Előre, 1959. június (13. évfolyam, 3605-3629. szám)

1959-06-02 / 3605. szám

1959. június 2., kedd A szocialista országok jelentős tényezői a Balkán békéjének N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde a tiranai nagygyűlésen TIRANA (Agerpres). — TASZSZ: A Tiranában május 30-án megtartott nagygyűlésen mondott beszéde során N. Sz. Hruscsov meleg köszönetet mondott az albániai dolgozóknak a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének baráti fogadtatásáért. A népi Albánia szocialista építésének nagyszerű sikereiről szólva N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy ezek az eredmények ékesszólóan bizonyítják, mily gyökeres különbség van a szocializmus és a kapitalizmus körülményei között élő kis országok népeinek sorsa között. Az imperializmus ideológusai útonútfélen azt állítják, hogy az állítólagos „szabad világban“ egyenlőek a népek és az országok. Nem fukarkodnak a gyengén fejlett kis országoknak nyújtandó „segély“-ígéretekkel, hogy elaltassák ez országok népeinek éberségét s aztán gúzsba kössék őket. Az erősek kegyetlenül elnyomják és kizsákmányolják a gyengéket — mindig ez volt és ma is ez a dzsungel törvénye, ez uralkodik a kapitalizmusban, ahol a nagyobb felfalja a kisebbet. Az olasz imperialisták 1939-ben elfoglalták az Önök országát. Ez tipikus példája az imperialista nagyhatalmak rablópolitikájának a kis országokkal szemben — mondotta N. Sz. Hruscsov. A szónok hangsúlyozta, hogy az albán nép a szocialista fejlődés útjára lépve évszázados történelme során először vívta ki igazi nemzeti függetlenségét. Az önök országa a szocializmus előretolt állása a földközi-tengeri medencében, mondotta N. Sz. Hruscsov. — A nemzetközi reakció minden erővel meg akarja akadályozni Önöket a szocializmus építésében. Az imperialisták nem tudnak beletörődni abba, hogy itt, az Adriai-tenger partján, a szabadságszerető albán nép az összes többi szocialista országok népeivel együttműködve sikeresen megteremti az új társadalmi rendet, amely boldog életet biztosít számára. Az imperialisták még mindig abban reménykednek, hogy visszaállíthatják Albániában a régi rendszert. Egyszers mindenkorra letűntek azonban azok az idők, amikor az imperialista ragadozók diktálhattak Albániának. A szocialista tábor országainak egysége és összeforrottsága biztos garanciája ezen országok szuverenitásának és állami függetlenségének. Aki támadást merészelne intézni Albánia vagy bármely más szocialista ország határai ellen, szembetalálja magát a nagy szocialista tábor egész erejével. Az albán nép biztos lehet felőle, hogy az 1939. áprilisi tragédia sohasem fog megismétlődni. N. Sz. Hruscsov mélységes megelégedését fejezte ki a Szovjetunió Kommunista Pártja és az Albán Munkapárt közt fennálló és szüntelenül erősödő szoros testvéri kapcsolat fölött. Az Albán Munkapárt következetesen és határozottan harcol a szűkkörű nacionalista nézetek bárminemű megnyilvánulása ellen, a szocializmus fejlődése általános elveinek és törvényeinek bármilyen lebecsülése ellen. Az Albán Munkapárt lelkes híve a nemzetközi kommunista mozgalom egységének, a szocialista országok összeforrottságának, ez a párt magasra tartja a proletár internacionalizmus nagyszerű zászlaját, következetes harcot folytat a marxileniai elmélet tisztaságáért, a jelenkori revizionizmus ellen. A továbbiak során N. Sz. Hruscsov kidomborította, hogy a szocialista országok kormányai egész sor akciót kezdeményeztek a nemzetközi feszültség enyhítéséért, az öszes vitás kérdések tárgyalások útján való rendezéséért. A jelenlegi genfi külügyminiszteri értekezleten is e célkitűzések valóraváltásán fáradozik a szovjet küldöttség. Sajnos — mondotta N. Sz. Hruscsov — a nyugati hatalmak részéről nem nyilvánul meg az égető nemzetközi kérdések megoldására irányuló óhaj. A Herrer úr által előterjesztett hét pontból álló tervezetben nincs egyetlen olyan elem sem, amely alapját képezheti a tárgyalásoknak. E javaslatokat nem hatja át az az óhaj, hogy méltányos megoldásokat találjanak az enyhülésre, amit pedig a népek annyira óhajtanak. A Szovjetunió őszintén óhajtja a megegyezést. Mi azonban visszautasítjuk azt az elvet, hogy az egyik fél rákényszerítse feltételeit a másikra. Feltételeket akar rákényszeríteni a külügyminiszterekre Adenauer úr és Brentano úr, akik azt mondják, hogy a Szovjetunióval „engedményért engedményt“ alapon kell tárgyalni. Ez azonban kalmár felfogás. Amikor mi a javaslatainkat kidolgoztuk, nem úgy nyúltunk a kérdéshez, mint holmi alkuszok, akik a vásár kezdetén háromszoros árat „kérnek“’, hogy aztán végül jóval olcsóbban odaadják portékájukat. Mi nem tárgyalunk „engedményért engedményt” alapon — mondotta N. Sz. Hruscsov —, mert javaslatainkat nem alkudozás céljából dolgoztuk ki. A továbbiak során N. Sz. Hruscsov rámutatott, hogy Nyugat-Németországban az utóbbi időben erősen mozgolódnak a revansisták és a militaristák. S bármennyire is furcsa, ennek ellenére a franciaországi kormányzó körök buzgón „udvarolnak“ Adenauernek, Nyugat-Németországnak. Egyébként mintha maguk az „udvarlók“ is szégyenkeznének e sajátságos „udvarlás“ miatt. Ez a szégyenkezés teljesen érthető, hiszen a militarista Németország csizmája nem egyszer tiporta meg Franciaország földjét. A porosz, a német militaristák ellen harcolva, a franciák sok vért áldoztak hazájuk védelmében, sok francia anyának még nem száradtak fel a könnyei, amelyeket a hitlerista leigázók által kivégzett gyermekéért hullatott. A mai Franciaország államférfiai és politikusai természetesen mindezt sokkal jobban tudják mint mi, mint bárki más a világon. Franciaország mai vezetői azt állítják, hogy Franciaország, sőt nemcsak Franciaország, hanem az összes békeszerető országok, köztük a Szovjetunió érdekében cselekszenek így. Ezek a politikusok körülbelül így okoskodnak: Németország igen erős állam, amelynek nagy ipari potenciálja és nagy embertartaléka van. Az elmúlt háborúkban a németek kemény katonáknak bizonyultak Ezért Európa biztonságának biztosítása érdekében a franciáknak közeledniük kell a Német Szövetségi Köztársasághoz, be kell vonniuk őt a NATO- ba, és fel kell szerelniük mindenféle típusú fegyverrel. Mit mondhatnánk ezekről a tervekről ? Elsősorban azt, hogy azok az államférfiak, akik ilyen okoskodással vigasztalják magukat, híján vannak az éleslátásnak. Figyelembe kell venni, hogy Németország valóban igen erős állam. Ugyanakkor azonban katonai szempontból igen veszélyes állam. A legutóbbi két háború során a német militaristák megmutatták, mily határtalan szerencsétlenséget tudnak zúdítani szomszédaikra. És ha ebből a teljesen reális tényből indulunk ki, egészen más következtetésekre kell jutnunk, mint amilyen következtetésekre a mai Franciaország politikáját meghatározó államférfiak jutnak. Tekintettel e tényekre, gondoskodnunk kell róla, hogy Németország ne a militarizmus útján fejlődjék, hogy ne kapjon ösztönzést a Nyugat-Németországban észlelhető revansirányzat. Ha a jelenlegi Nyugat-Németországban hangadó szerepük lesz a militarista és revansista erőknek, ki garantálja, hogy ez az ország nem lép a hitlerista Németország nyomdokaiba ? — tette fel a kérdést N. Sz. Hruscsov — Vajon nem helyesebb-e ennek az ellenkezőjét feltételezni ? Figyeljék meg, kik tartják kezükben a kulcspozíciókat a Német Szövetségi Köztársaságban, kiket neveznek ki vezető állásokba ? Nagyrészt ugyanazokat az embereket, akik istenítették és aktívan támogatták Hitlert. Véres akcióik révén mindenki ismeri például Strausst, az NSZK hadügyminiszterét, továbbá Speidel tábornokot, és ismeri Grewe-t, az NSZK washingtoni nagykövetét, Nyugat-Németország képviselőjét a genfi külügyminiszteri értekezleten. A nyugatnémet sajtó beszámol róla, hogy a „Monatshefte Für Auswärtige Politik“ című fasiszta folyóirat 1941 szeptemberi számában Grewe azt írta, hogy a Szovjetunió elleni hitlerista támadás „világtörténelmi jelentőségű misszió". Grewe azt hirdette, hogy a Szovjetunió ellen folytatott háborúban sutba kell dobni a nemzetközi jogi kötelezettségeket, „túlhaladott" dolognak kell tekinteni a nemzetközi jogszabályokat. Vajon lehet-e számítani az ilyen emberek békeszeretetére, akik elavultnak tekintik a nemzetközi jogszabályokat ? Vajon a francia államférfiak nem kezdtek veszélyes játékba a tűzzel ? Nyugat-Németország ma elfogadja a Franciaországhoz való közeledést, hiszen szüksége van arra, hogy Franciaországra támaszkodva erőt gyűjtsön, felfegyverkezhessék. Ha megvalósítja terveit, Nyugat-Németország katonai szempontból is erősebb lesz Franciaországnál. Vajon egy gyengébb ország korlátokat szabhat-e egy erősebb országnak ? Természetesen nem. Akkor aztán nem Franciaország lesz az aki ellenőrzi Németországot, hanem maga lesz kiszolgáltatva a Német Szövetségi Köztársaságnak. Mi hűségesen kitartunk a békeharc elvei mellett és állhatatosan arra törekszünk, hogy Nyugat-Németország és Kelet-Németország egyaránt békés úton fejlődjék. Létérdeke ez a német népnek éppúgy, mint az összes békeszerető országok népeinek A Szovjetunió kormánya és az Albán Népköztársaság kormánya teljes joggal jelentette ki — mondotta N. Sz. Hruscsov — hogy az Olaszország területén létesített amerikai rakétatámaszpontok kizárólag agresszív célokat szolgálnak. És az csak természetes, hogy nekünk le kell vonnunk ebből a megfelelő következtetéseket. Kijelentjük, hogy ha Görögország is követi e veszélyes utat, ez arra kényszeríti majd a szovjet kormányt és az albán kormányt, hogy megegyezzenek Albánia területén létesítendő, Olaszország és Görögország ellen irányuló rakétatámaszpontok kérdésében. Kötelességünk rendkívül ébernek lenni. A szocialista tábor gazdasági erejének, egységének és összeforrottságának szüntelen megszilárdítása a döntő garanciája a népek békéjének és biztonságának. A Balkánt régebben Európa puskaporos hordójának tartották. Jelenleg — mivel a balkáni országok többségében népi hatalom jött létre és létrejött a szocialista világtábor — a helyzet gyökeresen megváltozott. A szocialista országok jelentős tényezői a Balkán békéjének. A Szovjetunió, valamint az összes szocialista országok véleménye szerint itt, a Balkánon, a népeknek harcolniuk kell azért, hogy a Balkán-félsziget földjén és a Földközi-tenger medencéjében ne legyenek rakétabázisok, ne halmozzanak fel atomfegyvereket. Ez megnyitná az utat e térség tartós békéje felé és lehetővé tenné, hogy ez az övezet atomfegyver-mentes és rakétatámaszpont-mentes övezetté váljék. Csaknem két évvel ezelőtt Chivu Stoica elvtárs, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke javasolta volt, szervezzék meg a balkáni országok miniszterelnökeinek konferenciáját, s ezen vizsgálják meg a balkáni béke megerősítésének kérdését. Ez a javaslat lelkes visszhangra talált a Balkán-félszigeten élő összes népek szívében. Sajnos, Chivu Stoica elvtárs javaslata nem talált támogatásra a Balkánfélsziget nemszocialista országainak vezetőköreiben, amelyek osztályérdekeiket országaik nemzeti érdekei fölé, a népek érdekei fölé helyezik. N. Sz. Hruscsov befejezésül hangsúlyozta, hogy a szovjet párt- és kormányküldöttségnek az Albán Népköztársaság vezetőivel folytatott tárgyalásai a szívélyesség és a testvéri barátság légkörében folytak le. Ezeken a tárgyalásokon az összes megvitatott kérdésekben a felek teljes nézetazonossága domborodott ki. A tárgyalások befejezése után aláírt közös nyilatkozat hozzájárul Albánia és a Szovjetunió barátságának, testvéri együttműködésének további megszilárdításához és elmélyüléséhez. „Itt az ideje, hogy valóra váltsuk a balkáni országok kormányfői értekezletére vonatkozó román kormányjavaslatot“ Enver Hodzsa elvtárs beszéde TIRANA (Agerpres). — Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt KB első titkára a május 30-i tiranai nagygyűlésen a többi között beszélt a Szovjetunió és az Albán Népköztársaság párt- és kormányküldöttségeinek tárgyalásairól. Ezzel kapcsolatosan kijelentette, hogy a tárgyalások, valamint az ezek eredményeként aláírt dokumentumok még egyszer bebizonyították és megerősítették a felek teljes nézetazonosságát, az összes megvizsgált kérdésekben, továbbá azt az elhatározásukat, hogy ki-, bővítik és tovább fejlesztik szoros együttműködésüket, megszilárdítják örök barátságukat, még jobban megerősítik marxi-lenini pártjaik, a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, valamint a szocialista tábor egységét és öszszeforrottságát. Az Albán Népköztársaság — hangsúlyozta Enver Hodzsa — mindig nagy figyelmet fordított a szomszédos országokkal való kapcsolataira. Igyekeztünk és a jövőben is igyekezni fogunk — mondotta — jószomszédi kapcsolatokat fenntartani ezekkel az országokkal, a békés egymás mellett élés elvei alapján. Kormányunk továbbra is hajlandó állami vonalon kapcsolatokat fenntartani Jugoszláviával, a barátság a jogegyenlőség és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján. Az albán népet szoros barátság fűzi a jugoszláv néphez. Mi mindig megőrizzük ezt az őszinte barátságot. Hasonlóképpen jó kapcsolatokat szeretnénk fenntartani Olaszországgal és Görögországgal is, mert úgy véljük, hogy ez népeink és a béke érdeke. Azonban mint ismeretes, az olasz kormány nemrégiben hozzájárult ahhoz, hogy Olaszország területén amerikai rakétatámaszpontokat építsenek. Hasonlóképpen akarnak eljárni a görögországi vezetőkÖrök is. E támaszpontok létesítése közvetlenül veszélyezteti országunk szuverénítását és területi épségét. Nyíltan kijelentjük, hogy ha Görögország is erre a veszélyes útra lép, a Szovjetunió kormánya és kormányunk kénytelen lesz megegyezni arra vonatkozóan, hogy Olaszország és Görögország ellen irányuló rakétatámaszpontok létesüljenek országunkban, hazánk szabadságának és függetlenségének megvédése, valamint a szocialista tábor sérthetetlenségének biztosítása érdekében. Kormányunk reméli, hogy az említett országok kormányai nem hagyják figyelmen kívül népeiknek és a béke megóvásának érdekeit és nem lépnek ilyen útra. Pártunk és kormányunk üdvözli N. Sz. Hruscsovnak azt a nagyjelentőségű javaslatát, hogy a Balkán-félsziget és az Adriai-tenger övezetét atomfegyvermentes békeövezetté kell változtatni. Az albán kormány kijelenti, hogy N. Sz. Hruscsov javaslata teljesen reális és időszerű, és hogy az összes érdekelt kormányokkal hajlandó tárgyalásokat kezdeni annak érdekében, hogy a Balkán-félszigetet, az Adriai-tengert, valamint az egész Földközi-tenger vidékét atommentes övezetté változtassuk. Úgy véljük — hangsúlyozta befejezésül Enver Hodzsa — itt az ideje, hogy valóra váltsuk a balkáni országok kormányfői értekezletére vonatkozó román kormányjavaslatot. Meggyőződésünk — mondotta Enver Hodzsa —, hogy a balkáni népek, az Adriai-tenger és a Földközi-tenger övezetében élő népek és az egész világ népei támogatni fogják Hruscsov elvtárs javaslatát, amelyet a szovjet kormány újabb hozzájárulásának tekintenek az általános béke biztosításának ügyéhez. Több mint háromezer új épület évente... — Moszkvai különtudósítás — a Moszkva térképe első látásra tört ifi egyenesek halmazának látszik. De ha figyelmesebben megnézzük, tapasztalni fogjuk, hogy bizonyos rendszert alkotnak, néhány koncentrikus kört képeznek. Minden egyes kör Moszkva fejlődésének egyegy történelmi szakaszát jelzi. A külső körök nem voltak még rapa a forradalom előtti Moszkva, de még a második világháború előtti főváros térképen sem. Ezeket a köröket hosszú egyenesek szelik át, amelyek a város központjából indulnak ki és a kör sugaraihoz hasonlóan az ország távolabbi helységei felé fúló országutakat jelző vonalak irányába haladnak. Tegyük el a térképet s induljunk el egy ilyen hosszú egyenes mentén... L Ha a Kremltől indulunk el felfelé !* a Gorkij utcán, nyomban a Bielorussz pályaudvarra érkezünk, innen továbbmenve a Leningrád sugárútra jutunk. Még nem is olyan régen ez a sugárút falvakon vezetett keresztül. Most azonban úgy tűnik, mintha a város központjában járna az ember. Az út mindkét oldalán zöld fákkal övezett hatalmas épületek emelkednek. A sugárút pedig szüntelenül növekszik. A környéken jelenleg 3.500 hektárnyi területen folyik az építkezés. Az utóbbi időben minőségi változás állott be az építészeti elgondolásban is. Az építészek lemondtak a nagy lakónegyedek építéséről. Terveik alapja ma már a mikrorajon... Mikrorajon... Nem szójáték, vagy formai intézkedés, hanem egy új urbanisztikai irányzat ez. A Leningrád sugárút mentén ez idő szerint hat mikrorajon épül. Ezek mindegyike lényegében többé-kevésbé önálló városka. Mindegyiknek a központjában iskolák, boltok, sportpályák, mozik, klubok emelkednek. Egyszóval megvan itt minden, amire az illető vajon lakóinak szüksége van. Ezzel az elgondolással az építészek nagymértékben egyszerűsíthették terveiket. Most például már épületeket emelnek a dombokon, völgyekben, míg azelőtt a tulajdonképpeni munkálatok megkezdése előtt elegyengették a terepet, ami rengeteg munkába került. Különben az új építkezési rendszer nemcsak munkamegtakarítással jár. Mint már említettük, a mikrorajon sokkal festőibb, élénkebb, mert az épületek alkalmazkodnak a domborzati viszonyokhoz. Érdekes, hogy a város építésének gyakorlatában először itt irányozták elő egy nagy kereskedelmi központ létesítését. Vlagyimir Lebegyev építész, a tervrajzok egyik szerzője elmondotta, hogy ezt az ötletet a rajonban lakó nők adták, akikkel a tervezők a munkálatok megkezdése előtt rendszeresen tanácskoznak. — Azt akarjuk, hogy a lakók a lehető legrövidebb idő alatt bevásárolhassák a szükséges dolgokat — mondotta Lebegyev építész. A kereskedelmi központ negyedmillió embert fog ellátni. Kapható lesz itt minden: élelmiszer, textiláru, bútor, edény, villamossági cikkek... A kereskedelmi központban kolhozpiac, áruház, több vendéglő is lesz. A kereskedelmi központon kívül természetesen minden egyes rajonban meglesz a szokásos kereskedelmi hálózat. Induljunk el most a Kreml mellől a Dimitrov utca mentén. Hamarosan kijutunk a Komszomolszkij sugárútra. Mindössze néhány évvel ezelőtt ez a sugárút a vasúti síneken túl végződött, ott, ahol a háború előtt az utca mindkét oldalán két monumentális épületet emeltek. Ezek jelezték, hogy az utas a fővárosba érkezett. A Komszomolszkij sugárút ma már jónéhány kilométerrel hosszabb. Ott végződik, ahonnan néhány évvel ezelőtt még látni sem lehetett Moszkvát. Különben itt folyik a legnagyobb szabású lakásépítés. Ez a rajon Moszkva délnyugati részén fekszik, a Lenin hegyen. Dombok, kis völgyek váltogatják egymást. Védve van a hely az északi hideg szelektől, viszont bőségesen kap napfényt. Nem is lehetne megfelelőbb helyet találni a lakásépítkezéseknek. A hétéves terv végéig a szovjet fővárosban kétszer annyi lakás épül, mint amennyit Moszkva alapítása óta az Októberi Forradalomig építettek. Ha az ember akárcsak 3—4 hónappal ezelőtt járt a Lenin-hegyen, akkor is elcsodálkozik a változásokon. Az országút mentén emelkedő épületek gyönyörű sugárutat alkotnak. Két héttel ezelőtt, amikor elutaztam Moszkvából, a sugárút egy része, a villamos sínektől a repülőtérig óriási munkatelepnek látszott. Amikor visszaérkeztem Moszkvába, a munkatelep jóval közelebb került a repülőtérhez. Az akkor épülőfélben levő tömbházak ablakain fehér függönyöket pillantottam meg... Az egyik épület földszintjén nagy cégtábla hirdeti, hogy ott hangszerüzlet nyílt, a második épületben vendéglő-étkezde, a harmadik alatt áruház és egy gyógyszertár. Az akkoriban földbuckákkal és építőanyag halmazokkal borított helyek most egyenletesen sírnak, az utca egyik végén már meg is kezdődött a gyalogjáró aszfaltozása. Mindig meghatottság fog el, ha itt járok, mert 1-2 évvel ezelőtt is megfordultam ezeken a helyeken. Teljesen puszta terület volt itt akkor... A szovjet kormány milliárdokat utal ki az építkezésekre s arra ösztönzi a mérnököket és a technikusokat, hogy fejlett építőipart teremtsenek meg. Moszkvában jelenleg 30 épületelemgyár működik, amelyek házfalakat, födémeket, lépcsőházat és az épületekhez szükséges más elemeket gyártanak. Az első gyártott elemeket a helyszínre szállítják és felszerelik. Az utóbbi időben kísérletek történnek arra, hogy nemcsak külön elemeket, hanem egész lakásokat gyártsanak; ezek óriási dobozok formájában kerülnek ki a gyárból. A „dobozokat“ darukkal emelik fel és szerelik be az épületbe. A Moszkvában évente több mint 3.000 új épület készül el; ünnepek előtt rendszerint tíz- meg tízezer család költözik új lakásba. Gyors ütemben kel életre a hétéves tervnek ez a nagyszerű célkitűzése is. Moszkva, 1959 május. AL. CIMPEANW Moszkvai építőtelep maketje, ahol a nagyerejű daruk előregyártott elemekből készen összeszerelt szobákat emelnek majd fel és illesztenek a helyére. ELŐRE Szovjet-albán közös nyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról) A Szovjetunió és Albánia sokoldalú szoros együttműködését s ennek fejlesztése érdekében további lehetőségeket teremtenek a Szovjetunió kommunista építésének grandiózus programjával, valamint az Albánia gazdasági fellendítésére irányuló tervekkel kapcsolatban. A küldöttségek kifejezték azt a véleményüket, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetbben az államoknak és kormányaiknak feltétlenül sürgős és konkrét intézkedéseket kell tenniük a feszültség enyhítésére és a háború veszélyének elhárítása érdekében. A jelenlegi körülmények között a megoldásra váró legsürgősebb probléma a német békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetése — hangsúlyozza a nyilatkozat. A két küldöttség ismételten kidomborítja a közép-európai atom-, hidrogén- és rakétafegyver-mentes övezet megalakításának jelentőségét, mivel ez számottevően enyhítené a jelenlegi európai feszültséget, eltorlaszolná a német militarizmus feltámadásának útját és kedvezően befolyásolná az egész nemzetközi helyzetet. A szovjet küldöttség helyesli és mindenben támogatja az albán kormány őszinte törekvését és arra irányuló erőfeszítéseit, hogy normalizálja Albánia kapcsolatait a szomszéd országokkal. A két fél kifejezésre juttatta azt az elhatározását, hogy a jövőben is fejleszti kapcsolatait állami vonalon a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal, a kölcsönös tisztelet, az egyenlőség és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján. A szovjet kormány és az albán kormány véleménye szerint egy nukleáris fegyvermentes övezet létesítése a Balkán-félsziget és az Adriai-tenger térségében megfelelne az itt élő népek érdekeinek. Ha az ebben a térségben levő országok lemondanának arról, hogy területükön rakéta- és atomfegyver-bázisokat helyezzenek el, nagymértékben előmozdítanák, hogy a Balkán a béke és a nyugalom övezetévé váljék. E fontos kérdés megoldását szolgálná a román kormány által javasolt értekezlet öszszehívása a Balkán-félsziget országai közötti együttműködés időszerű kérdéseinek megvitatására. Figyelembe véve, hogy az imperialista körök folytatják a szocialista országok ellen irányuló katonai előkészületeiket, a két küldöttség hangsúlyozza, hogy fontos szerep hárul a védelmi jellegű Varsói Szerződésre, amely erős tényez® a tagállamok békéje és kölcsönös biztonsága biztosításának szempontjából. A szovjet és az albán kormány kijelenti, hogy mindenben támogatja Ázsia és Afrika népeit a gyarmati rendszer ellen vívott harcukban, elítéli az imperialista vezető körök próbálkozását, hogy beavatkozzanak a Kínai Népköztársaság belügyeibe; a két fél támogatja a kínai nép igazságos harcát a kínai területek teljes felszabadításáért és újraegyesítéséért és ismételten állást foglal amellett, hogy helyre kell állítani a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. Az SZKP és az Albán Munkapárt képviselői eszmecserét folytattak pártjaik tevékenységének legidőszerűbb kérdéseiről, a jelenlegi nemzetközi kommunista és munkásmozgalom legfontosabb problémáiról. Egyszersmind megvitatták az SZKP és az Albán Munkapárt kapcsolataira vonatkozó több kérdést. A két fél megállapította, hogy nézetük teljesen azonos az összes megvitatott kérdésekben. A két ország párt- és kormányküldöttségei kifejezték teljes megelégedésüket a tárgyalások eredményei felett és hangsúlyozták, hogy minden lehetőség megvan a szovjet és az albán nép közötti szoros, sokoldalú együttműködés és testvéri barátság továbbfejlesztésére. GFNF Előtérben a nyugati*TM,*,TM, berlini kérdés! -------------------(AZ AGERPRES KÜLÖNTUDÓSÍTÓJÁTÓL) -------------- A szombati kettős találkozó után hétfőn, a szovjet küldöttség szálláshelyén újból nemhivatalos jellegű megbeszélésre ültek össze a külügyminiszterek. A megbeszélés után a szovjet küldöttség szóvivője hangsúlyozta, hogy hasznos vita folyt. A külügyminiszterek elhatározták, hogy kedden délután fél négykor plenáris ülést, este pedig újabb nemhivatalos jellegű megbeszélést tartanak, ezúttal az amerikai küldöttség szálláshelyén. A hírmagyarázók többségének véleménye szerint a két szűkkörű ülés központjában a berlini kérdés megvitatása állt. A Times „Döntő hét kezdődik Genfben“ című cikkében kiemelte „a Berlinnel kapcsolatos újabb egyezmény megkötésének lehetőségét“ és hangoztatta, hogy a berlini kérdésben folytatott „magánjellegű vita reményre jogosít, olyan értelemben, hogy a két fél álláspontja most esetleg közeledhetik egymáshoz“. Természetes azonban, hogy a konferencia sikeres munkája ebben a szakaszban már nem a jószándék hangoztatásától, hanem sokkal inkább azoktól a gyakorlati lépésektől függ, amelyeket a nyugati küldöttségek hajlandók lesznek majd megtenni. S ennek még eddig kevés a bizonyítéka. A Gazette de Lausanne is úgy látja, hogy a nyugati küldöttségek Berlin kérdésében, „még nem hajlandók szétszedni a „csomag“ tartalmát“. Másrészt, mint a La Suisse című újság megállapítja : a nyugati terv „kiterjedt” Kelet-Berlinre is, s ennél fogva nem „ésszerű“. A sajtó egy része azon az alapon, hogy a szűkkörű ülésekről nem szivárognak ki hírek, különféle találgatásokhoz folyamodik és „jól informált“ körökre hivatkozva, bizonyos nyugati „engedmény"-szándékokat lanszíroz. Jellemző azonban, hogy mind olyan „engedményekről“ volna szó, amelyek lényegében nem érintenék a jelenlegi berlini helyzetet, így például a New York Herald Tribune, amely egyébként elismeri, hogy Nyugat-Berlinben nap-nap után erős propaganda kampány folyik a Kelet ellen, elegendőnek tartja ennek mérséklését, és a Nyugat-Berlinben állomásozó idegen csapatok létszámának „bizonyos csökkentését“. Az ilyszerű „megoldások“ sugalmazói azonban óvakodnak szembe nézni a valósággal és arról tesznek tanúságot, hogy nem képesek megérteni a berlini kérdés lényegét. Azt szeretnék, hogy lényegtelen változtatásokkal... minden maradjon a régiben. „A berlini megszállási rendszer bizonyos megjavítása“ — ahogyan a Figaro megfogalmazza a dolgot — semmiesetre sem képezheti azonban hasznos tárgyalások alapját Nyugat Berlin jövőjét illetőleg. Ezt egyébként a legtöbb genfi megfigyelő elismeri. Amint azt A. A. Gromiko hangoztatta, a berlini kérdés ésszerű és békés megoldása érdekében el kell ismerni a háború utáni években bekövetkezett változásokat, és egy olyan új egyezménnyel kell helyettesíteni a háború idején megkötött régi négyhatalmi egyezményeket, amely összhangban áll ezekkel a változásokkal. MOSZKVÁBAN, május 30-án, szovjet—dán árucsere jegyzőkönyvet és fizetési egyezményt írtak alá. A két évre szóló egyezmény értelmében a Szovjet,unió gépeket, felszerelést, gépkocsit, kőolajipari termékeket, szenet, búzát és nis árukat szállít Dániának. Dánia kereskedelmi hajókat, vegyipari és élelmiszeripari felszerelést stb. exportál a Szovjetunióba. A következő két évben a szovjet—dán árucsere volumene csaknem kétszeresére emelkedik. (TASZSZ) A POPOLO, az olasz kereszténydemokrata kormánypárt lapja kimutatást közölt a közoktatás helyzetéről. Eszerint 1938-ban száz tizennyolc évet betöltött olasz fiatal közül három írástudatlan volt, húszan mindössze három elemi osztályt végeztek, harminchatan öt osztályt jártak és mindössze tizenhárman tanultak 18 éves korukig. (Agerpres) A KANADAI országos tudományos kutatási tanács meghívására a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának több tagja M. I. Agoskovnak, az Akadémia levelező tagjának vezetésével több mint kéthetes látogatást tett Kanadában. A szovjet tudósok közelebbről megismerkedtek a kutatási tanács munkájával, megtekintették Kanada legnagyobb egyetemeit, a Szent Lőrinc csatornát, több tudományos kutatóközpontot és a Chalk River-i atomkutató intézetet. (TASZSZ) A DUBNAI Egyesült Magkutató Intézet Tudományos Tanácsa folytatja VI. ülésszakát. Az ülésszakon megvitatták az intézet nemzetközi kapcsolatainak valamint az 1959 évi nemzetközi tudományos értekezleteken való részvételének kérdését. A Tudományos Tanács ezután rátért az intézet idei eredményeiről szóló közlések megvitatására, majd elhatározta, hogy fokozzák a szocialista országok közötti sokoldalú együttműködést és a kölcsönös segélynyújtást az atomkutatás továbbfejlesztése érdekében. (TASZSZ) A KOREAI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG 32 tagú küldöttsége, Ten Jr Lonnak, a miniszteri kabinet alelnökének vezetésével május 3- án 20 napos látogatásra a Kínai Népköztársaságba utazott. A küldöttség tagjai tanulmányozni fogják a kínai ipar különböző ágait (Új Kína) AMERIKAI—CEYLONI egyezmény alapján az USA kölcsönt folyósít Ceylonnak 40 ezer tonna rizs beszerzésére. Az egyezmény értelmében Ceylon tonnánként 44 fontsterlingért kénytelen a rizst megvásárolni, noha a Burmában vagy Kínában vásárolt rizs tonnája mindössze 33 fontsterling. Ezen túlmenően évi 7,5 százalék kamatot fizet az USA-nak. Mint az egyik colomboi lap írja, az egyezmény felháborodást váltott ki Ceylonban. (Agerpres) VLAGYIMIR SZEMJONOV, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese és Mohammed Al-Kuni, az Egyesült Arab Köztársaság moszkvai nagykövete május 30-án kicserélték az 1958 szeptember 18-án Kairóban aláírt egyezmény ratifikálási okmányait. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió és az EAK kikötői között állandó forgalom indul. Az egyezmény a ratifikálási okmányok kicserélése napján lépett életbe. PÁRIZSBAN június 1-én reggel megkezdődött a földalatti vasút alkalmazottainak sztrájkja. A sztrájk következtében a francia fővárosban szinte teljesen megbénult az utasforgalom. A 170 földalatti vasúti szerelvényből mindössze 30 szerelvény indult ki az állomásokról. (France Presse) AZ ANGOL TISZTEK utolsó csoportja május 31.én elhagyta az iraki Habbaniya légi támaszpontot. Ezzel befejeződött az országnak a Bagdadi paktumban való részvétele idején létesített angol támaszpont kiürítése. Az itt állomásozó iraki légi egységek lelkesen megünnepelték ezt az eseményt. (Agerpres) PRÁGÁBAN csehszlovák—indiai árucsere jegyzőkönyvet írtak alá 1959 évre. Ennek értelmében a két ország kereskedelmi áruforgalma jelentősen megnövekszik. (Ceteka) 3 Mikojan elvtárs , a Nemzetközi Aeronautikai Szövetség díszelnöke MOSZKVA. A Nemzetközi Aeronautikai Szövetség moszkvai konferenciájának befejezése alkalmából rendezett fogadáson Jacqueline Cochran (USA) a szövetség alelnöke azt indítványozta, hogy Anasztasz Mikojant válasszák meg a Nemzetközi Aeronautikai Szövetség díszelnökéül. Az értekezlet részvevői kitörő tapssal fogadták a javaslatot- Anasztasz Mikojan köszönetet mondott a megtiszteltetésért és kijelentette, hogy igyekezni fog kiérdemelni az iránta tanúsított bizalmat. A NYUGAT-NÉMETORSZÁGI Bunde városban nemrégiben 1500 nő részvételével gyűlést tartottak. A gyűlésen felszólalt Marta Schanzenbach, aki a német szociáldemokrata párt parlamenti csoportjának küldöttségével nemrégiben látogatást tett a Román Népköztársaságban. A gyűlésen méltatta a Román Népköztársaság társadalmi vívmányait is különösképpen az anya- és gyermekvédelem terén elért eredményeket. Egyszersmind kérte az NSZK-ban érvényben lévő anya és gyermekvédelmi törvények felülvizsgálását, mivel véleménye szerint ebben a tekintetben az NSZK a legelmaradottabb ország Európában. ( Agerpres). Manolisz Glézosz kiszabadításáért — az akropoliszi hőstett évfordulóján ATHÉN (Agerpres). — A görög demokratikus közvélemény május 31-én ünnepelte annak a napnak a 18. évfordulóját, amikor Manolisz Glézosz, a görög nép nemzeti hőse eltávolította az Akropoliszról a hitlerista zászlót. Bár a kormány betiltotta az évforduló alkalmával összehívott gyűléseket, a görög közvélemény más formában juttatja kifejezésre szolidaritását és fokozza harcát a másfél éve börtönben sínylődő Manolisz Glézosz kiszabadításáért. A görög nép annak a hősnek az oldalán áll, aki 18 évvel ezelőtt letépte a horogkeresztes zászlót — írja az Avgi című újság. A baloldali demokratikus unió intéző bizottsága, a görög nép széles rétegeinek óhaját kifejezve, újabb küldöttséget menesztett a görög igazságügyi miniszterhez és a hadügyminiszterhez és kérte Manolisz Glézosz szabadonbocsátását. A baloldali demokratikus unió intéző bizottsága, görög politikusok és más közéleti személyiségek üdvözlő táviratot küldtek Manolisz Glézosznak.