Előre, 1960. június (14. évfolyam, 3915-3940. szám)
1960-06-02 / 3916. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XIV. évfolyam, 3916. szám 4 oldalára 20 báni 1960 június 2., csütörtök A termés fokozásának hatékony eszköze A hektárhozam szakadatlan növeléséért, valamint a mezőgazdasági termékek előállítási árának szüntelen csökkentéséért vívott harcban, kollektív gazdaságaink nagy része egyre szembetűnőbb sikerrel alkalmazza az utóbbi időben a munka javadalmazásának egyik fejlettebb formáját, a pót-, illetve termésszerinti javadalmazást. Mint bebizonyosodott, a jövedelem elosztásának ez a módja rendkívül ösztönzőleg hat a termelésben, s azzal, hogy szorosabbra fűzi a tagság közösségi és egyéni érdekeit, nagymértékben hozzájárul a kollektív gazdaságok szervezeti és gazdasági megszilárdulásához. A kizárólag csak a munkaegységek alapján történő javadalmazással szemben — a munka mennyisége mellett — figyelembe veszi annak eredményét is, miáltal anyagilag érdekeltebbé teszi a kollektivistákat a termelésben, ösztönzőleg hat munkájukra, serkenti munkakedvüket, fokozza felelősségérzetüket és szorgalmukat, mindennek következményeként pedig természetszerűleg javul a munka minősége, végső fokon növekedik a hektárhozam. A fenti előnyök felismerésében és tudatában ma már számos kollektív gazdaságban sikerrel alkalmazzák a termés szerinti javadalmazást. A szászhermányi (Sztálin tartomány) kollektívában például már 1958-ban bevezették, minek következtében ugrásszerűen megjavult a munka s egy sereg olyan jelenség halt ki a gazdaság gyakorlatából, amely annak idején fékezte a nagyobb fokú termelést. Az előző években gyenge volt a munka minősége, s egyesek norma utáni hajszája miatt nem lehetett megállapítani ki dolgozott rosszul vagy jól; megtörtént egyes időszakokban, hogy a munkában való részvétel alig volt 80 százalékos stb. A pótjavadalmazás bevezetésével gyökeresen megváltozott a tagok munka iránti magatartása. A munkaidőt teljesen kihasználták, a tagok részvétele a munkában száz százalékos volt. Mindez a munkatermelékenység növekedéséhez, a terméseredmények emelkedéséhez vezetett, így, míg 1957-ben búzából például 2047 kiló volt az átlagos hektárhozam, 1958-ban 2051 kilóra emelkedett, a pótjavadalmazás alkalmazásának második évében pedig (1959-ben) elérte a 3002 kilót. Ugyancsak szembetűnő termésnövekedés észlelhető más növényeknél is: a burgonya átlaghozama hektáronként 1957-ben 13.211, 1958-ban 14.401, 1959-ben pedig már 19.369 kiló volt. Cukorrépából a pótjavadalmazás alkalmazása révén az 1957 évi 13.837 kilóról 1959-ben 23.120 kilóra növekedett a hektárhozam. Hasonló tapasztalataik vannak az Arad rajoni szentpáli Dózsa György gazdaság kollektivistáinak, akik két évvel ezelőtt vezették be a pótjavadalmazás módszerét. Míg kukoricából például 1958-ban a gazdaság 2700 kiló szemestermést irányzott elő hektáronként, a megvalósítás 3000 kiló szemestermés volt . Hogy a területegységenkénti 300 kilós többlettermés a pótjavadalmazásnak volt köszönhető, percet sem vitás, hisz ebben az esztendőben az időjárás nemhogy kedvezett volna, de (a többi évekhez képest) kedvezőtlenül hatott a kukoricára. A próbálkozás tehát nem remélt sikerrel járt, összesen 44 jól dolgozó kollektivista részesült pótjavadalmazásban. Németh János és felesége a többtermésért 222 kiló kukoricát kapott, Stadler András és családja 260 kilót, Piroska János és Medve István pedig 120—120 kilót. Jól járt tehát a gazdaság is, jól jártak a kollektivisták egyénileg is. A pótjavadalmazás szorosabbra fűzte a közös és egyéni érdekeket, ösztönzőleg hatott a termelésre. De mint mondottuk, a pótjavadalmazás módszere kihat a munka termelékenységére, a munkaegység gazdaságosabb felhasználására is. Az udvarfalvi kollektív gazdaságban (Magyar Autonóm Tartomány) például, a pótjavadalmazás bevezetésének első évében egy tonna cukorrépa előállításához csak 5,23 munkaegységet használtak fel, míg a kiskendiek pedig — akik akkor még kizárólag csak az általános norma, illetve csak a munkaegység szerinti javadalmazást alkalmazták — 24 munkaegységet fordítottak egy tonna cukorrépa előállítására. A tények kétségtelenül bizonyítják a pótjavadalmazás alkalmazásának előnyeit kollektív gazdaságainkban. Éppen ezért oly fontos, hogy idén, amikor a küszöbön lévő III. pártkongreszszus tiszteletére tett nemes vállalások értelmében minden állami és szövetkezeti gazdaságban fő célkitűzés a munkálatok alaposabb elvégzése, a fejlett agrotechnika komplex alkalmazása és ezáltal nagyobb terméseredmények biztosítása, minél több kollektív gazdaságban vezessék be észt az eredményes termésfokozó módszert. „Nagyon fontos. — mondotta Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs a konstancai értekezleten —, hogy a párt és állami szervek s a kollektív gazdaságok vezetőtanácsai alaposan tanulmányozzák azoknak a kollektív gazdaságoknak az eredményeit és tapasztalatait, amelyek bevezették nemcsak a munkaegység, hanem a végzett munka eredménye szerinti javadalmazást, s ebből levonják a szervezés és a munka javadalmazása megjavítására vonatkozó tanulságokats. Nyilvánvaló: egyik javadalmazási formáról a másikra való áttérés nem könnyű dolog, hozzáértést, s különböző szervezési átrendezéseket igényel, amely nélkül lehetetlen a megvalósítása. A kollektív gazdaságoknak tehát nyújtanak messzemenő segítséget az agronómusok és technikusok, nemkülönben a néptanácsok. Nagyon hasznos volna, ha tapasztalatcseréket szerveznének azokban a gazdaságokban, ahol a megelőző években kiváló eredménnyel és hozzáértéssel alkalmazták a pótjavadalmazást, hogy az illetékes gazdaságok vezetői és tagjai ne csak hallomásból, legjobb esetben olvasmányaikból ismerjék a pótjavadalmazás módszerét, hanem szemtől szembe a gyakorlattal, levonhassák a következtetéseket, s megtanulhassák mindazokat az eljárásokat, amelyek nélkülözhetetlenek e módszer bevezetésére. A néptanácsok aktivistái, a mérnökök és technikusok továbbá segítsék a kollektívákat abban is, hogy még mielőtt a növényápolás dandárja megkezdődne, készítsék el külön-külön a brigád, csoport, illetve egyéni terveket. Nagyon lényeges szervezési elemei ezek a pótjavadalmazás sikeres bevezetésének, hiszen a különböző területeken különböző csoport, illetve egyéni terveket kell megállapítani, s fontos az is, hogy az illető kollektivista alaposan ismerje teendőit. Mind a kollektív gazdaságok közös, mind pedig a tagok egyéni érdeke, hogy e termésfokozó módszer egyre inkább általánossá váljék, mint a javadalmazás fő formája. Versenyben a „szakma *“ címért (Tudósítónktól). — Egy kezdeményezés révén a tordai üveggyárban széleskörű mozgalom bontakozot ki; célja „a szakma legjobbja“ megtisztelő cím elnyerése. E mozgalom, noha fiatal, máris jelentős eredményekhez vezetett. A gyár valamennyi részlege átlagosan 7—11 százalékkal haladja túl napi tervelőirányzatát. Bucur Alexandru, Kerekes Viktor és Mazure Grigore például rendszeresen 10—28 százalékkal teljesíti túl napi tervfeladatát. A brigádok közül eddig a legszebb eredményt Ursu Mária brigádja érte el: 120—125 százalékot. A versenyzők azonban nem csupán a terv túlteljesítésére törekedtek, hanem nagy gondot fordítanak az önköltség csökkentésére is, hogy ezáltal minél jelentősebb összegeket takaríthassanak meg. Ezirányú törekvésüket is siker koronázta. Négy hónap alatt a megtakarított összeg csaknem 300.000 lejre, a terven felüli jövedelem pedig mintegy 500.000 lejre emelkedett. Ugyancsak a szakma legjobbja cím elnyeréséért indított versenyben lendült fel az újítómozgalom is. Az üzem dolgozói aránylag rövid idő alatt közel 60 újítási javaslatot nyújtottak be, ezek közül 31-et már a gyakorlatban sikerrel alkalmaznak. —o — Új munkacsarnokok a relonszövödében A fővárosi Tudor Vladimirescu relonszövöde a napokban két új, korszerű munkacsarnokkal bővült. A csarnokokban már megkezdődött az automata mintanyomó gépek szerelése. A szövőcsarnokban pedig újabb, különleges szövőgépeket szerelnek be. Sztálin tartományban növekszik az öntözéssel művelt terület (Tudósítónktól). A múlt évben néhány Sztálin tartományi állami és kollektív gazdaság bevezette kísérletképpen az öntözéses mezőgazdasági művelést. A próbálkozás mindenütt sikerrel járt. Magas hektárhozamok bizonyították be az öntözéses művelés gyakorlati hasznát. A prázsmári (Feketehalom rajon) Május 1 kollektív gazdaság kertészetének két hektárnyi öntözött területe például csaknem 18.000 lej tiszta jövedelmet hozott. A hermányi Tudor Vladimirescu kollektív gazdaság tagjai a négy hektár öntözött területről kétszer akkora termést takarítottak be, mint a száraz művelésű földekről. A kézzelfogható eredmények láttán az állami gazdaságok tanácsa s a kollektív gazdaságok tagsága elhatározta az öntözött területek kiterjesztését. A szükséges földmunkát még az ősszel elvégezték a gazdaságok a tartományi talajjavító hivatal szakembereinek irányításával. Gondoskodtak megfelelő berendezésről s azok kezelésére a télen át szakembereket képeztek ki. Az idejében elkészült tervek és előkészületek eredményeként május 15-ig a kollektív gazdaságok 922 hektár, az állami gazdaságok pedig több mint 800 hektár területet állítottak be öntözésre. A III. pártkongresszus Irányelvtervezetének hatására, amely felhívja a figyelmet az öntözéses zöldségtermesztés kiterjesztésének fontosságára, az ipari központ környékén levő gazdaságok újabb hektárokat szántak e célra. A Sztálinvárossal szomszédos vidombáki és költövényi kollektív gazdaságok gépeket és felszereléseket kaptak a gépállomásoktól, hogy még néhány hektárral bővítsék az öntözött területeket. A tartományi talajjavító hivatal kollektívája vállalta, hogy június végéig 176 hektárnyi területet tesz öntözhetővé. Ezzel együtt ebben az évben 2000 hektárral növekszik Sztálin tartományban az öntözéssel művelt terület. Az RMP III. kongresszusának tiszteletére Üzemi levelezőink jelentik Hazánk minden tájáról érkeznek a hírek; a dolgozók újabb vállalásokkal, javaslatokkal, eredményekkel fogadják a HI. pártkongreszszust. Alább közlünk néhányat levelezőink híradásából: ARANYOSGYÉRESEN a Sodronyipar művek valamennyi dolgozója részletesen tanulmányozta az Irányelvtervezetet. Különösen az acélöntők házatáján folyt élénk vita. A részleg dolgozói, a kommunistákkal az élen, máris kimagasló eredményeket értek el, így például Blag Mihai mester váltása egyetlen nap alatt 26 százalékkal termelt több acélt napi előirányzatánál. Egy nappal később Utlu Iosif mester váltása 38 százalékkal szárnyalta túl előirányzatát. A martinászokkal a hengerészek is szorosan lépést tartanak. Mindössze egy nap alatt 44 tonna hengerelt áruval termeltek többet. BARA JANOS Harminckét nappal határidő előtt bocsátották vízre a galaci hajógyárban a harmadik 4500 tonnás román hajót. (Agerpres felvétel) A DÉSI fűtőházban is megdőlnek a tegnapi csúcseredmények. A kongreszszusi versenyben már eddig 1015 tonna tüzelőanyagot takarítottak meg a fűtők. Ezzel 103 tehervonatot lehet vontatni a Dés-Kisilva útszakaszon. A műhelyekben is lendülettel harcolnak az anyagtakarékosságért. Mostanáig 20 százalékkal kevesebb színesfémet használtak el az alkatrészek készítésénél. A legeredményesebben Mogurean Teodor, Oprea Ion, Salamon László, Török Vilmos és Jakabházi Gyula dolgoztak. PAPP LAJOS Csak kiváló minőségű árut készítünk a kongresszus tiszteletére! Ezzel a jelszóval versenyzőnk a NAGYVÁRADI Május 1 készruhagyárban. Ugyanakkor a fajlagos anyagfogyasztás csökkentésével már eddig jelentős mennyiségű anyagot takarítottunk meg. Többek között 7890 négyzetdeciméter nemesített bőrt és 5350 négyzetdeciméter bélés és bekecsbőrt jegyeztünk fel takarékossági számlánkra. PARAY SÁNDOR 24.000 tonna hengerest áru negatív irányú eltéréssel (Tudósítónktól) A resicai fémipari kombinát főbejáratánál hatalmas tábla vonja magára a figyelmet. A táblán a két nagy kohászati központ dolgozóinak, a vajdahunyadi és resicai kohászoknak, kokszolóknak, martinászoknak, hengerészeknek ez évi felajánlásai és termelési eredményei láthatók. A resicai „oldal“ 5-ik számoszlopából —mely a hengerészek munkájának a tükörképe — a következőket olvashatjuk: 25 ezer tonna hengerelt árut adunk az országnak terven felül az idén. Alatta meg az áll, hogy május végéig közel 11 ezer tonna hengerelt áruval készítettek többet a tervelőirányzatnál. Ám a resicai hengerészek nemcsak a termelési terv túlteljesítését tűzték célul. Kemény harcot folytatnak azért is, hogy minimálisra csökkentsék az önköltséget, s minél több fémet takarítsanak meg. Ez utóbbira pedig a negatív eltérésű hengereléssel kínálkozik a legjobb lehetőség. S ezzel élnek is a hengerészek. Hisz pusztán májusban több mint 6300 tonna, egész esztendőben pedig 24 ezer tonna acélrudat, gömbvasat stb. hengereltek negatív irányú eltéréssel. Így 792 ezer kiló fémet takarítottak meg, amely elegendő 20 kilométer vasúti sín elkészítéséhez. -e e-e-e-gr-gr-1 Népgazdaságunk fejlesztésének távlatai Dolgozó népünk a népi hatalom éveiben következetesen valóra váltja pártunk lenini iparosítási politikáját, amely mint ismeretes, a nehézipar elsődleges fejlesztésére irányul. Pártunk és kormányunk ennek keretében mindig nagy figyelmet szentelt a kohászati iparnak s nem egyszer hangsúlyozta a kohászati ipar fejlesztésének fontosságát, amely az összes népgazdasági ágak fejlődésének alapja. Az RMP 111. kongresszusának Irányelvtervezete leszögezi: „Az iparfejlesztés terén a legnagyobb figyelmet a kohászati ipar termelésének növelésére fordítjuk, hogy egyre nagyobb mértékben kielégíthessük a népgazdaság növekvő acél- és hengereltáru szükségletét.“ Ennek szellemében az Irányelvtervezet nagyszerű feladatokat s nagyon is számottevő növekedést ír elő a kohászati ipar különböző ágai számára. 1965-ben a nyersvastermelés például 2 millió tonnára növekszik az 1959 évi 846 ezer tonnával szemben. S mennyivel sokatmondóbb ez a növekedés, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a burzsoá földesúri rendszer gazdasági csúcsesztendejében 1938-ban a kohászati ipar termelése mindössze 133 ezer tonnát tett ki. Az acéltermelés 1965-ben 3,3 millió tonnát fog kitenni az 1959 évi 1,4 millió tonnával s az 1938 évi ...284 ezer tonnával szemben. 1938-ban az ország hengereltáru termelése mindössze 319 ezer tonnát tett ki. 1959-ben viszont mintegy 1 millió tonna hengereltárut gyártott nehéziparunk, a hatéves terv utolsó évében pedig több mint 2 millió tonnát fog előállítani. A kohászati ipar termelésének ilyen óriási növekedését a meglevő vállalatok kibővítésével, valamint új egységek, elsősorban pedig az új galaci kohászati kombinát felépítésével érjük el. A termelés növelése szempontjából fontos szerep hárul természetesen a belső tartalékok további hasznosítására, a kihasználási mutatószámok szakadatlan növelésére is. A hatéves terv során a kohászati ipar termelése azonban nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is növekedni fog. „Kiterjesztjük a különleges acélfajták, a golyóscsapágy acél, az elektrotechnikai ipar számára szükséges acél, a rozsdamentes és tűzálló szél gyártását; hasonlóképpen fejleszteni fogjuk a gyengén ötvözött acélfajták termelését, továbbá a jó minőségű szénacél gyártását; megszervezzük a vasötvözetek termelését a hazánkban kitermelt ércből" —hangsúlyozza ezzel kapcsolatosan az Irányelvtervezet. Kohászati iparunk szakadatlan fejlődése egész népgazdaságunk további fellendítésének, s következésképpen dolgozó népünk anyagi és kulturális életszínvonala emelésének szilárd alapját képezi. Nem véletlen tehát, hogy pártunk és kormányunk ilyen nagy fontosságot tulajdonít a kohászati iparnak. NYERS VAS TERHELÉS 1965:0%' m MILLIÓ TONNA ,!!”84.000 TONNA KOHÁSZATI IPAR ACÉLTERHELÉS 1965: am « 1, 1 Mimim 1959: | # , IT^ H1LL10TONNA Határidő előtt befejezzük a tömbházak építését Azt hiszem, a legtöbben úgy olvasták el a párt III. kongresszusának Irányelvtervezetét, mint jómagam is. Kétszer egymásután figyelmesen áttanulmányoztam az egész szöveget, aztán megjelöltem mindazt, ami közvetlenül érinti foglalkozásomat. Végtelenül örülök mindannak, amit pártunk kitervelt, hogy szebbé, gazdagabbá tegye mindennapi életünket. De a legnagyobb boldogság számomra, hogy hat év alatt mintegy 300.000 lakás épül a városokban és ipartelepeken. Háromszázezer lakás! Mi kőművesek jól tudjuk, mennyi munkát, építőanyagot, gépet igényel mindez. A hat év alatt felépülő gyönyörű tömbházak valósággal megváltoztatják városainkat. Olyan szépek, korszerűek lesznek az épülő utcasorok, hogy büszkén mutogathatjuk őket a hozzánk vendégségbe érkező külföldieknek. Látjátok, ilyen lakásokat építünk a munkások számára. Közel egy éve dolgozom a fővárosi 4 számlú építővállalatnál, amelyet azzal bíztak meg, hogy az Északi pályaudvar és a Grivica út környékén modern, hatalmas tömbházakat emeljen. Az Északi pályaudvar terének egyik oldalán megszületett új útra tömbházainak építésén dolgoztam 240 tagú kőműves brigádommal. Építőtelepünk dolgozói a párt III. kongresszusa tiszteletére megfogadták: június 20-ra átadják a lakóknak azt a három hatalmas háztömböt, amelyekben összesen 1151 napfényes, szépen kivitelezett, jó beosztású, kényelmes lakás van. Feleségemmel együtt én is alig várom, hogy berendezhessem azt a szép lakást, amelyet nekem kijelöltek. A Dinicu Golescu utcában is rövidesen befejezzük 4, összesen 240 lakásos tömbház építését. Magunk győződtünk meg arról, hogy megvalósítható az Irányelvtervezetnek az a követelménye, hogy mintegy 4—5 hónap alatt építsük fel a 40—60 lakásos tömbházakat. Hiszen az említett négy tömbház alapjait májusban kezdtük ekszkavátorokkal ásni, most pedig már csak a lakások belső válaszfalainak beépítése van hátra. Terv szerint a Dúca úton épülő 188 lakásos tömbházat és egy nagy, modern iskolát a harmadik évnegyed végén kellene, befejeznünk. Építővállalatunk dolgozóinak kongresszusi vállalása értelmében azonban még augusztus 23 előtt átadjuk mindkét épületet. Gyorsan haladunk további két nagy tömbház építésével is. A Dinicu Golescu utcában rövidesen megkezdjük néhány 7—9 emeletes tömbház alapozását. Megmondom azonban őszintén, hogy még gyorsabban haladhatott volna építőtelepünkön a munka, ha a Proedt Bucuresti tervezővállalat nem késlekedne a lakások és üzlethelyiségek belső beosztását feltüntető tervrajzokkal. Mi építők ezért arra kérjük a tervezőintézetek mérnökeit: bocsássák idejében rendelkezésünkre az összes tervrajzokat, hogy mikor az épületet alapozzuk, már meglegyen minden tervrajz. És még valamire szeretném figyelmeztetni az építészmérnököket: tervezzenek úgy minden munkáslakást, mintha az a saját részükre épülne. Néhány lakásnál ugyanis a konyhákat és fürdőszobákat mindössze kis szellőztető nyílással tervezték, holott lehetőség lett volna arra, hogy azokat ablakokkal lássák el. Ha minden tervrajz idejében elkészül, akkor az ilyen tervezési hibákon még változtatni lehet. Az olyan nagyszabású építőtelepen, mint amilyen a miénk, csak természetes, hogy nagymértékben gépesítették a munkát. Az Irányelvtervezetben olvastam, hogy 1965-ig az építőtelepeken az alapzat ásását legkevesebb 85 százalékban gépesíteni kell, a betonkeverést 95 százalékban, a felszerelések kezelését pedig 50 százalékban. Nos, a mi tapasztalatunk szerint, ha minden építőtelepet olyan jól ellátnak gépekkel, mint a miénket, még ennél nagyobb arányban is gépesíthetjük a munkát. Minálunk legalább 90 százalékban ekszkavátorokkal ássák ki az alapokat, csupán a kiigazítást végzik ásóval. Teljesen gépesített a beton és habarcs készítése. Az Irányelvtervezet olvasása közben azonban arra gondoltam: még jobban kell gondoznunk ezeket a drága gépeket, hogy ritkábban kerüljön sor javításukra és mindenekelőtt jobban ki kell használnunk a rendelkezésünkre bocsátott gépi felszerelést. Építőtelepünk csak annyi gépet vegyen igénybe, amennyi feltétlenül szükséges. Ily módon felszabadíthatunk néhány gépet más építőtelepek számára. Javasolni fogom építőtelepünk vezetőségének, hogy ezt a kérdést alaposan vitassa meg és tegyen megfelelő intézkedéseket. Brigádom tagjait nagyon érdekli mindaz, amit az Irányelvtervezetben az építkezési munkálatok ipari módszereinek elterjesztéséről olvastunk. Huszonnégy éve dolgozom építkezéseknél, családunkban apáról fiúra száll a kőműves mesterség. A nagy ipari építkezéseknél, valamint a fővárosi lakásépítkezéseknél is alkalmam volt megfigyelni, milyen előnyös, gazdaságos a típusterv használata. A jó szakember tud-MISLAI GYÖRGY a bukaresti 4. számú építőtelep kőműves brigádvezetője (Folytatás a 2. oldalon) Részben üzembe helyezték az új hegesztetteső-gyárat A Román Munkáspárt III. kongresszusa tiszteletére a speciális ipari építő- és szerelővállalat (ICSIM) munkásai, mérnökei és technikusai június elsején, csaknem egy hónappal a kitűzött határidő előtt részben üzembe helyezték az új fővárosi hegesztettcső-gyárat. Bejáratás közben a gyár már elő is állított bizonyos mennyiségű öntöző és ármentesítő csövet, amelyet több talajjavító munkatelep rendelkezésére bocsátottak. Legújabb nehézipari egységünk termelése jelentős mértékben gépesítve és automatizálva van, éppúgy, mint az 1955 és 1960 között épült többi nehézipari objektum: a vajdahunyadi új martin-acélmű, az elő- és idomhengermű, a romani csőhengermű, a galaci finomlemez hengermű stb. A bukaresti csőgyár üzembe helyezésével acélcsőgyártásunk, mely az utóbbi öt évben több mint 4,8-szeresére emelkedett, olyan új egységgel bővült, amely nagymennyiségű, változatos méretű csövet szállít majd kőolaj- és vegyiparunknak, ipari- és lakóházépítő telepeinknek, talajjavító munkatelepeinknek. Ki lesz a győztes? Az aradi Tricoul Rosa gyárban ünnepelőtti készülődés fogadja a belépőt. Festik az épületeket, javítják a műhelyeket, csinosítják az udvart, a parkot. Emitt, a régebbi gruppokban már kinyíltak a rózsák, túl, noha még friss az ültetés, mégis szépen virítanak a virágpalánták. Az osztályokon szorgos mientta jelzi, hogy a Román Munkáspárt III. kongresszusának köszöntésére készülnek a gyár dolgozói. A kötszövő részleg hatalmas gépei megállás nélkül ontják a puha anyagot. A szomszédos műhelyben festők, bolyhozók veszik kezelés alá a legyártott végeket, innen a szabászatra kerülnek, ahol a villamos szabászgép egyszerre többtucat pulóvert, inget, gyermekruhát szab ki. Egy másik teremben a konfekció osztály varrógépei berregnek megszakítás nélkül, szemvillanásnyi idő alatt szaladnak végig a kiszabott anyagon. A varrónők fürgén mozgó ujjainak mozdulatait külön-külön szinte nem is lehet követni. Csak azt veszed észre, hogy elkészült a kis ruha, kabát. A három részleg — a körkötő, két szövő és konfekció — 12 brigádja áll versenyben egymással. Az elsőséget azonban nemcsak a tervteljesítés százalékaránya dönti el, ugyanolyan súllyal esik latba a minőség és a tömegtakartás is. Nem egyszerű eldönteni, hogy melyik is a legjobb brigád. Meglepetések mindig akadhatnak, hiszen a 12 brigád minden tagja egymást túlszárnyalva igyekszik jobban dolgozni. Mi sem bocsátkozunk jóslásokba. De talán nem követünk el hibát, ha ide írjuk a legutóbbi versenykiértékelés alkalmával legjobbnak bizonyult brigádok eredményeit, abban a reményben, hogy most is az elsők között lesznek. A körkötő osztályon a 4-es brigád Bernáth József vezetésével érte el a legszebb eredményt. Több mint 7 százalékkal teljesítette túl a brigád a minőségi tervet és 14.470 darab tűt takarított meg. A kötszövő osztályon Szecsiánszky Katalin brigádja bizonyult a legjobbnak. Tizenhat százalékkal teljesítette túl a mennyiségi és 12,5 százalékkal a minőségi követelményeket. Radovei Virginia brigádja pedig a konfekció osztályon vitte el a pálmát 151 százalékos tervteljesítéssel. Hasonló szép eredményeket kívánunk nemcsak a három élbrigádnak, hanem mind a tizenkettőnek, hogy ebben a versenyszakaszban még nehezebb legyen eldönteni az elsőséget. BARABÁS GIZELLA