Előre, 1964. április (18. évfolyam, 5105-5130. szám)

1964-04-01 / 5105. szám

2 *Éred a természet - benépesedik a határ A dettai (Bánát tartomány) kollektív gazdaságban 13 ezer csibét keltetnek az idén. Nem­csak a keltetésre, de a csibék fel­nevelésére is megtettek már minden szükséges előkészületet. A villamos keltetőkben 5000 to­jás fér el egyszerre, s a gépek mellett 3 olyan kezelő van, akik kéthetes szaktanfolyamon vettek részt. (P. KISS LÁSZLÓ) ★ Hazánk felszabadulása 20. év­fordulójának tiszteletére a désfali (Dicső rajon) kolletivisták vál­lalták: úgy dolgoznak a brigá­dokban, hogy a hozamterv elő­irányzatain felül termeljenek búzából és kukoricából 100—100 krumpliból 500, cukorrépából pe­dig 1000 kilóval hektáronként. Az eddigi előkészületekből és munkákból arra lehet következ­tetni, hogy vállalásuk teljesítésé­hez megteremtették a feltétele­ket: 4400 tonna istállótrágyát ki­­hordtak, elkészítettek 50 000 sző­lőkarót, az őszi vetéseket műtrá­gyával feljavítják stb. (NAGY ISTVÁN) * Az alsórákosi (Brassó tarto­mány) kollektív gazdaság föld­jén a zöldségkertészetben el­vetették a spenótot, a hagyma­­magot, következik a murok s más zöldségfélék magjainak el­vetése a jól megtrágyázott föld­be, előkészítették a területet a cukorrépa és a cikória vetésére. Az idén a kollektivisták 35 hek­tárra ültetnek gyümölcsfát (több mint 7100 darabot) s most nagy ütemben ássák a gödröket. Egy­idejűleg megszervezték a 200 hektáros legelőterület megtisztí­tását is. (NICOLAE PETRU) ★ Kevés volt még a jó idő, de ami volt, azt jól kihasználták a kerülési (Borosjenő rajon) kol­lektivisták s igy március 28-ig befejezhették 150 hektáron a lóhere vetését. A jó munkaszer­vezésért elsősorban Petru Flue­­rast, az I. brigád vezetőjét illeti dicséret. (PAVEL CIURDARU) ★ A Mihai Viteazul községi (Tor­­da rajon) kollektív gazdaságban megtörtént az őszi növények fel­­térképezése az áttelelés szem­pontjából. Ennek ismeretében különféleképpen végzik el a szükséges ápolási illetve feljaví­tási munkát nyomban azután, ahogy a talaj felszikkadása lehe­tővé teszi a művelést. Ahol a növény megritkult felülvetést alkalmaznak, néhol pedig az szükséges, hogy a vetéssorral el­lentétes irányban boronáljanak. (ADAM SÁNDOR) * A tavasszal bevetendő egész terület termőképességének fel­javítására megvan a lehetőség a kissajói (Beszterce rajon) kol­lektív gazdaságban. Részben szerves trágyával, részben mű­trágyafélékkel javítják a talajt, illetve annak nagy részét már fel is javították. A vetést tehát olyan kiváló körülmények kö­zött kezdhetik meg az idén, ami­lyenre még nem volt példa a gazdaság történetében, hiszen a feljavított területre csakis faj­tiszta vetőmagvak kerülnek. Nagy munkálatok folynak a gazdaság gyümölcsösében is, amely nem kevesebb mint 40 hektárral bővül az idén. (I. BUR­­DULEANU) Csíkban jóval későbben tava­­szodik mint az ország más vidé­kein, a hargitai kollektivistákról mégis elmondhatjuk: készenlét­ben állnak akár holnap megkez­deni a tavaszi munkálatokat. Egyelőre a körültekintő munka­szervezésnél, a feladatok brigá­­donkénti és csoportonkénti fel­osztásánál tartanak, továbbá a vetőmagvak kondicionálásánál, hogy mire az idő megengedi egy emberként kimehessenek a határba. (CIUPERCESCU MAR­­CEL) Utcának is beillő istállósor lát­ható a szadkm­ézi (Nagyszent­­miklós rajon) kollektív gazdaság állattenyésztési részlegén (LIGETI PÁL felvétele) ★ TORJA-RAJONI ELSŐ A KÖZSÉGSZÉPÍTÉSBEN A napokban ünnepi gyűlést tartottak a torjai (Kézdi rajon) kultúrotthonban. Mint hazánk va­lamennyi községében, városában itt is kiértékelték a hazafias köz­­ségszépítési verseny elmúlt évi eredményeit. A gyűlés alkalmával hangsú­lyozták, hogy a községi népta­nács végrehajtó bizottsága az el­múlt évben jól megszervezte ezt a tevékenységet. Több mint 4294 dolgozó vett részt a különböző községfe­jlesztési-szépítési munká­latokban. Előirányzatukat nem­csak teljesítették, hanem túl is szárnyalták, összesen 50 488 mun­kaórát teljesítettek, ami 223 201 lej megtakarítást jelent. A kiváló eredményekért Torja község nyerte - rajoni viszonylat­ban - a községszépítési verseny­ben az első helyezést és a vele járó jelvényt, meg diplomát, amit az ünnepi gyűlés alkalmával a ra­joni néptanács küldöttei át is nyújtottak az illetékeseknek. Az ünnepi gyűlés részvevői és az egész község lakói nevében a községi néptanács végrehajtó bi­zottsága verseny­re hívta a rajon összes községeit az idei szépítési versenyre, amely három szakaszra oszlik. Az első szakasz május el­sején, a második augusztus 23-án, a harmadik meg december 30-án zárul. SIPOS JÁNOSNÉ, kollektivista BALOGH ZOLTÁN, a Kolozsvári Helyiipari Vállalat (ILIC) dolgozója például tízoldalas levelet küldött szerkesztőségünknek a kerekasztal­­tanácskozás anyagával kapcsolatban. Kivonatosan ismertetjük levele tar­talmát : „Mivel vállalatunkról is szó esett a cikkben — írja Balogh Zol­tán —, először is arról számolok be, hogy milyen intézkedéseket hoztak nálunk a cikk megjelenése után. A lakatrészleg dolgozói például beis­merik, hogy van még tennivaló a ter­mékek minőségének szüntelen javítá­sa terén. A vállalat vezetősége és a pártalapszervezet bürója megvitatta a lakatok problémáját és máris gya­korlati intézkedésekkel igyekszik or­vosolni a felmerülő hibákat. A bírá­lat hatására tökéletesítették a prés­gépeket, új matricákat szereltek fel és hatékonyabbá vált a minőségi ellenőrök munkája is ... A lakatok csomagolásánál is vigyázunk. A lap szervezte tanácskozáson sok jó tapasztalat, hasznos javaslat ke­rült felszínre — folytatja levelét Balogh Zoltán — arra vonatkozóan, hogy tulajdonképpen mit is gyártson a helyi ipar, hogy a lakosság egyre növekvő, széleskörű igényeit kielé­gítse különféle közszükségleti ter­mékekkel. Helyeslem, hogy felme­rült a helyiipar és a kereskedelem együttműködésének kérdése is. Szó­vá tennék mégis egy problémát, amellyel keveset foglalkoztak a ta­nácskozás részvevői. A tartományi néptanács helyiipari ügyosztályának az észrevételekkel, amelyek szerint sokkal több és jobb minőségű köz­szükségleti terméket állíthatnánk elő meglevő korszerű gépeinkkel, be­rendezéseinkkel, ha nagyobb támo­gatást kapnánk a kereskedelem­től .. “ RITZEL ANTALI kolozsvári olva­sónk véleménye szerint jó lett volna meghívni a tanácskozásra egy pár há­ziasszonyt is, mert jobban ismerik a közszükségleti cikkekkel kapcsolat­ban felmerülő problémákat, mint a férfiak. Észrevételével csak egyet­érthetünk. „Az Előre szervezte ta­nácskozáson sok szó esett a bútorok­ról, azok minőségéről — írja olva­sónk. — Ehhez szeretnék hozzászólni. Filmhíradókban, folyóiratokban sok­féle egyszerű vonalú, modern bútort láthatunk, melyek nagyon jól érvé­nyesülnek a blokk-lakások kisebb méretű szobáiban. Sajnos, a mi bú­torüzleteinkbe nemigen kerül belő­lük. Jó lenne, ha bútorgyártó és ke­reskedelmi vállalataink gondolná­nak a Kolozs tartományi blokkla­kókra is és a sokfajta kombinált szekrény, rekamié mellett ellátnák a vásárlóközönséget kevesebb helyet foglaló, modern bútorokkal is“. Ber­ki Mária ugyancsak kolozsvári olva­sónk leveléből idézzük a következő javaslatot: A helyiipari vállalatok­nak gondoskodniuk kellene külön­böző méretű és formájú virágállvá­nyok gyártásáról is, hogy kelleme­sebbé, barátságosabbá tehessük ott­honunkat“. „Mit gyárt a helyiipar,mit igényel a lakosság“ Lapunk március 11-i számában közöltük a Kolozsváron szervezett kerekasztal-tanácskozás anyagát „Mit gyárt a helyiipar - mit igényel a lakosság?" címmel, amelyre több levél érkezett szerkesztőségünkbe. Az olvasók egyöntetűen helyeslik lapunk törekvését, hogy a dolgozó tömegek szükségleteiből kiindulva vesse fel a közszükségleti cikkek ter­melésének bizonyos kérdéseit Az eddig beérkezett levelek ugyanakkor már néhány intézkedésről is tájékoztatnak, amelyek a tanácskozáson felmerült hiányosságok orvoslását szolgálják. nagyobb gondot kell fordítania a vállalat anyagellátására, mert az egyes anyagok kiutalásában mutat­­kozó nehézségek gyakran felborítják a termelési ciklus ütemességét, mint ahogyan az megtörtént februárban is. Végül pedig, egyetértek azokkal kívülről már elké­szült, bent még foly­nak szerelési mun­kálatok, de rövide­sen használatba ad­ják a marosludasi posta új, modern épületét (SZÁSZ KÁROLY felvétele) ELŐRE Kölcsönös segítséggel TÍZ ÉVE dolgozom mint első se­gédmester a brassói Partizánul Ro­­su textilgyárban s azóta nem egy­szer tanúja voltam annak a lelkes örömnek, amelyet eredményeink váltottak ki munkaközösségünk tagjaiban. Hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulója tiszteletére újabb feladatokat tűztünk magunk elé. Elhatároztuk, hogy a gépek jobb kihasználásával 5 nappal előbb te­szünk eleget az évi tervfeladatnak s csak kiváló minőségű szövetet gyártunk. Ennek a célkitűzésnek maradéktalan megvalósítását igyekszik cso­portunk a gyár többi dolgozójával együtt előmoz­dítani. ÖRÖMMEL í­­rom le, hogy cso­portunk már a verseny első hó­napjaiban jó e­­redményeket ért el. A gép­kihasználás az előirányzott 3580 óránkénti verésszám helyett leg­utóbb 4350 volt; a havi tervfelada­tot 5,2 százalékkal túlteljesítettük. Különösen­ annak örvendtünk, hogy a szövetnek több mint egynegyede az előirányzottnál jobb, extra mi­nőségű.­­ Mint első segédmester a gépek karbantartásáért, jó kihasználásá­ért, a szövőnők közvetlen irányítá­sáért felelek. Munkámhoz tartozik, hogy mászak elején ellenőrizzem a nyersanyagokat. Előfordul, hogy a láncfonalba vagy keverőbe kicsit eltérő árnyalatú szál kerül, mert a nyersanyag — gyapjú, gyapot vagy műanyag — más tételéből egy ke­vés véletlenül közé keveredett és azt másként fogta a festék. Az ilyen „fals“ szálat kicserélem, mert a legcsekélyebb árnyalati eltérés meglátszana a szöveten. Műszak elején mindegyik szövő­nő nyüstöt húz, felülvizsgálja a szö­vést, pótolja az esetleg elszakadt szálakat. HA MŰSZAK KEZDETÉN vala­melyik gép nem működik kifogás­talanul, vagy később géphiba for­dul elő, Klöck Richard és Nicolae Hentesen másodsegédmesterekkel együtt azon va­gyunk, hogy mi­nél gyorsabban rendbetegyük a gépet. Úgy igyek­szünk beosztani a javítást és segí­teni egymásnak, hogy minél keve­sebb gép álljon, a szövőnők jól ki­használhassák a munkaidőt s így többet termelve többet is keressenek. Történetesen négy idősebb szövőnő tartozik a csoportba, aki évek óta türelmesen tanított sok fiatalt. A hatéves tervvel befejezik a gyári munkát, hogy a megérdemelt nyug­díjat, pihenést élvezzék. Bár kimon­dottan kezdő nincs a csoportban, a fiatalabbak még tanulnak tőlük egyetmást. Megfigyelik munkafogá­saikat tanácsuk szerint megjavíta­nak kisebb géphibát, anélkül hogy a segédmestereket segítségül hív­nák. TERMÉSZETESNEK veszi min­denki a csoportban a kölcsönös se­gítséget. Nemrég került közénk Nagy Ilona, aki nagyon ügyes, jó fogásokat használ. Sohasem tuk­málja másra szaktudását, hanem Tavalyi eredményeiért a brassói Partizánul Rosu textilgyár munkaközössége megkapta az iparág élen­járó vállalatát megillető vörös zászlót és díszok­levelet. A üzem még épül, de már folyik a kád­erképzés A Hunyad tartományi Teleken ércdúsító üzem épül. A dévai Bányaipari Tröszt mindent elkövetett, hogy az új üzem építésével egyidejűleg kiképezze a jövendő üzem műszaki kádereit, munkásait. Magas szakképzettség­gel rendelkező m­­unkásokat, techni­kusokat, mérnököket — köztük Bo­­bilca Constantin és Nicoara Pelin lakatost, Blanaru Stefan elektromű­szerész mestert, Buteanu Aurel mérnököt és másokat — külföldre küldtek tanulmányútra és tovább­képzésre. Hasonlóképpen két párhuzamos tanfolyamot szerveztek az érczúzó és .­­­gyidejűleg a tordai cement-­­ gyárból is kaptunk tudósítást, éppen azokról a fiatalokról számolnak be, akiket itt képeznek ki a teleki üzem többnyire automa­tizált berendezéseinek kezelésére. Átadjuk hát a szót a tordai üzem képviselőinek . Az ércdúsító üzemeltetése magas szakképzettségű kezelő személyze­tet igényel. A tordai Victoria Socialis­­ta cementgyárban a klinkerégetés technológiai folyamata hasonló a vasérc pörköléséhez Tizenhét ifjú hallgatja a négyhó­napos szakképesítő tanfolyamot, amely napi két elméleti és négy gyakorlati órából áll. Az elméleti anyagot, amely egyrészt általános műveltséget nyújtó tantárgyakból (pld. számtan), másrészt szaktan­tárgyakból (termelés-szervezés stb.) áll, a tordai cementgyár technikusai és mérnökei adják elő. A technoló­giát a dévai bányatröszthöz tartozó Ruszkica bányakitermelés mestere, Hirj Vasile adja elő. Az elméleti elő­adások után Hirj elvtárs párhuza­mot von a vasérc pörkölése és a klinker égetése között, nagy hang­súlyt fektetve az önműködő beren­dezések üzemeltetésére. A gyakorlati tevékenységet Vana Ion mester, a klinkerkemencék tech­nológusa irányítja, aki kilenc éve dolgozik a szakmában. A tanulók előkészítő munkák elsajátítására. Összesen 142 munkás vesz részt e tanfolyamoko­­n, anélkül, hogy a termelésből kivonnák őket. Az üzem legjobb sza­kemberei : Faur Viktor, Schwartzgorn­í Dumitru, Buteanu Aurel, Schw­artzgorn Inesa mérnö­kök, Hírj A­­asile, Munteanu Emil, technikusok és mások tartanak elő­adást. A jövő üzemének munkásai nagy szorga­lommal tanulnak s alig várják, hogy­ minél előbb üzembe helyezzék az ércdúsító korszerű be­rendezéseit. Tizenheten a tordai ce­mentgyárban kapnak kiképzést. PRÉDA NICOLAE tisztviselő végig­dolgozzák a különböző mun­kahelyeket, hogy minél jobban meg­ismerkedjenek valamennyi gépcso­porttal kis b­erendezéssel. A munká­soktól mindenütt értékes felvilágo­sításokat kapnak, a bonylultabb problémákat pedig naponta megvi­tatják Vana mesterrel. Valahányszor a kemencéket javí­tás miatt leállítják, rendszerint a tanulókat is beosztják a javítócso­portokba, hogy alkalmuk legyen megismerni a gépcsoportok minden alkatrészét. BORZA STEFAN mérnök, a tordai cementgyár klinkerkemence osztályának főnöke alkalomadtán néhány percig segít a szomszédjainak, akik így szinte észrevétlenül elsajátítják munkafo­gásait. A műhely 28 gépét 18 szövő­nő között osztják el, felváltva ke­zelnek néhányan egy-két hónapig két gépet s ezekre lehetőleg köny­­nyebben szőhető gyártmány jut. Mikor a két gép egyikén egyszerre elszakad több szál, bontani kell a szomszéd átveszi az egyik gépét, a másik segít a szövéshiba kijavítá­sánál. A szocialista rendszerünkre any­­nyira jellemző elvtársi együttműkö­désnek köszönhetjük, hogy többet tudunk kihozni a gépekből, mint egy évvel ezelőtt és a szövetek mi­nősége a legigényesebb vevőket is kielégítheti. LÁZÁR ISTVÁN első segédmester TAMÁS SÁNDOR (Gyergyó­—..... ■­­­szentmiklós) A város központjától három ki­lométerrel lévő lenfonodához az előírás szerint három autó­busz kellene, hogy lebonyolítsa a forgalmat, de rendszerint csak egy­­kettő jár. A rendszertelen járat miatt sokan kénytelenek gyalog megtenni ezt a távolságot. Javasolom, hogy az IGR vállalat vizsgálja meg, hogyan lehet megol­dani ezt a problémát, s ellenőrizze, a gépkocsivezetők betartják-e az előírt menetrendet. MAGYAROSI JÓZSEF (Vajdahu­■II nyad) Az utóbbi időben kétszer is elő­fordult, hogy egyes trafikokban nem lehetett Carpati cigarettát kap­ni. A tartományi elosztó szerveknél valaki alighanem rá akarja szoktat­ni a dohányosokat, hogy havonta más-más cigarettát szívjanak. Le kellene beszélni az illetőt erről a szándékáról! BARTHA ZSIGMOND (Szilágyer­————­——— ked) Olyan falu a miénk, amely eléggé tá­vol esik a vasúti- és ország­úti forgalomtól. Ez annál in­kább indokoltabbá teszi, hogy az illetékes rajoni szervek különleges figyelmet fordítsanak az itt is léte­ző kultúrszomj kielégítésére. Azt szeretnénk, ha a rajoni művelődés- és művészetügyi bizottság módját ejtené, hogy mozgókönyvtárakat, filmkaravánt küldjön a falunkba, s legalább néhanapján tudomá­nyos előadásokat is tartsanak, egy­­egy színtársulat is meglátogasson bennünket. VERES ANDRÁS (Fehéregyháza) —.... A kolozsvári és sepsiszentgyörgyi állami szín­ház két-három évvel ezelőtt nagysikerű előadásokat tartott A kikövetelt borravaló történt március 15-én, a Nagybá­­nya-Túrterebes közti útvonalon. Szín­hely : az 50483 rendszámú autóbusz. Az idő elég zord volt, havazott. Az utasok az autóbusz hátsó felében helyezték el csomagjaikat. A jegyke­zelő felszólította az utasokat, hogy akinek poggyásza van, jegyet kell váltania. Két-három lejt kért, kinek milyen csomagja volt. A pénzt annak rendje és módja szerint elvette, de j­egyet, nyugtát nem adott. Amikor a kocsiban valaki félhangosan megje­gyezte ezt, a jegykezelő paprikavörö­sen kérte ki magának a „sértést” : — Tegyék fel a csomagot a kocsi tetejére, akkor adok nyugtát. A vége az lett, hogy az utasok nem vitatkoztak tovább. Havazott, szél volt, nem szívesen kászolódtak ki a kocsiból. A­ jegykezelő sem adta tovább a sértődöttet. Maradt minden a régi­ben. A csomagok a kocsi belsejében, a pénz a jegykezelő zsebében. KOCSIS GYULA tanár levele alapján Damó Mária a szatmári 4 számú Menajul üzlet kiszolgálója durván beszél a vásárlókkal. (Szabó P. Mária leveléből) — Mit akarsz te kölyök ? — Anyukám kérdezteti, itt maguknál nem mintahetet ? tartanak kiszolgálást (Pall-rajza) községünkben. Hálásak lennénk, ha az idén is útba ejtenék községün­ket a hazai színházak művészei. DEÁK FERENC (Udvarhely) arra i k­i­­kéri a Filatelia állami vállalat központját, hogy rendszeresebben küldje a bélyeg­sorozatokat a helybeli előfizetők­nek. LÁNYI IMRE Az aninószai bá­... nya topográfiai elektrotechnikai részlege naponta tekintélyes mennyiségű fénymásoló „szalid“ papírt használ fel a kü­lönböző rajzok, térképek és egyéb műszaki dokumentáció sokszorosí­tásához. A másoló papírt a fekete­halmi COLOROM festékgyár állítja elő. Néhány hónapja azt tapasztalom, hogy a fénymásoló „szalid“ papír nem elég fényérzékeny, pedig a használati utasítást szigorúan be­tartom. Ha szép, világos másolato­kat akarok kénytelen vagyok las­san dolgozni a fénymásoló gépen. Ez az egyik baj. A másik az, hogy miután kivettem a gépből a máso­latot, még alá kell vetnem bizonyos ideig az ammóniák gőz hatásának, hogy a rajzot előhívjam. Itt azt ta­pasztalom, hogy a rajzoknak na­gyon sokáig kell a gőzben állniuk, ha erős másolatot akarok. Nem marad más mint az, hogy a COLOROM-gyár dolgozóihoz tech­nikusaihoz, mérnökeihez forduljunk azzal a kéréssel: javítsanak az ál­taluk gyártott „szalid“ papír tulaj­donságain, olyképpen, hogy legyen fényérzékenyebb. A kérdés megol­dása nagyon lényeges, hiszen nem csupán a mi bányánkról van szó. Szerte az országban számos tervező intézet, vállalat sokszorosítja ter­veit, tervrajzait, a dokumentációs anyagot. Ha sikerül érzékenyebbé tenni az ammóniák gőz hatásával szemben ezt a papírt, órák helyett 20—30 perc alatt előhívhatjuk a má­solatot, nem is kell bizonyítanunk, hogy ezzel mennyi értékes munka­órát takaríthatunk meg. KOVÁCS IMRE (Szalacs) Az Ot­­­­tomány község­től két kilométerre fekvő, „Ka­nyarónak nevezett autóbuszmegál­lónál rendszerint sok utas várako­zik a Székelyhíd, illetve Érmihály­­falva szakaszon közlekedő járműre. Az utasok mindig hangoztatják, hogy kellene egy kisebbfajta várótermet építeni. Ha a községi néptanács foglalkozna ezzel a kérdéssel, meg is lehetne rövid idő alatt csinálni az épületet, helyi erőforrásból, költ­ségbe sem kerülne, hiszen az ér­dekelt lakosság hozzájárulna ön­kéntes munkával. 1984. április 1., szerda Tiszavirág életű járda... Marosvásárhelyen a Mihai Viteazul utcában nagyszabású lakásépítkezé­sek folytak és folynak jelenleg is. Ezzel egyidőben — s az itt lakók örömére — hozzáfogtak az úttest s a járda megépítéséhez is. A járda egy részét még az őszön lebetonoz­ták, a másik részét pedig decem­ber közepe táján, amikor jóval nulla alatt volt már a hőmérséklet. A köz­ben ráhullott vastag hóréteget lesóz­ták vagyis elolvasztották, s nyomban ráöntötték az aszfaltot. Már akkor gondolkoztunk rajta, jó lesz-e ez így, nem lesz-e baj a minőséggel, de csakhamar újabb vastag hóréteg borí­totta a már elkészült járdát s meg­feledkeztünk róla. Egész télen nem volt semmi baj, az aszfalt „állta” a fagyot, de most, hogy eltakarodott a hó s kiengedett a föld fagya, a mi járdánk meghul­­lámosodott. S ez még a kisebb baj­­ sok helyen be is szakadt, jókora lyu­kak tátonganak rajta. Néhol csak a betonozás süllyedt le, az aszfalt egye­lőre tartja magát, de kony­ha rálép­nek, szóval az is beszakad. Röviden szólva : kárba ment az egész munka. S kárba ment a sejt­anyag, hiszen a járdát újra kell csi­nálni. Jó volna tudni a városi néptanács illetékes osztályának a véleményét az ilyen munkálatokról. ...és „fagyálló“ fő­ző­kályhák Még nyíltak a kerti s a mezei virá­gok, még zöldelltek a fák, amikor a marosvásárhelyi várudvarra az OCL (bizonyára raktárhelyiség hiányában a „ideiglenesen”) lerakatott több új fő­zőkályhát. Aztán jött a tél, el is múlt a tél, a kályhák viszont még mindig ott állnak a szabad ég alatt. A hó a a fagy megtette a magáét... NAGY ÁDÁM könyvelő

Next