Előre, 1967. április (21. évfolyam, 6037-6062. szám)
1967-04-01 / 6037. szám
5 SZAKEMBEREKÉ A SZÓ A karbamid, de a tudományos megfigyelés bátrabb alkalmazása is CSÍKI TAPASZTALATOK A SZARVASMARHA HIZLALÁS TERÉN Sokan érdeklődtek minálunk mostanában , mivel hizlaljuk a szarvasmarhákat. Titkunk nincs, így tehát őszintén megmutatjuk, hogyan foglalkoznak szövetkezeteink a növendékállat hizlalással. Feljegyeznek sok mindent, a vendéglátókban viszont az a benyomás alakul ki, hogy a szintetikus karbamidoktól valami csodát várnak. Ez pedig nem fog bekövetkezni. A Csík rajoni mezőgazdasági tanács munkaközössége, a szövetkezetekben dolgozó szakemberek segítségével hatékony eredményekhez vezető kísérleteket folytatott a szintetikus karbamidok felhasználásának tanulmányozására. A hizlalás problémája viszont jóval bonyolultabb annál, hogy csupán a karbamidok „bedobásával“ kiugró eredményekhez lehetne jutni. A leglényegesebb tapasztalat tehát amit átadhatunk — és amire a jövőben mi is még hangsúlyozottabb figyelmet fordítunk — a hizlalás technikájának és módszerének komplex értelmezése. Nem vitás, hogy a szarvasmarhatenyésztés egészén belül a tejtermelés súlyával egyenértékű kérdéssé kell válnia a hizlalásnak. Azért is, mert a hazai és külföldi szükséglet állandóan növekszik és ugyanakkor a szaporulat egy része és a szelektált állatok csakis vágómarhaként értékesíthetők. És gazdaságos hizlalás mellett nem utolsó szempont az sem, hogy a szövetkezetek számára komoly bevételi forrás lehet a vágómarha. De melyek is azok a szempontok, amelyek biztosíthatják a hizlalás gazdaságosságát ? Első helyen egy szervezési formát szeretnék hangsúlyozni: az állattenyésztés fejlesztésére kidolgozott perspektivikus tervek ismeretében a rajon szövetkezeteiben (kivétel csupán Menaság) szakosított farmokban történik a hizlalás. Gazdaságaink külön istállókban és külön, a hizlalás igényeinek megfelelő programmal és módszerrel foglalkoznak ezzel a problémával, s így lényegében a szarvasmarhahizlalás megkülönböztetett figyelmet kap a gazdasági tevékenység egészében. Ahhoz, hogy ez a nemzetgazdasági és helyi szempontból egyaránt jelentős hasznosítási forma a növekvő igényeknek megfelelő szintet képviseljen, a hagyományok révén megőrzött módszereken kívül új eljárásokat is kellett és kell kidolgozni. A rajoni mezőgazdasági tanács tevékenységének kiindulópontja egy részletes felmérésen és számításon alapuló kísérletsorozat volt. Kísérletsorozat, amely arra a következtetésre vezetett, hogy hegyvidéki körülmények között, ahol fehérjékben szegény takarmányfélék képviselik a fejadag döntő részét, még kedvező tenyésztési feltételek mellett is kitolódik a hízlalási idő, ami megdrágítja a hizlalást. Ugyanakkor, ha a hagyományos módszerek révén, de fehérjékben gazdagabb pillangósok felhasználásával törekedtünk volna a gyorsabb hizlalás megvalósítására, akkor az adagok 30 százalékos emelésére lett volna szükség, amit nehéz lenne előteremteni. Ezért döntöttünk a szintetikus fehérjék igénybevétele mellett, figyelembe véve a helyi feltételeket és lehetőségeket is. Elsőként a taplócai szövetkezetben, majd fokozatosan az egész rajonban átálltak erre a módszerre. Nem szeretném most részletesen leírni a kísérleteket — hiszen ez a szaksajtóba kívánkozik — csupán néhány szóban a tanulságokra térek ki. A legfontosabb ezek közül az, hogy a kísérletek minden variációban kedvező eredményt adtak. A taplócai termelőszövetkezetben például a napi súlygyarapodás átlaga „a karbamid felhasználásával 105 grammal volt magasabb az öszszehasonlított, de karbamid nélkül takarmányozott állatokénál és az egy kiló súlygyarapodásra jutó takarmányegység felhasználás pedig szintén az előbbieknél csökkent. Végeredményben az egy kiló súlygyarapodásra fordított kiadások a karbamid igénybevétele mellett egy tejjel csökkentek. A kísérletet megismételtük a nyári periódusban is, amikor az állatok zöldtakarmányt fogyasztanak. Zöldtömegként virágzás stádiumában lévő lóherét, szecskázott búzaszalmával keverve és egy kiló kukorica darával 100 kg élősúlyra 30 gramm karbamidot kevertünk. A kísérleti csoport ezúttal is jobban gyarapodott, a napi plusz meghaladta a 60 grammot.Hangsúlyozni szeretném, hogy a taplócai tapasztalatok után, a módszert rajoni szinten általánosítva helyenként még kedvezőbb súlygyarapodást sikerült felmutatni. A karbamid felhasználása mellett természetesen lényeges kérdés az is, milyen más takarmányt kapnak az állatok. A helyi lehetőségekből adódó fejadagok optimális aránya és mennyiségének kikísérletezésére szintén tucatnyi kísérletet végeztünk és elmondhatjuk, hogy ezen a téren sem maradtak el az eredmények. A takarmányok szakszerű előkészítése mellett a napi négy kilogramm szecskázott széna, négy kiló szénaliszt, négy kiló szecskázott szalma, 1,5 kg kukoricadaram,250 kiló melász és 100 kg élősúly után 35 gramm karbamiddal országosan is kiemelkedő sikert értünk el. Taplócán például 42 bikaborjúnál a napi átlagos súlygyarapodás 1100 gramm, de elértek 1320 grammos gyarapodást is, így az egész állományt első osztályú áron vették át, ami számottevő pluszbevételhez vezetett. Sőt, a legújabb eredmény, a közelmúltban történt értékesítés még kedvezőbb képet mutat, hiszen ezúttal 102 darabot adtak át 344 kg élősúlyban export minősítéssel. A hizlalás révén a karbamid a szövetkezetnek 45 900 kg kukorica megtakarítását tette lehetővé. Rajoni viszonylatban pedig mostanig 2509 növendéknél a kukorica megtakarítás eléri az 1 129 050 kilót. A takarmányfelhasználás terén elért megtakarítás lehetővé tette szövetkezeteink számára, hogy az idén 414 állatot hizlaljanak pluszban, ami több mint 3 millió lej bevételt jelent. A kísérletek és a gyakorlati alkalmazás sok más vetülete hozott kedvező eredményeket. A legnagyobb tanulság számunkra mégis az, hogy a szakembereknek bátrabban kell a tudományos megfigyelések gyakorlati alkalmazásáért kiállni. Még akkor is, ha nem mindig sikerül ilyen kézzelfogható eredményeket előírni. A Csík rajoni mezőgazdasági tanács jelenleg is tucatnyi olyan probléma bevezetésével foglalkozik, ami elősegítheti az állattenyésztés jövedelmezőségének növelését. Mohr János mérnök, a Csik rajoni mezőgazdasági tanács alelnöke Román vegyszerek sikere külföldön A román vegyszerek mind nagyobb keresletnek örvendenek külföldön. A Chimimport román külkereskedelmi vállalat nemrég újabb szerződéseket kötött Albániával, Ciprussal, Görögországgal, Malaysiával és Pakisztánnal csaknem 800 tonna kálciumkarbid szállítására Svájcba, Iránba és Lengyelországba mintegy 2400 tonna különböző aromás szénhidrogént szállítunk. Jelentős mennyiségű szintetikus aceton exportjára kötöttünk szerződést Ausztriával, továbbá metilklorid szállítására a Szovjetunióval és Ausztriával. EGY KULTÚRAKTIVISTA NAPLÓJEGYZETEIBŐL Terepútjaim során tapasztalhattam, hogy a IV. népművészeti biennálét megelőzően kiadott új versenyszabályzat valóban ösztönzőleg hatott a szervezőkre, arra késztette őket, hogy mind a hagyományos, mind az újabb keletű népművészeti alkotásokból jobban válogassanak, hogy eddig kevésbé ismert kincseket tárjanak fel, hozzanak a nyilvánosság elé a verseny községközi szakaszának kiállításain. Több érdekes példát is felsorolhatok, Bánát tartományban, ahol a községközi szakasz keretében csaknem 80 népművészeti kiállítást nyitottak meg, Újmoldován várt rám örömteli meglepetés. Felfigyelhettem a helybeli régi női viselet néhány remek példányára. A keskeny katrincás öltözet szabásvonala rendkívüli eleganciát kölcsönöz viselőjének, nagyvonalúan hangsúlyozza a női alak kecsességét. A néphagyomány egyébként „szénégető" öltözetként emlegeti ezt a ruhát, melynek láttán fölmerült bennem a gondolat: milyen kár, hogy a műkedvelő, s még inkább a hivatásos népi együttesek számára mindig a leginkább kéznél levő, legközismertebb népviseletekből stilizálnak (nem is mindig a legszerencsésebben) kosztümöket. Pedig milyen remekül mutatna a „szénégető” viselet a színpadon, és Arges vidéke másfajta meglepetéseket tartogatott számomra. Slatina rajonban kovácsoltvasból készült iparművészeti értékű mestermunkákat mutattak. A fogasok, rostélyok, és más dekoratív tárgyak fantáziadús eredetisége ugyancsak a hagyományok mélyebb rétegeiből való eredetre utalt. Mint kiderült a betyárvilág emlékét idézik. A hegyek közt, az erdőkben élő szegénylegények, készítették maguknak szabad tűzhelyeikhez, szükségszállásaikhoz az itt látható tárgyak,,prototípusait", azért különböznek azok annyira a parasztházak megszokott használati tárgyaitól. A hagyományt aztán az esztenákban élő pásztorok karolták fel, közvetítésükkel maradtak fenn napjainkig. Véleményem szerint egy kis leleménnyel könnyen átmenthetnénk ennek a népi „stílusnak", megmunkálásmódnak a szépségeit a modern enteriőrökbe, falidíszek, lámpák, kapuvasalások, zárak formájában. El tudnék képzelni például egy borpincét ilyen berendezéssel. Valahányszor alkalmam nyílik arra, hogy ellátogassak Máramarosba, mindig megcsodálom a népviselet szépségeit, megállok a faragott kapuk előtt. — Kell itt egyáltalán kiállítást szervezni ? — Hisz nem egy falu a maga valóságában a népművészet közvetlen megtestesülése. Ami ezúttal különösképpen lekötötte a figyelmemet, az a fafaragások szokatlan gazdagsága, változatossága volt. A kiállításokon számtalan fából készült ivóedényt, tálasszekrénykét, frigyládát és sok egykor háztartási célt szolgáló tárgyat láttam. Ismét meggyőződhettem arról, hogy a máramarosi faragómesterek nem egyszerűen iparművészek, hanem mondhatni — a legjobbakra értem — modern értelemben vett szobrászi látásmóddal megáldott alkotók ; erre vallanak, ilyen lehetőségeket rejtenek magukban az általuk készített bútordarabok, díszkapuk, s úgyszólván minden, ami csak kikerül a kezük alól. Ritka érzékkel tudják érvényrejuttatni a fának mint anyagnak a szépségét. Alkotó fantáziájuk tiszteletet ébresztő. Nem csodálom, hogy vannak szobrászok, akik bőven merítenek ebből a forrásból. Azon viszont annál inkább el kell csodálkoznom, hogy milyen kevés művelődési ház, művelődési otthon építésénél használták fel a népművészekben rejlő képességeket. De nem volna érdektelen, ha az illetékesek a már meglévő művelődési intézmények díszítésére, reprezentatívabbá tételére gondolva, pótólni igyekeznének a mulasztást, és utólag vennék igénybe segítségüket. Elégtétellel tapasztaltam, hogy a tartomány népi művészeti iskoláiban milyen gonddal ápolják a népművészet hagyományait és hogy sikerrel keresik némely már félig-meddig kihalt művészeti ág feltámasztásának lehetőségeit. Mihai Olos festőművész, a nagybányai népi művészeti iskola tanára például növendékeivel a népi üvegfestészet, Sandu Aritica a szatmári iskola tanára a máramarosi figurális szőnyegek örökségét ismertetve, megszerettetve ilyen irányú kísérletezésre készteti növendékeit. Tanácskozáson vettem részt nemrégiben, ahol a Maros-Magyar Autonóm tartomány két rajonjából (Régen és Maroshévíz rajonokból) öszszehívott népi alkotók és kultúraktivisták beszélték meg az idei letermálé célkitűzéseit, üreg parasztasszonyok vállalkoztak arra, hogy a ládafiában körülnézve előkerítik a régi geometrikus rajzú, rendkívül érdekes optikai hatást keltő falvédőmintákat, és nyakhímzéseket, s azok alapján készítenek új darabokat. Lassanként már néhány éve lesz annak, hogy Csíkszereda és Udvarhely rajonok néhány falvában Bandi Dezső iparművész irányításával a falusi asszonyok szalma-, rafia-, és pansafonatokat, sőt csipkéket, dekoratív, művészi értékű rongyszőnyegeket kezdtek készíteni. Ez a foglalatosság már meggyökerezett, említésre méltó eredményeket hozott ezúttal is. Ha már ezeket a rajonokat említem, nem térhetek napirendre afölött, hogy az olyan jelentős tradíciókkal rendelkező kerámiaközpontokban, mint Korond, vagy Dánfalva sajnos még ma sem sikerült elérni, hogy visszatérjenek az igazi népművészet útjára, oda, ahonnan jó néhány évvel ezelőtt helytelen irányba kanyarodtak el. Egészében véve úgy vélem, a népművészeti biennálé községközi szakasza jó szolgálatot tesz a népművelés és a népnevelés ügyének azáltal, hogy a jelenkori népművészeti alkotásokat ízléssel megválogatva szépen tálalva, kiállításon bocsátja a falu szeme elé, amivel kétségtelenül emeli az igazi népművészet presztízsét és hozzájárul a jó ízléstől idegen külső behatások semlegesítéséhez. Vasile Savonea, a Népi Alkotások Központi Házának képzőművészeti irányítója A terhesség és a nikotin A címben említett probléma időszerűsége ma sokkalta nagyobb, mint bármikor. Az a hadjárat ugyanis, amelyet napjainkban folytat a sajtó, a rádió, a televízió, az a tény, hogy a dohányzás vonatkozásában világszerte riadót fújnak — igen indokolt, nagyon is helytálló. A széles körű kampány, a riasztás nem véletlen tehát, hanem az idők folyamán folytatott kutatások eredményeire, az ezek felhasználásával készült statisztikákból fakadó következtetésekre épül, amelyek mindmind a dohányzás nagy társadalmi veszélyére hívják fel a figyelmet. Amennyiben a dohányzás általában véve veszélyt jelent, annyival nagyobb súllyal tevődik fel hát a kérdés a minden külső behatásra ezerszerte érzékenyebben reagáló terhes nők esetében. Mielőtt azonban rátérnénk a címben említett probléma közvetlen ismertetésére, nézzük meg, miért veszélyes a dohányfüst, mi módon támadja meg az emberi szervezetet. Mint közismert, a dohány a Nicotians tabacum nevű növény szárított levele. Ez a növény Amerikából származott át Európába. A dohánylevél tartalmazza a dohányosok rémét jelentő anyagot, a nikotint, amely tiszta állapotban gyilkos erejű méreg. (Elég megemlíteni például, hogy két cseppnyi tiszta nikotin elegendő ahhoz, hogy szempillantás alatt megöljünk vele egy kutyát.) Nem célunk e cikk keretében a nikotin hatásának biológiai vonatkozásait tárgyalni, ezért csak arra szorítkozunk, hogy méreg voltát hangsúlyozzuk. Az égő dohány termelte füst a nikotin mellett más, az emberi szervezetre mérgező hatású gázokat is tartalmaz. A szabványosan 1 gramm dohányt tartalmazó cigaretták, s a 4—5 grammnyi dohányból álló szivarok 1,5—3 százalék nikotint rejtenek. A dohányzáskor a füsttelennek mintegy 40 százaléka kerül a szervezetbe. Más mérgező anyagok közül hadd említsük csupán a szénmonoxidot (egyetlen cigaretta, tehát 1 gramm dohány 20—80 milliliter ilyen mérgesgázt fejleszt), amely nem csak a dohányosoknak, hanem környezetüknek az egészségét is veszélyezteti. A dohányosok, tudatában a veszélynek, amely egészségi állapotukat fenyegeti, lassanként átállnak a füstszűrös cigarettát kedvelők táborába. Ámde tudniuk kell hogy ezzel voltaképpen semmit sem változtattak helyzetükön : a füstszűrő inkább kereskedelmi reklám, semmint védőszer. ORVOSI TANÁCSADÓ S most visszatérve a terhes nők dohányzásának problémájára, említsük meg mindenekelőtt azt, hogy a terhesség során a jövendő anya és a magzat között kialakuló biológiai egyensúlyt súlyosan fenyegeti mindenfajta mérgezés. A méhlepény, ez az ideiglenes életű nemes szerv ugyan a szűrő szerepét játssza, védi a gyermeket méhen belüli élete folyamán, ámde mégsem nyújt teljes biztonságot: átereszt számos, a magzatot mérgezéssel fertőző anyagot. A MÉHLEPÉNYEN ÁTJUTÓ MÉRGEZŐ ANYAGOK SORÁBAN A LEGVESZÉLYESEBBEK EGYIKE — amint arra a kísérleti kutatások rámutattak — A NIKOTIN, amely komoly rendellenességeket okoz a méhmagzat életfolyamatában. Azt a nőt, aki terhessége idején is intenzíven dohányzik, emésztési zavarok, étvágytalanság, gyomorégés és gyomorgörcsök fenyegetik. Mindezeken kívül a terhes nőnek tudnia kell, hogy a kitartó dohányzás gyakorta súlyos következményekkel járhat: terhességmegszakadással, vagy későbben a koraszüléssel, amelynek az anyára és az újszülöttre gyakorolt hatását rovatunkban már korábban elemeztük. Nem ajánlatos a dohányzás később sem, a gyermekágyi állapot idején, amikor a fiatal anya tejével táplálja az újszülöttet. A nikotin ugyanis az anya véréből átszüremlik a tejbe, s a csecsemőnek kínzó gyomorgörcsöket és egyéb nem könnyű lefolyású zavarokat okoz. A bevezetőben azt mondottuk, hogy a dohányzás általában véve veszélyes, így hát nem helyes, rendkívül ártalmas a nem terhes nőkre is, amennyiben idővel komoly kihatással van a petefészek működésére. Az erős dohányosok közé tartozó nőknél mutatkozó menstruációs zavarok eredője túlnyomórészt éppen a nikotin. A nikotin érszűkületet vált ki, tehát a súlyos tünetekkel járó nagy vérnyomás egyik előmozdítója, gyakran szívgörcsöt okoz, s a dohányosoknál fellépő vérkeringési rendellenességek legfőbb forrása. A dohányfüst magától értetődően, mindenekelőtt a légzőszerveket támadja meg: a fullasztó köhögés kísérte krónikus hörghurut a dohányosok ismert betegsége. Mérlegeljük tehát a dolgokat: a röviden ismertetett károk súlyosan esnek a latba, komolyan veszélyeztetik a külső behatásokra és a mérgezésekre rendkívüli érzékenységgel reagáló terhes nő és a méhmagzat egészségét. A következtetés kézenfekvő terhessége és a szoptatás időtartamára még a legszenvedélyesebb dohányosok közé tartozó nőnek is le kell mondania a dohányzásról — maga, s főként jövendő gyermeke érdekében. Ami pedig a társadalmi védelmet illeti : óvjuk a nőket általában, a terhes nőket pedig különösképpen a dohányfüstben terjengő mérgektől. Ne dohányozzunk zárt, nehezen szellőztethető helyiségekben, őrizzük meg a munkahely levegőjének tisztaságát —■ ez egyébként az elemi udvariasság egyik alapvető követelménye is. Oprescu Ilian, főorvos, az orvostudományok doktora Kalandozás francia rajzok között A rajz lehet kész mű, de nem feltétlenül az. Rajz a vázlat, a festő, vagy a szobrász képes naplójegyzete, egy kompozícióötlet rögzítése, az ujjgyakorlatként készült karikatúraportré, a minuciózus tanulmányrajz. Az akvarell és a guache hasonlóképpen lehet közbelső fázis a festmény, a freskó, az üvegmozaik megalkotása előtt, de készülhet befejezett műalkotásnak is. A francia rajzok és akvarellek kiállításán úgyszólván mindenből ízelítőt kapunk. Matisse tusrajz tablója reprezentáns grafika, megtestesíti a mester ars poeticáját (— „addig rajzolok, míg érzem, hogy a vonal énekelni kezd a kezem, nyomán" — mondta valahol). Chagall guache képe, a kivirágzott tollak sajátos költőiségű metafora, a madár dísze, a növények ékessége összevontan pompázik ennek a páratlan fantáziájú művésznek a munkáján. Soulage-ról elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy fekete-fehéren is ugyanazt a hatást tudja kibontakoztatni motívumaiból, mint olajképein Fernand Leger vitro terve a reprodukciós albumokból kevésbé ismert oldaláról világítja meg a művész munkásságát. Ossip Zadkine tusrajza, A tékozló fiú megtérése ugyanolyan joggal nevezhető „tiszta“ grafikának, mint kompozíciótervnek, valamely készülő szoborhoz. Van a kiállításnak egy op art fala is, melyet Victor Vasarely két munkája dominál. A Gránát című guache kompozíció pazar op art demonstráció, a legharsányabb képek egyike a teremben, mondhatni matematikusi intuícióról árulkodik, színes, apró, szabályos mértani kockákból áll, melyek szerteröpülni látszanak. A Sony 2 nyilvánvalóan dzsessz hatások színbe transzponálása. Ezen a képen a színfoltok váltakozva izzanak fel, ha mereven odakoncentráljuk tekintetünket. Hans Arp fekete-fehér op art műve más „stílus" az „iskolán" belül. Robert Delaunay, de főként Sonia Terri Delaunay grafikái nem véletlenül kerültek az op art művek közelébe, kettőjük sokban hasonló stílusa már előrevetít olyan lehetőségeket, melyeket aztán később Vasarely kanonizált és vitt el a végső tanulságokig. Feltűnően erős ezen a kiállításon a japán grafika és kaligráfia hatása. Alfred Mennester nagyméretű lavírozott tusrajzain még csak az inspiráció eredete felől vagyunk biztosak, mások azonban sokkal határozottabban „japánosak" (André Marfaing például). Mi sem természetesebb, mint hogy a hasonló tájékozódású művészek között „valódi" japánt is találunk (Zao You-ki). A kollázs, a kivágás-ragasztás a modern grafika egyik legelterjedtebb kifejezőeszköze. Picasso is, Braque is kollázzsal szerepel. Bár egyikük képe alatt sem szerepel az évszám, mely keletkezésük időpontjáról tájékoztatna, szemmel láthatóan régi alkotások. — Hogy mi a különös, a rendkívüli, az értékes, ezeken a sárgult, sápadtan színezett lapokon ? (Biztosan felmerül a kérdés a nagy nevektől nagy műveket váró nézőben). Nem könnyű válaszolni, mert elsősorban történeti, művészettörténeti értékről kellene beszélnünk, arról, hogy menynyiben törtek ezek a nagy művészek új irányt, amikor a vonal és a szín mellé eddig nem ismert kifejezési lehetőségeket találtak. Ha azonban valaki alaposabban szemügyre veszi ezeket a kisméretű grafikákat, megállapíthatja hogy remekül kiegyensúlyozott kompozíciók, elég lenne valami egészen kis beavatkozás, s már minden felborulna bennük. Némelyek — mint Jacques Doucet (őszi vegetáció), vagy Niki de Saint- Phalle (Nana) — valósággal tobzódnak a kollázs lehetőségeivel. Az utóbbi egy nőalakba (Nana — Zola hősnő) rengeteg kivágást zsúfolt be jellemzés gyanánt. A kimerítő leltározásra nem vállalkozunk, csak szemléltetésül írjuk le ■ látható itt miniatűr gyík, bika, oroszlán, vadmacska, elefánt az elefántvadásszal, kígyó, légy, hal, autóversenyző, rakéta stb. Minden bizarrsága ellenére a némileg aktualizált karakterkép találó és tolai. Hosszasan kalandozhatunk a kiáltáson. Nézhetjük a tájakat, melyek elemei egymásba mosódnak (Árpád Szenes — Kompozíció), vagy éppen azáltal hajlanak az absztrakt értékek felé, hogy a távoli és közeli részletek egyforma intenzitással hálózzák, indázzák be a felületet (Eduard Pignon — Olajfák, Kitépett olajfák), fantasztikus, holdbéli tájra emlékeztető kép elé vetődünk (Jean Luc Perrot), tarai lehetünk annak, hogyan próbálja érzékeltetni a művész (Henry Michaud) a mozgást (azonos című kompozícióján), a fekete és fehér vonások sűrűsítésével, illetve ritkításával. Jellegzetes, egyéni, rejtjelszerű motívumok variációit fedeztük fel (Hans Hartung), s női fejet, mely ugyanakkor virágcsokornak is beillik (Etienne Hajdú). De van itt könynyedén papírra vetett, a hullámok játékát visszaadó tusrajz (Charles Lapique), karikatúraszerű rajz a kedves ismerősről (Constantin Brâncu?i — James Joyce portréja), akadémikus tanulmányrajz (Maillol — Akt tanulmány)... és lehetne még folytatni. Akadhatnak olyanok, akik keveslik, amit a kiállítás nyújt ? Bizonyára mindenki kevesli. Mert nem elég látványos, mert nem elég reprezentatív, mert Matisse-tól errefelé volt a képzőművészetben néhány olyan irányzat, melynek terméséből nem kaptunk szemléltetést, mert... ezt a sort is lehetne folytatni. A kiállítás méretei azonban eleve szűkreszabták a lehetőségeket. A rendezők szemmel láthatóan inkább a műértő közönség felé fordulva csemegéket igyekeztek bemutatni. Lapokat raktak elénk, melyek a képzőművészeti élet metropolisának, a mindenfajta irányzatok kiindulópontjának és végállomásának, a világ úgyszólván minden tájáról összesereglett, egymás mellett alkotó, legkülönbözőbb beállítottságú művészek hatalmas műhelyének „titkaiból" adnak ízelítőt. Mezei József Máramaros bekapcsolódik az üdülőotthonok hálózatába A nemzetközi turisztikai év fordulópontot jelez Máramaros turisztikai életében. A legjobban ellátott épületeket — a borsafüredi és az izvorai menedékházakat meg a gyógyvizéről nevezetes garbonáci fürdőt — első ízben kapcsolják be az üdülőotthonok országos hálózatába. A pihenésre szervezetten, beutalóval érkező csoportok egész éven át felkereshetik a festői szépségű Máramarost. A vendégváró előkészületek javában folynak. A kényelmi fok növelésére 400 000 lej értékű munkát fordítanak. Az Izvorán új menedékház is épül, immár a mai igények színvonalán. A jó ellátás magába foglalja a változatos étrendet is. Az élelmicikkek szállítása már megkezdődött, 150 000 lej értékű, jól tárolható élelmiszer megérkezett rendeltetési helyére. Ez alkalommal a vállalat arról sem feledkezett meg, hogy a várt vendégnek el is kell jutnia a magaslaton fekvő menedékházakba, villákba. Idényt előkészítő intézkedéseik magukba foglalják a rendszeres szállítás megoldását is. Hangverseny A marosvásárhelyi Állami Filharmónia két hangversenyt ad a fővárosban az Atheneum termében. Az első hangversenyre ma este 20 órakor, a másodikra holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor kerül sor. Vendégművész : Szemjon Sznitkovszki, szovjet hegedűművész. Vezényel: Remus Georgescu. (Munkatársunktól) ELŐRE Befagyasztott kerekek Minél többet szalad a vasúti kocsi teherrel adott időegységen belül, annál jobbam vannak, sajna, fékek is. Most nem azokra a műszaki berendezésekre gondolunk, amelyekkel a szerelvények kísérő személyzete a sebességet szabályozza, hanem a szárnyaskerék birodalmán kívül álló, legtöbbször szubjektív jellegű akadályokra. A vállalatokra, gyárakra, amelyek igénylői minőségükben elég gyakran fékezik, lassítják a vasúti szállítás természetes vérkeringését, befagyasztják a kerekeket. íme a példák. A váradvelencei állomástól kapott teherkocsik január hónapban 1532. februárban 1406 órát vesztegeltek amiatt, hogy az igénylő gyárak és vállalatok nem rakták be a megszabott időben továbbítandó áruikat, vagy késedelmeskedtek a címükre érkezett rakományok kipakolásával Az első hónapban 160, a másodikban pedig 223 vagon jutott a kényszerpihenés sorsára, több-kevesebb órára. Mindez — a vasút károsodása, az áruszállítás lassúbbodása — csak egyik oldala ugyanannak az évejmnek A másik az, hogy a szállítási eszközök igénylői nem maradhatnak egyetlen esetben sem büntetlenül. Januárban az illetékes vállalatok 29.472, februárban 29 480 lej fekbért fizettek ki Bár több számlára íródott ez a summa a legtekintélyesebb hányadát a külön vágánnyal rendelkező 4-es számú vasárulerakatnak kellett kiegyenlítenie. Ez az igénylő a „rekorder" Főként a negyedév utolsó hónapjában. Év elejétől március 22-ig ugyanis fékbér gyanánt közel harmincezer lej került rovására. A lassú kirakodás, s a még lassúbb terhelés miatt a 4-es lerakat januárban 176 órát, februárban 1009 órát, márciusban pedig 250 órát késleltette a CFR tehervagonjait. Egyetlen napon csupán, március 9 délutánjától tizedik, délelőttjéig 20 kocsi vesztegelt 2—3 órát a vállalat területére futó sínpáron. Ki szenvedi kárát ezeknek a „féltekének ? Mindkét fél, a vasút is és az igénylő is, tehát végsősoron az egész nemzetgazdaság. A CFR-nek jól felismert érdeke, hogy a teherkocsi a lehető legkevesebbet legyen vakvágányon, minél többet gördüljön — egyszóval , hogy minél jobban kihasználják teljesítőképességét. A növekvő áruforgalom nemcsak a vagonpark gyarapítását igényli, hanem a meglevő állomány teljesebb, maximális kihasználását is. Nem mindegy hát, hogy a kocsit tétlen rostokolások koptatják erkölcsiig, avagy úgy öregedik ki, hogy nem voltak hiába elveszett órái. Lehet, hogy amikor a kitérőkön befagyasztott kerekekkel pihen mondjuk húsz kocsi, másutt éppen nagy szükség volna rájuk. S hogy mégis befagyasztják a kerekeket, annál is érthetetlenebb, mivelhogy az igénylők is ráfizetnek lassúságukra. Mert mi másra lehetne írni a fekbért, ha nem a nem gazdaságos kiadások számlájára ? Az önköltség, a vállalati jövedelmek rovására Olyan világos, mint az egyszeregy. S mégis... Gy. Szabó Gyula gyárt: tanulságos és olcsó óraműves és litografált játékszereket, kozmetikai ecseteket és keféket, fémdobozokat, háztartási keféket stb. A feketehalmi IPROFIL MAGURA CODLEI különböző bútorféléket, többek között nappali szobákat, hálószobákat, konyhabútorokat és garnitúrákat, ezek egyes darabjait külön-külön is készít. A gyár termékei a I — „Lamilla“ gyerekszoba — „Moldva* hálógarnitúra — „Poiana" konyhaberendezés — ,,Bucegi" kihúzható fotel — „M.C.“ kihúzható fotel — „Nehoiu“ fotel — „R—22“ fotel — „Cazino" kiszélesíthető heverő — Extensa“ kiszélesíthető heverő A felsorolt termékek az OCL helyi kereskedelmi szakészleteiben kaphatók. HŰLÉS, GRIPPE ESETÉN, valamint AZ ARCFESTÉK LETÖRLÉSÉRE HASZNÁLJON fertőtlenítő és szagtalanító anyagokkal impregnált HIGEIA ZSEBKENDŐT A 20 zsebkendőt tartalmazó csomag ára 1,50 lej. Kapható a gyógyszertárakban, drogériákban és illatszertárakban