országokban elhatalmasodó munkanélküliséget s a munka és a tőke közötti egyre inkább kiéleződő ellentmondás sok más megnyilatkozását, a szocialista tábor létezését és történelmi jelentőségű sikereit. Nehezen hihető, hogy Benedikt Kautskynak ne lenne tudomása ezekről a tényekről, annál is inkább, mivel jelenleg Bécsben bankigazgatói tisztséget tölt be. Márpedig ez a hivatás konkrét gazdasági dokumentációra kötelezi. Első látásra úgy tűnhetne fel, hogy ifjabb Kautsky elmélethamisító tevékenysége tisztán öröklés dolga. Kétségtelenül az öröklésnek is szerepe van ebben. Mert amint a közmondás tartja, az alma nem esik messze a fájától. Jelen esetben azonban pénz sugalmazta ötletekről van szó. Kautsky, a „szocialista" bankigazgató revideálja a marxizmust, miközben plagizálja Keynes tételeit, aki szintén bankigazgató volt. Vajon indokolt volt-e, hogy a nyugat-németországi könyvkiadók heurékát kiáltottak ? Benedikt Kautsky azt állítja, hogy felfedezte a forradalmi mozgalom ellenszerét. Szükségtelen bizonyítani, hogy ez az igénye merő képtelenség. AL. POPESCU Paprikaszüretelés a biharfélegyházi kollektív gazdaságban. (Béczy Miklós felvétele) Kevés magyar íróról, sőt talán egyetemesebb jelleggel is mondhatnám , kevés íróról vitatkoztak annyit, mint róla. Húsz éve halott, de még e húsz esztendő sem volt elég hozzá, hogy tisztelői és kritikusai bár a jelölt megegyezzenek , teljes életművet, vakrmi egészet hagyott-e maga után, vagy csak töredékeket , mint ő maga mondta — „címszavakat egy soha el nem készülő új enciklopédiához”. Nagyságát — ma már kivétel nélkül — mindenki elismeri. Csak éppen... ki-ki szubjektív megítélése szerint, más-más vonatkozásban. Az irodalmi köztudatban főként humoristaként tartják nyilván. Aligha tévedek, ha úgy hiszem , némelyek éppen ezért, mintegy e részben hibás köztudat szándékos kiegyenlítéseként esküsznek a „komoly” Karinthyre, a regény és drámaíróra, de főként a költőre, novellistára és publicistára. Pedig ő mindenben komoly volt. Regula szállóigévé lett mondása, „humorban nem ismerem a tréfát!“ — sokkal több szellemes paradoxonnál. Nem egy humoros karcolom, sőt kabaré tréfája rendít meg drámai mondanivalójával, hogy máskor egy-egy remekmívű lélektani novelláját végül is elnéző mosolyban, többnyire kiábrándult és fájdalmas mosolyban oldja fel. Mert kiábrándult volt. A kiábrándultság volt írói magatartásának egyik alapvető jellemvonása. Karinthy Ady nagy nemzedékével indult, a francia forradalom és a forradalmat előkészítő felvilágosodás tanítványának vallotta magát, s lényegében erről az álláspontról vizsgáln kora életét, anélkül azonban, hogy a felvilágosodás eszmekörén valaha is túljutott volna. Szembenállása kora társadalmával engesztelhetetlen, minden műve szinte anatómiai pontossággal vágott bele ,fekélyeibe, daganataiba. Kora társadalmi rendszerétől semmit nem vár, semminek a megoldására nem tartja alkalmasnak. De szembenállása magános volt, megelégedett azzal, hogy — mint egyik regényének előszavában írta — „állandóan olyan kérdésekre feleljen, amelyeket neki senki fel nem lelt . Rendületlenül hitt a tudományban és a humanizmus nagy eszményeiben, egy lépése hiányzott csak a munkásosztályig, a szocializmus igazságainak felismeréséig ,de ezt az egy lépést nem tudta megtenni. S ez az egy lépés választotta el mindannak megoldásától, amit az ember életében és a társadalomban oly gyötrően megoldatlannak érzett ; ez az egy lépés távolság tette bölcseletét peszszimistává, kiábrándulttá. Kritikai realista volt, de sohasem értette meg a mélyebb társadalmi összefüggéseket. A kapitalizmusból csak részletjelenségeket látott, iszonyodott is tőlük és páratlan szenvedéllyel ostorozta őket, de nem ismerte fel a felszíni torzulások mély és végső gyökerét, a kizsákmányolás elembertelenítő lényegét. Éppen ezért a társadalmi drámákban is — talán az egy háború kivételével — csak egyéni drámákat látott. Képtelen volt áttörni önmaga egyéniségének korlátait, s talán ez is legnagyobb tragédiája. Nem igaz, hogy életműve torzó, ha nincs is igaza Babitsnak, aki azt írta róla halálakor : Életműve kevésnek tűnik, de csak lángeszéhez és nagy erejéhez képest ; alakja teljes, s küldetései befejezettnek érezhetjük , önmagát egészen kifejezte. Alakja nem teljes, hiányzik belőle a végső felismerés, ezért is nem érezhetjük befejezettnek küldetését. De nem az a„fö mu“ hiányzik, amelynek megiratlanul maradására sokan hivatkoznak. Valóban . ..címszavakat irt egy új enciklopédiához", s egy enciklopédia sohasem teljes. Az igazság mégis valahol a középén van. Karinthy életműve teljes, de tragikusan befejezetlennek érezzük korlátaiért. Melyikük az igazán nagy, az írodalmi humulalLühsugra siamoltató, a humanslue, vagy a lírikus Karinthy - Erre is úgy hiszem ő maga felel meg a legjobban. Egyik karcolatában Petőfivel talélkozik, aki váratlanul kétfelé husuil, egy dolmányos, mulató, asslu'son táncoló Petőfivé, és egy punfallós, elütirandozó, mélabús Petőfivé. „Beöthy Zsolt — kiért rá a kövemeredi szerzőre ■— megint szétválasztotta bennem az embert és a költőt !“. Karinthytsem szabad mesterségesen kettéhasítani. Az ,,úgy irtok ti“-vet tűm fel, s máig is ez legnépszerűbb munkája. Könyvét ő maga trodulim torzképek, kunkaturuk gyűjteményének nevezi, s az is, bár ma már, emberöltőnyt távolból sokkal többnek, valóságos irodalmi korképnek, sőt nem egy helyen „kórképnek“ hat. Korkép, mert nem egy írótársáról rajzolt szerető kézzel olyan karikatúrát, amely felér egy esszével, de kórkép is, mert — hogy csak példaként említsem — az úgynevezett „absztrakt“ művészet előtti sznob hajbókolást azóta sem jellemezték jobban, mint Karinthy a Kergék képkiállításában. S nemcsak ennyiről van szó. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok az egyedüli, aki Szabolcska Mihály nevének hallatára a „nincsen abban semmi, ám de az legalább érthető“ Karinthy-féle Szabolcska versre gondol, s csak hosszabb tűnődés után jut esetleg eszébe egy eredeti Szabolcska-verssor is. Mint ahogy például könnyen meglehet, hogy Ohner Vasgyárosáról az én nemzedékem még csak nem is hallott volna, ha emlékét nem tartotta volna ébren Karinthy Vasalós gyárosa. Aki átfogó képet akar nyerni a huszas évek úgynevezett francia lélektani drámáiról és unja előszedni az eredetieket, jobb ha Krinthyt veszi le könyvespolcáról, mint az irodalomtörtünetet. De amikor levenni, s mosolyogni kezd mielőtt még csak fel is nyitotta volna, gondoljon arra, hogy a szerző szívesebben belenyugodott volna emlékének tökéletes megsemmisülésébe, mint abba, hogy neve csak az így irtok ti révén maradjon fenn. Nemzedékek nevettek már eddig is és nevetnek majd ezután is az így irtok tin és Karinthy krokijain. De anélkül, hogy ezzel lebecsülnénk humoros írásainak jelentőségét — amelyek annak idején valósággal új korszakot nyitottak a magyar humor-irodalom történetében — utalnunk kell ezzel kapcsolatban egy rövid kis írására, amelyet számtalanszor idéztek az elmúlt évek szinte mindegyik Karnthymegemlékezésében: nemrég megjelent gyűjteményes kötetének címadó novellájára, a Cirkuszra. A mai olvasónak vigyáznia kell, hogy legalább ma mikor csak a műel, az ember halott, legalább ma, a mi társadalmunkban megkapja a mű azt az értékelést, amelyet a polgári rend, a Karinthy által oly mélységesen gyűlölt polgári rend megtagadott tőle. A Cirkuszt majdnem mindenki ismeri. Lírai vallomás ez a kis muzsikusról, akiben egy csodálatos dallam élt, de sehogyan sem tudott a közönség elé jutni vele. Végül is artista lett, hogy évek múltán, elfásultan, kiszáradtan, megöregedve, egy szép napon kiálljon a cirkusz porondjára, s egy életveszélyes ekvilibrisztikai mutatvány végén, kihasználva a közönség pillanatnyi döbbenetét, húsz méter magasan, féllábon, ingó rúdon egyensúlyozva magát, előhúzza trikója alól a hegedűt és eljátszi sza a dalt, amely valamikor megszületett benne. Igaz, Karinthy — megmaradva a hasonlat mellett — artistaként is csodálatos, nagyszerű. De azért mégiscsak az a bizonyos dal az igazi. Természetesen nehéz lenne szabatosan válaszolni, ha valaki megkérdezné, mi is volt hát valójában ez a dal. Mert annyi igaz a torzó elméletből, hogy Karinthynak nem volt kifejezett főműve. De ott hangzik ez a dal legtöbb novellájának, regényének mélyén. És itt nemcsak közismert remekműveire, a Tanár úr kéremre, a Vak csibére, a Ballada a néma férfiakról, vagy a Két hajó más mesteri novelláira gondolok. Molnár Ferencről szóló karikatúrájához azt írta alcímnek a Pálutcai fiúkra gondolva: A gyermeklélek ismerője. Ha valaki róla is írna az így írtok tihez méltó karikatúrát, csak azt irkálná alcímnek : a férfi-lélek ismerője. A természetbúvár kérlelhetetlen és elfogulatlan kíváncsiságával kutatja az emberi lelket, tárja fel mélységeit és magaslatait. Novelláinak zöme fölé oda lehetne írni: ,,Adalékok az ember természetrajzához“. S bármenynyire is kiábrándult magánosságában, ezek az írások végső kicsengésükben mégis optimisták. A kiutat nem látja, de hisz az emberben. Harcos humanizmusa a háború alatt írt újságcikkeiben jut el a legnagyobb magaslatokra. „Békeúszítók és háborús apostolok" című írása bátor kiállás az orosz forradalom mellett, a bolsevikok mellett, az „uszítók" mellett, akik fel akarják forgatni a rendet, hogy az emberek végre hazamenjenek, ebédeljenek, szántsanak és arassanak, szemben a fennálló társadalom hószakállú apostolaival, akik a meglévő „rend“ megóvását hirdetik, a „rendet“, a társadalmi békét, azt tehát, hogy minden menjen a maga útján, azaz az emberek menjenek ki továbbra is a frontra és öljék, fojtsák, négyeljék fel egymást. Háborús témájú novelláiban szinte féktelen fantáziával, gúnnyal és gyűlölettel ír az emberi szenvedésről és gonoszságról; élesen látja és keserű szatírával mutatja meg a kapitalista társadalom és a háború összefüggéseit. Nevetségessé teszi a vajához, misztikus, metafizikus háborús demagógiát. Felejthetetlen elmélkedései vannak a hazáról és a hazaszeretetről... de a végső következtetéseket mégsem képes levonni. Hosszan lehetne és kellene még írni róla, életműve oly gazdag, hogy azt szinte lehetetlen áttekinteni. Számára az élet minden jelensége megoldásra váró probléma, amellyel versben, regényben, krokiban, novellában, cikkben küszködik, szüntelenül keresi a megoldást, s mert néha rossz irányban keresi, újra meg újra kezdi. Valóságszemléletét olykor utópisztikus látomások homályosítják el. De e látomások is gazdagok részlet-igazságokban, az ember és a világ viszonylatainak zseniális felismerésében, s döbbenetesek megragadó, felzaklató közlésmódjukban. Az így írtok ti első kiadásának elő■ szavában egy káplárról anekdotázott, aki addig tanítgatta kevés sikerrel célba lőni katonáit, míg végül is megunta és puska után nyúlt. Nyolcszor lőtt és nem talált, ám mindannyiszor odafordult egyik bakájához... Így lesz, te ! Csak kilencedszerre, mikor végre talált, akkor kiáltott fel . ... És így lövök én.. . A kilencedik lövés még késik— irta csillag alatt Karinthy — a káplár keze még reszket, de szeme egy árnyalattal már világosabban látja a célt. E hasonlata, amely mintegy mentegetőzésnek volt szánva a kötet elé, egész írói magatartását jellemzi. Soha, talán szerénységből, de soha fel nem kiáltott s Így jövök én ! Az olcsó, és mégis szívós közhelynek, hogy életműve csak torzó, ha jól utána nézünk, ő maga volt az elindítója. Ö beszélt mindig a „Nagy Mű“-ről, amely még megírásra vár, pedig összegyűjtött művei elegendők a halhatatlansághoz. De ő mindig többet akart, egyre többet, s ha a célt nem is látta soha egész világosan, művei hozzásegítenek, hogy legalább mi világosabban lássuk. GALL ANDRÁS ELŐRE A hírt adj golyóscsapágy gyár egyike legszebb, legkorszerűbb új üzemeinknek. A gyár egyik élmunkását, Dumitru Rotaru elvtársat mutatjuk be a szovjet gyártmányú, precíziós köszörűgép mellett. Néptanácsaink tevékenységéből Növekszik a mezőgazdaság szocialista szektora Kolozsvár Jó ideig vontatottan haladt Kolozsvár rajonban a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Tavaly a rajoni pártbizottság konferenciája foglalkozott a mezőgazdálkodás helyzetével s abból az irányelvből kiindulva, hogy a szocialista szektornak 1960-ig túlsúlyba kell kerülnie, konkrét feladatokat jelölt ki az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok között végzett felvilágosító munka fokozására. Ezt követően, alaposabb munkához láttak a helyi közigazgatási szervek is. A rajoni néptanács mozgósította egész apparátusát, személyre szóló feladatokat tűzött ki, s felmérve a hatáskörébe tartozó községek lehetőségeit, megállapította a helyi néptanácsok feladatait a meglévő egységek szervezeti-gazdasági megszilárdítása, valamint a szocialista szektor további növelése érdekében folyó meggyőző és szervezési munkában. A rajoni képviselők a napokban megtartott rendes ülésszakán egyebek mellett a mezőgazdaság szövetkezetesítésében elért eredményeket és a további tennivalókat tárgyalták meg. A 678 családot és 2442 hektár területet magába foglaló 11 kollektív gazdaságon kívül ma csaknem 100 mezőgazdasági, valamint két állattenyésztő társulás van a rajonban, melyek kis híján 5000 dolgozó földműves rajonban családot ölelnek fel. Megállapították, hogy egyedül ez évben, augusztus elsejéig 21 mezőgazdasági társulás alakult, a meglévő közös gazdaságokba pedig 1286 dolgozó földműves család lépett be, miáltal a szövetkezetesített földterület összesen 2059 hektárral növekedett. A jó példa nyomán Nem egy község példája jelzi, hogy kitartó meggyőző munkával és szervezéssel a dolgozó földműveseket rá lehet vezetni a közös gazdálkodás útjára, Nagyeskültőn például 434 hektár területet szövetkezetesítettek az utóbbi hónapokban. Igaz, hogy Laurentiu Alexandru néptanácsi elnök, Kovács László rajoni mezőgazdasági mérnök, valamint Ciurdaru Traian, Pop Simion, Chisu Nicolae, Turcu Simion és más községi néptanácsi képviselők nem kímélték a fáradságot és nem torpantak meg a nehézségek előtt. A helyi pártszervezet s a néptanácsi szervek felvilágosító és szervező munkája nyomán a szocialista szektor szinte naponta nőtt a községben. Figyelemre méltó eredménnyel járt a szövetkezetesítés Borsaújfalu községben is — utóbb csaknem 500 hektárral nőtt itt a szocialista szektor. A helyi szervek a meglévő közös gazdaságoktól kaptak hatékony segítséget, amennyiben a kollektivisták és társultak maguk álltak be a felvilágosító és szervező csoportokba, a maguk példájával hatva az egyénileg gazdálkodókra. Külön megemlítendő, hogy a belépők földjeik nagyobb részét vitték a társulásba. Értékes segítséget nyújtottak a szocialista átalakításban a kötelendi és visai kollektivisták is. Kötelenden például a kollektivisták támogatása révén bővült 188 hektárral a szocialista szektor. Jó eredményekhez vezetett a szervező munka Szentpál, Diós, Kajántó, Almásszentkirály és más községekben is. Amint az eredményekből látszik, a mezőgazdálkodás nagyüzemi átszervezése tekintetében Kolozsvár rajon is kilendült a „megállapodottságából“. Amint az ülésszakon is megállapították, a dolgozó földművesek egyre nagyobb tömegei fogadják kedvezően rajonszerte a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérés gondolatát. A szövetkezetesítés állandó feladat De világos, hogy az ideig-óráig tartó, záros határidejű akciók nem oldják meg a szocialista átalakítás kérdését. Egyes helyeken az első eredmények után ellanyhult a szövetkezetesítésért folyó felvilágosító munka. Szentlászló községben .például vagy százötven hektárral nőtt a szövetkezeti szektor, de ezzel mintegy be is fejeződött az akció. Hasonlóképpen Kolozs és Gyula . . .község- ben, ahol jó eredménnyel zárult a múlt év ebből a szempontból, az idei viszont jóval kevesebb sikerrel folytatódott. Pedig Kolozson például, csak a taiiszemélyzet mintegy 49 személyt számlál, s mintegy 30 más alkalmazott dolgozik a községben, akik igen hasznos tevékenységet fejthetnének ki a kollektivizálás terén is. úgy tűnik azonban, hogy a helyi szervek ntgg- m elégedtek az elért sikerrel, sbevé g-j*. zettnek tekintik ilyen irányú felada-o* tukat. j®* Az említetteknél jóval kevesebbet ,, tőrödnek a kollektivizálással például.« Kapuson, Szováton, Bacsón, Csürülyén, Feleken, Vistán, Szászfenesen, ahol a szövetkezeti szektor hosszú, hónapok alatt csak egy-két, vagyegy is fentebb néhány hektárral szaporodott e. Mindenekelőtt az állóalap növelése... NEMRÉGIBEN fontos problémát tárgyalt meg a nagyernyei „Partizán"1 kollektív gazdaság vezető tanácsa. Az előlegosztásra vonatkozó javaslatot. Sokáig tartott a gyűlés, mert alaposan meg kellett fontolni, hogyan egyeztethetik legjobban össze a közös érdeket a tagok egyéni érdekével. S ha már öszszeüttek, jól esett még egyszer számba venni az eddigi eredményeket. Hiszen amúgy is azokból kellett kiindulniok. A búzával, kezdték. Összesen 125 hektárt vetettek be vele, amiből 20 hektárt tönkretett az árvíz. De ez a terület sem maradt parlagon Csalamádé és bükköny termesztésére használták fel. A többiről pedig 153.293 kg. búzát takarítottak be. Közel 1500 kilót hektáronként. S ez az idén nem kicsi dolog. Az egyéni gazdák termésátlaga mindössze 1069 kiló. ELŐKERÜLT a papír s a ceruza. Először az államnak szerződött mennyiséget adták át a termésből. A legszebbet, ahogyan a kollektivista becsület megköveteli. A gépállomásnak járó mennyiséggel sem volt sok fejtörés. Jó befektetés az, mindig sokszorosan megtérül a terméstöbbletben. A vetőmagszükséglet felmérése már több munkát igényelt. Végül alapos mérlegelés után 22.000 kilóban állapították meg. További 3300 kilót tartalékoltak elemi csapások esetére. Aztán kiszámították a 2 százalékos élelmezési és a 3 százalékos segélyalapot. — Hát az oszthatatlan alaphoz mennyit csatolunk? A konstancai tanácskozás óta nem egyszer megvitatták már Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs javaslatát az állóalap növelésére és kivétel nélkül egyetértettek vele. Régi tapasztalatuk már, hogy a közös vagyon növelésének az oszthatatlan alap a fő forrása. S azt, hogy nyolc év alatt annyit gyarapodtak, milliomos gazdasággá nőttek (két nagy istállót, 40 vagonos gabonaraktárt, kerekes és kovácsműhelyt, szekérszínt továbbá három — egyenként két és fél tonnás betonsilót építettek és tehergépkocsit vásároltak) főleg annak köszönhetik, hogy erről soha nem feledkeztek el. Hamarosan megegyeztek hát abban, hogy a készpénzjövedelem 12 százalékán kívül még 3000 kiló búzával és 1500 kiló árpával növelik az oszthatatlan alapot. Árpából hektáronként 1800 kiló volt az átlagtermésük. Hatszáz (!) kilóval több, mint az egyéni gazdáké. Persze azt is ugyanolyan gondosan osztották el, akár a búzát. A takarmánykészletből elsősorban a közös állatállomány szükségletét biztosították. A közel 400 ezer lejes eddigi készpénzbevételből pedig — amelynek legnagyobb része az államnak leszerződött állatokbólés állati, termékekből, gabonából és ipari növényekből, valamint a 6 hektáros kertészetből származik — szintén félretettek minden olyan célra, ami a fejlődést szolgálja. ÍGY IS MARADT szétosztásra elég. Negyven százalékos előlegként 1,60 kiló búza, 0,30 kiló árpa, 3 kiló takarmány, 4,40 lej készpénz, cukor és méz jár minden munkaegységért. A közgyűlés egyhangúlag fogadta el a javaslatot. S akik szorgalmasan dolgoztak, bőségesen részesedtek. Puskás Ferenc állatgondozó például 257 munkaegységért 488 kiló gabonát, közel 8 mázsa takarmányt és 1130 lej készpénzt kapott. Könnyű kiszámítani azt is, hogy mennyi jutott Csányi Bélának és feleségének 381, vagy Tóth Gézának és leányának 335 munkaegységért. A legjobb mezei dolgozók ezen felül az évvégi osztásnál — az idén első ízben — a kapásnövények hektárhozama szerint külön jutalomban részesülnek. AMINT AZ EDDIGIEKBŐL kitűnik, a nagyernyei kollektivisták egyre tisztábban látják, hogy a közös érdek egyéni érdekük is. Erre Vall Zakariás Károlynak a közgyűlésen elhangzott javaslata is, hogy „az otthon összegyűlt trágyát adja át minden kollektivista a gazdaságnak, mert akkor még nagyobb lesz a termése. Mindjárt fel is ajánlott a maga részéről húsz szekérrel. Legelőször Dopovec Gyula csatlakozott hozzá, azután valamennyien, kivétel nélkül. S így alakult ki a közösségi szellem mindenfelé. Várhegyen 4500, Ákosfalván közel 4000 kiló búzát csatoltak a kollektivisták az oszthatatlan alaphoz jó gazda módjára, aki gondol a jövőre is. ADRIAN MIKLÓS 1955. szeptember 2. kedd Több helyi kezdeményezést A rajoni néptanács határozatbrtólag leszögezte az ülésszakon többek között azt, hogy megbízottakat küld majd a községekbe, akik a kollektivizálás propagandisztikus és, szervezési kérdéseivel foglalkoznak. Ám a községi néptanácsok nem várhatnak mindent felülről, hanem kezdeményezniük kell. Határozatot hozott az ülésszak arról is, hogy a végrehajtó bizottság szenteljen fokozott figyelmet a vajon szocialista egységeinek, megállapított határidőn belül, vizsgálja meg a kollektív gazdaságok termelési tervének végrehajtását, valamint az állattenyésztés fejlesztésért szánt alapok felhasználását. Fokozott, meggyőző munkára van szükség an- nak érdekében is, hogy a társult gaz'-’' dálkodók idejében összeadják az ősz vetésre szánt magot és közösen végezzék a mezőgazdasági munkákat. Ugyanakkor — igen helyesen- feladatul adták a képviselőknek, hogy havonta legalább egyszer keressék fel a kerületükben működő szocialista egységeket és tájékoztassák a végrehajtó bizottságot észrevételeikről,tapasztalataikról. ORBÁN LAJOS Termeljen olcsóbban az Infratirea szerszámgépgyár (Folytatás az 1. oldalról) a most megmunkálásra kerülő tavalyi öntvények között sok a selejt s ez a gyenge ellenőrzés miatt gyakran csak a gépi megmunkálás után derül ki. "Az év első felében a terv valameny■*- nyi mutatószámát túlteljesítette a gyár. Az össztermelési tervet közel 4 százalékkal, az árutermelést ennél jóval többel túlteljesítette. A munkatermelékenység csaknem 5 százalékkal növekedett az előirányzathoz viszonyítva. A fizetési alappal jól gazdálkodtak. A gyárban jelenleg számottevő lehetőségek vannak az önköltség további, sokkal nagyobb arányú csökkentésére. Ezért a felettes szerveknek alaposabban kell tanulmányozniok a gyár tényleges lehetőségeit s igényesebbeknek kell lenniök a terv mutatószámainak megállapításánál, hogy azok valóban ösztönzőek legyenek. Szólnunk kell arról, hogy az újítások is számottevő mértékben hozzájárultak a költségek leszállításához. Azonban — amint a statisztikákból kiderül — az 1953-as és 1954-es évek nagy fellendülése után a gyár újítómozgalmában megtorpanás tapasztalható. A technikai kabinet vezetője azt a helytelen nézetet vallja : „Csökkentek az újítók lehetőségei, minthogy évek óta ugyanazokat a gépeket gyártjuk". Érthetetlen ez az állítás. Hiszen ugyanakkor az aradi Iosif Ranghet üzemben, a szinajai I. C. Frimu gyárban és más szakosított gyárainkban különösen erősen fejlődik az újítómozgalom. A magyarázatot inkább abban látjuk, hogy nem kielégítő a műszaki kabinet tevékenysége. A máskülönben jól berendezett műszaki kabinetben megtalálható a román, orosz, magyar, német, angol, francia, sőt még az olasz szakirodalom is. Csakhogy a munkásoknak és mestereknek szorgalmasabban kellene látogatniok a műszaki kabinetet. Az idén mindössze 6 újítási témát írtak ki, közülük eddig csak kettőt oldottak meg. Nemrég az Infratirea 20 technikusa a Sztálinvárosban tapasztalatcserén volt. Most hozzálátnak, hogy a Vörös Zászló üzem munkamódszereit hasznosítsák. Tökéletesíteni akarják a technológiát, jobb, termelékenyebb szerszámokat akarnak készíteni. Folyamatban van több géptípus szerkezetének további tökéletesítése. Tervbe vették egy formaszárító , kemence-ö építését, hogy ezáltal is javítsanak az;? öntöde munkáján. Az ellenőrzést ki s, akarják terjeszteni minden egyes mü-Y5 veletre, hogy véget vessenek a sok se-yu sejtnek. ••)!» \T an azonban egy olyan lényeges^ v problémája a gyárnak, amelyet:* csak a felettes szervek oldhatnak meg^jj Sürgősen fel kellene építeni a régóta tervezett új, nagy gépműhelyt és sze-. .. zeldét. A helyszűke nagyon megnehé ' zíti az ütemes termelést, különösen a gépek szerelését. A gyárnak feltétle,, nül szüksége volna még egy horizon, t, tális fúró-marógépre és néhány kül;:lönböző típusú marógépre. Új gépeket. azonban majd csak az új gépműhely-. : ben állíthatnak fel. A felettes szervek kilátásba helyez-/t ték, hogy még ez év,végén megkezdik a szükséges gyárcsarnok építését. Ha, ez elkészül, sokkal kedvezőbbkörül- mények között termelhet majd a gyár.5-’ /"összegezzük végül, hogy az adott pillanatban a munka megjavítása és az önköltségi ár csökkentése érdekében mi a legsürgősebb tennivaló a gyárban.* — Meg kell szüntetni a terven felüli .5 készleteket. A selejt csökkentése érdekében javítani kell az öntöde és a ' gépműhely munkáját s megerősíteni a ' minőségi ellenőrzést. — Nagyobb figyelmet kell fordítani az újítómozgalom fellendítésére. Áj’, szocialista verseny jobb megszervezi,,sével az önköltségi ár csökkentésére kell irányítani a dolgozók figyelmét. Szakmai előadásokkal tisztázzák a dolgozók előtt, milyen tényezők hatnak ki az önköltségre (a termelés fokozására, a termelékenység növelésére, a selejt csökkentésére stb.) A gyár eddigi sikerei és az új vezetőség igyekezete kezessége annak, hogy az Infratirea szerszámgépgyár munkaközössége még ebben az évben felszámolja a lemaradást és újabb eredményeket ér el az önköltség csökkentésében. SÁNDOR ÁGNES A marosvásárhelyi autójavító műhely új szerelőcsarnoka (Moskovits Jenő felvétele)