Előre, 1962. március (16. évfolyam, 4458-4484. szám)
1962-03-01 / 4458. szám
1962. március 1., csütörtök ATHÉN: Geo Bogza látogatása Geo Bogza akadémikus athéni átutazása alkalmával a Görög írók Országos Egyesülete ebédet adott a tornán vendég tiszteletére. Az ebédnél jelen volt Sz. Mirm- Usz, az írók Országos Egyesületének elnöke, I. Glezou alelnök és M. Rally főtitkár, G. Kournutosz, az Oktatásügyi Minisztérium vezérigazgatója, A Terzakisz, a Nemzeti Színház igazgatója, Janopoulosz, a sajtóügyi államtitkárság igazgatója és az irodalmi élet más képviselői. Úgyszintén részt vett M. Baláné spt, a Román NK athéni nagykövete. TUNISZ: Az Algériai Országos Forradalmi Tanács közleménye Február 28-án Tuniszban nyilvánosságra hozták az Algériai Országos Forradalmi Tanács közleményét, a amely rámutat: „a Francia Köztársaság kormányával folytatott tárgyalások eredményeinek megvitatása után az Algériai Országos Forradalmi Tanács felhatalmazta az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányát, hogy folytassa a tárgyalásokat. OOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOb>£0<>; VÉGET ÉRT Robert Kennedy 28 napos „marathoni“ körútja. Az amerikai igazságügyminiszter szerda délben Párizsból repülőgéppel Washingtonba utazott. Az amerikai sajtó igen részletesen foglalkozott ezzel az utazással, amelyet a jelenlegi kormány egyik magasrangú képviselője „baráti küldetésnek“ igyekezett beállítani. Ezzel szemben a lehető leggvilágosabban kitűnt, hogy Robert 8 Kennedy utazása kezdettől fogva a hidegháborús politika céljait szolgálta. Az amerikai igazságügy- miniszter nyíltan hangoztatta, hogy Japánt minél szorosabban be kell vonni az Egyesült Államokkal való katonai szövetségbe, síkra szállt a tajvani csangkajse- 8 kisfa klikk ingadozó bábrend- 8 szere mellett. A dél-vietnami helyzetre vonatkozó kijelentéseik pedig világosan jelezték, hogy az 8 amerikai vezető körök fokozni szándékoznak fegyveres beavat-kozásukat ebben az országban. 8 „Győzni akarunk Vietnamban ? Itt maradunk mindaddig, amíg 8 nem győzünk“ — mondotta az 8 amerikai Robert Kennedy. 8 Ebből a szempontból Robert Kennedy utazásának csúcspontját a nyugat-berlini látogatás jelentette, amelyet a hidegháborús politika fokozására, a német 8 kérdésben a Nyugat által provo- 8 kált feszültség elmélyítésére használta fel. Robert Kennedy 8 nyugat-berlini tüntető látogatása 8 a lehető legvilágosabban mutatja, hogy az Egyesült Államok meg akarja nehezíteni a német 8. kérdés és a nyugat-berlini probléma békés megoldását. Robert Kennedy látogatása ugyanakkor beavatkozás volt 8 a Nyugat-Iriánnal kapcsolatos 8 indonéz-holland konfliktusba, mégpedig a holland gyarmatosí- 8 fők mellett. Robert Kennedy há- 8 gai utazását, valamint Luns hol-land külügyminiszter és a hágai 8 amerikai nagykövet sürgős was- hingtoni útját a nyugati hírügy- nökségek a Hollandiának nyúj- 8 tott amerikai támogatás jelének tekintik. Párizsból való elutazása előtt az egyik újságíró megkérdezte is az amerikai igazságügyminisz- 8 tert: „Hogyan vélekedik utazá- 8sának eredményeiről“? Robert Kennedy ezt válaszolta: „Ennek elbírálását másokra hagyom.“ Robert Kennedy úrnak nyíl- 8 ván volt hozzá feldereje, hogy 8 ne magasztalja utazását, amely kizárólag a nemzetközi feszültsé- 8 get szolgálta. „Az amerikai igaz- 8 ságügyminiszter utazásának cél ga a hidegháború szítása volt“ — – írja a Pravda, majd hangsúlyoz- t za: „Amúgyis számos akadály 8 áll a nagy nemzetközi kérdések megoldása, a jelenlegi feszültség enyhülése előtt. A feladat ezen akadályok leküzdése, nem pedig újabbak létrehozása; a feladat 8 megjavítani, nem pedig elmérlegíteni a helyzetet.“ SERGIU VERONA VÁLASZ AZ OLVASÓNAK REFLEKTOR A KONGÓI DRÁMA KULISSZÁIBÓL „Megrendüléssel vettem tudomást arról — írja szerkesztőségünkhöz intézett levelében Horváth József nagypeleskei tanító —, hogy Afrikában a gyarmatosítók újabb merényletre készülnek a kongói nép szabadságának zászlóvivője, Antoine Gizenga ellen.“ S megrendülésének — Nazim Hikmet írására hivatkozva megpróbál versben is kifejezést adni, mint írja nem is csak a maga nevében, hanem ihletődött abból is, amit erről a kérdéséről a falubeli kollektivistáktól hallott. Tájékozódása szempontjából bizonyára hasznos lesz az, amit egy másik olvasónk levelére Kongóról elmondunk, jobban eligazodik majd a kongói események bonyolult szövevényében. Ries Albert marosvásárhelyi levelezőnk a HETI SZEMLE rovatunkkal foglalkozik, majd kérdést tesz fel egy lapunkban megjelent külpolitikai hírrel kapcsolatban. „Tudomásom szerint — írja R. A. Laosz törvényes miniszterelnöke Szuvanna Fumma herceg, miért írtak tehát január 30-i híradásukban mint a laoszi királyság ideiglenes miniszterelnökéről Kamuszk Keoláról, akinek eddig a nevét se hallottuk ?" Íme a válaszunk: Laosz törvényes miniszterelnöke valóban Szuvanna Fumma herceg, a szóbanforgó esemény időpontjában azonban külföldön tartózkodott, ahol nincsen a kormányban állandó elnökhelyettes, szokásban van, hogy a miniszterelnök távollétének idejére a kormány valamelyik másik tagját bízzák meg helyettesítésével. A helyettest aztán „ideiglenes miniszterelnöknek“ szokták nevezni, mert ez a hatásköre csak ideiglenes jellegű, a tényleges miniszterelnök hazatértéig tart. A másik, Algériára vonatkozó kérdésére talán az éppen most folyamatban levő események adnak majd választ, az erről szóló legközelebbi kommentárunkban igyekszünk majd megvilágítani a dolgot. Kató Lajos nagybányai olvasónk felháborodással ír a kongói eseményekről, s az ottani helyzetről szeretne tiszta képet nyerni. Valóban, a kongói helyzet — mint fentebb is mondottuk — rendkívül bonyolult, szövevényes. Az alábbiakban megpróbáljuk, az ismert dolgokat csupán érintve, feltárni az ottani események rugóit. AZ ellentmondásos ÖRÖKSÉG Keserves örökséget vett át a Kongói Köztársaság, amikor 1960 július elsején, népének évtizedes elszánt harcának eredményeként elnyerte függetlenségét. A további fejlemények azt mutatják, hogy — bármenynyire ellentmondásnak tűnik — itt „keserves örökségnek“ kell számítanunk a gyarmati viszonylatban szinte páratlanul álló természeti gazdagságot is, továbbá az ország óriási terjedelmét (csaknem tízszer akkora, mint hazánk), másrészt a páratlanul elmaradott viszonyokat, a néptömegek kulturális és szociális viszonyai, a civilizáció, közlekedés, stb. tekintetében. A páratlan gazdagság hozta magával, hogy a kolonializmus általában nem tudott és sehogy sem akar beletörődni e gazdag zsákmány elvesztésébe, s hogy ugyanakkor az ország az imperialista hatalmak közötti éles marakodásnak, az egyes monopolista csoportok közötti mély ellentétek kirobbanásának színhelyévé vált. S annak is, hogy ebben a marakodásban, minthogy nagy volt a tét, a monopolisták minden más eszköz mellett fantasztikus összegeket vethettekés vetettek latba a bennszülött helyi kiskirályok megvásárlására. Az ország elmaradottsága pedig lehetővé tette a kolonialistáknak, hogy a megvásárolt helyi kiskirályokkal, a régi „rend“ fenntartásában érdekelt egyes törzsfőnökökkel, bennszülött földesurakkal és a monopolistákkal együttműködő, a profitjukban részesedő üzletemberek segítségével érvényesítsék az „oszd meg és uralkodja elvét, aláássák az új állam egységét és nemzeti függetlenségét, még mielőtt az, a hazafiak, a tényleges függetlenség elszánt híveinek vezetése alatt megszilárdulhatott volna. A földrajzi tényezőkhöz tartozik még az is, hogy a természeti kincsek főként két tartományban — Katangában és Kasaiban — összpontosulnak, s mindkét tartomány még imperialista kézen levő gyarmatokkal határos. (A Portugália uralma alatt levő Angolával és Észak-Rhodesia angol gyarmattal.) A FONTOSABB SZEREPLŐK A függetlenség kivívásában döntő szerepe volt a Kongói Nemzeti Mozgalom nevű pártnak, amelynek Patrice Lumumba volt a vezetője, s a területileg legnagyobb, de gazdaságilag szegényebb három tartományban (Keleti, Egyenlítői és Kivu) voltak mély gyökerei. Tevékenysége azonban kiterjedt az ország egész területére, zászlaja alatt tömörültek a függetlenség legkövetkezetesebb, legelszántabb hívei. Lumumba meggyilkolása után Antoine Gizenga vette át a mozgalom vezetését. Az ország második pártja, az Abako, főként az egyik legnagyobb törzs, a mintegy négy millió főből álló bakongo törzs tagjait foglalja magába, fő támasza Leopoldville tartomány, s vezetője Joseph Kaszavubu. Ez a párt eredetileg ugyancsak antiimperialista irányzatú volt, s egészen a függetlenség kikiáltása után néhány hónapig együtt haladt Lumumba pártjával. A függetlenség kikiáltása után azonban kiderült, hogy Kaszavubu az amerikai imperialisták embere, s a belgáktól való függetlenítést is nyilván csak azért kérte, hogy szabad utat nyisson az USA neokolonializmusának, a burkolt gazdasági gyarmatosításnak. A fentieken kívül a kongói jelentésekben legsűrűbben szereplő nevek! Moise Csembe, egy törzsfőnöki családból származó gazdag katangai ültetvényesnek igen kétes (vagy tán nem is kétes) politikai erkölcsű fia, mindenre kapható pénzéhes kalandor, annak szolgál, aki jobban fizet. Jelenleg a belgák fizetnek jobban, s így az ő emberük. Méltó társa Kalonzsi, Kasai tartomány „királya“, az afrikai kényúr és útonálló keveréke. Mobutu ezredes, majd generális, ma már nyilvánvalóan Kaszavubu, illetve az amerikai imperialisták embere. Egyes lapjelentések szerint még a belga gyarmati uralom idejéből származó kapcsolatai vannak a hírhedt CIA-val, az amerikai titkosszolgálattal, az USA-monopolisták érdekében végrehajtott külföldi diverziók hírhedt szervezőjével, Aboula Kaszavubu alembere, jelenleg ennek megfelelő amerikai kapcsolatokkal. Ami pedig a kolonialista hatalmakat, a különböző monopolista csoportokat illeti, elsősorban kell említenünk az Union Miniére de Haut Katanga nevű konszernt (1959-ben 24.500 alkalmazott), főként belga érdekeltség (60 százalék), de amelyben jelentős részvénykötegekkel rendelkeznek angol és amerikai finánctőkések is. Anglia főként az Észak- Rhodesián keresztül (kormányelnök a fasiszta Welensky) útján érvényesíti célkitűzéseit. Az erő-összecsapások általában kettős arcvonalon folytak és folynak. A fő arcvonal: az összes kolonialisták válogatás nélkül, minden eszközzel folytatott támadása a hazafias függetlenségi mozgalom ellen. A mellékarcvonal: a kolonialisták harca az elsőbbségért. Kongó eklatáns példa Hruscsov elvtárs kongresszusi jelentésének egyik megállapítására: „Az imperializmus erői szembeszállnak a népeknek szabadságra és függetlenségre, demokráciára és haladásra irányuló törekvéseivel. Az imperialisták... igyekeznek elfojtani a nemzeti felszabadító mozgalmat, durván beleavatkoznak az új államok bel-ügyeibe, megalkusznak a fiatal államok reakciós erőivel“. De Kongó egyben meggyőző bizonyság arra is, hogy az egyre szűkülő kapitalista világpiacon mennyire kiéleződtek az egyes monopolista csoportok közötti ellentétek, s hogy ezek az ellentétek késhegyig menő harcba torkollnak különösen ott, ahol még valami lehetőség adódik a gyarmati supraprofit kisajtolására, vagy ahol stratégiai szempontból fontos nyersanyagok találhatók. Ilyen vonatkozásban Kongóban a döntő összecsapás a belga és az USA-monopolisták között folyik; ez utóbbiak a „függetlenítés" alkalmát, mint annyi más helyen (lásd Indokína) igyekeznek felhasználni arra, hogy elfoglalják a régi kolonialisták helyét, illetve Kongó esetében, hogy maguknak kaparintsák meg a vezető szerepet. Szorongatott helyzetükben a belgák összefogtak az angol tőkeérdekeltségekkel, ezért találjuk ebben a kérdésben Angliát belga oldalon, szemben az amerikai törekvésekkel. Végül a helyzet jobb megértéséhez jegyezzünk meg annyit, hogy a függetlenség kikiáltása előtt Belga Kongónak nagyrészt bennszülöttekből álló hadserege volt, amelyet azonban túlnyomó többségben belga tisztek vezettek, s amely természetesen teljesen belga főparancsnokság alatt állott. Vizsgáljuk mármost meg, mindeme tények ismeretében, a kongói dráma néhány fontosabb epizódját,a fordulópontját. Elöljáróban emlékeztetünk arra, hogy a belga kormány, a nemzeti felszabadító mozgalomtól szorongatva, az 1960 januárjában Brüsszelben megtartott „kerekasztal-értekezleten“ egyezett bele Kongó függetlenségébe azzal, hogy a hatalomátadás időpontja: 1960 július 1. Az átmeneti időszakban megtartották a parlamenti és a tartományi választásokat. Az országos parlamenti választásokon Lumumba pártja kapta a legtöbb szavazatot, s az ő vezetése alatt alakult meg a kormány. Kompromiszszumos megállapodás alapján, Kaszavubu lett — mint a második párt vezetője — a köztársasági elnök, ÍGy kezdődött ... A függetlenség kikiáltása után, a belga imperialisták nyomban akcióba léptek, mihelyt látták, hogy Lumumba következetes függetlenségi irányzata került előtérbe. A gyarmati uralom hosszú évei alatt beépített ügynökeik s a kongói hadseregben levő tisztjeik révén véres incidenseket provokáltak. A belga állampolgárok „élet- és vagyonbiztonsága védelmének“ ürügyével aztán egymás után küldték az újabb csapatokat Kongóba, holott szabály szerint még az ottlevőket is ki kellett volna vonniuk. Megkezdődött a nyílt belga agresszió a fiatal köztársaság ellen. Ezzel párhuzamosan katangai emberük, Chombe aki az Union Miniere fegyvereseinek és saját zsoldosainak terrorjával és a nagy bányatársaság korlátlanul rendelkezésére álló pénzével a tartományi választáson többséget szerzett — minden jogalap nélkül kimondotta Katanga elszakadását. Akciójához rövidesen csatlakozott Kalonzsi is, aki Kasai (a természeti kincsekben gazdag másik tartomány) „királyának“ kiáltatta ki magát. A Lumumba vezette törvényes központi kormány saját erejéből könnyűszerrel rendet tudott volna teremteni, végezni tudott volna a szakadárokkal, ha ezek mögött nem állottak volna ott teljes fegyverzetben a belga agresszorok, és ha... AMERIKAI BEAVATKOZÁS — AZ ENSZ LOBOGÓJA ALATT . . .ha az ENSZ Kongóba érkezett kirendeltsége és katonai kötelékei teljesítették volna küldetésüket, és nem a washingtoni kormány utasításait követik, vagyis, ha nem kezdődött volna meg az amerikai imperialisták fondorlatos „ENSZ-hadművelete“ Kongóban. Közbevetőleg jegyezzük itt meg, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok számtalan esetben megbélyegezték az ENSZ-titkárság közegeinek kongói tevékenységét. A szovjet küldöttség a Biztonsági Tanácsban és a közgyűlésen nem egyszer tárta a világ elé, hogy az ENSZ titkársága Kongóban nyíltan a kolonialistáknak dolgozik, s ezzel a népek szemében kompromittálja az ENSZ-t. Az ENSZ közgyűlés XV. ülésszakán tartott beszédében Gheorgne Gheorghiu-Dej elvtárs fejezte ki népünk szolidaritását és rokonszenvét a függetlenségért küzdő kongói nép iránt. Az ENSZ-közgyűlés munkálatairól szóló beszámolójában pedig Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs hangsúlyozta, hogy Kongóban a kolonialisták „az ENSZ főtitkárának és apparátusának szolgálatait felhasználva igyekeznek elfojtani a kongói nép harcát a gyarmati iga végleges lerázásáért, igyekeznek aláásni az alig létrejött állam függetlenségét és területépségét, hogy továbbra is a monopóliumok uralma alatt tarthassák az ország kincseit." BODOR TAMÁS (Folytatjuk) -pro- MOSZKVA: N. Sz. Hruscsov és W. Ulbricht megbeszélései A TASZSZ hírügynökség közölte a Nyikita Hruscsov és Walter Ulbricht találkozásáról szóló közleményt. Február 26 és 28 között Moszkvában tartózkodott W. Ulbricht elvtárs. Február 26-án és 27-én találkozásokra került sor N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és W. Ulbricht elvtárs, az NSZKP KB első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke között. E találkozások során alapos véleménycserét folytattak a német békeszerződés megkötésének és e szerződés alapján a nyugatberlini helyzet normalizálásának kérdéseiben, valamint más olyan nemzetközi kérdésekben, amelyek a két államot érdeklik. Megvitatták a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közötti szoros és testvéri kapcsolatok további fejlesztésének problémáit, különösképpen a két ország közötti gazdasági együttműködés kibővítésének, valamint a műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit. A véleménycsere megmutatta a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság álláspontjának teljes azonosságát a Németországgal való békés rendezés kérdéseiben és más időszerű nemzetközi kérdésekben, valamint a két ország közötti kölcsönös kapcsolatok kérdéseiben. Megegyeztek a Szovjetunió és az NDK között 1962-ben sorra kerülő megnövekedett volumenű kölcsönös áruszállítások tekintetében s abban, hogy a Szovjetunió árukban pótlólagos hitelt nyújt a Német Demokratikus Köztársaságnak. A találkozások és megbeszélések a meleg szívélyesség légkörében, az összes megvitatott kérdéseket illető kölcsönös egyetértés és teljes egyöntetűség közepette zajlottak le. A megbeszéléseken részt vettek : Szovjet részről: L. I. Brezsnyev, az SZKP KB Elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének elnöke, F. R. Kozlov, az SZKP KB Elnökségének tagja, az SZKP KB titkára, A. N. Koszigin, az SZKP KB Elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első alelnöke, V. Sz. Szemjonov, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese és M. G. Pervukin, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete. A Német Demokratikus Köztársaság részéről : B. Leuschner, az NSZKP KB Politbürójának tagja, az NDK Minisztertanácsának ideiglenes elnöke, O. Winter, az NDK külügyminiszterének első helyettese, R. Dolling, az NDK moszkvai nagykövete. N. Sz. Hruscsov ebédet adott W. Ulbricht tiszteletére. W. Ulbricht és a kíséretében levő személyek, valamint M. G. Pervuhin, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete február 28-án Berlinbe utaztak. DELHI: Újabb eredmények az indiai választásokról Delhiben közzétették az indiai államok törvényhozó gyűlései és a Népi Kamara képviselőválasztásainak ideiglenes eredményeit. Az államok törvényhozó gyűlésének választási eredményeit 1.709 választókerületbe hozták nyilvánosságra. Az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt 1059 mandátumot, India Kommunista Pártja 87 mandátumot, a Népi Szocialista Párt (Praja) 55, a Jan Sangh 56, a Swatantra 89, más pártok és a függetlenek 363 mandátumot szereztek. A Népi Kamara választási eredményei 214 választókerületben váltak ismeretessé. Eszerint az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt 152 mandátumot, India Kommunista Pártja 15, a Jan Sangh 8, a Swatantra 3, a D.M.K. (ez a párt csak Madrasz államban létezik) 6, a Népi Szocialista Párt (Praja) 5, a Szocialista Párt 3, más pártok és a függetlenek 18 mandátumot szereztek. A Praja párt vezetőjét saját körzetében megbuktatták. A France Presse hírügynökség kommentárja szerint „e párt csaknem teljes veresége a legszembetűnőbb jelensége a népi kamarai választásoknak. A szavazatok számlálása folytatódik. ELŐRE Újabb román novelláskötet jelent meg Moszkvában MOSZKVA — Az Agerpres tudósítójától. A moszkvai Állami Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelenkori román novelláskötet jelent meg. Ez az utolsó része az orosz nyelven megjelent román novellás Antológiának. Az Antológia korábban megjelent két kötete válogatást ad a román novellairodalomból, kezdeteitől a második világháborúig A most kiadott kötet tartalmazza Mihail Sadoveanu, a nagy román író több művét. A kötet novellákat közöl Eugen Barbu, Mihai Beniuc, V. Em. Galan, Aurel Mihale, Francisc Munteanu, Nagy István, Zaharia Stancu, Sütő András és más íróktól. A kötet előszavában Borisz Polevoj ismert szovjet író a következőket írja: „A gyűjtemény olvasásakor, ti, szovjet olvasók szinte halljátok majd ennek a szomszédos testvéri országnak a szívverését, megismeritek múltját, mai életét és eredményeit, megismerkedtek érdekes emberekkel és meggyőződésem, hogy megszeretitek ezeket a nagyszerű embereket, akik most lendülettel építik hazájukban a szocializmust." Haladéktalanul váltsák valóra a kolonializmus felszámolására vonatkozó ISZ-nyilatkozatot NEW YORK (Agerpres). Mint ismeretes, a gyarmati országok és népek függetlenségének megadására vonatkozó nyilatkozat alkalmazásának megvizsgálására különbizottságot alakítottak. A bizottság február 27-én megkezdte munkaprogramjának megvitatását. A bizottságban részt vesznek a Szovjetunió, Lengyelország, Jugoszlávia, India, az USA, Anglia Olaszország és más országok képviselői. A bizottság február 16-i első ülésén szervezési kérdésekkel foglalkozott. A bizottság elnökévé India képviselőjét, alelnökévé pedig a Mali Köztársaság képviselőjét választották. A február 27-i ülésen két szempont alakult ki a bizottság feladatait illetőleg: az első a nyilatkozat gyakorlati alkalmazásának elhalasztását célozza, a másik azonnali intézkedéseket irányoz elő a nyilatkozat elveinek haladéktalan valóra váltására. Az USA küldötte arra szólította a bizottság összes tagjait, hogy dolgozzanak „jó egyetértésben“, de lényegében azt javasolta, hogy a bizottságot alakítsák át hírszerző szervvé. Anglia küldötte lelkesedéssel helyeselte az amerikai képviselő felszólalását. A Mali Köztársaság küldötte helytelenítette ezt az álláspontot. V. A. Zorin, a Szovjetunió képviselője beszédében emlékeztetett N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének az ENSZ- közgyűlés 15. ülésszakán elhangzott szavaira a gyarmati országok és népek függetlenségének megadására vonatkozó nyilatkozat elfogadásával kapcsolatban. A szovjet kormány vezetője rámutatott — mondotta V. A. Zorin —, hogy jelenleg a fő feladat valóra váltani a népeknek a nyilatkozatban kifejezett akaratát, hogy a nyilatkozatban foglalt követelmények ne maradjanak csupán papíron, hanem a gyakorlatban is megvalósuljanak. V. A. Zorin javasolta, hogy a bizottság elsősorban az afrikai földrész kérdésével foglalkozzék, ahol még 27 gyarmati és gyámsági terület van több mint 50 millió főnyi lakossal. A „békehadtest" az amerikai imperializmus behatolásának eszköze a gyengén fejlett országokba WASHINGTON (Agerpres). Amint a Fehér Ház sajtóközlönye jelenti, Kennedy elnök felkérte a Kongreszszust, hogy engedélyezze a „békehadtest“ létszámának emelését, s utaljon ki erre a célra 63.750.000 dollárt, vagyis több mint a kétszeresét az előző évi összegnek. Az elnök kérése időben egybeesik a fenti szervezet megalakításának első évfordulójával. Noha a nagypéldányszámú amerikai lapok kezdettől fogva egekig magasztalták a „békehadtestet“, azokban az országokban, amelyekbe a szervezet képviselőit kiküldték, számos olyan nyilatkozat hangzott el, ami azt tanúsítja, hogy a népek mindenütt ellenséges érzülettel fogadják az amerikai imperializmusnak ezeket a képviselőit. „A «békehadtest» tagjai nem mások, mint a NATO-hatalmak technikusoknak álcázott ügynökei és kémei. Megbízatásuk mindenütt NATO-ügynökségeket létrehozni és minden úton-módon megdönteni azokat a kormányokat, amelyek nem követik az amerikai imperialisták politikáját.“ (A tanganyikai Afrikai Nemzeti Szövetség Párt nyilatkozatából) „A «békehadtest» a jenki imperializmus behatolásának eszköze a gyengén fejlett országokba”. (Az El Mundo című chilei újság) „Egyes kémeket titkos megbízatással, másokat pedig hivatalos misszióval küldenek idegen országokba. A «békehadtest» tagjai az utóbbi kategóriához tartoznak“. (A Tribune című ceyloni újság). Technikus úr, átnyújtom műszertáskáját... (Nic. Nicolaescu rajza) Százezer építőtelep a Szovjetunióban MOSZKVA (Agerpres). A Pravda beszámol róla, hogy a Szovjetunióban ez idő szerint több mint 100.000 építőtelepen dolgoznak. Csupán az idén többszáz nagy iparvállalatot, négy nagyolvasztót és két martinkemencét, öt hengerművet, nyolc kokszoló kemencesort építenek. A vasbányák termelőkapacitása 34 millió tonna érccel, a villamoserőmű központoké 8,9 millió kilowattal, a cementiparé pedig csaknem 8 millió tonnával növekszik. A Pravda hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió első ötéves terve főberuházásának volumenét ma két hét alatt teljesítik. A Szovjetunió már 1959-ben túlszárnyalta az USÁ-t az ipari és mezőgazdasági beruházások abszolút volumenét illetőleg. 1951 és 1960 között a szovjet főberuházások volumene 331 százalékkal, az USÁ-é pedig csupán 22 százalékkal gyarapodott. A HÍRÜGYNÖKSÉGEK TÁVIRATAIBÓL VILÁGVISZONYLATBAN százezer ember veszíti életét évenként gépkocsi- és más közlekedési balesetek következtében. A fenti adatot H. Norman angol orvos tette közzé, aki az Egészségügyi Világszervezet megbízásából folytatott ilyenirányú ankétot. (Agerpres) A LAOSZI nemzeti katonai tanács február 26-án bővített ülést tartott, amelyen megvizsgálták az ország politikai és katonai helyzetét. Az ülésen Kong Le tábornok, a bizottság elnöke és Fun Sipasat tábornok, a bizottság alelnöke terjesztett elő jelentést. Az amerikai imperializmus és a szavannakét csoport — mondotta Kong Le — továbbra is megakadályozza a koalíciós kormány megalakítását, továbbra is amerikai katonai személyzetet és jelentős mennyiségű hadianyagot hoz be Laoszba, támadásokat hajt végre a felszabadított területek ellen. Kong Le tábornok szoros egységre hívta fel az összes hazafias érzelmű tiszteket és katonákat, hogy erélyes akciókkal visszaverjék az ellenséget. Csak az összeforrottság révén vívható ki a végső győzelem — hangsúlyozta Kong Le. (Agerpres) MEXIKÓ FŐVÁROSÁBAN a Santo Domingo téren csaknem 15.000 személy vett részt a be nem avatkozás és az önrendelkezés elveinek támogatására egybehívott nagygyűlésen. A munkások és parasztok forradalmi szövetsége és más tömegszervezetek által rendezett nagygyűlésen az állami kezelésben lévő vasutak és textilgyárak nagyszámú alkalmazottja is részt vett. A nagygyűlés szónokai megelégedéssel hangsúlyozták, hogy a Punta del Este-i értekezleten a mexikói küldöttség nem szavazta meg Kuba kizárását az Amerikai Államok Szervezetéből. (Prensa Latina) 200.000 ANGOL ÁPOLÓNŐ képviselői február 27-én közölték, hogy nem értenek egyet a kormány bérfogyasztási politikájával, amely azt jelenti, hogy csupán 2,5 százalékos béremelést kapnának. Kijelentették, hogy az ápolónők helyzetének gyökeres megjavításáért folytatott harcuk során a sztrájk kimondásától sem riadnak vissza. A Ford Motor Company munkásai 45.000 autógyári dolgozó számára követelnek komoly fizetésemelést. (Agerpres) AMINT A SAJTÓÜGYNÖKSÉGEK JELENTIK, az USA katonai légierői február 27-én fellőttek egy „Discoverer“ típusú mesterséges holdat a kaliforniai Vandenberg-i támaszpontról. A mesterséges holdnak „titkos küldetést" kell végrehajtania. Az Associated Press sajtóügynökség jelentése szerint, az USA katonai légierői nem közölték, hogy milyen műszerekkel van ellátva a mesterséges hold. A hírügynökség rámutat: négy napon belül, egy adott időpontban a hordozórakéta második lépcsőjéről leválik majd egy fülke, amelyet a Hawai-szigetek közelében tartózkodó amerikai repülőgépek különleges készülékek segítségével megpróbálnak felfogni. (Agerpres) GEORGE BORG OLIVIER a legutóbbi máltai választásokból győzelmesen kikerült nacionalista párt vezetője közölte a sziget kormányzójával, hogy vállalja az új kormány megalakítását. Az Observer című angol lap szerint Olivier visszautasítja az angol kormány által előkészített alkotmányt és a Commonwealth keretén belül függetlenséget követel Máltának. (Agerpres) GUINEÁBAN törvényerejű rendelettel megszüntették a Société de Bauxite du Midi francia-kanadai társaság működését, amely eddig a bokor bauxitot termelte ki. A törvényerejű rendelet rámutat, hogy a guineai kormány hajlandó tárgyalni bármely féllel, amely a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása alapján és az ország gazdasági politikájának megfelelően óhajtaná kitermelni a bokor bauxitot. Feszült a helyzet Dél-Vietnamban A saigoni elnöki palota ellen elkövetett keddi légitámadás után a saigoni rádióállomás által közvetített kormánynyilatkozatból kitűnik, Ngo Dinh Diem nagy sietve biztonsági intézkedéseket foganatosított, többek között készültségi állapotot rendelt el az összes légitámaszpontokon. Az elnöki palota körzetében szigorúan tilos a közlekedés, Ngo Dinh Diem és családja ideiglenesen elhagyta az elnöki palotát — jelenti a France Presse hírügynökség tudósítója. Amint az Associated Press hírügynökség közli, az Egyesült Államok sietett újból megerősíteni Ngo Dinh Diem támogatását. Kennedy elnök táviratot intézett Ngo Dinh Diemhez, s ebben kifejezte szerencsekívánatait megmeneküléséhez.