Előre, 1959. március (13. évfolyam, 3528-3553. szám)

1959-03-03 / 3529. szám

Szilárd hittel a párt mutatta úton A szocializmus építésének dicső korszakában több olyan dátumot tartunk számon, amelyhez rend­­kívüli események fűződnek s amelyek­­nek nagy történelmi jelentőségük van. Ilyen a Román Munkáspárt Központi Vezetősége 1949 március 3—5-i plená­ris ülésének időpontja. Ez a dátum méltán kerül fontos helyre országunk történetében, mert a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége erő­sítésének jelentős mérföldköve, a me­zőgazdaság szocialista átalakításának kezdete. Pártunk Központi Vezetősé­ge egy évtizeddel ezelőtt rámutatott arra, hogy a szocializmus építésében nem érhetünk el döntő sikereket, ha nem szüntetjük meg a szocialista ipar és a kisárutermelésre alapozott mező­­gazdaság közötti aránytalanságot s ezért a nemzetgazdaság fontos érdeke a mezőgazdaság szocialista átszerve­zése. Pártunk ugyanakkor a nasty Le­nin útmutatásai és a Szovjetunió gaz­dag tapasztalatai alapján kijelölte az ország mezőgazdasága ütemesebb fej­lesztésének, a város és a falu közötti árucsere megjavításának, a dolgozó parasztság felemelkedésének, jóléte szüntelen növekedésének, a mezőgaz­daság szocialista átépítésének útját. Ezt az utat évről évre egyre nagyobb bizalommal követte dolgozó paraszt­­■­­águnk és ezzel bebizonyította, hogy ltt szövetségese pártvezette hősi mun­kásosztályunknak. Ezt az utat biza­­lommal követte s ezért egyre inkább a bőség, a jólét s a virágzó kultúra, bó­ való részesedés lesz az osztály­része. Egykori zsellérek, napszámosok, akik a múltban fehér kenyeret gyakran még ünnepek alkalmával sem szedtek meg, ma rádió és kerékpár tulajdono­sok, kemény fából készült új asztal mellett ebédelnek és sokan közülük új lakásban. S tehetik ezt, mert a mun­kaegységekért járó jövedelemből sokra telik, többek között új lakások építé­sére is. A felőri Láposi János kollek­tivista például öregségére érte meg, hogy saját és új lakása legyen. Hogyne jutna lakásépítésre, bútor, rádió, kerékpár vásárlására, amikor például Pa'azul Marén, Kövenden, Miriszlán és számos más gazdaságban egy munkaegység értéke eléri, sőt meghaladja az 50 lejt. Ma már nincs olyan tartomány országunkban, amely­nek ne lenne legalább 10—12 mil­liomos gazdasága. Ezt jelentette — a dolgozó paraszt­ság anyagi jólétének szüntelen növe­kedését — az egy évtizeddel ezelőtti párt mutatta át. A Központi Vezetőség 1949-es már­ciusi plenáris ülése határozatának gyakorlatba ültetése elsősorban azzal kezdődött, hogy népi demokratikus ál­lamunk fokozta a dolgozó parasztság­nak nyújtott anyagi támogatását E segítség egyik leglényegesebb formája a gép- és traktorállomások további létesítése volt. Ezután pedig államunk minden évben jelentős összegeket ru­házott be a gép- és traktorállomások­ba és a gépjavító központokba. 1957 végén például minden szövetkezetesí­­tett 100 hektár mezőgazdasági terület­re gépek és felszerelések formájában 130.000 lej állami beruházás jutott. A gép- és traktorállomások által végzett munka mennyisége az 1948 évi 15.000 normálhektárról. 1957-ben 5 millió 524 ezer normálhektárra növekedett, 1958- ban pedig 1,3 millió normálhektárral gyarapodott 1957-hez viszonyítva. Ezek a számok világosan mutatják azt, hogy államunk milyen nagy figyelmet for­dít a mezőgazdaság gépesítésére és azt is, hogy a dolgozó parasztok milyen bizalommal nézik a gépek munkáját. Eddigi eredményeink azt mutatják, hogy a gépi munka átlag 3,4 mázsá­val is növeli a hektáronkénti gabona­­termést. 1957-ben például 750 ezer ton­na gabonát tett ki az a többlet, amit a gépi munka révén nyertek a mező­­gazdaság szocialista alakulatai. Sok gép- és traktorállomásról újabb traktorok, mezőgazdasági gépek és felszerelések érkezését jelentették a múlt hónapban. A legtöbb gépállomás és állami gazdaság gépparkja kiegé­szült vagy rövidesen kiegészül, mert ez évben nem kevesebb, mint 6100 új traktort, 4700 kombájnt, 6200 vetőgé­­pet és más gépet, gazdasági felszere­lést kaptak. Az 1959.es állami terv­ben 2,9 milliárd lej beruházást fordí­tunk a mezőgazdaságra, 600 millió lej­jel többet, mint 1958-ban. Ezek a szá­mok is ékesszólóan bizonyítják, hogy a mezőgazdaság gépesítése, a kollek­tív gazdaságoknak és társulásoknak nyújtott hitelek, hosszúlejáratú kölcsö­nök hatalmas arányú hasznot, nagy segítséget jelentenek a dolgozó pa­rasztságnak. Az eltelt évtized alatt a falvak dol­gozó népe egyre több segítséget ka­pott hűséges szövetségesétől, a mun­kásosztálytól. Az üzemek dolgozói megteremtették az áruk bőségét. A szövetkezetek útján pedig az ipari cikkek a legeldugottabb falvakba is bőséges mennyiségben és gazdag vá­lasztékban jutottak el. A munkások ezrei segítették a dolgozó földműve­­seket a mezőgazdasági szerszámok ja­vításában és számos üzem dolgozói úgy támogatják a pártfogásuk alatt levő kollektív gazdaságot. Pártunk Központi­ Vezetősége egy évtizeddel ezelőtt a mezőgazdaság szo­cialista átalakításához vezete út meg­(Folytatás a 4. oldalon) Február utolsó napja. Hónak, fagynak még csak hír­mondója sincs végig egész Érmellé­ken. A végtelen síkságba futó fe­kete barázdákról s a baloldalt dom­boruló szőlőhegyekről koratavaszi il­latokkal teli, üdítő, friss levegőt csap arcomba a szél. Utitársnőm fá­zósan vonja össze nyakában a sálat s elhúzódik a nyitott ablak mellől. Értetlenül nézek rá. Hogyan ? Hát nem érzi, hogy milyen meleg lett egyszerre ? Tüzelő arcomat még ez a friss szél sem tudja lehűteni s et­től a hőségtől hirtelen olyan lám­palázas szívdobogást kapok, mintha számtanvizsga előtt állnék. Nem. Útitársnőm nem érez semmi ilyes­mit. Sem ő, sem senki más körü­löttem, mert hiszen fogalmuk sincs arról, hogy még néhány perc és... Diószegen vagyunk! A hangszóró tárgyilagosan és gé­piesen bemondja, hogy Székelyhid következik. „Innen már csak hét ki­lométer Diószegig — gondolom — s hogy eltereljem a figyelmemet er­ről a trét kilométerről, kihajolok az ablakon. A vonat megáll a székely­hídi állomáson. Ismerős arcok után kutatok. Csupa idegen ember. Nem érdekes, hiszen gondolataim már amúgy is megint a vonat előtt szá­guldanak. De hirtelen megakad a szemem valakin. Rég nem látott, is­merős arc. Diákköri barát. Tömött aktatáskával halad el a vagonom mellett. Utána kiáltok. — Szervusz. Zoli ! —­ Felkapja a fejét, csodálkozva mered rám. — Szervusz, szervusz!... Mit ke­resel itt? Honnan jössz, hová megy? Nem szállsz ki Diószegen ? ! Szállj le te s írd meg, hogy szocializálták a faludat! Megmozdul a szerelvény. Indu­lunk. Milyen lassan is gondolkodik néha az ember. Csak most ért el a tuda­tomig, hogy mit is mondott. — Mit beszélsz, te?! — kiáltok neki vissza a vonat ablakából. — Valóban, befejeződött egészen ? — Még nem éppen egészen, de nem sok híja!... — kiált vissza a diákköri barát s aktatáskás alakját pillanatok alatt elnyeli a távolság. Hat óra elmúlt. Valahol a köd­­bevesző láthatár peremén kocog már lefelé a nap. Jajj, csak be ne sötétedjék ! Még néhány perc s én még mindig nem döntöttem el, hogy melyik ablakhoz álljak. Ha ismerőst akarok látni, akkor okvet­lenül baloldalt kell maradnom, ott az állomás. Igen ám, de akkor nem látok semmit a falumból, mert az meg a vonat túlsó oldalán fekszik. Ez is lehetetlen. Végülis lehúzom a község felé néző ablakot is. Úti­­társaim, úgy veszem észre, kicsit furcsállva figyelik ezt a nyüzsgés­mozgást s mintha mi sem történne, nyugodtan, unottan üldögélnek to­vább. Valósággal bánt ez a hallat­lan közömbösség. — Diószeg következik — szólalok meg esetlenül a hangszóró helyett. — Itt is megállunk egy percre... — Nem állunk meg — szólal meg valaki közömbösen a sarokból. Ez már aztán nyílt sértés. Nem állom meg szó nélkül. — Mióta az eszem tudom, min­dig megállt a bukaresti gyors Dió­szegen. Nem egyszer szálltam fel rá... — Újabban nem áll meg, csak Várad felől jövet. — Juj­, de érzé­ketlen emberek is vannak a világon. Erre már nem is válaszolok. Kiro­bogok a folyosóra, nyitott ablakom­hoz. Éppen idejében. Elszaladt mellet­tünk a kágyai őrház és utána ez itt már... diószegi határ. Más illata van itt még a levegőnek is, olyan, ami­lyen sehol másutt a világon! És mi­csoda ize, ereje! Jobban elrészegít, mint a legtüzesebb diószegi bor. Már nem is nézem az órát, tu­dom, hogy néhány szempillantás múlva megállunk egy percre. Már itt a domb, ezer közül is megismer­ném, itt a kanyar, mögötte már lát­szik is a szép nagy borpince teteje... udvarán tömérdek hordó, biztosan üresek... Miért nem lassít már ez a moz­donyvezető?! Derékig kihajolok az ablakon, és... Nem állt meg a vonatom! Fátyolos szemem, előtt épp oly vil­lámgyorsan elfut a kerekes kút, meg az öreg hársfa, a kicsi állomás, meg a tisztelgő állomásfőnök. Törölge­­tem, dörzsölgetem a szememet. Erő­sen vág a szél az ablakban, talán belecsapódott valami szén­por ... Villámgyorsan átrohanok a túloldalra, a másik ablakhoz. Leg­alább a piros templomtornyot lát­hassam, meg a malomkéményt. Az első diószegi házat olyan messze építették az állomástól... Mohó tekintettel keresem, kuta­tom a jól ismert gyalogösvényt, amely az állomástól vezet befelé a köz­ségbe, a legelőn keresztül, s ame­lyen annyiszor végiggyalogoltam... Hát ez mi? Hol a legelő? Hol az ösvény?... Vajon ez tényleg Dió­szeg lenne? Igen. Ráismerek. És nagyot dob­ban a szívem. Az én kedves szülő­falum kinyújtózkodott egészen az állomásig, mióta nem jártam itt- két esztendeje, talán még annyi se. Vadonatúj házak integetnek az egy­kori legelő helyén. Piroscserepesek egytől egyig. Óda a gyalogösvény. De hol a járda, hol, merre indulnék most hazafelé az állomásról?... Ket­tő, három... öt, hat ház. Sok ház! Miért is nem lassít egy cseppet ez a mozdonyvezető, hogy legalább megszámolhatnám őket... A néptanács osztott tehát itt is házhelyet, mint mindenfelé az or­szágban. És az állomás mellett! Mi­csoda előkelő hely, központban, kö­zel mindenhez, nem odakint, a köz­ség másik végén, az isten háta mö­gött, ahonnan több kilométert kell legyalogolni a szövetkezetig, meg a patikáig... Ha apám élne, most biz­tos itt piroslana a mi házunk cse­repes teteje is, ezek között. Mert biztosan kollektivisták kapták eze­ket a jó házhelyeket. Azok, akik­nek sose volt saját házuk, akik min­dig a máséban laktak és ledolgozták a házbért; azok, akik a felszabadu­lás után kaptak itt először két hold földet, s akik azóta már rég kollek­tivisták, kilenc esztendős kollekti­visták. Azok építkeznek itt és nem gazdáramék, akiknek amúgy sincs rá szükségük, hiszen módos-rangos por­tájuk ott hivalkodott ősidők óta a Nagy utcán, végig. Elhagytuk a diószegi határt. Hiába nézek már sóvárogva visz­­szafelé, szemem elöl eltűntek a szép új házak, már csak az estéli ködbe burkolózott templomtorony elmosó­dott körvonalai látszanak. Nem állt meg a gyors Diószegen. Nem beszéltem senkivel, nem tud­ta senki, hogy ittjártam, hogy egyet­len futó pillantással körülöleltem kedves szülőföldemet, hogy magam­ba szívtam éltető, friss levegőjét. Útitársaim közül senki sem vette észre, de én jól láttam, éreztem, hogy hivogatóan, szeretettel intege­tett nekem az én szülőfalum, mint anya gyermekének és az enyhe februári szélben a megújhodó élet friss fuvallatát küldte felém a to­varobogó gyors nyitott ablakába... HORVÁTH JULIA Világ proletárjai egyesüljetek!­­;a ROMÁN­ Népköztársaság néptanácsainak LAPJA­I A meggyesfalvi téglagyár dolgozói az elmúlt évben 130 százalékban valósítot­ták meg értéktervü­ket: 3 millió 65 ezer téglát és 3 millió 372 ezer tetőcserepet gyártottak terven felül. Kereken 700 ezer lejt takarítottak meg azzal, hogy az engedélyezettnél kevesebb tégla és cserép törött el.­­ A szép siker minden egyes dolgozó igyekezetének köszönhető. A pártalap­­szervezet javaslatára a gyár munka­közössége kampányt indított a gépek jobb kihasználására és a belső erőfor­rások értékesítésére. A munkások, mes­terek rengeteg javaslatot tettek a mun­ka tökéletesebb megszervezésére, a munkafolyamat gépesítésére. Látszólag egyszerű javaslatok alkalmazásával per­ceket, órákat nyertek, sok ember mun­káját takarították meg. Így például néhány rövid szállítószalagot szereltek fel egyes gépek mellé. Ugyanakkor gondoskodtak arról is, hogy a szállító­­kocsik a futószalag közvetlen közelébe gördülhessenek. A gyár ez évi terve 20 százalékkal nagyobb a tavalyinál, a gyár munka­­közössége viszont vállalta, hogy 640 ezer lej értékű téglát és cserepet készít terven felül. A nyolc fővárosi vállalat felhívására adott válaszában pedig fel­ajánlotta, hogy 804 ezer lejjel csökkenti a­­tervben előirányzott költségeket. Milyen belső erőforrásokat értékesít­hetnek, hogyan termelhetnek a meglé­vő berendezésekkel jóval többet? — ez a kérdés foglalkoztatja a gyár dol­gozóit. Tisztában vannak azzal, hogy a mennyiségi terv túlteljesítése szorosan összefügg a minőséggel. Ha kevesebb a harmadosztályú tégla és csökkentik a töréseket, ez terven felül nagy megta­karítást jelent. Ezért most a minőség megjavítására irányul minden dolgozó igyekezete, s a brigádok versenye. A laboratórium állandó ellenőrzése is se­gítséget ad ahhoz, hogy­­még gondosab­ban készítsék elő az agyadét. Az agyag­bányától a kemencékig mindenütt ügyelnek az ütemterv szigorú betartá­sára. Minden nap, minden órában tel­jesítik s felülmúlják az előirányzatot. Rövidesen megkezdik a gyárban még egy szárítóalagút és egy újabb körke­mence építését. A meggyesfalvi lesz az ország első téglagyára, ahol olyan kor­szerű alagútkemencét helyezünk üzem­be, amilyent eddig csak a samott-tégla és a finomkerámia égetésére használ­tunk. Mindez lehetővé teszi, hogy 11 millió cseréppel növekedjék a gyár ter­melőkapacitása. Az építkezések sem je­lentenek akadályt a munkában, a megy­­gyesfalviak szívesen vállalják az átme­neti nehézségeket és megfogadják, hogy mégis biztosítsák az ütemes termelést. A belső erőforrások értékesítésében ezidén is derekasan kiveszik részüket a gyár újítói. Bojta János lakatosmes- *V »V <V A/ rv >V '■V» 'V/ rv /V 'V/ ^ *V fV <V <V fN fV rv 'V/ fV <V 'V <V «V ^ <V X» 'V <V <V /X/ temek már eddig több újítását vezették be s most újabb ésszerűsítésekkel fog­lalkozik. Több ötletét Szilágyi István­nal és Szeles Andrással tanácskozta meg és együtt dolgoztak a kivitelezésen. A napokban ismét tökéletesített egy szál­lítószalagot és módosította a belföldi ekszkavátorok nyitószerkezetét, hogy könnyebben lehessen velük az agyagbá­nyában dolgozni. Sok téglagyárunk át­vette már legfontosabb­ újítását, a hor­dozható szívó-nyomó ventillátort, amely cseréli a kemencék forró levegőjét és így megkönnyíti a munkások számára a tégla berakását és kihordását. A nyolc fővárosi üzem felhívására a gyár dolgozói elhatározták, hogy még nagyobb segítséget adnak a lakásépítési terv megvalósításához. Kormányküldöttség utazott Moszkvába Hétfőn reggel román kormányküldöttség utazott Moszkvába. A küldött­ségben a következő elvtársak vesznek részt: Alexandra Biriadeanu, a Minisz­tertanács alelnöke, a küldöttség vezetője, Gh. Gaston Marin, az Állami Tervbizottság elnöke, M­hai F­orescu mérnök, kőolaj- és vegyipari miniszter és Valentin Steriopol mérnök, a kereskedelemügyi miniszter helyettese. A küldöttség elutazásánál jelen volt a gazdasági minisztériumok és a külügyminisztérium vezetőségének több képviselője. Megjelent A. A. Jepisev, a Szovjetunió bukaresti nagykövete és a nagykövetség több tagja. (Agerpres). MOSZKVA (Agerpres). _ A TASZSZ jelenti: Március másodikán megérkezett Moszkvába a Román Népköztársaság egy kormányküldöttsége, élen Alexandra Birladeanuval, a Minisztertanács alelnökével. A vnukovói repülőtéren a küldöttség fogadására megjelentek Joszif Kuzmin, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnöke, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke, Szemjon Szkacskov, a külföldi gazdasági kapcso­latok állami bizottságának elnöke és más hivatalos személyek. A küldöttség érkezésekor jelen voltak továbbá Aurel Vijoli, az RNK pénzügyminisztere, Mihai Dalea, a Román Népköztársaság moszkvai nagy­­követe, valamint a sajtó képviselői. XIII. évfolyam 3529. sz. 4 oldal ára 20 iráni 1959. március 3. kedd Akiket nem talált felkészületlenül a korai tavasz „Munka után jól esik a pihenés“ — tartja a közmondás. Ez az arany­­igazság fordítva is megállja a helyét, a pihenés után jól esik a munka. A dolgozó földműves, akinek kora tavasztól késő őszig nem igen van pihenésre ideje, a téli hónapokat tartogatja erre a célra. De a falusi ember a pihenő napjait sem tudja tét­lenül tölteni. Alig várja, hogy kita­vaszodjon és újra megkezdhesse ne­héz, fáradságos munkáját. Kollektív gazdaságaink, a mezőgaz­dasági társulások, s az egyéni gazdák is a téli hónapok alatt készülnek fel a tavaszi munkákra. S ez a felkészü­lés minden évben egyre alaposabb, hiszen az év végi bő termés biztosítása­­nagy részben a tavaszi munkák gon­dos elvégzésétől függ. Ennek érdeké­ben a párt és a kormány messzemenő támogatást­ nyújt a szocialista egysé­geknek s az egyénileg dolgozó parasz­toknak. Nemesített vetőmagot biztosít­­azoknak a kollektív, és társas gazda­ságoknak, amelyek nem rendelkeznek megfelelő vetőmaggal. Megvizsgál­ják a vetőmagok minőségét az erre a célra létesített magvizsgálati labora­tóriumokban. A gép- és traktorállomá­sok is felbecsülhetetlen segítséget nyúj­tanak­ a dolgozó parasztoknak s mindez arra ösztönzi őket, hogy az időhöz kötött munkák ütemes elvégzé­sével biztosítsák a holnap kenyerét. Erről számolnak be falusi levele­zőink is. „Elvégeztük a vetőmagtisztítást" A torjai (Kézdi rajon a kollektív gazdaság tagjai, írja Sípos Jánosné levelezőnk, már befejezték a tavaszi előkészületi munkákat. Elvégez­ték a vezetőmagtisztítást, s a vető­­magpróbavizsgálatot. Az utóbbinál megállapították, hogy a vetőmag min­denben megfelel a követelményeknek, így árpából 20 tonna, búzából 5 ton­na, zabból 7 tonna vetőmagot készí­tettek elő. Torja három mezőgazdasági társu­lása ugyancsak felkészült a tavaszi munkákra. Lengyel Károly levelezőnk Kézdi rajonból, a pávai kollektív gazdaság tavaszi előkészületeiről számol be szerkesztőségünknek. Leírja a többi közt, hogy a kollektív gazdaság 10 tonna tavaszi árpát és zabot készített elő a vetésre. A vetőmag laborató­riumi vizsgálata után elvégezték a próbacsiráztatást is. A zabvetőmag­nak 97, a tavaszi árpának 98 a csi­­rázási százaléka. Kihordtak 200 ton­na istállótrágyát a határrészekre. Rendbehozták a mezőgazdasági gépe­ket, szerszámokat. A jó termés biztosítása érdekében a közgyűlés elhatározta, hogy az igényesebb növények termesztésénél bevezetik a 40 százalékos pótjavadal­mazási rendszert. Ugyanis a gazda­ság szántóterületének 10 százalékán cukorrépát, 12 százalékán pedig más ipari növényt termesztenek. Dánfalva, Csíkszeredától mintegy 20 kilométerre fekszik. A falu kollek­­tív gazdaságának 79 szorgalmas csa­lád a tagja, akik máris felkészültek a tavaszi teendőkre, — írja Salló Ist­ván levelezőnk, így például kitisztí­tották a vetőmagot, kijavították a me­zőgazdasági gépeket, szerszámokat és 200 tonna istállótrágyát kihordtak a határba. Az idén több mint 5 hektáron szán­dékoznak cukorrépát termeszteni. De más terveik is vannak a kollektivistáké­nak. Szabályozzák az Olt folyót 1 ki­lométeres szakaszon. Az ármentesített területet felszántják, termőfölddé ala­kítják át. „Igaz, nem lesz könnyű munka, jegyzi meg levelezőnk, de a­­mibe a kollektivisták belefognak, azt el is végzik“. Tervszerű munka a gépállomásokon A gép- és traktorállomások dolgo­zói is első fontosságú feladatuknak te­kintik a tavaszi munkákra való felké­szülést. Ennek érdekében minden GTÁ-ban tervszerű munka folyt egész télen. Az udvarhelyi GTÁ traktoristái még az őszi munkák befejezése után hozzáfogtak a traktorok és más me­zőgazdasági gépek rendbehozásához, így a tél folyamán megjavítottak 50 traktort, 55 ekét, 13 vetőgépet, 19 kul­­tivátort, 10 pótkocsit, 30 csillagkoro­nát, 28 tárcsázót, 1 műtrágyázó gépet és 15 mozgó ciszternát. A javítási munkálatokban különösen Forgács Lajos és Egyed Péter brigá­­dosok csoportjai tűntek ki jó munká­jukkal, írja Barth­a János levelezőnk. A dettai GTA is befejezi e hó végé­re a javítási munkálatokat tudatja ve­lünk P. Kiss László levelező. Soraiból kitűnik, hogy 52 traktort, 88 ekét, 28 vetőgépet, 44 pótkocsit és számos más mezőgazdasági gépet tettek üzemké­pessé. Hasonló jó híreket kapunk hazánk más falvaiból is. Az egész ország dol­gozó parasztsága örömmel és jól fel­készülve fogadja a korán érkező ta­vaszt. VINCZE MÁRIA A nagyváradi mező­­gazdasági iskolaköz­pontban az elmúlt tíz év során rengeteg trak­torost, mestert, sofőrt, kollektív gazdasági el­nököt, brigádvezetőt és más mezőgazdasági szakembert képeztek ki az iskolaközpont ala­posan felkészült taná­rai. Képünk az iskola­­központ gyakorlati la­boratóriumában ké­szült, ahol Ion Vladu­­sei mérnök, tanár a mesterek egyik cso­portjának a Diesel­motor fecskendőszi­­vatty­újának működési elvét magyarázza. (Agerpres felvétele) Nagyvárad tartományban Nagyvárad tartomány számos köz­ségében megkezdték a tavaszi mező­­gazdasági munkákat. Az érmihályfalvi, székelyhídi, szentannai, siklódi, a szék­udvari, szalárdi, biharvajdai, szalon­­tai, tenkei stb. helységbeli szocialista­szövetkezeti mezőgazdasági egységek már elvetették az első időszaki növé­nyek jó részét. A szentannai és sikló­di kollektivisták például egyetlen nap alatt több mint 100 hektárt vetettek be tavaszi árpával, zabbal és búzá­val. A tartományban nagy gondot fordí­tanak a talaj nedvességének megőrzé­sére. Az őszi mélyszántást mindenütt megboronálták, a gyengébben fejlett őszi vetéseket pedig megtrágyázták. A fémszerkezeteket és mérőműszere­ket gyártó fővárosi vállalat egyik részlegén Sebes László fénycsöves lámpát szerel össze. (Agerpres felvétele) Szovjet válaszjegyzék az USA kormányának február 18-i jegyzékére (3. oldalon) • Továbbra is feszült a helyzet Ny­assza­földön és Rhodéziában London Amint az angol sajtó és rádió híradásaiból kitűnik, Nyassza­­földön és Dél- Rhodéziában továbbra is feszült a helyzet. Az angol gyarmati hatóságok fegyveres erővel fojtják el a nyasszaföldi lakosság harcát, amelyet függetlenségükért, a Nyassza­­földi­ Rhodeziai Föderációból való ki­lépésért folytatnak. Az angol csapatok Bantyre helység közelében február 27-én sortüzet adtak le azokra a négerekre, akik a törvény­szék előtt két fogoly szabadonbocsátá­­sát követelték. Amint a Reuter hírügynökség jelenti, az angol hatóságok csapatokat vonnak össze az angol gyámság alatt álló, Ntjasszaföld szomszédságában elterülő Tanganyika határa mentén. Athén­t a görög parlamentben szombaton este véget ért a Ciprus kérdésével kapcsolatos londoni egyez­mény vitája. Mint ismeretes, ezt az egyezményt a görög kormány is alá­írta. Viharos vita után a többségben levő kormánypártnak 170 szavazattal 118 ellen sikerült elvetnie az ellenzék bizalmatlansági javaslatát. Bonn — A lakosság minden tilta­kozása ellenére Nyugat-Németországba szakadatlanul érkeznek az atomrakéta felszerelések. Mint a DPA hírügynökség közli, a Dortmund közelében levő Bra­­kel repülőtérre február 27-én megérke­zett egy „Corporal“ típusú atomrakétá­val felszerelt angol ezred második al­egysége. A dortmundi hatóságok kijelentették: LIPCSE (Agerpres).­­ Mint már jelentettük, február 28-án este ünne­pélyesen megnyílt az 1959. évi lipcsei tavaszi nemzetközi vásár, nincs tudomásuk róla, hogy megérkez­tek-e a rakéták is. Angol katonatisztek nyilatkozataira utalva, a dortmundi ha­tóságok kijelentették, hogy a rakétákat a legnagyobb titokban szállítják majd Nyugat-N Németországba. Tokió Február 28-án 30.000 ember részvételével nagygyűlést tartottak Tokióban. A gyűlés részvevői követel­ték a japán-amerikai „biztonsági szer­ződés“ hatálytalanítását. Ez az úgy­nevezett biztonsági szerződés azzal a veszéllyel jár, hogy Japánt beleso­dorja az egyik ázsiai agresszív ka­tonai szövetségbe. A lipcsei nemzetközi vásár csúcs­teljesítmény számba megy a részvevő országok számát illetően. A vásárra negyvenkilenc ország, közöttük a szo­cialista tábor országai, a nyugat-eu­rópai, afrikai és amerikai országok küldték el áruikat. A vásár csaknem 290.000 négyzet­­méter területet foglal el. A kiállítá­son mintegy 9400 cég, külkereskedelmi vállalat és szervezet mutatja be ter­mékeit. A legtöbb termékkel a Német Demokratikus Köztársaság szerepel. Számos pavilonban láthatók az NDK­ különböző iparágainak termékei , a­­melyek ékesszólóan bizonyítják a Né­met Demokratikus Köztársaság mun­kásainak, mérnökeinek és tudósainak kiváló képességeit. A szovjet pavilonban automata és félautomata szerszámgépek, elektro­technikai készülékek, fútóberendezések és egyéb termékek szemléltetik a szov­jet ipar magas fejlettségi fokát. A Kínai Népköztársaság pavilonjában kiállított termékek a Népi Kína nép­gazdaságának rohamos fejlődéséről ta­núskodnak. A Román Népköztársaság ízléses iparművészeti cikkekkel díszített tájé­koztató irodával szerepel a vásáron. Csehszlovákia, Lengyelország és Ma­gyarország kiállítási pavilonjai szintén a népi demokratikus országok népgaz­daságának fejlődésében elért nagy si­kerekről beszélnek. 49 ország vesz részt a lipcsei nemzetközi vásáron Már az első napokban rengeteg a látogatója a lipcsei nemzetközi vásár­nak. Képünkön: a vásár egyik csarnoka

Next