Előre, 1959. április (13. évfolyam, 3554-3579. szám)

1959-04-01 / 3554. szám

1959. április 1., szerda A Szovjetunió javaslatai világosak és konkrétek, mert őszinte és becsületes szándékon alapulnak A NATO ügyében kiadott szovjet kormány­nyilatkozat visszhangja Az egész nemzetközi közvélemény nagy érdeklődéssel fogadta a szovjet korm­ny nyilatkozatát a NATO-tanács küszöbön álló washingtoni üléssza­kával kapcsolatban. Az összes lapok részletesen ismertetik a szovjet béke­­politikának ezt az újabb nagy jelentőségű dokumentumát. A l‘Humanité kommentárja a NATO ülésszakkal kapcsolatos szovjet kor­mánynyilatkozaton kívül foglalkozik a de Gaulle sajtóértekezletére vonatko­zó TASZSZ közleménnyel is. A lap egyebek között a következőket írja: A Szovjetunió erősebb, mint vala­ha és ugyanakkor hajlandó min­den erejét a béke szolgálatába ál­lítani. A la Humanité hangsúlyoz­za, hogy a szovjet emberek bíz­nak a francia népben. A Combat továbbra is a hidegháború álláspontjára helyezkedik és hangoz­tatja, hogy meg kell erősíteni a nyu­gati hatalmak „egységét“ a Szovjet­unióval való tárgyalások előtt. Ezzel kapcsolatban a lap kifejezi elégedet­lenségét a NATO-ban uralkodó han­gulat miatt és rámutat arra, hogy e katonai tömböt politikai és gazdasági jellegű ellentétek marcangolják. AZ ESEMÉNYEK A MEGEGYEZÉS IRÁNYÁBA FEJLŐDNEK Néhány angol jobboldali lap állás­pontját az jellemzi, hogy szeretnék csökkenteni a szovjet kormánynyilat­kozat jelentőségét, így például Quy idén, a Daily Sketch diplomáciai meg­figyelője csupán abban látja az újabb szovjet javaslatok jelentőségét, hogy azok a nyugati hatalmak külügymi­nisztereinek küszöbön álló washingto­ni tanácskozása előtt hangzottak el. Mégis, diplomáciai körök véleményére hivatkozva, Guy idén azt írja, hogy az események az európai atom­mentes övezet tekintetében való megeg­yezés irányába fejlődnek, s úgy látszik, hogy Berlin és Né­metország jövője tekintetében, va­lamint az európai ellentétek ügyé­ben is lehetőség van a megegye­zésre. Az Athenaiki című athéni lap első oldalon ismerteti a szovjet kormány nyilatkozatát és hangsúlyozza, hogy az európai atommentes övezet létesí­tésére vonatkozó szovjet terv nagy visszhangra talál a görögországi po­litikai körökben. A görög sajtó többségének vélemé­nye szerint a szovjet javaslatok tár­gyalási alapul szolgálhatnak a vi­lágbéke megszilárdítását előmozdító egyezmény megkötésére. A Szovjetunió javaslatait kommen­tálva a római Unita leszögezi: e ja­vaslatok újból azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió valóban a nemzetközi feszültség enyhítésére törekszik CSELSZÖVÉSRE ÉS CSALÁSRA ÉPÜLT „SZENTSZÖVETSÉG“.,, A NATO megalapításának 10. évfor­dulójával kapcsolatban az Unita egy­ben rámutat arra, hogy a Nyugat-Eu­­rópa hivatalos vezetői tévedtek, ami­kor azt hitték, hogy figyelmen kívül hagyhatják a valóságot, azt a való­ságot, amit a szocialista államok, a kommunista mozgalom, a gyarmati népek felszabadító mozgalma jelent. .. A cselszövésekre és csalásra épült NATO cégére alatt „szent szövetség“ jött létre. Erre alapozták uralmukat a monopoltőke legagresz­­szívebb csoportjai. Számításuk azon­ban csődöt mondott, az atlanti paktum válságba került — szögezi le az Unita A milánói Giorno burzsoá­ lap gú­nyos hangon kommentálja Tupini olasz tárcanélküli miniszter nyilatko­­zatát, aki azt állította, hogy a nyugati hatalmak szolidaritása ma sokkal ői­sebb, mint valaha volt. Ez a nyilat­kozat azon a feltételezésen alapszik, hogy mindenki tudatlan. A lap végül hangoztatja : minden erőnket latba kell vetnünk a béke ügye érdekében „A JÓZAN ÉSZNEK DIADALMASKODNIA KELL“ című szerkesztőségi cikkében a Rabot­­nyicseszko Delo című szófiai lap a következőket írja: „A Szovjetunió ja­vaslatai világosak és konkrétek, ami abból fakad, hogy a Szovjetuniónak őszinték és becsületesek a szándékai. A Szovjetunió javaslatainak egyetlen célja a béke megőrzése és megszilár­dítása. Ezért az összes békeszerető népek — köztük a bolgár nép — min­denben helyesli e javaslatokat és síkra száll azért, hogy elfogadják őket.­A Zemedelszko Zname című bolgár újság szintén szerkesztőségi cikkben méltatja a Szovjetunió javaslatait, s rámutat arra, hogy e javaslatok ismét a Varsói Szerződés védelmi jellegét bizonyítják. A szocialista országok nagyszerű feladatok végrehajtásán munkálkodnak. Ezek az országok békés gazdasági verseny keretében akarják bebizonyítani a szocialista ál­lamrend felsőbbrendűségét a kapita­lizmussal szemben. A Lengyel Népköztársaságban — mi­nt általában az összes szocialista or­szágokban — nagy súlyt helyeznek az atomenergia békés felhasználását szolgáló kutatásokra. Képünkön: Biewodnicszanszky professzor kipróbálja a broniwicei atomkutató intézetben nemrég üzembe helyezett új ciklotront “OOO­A szovjet kormány jegyzéke a Német Demokratikus Köztársaság kormányához MOSZKVA (Agerpres). A TASZSZ jelenti: Andrej Gromiko, a Szovjetunió kü­lügyminisztere március 30-án fogadta a Német Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetét és átnyújtotta neki a szovjet kormány jegyzékét a külügyminiszteri értekezlettel és a csúcsértekezlettel kapcsolatban. A szovjet kormány megelégedéssel állapítja meg, hogy a Német DK kor­mánya a német békeszerződés mielőbbi megkötése és a nyugat-berlini megszál­lási rendszer felszámolása mellett foglal állást. A szovjet kormány tudomásul veszi, hogy a Német DK kormánya részt óhajt venni a kormányfők és a külügy­miniszterek értekezletén, amikor sor kerül a német békeszerződés és Nyu­­gat-Berlin kérdésének megvizsgálására. Bonn nem mond le a polémiáról és ferdítésről. Andrej Gromiko március 31-én fo­gadta a Német Szövetségi Köztársa­ság moszkvai ideiglenes ügyvivőjét és átnyújtotta neki a szovjet kormánynak ugyanebben a kérdésben a Német SZK kormányához intézett jegyzékét. A szovjet kormány jegyzékében le­szögezi : a Német SZK kormánya ama befejezett tény elé állítva, hogy a nagy­hatalmak hajlandók tárgyalásokat kez­deni az időszerű nemzetközi kérdések­ben, „nem mondott le e tárgyalások küszöbén arról, hogy megpróbálja hasztalan polémiával és tartalmatlan szemrehányásokkal eleve megterhelni a tárgyalásokat.“ A szovjet kormány nem hunyhat szemet afölött sem, hogy a Német SZK kormánya március 26-i jegyzékében elferdítve­­állítja be a né­met kérdésben és Berlin kérdésében elfoglalt szovjet álláspontot. Megkezdődtek a nyugati államok külügyminisztereinek tanácskozásai Adenauer agressziós „programmal“ akarja biztosítani az „egységes irányvonalat“ WASHINGTON (Agerpres). Már­cius 31-én délután Washingtonban megkezdődött Llewyn Lloyd angol, és Couve de Murville francia külügy­miniszter és Herter, amerikai külügy­miniszterhelyettes megbeszélése. A második napon, szerdán a tanácsko­záson részt vesz Brentano nyugatné­met külügyminiszter is. A sajtótudósítók jelentése szerint a nyugati külügyminiszterek washing­toni megbeszéléseinek célja kidolgoz­ni a pontos nyugati álláspontot a május 11-én kezdődő külügyminiszteri értekezletre. A France Presse vélemé­nye szerint elsősorban abban igyekez­nek majd egybehangolni Nyugat ál­láspontját, hogy milyen feltételek mellett vesznek majd részt a külügy­miniszteri értekezlet után sorra kerü­lő csúcsértekezleten. Mint ismeretes, e tekintetben a nyugati hatalmaknak eltérő az álláspontja. Angliának ke­vesebb feltétele és fenntartása van mint a többi nyugati hatalomnak. A France Presse szerint azonban ebben a kérdésben könnyebben meg fognak tudni egyezni, mint abban, hogy milyen javaslatokkal jelentkez­zenek a Nyugat—Kelet közötti tár­gyalásokra. Az ADN hírügynökség bonni távirata szerint Adenauer kan­cellár Scherpenberg államtitkárt bízta meg, hogy terjessze elő Washington­ban a bonni kormány „programját“ a Szovjetunióval való tárgyalásokra Ez az úgynevezett program első­sorban számos ultimátumszerű köve­telést tartalmaz, mégpedig, hogy uta­sítsanak el a berlini helyzet normali­zálására irányuló bármilyen javasla­tot ; határozottan utasítsák el a né­met államszövetség megteremtésének eszméjét, Németország semlegesíté­sét, vagy a fegyveres erők és fegy­verzetek korlátozott övezetének létre­hozását, valamint a nyugat-németor­szági amerikai megszálló csapatok kivonására vonatkozó javaslatot. Ade­nauer azzal „érvel“ agressziós prog­ramja mellett, hogy ennek alapján „biztosítani lehetne az egységes vo­nalat, amely jelenleg hiányzik a nyugati hatalmak között" A France Presse hírügynökség sze­rint „az angolok az európai fegyver­kezések „befagyasztására“ irányuló tervezettel jelentkeznek Washington­ban, aminek közvetlen hatása a Bun­deswehr atomfelfegyverzésének el­halasztása lenne.­ Mint ismeretes, ez az angol tervezet a nyugat-német hi­vatalos körök ellenállásába ütközött, úgyszintén elutasította azt a francia kormány is. Ezekben a napokban, amikor nagy előkészületek történnek a Kelet és a Nyugat közötti értekezletre, egy do­log határozottan állítható : bármeny­nyi kardcsörtető és uszító nyilatko­zat hangzik is el Nyugaton, bár­mennyi fenntartással állnak élő­­ a nyugati országokban, akárcsak szerte a világon óriási áramlat alakult ki a feszültség enyhítése érdekében. Jel­lemző az a tény, hogy olyan ízzig-vé­­rig reakciós amerikai újságíró, mint Margueritte Higgins, a New York Herald Tribune című lapban írt cik­kében megállapítja, hogy az ameri­kai vezetők félnek a közvélemény nyomásától, mert ez a közvélemény azt követeli tőlük, hogy a Kelet és Nyugat közötti tárgyalásokon pozitív, gyors és méltányos eredményekre tö­rekedjenek. ­ovo-Elhunyt Krzsizsanovszkij akadémikus, az SZKP egyik legrégibb tagja MOSZKVA (Agerpres). — TASZSZ: Március 31-én 87 éves korában el­hunyt Gleb Krzsizsanovszkij akadé­mikus, a Szovjetunió Kommunista Pártjának egyik legrégibb tagja (1893 tól), a kiváló energetikai szakember. Krzsizsanovszkij egyik alapítója volt a „Harci Szövetség a munkásosztály felszabadítására“ nevű munkásszerve­zetnek, amelyet Lenin teremtett meg. 1895-ben Krzsizsanovszkijt letartóztat­ják, majd 1897-ben 3 évre Kelet-Szibé­­riába száműzik. Visszatérése után te­vékenyen részt vett az 1905—1907. évi forradalmi eseményekben. Az Októberi Forradalom után Gleb Krzsizsanovszkij a moszkvai energetikai bázis helyreállításán és fejlesztésén munkálkodott. 1920-ban Lenin megbí­zásából a Goel­o-t, Oroszország villa­mosítási állami bizottságát vezette. Gleb Krzsizsanovszkij számos tudo­mányos munkát írt, hosszú éveken át tagja volt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, képvi­selője volt a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének. Élete utolsó napjaiig ve­zette a Tudományos Akadémia Energe­tikai Intézetét. Krzsizsanovszkij aka­démikust többször is kitüntették Le­­nin-renddel és a Szovjetunió más ma­gas érdemrendjeivel. 85 éves korában a „Szocialista Munka Hőse“ lett. A NATO ülésszaka küszöbén Nem lehet ünnepi játék mögé rejteni az agresszív terveket Holnap kezdődik meg Washington­ban az észak-atlanti szövetség taná­csának ülésszaka, amelyet a NATO léte­sítésének 10. évfordulója alkalmából hívtak össze. Bizonyos amerikai körök szeretnének ennek az eseménynek megfelelő ünnepélyes külsőséget bizto­sítani. Az előkészületek hetek óta foly­nak és az USA elnöke már február 26-i nyilatkozatában hangoztatta, hogy szeretné, ha az illetékes szervek támo­gatnának minden olyan kezdeménye­zést, amely kiemelné ennek az ese­ménynek az ünnepélyességét. A NATO tagállamok számos más ve­zetője is nyilatkozott az utóbbi időben és állásfoglalásaik arról tanúskodnak, hogy a holnap megnyíló ülésszakon az eddigieknél még hangzatosabb szóla­mokkal próbálják majd bizonygatni az észak-atlanti szövetség „védelmi célki­tűzéseit...“ „Márpedig ma, a NATO tízéves fennállása után csak azok az emberek tekinthetik ezt védelmi és nem agresszív szervezetnek, akik el­vesztették valóságérzéküket és nem óhajtják figyelembe venni a tényeket. A NATO tízévi tevékenysége, e szerve­zet akciói minden nyilatkozatnál vi­lágosabban bebizonyították az észak­atlanti szövetség külpolitikai irányvo­nalának agresszív lényegét“ — álla­pítja meg a való helyzetet a szovjet kormánynak a washingtoni ülésszakkal kapcsolatban közzétett nyilatkozata­i, tíz esztendővel ezelőtt — még azokban a hónapokban, amikor ennek a szervezetnek az összetákolása meg­kezdődött — a Szovjetunió kormánya világosan rámutatott a paktum céljára: az USA és Nagy-Britannia kormányai így szeretnének kibújni a Szovjetunió­val való együttműködési kötelezettsé­geik alól, amelyet a nemzetközi biz­tonság megóvása érdekében az ENSZ alapokmányában és más nemzetközi egyezményekben vállaltak. A Szovjet­unió a béke és a biztonság megóvása érdekében, következetes békepolitikája szellemében ajánlotta a nyugati hatal­maknak, hogy ne alakítsanak más álla­mokkal szembenálló szűk katonai cso­portosulásokat, hanem a felmerülő kér­déseket együttes erőfeszítéssel rendez­zék. A NATO kezdeményezői azon­­ban nem akarták ezt az utat követni — mutat rá a szovjet kormány nyilat­kozata. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy az amerikai kormánykö­rök akkoriban úgy vélték, ők az atom­fegyver egyedüli birtokosai és erre tá­maszkodva, kényük-kedvük szerint megszabhatják a háború utáni kérdé­sek rendezésének feltételeit. A NATO egész tevékenysége arra irányult, hogy a Szovjetuniót és a szocialista tábor többi országát körülkerítse katonai tá­maszpontokkal. A tagállamokban lázas fegyverkezési hajsza bontakozott ki, az USA propagandistái pedig pró­bálták telekürtölni a világot, hogy a Szovjetuniót csakis az „erőpolitikával“ kényszeríthetik „engedményekre" .. . A NATO gazdasági szakértői pontosan kiszámították, hogy a paktum évtize­des fennállása alatt több mint 500 mil­liárd dollárt költött katonai kiadások­ra. Ezek a kiadások pedig évről évre növekednek. Közismert, hogy ennek a katonai gépezetnek a fenntartása mi­lyen hatalmas súllyal nehezedik a nyu­gati országok dolgozóinak vállára. A fegyverkezési hajsza, a hideghá­borús légkör azonban milliárdos pro­fitokat biztosít a monopolistáknak. 1949-ben például — az USA Kereske­delemügyi Minisztériumának becslése szerint — az amerikai konszernek brut­tó profitja 26,2 milliárd dollár volt. Az észak-atlanti szövetség létrehozása és a koreai USA-agresszió után 1951- ben az évi bruttó profit 41,2 milliárd dollárra szökött fel. 1957-ben pedig ez a szám elérte a 43,9 milliárd dol­lárt­ . , , Az amerikai kormánykörök abból indultak ki, hogy a más államok te­rületén létesített katonai támaszpont­jaik révén a NATO bármilyen katonai kalandját azok a népek sínylik meg, amelyeknek országában amerikai tá­maszpontokat építettek. A NATO kez­deményezőinek azonban már az első években meg kellett volna érteniük számításuk alaptalanságát, amikor nyil­vánvaló lett, hogy az USA nem egye­düli birtokosa az atomfegyvernek — állapítja meg a szovjet kormánynyilat­kozat. Az USA vezető körei azonban azzal kezdték vigasztalni magukat, hogy továbbra is előnyös helyzetben maradnak, mivel a Szovjetunió — sze­rintük — nem rendelkezik hatékony eszközökkel az atom- és hidrogénbom­ba eljuttatására az amerikai földrészig. Ám a szovjet tudomány és technika vívmányai áthúzták ezeket a számításo­kat is! A paktum vezető köreinek egész gyakorlati tevékenysége arra irányult, hogy megakadályozza a nemzetközi fe­szültség enyhülését, az államok közötti kapcsolatok megjavítását. A tagállamok elutasították a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak a béke megszilárdítására és az államok közötti bizalom kialakítására tett összes javas­latait. A NATO vezető hatalmainak az a célja, hogy biztosítsák befolyásukat az egész kapitalista világban és min­denféle lehetőséget teremtsenek a szo­cialista országok elleni agresszív ak­ciókra, továbbá a nemzeti függetlenségi mozgalmak elfojtására. Beszéljenek a tények: Az USA az amerikai kontinenstől sok ezer kilométer távolságra fekvő ál­lamok területén létesített atom- és ra­kétafegyver támaszpontokat. A NATO szervezői bevonták ebbe a tömbbe Nyugat-Németországot és hozzáláttak a nyugat-német hadsereg felszereléséhez atom- és hidrogénfegyverekkel. Revans­­vágyó hitlerista tábornokokat és tisz­teket neveztek ki a NATO és a nyu­gat-német hadsereg élére. Nagy-Britan­nia és Franciaország, a NATO két tag­állama az amerikai kormánykörök tá­mogatásával agressziót követett el Egyiptom ellen. 1958-ban az USA és Nagy-Britannia fegyverrel próbálta fenn­tartani régi gyarmati pozícióit és el­fojtani az iraki forradalmat. Ebből a célból küldték csapataikat Libanonba és Jordániába s a csapatok és katonai felszerelések szállítására a Nyugat- Németországban, Olaszországban és Tö­rökországban levő NATO-támaszponto­­kat használták fel. A paktumban rész­vevő államok gyarmataik fenntartása céljából arra törekednek, hogy ezt a katonai szövetséget a terebélyesedő nemzeti felszabadító mozgalom elfoj­tására használják fel. A sokat vitatott ciprusi kérdést lényegében úgy „oldot­ták meg“, hogy NATO-támaszponttá változtatják a szigetet . . . így festenek a valóságban az észak­atlanti szövetség „védelmi célkitűzé­sei“ ! .. . „Mindezen esetekben csupán az mentette meg a világot a súlyos ka­tasztrófától, hogy a Szovjetunió és a többi békeszerető állam erélyesen fel­lépett , hogy az ENSZ elítélte ezeket az agresszív akciókat“ — állapítja meg a szovjet kormánynyilatkozat, majd felteszi a kérdést: Mit lehetne tenni a közeljövőben, hogy gyökeres fordulat álljon be a nemzetközi helyzet alaku­lásában, az államok közötti baráti kap­csolatok megerősítése és a bizalom megteremtése érdekében? A szovjet kormány felújítja nyilat­kozatában azt a javaslatát, hogy a NATO és a varsói szerződés szervezete kössön megnemtámadási szerződést, fel­hívja a NATO tagállamok kormányait, egyezzenek meg a közép-európai atom-, hidrogén- és rakétafegyver-mentes öve­zetre vonatkozó lengyel javaslat meg­valósításában ; indítványozza, hogy egyezzenek meg a Németország és más államok területén állomásozó idegen csapatok létszámának csökkentésében; ajánlja, hogy haladéktalanul egyezze­nek meg az atom- és hidrogénfegyver­kísérletek végérvényes megszüntetésé­ben. „A szovjet kormány véleménye sze­rint a jelen pillanat leglényegesebb és legsürgősebb feladata a német béke­szerződés előkészítése és megkötése“ — szögezi le a nyilatkozat. A német békeszerződés megkötése kizárná annak a lehetőségét, hogy a német militariz­­must felhasználják valamely más ál­lam ellen és a két német államot hoz­zásegítené az ország békés és demokra­tikus egyesítéséhez. Berlin kérdésében ismételten megállapítja a nyilatkozat: e probléma megoldásának legreálisabb útja, hogy Nyugat-Berlinnek megadják a demilitarizált szabadváros statútu­mát. Nem lehet többé halogatni azoknak az intézkedéseknek a meghozatalát, a­­melyek véget vetnének a fegyverkezési hajszának és a hidegháborúnak, vagy legalábbis lehetővé tennék az első lé­péseket ebben az irányban — állapítja meg a NATO-tanács washingtoni ülés­szaka küszöbén közzétett és a világ ha­ladó közvéleményében nagy visszhan­got keltő szovjet kormánynyilatkozat. Le kell mondani a hidegháború po­litikájáról, szilárdan rá kell térni a békés egymás mellett élés, az államok együttműködésének útjára. Ez az út, a­­melyet a szovjet kormány javasolt és javasol , ezen az úton akarnak járni a NATO-országok egyszerű polgárai is, akik egyre erőteljesebben szállnak szembe az észak-atlanti szövetség ag­resszív célkitűzéseivel. Bizonyos NATO-vezetők szeretnének minél fényesebb ünnepi külsőségeket biztosítani a tízéves évfordulón ren­dezett ülésszaknak. A NATO-országok népei, az egész békeszerető emberiség azonban nem az ünnepi külsőségekre kiváncsi. Joggal követeli, hogy az észak-atlanti szövetség vezetői mondja­nak le esztelen, a népek békéjét és biztonságát veszélyeztető­­ politikájuk­ról 1 — 6 — LAKATOS ANDRÁS ELŐRE HAITI KÖZTÁRSASÁG észak-nyugati partvidékén fekvő Jean Rabél, Baie de Henne és Anse Rouge kerületekben éhínség pusztít, mintegy 45.000 ember éhezik. Egy helyszíni vizsgálat során megállapították, hogy a fenti vidéke­ken eddig 200 ember halt éhen. (Ager­pres) AZ EURÓPAI szén- és acélközös­ség illetékes szervei bejelentették, hogy február végéig 26 606.000 tonná­ra emelkedtek az eladatlan szénkész­letek, a tavaly februári 9.856.000 ton­nával szemben. Ez év januárjában és februárjában a széntermelést 1.781­ 000 tonnával csökkentették. Dél-Belgium­­ban 112 szénbányából 85-öt, Észak­kelet Belgiumban 7-ből 6-ot, a Ruhr­­vidéken pedig 135-ből 114-et teljesen leállítottak. Az ENSZ európai gazda­sági bizottságához küldött hivatalos jelentés szerint a „közösség“ 1959 második negyedében tovább csökkenti a széntermelést. (Reuter) PAULING professzor, az ismert amerikai fizikus, egyik nyilatkozatá­ban újból felhívja a közvélemény fi­gyelmét a nukleáris fegyver­kísérletek folytán előálló növekvő veszélyre. Pauling kijelentette, igen sajnálatos, hogy az Amerikai Egyesült Államok felelős tényezői nem sokat törődnek ennek a borzalmas veszélynek a kér­désével. (Agerpres) A VILÁGIFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ amerikai előkészítő bizottsága beje­lentette, hogy a bécsi Világifjúsági Találkozón mintegy 400 amerikai ifjú vesz részt. Az amerikai ifjak művészi és kulturális műsorokat fognak előad­­ni, részt vesznek továbbá a kosárlab­da, atlétikai, úszó és sakk-versenye­ken is. A The Worker című hetilap szerint az USA külügyminisztériuma minden erejével azon van, hogy az amerikai ifjak ne képviseltessék ma­gukat hivatalosan a fesztiválon. (Agerpres) AZ OLASZ gazdasági élet számos ágában fokozódik a dolgozók bérmoz­­­galma. A vasúti és a postai alkal­mazottak szakszervezetei bejelentették, hogy a hatóságok huzavona-politikája miatt országos viszonylatban hosszú­­lejáratú sztrájkba kezdenek. Ezzel egyidejűleg újabb és újabb sztrájkok­ról érkezik hír egész Olaszországból. A toscanai és a grossetoi munkások rokonszenv-sztrájkba kezdtek a ribollai bányászok mozgalmának támogatásá­ra. Mint ismeretes, válaszul az igaz­gatóság sérelmes intézkedéseire, a ri­­bollai munkások elfoglalták a bányá­kat és sztrájkba léptek­ (Agerpres) A PÁRIZSI Aurore című újság sze­rint az utóbbi napok folyamán a fran­cia csapatok 71 algériai hazafit öltek meg, 14-et pedig fogságba ejtettek. A március 28-i harcokban életüket vesz­tették Ambrouche és Li-Hauez ezrede­sek, ismert algériai politikai-katonai vezetők. A franciák veszteségeiről csak annyit közöl a sajtó, hogy elesett Maret ezredes, az el-miliai katonai körzet parancsnoka. (Agerpres) BAGDADBAN március 3-án meg­alakult az iraki-kínai baráti egyesület. Az egyesület tagjai nyilatkozatot tettek közzé, amely hangsúlyozza: a Kasszem tábornok vezetése alatt álló iraki kor­mány lehetővé tette a nép számára, hogy szoros baráti és testvéri kapcsola­tokat létesítsen a szocialista tábor or­szágaival. (Agerpres). NIZZÁBAN MEGKEZDŐDÖTT az Interparlamentáris Unió tavaszi ülés­szaka. Március 30-án ülést tartott az Unió végrehajtó bizottsága. Az ülésen pénzügyi és adminisztratív kérdésekről tárgyaltak. Április 4-én és 5-én az In­terparlamentáris Unió Tanácsa ülése­zik. A HARMADIK szovjet mesterséges hold április 1-én reggel 6 óráig 4.468-szor kerülte meg a Földet. IH nm///| SHJJÚBÚL | A halálgyárosok átkos befolyása az amerikai politikára A Nation című amerikai folyóirat legutóbbi számának több cikke azt fej­tegeti, hogy az USA gazdasági élete a fegyverkezési hajszától függ. A többi között figyelmet érdemel Paul Barannak, a stanfordi egyetem tanársegédjé­nek „Választanunk kell“ című cikke. Baran kimutatja, hogy az Egyesült Államok gazdasága nagy mértékben függ az évi 50 milliárd dollárt elnyerő katonai programtól. A cikkíró véle­­m­énye szerint az óriási katonai kiadások megszüntetése lehetővé tenné a la­kosságra nehezedő adóterhek csökkentését és azt, hogy az így felszabaduló pénzalapokat népjóléti célokra fordítsák. A cikk rámutat arra, hogy az Egyesült Államokban sürgősen meg kellene valósítani egy átfogó programot, amely felkarolná az egészségvédelmet, a nyersanyagforrások feltárását, a gyermekgondozást, iskolák és lakások építé­sét. Az ilyen intézkedések sokkal inkább elősegítenék az Egyesült Államok és egyben az egész világ biztonságát és fejlődését, mint a katonai kiadások. Az ilyen tervekkel azonban szembehelyezkednek a befolyásos csoportok, amelyek megakadályozzák a népjóléti program valóraváltását­. A repülőgépek, távirányítású lövedékek és más fegyverfajták gyártásában érdekelt trösztök hatalmas tömböt alkotnak, amelyeknek léte a fegyverkezési programtól függ. Sajnos — írja Paul Baran —, a halálgyárosok és támogatóik befolyása sokkal nagyobb, mint azoké az amerikaiaké, akik a népjóléti intézkedések bevezetését szorgalmazzák... A nemzetközi feszültség tényleges enyhítését és a reális leszerelési program megvalósítását azok ellenzik oly hevesen, akik hasznot húznak a fegyverkezési hajsza folytatásából. Ebből következik: azoknak, akik továbbra is ragaszkod­nak az Egyesült Államok Kínával kapcsolatos eddigi álláspontjához, akik mindenkor hajlandók a háború küszöbére sodorni Amerikát a Közel-Keleten, vagy Németországban­­— nem érdekük a béke, nem hívei a békés egymás­mellett élésnek... Nem lehet addig béke, megesik nem is haladhatunk ere­ményesen a béke keresésének útján, amíg az atom- és hidrogén­bombával való fenyegetőzést a diplomácia legjobb eszközének tekintik. A béke és a jólét programja Amerikában teljes mértékben attól függ, hogy sikerül-e félreállítani azokat, akiknek legfőbb érdeke a háború előké­szítéséhez fűződik — hangsúlyozza Paul Baron. —épp-kétezer nyugatnémet fiatal vett részt az össznémet munkásifjúság erfurti kongresszusán ERFURT (Agerpres). — Az össznémet munkásifjúság II. kongresszusán a Német Demokratikus Köztársaságból 500, Nyugat-Németor­­szágból a különböző­ szervezetek kép­viseletében 2000 küldött vett részt. Je­len voltak a kongresszuson Lengyel­­ország, Csehszlovákia, Magyarország, Franciaország és Ausztria ifjúsági képviselői is. Az össznémet munkásifjúság állandó bizottságának nevében előterjesztett beszámoló síkraszállt a német kérdés rendezésére vonatkozó szovjet javas­latok mellett. A kongresszus befejezése után nagy­gyűlés volt Erfurtban, amelyen több­ezer dolgozó vett részt. Északrajna- Westfália küldötte az egybegyűltek viharos tapsa közepette kijelentette: ,,A nyugatnémet militarizmus a né­met nép legfőbb ellensége. Éppen ezért amellett vagyunk, hogy meg kell kötni a német békeszerződést, elszán­tan küzdünk az atomfegyverkezés el­len, követeljük a hidegháború meg­szüntetését­“ A záróülésen felszólalt a francia és a lengyel ifjúság küldötte, hazájuk if­júsági szervezetei nevében testvéri üdvözletüket tolmácsolták a német dolgozó ifjúságnak. -0­ 00- „Szégyenletes, veszélyes, öngyilkos politika!“ — mondotta az USA és Anglia politikájáról a londoni Trafalgar téren tartott békegyűlés szónoka LONDON (Agerpres). — Az Aldermaston a londoni békeme­net megérkezése alkalmából az angol főváros híres központi terén, a Trafal­gar téren tömeggyűlés volt, amelyen mintegy 15 ezer ember vett részt. A menetben — mint ismeretes — az angol békeharcosokon kívül részt vet­tek Franciaországból, az Amerikai Egyesült Államokból, Mexikóból, Nyu­gat-Németországból, Svédországból, Svájcból, Norvégiából, Ausztráliából, Chiléből és számos más országból érkezett küldöttek­ A Trafalgar-téri nagygyűlésen fel­szólalt Donald Lopez, az ismert paci­fista lelkész. „Először is az oroszokhoz szeretnék sző­ni — mondotta a szónok. — Mi nem tekintjük önöket ellensé­geinknek és nagyrabecsüljük azokat az erőfeszítéseket­, amelyeket N. Sz. Hruscsov az utóbbi időben tett a nemzetközi feszültség enyhítése érde­kében. Aztán volna egy-két szavam az amerikaiakhoz is. A leghatározot­­tabban kijelentjük: nem akarjuk, hogy Anglia megszállott ország legyen. Az USA és Anglia politikája szégyenle­­tes, veszélyes, öngyilkos politika.“ A tüntetésen részvevő tömeg meg­bízásából a „nukleáris leszerelésért küzdő mozgalom“ tagjainak egy csoportja Jacquette Hawkesszel, Priestley angol író feleségével az élen március 30-án felkereste az an­gol miniszterelnöki kabinetet s ott­hagyta a miniszterelnök részére a nukleáris leszerelés chartáját. Ez az okmány felhívja az angol kormányt, mondjon le az atomfegyverkísérletek­ről, az atomfegyverek gyártásáról és használatáról. ________ Dzsamila Buhired éhségsztrájkba kezdett PÁRIZS. (Agerpres.) — TASZSZ. Mint a Le Monde jelenti, Dzsamila Buhired, akit a francia hatóságok az egyik algériai börtönben fogva tarta­nak, március 21-én éhségsztrájkot kez­­dett, tiltakozásul a vele szemben al­­kalmazott embertelen bánásmód ellen.

Next