Előre, 1959. február (13. évfolyam, 3504-3527. szám)

1959-02-01 / 3504. szám

1959. feb­ruár 1., vasárnap » . i" ■ ■». mm■■■—■ >.■■■3 (Folytatás a 2 Oldalról) ruházat és más közszüksé­gleti javak termelése tekintetében. A hétéves terv teljesítése méginkább meg fogja változtatni az erőviszonyo­kat nemzetközi síkon, mivel a v­­ilág ipari termelésének több mint felét 3 szocialista rendszer fogja előállítani. A tőkés országok vezetőit leginkább a Szovjetunió válságot és hanyatlást nem ismerő népgazdaságának roha­mos fejlődési üteme rémíti meg. A tőkés országok vezetőit nyugtalanítja a szovjet tudomány és technika ma­gas színvonala, a szovjet nép lelkes munkája és szocialista hazafisága. A mai hétéves tervünk az ország újabb nagy fellendülését, történelmi fejlődé­sének óriási arányú meggyorsítását tanúsítja. P. N. Poszpjelov a továbbiakban elemezte N. Sz. Hruscsov elvtárs je­lentésének programatikus fontosságú elméleti téziseit. A felszólaló keményen bírálta a ju­goszláv revizionistákat. A marxiz­musnak ezek a renegátjai — mo­ldot­­ta — meg akarták bontatni a nemzet­közi munkásmozgalmat, s ebből po­litikai tőkét akartak kovácsolni, így akartak beférkőzni tengerenttúli párt­fogóik kegyeibe. De ennek éppen az ellenkezőjét érték el. A testvéri mar­xista pártok a jelenkori revizioniz­mus elleni harcban fokozták ebérsé­güket, megerősítették harci egységü­ket és egyöntetűen méltó választ ad­tak a jugoszláv vezetőknek. Befejezésül P. N. Poszpjelov kije­lentétte: N. Sz. Hruscsovnak az SZKP XXI. kongresszusán előterjesz­tett jelentése a kommunista társada­lom országunkban általánosan kibon­takozó építésének nagyszabású prog­ramija, amely világosságával, nagy­szerűségével és a kijelölt feladatok realizmusával lelkesedést kelt A hét­éves terv gigantikus számadatainak csodálatos szimfóniáját elemezve, amely mögött a kommunizmus tíz és tízmillió építőjének munkája áll) vi­lágossá válik, hogy ennek a tervnek a teljesítése megnyitja a kommuniz­mus korszakát bolygónkon, hatalmas mozgató erőként előrelendíti az összes szocialista országokat. N.I. Anyisenkov, a Krasznoje Szor­­movo üzem acélolvasztája tolmácsol­ta a kongresszusnak a vállalati kol­lektíva és a Gorkij tartományi döl­­gőzök forró üdvözletét. Hazánk és Kommunista Pártunk iránti büszkeségtől eltelve kísérik fi­gyelemmel a szovjet emberek a XXI. kongresszus munkáját. N. Sz. Hrus­csov jelentésében világosan megmu­tatja azt az utat, amelyen haladnunk kell ,hogy életünk egyre gazdagabbá, egyre szebbé váljék. Minden szovjet ember szívből fakadó köszönetet mond drága Kommunista Pártunknak. Nap­ról napra érezzük gondoskodását ha­zánk felvirágoztatásáról, a nép jólé­téről. N. I. Anyisenkov felolvasta a kong­resszushoz intézett üdvözlő táviratot, amelyben a Krusznoje Szormovo, az egyik legrégibb üzem dolgozói egyön­­tetűsen helyeslik a kommunista társa­dalom általánosan kibontakozó építé­sének grandiózus programját. Az üzem munkásai vállalják, hogy 1959- ben, terven felül 2000 torm­a acélt, 2000 tonna hengerélt árut termelnek, egy petróleum tartályhajót gyártanak és a termelés önköltségét a múlt évihez képest 10 százalékkal csök­kentik. Két évvel ezelőtt üzemünkben a kemence tú­sterének négyzetméterére számítva legfeljebb öt tonna acélt termeltünk. A múlt évben már 8,4 tonnát. Megjavítottuk az agregátok működését s a szovjet iparban első­ként bevezettük a folyamatos acélön­tést. Ennek segítségével mindössze két év alatt mintegy 4 millió rubel megtakarítást értünk el. Mint Hrus­csov elvtárs jelentéséből megtudtam, a hétéves terv felveti a takarékossá­gért folyó harc fokozásának kérdését. E tekintetben mindenütt, beleértve a mi vállalatunkat is, óriási tartalékok találhatók Vegyük például az ügy­kezelést. Az üzem adminisztrációjá­ban és műszaki ellenőrzési szolgála­tában sok olyan mérnök és technikus dolgozik, aki sokkal jobb munkát végezhetne a termelő részlegekben. Igen sok az ellenőr és normázó­ ide­je, hogy rendet teremtsünk ezen a térért. Pártunk — mondotta N. I. Anisen­­kov — nagyszerű feladatokat jelöl ki Számíthat a munkásosztály, az egész szovjet nép támogatására. Lankadatla­nul dolgozunk majd a hétéves terv feladatainak határidő előtti teljesíté­séért. Ezután A. I. Mikojan elvtársnak ad­ták meg a szót. A. I. Mikojan rámu­tatott arra, hogy a napirend megszö­vegezéséből ítélve a kongresszuson megvitatott kérdés száraznak tűnhetne. Hruscsov elvtárs jelentése azonban olyan, mint a kommunista építés fenn­­költ szimfóniája. Ez a jelentés messze túllépi a hétéves terv kereteit. Számos olyan nagyjelentőségű tézist tartalmaz, amely gazdagítja a szocializmusról a kommunizmusra való átmeneteiről szóló marxi-leniai elméletet. A XXI. kongresszus szervesen továbbfejleszti a XX. kongresszus eszméit. A XX. kongresszus főbb elméleti téziseit az élet minden szempontból teljesen iga­zolta, ezek a tézisek kiállták az idő próbáját a pártépítés, az or­szág belső fejlődése terén csakúgy, mint nemzetközi síkon. A jelenlegi kongresszuson folytatjuk a XX. kong­resszuson elfogadott irányvonalat. Á. J. Mikojan ezután a hétéves terv főbb irányzataival foglalkozott. Ki­emelte a szovjet társadalomban létre­jött nagy minőségi változásokat és különösen a munkásosztály és a pa­rasztság kulturális színvonalának ha­talmas emelkedésére hívta fel a figyel­met. Óriási jelentőségük lesz azoknak a konnkrét intézkedéseknek amelyek fo­kozatosan megszüntetik majd a hatá­rokat a szellemi és fizikai munka, a város és a falu között. A szovjet de­mokrácia továbbfejlődik. A kommuniz­mushoz vezető úton megtett minden lépésünkkel csökkennek a kényszerítő eszközök. Nálunk ma már nincs elnyo­más politikai okok miatt. Az új társadalmi rendszer egész fej­lődése bebizonyította most, hogy a proletariátus diktatúrájában a legfon­tosabb a diktatúra szervező funkciói, az egész nép erőinek megszervezése a szocializmus és a kommunizmus épí­tése céljából, míg az erőszakra csupán a fejlődés bizonyos szakaszaiban van szükség. A hétéves tervre megelőző terveink­nél sokkal jellemzőbb az a tény, hogy a nehézipar hatalmas sikereinek, szám­telen fejlődésének alapján a népi fo­gyasztási cikkek termelésének és a dolgozók jólétének gyorsabb ütemű nö­velését irányozza elő. Ebben az idő­szakban még nagyobb arányú kölcsö­nös segélynyújtás és gazdasági együtt­­működés valósul meg a szocialista or­szágok között. A. I. Mikojan rámutatott arra, hogy a párt XX. kongresszusa után az erő­viszonyok megváltoztak a béke és a szocializmus táborának javára, egé­szében véve, nőtt a szocialista orszá­gok ereje. A. I. Mikojan beszédének nagy ré­szét az USA-ban tett látogatásának szentelte. Elmondotta, hogy ott meg­kérdezték, miért foglalkozik pártunk az Utóbbi időben ismét a pártellenes csoporttal és hogy vajon nem e cso­port bővülésének következménye ez. Nem — jelentette ki A. I. Mikojan —, nálunk teljes az egység. Leleple­zése óta ez a csoport egyetlen em­berrel sem növekedett. Ezen a kong­resszuson csak azért beszélünk a pártellenes csoportról, hogy tények alapján ismét bebizonyítsuk álláspont­jának helytelen és káros voltát és hogy hangsúlyozzuk, milyen igaza volt a lenini Központi Bizottságnak, amikor harcolt e csoport ellen. Sohasem vol­tak még belsőleg ennyire összeforrva a szovjet társadalom összes erői, so­hasem létezett ilyen egység és ilyen szoros kapcsolat a párt és a tömegek között, m­int most. A XXL kongresz­­szus a párt és a Szovjetunió népei közötti példátlan egységet, az egész nemzetközi kommunista mozgalom egy-­­ségét bizonyítja. Az amerikai találkozókról és meg­beszélésekről szólva, A. I. Mikloján hangsúlyozta, hogy az egyszerű ame­rikaiak és az üzleti körök rendkívül barátságos fogadtatásban részesítet­ték. Látszott rajtuk, hogy szerbiahoz­­zák az igazságot, tudni akarják, ho­gyan élnek és milyen célt követnek a szovjet emberek. Az amerikaiak meg akarnak érteni bennünket. Nyilvánvaló az amerikai nép békevágya. Torkig van már a hidegháborúval és békét akar. Az amerikaiak megértik, milyen borzalmas lenne egy világháború a jelenlegi körülmények között, amikor olyan pusztító fegyverek léteznek, mint az atom- és rakétafegyverek. Az ame­rikai üzleti körök előtt is világos, hogy míg a múltban jó üzlet volt a háború, ma egy háború fesetén elveszhet az amerikai üzlet, sőt maguk az üzlet­emberek is. Beszélgetéseink során — mondotta a továbbiakban A. I. Mikojan — nem hallottam az amerikaiaktól olyan nyi­latkozatokat, mint régebben a „tar­tózkodás“, „félreállítás“ és „felszaba­dítás" politikájával kapcsolatban. El­lenkezőleg mind az elnök, mind a kül­ügyminiszter kijelentette, hogy nem tekintik célkitűzésüknek, joguknak és hivatásuknak a kommunizmus kiétko­­zását, hogy az USA nem kíván be­avatkozni a szocialista tábor orszá­gainak belügyeibe. Az USA államfér­­fiai kijelentették, hogy hajlandók tár­gyalni a legfontosabb vitás kérdések­ről. Ezekből a nyilatkozatokból azt a konklúziót lehetett volna levonni, hogy az amerikai államférfiak hajlandók el­ismerni a különböző társadalmi-poli­tikai rendszerű országok békés együtt­­létezésének elvét. De, ha így állnak a dolgok, akkor a nyilatkozatokat megfelelő tettek kellett volna hogy kövessék. Márpe­dig az USA vezetőinek, különöskép­pen Dulles külügyminiszternek leg­utóbbi sajtóértekezletén elhangzott nyilatkozataiból itélve nem lehetne azt mondani, hogy az amerikai megbe­szélések alkalmával tett kijelentések szellemében járnának el. Beszéde befejező részében A. I. Mi­kojan a szovjet külkereskedelem kér­déseivel, főként az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem kérdésével foglalkozott. Hajlandók va­gyunk tárgyalni az amerikaiakkal és megegyezést kötni velük három, öt, sőt hét­ évre szóló kölcsönös szállítá­sok tekintetében, ha az amerikai kor­mány is óhajtja ezt. Most megvita­tott hétéves tervünk előirányozza a tőkés országokkal lebonyolított keres­kedelmi forgalom megkétszerezését. Végül A. I. Mikojan kijelentette, hogy amikor az em­ber hazája hatá­rain kívül van, akkor vet számot igazán azzal, milyen nagy és hatal­mas a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége. Népünk büszke le­het a szovjet kormány és a kommu­nista­­párt dinamikus, elvszerű, követ­kezetes és rugalmas politikájára. A kormány és a párt sorozatos kezde­ményezéseket tesz a hidegháború fel­számolására, a népek békéje és ba­rátsága érdekében. Népünk erejének teljében, lelkese­déstől és energiától duzzadva lép be a kommunizmus általánosan kibonta­kozó építésének korszakába. Magasz­tos célt tűzött maga elé és is ettéri a cél megvalósításának módozatait, szi­lárd léptekkel halad előre a szocialis­ta országok egységes családjában. A szovjet népet a kommunisták lenini pártja vezeti és ez újabb győzelmei­nek i­egbízható záloga. A. T. Tvardovszkij költő, az iroda­lomnak a szovjet társadalom életében betöltött szerepével és jelentőségével foglalkozott. N. Sz. Hruscsov jelenté­sében és a küldöttek beszédeikben nagy fontosságot tulajdonítottak az irodalomnak és megtisztelő figyelmet fordítottak reánk, írókra. Ez termé­­szetes is. Az irodalom hivatása mű­vészi kifejező eszközökkel tudatosíta­ni az emberekben mindazt, ami új, ami a kommunizmus előestéjén idő­szerű számunkra. Az írók ezzel erős befolyást gyakorolnak az emberek lelkületére, szellemére, gondolkodás­­i módjára és jellemére. Éppen ebben az értelemben növekszik az irodalom szerepe a kommunizmus felé való győ­zelmes előhaladásunk küszöbén. A szovjet irodalom számára igazi sze­rencse, hogy társadalmunk legfőbb ideológiai és szervező ereje — a kom­munista párt — megtanítja és felhív­ja az írót, hogy műveiben az éle­tet, a való igazságot, a Szocializmus­ban élő emberek alkotó tevékenységé­rték példa nélkül álló lendületéből született jelenségek természetszerűsé­­gét tükrözze. A párt az életre irá­nyítja figyelmünket, arra tahít ben­nünket, írókat, hogy lássuk meg a csodálatos új vonásokat a döntő fon­tosságú tevékenységi területeken : ott, ahol az ércet bányásszák, ahol az acélt kovácsolják, ahol a búzát ter­mesztik, ahol az üzemek és lakóházak emelkednek, ahol létrehoznák mindazt, ami nem csupán szükséges a társada­lom életéhez, hanem azt is, ami az életet szebbé és boldogabbá teszi. N. Szt. Hruscsov jól ismert beszédé­nek óriási jelentősége abban áll, hogy kiadta a jelszót az irodalom, a mű­vészet és a nép életének szoros kap­csolatára. Ez a felhívás igen becses az irodalom számára. A. T. Tvardovszkij hangsúlyozta: Határozottan fokozni kell az igényeket a könyvek ideológiai, művészi minő­ségével szemben, fokozni kell az írott szó mestereinek felelősségét olvasóik­kal szemben. A felszólaló keményen elítélte a kontármunkát és kifejezte azt a reményét, hogy az írók küszöbön­álló össz-szövetségi kongresszusa leg­főbb témaként megvitatja azt a ké­nyes kérdést, Hogy nincs mentség a rossz könyvek számára, a sebtiben, fe­lületesen készült irodalom támogatásá­ra, hogy a komoly tartalomnak töké­letes formával kell párosulnia, s hogy az írónak be kell váltania a párt és az egész nép által hozzáfűzött remé­nyeket. Természetes, hogy a jelenlegi időszak, a hétéves terv és a kommu­nizmus építésének következő évei még nagyobb lendületet adnak majd iro­dalmunk alkotó erőinek. A kongresszus január 31 -i esti ülé­sén a következő testvéri komsrtattista pártok képviselői mondtak,­ üdvözlő be­szédet: Max Reimann, Németország Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára, Johann Kople­­nig, az Osztrák Korr­munista Párt elnö­ke, Harry Pellitt, Nagy-Britanniai Kommunista Pártja Végrehajtó Bizott­ságának elnöke, Knud Espersen, a Dán Kommunista Párt elnöke, Emil Loev­­l­en, a Norvég Kommunista Párt elnö­ke, Kendzi Aiiamoto, a Japán Kommu­nista Párt KB főtitkára. Az SZKP XXI. kongresszusa hétfőn, február 2-án folytatja munkáját. A szombat délutáni ülés A TASZSZ részleteket közöl M. A. Szuszlovinak, az SZKP KB elnökségi tagjának a XXI. kongresszuson el­hangzott felszólalásából. A szónok elmondotta, hogy a XXI. kongresszus rendkívüli kongresz­­szusa a pártnak és a kongresszusi je­lentés pedig nem a Központi Bizott­ság beszámolója De N. Sz. Hruscsov elvtárs világos, sokoldalú és mélyre­ható jelentése a párt és az egész nép tevékenységének eredményeit elemzi a XX-ik és a XXI. kongresszus között eltelt időszakban. Ebben az időszak­ban az ország világtörténelmi jelen­tőségű győzelmeket aratott a népgaz­daság minden területén. Az egész­­­lág elismeri a szovjet kultúra, tudo­mány és technika ragyogó sikereit amelyeknek betetőzése a szovjet mes­terséges holdak és a Nap körül ke­ringő első űrrakéta felbocsátása Volt A szovjet mesterséges holdak és Nap r­esterséges bolygója természet­szerűen velejáró alkotása a szocializ­musnak, amely a Szovjetunióban tel­jes és végleges győzelmet aratott. A kommunista pártja köré tömörül szovjet nép beláthatatlan csúcsokat hódított it meg, olyan grandiózus átala­­kításokat hajtott végre, amelyek lehe­tővé teszik országunk szátu­ára, hogy fejlődésének új, rendkívül fontos sza­kaszába lépjen. A történelem ném­ is­mert még ilyen nagyszabású terveket — mondotta a felszólaló A következő hét év alatt, a Szovjetunió annyi ipari terméket fog gyártani, min­t a szovjet­­hatalom egész fennállása, vagyis 41 év alatt. M. A. Szuszlov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a hétéves terv az öröm és elragadtatás érzését váltotta ki a szocialista táborhoz tartozó érti berekből, de mély aggodalmat keltett a kapitalista világban, külön­ösen az amerikai milliomosok körében. Míg a múltban rendszerint kétkedéssel fo­gadták népünknek azt a szándékát, hogy a főbb ipari és mezőgazdasági termékek termelése tekintetében utol­érje és túlszárnyalja az USA-t, most komolyan aggasztja őket ez a perspek­tívánk. A szovjet ötéves tervek, a Föld és a Nap mesterséges bolygót — és még sok minden — a legmegvesze­­kedettebb ellenségeinket, a szocializ­mus leggyógyíthatatlanabb ellenfeleit is meggyőzte. Ami a Szovjetunióban ma még csak terv, holnap már való­ság lesz — mondotta a szónok a kongresszus részvevőinek tapsvihara közepette. A továbbiakban M. A. Szuszlov a mar­xizmus-leninizmus tudományos el­vei alapján kidolgozott nagyszerű hét­éves terv realista jellegéről beszélt. A terv megvalósítását biztosítja a ter­melőerők, a tudomány és a technika fejlődésének országunkban elért ma­gas színvonala, szakembereink és szak­munkásaink nagy száma, az ország gazdag természeti kincsei­ és a párt vezetésével szilárdan a kommunizmus felé haladó szovjet nép példátlan er­kölcsi-politikai egysége. Mindez meg­bízható kezessége annak, hogy a párt által kijelölt nagy feladatokat­ teljesí­teni fogják s túl is fogják szárnyalni. A szónok ezután az új társadalom két szakaszát — a szocializmust és a kommunizmust — jellemezte, kidom­borítva közös vonásaikat és a köztük levő különbséget. Szuszlov rámuta­tot arra, hogy a kommunizmus alsó és felső szakasza között nincsenek át­­hághatatlan határok. A szocializmus fokozatosan alakul át kommunizmus­sá. Országunkban a szocializmus érettségének olyan fokára ért felsőbb rendűsége olyan erővel és olyan ará­nyokban nyilvánul meg, hogy­ társa­dalmunk időszerű és azonnali f­eladata a kommunizmus építése lett. Ez a fo­lyamat azonban hosszú lesz, túl­lépi a hétéves terv kereteit, noha a hétéves terv mennyiségi ellenőrző számain túl — a számok birodalmán túl nem nehéz észrevenni az új időszak sajá­tos minőségi jellegét. A hétéves terv nyilvánvalóvá és érzékelhetővé teszi a kommunizmus valamennyi fő jelleg­zetes vonását. M. A. Szuszlov kifejtette, hogy a társadalomtudomány terén magasabb fokra kell emelni az elméleti munkát a szocializmusról a kommunizmusra való átmenet kérdéseivel kapcsolatban. A teoretikusoknak elsősorban olyan kérdésekkel kell foglalkozniok, mint a termelőerők és a termelési viszonyok közötti összhang törvényének érvényre juttatása a szocializmus feltételei kö­zött és a kommunizmus, általánosan kibontakozó építésének időszakában az állami és a szövetkezeti­ kolhoz tu­lajdon­formáinak közeledése, a mun­ka javadalmazása. Rendkívül jelen­tős kérdés az állam szerepe és funk­ciói a kommunizmus általánosan ki­bontakozó építésének szakaszában. M. A. Szuszlov hangsúlyozta továb­bá, hogy a kommunizmus építésének új szakaszában jelentősen növekszik a szakszervezetek, a Komszomol és a többi tömegszervezet szerepe. Ezek fokozatosan átveszik majd az állami szervek funkcióinak nagy részét. A társadalmi szervezetek szerepének szüntelen növekedése egyáltalán nem­ vezet azonban az állami vagy gazda­sági szervek szerepének csökkenésé­hez. Elméletileg alaptalanok és gya­korlati szempontból károsak a jugo­szláv revizionisták ama nézetei, ame­lyek csökkenteni próbálják az állam és az állami szervek szerepét. A továbbiakban M. A. Szuszlov a pártnak a dolgozók kommunista neve­lése érdekében kifejtett óriási tevé­kenységével foglalkozott, s kitért a jö­vőbeni feladatokra is. Hangsúlyozta a munka és a szocialista tulajdon iránti kommunista magatartás kialakításának különös jelentőségét. Ez a magatartás a szovjet ember öntudatának fő ismer­tető jele, ez tükrözi nemes erkölcsi arculatát, a kom­munizmus­ ügye iránti hűségét. A szónok hangsúlyozta, hogy a kommunista nevelés nem szorítkozik csupán az oktatás és a propaganda különleges formáira. A kommunista nevelés elsősorban a forradalmi gya­korlatban jut kifejezésre, abban, hogy minden dolgozót mozgósít a társadal­mi termelésben való tevékeny részvé­telre, a kommunista építés összes fel­adatainak megoldására. M. A. Szuszlov kifejtette a sajtóra, az irodalomra és a művészetre háruló felelősségteljes feladatokat. A többi közt hangsúlyozta, hogy a XX. párt­­kongresszus óta számottevően növeke­dett a sajtó szerepe a propaganda és szervezés terén. Ennek ellenére sok újság és folyóirat jelenlegi ideológiai és irodalmi színvonalát nem tarthatjuk kielégítőnek. Akadnak még elég unal­mas, tartalmatlan cikkek és tudósítá­sok, még mindig számos olyan könyv és folyóirat jelenik meg, melyből nem sok hasznunk van s amely nem tarthat számot az érdeklődésre. Hogy az irodalom és a művészet minden vonatkozásban be­töltse társa­dalmi szerepét — hogy lelkesítse a népet a kommunizmus építésében — teljes ideológiai tisztaságra, követke­zetes harcra van­­szükség az idegen bé­­halásokkal szemben; az hódítóknak és a művészetnek szoros és elmélyült kapcsolata kell hogy legyen az élettel. Az igazi művészet mindig az élet el­mélyült tanulmányozása alapján szü­letett meg M. A. Szuszlov a továbbiakban a szocialista világrendszer sikereivel, a kommunista és munkáspártok testvéri kapcsolatainak erősödésével foglalko­zott. A kapitalizmus egyre kétségbe­esettebben küzd az elmerülés ellen De nincs illessze az a nap,, amikor az emberiség ellen­ elkövetett bűntényeinek súlya alatt meg fog fulladni s átadja a helyét a valóban haladó társadalmi rendszernek, a szocializmusnak. A párt XXL kongresszusának a marxizm­us-lehirtizmu­s legyőzhetetlen tanításain alapuló Határozatai — mon­dotta befejezésül M. A Szuszlov — új szakaszt nyitnak meg az emberiség történetében, a kommunizmus építői­nek korszakát E­L­Ö­R­I BÁKÓ TARTOMÁNYBAN január 25-én működésbe lépett egy új televízi­ós adóállomás, amely a bukaresti stú­dió műsorát közvetíti. A bukaresti adá­sok Bákó tartományban és a környé­ken az 1-es számú csatornán foghatók. Az ottani televíziós közönség egyelő­re a csütörtöki, szombati és vasár­napi műsorokat láthatja, de rövide­sen sor kerül a teljes műsor közvetí­tésére. A PITESTI tartományi dolgozók számára az idén Újabb 500 lakás épül a néptanácsok és a vállalatok pénzalapjaiból. A Pitesti tartom­­ányi helyi építkezési tröszt ,n­unkásdi Vál­lalták, hogy terven felül 80 lakást fe­jeznek be. Pite­tlben 57 lakást már át is adtak rendeltetésének. A város­ban nemrégen befejezték egy korsze­rű közfürdő építését is. ARANY JÁNOS életéről és irodalmi tevékenységéről diafilmet készítenek a Ion Creanga stúdióban. A forgató­könyvet Dánielisz Endre, a nagysza­lontai Arany­ Múzeum igazgatója szer­kesztette. A FŐVÁROSI Radio Popular gyár dolgozói megkezdték a „Koncert“ tí­pusú három plusz két lámpás, három Hullámsávú rádiókészülék gyártását. Az új készülék csaknem valamennyi alkatrésze hazai gyártmányú. 40.000 ÉVES megkövesedett ős­­szarvasagancsot találtak a dorogi mú­zeumbarátok. A lelet érdekessége, hogy a csuklóvastagságú agancs kinövése egy vonalba esik a koponyacsont sík­jával, tehát nem merőleges erre, mint a ma élő szarvasfajtáknál. ÖTVEN SZÁZALÉKOS távtúltelje­­sítést ért el az elmúlt napokban a fernezelyi „Május 1“ üzem rézpörkölő részlegén dolgozó Lenderscui Vasile és Szabó János csoportja. Az ered­­sztény a többi részlegeken is nagy fel­tűnést keltett, üzemszerte tanúimé­­rtyolták azokat a lehetőségeket, me­lyek e csoportokat hozzásegítették a kiváló eredményhez. A XV. ÉVSZÁZADBÓL való spa­nyol hajó roncsait találta meg egy amatőr búvár a szicíliai partok köze­­lében. A gályát a nápolyi múzeum út­mutatásai szerint a tavaszi hónapok­ban kiemelik a vízből. SZILÁGYPÍRBAN népgyűlésen ha­tározták el, hogy a Berettyó-patak fő­csatornáját önkéntes munkával kimé­lyítve több száz hektár területet ár­­vízmentesítenek. Szántóterületük növe­lése mellett még a téli hónapokban hozzákezdenek a legelők megtisztításá­hoz és feljavításához,­­ugyancsak ön­­kéntes munkával. Időjárás A Meteorológiai Intézet közli január 31-én este . A következő napokban kezdetben felmelegedés, majd lehűlés várható. Változó felhőzet, az ország északi ré­szén, majd keleten havazás. Mérsé­kelt nyugati, majd északi szél,­­ He­lyenként köd. Hőmérsékleti értékek: nappal mínusz 6 és plusz 4 fok, éjjel 0 és mínusz 12 fok között. A Veac Nou folyóirat az idén tavasszal újabb kirándulást szer­vez a Szovjetunióba. A kirándulá­son élmunkások, mérnökök és technikusok, élenjáró ARLUS-ak­­tivisták és más tömegszervezési aktivisták vesznek részt. Ezzel kapcsolatban a Veac Nou folyóirat szórakoztató, népi jellegű verseny­pályázatot hirdetett. A verseny 100 nyertese szintén részt vesz a ki­ránduláson. A versenyszelvények az AILU5- szervezeteknél és az újságárus bódékban kaphatók. A kiránduló vonat április vé­gén indul Bukarestből, hogy a ro­mán turisták Moszkvában részt vehessenek a május elsejei ünnep­ségeken. A kirándulás 12 napig tart. (Agérprés) Az aradi „December 30“ üzem napkö­zi otthona (Botco Traian felvétele) A Nehézipari Minisztérium tavaly létesített új vállalata, a fővárosi Termo­­tehnica mérő és ellenőrző műszereket gyárt és egyben az acélművek, nagy­­olvasztók, hengerművek és más nagyüzemek műszereinek javításával és beszerelésével is foglalkozik. Képünkön Ioan Ghinoiu egy vákuummérő mikromarfométert ellenőriz és hitelesít. (Agerpres felvétele) Felvincett mostanság mindenki számadást végez. Számol a könyvelő, a kollektivista, a szövetkezet elnöke. Mit hozott a házhoz 1958 ? Mit jelen­tett a szövet­kezétnek, a gazdasági egy­ségnek a múlt esztendő ? A kollektivistáknak több jövedelmet, mint 1957-ben, a szövetkezetnek 500000 lej olyan tiszta jövedelmet, amelyre nincs szükség az áruforgalom lebonyo­lításához. Lehet belőle építkezni... De­meter Miklósnak, Kiss Balázsnak, De­meter Ferencnek egyenként 12—13 ezer lejt, egy-egy hízott ökör eladásáért. A telvinci családok minden egyes tagja 14 kiló cukorral többet fogyasztottak, mint tíz évvel ezelőtt... Szóval gaz­dag, bőkezű esztendő volt 1958. Ezt magyarázza nagy hévvel Seöes Lajos is, a helyi szövetkezet elnöke. Néhány perccel előbb még az állomás épülete előtt topogott, szaporán verte össze bokáit, hogy a hideget távolabb­ra űzze öregedő bokáitól. De mihelyt az árurakományt a szekéren látta, az állomáshoz közellakó Ozsváth Pál ottho­na felé vette útját. A házigazda hellyel kínálta meg, s száján máris kicsúszott a szemrehányó szó — Talán ismét hetekig fogsz hozzánk járni a szerződés ügyében ? — Ha időnkből kitelik, napokig is elbeszélgethetünk — vágta rá az elnök — s keze fejével megdörzsöli­e őszülő bajuszát. — Ilyenkor, télen érdemes elbeszélgetni. Kevés a munka és sok a mondanivaló. S mintha minden telvinci család, intézmény számadása Szőcs Lajosra tartozott volna, rendre összegezte. Csak a házigazda kiadásaival, bevételeivel nem foglalkozott. Pedig nagyjából azt is jól ismerte. Egy évvel ezelőtt ugyan­is órák hosszat beszélgettek Ozsváthék jövedelmének kilátásairól. Ezért meg­kérdezte. — Jól meghízott az ökröd? — Nem­ vallottam vele szégyent. Tíz­ezer lejen felül kaptam érte. — S a búzáért kukoricáért, napra­forgóért mennyit kaptál ? — Napraforgót nem termesztettem, de a burgonyáén szépen kaptált. Nem ez érdekelte a szövetkezet elnö­két. S ezt Ozsváth Pál is nagyon jól tudta. Tavaaly télen ugyanis többször összeszólalkoztak. Seöcs bácsi már az újévi ünnepek után azzal kezdte: ,,Kös­sünk szerződést Pali ! Minél előbb ! Te is jól jársz, aztán mi is nyugodtan aludhatunk, mert tudjuk, hogy a városi munkásoknak, dolgozóknak biztosítod lesz a jövő évi kenyerük. Mármint az a rész, amit a felvinciektől várhatnak." — Majd meglátjuk később. Most úgy is sietős a dolgom. — Ez a be­szélgetés az utcán történt, de hasonló tartalommal Ozsváth házában is meg­ismétlődött. Akkor a házigazda csak azt kicm­itelgette: ,,Én nem szeretek elő­re inni a medve bőrére. Ha jó lesz a term­és, a szövetkezetnek is adok belő­le. Ha szépen terem, úgy is jut eladás­ra, s akkor gondolok rátok." Szőcs Lajos másodszori látogatá­sakor ugyanezt fújta. Pedig ekkor a gabona szövetkezeti úton való értéke­sítése mellett Szőke János könyvelő is érvelt. A szövetkezet könyvelője az elnök segítségére sietett: „Hátha ket­tőnk szava többet ér, hatásosabb lesz", — gondolta a könyvelő, mielőtt belé­pett volna az Ozsváth lakásba. Tévedett. Harmadszor is fel kellett keresniök a házigazdát. Ekkor azonban más érvekkel is előhozakodott: — Szeretnék új lakást építeni. Már egyét-ahást be is szereztem. Azért kell kéznél legyen a gabona, hogy akkor adjam el, amikor lehet kapni építkezési anyagokat. Ezért nem szerződök. — A szerződött gabona készpénz. A termés betakarítása után már üti is a markodat s vehetsz vele téglát, cse­repet, amit akarsz — mondta kissé idegesen az elnök. Érezte, hogy fogy­tán a türelme. Ekkor az Ozsváth le­gény segítségükre sietett. — Édesapám ősszel én is berukko­lok katonának. Milyen kenyeret adnak nekünk, ha falusi emberek a fölösleges gabonát nem adják el az államnak. — Ha így tudsz beszélni, miért nem mentél tanítónak — fenyitette meg a fiát Ozsváth Pál. — De aztán nagy későre elmosolyodott s a szövetkezet megbízottjaival megkötötte a szerző­­dést a búza, kukorica burgottya ér­tékesítésére. A sok huzavonát, a tartós csökönyösséget később szigyettte Ozs­­váth Pál. Mihelyt újból viszontlátta a szövetkezet elnökét, az is eszébe jutott, amit fia többször megírt tévéjében: „Édesapám jól vagyok, a koszt is jó. Mé­g a hazai csomagra be­fúj a fogant." Sides Lajos m­ár az első szóváltás után megértette, hogy most könnyebb dolga lesz, mint egy évvel ezelőtt, sie­tett kijelenteni: „Aldsi nincs nálam pa­pír, de legközelebb erre járok, hozok magammal, hogy az idén iS m­egkössük a szerződést." — Nem­ kell kétszer járnod — nyug­tatta illeg a házigazda S azt is hozzá­tette: — Az idé­ ti a társulásban is szerző­dök gabonát. Ezalatt Szőke János könyvelő más lakások ajtaján kopogtatott be, m­ás asztalok mellett beszélgetni, s úgy irányította a szót, h­ogy az a szerző­déskötés felé tartson. Pontos szív sze­rint dolgozott Szőke János i­. .A veze­tőség úgy döntött, hogy először azo­kat keresik fel otthonukban, akik a ta­valy télen és tavasszal sokáig átakacs­­kodtak, nehezen értették m­eg a szerző­­déskötés előnyeit s így akadályozták a leró gyors teljesítését. Szőke János elsőnek az ilyen termelőket kereste fel, a szövetkezet vezetősége ugyan­akkor pontos számítások szériát látott munkához. ■ A szerződések kötésével megbízottak hozzávetőlegesért Már jó­ előre­­tudták, hogy mélyíti termelőnek mennyi volt a tavalyi jövedék­rőt, mi­lyen termést ért el gabonával, ipari növényekből, s­­­ilyenek lehetnek az újévi kilátások. .. vitat, a szót aztán ehhez pász­tották. Ezt tekintették a kö­tendő egyezség kiinduló pontjának. S ez lett az első eredmények forrása is. Január tizedike tájt kezdték meg a szerződések kötését, s az első héten már 7600 kiló leszerződött búzát, kukoricát összegezhettek A kezdet jó, a kezdet bíztató. Méltó a felvinci őrszövetkezet dolgo­zóihoz, vezetőihez. KOLOZSI MÁRTON

Next