Előre, 1960. augusztus (14. évfolyam, 3968-3992. szám)

1960-08-02 / 3968. szám

1360. augusztus 2 , kedd Az USA újabb manővere a közvélemény félrevezetésére NEW YORK (Agerpres). — TASZSZ: P. D. Morozov, a Szovjetunió ideiglenes ENSZ-képviselője találkozott Luis Padilla Nervóval, az ENSZ leszerelési bizottságának elnökével, s a szovjet kormány nevében levelet adott át neki azzal kapcsolatban, hogy az USA ENSZ-képviselője javasla­tot tett az ENSZ leszerelési bizottsága ülésének összehívására. A Szovjetunió képviselője által át­nyújtott levél hangsúlyozza: Az ENSZ leszerelési bizottságának összehívására vonatkozó amerikai okmány elferdítve tünteti fel a valódi tényállást, amely a tíz állam leszerelési bizottsága mun­kálatainak meghiúsulásához vezetett A tények ellenére kísérlet törté­nik arra, hogy tisztára mossák az Amerikai Egyesült Államok kor­mányának a tárgyalások folyamán elfoglalt álláspontját. Mint ismeretes, a tízes leszerelési bizottság — a közgyűlésnek 1959 no­vember 20-án az általános és teljes le­szerelésre vonatkozó határozata értel­mében — meg kellett hogy vizsgálja a fenti feladat megvalósítására irányuló konkrét javaslatokat. Már e tízes bi­zottság munkálatainak kezdetén az USA és a bizottságban részvevő többi nyugati hatalom kormánya különféle kifogásokkal megtagadta annak a ja­­vaslatnak a lényegbeli megvizsgálását, amelyet a Szovjetunió 1959 szeptem­ber 18-án terjesztett az ENSZ közgyű­lése elé. A szovjet kormány, attól az óhaj­tól vezérelve, hogy előmozdítsa a bizottság munkálatainak sikerét, amelyet oly nagy bizakodással vártak a népek, s figyelembe véve a leszerelési kérdéssel kapcsolatos vita lefolyását, folyó évi­ június 2-án újabb javaslatot terjesztett a bizottság elé az általános és teljes leszerelési szerződés alapvető elő­írásaira vonatkozólag. A tízes bizottságban folyó tárgya­lások egész ideje alatt — mutat rá a levél — a nyugati hatalmak nem töre­kedtek a leszerelési szerződés kidol­gozására, hanem minden tevékenysé­gük meddő viták folytatásában merült ki. A nyugati hatalmak március 16-i javaslata nem célozta a leszerelési kérdés megoldását, csupán arra irá­nyult, hogy ellenőrzést vezessen be le­szerelési intézkedések foganatosítása nélkül. Az USA és a tízes bizottságban rész­vevő többi nyugati hatalom álláspont­ja lehetetlenné tette a megegyezést min­den olyan kérdésben, amely a leszere­lésre vonatkozik. Éppen ezért a szovjet kormány megszakította részvételét a bizottság munkálataiban és megvitatás céljából az ENSZ közgyűlése elé ter­­jesztette a leszerelési kérdést. A Szovjetunió kormányának ez a lé­pése teljesen megalapozott; ezt igazol­ja az Amerikai Egyesült Államok azon „új“ javaslatának egész tartalma, amelyet június 27-én, a bizottság mun­kálatainak megszüntetése után terjesz­tettek elő. Csakúgy mint a nyugati ha­talmak március 16-i javaslata, a fent­­említett já­vaslat sem irányoz­ elő reá­­lis leszerelési intézkedéseket, hanem az egész kérdést leszerelés nélküli el­lenőrzés bevezetésére korlátozza,vagy­­is olyan intézkedésekre, amelyek törvé­nyesítenének egy széleskörű kémrend­­­szert nemzetközi síkon. Az ENSZ leszerelési bizottságá­nak összehívására vonatkozó ja­vaslattal az USA kormánya nyil­vánvaló módon az amerikai bel­politikai helyzettel kapcsolatos kö­rülmények megkövetelte manőver­hez folyamodik. Az USA kormá­nyának nem azért van szüksége a bizottság összehívására, hogy ha­ladást érjen el a leszerelési kér­dés megoldásában, hanem azért, mert el szeretné titkolni azt a tényt, hogy nem óhajt megegye­zésre jutni ebben a kérdésben. Tekintve, hogy az USA és katonai tömbökbeli partnerei ilyen álláspontra helyezkedtek, a legkevésbé sem várha­tó, hogy eredményeket lehessen elérni az ENSZ leszerelési bizottságában, noha a szovjet kormány mélységes meggyőződése szerint a bizottságban részvevő számos állam őszintén tö­rekszik ennek a kérdésnek a megoldá­sára.­A szovjet kormány véleménye sze­rint a leszerelési bizottság összehívása a jelenlegi körülmények között, rö­viddel az ENSZ közgyűlés ülésszaka előtt, amely meg kell hogy vizsgálja a leszerelési kérdést, csak súlyosbítaná a helyzetet és megakadályozhatná napjaink e nagyfontosságú kérdésének a közgyűlésben történő eredményes megvitatását. A fentiek alapján a szovjet kormány alkalmatlannak tartja az ENSZ leszerelési bizottságának a jelen pillanatban történő összehívá­sát és kifogást emel a bizottság össze­hívása ellen. A leszerelés kérdésében egyrészt a szocialista országok, másrészt a nyu­gati hatalmak között felmerült ellen­tétek oly komolyak, hogy ezeket a kér­déseket a közgyűlésen kell megvitatni, mégpedig széleskörűen és sokoldalúan A leszerelés kérdéseinek a köz­gyűlésen történő megtárgyalása már csak azért is szükséges, hogy biztosítani lehessen a vita meg­felelő színvonalát és lehető legna­gyobb sikerét. A szovjet kormány véleménye szerint ennek a célnak az felelne meg legjobban, ha az ENSZ tagállamok kormányfői részt vennének a vitán. A külön­böző államok, valamint a főtitkár kezdeményezése a kormányfőknek a közgyűlésre történő meghívását illetőleg nagy fontossággal bírná, mivel a kormányfőknek, főként pedig a legnagyobb katonai erővel rendelkező országok kormányfői­nek a részvétele, hozzájárulna a leszerelés kérdéseinek valamint számos m­ás fontos politikai kér­désnek sikeres megvitatásához. Ez pedig a nemzetközi feszültség csökkenéséhez és az egész nem­zetközi helyzet javulásához ve­zetne KÍNAI NÉPKÖZTARSASÁG: Egyetemi hallgatók nyári gyakorlaton az egyig pekingi üzemben. (Új Kína felvétel) A PARIS PRESSE LONTRANSI­­GEANT című újság beszámol róla, hogy Strauss nyugatnémet hadügymi­niszter és Messner francia hadügy­miniszter legutóbb a franciaországi német támaszpontok kérdéséről tár­gyalt. Annak a ténynek, hogy még nem jött létre egyezmény— írja a lap —, főként „pszichológiai“ oka van. A francia belügyminisztérium egyáltalán nem lelkesedik azért, hogy Cygnac és Mou­rcnelon városok utcáin egyen­ruhás német katonák sétáljanak. A SZOVJETUNIÓ parlamenti cso­portjának meghívására brit parlamenti küldöttség tett látogatást a Szovjet­unióban. Az angol képviselők július 30-án visszatértek Londonba. A JAPÁN RENDŐRSÉG kimutatása szerint jelenleg 5121 rablóbanda ga­rázdálkodik az országban. A bandák tagjainak létszáma 73.800-ra emelke­dik. A fiatalkorúak körében szintén nagy mértékben elharapózott a bűnö­zés. (Agerpres) . i­­ HIROSIMAI BIZOTTSÁG néven szervezet alakult Bécsben. A bizott­ság követeli az összes nukleáris fegyverkészletek megsemmisítését. TOKIÓBAN július 31-én megnyílt a japán szakszervezetek főtanácsának 15. kongresszusa, amelyen 54 szakmai szervezet képviseletében 600 küldött vesz részt. A kongresszuson jelen van­nak a Szakszervezeti Világszövetség­nek, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának, a Kínai Népköztár­saság szakszervezeteinek küldöttsége és más országok szakszervezeti kül­döttei. (Agerpres) AZ UTÓBBI NAPOKBAN újabb provokációs kísérletek történtek a Né­met Demokratikus Köztársaság nyu­gati határán. Július 25-ére Braennrode helység közelében, Mühlhausen határ­körzetben egy fiatalember kísérelt meg provokációt az NDK határrendőr­sége ellen. Ugyanaznap a Ketten­­­ Gotthards közötti útvonalon Dorm-­­­bach határkörzetben került sor provo­­­­kációra. Július 26-án Arenshausen kö­ s­zelében, Heilingenstadt körzetben a s­witzenhauseni sorompó mellett két polgári személy akart incidenst kipro­­vokálni az NDK határrendőrségi jár­őrével. Az NDK határrendőrségi tiszt-­­ viselői higgadt magatartásának kö­szönhetően a provokációk meghiúsul­tak. (Agerpres) N. SZ. RIZSOV, a Szovjetunió tö­rökországi nagykövete július 30-án filmbemutatóval egybekötött koktél­partit rendezett a török Nemzeti Egység Bizottsága és a török kor­mány tagjai tiszteletére. A bemuta­tón a Moszkva május elsején és a Hattyúk tava című filmeket vetítet­ték. (TASZSZ) Malinovszkij marsall parancsa a Szovjet Katonai Tengeri Flotta Napja alkalmából MOSZKVA (Agerpres) — TASZSZ: A Szovjet Katonai Tengeri Flotta Nap­ja, július 31., alkalmából Rogyion Ma­linovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere pa­rancsot adott ki. A Szovjetunió és az egész szocia­lista tábor növekvő ereje, a népek fo­kozódó békemozgalma megteremtik a reális lehetőséget az agresszorok meg­fékezésére és egy újabb világháború elhárítására — hangzik a parancs. — Ennek ellenére a nyugati hatalmak agresszív körei, amelyeket elvakít a hazánk és a szocialista országok egész tábora elleni gyűlölet, és amelyeket feldühösít az, hogy a szocialista tá­bor tekintélye és befolyása nemzetkö­zi síkon növekszik, kétségbeesett erő­feszítéseket tesznek, hogy fenntartsák a „hidegháborút“ és az imperialista monopóliumok érdekeit szolgáló esz­telen fegyverkezési hajszát. A parancs hangsúlyozza, hogy az amerikai repülőgépek bandita módra való behatolása a Szovjetunió légiterü­­be, a csúcsértekezlet meghiúsítása az amerikai kormány által, azt bizonyít­ják, hogy a béke és a szocializmus el­lenségei önző érdekeiktől vezérelve, to­vábbra is a provokációk kalndorpo­­litikáj­át folytatják. Ilyen körülmények között, — hang­súlyozza a parancs — a Kommunista Párt és a szovjet kormány, állhatato­san és következetesen folytatva a le­nini békés külpolitikát, megteszik a szükséges intézkedéseket a szovjet állam védelmi képességének szüntelen erősítésére. A tengerészek és a szovjet fegyve­res erők egész állományának feladata fokozott éberséget tanúsítani, harcra készen állni, hogy megsemmisítő csa­pást mérjenek az agresszorra, ha meg­sérteni merészelné drága hazánk ’szent határait — hangzik a parancs. ELŐRE Nicolae Guina elvtárs beszélgetése a Szovjetszkaja Rosszija munkatársával MOSZKVA (Agerpres) Nicolae Gu­ina, a Román Népköztársaság moszkvai nagykövete, aki július 30- án átnyújtotta megbízólevelét, a Szovjetszkaja Rosszija című újság munkatársával folytatott beszélgeté­se során kijelentette: Tevékenységem fő célkitűzése az, hogy előmozdítsam a Románia és a Szovjetunió közötti testvéri baráti kapcsolatok elmélyí­tését és fejlesztését. Azon leszek, hogy megtisztelő és felelősségteljes küldetésem teljesíté­sével mindenképpen hozzájáruljak a Román Népköztársaság és a Szov­jetunió sokoldalú együttműködésé­nek bővítéséhez. A szocialista orszá­gok nagy családjához tartozó Romá­niának csakúgy, mint a többi szo­cialista országnak hű és megbízható barátja a Szovjetunió. Ez a körül­mény lehetővé teszi népünk számá­ra, hogy tántoríthatatlanul haladjon előre a szocializmus építésének nap­fényes útján. Nicolae Guina kijelentette, hogy bár csak néhány napja tartózkodik Moszkvában, máris alkalma volt meggyőződni róla, hogy mily nagy vendégszeretettel, barátsággal és melegséggel viseltetik a szovjet em­ber vendégei iránt. Berlini nagykövetünk látogatása Otto Grotewohlnál BERLIN (Agerpres): — Otto Gro­­tewohl, a Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsának elnöke búcsú­látogatáson fogadta Iopf Puwakot, a Ro­mán Népköztársaság berlini nagyköve­tét, a Német Demokratikus Köztársaság­ból történő közeli elutazása alkalmából. I. Puwak elvtárs búcsúlátogatást tett még dr. Lothar Bolznál, a Német De­mokratikus Köztársaság Minisztertaná­csának alelnökénél és külügyminiszteré­nél, Johannes Dieckmannál, a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kama­rájának elnökénél és más vezető szemé­lyiségeknél . Dr. Lothar Bolz villásreggelit adott a Román Népköztársaság nagykövetének tiszteletére. Az NDK emlékirata Skw­­o. i­fi tilt ter fis­te koalíció államab­ous BERLIN (Agerpres).­­ Amint az ADN hírügynökség jelenti, augusztus 1-én sajtóértekezletet tartottak Ber­linben a Potsdami egyezmény aláírá­sának 15. évfordulója alkalmából. Otto Winter, a Német Demokratikus Köz­társaság helyettes külügyminisztere a sajtóértekezleten bejelentette, hogy a Német DK kormánya emlékiratot in­tézett az antihitlerista koalícióban részt vett államokhoz. Az emlékirat kidomborítja a Potsdami egyezmény nagy jelentőségét a német nép sorsa szempontjából. A Német Demokratikus Köztársa­ságban megvalósultak a Potsdami egyezmény elvei — hangzik az emlék­irat. — Az NDK békeszerető és de­mokratikus állam, amely az egész né­met nemzet érdekeit képviseli. A béke érdekeivel ellentétben áll az a tény, hogy a három nyugati hatalom, vala­mint más államok nem tartanak fenn normális kapcsolatokat a Német De­mokratikus Köztársasággal, ezzel a békeszerető német állammal, hanem csupán azzal a német állammal, amely azáltal, hogy előkészíti a revansot és erősen fegyverkezik, megmérgezi a nemzetközi légkört és a legsúlyosabb mértékben veszélyezteti Németország és az egész világ békéjét. Az emlék­írat rámutat arra, hogy Nyugat-Né­­metországban a Potsdami egyezmény elveit és előírásait nemcsak hogy nem valósították meg, de a legdurvább mó­don megszegték őket. A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya hangsúlyozza, hogy a nyugati hatalmak, főként pedig az USA, lábbal tiporván a Potsdami egyezményt, s támogatván a német militarizm­us újjászületését Nyugat-Né­­metországban, súlyos felelősséget vesznek magukra. Ezek a hatalmak, amelyek minduntalan megszegik a Potsdami egyezményt, elvesztették a jogi alapot arra, hogy csapataikat Nyugat-Németországban és Nyugat- Berlinben állomásoztassák. Ahhoz, hogy az egész Nyugat-Németország­ban meghonosodjék a béke és a de­mokrácia légköre, a Potsdami egyez­mény szelleme azt követeli, hogy a békeszerződés megkötésével véget vessenek Nyugat-Németország meg­szállásának és a nyugat-berlini meg­szállási rendszernek, amely ellentét­ben áll a nemzetközi joggal. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya szükségesnek tartja hatá­rozottan elítélni a revansista propa­gandát és a Nyugat-Németországban hivatalosan hangoztatott követeléseket a más államok területére, mint az agresszió ideológiai előkészítését. Az emlékirat hangsúlyozza, hogy a békeszerződés megkötése a két német állammnál azt jelentené a német nép számára, hogy kezdetét veszi ezen államok egymáshoz való közeledése és demokratikus alapokon való újraegye­sítése. Tizenöté­ves a Potsdami egyezmény * 1­­örténelmi évforduló augusztus má­­sodika, ma 15 esztendeje annak, hogy a második világháborúban szövet­séges hatalmak kormányfői. Potsdamban aláírták azt az egyezményt, amely meg­határozta a legyőzött Németország to­vábbi fejlődésének útját. Noha 1945 óta viszonylag nem sok idő telt el, azért nem érdektelen fel­idézni e történelmi fontosságú egyez­mény Németországra vonatkozó egyes legfontosabb pontjait. Annál inkább, mert mint az elmúlt évek eseményei bebizonyították egyes nyugati körök nagyon hamar elfelejtették ezeket. Nyugaton gyorsan feledésbe merült az, hogy a potsdami egyezmény ünne­pélyesen kinyilvánította: a német mili­­tarizmust és fasizmust, a szomszédos né­pek Európa és a világ békéje érdekében, gyökerestül ki kell irtani. A szövetsé­geseknek törekvésük. — fektette le az értekezletről kiadott nyilatkozat — megadni a német népnek a lehetőséget arra, hogy életét békés és demokrati­kus alapokra helyezze. A Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok kor­mányfői megegyeztek abban is, hogy a német iparnak teljes egészében át kell állnia a békés termelésre. Egyszóval: a potsdami egyezmény előírta az egy­séges, demokratikus és békeszerető né­met állam megalakítását. Hogyan valósultak meg a történelmi fontosságú egyezmény elvei? Másfél évtized telt el a második vi­lágháború befejezése óta s Németor­szággal még mindig nem kötöttek meg békeszerződést, Németország még mindig ketté van osztva s Nyugat-Né­metországban ismét Hitler volt tábor­nokai a hangadók Mindezért a nyugati hatalmakat terheli a felelősség. A Szovjetunió és Németország első munkás-paraszt állama, a Német De­mokratikus Köztársaság kitartóan és odaadóan küzdött és küzd a potsdami egyezmény elveinek tiszteletben tartá­sáért és ezeknek az elveknek a gyakor­latba való átültetéséért. Elég ha csupán a szovjet kormánynak a német béke­szerződés megkötésére, Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá való vál­toztatására vonatkozó építő javaslataira utalunk. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya nem egyszer kezde­ményezte az ország békés demokratikus alapokon való újraegyesítését. A Német Demokratikus Köztársaság területén kö­vetkezetesen megvalósították a potsda­mi egyezmény előírásait: az NDK bé­kés és demokratikus alapokon fejlődik. Nyugat-Németországban viszont a ha­talom ma is ugyanazoknak az erőknek a kezében van, amelyek századunkban már két alkalommal véres világháború­ba sodorták az emberiséget. Ez annak a bűnös nyugati politikának a követ­kezménye, amely csakhamar sutbadobta a potsdami egyezmény előírásait. Az USA és Anglia már 1946-ban a kétha­­talmi övezet megteremtésével eltért a potsdami egyezmény alapelveitől és ez­zel megkezdte Németország kettészakí­­tását. S a két világháborút kirobbantó német monopóliumokat érintetlenül hagyták, s a hitleri Wehrmach­tot sem számolták fel teljesen. Megakadályozták a nyugatnémet politikai élet demokra­tizálását Az államapparátusban a hit­­lerizmus javíthatatlan hívei ülnek ma is. Ezeknek a fasiszta elemeknek a leg­főbb támogatója maga Adenauer, a hi­degháborús politika e megrögzött apos­tola, aki nyíltan területi igényekkel lép fel a Lengyel Népköztársasággal szem­ben. A nyugati hatalmak egyezménybontó politikájuk betetőzéseként 1954-ben a bonni Németországot bekapcsolták a NATO agresszív tömbbe, elkülönítették a nyugati övezeteket a német nemzet ösz­­szességétől és Nyugat-Németországot az USA csatlós államává alakították. Ellen­szolgáltatásul a nyugatnémet militariz­­mus előtt hivatalosan megnyitották az utat egy agressziós hadsereg felállítása felé. Washington aktív hozzájárulásával Nyugat-Németországban rakétatámasz­pont hálózat épül. Az amerikai agresz­­szív körök atomfegyvert adnak a német militaristák kezébe. Strauss bonni had­ügyminiszter azon fáradozik, hogy 1961- ig megteremtse a legerősebb hadsereget Nyugat-Európában. A bonni militaristák rakétákat vásárolnak az USA-ban. Ka­tonai támaszpontokat létesítenek nyu­gat-európai államokban, még olyanok­ban is, mint Spanyolország. Amikor 1944-ben­ az angol-amerikai csapatok elérték Németország határát, Eisenhower tábornok kijelentette: „Ki fogjuk irtani a német militarizmust, amely már annyiszor megbontotta az emberiség békéjét.“ S íme, néhány év múlva ugyanaz az Eisenhower bocsána­tot kér von Mainteuffeltől, Speideltől, Kesselringtől meg a többi náci hóhértól és szövetségeseinek nyilvánítja őket a „szabad világ védelmében“. De nemcsak Speidellel és hitlerista társával állnak ma szóba Washingtonban, hanem jóval többel, hiszen több mint 200 nyugatné­met tiszt, közöttük 18 tábornok fontos parancsnoki állást tölt be a NATO- ban. . Mint az utóbbi hetekben a Bundes­­wehrből a Német Demokratikus Köz­társaságba átment nyugatnémet tisztek nyilatkozataiból is kitűnik, a bonni mi­litaristák revansháborút készítenek elő a Német Demokratikus Köztársaság és más szocialista államok ellen. Mindebből világosan kitűnik: a nyu­gati hatalmak milyen súlyos felelősséget vállaltak magukra azzal, hogy megszeg­ték a potsdami egyezményt, támogatják a német militarizmus újjászületését Nyugat-Németországban. A potsdami egyezmény elveitől vezérelve a Szovjet­unió, a többi szocialista országok — köz­tük hazánk is — síkraszállnak azért, hogy a német békeszerződés megkötésével ves­senek véget Nyugat-Németország meg­szállásának és militarizálásának, vala­mint a nyugat - berlini megszállási rendszernek, hogy egész Németország békés, demokratikus úton fejlődjék.­­Úgy, ahogyan azt a potsdami egyez­mény előírja! HEGYI KÁROLY 3 MOSZKVA (Agerpres). — TASZSZ: A szovjet kormány július 31-én nyi­latkozatot tett közzé, amelyben rá­mutat: amennyiben folytatódik az ag­resszió a Kongói Köztársaság ellen, figyelem­be véve, hogy ez veszélyeztet­heti az egyetemes békét, a szovjet kormány erélyes intézkedéseket tesz, hogy visszavágjon az agresszoroknak, amelyek a nyilvánosságra került ada­tok szerint a NATO összes gyarmati hatalmainak támogatásával járnak el. A szovjet kormány nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy az agresszorok és cinkosaik fegyveres erővel próbálják elfojtani a Kongói Köztársaság függet­lenségét, s kiéheztetéssel, az ország gazdasági életének szétzüllesztésével akarják gazdasági szempontból is tönkretenni. Éppen ezért minden állam­nak, amely ragaszkodik a szabadság és a nemzeti függetlenség eszméjéhez kötelessége gazdasági szempontból is támogatni a Kongói Köztársaságot. A Szovjetunió kijelenti, hogy haj­landó pozitív módon megvizsgálni a Kongói Köztársaságnak nyújtandó messzemenő gazdasági segély kérdős titkár tervezett katangai látogatását nagy fenntartással fogadják, mert Chombe mindenáron biztosítani akarja magának a nyugati hatalmak támoga­tását. Ezek a hatalmak máris igyekez­nek megkaparintani ezt a területet, m­it­­sem törődve azzal, hogy ez a Kongói Köztársaság egyik tartománya. A kongói vezetők hangsúlyozzák, hogy a nemzetközi közvéleménynek és a Kongói Köztársaság összes barátai­nak segédkezet kell nyújtaniuk ahhoz, hogy meghiúsítsák a nyugati imperia­listák összejátszását a katangai árulók­kal ; meg kell akadályozni, hogy a ka­tangai árulók bármilyen megegyezést kössenek a kongói nép rovására, sőt abból a célból, hogy ebben ex or­szágban megteremtsék a normális gazdasági élet feltételeit. A szovjet kormány már eddig is 10.000 tonna élelmiszert küldött a Kongói Köztársaság kormányának segélyképpen. A közeljövőben egy újabb szovjet hajó 100 tehergépkocsit visz Kongóba. A Vöröskereszt Egye­sület rövidesen szovjet orvosokat és egészségügyi­ személyzetet, gyógysze­reket és orvosi felszereléseket küld a Kongói Köztársaságnak. A Szovjetunió hajlandó gazdasági és műszaki segítséget nyújtani a Kon­gói Köztársaságnak és kifejleszteni vele a kölcsönösen előnyös együttmű­ködést és kereskedelmi kapcsolatokat, a belügyekbe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet alapján, anélkül, hogy bármilyen poli­tikai, katonai vagy más természetű feltételeket szabna, amelyek érintenék a független Kongói Köztársaság érde­keit és szuverén jogait. Kinevezték a Szovjetunió kongói nagykövetét MOSZKVA (Agerpres). — TASZSZ: A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének Elnöksége kinevezte Mihail Jakovlevet a Szovjetunió kongói nagykövetévé. Mihail Jakov­lev eddig az OSZSZSZK külügymi­nisztere volt. Azonnal vont­a f el a belga csapatodat Kongóból — követeli Lumumba az ENSZ főtitkárához intézett levelében NEW YORK (Agerpres). —TASZSZ: Patrice Lumumba, a Kongói Köztár­saság miniszterelnöke július 26-án le­velet intézett Dag Hammaliskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához a belga csapa­tok kegyetlenkedéseiről. A levél egye­bek között hangsúlyozza, hogy a belga katonák Kongó számos helységében tüzet nyitottak a kon­gói katonákra, Kikuszi, Dilolo, Bu­katna, Mnono, Kabalo, Albertville, Kabongo, Kamina és Kan­amna helységekben pedig sokezer kon­góit lőttek agyon. A levél a továbbiakban rámutat arra, hogy jelenleg a belga csapatokat Ka­tanga tartományba összpontosították, s itt szervezték meg a belga vezérkart. „A helyzet súlyosságára való te­kintettel — írja Lumumba — új­ból nyomatékosan követelem, hogy azonnal vonják vissza Kongóból az összes belga csapatokat“. Lumumba csatolta leveléhez azt a táviratot, amelyet Mwamba kongói igazságügyminiszter intézett hozzá jú­lius 26-án. A távirat miután felsorolja a Lumumba levelében ismertetett ténye­ket, ezeket tartalmazza : ,,A belga csapatok erőszakkal kény­szerítették a katangai vezetőket, hogy tegyenek nyilatkozatot a tar­tomány különválásáról. A katan­gai helyzetet az teszi rendkívül súlyossá, hogy oda összpontosítot­ták az ország többi tartományá­ból a nagyszámú belga csapatokat. Az emberiesség és az igazság ne­vében nyomatékosan kérem, hogy feltétel nélkül és azonnal vonják vissza az összes belga csapatokat egész Kongóból, beleértve Katanga tartományt is. A belga csapatok a Katanga elleni, agresszió folyamán kegyetlenkedése­ket követnek el, tehát nincs veszíteni való idő“. Az United Press International tudó­sítója jelenti, hogy Patrice Lumumba, a Kongói Köztársaság miniszterelnöke Diefenbaker kanadai miniszterelnökkel folytatott megbeszélése után közölte az újságírókkal, hogy Kanadából mezőgaz­dasági, aviatikai, rádió és hírközlési szakemberek és orvosok mennek majd Kongóba. Kérem továbbítani az Egyesült Nem­zetek Szervezetéhez ezt a követelést... MOSZKVA (Agerpres). — TASZSZ: Oresztov, a Pravda Leopoldville-i tu­dósítója írja : Kongóban csodálkozás­sal értesültek róla, hogy Hammarsk­jöld ENSZ-főtitkár el akar látogatni Katangába. Bizonyos, hogy a főtitkár nem szórakozni megy Katangába, ha­nem azért, hogy politikai tárgyaláso­kat folytasson. Teljesen érthető, tehát, hogy Leopoldville-ben az emberek fel­teszik a kérdést: Kivel tárgyalhat a főtitkár Katangában ? Mint ismeretes, ez idő szerint Katangában a belga ka­tonaság és Chombe, a kongói nép ál­tal megvetett áruló bitorolja a hatal­mat. A tudósító hangsúlyozza, hogy a fő­­ ­ Szovjetunió hajlandó gazdasági és műszaki segítséget nyújtani Kongónak A szovjet kormány nyilatkozata Kongóban bizottság alakul a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtására LEOPOLDVILLE (Agerpres) Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Antoine Gizenga, a kongói kormány alelnöke jú­l­iUS 30-án megbeszélést folytatott Ham­marskjöld ENSZ főtitkárral és Ralph Buuche-csel, az ENSZ helyettes főtitká­rával. A megbeszélés után közleményt adtak ki, amely bejelenti, hogy kongói bizottság alakul a Biztonsági Tanács Kongóra vonatkozó két határozatának végrehajtására. A hattagú bizottságnak Patrice Lumumba, vagy helyettese lesz az elnöke. A közlemény rámutat arra, hogy a bizottság szorosan együttműkö­dik majd az ENSZ főtitkárral. Anieet Kashamura, a Kongói Köz­társaság oktatás-, művelődés és tájé­koztatásügyi minisztere egy sajtóérte­kezleten kijelentette az újságíróknak: a kongói kormány ragaszkodik hozzá, hogy az ENSZ csapatokat küldjön Ka­tanga tartományba. A kongói bizottság megalakításával kapcsolatban a minisz­ter kijelentette, hogy lényegében ez volt az ENSZ első intézkedése. A mi­niszter a Biztonsági Tanács határozata alapján szorgalmazta a belga csapatok mielőbbi visszavonását Kongóból. A to­vábbiakban kijelentette, hogy noha a belga csapatok megkezdték a kivonulást Leopoldvilleből, semmi jel sem vall ar­ra, hogy el akarnák hagyni Katangát, amely tartomány miniszterelnöke. Chombe kijelentette, hogy háborús lé­pésnek minősíti az ENSZ-csapatok be­vonulását Katangába „Mentési munkálatok"... (Nic. Nicolaescu rajza) * Népi mozgalom a választási IFUL - visszaélések ellen PHENJAN (Agerpres). — Dél-Ko­­reában a július 29-én megtartott válasz­táson a liberális párt (Li Szin Mao volt pártja) mindössze egy mandátumot szerzett a parlament felső kamarájában. A Li Szin Man kormány megdöntése után sok h­szinmanista politikus „füg­getlennek” nyilvánította magát. Noha a hatalmon lévő Ho Csizson-klikk tá­mogatta a „függetlenek“ választási ma­nővereit, mégis mindössze 41 képvise­lőt sikerült bejuttatniuk a parlamentbe. A nemzetgyűlésben a legtöbb mandá­tumot a demokrata párt kapta. Ez a párt sem riadt vissza a szavazólapok meghamisításától, a korrupciótól és más mesterkedésektől. Július 30-án és 31-én Dél-Koreában tüntetések voltak a választási vissza­élések, a szavazólapok meghamisítása és a szavazatok megszámlálása során elkö­vetett csalások ellen. Szamcsun és Tecsizson városban a jú­lius 31-i tiltakozó tüntetés folyamán a tömeg felgyújtott 53 szavazóurnát. Li Ho­ dél-koreai belügyminiszter a kor­mány beleegyezését kérte, hogy katonai rendőri egységeket küldhessen Tecsi­­zsonba a zavargások elfojtására. Csa­­nen városban a tüntetők feldúlták a rendőrigazgatóság épületét Rincsizse megyében a volt h­szinma­nista képviselők választási visszaélései miatt felháborodott lakosság július 30- án megtámadta a megyei közigazgatási székházat, s felgyújtotta az összes sza­vazóurnákat. Nambotuban, Taeguban és más dél­­koreai városokban is tiltakozó tünteté­sek voltak a meghamisított választások miatt. A dél-koreai rádióállomások jelentet­ték, hogy 11 választó­kerületben új vá­lasztásokat tartanak. Ho Csizson reakciós hatóságai szi­gorú megtorló intézkedéseket léptettek életbe a választási visszaélések nyomán kirobbant népi mozgalom elfojtására. A kormány július 30-i ülésén úgy ha­tározott, hogy keményen megbünteti a tüntetések részvevőit. Li Ho belügymi­niszter azzal fenyegetőzött, hogy ha szükségessé válik katonaságot vezényel ki a tüntetők ellen. Július 31-én a rendőrség Tecsizsonban, Kimcsenben, Puszanban és más városokban tömege­sen letartóztatta a tüntetőket. Puszan­­ban letartóztatási parancsot adtak ki a szocialista párt jelöltje ellen, mert le­leplezte, hogy meghamisították a sza­vazólapokat és új választások kiírását követelte. A belügyminiszter kijelenté­se szerint július 31-ig a déli tartomá­nyokban 62 embert tartóztattak le. Újabb megtorló intézkedések Dél-Rhodéziában SALISBURY (Agerpres). A brit gyarmati hatóságok minden erőfeszítése ellenére Dél-Rhodéziában továbbra is igen feszült a helyzet. A bennszülött lakosság növekvő tiltakozó mozgalmá­nak elfojtása céljából az angol hatósá­gok újabb intézkedéseket foganatosíta­nak Amint a Reuter hírügynökség je­lenti, számos fehérbőrű lakost hívtak be katonai szolgálatra a gyarmati hadse­reg és a rendőrség megerősítésére. Ez­zel egyidejűleg további letartóztatásokat hajtanak végre a bennszülött lakosság körében. •­ Amint az Associated Press hírügy­nökség tudósítója jelenti, a bulavalai hatóságok minden úton-m­ódon meg akarják akadályozni a béremelést kö­vetelő 5000 afrikai vasúti dolgozó sztrájkját, amely megbénítaná a közép­afrikai vasúti rendszer jelentős részét. Az USA az Amerikai Államok Szervezetét akarja felhasználni Kuba ellen NEW YORK (Agerpres) . Amint a United Press hírügynökség jelenti, az Amerikai Államok Szervezetének tanácsa elhatározta, hogy augusztus közepén két külügyminiszteri értekez­letet tart San Joséban (Costa Rica). Az egyik értekezleten megvizsgálják Venezuela panaszát, amely szerint a Betancourt köztársasági elnök ellen el­követett nemrégi merényletben része van a Dominicai Köztársaságnak. A másik értekezlet napirendi pontja az úgynevezett „kommunista veszély“ lesz, amely az értekezlet szervezőinek állítása szerint „fenyegeti a nyugati féltekét“. Noha az értekezlet előzetes napi­rendjén egyetlen szó sem esik Kubá­­ról, sajtóhírek szerint az USA feltett szándéka, hogy az értekezlet folya­mán további nyomást gyakoroljon erre az országra.

Next