Előre, 1966. december (20. évfolyam, 5934-5960. szám)

1966-12-01 / 5934. szám

4 JEGYZET mesebeli kincsesbarlang avagy giccs a javából! Ki ne ismerné Ali baba és a 40 rabló történetét és ki ne álmodozott volna a csodálatos kincsesbarlangról, amelyben garmadában álltak az arany, ezüst holmik, a villogó drágakövek ? De kinek adatott meg, hogy a valóságban találkozzon a mesék világával? Akármilyen hihetetlenül hangzik én felfedeztem, ha nem is Ali baba, de a kolozsvári Vitadulci kincsesbarlangját. Mit sem sejtve mentem el Kolozsvár legmodernebb, legszebb mozijába a Republicába. A tágas előcsarnokban ide-oda ödöngtem, míg egyszercsak váratlanul a jobboldali benyíló előtt megtorpantam és a szó szoros értelmében a földbe — azaz a cementbe — gyökerezett a lábam ! Élő és megfogható valóságban, kápráztató kivilágításban ott csillogott-villogott előttem Ali baba mesebeli kincsesbarlangja. Arany és vörös, zöld és lila és ki tudná felsorolni hány ravasz árnyalatból komponált szín-orkán, színorgia kiabált felém a barlang mélyéből. Hány tíz, hány száz ív színes sztaniol kellett ahhoz, hogy tálat, vázát, kosarat, girlandot, felfelé és lefelé hajló ívet bevonjanak vele ! Az íveken — mintha ennyi dísz nem volna elég — sok — túl sok is — apró papírvirágok, rajzok és feliratok, szinte azt mondhatnám felhívások csábították — vagy inkább riasztották ?! — a közönséget. De a legszebb, legimpozánsabb felírás, amely arasznyi lángoló vörös sztaniol betűivel betetőzte az egészet a kincsesbarlang fölött virított, emigyen: Stimulens a publikumnak ! Támolyogva, a fénytől, ragyogástól káprázó szemmel úgy éreztem valami „stimulensre" tényleg szükségem van és kértem egy csokoládét, amelyet a barlang tündére valódi , se sok hamis csillogás közt jóleső — kedves mosollyal adott át. Utána megittam két pohár vizet. (Meg kell jegyeznem, hogy a kiszolgálás kifogástalan, a vizet épp oly szívélyességgel szolgálták fel, mint a megvásárolt édességet, ami elég ritka jelenség a mozibüfékben!...) Mikor a barlangból kimenekülve még egyszer hátra néztem Hófehérke szomorú tekintetével találkozott szemem. A hét törpe mindegyike csokoládét nyújtott felé, alul, felül, hátul, oldalt, bíborló, aranyló, sztaniol háttér villogott. S mintha Hófehérke így könyörgött volna kétségbeesetten : Ments ki a sztaniol rengetegből és mentsd meg a nézőközönséget e modern mozi előcsarnokába sehogyan sem illő, gicscses csodabarlangtól! Hát én megpróbálom! Mivel a 40 rablót segítségül hívni már nem stílszerű, a Vitadulci vezetőségét kérem fel: töltsön tíz percet a mesebeli barlangban s aztán írja meg szakszerű véleményét a giccsről ! Baktai Etelka A Nagyszentmiklós rajoni (Bánát tartomány) kórház mellett működő gyermekpoliklinikát bővítik, január elsejétől 20 ággyal nő befogadóképessége (Deák Ferenc felvétele) Mi történik a javaslatával képviselő elvtárs? (Folytatás az 1. oldalról) tül a helyiipari egységek irányítására használt eddigi módszereit, mert a tartományi néptanács, helyiipari ügyosztályával ellentétes intézkedéseket foganatosít. Olykor ! Ez évben a bosszantó párhuzamosság, az egymást keresztező utasítások megszűntek. Bizonyság, hogy a javaslattal egyetértettek. S akkor ? Pekin ban a nyolcadik ülésszakon azzal állt elő: az ifjúság nevelését, a kiskorúak bűnözésének megelőzését a néptanácsi képviselők is előmozdíthatnák. Képviselő szakcsoport létrehozását indítványozta ... Neki is igazat adhattak, mert a jogügyi-nevelési állandóbizottság keretében meg is alakult a szakcsoport. S a példákat tovább lehetne sorolni, de ezzel még nem lennénk okosabbak. Érthetetlen ! Ezt is többször lehetne elismételni... Hogyne! Egyetértenek a javaslattal, s azt sem mondják: helyes, köszönjük. S mégsem hisszük, hogy a képviselők szavának, javaslatának lebecsülésével állunk szemben. Akkor nem intézkednének, egyes javaslatok nem képeznék a határozati javaslat pontjait... Hibás gyakorlat begyepesedése, az ülésszakok nem elég körültekintő megszervezése és levezetése! Ez az oka mindennek. Ha a képviselők ugyanis írásban terjesztik elő javaslataikat, akár a végrehajtó bizottsághoz, akár valamelyik ügyosztályhoz fordulnak, minden esetben írásbeli választ kapnak rá. És időben ! Az ülésszakon előterjesztett indítványra meg hiába várnak. Nem szokás ... Pedig kezdeményezések kallódnak így el, képviselők válnak bátortalanabbakká, csorbul ki szavuk, tekintélyük éle. Hogyne, ha pusztába kiáltott szónak tűnik amit átgondoltan megfogalmaznak. Pedig milyen egyszerűen meg lehetne oldani. A soron következő ülésszakon a végrehajtó bizottság rendszeresen tájékoztatja a képviselők testületét az előző összejövetelükön hozott határozatok teljesítéséről. Hogyan és mit oldottak meg eddig. Ezután sor kerülhetne arra is, ki és mit javasolt az előző ülésszakon, kivel és milyen mértékben ért egyet a végrehajtó bizottság, mit és hogyan tud elintézni a képviselők kezdeményezéséből, melyik elképzelés alaptalan, perspektíva nélküli és így tovább. Ily módon minden egyes javaslat sorsát ismernék a képviselők, pontosan tudnák, mennyire taksálták szavukat, mennyiben járultak hozzá a közügyintézés harmonikusabbá tételéhez. Hisz valamennyi képviselő tevékenységének ez a legfőbb rendeltetése. A választók bizalma is erre kötelezi őket. De hiába jó az, ha hibás a b, nem lesz belőle jó abc ...Ab korrigálása érdekében persze a Kolozsvár városi néptanácsi képviselők is többet tehetnének. Az igazság az, hogy egyikük sem szorgalmazta eléggé a pontos válaszadást , javaslataik vélemé Terület- és városrendezés, műépítészet a mai követelmények tükrében (Folytatás az 1. oldalról) jelentősek a román kultúra és civilizáció fejlődésében. (A jelenlegi területrendezési gyakorlat önkényesen csak a helységek hálózatát részletezi, anélkül, hogy a másik két hálózat különböző vetületeit is elmélyítené.) A kérdés ilyenszerű felfogása konkrét területrendezési gyakorlatunkban a román műépítészetet mint az érvényesítés — az ország szocialista építéspolitikájának megfelelő érvényesítés — műépítészetét fogná fel (melynek értelmében az összes tartományok gyors ütemű iparosítását egybehangolná a helységek fejlesztésével és a kulturális, művészeti kincsek megóvásával) és felszínre hozná kontinuitásunkat mind időben (Hunyad tartományban például Sarmisegetuza maradványait összekötve az acél várával, Hunyad új építkezéseivel) mind pedig térben a sokrétűség összes lépcsőfokain (terület, város, negyed, lakó vagy dolgozó) és az építészetet illető sokrétű társadalmi igények vonalán. — Ha jól értettük, ön ellenezte, hogy a Zsilvölgyét és a Hunyad-Déva komplexumot „Város-rendszer“ - ként jellemezzék ? — ENACHE CONSTANTIN műépítész: Igen. Mivel sem sajátos városiasodási körülményeinket, sem az úgynevezett város-rendszerek által átfogott területeket és a lakosság számát véve alapul nem helyénvaló a kérdés ilyenszerű elméleti és gyakorlati tárgyalása. A Zsilvölgye 30 km. hosszúságban terül el, lakosainak száma jelenleg 130 000, az 1970. év perspektívái körülbelül 180 000-et sugallnak. Véleményem szerint tehát a Zsilvölgyét egyetlen városnak kell tekintenünk (s ilyen megoldásokat kell alkalmaznunk), melyben a jelenlegi városok Petrozsény, Lupény, Vulkán, Urikány, szervesen összeillő negyedeket képeznek majd. Hasonlóképpen a Hunyad kiegészítéséhez szükséges lakóterület és városi jelentőségű szociális-kulturális létesítmények felépítése után az új lakónegyedek — a kombinát és más vállalatok fejlesztése folytán — az alig 16 km-re fekvő Déva kerületei lehetnének, így Hunyad- Déva fokozatosan egy várossá alakulna, melyben a „Hunyadi-negyed“ főként az ipar, míg a „Dévai negyed“ (optimális egészségi, természeti, községgazdálkodási körülmények között) főként a lakáshálózat fejlődését biztosítaná. Egy távlati fejlesztési terv értelmében e város kerületeit alkothatnák Piski és Kalán is. AZ ÉPÍTÉSZET, A GAZDASÁGI, társadalmi FEJLŐDÉS KIFEJEZŐJE Eme összevonások következtében Hunyad tartomány két szóbanforgó városa olyan méreteket ölthetne, melyek lehetővé tennék a társadalmi, műszaki és községgazdálkodási felszerelésekre szánt alapok hatékonyabb felhasználását és így civilizáltabb, kulturáltabb életkörülményeket teremtenének a lakosság számára. Azok között a szakemberek között volt, akik fenntartás nélkül támogatták a Hunyad- Déva összevonását célzó elgondolást. Mivel indokolja álláspontját ? — HAVAS ANDRÁS műépítész: Nem csak támogatom, de a körülményeket, a fejlődési folyamatot véve alapul úgy vélem, ez elkerülhetetlen. Vajdahunyad fejlődését kétségtelenül a kombinát fejlődési üteme szabja meg. Márpedig az ötéves terv jelentős összegeket irányoz elő az iparosítás bővítésére. Ez bizonyos szociális-kulturális — elsősorban lakásépítkezésekre szánt — befektetéseket von maga után. De a kombinát fejlődése fokozza a levegő szennytartalmát, ami káros a lakosság egészségére nézve. Véleményem szerint a lakóházak már most is igen közel vannak az ipari zónához. Magától értetődik tehát, hogy a városfejlesztés további irányának megszabásánál még nagyobb körültekintéssel kell eljárni s az új negyedeket a kombináttól legalább 8—10 kilométeres távolságban kell felépíteni. (Új ipari létesítmények esetében, példa erre Marosvásárhely, Craiova stb., azokat a várostól jóval távolabb helyezik el). Innen már nem nehéz eljutni Déva és Hunyad összevonásának gondolatái, hiszen a két város mindössze 16 km-re fekszik egymástól. Gyakorlatilag úgy látnám megoldhatónak, hogy Déva lakóövezete Vajdahunyad irányában, míg Vajdahunyad ipari övezete Déva irányában fejlődjék. A probléma komoly meggondolást igényel, de eldöntése mind a lakosság, mind a lakásépítkezésekre szánt befektetési tervek megvalósítása szempontjából sürgető. Félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy mindez nem zárja ki a mai Hunyad városképének, a megfelelő életkörülmények kialakításához szükséges lakótömbök, szociáliskulturális létesítmények felépítését. Jelenlegi tapasztalatokra alapozva, a két város összevonásával kapcsolatban kétségtelen felmerül a munkahely és a lakás közötti közlekedés kérdése. Véleményem szerint az elkövetkező években ez nem okozhat fennakadást, már csak azért sem, mert a közszállítás előreláthatólag tovább javul. — Az ipari központok levegője mindig terhesebb mint egyebütt. A városok „elköltöztetése" lenne az egyetlen megoldás a megfelelő légkör biztosítására ? — IAREMSCHI CONSTANTIN műépítész, az építészek a városrendezési tervek elkészítése alkalmával minden esetben figyelembe vették a levegő szennyeződési fokát és ennek megfelelően igyekeztek megállapítani a különböző övezeteket. De, amint a Hunyadon kialakult helyzet is igazolja, főként a kohászati üzemek környékén, ez nem mindig sikerült. A fejlődés üteme olykor meghaladta az eredeti elképzeléseket, így hát akár egyetértünk az elhangzott véleményekkel, akár nem, a jelenlegi helyzet és a fejlődés további perspektívái kötelezővé teszik, hogy kiutat keressünk. Olyan felszerelések alkalmazásával — a mai technika számos hasonló felszerelést alkotott —, melyek megelőzik, lecsökkentik a kohóipar káros hatását. Esetenként az is elég lenne, ha az eredeti technológiai előírásokat tiszteletben tartanák, így például ha a teleki feldolgozó üzemből a vasércet nem gépkocsikkal, hanem az eredetileg elképzelt és megtervezett siklón szállítanák, a város levegője mentesülne a sok kellemetlenséget okozó vasportól. Ez jóval több figyelmet érdemel, mint amennyit az illetékes minisztérium pillanatnyilag rászán. Hasonló okokból kell siettetni a Zsilvölgyében a termofikálás bevezetését. Szerintem a távlatokban gondolkodás hevében nem szabad megfeledkezni a jelenről sem, arról, hogy megfelelő életkörülményeket teremtsünk a dolgozóknak. — Megemlítette, hogy a már kialakult helyzeten községgazdálkodási intézkedésekkel is lehetne változtatni. Tételesen mire utal ? — HAVAS ANDRÁS műépítész: Elsősorban szeretném leszögezni, hogy a távlatokban gondolkodás közepette valóban nem szabad megfeledkezni a jelenről. Hunyad esetében — és ez más hasonló helyzeteknél is érvényes — nagyon komolyan kell venni például a megfelelő mikroklíma megteremtését (különben az építészetben ez nem elhanyagolandó terület), ami a sűrű növényzet meghonosításával érhető el. Ez egyrészt nagy mennyiségű tiszta levegőt, másrészt pedig vonzó, pihentető külsőt biztosít a városnak. A kérdést azonban jelentőségének megfelelő szinten kell kezelni. A sűrű fa, bokor és egyéb növényzet meghonosítását olyan szakemberekre kell bízni, akik ki tudják választani a város viszonyainak, talajának, klímájának és a körülményeknek legjobban megfelelő növényeket. Úgy vélem, ezt nem volna érdektelen megtanácskozni például a kolozsvári Botanikus kert szakembereivel és más hozzáértőkkel. Addig is, a városgazdálkodásért felelős szervek figyelme nagyobb mértékben ki kell terjedjen a zöldövezetekre és más pihenőhelyek, lehetőségek megszervezésére ami az ipari központokban általában, de Hunyad esetében különösképpen szükséges. — A plenárison felvetődött az ipari központokat övező — és sok dolgozónak otthont nyújtó — községek rendezésének feladata. Hogyan vélekedik erről a kérdésről ? — ADRIAN GHEORGHIU műépítész: A gondolat nem újkeletű és mint tudjuk, állami szinten is történtek intézkedések a községek rendezése érdekében. A nagy ipari központok övezetébe eső községekben viszont a rendezés nemcsak, hogy sürgős, de az elvek, megoldások különös gondot igényelnek. Természetesen azokra a helységekre gondolok, amelyek 6—10 kilométerre vannak a várostól és így idő és közlekedés szempontjából nem esnek túl az „ingajáratok“ megengedhető határain. Hunyad esetében már 1954-ben gondoltunk erre, amikor elkészítve a város környékét felölelő mikroregionális rendezési tervet, számításaink szerint — a kombinát fejlődési perspektíváit véve alapul — Hunyad lakosságát 60 000 emberre becsültük. Mivel a város továbbfejlesztése problematikusnak tűnt, úgy képzeltük, hogy Nandru, Zla?td és más környező községek amolyan elővárosokká fejlődhetnek. Ez, szerintem, a családtagok munkalehetősége szempontjából is előnyös. Különben az új Cinci? félig-meddig máris, de a jövőben kétségtelenül ezt a szerepet tölti be. LEHETŐSÉGEINK, KÖRÜLMÉNYEINK ELMÉLETI MEGALAPOZÁSA FELÉ — A vita folyamán több ízben említett városszociológiára vonatkozó megjegyzései azt a látszatot keltették, hogy a műépítészetben nemcsak a gyakorlati, hanem egyes, a szakmai elméletben érvényesülést kereső elvek, irányzatok is tisztázásra szorulnak. — ENACHE CONSTANTIN műépítész: A városszociológia nem újkeletű elmélet, nálunk viszont most kezd meghonosodni. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a hazai építészeti elmélet nagy jelentőségű saját hozzájárulással gazdagíthatná mind a filozófiát, mind az építészetet, szükségesnek tartanám megalapozni és kiszélesíteni a beépített és a természetes keret és terület (kezdve a lakásberendezéstől a nemzeti területig) filozófiáját, (szociológia-pszichológia, esztétika stb). Vagyis megalapozni az építészet filozófiáját, így az építészet, mint a civilizáció és kulturáltság kifejező aktusa foglalná el az őt megillető helyet, a kultúra filozófiájában. Az építészet filozófiája értékes román jelenlétet képezhetne az általános építészeti elméletben és a kultúra filozófiájában egyaránt, olyan elméleti jelenlétet, melynek fontos gyakorlati következményei lehetnének, főként a sokoldalú, de sajátos építészet kialakításában, megteremtésében. ELŐRE nyezését és a gyors megoldást. Pedig tapasztalhatták, hogy a végrehajtó bizottságban megvan a jószándék. Ha néha számon kérnék, mi is történt azzal, amit hónapokkal, évekkel ezelőtt indítványoztunk, valószínű, hogy a végrehajtó bizottság rádöbbenne: ezekre bizony felelni kell és minden egyes alkalommal. Mandátumuk ilyen kötelezettségekkel is jár. Megbízásukat ugyanis a dolgozók százaitól, ezreitől kapták. S épp azért, hogy az okos szót az átgondolt javaslatot tett, határozott cselekvés kövesse, szeretett városuk, szocialista rendünk javára. Játék a válással (Folytatás az 1. oldalról) nem lesz otthonunk...“ érvelt a férfi. Lakáscsereh ez kínálkozott megoldásnak. Viszont ezen a ponton közbelépett egy újabb tényező. A férj szülei családi házat vettek, ahová azonban csak akkor költözhettek be, ha az egyik lakónak cserelakást tudnak adni. B. édesanyja számára legkézenfekvőbbnek tűnt, hogy a fia cserélje el frissen kapott blokklakását és költözzön családostul velük közös lakásba. Megpendítette a dolgot a menyének is s amikor ellenkezésre talált, újra és újra a fiatalasszony nyakára járt. Az azonban semmiképpen nem akart beleegyezni a cserébe s attól a perctől fogva ő lett a világ legrosszabb teremtése. ... A férj erről nem beszél: „Adódott egy cserealkalom a szüleim házában“ — csak ennyit mond. Hogy azután mit hallott ő a szülei házában a feleségéről ? Hogy az őt viselkedésében, esetleg döntéseiben befolyásolta volna ? Erről nem ejt egy szót sem, pedig egészen nyilvánvaló. A fiatalasszonynak közben közeledett a szülési ideje. B. sokat járt terepre, hazaköltözött hát a szüleihez. A férje meg-meglátogatta egy ideig, aztán a látogatások megszűntek. Sőt, amikor már a kórházban megszületett a baba, akkor sem ment sem őt, sem a gyermeket meglátogatni. Az asszony nem tudta, nem is tudhatta, hogy a férj azért ott volt, de a háttérben maradt, telefonált, orvosokat kért meg, hogy érdeklődjenek. Virágot is küldött. „Igen... kaptam egy csokor szegfűt. Egy ittas ember hozta, aki azt sem tudta megmondani, ki küldte...“ Nem is folytatjuk tovább a dolognak ezt az érzelmi részletezését — bár egy szülő nőt ez igen-igen befolyásol. Miért viselkedett így B. ? A magyarázat : „A feleségem a szüleinél lakott már, amikor egyszer este tízkor, fáradtan érkeztem meg kiszállásról. Se az otthon melege, se vacsora, vagy jó szó nem várt. Hanem rögtön a szemrehányások : hol voltál eddig, mit csináltál, így, meg úgy — ahogy, biztosan az otthoniak teletöltötték a fejét. Akkor nagyon felmérgelődtem s azt mondtam : vegye tudomásul, én ebbe a házba többet be nem teszem a lábamat !“ Állta is a szavát!... Annyira, hogy a gyermekét is csak jóval az asszony hazamenetele után nézte meg. Az anya és gyermeke nem is tért vissza azóta sem a blokklakásba. B.-né augusztusban beadta a válópert. A továbbiakat kár részletezni, a tényekből kiderül a lényeg. A két fiatal közös életük első — igaz, elég súlyos — konfliktusát nem tudta megoldani, házasságuk ebben nem állta ki a próbát. Ám, a problémáktól, nehézségektől senki sem mentes. Mindenkinek számolnia kell azzal, hogy a házasságban a két ember egymáshoz csiszolódása nem minden esetben megy simán. B.-né nem tudja elképzelni az életet a „mama szoknyája" nélkül, életfelfogásába nem fér be, hogy az édesanyja segítsége nélkül kell megállnia a lábán. B., aki lényegében az önálló életet akarta, bizonyos, tévesen értelmezett „fiúi engedelmesség“-ből nem tudott következetes lenni ebben, elfogadta, beleegyezett abba, hogy családi életébe beavatkozzanak. ÉS A GYERMEK? Rá senki sem gondol ? Dehogynem. Az anyja babusgatja, öltözteti, eteti, mint egy élő játékszert. „Úgy örülök mégis ennek a gyermeknek . Lefoglal, leköt. Ha ő nem volna, nem is tudom mivé lennék ebben a szörnyű helyzetben...“ Igen , odamenekül a csecsemőhöz s a kicsi, a nagymamáék meleg fészkében, a ma biztonsága, meg is védi attól, hogy gondolkozzék, hogy világos fejjel átlássa a jövőt, amikor ez a bájos játékszer már maga is gondolkozni, érezni kezd... Gondol rá az apja is . Előttem firkálta egy gyufaskatulyára ezt a számot: 150 000. Látszik, sokat foglalkoztatta a dolog, pontosan kiszámította : ennyi gyermektartást fog fizetni, míg felnő a lánya... „Körülbelül 22 éves koráig, ha érettségi után, természetesen továbbtaníttatjuk. S ha arra gondolok, hogy minden bizonnyal ellenséget neveltetek ezzel a pénzzel magamnak!..“ Azon töprengek , milyen jól tud számolni! De miért csak most és így ? Ha jóval előbb, a családi életében érvényesíti ezt a kiváló tulajdonságát, gondolkozik és gondoskodik ilyen előrelátóan, talán megelőzi vele a dolgok alakulását... Mert ma már nem az egymás iránti szeretet, a megértés keresése az alaphang kettőjük között, hanem a kétoldalról befolyásolt ellenségeskedés, a roszszul értelmezett önérzet. Ennek a ködén át látják egymás jellemét, tulajdonságait és milyen rossz tanácsadó ez ! HOL VÉTETTEK a szülők ? Hisz ők csak jót akartak a gyermeküknek. Sok esetben esnek a szülők abba a hibába, hogy elfogultan csak a saját gyermeküknek akarnak jót, nem tudják beleélni magukat a megváltozott helyzetbe, abba hogy gyermekük már házas, családot alapított, amely egy és oszthatatlan ! Ha a jóakarás nem ennek, a család egészének szól, akkor óhatatlanul rést üt az egységben s a résben gyökeret ver a bizalmatlanság, később a gyűlölet. Mi lesz a B. család sorsa ? Nem tudni és hiba volna jóslatokba bocsátkozni. Két rendes, alapjában véve jóindulatú és egymást szerető ember érzelme, bizalma súlyosan megingott, részben nem a saját hibájukból. Esetük sok fiatal és sok szülő számára szolgálhat igen kézenfekvő tanulsággal, éspedig : nem szabad és nem is érdemes komolytalanul játszani a válással! ★ ★ 1966. december 1., csütörtök A RÉGEM IRAM (AXENTE SEVER UTCA 6 SZÁM) NORMÁN FELÜLI KÉSZLETBŐL, BIZTOS MEGRENDELÉS ALAPJÁN ELAD: REDUKTOROKAT, VILLAMOS MOTOROKAT, VILLAMOSSÁGI ANYAGOKAT, SZERELÉSRE KÉSZ ALKATRÉSZEKET, VÁGÓSZERSZÁMOKAT, KD 35-ÖS MOTOR CSEREALKATRÉSZEKET CSISZOLÓKÖVEKET KÜLÖNBÖZŐ CSAPÁGYAKAT A terméklisták a vállalat beszerzési osztályán tanulmányozhatók Nyerési esélyeit növeli, ha 94 lejes jegytömböt vásárol! A Lotto-irodákban előre kitöltött szelvényeket bocsátanak rendelkezésére. M EmmiÁGI TERMELŐSZÖVETKEZETEK! MINÉL TÖBB ROSTKENDERRE KÖSSENEK SZERZŐDÉST TEMESVÁRI EMI KEDERFELDOLGOZÓ ÜZEMMEL Cím: Temesvár, Ceahlaul u. 2. szám A kendertermesztés igen kifizetődő és jelentős jövedelemforrás. 1967-re minél nagyobb területet irányozzanak elő kendertermesztésre. A fakultatív baleset-biztosítás megkötése előrelátásról tanúskodik ! Az ADAS-szal kötött baleset-biztosítás minden körülmények között hasznos (A munkahelyen, utazáson, a lakáson, sportolás esetén stb.). A balesetbiztosítás fix összegre vagy a biztosított fél kérésére nagyobb összegre is köthető. A biztosítási összeget a biztosítási szabályzatban előírt minden esetben folyósítják. A 10 000 illetve 5000 lejre, a foglalkozástól függően három vagy hat hónapra kötött balesetbiztosítás részlete a biztosítás egész tartamára csupán 12 lej.Bővebb felvilágosításért és a biztsítás kötésével forduljon a biztosítási ügynökségekhez, a vállalatok és intézmények ADAS felelőseihez vagy közvetlenül az ADAS-felügyelőséghez.