Előre, 1964. augusztus (18. évfolyam, 5208-5234. szám)

1964-08-01 / 5208. szám

2 A Román Népköztársaság ú­­ Állami Díj-bizottságának közleménye Az Állami Díj­ bizottság javaslato­kat kapott a Román Népköztársa­ság 1964. évi Állami Díjának oda­ítélésére. Az Állami Díj-bizottság megvizs­gálta ezeket a javaslatokat és azt ajánlja, hogy a következő szerzőket tüntessék ki az alább feltüntetett munkákért az 1964. évi Állami Díj­jal. I. TUDOMÁNY 1. Dr. Stefan Procopiu professzor, akadémikus „Cercetari ale magnetismului ato­mic“. Az 1912-ben megkezdett és 1962—1963-ban befejezett munká­kért. A Román NK Akadémiájának ja­vaslata. 2. Dr. Draganescu State Az „Encefalite virotice umane“ munkához való döntő hozzájárulá­sért. A Román NK Akadémiájának ja­vaslata. 3. Dr. Constantinescu Gherasim professzor, akadémikus, Negreanu Elena mérnök, Lázarescu Victor mérnök, Poenaru Ilie mérnök. „Ampelografia RPR“ II., III., IV., V. kötet. A Román NK Akadémiájának ja­vaslata. 4. Dr. Berza Mihail professzor, az Akadémia levelező tagja, dr. Pascu Stefan professzor, az Akadémia le­velező tagja „Istoria Rominiei" II. kötet. A Román NK Akadémiájának ja­vaslata. 5. Dr. Rosca Alexandra profesz­­szor, az Akadémia levelező tagja, dr. Zörgő Benjamin, dr. Pavelcu Vasile „Tratat de Psihologie experimen­tal“ A Román NK Akadémiájának ja­vaslata. 6. Papahagi Tache professzor „Dictionarul dialectului aromin“ general si ethnologic A Román NK Akadémiájának ja­vaslata. 7. Corciovei Aretin, a tudomá­nyok kandidátusa „Ansamblul lucrarilor de teoria corpului solid sub form­a de pelicu­­le subtiri si a modificarilor structu­­rale sub actiunea radiatiilor nuclea­­re“ Az Atomfizikai Intézet javaslata: 8. Motoc D. Mircea mérnök, az Akadémia levelező tagja, Popa Va­sile mérnök, Mihalache Leonida mérnök „Stabilirea metodelor de valori­­ficare a terenurilor in panta, eroda­­te, prin plantatii de vii si pomi“ A Mezőgazdasági Főtanács javas­lata: H. TECHNIKA ÉS TALÁLMÁNYOK 1. Petcu C. Nicolae mérnök „Procedeu, aparat si instalatie pentru separarea de componenti dintr-un amestec gazos, prin absor­bent in strat fix. A Kőolaj- és Vegyipari Miniszté­rium javaslata. 2. Timus Marcel mérnök, Horto­­peleanu Aurel mérnök, dr. Suciu Gheorghe mérnök, professzor, az Akadémia levelező tagja, Teodorescu Stefan mérnök, Tomja Gheorghe mérnök és Moisuc Teodor mérnök. „Instalatie de distiafie atmosfe­­rica si sub vid combinata cu desali­nare electrica pentru o capacitate de 3 mil. tonertan“ (Brazi olajfino­mító) A Kőolaj- és Vegyipari Miniszté­rium javaslata. 3. Rusu Nicolae mérnök, Palades­­cu Adrian mérnök, Radulescu Cris­­tian mérnök, Aldea Virgil mérnök „Extinderea sectorului de lami­­noare Pestis de la Combinatul Side­­rurgic Hunedoara“ A Fémipari Minisztérium javas­lata. 4. Hosu Vasile mérnök, Petrescu Gheorghe mérnök, Petrescu Paul mérnök, Gaita Nicolae mérnök, Dobrian Gheorghe mérnök, Barascu Ion mérnök „Fabrica de aglomerare cu masi­­ni de 100 mp de la Combinatul Si­­derurgic Hunedoara“ A Fémipari Miniszterium javas­lata. 5. Adam Nicolae mérnök, Gabor Gheorghe mérnök, Gutunoiu Gheor­ghe mérnök, Horacek Dezideriu mérnök és Mateescu Valer mérnök „Realizarea in fara a masinilor speciale, a liniilor de agregate indi­viduale si a liniilor automate pen­tru prelucrarea prin aschiere a me­­talelor“ A Gépgyártóipari Minisztérium ja­vaslata: G. Kontra Constantin mérnök, Bulgarescu Constantin mérnök, Ste­­fanescu Florea mérnök és Radocea Gheorghe mérnök „Tehnologia si realizarea prin glisare a cosurilor inalte cu para­­ment inclinat“ Az Építőipari Minisztérium ja­vaslata. 7. Constantinescu G. V. Nicolae mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa „Lubrificatia cu gáze“ A Román NK Akadémiájának ja­vaslata. 8. Patraulea N. Nicolae mérnök, az Akadémia levelező tagja „Studii de aerodinamica a hiper­­sustentatiei“ A Román NK Akadémiájának ja­vaslata. 9. Giosan Nicolae professzor, az Akadémia levelező tagja, Muresan Tiberiu mérnök, dr. Hulpai Nicolae mérnök és dr. Coculescu Grigore mérnök „Crearea unor hibrizi dubli de porumb autohtoni si stabilirea agro­­tehnicii lor in cultura irigatá si ne­­irigatá“ A Mezőgazdasági Főtanács javas­lata. 10. — Costache Sava, Teodora Aurel mérnök, Neculau V. Gheor­ghe mérnök, Petcov Nicolae mér­nök, Ganea Vasile mérnök „Conceptia de profil si organiza­­rea Combinatului Chimic Borzesti“, a Kőolaj- és Vegyipari Miniszté­rium javaslata. 11. — Dumitrescu Dumitru geo­lógus mérnök, Popa Mihai geoló­gus mérnök, Barbat Teodor mér­nök, Vierescu Viorel mérnök, Popa Ion mérnök és Damacus Lidia geo­lógus „Punerea in evidenta a unor za­­caminte importante de minereuri neferoase la Moldova Noua si Le­sul Ursului“, a Bánya- és Villa­­mosenergia-ipari Minisztérium és a Geológiai Bizottság javaslata. 12. — Popescu Atanasie geológus, Glavatschi Iaroslav geológus, Dia­­conescu Constantin mérnök és Ce­­nuse Vasile mérnök „Punerea in evidenfá si exploa­taré a zäcämintului cuprífer Déva si realizarea uzinei de preparare“, a Bánya, és Villamosenergia-ipari Minisztérium javaslata. 13. — Draganescu Mihai mérnök, előadótanár „Procese electronice in dispoziti­­ve semiconductoare de Circuit“. Az Oktatásügyi Minisztérium javas­lata. III. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET 1. — George Calinescu professzor akadémikus. Az utóbbi években kifejtett iro­dalmi és publicisztikai tevékenysé­géért. A Művelődés- és Művészet­ügyi Állami Bizottság javaslata. 2. — Ion Lancranjan Cordovanu­ című regényéért. A Művelődés- és Művészetügyi Álla­mi Bizottság javaslata. 3. — Aurel Ciupe Az utóbbi években alkotott fest­ményeiért (Culori de toamna, In­terior, Balconul, három tájkép és más művekért). A Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság ja­vaslata. 4. — Szervatiusz Jenő Az utóbbi években alkotott szob­raiért (Cariatide, Turán din Rodna, Iubire, Mam­a cu copil és más mun­­káiért). A Művelődés- és Művé­­szetügyi Állami Bizottság javaslata. 5. — Ion Vlad Az utóbbi években alkotott szob­raiért (Vinturile, 23 August, Muzi­­ca, Mihail Sadoveanu és más mű­veiért). A Művelődés- és Művészet­ügyi Állami Bizottság javaslata. 6. — Pascal Bentoiu „Concert pentru vioara si orches­tra“, „Concert nr. 2 pentru pian si orchestra" zeneműveiért. A Művelő­dés- és Művészetügyi Állami Bizott­ság javaslata. 7. — Nicolae Herlea A román előadóművészet terén az utóbbi években szerzett kiváló érdemeiért. A Művelődés- és Mű­vészetügyi Állami Bizottság javas­lata. 8. — Mircea Dragan, Tie Nicolae, Eugen Mandric, Teodor Grigoriu, Aurel Samson, Coman Oscar mér­nök, Lica Gheorghiu és Colea Rautu A „Lupeni.29“ című filmért. A Művelődés- és Művészetügyi Álla­mi Bizottság javaslata. 9. — Dumitrascu Gheorghe épí­tész, Popovici Constantin mérnök, Pavulescu Theonic építész, Mano­­lescu Serban építész és Raducanu Ion építész „Ansamblul constructiei noii gari si ansamblul de blocuri de locuin­­te, cu dotarile respective, din zona gara veche — gara noua Constan­ta“. Konstanca város néptanácsa végrehajtó bizottságának javaslata. ★ A Román Népköztársaság Állami Díjának odaítélésére vonatkozó 170/ 1961. sz. törvényerejű rendelet ér­telmében az Állami Díj-bizottság javaslatait megjegyzések és észre­vételek tételére a közvélemény elé terjesztik. Az észrevételek és megjegyzések átvétele után az Állami Díj-bizott­­ság véglegesíti a munkák és szer­zők listáját és jóváhagyás végett a Minisztertanács elé terjeszti. A megjegyzéseket és észrevétele­ket 1964. augusztus 15-ig a követ­kező címre kell küldeni: Comitetul pentru Premiul de Stat — Secre­­tariatul General al Consiliului de Ministri, Bucuresti, Piata Victoriei. Az 1944 augusztus 23-i fegyveres felkelés gyökeres fordulatot hozott a román nép életében, új korszaknak a népi forradalom korszakának kez­detét jelentette országunk történe­tében. A fasiszta diktatúra megdön­tése a széles néptömegek műve volt, annak az önfeláldozó, lendületes harcnak a műve, amely a Romániai Kommunista Párt vezetése alatt a haza felszabadításáért, a nemzeti függetlenség kivívásáért zajlott le. A két évtizeddel ezelőtti esemé­nyek történelmi gyökerei a háborút megelőző évek társadalmi vajúdá­saiba nyúlnak vissza. A hazafias népi erők, amelyek a kommunisták­kal az élen, 1944 augusztusában ak­cióba indultak, éltető erejüket azok­ból a nagy forradalmi ütközetekből és a fasizmus elleni bátor harcból merítették, amelyet a széles néptö­megek a kommunisták vezetésével sok éven át vívtak. Az 1933 februári hősi harcok — amelyek folyamán pártvezette mun­kásosztályunk az egész nép létérde­keinek önfeláldozó védelmezőjeként tűnt ki —, megerősítették a pártnak a proletariátussal és a néptömegek­kel való kapcsolatát és a dolgozó tömegekre gyakorolt politikai befo­lyását ; számos harcost és edzett forradalmárt neveltek ki a munkás­­osztály soraiból, gazdagították a munkásság és a tömegek forradalmi tapasztalatát, felkészítették őket az elkövetkező évek nagy antifasiszta ütközeteire. A hitlerista Németország terjesz­kedése, a hazánkban működő fasisz­ta szervezetek tevékenységének fo­kozódása nagy veszélyt jelentett a román nép sorsának szempontjából. A tömegek antifasiszta mozgal­mának arányai, az illegális és le­gális, valamint a félig legális munka különböző formáinak egybe­kapcsolása, az RKP által kifejezés­re jutott az alulról kiépült egysé­ges munkásfrontban — amelyet­­a gazdasági követelésekért és a sza­badságjogok megvédéséért vívott sztrájkmozgalmak egész sorozatán át valósítottak mag — valamint a fővárosi és más városokbeli nagy tömegtüntetésekben; számos legális antifasiszta szervezet és kiadvány létrehozásában; a Népfront mega­lapítására vonatkozólag a Demo­­krata Blokk, az Ekés Front, a MADOSZ és a C. Popovici vezette Szocialista csoport között létrejött megállapodásban ; a demokratikus front sikerében a Mehedinti és Hu­­nyad megyei parlamenti pótvá­lasztásokon. A kommunisták, a de­mokratikus és haladó erők lendüle­tes, önfeláldozó küzdelme egy ideig fékezte az ország fasizálásának fo­lyamatát. Dacolva a királyi diktatúrával, s annak ellenére, hogy az uralkodó osztályok legreakciósabb körei elá­rulták a nemzet érdekeit, a nép nem szűnt meg küzdeni a fasizmus ellen. A szégyenletes hitleri bécsi döntés az ország egyik sarkától a másikig a felháborodás óriási hullámát vál­totta ki. A Kommunista Párt az ut­cára hívta a tömegeket. Emberek százezrei vettek részt a Kolozsvá­ron, Temesváron, Nagyváradon és sok más városban lezajlott tünte­téseken. Ma is él emlékezetemben az a brassói nagy tüntetés, amely­nek alkalmából a munkások mel­lett más társadalmi rétegekhez tar­tozó, ezrekre rúgó tömeg vonult ki, hogy kifejezze az ország szét­­darabolása elleni felháborodását, a hitlerizmus elleni állásfoglalását, hogy megvédje az ország területi egységét. A parancsnokokkal az élen egy sor katonai egység meg­tagadta az Észak-Erdélyből való visszavonulási parancs teljesítését. Élénken él emlékezetünkben né­pünknek az ezután következő évek­ben elviselt szenvedése és az az elhatározása, mellyel a legke­gyetlenebb terror ellenére is szem­­beszállott az uralkodó osztályok és reakciós körök nemzetárulá­sával. A véres katonai-fasisz­ta diktatúra bevezetése, a ro­mán népnek akarata ellenére tör­ténő bevonása a hitleri bűnös há­borúba, amely Románia létérdekeitől idegen volt — történelmünk leg­szomorúbb korszakát jelentette, s az országot a nemzeti katasztrófa ki- írta: ION VINTE szekére sodorta. Annak a tragédiá­nak az emléke, amelyet az első vi­lágháború alatt a német militariz­­mus által nemzeti területünk egy ré­szének elfoglalása okozott, első nap­jától kezdve gyűlöletet váltott ki az országunkba érkező hitlerista csa­patokkal szemben. A hitlerista hó­dítókban nemcsak a széles néptö­megek — a munkásosztály, a pa­rasztság, az értelmiség, az iparosok és tisztviselők — láttak nemzeti érdekeinkkel kibékíthetetlen ellen­séget, hanem a burzsoázia egy je­lentős része is, amelynek érdekelt­ségeit a német monopóliumok ve­szélyeztették, azáltal, hogy az or­szág gazdasági kulcspozícióit meg­kaparintották. Ezekben a nehéz, megpróbáltatá­sokkal teli napokban, amikor a nép nemzeti léte volt veszélyben, a kom­munisták tétovázás nélkül teljesítet-­­ték a haza iránti kötelességüket. A kommunisták, magasra emelve a haza megmentésének zászlaját,­ a Romániai Kommunista Párt 1941 szeptember 6-i program-platformjá­val fordultak az összes pár­tokhoz, csoportosulásokhoz, poli­tikai személyiségekhez, hogy egye­sítsék erejüket a szovjetellenes háború beszüntetése, a Német­ország elleni háborúban való rész­vétel, a függetlenség visszaszerzé­se, a fasiszta diktatúra megdön­tése, s a hitleristáknak az országból való kiűzése érdekében. Az RKP igen bonyolult körülmények között folytatta tevékenységét. A vad ter­ror, valamint az a tény, hogy a párt­aktivisták nagy része börtönökben és lágerekben sínylődött, komoly ne­hézségek elé állították a párt tevé­kenységét s ezt az állapotot a párt vezetőségébe befurakodott áruló klikk is súlyosbította. Az ellenség­nek ez az ügynöksége bűnös akci­ókba kezdett a pártszervezetek szét­­züllesztéséért és felszámolásáért; a legodaadóbb pártaktivistákat szol­gáltatta ki a szigurancának és min­den eszközzel megkísérelte, az anti­fasiszta harc megakadályozását. A pártszervezetek és kommunisták az árulók akarata ellenére és azok pro­vokációit meghiúsítva teljesítették a nép iránti feladatukat. A­ kommunisták életük kockázta­tásával szervezték és bátorították a tömegeket, szabotálták a hitleri ha­digépezetet, maguk köré tömörítet­ték a hazafias erőket. A Prahova völgyi, brassói, bánáti, dobrudzsai, moldvai és más pártszervezetek az új, háborús körülményeknek meg­felelően átszervezték tevékenységü­ket, széleskörű propaganda akciót kezdtek a fasiszta diktatúra áruló politikájának, a hitleri háború nem­zetellenes jellegének leleplezéséért, a néptömegek mozgósításáért, a hitleristák elleni harcra. A párt az üldöztetések ellenére is megőrizte és erősítette az üzemekkel, falvakkal, a hadsereggel és a haladó értelmi­séggel fenntartott kapcsolatát. Párt­sejtek tevékenykedtek a nagy­üze­mekben, mint például a bukaresti Grivita CFR, Lemaitre, Malaxa, Leonida, STB, Wolf, Arsenalul Ar­­matei, Gagel üzemekben, Resicán, a brassói IAR-ban és Schiel-ben, a ploiesti Unirea, Romino-Americana és Concordia kőolajfinomítókban, Schela Moreni-ben, a konstancai, gá­láéi és Turnu-Severin-i dokkokban, a zsilvölgyi bányákban, Vajdahu­­nyadon, a iasi-i Tesatura-ban, és a vasúti műhelyekben és sok más vál­lalatban. A gyárakban és vállalatokban a gazdasági követelésekért szervezett akciókat összekapcsolták a háború­ellenes akciókkal. Már a háború el­ső éveiben sztrájkok és munkakon­fliktusok robbantak ki a hadimeg­rendeléseket szállító Wolf, Arsena­lul és Lemaitre üzemekben, az ara­di Astra-ban, a Cernavoda-Constanta kőolajvezeték munkatelepén és a tor­­dai Solvay üzemekben. A fémipari és gépipari üzemekben (Resica, Ma­­laxa, Leonida, brassói IAR, stb.), a kőolajiparban szabotázs és diverziós cselekedeteket hajtottak végre, ame­lyek akadályokat gördítettek a hit­lerista háborús gépezet útjába. A frontra irányított csapat- és fegy­verszállítmányokat a vagonok csap­ágyainak begyulladása zavarta; a vasutasok által szervezett szabo­tázscselekmények következtében Moldva vasútvonalain katonai sze­relvényeket siklattak ki. Sokatmon­dó az alábbi példa a sok közül: 1942 március 11-én a Iasi-i Nicolina állo­máson két összesen 86 vagonból álló hitlerista szerelvényt siklattak ki, ugyanakkor a robbanás más nehéz­ségeket is okozott a front ellátásá­ban. I. Antonescu, tudomást szerezve a Mogosoaia tankelhárító aknagyár egyik raktárának felrobbantásáról, a következőket jegyezte meg: „Az élelmiszer és hadiraktárak felrob­bantása egyre gyakoribb. Nem kell többet várnunk, hogy meggyőződ­jünk : ezeket az akciókat szervezet­ten irányítják“. Egy nagyon érzé­keny ponton, a fűtőanyag ellátás­ban szervezett szabotázs cselekede­tek hatékonyságát a szovjet hírszol­gálati iroda egyik közleménye, ame­lyet a Pravda 1941 november 13. száma közölt, az alábbiakban jelle­mezte : „Románia kőolaj telepein és az üzemekben szervezett diverziós és szabotázs akciók eredményeként, az utóbbi időben a német hadsereg 15—20 százalékkal kevesebb kőolaj termékhez jutott mint amennyire számítottak.“ A parasztság ellenséges magatar­tását azzal fejezte ki, hogy tömege­sen ellenállt a búza-, fogat- és állat rekvirálásnak, és egyre gyakrabban tagadta meg a katonai- és a mun­kaszolgálatra való jelentkezést. A Prahova völgyi falvakban szervezett ankétből a ploiesti-i rendőrfőnökség az alábbi következtetéseket vonta le: „A parasztságnak kezd kiala­kulni az osztályérzelme, kezd ellen­séges magatartást tanúsítani az ál­lamrenddel szemben, és a beszélge­tésekben kommunista kifejezéseket kezd használni, ami azt jelenti, hogy a kommunista propaganda a pa­rasztrétegekben is hat.“ A fasizmus mindig ellenszenvet váltott ki az értelmiségiek sorában. Még a háborút megelőző időszakban a kulturális élet legkimagaslóbb képviselői, közöttük C. I. Parhon, N. Iorga, G. Enescu és M. Sado­veanu, nyilvánosan szembeszálltak a hitlerizmussal. Ilyen hazafias ha­gyományokat követve 1943 szeptem­berében Tudor Arghezi „Baroane“ címen maró, a fasizmust leleplező pamfletet közölt, amelyben Manfred von Killingert, a náci Németország bukaresti nagykövetét pellengérezte ki. 1944 elején több tudós és egyete­mi tanár emlékiratot intézett az An­tonescu kormányhoz, amelyben kér­ték a háborúból való kilépést. A hadseregben is egyre jobban kifejezésre talált a nép antifasiszta szelleme. A szökések, és a szovjet hadsereghez való átpártolások szá­ma 1942—1943-tól kezdve olyan nagy méreteket öltött, hogy Anto­nescu parancsot adott a nagy katonai egységek vezetőinek, ves­senek véget ennek az állapotnak „bármilyen eszközzel“. A háború el­húzódásával egyre jobban beigazo­lódott Hitlernek az a megállapítása, hogy a román egységek sorában „a felbomlás jelei mutatkoznak“. A pártnak az a tevékenysége, hogy széles harci frontot alakítson ki a haza felszabadítása érdekében, már 1943 júniusában az antihitlerista ha­zafias front megalakulásához veze­tett. Ebben a frontban a Romániai Kommunista Párt mellett részt vett az Ekésfront, dr. Pertu Grozával, a nagy hazafival az élen, a Hazafiak Szövetsége, a MADOSZ, majd ké­sőbb csatlakoztak hozzá a Szociálde­mokrata Párt helyi szervezetei, va­lamint a Szocialista Parasztpárt is. A nép egyre növekvő elégedetlen­ség-áradatának megfékezése és a fasiszta diktatúra összeomlásának megakadályozása érdekében egyet­len óriási börtönné alakították át az országot. A belső megtorló szerve­ken kívül 11 hitlerista kém- és tájé­koztató szolgálat működött az or­szágban, élén a Gestapóval. A hadi­­törvényszékek tucatszámra ítélték halálra a kommunistákat és antifa­sisztákat. A fasizmus elleni küzde­lemben vesztették életüket Filimon Sirbu, Petre Gheorghe, Francisc és Lily Panet, Ada Marinescu, dr. Kornhauser, Stefan Plavát, Józsa Béla, Lázár Grünberg, Bernáth An­dor, Susana Pirvulescu, Ion Suciu, Justin Georgescu, Pompiliu Stefu, Nicolae Mohanescu. Több mint 3600 elvtársat nehéz börtönbüntetéssel sújtottak a háború éveiben csak­nem 5500 antifasisztát gyűjtőtáborba zártak. S itt csupán azokról van szó, akik szervezett kapcsolatban állot­tak az RKP-val vagy más antifa­siszta erőkkel; ezeken kívül a hon­polgárok tízezreit hurcolták gyűjtő­­táborokba vagy jelöltek ki számukra kényszerlakhelyet. A fasiszta dikta­túra vezetői azonban még mindig nem érezték biztonságban magukat. Antonescu, amikor jelentést kapott arról, hogy a petrozsényi munkások „mozgolódnak“ elrendelte: „Ha moccannak, gépfegyvergolyót belé­jük. Fordítsatok gépfegyvereket el­lenük“. Börtönök, gyűjtőtáborok, kínzások kivégző osztagok, gépfegy­verek — ezek voltak a fasizmus esz­közei, amelyekkel megpróbálták fenntartani a „rendet“. S mindezek nem tudták megtörni a nép ellenál­lását. A kommunisták vezette romániai antifasiszta erőknek a fegyveres felkelés előkészítésére irányuló tevé­kenységét megkönnyítették a kedve­ző külső körülmények, s az, hogy az antihitlerista koalíció alapvető ereje, a világ első szocialista állama, a Szovjetunió volt. A tömegek anti­fasiszta küzdelmét jelentősen elő­mozdította a harctéri helyzet alaku­lása. A dicsőséges Szovjet Hadsereg óriási véráldozattal, hősiesen vállal­va a fasizmus szétzúzásáért vívott küzdelem oroszlánrészét megsemmi­sítő csapásokat mért a hitlerista, se­regekre, szétzúzta a náci hadigépeze­tet , küzdelme szárnyat kölcsönzött a népek ellenállási mozgalmának, közelebb hozta az emberiség felsza­badulásának időpontját a náci rab­ság veszélye alól. A hitleri Németország vereségei, a tömegek növekvő elégedetlensé­ge, a nép antifasiszta küzdelmének lendülete pánikot és fejetlenséget keltett az uralkodó osztályok sorai­ban súlyosbította a katonai-fasiszta diktatúra politikai válságát. Ilyen körülmények között látott hozzá a Kommunista Párt, hogy megvalósítsa azt a tervet, amelyet már 1943 nyarán a párt alapkáderei a börtönökben és a börtönökön kí­vül — élükön Gh. Gheorghiu-Dej elvtárssal — kidolgoztak a katonai­­fasiszta diktatúra megdöntésére, Ro­mánia kivonására a hitlerista hábo­rúból és a náci Németország elleni igazságos háború oldalára állítására. A fasiszta diktatúra megdöntésé­nek előkészítése terén döntő jelentő­ségű volt a párt vezetőségének meg­tisztítása az ellenséges elemektől. Stefan Foris, a burzsoázia és az im­perialisták ügynöke, aki a Központi Bizottság titkárságának élére került, segítőtársakként Remus Koflert, a sziguranca és egyes külföldi kém­szervezetek ügynökét és más gyáva, karrierhajhászó, opportunista ele­meket „válogatott ki“, maga mellé. Az áruló klikk bűnös tevékeny­séget fejtett ki, igyekezett szét­bomlasztani és vezetőiktől meg­fosztani a pártszervezeteket, megha­misította a párt forradalmi irányvo­nalát, zűrzavart keltett a kommu­nisták és más dolgozók soraiban, arra törekedett, hogy hamis dokumentu­mok segítségével megfélemlítse és kompromittálja az odaadóan küzdő harcosokat. Mindazokat, akik szem­behelyezkedtek megalkuvó irányza­tukkal és a szabotázs-akciók foko­zását, fegyveres alakulatok létesí­tését követelték, „kalandoroknak“ vagy „ frakciózóknak“ minősítették. Sok elvtárs elszorult szívvel látta. A ROMÁNIAI KOMMUNISTA PÁRT A FASISZTA DIKTATÚRA MEGDÖNTÉSÉÉRT VÍVOTT HARC ÉLÉN ELŐRE Próbál a vörösacéli munkásklub könnyűzenekara Korszerű termékek az igények színvonalán (Folytatás az 1. oldalról) Voltaképpen gyárnak nevezhető a régebbi vállalatokat kiegészítő szá­mos nagy termelő részleg is. Jellem­ző példa erre a fővárosi Dacia textil­gyár befejező részlege, ahol évente 30 millió négyzetméter pamutárú korszerű kikészítését végzik. Ugyan­ide sorolhatjuk a fővárosi Filatura Romineasca de Bumbac fésűsfonó­­dáját, akárcsak a Pitesti-i 11 Iunie textilgyár fonódáját vagy a talmácsi Firjil Rosu gyár részlegét és más gyárak újonnan felépült egységeit. A meglévő gyárak gépállománya nagy részének felújításával ugyan­csak nagyarányban növekedett a termelés műszaki színvonala. Egye­dül az 1960—63-as években a pa­­mutszövődék 3000 automata szövő­gépet helyeztek működésbe. A cipő­gyárakban 11 új technológiai vona­lat szereltünk fel. A konfekció- és kötöttárúipar már csaknem teljesen felújított gépi felszereléssel termel, az üveggyárakat is számos automa­ta géppel láttuk el. Nyilvánvaló, hogy a több és jobb minőségű árutermelés, a kedvezőbb termelékenység s önköltség alapja a korszerű, nagyteljesítményű gépi be­rendezés — de ugyanolyan döntő fontosságú a szakmai felkészültség. Éppen ezért a műszaki fejlesztéssel párhuzamosan halad a dolgozók szakképesítése. Röviden erről annyit, hogy a könnyűiparban dolgozó szakképzett munkások 18 százalékának volt már tavaly szakiskolai végzettsége és a vállalatok tanfolyamain csak az utóbbi két évben mintegy 20 000 munkás szerzett szakképesítést. Je­lenleg csaknem 3800 mérnök és közgazdász dolgozik a könnyűipar­ban. A korszerű gyárak és a szakmai hozzáértés két olyan tényező — a sok közül — amely alapvetően befo­lyásolta az iparág termelő tevékeny­ségét, lehetővé tette, hogy évről év­re mind jobban kielégítsük a dolgo­zók igényeit. — Mi a további tennivaló, ahhoz, hogy a könnyűipar a vásárlók igé­nyeit kielégítő, vonzó, elegáns, te­hát korszerű terméket állítson elő ? — Újabb termelő egységek létre­hozásával és a nyersanyagok maga­­sabbrendű hasznosításával tovább növeljük a termelést, javítjuk a ter­mék minőségét. Rövidesen működésbe lépnek újabb jelentékeny vállalatok, mint a fővárosi bútorszövet gyár, a Focsa­­ni-i konfekciógyár, a konstancai integrált gyapjúszövöde s még né­hány egység ; a következő évekre további fontos létesítmények üzem­be helyezését irányoztuk elő. A közvetlen, erre az évre kitűzött termelési feladatokat és ünnepi fel­ajánlásokat sikerrel váltják valóra a gyárak lendületesen versenyző munkaközösségei. A párt iránti sze­­retetüket, fejezik ki a dolgozók ér­tékes munkasikereikkel. A könnyű­ipar dolgozói tudják, hogy a vala­mennyi alkalmazotti kategória fize­tésének emelésére hozott párt- és kormányhatározat gyakorlatba ülte­­tése tovább növeli a vásárlóképes­séget, tehát mennyiségileg s minő­ségileg még nagyobbak lesznek a közfogyasztási cikkek iránt támasz­tott követelmények. Ez arra kötelez bennünket, hogy olyan közfogyasztási cikkeket gyárt­sunk, melyek kielégítik a vásárlók állandóan növekvő igényeit. Egyre több könnyűipari cikk felel meg ezeknek a követelményeknek. De azt szeretnénk, arra törekszünk, azért dolgozunk, hogy valamennyi megfeleljen. ROMÁN VIKTOR Öregembert még nem mintáztam eddig Kérdem magamtól: vajon mi­ért is az ifjúság az én témám ? Pedig mint mindenki, öregek közt cseperedtem fel, mesélő nagyapák, szapora szavú nénék, anekdotázó szomszédok között, nyáron a kapu előtt, télen a ke­mence körül, ahol régvolt esz­tendők történetét idézték ki tud­ja hányadszor. Ragasztottam is magamnak nem egyszer kender­bajszot, sosem csúfságból, hanem mert nagyon sze­rettem volna már én is érett ember lenni. S ahogy serdültem, rajzolgatni-fa­­ragni kezdtem, megfeledkeztem a régi, kacagtató játék-bajuszról. A körülöttem lévő öregek sűrű és deresedő bajuszát, arcukon a ráncok még sűrűbb rajzát, sze­mükben az ereszkedő ködöket sem úgy figyeltem, mint azelőtt, hanem valahogy mögéjük láttam, lehántottam róluk a kor kérgét s előtűnt az ifjú, erős és sudár törzs, a fiatalos erő, amellyel végigvitték az életüket. Egy éle­ten át dolgoztak, átvészeltek bajt, háborút, nyomort, ínséget, sze­rettek és utódokat nemzettek, hittek abban, hogy életüknek ér­telme van, nem öregedtek meg, én fiataloknak látom őket. Minden művész a maga mód­ján talál rá témájára. Elhiszik-e nekem, hogy amikor fiatalokat mintázok, arcot vagy testet, sze­relmeseket a tengerparton, vagy munkásokat az épületállvárnyo­­kon, akkor valójában az én haj­dani öregeimet is megszólaltatom szobraimban ? Valóban, én még sohasem mintáztam öregeket, mert úgy érzem, hogy szolgáin másolva a látszat játékát elsik­kasztanám énjük lényegét. Az igazság az, hogy én nem fiatalo­kat mintázok, hanem magát a fiatalságot, az erőt, a szerelmet, a munka, a szép­ség és az álom varázsát, ami em­beri kiváltság. Én úgy érzem, hogy ezt a megtapo­­satlan embersé­get a leghíveb­ben a tisztarajzú arcok és a ma­gasságok felé nyújtózkodó nyur­ga testek fejezik ki. Ezek a for­máim, de ez a mondanivalóm is. Barátok, kritikusok ezt mond­ták néha: a munkád az óegyip­tomi, ez meg azték szobrokat idéz. Lehet, nem tagadom. Phi­.. mitív művészet volt az ? Művé­­szettörténetileg helyes azt mon­dani, hogy az afrikai faszobrászat vagy az ősi gorji fafaragás — Bríncusi ihletése —, vagy a szé­kely primitív volt. Én inkább úgy mondanám: első lépések ezek, a művészet serdülőkora, ifjúsága. Ha primitíven is, az emberiség örök álmait fejezik ki. Fölidéz­vén őket, új, szocialista tartal­­makat sugározva általuk talán sikerül kifejeznem azt, hogy ná­lunk az ember meghódította jo­gát az elidegeníthetetlen ifjúság­hoz. KOKTÉL A KÍNAI NAGYKÖVETSÉGEN A Kínai Felszabadító Néphadse­reg megalakításának 37. évfordulója alkalmából Szia Fej ezredes, a Kí­nai NK bukaresti katonai attaséja péntek este koktélt adott a nagykö­vetség termeiben. Részt vettek: Eduard Mezincescu, külügyminisz­ter-helyettes, Vasile Ionel vezér­őrnagy, a Román NK Fegyveres Erői miniszterének helyettese, tá­bornokok és törzstisztek. Jelen voltak Bukarestben akkre­ditált diplomáciai képviseletek ve­zetői, katonai attasék és a diplomá­ciai testület más tagjai. ★ Ugyanebből az alkalomból a Ro­mán NK Fegyveres Erőinek Minisz­tériuma a Hadsereg Központi Há­zában összejövetelt rendezett, ame­lyen részt vettek tábornokok és tisz­tek a bukaresti helyőrségből, vala­mint a Kínai NK nagykövetségének képviselői. Beszédet mondott Octavian Or­bán altábornagy és Szia Fej ezredes, a Kínai NK bukaresti katonai atta­séja. (Agerpres) Viktória-városi utca 1964. augusztus 1., szombat

Next