Előre, 1959. március (13. évfolyam, 3528-3553. szám)
1959-03-03 / 3529. szám
Szilárd hittel a párt mutatta úton A szocializmus építésének dicső korszakában több olyan dátumot tartunk számon, amelyhez rendkívüli események fűződnek s amelyeknek nagy történelmi jelentőségük van. Ilyen a Román Munkáspárt Központi Vezetősége 1949 március 3—5-i plenáris ülésének időpontja. Ez a dátum méltán kerül fontos helyre országunk történetében, mert a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége erősítésének jelentős mérföldköve, a mezőgazdaság szocialista átalakításának kezdete. Pártunk Központi Vezetősége egy évtizeddel ezelőtt rámutatott arra, hogy a szocializmus építésében nem érhetünk el döntő sikereket, ha nem szüntetjük meg a szocialista ipar és a kisárutermelésre alapozott mezőgazdaság közötti aránytalanságot s ezért a nemzetgazdaság fontos érdeke a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Pártunk ugyanakkor a nasty Lenin útmutatásai és a Szovjetunió gazdag tapasztalatai alapján kijelölte az ország mezőgazdasága ütemesebb fejlesztésének, a város és a falu közötti árucsere megjavításának, a dolgozó parasztság felemelkedésének, jóléte szüntelen növekedésének, a mezőgazdaság szocialista átépítésének útját. Ezt az utat évről évre egyre nagyobb bizalommal követte dolgozó paraszt■águnk és ezzel bebizonyította, hogy ltt szövetségese pártvezette hősi munkásosztályunknak. Ezt az utat bizalommal követte s ezért egyre inkább a bőség, a jólét s a virágzó kultúra, bó való részesedés lesz az osztályrésze. Egykori zsellérek, napszámosok, akik a múltban fehér kenyeret gyakran még ünnepek alkalmával sem szedtek meg, ma rádió és kerékpár tulajdonosok, kemény fából készült új asztal mellett ebédelnek és sokan közülük új lakásban. S tehetik ezt, mert a munkaegységekért járó jövedelemből sokra telik, többek között új lakások építésére is. A felőri Láposi János kollektivista például öregségére érte meg, hogy saját és új lakása legyen. Hogyne jutna lakásépítésre, bútor, rádió, kerékpár vásárlására, amikor például Pa'azul Marén, Kövenden, Miriszlán és számos más gazdaságban egy munkaegység értéke eléri, sőt meghaladja az 50 lejt. Ma már nincs olyan tartomány országunkban, amelynek ne lenne legalább 10—12 milliomos gazdasága. Ezt jelentette — a dolgozó parasztság anyagi jólétének szüntelen növekedését — az egy évtizeddel ezelőtti párt mutatta át. A Központi Vezetőség 1949-es márciusi plenáris ülése határozatának gyakorlatba ültetése elsősorban azzal kezdődött, hogy népi demokratikus államunk fokozta a dolgozó parasztságnak nyújtott anyagi támogatását E segítség egyik leglényegesebb formája a gép- és traktorállomások további létesítése volt. Ezután pedig államunk minden évben jelentős összegeket ruházott be a gép- és traktorállomásokba és a gépjavító központokba. 1957 végén például minden szövetkezetesített 100 hektár mezőgazdasági területre gépek és felszerelések formájában 130.000 lej állami beruházás jutott. A gép- és traktorállomások által végzett munka mennyisége az 1948 évi 15.000 normálhektárról. 1957-ben 5 millió 524 ezer normálhektárra növekedett, 1958- ban pedig 1,3 millió normálhektárral gyarapodott 1957-hez viszonyítva. Ezek a számok világosan mutatják azt, hogy államunk milyen nagy figyelmet fordít a mezőgazdaság gépesítésére és azt is, hogy a dolgozó parasztok milyen bizalommal nézik a gépek munkáját. Eddigi eredményeink azt mutatják, hogy a gépi munka átlag 3,4 mázsával is növeli a hektáronkénti gabonatermést. 1957-ben például 750 ezer tonna gabonát tett ki az a többlet, amit a gépi munka révén nyertek a mezőgazdaság szocialista alakulatai. Sok gép- és traktorállomásról újabb traktorok, mezőgazdasági gépek és felszerelések érkezését jelentették a múlt hónapban. A legtöbb gépállomás és állami gazdaság gépparkja kiegészült vagy rövidesen kiegészül, mert ez évben nem kevesebb, mint 6100 új traktort, 4700 kombájnt, 6200 vetőgépet és más gépet, gazdasági felszerelést kaptak. Az 1959.es állami tervben 2,9 milliárd lej beruházást fordítunk a mezőgazdaságra, 600 millió lejjel többet, mint 1958-ban. Ezek a számok is ékesszólóan bizonyítják, hogy a mezőgazdaság gépesítése, a kollektív gazdaságoknak és társulásoknak nyújtott hitelek, hosszúlejáratú kölcsönök hatalmas arányú hasznot, nagy segítséget jelentenek a dolgozó parasztságnak. Az eltelt évtized alatt a falvak dolgozó népe egyre több segítséget kapott hűséges szövetségesétől, a munkásosztálytól. Az üzemek dolgozói megteremtették az áruk bőségét. A szövetkezetek útján pedig az ipari cikkek a legeldugottabb falvakba is bőséges mennyiségben és gazdag választékban jutottak el. A munkások ezrei segítették a dolgozó földműveseket a mezőgazdasági szerszámok javításában és számos üzem dolgozói úgy támogatják a pártfogásuk alatt levő kollektív gazdaságot. Pártunk Központi Vezetősége egy évtizeddel ezelőtt a mezőgazdaság szocialista átalakításához vezete út meg(Folytatás a 4. oldalon) Február utolsó napja. Hónak, fagynak még csak hírmondója sincs végig egész Érmelléken. A végtelen síkságba futó fekete barázdákról s a baloldalt domboruló szőlőhegyekről koratavaszi illatokkal teli, üdítő, friss levegőt csap arcomba a szél. Utitársnőm fázósan vonja össze nyakában a sálat s elhúzódik a nyitott ablak mellől. Értetlenül nézek rá. Hogyan ? Hát nem érzi, hogy milyen meleg lett egyszerre ? Tüzelő arcomat még ez a friss szél sem tudja lehűteni s ettől a hőségtől hirtelen olyan lámpalázas szívdobogást kapok, mintha számtanvizsga előtt állnék. Nem. Útitársnőm nem érez semmi ilyesmit. Sem ő, sem senki más körülöttem, mert hiszen fogalmuk sincs arról, hogy még néhány perc és... Diószegen vagyunk! A hangszóró tárgyilagosan és gépiesen bemondja, hogy Székelyhid következik. „Innen már csak hét kilométer Diószegig — gondolom — s hogy eltereljem a figyelmemet erről a trét kilométerről, kihajolok az ablakon. A vonat megáll a székelyhídi állomáson. Ismerős arcok után kutatok. Csupa idegen ember. Nem érdekes, hiszen gondolataim már amúgy is megint a vonat előtt száguldanak. De hirtelen megakad a szemem valakin. Rég nem látott, ismerős arc. Diákköri barát. Tömött aktatáskával halad el a vagonom mellett. Utána kiáltok. — Szervusz. Zoli ! — Felkapja a fejét, csodálkozva mered rám. — Szervusz, szervusz!... Mit keresel itt? Honnan jössz, hová megy? Nem szállsz ki Diószegen ? ! Szállj le te s írd meg, hogy szocializálták a faludat! Megmozdul a szerelvény. Indulunk. Milyen lassan is gondolkodik néha az ember. Csak most ért el a tudatomig, hogy mit is mondott. — Mit beszélsz, te?! — kiáltok neki vissza a vonat ablakából. — Valóban, befejeződött egészen ? — Még nem éppen egészen, de nem sok híja!... — kiált vissza a diákköri barát s aktatáskás alakját pillanatok alatt elnyeli a távolság. Hat óra elmúlt. Valahol a ködbevesző láthatár peremén kocog már lefelé a nap. Jajj, csak be ne sötétedjék ! Még néhány perc s én még mindig nem döntöttem el, hogy melyik ablakhoz álljak. Ha ismerőst akarok látni, akkor okvetlenül baloldalt kell maradnom, ott az állomás. Igen ám, de akkor nem látok semmit a falumból, mert az meg a vonat túlsó oldalán fekszik. Ez is lehetetlen. Végülis lehúzom a község felé néző ablakot is. Útitársaim, úgy veszem észre, kicsit furcsállva figyelik ezt a nyüzsgésmozgást s mintha mi sem történne, nyugodtan, unottan üldögélnek tovább. Valósággal bánt ez a hallatlan közömbösség. — Diószeg következik — szólalok meg esetlenül a hangszóró helyett. — Itt is megállunk egy percre... — Nem állunk meg — szólal meg valaki közömbösen a sarokból. Ez már aztán nyílt sértés. Nem állom meg szó nélkül. — Mióta az eszem tudom, mindig megállt a bukaresti gyors Diószegen. Nem egyszer szálltam fel rá... — Újabban nem áll meg, csak Várad felől jövet. — Juj, de érzéketlen emberek is vannak a világon. Erre már nem is válaszolok. Kirobogok a folyosóra, nyitott ablakomhoz. Éppen idejében. Elszaladt mellettünk a kágyai őrház és utána ez itt már... diószegi határ. Más illata van itt még a levegőnek is, olyan, amilyen sehol másutt a világon! És micsoda ize, ereje! Jobban elrészegít, mint a legtüzesebb diószegi bor. Már nem is nézem az órát, tudom, hogy néhány szempillantás múlva megállunk egy percre. Már itt a domb, ezer közül is megismerném, itt a kanyar, mögötte már látszik is a szép nagy borpince teteje... udvarán tömérdek hordó, biztosan üresek... Miért nem lassít már ez a mozdonyvezető?! Derékig kihajolok az ablakon, és... Nem állt meg a vonatom! Fátyolos szemem, előtt épp oly villámgyorsan elfut a kerekes kút, meg az öreg hársfa, a kicsi állomás, meg a tisztelgő állomásfőnök. Törölgetem, dörzsölgetem a szememet. Erősen vág a szél az ablakban, talán belecsapódott valami szénpor ... Villámgyorsan átrohanok a túloldalra, a másik ablakhoz. Legalább a piros templomtornyot láthassam, meg a malomkéményt. Az első diószegi házat olyan messze építették az állomástól... Mohó tekintettel keresem, kutatom a jól ismert gyalogösvényt, amely az állomástól vezet befelé a községbe, a legelőn keresztül, s amelyen annyiszor végiggyalogoltam... Hát ez mi? Hol a legelő? Hol az ösvény?... Vajon ez tényleg Diószeg lenne? Igen. Ráismerek. És nagyot dobban a szívem. Az én kedves szülőfalum kinyújtózkodott egészen az állomásig, mióta nem jártam itt- két esztendeje, talán még annyi se. Vadonatúj házak integetnek az egykori legelő helyén. Piroscserepesek egytől egyig. Óda a gyalogösvény. De hol a járda, hol, merre indulnék most hazafelé az állomásról?... Kettő, három... öt, hat ház. Sok ház! Miért is nem lassít egy cseppet ez a mozdonyvezető, hogy legalább megszámolhatnám őket... A néptanács osztott tehát itt is házhelyet, mint mindenfelé az országban. És az állomás mellett! Micsoda előkelő hely, központban, közel mindenhez, nem odakint, a község másik végén, az isten háta mögött, ahonnan több kilométert kell legyalogolni a szövetkezetig, meg a patikáig... Ha apám élne, most biztos itt piroslana a mi házunk cserepes teteje is, ezek között. Mert biztosan kollektivisták kapták ezeket a jó házhelyeket. Azok, akiknek sose volt saját házuk, akik mindig a máséban laktak és ledolgozták a házbért; azok, akik a felszabadulás után kaptak itt először két hold földet, s akik azóta már rég kollektivisták, kilenc esztendős kollektivisták. Azok építkeznek itt és nem gazdáramék, akiknek amúgy sincs rá szükségük, hiszen módos-rangos portájuk ott hivalkodott ősidők óta a Nagy utcán, végig. Elhagytuk a diószegi határt. Hiába nézek már sóvárogva viszszafelé, szemem elöl eltűntek a szép új házak, már csak az estéli ködbe burkolózott templomtorony elmosódott körvonalai látszanak. Nem állt meg a gyors Diószegen. Nem beszéltem senkivel, nem tudta senki, hogy ittjártam, hogy egyetlen futó pillantással körülöleltem kedves szülőföldemet, hogy magamba szívtam éltető, friss levegőjét. Útitársaim közül senki sem vette észre, de én jól láttam, éreztem, hogy hivogatóan, szeretettel integetett nekem az én szülőfalum, mint anya gyermekének és az enyhe februári szélben a megújhodó élet friss fuvallatát küldte felém a tovarobogó gyors nyitott ablakába... HORVÁTH JULIA Világ proletárjai egyesüljetek!;a ROMÁN Népköztársaság néptanácsainak LAPJAI A meggyesfalvi téglagyár dolgozói az elmúlt évben 130 százalékban valósították meg értéktervüket: 3 millió 65 ezer téglát és 3 millió 372 ezer tetőcserepet gyártottak terven felül. Kereken 700 ezer lejt takarítottak meg azzal, hogy az engedélyezettnél kevesebb tégla és cserép törött el. A szép siker minden egyes dolgozó igyekezetének köszönhető. A pártalapszervezet javaslatára a gyár munkaközössége kampányt indított a gépek jobb kihasználására és a belső erőforrások értékesítésére. A munkások, mesterek rengeteg javaslatot tettek a munka tökéletesebb megszervezésére, a munkafolyamat gépesítésére. Látszólag egyszerű javaslatok alkalmazásával perceket, órákat nyertek, sok ember munkáját takarították meg. Így például néhány rövid szállítószalagot szereltek fel egyes gépek mellé. Ugyanakkor gondoskodtak arról is, hogy a szállítókocsik a futószalag közvetlen közelébe gördülhessenek. A gyár ez évi terve 20 százalékkal nagyobb a tavalyinál, a gyár munkaközössége viszont vállalta, hogy 640 ezer lej értékű téglát és cserepet készít terven felül. A nyolc fővárosi vállalat felhívására adott válaszában pedig felajánlotta, hogy 804 ezer lejjel csökkenti atervben előirányzott költségeket. Milyen belső erőforrásokat értékesíthetnek, hogyan termelhetnek a meglévő berendezésekkel jóval többet? — ez a kérdés foglalkoztatja a gyár dolgozóit. Tisztában vannak azzal, hogy a mennyiségi terv túlteljesítése szorosan összefügg a minőséggel. Ha kevesebb a harmadosztályú tégla és csökkentik a töréseket, ez terven felül nagy megtakarítást jelent. Ezért most a minőség megjavítására irányul minden dolgozó igyekezete, s a brigádok versenye. A laboratórium állandó ellenőrzése is segítséget ad ahhoz, hogymég gondosabban készítsék elő az agyadét. Az agyagbányától a kemencékig mindenütt ügyelnek az ütemterv szigorú betartására. Minden nap, minden órában teljesítik s felülmúlják az előirányzatot. Rövidesen megkezdik a gyárban még egy szárítóalagút és egy újabb körkemence építését. A meggyesfalvi lesz az ország első téglagyára, ahol olyan korszerű alagútkemencét helyezünk üzembe, amilyent eddig csak a samott-tégla és a finomkerámia égetésére használtunk. Mindez lehetővé teszi, hogy 11 millió cseréppel növekedjék a gyár termelőkapacitása. Az építkezések sem jelentenek akadályt a munkában, a megygyesfalviak szívesen vállalják az átmeneti nehézségeket és megfogadják, hogy mégis biztosítsák az ütemes termelést. A belső erőforrások értékesítésében ezidén is derekasan kiveszik részüket a gyár újítói. Bojta János lakatosmes- *V »V <V A/ rv >V '■V» 'V/ rv /V 'V/ ^ *V fV <V <V fN fV rv 'V/ fV <V 'V <V «V ^ <V X» 'V <V <V /X/ temek már eddig több újítását vezették be s most újabb ésszerűsítésekkel foglalkozik. Több ötletét Szilágyi Istvánnal és Szeles Andrással tanácskozta meg és együtt dolgoztak a kivitelezésen. A napokban ismét tökéletesített egy szállítószalagot és módosította a belföldi ekszkavátorok nyitószerkezetét, hogy könnyebben lehessen velük az agyagbányában dolgozni. Sok téglagyárunk átvette már legfontosabb újítását, a hordozható szívó-nyomó ventillátort, amely cseréli a kemencék forró levegőjét és így megkönnyíti a munkások számára a tégla berakását és kihordását. A nyolc fővárosi üzem felhívására a gyár dolgozói elhatározták, hogy még nagyobb segítséget adnak a lakásépítési terv megvalósításához. Kormányküldöttség utazott Moszkvába Hétfőn reggel román kormányküldöttség utazott Moszkvába. A küldöttségben a következő elvtársak vesznek részt: Alexandra Biriadeanu, a Minisztertanács alelnöke, a küldöttség vezetője, Gh. Gaston Marin, az Állami Tervbizottság elnöke, Mhai Forescu mérnök, kőolaj- és vegyipari miniszter és Valentin Steriopol mérnök, a kereskedelemügyi miniszter helyettese. A küldöttség elutazásánál jelen volt a gazdasági minisztériumok és a külügyminisztérium vezetőségének több képviselője. Megjelent A. A. Jepisev, a Szovjetunió bukaresti nagykövete és a nagykövetség több tagja. (Agerpres). MOSZKVA (Agerpres). _ A TASZSZ jelenti: Március másodikán megérkezett Moszkvába a Román Népköztársaság egy kormányküldöttsége, élen Alexandra Birladeanuval, a Minisztertanács alelnökével. A vnukovói repülőtéren a küldöttség fogadására megjelentek Joszif Kuzmin, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnöke, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke, Szemjon Szkacskov, a külföldi gazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnöke és más hivatalos személyek. A küldöttség érkezésekor jelen voltak továbbá Aurel Vijoli, az RNK pénzügyminisztere, Mihai Dalea, a Román Népköztársaság moszkvai nagykövete, valamint a sajtó képviselői. XIII. évfolyam 3529. sz. 4 oldal ára 20 iráni 1959. március 3. kedd Akiket nem talált felkészületlenül a korai tavasz „Munka után jól esik a pihenés“ — tartja a közmondás. Ez az aranyigazság fordítva is megállja a helyét, a pihenés után jól esik a munka. A dolgozó földműves, akinek kora tavasztól késő őszig nem igen van pihenésre ideje, a téli hónapokat tartogatja erre a célra. De a falusi ember a pihenő napjait sem tudja tétlenül tölteni. Alig várja, hogy kitavaszodjon és újra megkezdhesse nehéz, fáradságos munkáját. Kollektív gazdaságaink, a mezőgazdasági társulások, s az egyéni gazdák is a téli hónapok alatt készülnek fel a tavaszi munkákra. S ez a felkészülés minden évben egyre alaposabb, hiszen az év végi bő termés biztosításanagy részben a tavaszi munkák gondos elvégzésétől függ. Ennek érdekében a párt és a kormány messzemenő támogatást nyújt a szocialista egységeknek s az egyénileg dolgozó parasztoknak. Nemesített vetőmagot biztosítazoknak a kollektív, és társas gazdaságoknak, amelyek nem rendelkeznek megfelelő vetőmaggal. Megvizsgálják a vetőmagok minőségét az erre a célra létesített magvizsgálati laboratóriumokban. A gép- és traktorállomások is felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak a dolgozó parasztoknak s mindez arra ösztönzi őket, hogy az időhöz kötött munkák ütemes elvégzésével biztosítsák a holnap kenyerét. Erről számolnak be falusi levelezőink is. „Elvégeztük a vetőmagtisztítást" A torjai (Kézdi rajon a kollektív gazdaság tagjai, írja Sípos Jánosné levelezőnk, már befejezték a tavaszi előkészületi munkákat. Elvégezték a vezetőmagtisztítást, s a vetőmagpróbavizsgálatot. Az utóbbinál megállapították, hogy a vetőmag mindenben megfelel a követelményeknek, így árpából 20 tonna, búzából 5 tonna, zabból 7 tonna vetőmagot készítettek elő. Torja három mezőgazdasági társulása ugyancsak felkészült a tavaszi munkákra. Lengyel Károly levelezőnk Kézdi rajonból, a pávai kollektív gazdaság tavaszi előkészületeiről számol be szerkesztőségünknek. Leírja a többi közt, hogy a kollektív gazdaság 10 tonna tavaszi árpát és zabot készített elő a vetésre. A vetőmag laboratóriumi vizsgálata után elvégezték a próbacsiráztatást is. A zabvetőmagnak 97, a tavaszi árpának 98 a csirázási százaléka. Kihordtak 200 tonna istállótrágyát a határrészekre. Rendbehozták a mezőgazdasági gépeket, szerszámokat. A jó termés biztosítása érdekében a közgyűlés elhatározta, hogy az igényesebb növények termesztésénél bevezetik a 40 százalékos pótjavadalmazási rendszert. Ugyanis a gazdaság szántóterületének 10 százalékán cukorrépát, 12 százalékán pedig más ipari növényt termesztenek. Dánfalva, Csíkszeredától mintegy 20 kilométerre fekszik. A falu kollektív gazdaságának 79 szorgalmas család a tagja, akik máris felkészültek a tavaszi teendőkre, — írja Salló István levelezőnk, így például kitisztították a vetőmagot, kijavították a mezőgazdasági gépeket, szerszámokat és 200 tonna istállótrágyát kihordtak a határba. Az idén több mint 5 hektáron szándékoznak cukorrépát termeszteni. De más terveik is vannak a kollektivistákénak. Szabályozzák az Olt folyót 1 kilométeres szakaszon. Az ármentesített területet felszántják, termőfölddé alakítják át. „Igaz, nem lesz könnyű munka, jegyzi meg levelezőnk, de amibe a kollektivisták belefognak, azt el is végzik“. Tervszerű munka a gépállomásokon A gép- és traktorállomások dolgozói is első fontosságú feladatuknak tekintik a tavaszi munkákra való felkészülést. Ennek érdekében minden GTÁ-ban tervszerű munka folyt egész télen. Az udvarhelyi GTÁ traktoristái még az őszi munkák befejezése után hozzáfogtak a traktorok és más mezőgazdasági gépek rendbehozásához, így a tél folyamán megjavítottak 50 traktort, 55 ekét, 13 vetőgépet, 19 kultivátort, 10 pótkocsit, 30 csillagkoronát, 28 tárcsázót, 1 műtrágyázó gépet és 15 mozgó ciszternát. A javítási munkálatokban különösen Forgács Lajos és Egyed Péter brigádosok csoportjai tűntek ki jó munkájukkal, írja Bartha János levelezőnk. A dettai GTA is befejezi e hó végére a javítási munkálatokat tudatja velünk P. Kiss László levelező. Soraiból kitűnik, hogy 52 traktort, 88 ekét, 28 vetőgépet, 44 pótkocsit és számos más mezőgazdasági gépet tettek üzemképessé. Hasonló jó híreket kapunk hazánk más falvaiból is. Az egész ország dolgozó parasztsága örömmel és jól felkészülve fogadja a korán érkező tavaszt. VINCZE MÁRIA A nagyváradi mezőgazdasági iskolaközpontban az elmúlt tíz év során rengeteg traktorost, mestert, sofőrt, kollektív gazdasági elnököt, brigádvezetőt és más mezőgazdasági szakembert képeztek ki az iskolaközpont alaposan felkészült tanárai. Képünk az iskolaközpont gyakorlati laboratóriumában készült, ahol Ion Vladusei mérnök, tanár a mesterek egyik csoportjának a Dieselmotor fecskendőszivattyújának működési elvét magyarázza. (Agerpres felvétele) Nagyvárad tartományban Nagyvárad tartomány számos községében megkezdték a tavaszi mezőgazdasági munkákat. Az érmihályfalvi, székelyhídi, szentannai, siklódi, a székudvari, szalárdi, biharvajdai, szalontai, tenkei stb. helységbeli szocialistaszövetkezeti mezőgazdasági egységek már elvetették az első időszaki növények jó részét. A szentannai és siklódi kollektivisták például egyetlen nap alatt több mint 100 hektárt vetettek be tavaszi árpával, zabbal és búzával. A tartományban nagy gondot fordítanak a talaj nedvességének megőrzésére. Az őszi mélyszántást mindenütt megboronálták, a gyengébben fejlett őszi vetéseket pedig megtrágyázták. A fémszerkezeteket és mérőműszereket gyártó fővárosi vállalat egyik részlegén Sebes László fénycsöves lámpát szerel össze. (Agerpres felvétele) Szovjet válaszjegyzék az USA kormányának február 18-i jegyzékére (3. oldalon) • Továbbra is feszült a helyzet Nyasszaföldön és Rhodéziában London Amint az angol sajtó és rádió híradásaiból kitűnik, Nyasszaföldön és Dél- Rhodéziában továbbra is feszült a helyzet. Az angol gyarmati hatóságok fegyveres erővel fojtják el a nyasszaföldi lakosság harcát, amelyet függetlenségükért, a Nyasszaföldi Rhodeziai Föderációból való kilépésért folytatnak. Az angol csapatok Bantyre helység közelében február 27-én sortüzet adtak le azokra a négerekre, akik a törvényszék előtt két fogoly szabadonbocsátását követelték. Amint a Reuter hírügynökség jelenti, az angol hatóságok csapatokat vonnak össze az angol gyámság alatt álló, Ntjasszaföld szomszédságában elterülő Tanganyika határa mentén. Athént a görög parlamentben szombaton este véget ért a Ciprus kérdésével kapcsolatos londoni egyezmény vitája. Mint ismeretes, ezt az egyezményt a görög kormány is aláírta. Viharos vita után a többségben levő kormánypártnak 170 szavazattal 118 ellen sikerült elvetnie az ellenzék bizalmatlansági javaslatát. Bonn — A lakosság minden tiltakozása ellenére Nyugat-Németországba szakadatlanul érkeznek az atomrakéta felszerelések. Mint a DPA hírügynökség közli, a Dortmund közelében levő Brakel repülőtérre február 27-én megérkezett egy „Corporal“ típusú atomrakétával felszerelt angol ezred második alegysége. A dortmundi hatóságok kijelentették: LIPCSE (Agerpres). Mint már jelentettük, február 28-án este ünnepélyesen megnyílt az 1959. évi lipcsei tavaszi nemzetközi vásár, nincs tudomásuk róla, hogy megérkeztek-e a rakéták is. Angol katonatisztek nyilatkozataira utalva, a dortmundi hatóságok kijelentették, hogy a rakétákat a legnagyobb titokban szállítják majd Nyugat-N Németországba. Tokió Február 28-án 30.000 ember részvételével nagygyűlést tartottak Tokióban. A gyűlés részvevői követelték a japán-amerikai „biztonsági szerződés“ hatálytalanítását. Ez az úgynevezett biztonsági szerződés azzal a veszéllyel jár, hogy Japánt belesodorja az egyik ázsiai agresszív katonai szövetségbe. A lipcsei nemzetközi vásár csúcsteljesítmény számba megy a részvevő országok számát illetően. A vásárra negyvenkilenc ország, közöttük a szocialista tábor országai, a nyugat-európai, afrikai és amerikai országok küldték el áruikat. A vásár csaknem 290.000 négyzetméter területet foglal el. A kiállításon mintegy 9400 cég, külkereskedelmi vállalat és szervezet mutatja be termékeit. A legtöbb termékkel a Német Demokratikus Köztársaság szerepel. Számos pavilonban láthatók az NDK különböző iparágainak termékei , amelyek ékesszólóan bizonyítják a Német Demokratikus Köztársaság munkásainak, mérnökeinek és tudósainak kiváló képességeit. A szovjet pavilonban automata és félautomata szerszámgépek, elektrotechnikai készülékek, fútóberendezések és egyéb termékek szemléltetik a szovjet ipar magas fejlettségi fokát. A Kínai Népköztársaság pavilonjában kiállított termékek a Népi Kína népgazdaságának rohamos fejlődéséről tanúskodnak. A Román Népköztársaság ízléses iparművészeti cikkekkel díszített tájékoztató irodával szerepel a vásáron. Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország kiállítási pavilonjai szintén a népi demokratikus országok népgazdaságának fejlődésében elért nagy sikerekről beszélnek. 49 ország vesz részt a lipcsei nemzetközi vásáron Már az első napokban rengeteg a látogatója a lipcsei nemzetközi vásárnak. Képünkön: a vásár egyik csarnoka