Előre, 1964. szeptember (18. évfolyam, 5235-5260. szám)

1964-09-11 / 5244. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! A ROMÁN NÉP­KÖZ­TÁR­SAS­Á­G NÉPTAN­ÁCSAINAK LAPJA XVIII. évfolyam 5244 sz. I 6 oldal ára 30 bráni 1964 szept. 11., péntek Az ész -a mezőgazdaság „újesztendeje“ Sepsi rajon mezőgazdasági egysé­gei az állami és kollektív gazdasá­gok 204.500 hektár mezőgazdasági területet foglalnak el, amelyből 61.242 hektár szántóföld. A helyi adottságoknak megfelelően kedvező körülmények között termeszthetők nálunk a szalmás gabonafélék. Szán­tóterületünknek 25 százalékát búza, 18 százalékát burgonya és 8 száza­lékát cukorrépa foglalja el, mint legfőbb mezőgazdasági növény. Az elkövetkező hetekben sok olyan munka kerül sorra a mező­­gazdaságban, amely alapvetően be­­folyásolja a jövő esztendei termés sorsát. Az őszi időszakban dol­gozzák ki kollektív gazdaságaink jövő esztendei termelési, gazdálko­dási terveiket. A Mezőgazdasági Főtanács útmutatásainak megfele­lően az előző évektől eltérően — az új mezőgazdasági évre csak a bú­za és a cukorrépa termesztésére irányozzuk elő a tervszámokat. A többi növénynél ezt a feladatot a kollektív gazdaságok vezetőtanácsai­ra és szakembereire bízta, hogy azok a helyi adottságoknak legmegfele­lőbben állapítsák meg mit és mek­kora területen kívánnak termeszte­ni; természetesen olyan arányok­ban, amelyek biztosítják mind a sa­ját, mind a központosított alap szük­ségleteit. A terv helyi összeállítása hozzájárul a kollektív gazdaságok­ban a talaj jobb kihasználásához, a terméseredmények fokozásához, egyszóval: nagyobb jövedelem biz­tosításához. A rajoni mezőgazdasági tanács megvitatta a kollektív gazdaságok elnökeivel, a pártalapszervezetek titkáraival, az agrármérnökökkel és technikusokkal az 1965 évi állami tervjavaslatot. Jelen időszakban a gazdaságok vezető tanácsai tárgyal­ják az állami tervet, javaslatokat tesznek annak megvalósítására és túlszárnyalására. Az új mezőgazdasági év elsődleges munkálatai közé tartozik a külön­böző magnövények elhelyezése a vetésforgóban. Ezt az igen fontos kérdést a vezetőtanácsok és a szak­emberek döntik el, akik tökéletesen ismerik a helyi éghajlati és talajvi­szonyokat. Legelőször az őszi gabo­nafélék, valamint a cukorrépa és burgonya területét kell kijelölni, hogy ezeken a véglegesített terv alapján idejekorán el lehessen vé­gezni a trágyázást és a talajelőké­szítési munkálatokat. Ahhoz, hogy a tervben előirány­zott, több mint 15.000 hektár kalá­szos vetőmagja kellő időben és a legjobb körülmények között földbe kerüljön, szükséges az elővetemé­­nyek mennél gyorsabb betakarítása, s nyomban a talajmunkák elvégzése. Azokon a területeken, ahol az idén kalászosokat termesztettek és jövőre is azt irányoznak elő, 30—35 centi­méter mélységű mélyszántást kell végezni, s a talajba különböző meny­­nyiségű istállótrágyát, vagy műtrá­gyát keverni. Jól gazdálkodó kol­lektív gazdaságaink figyelembe ve­szik a termesztendő növények elő­­vetemény igényét, a talajtípusokat, a területek fekvését és azok gépe­­síthetőségének fokát. Az őszi gabo­nafélék vetésének időpontját a ter­mesztett fajták szerint szabjuk meg. Már most gondolni kell arra, hogy a szeptemberben vetendő fajták te­rületein a leghamarabb megtörtén­jék a betakarítás. A bő termés alapvető feltétele a jó vetőmag. Erre szakembereink idejében gondoltak. A legszebb par­cellákat jelölték ki vetőmagtermesz­tésre, ezek a tavasz és nyár folya­mán előírás szerinti ápolásban része­sültek, termésüket külön aratták, külön tisztítják, próbákat készíttet­nek a magvizsgáló laboratóriumok­kal, hogy a vetőmag fajták szerint, mennyiségileg és minőségileg egy­aránt biztosítva legyen.­­ Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a nagy termést adó búzafajták, a Bezosztaja és a Har­­rach igen jól beválnak rajonunkban is. A botfalusi kollektív gazdaság­ban, ahol csak ezt a két fajtát ter­mesztik, átlagban 2400 kiló termést értek el hektáronként. Földváron és Höltövényben ennél is magasabb, 2800 kiló volt az átlagtermés ezekből a fajtákból. Lehetne folytatni a fel­sorolást Krizbával, Kőröspatakkal, Tatranggal, Bodolával, Keresztvár­ral s még számos községgel, a rajon más-más tájáról. Eszerint az őszi búza vetésterületének 50 száza­lékát a Berosztaja és a Harrach fog­ja elfoglalni. Azok a kollektív gazda­ságok, amelyek nem tudtak a kö­vetelményeknek megfelelő, saját ter­mésű vetőmagot előállítani, csere útján szerezhetik be vetőmagszük­ségletüket, amit a rajoni mezőgazda­­sági tanács szervez meg a rajonon belül. A jövő évi bőséges termés meg­alapozása céljából elkészítettük az őszi trágyázás tervét: 1300 hektár vetésterület 31.000 tonna istállótrá­gyát kap, 8500 hektáron pedig 1500 tonna foszfortartalmú műtrágyát szórnak el és kevernek bele a vető­szántásba, vagy az őszi mélyszántás­ba. A rajoni mezőgazdasági tanács útmutatással látja el a gazdaságok vezető tanácsait és mérnökeit a kü­lönböző talajmunkák elvégzésére vonatkozólag, figyelembe véve a talajok minőségét, típusait, fekvését, nemkülönben a területről lekerült előveteményt. Külön-külön útmu­tatást adunk a vetőmag mennyisé­gének megállapítására, a vetés mód­jára és időpontjára fajták szerint. Kollektív gazdaságaink annál könnyebben oldják meg őszi fel­adataikat, mennél inkább kihasznál­ják a rendelkezésre álló gépi erőt Két gépállomásunkon 295 traktor áll készen az őszi kampányra, rendel­kezünk ezen kívül 2000 fogattal, 167 nagyteljesítő képességű vetőgép­pel és 300 állatvontatású vetőgéppel. A mezőgazdasági tanács nagy fi­gyelmet fordít arra, hogy a kollektív gazdaságok az új mezőgazdasági év­re olyan termelési terveket készítse­nek, amelyek biztosítják az állami terv feladatainak teljesítését, az ipar nyersanyaggal való ellátását, az élelmiszerellátást és a megnöve­kedett állatlétszámnak szükséges takarmányalapot. Igen fontos fel­adatunknak tekintjük az őszi mun­kák jó megszervezését és szakszerű irányítását. Rajonunk kollektív gazdaságaiból nem hiányoznak a jó szakemberek; mindenütt legalább egy, de sok helyt két mérnök is dol­gozik. Néhány héttel ezelőtt nagy­számú technikus foglalta el munka­helyét rajonunk kollektív gazdasá­gaiban. Rájuk támaszkodva és a pártszervezetek segítségével kollek­tív gazdaságaink az új mezőgazda­­sági évben előbbre jutnak a szerve­zeti-gazdasági megerősödés útján, ami együtt jár a tagság életszínvo­nalának további emelkedésével. NÉMETH LÁSZLÓ mérnök, a Sepsi rajoni mezőgazdasági tanács elnöke Vetik az őszi árpát és rozsot (Munkatársunktól) A Csik rajoni kollektív gazdaságok után a hét elején a Ludas rajoni szocialista egységekben is megkezdődött az őszi vetés. Elsőnek a radnóti állami gazdaságban indultak meg a vető­gépek, s négy nap alatt 250 hektá­ron került földbe az őszi árpa. Ugyancsak a hét elején kezdtek hozzá az őszi vetéshez a rücsiek és a mezőzáhiak is. Az alcsiki kollektív gazdaságokban pedig 200 hektárnyi területen vetettek rozsot. FÖLDBEN A JÖVŐ TAVASZI ZÖLDTAKARMÁNY (Munkatársunktól). — A száraz nyár után, esősnek ígérkezik az ősz Máramarosban. Ez arra figyelmez­tet, hogy a szokottnál gyorsabb ütemben kell végezni a mezőgazda­­sági teendőket. Annak idején beszámoltunk róla, hogy Máramarosban minden vára­kozást­­ felülmúlt az őszi vetésű takarmányrozs termése. Némely gazdaságban olyan nagymennyisé­gű zöldtakarmányt kaszáltak le, hogy tavasszal nem győzték fel­etetni az állatokkal, s a felesleget pillangósokkal besilózták. Nos, e jó termés példáján „kapós“ lett az őszi takarmányrozs az egész tartományban. Jóformán nincs olyan gazdaság a vidéken, ahol ne vet­nének belőle egy-két táblát. Eddig mintegy 3000 hektáron került föld­be a takarmányrozs­mag. Tasnád­­szántón, Szaniszlón és még jóné­­hány községben már mostanáig több mint 100—100 hektáron bizto­sították a jövő év tavaszának zöld­takarmányát. Párhuzamosan a rozs vetésével javában folynak a ke­nyérgabona elvetésének előkészü­letei. Az agronómusok, brigádosok­ kijelölték a búzaföldeket, s ahol pillangósok az elővetemények, ott úgy szervezték meg a munkát, hogy a takarmány összegyűjtése után azonnal kivonulnak a traktorok. Szilágycseh, Avas, Nagysomkút ra­­jonokban több ezer tonna mészkő­port szórnak szét ezen az őszön is a savanyú vegyhatású podzolos tala­jokon, hogy jövőre az ideinél is gazdagabb búzatermést érjenek el. Talán a vetőmag előkészítésének üteme nem a legkielégítőbb. Különö­sen vonatkozik ez a nagy gabonater­mesztő rajonokra. Szatmár rajonban például az előirányzott 5700 tonna vetőmagnak alig a felét szelekto­­rozták és tisztították ki. Míg Csen­­gerbagoson, Batizon, Pálfalván és több más községben befejezték ezt a fontos tennivalót, addig Kakszent­­mártonban, Gyéresen alig láttak hozzá. A tartományban általában ked­vező képet mutat a silózás. A ter­vezett 445 000 tonna silóból ezideig több mint 50 000 tonnát elvermeltek. Nagykároly környékén már nincs olyan gazdaság, mely ne töltött volna meg silóval egy-két gödröt. Ám nem mondhatjuk el ezt Avas, Szilágycseh és Nagysomkút rajo­­nokról. Munkára kész vetűgépek a craiovai 7 Noiembrie vállalat udvarán FILMBEMUTATÓ A fővárosi Republica moziban csütörtök este bemutatták a „D­ra­gos­te la zero grade“ című új román filmet. A zenés vígjátékot a Bucu­­resti filmstúdió készítette. A H. Nicolaide és Cézár Grigoriu forgatókönyve alapján készült fil­met Geo Saizescu és Cézár Grigoriu rendezte, George Cornea fényké­pezte, a zenét George Grigoriu sze­rezte. Úgyszintén bemutatták az Anima­­filmstúdió „Cotidiene“ című rövid­filmjét. Korszerűsítették a brassó­­marosvásárhelyi országutat Nemrégiben befejeződött a 172 kilométer hosszúságú brassó-seges­­vár-marosvásárhelyi országút kor­szerűsítése . E fontos útvonal korszerűsítésével kiváló körülmények között bonyo­lódik le a forgalom az országnak ezen a részén levő gazdasági és kul­turális központok között. KÖNYVTÁROSOK TANÁCSKOZÁSA (Munkatársunktól).­­ Csütörtökön, a temesvári iskolák könyvtárosai és tanerői, valamint a különböző mű­velődési szervek képviselői, nagy­szabású tanácskozást tartottak a Bánát tartományi könyvtár módszer­tani osztályán, melyen az ifjúsági könyvek terjesztésének és népszerű­sítésének kérdését vitatták meg. Őszi idill — így csináld, — magyarázza Damaschin loan, a marosvásárhelyi Metalotehnica ma­rósa Dumitru Teodorunak. A részleg fiataljai gyakran kikérik a tapasztalt marós vé­leményét a megmunkált darabokkal kapcsolatban. És soha sem távoznak üres kézzel. Damaschin loan útbaigazításával könnyebben, jobban megy a munka Visszaérkezett Szófiából a Román N­ párt- és állami küldöttsége Csütörtök este Szófiából visszaér­kezett a fővárosba a Román NK párt- és állami küldöttsége, amely Chivu Stoica elvtárs, az RMP KB Politbürójának tagja, a KB titkára vezetésével , a Bolgár Kommunista Párt­ KB, a Bolgár NK Népi Gyűlé­se Elnökségének és Minisztertaná­csának a meghívására részt vett a Bulgária fasiszta iga alóli felszaba­dulásának 20. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségeken. A küldöttség tagjai a következő elvtársak voltak : Constantin Tuzu, a Minisztertanács alelnöke, Mihai Burca altábornagy, az RMP KB tag­ja, a fegyveres erők miniszterének helyettese és Ioan Beldean, a Román NK szófiai nagykövete. A Baneasa repülőtéren a küldött­ség tagjait a következő elvtársak fo­­gadták: Emil Bodnaras, Nicolae Ceausescu, Dumitru Coliu, Stefan Voitec, az­ RMP KB, a­ Román NK Államtanácsának és kormányának több tagja. Jelen volt Georgi Bogdanov, a Bolgár NK bukaresti nagykövete és a nagykövetség több tagja. (Agerpres) RÖVIDESEN Megnyílnak a népi és munkásegyetemek Kultúraterjesztő Tartományi Bizott­ság­ és a Kisipari Termelőszövetkeze­tek Tartományi Szövetsége rendezé­sében tanácskozás zajlott le a mun­kás és népi egyetemek megnyitásá­val kapcsolatos kérdésekről. A ren­dezvényen részt vettek a munkás­egyetemek igazgatói, a tanulmányi felelősök, kultúr- és szakszervezeti aktivisták és mások. Ezen a tanács­kozáson meghatározták a nyolc mun­kásegyetem és Nagyváradon működő népi egyetem 1964—65-ös program­ját. A nagyváradi népi egyetem pél­dául 5 fakultással kezdi meg rövide­sen tevékenységét. (Munkatársunktól). — Nagyvára­don, tegnap, csütörtökön délmnÉh­ti Szakszervezetek Krisána Tartományi Szövetsége valamint a Tudomány és SZAKISMERETBŐL JELES (Munkatársunktól). — Igazi szép teljesítménnyel büszkélkedhetnek a marosvásárhelyi Építészeti Iskolaköz­pont tanulói. Az új tanévet abban az épületben kezdhetik el, amelyet saját maguk építettek. A 16 tantermes iskola terveit az építészeti technikum növen­dékei készítették, a kivitelezést pedig a szakiskola tanulóival közösen részben termelési gyakorlatként, részben tár­sadalmi hozzájárulásként valósították meg. Az önkéntes munka méreteire j­ellemző, hogy az 1 millió lej állami beruházást további 1 millió lejjel tol­dották meg. Ugyancsak a tanulók ter­vezték és valósították meg a főbejá­rat mozaik díszítését is. A nagysza­bású létesítmény elkészítésénél a jö­vendőbeli építészek jelesre vizsgáz­tak. ASZÓDY JÁNOS­­ mi huszadik Először a traktorokat látogat­tam meg. Ott sorakoznak nagy büszkén a vetőgépek, különböző szivattyúk, szelektorok társasá­gában a Nagy Kiállítás főépüle­tétől jobbra, az ezüstszínű emelő daru hosszú karja alatt. Azután felkapaszkodtam a nagy fúróto­ronyra, alaposan megnéztem a kőolajipari szektort meg a kő­­olajvegyészetet, és felkutattam a játékkiállítást is. Az összefüggés nem túlságosan logikus, de ezek­re a helyekre emlékeim vezettek el, azt súgták a fülembe: gyere csak, nézz, és emlékezz. A traktorokhoz azért mentem, mert eszembe jutott, mit is mon­dott, ha jól emlékszem még 1946-ban, az a bizonyos burzsoá politikus. Ez az úr igen magabiz­tosan kijelentette, a román ipar képtelen traktort gyártani, és ő bizony odaveti magát az üzem kapuján kigördülő első traktor elé. Az egyik, külföldi petróleum társaság „garancia levelére“ em­­lékeztem, amikor megtekintet­tem modern kőolajfinomítóink termékeit és a petrokémiai ki­állítást. Ez a „garancia“, amelyet a harmincas években szövegez­­tek meg, körülbelül így hang­zott : „Minden rosszakaratú hí­resztelés ellenére kijelentjük, hogy vállalatunk kenőolaja ro­mán nyersolajból készül ugyan, de nem Romániában, hanem cé­günk külföldi üzemeiben...“ Ami pedig a játékokat illeti, eszembe jutott, hogy a fiamnak akkoriban, másfél, kétéves korá­ban, a negyvenes évek végén, meg kellett elégednie kóccal ki­tömött , nyúllal, fából készült já­tékautóval, rossz, regenerált gu­miból előállított, gyorsan kilyu­kadó labdával. És most, elnézem a hazai gyártmányú gépjátéko­kat, és emlékezem. Gyász volt, és ijesztő romok, amikor a szabadság napja fel­virradt. A romokat el kellett ta­karítani, óriási méretű történel­mi lemaradást kellett behozni, és egyben nagyot lépni a jövőbe. A párt mutatta az utat, a párt vezetett, ezért sikerült. A tech­nika mérföldes csizmákban járó fejlődésének, a nagy ütemben növekvő igényeknek és az ezek­nek megfelelő bőségnek hű tükre ez a kiállítás. És még va­lamit mutat: fejlődésünk hatal­mas tempóját. Felnézek a Nagy Kiállítás jel­képéül szolgáló 20-as számra és ez jut eszembe: huszadik szá­zad ... Igen, most már elmond­hatjuk, hogy a modern idők, a huszadik század országa va­gyunk. De vajon elmondhatta-e ugyanezt magáról a világszínvo­naltól elmaradt régi Románia ? A naptárak akkor is a huszadik századot mutatták, de a techni­kai színvonal, a kultúra, az ál­talános fejlődés jelzőszámai sok évtizedes elmaradottságról be­széltek. De térjünk vissza a traktorok­hoz. Az erőgépek tömeggyártá­sához alig tizennégy évvel ez­előtt kezdtünk hozzá, napjaink­ban közel hetvenezer traktor és a legkorszerűbb mezőgazdasági gépek, tízezrei nyüzsögnek a föl­deken, és most már arról van szó, hogy rövid idő alatt meg­valósítsuk a legfőbb mezőgazda­­sági munkák teljes gépesítését. Mit akarok ezzel mondani ? Azt, hogy a Nagy Kiállítás, amely népgazdaságunk húsz éves fejlő­dését mutatja be, egyes ágakban tulajdonképpen nem két, hanem másfél vagy csupán egy évtized alatt elért eredményeinket tük­rözi. Traktorokkal találkoztam a Nagy Kiállítás főcsarnokában is ... Igen, a játékstandon a gép­játékok között. Óriási szélmalom, Diesel vontatású vonatok, elegáns gépkocsik, apró varrógépek tár­saságában. A műanyagok pavi­lonjának kis medencéjében pe­dig műanyagból készült hattyúk­kal, nagy labdákkal játszottak a gyermekek... Szemügyre veszem a körülöt­tem hömpölygő embertömeget. Divatos, friss színeivel, elegáns megjelenésével ízes kostolót ad a szemnek a mi huszadik száza­dunk emberének jó ízléséről. Ez, a könnyűipari szektorban új szí­nek, modern lakásba való beren­dezési tárgyak, porcelánok után kutató emberáradat, valóban ez a második „kiállítás“. Amikor kifejtem gondolatomat öreg ba­rátomnak, aki velem együtt rója a kiállítás útjait, a volt pitesti-i bíró arról a harmadik „kiállítás­ról“ beszél, amely nem fér be a nagy csarnok kupolája alá : ma­gáról a való életről, Berboieniről és Ioneștiről mesél nekem, poros, elhagyatott, vak olténiai falvakról, amelyeken végigpusztítottak az 1907-es pa­rasztlázadást követő idők rémsé­gei, és amelyek Rebreanu híres könyvében is felbukkannak. Ba­rátom ezen a környéken ünne­pelte felszabadulásunk huszadik születésnapját, és a Teleorman folyó két évtizeddel ezelőtt még kopár, kietlen partján elterülő hatalmas szőlőültetvényekről be­szél, amelyek, mint élő virágfű­­zér díszítik Pitesti városának homlokát. Mesél Costetti modern pincéiről, a híres borokról, Jib­­lea ősrégi szőlőiről, amelyek a burzsoázia idején elseny védték, eltűntek és most újra régi szí­neikben pompáznak. A dombo­kon kőolajszondák vegyülnek az újjászületett szőlők zöldjébe, és ezekről a dombokról gyárak, mo­dern lakónegyedek festői pano­rámája zárul a szemlélő elé. Két évtizeddel ezelőtt errefelé csak viskók rogyadoztak a poros utak mentén, nem volt egyéb, mint a kavicsos, terméketlen , semmi. A huszadik századból örököltük ezt is, és a mi huszadik száza­dunkban leheltünk lelket az el­felejtett városokba és falvakba, az élettelen földekbe, így nőnek és terjednek az or­szág területén a fejlődő élet vi­rágzó nyomai. Büszke érzéssel nézi ezt a seregszemlét a párt vezette győztes, sereg — a dol­gozó nép — amely megteremtette a mi huszadik századunkat. A JÖVŐ ÉVI TERVSZÁMOK MEGVITATÁSA IPARÁGI SZINTEN Kőolajkitermelők tapasztalatcseréje Az 1965. évi tervszámok megvitatá­sakor a Ploiesti tartományi fúró- és szondatelepek dolgozói mélyrehatóan elemezték az esztendő eddig eltelt időszakában elért eredményeket, va­lamint az 1965 év folyamán rájuk há­ruló újabb feladatokat. A vita során széleskörű tapasztalatcsere bontako­zott ki. A szocialista versenyben élen­járó szakmunkások, mérnökök, kuta­tók ismertették az évek során gyűj­tött tapasztalataikat, új műszaki-szer­vezési intézkedéseket javasoltak és dolgoztak ki az idei terv minden mu­tatószámának maradéktalan és határ­időre szóló teljesítésére, valamint a­­zoknak a feltételeknek megteremtésé­re, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 1965. évi tervet az új esztendő első napjától kezdve ütemesen valóra vált­hassák. A Munkaközösségünk — mondotta — Aurel Moisescu mérnök, a ropreni fú­rórészleg vezetője­­ az idén a terv­előírásokhoz viszonyítva 17-20 száza­lékkal növelte a fúrás sebességét Számos szondát a határidő előtt 5-10 nappal fúrtunk le és adtunk át a ter­melésnek. A szorgalmas szondamun­kások, brigádvezetők és mérnökök mind szélesebb körben tanulmányoz­ták és alkalmazták a turbinafúrás módszereit, s szem előtt tartva az egymáson fekvő rétegek geológiai tulajdonságait, kifogástalan karban tartották a korszerű berendezéseket. A fúrások több mint 70 százalékát turbinás módszerrel végeztük. Az eredmény ? A szondákat hamarabb átadhattuk s alacsonyabb önköltség­gel dolgoztunk. A kitermelésben dolgozók közül többen felvetették hogyan lehetne felszínre hozni, újraértékesíteni a még mélyben maradt nyersolajkészle­teket. Nicolae Furtune mérnök, a Bák­os-i szondatelep igazgatója el­mondotta, hogy ebben a munkában nagy tapasztalatra tettek szert, kor­szerű új technológiai eljárásokat al­kalmaztak. A másodlagos kitermelési módszerekkel (víz és gáz bepréselé­­sével a rétegbe, tágítóanyagok al­­kalmazásával, stb.) alacsony önköltség­­i áron jelentős mennyiségű nyersolaj fat sikerült kitermelniük. A módszerek kiterjesztésére megvan minden lehe­tőség. A szondatelep vezetősége — pártszervek irányításával és a szak­­szervezet támogatásával — még szá­mos szondát készített elő ezeknek a módszereknek az alkalmazására, a­­melyek kiválóan alkalmasak arra, hogy az eddig rendszerint veszendői­be ment nyersolajmennyiséget is ki le­­hessen termelni. ( Valamennyi kitermelő telepen fon­­tos feladat a szondák két intervenciói közötti működési idejének meghos­­­szabbítása. Ez elsősorban az interven­­ciós brigádok munkájának megjavítá­sát igényli. A tervszámok megvitatá­­sában résztvevők kidomborították az elért megvalósításokat, ismertették tapasztalataikat és elmondották, hogy, következetességgel, a szaktudás állati a­dó elmélyítésével sikerült leküzdeni nem egy hibát. Kinyilvánították szilárd elhatározásukat, hogy újabb tartalé­kok feltárásával, a munkatermelé­­kenység emelésével növelik az olajk termelést, ésszerűen használják ki a berendezéseket és a felszerelést szüntelenül csökkentik az egy, mólés fúrásra és az egy tonna nyersolajra eső önköltséget. A Minisztertanács Hollandia követét Ion Gheorghe Maurer, a Minisz­tertanács elnöke csütörtökön proto­kolláris bemutatkozó kihallgatáson elnöke fogadta fogadta Joost Bernard van Rij­­­sewijket, Hollandia követét. Az utolsó simítások és kész egy újabb iskola a fővárosi Drumul Tabe­­ret negyed tanulói részére

Next