Előre, 1958. december (12. évfolyam, 3453-3478. szám)

1958-12-02 / 3453. szám

1958.­­december 2., kedd Walter Ulbricht interjúja a New York Times-nak a nyugat-berlini kérdésben: Jelképes, de világos válasz a „közlekedési utak“ tekintetében BERLIN (Agerpres).­­ Az ADN hírügynökség közlése sze­rint VV. Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt KB első titkára novem­ber 29-én interjút adott Sydney Gru­­sonnak, a New York Times munkatár­sának a Berlinre vonatkozó szovjet jegyzékkel kapcsolatos kérdésekről. Arra a kérdésre válaszolva, hogyan lehet majd használni „a nyugati szö­vetségesek közlekedési útjait“, ame­lyek az NDK területén haladnak át, miután ezeknek ellenőrzése a Német DK kormányának hatáskörébe megy át, W. Ulbricht kijelentette: a nyugati szövetségeseknek nin­csenek a Német DK területén át­haladó közlekedési útjai. A Né­met DK-ban vannak olyan közle­kedési utak, amelyeket eddig a nyugati szövetségesek használtak s amelyeket a Német DK kormá­nyával való megfelelő megegye­zés alapján, bizonyos feltételek között ezután is használhatnak. Ha mi repülőgépen, vagy más köz­lekedési eszközzel Washingtonba aka­runk utazni, akkor azoknak az álla­moknak az engedélyét kell kérnünk, amelyeknek légi terén, illetve terüle­tén át akarunk utazni. Ugyanez a helyzet, ha valaki Berlinbe akar utazni. Elképzelhetetlen, hogy a nyugati hatalmak arra gondolhatnának: a Né­met DK közlekedési útjait ennek en­gedélye nélkül használják. Ha idegen házba akarok belépni, előbb kopog­tatok és kérem, hogy engedjenek be. Ugyanúgy járunk el ha egy amerikai házba akarunk belépni. W. Ulbricht kijelentette, meggyőző­dése, hogy a demilitarizált Nyugat- Berlin és a város demokratikus öve­zetének kapcsolatai hamarosan meg­javulnának, s kiemelte: normális üzleti kapcsolatok meg­teremtése Nyugat-Berlin és az NDK, valamint Európa többi ke­leti és nyugati államai között, előmozdítaná Nyugat-Berlin gaz­dasági életének stabilizálódását. Ilyen kapcsolatok keretében Nyugat- Berlin szabadváros sem a Kelettől, sem a Nyugattól nem függne, való­ban szabad és független lenne. W. Ulbricht a továbbiakban hang­súlyozta, hogy az össz-németországi választások kizárólag a németek sa­ját ügye, mint ahogy az amerikai vá­lasztások is mindig az amerikaiak belső ügye. Először pedig­­ a tár­sadalmi rendszereik különbözőségére való tekintet nélkül — el kell érni a két német állam közötti békés köze­ledést. Az USA oly módon segítheti a né­met népet az ország egyesítésében, ha támogatja a békeszerződés előké­szítésére vonatkozó javaslatot — mon­dotta befejezésül W. Ulbricht. — Meg kell akadályozni, hogy a német mi­litarista erők valaha még megzavar­hassák a német nép és a világ többi népeinek békés életét. Mi mindent megteszünk ennek érdekében. Remél­jük, hogy az amerikaiak is hasonló­képpen fognak cselekedni. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a Német DK diplomáciai elismerése szükséges előfeltétele-e a nyugati ha­talmak és a Német DK közötti tár­gyalásoknak Nyugat-Berlin kérdésé­ben, Walter Ulbricht kijelentette: Az összes államok már régen elismertek bennünket. Lapjaik naponta írnak ró­lunk. A diplomáciai kapcsolatok kér­dése nem függ össze ezekkel a tár­gyalásokkal. Természetesen érdekünk, hogy a lehetőségek szerint a Német DK diplomáciai kapcsolatokat tartson fenn minden állammal. A berlini városi tanács ünnepi ülése BERLIN (Agerpres).­­ A berlini városi tanács november 29-én ünnepi ülést tartott a demokratikus Berlin 10. évfordulója alkalmából. F. Ebert, Nagy-Berln főpolgármes­tere az ünnepi ülésen vázolta, hogy milyen különböző irányban fejlődött Berlin két része és üdvözölte a ber­lini kérdés békés megoldására vonat­­kozó szovjet javaslatokat. Ebert hangsúlyozta, hogy a meg­szálló csapatoktól mentes Berlin, meg­osztottsága ellenére is, jó például szolgálhatna a német nemzet létfon­tosságú problémáinak békés megoldá­sára. Innen, nagyarányú nemzeti mozgalom indulhatna ki a két német állam közötti közeledés és a nemzeti újraegyesítés valóraváltásáért. A Szovjetunió újabb baráti gesztusa az NDK felé MOSZKVA (Agerpres). — TASZSZ : A Szovjetunió —­ az SZKP KB és a szovjet kormány határozata értelmében — 1959 január 1-i kezdettel lemond ar­ról a 600 millió márkáról, amelyet a Német DK-nak kellett évente fizetnie a területén ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok fenntartási költségei egy részének fedezésére. A határozat­tal kapcsolatban felmerült kérdések rendezéséről nemrég Berlinben, a Ne­tuauaamimagé­met Demokratikus Köztársaság főváro­sában jegyzőkönyvet írtak alá. A Szovjetunió kormányának meg­bízásából A. Poszkonov, a Szovjetunió helyettes pénzügyminisztere, a Német DK kormányának megbízásából W. Rumpf, a Német DK pénzügyminisztere írta alá a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv aláírásánál jelen vol­tak a németrszovjet vegyesbizottság tagjai. Az egyre szélesedő kulturális együtt­működés hazánk és a testvéri Magyar Népköztársaság között lehetővé teszi mindama szellemi eredmények kicseré­lését, melyek a közismeretek szocialista bővítésével az irodalmi és tudományos köznyelv fejlődését is szolgálhatják. Ha a magyar nyelvművelés nemcsak tisztogatással, helyesbítésekkel, hiba­igazítással vesz részt a kulturális for­radalomban, hanem a nyelv fejleszté­sével, tematikájának bővítésével, tudo­mányos kifejező erejének korszerűsíté­sével is, akkor a kulturális forradalom tárgyából annak eszközévé is­ válhatik, és segítségével alkotó módon vehetünk részt hazánk gazdasági és társadalmi fellendítésében. A román nyelvnek az elsajátítása a­­ magyar nemzetiségi dolgozók számára hasznos, mert a mindennapi életben előmozdítja a más nem­zetisé­­gűekkel való érintkezést. A román nyelv megismerése és megtanulása szükséges, mert erősíti bekapcsolódá­sunkat az országépítő gazdasági és tár­sadalmi munkába. A román nyelvtu­dás azonban teljességgel nélkülözhe­tetlen a szellemi élet minden ágára ki­terjedő kulturális forradalmunk sikere szempontjából, mert hiányában el­szigetelődnénk a közös szocialista haza fejlődését szolgáló tudomá­nyos kutatásoktól és újításoktól. A Román Népköztársaságban ma már sok száz olyan új tudományos intézet, szellemi műhely, felső művelődési köz­pont van, melynek munkájában és ered­ményeiben osztoznunk kell, ha nem akarunk lemaradni az egész ország fel­­emelkedésének üteméről. Ismervén a nyelv korszerű fejlődésének szükségle­teit, nyugodt lelkiismerettel mondhat­juk, hogy tulajdon magyar nyelvünk művelése érdekében is be kell idegződ­­nünk a gazdagon kibontakozó, egyre sokrétűbb román szellemi életbe. Magasfokú, tudatos román nyelv­használat azonban nem sajátítható el másként, mint saját anyanyelvünkön szerzett műveltségünk tükörképeként. A mai lélektan tapasztalatai szerint intelligensebben, magasabb fokon hatol be egy másik nyelv hagyom­á­­nyaiba, fejlődésmenetébe, egész logikai építményébe az az ember, aki saját anyanyelvén szerzi meg a fogalmakat, s már kialakult jelrendszerét duplázza meg a második nyelvel, mint az elvan, aki saját fogalomalakítását megszakít­va próbál idegen nyelvet tanulni. Al­kotmányunk éppen ezért saját anya­nyelvű iskoláiban teszi lehetővé a nem­zeti kisebbség ifjúságának a román nyelv elsajátítását. Az eredményes román nyelvoktatást ama módszertől kell várnunk, amely lélektanilag a magyar nyelvű oktatás­ra épít,­olyan nyelvtan, olvasókönyv és beszédgyakorlat alkalmazásával, mely számításba veszi a művelődés alapjául szolgáló anyanyelv sajátosságait. Úttö­rő munkát végez ebben az irányban Blédy Géza román szakos munkaközös­sége a Bolyai Tudományegyetemen. Magyar iskoláknak szánt román nyelv­tanaik és olvasókönyveik lényegesen előbbre vitték a román nyelv megtanu­lását hazánk magyar fiatalsága sorá­ban. A magyar kultúra román tükörké­pének teljes megszerzése szempontjá­ból döntő jelentőségű esemény a Ma­gyar—román nagyszótár és a Román— magyar nagyszótár elkészülte. A mind­két nép szakembereiből álló akadémiai szótárszerkesztőség, Kelemen Bélával az élen, mindkét nyelv legkorszerűbb, szocialista kifejletét vette alapul a sza­vak és kifejezések összehasonlításánál, s így nyelveink kölcsönös megismeré­sének eddig többnyire spontán lehe­tőségét tudatos — valóban tudományos — műveletté váltja át. A nagyszótárak nyomdában vannak még, de megjelent már és forgalomban van az iskolai cé­lokat szolgáló kivonatos kéziszótár. A megkezdett úton elérünk majd a közös szakterminológiai szótárakhoz is, gaz­dagítván egymást kulturális fejlődésünk újabb és újabb eredményeivel. M­ind sajátos magyar nyelvművelő feladatunk, mind a román nyelv megtanulásának módszere a szocialista tudományosságnak megfelelő magasabb megoldását igényli. E tekintetben nagy feladat vár a Román Népköztársaság Akadémiájára a magyar nyelvművelés és a román—magyar történelmi kap­csolatok kutatásának fejlesztésével. Mindkét cél felemelő. Nyelvkérdésünk előbbrelendítő dia­lektikája, hogy a magyar nemzeti ki­sebbség műveltségi szintjét nem emel­hetjük magasabbra a román nyelv tel­jes elsajátítása nélkül, ugyanakkor azon­ban nem kapcsolódhatunk be a Román Népköztársaság kulturális forradalmába egyenlő értékkel, sőt még csak a román nyelvet sem tehetjük magunkévá tö­kéletesen anélkül, hogy anyanyelvün­ket gondosan ne ápolnak és fejleszte­nék­. ELŐRE „Berlin problémája az előtérben!“ Sajtószemle a szovjet javaslatok visszhangjáról Peking és Budapest, London és Bonn, Athén, Kairó, Róma és Berlin — nincs a világon olyan főváros, melynek sajtójában ne tükröződne az az óriási érdeklődés, mellyel a világ közvéleménye a Berlinre vonatkozó új szovjet javaslatokat fogadta. Töké­letesen igaza van a budapesti Nép­­szabadságnak, amikor erre vonatkozó cikkének ezt a címet adta: „Berlin problémája az előtérben“! Persze a szovjet javaslatra a legélénkebb vissz­hangot, a legközelebbről érdekelt né­met népben keltették, bár — nyugat­német vonatkozásban — ezt azt otta­ni sajtó csak kevésbé tükrözi. Ezzel szemben a demokratikus Berlin lakosságának éppen most kü­lönleges alkalom kínálkozott egyetér­tésének és lelkesedésének kifejezésére. Vasárnap ünnepelték a demokratikus Berlin fennállásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból a város lakos­sága hatalmas felvonulást rendezett s természetesen ez a nagyarányú tün­tetés a berlini kérdésnek a szovjet javaslatok alapján való megoldásának jegyében állott. Ezt bizonyítják a felvonuláson hordozott táblák felira­tai : „BERLIN AZ NDK FŐVÁROSA". „FEL KELL SZÁMOLNI A HÁBORÚ ÉS NYUGTALANSÁG TŰZFÉSZKÉT NYUGAT-BERLINBEN !“ „BERLIN A NÉMETEKÉ LESZ ÉS SENKI MÁSÉ!" Hatszázötven millió kínai vélemé­nyét juttatja kifejezésre a Zsenmin­­zsibao vezércikke, amely a szovjet javaslatokkal foglalkozva — a többi között ezeket írja­­ , ily módon Nyugat-Berlin, a hi­degháború egyik gyújtópontjából a béke városává alakítható is, amely baráti kapcsolatokat tart fenn a keleti országokkal éppúgy, mint a nyugatiakkal, Kelet-Né­­metországgal, éppúgy, mint Nyu­­gat-Németországgal. Ez nagymér­tékben enyhítené a feszültséget a berlini körzetben, megjavítaná a helyzetet Közép-Európában, ami hozzájárulna az európai béke megszilárdításához­. A lap a továbbiakban kifejti, hogy az egész német nép és a világ összes békeszerető népei helyeslik a szovjet javaslatot, a nyugati hatalmak azon­ban — s kiváltképp az USA — mind­egyre csak azt ismétlik, hogy nem hajlandók lemondani berlini kiváltsá­gaikról. JÓZAN HANGOK A LONDONI SAJTÓBAN Az USA csökönyös magatartását egyébként londoni számottevő körök is helytelenítik. Bármilyen komoly tárgyalásokon a német kérdésben — hangoztatja a londoni Observer­­— akár tetszik ez a nagyhatalmak­nak, akár nem, szem előtt kell tarta­ni maguknak a németeknek a helyze­tét s azt, hogy Németország területén ma két német állam létezik. A Reynold's News hangsúlyozza, hogy a Nyugatnak s különösen­­az Egyesült Államoknak le kell mondania arról, hogy kizárólag az általuk elképzelt vá­lasztások útján oldható meg Német­ország egyesítésének a kérdése. En­nél sokkal jobb a két állam közötti föderáció gondolata, amit mind több német tesz magáévá. A bonni kormányhoz közelálló nyu­gatnémet lapok természetesen igyekez­nek bizalmatlanságot kelteni a szov­jet javaslatok iránt, a legtöbb lap azonban mégis hangsúlyozza, hogy ezeket behatóan tanulmányozni kell. Egyes lapok ezen túlmenően még őszintébb hangot ütnek meg. A mün­cheni Süddeutsche Zeitung például hangsúlyozza : „Kétség sem fér ahhoz, hogy tár­gyalni kell, mert Berlin város statútumában van valami rothadt és valójában már nem állanak fenn azok a feltételek, amelyeken az 1944—1945-ös négyhatalmi egyezmények alapultak." A lap óva int attól, hogy a kérdést az „erőpolitika“ álláspontjáról pró­bálják megoldani. UNITA: BERLINT SEMLEGES SZIGETTÉ KELL ALAKÍTANI Olaszország békeszerető közvélemé­nyének az álláspontját az UNITA fe­jezi ki a leghívebben: „Berlint ki­csiny semleges szigetté kell átalakíta­ni, a két Németország és Európa két részének békés találkozó pontjává... A szovjet kezdeményezés megnyitja az utat a béke érdekében álló építő akciók felé és mi nem tarthatjuk ma­gunkat távol ettől a harctól." Nincs nép, amely ne volna érdekel­ve a béke megszilárdításában, a szov­jet javaslatok pedig nyilvánvalóan ezt a célt szolgálják. Ezért foglalnak ál­lást például a görög lapok is a szovjet javaslatok mellett. Nyugat- Berlin átalakítása szabad várossá — hangoztatja az AVGHI — megszün­teti a veszedelmes súrlódások okát és együttműködési lehetőségeket teremt Németország egyesítésére, az egész német nép javára és az egész világ békéjének érdekében. A VIMA című görög lap ironikusan céloz arra, hogy ezt a szovjet békekezdeményezést a nyugati fővárosokban ultimátumként emlegetik. Miféle ultimátum az — veti fel a kérdést a lap , amelyben hathónapos időt adnak a tárgyalások­ra ! ? Kétségtelen, hogy a világ békesze­rető közvéleménye helyesléssel fogad­ta s mint nagy jelentőségű békekezde­ményezést értékeli a szovjet javasla­tokat. Nyugat reakciós vezető körei­nek nem lesz könnyű dolga, hogy ez előtt a közvélemény előtt elfogadha­tó indokokat találjon a visszautasítás­ra. A szocialista országok konstruktív javaslatai a genfi értekezleten GENF (Agerpres). — A TASZSZ jelenti. A rajtaütésszerű támadás elhárításá­nak kérdésével foglalkozó genfi érte­kezlet — hosszas ügyrendi vita után — rátért a küldöttségek által előterjesz­tett dokumentumok megvizsgálására. Egyes kommentárok már úgy értékelik ezt a tényt, hogy az értekezlet munká­latai egy lépéssel előbbre jutottak. Egyelőre azonban nehéz volna egyet­érteni az ilyenszerű értékelésekkel, te­kintve, hogy a nyugati hatalmak to­vábbra is kitartanak régi álláspontjuk mellett. A nyugati küldöttségek egye­lőre csak felsoroltak néhány olyan technikai eszközt, amelyekkel rajta­ütésszerű támadást lehet végrehajtani s ködös javaslatokat tettek az ellen­őrzésre. A nyugati sajtó, az értekezlet titkos jellege ellenére, rendszeresen közöl részletes híreket a munkálatokról, így ismertette Albánia, Csehszlovákia, Len­gyelország, Románia és a Szovjetunió november 28-án előterjesztett javasla­tait is. Mint e sajtójelentésekből ki­tűnik, ezek a javaslatok tekintetbe ve­szik azt a tényt, hogy a NATO, a bagdadi paktum és a varsói szerződés fő erőit Európában és a Közép-Keleten összpontosították s éppen ezért, előirá­nyozza : egyezzenek meg abban, hogy ezen övezetben a vasúti csomópontok­nál, nagyobb kikötőkben és ország­utakon ellenőrző állomásokat létesíte­nek; A NATO és a Varsói Szerződés fő erőinek demarkációs vonalától szá­mított 800 kilométeres távolságra nyu­gati és keleti irányban, valamint ezen­kívül bizonyos országok területén jelöl­jenek ki légi fényképezésre szolgáló övezetet, ezzel egyidejűleg pedig leg­alább egyharmadával csökkentsék azok­nak az idegen fegyveres erőknek a lét­számát, amelyek az ellenőrzendő öve­zetbe beleeső európai államok területén állomásoznak; a nukleáris és rakéta­fegyverekkel rendelkező államok vál­laljanak kötelezettséget, hogy nem hal­moznak fel ilyen fegyvereket Német­ország egyik részében sem. A szocialista országok gyakorlati ér­tékű javaslataikkal ismét bebizonyítot­ták, hogy következetesen harcolnak egy új háború elhárításáért. GENF (Agerpres),­­ TASZSZ: A meglepetésszerű támadás elhá­rításának kérdésével foglakozó szakértői értekezlet december 1-én Románia képviselőjének elnökleté­vel rendes ülést tartott. Az ülésen Románia és Franciaország megbí­zottai szólaltak fel. A következő ülés december 2-án lesz. NÉHÁNY SORBAN TOKIÓBAN néhány napja újra meg­kezdődtek az amerikai-japán katonai szerződés „felülvizsgálásával“ kapcso­latos titkos tárgyalások. Mint a hír­­ügynökség jelenti, az USA két tengeri, négy légi és öt szárazföldi katonai támaszpontot fog fenntartani Japán területén, jelentős katonai állomány­nyal. ANGLIÁBAN tovább csökken az ipari termelés. A pénzügyminisztéri­um adatai szerint Anglia ipari ter­melésének mutatószáma ez év szep­temberében öt ponttal a múlt év szep­temberi színvonal alatt volt. HIVATALOS adatok szerint Bra­zilia 1958 január- augusztusi külke­reskedelmi mérlegének deficitje 80 millió dollárra emelkedett. A KATONAI BÍRÁSKODÁS életbe­léptetése óta Kelet-Pakisztánban 500, és Nyugat-Pakisztánban 200 politikai vezető személyt és haladó szellemű személyiséget tartóztattak le. RIO DE JANEIRÓBAN november 29-én 20.000 ember tüntetett az élet drágulása ellen. Hasonló tüntetések voltak az ország más városaiban is. A KUBAI HATÓSÁGOK újabb összeesküvést lepleztek le Batista dik­tátor rendszere ellen. Számos katona­tisztet letartóztattak. V. I. SUKSELAINEN, a finn par­lament elnöke, a parlament november 28-i ülésén bejelentette, hogy elhúnyt M. Ryuemia képviselő, Finnország Kommunista Pártja KB Politbürójá­nak tagja. A képviselők egy percnyi csönddel adóztak az elhúnyt emléké­nek. A LONDONBAN ÉLŐ CIPRUSI NŐK november 29-én gyászruhában a miniszterelnöki palota elé vonultak és tiltakoztak az angol kormány ciprusi gyarmati politikája ellen. Bonn futni hagyja az összes — még el nem ítélt — háborús bűnösöket BONN (Agerpres). — Az ADN hírügynökség jelenti : Az Adenauer-kormány szorgalma­zására Nyugat-Németországban meg­szüntetik a bírósági eljárást az ösz­­szes háborús bűnösök ellen, beleértve mindazon személyeket is, akik bűn­cselekményeket követtek el a kon­centrációs táborokban és akik fölött még nem ítélkeztek. A bolgár nép elbúcsúzott nagy fiától A dolgozók ezrei és a testvérországok küldöttségei kísérték utolsó útjára az elhunyt államelnököt SZÓFIA.­­ Az Agerpres különtudósítója jelenti: November 30-án, vasárnap a szófiai lakosok, a vidéki bolgár dol­gozók küldöttei és a külföldi küldöttségek utolsó útjára kísérték Georgi Damjanovot, a Bolgár Kommunista Párt KB Politbürójának tagját, a Bol­gár Népköztársaság Népi Gyűlése Elnökségének elnökét, a párt és a bol­gár népi demokratikus állam jeles vezetőjét. ... A Népi Gyűlés épületének gyű­léstermében — ahol az elhunytat fel­ravatalozták — gyászinduló akkordjai hangzanak fel. Jelen vannak a Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár NK vezetői, a teme­tésen részt vevő külföldi küldöttségek tagjai. A ravatal mellett az elhunyt csa­ládtagjai állanak. ... Délelőtt tíz óra. Az utolsó dísz­­őrségben Todor Zsivkov a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, Anton Jugov, a Minisztertanács elnö­ke és más bolgár párt- és kormány­­vezetők állanak Georgi Damjanov ra­vatala mellett. A Bolgár Kommunista Párt és a Bolgár NK vezetői vállukra emelik a koporsót és kiviszik a Népi Gyűlés épülete előtti térre. A téren és a környező utcákon ezer és ezer fővárosi, valamint az ország különböző vidékeiről érkezett dolgozó gyűlt össze, hogy búcsút vegyen Georgi Damjanov elvtárstól. Jelen vannak a Szófiában akkredi­tált diplomáciai képviseletek tagjai. A téren a szófiai helyőrség díszszá­­zada tiszteleg. Az elhúnyt koporsóját gyászinduló akkordjai mellett ágyú­talpra helyezik. A gyászmenet a Szeptember 9 tér felé indul, ahol a bolgár nép nagy fiának, Georgi Dimitrovnak a mauzó­leuma van. ... Georgi Damjanov koporsóját el­helyezik a mauzóleum előtt. A mauzó­leum emelvényén helyet foglalnak a bolgár párt- és kormányvezetők, a te­metésen részt vevő külföldi küldöttsé­gek vezetői, az elhunyt családtagjai. A téren többezer ember áll. A gyászgyűlést Iván Mihajlov had­seregtábornok, a Bolgár Kommunista Párt KB Politbürójának tagja, a Mi­nisztertanács alelnöke, a Bolgár Nép­­köztársaság honvédelmi minisztere nyitja meg. Ezután Boján Bilgaranov, a Bolgár Kommunista Párt KB Politbürójának tagja, a KB titkára mond beszédet. A szónok megemlékezett Georgi Damjanov elvtársnak a párt és a bol­gár nép szolgálatában kifejtett sok­oldalú tevékenységéről. Georgi Dam­janov a Bolgár Népköztársaság egyik legkiválóbb építője volt. Önfeláldo­­zóan dolgozott és harcolt azért, hogy az összes bolgár dolgozók felzárkózza­nak a Hazafias Front zászlaja alá — mondotta a többi között.­­ Georgi Damjanov következetes marxista-leni­nista, a szocializmus és a kommuniz­mus ügyének kiváló harcosa volt. Lankadatlanul küzdött a bolgár és a szovjet nép megbonthatatlan barátsá­gáért, a világbéke megóvásának leg­főbb biztosítékát képező szocialista tábor megerősítéséért, élen a Szovjet­unióval. Georgi Damjanov elvtárs hirtelen halála — mondotta B. Bilgaranov — súlyos veszteség a Bolgár Kommu­nista Pártnak, a munkásoknak és pa­rasztoknak, országunk valamennyi dol­gozójának. Ezután N. G. Ignatov, az SZKP KB Elnökségének tagja és titkára, a te­metésen részt vevő szovjet kormány­­küldöttség tagja mondott beszédet. A ... A Bolgár Népköztársaság álla­mi himnuszának akkordjai mellett a koporsót elhelyezik a kriptában■ Utolsó üdvözletként egy díszszázad sortüzet ad le. A sírhelyen virágkoszorúkat hel­yeznek el. Elhunyt Georgi Damjanov... A bolgár nép, dicsőséges kommunista pártja vezetésével, tovább folytatja nagyszerű harcát a szocializmus és a kommunizmus diadaláért, amelynek Georgi Damjanov egész életét szentelte. szovjet dolgozók nevében kifejezte mélységes fájdalmát és részvétét a bolgár népet ért súlyos veszteség miatt. Damjanov elvtársa személyében — mondotta — a bolgár nép elvesztette egyik legjobb fiát, a lelkes forradal­márt, a kommunista gárda régi, bátor harcosát, Georgi Dimitrov hűséges fegyvertársát, a bolgár és a nemzet­közi kommunista mozgalom veterán­­ját, aki egész dicsőséges életét a nép önzetlen szolgálatának, a szocializ­mus és a kommunizmus ügyéért vívott harcnak szentelte. Damjanov elvtársat mi, szovjet em­­berek, igazi, szerény kommunistának, jószívű és önfeláldozó elvtársnak, a munkásosztály ügyéhez mélyen ra­­gaszkodó, szilárd marxistának, a marxista-leninista elmélet tisztása­­gáért kérlelhetetlenül küzdő harcos­­nak ismertük meg. Emléke örökké élni fog népünk szívében. A többi szocialista ország küldött­ségei nevében I. Lega Sowinski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB Politbürójának tagja, a lengyel kül­­döttség vezetője mondott beszédet. A gyűlésen felszólalt Rodoljub Csolako­­vics, a Jugoszláv SZNK Végrehajtó Tanácsának alelnöke és Maria Zahar­ ,­jeva, a Bolgár Kommunista Ifjúsági Szövetség KB titkára is. ... A gyászgyűlés végetért. A gyász­menet elindult a szófiai temető felé. A temetőhöz vezető útvonalon min­­denütt ezer meg ezer szófiai dolgozó sorakozott fel. A temetőben, Dimiter Blagojevnek, a Bolgár Kommunista Párt megalapí­tójának sírhelye mellett, Georgi Dam­­janov kriptája előtt, Szpasz Ilijev, a Bolgár Kommunista Párt Mihajlovgrád­­ rajoni bizottságának első titkára mon­dott búcsúbeszédet. Angliának nincs mit keresnie a Nílusra vonatkozó szud­án-egyiptomi tárgyalásokon Ibrahim Abbád, Szudán miniszter­elnöke november 29-én interjút adott az AL AHRAM című lap khartumi tudósítójának. Az angol kormány hivatalos képvi­selőinek arra a kijelentésére hivatkoz­va, hogy Angliának joga van részt venni a Nílus vizének felhasználásá­val kapcsolatos tárgyalásokon Abbád ezeket mondotta: „Ezeken a tárgyalá­sokon csak Egyiptom és Szudán fog részt venni. Anglia nem intézett hoz­zánk ilyen értelmű kérést." Dr. Szubandrio, Indonézia külügyminiszter® Moszkvában A Szovjetunió és Indonézia baráti kapcsolatainak további elmélyítését szolgálja dr. Szubandrio külügyminiszter moszkvai látogatása. Képünk no­vember 29-én készült, amikor N. Sz. Hruscsov kihallgatáson fogadta az Indonéz külügyminisztert. A képen: (balról jobbra) Szudzsarvo Csondronegora külügyminiszté­­riumi vezérigazgató, N. Sz. Hruscsov, dr. Szubandrio és A. Maramisz, In­donézia moszkvai nagykövete. (TASZSZ telefoto) 3 A franciaországi választások második fordulója után Harcos Servin: „A Francia Kommunista Párt továbbra is vállalja a feladatot, hogy összefogja az összes republikánus erőket a feltörő neofasizmus elleni küzdelemben — Párizsi munkatársunk tele­fon jelentése — A franciaországi választások má­sodik fordulójának eredményei be­igazolták azt a feltevést, hogy Fran­ciaországnak több m­int száz éve most lesz a legreakciósabb képvise­lőháza. Sousterre szélső­jobboldali fasiszta pártja, az MNR nyerte el a legtöbb mandátumot — 187-et. A független jobboldaliak 120 mandá­tummal szerepelnek a képviselőház­ban. A jövő parlamentben tehát ez a két párt abszolút többséggel ren­delkezik. A második forduló kézzelfogha­tóan megmutatta, hogy mit akart elérni a kormány ezzel a „választá­si tolvajlással“. A Francia Kommunista Párt a második fordulóban újabb szavaza­tokat szerzett, miután már az első­ben is csaknem egy millió szavazat­tal túlszárnyalta az MNR-t. És jel­lemző a de Gaulle által bevezetett reakciós választási rendszerre, hogy ennek ellenére Soustelle pártja 187 képviselővel vonul be a parlament­be, míg a Francia Kommunista Párt­nak mindössze 10 képviselője lesz. A reakció, Soustelletől egészen a jobboldali szocialistákig azzal az el­határozással indult a választásokba, hogy szavazataikat egyesítve kiszo­rítsák a kommunista jelölteket. Így sikerült egyes választókerületekben szavazattöbbséget szerezniök a kom­munista párt jelöltjeivel szemben. A választások másik tanulsága az, hogy veszélyes gyámságot gya­korolni a köztársasági érzelmű vá­lasztók fölött. Guy Mollet szocialis­táinak és a radikálisoknak a vere­ségére gondolunk. Ez a két párt volt a legodaadóbb híve a múlt vasárnapi „választási tolvajlásoknak“. Arra gondolva, hogy annak idején komoly szolgálatokat tettek az algériai láza­dóknak, ezek a pártok abban re­ménykedtek, hogy ők lesznek a má­sodik forduló legfőbb haszonélvezői Ennek ellenére, a szocialisták, akik legalább 120, de esetleg 150 mandá­tumra számítottak, kénytelenek vol­tak 40-nel megelégedni. 91 mandá­tum helyett, amennyivel az előző parlamentben rendelkeztek, Lacoste, az algériai háború egyik legfőbb tá­mogatója, s Deferre, aki árulásra bíztatta a szocialista pártot, vala­mint Ramadieu volt miniszterelnök — mindezek vereséget szenvedtek a választásokon. A szocialista árulók élén Guy Mor­­let volt az, aki elsősorban szólította fel a választókat, hogy adják szava­zatukat Soustellere. Kétségtelen, hogy a szocialisták árulása ügyesen volt előkészítve. Számos választóke­rületben a jobboldali szocialisták hozzájárultak ahhoz, hogy az ösz­­szes reakciós pártok csupán egyet­len jelöltet állítsanak a kommunis­ta jelölttel szembe. Más választó­­kerületekben a szocialista jelölt egy­szerűen visszavonta jelölését, hogy szabad teret engedjen a neofasisz­táknak. Abban a választókerületben, amelyikben Jacques Duclos fellé­pett, a szocialista jelölt röplapokat terjesztett, amelyekben felszólította választóit, hogy szavazzanak­­ Jac­ques Duclos ellen. De az árulás nem korlátozódott csupán a fenti mesterkedésekre. A nem kommunista baloldal a legtöbb esetben nem volt hajlandó kiállni a legesélyesebb baloldali jelölt mellett, ha az történetesen kommunista volt, nehogy ez bejus­son a parlamentbe. Guy Mollet és társai, akik kommunista-ellenes be­állítottságukkal igyekeznek igazolni bűntettüket, ezzel valójában azt ér­ték el, hogy a választók egy bizo­nyos kategóriáját a szélső jobbol­dal karjaiba taszították. A francia képviselőházban tehát a szélső jobboldal abszolút többség­gel rendelkezik, ami súlyos veszélyt jelent a francia demokráciára néz­ve. A választás második fordulója kidomborította a fasiszta veszély valóságát. Azok az emberek, akik vasárnap mint parlamenti többség bekerültek a képviselőházba, az al­gériai háború továbbfolytatását a­­karják és a francia munkásosztály­ra akarják áthárítani a háború vi­selésének terhét. Tevékenységük sú­lyosan fenyegeti a francia politikai élet további kibontakozását. Marcel Servin, a Francia Kom­munista Párt Politbürójának tagja mindezeket elmondotta rádióbeszé­dében, majd hozzátette: ..Életbevá­góan fontos gazdasági és társadalmi problémák állnak Franciaország előtt, nem is beszélve az algériai kérdésről, amelyeket a vasárnapi választási eredmények alapján ös­­­szeülő parlament nem lesz képes megoldani. A helyzet súlyos, mert a francia parlament hátat fordít­ott igazi nemzeti politikának. Pár­tunk, amely ezúttal is a demokrácia megbízható védőbástyájának bizo­nyult, továbbra is vállalja a fela­datot, hogy összefogja az összes re­publikánus erőket a feltörő t­eofa­­sizmu­s elleni küzdelemben“. A Francia Kommunista Párt, a­­mely a választások második fordu­lójában még jobban megerősítette pozícióit, bebizonyította, hogy az egyetlen valóban hatékony ellen­zéki erő, amely képes helytállni a reakciónak és demagógiának. Már most új harcosok emelkednek ki a tömegekből, hogy megvédjék a köztársaságot és a szabadságot. P. LAMBOTTF

Next