Előre, 1962. március (16. évfolyam, 4458-4484. szám)

1962-03-01 / 4458. szám

1962. március 1., csütörtök ATHÉN: Geo Bogza látogatása Geo Bogza akadémikus athéni át­utazása alkalmával a Görög írók Országos Egyesülete ebédet adott a tornán vendég tiszteletére. Az ebédnél jelen volt Sz. Mirm­­- Usz, az írók Országos Egyesületé­nek elnöke, I. Glezou alelnök és M. Rally főtitkár, G. Kournutosz, az Ok­tatásügyi Minisztérium vezérigazga­tója, A Terzakisz, a Nemzeti Színház igazgatója, Janopoulosz, a sajtó­ügyi államtitkárság igazgatója és az irodalmi élet más képviselői. Úgyszintén részt vett M. B­aláné s­­pt, a Román NK athéni nagykövete. TUNISZ: Az Algériai Országos Forradalmi Tanács közleménye Február 28-án Tuniszban nyilvá­nosságra hozták az Algériai Orszá­gos Forradalmi Tanács közleményét, a amely rámutat: „a Francia Köztár­saság kormányával folytatott tárgya­lások eredményeinek megvitatása u­tán az Algériai Országos Forradal­mi Tanács felhatalmazta az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányát, hogy folytassa a tárgyalásokat­. OOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOb>£0<>; VÉGET ÉRT Robert Kennedy 28 napos „ma­­rathoni“ körútja. Az amerikai igazságügyminiszter szerda dél­ben Párizsból repülőgéppel Was­hingtonba utazott. Az amerikai sajtó igen részletesen foglalko­zott ezzel az utazással, amelyet a jelenlegi kormány egyik ma­­­­gasrangú képviselője „baráti­­ küldetésnek“ igyekezett beállí­­­­tani. Ezzel szemben a lehető leg­­g­világosabban kitűnt, hogy Robert 8 Kennedy utazása kezdettől fogva­­ a hidegháborús politika céljait­­ szolgálta. Az amerikai igazságügy-­­ miniszter nyíltan hangoztatta,­­ hogy Japánt minél szorosabban­­ be kell vonni az Egyesült Álla­­­­mokkal való katonai szövetségbe,­­ síkra szállt a tajvani csangkajse- 8 kisfa klikk ingadozó bábrend- 8 szere mellett. A dél-vietnami­­ helyzetre vonatkozó kijelentései­k pedig világosan jelezték, hogy az 8 amerikai vezető körök fokozni­­ szándékoznak fegyveres beavat-­­­kozásukat ebben az országban. 8 „Győzni­ akarunk Vietnamban­ ? Itt maradunk mindaddig, amíg 8 nem győzünk“ — mondotta az 8 amerikai Robert Kennedy. 8 Ebből a szempontból Robert­­ Kennedy utazásának csúcspont­­­­ját a nyugat-berlini látogatás je­­­­lentette, amelyet a hideghábo­­­­rús politika fokozására, a német 8 kérdésben a Nyugat által provo- 8 kált feszültség elmélyítésére­­ használta fel. Robert Kennedy 8 nyugat-berlini tüntető látogatása 8 a lehető legvilágosabban mu­tatja, hogy az Egyesült Államok­­ meg akarja nehezíteni a német 8. kérdés és a nyugat-berlini prob­­­­léma békés megoldását. Robert Kennedy látogatása­­ ugyanakkor beavatkozás volt 8 a Nyugat-Iriánnal kapcsolatos 8 indonéz-holland konfliktusba,­­ mégpedig a holland gyarmatosí- 8 fők mellett. Robert Kennedy há- 8 gai utazását, valamint Luns hol-­­­land külügyminiszter és a hágai 8 amerikai nagykövet sürgős was-­­ hingtoni útját a nyugati hírügy-­­ nökségek a Hollandiának nyúj- 8 tott amerikai támogatás jelének­­ tekintik.­­ Párizsból való elutazása előtt­­ az egyik újságíró megkérdezte is az amerikai igazságügyminisz- 8 tert:­ „Hogyan vélekedik utazá- 8­sának eredményeiről“? Robert­­ Kennedy ezt válaszolta: „Ennek­­ elbírálását másokra hagyom.“ Robert Kennedy úrnak nyíl- 8 ván volt hozzá fel­dereje, hogy 8 ne magasztalja utazását, amely­­ kizárólag a nemzetközi feszültsé- 8 get szolgálta. „Az amerikai igaz- 8 ságügyminiszter utazásának cél­ g­­a a hidegháború szítása volt“ — – írja a Pravda, majd hangsúlyoz- t za: „Amúgyis számos akadály 8 áll a nagy nemzetközi kérdések­­ megoldása, a jelenlegi feszültség­­ enyhülése előtt. A feladat ezen­­ akadályok leküzdése, nem pedig­­ újabbak létrehozása; a feladat 8 megjavítani, nem pedig elmérle­­g­­íteni a helyzetet.“­­ SERGIU VERONA VÁLASZ AZ OLVASÓNAK REFLEKTOR A KONGÓI DRÁMA KULISSZÁI­BÓL „Megrendüléssel vettem tudomást arról — írja szerkesztőségünkhöz intézett levelében Horváth Jó­zsef nagypeleskei tanító —, hogy Afrikában a gyar­­matosítók újabb merényletre készülnek a kongói nép szabadságának zászlóvivője, Antoine Gizenga ellen.“ S megrendülésének —­ Nazim Hikmet írására hivatkozva megpróbál versben is kifejezést adni, mint írja nem is csak a maga nevében, hanem ih­­letődött abból is, amit erről a kérdéséről a falubeli kollektivistáktól hallott. Tájékozódása szempontjá­ból bizonyára hasznos lesz az, amit egy másik ol­vasónk levelére Kongóról elmondunk, jobban el­igazodik majd a kongói események bonyolult szö­vevényében. Ries Albert marosvásárhelyi levelezőnk a HETI SZEMLE rovatunkkal foglalkozik, majd kérdést tesz fel egy lapunkban megjelent külpolitikai hír­rel kapcsolatban. „Tudomásom szerint — írja R. A. Laosz törvényes miniszterelnöke Szuvanna Fumma herceg, miért írtak tehát január 30-i hír­adásukban mint a laoszi királyság ideiglenes mi­niszterelnökéről Kamuszk Keoláról, akinek eddig a nevét se hallottuk ?" Íme a válaszunk: Laosz törvényes miniszterelnöke valóban Szu­vanna Fumma herceg, a szóbanforgó esemény időpontjában azonban külföldön tartózkodott, ahol nincsen a kormányban állandó elnökhelyettes, szokásban van, hogy a miniszterelnök távollétének idejére a kormány valamelyik másik tagját bízzák meg helyettesítésével. A helyettest aztán „ideiglenes miniszterelnöknek“ szokták nevezni, mert ez a hatásköre csak ideiglenes jellegű, a tényleges mi­niszterelnök hazatértéig tart. A másik, Algériára vonatkozó kérdésére talán az éppen most folyamatban levő események adnak majd választ, az erről szóló legközelebbi kommen­tárunkban igyekszünk majd megvilágítani a dolgot. Kató Lajos nagybányai olvasónk felháborodással ír a kongói eseményekről, s az ottani helyzetről szeretne tiszta képet nyerni. Valóban, a kongói helyzet — mint fentebb is mondottuk — rendkívül bonyolult, szövevényes. Az alábbiakban megpróbál­juk, az ismert dolgokat csupán érintve, feltárni az ottani események rugóit. AZ ellentmondásos ÖRÖKSÉG Keserves örökséget vett át a Kon­gói Köztársaság, amikor 1960 július elsején, népének évtizedes elszánt harcának eredményeként elnyerte függetlenségét. A további fejlemé­nyek azt mutatják, hogy — bármeny­nyire ellentmondásnak tűnik — itt „keserves örökségnek“ kell számíta­nunk a gyarmati viszonylatban szinte páratlanul álló természeti gazdagságot is, továbbá az ország óriási terjedelmét (csaknem tízszer akkora, mint hazánk), másrészt a páratlanul elmaradott viszonyokat, a néptömegek kulturális és szociális viszonyai, a civilizáció, közlekedés, stb. tekintetében. A páratlan gazdagság hozta magá­val, hogy a kolonializmus általában nem tudott és sehogy sem akar bele­törődni e gazdag zsákmány elvesz­tésébe, s hogy ugyanakkor az or­szág az imperialista hatalmak kö­zötti éles marakodásnak, az egyes monopolista csoportok közötti mély ellentétek kirobbanásának színhe­lyévé vált. S annak is, hogy ebben a marakodásban, minthogy nagy volt a tét, a monopolisták­­ minden más eszköz mellett fantasztikus összegeket vethettek­­és vetettek lat­ba a bennszülött helyi kiskirályok megvásárlására. Az ország elmaradottsága pedig lehetővé tette a kolonialistáknak, hogy a megvásárolt helyi kiskirá­lyokkal, a régi „rend“ fenntartásá­ban érdekelt egyes törzsfőnökökkel, bennszülött földesurakkal és a mo­nopolistákkal együttműködő, a pro­fitjukban részesedő üzletemberek segítségével érvényesítsék az „oszd meg és uralkodja elvét, aláássák az új állam egységét és nemzeti füg­getlenségét, még mielőtt az, a haza­fiak, a tényleges függetlenség elszánt híveinek vezetése alatt megszilár­dulhatott volna. A földrajzi tényezőkhöz tartozik még az is, hogy a természeti kincsek főként két tartományban — Katan­­gában és Kasaiban — összpontosul­nak, s mindkét tartomány még im­perialista kézen levő gyarmatokkal határos. (A Portugália uralma alatt levő Angolával és Észak-Rhodesia angol gyarmattal.) A FONTOSABB SZEREPLŐK A függetlenség kivívásában döntő szerepe volt a Kongói Nemzeti Moz­galom nevű pártnak, amelynek Pat­rice Lumumba volt a vezetője, s a területileg legnagyobb, de gazdasá­gilag szegényebb három tartomány­ban (Keleti, Egyenlítői és Kivu) vol­tak mély gyökerei. Tevékenysége azonban kiterjedt az ország egész területére, zászlaja alatt tömörültek a függetlenség legkövetkezetesebb, legelszántabb hívei. Lumumba meg­gyilkolása után Antoine Gizenga vette át a mozgalom vezetését. Az ország második pártja, az Abako, főként az egyik legnagyobb törzs, a mintegy négy millió főből álló bakongo törzs tagjait foglalja magába, fő támasza Leopoldville tar­tomány, s vezetője Joseph Kaszavu­­bu. Ez a párt eredetileg ugyancsak antiimperialista irányzatú volt, s egé­szen a függetlenség kikiáltása után néhány hónapig együtt haladt Lu­mumba pártjával. A függetlenség kikiáltása után azonban kiderült, hogy Kaszavubu az amerikai impe­rialisták embere, s a belgáktól való függetlenítést is nyilván csak azért kérte, hogy szabad utat nyisson az USA neokolonializmusának, a bur­kolt gazdasági gyarmatosításnak. A fentieken kívül a kongói jelen­tésekben legsűrűbben szereplő ne­vek! Moise Csembe, egy törzsfőnöki családból származó gazdag katangai ültetvényesnek igen kétes (vagy tán nem is kétes) politikai erkölcsű fia, mindenre kapható pénzéhes kalan­dor, annak szolgál, aki jobban fizet. Jelenleg a belgák fizetnek jobban, s így az ő emberük. Méltó társa Ka­­lonzsi, Kasai tartomány „királya“, az afrikai kényúr és útonálló keve­réke. Mobutu ezredes, majd generá­lis, ma már nyilvánvalóan Kaszavu­bu, illetve az amerikai imperialisták embere. Egyes lapjelentések szerint még a belga gyarmati uralom idejé­ből származó kapcsolatai vannak a hírhedt CIA-val, az amerikai titkos­szolgálattal, az USA-monopolisták érdekében végrehajtott külföldi di­­verziók hírhedt szervezőjével, Aboula­­ Kaszavubu alembere, je­lenleg ennek megfelelő amerikai kapcsolatokkal. Ami pedig a kolonialista hatalma­kat, a különböző monopolista csopor­tokat illeti, elsősorban kell említe­nünk az Union Miniére de Haut Ka­tanga nevű konszernt (1959-ben 24.500 alkalmazott), főként belga ér­dekeltség (60 százalék), de amelyben jelentős részvénykötegekkel rendel­keznek angol és amerikai finánctő­kések is. Anglia főként az Észak- Rhodesián keresztül (kormányelnök a fasiszta Welensky) útján érvénye­síti célkitűzéseit. Az erő-összecsapások általában kettős arcvonalon folytak és foly­nak. A fő arcvonal: az összes ko­­lonialisták válogatás nélkül, minden eszközzel folytatott támadása a ha­zafias függetlenségi mozgalom ellen. A mellékarc­vonal: a kolonialisták harca az elsőbbségért. Kongó eklatáns példa Hruscsov elvtárs kongresszusi jelentésének egyik megállapítására: „Az imperia­lizmus erői szembeszállnak a né­peknek szabadságra és független­ségre, demokráciára és haladásra irányuló törekvéseivel. Az imperia­listák... igyekeznek elfojtani a nem­zeti felszabadító mozgalmat, durván beleavatkoznak az új államok bel-­ügyeibe, megalkusznak a fiatal ál­lamok reakciós erőivel“. De Kongó egyben meggyőző bizonyság arra is, hogy az egyre szűkülő kapitalista világpiacon mennyire kiéleződtek az egyes monopolista csoportok közötti ellentétek, s hogy ezek az ellentétek késhegyig menő harcba torkollnak különösen ott, ahol még valami le­hetőség adódik a gyarmati supra­­profit kisajtolására, vagy ahol stra­tégiai szempontból fontos nyers­anyagok találhatók. Ilyen vonatkozásban Kongó­ban a döntő összecsapás a bel­ga és az USA-monopolisták kö­zött folyik; ez utóbbiak a „függet­­lenítés" alkalmát, mint annyi más helyen (lásd Indokína) igyekeznek felhasználni arra, hogy elfoglalják a régi kolonialisták helyét, illetve Kongó esetében, hogy maguknak kaparintsák meg a vezető szerepet. Szorongatott helyzetükben a belgák összefogtak az angol tőkeérdekeltsé­gekkel, ezért találjuk ebben a kér­désben Angliát belga oldalon, szem­ben az amerikai törekvésekkel. Végül a helyzet jobb megértéséhez jegyezzünk meg annyit, hogy a füg­getlenség kikiáltása előtt Belga Kon­gónak nagyrészt bennszülöttekből álló hadserege volt, amelyet azon­ban túlnyomó többségben belga tisz­tek vezettek, s amely természetesen teljesen belga főparancsnokság alatt állott. Vizsgáljuk mármost meg, minde­me tények ismeretében, a kongói dráma néhány fontosabb epizódját,a fordulópontját. Elöljáróban emlé­keztetünk arra, hogy a belga kor­mány, a nemzeti felszabadító moz­galomtól szorongatva, az 1960 janu­árjában Brüsszelben megtartott „kerekasztal-értekezleten“ egyezett bele Kongó függetlenségébe azzal, hogy a hatalom­átadás időpontja: 1960 július 1. Az átmeneti időszak­ban megtartották a parlamenti és a tartományi választásokat. Az or­szágos parlamenti választásokon Lumumba pártja kapta a legtöbb szavazatot, s az ő vezetése alatt ala­kult meg a kormány. Kompromisz­­szumos megállapodás alapján, Ka­szavubu lett — mint a második párt vezetője — a köztársasági elnök, ÍGy kezdődött ... A függetlenség kikiáltása után, a belga imperialisták nyomban ak­cióba léptek, mihelyt látták, hogy Lumumba következetes független­ségi irányzata került előtérbe. A gyarmati uralom hosszú évei alatt beépített ügynökeik s a kongói had­seregben levő tisztjeik révén véres incidenseket provokáltak. A belga állampolgárok „élet- és vagyonbiz­tonsága védelmének“ ürügyével az­tán egymás után küldték az újabb csapatokat Kongóba, holott szabály szerint még az ottlevőket is ki kellett volna vonniuk. Megkezdődött a nyílt belga agresszió a fiatal köztársaság ellen. Ezzel párhuzamosan katangai em­berük, Chombe aki az Union Minie­re fegyvereseinek és saját zsoldosai­nak terrorjával és a nagy bánya­társaság korlátlanul rendelkezésére álló pénzével a tartományi válasz­táson többséget szerzett — minden jogalap nélkül kimondotta Katanga elszakadását. Akciójához rövidesen csatlakozott Kalonzsi is, aki Kasai (a természeti kincsekben gazdag másik tartomány) „királyának“ kiál­tatta ki magát. A Lumumba vezette törvényes központi kormány saját erejéből könnyűszerrel rendet tudott volna teremteni, végezni tudott volna a szakadárokkal, ha ezek mögött nem állottak volna ott teljes fegyverzet­ben a belga agresszorok, és ha... AMERIKAI BEAVATKOZÁS — AZ ENSZ LOBOGÓJA ALATT . . .ha az ENSZ Kongóba érkezett kirendeltsége és katonai kötelékei teljesítették volna küldetésüket, és nem a washingtoni kormány utasítá­sait követik, vagyis, ha nem kezdő­dött volna meg az amerikai impe­rialisták fondorlatos „ENSZ-hadmű­­velete“ Kongóban. Közbevetőleg jegyezzük itt meg, hogy a Szovjetunió, a szocialista or­szágok számtalan esetben megbélye­gezték az ENSZ-titkárság közegeinek kongói tevékenységét. A szovjet kül­döttség a Biztonsági Tanácsban és a közgyűlésen nem egyszer tárta a világ elé, hogy az ENSZ titkársága Kongóban nyíltan a kolonialisták­nak dolgozik, s ezzel a népek sze­mében kompromittálja az ENSZ-t. Az ENSZ közgyűlés XV. üléssza­kán tartott beszédében Gheorg­ne Gheorghiu-Dej elvtárs fejezte ki né­pünk szolidaritását és rokonszenvét a függet­lenségért küzdő kongói nép iránt. Az ENSZ-köz­­gyűlés munkálatairól szóló beszámolójában pedig Gheorghe Gheor­ghiu-Dej elvtárs hang­súlyozta, hogy Kongó­ban a kolonialisták „az ENSZ főtitkárának és apparátusának szolgá­latait felhasználva igye­keznek elfojtani a kon­gói nép harcát a gyar­mati iga végleges lerá­zásáért, igyekeznek alá­ásni az alig létrejött ál­lam függetlenségét és területépségét, hogy to­vábbra is a monopóliu­mok uralma alatt tart­hassák az ország kin­cseit." BODOR TAMÁS (Folytatjuk) -pro- MOSZKVA: N. Sz. Hruscsov és W. Ulbricht megbeszélései A TASZSZ hírügynökség közölte a Nyikita Hruscsov és Walter Ulbricht találkozásáról szóló közleményt. Február 26 és 28 között Moszkvá­ban tartózkodott W. Ulbricht elv­társ. Február 26-án és 27-én találkozá­sokra került sor N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke és W. Ulbricht elvtárs, az NSZKP KB első titkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke között. E ta­lálkozások során alapos vélemény­­cserét folytattak a német békeszerző­dés megkötésének és e szerződés alapján a nyugatberlini helyzet nor­malizálásának kérdéseiben, valamint más olyan nemzetközi kérdésekben, amelyek a két államot érdeklik. Megvitatták a Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársaság kö­zötti szoros és testvéri kapcsolatok további fejlesztésének problémáit, különösképpen a két ország közötti gazdasági együttműködés kibővítésé­nek, valamint a műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatok fejlesztésé­nek kérdéseit. A véleménycsere megmutatta a Szovjetunió és a Német Demokrati­kus Köztársaság álláspontjának tel­jes azonosságát a Németországgal való békés rendezés kérdéseiben és más időszerű nemzetközi kérdések­ben, valamint a két ország közötti kölcsönös kapcsolatok kérdéseiben. Megegyeztek a Szovjetunió és az NDK között 1962-ben sorra kerülő megnövekedett volumenű kölcsönös áruszállítások tekintetében s abban, hogy a Szovjetunió árukban pótlóla­gos hitelt nyújt a Német Demokrati­kus Köztársaságnak. A találkozások és megbeszélések a meleg szívélyesség légkörében, az összes megvitatott kérdéseket illető kölcsönös egyetértés és teljes egy­öntetűség közepette zajlottak le. A megbeszéléseken részt vettek : Szovjet részről: L. I. Brezsnyev, az SZKP KB Elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje El­nökségének elnöke, F. R. Kozlov, az SZKP KB Elnökségének tagja, az SZKP KB titkára, A. N. Koszigin, az SZKP KB Elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­ső alelnöke, V. Sz. Szemjonov, a Szovjetunió külügyminiszter-helyet­tese és M. G. Pervuk­in, a Szovjet­unió NDK-beli nagykövete. A Német Demokratikus Köztársa­ság részéről : B. Leuschner, az NSZKP KB Politbürójának tagja, az NDK Minisztertanácsának ideig­lenes elnöke, O. Winter, az NDK külügyminiszterének első helyettese, R. Dolling, az NDK moszkvai nagy­követe. N. Sz. Hruscsov ebédet adott W. Ulbricht tiszteletére. W. Ulbricht és a kíséretében levő személyek, valamint M. G. Pervuhin, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete február 28-án Berlinbe utaztak. D­ELHI: Újabb eredmények az indiai választásokról Delhiben közzétették az indiai ál­lamok törvényhozó gyűlései és a Népi Kamara képviselőválasztásai­nak ideiglenes eredményeit. Az álla­mok törvényhozó gyűlésének vá­lasztási eredményeit 1.709 választó­­kerületbe hozták nyilvánosságra. Az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt 1059 mandátumot, India Kommu­nista Pártja 87 mandátumot, a Né­pi Szocialista Párt (Praja) 55, a Jan Sangh 56, a Swatantra 89, más pár­tok és a függetlenek 363 mandátu­mot szereztek. A Népi Kamara választási ered­ményei 214 választókerületben vál­tak ismeretessé. Eszerint az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt 152 man­dátumot, India Kommunista Pártja 15, a Jan Sangh 8, a Swatantra 3, a D.M.K. (ez a párt csak Madrasz ál­lamban létezik) 6, a Népi Szocialista Párt (Praja) 5, a Szocialista Párt 3, más pártok és a függetlenek 18 mandátumot szereztek. A Praja párt vezetőjét saját kör­zetében megbuktatták. A France Presse hírügynökség kommentárja szerint „e párt csaknem teljes vere­sége a legszembetűnőbb jelensége a népi kamarai választásoknak. A szavazatok számlálása folytató­dik. ELŐRE Újabb­ román novelláskötet jelent meg Moszkvában MOSZKVA — Az Agerpres tu­dósítójától. A moszkvai Állami Szépirodal­mi Könyvkiadó gondozásában je­lenkori román novelláskötet je­lent meg. Ez az utolsó része az orosz nyelven megjelent román novellás Antológiának. Az Anto­lógia korábban megjelent két kö­tete válogatást ad a román no­vellairodalomból, kezdeteitől a második világháborúig A most kiadott kötet tartalmazza Mihail Sadoveanu, a nagy román író több művét. A kötet novellákat közöl Eugen Barbu, Mihai Beniuc, V. Em. Galan, Aurel Mihale, Francisc Munteanu, Nagy István, Zaharia Stancu, Sütő András és más íróktól. A kötet előszavában Borisz Po­­levoj ismert szovjet író a követ­kezőket írja: „A gyűjtemény olvasásakor, ti, szovjet olvasók szinte halljátok majd ennek a szomszédos testvé­ri országnak a szívverését, meg­ismeritek múltját, mai életét és eredményeit, megismerkedtek ér­dekes emberekkel és meggyőző­désem, hogy megszeretitek eze­ket a nagyszerű embereket, akik most lendülettel építik hazájuk­ban a szocializmust." Haladéktalanul váltsák valóra a kolonializmus felszámolására vonatkozó ISZ-nyilatkozatot NEW YORK (Agerpres).­­ Mint ismeretes, a gyarmati országok és népek függetlenségének megadására vonatkozó nyilatkozat alkalmazásá­nak megvizsgálására különbizottsá­got alakítottak. A bizottság február 27-én megkezdte munkaprogramjá­nak megvitatását. A bizottságban részt vesznek a Szovjetunió, Lengyelország, Jugo­szlávia, India, az USA, Anglia Olasz­ország és más országok képviselői. A bizottság február 16-i első ülésén szervezési kérdésekkel foglalkozott. A bizottság elnökévé India képvise­lőjét, alelnökévé pedig a Mali Köz­társaság képviselőjét választották. A február 27-i ülésen két szem­pont alakult ki a bizottság feladatait illetőleg: az első a nyilatkozat gya­korlati alkalmazásának elhalasztását célozza, a másik azonnali intézkedé­seket irányoz elő a nyilatkozat el­veinek haladéktalan valóra váltására. Az USA küldötte arra szólította a bizottság összes tagjait, hogy dolgoz­zanak „jó egyetértésben“, de lénye­gében azt javasolta, hogy a bizottsá­got alakítsák át hírszerző szervvé. Anglia küldötte lelkesedéssel he­lyeselte az amerikai képviselő fel­szólalását. A Mali Köztársaság küldötte hely­telenítette ezt az álláspontot. V. A. Zorin, a Szovjetunió képvi­selője beszédében emlékeztetett N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének az ENSZ- közgyűlés 15. ülésszakán elhangzott szavaira a gyarmati országok és né­pek függetlenségének megadására vonatkozó nyilatkozat elfogadásával kapcsolatban. A szovjet kormány ve­zetője rámutatott — mondotta V. A. Zorin —, hogy jelenleg a fő feladat valóra váltani a népeknek a nyilat­kozatban kifejezett akaratát, hogy a nyilatkozatban foglalt követelmé­nyek ne maradjanak csupán papí­ron, hanem a gyakorlatban is meg­valósuljanak. V. A. Zorin javasolta, hogy a bi­zottság elsősorban az afrikai földrész kérdésével foglalkozzék, ahol még 27 gyarmati és gyámsági terület van több mint 50 millió főnyi lakossal. A „békehadtest" az amerikai imperializmus behatolásának eszköze a gyengén fejlett országokba WASHINGTON (Agerpres). Amint a Fehér Ház sajtóközlönye jelenti, Kennedy elnök felkérte a Kongresz­­szust, hogy engedélyezze a „béke­hadtest“ létszámának emelését, s utaljon ki erre a célra 63.750.000 dollárt, vagyis több mint a kétsze­resét az előző évi összegnek. Az el­nök kérése időben egybeesik a fenti szervezet megalakításának első év­fordulójával. Noha a nagypéldányszámú ame­rikai lapok kezdettől fogva egekig magasztalták a „békehadtestet“, azok­ban az országokban, amelyekbe a szervezet képviselőit kiküldték, szá­mos olyan nyilatkozat hangzott el, ami azt tanúsítja, hogy a népek mindenütt ellenséges érzülettel fo­gadják az amerikai imperializmus­nak ezeket a képviselőit. „A «békehadtest» tagjai nem má­sok, mint a NATO-hatalmak tech­nikusoknak álcázott ügynökei és ké­mei. Megbízatásuk mindenütt NA­­TO-ügynökségeket létrehozni és minden úton-módon megdönteni azokat a kormányokat, amelyek nem követik az amerikai imperia­listák politikáját.“ (A tanganyikai Afrikai Nemzeti Szövetség Párt nyilatkozatából) „A «békehadtest» a jenki impe­rializmus behatolásának eszköze a gyengén fejlett országokba”. (Az El Mundo című chilei újság) „Egyes kémeket titkos megbíza­tással, másokat pedig hivatalos misszióval küldenek idegen orszá­gokba. A «békehadtest» tagjai az utóbbi kategóriához tartoznak“. (A Tribune című ceyloni újság). Technikus úr, átnyújtom műszertáskáját... (Nic. Nicolaescu rajza) ­ Százezer építőtelep a Szovjetunióban MOSZKVA (Agerpres). A Pravda beszámol róla, hogy a Szovjet­unióban ez idő szerint több mint 100.000 építő­telepen dolgoznak. Csupán az idén többszáz nagy iparvállalatot, négy nagyolvasztót és két martin­­kemencét, öt hengerművet, nyolc kokszoló kemencesort építenek. A vas­bányák termelőkapacitása 34 millió tonna érccel, a villamoserőmű köz­pontoké 8,9 millió kilowattal, a cementiparé pedig csaknem 8 millió tonnával növekszik. A Pravda hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió első ötéves terve fő­beruházásának volumenét ma két hét alatt teljesítik. A Szovjetunió már 1959-ben túlszárnyalta az USÁ-t az ipari és mezőgazdasági beruhá­zások abszolút volumenét illetőleg. 1951 és 1960 között a szovjet főbe­ruházások volumene 331 százalékkal, az USÁ-é pedig csupán 22 százalék­kal gyarapodott. A HÍRÜGYNÖKSÉGEK TÁVIRATAIBÓL VILÁGVISZONYLATBAN száz­ezer ember veszíti életét évenként gépkocsi- és más közlekedési bal­esetek következtében. A fenti ada­tot H. Norman angol orvos tette köz­zé, aki az Egészségügyi Világszerve­zet megbízásából folytatott ilyen­irányú ankétot. (Agerpres) A LAOSZI nemzeti katonai tanács február 26-án bővített ülést tartott, amelyen megvizsgálták az ország politikai és katonai helyzetét. Az ülésen Kong Le tábornok, a bizott­ság elnöke és Fun Sipasat tábornok, a bizottság alelnöke terjesztett elő jelentést. Az amerikai imperializmus és a szavannakét­ csoport — mon­dotta Kong Le — továbbra is meg­akadályozza a koalíciós kormány megalakítását, továbbra is amerikai katonai személyzetet és jelentős mennyiségű hadianyagot hoz be La­­oszba, támadásokat hajt végre a felszabadított területek ellen. Kong Le tábornok szoros egység­re hívta fel az összes hazafias ér­zelmű tiszteket és katonákat, hogy erélyes akciókkal visszaverjék az ellenséget. Csak az összeforrottság révén vívható ki a végső győzelem — hangsúlyozta Kong Le. (Agerpres) MEXIKÓ FŐVÁROSÁBAN a San­to Domingo téren csaknem 15.000 személy vett részt a be nem avatko­zás és az önrendelkezés elveinek támogatására egybehívott nagygyű­lésen. A munkások és parasztok for­­radalmi szövetsége és más tömeg­­szervezetek által rendezett nagygyű­lésen az állami kezelésben lévő vas­­utak és textilgyárak nagyszámú al­kalmazottja is részt vett. A nagy­gyűlés szónokai megelégedéssel hangsúlyozták, hogy a Punta del Este-i értekezleten a mexikói kül­döttség nem szavazta meg Kuba ki­zárását az Amerikai Államok Szer­vezetéből. (Prensa Latina) 200.000 ANGOL ÁPOLÓNŐ képvi­selői február 27-én közölték, hogy nem értenek egyet a kormány bér­­fogyasztási politikájával, amely azt jelenti, hogy csupán 2,5 százalékos béremelést kapnának. Kijelentették, hogy az ápolónők helyzetének gyö­keres megjavításáért folytatott har­cuk során a sztrájk kimondásától sem riadnak vissza. A Ford Motor Company munkásai 45.000 autógyári dolgozó számára követelnek komoly fizetésemelést. (Agerpres) AMINT A SAJTÓÜGYNÖKSÉ­GEK JELENTIK, az USA katonai légierői február 27-én fellőttek egy „Discoverer“ típusú mesterséges hol­dat a kaliforniai Vandenberg-i tá­maszpontról. A mesterséges holdnak „titkos küldetést" kell végrehajtania. Az Associated Press sajtóügynökség jelentése szerint, az USA katonai légierői nem közölték, hogy milyen műszerekkel van ellátva a mestersé­ges hold. A hírügynökség rámutat: négy napon belül, egy adott idő­pontban a hordozó­rakéta második lépcsőjéről leválik majd egy fülke, amelyet a Hawai-szigetek közelében tartózkodó amerikai repülőgépek különleges készülékek segítségével megpróbálnak felfogni. (Agerpres) GEORGE BORG OLIVIER a leg­utóbbi máltai választásokból győzel­mesen kikerült nacionalista párt ve­zetője közölte a sziget kormányzó­jával, hogy vállalja az új kormány megalakítását. Az Observer című angol lap szerint Olivier visszautasít­ja az angol kormány által előkészí­tett alkotmányt és a Commonwealth keretén belül függetlenséget követel Máltának. (Agerpres) GUINEÁBAN törvényerejű ren­delettel megszüntették a Société de Bauxite du Midi francia-kanadai társaság működését, amely eddig a bokor bauxitot termelte ki. A tör­vényerejű rendelet rámutat, hogy a guineai kormány hajlandó tárgyal­ni bármely féllel, amely a kölcsö­nös érdekek tiszteletben tartása alapján és az ország gazdasági po­litikájának megfelelően óhajtaná ki­termelni a bokor bauxitot. Feszült a helyzet Dél-Vietnamban A saigoni elnöki palota ellen elkö­vetett keddi légitámadás után a saigoni rádióállomás által közvetített kormány­­nyilatkozatból kitűnik, Ngo Dinh Diem nagy sietve biztonsági intézkedéseket foganatosított, többek között készültsé­gi állapotot rendelt el az összes légi­­támaszpontokon. Az elnöki palota kör­zetében szigorúan tilos a közlekedés, Ngo Dinh Diem és családja ideiglenesen elhagyta az elnöki palotát — jelenti a France Presse hírügynökség tudósí­tója. Amint az Associated Press hírügy­nökség közli, az Egyesült Államok sie­tett újból megerősíteni Ngo Dinh Diem támogatását. Kennedy elnök táviratot intézett Ngo Dinh Diemhez, s ebben kifejezte szerencsekívánatait megmene­küléséhez.

Next