Előre, 1967. január (21. évfolyam, 5961-5985. szám)

1967-01-03 / 5961. szám

2 ESZTENDŐ SZÜLETÉSE (Folytatás az 1. oldalról) makkot nézünk szét az egész or­szágban, mert egyéni munkánk, eredményeink a haza munkájá­ban, eredményeiben kapnak iga­zi távlatokat, találják meg je­lentőségüket Jól végeztük az el­múlt esztendőt, ez csendült ki Nicolae Ceausescu elvtársnak, pártunk főtitkárának rádió és televízió beszédéből. Egy nép érzelmei, gondolatai találkoztak s fonódtak egybe ezekben a pillanatokban. „Különösen ki szeretném emelni a munkások, parasztok és értelmiségiek szor­galmát, tehetségét és képessé­geit, azt a lelkesedést és önfel­áldozást, amelyet az összes dol­gozók tanúsítottak, nemzetiségre való tekintet nélkül, pártunk marxista-leninista politikájának valóra váltásában, a haza előre­haladásának szentelt nagymé­retű tevékenységben“ — mon­dotta a Román Kommunista Párt főtitkára, és a haza minden dol­gozója, kezében a tele boros­­pohárral, a jól végzett munka tudatában köszönthette az új esztendőt. Egyetlen nagy család bensőséges, meghitt hangulata fogta össze az ország minden fiát. Jól végeztük hát az elmúlt esz­tendőt, jól kezdtük az újat. Jó­kedvvel és buzgalommal, amely nélkülözhetetlen feltétele min­denféle alkotó munkának az iga­zi eredményeknek. Terveink az előző esztendő eredményeiből fakadnak, azokat teljesítik, viszik tovább. De éppen, mert tájainkon minden esztendő magasabb szin­ten teljesíti az előzőt, az új még több tudást, szorgalmat, felelős­ségérzetet követel meg mindnyá­junktól. Ennek tudatában koc­cintottuk össze poharainkat : a jókívánságban, amit egymáshoz intéztünk, az ígéretünk is benne csendült, hogy teljesíteni fogjuk az új esztendő magasabb igé­nyeit, nagyobb társadalmi fele­lősségét. Boros pohárral a ke­zünkben, jó reménységgel a szí­vünkben, barátunknak fogadtuk a megérkezett új esztendőt. Tudjuk, hogy mivel tartozunk ennek a barátságnak. De tőle is elvárjuk, hogy barátként szolgál­jon minket iparkodásunkban, szorgalmunkat és igyekezetünket váltsa sikerekké, teljesítse a ha­za nagy, országos terveivel egyetemben a haza minden fiá­nak álmait és boldogságát, ad­ja meg munkánkhoz a békét, a biztonságot és serkentő örömet. Úgy, ahogy a szilveszteri ünnepi pillanatokban ígérte. AZ ELSŐ INTERJÚ Elhallgattak a súlyosan döngő nagy kalapácsok, kihunyt az elektro­mos acélkem­encék tűzijátéka. A Steagul Rosu üzem munkacsarnokai csendbe burkolózva magasodnak a havas brassói hegyek tövében. A gépek ritmusát diktáló­ ■ teherautó­­gyártók, öntök, kovácsok, vaseszter­gályosok és szerelők százai az esz­tendőt búcsúztatják 1960 utolsó éj­szakáján. Az ipari tanulók étkezdéjének tor­nyos épülete olyan, mint valami földre varázsolt mesekastély. Tün­déd fényáradatot sugároz a fehér jégköntöst öltött fenyőfákra. A ha­talmas termet tarka szerpentin sza­lagok lengik át. Mennyezetig érő tén­fa színes gyertyafényei játszanak a fehér abroszon csillogó poharak­kal. Itt ünnepei,­terített asztalok mel­lett ünnepi kedvvel és örömgyújtotta vidámsággal az Üzemi munkaközös­ség. Szól a zene, a kultúrcsoportok legszebb számaikkal szórakoztatják a szilveszterezőket. Három nappal az év letelte előtt jelentették a pártnak az évi terv be­­fejezését és 10 millió lej értékű ter­mék gyártását terven felül. A jelen­tés komoly szavai és számai most a Plugosor kedvesen tréfás rigmusai­ban ismétlődnek. Észrevétlenül röppennek el az óév utolsó percei. Tizenkét óraütés jel­zi az újév beköszöntését. Kint az üzem Óriás szirénái zúgnak, zenge­nek a hegyek visszhangjával felerő­södve. Bent a teremben száz meg száz dolgos kéz emeli koccintásra a poharat : „Sikerekben gazdag, boldog újesztendőt !" A riporter az első interjú szavait jegyzi 1967 első perceiben , Belaräu Ion többszörösen kitünte­tett önző : - Amire mi koccintottunk az el­múlt évfordulókon, mindig beteljese­dett. 1966 kezdetén a 100 000 teher­autót kivontuk. Kigördült a gyártól a 100 000. Most a nagyobb teher­autógyártási terv sikerére koccintot­tunk, ez is meglesz. Hiszen a jövőt mi formáljuk eszünkkel, akaratunk­kal. Azt hiszem nincs ebben a te­remben egyetlen olyan munkatár­sam, aki ne érezné a magáénak a holnapi feladatokat és ne készülne rájuk szívvel-lélekkel. Vezessen ered­ményre a közös szándék ! Jurca Augustin, az alvázosztály műhelyfőnöke : - A múlt évben kilenc újításom volt. Ebben az évben legalább eggyel többet akarok kigondolni, a Bucegi és Carpati teherautók tökéle­tesebb kivitelezésére. Mircea fiam mellé vágjuk a második gyermeket. Nekem igazán boldog esztendő lesz ez az új Mihai Nicolae munkaérdemrend­del kitüntetett szerelő . - Az összes teherautógyártók üze­mi és egyéni terveinek megvalósulá­sára koccintottam. Micu Vasile karbantartási techni­kus . A brassói Cerbul Carpatin vendéglőben DÍESELÉSEK SZU­VESZTERE Hat telefon berreg, csilingel fel­váltva, sokszor, egyszerre is a vál­tásvezető asztalán, a temesvári vasúti fűtőház egyik legforgalma­sabb irodájában. Közben a kisab­­laknál váltásból érkező és útra in­duló mozdonyvezetők szolgálati űr­lapokat töltenek ki és adnak le. Ha Bah­neanu Silviu szolgálatos váltásvezetőnek tíz keze lenne, ak­kor sem győzné olyan tempóban a munkát, hogy legalább két kézzel fogadni tudja az érkezők és távozók vagy telefonon­­ jelentkezők újesz­tendei Szerencsekí­vonatait. Mert ezen az éjszakán a szolgálatos te­lefonhívásokat nem hivatalos hí­vások is tarkítják. Az első szíves, jókívánsággal Stamoreanu Ion fű­tőházi főnök csengetett be a vál­tásvezetőnek boldog újévet kíván­va az útról érkezőknek vagy a vál­tásba indulóknak. A baráti, mun­katársi jókívánságok között külön üdvözlet szólt a fűtőház ,,elitjé­hez“ tartozóknak: a dieselerek­hez, akiknek a száma egyelőre vi­szonylag még nem nagy, de évről évre mind többen vannak És mi­re a tranzit-szerelvényt Arad felől vezérlő Negru Octavian vagy a Karánsebesből éjfél tájban induló Cionca Ioan Diesel­ mozdonyával a­emesvári pályaudvarra befutott, szokásos hivatalos fogadás mel­­é, a dieselesek munkájának meg­­sülését magába foglaló újesz­­dei jókívánság is várta. Hát szó, ami szó, a mi tó­­ban különösen „vallató“ szű­k­ éjszakájuk van a mez­­zetőknek, és elsősorban a lességgel haladó dieselesek­­ondja Crainic Ioan Diesel­vezető. A köd ugyanis tyermet kevetc­ meg a­ttól is, de elsősorban mányi értékes szeret­né mozdonyvezetőtől, érkezésének pillana­­tádi körben felesé­ma­­ töltöttem, per­­ző szódavízzel kö­­ezését, gondolat­­rad felől érkező Rigán Ioannal, az óesztendő utolsó napjának délutánján Karánsebesre indult és onnét pár perc múlva ér­kező Bondor Flóriánnál a vezérlő­kabinban. Mert miközben óév-bú­csúztatásra, újesztendő köszöntés­re emelkedtek a poharak Temes­váron, Aradon, Karánsebesen és országszerte, mi, dieselesek, igazán korunkhoz méltóan, stílusosan száz kilométeres sebességgel szeltük át az esztendőhatárt. Mert a forgalom szilveszter éjszakáján sem szüne­telhet. — Nem bizony, szól bele a be­szélgetésbe szusszanásnyi telefon­szünetben a váltásvezető. Este hat­tól, reggel nyolcig, amikor a szil­­veszterezők a vidám mulatság fá­radalmait alusszák ki, csak tőlünk 80—90 szerelvényt indítunk útnak és ezek közül a legnagyobb terhelé­seket hosszú távra Diesel-mozdo­nyok vontatják. Mis míg a váltásvezető Crainic­­kal és a többi dieselessel az irá­nyító tornyoknál érdeklődik az ér­kezésekről és az úti okmányokat állítja ki, a szemben lévő váróte­remben a fűtőházi szakszervezet által szilveszterre vásárolt TV nagy képernyője előtt a munkából érke­zők és a váltásukra váró vasuta­sok Mircea Crisșan szilveszteri tré­fáin derülnek, vagy­­­loana Radu románcaiban gyönyörködnek. Ahogy a szilveszter éjszakai szil­veszteri látogatásból visszatérőben a rendezőpályaudvar fölött átszelő repülőhídon haladtunk, alattunk egy 2100-as Diesel-mozdony akkor állt be a megrakott szerelvény elé. Talán a Crainic Ioané volt éppen. Pár perc múlva nekivágott a me­netlevélben kijelölt útnak, szil­veszterező városok és falvak felé. Mert a vasúti forgalom számára a szilveszteri éjszaka is olyan mint a többi. Csak az útravaló jó kívánság módosul így: Erőt, egészséget, bol­dogságot és jó utat, nyílt pályát az új esztendőben.­ Mag Mária ­ Csoportom egyik tagja új bútort és televíziót szeretne, a másik autót, a harmadik állami segéllyel épült saját lakásra vágyik. Kívánom kü­­lön-külön mindegyiknek óhaja telje­sültét s a karbantartó csoportnak együttesen erőt, egészséget és sok munkasikert. - így legyen ! Sipos Bella !A fővárosi Pon­zu szülészeti klinikán a Brancsii-i községi Carp Elena szilveszter éjjelén Szülte első gyermekét ELŐRE Köszöntő Tóthéknál Egy, kettő, három, négy, öt... ti­zenhét. Tizenheten ülnek a szil­veszteri asztalnál. Ha nem tudná a vendég, hogy Szatmár legnépe­sebb családjához kopogtatott be újévet köszönteni, azt hinné, hogy itt a Batizi úti Tóthéknál gyűlt össze az utca valamennyi gyermeke. Gondoljuk csak el, mekkora örömet jelent Tóth János téglagyári munkás és felesége, Ju­lianna számára a gyermek, ha­ bát­ran vállalták ennyi utód, hét lány és hét fiú, felnevelését és a vele járó gondokat, bajokat. Ahogy végignézi az ember az asztal körül sorakozó sok szép, de­rűs arcot, akaratlanul is arra gon­dol, hogy mennyire találóan ne­vezte Gorkij a gyermeket az élet világának. Mint a szülők mondják, nincs számukra nagyobb öröm, boldogság, mint az a kedves zsivaj, amivel a tizennégy gyermek nap mint nap betölti a házat, az a vi­dámság, amivel derűssé teszik még a gonddal teli napokat is. Egy ilyen családban, mint Tóthék, gya­koriak az események, szinte min­den hétnek megvan a maga neve­zetessége, méginkább az esztendő­fordulónak. Az új esztendővel sa­ját szárnyára bocsátotta a család az első és egyben a legnagyobb fiút, Gyurit, aki most nősült. Az újév másik nagy eseménye, hogy a család legkisebb tagja, a másfél éves Zoltika, most kezd ismerked­ni a világgal,­ most szólítja nevén először testvéreit, szüleit. — Kinek, mit hozott a Télapó ? — Nekem mackót, nekem is mackót, nekem babát, nekem szép cipőt, nekem szép ruhát... — és így tovább. Egymást túlharsogva mutatják be a Télapó ajándékát. Mindenkinek hozott valam­­it, kinek ezt, kinek azt. Hogy mi a vágyuk, aminek tel­jesülését leginkább várják Tóthék az új esztendőtől, azt már szinte kérdezni sem kell. Új lakást sze­retnének, a régi kicsi már a család­nak. Nagy az öröm, amikor közöl­jük velük, hogy a városi néptanács s a város vezetői megkülönbözte­tett figyelemmel tanulmányozták az elmúlt napokban ezt a kérdést és már csak az okoz gondot, hogy a négy esetleg az ennél is több szobás lakás olyan helyen legyen, ahol a Tóth családnak is leginkább megfelel. Sike Lajos ÚJÉVI AJÁNDÉK... Az új esztendőt Losonczi Árpiké­nak hívják. Éjfélkor három és fél­kilósan, egészségesen és harsány­kázással érkezett. Pontosan és örö­möt teremtve jöttével igazolta a boldog apa izgatott várakozását. Fiuk... A marosvásárhelyi szülészeti klinikán beszélgetek az újév első napján, a boldog mamával Loson­­czi Irénnel. — Mire gondolt 1967 első órái­ban ? Mosoly kíséri a választ. — A fiamra. Mire gondolhatna egy anya ? Valahol egyszer azt ol­vastam, hogy az asszony, ha gyer­meket hozott a világra, már nem hő, hanem anya... így igaz. Cso­dálatos érzés anyának lenni. Most már ő az én mindenségem. A jelen nagyszerű, de a jövő csodálatos. Az ő jövőjéről álmodom. Most már az apjával együtt, — lakatos az Electro-Mureyben és alig öt perce telefonált és kívánt mindkettőnk­nek boldog újesztendőt — ő érette dolgozunk, az ő jövőjét egyenget­jük, igyekszünk majd mindent megadni neki, ami az életét szép­pé, és tartalmassá teszi. Behunyom a szemem és őt látom. Itt van a szomszéd szobában, csak az imént vitték a kicsi ágyába, még a fü­lemben cseng a hangja. Olyan szép az élet, olyan nagyszerű, olyan csodálatos érzés anyának lenni. Kint megszólal a telefon. Mosolygó ápolónő nyit be. — A férje érdeklődik ismét­, hogy vannak, kívánnak-e vala­mit ? Losoncziné szeme ragyog. — De még mennyire: nagyon boldog új esztendőt... Gáspár Tibor ■ .. .. .... / •.­­ .. Bányászlakodalom Az év utolsó napján An­nósza két jelentős eseménynek volt szín­helye : a délutáni váltásban dol­gozó bányászok napvilágra szállí­tották egész évre szóló tervfelada­tukban szereplő szén utolsó ton­náit is s egészen a második mű­szak végéig terven felül még 1400 tonna szenet fejtettek. Egy másik érdekes esemény Aninószán a szilveszter esti bá­nyászlakodalom, volt. Gheorghiu Ioan fiatal bányász ugyanis az év utolsó napján délután kötött há­zasságot Voica Augustinával. S miután Teofil Blag, a községi nép­tanács végrehajtó bizottságának elnöke kimondotta a fiatalok há­zasságát, egy igazi bányász lako­dalmat ültek. David Joan népes brigádjának tagjai mind jelen voltak itt, mert hát a vőlegény is ebben a brigádban dolgozik. Még egy érdekes hír Aninószá­­ról, s egyúttal az egész Zsilvölgyé­­ből. Ez az első szilveszter este volt ugyanis, amikor sokezer zsilvöl­­gyi lakos a TV készülékek előtt itta meg a sok újévi jókívánságra emelt borát, pezsgőjét. Bara Mihály DIÁKOK KÖZÖTT Az ünnepi fényözön a mennyezet­­ig érő színpompás fenyőfa még hangulatosabbá, szebbé tette erre az éjszakára a nagy termet. A ko­lozsvári Gheorghe Gheorghiu-Dej Művelődési Házban vagyunk. A gazdagon terítet asztalok mellett a műegyetem, az orvosi és a gyógy­szerészeti főiskola mintegy 2000 diákja búcsúzik az 1966-os évtől öröm és jókedv minden asztalnál. A poharak színültig tele. Arany­sárga, zamatos borral. Az óra muta­tója éjfélt jelez Megszólal a gong, zúg a taps, újra száll a dal, betölti a nagy termet. Egyszerre csendül össze a sok-sok pohár. Néhány szót váltunk asztaltár­­sainkkal, Ioan Vranitz-cal, az 5­ éves elektrotechnikus hallgatóval, aki az új évben már mint mérnök fog dol­gozni Gheorghe Rodoi-jal a 6 éves fogorvos hallgatóval, aki szintén az idén államvizsgázik. Sző­ke Tibor gépészmérnök is 1967- ben elhagyja az iskola padjait. A diákmulatság, a szilveszteri bál azonban csak most az újév első éj­szakáján kezdődik igazán. Megeleve­nedik a nagy színpad. A hagyomá­nyos Plugu­or elindul útjára, tele jókívánságokkal. Majd a népdal és könnyűzene szólisták lépnek fel Zúg a taps, szárnyal a dal, és a meglepetések reggelig folytatódnak Közben fogy a bor és az étel. A fel­­­szolgáló személyzet 50 tagja alig győzi a munkát. Székely Pál Éjfélkor a kolozsvári egyetemi hallgatók mulatságán (Deák Ferenc felvétele) DÁNOS MIKLÓS „Napfény-export E­zt a partot érinti első­nek a hajnal derengése és a felkelő nap suga­ra. Itt törnek meg a hullámok. Ez a földsáv szívja magába a legtöbb fényt és fölötte leg­magasabb az ég boltozata. A „napfény-export“ széles hori­zontot befogó szabadtéri üzem a tengerpart. Napi 12—14 órán keresztül termeli az áldott napfényt és vele együtt a für­dőzés, a pihenés, a jóleső nyúj­tózkodás, és a totál-kikapcsoló­dás örömét. Mint minden ex­port­áru ez is igényes, ponto­san, idejében kell szállítani. Nincs is semmi baj vele. A Nap tudja a kötelességét, süt. És hogy süt! Micsoda erővel, micsoda kitartással, micsoda merőleges fénnyel. Ha rágon­dolok is hunyorgok és szinte érzem, ezen a nyirkos decem­beri délelőttön is, a tengerpart simogatását, melegét, levegős végtelen terét. Itt mindig történik valami, olyan ez a part mint a nagy víz, amelyet szegélyez, tele mozgással és kiapadhatatlan energiával. Úgy adódott, hogy háromszor jártam az idén itt. És ha nem is a legnagyobb, leglátványosabb, de a legben­­sőségesebb élmény köt a ten­gerparthoz. Egy felismerés. .­­. A bukaresti TV ripor­terével együtt röpültünk, au­gusztusban ,a tengerpartra. A mamaiai fürdőigazgatóság hí­vott meg. A százezredik ven­déget várták. Erre az ese­ményre érkeztünk a Kogalni­­ceanu nevét viselő reptérre, amely a román tengerpartnak nemcsak a légi kapuja, ha­nem úgy mondjam, barátsá­gos, előszobája is. Modern kupolás épület a dobrudzsai mező közepén, körös-körül betonszalagok, hangárok, gép­madarak és a lokátor homorú antennája. Belül pedig, kis modern bár á­la főváros, egy elegáns kis vendéglő, két szép váróterem, amelyet máris ki­nőtt a tengerpart légi­kikötő­je és egy üzlet minden földi jóval megrakva, amely alkal­mat nyújt, főleg az elutazó, vendégeknek, hogy könnyítse­nek pénztárcájukon .. Három nyelven beszélő me­gafon és legalább tíz európai ország csinos stewardesse egé­szíti ki ezt a színes, mozgalmas képet. Nos, itt vártuk a százezre­diket. Azt mondták, délután hat órára befut, de egy svéd gép utasának utánaszámolása­­kor kiderült, hogy még hat hiányzik a kerek számból,. Ránk esteledett. Kigyúltak a­ reflektorok. Versenyre keltek a teli­hold kék sugaraival és furcsa hangulattal töltötték ki a dobrudzsai tájat. Ilyenkor, a tengerpart táncfüzére egybefo­lyik és megkezdődik ennek,az egyedülálló földsávnak a má­sodik élete. Zenekarok dob­jai, peregnek, vad, ritmusok szólnak. Murfatlár ,aranyborár,­­val telnek meg a kristálypo­­harak — szórakozik a nyaraló sereg. Mi pedig várjuk a frank­furti különjáratot.. Ez lesz a tizennyolcadik repülőgép, a­­mely ma leszáll a tengerpart légi kikötőjének betonlapjára. Késik a gép. De nincs sem­mi baj. Aki hatodiknak,, száll ki a hatalmas gépmadár testiből, az a százéb­edik... Egy kicsit fáradtan és izgatottan várjuk. Befutottak a filmesek is, a TV operatőre is megcélozza a magas repülő­lépcsőt. Szinte kórusban számolunk. Egy... kettő... Talán az a csi­nos szőke nő? ... Nem. Most szállt ki. De nem egye­dül. Karján egy gyermekkel. Nevetünk. Tehát ketten voltak százezredikek Schneller,wird­a Gustav frankfurti tisztviselő, és a fia, Horst. Rövid üdvözlő beszéd, vi­rágcsokor és tíz üveg finom­­ román bor. Jókedv, nevetés. A frankfurti tisztviselő jól kezdte a nyaralást. Sokan vették körül a két­százezrediket. Nyurga svéd fiúk, rövid szoknyás angol lát­nyok, egy, francia, egyetemista csoport, egy hazatérő, cseh­­szolvák és lengyel társaság — és hirtelenében ki tudta volna összeszámolni nemzetiségük hovatartozását. És akkor született meg ben­nem az a felismerés, amelyről az imént szóltam. Emberséges együvétartozásunk, európai­ságunk tudata" fénylett fel bennem, az amelyet éppen a turisztika, az utazás, a mozgás tesz teljesebbé. Az ilyen nem­zetközi repülőterek és vendég­látó tengerpartok a „napfény export“ és a százezredik ven­dég meleg köszöntése mind­mind ezt a nemes célt szolgál-' ja. Századunkat az „áttört korlátok századának“ nevezte a­ költő. És én úgy éreztem, hogy a román tengerpart szé­dületes nyári kavargásában a barátság szálai kötődnek. A most, indult esz­tendőt a Turisztika Évének nyilvání­tották. Teljes szívvel csatlako­zom az elképzeléshez. Mert tu­dom, hogy a ..napfény-export“ távolról sem csupán kereske­delmi ügylet, annál sokkal több: „barátság-import“ is a­, mely a legfényesebb tenger­parti napfénynél is­­jobban megmelegíti a szíveket. // 1967. január 3., kedd Kitüntetések az Államtanácsnál Péntek délben ünnepélyes kere­tek között­ érdemrendeket adtak át Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsánál. * A magas kitüntetéseket Chivu Stoica elvtárs, a£ Államtanács el­nöke nyújtotta­ át. ” Az ünnepségen jelen­leg voltak a következő elvtársak : Iosif Banc, Gere Mihály/v Ilie Murguiescu,­­ az Államtanács , alelnöke,­­ Grigore Gearbanu, a& Államtanács titkára, Gheorghe Stoica, ^ ^Hamtarjác^, tagja, Mihail Florescu~és Ion ’Ilies­cu, az RKP KB osztályvezetői, Mihai Suder, Ion Baicu, Emil Dra­­ganescu miniszterek. A munkásmozgalomban kifejtett hosszas tevékenységéért és a szo­cializmus építésében szerzett ki­magasló érdemeiért a' Tudós * Vla­' dimirescu érdemrend I. fokozatá­val tüntették ki Zona Brincu elv­­ társnőt. Románia Szocialista Köztársaság XIX. évfordulója­­ alkalmából a polgári repülést, szektorában" ki­fej­­tett tevékenység során szerzett kivételes érdemekért "a Románia Szocialista Köztársaság Csillaga érdemrend II. fokozatát nyújtották át C. Sendrea vezérőrnagynak és a Munkaérdemrend II. fokozatát D. Olaru, Gh. Sa­ndru, D. Monica, Ste­­­lian Bänicä, N. Milea, C. Rotariu, Fl. Girjoabä, Gh. Manolache, I. Soima és A. Banu elvtársaknak, valamint a Románia Szocialista Köztársaság Csillaga érdemrend III. fokozatát, a Munka érdemrend III. fokozatát és a Románia Szóéig., lista Köztársaság Csillaga érdeem-4', ren^.-V. .fokozatát 75 * elvta^haldii A Villamosek­er.|iaiü­gyi­­ Minisz­­tf­térium keretében Végzett tervezésk­-J, építkezési, szerelési- és üzemeltedé-5 si tevékenység, során ■ szerzett ki­vételes érdemekért ■ a JErzsm­ánia Szocialista Köztársaság C.li­­­­aga érdemrend III. fokozatával tüntet­tek ki Victor Sabovici, I. 'Iorgu­­lescu, Dorin Pavel, A. Rosu elv­­társakat, valamint a Munkaérdem-_ rend ?II. fokozatával, a Istomáhíá'' Szocialista Köztársaság ' Csillaga érdemrend IV.' és V. fokozatával további 181 elvtársat,. . . .* . A vadászati szektor megszerve­zésében és fejlesztésében és az er­dőségi melléktermékek hasznosítá­sában szerzett­­.Kivételes érdeme­ikért a Munk­aérdemrend II­ .foko­zatát adományozták Gh.­­Feneser és Gh. Pasat elvtársaknak, vala­mint a Munkaérdemrend III. foko­zatát és a Románia Szocialista­­Köztársaság Csillaga érdemrend V. 'fokozatát 23 ‘elvtársnakj *■. .­ A kitüntetések­­átnyújtása ljstán Chivu Stoica elvtárs a Román Kommunista Párt Központi Bizott­sága, az Államtanács és a kormány hevében melegen gratulált a ki­­tüntetetteknek, s egészséget, újabb sikereket kívánt nekik további tevékenységükhöz. A kitüntetettek nevében Zina Brincu, Constantin Sendrea vezér­őrnagy, Valter Gutiu és Radu Constantin mondott köszönetet. (Agerpres) A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából A Kubai Köztársaság "nemzeti ünnepe a Felszabadulás Napja­­ alkalmából . Manuel Yepé Me­­nendez bukaresti kubai nagykövet 1966. december 30-án este fogadást adott a nagykövetség termeiben.­­ Részt vett Corneliu Manescu külügyminiszter, Vasile Vlad,­­az RKP KB osztályvezetője, Miron Nicolescu akadémikus, Románia Szocialista Köztársaság­i Akadé-.. Túráj­ának elnöke, egyes miniszté-'­­ riumok vezetőségének tagjai, köz­ponti intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, akadémikusok, és más tudományos és kulturális személyiségek, újságírók. •­ A meghívottak között jelen vol­tak Bukarestben akkreditált dip-‘ r­­omáciai képviseletek vezetői és a'1 diplomáciai testület más tagjai, de • .-*• iti , =■ - Hr ■ yfi.-.ft:.*. . ..vie '. V A kubai forradalom győzelméért'0 ' nek 8. évfordulója alkalmából nén­inkül­, december 30-tól kezdve a­­ fővárosi Capitel moziban', a­­’Gutri­ v bite című kubai filmet'vetítik. '* (Agerpres) A kubai nagykövet beszéde a rádióban és a televízióban V Manuel Yepe Menendez nagykö­vet beszédet mondott a, román rá­dióban és televízióban a Kubai­ Köztársaság nemzeti ünnepe* -- a Felszabadulás Napja — alkalmából,. - (Agerpres) * :Y TÁVIRAT Corneliu­­ Manescu, Románia Szocialista Köztársaság, külügymi­nisztere üdvözlő táviratot küldött,... Raul Roa Garciának, Kuba külügy-­­, miniszterének Kuba nemzeti ün­nepe — a Felszabadulák Napja — 8. évfordulójának alkalmából. . Az RKP KB-nál fogadták a Dél-Vietnam Felszabadításáért Küzdő Nök Szövetségének -I . küldöttségét Pénteken, december 30-án Ale­­xandru Drighici elvtárs, az RKP­ KB Végrehajtó Bizottságának es­ .. Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára és Virgil Trofin elvtárs, az RKP KB titkára fogadta a Dél- Vietnam Felszabadításáért Küzdő Nők Szövetségének ? küldöttségét,,, amely Románia Szocialista Köztár­saság Országos Nőtanácsának meg-t.­­hívására látogatást tesz országunk- s ban. A '.küldöttségben­*.,, részt 4«sz- s* nek : Ma Thi Chu,- a Dél-Vietnam;. Felszabadításáért Küzdő­­Nők Szö­vetsége- Végrehajtó , Bizottságának a. tagja és- Nguyen Thi - Tarot, a-Qu- ,.-.­arig Nana tartományi Nőegyesület-.. Végrehajtó Bizottságának tagja. A testvéri barátság melegség­­körében lefolyt fogadáson részt­­ vett Suzana Gid­ea elvtársnő,-' sz Országos Nőtanács elnöke és Mia Groza elvtársnő, az Országos Nő­­tanács alelnöke. .. • (Agerpres)

Next