Előre, 1959. április (13. évfolyam, 3554-3579. szám)
1959-04-01 / 3554. szám
1959. április 1., szerda A Szovjetunió javaslatai világosak és konkrétek, mert őszinte és becsületes szándékon alapulnak A NATO ügyében kiadott szovjet kormánynyilatkozat visszhangja Az egész nemzetközi közvélemény nagy érdeklődéssel fogadta a szovjet kormny nyilatkozatát a NATO-tanács küszöbön álló washingtoni ülésszakával kapcsolatban. Az összes lapok részletesen ismertetik a szovjet békepolitikának ezt az újabb nagy jelentőségű dokumentumát. A l‘Humanité kommentárja a NATO ülésszakkal kapcsolatos szovjet kormánynyilatkozaton kívül foglalkozik a de Gaulle sajtóértekezletére vonatkozó TASZSZ közleménnyel is. A lap egyebek között a következőket írja: A Szovjetunió erősebb, mint valaha és ugyanakkor hajlandó minden erejét a béke szolgálatába állítani. A la Humanité hangsúlyozza, hogy a szovjet emberek bíznak a francia népben. A Combat továbbra is a hidegháború álláspontjára helyezkedik és hangoztatja, hogy meg kell erősíteni a nyugati hatalmak „egységét“ a Szovjetunióval való tárgyalások előtt. Ezzel kapcsolatban a lap kifejezi elégedetlenségét a NATO-ban uralkodó hangulat miatt és rámutat arra, hogy e katonai tömböt politikai és gazdasági jellegű ellentétek marcangolják. AZ ESEMÉNYEK A MEGEGYEZÉS IRÁNYÁBA FEJLŐDNEK Néhány angol jobboldali lap álláspontját az jellemzi, hogy szeretnék csökkenteni a szovjet kormánynyilatkozat jelentőségét, így például Quy idén, a Daily Sketch diplomáciai megfigyelője csupán abban látja az újabb szovjet javaslatok jelentőségét, hogy azok a nyugati hatalmak külügyminisztereinek küszöbön álló washingtoni tanácskozása előtt hangzottak el. Mégis, diplomáciai körök véleményére hivatkozva, Guy idén azt írja, hogy az események az európai atommentes övezet tekintetében való megegyezés irányába fejlődnek, s úgy látszik, hogy Berlin és Németország jövője tekintetében, valamint az európai ellentétek ügyében is lehetőség van a megegyezésre. Az Athenaiki című athéni lap első oldalon ismerteti a szovjet kormány nyilatkozatát és hangsúlyozza, hogy az európai atommentes övezet létesítésére vonatkozó szovjet terv nagy visszhangra talál a görögországi politikai körökben. A görög sajtó többségének véleménye szerint a szovjet javaslatok tárgyalási alapul szolgálhatnak a világbéke megszilárdítását előmozdító egyezmény megkötésére. A Szovjetunió javaslatait kommentálva a római Unita leszögezi: e javaslatok újból azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió valóban a nemzetközi feszültség enyhítésére törekszik CSELSZÖVÉSRE ÉS CSALÁSRA ÉPÜLT „SZENTSZÖVETSÉG“.,, A NATO megalapításának 10. évfordulójával kapcsolatban az Unita egyben rámutat arra, hogy a Nyugat-Európa hivatalos vezetői tévedtek, amikor azt hitték, hogy figyelmen kívül hagyhatják a valóságot, azt a valóságot, amit a szocialista államok, a kommunista mozgalom, a gyarmati népek felszabadító mozgalma jelent. .. A cselszövésekre és csalásra épült NATO cégére alatt „szent szövetség“ jött létre. Erre alapozták uralmukat a monopoltőke legagreszszívebb csoportjai. Számításuk azonban csődöt mondott, az atlanti paktum válságba került — szögezi le az Unita A milánói Giorno burzsoá lap gúnyos hangon kommentálja Tupini olasz tárcanélküli miniszter nyilatkozatát, aki azt állította, hogy a nyugati hatalmak szolidaritása ma sokkal őisebb, mint valaha volt. Ez a nyilatkozat azon a feltételezésen alapszik, hogy mindenki tudatlan. A lap végül hangoztatja : minden erőnket latba kell vetnünk a béke ügye érdekében „A JÓZAN ÉSZNEK DIADALMASKODNIA KELL“ című szerkesztőségi cikkében a Rabotnyicseszko Delo című szófiai lap a következőket írja: „A Szovjetunió javaslatai világosak és konkrétek, ami abból fakad, hogy a Szovjetuniónak őszinték és becsületesek a szándékai. A Szovjetunió javaslatainak egyetlen célja a béke megőrzése és megszilárdítása. Ezért az összes békeszerető népek — köztük a bolgár nép — mindenben helyesli e javaslatokat és síkra száll azért, hogy elfogadják őket.A Zemedelszko Zname című bolgár újság szintén szerkesztőségi cikkben méltatja a Szovjetunió javaslatait, s rámutat arra, hogy e javaslatok ismét a Varsói Szerződés védelmi jellegét bizonyítják. A szocialista országok nagyszerű feladatok végrehajtásán munkálkodnak. Ezek az országok békés gazdasági verseny keretében akarják bebizonyítani a szocialista államrend felsőbbrendűségét a kapitalizmussal szemben. A Lengyel Népköztársaságban — mint általában az összes szocialista országokban — nagy súlyt helyeznek az atomenergia békés felhasználását szolgáló kutatásokra. Képünkön: Biewodnicszanszky professzor kipróbálja a broniwicei atomkutató intézetben nemrég üzembe helyezett új ciklotront “OOOA szovjet kormány jegyzéke a Német Demokratikus Köztársaság kormányához MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ jelenti: Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere március 30-án fogadta a Német Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetét és átnyújtotta neki a szovjet kormány jegyzékét a külügyminiszteri értekezlettel és a csúcsértekezlettel kapcsolatban. A szovjet kormány megelégedéssel állapítja meg, hogy a Német DK kormánya a német békeszerződés mielőbbi megkötése és a nyugat-berlini megszállási rendszer felszámolása mellett foglal állást. A szovjet kormány tudomásul veszi, hogy a Német DK kormánya részt óhajt venni a kormányfők és a külügyminiszterek értekezletén, amikor sor kerül a német békeszerződés és Nyugat-Berlin kérdésének megvizsgálására. Bonn nem mond le a polémiáról és ferdítésről. Andrej Gromiko március 31-én fogadta a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivőjét és átnyújtotta neki a szovjet kormánynak ugyanebben a kérdésben a Német SZK kormányához intézett jegyzékét. A szovjet kormány jegyzékében leszögezi : a Német SZK kormánya ama befejezett tény elé állítva, hogy a nagyhatalmak hajlandók tárgyalásokat kezdeni az időszerű nemzetközi kérdésekben, „nem mondott le e tárgyalások küszöbén arról, hogy megpróbálja hasztalan polémiával és tartalmatlan szemrehányásokkal eleve megterhelni a tárgyalásokat.“ A szovjet kormány nem hunyhat szemet afölött sem, hogy a Német SZK kormánya március 26-i jegyzékében elferdítveállítja be a német kérdésben és Berlin kérdésében elfoglalt szovjet álláspontot. Megkezdődtek a nyugati államok külügyminisztereinek tanácskozásai Adenauer agressziós „programmal“ akarja biztosítani az „egységes irányvonalat“ WASHINGTON (Agerpres). Március 31-én délután Washingtonban megkezdődött Llewyn Lloyd angol, és Couve de Murville francia külügyminiszter és Herter, amerikai külügyminiszterhelyettes megbeszélése. A második napon, szerdán a tanácskozáson részt vesz Brentano nyugatnémet külügyminiszter is. A sajtótudósítók jelentése szerint a nyugati külügyminiszterek washingtoni megbeszéléseinek célja kidolgozni a pontos nyugati álláspontot a május 11-én kezdődő külügyminiszteri értekezletre. A France Presse véleménye szerint elsősorban abban igyekeznek majd egybehangolni Nyugat álláspontját, hogy milyen feltételek mellett vesznek majd részt a külügyminiszteri értekezlet után sorra kerülő csúcsértekezleten. Mint ismeretes, e tekintetben a nyugati hatalmaknak eltérő az álláspontja. Angliának kevesebb feltétele és fenntartása van mint a többi nyugati hatalomnak. A France Presse szerint azonban ebben a kérdésben könnyebben meg fognak tudni egyezni, mint abban, hogy milyen javaslatokkal jelentkezzenek a Nyugat—Kelet közötti tárgyalásokra. Az ADN hírügynökség bonni távirata szerint Adenauer kancellár Scherpenberg államtitkárt bízta meg, hogy terjessze elő Washingtonban a bonni kormány „programját“ a Szovjetunióval való tárgyalásokra Ez az úgynevezett program elsősorban számos ultimátumszerű követelést tartalmaz, mégpedig, hogy utasítsanak el a berlini helyzet normalizálására irányuló bármilyen javaslatot ; határozottan utasítsák el a német államszövetség megteremtésének eszméjét, Németország semlegesítését, vagy a fegyveres erők és fegyverzetek korlátozott övezetének létrehozását, valamint a nyugat-németországi amerikai megszálló csapatok kivonására vonatkozó javaslatot. Adenauer azzal „érvel“ agressziós programja mellett, hogy ennek alapján „biztosítani lehetne az egységes vonalat, amely jelenleg hiányzik a nyugati hatalmak között" A France Presse hírügynökség szerint „az angolok az európai fegyverkezések „befagyasztására“ irányuló tervezettel jelentkeznek Washingtonban, aminek közvetlen hatása a Bundeswehr atomfelfegyverzésének elhalasztása lenne. Mint ismeretes, ez az angol tervezet a nyugat-német hivatalos körök ellenállásába ütközött, úgyszintén elutasította azt a francia kormány is. Ezekben a napokban, amikor nagy előkészületek történnek a Kelet és a Nyugat közötti értekezletre, egy dolog határozottan állítható : bármenynyi kardcsörtető és uszító nyilatkozat hangzik is el Nyugaton, bármennyi fenntartással állnak élő a nyugati országokban, akárcsak szerte a világon óriási áramlat alakult ki a feszültség enyhítése érdekében. Jellemző az a tény, hogy olyan ízzig-vérig reakciós amerikai újságíró, mint Margueritte Higgins, a New York Herald Tribune című lapban írt cikkében megállapítja, hogy az amerikai vezetők félnek a közvélemény nyomásától, mert ez a közvélemény azt követeli tőlük, hogy a Kelet és Nyugat közötti tárgyalásokon pozitív, gyors és méltányos eredményekre törekedjenek. ovo-Elhunyt Krzsizsanovszkij akadémikus, az SZKP egyik legrégibb tagja MOSZKVA (Agerpres). — TASZSZ: Március 31-én 87 éves korában elhunyt Gleb Krzsizsanovszkij akadémikus, a Szovjetunió Kommunista Pártjának egyik legrégibb tagja (1893 tól), a kiváló energetikai szakember. Krzsizsanovszkij egyik alapítója volt a „Harci Szövetség a munkásosztály felszabadítására“ nevű munkásszervezetnek, amelyet Lenin teremtett meg. 1895-ben Krzsizsanovszkijt letartóztatják, majd 1897-ben 3 évre Kelet-Szibériába száműzik. Visszatérése után tevékenyen részt vett az 1905—1907. évi forradalmi eseményekben. Az Októberi Forradalom után Gleb Krzsizsanovszkij a moszkvai energetikai bázis helyreállításán és fejlesztésén munkálkodott. 1920-ban Lenin megbízásából a Goelo-t, Oroszország villamosítási állami bizottságát vezette. Gleb Krzsizsanovszkij számos tudományos munkát írt, hosszú éveken át tagja volt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, képviselője volt a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének. Élete utolsó napjaiig vezette a Tudományos Akadémia Energetikai Intézetét. Krzsizsanovszkij akadémikust többször is kitüntették Lenin-renddel és a Szovjetunió más magas érdemrendjeivel. 85 éves korában a „Szocialista Munka Hőse“ lett. A NATO ülésszaka küszöbén Nem lehet ünnepi játék mögé rejteni az agresszív terveket Holnap kezdődik meg Washingtonban az észak-atlanti szövetség tanácsának ülésszaka, amelyet a NATO létesítésének 10. évfordulója alkalmából hívtak össze. Bizonyos amerikai körök szeretnének ennek az eseménynek megfelelő ünnepélyes külsőséget biztosítani. Az előkészületek hetek óta folynak és az USA elnöke már február 26-i nyilatkozatában hangoztatta, hogy szeretné, ha az illetékes szervek támogatnának minden olyan kezdeményezést, amely kiemelné ennek az eseménynek az ünnepélyességét. A NATO tagállamok számos más vezetője is nyilatkozott az utóbbi időben és állásfoglalásaik arról tanúskodnak, hogy a holnap megnyíló ülésszakon az eddigieknél még hangzatosabb szólamokkal próbálják majd bizonygatni az észak-atlanti szövetség „védelmi célkitűzéseit...“ „Márpedig ma, a NATO tízéves fennállása után csak azok az emberek tekinthetik ezt védelmi és nem agresszív szervezetnek, akik elvesztették valóságérzéküket és nem óhajtják figyelembe venni a tényeket. A NATO tízévi tevékenysége, e szervezet akciói minden nyilatkozatnál világosabban bebizonyították az északatlanti szövetség külpolitikai irányvonalának agresszív lényegét“ — állapítja meg a való helyzetet a szovjet kormánynak a washingtoni ülésszakkal kapcsolatban közzétett nyilatkozatai, tíz esztendővel ezelőtt — még azokban a hónapokban, amikor ennek a szervezetnek az összetákolása megkezdődött — a Szovjetunió kormánya világosan rámutatott a paktum céljára: az USA és Nagy-Britannia kormányai így szeretnének kibújni a Szovjetunióval való együttműködési kötelezettségeik alól, amelyet a nemzetközi biztonság megóvása érdekében az ENSZ alapokmányában és más nemzetközi egyezményekben vállaltak. A Szovjetunió a béke és a biztonság megóvása érdekében, következetes békepolitikája szellemében ajánlotta a nyugati hatalmaknak, hogy ne alakítsanak más államokkal szembenálló szűk katonai csoportosulásokat, hanem a felmerülő kérdéseket együttes erőfeszítéssel rendezzék. A NATO kezdeményezői azonban nem akarták ezt az utat követni — mutat rá a szovjet kormány nyilatkozata. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy az amerikai kormánykörök akkoriban úgy vélték, ők az atomfegyver egyedüli birtokosai és erre támaszkodva, kényük-kedvük szerint megszabhatják a háború utáni kérdések rendezésének feltételeit. A NATO egész tevékenysége arra irányult, hogy a Szovjetuniót és a szocialista tábor többi országát körülkerítse katonai támaszpontokkal. A tagállamokban lázas fegyverkezési hajsza bontakozott ki, az USA propagandistái pedig próbálták telekürtölni a világot, hogy a Szovjetuniót csakis az „erőpolitikával“ kényszeríthetik „engedményekre" .. . A NATO gazdasági szakértői pontosan kiszámították, hogy a paktum évtizedes fennállása alatt több mint 500 milliárd dollárt költött katonai kiadásokra. Ezek a kiadások pedig évről évre növekednek. Közismert, hogy ennek a katonai gépezetnek a fenntartása milyen hatalmas súllyal nehezedik a nyugati országok dolgozóinak vállára. A fegyverkezési hajsza, a hidegháborús légkör azonban milliárdos profitokat biztosít a monopolistáknak. 1949-ben például — az USA Kereskedelemügyi Minisztériumának becslése szerint — az amerikai konszernek bruttó profitja 26,2 milliárd dollár volt. Az észak-atlanti szövetség létrehozása és a koreai USA-agresszió után 1951- ben az évi bruttó profit 41,2 milliárd dollárra szökött fel. 1957-ben pedig ez a szám elérte a 43,9 milliárd dollárt . , , Az amerikai kormánykörök abból indultak ki, hogy a más államok területén létesített katonai támaszpontjaik révén a NATO bármilyen katonai kalandját azok a népek sínylik meg, amelyeknek országában amerikai támaszpontokat építettek. A NATO kezdeményezőinek azonban már az első években meg kellett volna érteniük számításuk alaptalanságát, amikor nyilvánvaló lett, hogy az USA nem egyedüli birtokosa az atomfegyvernek — állapítja meg a szovjet kormánynyilatkozat. Az USA vezető körei azonban azzal kezdték vigasztalni magukat, hogy továbbra is előnyös helyzetben maradnak, mivel a Szovjetunió — szerintük — nem rendelkezik hatékony eszközökkel az atom- és hidrogénbomba eljuttatására az amerikai földrészig. Ám a szovjet tudomány és technika vívmányai áthúzták ezeket a számításokat is! A paktum vezető köreinek egész gyakorlati tevékenysége arra irányult, hogy megakadályozza a nemzetközi feszültség enyhülését, az államok közötti kapcsolatok megjavítását. A tagállamok elutasították a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak a béke megszilárdítására és az államok közötti bizalom kialakítására tett összes javaslatait. A NATO vezető hatalmainak az a célja, hogy biztosítsák befolyásukat az egész kapitalista világban és mindenféle lehetőséget teremtsenek a szocialista országok elleni agresszív akciókra, továbbá a nemzeti függetlenségi mozgalmak elfojtására. Beszéljenek a tények: Az USA az amerikai kontinenstől sok ezer kilométer távolságra fekvő államok területén létesített atom- és rakétafegyver támaszpontokat. A NATO szervezői bevonták ebbe a tömbbe Nyugat-Németországot és hozzáláttak a nyugat-német hadsereg felszereléséhez atom- és hidrogénfegyverekkel. Revansvágyó hitlerista tábornokokat és tiszteket neveztek ki a NATO és a nyugat-német hadsereg élére. Nagy-Britannia és Franciaország, a NATO két tagállama az amerikai kormánykörök támogatásával agressziót követett el Egyiptom ellen. 1958-ban az USA és Nagy-Britannia fegyverrel próbálta fenntartani régi gyarmati pozícióit és elfojtani az iraki forradalmat. Ebből a célból küldték csapataikat Libanonba és Jordániába s a csapatok és katonai felszerelések szállítására a Nyugat- Németországban, Olaszországban és Törökországban levő NATO-támaszpontokat használták fel. A paktumban részvevő államok gyarmataik fenntartása céljából arra törekednek, hogy ezt a katonai szövetséget a terebélyesedő nemzeti felszabadító mozgalom elfojtására használják fel. A sokat vitatott ciprusi kérdést lényegében úgy „oldották meg“, hogy NATO-támaszponttá változtatják a szigetet . . . így festenek a valóságban az északatlanti szövetség „védelmi célkitűzései“ ! .. . „Mindezen esetekben csupán az mentette meg a világot a súlyos katasztrófától, hogy a Szovjetunió és a többi békeszerető állam erélyesen fellépett , hogy az ENSZ elítélte ezeket az agresszív akciókat“ — állapítja meg a szovjet kormánynyilatkozat, majd felteszi a kérdést: Mit lehetne tenni a közeljövőben, hogy gyökeres fordulat álljon be a nemzetközi helyzet alakulásában, az államok közötti baráti kapcsolatok megerősítése és a bizalom megteremtése érdekében? A szovjet kormány felújítja nyilatkozatában azt a javaslatát, hogy a NATO és a varsói szerződés szervezete kössön megnemtámadási szerződést, felhívja a NATO tagállamok kormányait, egyezzenek meg a közép-európai atom-, hidrogén- és rakétafegyver-mentes övezetre vonatkozó lengyel javaslat megvalósításában ; indítványozza, hogy egyezzenek meg a Németország és más államok területén állomásozó idegen csapatok létszámának csökkentésében; ajánlja, hogy haladéktalanul egyezzenek meg az atom- és hidrogénfegyverkísérletek végérvényes megszüntetésében. „A szovjet kormány véleménye szerint a jelen pillanat leglényegesebb és legsürgősebb feladata a német békeszerződés előkészítése és megkötése“ — szögezi le a nyilatkozat. A német békeszerződés megkötése kizárná annak a lehetőségét, hogy a német militarizmust felhasználják valamely más állam ellen és a két német államot hozzásegítené az ország békés és demokratikus egyesítéséhez. Berlin kérdésében ismételten megállapítja a nyilatkozat: e probléma megoldásának legreálisabb útja, hogy Nyugat-Berlinnek megadják a demilitarizált szabadváros statútumát. Nem lehet többé halogatni azoknak az intézkedéseknek a meghozatalát, amelyek véget vetnének a fegyverkezési hajszának és a hidegháborúnak, vagy legalábbis lehetővé tennék az első lépéseket ebben az irányban — állapítja meg a NATO-tanács washingtoni ülésszaka küszöbén közzétett és a világ haladó közvéleményében nagy visszhangot keltő szovjet kormánynyilatkozat. Le kell mondani a hidegháború politikájáról, szilárdan rá kell térni a békés egymás mellett élés, az államok együttműködésének útjára. Ez az út, amelyet a szovjet kormány javasolt és javasol , ezen az úton akarnak járni a NATO-országok egyszerű polgárai is, akik egyre erőteljesebben szállnak szembe az észak-atlanti szövetség agresszív célkitűzéseivel. Bizonyos NATO-vezetők szeretnének minél fényesebb ünnepi külsőségeket biztosítani a tízéves évfordulón rendezett ülésszaknak. A NATO-országok népei, az egész békeszerető emberiség azonban nem az ünnepi külsőségekre kiváncsi. Joggal követeli, hogy az észak-atlanti szövetség vezetői mondjanak le esztelen, a népek békéjét és biztonságát veszélyeztető politikájukról 1 — 6 — LAKATOS ANDRÁS ELŐRE HAITI KÖZTÁRSASÁG észak-nyugati partvidékén fekvő Jean Rabél, Baie de Henne és Anse Rouge kerületekben éhínség pusztít, mintegy 45.000 ember éhezik. Egy helyszíni vizsgálat során megállapították, hogy a fenti vidékeken eddig 200 ember halt éhen. (Agerpres) AZ EURÓPAI szén- és acélközösség illetékes szervei bejelentették, hogy február végéig 26 606.000 tonnára emelkedtek az eladatlan szénkészletek, a tavaly februári 9.856.000 tonnával szemben. Ez év januárjában és februárjában a széntermelést 1.781 000 tonnával csökkentették. Dél-Belgiumban 112 szénbányából 85-öt, Északkelet Belgiumban 7-ből 6-ot, a Ruhrvidéken pedig 135-ből 114-et teljesen leállítottak. Az ENSZ európai gazdasági bizottságához küldött hivatalos jelentés szerint a „közösség“ 1959 második negyedében tovább csökkenti a széntermelést. (Reuter) PAULING professzor, az ismert amerikai fizikus, egyik nyilatkozatában újból felhívja a közvélemény figyelmét a nukleáris fegyverkísérletek folytán előálló növekvő veszélyre. Pauling kijelentette, igen sajnálatos, hogy az Amerikai Egyesült Államok felelős tényezői nem sokat törődnek ennek a borzalmas veszélynek a kérdésével. (Agerpres) A VILÁGIFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ amerikai előkészítő bizottsága bejelentette, hogy a bécsi Világifjúsági Találkozón mintegy 400 amerikai ifjú vesz részt. Az amerikai ifjak művészi és kulturális műsorokat fognak előadni, részt vesznek továbbá a kosárlabda, atlétikai, úszó és sakk-versenyeken is. A The Worker című hetilap szerint az USA külügyminisztériuma minden erejével azon van, hogy az amerikai ifjak ne képviseltessék magukat hivatalosan a fesztiválon. (Agerpres) AZ OLASZ gazdasági élet számos ágában fokozódik a dolgozók bérmozgalma. A vasúti és a postai alkalmazottak szakszervezetei bejelentették, hogy a hatóságok huzavona-politikája miatt országos viszonylatban hosszúlejáratú sztrájkba kezdenek. Ezzel egyidejűleg újabb és újabb sztrájkokról érkezik hír egész Olaszországból. A toscanai és a grossetoi munkások rokonszenv-sztrájkba kezdtek a ribollai bányászok mozgalmának támogatására. Mint ismeretes, válaszul az igazgatóság sérelmes intézkedéseire, a ribollai munkások elfoglalták a bányákat és sztrájkba léptek (Agerpres) A PÁRIZSI Aurore című újság szerint az utóbbi napok folyamán a francia csapatok 71 algériai hazafit öltek meg, 14-et pedig fogságba ejtettek. A március 28-i harcokban életüket vesztették Ambrouche és Li-Hauez ezredesek, ismert algériai politikai-katonai vezetők. A franciák veszteségeiről csak annyit közöl a sajtó, hogy elesett Maret ezredes, az el-miliai katonai körzet parancsnoka. (Agerpres) BAGDADBAN március 3-án megalakult az iraki-kínai baráti egyesület. Az egyesület tagjai nyilatkozatot tettek közzé, amely hangsúlyozza: a Kasszem tábornok vezetése alatt álló iraki kormány lehetővé tette a nép számára, hogy szoros baráti és testvéri kapcsolatokat létesítsen a szocialista tábor országaival. (Agerpres). NIZZÁBAN MEGKEZDŐDÖTT az Interparlamentáris Unió tavaszi ülésszaka. Március 30-án ülést tartott az Unió végrehajtó bizottsága. Az ülésen pénzügyi és adminisztratív kérdésekről tárgyaltak. Április 4-én és 5-én az Interparlamentáris Unió Tanácsa ülésezik. A HARMADIK szovjet mesterséges hold április 1-én reggel 6 óráig 4.468-szor kerülte meg a Földet. IH nm///| SHJJÚBÚL | A halálgyárosok átkos befolyása az amerikai politikára A Nation című amerikai folyóirat legutóbbi számának több cikke azt fejtegeti, hogy az USA gazdasági élete a fegyverkezési hajszától függ. A többi között figyelmet érdemel Paul Barannak, a stanfordi egyetem tanársegédjének „Választanunk kell“ című cikke. Baran kimutatja, hogy az Egyesült Államok gazdasága nagy mértékben függ az évi 50 milliárd dollárt elnyerő katonai programtól. A cikkíró véleménye szerint az óriási katonai kiadások megszüntetése lehetővé tenné a lakosságra nehezedő adóterhek csökkentését és azt, hogy az így felszabaduló pénzalapokat népjóléti célokra fordítsák. A cikk rámutat arra, hogy az Egyesült Államokban sürgősen meg kellene valósítani egy átfogó programot, amely felkarolná az egészségvédelmet, a nyersanyagforrások feltárását, a gyermekgondozást, iskolák és lakások építését. Az ilyen intézkedések sokkal inkább elősegítenék az Egyesült Államok és egyben az egész világ biztonságát és fejlődését, mint a katonai kiadások. Az ilyen tervekkel azonban szembehelyezkednek a befolyásos csoportok, amelyek megakadályozzák a népjóléti program valóraváltását. A repülőgépek, távirányítású lövedékek és más fegyverfajták gyártásában érdekelt trösztök hatalmas tömböt alkotnak, amelyeknek léte a fegyverkezési programtól függ. Sajnos — írja Paul Baran —, a halálgyárosok és támogatóik befolyása sokkal nagyobb, mint azoké az amerikaiaké, akik a népjóléti intézkedések bevezetését szorgalmazzák... A nemzetközi feszültség tényleges enyhítését és a reális leszerelési program megvalósítását azok ellenzik oly hevesen, akik hasznot húznak a fegyverkezési hajsza folytatásából. Ebből következik: azoknak, akik továbbra is ragaszkodnak az Egyesült Államok Kínával kapcsolatos eddigi álláspontjához, akik mindenkor hajlandók a háború küszöbére sodorni Amerikát a Közel-Keleten, vagy Németországban— nem érdekük a béke, nem hívei a békés egymásmellett élésnek... Nem lehet addig béke, megesik nem is haladhatunk ereményesen a béke keresésének útján, amíg az atom- és hidrogénbombával való fenyegetőzést a diplomácia legjobb eszközének tekintik. A béke és a jólét programja Amerikában teljes mértékben attól függ, hogy sikerül-e félreállítani azokat, akiknek legfőbb érdeke a háború előkészítéséhez fűződik — hangsúlyozza Paul Baron. —épp-kétezer nyugatnémet fiatal vett részt az össznémet munkásifjúság erfurti kongresszusán ERFURT (Agerpres). — Az össznémet munkásifjúság II. kongresszusán a Német Demokratikus Köztársaságból 500, Nyugat-Németországból a különböző szervezetek képviseletében 2000 küldött vett részt. Jelen voltak a kongresszuson Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Franciaország és Ausztria ifjúsági képviselői is. Az össznémet munkásifjúság állandó bizottságának nevében előterjesztett beszámoló síkraszállt a német kérdés rendezésére vonatkozó szovjet javaslatok mellett. A kongresszus befejezése után nagygyűlés volt Erfurtban, amelyen többezer dolgozó vett részt. Északrajna- Westfália küldötte az egybegyűltek viharos tapsa közepette kijelentette: ,,A nyugatnémet militarizmus a német nép legfőbb ellensége. Éppen ezért amellett vagyunk, hogy meg kell kötni a német békeszerződést, elszántan küzdünk az atomfegyverkezés ellen, követeljük a hidegháború megszüntetését“ A záróülésen felszólalt a francia és a lengyel ifjúság küldötte, hazájuk ifjúsági szervezetei nevében testvéri üdvözletüket tolmácsolták a német dolgozó ifjúságnak. -0 00- „Szégyenletes, veszélyes, öngyilkos politika!“ — mondotta az USA és Anglia politikájáról a londoni Trafalgar téren tartott békegyűlés szónoka LONDON (Agerpres). — Az Aldermaston a londoni békemenet megérkezése alkalmából az angol főváros híres központi terén, a Trafalgar téren tömeggyűlés volt, amelyen mintegy 15 ezer ember vett részt. A menetben — mint ismeretes — az angol békeharcosokon kívül részt vettek Franciaországból, az Amerikai Egyesült Államokból, Mexikóból, Nyugat-Németországból, Svédországból, Svájcból, Norvégiából, Ausztráliából, Chiléből és számos más országból érkezett küldöttek A Trafalgar-téri nagygyűlésen felszólalt Donald Lopez, az ismert pacifista lelkész. „Először is az oroszokhoz szeretnék szőni — mondotta a szónok. — Mi nem tekintjük önöket ellenségeinknek és nagyrabecsüljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket N. Sz. Hruscsov az utóbbi időben tett a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Aztán volna egy-két szavam az amerikaiakhoz is. A leghatározottabban kijelentjük: nem akarjuk, hogy Anglia megszállott ország legyen. Az USA és Anglia politikája szégyenletes, veszélyes, öngyilkos politika.“ A tüntetésen részvevő tömeg megbízásából a „nukleáris leszerelésért küzdő mozgalom“ tagjainak egy csoportja Jacquette Hawkesszel, Priestley angol író feleségével az élen március 30-án felkereste az angol miniszterelnöki kabinetet s otthagyta a miniszterelnök részére a nukleáris leszerelés chartáját. Ez az okmány felhívja az angol kormányt, mondjon le az atomfegyverkísérletekről, az atomfegyverek gyártásáról és használatáról. ________ Dzsamila Buhired éhségsztrájkba kezdett PÁRIZS. (Agerpres.) — TASZSZ. Mint a Le Monde jelenti, Dzsamila Buhired, akit a francia hatóságok az egyik algériai börtönben fogva tartanak, március 21-én éhségsztrájkot kezdett, tiltakozásul a vele szemben alkalmazott embertelen bánásmód ellen.