Előre, 1960. január (14. évfolyam, 3788-3812. szám)

1960-01-03 / 3788. szám

9 IS&Sdaq, ll£ esztendat Tudósításaink a szilveszteri ünnepségekről A fővárosi fiatalok karneválján ... (Agerpres felvétel) Ifjúsági karnevál a Köztársasági Palotában 1959 utolsó éjszakáján vidámság énekszó és jókedv öztíntötte el a csodá­latosan kivilágított és ünnepi díszben pompázó Köztársasági Palotát. A buka­resti üzemek több mint 2090 fiatal él­­munkása, ifjú értelmiségije, román és külföldi főiskolai hallgatók, éltanulók, néphadseregünk fiatal katonái töltötték itt hagyományos szilveszteri karnevál­jukat, amelyet az IMSZ Bukarest vá­rosi bizottsága rendezett az IMSZ KB támogatásával. A karnevál sokoldalú, gazdag műso­rában közreműködtek a bukaresti ope­rett és esztrák színházak legjobb mű­vészei, Ion Dacian, Virginica Roma­­novschi, Siti Popescu, Nae Roman, Mircea Crisan, a könnyű- és népi zene legjobb képviselői, közöttük Dori­­na Draghici, Maria Tänase, Rodica Bujor, Stefan Lazarescu, az Állami Cirkusz művészei, tánc- és népi zene­karok, műkedvelő együttesek. Az új esztendő beköszöntésekor, Vir­gil Trofin elvtárs, az IMSZ KB első titkára melegen üdvözölte az ifjakat, egészséget, boldogságot, egyre szebb és egyre nagyobb munkasikereket kí­vánt nekik. A palota udvarán ezután káprázatos tűzijáték következett, amelynek fényé­nél az ifjak táncra kerekedtek. A kar­nevál egészen a hajnali órákig tartott. Ugyancsak a Köztársasági Palotá­ban tartották meg január 1 -én délután a bukaresti pionírok és iskolások kar­neválját. Az ünnepségen több mint 1500 gyermek — pionír és éttanuló­­ vett részt. A gyermekeket N. Popescu elvtárs, a Bukarest városi IMSZ bizott­ság titkára üdvözölte az újév alkalmá­ból. A kolozsvári Egyetemiek Házában (Tudósítónktól). — Sok, nagysza­bású összejövetelt tartott a kolozsvári Egyetemiek háza- Meghitteket, vidáma­kat, zajosakat is, de olyan forróhangu­­latú mulatságot, mint amilyennel most az óeszte­ndőt búcsúztatták és az újévet köszöntötték tágas, díszes termeiben, aligha élt meg a főiskoláknak ez az intézménye. A kolozsvári egyetemisták és tanárok közös szilvesztereinek im­már hagyománnya kezd le­nni, most azonban, amikor az új évvel egyben új évtizedet is írunk, a Babes-Bolyai Tu­dományegyetem első ízben köszöntötte az új esztendőt egységes egyetem kere­tében. A legnépesebb karok hallgatói, — filozófia-szakosok, történésziek, jogászok —, százszámra vagy talán­y ezerszámra lepték el az Egyetemiek Háza összes helyiségeit. Ülőhelyeket, büfét, tánc­parkettet. Körükben ü­nnepeltek taná­raik, valamint számos meghívott.. Ami­kor az óra mutatója éjfélre ugrott, meg­szakadt a tánc és a zsiborigás a tü­kör­­teremben, és szólásra emelkedett Dui­­coviciu Constantin elvtárs, az egyetem rektora, hogy poharat­­köszöntsön az egybegyűltekre, az egyetem diákságára és tantestületére, vendégeikre, az új évre. A rektor elvtárs román és ma­gyar nyelven, közvetlen hangon mél­tatta a román és a magyar nemzeti­ségű, tanulóifjúság testvéri egységének megszilárdításában elért döntő sikert, a párt következetes nemzetiségi politi­kájának gyümölcsét,, s további jó mun­kát kívánt az egyetem egész közössé­gének. Szavait többször félbeszakította a hagyományos „Multi ani h­álascá", hurrázás, az ifjúság rokonszenvs­íüle­­tése pártunk és szocializmust építő hazánk iránt. Az újév első félórájában a szilvesz­terező egyetemiek körében megjelent Dúca Aurel elvtárs, a városi néptanács elnöke, hogy Kolozsvár közigazgatási vezetőinek és dolgozóinak jókívánsá­gait tolmácsolja. Dúca elvtárs, nagy lelkesedés közepette, a város dédelge­tett gyermekének nevezte az egyetemet, s bejelentette egyebek között, hogy né­hány órával azelőtt utaltak ki új laká­sokat a főiskola tanszemélyzetének. Később tanárokból és diákokból álló küldöttségek alakultak s felkeresték a munkásklubokban ünneplő dolgozókat tolmácsolva az egyetem és általában az értelmiség üdvözletét. Az Emil Racovita, Józsa Béla, Elena Pavel és más diákotthonok nagytermei­ben hasonlóan meghitt, lelkes hangu­latú ünnepet ültek a kolozsvári diákok. A fővárosi ruhagyárban Halkan zsong a művészi ízléssel dí­szített terem. Az emelvényen hófehér szmokingba öltözött zenészek, az aszta­loknál estélyi ruhás nők, férfiak, nesz­telenül surrannak a pincérek. Nem valamelyik fényűző lokálban vagyunk, hanem sokkal előkelőbb he­lyen : a fővárosi Gheeorghiu-Dej ruha­gyár elegáns étkezőtermében, szilvesz­tert ünneplő munkások között. Csillogó ezüstlamé kisestélyi ruhában lép a mikrofon elé Marinescu Constan­ta, a gyár egyik munkásnője. Lágyan csengő, iskolázott hangja betölti a ter­met- Fergeteges tapsvihar jutalmazza énekszámát, akárcsak az utána követke­ző Grebencea, Stere Maria, Popovici Rodica számait. Repítik az időt a jól sikerült műsor­számok. Éjféltájt Steinbach Iosif igazgató tart­ja meg a hagyományos ,,plugusor”-t, a vidám újévi beszámolót. Tréfás jó­kedvvel skandál Marin Constantin és Gantz Mauriciu újítókról, Pintitu Nico­­lae és Posega Nicolae élmunkásokról, Stoica Gheorghe szabász osztályvezetőt és a többieket emlegeti, akiknek lelke­sedése, kitartó, példamutató munkája, ötletessége mind hozzájárult ahhoz, hogy ez a vállalat ne csak öregbítse régi jó hírnevét, hanem már december 21-én mzelőtt­­jeleníteni tudja, h­ogy 1960-ra dolgozik ... Van hát ok és jogcím arra, hogy a bukaresti Gheorghiu-Dej ruhagyár mun­kaközössége vidáman, gondtalanul bú­csúzzék az óévtől és derűlátással lépjen az új esztendőbe. A vállalat műkedvelőinek színes, tar­ka karneválja zárja be az óesztendei műsort, utána aztán a tánczenekaré a szó. Hajnaltájt még bekukkant néhány fővárosi művész is — köztük Maria La­­zare­u és Kónya László —, egy-egy dalra. Hol is találhatnának halasabb kö­zönséget, mint azok között, akik a sok­sok hétköznap szorgalmas munkájával teszik évről évre könnyebbé, szebbé va­lamennyiük életét? Konstancán A konstancai kikötő számos tenge­része, rakodó és más munkása család­jával együtt a Desrobirea klubban ün­nepelte meg egy eredményekben gaz­dag esztendő utolsó napját. A tengeri szállítási terv határidő előtti teljesítése kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy kereskedelmi flottánk hajósai akárcsak a kikötő- és rakodómunkások becslé­gettel teljesítették feladataikat. Mihai Bratulescu, az Ardeal nevű hajó tengerésze Gh. Vrânceanu trakto­ros és Adrian Vartic, a hajózási utak osztályának alkalmazottja több más munkással együtt -a tengerészek és ki­kötőmunkások eddigi ég eljövendő si­kereire, új boldog életére ürítették po­harukat. •• ELŐRE A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése TÖRVÉNY az 1960. évi állami költségvetés jóváhagyásáról 1. SZAKASZ — Jóváhagyjuk az 1960 évi állami költségvetést 56.800 millió lej bevételi és 55.930 millió lej kiadási összeggel. A bevétel tehát 870 millió lejjel túlhaladja a kiadást. 2. SZAKASZ — Az állami és szövet­kezeti gazdasági vállalatoktól és szer­vezetektől befolyó állami költségvetési bevételt az 1960. évre összesen 52.927,7 millió lejben állapítjuk meg. 3. SZAKASZ — A lakosság adóiból és illetékeiből befolyó állami költség­ 6. SZAKASZ — Jóváhagyjuk a köz­­igazgatási apparátus, a bírósági szer­vek és az ügyészség fenntartására szolgáló 1960. évi állami költségvetési kiadást 1.571,1 millió lej összegben. 7. SZAKASZ—Jóváhagyjuk az 1960. évi állami költségvetés államvédelmi célokra szolgáló kiadását 3.505,0 mil­lió lej összegben. 8. SZAKASZ — A költségvetési tar­talékalapot 2.523,7 millió lejben álla­pítjuk meg. Ebből: — 2.423,7 millió lejt a köztársasági költségvetés keretében a Minisztertanács rendelke­zésére és vetési bevételt az 1960. évre 3.872,3 millió lejben állapítjuk meg. 4. SZAKASZ — Jóhagyjuk az 1960. évi állami költségvetésnek a népgazda­ság pénzellátására szolgáló kiadásait 33.562,7 millió lej összegben, amelyből 14.789,4 millió lej a főberuházások pénzellátására szükséges. 5. SZAKASZ — Jóváhagyjuk az 1960. évi állami költségvetésnek a tár­sadalmi-kulturális akciók pénzellátásá­ra vonatkozó kiadását 13.436,8 millió lej összegben. Ebből: — 100,0 millió lejt a tartományi néptanácsok és a Bukarest és Konstanca városi nép­­tanácsok költségvetéseinek keretében, az illető népta­nácsok végrehajtó bizott­ságainak rendelkezésére, az állami költségvetés ál­tal jóváhagyott elosztás­nak megfelelően. 9. SZAKASZ — Jóváhagyjuk a köz­­társasági költségvetést 47.663,2 millió lej bevételi és 46.793,2 millió lej ki­adási összegben. A bevétel tehát 870,0 millió lejjel túlhaladja a kiadást. 10. SZAKASZ — A köztársasági költ­ségvetés bevételének és kiadásának tel­jes összegén belül jóváhagyjuk az ál­lami társadalombiztosító költségvetését 3.427,5 millió lej bevétellel és ugyan­annyi kiadással 11. SZAKASZ. — Jóváhagyjuk a tar­tományi néptanácsok, valamint a Bu­karest és Konstanca városi néptaná­csok költségvetéseit, továbbá az állami A Iasi és Pitesti tartományi népta­­nácsok 1960. évi költségvetésének ki­egyensúlyozására a köztársasági költ­ségvetésből 67.132 ezer lej összegű hozzájárulást utalunk ki a Iasi tar­tományi néptanácsnak és 10.477 ezer lejt a Pitesti tartományi néptanácsnak, adókból és bevételekből ezeket megille­tő hányadokat és az átmeneti egyenle­geket, a következő összegekben : 12. SZAKASZ _ Az állami adókból és bevételekből 1960-ra a következő hányadokat állapítjuk meg a tartomá­nyi néptanácsok és a Bukarest és Kon­stanca városi néptanácsok költségve­tései javára: a) az állami társadalombiztosító költségvetésében előirányzott akciók pénzellátására ............................................. 3.427,5 b) oktatási célokra ....................................... 3.327,8 c) tudományos és kulturális célokra ......... 985,4 d) egészségügyi, testnevelési és sportcélokra ...... 3.037,3 e) népjóléti célokra ...................................................................... 998,8 f) az állami gyermekpótlék és az állami családi segély kifizetésére 1,660,0 millió lejt ______________ — ezer lejekben — ___________ . BEVÉTELEK__ 3!*, §N_ •a-jS «5 -s "»«3 Tartomány vagy e gc| E - -Vá­ros ■ VS = £ ■- I MÍ | tfu! | I SÍI | . . u| ■ , JX________________________2________M Ja W________*__________ 1. Bakó 431.827 209.228 431-827 5.000­­2. Nagybánya 364.473 162-270 364.473 4.000 3. Bukarest 536.600 316.152 536.600 7.000 4. Kolozsvár 588.737 292.423 588.737 7.000 5. Konstanca 282.720 135.235 282.720 4.000 6. Craiova 562.203 327.091 562.203 7.000 7. Galac 496.193 235.399 496.193 6.000 8. Huniyad 336.459 162.409 336.459 4.000 9. Iasi 549.748 262,210 549.748 6.000 10. Nagyvárad 423.813 229.005 423.813 5.000 11. Pitesti 474.121 282.210 474.121 6.000 12. Ploesti 582.056 220.986 582.056 7.000 13. Sztálin 511.949 150.073 511.949 5.000 14. Suceava 426.864 246.460 426.864 5.000 15. Temesvár 644.098 178.811 644.098 7.000 16. Magyar Autonóm Tart. 419 427 187.219 419.427 5.000 17. Bukarest város 1.332.253 472.257 1.332.253 9.000 18. Konstanca város 173.287_______78.960 173.287 1.000 összesen: 9.136.828 4.148.398 9.136.828 IOOIQOO A vajdahunyadi dolgozók sikerei A december 26—27-én tartott vajda­hunyadi városi pártkonferencia távira­tot intézett az RMP Központi Vezető­ségéhez, személyesen Gh. Gheorghiu- Dej elvtárshoz, az RMP KV első titká­rához. ,,A vajdahunyadi munkaközösségek pártvezette lelkes munkája nyomán — hangzik a táviratban — ez évben ter­ven felül 66.000 tonna fémipari kok­szot, 30.000 tonna nyersvasat, 34.000 tonna dúsított ércet, 52.000 tonna acélt stb- sikerült előállítanunk.“ Megjavult továbbá a vajdahunyadi építők tevékenysége és munkájuk mi­nősége. Jelentjük, hogy a városunk részéről vállalt 48.670.000 lejes terven­­felüli megtakarítás helyett 75.900.000 lejt takarítottunk meg. A haza fémtermelésének növelésé­ben rájuk háruló szerep tudatában és az RMP KV 1959 december 3—5-i plenáris ülése célkitűzéseinek valóra­ váltása érdekében munkás, mérnök és technikus kollektíváink elhatározták, hogy növelik erőfeszítésüket a belső tartalékok még teljesebb hasznosításá­ért és ennek alapján terven felül 17.000 torma kokszot, 11.000 tonna nyersvasat, 40.000 tonna Martin és villamos acélt, 10.000 tonna acéltöm­böt, 15.000 tonna bugát és kész hen­gerelt árút állítanak elő — jelenti a városi pártkonferencia. A konferencia részvevői biztosítják a Központi Vezetőséget, hogy fordu­lat áll be az ipari építkezések terén is és jelentősen megrövidítik a kivite­lezések időtartamát. A 4-es számú Martin-kemencét 1960 augusztus 23-ra befejezik (68 nappal a kitűzött idő előtt); a 4-es számú kokszolót 1960 december 1-ig (határidő előtt 30 nap­pal); a bluming két mélykemencéjét 15 nappal előbb adják használatba stb. A munka termelékenysége 1960-ban a vajdahunyadi kohóipari kombinátnál terven felül 3 százalékkal, a város más egységeinél 2 százalékkal növe­kedik. úgy véljük, ezek a vállalások reáli­sak, mozgósítók s ezek révén kívánunk hozzájárulni a népgazdaság fejleszté­séért a párt és a kormány által ki­tűzött nagyszerű feladatok valóravál­­tásához, életszínvonalunk szüntelen emeléséhez, a szocializmus építéséhez. Biztosítjuk az RMP KV-t, hogy a vajdahunyadi városi pártbizottság min­den erejét és képességét arra fordítja, hogy a párthatározatokat megvalósít­sa, sorait még szorosabbra fűzve a Köz­ponti Vezetőség köré, amelynek élén Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs áll- Ahol ezen az éjszakán sem aludt ki az olvasztókemencék lángja Miközben a resicai munkások ezrei a kultúrházban, a Szemetniken vagy a Crivaian töltötték a Szilvesztert, az éj­szakai műszak munkásai azzal a szi­lárd elhatározással láttak munkához, hogy már ezen az éjszakai műszakon kivételes munkasikerekkel köszöntsék az új évet. Az 1. számú kohó olvasztá­si pontban éjfélkor végezték az új esztendő első csapolását. A két kohó kohászai az első újévi műszak folya­mán hat csapolást végeztek. ★ Vörös Acél üzemben a szilveszteri éjjeli váltás acélolvasztásai a kemen­cék mellett töltötték az újév első éjsza­káját, ahol a tűz nem alszik el soha. Az üzem acélöntői valójában már ré­gebben átlépték az újesztendő küszö­bét, mert Szilveszter estéig 15.100 ton­na acélt termeltek terven felül. Éjfél­kor Ion Cosmuta, a pártbizottság tit­kára, Maiorovics Frigyes igazgató és Takács Ottó mérnök az acélmű veze­tője üdvözölték a szorgalmas acélöntő­két az újév beköszöntése alkalmából. Az újév első csapolását a 3. számú kemence öntői adták. A 4. számú ke­mence terven felül termelt ,30 tonna acélja azt bizonyítja, hogy a Vörös Acél üzem dolgozói az idén még a tavalyinál is nagyobb mértékben fog­nak hozzájárulni az ország acélterme­lésének növeléséhez. V­idám üzemi Szilveszter-est VALAHOL MEGKONDULT egy óra , az utolsó ütésnél elsötétedett a terem. A zenekar tust húzott, egy hang bele­­harsogott a hirtelen támadt sötét­ségbe s mintha jeladás lett volna, az emberek — előbb még összefogózkodó táncoló párok, asztalnál éneklők és po­harakat töltők — szinte egyszerre kiáltották az egymásnak, a maguknak és mindenkinek szánt kívánságot: — Boldog újesztendőt ! ... A villany felgyűlt, barátok, ismerő­sök, munkatársak összecsókolóztak, ráz­ták egymás kezét s a szemük ragyogott. Boldog új évet . . . A marosvásárhelyi Augusztus 23 bú­torgyár dolgozóinak vidám üzemi Szil­veszter-estjén magasra emelkedett a hangulat. Valahol pezsgős üveg durrant, a zene halk keringőbe kezdett, s egy pillanat múlva hullámzani Látszott a fel­díszített hatalmas terem. Konfettieső hullott a táncotokra, szerpentin színes szalagja hasította a levegőt s a ma­gasban imbolyogtak a léggömbök. Az asztaloknál is csúcspontra hágott a jókedv. Balázs János, a fiatal mester volt a hangadó az asztalnál, ahol a gyár szá­mos élmunkása köszöntötte együtt az új esztendőt. Ihajla, ezt a kislányt Nem az anyja nevelte. Ihajla, zöld erdőben A vadgalamb költötte ... S a zenekar is fáradhatatlanul húzta a talpaié valót. A percek, órák észrevétlenül repül­tek, de ki törődött az idővel? Az em­berek táncoltak, daloltak s jókedvűen koccintották össze poharaikat. A zenekar ismét tust húzott s egy­szerre elcsendesedett a terem. Bokor József, az üzemi pártbizottság titkára állt az emelvényen s mellette Kiss And­rás, a vállalat igazgatója. — Elvtársak ! Az üzemi pártszervezet nevében kívánok erőt, egészséget, bol­dog új esztendőt gyárunk minden dol­gozójának, sikereket a munkában, örö­möt az életben ... — Sikert a munkában, elvtársak, s mindenkinek nagyon boldog új évet! • • . A párttitkár s az igazgató asztaltól asztalhoz lépett, kezet rázni a dolgozók­kal, az új évet köszöntőkkel a koccin­tani a jövőre, a sokat követelő, de so­kat is ígérő holnapra. AZ EGYIK NAGY ASZTALNÁL ti­­zenketten ülnek. A gyár közismert munkásai valamennyien, férfiak és asz­­szonyok, házastársak, akik itt dolgoz­nak, itt ismerkedtek össze s itt kap­csolták össze az életüket. Csereiék —a férj kárpitos, az asszony fényezőnő — az énekkarról beszélgetnek, ahol Cse­rei Ferenc is énekel. Kovács Jenő az új lakásról, amelyet nemrég kapott a vállalattól. S mire gondolnak a csen­des Balázsok? A kérdésre elmosolyodik a férj. — Nyolchónapos kislányomra gon­doltam, aki otthon „szilveszterezik” a nagymamával... Itt van Novák Domokos kommunista asztalos is, aki augusztusban először al­kalmazta a gyárban Militaru módszerét és átvette egy elmaradott brigád veze­tését. Most ünnepli munkába állásának 25. évfordulóját. — Hogy volt az, mikor inasnak men­tél, Domi? — kérdezi valaki, de a mester, akinek előbb még jókedvtől csillogott a tekintete, legyint. — Tizenkét éves voltam akkor. Rég volt. . — Mi a nótád, Domi? — kérdezi va­laki, de az asztal túlsó végében már magasan elkezdték, hogy: „Kis kút, ke­rekes kút van az udvarunkba . . .“ A zenekar húzta s a táncosok — idő­sebbek és fiatalok — fáradhatatlanul járták. Kint már rég elkukorékolták ébresz­tőjüket a kakasok, mikor az első távo­zók kiléptek a csillagfényes éjszakába. S mikor a nap felbukkant a Somostető mögül, még mindig szólt a zene, a nóta s a szilaj csárdásozók talpa alatt dongott a padló, így léptek át az új évbe a marosvá­sárhelyi Augusztus 23 bútorgyár dolgo­zói. DEMÉNY J. JÁNOS A marosvásárhelyi Augusztus 23 bútorgyár szilveszterezői között... (Marx József felvétele) 1960 január 8., vasárnap Az állami adók és bevételek hányada százalékokban 13. SZAKASZ — A minisztériumok­nak, a központi intézményeknek és a néptanácsok végrehajtó bizottságainak meg kell tenniük minden intézkedést, hogy a hatáskörükbe tartozó minden egyes vállalat és gazdasági szervezet — a jövedelmezőség növelése és az állami költségvetési bevételek kellő időben és teljes egészében való befi­zetésének biztosítása érdekében — a megállapított mennyiségben és válasz­tékban teljesítse termelési tervét, va­lamint a munka termelékenységének növelésére és az önköltség csökkenté­sére vonatkozó feladatait. A minisztériumok, központi intézmé­nyek és a néptanácsi végrehajtó bizott­ságok vezetői, valamint az összes gazdasági és költségvetési egységek vezetői kötelesek pontosan betartani a költségvetési eszközök ésszerű és gazdaságos felhasználására vonatkozó törvényes rendelkezéseket. 14. SZAKASZ — Jóváhagyjuk az 1958. évi állami költségvetés általános, végrehajtási számláját 47.005,8 millió lej bevételi és 44.688,9 millió lej kiadá­si összeggel. A bevételek tehát 2.316,9 millió lejjel túlhaladták a kiadásokat. i i tu „ rs 9 ._ v Tartomány vagy |®2 E város *§ | 3 ?-21 tő «-S N jf 'Se '® -i '£■ se 2 t-ie j= « £ ‚■« £ ›? ›i ›3® 1. Bakó 100 ' 100 50 21 2. Nagybánya 100 100 50 15 3. Bukarest 100 100 25 30 4. Kolozsvár 100 100 50 32 5. Konstanca 100 100 30 57 6. Craiovp 100 100 50 31 7. Galac 100 100 45 31 8. Hunyad 90 100 30 18 9. Iasi 100 100 100 100 10. Nagyvárad 100 100 45 66 11. Pitesti 100 100 100 100 12. Ploesti 55 100 45 5 13. Sztálin 30 100 45 11 14. Suceava 100 100 100 88 15. Temesvár 35 100 25 9 16. Magyar Autonóm Tartomány 100 100 50 21 17. Bukarest város 75 100 100 13 18. Konstanca város 100 100­­ 90 A Román Népköztársaság kikiáltásának XII. évfordulója Ünnepi előadás az Opera- és Balettszínházban A Román Népköztársaság kikiáltá­sának XII. évfordulója tiszteletére de­cember 30-án este ünnepi előadást tar­tottak a fővárosi Opera- és Balettszín­házban. Az előadáson a következő elvtársak voltak jelen: Gheorghe Gheorghiu-Dej, Chivu Stoica, Gheorghe Apostol, Emil Bodnaras, Petre Born­a, Nicolae Ceausescu, Alexandru Draghici, Mo­gyorós Sándor, Constantin Pirvulescu, Dumitru Coliu, Leonte Rautu, Leontin Salajan hadseregtábornok, Stefan Voitec, Ion Gheorghe Maurer, Fazekas János, Vladimir Gheorghiu, Popa Ghe­­rasan, az­„RMP Központi Vezetőségé­nek, a kormánynak, és a Nagy Nem­zetgyűlés­­Elnöki Tanácsának számos tagja, központi intézmények és társa­dalmi szervezetek vezetői, fővárosi él­munkások, művészek, írók, párt- és szakszervezeti aktivisták, hazai és kül­földi újságírók. Megjelentek továbbá a Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője és a diplomáciai tes­tület más tagjai. A Román Népköztársaság állami himnuszának akkordjai után kezdetét vette a műsor. A rádió és a televízió énekkara és zenekara részleteket adott elő Sergiu Sarchizov Hősök emlékmű­vére című oratóriumából. Ezután a Cioctrlia együttes énekelt­ több hazafias dalt. Közreműködött még az Opera- és Balettszínház és az Állami Operett­színház számos művésze. A műsor befejezéséül a Fegyveres Erők Minisztériuma ének- és tánc­­együttesének tagjai tömegdalokat ad­tak elő, köztük Vasile Popovici A párt című szerzeményét, majd ugyancsak az együttes előadásában népi ének- és táncszámok következtek. Az ünnepi előadás nagy sikert ara­tott. A fővárosi és vidéki vállalatok dol­gozói díszgyűléseket tartottak a Ro­mán Népköztársaság kikiáltásának 12. évfordulója alkalmából. A fővárosi Vörös Grivica vasúti mű­helyekben rendezett gyűlésen Liviu Constantiniescu elvtárs, az RMP Vörös Grivica rajoni bizottságának első tit­kára méltatta az évforduló jelentősé­gét. A Kirov gyár dolgozói előtt Vasi­­le Amzoiu elvtárs, a vállalat igazga­tója tartott előadást. A Román Népköztársaság kikiáltásá­nak 12. évfordulója alkalmából ünnepi gyűlést rendeztek a fővárosi Vasile Roaitu üzemben, a Tinava Garda, az Industria Bumbacului A vállalatokban és sok más fővárosi és vidéki gyárban, üzemben. „Népi demokratikus államunk a marxi-leniai párt vezette tömegek alkotása“ Mihail Ghelmegeanu egyetemi tanár előadása A Román Népköztársaság kikiáltá­sának 12. évfordulója alkalmából, Mihail Ghelmegeanu egyetemi­­tanár, a Kultúra és Tudomány Terjesztő Tár­saság alelnöke szerdán a fővárosi Hadsereg Központi Házában előadást tartott „Népi demokratikus államunk a marxi­leniai párt vezette tömegek alkotása“ címen. Tizenkét éve, hogy kikiáltották a Román Népköztársaságot, a városi és falusi dolgozók államát — mondotta az előadó. — Az 1947 december 30-i történelmi aktus társadalmi és nem­zeti felszabadulásáért küzdő népünk több évszázados harcának eredménye­s legnagyszerűbb törekvéseinek, lét­érdekének kifejezője. A Román Nép­­köztársaság kikiáltása — az egész politikai hatalom kivívása a munkás­­osztály által szövetségben a dolgozó parasztsággal — lehetővé tette a ro­mán nép számára, hogy rátérjen a szocialista építés nagyszerű, történelmi művének valóraváltására. Az előadó a továbbiakban ezeket mondotta: A monarchia, amely Romá­nia legreakciósabb erőinek élén állt, minden erejével kivette részét a román nép maradéktalan kizsákmányolásából, hozzájárult az ország gazdasági ki-­­ szolgáltatásához az idegen tőke szá­mára. A monarchia, a burzsoá pártok-­­­kal és kormányokkal együttműködve, s a nemzeti függetlenség felszámolásá-­­ nak politikáját támogatta, a fasiszta­­ Németország oldalán, betaszította az országot a bűnös szovjetellenes hábo­rúba- 1907-ban 11.000 parasztot gyil­koltak le, 1918-ban, 1929-ben, 1933-ban tömegesen állították puskagolyó elé a munkásokat, betiltották a Kom­munista Pártot és a többi forradalmi és demokratikus munkásszervezeteket, mindez csak néhány példája a bur­­zsoá­ földesúri pártok s az élükön álló monarchia népellenies politikájának. A román nép — folytatta előadását M. Ghelmegeanu — már beiktatásá­nak első óráiban gyűlölettel viseltetett a monarchia iránt, amelyet az uralkd­­dó osztályok , a román burzsoázia és a földesurak juttattak uralomra. Az előadó beszélt azokról a törté­­nelmi jelentőségű sikerekről, amelye­ket népünk a párt vezetésével kivívott. 1947 decembere óta gyökeres átalaku­­lások mentek végbe a Román Népköz­­társaság gazdasági és politikai életé­­ben, társadalmi szervezési formáiban, a kultúrában és ideológiában. A ro­­mán nép a párt vezetésével erőtel­jes szocialista iparral, a szocializmus út­j­­án lendületesen haladó mezőgazda­­sággal és virágzó kultúrával rendelke­­ző országgá változtatta Romániát Gazdasági és kulturális téren és az állami életben elért történelmi jelentő­ségű sikereink azt bizonyítják, hogy­ a népi demokratikus rendszer a töme­gek lendületteljes harcából és munká­jából, az új életet építő dolgozó emberek kiapadhatatlan munkaszom­­­jából meríti erejét.­­ Országunk dolgozói — mondotta be­; s fejezetül M. Ghelmegeanu egyetemi tanár — azzal az elhatározással kö­szöntik december 30-át, köztársaság­­unk kikiáltásának napját hogy a szocializmus útján tovább­haladva, lelkesedéssel dolgoznak a népi hata­­­lom szüntelen erősödéséért és drága hazánk felvirágoztatásáért.

Next