Előre, 1962. november (16. évfolyam, 4667-4692. szám)

1962-11-01 / 4667. szám

2 ------........... ....................................................1 Új műszaki könyvek Az esztergályos könyve*) A Műszaki Kiadó gyakorlatig kézi­könyveinek sorozatában második kiadásban jelent meg Az esztergá­lyos könyve. Előreláthatólag a második kiadás 10 OOD-es példány­­száma is csak részben elégíti ki majd a nagyszámú érdeklődőt, hi­szen nem csupán a szakmát most tanuló esztergályos, hanem a gép­műhelyben, szerszámműhelyekben és javítóműhelyekben dolgozó gya­korlott szakmunkás is sokat tanul­hat ebből a szakkönyvből. Az esz­tergapad ésszerű üzemeltetését, a munkamódszerek tökéletesítését, a termelékenység növelését segíti e kézikönyv rendszeres tanulmányo­zása. A szerző a könyv első hét feje­zetében a mértani és háromszög­­tani alapismereteket tárgyalj majd a fogaskerék- és szíj áttételek rövid leírása után, az esztergapadon meg­munkálásra kerülő különböző anya­gok főbb tulajdonságait és azok technológiai ellenőrzésének mód­szereit taglalja. A megmunkálásnál *) V. Barbu: Cartea strungarului. Editura Tehnica 1962. használt tűrésekkel és illesztésekkel, az állami szabványokkal (STAS) is foglalkozik a könyv, majd részlete­sen tájékoztat a mérésekről és mé­rőeszközökről, továbbá a kések alak­járól, anyagáról, keresztmetszetük­ről és forgácsolási szögeikről. A kések adatainak meghatározására szolgáló táblázatok sok számítástól mentesítik a szakmunkást. Fontos része a könyvnek a rész­letes ismertetés a különböző eszter­gálási műveletekről, szerszámokról és munkamódszerekről. Az eszter­gapadon előadódó bonyolultabb munkák, mint a különleges szelvé­nyek esztergálása, kúpos esztergá­­lás, menetvágás, úgyszintén a vég­megmunkáló műveletek alapos tár­gyalásával is segítséget ad a kézi­könyv a műhelyekben előforduló bármilyen szakmai feladat gyors és minőségileg kifogástalan elvégzésé­hez. Befejezésül tanácsot ad az esztergályosnak arra, hogyan dol­gozhat ésszerűen, gazdaságosan. _ A különböző műveletek legkedvezőbb forgácsolási sebességeiről összeállí­tott táblázatok megkönnyítik az esztergapad lehető legjobb kihasz­nálását A köszörűs könyve*) Ez a gyakorlati kézikönyv is má­sodik kiadásban jelent meg, meg­lehetősen nagy. 4000-es példány­számban A gépipar fejlődésével egyre fo­­kozódnak a gépalkatrészek pontos­ságával kapcsolatos igények. A kor­szerű, nagyteljesítményű gépek gyártása a munkadarabok felületei­nek egyre pontosabb, finomabb megmunkálását követeli meg és így növekszik a köszörűgépek jelentősé­ge a gépgyártásban. Szükséges ezért, hogy a köszörűgépeken dolgozó szakmunkások, valamint a mesterek, technikusok és technológusok ala­posan ismerjék a köszörűgépeket, szerszámokat és készülékeket, úgy­szintén a köszörülési műveletekkel kapcsolatos különböző kérdéseket. G. S. Georgescu könyve össze­foglalja a lényeges tudnivalókat. Is­merteti a köszörülési műveleteket, leírja a gépeket és szerszámokat, tájékoztat a megmunkálás pontos­ságával és annak ellenőrzésével kapcsolatos kérdésekről. A bevezető rész a köszörülési művelet és főbb elemei, (famozgás, előtolás, forgecske­resztmetszet, erő­szükséglet, melegedés és hűtés) rö­vid leírásét és számítási módjait tartalmazza. A köszörülési művele­tekre és a különféle szerszámok éle­ *) G. S. Georgescu : Cartea rectifica­­torului. Editura Tehnica, 1962. résére tér ki a következő fejezet. A könyvben ismertetett különböző módszerek előnyeit és esetleges hát­rányát mérlegelve, a közölt táblá­zatok és gyakorlati példák alapján könnyebben választhatja a munkás és technikus azt, amely számára az adott esetben a legelőnyösebb. A szerző a továbbiakban a köszö­rűgépek valamennyi fajtájáról — különös tekintettel a tömeggyártás­ban mindinkább elterjedő csúcsnél­küli csiszológépekre — is igen ala­posan tájékoztat, úgyszintén a megmunkáláshoz és a munkadara­bok felfogásához használatos ké­szülékekről. A köszörülést követő finommeg­munkálási műveletekről — dörzs­­csiszolás, tükrösítés, fényesítés — és a megfelelő gépekről s készülé­kekről is minden gyakorlati isme­retet megszerezhet G. S. Georgescu szakkönyvéből az olvasó. S mint­hogy a köszörülésnél, a finommeg­munkálásnál különösen fontosak a pontos mérőműszerek, a mikromé­tertől a műhelymikroszkópig min­den mérőeszközzel megismerked­­hetik a szakmunkás ebben a számá­ra nélkülözhetetlen kézikönyvben. Sz. P. Tért hódít a távfűtés Hazánk több városában és mun­kásközpontjában mint például Bu­karest, Onesti, Vajdahunyad, Arad, Temesvár, Resica stb. ,egyre jobban tért hódít a lakások távfűtési rend­szere. Onestiben és Resicán például megkétszereződött a termofikálási hálózatba bekapcsolt lakások száma. Az elmúlt napokban Vulkán bá­nyaközpontban is megkezdődtek a távfűtés bevezetésére irányuló mun­kálatok. Árkokat ásnak, vasbetont öntenek a lakások fűtéséhez szüksé­ges v­ízvezetőcsövek elhelyezésére. Rövidesen a brádi bányászok is él­vezhetik a távfűtés előnyeit. A lakások távfűtése nemcsak egészséges, hanem jelentős ti­­elő­­anyagmegtakarítást is eredményez. Egészségügyi egységek a vállalatokban Szocialista iparunk állandó fejlődé­­sével párhuzamosan javul a vállalatok és építőtelepek dolgozóinak egészség­védelme is. Nemrégiben egészségügyi egységek létesültek az argesi vízierőműi, a gilaci kohászati kombinát, a craiovai ipari komplexum építő telepein, a borc­zeszi vegyipari kombinátban, a nagysze­beni Independenta gyárban, valamint számos más vállalatnál és ipari építő­telepen. A betegségmegelőzési intézkedések fokozása érdekében számos más válla­latnál 15 szakmai orvosi szolgálat léte­sült. Ezeknek az egységeknek korszerű felszerelése lényegesen javította a szak­orvosi vizsgálat minőségét. Különösen jó eredményeket ért el ilyen tekintet­ben a vajdahunyadi Kohászati Kombi­nát, a brassói Steagul Rosu üzem és a Traktorgyár, a nagyszebeni Indepen­­denta, a dicsőszentmártoni Vegyipari Kombinát és a konstancai kikötő. (Agerpres) Piacrendezés Nagyváradon (Tudósítónktól). — Már rég hírt ad­tunk a nagyváradi Augusztus 23 téri utolsó tömbház, átadásáról, az új lakó­negyed építésének befejezéséről. Most újból vissza kell térnünk a negyed „ügyeihez“, hiszen ismét megindult a munka. A többemeletes tömbházak tő­­szomszédságában korszerű piac rende­zését, építését kezdték meg. Valódi ke­reskedelmi komplexum képe kezd ki­bontakozni, amely biztosítja majd az új lakók százainak mindennapi szükségle­teit. Falatozó, hús-, kenyér-, zöldség­es gyümölcsüzletek kapnak itt helyet. A piacrendezőség is új épületbe költö­zik, ahol önkiszolgáló élelmiszerüzle­tet, textilneműeket és háztartási cikke­ket árusító boltokat, mérlegkölcsönzőt és raktárhelyiségeket rendeznek be. ELŐRE 1962. november 1.- csütörtök Megtartják a zászlót Minden szonda fúrásánál a leg­kevesebb 65 000 lej megtakarítást! Ezt vállalták a Rimnicu Vilcea-i fú­­róvállalat szondamunkásai a fúrás meggyorsításáért és a takarékossá­gért folyó versenyben. Ezeknek a vállalásoknak az olyan munkabrigádok tettek eleget, ame­lyek maradéktalanul kihasznál­ták a furóberendezések teljesítő ké­pességét és kiterjesztették több fej­lett munkamódszer alkalmazását, mint például a turbina- és a villa­­mosfúrás. Ezáltal a legtöbb szondát több nappal a tervbe vett határidő előtt előkészítették a kitermelésre. A vállalat pedig idén csupán öt hónap alatt 5 814 000 többletmegtakarítást ért el, az idei felajánlásnál több mint 3 millióval nagyobb összeget. Arges tartományban más kőolaj­ipari kollektívák is teljesítették az évi terven felüli megtakarításra vo­natkozó vállalásukat. A dolgozók elhatározták, hogy tovább fejlesz­tik az eredményeket és ezután is megtartják egységükben az argesi kitermelési tröszt viszonylatában élenjáró szondát megillető Vörös Zászlót, amely már az év elejétől a vállalatnál van. Nemrég nyílt meg Temesváron, az Eroilor úton Bánát tartomány leg­nagyobb élelmiszeráruháza. Fényképünkön: Részlet az áruház földszinti önkiszolgáló részlegéről . (Petre Lai­hici felvétele) Sokoldalúság és széles látókör (Folytatás az 1. oldalról) gyűlt össze, a „Március 8“ kollektív gazdaságé nem kevesebb, mint 29- szer ! Ebben a kérdésben sem az a lényeg persze, hogy az előbbiek eset­leg tarthattak volna több, az utób­biak meg kevesebb gyűlést, hanem az: milyen gyakorlati haszonnal jártak ezek a gyűlések, mennyiben voltak valóban a kollektív vezetés érvényesítésének eszközei ? Nos, a mérleg itt a kevesebb javára billen. A csíkszentkirályi kollektíva vezetőtanácsa például, három gyűlésen is megtárgyalta a juhpász­­torok alkalmazásának kérdését, és — mint a gyakorlat igazolja — még­sem találta meg a legcélravezetőbb megoldást. A sajt és ordahozam be­vétele végülis alig fedezi a külső juhpásztorok javadalmazásához szükséges összeget. Hasonlóképpen, legalább nyolc gyűlésen felmerült így vagy úgy az építkezés kérdése és mégis jelen pillanatban is befejezet­len az istálló, mert a szükséges ha­tározatok vagy nem születtek meg, vagy nem alapozódtak a reális lehe­tőségekre. A „Sarló és kalattács“ vezetőtaná­csa bár jóval kevesebb gyűlést tar­tott (talán túl keveset), a megtár­gyalt problémák súlya és az intéz­kedések eredményessége itt jóval nagyobb. Év elején például a radnó­­ti kollektív gazdaság versenyfelhívá­­sa szerepelt napirenden. A válasz­­adás lehetőségeinek alapos vitája azt eredményezte, hogy a felhívásba foglalt 2500 literes tejhozam átlag­gal szemben — az akkori állomány, hát.a- 3190 literes tehenenkénti át­lag elérését vállalták, utólag érvényt szerezve ennek közgyűlésén is. S ami a legfontosabb: pontosan megál­lapították mit kell tenni a valóravál­­tásért. Vagy : az egyik vezetőtanács ülés­en megtárgyalták az itt-ott ész­lelt elvtelen munkaelosztás jelensé­geit s így már csírájában elejét vet­ték annak, hogy egyes csoportveze­tők (Bálint Ignác, Búzás Béla, Bal­­­logh Jenő) rokonaikat bizonyos­­ előnyben részesítsék. Szentkirályon s ezzel szemben például, bár komo­­lyabb méretekben jelentkezett "u­­gyanez, a vezetőtanács elsiklott fe­lette, sőt egyes tagjai maguk estek hasonló hibába. Persze, ahhoz, hogy ilyenszerű kérdések kerüljenek napirendre szükség lett volna arra, hogy a „Március 8“ vezetőtanácsának tag­jai — egyebek mellett — egymással szemben is éljenek a bírálat fegyve­rével. Ők ehelyett hallgatólagosan a „ne bánts, mert én se bántalak“ cseppet sem elvszerű magatartást istápolták nem egyszer. A szentimreiek ezenkívül valószí­nű azért sem érezték szükségét any­­agi gyűlés megtartásának, mert a vezetőtanács minden tagja konkré­tan felel a gazdaság egy-egy szekto­ráért és ott — a határozatok végre­hajtásában — bizonyos fokú önálló­sággal rendelkezik. Csíkszentkirá­lyon viszont ez nem található meg. Tamás Dénes és Ferenc András pél­­dául nem kaptak konkrét megbíza­tást mint vezető tanács tagok. A leglényegesebb tehát: míg Szent­királyon az elnök a brigádosok, a vezetőtanács tagok által nap mint nap megoldható, de halogatott kér­dések tárgyalásába merültek el, emitt szélesebb érvényű munkaszer­vezési, munkafegyelmi, munkastílus­­beli problémák képezték vita tár­gyát, s mindez lehetővé tette­, hogy a vezetőtanács — tagjai egyéni ten­nivalóinak és felelősségének csök­kentése nélkül — sokkal inkább a kollektív vezetés szerve legyen. A kerítésen innen, s a kerítésen túl­ i közösséget tartani a legfőbb erő­nek, a közösséget tisztelni és szol­gálni cselekvő, gondolkodó ember­ként — olyan jellemvonás ez, amely nélkül nem birkózhat meg egyetlen szocialista nagygazdaság vezetője sem rendkívül felelősségteljes, sok­rétű és bizony csepp­et sem könnyű feladataival. Gáli Ignác 11 éve elnöke a csík­­szentimrei kollektív gazdaságnak; őt választotta meg egyhangúlag a számos új taggal bővült nagy csa­lád az idén is. Ez már önmagában is sokat mond. Anélkül, hogy elnéz­nénk még létező gyengéi fölött (oly­kor túl hirtelen, kevés gondot for­dít önképzésre, stb.) szükséges ki­hangsúlyozni munkájának néhány olyan jellemzőjét, amelynek igen fontos szerepe van a gazdaság ered­­ményeiben. Gáli Ignác elvtárs megtanulta távlataiban látni és vezetni a gaz­daságot, rengeteg napi teendője mel­­lett is állandóan foglalkozik a gaz­daság határain túlmutató problé­mákkal. Jónak találjuk például, hogy igyekszik tiszteletben tartani a mun­kamegosztásból adódó egyéni felelős­séget s fő feladatának az ellenőrzést és nem a közvetlen beavatkozást te­kinti. Nem intézkedik soha a brigá­dosok megkerülésével olyan kérdé­sekben, amelyek ezek felelőssége alá tartoznak. A brigádosokat igen he­lyesen a vezetés szerves részeseinek tekinti — hiszen azok is — és ellen­őrző munkája, valamint a rendszeres megbeszélések elsődleges szerepének azok vezetői nevelését, felelősségtu­datuk erősítését tartja. Ahogy maga mondja : „ha csupán egy fogatra van szükségem, azt is elkérem a brigádostól“. Sokoldalú elfoglaltsága ellenére az elnök gyakran szentel időt a kollek­tivistákkal való egyéni foglalkozás­ra. Jellemző például, hogy az utóbbi időben ellátogatott az öreg kollekti­vistákhoz (Szép Tamás Tímár Imre, id. Csorba János stb.) , érdeklődött életkörülményeik felől s ahol szük­ség volt ott nyomban segített. Fi­gyelme kiterjedt például olyan ap­rónak és feladatain kívülinek látszó kérdésre is, mint Bal­ó József gyer­mekeinek iskolába menetele. Az ország számos tapasztalt kol­lektív gazdasági elnökéhez hasonló­an Gáli Ignác sem rejti véka alá a maga és vezetőtanács-tag társai, az egész kollektíva jó módszereit, ön­ként vállalta éppen a „Március 8“ kollektív gazdaság támogatását, mindenek előtt a vezetés- és mun­kaszervezésbeli tapasztalatok áta­dásában. A „Március 8“ elnöke, Bartis Fe­renc elvtárs is természetesen igyeke­zett becsülettel eleget tenni felada­tainak, sokat, talán túl sokat vállalt magára s ezért nem is jutott elegen­dő ideje a feladatok végrehajtásá­­nak rendszeres ellenőrzésére (és mindenek előtt erre !), a tagokkal való eleven munkára, bár erre még nagyobb szüksége volt a gazdaság­nak — fiatal volta miatt — mint Csikszentim­rén. Bartis elvtárs s a vezetőtanács azonban úgy tett olykor, mint aki nem akar túllátni a maga kerí­tésén. Ezzel magyarázható, hogy — járatlanságuk ellenére — vaj­mi keveset igyekeztek tanulni a szomszéd jó tat­asztalataiból. Eb­ben a hibás gyakorlatban nagy ré­sze van Szőcs Károly néptanácsi el­nöknek, aki — úgymond — tekinté­­lyi kérdéssé tette a szentimreiek se­gítségének elfogadását. De csorbít­ja-e valakinek is a tekintélyét az, ha igyekszik minél többet tanulni szom­szédaitól ? Ellenkezőleg, növeli azt, hiszen a tanulás jobb eredmények­ben mutatkozik meg. Nem vonja kétségbe senki, hogy a „Március 8“ szorgalmas tagjai „vannak olyan jó gazdák“ mint a szomszédok, s ezt egyes említett eredményeik igazol­­ják is. Ám sok még a tennivalójuk ahhoz, hogy elérjék a szomszéd álta­lános színvonalát, s következéskép­pen a hasonló felfogás érvényesü­lésének a közösség vallja kárát. Mindenek előtt meg kell tanulni­­ok a magasabb fokú üzemszervezést, ami a tartós jó eredmények záloga. A szentimrei gazdaságban éppen a jó termések állandósításá­val érték el, hogy már évek óta 35 lejen felüli a munkaegység értéke. Csíkszentimrén csupán készpénz formájában 16 lejt folyó­sítanak munkaegységenként a tag­ságnak. Minden hónap 20-án „fize­tési nap" van a gazdaságban. Eled­dig 612 000 lejt osztottak így ki a tagoknak, beleértve az öregek se­gélyének havi folyósítását is. (Záró­jelben jegyezzük meg, hogy a magas részesedés mellett a gazdaság be­csülettel eleget tett szerződési köte­lezettségeinek és állóalapra, tehát beruházási célokra is jócskán fordí­tott . Csupán az idén építettek pél­dául két, egyenként 100 férőhelyes szarvasmarha istállót, egy kocafiaz­­tatót, baromfiólat és méhszínt, s je­lenleg építenek — terven felül — egy növendék istállót és egy juh­­szarvánt, így­ állóalapjuk az év vé­géig eléri a 3,5 millió lejt.) Azt a bizonyos „kerítést“, ami ténylegesen nem is létezik a két gazdaság között. Csíkszentkirály fe­lől is le kell dönteni az emberek tu­datában, hogy szabadabb útja le­gyen minden előremutató termelési és szervezési eljárásnak. S ezen a téren a vezetőtanács mellett az el­nökre nagyon sok hárul. Minden siker lelke A gazdasági eredmények, a veze­tés és munkaszervezés sikerei a kol­­lektivisták szorgalmának gyümöl­csei. De munkájuk lelke, fő ösztönző ereje a kommunisták évente erősödő közössége , a párt alapszervezete. A pártalapszervezet vezető szere­pének, a kommunisták példamuta­tásának állandó érvényesülése az, amely biztos alapul szolgál a veze­tés nehéz művészetének elsajátítá­sában is. Gergely Mátyás elvtárs, a csík­­szentimrei kollektív gazdaság párt­­alapszervezetének titkára, az egyik mezei brigád vezetője, nagy tapasz­­talatú, megfontolt ember, aki több mint nyolc éves titkári munkájával alaposan hozzájárult a vezetés­ben és a mindennapi teendők végzé­sében elért sikerekhez. S ezt el­mondják a kollektivisták valameny­­nyi kommunistáról. A vezetőtanács 9 tagja közül 6 párttag, vagy párttagjelölt. A hat brigádos közül 5 szintén az. A brigá­dok keretében dolgozó kommunis­ták aktív pártcsoportokat alkotnak, s legtöbbjük — Jakab Márton, Nagy Lajos, Pál József, György Józsefné, Bogyor János, Balló Gyula, Kurta Istvánná — felelősségtudatukkal, a közvagyon iránti gondoskodásuk­kal szorgalmukkal mindenki példa­képes. A közgyűlések szerepének, a veze­tőtanács-ülések eredményességének növekedésében a legnagyobb súlya van annak, hogy a pártalapszerve­zetben a kommunisták minden fon­tos kérdést megtárgyalnak előzőleg és a hozott határozatok szellemében a közgyűlésen, a vezetőtanácsülésen, a brigádokban maguk járnak a kez­deményezők élvonalában, lelkei az alkotó, okos, eredményes vitának , munkának. A kommunisták azok, akik számos hátráltató jelenséggel elsőkként veszik fel a harcot, így, a már említett munkaelosztásbeli elvtelenségen kívül, a pártalap­szervezet foglalt állást először egyes, a brigádokban észlelt túlzott önállóskodási tendenciák ellen, ame­lyek a gazdaság általános érdekei­nek szem elől tévesztéséből fakad­tak. A kommunisták hasonló felelős­ségtudatéval találkozunk Csíkszent­királyon is, csakhogy míg a „Sarló és kalapács“ vezetőtanácsa és elnöke állandóan igényli is ezt a segítséget gondosan figyelmet a kommunis­ták minden javaslatéra, a „Március 8“ vezetőtanácsa tagjainak ezen a té­ren is vannak mulasztásai. Itt is fel­vetődött számos kérdés, amelynek megoldása sokat segített volna. Tán­cos István elvtárs — aki egyben az ellenőrző bizottság elnöke — és más kommunisták nem egyszer vetettek fel olyan problémákat, mint a munkában való késlekedés iránti bizonyos nemtörődömség a fogatok elégtelen kihasználása (s ehelyett külső segítség igénylése), a belső rendszabály egyes előírásainak fi­gyelmen kívül hagyása stb.— de a ve­zetőtanács nem minden esetben vette figyelembe ezeket s főleg nem har­colt elég következetesen megoldá­sukért. A „Március 8“ vezetőtanácsa minden tagjának jól meg kell érte­nie : eredményeik csak úgy növe­kedhetnek a kívánt ütemben, ha a vezetés és munkaszervezés minden frontján elsődleges fontosságúvá te­szik a politikai szervező, mozgósí­tó nevelő munkát. A „Sarló és ka­lapács“ jó módszereinek ez a fő ele­me ; a szomszédok sikereinek ez a lelke. És ez avathatja a legrövidebb időn belül — az eddiginél gyorsabb ütem­ben! — a mindennapok valóságává a „Március 8“ kollektív gazdaság nagyszerű lehetőségeit is. (Agerpres-felvétel) Nagy választékban gyártják a kü­lönféle köszörűköveket és elek­tródákat a kolozsvári Carbochim­ üzemben. Képünkön: Vasile Pa­­padimitriu és Ion Subea munká­sok Épülő állatszállások A Máramaros tartományi kollek­tív gazdaságokban az idén 271 agro­­zootechnikai épületet emeltek 290 épületen a befejező munkát vég­zik. Az új épületek javarésze állat­szállás. Az istállók összbefogadó ké­pessége 37 000 fő szarvasmarha. Új iskolák Ebben az évben ezer és ezer gyer­mek kezdte új iskolában a tanévet. A fővárosban 11 új iskolát adtak át rendeltetésének, 220 tanteremmel. Dobrudzsa tartományban ebben az évben 14 millió lejjel többet fordí­tottak iskolaépítésre mint az elmúlt évben. Nemrégiben adták át az új iskolákat a Iasi tartományi Ipatele, Hirtoape, Bacani, Vladeni falvak­ban, valamint a Suceava tartományi Mesteacán, Burlesti, Crislea, Vârful Cimpului falvakban, továbbá az or­szág sok más falujában és közsé­gében. Ebben az évben országszerte több mint 2000 tantermet adtak át ren­deltetésének, az év végéig pedig to­vábbi 2000 építését befejezik. 1960—1961 években közel 7000 tan­terem él­ült. (Agerpres) Gyulafehérvári bábosok Nagyváradon (Tudósítónktól) — Csúcsforgalom volt az elmúlt vasárnap a nagyvá­radi bábszínházban. Szinte egész nap sereglettek a gyermekek a Sas-palota bejáratához. A gyulafe­hérvári bábszínház nyolc hetes or­szágos körútja során nagysikerű előadásokat tartott. A turnézó bá­bosok az Ezeregyéjszaka meséjének egyik gyöngyszemét az Aladin cso­dalámpáját, valamint Gica Jutes : Csodaparittya című bábjátékot mu­tatták be két-két előadáson, több mint 1100 gyereknek. Félévszázados énekkarok Lugos rajon falvai régi énekkari hagyományokra tekintenek vissza. A Ion Vidu rajoni kultúrház — mű­velődési aktivisták és a kórusok egyes veteránjainak segítségével — felkutatta több énekkari együt­tes „életkorát“. Megállapították, hogy a rajonban 22 kórus több mint 50 esztendeje létesült. A 100 éves kiszetői énekkar után a legrégibb karok Cesteia, Pánya, Silka, Kisfalu, Kőfalu és Bálinc községben működ­nek. Nagybánya és az iparmedence munkásközpontjainak téli ellátásáról SZERZŐDÉSEK A városi néptanács kereskedelmi osz­tályának és az Aprozárnak a kimutatá­sai arra vallanak, hogy néhány árufaj­tától eltekintve a város és a hozzá tar­tozó munkásközpontok téli ellátását mindenütt leszerződtek. A káposz­ta, a gumós zöldség és téli gyümölcs­szükségletet teljes egészében a tarto­mányból tudják fedezni, a Maros-Ma­gyar Autonóm tartományból és Gáláé­ról hoznak hagymát, Krisána tarto­mányból változatos zöldségfélét, Iasi­­ból szárazbabot, nemes szőlőt Galac, Bacau és Constanta környékéről. A burgonya és hagyma kivételével a szer­ződésileg biztosított mennyiségek a teljes szükségletet fedezik. De az idén sem sikerült megoldani a lekötött mennyiségek ütemes szállítását, így gyakran szerepel hiánycikként a fehér- és vöröskáposzta, a húsospaprika és a gumós zöldség, holott a tartományban jó volt a termés és a szocialista terme­lő egységek kötelezték magukat, hogy határidőre szállítják a lekötött mennyi­ségeket. MIÉRT NEM ÉRKEZIK ÜTEMESEN AZ ÁRU? Ez részben a szállításon múlik. Az IRTA naponta 18 teherautó helyett rendszeresen csak 13—14-et ad, vagy annál is kevesebbet. A 4—5 kocsi ki­esése 40—50 torm­ával csökkenti naponta a zöldség- és gyümölcsfelhozatalt. Sú­lyosbítja a szállítással kapcsolatos hi­ányosságokat az, hogy a kiküldött ko­csik néha áru nélkül térnek vissza. Egyes kollektív gazdaságok nem tartják tiszteletben az előre meghatározott szállítási időpontokat. MÓDSZER, AMIT FEL KELLENE ÚJÍTANI Sokan érdeklődnek az iránt, hogy a házhoz szállítást az idén végzi-e az Aprozar, mert mint módszer nagyon népszerű volt. A kereskedelmi osztály válasza elutasító, elsősorban a szállítás nehézségeire, hivatkoznak. Valójában pedig itt se minden a szállításon mú­lik. Tavaly sok panaszra adott okot a házhoz szállítás és az IRTA egyre gyakrabban tagadta meg a kocsikat az­zal indokolva, hogy az árut vissza kel­lett hoznia, mert nem volt aki átve­gye. Rossz szervezésen múlott. A vá­sárlót nem értesítették a pontos idő­ről, amikor a megrendelt áruval jelent­keznek, nemcsak az órát, de a napot sem határozták meg, így természetesen gyakran vissza kellett az áruval for­dulni. Ha a tavaly előforduló szervezé­si hibák nem ismétlődnek meg, számít­hatnak arra, hogy a házhoz szállítás kitűnően beválik. Az ország számos vá­rosa mutat erre példát. SZERV, A­MELY A VÁROS ELLÁTÁSÁT VIZSGÁLJA A zöldségellátás egyike a legtöbbet vitatott kérdéseknek Nagybányán. Tel­jes megoldást a kollektív gazdaságok kertészeteinek megerősödése fog hozni, de addig is számos olyan kérdés van, mely sürgős orvoslásra vár. A társadal­mi ellenőrök, az utcabizottságok és a vásárlók személyesen felvetett kér­déseinek azonnali megoldására alakult a városi parancsnokság, mely a Mező­­gazdasági Tanács, a Szakszervezeti Ta­nács és a kereskedelmi szervek kikül­dötteiből áll. Hetenként gyűlnek össze és tárgyalják a felvetődő kérdéseket, azonnali intézkedéseket hozva. Egy ha­vi működésük máris érezhető. A jobb elosztás érdekében külön elárusító he­lyeket szerveztek. Nagybányán 6 bur­­gonyaelosztó központ működik, mind­egyik távoli munkásnegyedekben. Ez­zel a módszerrel könnyítik meg a bur­gonya téli beszerzését, Felsőbányán, Miszbányán és Erzsébetbányán is. Gyor­sabb ütemben folyik a tárolás is. Ok­tóber 23-ig 700 tonna burgonyát, 200 tonna almát és 35 tonna zöldségfélét tároltak, javult a konzerválás ritmusa. A városi parancsnokság tevékenysége érezhetően járul hozzá a kérdések gyorsabb megoldásához. EGY ÚJ ÜZLET A kifogástalan áru forgalomba hozá­sát célozza az az új üzlet is, mely a napokban nyílik a Piata Libertatii-in. A szakosított üzletek sorát növeli, kizáá­rólag első osztályú gyümölcsöt hozva forgalomba. Nagybánya híres almájáról, gesztenyéjéről, melyek most méltó ke­retben kerülnek a város fogyasztói elé. A város érdeklődéssel fogadja az üzletet és az elárusítással egybekötött kiállítá­sok folytatóját látja benne, valóságos állandó kiállítást, ahol mindig a leg­jobbat és a legfrissebbet kapja. A gyü­mölcsbolt mintaszerű lesz kiszolgálásá­ban is. A megnyitást megelőző várako­zás kifejezi azt a reményt, hogy a jö­vőben a zöldségfélék is ilyen minta­szerű formában kerülnek a fogyasztó elé. BÁNYAI JUDIT Legfrissebb postánkból a gyimesközéploki dolgozók be­fejezték a mezei munkát, s ezekben a napokban igyekeznek, hogy tel­jesítsék vállalásukat, miszerint no­vember elejére befejezik és átadják rendeltetésének az új kultúrotthont. Az 500 személyt befogadó épületet nagyobbrészt önkéntes munkával építették fel, s most már csak az utolsó simítások vannak hátra (ab­lakok üvegezése és kályhák beállí­tása). Az új kulturotthont novem­ber 7-én avatják fel — írja Szőke József levelezőnk. Az ünnepélyre nagy előkészületek folynak, száz ta­gú kórus tanulja az énekeket, tánc­csoportok és színjátszók próbálnak. Ugyancsak pár nap múlva elkészül a szövetkezet hatalmas épülete, amelyben az üzlethelyiségeken kí­vül helyet kapnak a szövetkezet irodái is. Nyitrai Tünde írja Aranyosgyéres­ről, hogy a cserép- és téglagyár nő­bizottsága tapasztalatcsere jellegű látogatást szervezett a dicsői Her­kules téglagyárban. A látogatás cél­ja volt megismerni az ottani nőbi­zottság munkáját, eredményeit , a gyár dolgozóinak a termelésben szerzett tapasztalatait. A „házigaz­dák“ lehetőséget is adtak erre, meg­mutatták vendégeiknek a gyárat, a klubot, stb., ismertették a termelés­ben elért eredményeket. Gyárunk küldöttei meghívták a vendéglátó nőbizottságot, látogassanak el ők is Aranyosgyéresre — írja befejezésül levelezőnk. Az elmúlt napokban a Kalántól nyolc kilométerre lévő Bosorod községben jártam — olvassuk Krasz­­ka József levelében —, s nagyon sok jó munkaeredményt észleltem. A többi között elmondja, hogy a Boso­­rod községhez tartozó Tirsa falu kollektivistái 290 szál fenyőfát döng­­töttek le és szállítottak a bosorodi és lunkányi kollektív gazdaságnak az építkezésekhez. Bosorodon tető alá húzták a harmadik száz férőhe­lyes istállót. Az építkezésnél kitűn­tek az ifjak. A két falu 81 fiatalja 250 munkaóra alatt 66 darab 13 mé­teres gerendát dolgozott ki és hel­­yezett a tetőszerkezetre. A vasút- és autóbusz állomás téli előkészítéséről írt levelében Salló István Csíkszeredai levelezőnk. „A­­mint láttam — írja levelezőnk — az ajtókat, ablakokat megjavították. A várótermekben fűtenek. A fűtő­anyagot is biztosították a téli idénye­k­re. ★ Stana Olteanu, Silistea-Gumesti-­ kollektivisták gyermeke. Most a fő­városi Ciprian Porumbescu konzer­vatórium III. éves hallgatója (Agerpres-felvétel)

Next