Előre, 1960. szeptember (14. évfolyam, 3993-4018. szám)

1960-09-01 / 3993. szám

2 A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakának munkálatai Hozzászólások Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelentéséhez Ion Gheorghe Maurer elvtársnak, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége elnökének beszéde (Folytatás az 1. oldalról) lész bizottsága arra az elhatározásra jutott, hogy a leszerelés kérdését az ENSZ-közgyű­lésben vitassák meg, ab­ban a nemzetközi képviseleti szervben, amely­ az általános és teljes leszere­lésre vonatkozó határozatot hozta és amely megfelelő határozatokat hozhat, és kell is hoznia s a tárgyalásokat reá­lis útra­ kell terelnie. Ahhoz, hogy e tárgyalásoknak kellő tekintélyt és súlyt kölcsönözzünk, ah­hoz, hogy a leszerelési tárgyalásokat kimozdítsuk a jelenlegi holtpontról és gyümölcsöző eredményekkel járó, ha­tékony tárgyalásokká váljanak, kívá­natos, hogy újabb lépést tegyünk előre és biztosítsuk az ENSZ-közgyűlés ke­retében az államok életében legna­gyobb tekintélynek örvendő képviselők részvételét, akiket a népek a legna­gyobb felelősséggel ruháznak fel az emberiség életében nagyfontosságú határozatok meghozatalához. Arthur Henderson, volt laburista miniszternek, alsóházi tagnak a Times- ban közzétett nyilatkozata, amely sze­rint: ,,Sok mindent hozhatunk fel an­nak érdekében, hogy a kormányfők ve­gyenek részt az ENSZ - közgyű­lésen a leszerelési kérdések megvita­tásában. Ezenkívül a kormányfőknek alkalmuk nyílna, hogy találkozzanak egymással, a Közgyűlés morális tevé­kenységének részvevőiként“; e nyilat­kozat, amely felszólítja Macmillan brit miniszterelnököt, hogy ő vezesse or­szága küldöttségét az ENSZ legköze­lebbi ülésszakán , arra mutat, hogy a nyugati közvélemény eléggé széles köreiben megértik ennek szükségszerű­ségét. A Román Népköztársaság kormánya és Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége kivételes fontosságot tulajdonít az ENSZ-közgyűlésnek, amelyen megvi­tatják korunk kérdéseinek kérdését, az általános és teljes leszerelést. Ezért javasolom, hogy ENSZ ezen ülés­szakának munkálatain részvevő kül­döttségünk élére jelöljük ki Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársat, azt az em­bert, aki a legtökéletesebben megtes­tesíti a román nép törekvéseit és béke­­akaratát. Az ő jelenléte a küldöttség élén, megadja­­ ENSZ-képviseletünk­­nek azt a teljes súlyt, amelyet ez ülés­szaknak tulajdonítunk, fokozza a Ro­mán Népköztársaság hozzájárulását és tevékeny közreműködését, amelyekkel elő kívánja mozdítani a jelenlegi kor­szak fontos problémáinak megoldását. Meggyőződésünk, hogy a Nagy Nem­­zetgyűlés teljes mértékben támogatja ezt a javaslatot. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy a román nép helyesléssel, nagy örömmel fogadja majd, hogy ENSZ-küldöttségünket Gh. Gheorghiu- Dej elvtárs fogja vezetni, népünk azon törekvéseinek, elhatározásának szószó­lójaként és képviselőjeként, hogy min­den alkotó erejét az új élet megterem­tésének, a béke megőrzéséért folytatott harcnak szenteli. A felszólaló hangsúlyozta: Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs kifejezte az egész román népnek azt az eltökélt szándékát, hogy szakadatlanul halad előre a béke és a békés egymás mellett élés útján, azon az egyetlen úton, amely megmentheti az emberiséget egy , újabb háború szerencsétlenségétől. Figyelemre méltó, hogy a szocialista országok külpolitikai akciói tökéletes összhangban állnak az ENSZ alapok­mányának elveivel. Az alapokmány a legelemibb nemzetközi jogszabályokat­­foglalja magába az államok közötti kapcsolatokat illetően, függetlenül ezen államok társadalmi-gazdasági rend­szerétől, szem előtt tartva a béke és a nemzetközi biztonság megóvását. Az alapokmány aláírásával a tagállam már önként vállalták, hogy tiszteletben tart­ják és egymás közötti kapcsolataikban valóra váltják ezeket a jogszabályokat. Ha az Alapokmány valamennyi ENSZ-tagállamra kötelező előírásai­nak fényében vizsgáljuk az USA és más nyugati országok agresszív körei­nek hidegháborús politikáját, megálla­píthatjuk, hogy ez a politika, továbbá ennek múltbeli és jelenlegi megnyilvá­nulási formái éppen a fenti célok és elvek tagadását jelentik. Valóban, a hidegháború a meleghá­ború előkészítését, az erőszakkal való állandó fenyegetőzést, agresszív ak­ciókat jelent, amelyek messzemenően érintik az államok közötti együttmű­ködést és gátolják a jószomszédi kap­csolatokat. Mint ismeretes, az USA nemcsak a Szovjetunió felett hajtott végre kém­repüléseket, hanem más szocialista vagy nemszocialista államok légiteré­be is többször hatoltak be amerikai repülőgépek. Ezek a hivatalos politika rangjára emelt kémrepülések példátla­nok az államok közötti normális kap­csolatokban. Az ilyenszerű kémrepülések a nem­zetközi jog elemi szabályainak súlyos megsértését jelentik, hiszen ezek a jogszabályok szentesítik az államok szuverenitását területeik felett, bele­értve az illető országok légiterét is. Vannak elismert normák a légi forga­lomra vonatkozó nemzetközi szerződé­sekben is, amelyeket az USA is alá­írt (az 1919-es párizsi és az 1944-es chicagói egyezmény), valamint az ál­lamok belső törvényeiben. (Ilyen a légi forgalomra vonatkozó 1938-as törvény az USA-ban). A csúcsértekezletnek az Egyesült Államok általi meghiúsítását kö­vető nemzetközi események sajnos szintén megerősítették, hogy az USA és más nyugati országok agresszív kö­rei folytatják a nemzetközi feszültség­re, a népek jogainak megsértésére irá­nyuló politikájukat. A felszólaló emlékeztetett az impe­rialista hatalmak legutóbbi agresszív akcióira és kidomborította mennyire fontos, hogy a népek fokozzák ébersé­güket, hogy az emberiség békeakaratát hatékony akciók támogassák. A nemzetközi feszültség fenntartásában érdekelt körök az agresszív mesterke­désekkel párhuzamosan — mondotta Traian Ionascu képviselő — a világ­­közvéleményének félrevezetésére azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy a tárgyalások hívei, miközben valójában agresszív politikájukat folytatják. A felszólaló rámutatott arra, hogy a nyu­gati hatalmak álláspontja a genfi le­szerelési tárgyalásokon megmutatta: a nyugati hatalmak nem óhajtanak haté­kony nemzetközi ellenőrzéssel végre­hajtott tényleges leszerelést, hanem a fegyverkezési hajsza fokozását akar­ják. A felszólaló a továbbiakban kifej­tette: az agresszív körök provokációs akcióik következtében elszigetelődtek, mivel eljárásukat a nemzetközi közvé­lemény teljes mértékben helytelenítette és megbélyegezte. Parancsoló szükségesség az, hogy a tárgyalások útján eljussanak az álta­lános és teljes leszerelés problémájá­nak haladéktalan megoldásához. Ennek érdekében azt az építő jellegű mód­szert kell alkalmazni, amelynek segít­ségével kiküszöbölhető a végnélküli huza­vona, ami az enyhülés ellenfelei­nek érdeke; nevezetesen azt, amelyet a Szovjetunió legutóbbi javaslataiban megjelölt — hogy ezt a kérdést az­ ENSZ közgyűlés küszöbönálló üléssza­kán a tagállamok a legmagasabb sí­kon vitassák meg. A tagállamok legfelelősebb tényezői­nek részvételével a közgyűlési vita során a leszerelés kérdését ki lehetne mozdítani a holtpontról, ahova a nyu­gati hatalmat juttatták. Ezért véleményem szerint különleges jelentőségű az a javaslat, hogy az ENSZ közgyűlés 15. ülésszakán részt vevő RNK küldöttséget Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs vezesse. Ez azt bizonyítja, hogy kormányunk nagy fontosságot tulajdonít az ENSZ-ben sorra kerülő vitának és így országunk fokozottabb mértékben hozzájárulhat az alapvető nemzetközi kérdések meg­oldásához. Mosak­ lehetnek felőle, hogy a munká­sok, akiknek köréből idejöttem, rendü­letlenül helyt állanak ebben a verseny­ben s tudják, hogy ebből a versenyből csak nyereség­ származhat az összes népekre. Nagy megelégedéssel kísértem figye­lemmel — folytatta Ion Moldoveanu képviselő — hogyan küzd kormányunk a békés együttlétezésért, az­ államok nemzetközi együttműködéséért, az ál­talános és teljes leszerelésért. Rövide­sen megkezdődnek az Egyesült Nem­zetek Szervezete Közgyűlésének mun­kálatai. Mi a Szovjetuniónak az álta­lános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslataiban azt a békés és realista utat látjuk, amely megszabadítja az emberiséget a háborús veszélytől. Az általános és teljes leszerelés kérdésé­nek megvitatása a legmagasabb síkon rendkívül nagy horderővel bír, a nem­zetközi helyzet alakulása szempontjá­ból. A béke nagy jótétemény valamennyi nép számára, örömmel tölt el az a tu­dat, hogy a szocialista tábor országai­val együtt küzdenek a béke megőrzé­séért számos ázsiai és afrikai függet­len ország, a kapitalista országok munkásosztálya és ezen országok la­kosságának széles rétegei. Sokszor elgondolkozom azon, hogyan képzelik el a helyzetet a tőkés orszá­gok politikusai,­­akik nem akarják tu­domásul venni a világban bekövetke­zett változásokat, akik háborúra uszí­tanak, háborúra készülődnek. Ezek a politikusok a múlt eszméibe és mód­szereibe kapaszkodnak. Képtelenek saját világuk eszmekörén túltekinteni. Ők a miai világhelyzetre is a rég ela­vult szabályokat szeretnék alkalmazni. Kétségkívül ezeknek az embereknek elkoptak szellemi képességeik! Köztu­domású, hogy az iparban azokat a gé­peket, amelyek a műszaki fejlődéssel nem tudnak lépést tartani, amelyek mint mondani szokás, erkölcsi kopás­ban szenvednek, kicserélik. Mindazt, ami nem felel meg többé a követelmé­nyeknek félredobják és helyettesítik. Meggyőződésem szerint ugyanolyan sors vár mint az elavult gépekre, azok­ra a politikusokra is, akik nem értik m­eg a mai reális helyzetet. Napjaink egyik igazsága: minél több provokációs akcióra vetemednek az agresszív körök annál jobban elszi­getelődnek, és lejáratják magukat. Mindenütt, ahol az utóbbi időben ezek­nek az­ agressziós köröknek a képvise­lői, provokációkhoz folyamodtak, ezek mindig ellenük fordultak. Ahogyan a népi közmondás mondja : „Aki más­nak vermet ás, maga esik bele.“ Maga az élet igazolja a békés együttlétezés politikájának ésszerű vol­tát, amelyet fel kell karolniuk az ösz­­szes államoknak úgy, ahogyan azt a szocialista országok nyomatékosan ké­rik. Én is — akárcsak a többi képvise­lők — határozottan támogatom az or­szág, a Román Munkáspárt és a kor­mány bölcs politikáját. A mi népünk — mondotta a továb­biakban a szónok — szorgalmas, élet­vidám nép, amely szereti a békét és tiszta gondolatokat táplál. Népünk nyílt szívvel fogadja mindazokat, akik békés és baráti szándékokkal jönnek a mi szép hazánkba. Mi nem avatkozunk bele más ügyeibe. De más se avatkoz­zék a mieinkbe. Tudják meg, hogy a román nép jólelkű és bátor és hogy erős, megbízható barátai vannak. Nagy örömömre szolgál, hogy Gheor­­ghe Gheorghiu-Dej elvtárs, népünk szeretett és kipróbált fia, vezeti orszá­gunk küldöttségét az Egyesült Nemze­tek Szervezetében. Ez örvendetes hír és nagy esemény számunkra. Én abban, hogy Gheorghe Gheor­­ghiu-Dej elvtársat jelölték ki a kül­döttség vezetőjéül annak a tanúbizony­ságát látom, hogy országunk nagy jelentőséget tulajdonít az általános és teljes leszerelés kérdése megvitatásá­nak az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében. Teljes bizalommal fogom megsza­vazni e javaslatot, rasztjai is szeretnének bőségben, bol­dogságban élni. Igaz, hogy ezek olyan országokban élnek, amelyekben más az életmód, míg mi olyan társadalomban élünk, ahol véget vetettünk az ember ember általi­­ kizsákmányolásának és szívünk vágya szerint rendeztük­­be életünket. Azt hiszem azonban, hogy nincs olyan paraszt a világon, aki ne gondolna arra, hogyan dolgozhatna eredményesebben, hogyan érhetne el gazdag terméshozamot, hogyan teremt­hetne egyre bőségesebb életet magá­nak.«­­ Hallottam jeleéül, hogy az ameri­­kai farmerek jó tapasztalatokat sze­reztek a mezőgazdaság egyes szekto­raiban. Mi is, akik hazánk földjeit műveljük, alkalmazunk olyan módsze­reket, amelyek igen jó eredményt ad­tak a mezőgazdaságban. Nem lenne jobb, kölcsönösen megismerni egymás tapasztalatait? Biztos vagyok benne, hogy a tőke világában élő parasztok a fegyver­kezési hajsza helyett szívesebben foly­tatnának tapasztalatcseréket, amelyek nyomán megtanulhatnák hogyan ter­meszthetnek jobban búzát, kukoricát, hogyan érhetnének el nagyobb hek­tárhozamot. A fegyverkezési hajsza csak szeren­csétlenségbe döntheti a néptömegeket. Azt hiszem ugyanígy gondolkozik az amerikai farmer, az olasz paraszt és a francia szőlőtermelő is. De nem is gondolkozhatnak másként, hiszen a fegyverkezési hajsza­­ politikája a ka­pitalista országok sok millió paraszt­ja számára azt jelenti, hogy katonai repülőterek céljára újabb és újabb me­zőgazdasági területeket sajátítanak ki, nagy adókat vetnek ki- "Mindezt a fegyverkezési politika miatt. Háborút csak a nagy monopolisták akarnak, akik nagy profitokat vágnak zsebre a fegyvergyártásból. E politika ... folytatása világosan mutatja, miennyi­re idegenek tőlük a széles tömegek, az egyszerű emberek érdekei és mindaz, ami foglalkoztatja ezeket az embere­­ket. A békeszerető emberek milliói har­colnak napjainkban a béke megvédé­séért, és elég­ erősek ahhoz, hogy meg­fékezzék­­azokat az eszteleneket, akik háborúba­­akarják sodorni?..?, emberisé­get. Kollektív gazdaságunkban élve, en­nek felvirágoztatásáért, és, a bőségért, jólétért dolgozva,­­ tanulva,­ valameny­­nyien nagy érdeklődéssel figyeljük a nemzetközi események­ menetét. Szá­munkra drága a béke és nem marad­hatunk, közömbösek azokkal, szemben, akik háborút akarnak kirobbantani. Dolgozó parasztságunk az egész nép­pel együtt kész arra, hogy megvéd­e szeretett pártunk vezetése alatt kihar­colt forradalmi vívmányait,, elhatáro­zása, hogy minden erejével harcol a világbéke ügyének diadaláért A béke erőinek győzelmébe vetett bi­zalmunk a Szovjetunióval élen hala­dó szocialista tábor erején és, egy­ségén alapszik, és azon a szilárd eltö­kéltségen, amellyel a világ összes né­pei síkraszálltak a béke védelmében. E magas fórum emelvényéről, Cose­­reni választókerület honpolgárai nevé­ben, akik felhatalmaztak arra, hogy itt,­­a Nagy Nemzetgyűlésben­­képviseljem őket, kijelentem, hogy teljes egészé­ben jóváhagyom Gheorghe Gheorghiu- Dej elvtársnak az ülésszakunkon el­hangzott jelentését. Egyben szeretném hangsúlyozni, milyen örömmel fogad­tam a javaslatot, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs vezesse a Ro­mán Népköztársaság küldöttségét, amely részt vesz az Egyesült Nemze­tek Szervezetének közgyűlésén. Victor Bolojan képviselő felszólalása Az a tény, hogy a Nagy Nemzetgyű­lés összeült, hogy megvizsgálja a nem­zetközi helyzetet és megvitassa a Román Népköztársaság külpolitikáját, arról tanúskodik, hogy pártunk, kor­mányunk és egész népünk nagy fon­tosságot tulajdonít ezeknek a kérdé­seknek — mondotta a felszólaló. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs je­lentése — népi demokratikus államunk következetes békés külpolitikájának ér­tékes dokumentuma —, kifejezésre juttatja munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, egész népünk állásfog­lalását a nemzetközi helyzet problé­máival és mindenekelőtt a leszerelés kérdésével kapcsolatban­, amelyet küszöbönálló ülésszakán az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése fog megvitatni. Örömmel csatlakozunk ahhoz a ja­vaslathoz, hogy az ENSZ Közgyűlésé­nek ülésszakán a Román Népköztársa­ságot képviselő küldöttséget Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs vezesse, népünk békés törekvéseinek leghivatottabb szó­szólója. Ez még inkább kihangsúlyoz­za majd népünknél­ azt az őszinte óhaját, hogy tevékenyen hozzájáruljon a nemzetközi élet legsürgetőbb problé­májának, a leszerelés problémájának megoldásához, kihangsúlyozza, milyen rendkívüli nagy jelentőséget tulajdo­nítunk az ENSZ küszöbönálló üléssza­kának. Meggyőződésem, hogy a Nagy Nem­zetgyűlés — az egész nép érzelmeinek kifejezést adva —, lelkesen támogatni fogja az elhangzott javaslatot. Victor Bolojan képviselő a további­akban ezeket mondotta: Népünknek az új, szocialista élet építésében elért nagy eredményei ékesszólóan bizonyít­ják békeakaratunkat, ugyanakkor pe­dig értékes hozzájárulást jelentenek a világbéke megerősödéséhez. A hatéves­­ népgazdaságfejlesztési terv és a távlati program vázlata, a­­melyet az RMP III. Kongresszusa jó­váhagyott, erőteljesen bizonyítják — amint erre Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésében, rámutatott — né­pünk békés, építő munkáját, a jövőbe, a világbéke kilátásaiba vetett törhetet­len hitét. A Román Munkáspárt bölcs vezeté­sével, országunk a békés munka óriá­si építőtelepévé változott; a dolgozók alkotó­ munkalendülete megváltoztatja az ország arculatát. Szemtanúi va­gyunk az ipar és a mezőgazdaság pél­dátlan fellendülésének, a tudomány és a kultúra felvirágzásának, a bőséges anyagi és szellemi javak megteremté­sének. A felszólaló rámutatva, hogy ez a folyamat Nagyvárad tartományban is tükröződik, azokról a kimagasló sike­rekről beszélt, amelyeket az ország e részének dolgozói ipari, mezőgazdasá­gi, tudományos, kulturális téren és anyagi jólétük emelésében elértek. A felszólaló ezután a leszerelés kér­désének nagy fontosságáról, a szocia­lista országoknak a leszerelés megol­dásáért kifejtett erőfeszítéseiről be­szélt, s hangsúlyozta: megelégedéssel köszöntjük azt a tényt, hogy a román kormány — békepolitikájához híven — javasolta, hogy vegyenek fel az ENSZ- ülésszak napirendjére­­ egyes, az álla­mok közötti jószomszédi kapcsolatokkal összefüggő fontos kérdéseket, valamint az ifjúságnak a béke és a békés együttlétezés szellemében való nevelé­sének kérdését. A román nép meggyőződése, hogy tárgyalások útján rendezni lehet min­den vitás kérdést­­, beleértve a lesze­relés kérdését­­is — hangsúlyoz­ta Victor Bolojan képviselő. — Az a marxista-leninista elmélet, amely sze­rint korunkban nem áll fenn a háborúk végzetes elkerülhetetlensége, hogy az agresszió erőit visszavonulásra lehet kényszeríteni, az egész világ népeit bizakodással tölti el saját erejük, a béke ügyének diadala iránt. A Szovjetuniónak és a többi szocia­lista országnak a tartós béke biztosí­tását célzó kezdeményezései erős vissz­hangra találnak az összes békeszerető népek körében, mert ezek a kezdemé­nyezések sa­ját törekvéseiket tükrözik. A béke eszméje, amely elválasztha­tatlan a szocializmustól, olyan anyagi erővé vált, amely tíz és száz milliós tömegeket fog össze minden földré­szen. Meggyőződésünk szerint minden kedvező feltétel meg van adva arra, hogy a béke erői meghiúsítsák az ag­­resszorok mesterkedéseit, megfékezzék a fegyverkezési hajszát. Ismételten fenntartás nélkül csatla­kozom azokhoz az eszmékhez és kö­vetkeztetésekhez, amelyek Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelentéséből fa­kadnak és teljes sikert kívánok kül­döttségünknek, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetében egész népünk békeakaratát fogja képviselni. Traian Ionascu képviselő felszólalása Nagy Nemzetgyűlésünk rendkívüli ülésszakának összehívása az ENSZ- közgyűlés 15. ülésszaka előtt — amely­nek napirendjén, a Szovjetunió javas­latára az általános és teljes leszere­lés megvalósításával kapcsolatos intéz­kedések létfontosságú kérdése szerepel — tükrözi a jelen ülésszakon előttünk álló munkálatok rendkívüli jelentősé­gét, éppen azért, mert arról a döntő fontosságú­­kérdésről van szó, amely az egész emberiséget foglalkoztatja és amelytől sorsa függ. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs vi­lágos és ékesszóló jelentésében újból ragyogóan jellemezte és megindokolta azt a külpolitikát, amelyet a Román Népköztársaság folytat a többi szocia­lista ország oldalán, élen a Szovjet­unióval. A jelentés emlékeztetett arra, hogy országunk lényegesen hozzájárult a békés egymás mellett élés ügyéhez és következésképpen az államok közötti kapcsolatokban fennálló összes vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldásához. Traian Ionascu képviselő utalt arra, hogy országunk javaslatokat tett a balkáni együttműködés kifejlesztésére és a­ balkáni nukleáris és rakétafegy­­ver-mentes övezet kialakítására, majd hangsúlyozta, hogy ezek a javaslatok igen nagy visszhangra találtak a bal­káni térség országainak közvéleményé­ben, mivel megfelelnek e térség népei alapvető érdekeinek és az európai béke és biztonság érdekeinek. Ion Moldoveanu képviselő felszólalása Választókerületem összes honpolgá­rai nevében, mindenben jóváhagyom Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelen­tését. Az a kép, amelyet itt országunk külpolitikájáról felvázoltak előttünk, ismételten igazolja, hogy országunk a nemzetközi kapcsolatok terén követke­zetesen alkalmazza a békés együttléte­zés elveit. A „Timpuri Női“ üzem mun­kása vagyok — mondotta a továb­biak során a felszólaló. Gyárunk elne­vezése igen találó. De valójában ráil­lik ez az egész országra, mivel nekünk jutott az a nagy öröm, hogy új időket kovácsoljunk és éljünk. Vállalatunk elavult felszerelésű, javításokat vég­ző gyárból, amelyben kíméletle­nül kizsákmányolták a munkásokat, a néphatalom éveiben a mai idők követelményeinek megfelelő korszerű vállalat lett. Büszkék vagyunk azok­ra az eredményekre amelyeket pártunk vezetésével értünk el. Hazánk ösz­­szes dolgozóihoz hasonlóan, a mi képzeletünket is megragadják az RMP Ifi. kongresszusa által megnyitott szé­les távlatok. Szorgalmas munkaközös­ségünk minden erejét latba veti, hogy teljesítse feladatait. Ám az üzemi munkával egyidejűleg az is foglalkoztat bennünket, ami ha­tárainkon túl történik. Meggyőződé­sünk, hogy napjainkban a béke bizto­sítható. A szocialista országok ezzel a felhívással fordultak a kapitalista or­szágokhoz : ne a harctereken viaskod­junk, hanem a népek jólétének megte­remtéséhez szükséges anyagi javak ter­melése, az eszmék összevetése terén. Mi meg vagyunk győződve róla, hogy ez az út megfelel a béke megőrzése kívánalmainál?, a munkásosztály és valamennyi dolgozó érdekeinek, és hogy a két rendszer békés versenyéből a szocializmus kerül k ki győztesen. Biz­ ELŐRE Iacob Teclu képviselő felszólalása A legnagyobb figyelemmel hallgat­tam Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelentését. Úgy vélem, hogy a napi­rendre tűzött kérdés megvitatása a legégetőbben időszerű, teljes egészé­ben támogatom a jelentésben kifejtet­teket és a jelentés végkövetkeztetése­it. Ez a dokumentum tömören és nagy átható erővel fejti ki a Román Nép­­köztársaság következetes politikáját, a­­mellyel a különböző társadalmi rend­szerű államok közötti békés együttélést fenntartja, azt az elhatározását, hogy semmiféle erőfeszítést nem kímél az egész emberiség közös céljának eléré­séért — a béke és biztonság megvédé­séért a világon. Az a javaslat, hogy Gheorghe Ghe­orghiu-Dej elvtárs vezesse az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 15. ülésszakán résztvevő román küldött­séget, bizonyítsa, milyen nagy jelentő­séget tulajdonít népünk a béke ügyé­nek. Fenntartás nélkül támogatom ezt a javaslatot. Korunk tudományos megértése a mindent legyőző marxi-lenini tanítás alapján kiapadhatatlan forrása szá­munkra annak a hitnek, hogy most, amikor nemzetközi síkon az erőviszo­nyok gyökeresen megváltoztak a szo­cializmus és béke javára, lehetőség van egy új világháború elkerülésére. A múlttól eltérően, ma hatalmas erők léteznek, amelyek képesek a béke meg­őrzésére. A szocialista tábor minden terüle­tén elért hatalmas eredményei — a békeerők győzelmének alapvető ténye­zői —, olyan helyzetet teremtettek, amelyben az agresszív körök már nem érhetik el háborús céljaikat. A Szovjetunió olyan modern katonai technikával rendelkezik, amelyhez fog­ható nincs a világ egyetlen államában sem. A világháborút kirobbantani aka­ró körök biztosak lehetnek abban, hogy a rakétatechnika jelenlegi fejlődésének körülményei között, a földgömbön nem létezik olyan pont, amelyet ne lehetne belőni. Engedjék meg, hogy egyetlen meg­győző tényre, az Egyesült Államok ál­tal a Szovjetunió légiterébe küldött és május elsején lelőtt kémrepülőgép ese­tére hivatkozzam. Nem térek ki arra a jól ismert politikai kudarcra,­ amelyet ez az Egyesült Államoknak okozott. Mint ismeretes, a Pentagon „nukleáris támadás“-ra alapozta militarista ter­veit, amelyet a 13—15 kilométer ma­gasságban szálló stratégiai bombázó­­gépek hajtottak volna végre. Az a tény, hogy a szovjet rakétaegységek húsz kilométer magasságban rögtön első találatra lelőtték a kémrepülőgé­pet, meggyőzően bebizonyította az összes szakembereknek, hogy a straté­giai bombázóknak nincs semmi esélyük halálos terhük célhoz szállítására. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a Szovjetunió, noha fölényben van a legkorszerűbb haditechnika terén, sen­kit sem fenyeget. Az egész emberiség meggyőződhe­tett arról, hogy a Szovjetunió és az egész szocialista tá­bor, a legerősebb támasz egy háború nélküli világ ki­alakításában, ahol a béke örökké tart. A felszólaló a továbbiakban rámu­tatva arra, hogy nyugaton vannak számottevő és rendkívül befolyásos körök, amelyek nem hajlandók logikus következtetéseket levonni a jelenlegi helyzetből és fegyverkezési hajszát folytatnak, kiemelte, mennyire szüksé­ges éberen figyelemmel követni az ag­resszív körök mesterkedéseit. Mint olyan kartona, aki részt vett a két világháborútlan és aki ismeri a jelenlegi hadigépezet óriási pusztító erejét — mondotta Iacob Teclu képvi­selő —, méginkább tisztában vagyok a világbéke megvédésének és megszilár­dításának feltétlen szükségességével. A béke fenntartásának és megszilár­dításának biztos és egyhangúlag elfo­gadható útja a teljes és általános le­szerelés. Miután megemlítette, hogy a nyuga­ti hatalmak visszautasították a szo­cialista országok javaslatait s ezzel megakadályozták a leszerelésért folyó tárgyalások előrehaladását, a szónok a következőket mondotta: „Mi nem óhajtunk „ellenőrzés nélküli leszere­lést“, de „leszerelés nélküli ellenőr­zést“ sem. A hatékony nemzetközi el­lenőrzés alatt álló teljes és általános leszerelés mellett vagyunk. A leszerelés megvalósítása során or­­szépünk, akárcsak a többi szocialista ország, hozott már bizonyos egyolda­lú intézkedéseket. Országunk fegyveres erőinek létszámát 115.000 emberrel csökkentették. Ebben az évben a védel­mi célokra előirányzott kiadások a költségvetési kiadásoknak mindössze 6,3 százalékát teszik ki. Minden erő­vel harcolva a teljes és általános le­szerelés megvalósításáért, a békés együttélés politikája elveinek támoga­tásáért, népünk ébersége az­ imperia­listák agresszív mesterkedéseivel szem­ben nem lankadt. Hazafias büszkeség­gel jelentjük, hogy a párt és a kor­mány gondoskodása folytán orszá­gunk ma jól képzett­ és jól felsze­relt modern hadsereggel rendelkezik. A varsói egyezményben részvevő államok fegyveres erői mellett hadseregünk őrt áll a béke fölött, védi a haza függet­lenségét is a dolgozók forradalmi vív­mányait, a szocialista tábor területi integritását, épségét és biztonságát. Mint az­ ország honpolgárait, ben­nünket, katonákat­­ is ugyanolyan cé­lok lelkesítenek, mint az egész népet. Mélységesen érdekelve vagyunk a tar­tós béke biztosításában. A szónok kifejezte azt a meggyőző­dését, hogy a béke megszilárdításának útjában álló akadályok jelenleg le­győzhetők. Szerte a világon száz és száz millió ember vette kezébe a béke ügyét és elszántan harcol megvédésé­ért és megszilárdításáért. Engedjék meg kifejeznem azt a meg­győződésemet, hogy a csődbe jutott,,erő­politika“ és a „józan ész“ politikája közötti küzdelemből a józan ész, a béke kerül ki győztesen. Nicolae Miclan képviselő felszólalása Nagy figyelemmel hallgattam végig Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak a nem­zetközi helyzetről szóló jelentését, amely ismételten leszögezi, hogy népi demokratikus államunk külpolitikája a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésének le­nini elvén alapszik és a béke cselek­vő megvédelmezésére irányul. Ez a politika, amelyet a Román Munkáspárt és a Román Népköztársa­ság kormánya következetesen folytat, mindenben megfelel egész dolgozó né­pünk egyöntetű akaratának és törekvé­seinek. Ez a politika városi és falusi dolgozóink milliós tömegeinek érde­keit, békés, építő jellegű törekvéseit tükrözi. Népünk ma lendülettel harcol az üzemekben, gyárakban és a szántó­földeken, hogy valóra váltsa az RMP III. kongresszusának Irányelveiben foglalt nagyszerű célkitűzéseket, a szocializmus építésének kiteljesítéséért a Román Népköztársaságban, a bősé­ges, boldog életért. A szónok elmondotta, milyen sikere­ket ért­ el a cosereni kollektív gazda­ság, amelynek ő az­ elnöke, majd hang­súlyozta, hogy a kollektivisták tovább akarják fejleszteni ezeket a sikereket. Biztosak vagyunk abban, — mondotta — hogy a kapitalista országok­ba- 1960. szeptember 1, csütörtök Anton Breitenhofer képviselő felszólalása A jelentés, amelyet­ Gheorghe Gheor­ghiu-Dej elvtárs e magas szónoki emel­vényről előterjesztett, ismételten arról tanúskodik, hogy népünk és államunk a többi szocialista állammal együtt a jövőben is szilárdan elő­­akarja mozdí­tani a nemzetközi feszültség enyhíté­sét, a világbéke megszilárdítását. Napjainkban minden józan gondol­­kozású ember­­kétségtelenül tisztában van azzal, hogy a nemzetközi esemé­nyek fejlődése abba a szakaszba lépett, amikor a komoly, felelősségteljes tár­gyalások és megbeszélések feltétle­nül parancsoló szükségességgé váltak. Amint azt Gheorghe Ghe­­rghiu-Dej elvtárs jelentésében hangsúlyozta, a problémák problémája, korunk politi­kai életének kulcskérdése, a leszerelés kérdése, amely jelenleg csakis a felelős tényezők legmagasabb szintű tárgya­lásai útjj­án nyerhet megoldást. Közismert dolog, hogy a­ szocialista országok mennyire építő magatartást tanúsítanak a tárgyalások gondolata iránt, amely tárgyalások hivatottak elvezetni a tényleges leszereléshez, bárminemű nézeteltérés békés megol­dásához. A Szovjetunió javaslatai az általános és teljes leszerelésre az egész emberiség számára új távlatokat nyi­tottak meg és világszerte nagy vissz­hangra találtak. Az Egyesült Nemze­tek Szervezetében tavaly Hruscsov elv­­társ által előterjesztett programnak köszönhetően az általános és teljes le­szerelés elve első ízben nyerte el az összes államok egyöntetű elismerését. A világ népeinek nap mint nap meg­nyilvánuló békeakaratával ellentétben, és az államok kapcsolataiban mutat­kozó enyhülési jelek láttán, az USA agresszív körei nem átallották olyan provokációs akciókhoz folyamodni, amelyek a hidegháború kiéleződését cé­lozzák. Azonban e köröknek a nemzetkö­zi megértés szabotálására irányu­ló politikája sem akadályozhatta a békéért és a nemzetközi eny­hülésért folyó harc növekedését. Ellen­kezőleg, ez a politika bumerángként fordult vissza kezdeményezői felé. A felszólaló a továbbiakban­ hangsúlyoz­ta, hogy az USA agresszív köreinek politikája egyre gyakrabban szenved kudarcot, majd rámutatott arra, hogy e körök akcióit a világ népei soha sem vetették meg annyira, soha sem uta­sították vissza olyan határozottan, mint most. Az európai népek jogos aggodalom­mal figyelik a nyugat­németországi politika alakulását — mondotta a to­vábbiakban Anton Breitenhofer képvi­selő. — A békeszerető és demokratikus Német DK következetesen harcol a né­met militarizmus ellen, kifejezve ez­által az egész német nép igazi­­érdekeit és céljait. Nyugat-Németországban vi­szont a militaristák és a revansvágyak ismét harci kürtöt fújnak. Bátorítják őket a nyugati hatalmak, amelyek nem tartották tiszteletben a háború vég­én vállalt kötelezettségeiket, dó A Bundeswehr vezérkarának nemrég közzétett „emlékiratán“ látható aláírá­sok leleplezik a nyugatnémet militaris­ták céljait. Az aláírók élén ugyanis ott található Heusinger tábornok, aki 1940- ben a hitlerista nagyvezérkar operatív osztályának vezetője volt,­Kani­hhubeg tábornok, Göring­­egykori segédtisztja és Coventry bombázásainak­ részvevő­je, Rügge tengernagy, aki részt vett a Lengyelország elleni agresszióban.'*'51 A demokrácia-ellenes terror, a mili­tarista és revansista propaganda, a ná­ci túlkapások ellenére is Nyugat-Né­metországban egyre szélesebb körök szállnak síkra a nemzetközi megértés és együttműködés politikája mellett. Nyugat-Németország atomfelfegyver­­zésének politikája mélységes felhábo­­rodást váltott ki Európa népeiben, ame­lyek tisztában vannak ennek esetleges következményeivel. Az összes népek rendkívüli erőfeszítésére van szükség, hogy véget lehessen vetni a német im­perializmus agressziós és revansista akcióinak. Országunk folytatta a felszólaló — szüntelenül arra törekedett,­­hogy a kölcsönösség, a jószomszédi viszony alapján szoros kapcsolatokat h­ozzon létre és sokoldalú cserét bonyolítson le minden országgal, függetlenül"belső rendszerüktől és ilyen irányban"kielé­gítő eredményeket ért is el. A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése ebben a szellemben alakított ki, inter- , parlamentáris kapcsolatokat és, cseré­ket. Ilyen kapcsolatokat fejlesztettünk a baráti szocialista országok képvise­lőivel. Kapcsolatot teremtettünk olyan országok parlamenti képviselőivel, mint Anglia, Franciaország, India,­ Indoné­zia, Finnország, Olaszország, a Német Szövetségi Köztársaság és más orszá­gok. Hazánk a jövőben is­­ bővíteni igyekszik a hasonló kapcsolatokat olyan országokkal, amelyek eziránt érdeklő­dést mutatnak. p . Az a tény, hogy az Egy­esült Nem­zetek Szervezete közgyűlésének elkö­vetkező ülésszakán országútik küldött­ségét Gheorghe Gheorghiur­ej elvtárs vezeti — mondotta befejezésül a szó­nok — hangsúlyozza azt,,­ hogy külön­leges jelentőséget tulajd­onítunk az ülésszakon sorra kerülő vitának. Szív­ből a javaslat mellett sz­ponzok. Virgil Trofin képviselő felszólalása Pártunk és kormányunk, amikor e magas fórum elé terjeszti napjaink, alapvető problémáját, a béke megvé­dését, ezzel ismételten kidomborítja népünk eltökélt elhatározását, hogy a jövőben is minden erejével előmozdít­ja a nemzetközi­­feszültség megszüntet”­téséért, a tartós világb­éke megerősíté­séért folyó küzdelmet. Az a marxi-lenini tanokon alapuló, mélyenszámtó, tisztánlátó jelentés, amelyet Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs­ adott elő erről a szónoki emelvényről ismételten bizonyítja államunk külpo­litikájának helyességét. Egész ifjúságunk határtalan lelkese­déssel fogadja majd azt a hírt, hogy a Nagy Nemzetgyűlés Gh. Gheorghiu- Dej elvtársat jelölte ki a Román Nép­­köztársaság küldöttségének vezetőjéül. E­z a körülmény biztosítékul szolgál arra, hogy küldöttségünk a lehető legnagyobb mértékben elő fogja moz­dítani a nemzetközi élet fontos­­kér­déseinek megvitatását e magas nemzet­közi fórum előtt, az államok közötti kapcsolatok kialakulása szempontjából döntő jelentőségű pillanatban­. Ifjúságunknak a haza és a népi de­mokratikus rendszer iránti szeretete, teljes csatlakozása pártunk és kormá­nyunk bölcs politikájához, ragaszkodá­sa azokhoz a nagy,a célkitűzésekhez, amelyeket pártunk alió- pártkongresz­­szus történelmi határozataiban állított népünk elé, lelkes­, egyöntetűséggel nyilvánult meg a legutóbbi IMSZ kon­gresszus munkálataiban. Számunkra a béke megvédése egyre világosabban körvonalazódó boldog jövőnk vé­delmét jelenti. Teljes elismeréssel adó­zunk államunk­­politikájának és az ösz­­szes szocialista jószágoknak, élükön a Szovjetunióval­, amelyek határo­zottan küzdenek azért, hogy a kaszár­nyákat becsukják és iskolákat nyissa­nak, megsemmisítsék a fegyverzeteket és kórházakat építsenek, küzdenek a fegyveres erő alkalmazásáról való le­mondásért és -fi világegyetem békés meghódításáért,­ az általános és teljes leszerelésért,­­ Az a következetesség, amellyel a Román Népköztársaság előmozdítja a béke és a népek közötti egyetértés ügyét­— mondotta a továbbiakban a szónok —, tükröződik azokban az újabb javaslatokban is, hogy az ENSZ közgyűlés­­jövő ülésszakának napirend­jére vegyenek fel olyan kivételes fon­tosságú kérdéseket, amelyek az álla­mok közötti jószomszédi kapcsolatok megjavítását és a béke eszméinek az is (Folytatás a 8. oldalon)

Next