Előre, 1967. szeptember (21. évfolyam, 6165-6190. szám)
1967-09-01 / 6165. szám
XXI. évfolyam 6165 sz. 8 oldal Ira 25 báni 1967 szept.1., péntek Két évtized telt el lapunk megjelenése óta. Milyen kevés is a húsz esztendő, ha a történelem szemszögéből nézzük ! És milyen sokat jelent ez a húsz esztendő hazánk jelenkori történelmében ! Sikerek és vívmányok sorozata jelzi azt az utat, amely a győzelmes szocializmus ormaira vezetett mindnyájunkat. S amikor ezekről az ormokról indítjuk el az Előrének, Románia Szocialista Köztársaság néptanácsai mayar nyelvű központi lapjának 21. évolyamát, az eddig kivívott diadalok tudatában tesszük ezt, amelyek méltán töltik el hazafias büszkeséggel a román föld minden fiát, nemzetiségre való tekintet nélkül. Hazánk minden honpolgára — románok, magyarok és németek — akiket azonos eszmék, törekvések és érzelmek vezérelnek és akiknek egysége, folyvást szilárdul, tevékenyen tesznek hitet a párt politikája mellett, és tetteikkel, képességeik legjavával járulnak hozzá a párt kijelölte feladatok megvalósításához. Munkások, parasztok, értelmiségiek, a szocialista Románia honpolgárainak minden rétege szoros egységben él és dolgozik, miközben reális és teljes jogegyenlőségnek örvend, olyan tág lehetőségeknek örvend, amelyeken belül ki-ki meszszemenően kibontakoztathatja személyiségét és alkotókészségét. 552 lap és folyóirat jelenik meg hazánkban és példányszámuk közel tízmillióra rúg. E sajtótermékek sorában az Előre is hűséges krónikása volt az eltelt húsz esztendőnek, az eltelt két évtized történelmi jelentőségű győzelmeinek. Első lapszámától kezdve híven követte az Előre a hazai sajtó haladó hagyományait, s munkájában azoknak a sajtótermékeknek a feledhetetlen példája lelkesítette, amelyeket a Román Kommunista Párt az illegalitás nehéz esztendeiben adott ki. Ebben a szellemben igyekezett legjobb sajtóhagyományainkat továbbfejleszteni és a szocialista korszak megkövetelte új jegyekkel gazdagítani, s ilyenformán becsülettel épített föl a pártvezette sajtó munkaközösségén belül egy olyan lapot, amelynek minden kinyomtatott szava a szocialista haza fölvirágzását szolgálja. A párt, az egész nép ügyének hűséges és áldozatkész szolgálatát mindig is léte értelmének, elsőrendű feladatának és egyetlen hivatásának tekintette a lap. Ebben a két évtizedben az Előre nemcsak arra törekedett, hogy érzékeny szeizmográfja legyen a jelenkori Románia történelmének, nem csupán arra, hogy fokról fokra híven tükrözze a szocialista haladás szüntelenül emelkedő útját, amely már eleddig is egy világ elismerését vívta ki, a haza román, magyar, német és más nemzetiségű fiai munkájának és tehetségének elismerését , hanem arra is súlyt helyezett, hogy az öntudat fényszórójával világítsa be a szocialista kor képernyőjét, hogy tevékeny harcosa legyen a pártpolitika gyakorlatba ültetésének belföldön épúgy, mint a nemzetközi élet síkján. Tartalmánál és beállítottságánál fogva arra törekedik a lap, hogy méltó legyen a hazai szocialista valóság mai szintjéhez, annak a valóságnak a szintjéhez, amely ,.. .betetőzi és túlhaladja az elődök legnemesebb törekvéseit, Románia népi tömegeinek legmagasabb eszményeit. A román szocialista nemzet — amelyet nemzetiségre való tekintet nélkül minden rétegének cél- és érdekközössége tömörít egységbe — egyre erőteljesebben virágzik föl és nyilvánul meg, biztosítván hazánk minden dolgozójának a szabad és boldog élet megteremtését" — hangsúlyozta Nicolae Ceausescu elvtárs. Biztos és határozott léptekkel, a dalában vágunk neki lapunk 21. esztendejének. Eljövendő esztendőknek vágunk neki, olyan esztendőknek, amelyekben a szocialista Románia további fölvirágzását tudományos alapossággal tervezte meg a párt IX. kongresszusa, a nagy tanács, amely bölcsen fogta egy csokorba egész népünk gondolkodását, erőtartalékait, anyagi és szellemi képességeit, amely biztos kézzel szerkesztette meg a haza sokoldalú felvirágoztatásának merész programját, s amely mindnyájunk erejének, lelkesedésének és megfontolt ítéletének forrása és buzcoltója. S amikor a 21. esztendőnek nekivágunk, tevékenységünket összemérjük azzal a szüntelenül növekvő igénynyel, amelyet szocialista társadalmunk gyorsütemű fejlődése fakaszt, azzal a növekvő igénnyel, amelyet joggal támaszt az olvasótábor. Tudatában vagyunk annak, hogy csak úgy válhatunk a párt harcának mind hatékonyabb eszközévé, ha a lapot hozzáértéssel és tehetséggel, szenvedéllyel és odaadással szerkesztjük, ha szüntelenül jelen vagyunk a felföldi és külföldi aktuális kérdések sűrűjében ; csak akkor tehetünk eleget becsülettel a feladatainknak, ha pártunk tanításának szellemében olyan magasszíntű eszmecseréket kezdeményezünk a társadalmi élet legkülönfélébb részlegeinek égető kérdéseiben, amelyek hozzáértéssel és felelősségtudattal hozzák felszínre az előrehaladást szolgáló eszméket, ha újság és olvasók párbeszéde egyre újabb, egyre fontosabb területeket fed föl, és szüntelenül bővíti őket. Elvszerűség, marxista-leninista következetesség, kemény elítélése mindannak, ami elavult, érzékeny fogékonyság minden iránt, ami új és értékes, az igazság és az olvasók tisztelete — ebben a szellemben teremtette meg új sajtónkat a Román Kommunista Párt, ezek a vezérelvek irányítják mindnyájunk — Románia minden újságírójának — lépteit. Pártunk szüntelenül abban az irányban vezet, irányít és tájékoztat bennünket, hogy a lehető legnagyobb felelősségérzettel elemezzük a szocialista építés bonyolult folyamata során felmerülő lényeges kérdéseket. Húsz esztendő. Fennállásának harmadik évtizedébe lép az Előre. Egyetlen törekvése az, hogy minél teljesebben magáévá tegye nemes és fenséges célunkat — a mindnyájunk célját: a szocialista Románia szüntelen fölvirágoztatását. S amikor nekivágunk a harmadik évtizednek, tesszük ezt azzal az elhatározással, hogy az olvasó kezébe olyan lapot adjunk, amely számról számra, tartalmában és formájában egyaránt egyre hívebben sugározza annak a mozgósító erőnek a hőfokát, amely a Román Kommunista Párt szavának sajátja, s amely termékenyen hat hazánk minden honpolgárának szívében és tudatában. Olvasóinknak, önkéntes levelezőinknek, külső munkatársainknak egészséget és boldogságot kívánunk, új sikereket munkájukban, legszebb törekvéseik és célkitűzéseik beteljesedését ! tiszta távlat és világos feladatok ts-KÖZELEBB A TELJES VILLAMOSÍTÁSHOZ A tartományi villamossági vállalat (IRE) ez évben mindössze 15 falut villamosít. Mondhatnék nem valami nagy szám egy tartományban, de ha alaposabban megvizsgáljuk a tényeket, az derül ki, hogy éppenséggel örvendetes az idén villamosítandó falvak csekélyszáma. Valójában ugyanis Brassó tartományban csak a községközponttól nagy távolságra eső települések hálózati bekapcsolása maradt hátra. Nos, az idén sorra kerülő 15 helység, éppen az említett, nehezen villamosítható helységek kategóriájába tartozik, ami a szerelők számára nagyobb feladat megoldását képezi, mint akár 30—40 más falu villamosítása. Ezért nevezhető nagyszerű teljesítménynek, hogy felszabadulásunk 23. évfordulóját a szerelők mégis 5 ilyen „eldugott falu" villamosításának befejezésével köszönthették. Ezek között van a Sepsi rajoni Besenyő, a Kézdi rajoni Felsőcsernáton, Ikafalva. Három helységben azonban nem kezdhették meg mindmáig a villamosítási munkálatokat, például a Kézdi rajoni Hiliben és a Sepsi rajoni Magyaroson, ahol az illetékes községi néptanácsok nem gondoskodtak a villamosításhoz szükséges alapok biztosításáról. (Munkatársunktól) SZILÁGYI DEZSŐ Bukarest, Sciineta-negyed, 1960 (M. ANDREESCU felvétele) MAJTÉNYI ERIK Az idő térképe Mindig szerettem a térképeket. Egy testes világatlasz máig gyermekkoromtól fogva valóban a világot jelentette számomra. Tenyérnyi felületű és váltakozó kékségű terület az óceán végtelenségét. A hajók szokott útjait jelző kacskaringós görbékkel, amelyek nem kívántak különösebb képzelőerőt ahhoz, hogy valóban magam előtt lássam valamelyik pontjukon a valóságos hajót, hogy odaérezzem magam a fedélzetére, s hogy erős bizalommal higgyek a túlsó part valóságában, hiszen a térkép azt is feltüntette. S ott voltak a haragosbarna hegyláncok a hófehér örök jégmezők, a korallszigetek gyöngysorai, elszórt csoportjai — talán Andersen összes meséi nem nyűgöztek le olyan varázslatosan, mint ez a valóságtól elvonatkoztatott rajz-jelrendszer. Fétis-jelleggel bírt, és önálló életet élt, hiszen tudva tudtam az*, hogy a térkép hű tükre a bolygó felületének, mégis mikor először ültem repülőre, s tekintetem átfogta a lenti tájat, első pillanatban az ötlött fel bennem, hogy nini, a világ a térképhez hasonlít. Nem a térkép a világhoz, hanem fordítva, az eredeti a tükörképhez, és nagyon szerettem a kisléptékű, részletes térképeket is. Amelyek a magányos épületet, gémeskutat, egy szál jegenyét is feltüntetik, és szerettem a történelmi atlaszokat, amelyek régvolt városok és birodalmak egymásutánjában ábrázolták öreg világunkat, és elképzeltem a legrészletesebb térképeket, amelyek kötetek ezreiben kísérik nyomon a változást esztendőről esztendőre, feltüntetik a magányos ház fölépültét és rombadőltét, a gémeskút fúrását és betemetését, a jegenye csemetekorát, és azt a viharos éjszakát, amelyen a villám martalékává esett. Elképzeltem egy olyan térképet, amely emlékszik, mindenre emlékszik, és ily módon nem csupán a mát szolgálja, hanem az örökkévalóságot, nemcsak a jelenben igazít el, nőnem az idő koordinátáinak végtelen rácsrendszerében is. Van egy ilyen térkép : az emberiség története. Apró részlettérképek milliárdjaiból tevődik össze, s ezekhez a hajdani Tacitus épp úgy hozzájárult, mint ez az ünnepi lapszám. Tessék engem megérteni ! Amikor ezeket a sorokat írom, még nem állt össze a lapszám, amelybe belekerülnek. Mégis előre megmondhatom, hogy épülő és változó tájaink szüntelenül kiegészülő térképének nem egy új jegyéről hírt kell adnia. Mint ahogy tette ezt napról napra húsz esztendőn keresztül. Olyannyira, hogy ceruzával és papírral nyomon követhetnék az argesi vízierőmű kiteljesedését az első csákányvágástól a gát legfelső szintjéig, vagy a madarászi földművesek új lakóház NAPLÓzait, vagy Lovinesti magasra szökkenését a tartalajból, vagy a kolozsvári Carbochim térhódítását túl a vasúti síneken. Az idő térképe ez, igaz hogy csak parányi részlete, de húsz esztendő irdatlan erőfeszítéseinek és megszámlálhatatlan emberi alkotásainak még a paránya is töméntelen Másfélezer kilométert tettem meg az elmúlt hetekben, az ország egyharmadát bejártam. Mindenütt voltam már azelőtt is, és mégis, mintha első ízben jártam volna mindenütt. Olyan ismerős vidékeken, hogy kalauza is lehettem volna valakinek, mégis én szorultam kalauzra. Ha megtennének a hajdani — öt- vagy tízesztendős — jegyzetfüzeteim, mennyire elavultak volna. Elavultak volna? Nem, csak vissza kellene helyezni őket az idő országos atlaszának valamelyik végéből kötetébe. Néha nagyon régibe ! Mikor is jártam utoljára Pitestiben ? Ez a jegyzetfüzetem történetesen megvan még. 1964. február 29-én. Mit is írtam akkor? Hogy a hegyaljai kisváros merész kibontakozásának idejét éli. Most pedig egy új, merőben ismeretlen és lenyűgözően modern városközpont fogadott. Az idő térképe döbbenetes gyorsasággal szerkeszti a maga új és új, meglepőbbnél meglepőbb toldalékait. Craiovában, ahol a kombinát egét zöldes-sárga füstcsíkok szántják, éppúgy, mint a Vaskapunál, ahol pedig tíz hónapja voltam, de ahol a változás még szembeötlőbb, hiszen — ha szabad így kifejeznem magam — itt van most az idő rohamosan kiegészülő térképének egyik élvonalbeli szerkesztőgárda, ia, és a Cserna völgyében, ahol húsz esztendővel ezelőtt voltam is(Folytatása a 7. oldalon) RADU BOUREANU Hétköznapok színei A címben szereplő két szó egymás mellé kerülése képletesen azonos értelmű az emberi társadalom hétköznapi életének lényegével, tartalmával. Ezek a színek váltakozásukban és sziporkázásukban szüntelenül mozgó kaleidoszkóppá állnak öszsze, amely nem csupán a felület árnyalatait villantja folyvást új és új alakzatokban, hanem hírt ad a dolgok belső felépítéséről, események mélyrétegeiről is. Közhely lenne fölemlítenünk itt, hogy hétköznapjainkban végképp eldőlt a két véglet, a fény és az árnyék, a derűs és a borús színek közötti ütközet. Hogy a nyomasztót, a borúsat mindenkorra száműztük, számkivetettük nemcsak hétköznapi életünkből, hanem általában az elfoglaltságainkból és a kollektív öntudatból is. Ha az előző időszakban, amelytől minden nemű sajnálkozás nélkül váltunk meg, a hétköznapok színei fölött egy maroknyi társadalmi csoport javakban bővelkedő tespedő árnyalata uralkodott, ma a teljes emberi közösségre jellemző és éltetően dinamikus színárnyalat az általános. Hogy ez a szín milyen ? Ha a lényegét kutatjuk Hétköznapjainkban, akkor csak egyetlen jelzővel jellemezhetjük: derűlátó. Lehet, hogy egy messze földről érkezett szemlélő véleménye szerint ezek a színek nem elég kifinomultak, nem volt elég rafinált a paletta, amelyen keverték őket. Nekünk akkor népművészetünk hagyományaira kell hivatkoznunk, amelynek alkotásain merész, egymásmellettiségben tündökölnek a nagyon is eleven színek. És mi lenne jellemzőbb mai mindennapjaink életére, mint épp ez a merész elevenség ? Ezt az elevenséget tükrözi az új városkép, ez teljesedik ki benne napról napra, ez kelt a szemlélőben derűlátást és jogos bizodalmát. S amikor a szakemberek — építészek, szociológusok , pszichológusok, kibernetikusok, — kongresszusokon beszélik meg a nagy kérdést : Hogyan élünk majd holnap ? — akkor én a kérdést így is fölfoghatom : Milyenek lesznek holnap a hétköznapok színei ? Amit még mindig hiányolhatunk a városképben például, az a színeken túlmenően, az építészet nemzeti jellege, hagyományok modern köntösben való újjáélesztése. És mennyi még a tennivaló ezen a téren, ha elgondoljuk, hogy nem csupán a nemzeti hagyomány egészéről van szó, hanem tájankénti változatairól, helyi és földrajzi jellegéről is. De amit már elértünk: sikerült az új városképből az olcsó, érzelgős romantikát kiküszöbölnünk , és helyébe az erőteljes egyszerűség lépett. És ez már nagymértékben kifejezi a mai ember gondolkodásmódját, létformáját. Egy keleti bölcs mondotta volt mintegy kilencszáz évvel ezelőtt: „Vannak tájak, amelyek utazásra csábítanak, mások tűnődésre serkentenek, ismét mások céltalan csavargásra, s végül vannak tájak, amelyeken szívesen letelepedne az ember.“ Azt hiszem, hogy az az urbánus táj, amelyet mi az elmúlt -----Vr r*nrv (Folytatása a 6. oldalon) árjai, egyesüljetek ! ROMANIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA REDACJIA @1 ADMINISTRATE ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUGURESTI — CASA SGINTEI Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma 18.03.02. HRPI Vidéki cakszerkesztőségeink : Kolozsvár (str. Horea 8, tel. 1.15.35); Brassó (str. Neagoe Basarab 24, tel 1.44.63); Marosvásárhely (Piata Trandafirilor 20. tel. 34.18); Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82); Nagyvárad (str. Litoralului 21. tel. 1.45.43); Temesvár (Bd. 30 Decembrie 8. tel 1.28.64); Szatmár (Piata Libertatii 1. tel 22.12). Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj egy hónapra 6,80 lej, negyedévre 19,50 lej, félévre 39 lej, egy évre 78 lej. Apróhirdetéseket az ESIP reklámügynöksége útján veszünk fel (Agentia de Publicitate — ESIP, Bucuresti, str. Eforiei nr. 6, raionul V. L Lenin). I SZÉP VÁROS Néhány nappal ezelőtt bizottság járt Lugoson a tartományi néptanácstól. A városszépítési verseny második szakaszában elért megvalósításokat vették számba és a fejlődő, szép Temes-parti város kivívta a versenybírák elismerését , a legmagasabb pontszámot kapta meg. Enasel Horiát, a városgazdálkodási vállalat igazgatóját kértük meg, mondja el: mivel gyarapodott, szépült Lugos ebben az évben? — A modern, gondozott városkép kialakításának egyik fontos követelménye az utcák tisztasága — mondotta Enasel Horia igazgató. Hónapok óta szépítjük városunk középületeit és lakóházait. Városunk 11 iskolája augusztus közepe óta , kívül-belül újrafestve, javítva készen várja a tanulókat. Új piac építését kezdtük meg a tavasszal. December 30 az átadás határideje, de kerek két hónappal hamarabb adjuk át a használatnak. Csaknem 8000 négyzetméter utat korszerűsítettünk, köveztünk újra, 3780 négyzetméter új aszfaltjárdát készítettünk, minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a tartomány legszebb városainak sorába emeljük a Lagost... (Munkatársunktól) JENS OTTO KRAG, DÁNIA MINISZTERELNÖKE ÉS KÜLÜGYMINISZTERE VACSORÁT ADOTT Jens Otto Krag, Dánia miniszterelnöke és külügyminisztere, feleségével, a Hadsereg Házának termeiben szerda este vacsorát adott Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének, Ion Gheorghe Maurelnek és feleségének tiszteletére. Részt vettek: Corneliu Manescu külügyminiszter, Pompiliu Macovei, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság elnöke, Gheorghe Cioara külkereskedelmi miniszter, Bucur Schiopu élelmiszeripari miniszter, Aurel Moga egészségügyi és népjóléti miniszter, Ion Cosma, a Bukarest városi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, Gheorghe Macovescu, a külügyminiszter első helyettese, Ion Pas, a Külföldi Kultúrkapcsolatok Román Intézetének elnöke, Gheorghe Ploesteanu, Románia koppenhágai nagykövete, tudósok és kulturális dolgozók, tábornokok, dán és román újságírók. Úgyszintén résztvettek: Svend Aage Sandager Jeppesen, Dánia bukaresti nagykövete, Jens Christensen nagykövet, Dánia külügyminisztériumának államtitkár-helyettese, Gunnar Seidenfaden, nagykövet, külügyminisztériumi államtitkár-helyettes, Kai Johansen, külügyminisztériumi államtitkár-helyettes, Richard Wagner Hansen, Dánia bukaresti nagykövetségének tanácsosa, Per Green és Soren-Ole Olsen, a miniszterelnök titkárai, és más személyek, akik romániai látogatása során a dán miniszterelnök kíséretét alkotják. Jelen voltak a Bukarestben akkreditált diplomáciai kirendeltségek egyes vezetői. A szívélyes légkörben lefolyt vacsora után, Dánia miniszterelnöke és külügyminisztere, valamint Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke pohárköszöntőt mondott. HARMINC SOR Az újságcikk mértékegysége a gépelt oldal — a szakma nyelvén flekk a neve — vagyis harminc sor. íratlan szabálycikk ennél kisebb nem lehet. A legkisebb itt azonban a legtöbb is. Harminc sorban mindent el lehet mondani. Világrengető szenzációk és hétköznapi történetek, hírességek és ismeretlenek portréja, tájrajz és városkép, pillanatfelvétel és eseményekhez fűzött kommentár, mind elfér harminc sorban, föltéve — ez megint szerkesztőségi szólás — ha van időnk röviden írni. Harminc sorban elmondható a harminc sorokat írók hitvallása, hivatásának lényege. Elfér egy oldalon az újságíró számvetése húsz év tapasztalatának leszűrt tanulsága. Fölrajzolható a pálya íve is, az ínasévektől — amikor sakálnak becézték a kezdőt — tanulóévekig, mert ezt a mesterséget ha nem akarjuk, hogy tollunkat ellepje a rutin, állandóan és szüntelenül tanulni kell. De a hitvallás és számvetés helyett az újságíró ihletőjét és bíróját szeretném megidézni, akinek szolgálatában az újságíró tollat fog és akiért,,sorait rója a papírra. Az ő fejbólintása, öröme, élvezete, egyetértő hümmögése a mi igazi fizetségünk. Ha ő összevonja a szemöldökét, tudom, hogy valahol megbicsaklott a tollam. Az olvasó. Százezer szempár kereszttüzében húsz év óta, no, nem éppen könnyű, de férfimunka. S hogy előre nézünk, az eljövendő húsz évre, minden szavunk, sorunk az ő segítségével születik. Hálával és hűséggel — Lectori salutem! — köszöntjük az olvasót. Szász János.