Előre, 1967. április (21. évfolyam, 6037-6062. szám)

1967-04-01 / 6037. szám

5 SZAKEMBEREKÉ A SZÓ A karbamid, de a tudományos megfigyelés bátrabb alkalmazása is CSÍKI TAPASZTALATOK A SZARVASMARHA HIZLALÁS TERÉN Sokan érdeklődtek minálunk mos­tanában , mivel hizlaljuk a szarvas­­marhákat. Titkunk nincs, így tehát őszintén megmutatjuk, hogyan fog­lalkoznak szövetkezeteink a növen­­dékállat hizlalással. Feljegyeznek sok mindent, a vendéglátókban vi­szont az a benyomás alakul ki, hogy a szintetikus karbamidoktól valami csodát várnak. Ez pedig nem fog bekövetkezni. A Csík rajoni mező­­gazdasági tanács munkaközössége, a szövetkezetekben dolgozó szakem­berek segítségével hatékony ered­ményekhez vezető kísérleteket foly­tatott a szintetikus karbamidok fel­használásának tanulmányozására. A hizlalás problémája viszont jóval bonyolultabb annál, hogy csupán a karbamidok „bedobásával“ kiugró eredményekhez lehetne jutni. A leglényegesebb tapasztalat tehát amit átadhatunk — és amire a jö­vőben mi is még hangsúlyozottabb figyelmet fordítunk — a hizlalás technikájának és módszerének kom­plex értelmezése. Nem vitás, hogy a szarvasmarhatenyésztés egészén be­lül a tejtermelés súlyával egyen­értékű kérdéssé kell válnia a hizla­lásnak. Azért is, mert a hazai és külföldi szükséglet állandóan nö­vekszik és ugyanakkor a szaporu­lat egy része és a szelektált állatok csakis vágómarhaként értékesíthe­tők. És gazdaságos hizlalás mellett nem utolsó szempont az sem, hogy a szövetkezetek számára komoly bevételi forrás lehet a vágómarha. De melyek is azok a szempon­tok, amelyek biztosíthatják a hiz­lalás gazdaságosságát ? Első helyen egy szervezési formát szeretnék hangsúlyozni: az állattenyésztés fej­lesztésére kidolgozott perspektivikus tervek ismeretében a rajon szövet­kezeteiben (kivétel csupán Mena­­ság) szakosított farmokban történik a hizlalás. Gazdaságaink külön is­tállókban és külön, a hizlalás igé­nyeinek megfelelő programmal és módszerrel foglalkoznak ezzel a problémával, s így lényegében a szarvasmarhahizlalás megkülön­böztetett figyelmet kap a gazdasági tevékenység egészében. Ahhoz, hogy ez a nemzetgazdasági és helyi szempontból egyaránt jelen­tős hasznosítási forma a növekvő igé­nyeknek megfelelő szintet képvisel­jen, a hagyományok révén megőr­zött módszereken kívül új eljáráso­kat is kellett és kell kidolgozni. A rajoni mezőgazdasági tanács tevé­kenységének kiindulópontja egy részletes felmérésen és számításon alapuló kísérletsorozat volt. Kí­sérletsorozat, amely arra a követ­keztetésre vezetett, hogy hegyvidé­ki körülmények között, ahol fehér­jékben szegény takarmányfélék kép­viselik a fejadag döntő részét, még kedvező tenyésztési feltételek mel­lett is kitolódik a hízlalási idő, ami megdrágítja a hizlalást. Ugyanak­kor, ha a hagyományos módszerek révén, de fehérjékben gazdagabb pillangósok felhasználásával töre­kedtünk volna a gyorsabb hizlalás megvalósítására, akkor az adagok 30 százalékos emelésére lett volna szükség, amit nehéz lenne előterem­teni. Ezért döntöttünk a szintetikus fehérjék igénybevétele mellett, fi­­gyelembe véve a helyi feltételeket és lehetőségeket is. Elsőként a taplócai szövetkezetben, majd fokozatosan az egész rajonban átálltak erre a módszerre. Nem szeretném most részletesen leírni a kísérleteket — hiszen ez a szaksajtóba kívánkozik — csupán néhány szóban a tanulsá­gokra térek ki. A legfontosabb ezek közül az, hogy a kísérletek minden variációban kedvező eredményt ad­tak. A taplócai termelőszövetkezet­ben például a napi súlygyarapodás átlaga „a karbamid felhasználásával 105 grammal volt magasabb az ösz­­szehasonlított, de karbamid nélkül takarmányozott állatokénál és az egy kiló súlygyarapodásra jutó ta­karmányegység felhasználás pedig szintén az előbbieknél csökkent. Végeredményben az egy kiló súly­­gyarapodásra fordított kiadások a karbamid igénybevétele mellett egy tejjel csökkentek. A kísérletet meg­ismételtük a nyári periódusban is, amikor az állatok zöldtakarmányt fogyasztanak. Zöldtömegként vi­rágzás stádiumában lévő lóherét, szecskázott búzaszalmával kever­ve és egy kiló kukorica darával 100 kg élősúlyra 30 gramm karbamidot kevertünk. A kísérleti csoport ezút­tal is jobban gyarapodott, a napi plusz meghaladta a 60 grammot.­­Hangsúlyozni szeretném, hogy a taplócai tapasztalatok után, a mód­szert rajoni szinten általánosítva helyenként még kedvezőbb súlygya­rapodást sikerült felmutatni. A karbamid felhasználása mellett természetesen lényeges kérdés az is, milyen más takarmányt kapnak az állatok. A helyi lehetőségekből adódó fejadagok optimális aránya és mennyiségének kikísérletezésére szintén tucatnyi kísérletet végeztünk és elmondhatjuk, hogy ezen a té­ren sem maradtak el az eredmé­nyek. A takarmányok szakszerű elő­készítése mellett a napi négy kilo­gramm szecskázott széna, négy kiló szénaliszt, négy kiló szecskázott szalma, 1,5 kg kukoricadara­m,250 kiló melász és 100 kg élősúly után 35 gramm karbamiddal országosan is kiemelkedő sikert értünk el. Tap­­lócán például 42 bikaborjúnál a na­pi átlagos súlygyarapodás 1100 gramm, de elértek 1320 grammos gyarapodást is, így az egész állo­mányt első osztályú áron vették át, ami számottevő pluszbevételhez vezetett. Sőt, a legújabb eredmény, a közelmúltban történt értékesítés még kedvezőbb képet mutat, hi­szen ezúttal 102 darabot adtak át 344 kg élősúlyban export minősítés­sel. A hizlalás révén a karbamid a szövetkezetnek 45 900 kg kukorica megtakarítását tette lehetővé. Ra­joni viszonylatban pedig mostanig 2509 növendéknél a kukorica megta­karítás eléri az 1 129 050 kilót. A ta­karmányfelhasználás terén elért megtakarítás lehetővé tette szövet­kezeteink számára, hogy az idén 414 állatot hizlaljanak pluszban, ami több mint 3 millió lej bevételt je­lent. A kísérletek és a gyakorlati alkal­mazás sok más vetülete hozott ked­vező eredményeket. A legnagyobb tanulság számunkra mégis az, hogy a szakembereknek bátrabban kell a tudományos megfigyelések gya­korlati alkalmazásáért kiállni. Még akkor is, ha nem mindig sikerül ilyen­­ kézzelfogható eredményeket előírni. A Csík rajoni mezőgazdasági tanács jelenleg is tucatnyi olyan probléma bevezetésével foglalkozik, ami elősegítheti az állattenyésztés jövedelmezőségének növelését. Mohr János mérnök, a Csik rajoni mezőgazdasági tanács alelnöke Román vegyszerek sikere külföldön A román vegyszerek mind nagyobb keresletnek örvendenek külföldön. A Chimimport román külkereskedelmi vállalat nemrég újabb szerződéseket kötött Albániával, Ciprussal, Görög­országgal, Malaysiával és Pakisztán­nal csaknem 800 tonna kálciumkar­­bid szállítására Svájcba, Iránba és Lengyelországba mintegy 2400 ton­na különböző aromás szénhidrogént szállítunk. Jelentős mennyiségű szintetikus aceton exportjára kötöttünk szerző­dést­ Ausztriával, továbbá metilklo­­rid szállítására a Szovjetunióval és Ausztriával. EGY KULTÚRAKTIVISTA NAPLÓJEGYZETEIBŐL Terepútjaim során tapasztalhat­tam, hogy a IV. népművészeti bien­nálét megelőzően kiadott új verseny­szabályzat valóban ösztönzőleg ha­tott a szervezőkre, arra késztette ő­­ket, hogy mind a hagyományos, mind az újabb keletű népművészeti alkotá­sokból jobban válogassanak, hogy eddig kevésbé ismert kincseket tár­janak fel, hozzanak a nyilvánosság elé a verseny községközi szakaszá­nak kiállításain. Több érdekes példát is felsorolhatok­, Bánát tartományban, ahol a köz­ségközi szakasz keretében csaknem 80 népművészeti kiállítást nyitottak meg, Újmoldován várt rám örömteli meglepetés. Felfigyelhettem a hely­beli régi női viselet néhány remek példányára. A keskeny katrincás öl­tözet szabásvonala rendkívüli elegan­ciát kölcsönöz viselőjének, nagyvo­nalúan hangsúlyozza a női alak ke­csességét. A néphagyomány egyéb­ként „szénégető" öltözetként emlegeti ezt a ruhát, melynek láttán fölmerült bennem a gondolat: milyen kár, hogy a műkedvelő, s még inkább­ a hivatásos népi együttesek számára mindig a leginkább kéznél levő, leg­közismertebb népviseletekből stili­zálnak (nem is mindig a legszeren­csésebben) kosztümöket. Pedig mi­lyen remekül mutatna a „szénégető” viselet a színpadon, és Arges vidéke másfajta megle­petéseket tartogatott számomra. Sla­­tina rajonban kovácsoltvasból ké­szült iparművészeti értékű mester­munkákat mutattak. A fogasok, ros­télyok, és más dekoratív tárgyak fan­táziadús eredetisége ugyancsak a ha­gyományok mélyebb rétegeiből való eredetre utalt. Mint kiderült a be­tyárvilág emlékét idézik. A hegyek közt, az erdőkben élő szegénylegé­nyek, készítették maguknak szabad tűzhelyeikhez, szükségszállásaikhoz az itt látható tárgyak,,prototípusait", azért különböznek azok annyira a parasztházak megszokott használati tárgyaitól. A hagyományt aztán az esztenákban élő pásztorok karolták fel, közvetítésükkel maradtak fenn napjainkig. Véleményem szerint egy kis leleménnyel könnyen átmenthet­nénk ennek a népi „stílusnak", meg­munkálásmódnak a szépségeit a mo­dern enteriőrökbe, falidíszek, lám­pák, kapuvasalások, zárak formájá­ban. El tudnék képzelni például egy borpincét ilyen berendezéssel. Valahányszor alkalmam nyílik ar­ra, hogy ellátogassak Máramarosba, mindig megcsodálom a népviselet szépségeit, megállok a faragott ka­puk előtt. — Kell itt egyáltalán kiál­lítást szervezni ? — Hisz nem egy falu a maga valóságában a népművészet közvetlen megtestesülése. Ami ezút­tal különösképpen lekötötte a figyel­memet, az a fafaragások szokatlan gazdagsága, változatossága volt. A kiállításokon számtalan fából ké­szült ivóedényt, tálas­szekrénykét, frigyládát és sok egykor háztartási célt szolgáló tárgyat láttam. Ismét meggyőződhettem arról, hogy a má­­ramarosi faragómesterek nem egy­szerűen iparművészek, hanem mond­hatni — a legjobbakra értem — mo­dern értelemben vett szobrászi látás­móddal megáldott alkotók ; erre val­lanak, ilyen lehetőségeket rejtenek magukban az általuk készített bútor­darabok, díszkapuk, s úgyszólván minden, ami csak kikerül a kezük alól. Ritka érzékkel tudják érvényre­­juttatni a fának mint anyagnak a szépségét. Alkotó fantáziájuk tisz­teletet ébresztő. Nem csodálom, hogy vannak szobrászok, akik bőven merí­tenek ebből a forrásból. Azon viszont annál inkább el kell csodálkoznom, hogy milyen kevés művelődési ház, művelődési otthon építésénél hasz­nálták fel a népművészekben rejlő képességeket. De nem volna érdek­telen, ha az illetékesek a már meglé­vő művelődési intézmények díszíté­sére, reprezentatívabbá tételére gon­dolva, pótólni igyekeznének a mu­lasztást, és utólag vennék igénybe segítségüket. Elégtétellel tapasztaltam, hogy a tartomány népi művészeti iskoláiban milyen gonddal ápolják a népmű­vészet hagyományait és hogy siker­rel keresik némely már félig-meddig kihalt művészeti ág feltámasztásának lehetőségeit. Mihai Olos festőművész, a nagybányai népi művészeti iskola tanára például növendékeivel a népi üvegfestészet, Sandu Aritica a szat­mári iskola tanára a máramarosi fi­gurális szőnyegek örökségét ismer­tetve, megszerettetve ilyen irányú kísérletezésre készteti növendékeit. Tanácskozáson vettem részt nem­régiben, ahol a Maros-Magyar Au­tonóm tartomány két rajonjából (Ré­gen és Maroshévíz rajonokból) ösz­­szehívott népi alkotók és kultúrakti­­visták beszélték meg az idei letermá­lé célkitűzéseit, üreg parasztasszo­nyok vállalkoztak arra, hogy a láda­fiában körülnézve előkerítik a régi geometrikus rajzú, rendkívül érde­kes optikai hatást keltő falvédőmin­tákat, és nyakhímzéseket, s azok a­­lapján készítenek új darabokat. Lassanként már néhány éve lesz annak, hogy Csíkszereda és Udvar­hely rajonok néhány falvában Bandi Dezső iparművész irányításával a fa­lusi asszonyok szalma-, rafia-, és pan­safonatokat, sőt csipkéket, de­koratív, művészi értékű rongysző­nyegeket kezdtek készíteni. Ez a fog­lalatosság már meggyökerezett, em­lítésre méltó eredményeket hozott ezúttal is. Ha már ezeket a rajono­­kat említem, nem térhetek napirend­re afölött, hogy az olyan jelentős tradíciókkal rendelkező kerámiaköz­pontokban, mint Korond, vagy Dán­falva sajnos még ma sem sikerült el­érni, hogy visszatérjenek az igazi népművészet útjára, oda, ahonnan jó néhány évvel ezelőtt helytelen irányba kanyarodtak el. Egészében véve úgy vélem, a nép­­művészeti biennálé községközi sza­kasza jó szolgálatot tesz a népműve­lés és a népnevelés ügyének azáltal, hogy a jelenkori népművészeti alko­tásokat ízléssel megválogatva szépen tálalva, kiállításon bocsátja a falu szeme elé, amivel kétségtelenül eme­li az igazi népművészet presztízsét és hozzájárul a jó ízléstől idegen külső behatások semlegesítéséhez. Vasile Savonea, a Népi Alkotások Központi Házának képzőművészeti irányítója A terhesség és a nikotin A címben említett probléma idő­szerűsége ma sokkalta nagyobb, mint bármikor. Az a hadjárat ugyanis, a­­melyet napjainkban folytat a sajtó, a rádió, a televízió, az a tény, hogy a dohányzás vonatkozásában világ­szerte riadót fújnak — igen indokolt, nagyon is helytálló. A széles körű kampány, a riasztás nem véletlen tehát, hanem az idők folyamán folytatott kutatások ered­ményeire, az ezek felhasználásával készült statisztikákból fakadó kö­vetkeztetésekre épül, amelyek mind­mind a dohányzás nagy társadalmi veszélyére hívják fel a figyelmet. Amennyiben a dohányzás általá­ban véve veszélyt jelent, annyival na­gyobb súllyal tevődik fel hát a kér­dés a minden külső behatásra ezer­­szerte érzékenyebben reagáló terhes nők esetében. Mielőtt azonban rátérnénk a cím­ben említett probléma közvetlen is­mertetésére, nézzük meg, miért ve­szélyes a dohányfüst, mi módon tá­madja meg az emberi szervezetet. Mint közismert, a dohány a Nico­tians tabacum nevű növény szárított levele. Ez a növény Amerikából szár­mazott át Európába. A dohánylevél tartalmazza a dohányosok rémét je­lentő anyagot, a nikotint, amely tisz­ta állapotban gyilkos erejű méreg. (Elég megemlíteni például, hogy két cseppnyi tiszta nikotin elegendő ah­hoz, hogy szempillantás alatt megöl­jünk vele egy kutyát.) Nem célunk e cikk keretében a nikotin hatásának biológiai vonatkozásait tárgyalni, ezért csak arra szorítkozunk, h­ogy méreg­ voltát hangsúlyozzuk. Az égő dohány termelte füst a ni­kotin mellett más, az emberi szerve­zetre mérgező hatású gázokat is tar­talmaz. A szabványosan 1 gramm do­hányt tartalmazó cigaretták, s a 4—5 grammnyi dohányból álló szivarok 1,5—3 százalék nikotint rejtenek. A dohányzáskor a füsttel­ennek mint­egy 40 százaléka kerül a szervezetbe. Más mérgező anyagok közül hadd említsük csupán a szénmonoxidot (egyetlen cigaretta, tehát 1 gramm do­hány 20—80 milliliter ilyen mérges­gázt fejleszt­­), amely nem csak a do­hányosoknak, hanem környezetüknek az egészségét is veszélyezteti. A dohányosok, tudatában a ve­szélynek, amely egészségi állapotukat fenyegeti, lassanként átállnak a füst­szűrös cigarettát kedvelők táborába. Ámde tudniuk kell hogy ezzel volta­képpen semmit sem változtattak hely­zetükön : a füstszűrő inkább kereske­delmi reklám, semmint védőszer. ORVOSI TANÁCSADÓ S most visszatérve a terhes nők dohányzásának problémájára, említ­sük meg mindenekelőtt azt, hogy a terhesség során a jövendő anya és a magzat között kialakuló biológiai e­­gyensúlyt súlyosan fenyegeti minden­fajta mérgezés. A méhlepény, ez az ideiglenes életű nemes szerv ugyan a szűrő szerepét játssza, védi a gyerme­ket méhen belüli élete folyamán, ám­de mégsem nyújt teljes biztonságot: átereszt számos, a magzatot mérgezés­sel fertőző anyagot. A MÉHLEPÉNYEN ÁTJUTÓ MÉR­GEZŐ ANYAGOK SORÁBAN A LEGVESZÉLYESEBBEK EGYIKE — amint arra a kísérleti kutatások rámutattak — A NIKOTIN, amely komoly rendellenességeket okoz a méhmagzat életfolyamatában. Azt a nőt, aki terhessége idején is intenzíven dohányzik, emésztési za­varok, étvágytalanság, gyomorégés és gyomorgörcsök fenyegetik. Mindeze­ken kívül a terhes nőnek tudnia kell, hogy a kitartó dohányzás gyakorta súlyos következményekkel járhat: terhességmegszakadással, vagy ké­sőbben a koraszüléssel, amelynek az anyára és az újszülöttre gyakorolt hatását rovatunkban már korábban elemeztük. Nem ajánlatos a dohányzás később sem, a gyermekágyi állapot idején, amikor a fiatal anya tejével táplálja az újszülöttet. A nikotin ugyanis az anya véréből átszüremlik a tejbe, s a csecsemőnek kínzó gyomorgörcsöket és egyéb nem könnyű lefolyású zava­rokat okoz. A bevezetőben azt mondottuk, hogy a dohányzás általában véve veszé­lyes, így hát nem helyes, rendkívül ártalmas a nem terhes nőkre is, a­­mennyiben idővel komoly kihatással van a petefészek működésére. Az erős dohányosok közé tartozó nőknél mu­tatkozó menstruációs zavarok eredő­je túlnyomórészt éppen a nikotin. A nikotin érszűkületet vált ki, te­hát a súlyos tünetekkel járó nagy vér­nyomás egyik előmozdítója, gyakran szívgörcsöt okoz, s a dohányosoknál fellépő vérkeringési rendellenességek legfőbb forrása. A dohányfüst magától értetődően, mindenekelőtt a légzőszerveket tá­madja meg: a fullasztó köhögés kí­sérte krónikus hörghurut a dohányo­sok ismert betegsége. Mérlegeljük tehát a dolgokat: a rö­viden ismertetett károk súlyosan es­nek a latba, komolyan veszélyeztetik a külső behatásokra és a mérgezések­re rendkívüli érzékenységgel reagáló terhes nő és a méhmagzat egészségét. A következtetés kézenfekvő terhes­sége és a szoptatás időtartamára még a legszenvedélyesebb dohányosok kö­zé tartozó nőnek is le kell mondania a dohányzásról — maga, s főként jö­vendő gyermeke érdekében. Ami pedig a társadalmi védelmet illeti : óvjuk a nőket általában, a terhes nőket pedig különösképpen a dohányfüstben terjengő mérgektől. Ne dohányozzunk zárt, nehezen szel­lőztethető helyiségekben, őrizzük meg a munkahely levegőjének tisztaságát —■ ez egyébként az elemi udvariasság egyik alapvető követelménye is. Oprescu Ilian, főorvos, az orvostudományok doktora Kalandozás francia rajzok között A rajz lehet kész mű, de nem fel­tétlenül az. Rajz a vázlat, a festő, vagy a szobrász képes naplójegyzete, egy kompozícióötlet rögzítése, az ujjgyakorlatként készült karikatúra­­portré, a minuciózus tanulmányrajz. Az akvarell és a guache hasonlókép­pen lehet közbelső fázis a festmény, a freskó, az üvegmozaik megalkotása előtt, de készülhet befejezett műal­kotásnak is. A francia rajzok és akvarellek ki­állításán úgyszólván mindenből ízelí­tőt kapunk. Matisse tusrajz tablója reprezentáns grafika, megtestesíti a mester ars poeticáját (— „addig raj­zolok, míg érzem, hogy a vonal éne­kelni kezd a kezem, nyomán" — mondta valahol). Chagall guache ké­pe, a kivirágzott tollak sajátos költő­­iségű metafora, a madár dísze, a nö­vények ékessége összevontan pom­pázik ennek a páratlan fantáziájú művésznek a munkáján. Soulage-ról elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy fekete-fehéren is ugyanazt a hatást tudja kibontakoztatni motívumaiból, mint olajképein Fernand Leger vitro terve a reprodukciós albumokból ke­vésbé ismert oldaláról világítja meg a művész munkásságát. Ossip Zad­kine tusrajza, A tékozló fiú megtéré­se ugyanolyan joggal nevezhető „tisz­ta“ grafikának, mint kompozícióterv­­nek, valamely készülő szoborhoz. Van a kiállításnak egy op art fala is, melyet Victor Vasarely két mun­kája dominál. A Gránát című guache kompozíció pazar op art demonstrá­ció, a legharsányabb képek egyike a teremben, mondhatni matematikusi intuícióról árulkodik, színes, apró, szabályos mértani kockákból áll, me­­­lyek szerteröpülni látszanak. A Sony 2 nyilvánvalóan dzsessz hatások szín­be transzponálása. Ezen a képen a színfoltok váltakozva izzanak fel, ha mereven odakoncentráljuk tekinte­tünket. Hans Arp fekete-fehér op art műve más „stílus" az „iskolán" belül. Robert Delaunay, de főként Sonia Terri Delaunay grafikái nem véletlenül kerültek az op art művek közelébe, kettőjük sokban hasonló stílusa már előrevetít olyan lehetősé­geket, melyeket aztán később Vasa­rely kanonizált és vitt el a végső ta­nulságokig. Feltűnően erős ezen a kiállításon a japán grafika és kaligráfia hatása. Alfred Mennester nagyméretű laví­rozott tusrajzain még csak az inspi­ráció eredete felől vagyunk biztosak, mások azonban sokkal határozottab­ban „japánosak" (André Marfaing például). Mi sem természetesebb, mint hogy a hasonló tájékozódású művészek között „valódi" japánt is találunk (Zao Y­ou-ki). A kollázs, a kivágás-ragasztás a modern grafika egyik legelterjedtebb kifejezőeszköze. Picasso is, Braque is kollázzsal szerepel. Bár egyikük képe alatt sem szerepel az évszám, mely keletkezésük időpontjáról tájékoztat­na, szemmel láthatóan régi alkotá­sok. — Hogy mi a különös, a rendkí­vüli, az értékes, ezeken a sárgult, sá­padtan színezett lapokon ? (Biztosan felmerül a kérdés a nagy nevektől nagy műveket váró nézőben). Nem könnyű válaszolni, mert elsősorban történeti, művészettörténeti értékről kellene beszélnünk, arról, hogy meny­nyiben törtek ezek a nagy művészek új irányt, amikor a vonal és a szín mellé eddig nem ismert kifejezési le­hetőségeket találtak. Ha azonban va­laki alaposabban szemügyre veszi ezeket a kisméretű grafikákat, meg­állapíthatja hogy remekül kiegyensú­lyozott kompozíciók, elég lenne vala­mi egészen kis beavatkozás, s már minden felborulna bennük. Némelyek — mint Jacques Doucet (őszi vegetáció), vagy Niki de Saint- Phalle (Nana) — valósággal tobzód­nak a kollázs lehetőségeivel. Az utóbbi egy nőalakba (Nana — Zola hősnő) rengeteg kivágást zsúfolt be jellemzés gyanánt. A kimerítő leltá­rozásra nem vállalkozunk, csak szem­léltetésül írjuk le ■ látható itt minia­tűr gyík, bika, oroszlán, vadmacska, elefánt az elefántvadásszal, kígyó, légy, hal, autóversenyző, rakéta stb. Minden bizarrsága ellenére a némi­leg aktualizált karakter­kép találó és tolai. Hosszasan kalandozhatunk a kiál­­táson. Nézhetjük a tájakat, melyek elemei egymásba mosódnak (Árpád Szenes — Kompozíció), vagy éppen azáltal hajlanak az absztrakt érté­kek felé, hogy a távoli és közeli rész­letek egyforma intenzitással hálóz­zák, indázzák­ be a felületet (Eduard Pignon — Olajfák, Kitépett olajfák), fantasztikus, holdbéli tájra emlékez­tető kép elé vetődünk (Jean Luc Perrot), tarai lehetünk annak, ho­gyan próbálja érzékeltetni a művész (Henry Michaud) a mozgást (azonos című kompozícióján), a fekete és fe­hér vonások sűrűsít­ésével, illetve rit­kításával. Jellegzetes, egyéni, rejtjel­szerű motívumok variációit fedeztük fel (Hans Hartung), s női fejet, mely ugyanakkor virágcsokornak is beil­lik (Etienne Hajdú). De van itt köny­­nyedén papírra vetett, a hullámok já­tékát visszaadó tusrajz (Charles La­­pique), karikatúraszerű rajz a ked­ves ismerősről (Constantin Brâncu?i — James Joyce portréja), akadémi­kus tanulmányrajz (Maillol — Akt tanulmány)... és lehetne még foly­tatni. Akadhatnak olyanok, akik ke­veslik, amit a kiállítás nyújt ? Bizo­nyára mindenki kevesli. Mert nem elég látványos, mert nem elég repre­zentatív, mert Matisse-tól errefelé volt a képzőművészetben néhány o­­lyan irányzat, melynek terméséből nem kaptunk szemléltetést, mert... ezt a sort is lehetne folytatni. A kiál­lítás méretei azonban eleve szűkre­­szabták a lehetőségeket. A rendezők szemmel láthatóan inkább a műértő közönség felé fordulva csemegéket igyekeztek bemutatni. Lapokat rak­tak elénk, melyek a képzőművészeti élet metropolisának, a mindenfajta irányzatok­­ kiindulópontjának és végállomásának, a világ úgyszólván minden tájáról összesereglett, egymás mellett alkotó, legkülönbözőbb beál­lítottságú művészek hatalmas műhe­lyének „titkaiból" adnak ízelítőt. Mezei József Máramaros bekapcsolódik az üdülőotthonok hálózatába A nemzetközi turisztikai év for­dulópontot jelez Máramaros turisz­tikai életében. A legjobban ellátott épületeket — a borsafüredi és az izvorai menedékházakat meg a gyógyvizéről nevezetes garbonáci fürdőt — első ízben kapcsolják be az üdülőotthonok országos hálózatába. A pihenésre szervezetten, beutalóval érkező csoportok egész éven át felke­reshetik a festői szépségű Márama­­rost. A vendégváró előkészületek javá­ban folynak. A kényelmi fok növe­lésére 400 000 lej értékű munkát for­dítanak. Az Izvorán új menedékház is épül, immár a mai igények szín­vonalán. A jó ellátás magába foglal­­ja a változatos étrendet is. Az élel­micikkek szállítása már megkezdő­dött, 150 000 lej értékű, jól tárolható élelmiszer megérkezett rendeltetési helyére. Ez alkalommal a vállalat arról sem feledkezett meg, hogy a várt vendégnek el is kell jutnia a ma­gaslaton fekvő menedékházakba, villákba. Idényt­ előkészítő intézke­déseik magukba foglalják a rendsze­res szállítás megoldását is. Hangverseny A marosvásárhelyi Állami Filharmó­nia két hangversenyt ad a fővárosban az Atheneum termében. Az első hang­versenyre ma este 20 órakor, a máso­dikra holnap, vasárnap délelőtt 11 óra­kor kerül sor. Vendégművész : Szem­jon Sznitkovszki, szovjet hegedűmű­vész. Vezényel: Remus Georgescu. (Munkatársunktól) ELŐRE Befagyasztott kerekek Minél többet szalad a vasúti kocsi teherrel adott időegységen belül, an­nál jobb­am vannak, sajna, fékek is. Most nem azokra a műszaki be­rendezésekre gondolunk, amelyekkel a szerelvények kísérő személyzete a sebességet szabályozza, hanem a szárnyaskerék birodalmán kívül álló, legtöbbször szubjektív jellegű aka­dályokra. A vállalatokra, gyárakra, amelyek igénylői minőségükben elég gyakran fékezik, lassítják a vasúti szállítás természetes vérkeringését, befagyasztják a kerekeket. íme a pél­dák. A váradvelencei állomástól ka­pott teherkocsik január hónapban 1532. februárban 1406 órát veszte­geltek amiatt, hogy az igénylő gyá­rak és vállalatok nem­ rakták be a megszabott időben továbbítandó áruikat, vagy késedelmeskedtek a cí­mükre érkezett rakományok kipa­kolásával Az első hónapban 160, a másodikban pedig 223 vagon jutott a kényszerpihenés sorsára, több-ke­vesebb órára. Mindez — a vasút ká­rosodása, az áruszállítás lassúbbodása — csak egyik oldala ugyanannak az évejmnek A másik az, hogy a szállítá­si eszközök igénylői nem maradhat­nak egyetlen esetben sem büntetle­nül. Januárban az illetékes vállalatok 29.472, februárban 29 480 lej fekbért fizettek ki Bár több számlára íródott ez a summa a legtekintélyesebb há­nyadát a külön vágánnyal rendelke­ző 4-es számú vasárulerakatnak kel­lett kiegyenlítenie. Ez az igénylő a „rekorder" Főként a negyedév utol­só hónapjában. Év elejétől március 22-ig ugyanis fékbér gyanánt közel harmincezer lej került rovására. A lassú kirakodás, s a még lassúbb ter­helés miatt a 4-es lerakat januárban 176 órát, februárban 1009 órát, már­ciusban pedig 250 órát késleltette a CFR tehervagonjait. Egyetlen napon csupán, március 9 délutánjától tize­dik, délelőttjéig 20 kocsi vesztegelt 2—3 órát a vállalat területére futó sínpáron. Ki szenvedi kárát ezeknek a „fé­ltekének ? Mindkét fél, a vasút is és az igénylő is, tehát végsősoron az egész nemzetgazdaság. A CFR-nek jól felismert érdeke, hogy a teher­kocsi a lehető legkevesebbet legyen vakvágányon, minél többet gördül­jön — egyszóval , hogy minél job­ban kihasználják teljesítőképességét. A növekvő áruforgalom nemcsak a vagonpark gyarapítását igényli, ha­nem a meglevő állomány teljesebb, maximális kihasználását is. Nem mindegy hát, hogy a kocsit tétlen rostokolások koptatják erkölcsiig, avagy úgy öregedik ki, hogy nem voltak hiába elveszett órái. Lehet, hogy amikor a kitérőkön befagyasz­tott kerekekkel pihen mondjuk húsz kocsi, másutt éppen nagy szükség volna rájuk. S hogy mégis befa­gyasztják a kerekeket, annál is ért­hetetlenebb, mivelhogy az igénylők is ráfizetnek lassúságukra. Mert mi másra lehetne írni a fekbért, ha nem a nem­ gazdaságos kiadások számlá­jára ? Az önköltség, a vállalati jöve­delmek rovására Olyan világos, mint az egyszeregy. S mégis... Gy. Szabó Gyula gyárt: tanulságos és olcsó óra­műves és litografált játékszereket, kozmetikai ecseteket és keféket, fémdobozokat, háztartási keféket stb. A feketehalmi IPROFIL MAGURA CODLEI különböző bútorféléket, többek között nappali szobákat, hálószobákat, konyhabútoro­kat és garnitúrákat, ezek egyes darabjait külön-külön is készít. A gyár termékei a I — „Lamilla“ gyerekszoba — „Moldva* hálógarnitúra — „Poiana" konyhaberendezés — ,,Bucegi" kihúzható fotel — „M.C.“ kihúzható fotel — „Nehoiu“ fotel — „R—22“ fotel — „Cazino" kiszélesíthető heverő — Extensa“ kiszélesíthető heverő A felsorolt termékek az OCL helyi kereskedelmi szakészletei­­ben kaphatók. HŰLÉS, GRIPPE ESETÉN, valamint AZ ARCFESTÉK LETÖRLÉSÉRE HASZNÁLJON fertőtlenítő és szagtalanító anyagokkal impregnált HIGEIA ZSEBKENDŐT A 20 zsebkendőt tartalmazó csomag ára 1,50 lej. Kapható a gyógyszertárakban, drogériákban és illatszertárakban

Next