Előre, 1963. október (17. évfolyam, 4949-4975. szám)

1963-10-01 / 4949. szám

2 SZEMLÉR FERENC A KÖLTÉSZET HASZNA Mi a költészet haszna ? — kér­di nem is az olvasó, mint inkább maga a költő. Kétkedő töpren­gése annyit jelent, hogy van-e egyáltalán értelme, célja a költé­szetnek, és benne saját költésze­tének ? ... Igaz , az önkifejezés kényszere minden­képpen írásra bíztatja. De bármennyi vers is halmozódjék fel fiókjában, érzi alkotás közben is, a kész mű szemléletében pedig világosan tudja, hogy ez nem elég. A mű­alkotás — bármennyire is saját törvényei szerint jön létre, bár­mennyire is ben­sőségesen fejezi ki alkotójának a világról vallott nézeteit — csak emberi szempon­tok szerint érté­kelhető. A költé­szet csak akkor ér valamit, ha hatással van a társadalomra. Erre vágyik a látszólag csak önkifejezésre törekvő poéta is. Közölni akar valamit az embe­rekkel. Fel akar rázni egy népet. Harcra akar mozgósítani egy osz­tályt. Lelke mélyéig szeretné fel­kavarni egész korát, hogy jobbá, igazabbá, tehát emberibbé te­hesse. Egyedül ő a hibás, ha ez nem mindig sikerül — ha képes­ségeinek hiánya miatt a jószán­dék nem hoz gyümölcsöt. De még a legzsengébb írásmű, a legtöp­­pedtebb vackor létrehozóját se il­lessük gúnnyal. Ő is a világot szeretné megváltani. Ezért intézi szózatát az emberekhez, a társa­dalomhoz — nem pedig a világ­űrben keringő kozmikus részecs­kékhez. De hátha még a költő szava — a jó költő szava sem jut el az em­berekhez ? ... — kérdi magát to­vább a költő. Azt hiszem, meg kellene nyug­tatnunk. Figyelmeztetnünk kel­lene, hogy aggodalomra nincs oka. A költészetnek nálunk haszna van. Értelmét mindenki ismeri. Célja könnyen felfogható. Abban a társadalomban, amely­nek elhatározott szándéka, hogy az embert teszi boldoggá, s nem a kizsákmányolok profitját biz­tosítja törvényesen és törvényte­lenül, a költészet jelentőségének bizonyításához szinte nem is kell érveket keresnünk. Érzelmi meg­alapozottságának mélységét az egész népre kiterjedő szüntelen tömegigény igazolja. Nem is fon­tosságát és szépségét kell tehát magyaráznunk, hanem egysze­rűen ennek az igénynek kellő kielégítéséről kell gondoskodni. Bárki is részt vett az utóbbi esztendők költészetnek szentelt tömegrendezvényein — különö­sen gyári vagy üzemi találkozó­kon — tanúsíthatja ezt. A hall­gatóság — a megértés különböző fokozatain, a befogadóképesség változó szintjein, az érzékelés és átélés több vagy kevesebb, de rendszerint fokozódó erősségével — mohón követeli egyrészt ma­gukat a szép és jó verseket, másrészt e versek szerzőivel való közvetlen, majdnem személyes kapcsolatot. A versek nem szíves fogadtatá­sáról, a hallgatók és olvasók vi­szolygásáról ter­jesztett elmélet valójában mese. Az igaz viszont, hogy az ilyen vé­lemény helytele­nül befolyásolja a reményteli dal­­­olvasót. Ahelyett, hogy a benne máris meglévő ér­zékenységet és érdeklődést élez­né, elriasztja a költészet „bonyo­lultságáról“ vagy „nehézségéről" terjesztett mesékkel. Holott neki a költészet se nem nehéz, se nem bonyolult, hanem valami szép, amit először megérez és átérez, aztán megért és kíván. Nagy dolog, ha ezt a kívánságot ki tudjuk elégíteni. Még nagyobb, ha ebben a feladatunkban nem vágyunk magunkra- Sőt!... Az ország minden intézménye, a haza valamennyi vezetője igényli tőlünk, hogy segítsük elő ennek az elemi szomjúságnak csillapí­tását. Nemcsak a versek megje­lenését biztosítja, nemcsak a könyveket nyomatja ki, de arra kér, amikor kérésre van szükség, azt követeli, ha eredendő tunya­ságunkat is le kell esetleg győzni, hogy menjünk minél gyakrabban az olvasók közé, hallgattassuk meg magunkat, és hallgassuk meg őket. Évente többször is, bármikor kész e bíztatásra. De évente egyszer, október elején egy egész hetet szentel a költé­szetnek. És ez nagyszerű dolog! Amikor városokon és falvakon, üzemekben és kollektív gazdasá­gokban, iskolákban és könyvtá­rakban szembekerül az olvasóval, a költőnek már eszébe sem jut azon töprengeni, hogy mi a köl­tészet haszna ? Ott van előtte a bizonyíték — az ezerszeres, a százezres, a milliós, az olvasók tömege, majdnem egy egész nép, amely verseket követel tőle. A költészetet magát akarja. A költő is érzi, hogy van értelme és célja annak, amit csinál. Nemcsak ön­magát fejezi ki, de azt a közös­séget is, amelynek munkás, szor­gos tagja. gatót vagy A „Költészet hete“ Ma kezdődik országszerte az október 7-ig tartó „Költészet hete". Ebből az alkalomból költőink találkozókon vesz­nek részt, felolvasnak műveikből, be­szélgetést folytatnak munkásokkal, fia­talokkal mai költészetünkről. Egyes találkozókon a fővárosi költők is részt vesznek. A tartományi pártbizottságok és néptanácsok szervezésében irodalmi esteket tartanak a munkásközpontok­ban és falusi művelődési házakban, ame­lyeket minden esetben vita fog követni. A „Költészet hetének"­ harmadik napját az ifjúságnak és a gyermekek­nek szentelik. Ezen a napon a költők ellátogatnak az elemi-, közép- és főiskolákra, ahol a román irodalom szaktanárainak vezetésével szavalóórá­kat rögtönöznek, s ahol klasszikus és jelenkori költészetünk gyöngyszemei­ből olvasnak fel. A rádió- és televízió külön adást su­gároz a „Költészet hete“ alkalmából, amelynek keretében beszédet mond Mi­­hai Beniuc akadémikus, az RNK író­­szövetségének elnöke. Utána 1963 leg­szebb költeményeiből olvasnak fe­l fő­városunk előadóművészei. ELŐRE Hazautazott a Magyar Népköztársasá­g• A Magyar Népköztársaság gazda­sági kormányküldöttsége, élén Apró Antal elvtárssal, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány al­­elnökével, miután részt vett a ro­mán—magyar gazdasági együttmű­ködési vegyes kormánybizottság V. ülésszakán, elutazott a fővárosból. A küldöttség tagjai a következő elvtársak voltak : Horgos Gyula ko­hászati és gépgyártóipari miniszter, Vályi Péter, az Állami Tervbizottság első alelnöke, Karádi Gyula, a kül­kereskedelmi miniszter első helyet­tese, s több más hivatalos személy. Az Északi-pályaudvaron a követ­kező elvtársak búcsúztatták a ven­dégeket : Alexandra Birladeanu, a Minisztertanács alelnöke, Constan­tin Tuzu, fém- és gépgyártóipari mi­niszter, Gh. Cioara, a Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműkö­dési Kormánybizottság titkára, Gh. Pele, helyettes külügyminiszter, Mauriciu Novac, az Állami Tervbi­zottság alelnöke, Ion Craiu, helyet­tes pénzügyminiszter, a román kül­döttség több tagja és szakembere. Jelen volt Kúti Jenő, a Magyar NK bukaresti nagykövete és a nagy­­követség több tagja. (Agerpres) A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 14. évfordulója A Kínai Népköztársaság kikiáltá­sának 14. évfordulója alkalmából hétfő délben fényképkiállítás nyílt a Herastráu kultur- és pihenőpark­ban. A Hofei város lakosságának munkáját és életét szemléltető fény­képeket a Kínai NK Külföldi Kul­­turkapcsolatainak Bizottsága küld­te országunkba. A kiállítás megnyitásán részt vett Alexandru Buican, a Külföldi Kul­­turkapcsolatok Román Intézetének alelnöke, a külügyminisztérium kép­viselői, művészeti és kulturális sze­mélyiségek és nagyszámú közönség. Jelen volt Liu Zsien-guo, a Kínai NK bukaresti nagykövete, a nagy­­követség több tagja és a diplomáciai kar más tagjai. ★ A Kínai NK kikiáltásának 14. év­fordulója alkalmából hétfő este a fő­városi Republica moziban díszelőa­dáson bemutatták A vörös zászló balladája című kínai játékfilmet. Jelen voltak : Virgil Florea, a Mű­velődés- és Művészetügyi Állami Bizottság alelnöke, Al. Buican, a Külföldi Kultúrkapcsolatok Román Intézetének alelnöke, külügyminisz­­tériumi főtisztviselők, művészek, kulturális személyiségek és nagy­számú közönség. Megjelent Liu Zsien-guo, a Kínai NK bukaresti nagykövete, a nagy­­követség több tagja, Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és a diplomáciai testület más tagjai. A Kínai NK központi népi együt­tesének képviselői hétfőn délben ta­lálkoztak fővárosi újságírókkal. A találkozón A Fen, az együttes vezetője, Li Lin művészeti vezető, Gan Csin főtitkár, Sziu-Cse és Tien Num szólisták beszéltek az együttes tevékenységéről. ★ A Kínai Népköztársaság kikiáltá­sának 14. évfordulója alkalmából Corneliu Manescu elvtárs, a Ro­mán Népköztársaság külügyminisz­tere üdvözletét küldte Csen I elv­társnak, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének és újabb si­kereket kívánt tevékenységéhez. ★ A London­s festival ballet Bukarestben Hétfő délután a fővárosba érke­zett a közismert London's festival ballet, amely a Román NK Palotá­jának termében október 1-től több előadást tart. A Baneasa repülőtéren a Művelő­dés- és Művészetügyi Állami Bizott­ság, az OSTA vezetőségének képvi­selői, a Román NK Opera- és Balett­színházának szólistái fogadták az angol művészeket. Jelen voltak Nagy-Britannia bu­karesti követségének képviselői. ARCKÉPCSA­RNOK Reggelenként, a szerkesztőségbe érkezett borítékok felbontásakor rendszerint talál­kozunk 4—5 olyan levéllel is, melyben köz­életünk fáradhatatlan krónikásai — a sajtó­levelezők — közvetlen munkatársukat, is­merősüket, néha tanítómesterüket, néha tanítványukat, de rendszerint élmunkáso­kat mutatnak be, mindig azokat, akik a szocialista építés kiteljesítéséhez az átlagosnál jobban hozzájárulnak s ezért példaképnek tekintik őket m­u­nkaközösségükben. Nem egy levelezőnknek sikerül úgy ábrázolni vagy legalább is jel­lemezni az élmunkást, hogy aki ol­vassa, szinte látni, ismerni véli. Bara Albert néhány év alatt leg­alább 30 olyan élmunkásról, újítóról írt, akik a brassói Steagul Rosu te­herautógyárban rendszeresen túlha­ladják az átlagos termelési eredmé­nyeket, előljárnak a minőség javí­tásáért, az önköltség csökkentéséért folyó küzdelemben , akiket családi körükben, lakónegyedükben is pél­damutató emberekként tartanak szá­mon. Ilyennek látjuk Marin Manó­lét, az egykori falusi szolgalegényt, aki szakképzetlen munkásként került né­hány évvel ezelőtt az üzembe, ma pedig a motor­hajtókar-futás legjobb szakembere. Már ő tanít, s jól tanít a mesterségre. Vállalta, hogy normáját 25—30 százalék­kal túlszárnyalja, de mindig 45—50 százalékos a túlszárnyalás, a selejtet a megengedett százalék alá szorította, az ön­költséget úgyszintén. Bara elvtárs írásá­ból azt is megtudjuk, hogy M. Marin jó agitátor, kiválóan irányítja a faliújságot, és állandóan érdeklődik az újonnan megje­lent könyvek iránt. Áchim János, a szatmári Autószállítási Vállalat szeretője arról írt, hogy év elején még a kullogok között emlegették a nagy­károlyi szállítási részleget, ma viszont az első helyen van. A pártalapszervezet haté­kony segítséget nyújtott a munkaszervezés­ben, főként a sofőrök között végeztek ál­landó felvilágosító munkát, fokozták az el­lenőrzést is így augusztusban már 25 000 tonna­ kilométerrel sikerült túlteljesíteniük a tervet. Közben az üzemanyag fogyasztást is sikerült csökkenteni, úgyszintén a javí­tási időtartamot : vannak olyan kiváló so­főrök, akik meghaladták a 100 000 kilomé­tert kocsijavítás nélkül. Az üzem vezetősége méltányolja az élenjárók eredményeit, egye­sek 2000 lejes prémiumot is kaptak. S vé­gül Csupán két nevet említ, akiket külö­nösen dicsérni akar: Hosszú György és Lé­vai Ferenc gépkocsivezetőket. Nem in­dokolja, hogyan dolgoztak, személy sze­rint mivel járultak hozzá a vállalat ered­ményeihez, nem tudjuk melyik magas, me­lyik középtermetű, a leírás ugyanis hiány­zik. De kétségtelen : ez a két ember nagy­szerű tettet vihetett végbe ! Ezek példaké­pek a többi sofőrök előtt. Máthé Ferenc bádogos és Szabad Rezső minőség-ellenőr a brassói hűtő- és kábelgyárból elmond­ják, hogy a múlt év hasonló időszakában a hűtőrészlegen a munkások 89,5 százaléka vett részt a szocialista versenyben, most pedig 96,8 százaléka. Egy sort sem írtak élmunkásokról, munkamódszerekről, pusz­tán a tényt vetették igen röviden papírra, ami mégis láttatni engedi a számok mö­gött az embereket, akiknek egy év alatt is­mét fokozódott a hozzáállásuk a még na­gyobb eredmények eléréséhez. De válogassunk a portrék között. Márton János bemutatja Dumitru Vasilet, a gyula­­kutai hőerőmű esztergoműhelyének meste­rét. Jól megtermett középkorú férfi, több­szörös újító, mindenkinek segíteni kész kék­ köpenyes elvtárs áll előttünk, akinek nagy szerepe van benne, hogy a gépek itt mindig olyan pontosan működnek, mint az óra... Zsigmond Dezső a régens IF techni­kusa Schim Liviu kommunistáról, a hely­beli ládagyár brigádvezetőjéről írt riportot. Kiváló szakember, kiváló családapa. Nevelő a munkahelyén, otthon, munkaszeretetre és a szocialista haza szeretetére neveli saját gyermekeit s a keze alatt dolgozó fiatal munkásokat Brigádja a legfegyelmezettebb. Fényképe két év óta változatlanul fent van az élmunkások tábláján. Akkor is, ha a levelező csupán egy-két adattal bizonyít, akkor is, ha fordulatosabb stílusával sikerült élethűen lerajzolnia hő­sét, ezeknek a hétköznapi tudósításoknak mindig van egy közös mondanivalójuk : olyan emberekre hívják fel a figyelmet, akik fáradhatatlanul és önzetlenül küzde­nek nagyobb termelési eredmények, jobb minőség, alacsonyabb önköltség eléréséért. Ifj. Bányai Ferenc, a feketeerdői üveggyár technikusa Papp Sándorról ír. Azt fejtegeti, hogyan lett a hajdani szegényparaszt le­gényből valóságos művésze a ritka üveg­fúvó szakmának. Hosszú életutat tár fel, amely elvezet egy nevezetes pártalapszer­­vezeti ülésig, ahol Papp Sándor tagfelvé­teli kérését tárgyalják. S noha Bányai Fe­renc csupán egy emberről írt mint példa­képről — mégis sikerült bemutatnia egy egész csoport nagyszerű munkáját, amely a múlt hónapban is 61,9 százalékkal teljesítette túl a tervét, az év ele­jétől mostanig átlagban pedig 24 százalékkal. Lényegében a csoport minden tagja élmunkás. Pedig Papp Sándor nem válogatta össze külön az embereit, hanem türelmes szak­mai és emberi neveléssel ilyenné si­került alakítania egész kollektíváját. . . . Barabás István szobafestő, a CFR alkalmazottja. Az a sokezer ember, aki megfordul a marosvá­sárhelyi vasútállomáson ott láthatja fényképét az élmunkások díszes tisztelet tábláján. Milyen története van annak, hogy itt a fénykép ? A felszabadulás előtt hányszor beván­dorolta az országot munka után járva, s hányszor hiába. A vasútnál 13 éve dolgozik s őt tartják példa­képnek arra, hogyan lehet a szoba­festő szakmában nemcsak szépen, de fe­gyelmezetten és gyorsan dolgozni. Lakása — ahogyan Tekeres József Barabás Ist­vánról írott portréjából kiderül — olyan, amit, röviden jellemezve, a környék leg­tisztább lakásának tartanak, udvara, mint egy miniatűr díszpark. A munkában is, ott­hon is szereti a szépet, a rendet. Ha min­denütt ilyen pontosan és jól dolgoznának, mint Barabás István, vajmi kevés dolguk lenne a minőség-ellenőröknek — vonja le a következtetést Tekeres József. Dobrea I. Petru az aradi 30 Decembrie textilgyár élmunkásai közül rendre többet is bemutatott már. Az utóbbi időben négy olyan boríték érkezett tőle, amelyekben ki­váló emberek kiváló teljesítményeiről volt szó. Nem vállalkozhatunk a portrék kivo­natos közlésére sem, hiszen csak Florica Groza szövőnőről 4 ívet írt a levelező. Szé­pen írta és meggyőző érvekkel bizonyította, hogy az iskola és az üzem munkáskollektí­vájának nevelő ereje rövid idő alatt képes magasabb igényeket támasztani az ember­ben saját munkája iránt. Ahogy írta, ez a munkásnő csupán annyiban hasonlít a va­lamikori szövőnőkhöz, hogy szintén gép mellett dolgozik. De magasabb kultúrája van, munkájába olyanszerű egyéni alkotást is igyekszik mindig belevinni, ami többet jelent és jobbá teszi azt az átlagosnál. Vagy ott van Lubita Egartner példája, aki már 18 éve szövő a gyárban. Sok-sok olyan munkáslányt tanított meg a szakmá­ra, akik nemsokára alighanem túlszárnyal­ják majd őt, ő eredményeit s talán ép­pen azért lesznek erre képesek, mert tőle tanulták a szakmát. Egyelőre, igaz, nem könnyű tanítványainak ilyesmit megtenni, ugyanis az év elejétől mostanig Lubita Egartner annyi kiváló minőségű anyagot szőtt terven felül, amelyből egy konfekció­­gyár 525 szoknyát készíthet. . . Dobre elv­társ leveleiből megismerkedtünk Tauber Rozáliával és Stefan Orbulescuval is, akik ugyancsak kiváló munkájukkal mutatnak példát munkatársaiknak. Nagy András, a szatmári UNIC gyár minőség-ellenőre is négy munkást mutatott be. Most 18 évesek, szinte gyerekek még s nem egészen két hónapja kerültek a gyár­ba — egyenesen a szakiskolából. Lássuk hát Kovács Istvánt, aki 9,66-os tanulmányi átlaggal végezte a szakiskolát. A kommu­nista Kerekes Mihály főmester a lakatos osztályra kérte, mert már ismerte a fiút, az iskolai gyakorlati órákon foglalkozott vele. Úgy dolgozik az alacsony, szőke fiú, mint­ha évek óta a gyárban lenne, nem hibá­zott még el semmit, délutánonként pedig siet az esti líceumba, ahol szintén jól ha­lad. Szita György, a másik 18 éves a VI-os szerelő részlegre kapott beosztást s­ZMSZ- taghoz méltó komolysággal látott munká­hoz : az immár hagyományossá vált szak­mai versenyben nemcsak Szatmáron, de az egész Máramaros tartományban első hely­re került. Érthető, ha Nagy András lelke­sedéssel írja: „aki szakmabeli, rögtön meg­látja, milyen nagyszerű keze van ennek a fiúnak, milyen szemet gyönyörködtető var­ratot tud húzni az elektromos hegesztő­pisztollyal....” Cristea Gheorghe az 1000 kilós gép­kalapácsot kezeli — hibátlanul. Munka után pedig színdarabpróbákra jár, az üzemi együttesben ő alakítja az egyik darabban a főszerepet. A szőke Ferenczi Já­nos, a batizi kollektív gazdaság kertészé­nek fia is csak 18 éves, de olyan szakava­tott mozdulattal simítja a 16 tonnás prés öntőfalát, mint egy tapasztalt régi mun­kás. Dicsérő oklevéllel végezte a szak­iskolát s most az esti líceum VIII. osz­tályát látogatja. Első fizetéséből kerékpárt és tanszereket vásárolt...­Schelmatzer Mária a máramarosszigeti Unitatea kötöttárugyárból azt ecseteli me­leg szavakkal, hogy a gyár, egész munka­­közössége büszke lehet és büszke is a hu­szonhétéves kiváló szakmunkásra , Tukacs Etelkára. Iordache Mihai technikus savi­­nesti lakásépítőkről ír, három betonozóról, akik egy műszakban több mint 40 köbmé­tert képesek beönteni (Sabau Simion, Ca­­triche Ion és Savin Ion). Ezek az eltiberek lelkesen dolgoznak azért, hogy szeretett pártunk, a Román Munkáspárt által kitű­zött feladatok mielőbb megvalósuljanak. Ez alkalommal heti postánkból azokat a leveleket válogattuk ki, amelyek a terme­lés élenjáróiról, élmunkásokról szóltak. Ol­vasóink, levelezőink rendszerint úgy írnak róluk, mint egyikről a sok hasonló közül, akiket a párt, szocialista rendszerünk ne­velt ilyen emberekké. Érthető, hogy több­ségükben kommunista élmunkásokról van szó, hiszen mindenütt a kommunisták azok, akik munkájukkal és magatartásukkal lel­kesítenek, példát mutatnak. De szép szám­mal kaptunk a héten olyan levelet is, a­­melyben pártonkívüli élmunkásokról írtak. Portrék és tények. Egész íveken vagy csak egy kitépett irkalapon, példamutató emberek mindennapi tetteiről. Arról, hogy hogyan dolgoznak az ország jelene még szebbé tételén, a szocializmus kiteljesíté­­sén. Fejezzük be ezt az írást azzal, amit a levélírók alighanem szerénységből hallgat­tak el: közöttük is sok az élmunkás, kö­zöttük is sok az olyan, aki éppúgy példa­mutató a munkában, mint az, akiről írtak. HAJAS ISTVÁN S HÁRMAIM KÖZÜLÜK, ICHIM LIVIU brigádvezető • FLORICA GROZA szövőnő BARABÁS ISTVÁN festő őszi „gyülekező“ a Herästräu ta­von. .. Amerikai vendégeink látogatása Az amerikai kőolajipari szakem­berek csoportja, élen Cram H. Irá­­val, a New York-i Continental Oil Co. ügyvezető alelnökével látogatást tett hazánk egyes kőolajipari vidé­kein. A csoport tagjai román kőolajipari szakemberek társaságában megte­kintettek kőolaj- és földgázkiterme­léseket, finomítókat, kőolajipari be­rendezéseket gyártó üzemeket, ku­tatóintézeteket, s tájékozódtak ha­zánk legújabb eredményeiről ezen a téren. A vendégek érdeklődtek a román kőolajipari berendezések iránt, műszaki tulajdonságaikról és minőségükről, a román kőolajipari dolgozók mélyfúrási, kitermelési és olaj­feldolgozási eljárásairól. A­­vendégeket utazásuk során el­kísérte J. F. Christiano, az Ameri­kai Egyesült Államok bukaresti kö­vetségének titkára. A fővárosi Vígszínház együttese Moszkvába utazott A Román Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kulturális és tu­dományos együttműködési terv ke­retében, Radu Beligannak, a nép művészének vezetésével, vasárnap a Szovjetunióba utazott a bukaresti Vígszínház társulata. A Kreml színházában és a lenin­­grádi Vígszínházban a román mű­vészek előadják V. Em. Galan Ba­rátnőm Pix, Brecht Svejk a máso­dik világháborúban és Jevgenyij Svarc Az árnyék című színdarab­ját. A Baneasa repülőtéren Virgil Flo­rea, a Művelődés és Művészetügyi Állami Bizottság alelnöke, a Kül­ügyminisztérium képviselői, az OSTA vezetőségének küldöttei és színművészek búcsúztatták az együt­test. Jelen volt G. E. Csebotarjov, a Szovjetunió bukaresti ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség több tagja. Ugyanaznap a művészek megér­keztek Moszkvába. 1963. október 1., kedd Aláírták a Román Népköztársaság és a Francia Köztársaság kulturális, tudományos és műszaki csereprogramját A román-francia vegyes bizottság szeptember 27 és 30-a között Buka­restben megtartott munkálatain ki­dolgozta a Román Népköztársaság és a Francia Köztársaság 1963 októ­ber 26—1965 december 31 időszakra szóló kulturális, tudományos és mű­szaki csereprogramját. A szívélyes légkörben lefolyt mun­kálatok során a vegyes bizottság nagy megelégedéssel állapította meg, hogy az 1962—1963 évekre szóló jegyzőkönyv alapján végrehajtott cserék és akciók elősegítették a ro­mán-francia kulturális kapcsolatok pozitív fejlődését és újabb lehetősé­geket teremtettek e kapcsolatok to­vábbi bővítésére. A következő két évre kidolgozott program többek között előirányozza a tanerők cseréjének és a román il­letve francia nyelvű lektorok szá­mának, a tudományos dolgozók, szakemberek és tudományos kutatók cseréjének növelését, kölcsönös ta­nulmányi és továbbképző ösztöndí­jak létesítését, a tudományos és kul­turális-művészeti megnyilvánuláso­kon való kölcsönös részvételt. A program előirányozza továbbá a két ország kulturáliis és művészeti személyiségeinek kölcsönös látoga­tásait, a Román Kultúra Napjainak megrendezését Franciaországban és a Francia Kultúra Napjainak meg-Pierre Paul Bouffanais, Franciaor­szág bukaresti követe az új román —francia kulturális, tudományos és műszaki csereprogram aláírása al­kalmából koktélt adott a követség termeiben a francia kulturális kül­döttség tiszteletére. A küldöttséget Jean Basdlevant meghatalmazott mi­niszter, a Francia Köztársaság kül­ügyminisztériumának kulturális és műszaki vezérigazgatója vezeti. A szívélyes koktélpartin részt vettek Pompiliu Macovei helyettes külügyminiszter, Jean Livescu, he­lyettes oktatásügyi miniszter, Virgil Florea, a Művelődés- és Művészet­rendezését a Román NK-ban, mű­vészegyüttesek és szólisták cseré­jét, kiállítások és filmbemutatók stb. rendezését. Tervbe vették ezen­kívül egy román balettegyüttes fran­ciaországi látogatását és a Comedie Francaise Színház romániai vendég­­szereplését. A programot a Román Népköztár­saság kormánya nevében Pompiliu Macovei külügyminiszterhelyettes, a Francia Köztársaság kormánya ne­vében pedig Jean Basdevant, meg­hatalmazott miniszter, a Külügymi­nisztérium kulturális és műszaki ve­zérigazgatója írták alá. Az aláírásnál jelen volt: Jean Li­vescu, oktatásügyi miniszterhelyet­tes, Virgil Florea, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság alel­nöke, Dumitru Dumitrescu akadé­­­­mikus, a Román NK Akadémiájá­nak első titkára, Octav Livezeanu, a Külföldi Kultúrkapcsolatok Román Intézetének alelnöke, Gheorghe Mi­­hoc akadémikus, a Bukaresti Egye­tem rektora, a Külügyminisztérium és más intézmények főtisztviselői, valamint a két küldöttség tagjai. Megjelent Pierre Paul Bouffanais bukaresti francia követ és a követ­ség több tagja. Az aláírás után Pompiliu Macovei és Jean Basdevant beszédet mon­dott.­ügyi Állami Bizottság alelnöke, Ior­­gu Iordan akadémikus, a Román NK Akadémiájának alelnöke, Octav Li­vezeanu, a Külföldi Kultúrkapcso­latok Román Intézetének alelnöke, akadémikusok és más kulturális dol­gozók, művészek, újságírók. Jelen voltak a két küldöttség tag­jai. Részt vettek Bukarestben akkre­ditált diplomáciai kirendeltségek egyes vezetői és a diplomáciai testül­­­let más tagjai. (Agerpres) Átnyújtotta megbízólevelét India bukaresti nagykövete (Folytatás az 1. oldalról) K. R. F. Khilnáni nagykövet be­­szédében kijelentette: „E kedvező alkalomból tisztelettel továbbítom Excellenciádnak elnökünk és mi­niszterelnökünk üdvözletét. Mi, Indiában szeretettel és csodá­lattal viseltetünk a román kormány és nép iránt, csodáljuk nagy problé­máik megoldási módját. Örömmel tölt el bennünket továbbá, hogy országaink kapcsolatai a barátság és az egyetértés szilárd és tartós alapzatára épültek. Gazdasági e­­gyüttműködésünk kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös alapon nyug­szik. Boldogok vagyunk, hogy most kulturális egyezményt kötöttünk és elkészítettük a kulturális együtt­működés tervét. Tökéletes az egyet­értés közöttünk más területeken is. K. R. F. Khim­ani nagykövet vé­gül kifejezte meggyőződését, hogy a két ország amúgy is erőteljes, ba­ráti kapcsolatai még jobban megszi­lárdulnak. Gheorghe Gheorghiu-Dej, az Ál­lamtanács elnöke válaszában ezeket mondotta : Őszinte köszönetet mon­dok Őexcellenciája, az Indiai Köz­társaság elnöke és a miniszterelnök üdvözletéért. Kérem, tolmácsolja a román nép és a magam nevében, hogy sok egészséget és boldogságot kívánok az önök elnökének és a mi­niszterelnöknek, valamint jólétet a nagy indiai népnek. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a Román Népköztársaság és In­dia kapcsolatai évről évre fejlődnek, mélyülnek, mindkét nép javára. Or­szágainknak az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvére alapozott kereskedelmi kapcsolatai és gazda­sági együttműködése gyümölcsöző­nek bizonyul, és szüntelenül fejlő­dik. Osztjuk önnek azt a nézetét, hogy az Indiai Köztársaság állandó bukaresti székhelyű nagykövetének kinevezése különleges tényezője a román-indiai kapcsolatoknak. Or­szágaink gazdaságának sokoldalú fejlődése egyre tágabb lehetőségeket nyújt gazdasági, műszaki-tudomá­nyos és kulturális kapcsolataink ki­bővítésére. Gheorghe Gheorghiu-Dej, az Ál­lamtanács elnöke teljes sikert kívánt az új indiai nagykövetnek, a két or­szág barátságának és sokoldalú kap­csolatainak elmélyítését szolgáló te­vékenységéhez, s biztosította, hogy a Román NK Államtanácsa, a román kormány és ő maga személyesen tel­jes támogatásban fogják részesíteni. Gheorghe Gheorghiu-Dej, az Ál­lamtanács elnöke és K. R. F. Khim­­ani nagykövet szívélyesen elbeszél­gettek. A megbízólevél ünnepélyes át­­nyújtásánál és a beszélgetésnél je­len volt Grigore Geamanu, az Ál­lamtanács titkára és George Maco­­vescu külügyminiszter-helyettes. Az Indiai Köztársaság nagyköve­tének kíséretében volt R. D. Chak­­ravarty, a nagykövetség titkára. 75 éves Iorgu Iordan akadémikus Ilie Murgulescu akadémikus, a Ro­mán NK Akadémiájának elnöke az Akadémia Elnöksége nevében üd­vözölte Iorgu Iordan akadémikust, az Akadémia alelnökét 75. születés­napja alkalmából. Az ünnepelt tiszteletére hétfő es­te elvtársi vacsorát rendeztek a fő­városi Tudósok Házában. HÍREK TOGOOCSIN GENDEN, a Mongol Népköztársaság új bukaresti rend­kívüli és meghatalmazott nagykö­vete szeptember 30-án megérkezett Bukarestbe. Az Északi-pályaudvaron Gheor­ghe Luca, a Külügyminisztérium protokoll osztályának igazgatója, Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és a Mongol NK nagykövetségének tagjai fogad­ták Togood­in Gendent. JAROSLAV SYKORA, a Csehszlo­vák SZK bukaresti nagykövete, hétfő este koktélt adott a filmes küldöttség tiszteletére, amely élén Alois­­ Poledneakkal, a csehszlovák filmművészet vezérigazgatójával a román—csehszlovák kulturális együttműködési terv keretében ellá­togatott országunkba. A koktélon részt vett Mihnea Gheorghiu, a Művelődés- és Művé­szetügyi Állami Bizottság Filmmű­vészeti Tanácsának elnöke, a Kül­ügyminisztérium képviselői, a Bu­­curesti és Al. Sahia filmstúdiók több vezetője, bukaresti filmesek. SZEPTEMBER 30-ÁN visszaérke­zett a fővárosba Dumitru Dumit­rescu akadémikus, a Román NK Akadémiájának első titkára, aki szeptember 20—25 között a jugoszlá­viai Dubrovnikban részt vett a XL Pugwash-értekezleten. ROMÁNIA—ANGLIA baráti kap­csolatait ápoló parlamenti csoport vezető bizottsága hétfő délben fo­gadta Marcus Liptont, az angol par­lament tagját, aki látogatást tesz or­szágunkban. A megbeszélés baráti légkörben folyt le.★ A parlamenti csoport vezető bi­zottsága vacsorát adott a vendég tiszteletére az Athenée Palace étte­remben. A FŐVÁROSI KÖZPONTI lekto­rátus termében hétfőn este előadás hangzott el a 105 évvel ezelőtt szü­letett Alexandra Vlahuta íróról. Irodalmunk e klasszikusának élet­művéről Valeriu Ripeanu irodalom­kritikus beszélt. Az I. L. Caragiale Nemzeti Szín­ház művészei részleteket olvastak fel az író művéből. IDŐJÁRÁS A Központi Meteorológiai Intézet közli szeptember 30-án este : Változékony idő várható hűvös éjjelekkel. Átvonuló felhőzet, észa­kon erősebb felhősödés, helyenként eső. Mérsékelt nyugati szél. Egyes helyeken dél. Némileg emelkedő hő­mérséklet, nappal 13 és 23 fok, éjjel 0 és 10 fok között. Az ADAS biztosítási kötvények húzása Az ADAS vegyes személybiztosítá­­si kötvényeinek 1963 szeptember 30-i törlesztési húzásán az alábbi nyolc betűcsoportot húzták ki: U. S. Z. S. D. K. D. I. O. J. N. O. S. E. P. K. U. T. V.K.C A. V. P.

Next