Előre, 1967. október (21. évfolyam, 6191-6216. szám)

1967-10-18 / 6205. szám

XXI.­­évfolyam 6205 sz. 4 oldal ára 25 iráni 1967 okt. 18., szerda Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA A SZOCIALIZMUS DÖNTŐ GYŐZELMEI - A MARXIZMUS-LENINIZMUS DIADALA A szovjet népekkel, az egész haladó emberiséggel együtt a ro­mán nép a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évforduló­ját ünnepli — az egyetemes törté­nelem korszakalkotó eseményé­nek évfordulóját, amely átsza­kította a világimperializmus frontját, megnyitotta a proletár­forradalmaknak, az ember kizsákmányolás és el­nyomás alóli felszabadulásának, a szocializmus győzelmének korszakát. Az Októberi Forradalom ragyogó módon igazolta a munkásosztály forra­dalmi erejét és azt a képességét, hogy teljesítve történelmi hivatását, a saját kezébe vegye ön­maga és az egész társadalom sorsát, hogy sikerrel vezesse a néptömegek harcát a társadalmi igaz­ságtalanság megszüntetéséért és egy olyan rend­szer megteremtéséért, amelyben a munka, az egyenlőség, a szabadság uralkodjék. Erőteljesen megrendítve a régi, kapitalista világ épületét és lerakva az új, szocialista világ alapjait, az Októberi Forradalom széles visszhangot keltett az egész világon, ösztönözte a munkásosztály, a dolgozók forradalmi akcióit valamennyi földré­szen, világszerte fellelkesítette a demokratikus és haladó erőket. Romániában a dolgozók mélységes rokonszenv­­vel és lelkesedéssel köszöntötték az Októberi Forradalom győzelmének hítét és cselekvően ki­nyilvánították szolidaritásukat a fiatal szovjet­hatalommal az ország egész területén kibonta­­koztatott átfogó akciók révén, s azzal, hogy né­pünk fiai, jelentős számban, fegyverrel a kézben közvetlenül részt vettek a szocialista államnak az intervenciósokkal szembeni megvédésében. Ezek az akciók emlékezetes lapokat írtak be a két or­szág munkásosztálya forradalmi mozgalmai kö­zötti internacionalista kapcsolatok krónikájába, eleven megnyilatkozását képezték a román nép és a Szovjetunió népei közötti barátságnak. Az Októberi Forradalom győzelme, a Szovjetuniónak a szocializmus építésében elért sikerei egy­szersmind lelkesítő példaként szolgáltak a romá­niai proletariátus, a dolgozó tömegek forradalmi mozgalma számára a jobb életre, a szabadságra és a szocializmusra irányuló törekvéseik meg­valósításában. Ezek a törekvések abban a harc­ban teljesültek be, amelyet népünk a Román Kommunista Pártnak, a munkásosztály, vala­mennyi dolgozó érdekei hű kifejezőjének a veze­tésével vívott. Az Októberi Forradalom óta eltelt öt évtized során az emberiség hatalmas megújító átalakulá­sokat ért meg — a földgömb lakossága egyhar­­madának felszabadulását a kizsákmányolás alól és a szocialista világrendszer megjelenését, az imperializmus gyarmati rendszerének összeomlá­sát és a nemzetek feltartóztathatatlan haladását a szabadság és a függetlenség felé, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom sorainak és befolyásának megnövekedését, egy széles körű, a népek békéjéért és biztonságáért küzdő antiim­­perialista front kialakulását és mind aktívabb megnyilatkozását. Az emberiségnek a kapitaliz­musról a szocializmusra való áttérésének nagy­szerű korszakát, amely fél évszázaddal ezelőtt vette kezdetét, az imperializmust aláásó történel­mi folyamatok gyors egymásutánja és szünte­len mélyülése jellemzi, az, hogy példátlan arány­ban növekednek a forradalmi és haladó erők, hogy szüntelenül fejlődik és gazdagszik a marxi­leuiai elmélet. A munkásosztály felfogása a társadalom for­radalmi átalakításáról elevenen és pregnáns mó­don testet öltött az Októberi Forradalom győzel­mében, a Szovjetunió népeinek a szocialista tár­sadalom megteremtésében és fejlesztésében elért jelentős sikereiben. Az első szocialista forradalom győzelme, az új társadalmi rend építése a Szovjetek Országában erőteljes megnyilatkozása volt a munkásosztály­nak, a néptömegeknek­, amelyek döntő hajtóerői a forradalomnak, a társadalmi haladás biztosítá­sának, és gyakorlatilag igazolta a marxi-leniai tanítást a kommunista pártnak, a szocialista for­radalom és építés vezérkarának vezető szerepéről, mint lényeges feltételét a kapitalizmus megdön­tésének és a szocialista társadalom megteremté­sének. A Szovjetunió harcedzett Kommunista Pártja, amelyet Lenin hozott létre, bizonyságot tett képességéről, hogy ki tudja dolgozni a for­radalmi harc stratégiáját és taktikáját a konkrét történelmi körülményeknek megfelelően, meg tudja szervezni a proletariátust, a dolgozó töme­geket és sikerrel tudja vezetni őket a hatalom kivívásáért folytatott harcokban, az új társada­lom építésében. Az Októberi Forradalom az ál­lam egy új típusát hozta létre — a szocialista államot, a városi és falusi dolgozók alapvető érdekeinek előmozdítóját, a forradalmi vívmá­nyok védelmezőjét, az új társadalmi rend fel­építésére irányuló egész tevékenység szervezőjét. A nagyszabású építő munka, amelyet betető­zött a szocializmus létrehozása a földgömb egy­­hatodán, a társadalmi életnek alapjaiban való megújulása és a Szovjetunió erejének megszilár­dulása, erőteljesen kidomborította a lenini taní­tás helyességét a szocializmus felépítésének lehe­tőségéről egyetlen országban. A szovjet népek, az SZKP történelmi érdeme, hogy a számtalan nehézség ellenére — amelyek a polgárháború és az imperialista intervenció nehéz éveinek kö­vetkezményeiből, a régi cári Oroszországtól örö­költ alacsony gazdasági színvonalból és nagyfokú lemaradásból, s abból a bonyolult nemzet­közi helyzetből adódtak, amelyben a szovjet írta NICOLAE CEAUȘESCU, állam hosszú időn át a kapitalista világ ellen­ségességétől körül­véve mint egyetlen szocialista állam létezett — megvédték és megszilárdították a Forradalom vívmányait, biztosították az új társadalmi rendszer győzelmét először a világon. A szocialista társadalom bebizonyította szilárd­ságát a második világháború nehéz megpróbál­tatást jelentő éveiben, amikor a szovjet népek viselték a hitlerizmussal való óriási összecsapás fő terhét, magasfokú hazafiasságról tettek tanú­ságot, elévülhetetlen hősiességet tanúsítottak döntő módon járulva hozzá a népek és a civili­záció megátalkodott ellenségének, a fasizmusnak a leveréséhez A békés építés terveinek valóraváltása bizto­sította a Szovjetunió átalakulását olyan erős és virágzó állammá, amelynek gazdasági, tudomá­nyos, kulturális megvalósításait ma széles körben elismerik. Gyors ütemben fejlesztve termelő­erőit, a Szovjetunió történelmileg rövid idő alatt elsőrendű gazdasági hatalommá vált, amely a világ ipari termelésének csaknem 20 százalékát valósítja meg. A szovjet ipar, a maga fő ágaival — a gépgyártással, az energetikával, a fémipar­­ral, a vegyiparral, az elektronikával — a szovjet népek, a szocialista társadalmi rendszer egyik nagy vívmánya, a Szovjetunió gazdasági és ka­tonai erejének alapját képezi. A szovjet állam egész fejlődése e félévszázad alatt kidomborítja a szocialista iparosítás nagy jelentőségét a szo­cializmus és a kommunizmus műszaki-anyagi alapjának kiépítésében, a nép életszínvonalá­nak emelésében, a haladás és a civilizáció biz­tosításában, a szocialista állam függetlenségének és szuverenitásának megszilárdításában. A szovjet falu áttérése a szocialista nagyüzemi mezőgazdálkodásra széles körű lehetőségeket teremtett a modern technika felhasználásá­hoz, a termelés gépesítéséhez és kemizálásához, az agrotechnikai tudomány megvalósításainak al­kalmazásához, a nemzetgazdaság e fontos ága fejlődési ütemének meggyorsításához. A szovjet tudomány kimagasló sikerei a je­lenkori kutatás legfontosabb területein beszédes tanúbizonyságait képezik azoknak a kedvező feltételeknek, amelyeket a szovjet hatalom a tudományos és technikai alkotás fejlesztésére biztosított. A Szovjetunió megvalósításai a koz­mosz tanulmányozásában és meghódításában, az atomenergia felhasználásában, a rakétatechni­kában, a rádióelektronikában és más terüle­teken jelentős hozzájárulást képeznek az embe­riség tudományos és technikai fejlődéséhez, ki­váltják az egész világ csodálatát. A szocialista forradalom nem­ csupán meghir­dette, hanem ténylegesen meg is valósította az összes állampolgárok jogát a munkához, a pi­henéshez, a tanuláshoz, az orvosi ellátáshoz. A nemzeti jövedelem gyors növekedése a szovjet­hatalom éveiben lehetővé tette a munkások és parasztok jövedelmeinek gyarapodását, jelentős alapok fordítását lakásépítésre, az oktatás vala­mennyi fokozatának széles körű fejlesztésére, a társadalombiztosítási rendszer kiterjesztésére. A Szovjetunió nagy megvalósításai, azok a sikerek, amelyekkel az Októberi Forradalom félévszázados fordulóját köszönti, szívből meg­örvendeztetik a romániai kommunistákat, orszá­gunk összes dolgozóit. Az egész román nép me­leg rokonszenvvel figyeli a szovjet népnek az SZKP vezetésével kifejtett széles körű alkotó munkáját az SZKP XXIII. kongresszusán kidol­gozott program megvalósításáért, a kommunista társadalom felépítéséért, s nagy jelentőségű hoz­zájárulásnak tekinti ezt a szocialista világrend­­szer erejének és a szocializmus nemzetközi be­folyásának növeléséhez, az emberiség békéjének és haladásának ügyéhez. II A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt 50 esztendő során a nemzetközi munkás­­osztály, a forradalmi erők történelmi jelentő­ségű sikereket értek el, harcukkal meghatározva a világ arculatának megváltozását. A szocialista forradalmak győzelme egy sor európai, ázsiai és latin-amerikai országban az illető országok né­peinek a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott harca eredményeként, a szocializmus át­alakulása nemzetközi rendszerré újabb, jelen­tős veszteségeket okozott az imperializmusnak, s ezzel az egész forradalmi világfolyamat új sza­kaszba jutott. Az új rendszer érvényre jutása bolygónk egy nagy részén, a társadalmi-gazda­sági fejlettség különböző fokain álló országok­ban, amelyekben a feltételek és a nemzeti sajá­tosságok nagy változatosságot mutatnak, fel­színre hozta, hogy nagyon sokfélék a formák és eszközök a hatalom kivívásáért és a szocialista társadalom megteremtéséért folytatott harcban, még erőteljesebben kiemelte a munkásosztály élenjáró szerepét, marxista-leninista pártjának, mint az egész nép vezető erejének szerepét, az illető nemzet haladásában és jólétében érdekelt összes társadalmi erők egyesítésének szükséges­ségét, ami új és fontos következtetésekkel gazda­gította a forradalmi elméletet, a marxi-lenini tanítást. A szocialista világrendszer, amelyben megtes­tesült a népek forradalmi harcának legértéke­sebb vívmánya az Októberi Forradalom óta eltelt időszakban, döntő módon hozzájárul a marxizmus-leninizmus eszmei vonzóerejének nö­vekedéséhez. A szocialista orszá­gok gazdasági, társadalmi és kul­turális-tudományos téren elért sikerei, a köztük levő kapcsola­tok, nemzetközi tevékenységük élénk érdeklődést keltenek a ka­pitalista világ dolgozó tömegei körében, akik haladási törekvé­seik megvalósításáért harcolnak, erőteljes befolyást gyakorolnak az egész jelen­kori társadalmi fejlődésre. Alapjában átszervezve gazdaságukat, a szocia­lista országok erőteljesen fejlesztették terme­lőerőiket, az ipar gyorsütemű előrehaladá­sa alapján. A szocialista rendszer, amely a földgömb területén­ek több mint 25 száza­lékát és lakosságának több mint 35 száza­lékát foglalja magában, a világ ipari terme­lésének csaknem 40 százalékát adja, s számottevő anyagi és műszaki-tudományos potenciállal ren­delkezik. Az ipari termelés növelésének a szocia­lista országokban megvalósított gyors üteme az egyik megnyilatkozása azoknak a kedvező le­hetőségeknek, amelyeket az új rendszer a gazda­sági növekedéshez nyújt; a szocialista országok ipari termelésének volumene 1965-ben 9-szer ak­kora volt, mint 1937-ben, miközben a kapitalista országok termelése ugyanabban az időszakban 3,4-szeresére növekedett; a szocialista országok ipara az 1951—1965-ös évek között 11,5 száza­lékos évi átlagos ütemben fokozta termelését, a fejlett kapitalista országokban elért 5,3 száza­lékkal szemben. Jetemesek a sikerek a gazdaság többi ágának fejlesztésében, a technika, a tudo­mány és a kultúra fejlesztésében, a városi és fa­lusi dolgozók életkörülményeinek javításában, a szocialista termelési viszonyok megszilárdításá­ban. Minél teljesebben hasznosítva az új rendszer előnyeit a minden egyes szocialista ország ren­delkezésére álló anyagi és emberi erőforrásokat, biztosítva a gazdaság és a kultúra szüntelen fejlesztését, a dolgozók életszínvonalának emel­kedését, az egész társadalmi élet szakadatlan tö­kéletesítését, a szocialista országok kommunista és munkáspártjai ezzel munkásosztályaik és né­peik létérdekeinek kifejezőiként történelmi hiva­tásukat teljesítik. Ugyanakkor ezáltal teljesíte­nek egy magasztos internacionalista kötelességet az egész világ munkásosztálya, dolgozói iránt. Amilyen mértékben minden egyes szocialista ország fejlettebb és virágzóbb, ugyanolyan mér­tékben lényegesebb és hatékonyabb a hozzájáru­lása a szocialista világrendszer erejének növe­kedéséhez a maga összességében, a szocializmus befolyásának növekedéséhez a világon, a világ antiimperialista erőinek, a béke és a társadalmi haladás erőinek megszilárdításához. A román nép az ipar, a mezőgazdaság, az egész nemzetgazdaság, a tudomány és a kultúra erőtel­jes fejlesztéséért kifejtett széleskörű tevékeny­ségével, hazájának gazdasági és társadalmi fel­lendüléséért, a haladásra és jólétre irányuló tö­rekvéseinek valóra váltásáért kifejtett erőfeszí­tései­vel hozzájárul a szocializmus és a béke erői-é­nek megszilárdításához. A Román Kommunista Párt, országunk konkrét feltételeire alkalmazva a marxizmus-leninizmust, tanulmányozva más pártok és szocialista országok tapasztalatát, vala­mint saját tapasztalatát, minden egyes fejlődési szakasz követelményei és sajátosságai alapján dolgozva ki politikáját, sikerrel vezette népün­ket a szocializmus Románia földjén való felépí­tésének nagyarányú művében. Ez lehetővé tette, hogy viszonylag rövid történelmi időszak alatt Románia dinamikus gazdasággal és virágzó kul­túrával, a haladás és a jólét nagy távlataival rendelkező szocialista országgá váljon. A szocia­lizmus győzelme városon és falun, az ember ember általi kizsákmányolásának végleges fel­számolása pártunk és népünk legnagyobb politi­kai és szociális vívmányát képezi. Az ország iparosításában elért eredmények, a mezőgazda­ság szövetkezetesítése és műszaki-anyagi alap­jának fejlődése, a nemzetgazdaság sokoldalú fejlődése biztosította a feltételeket a dolgozók életszínvonalának rendszeres emeléséhez, gyöke­res változásokat eredményezett a román nép egész életében. Románia dolgozói, szoros egységben a Kommu­nista Párt körül, jelenleg minden erejükkel az RKP IX. kongresszusa által kijelölt célkitűzések valóraváltásáért harcolnak, a szocializmus építé­se kiteljesítési folyamatának magasabb fokon való folytatása érdekében. Tanulmányozva a szo­cialista építés által felvetett problémákat, a jelen­legi ötéves terv valóraváltásában elért eredmé­nyekre támaszkodva, ösztönözve és gyümölcsöz­­tetve a dolgozók kezdeményezéseit és alkotó ké­pességét, pártunk egy sor intézkedést fogadott el a gazdasági tevékenység sokoldalú javítására, és a továbbiakban a nemzetgazdaság, a társadalmi élet minden területe megszervezésének, vezeté­sének és tervszerűsítésének tökéletesítésével fog­lalkozik az ország új fejlődési szakaszának meg­felelően. A Szovjetunió tapasztalata, országunk tapaszta­lata, akárcsak a többi szocialista országé, kidom­borítja azokat a lehetőségeket, amelyeket a szo­cializmus az összes erőforrások és erőfeszítések mozgósításához nyújt a gazdaság sokoldalú fej­lesztése, a dolgozók jólétének emelése, az egész társadalom gyors előrehaladása érdekében. Ez a tapasztalat ugyanakkor bizonyítja, hogy szünte­lenül tökéletesíteni kell a társadalom egész fej­lődési folyamatának vezetését, szüntelenül javí­tani kell a nemzetgazdaság tervszerű irányítását a konkrét társadalmi-történelmi feltételeknek, a szocializmus objektív törvényei követelményei­nek figyelmes elemzése alapján, a tömegeknek a tudatos alkotás folyamatába való széleskörű be- (Folytatása a 2. oldalon) A PRAVDA számára írt cikk, 17 972, 1967 október 17-i számában a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára megjelent a lap REDACTIA $1 ADMINISTRATIA ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCURE?TI — .CASA SCANTEII •­­ Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma­­ 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőiségeink : Kolozsvár (str. Horea 8. tel. 1.15.35) ; Brassó (str. Neagoe Basarab 24. tel. 1.44.63); Marosvásárhely (Piata Trandafirilor 20. tel. 34.18) ; Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82) ; Nagyvárad (str. Litoralului 21. tel. 1.45.43) ; Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64) ; Szatmár (Piata Libertatii 1. tel. 22.12). Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj egy hónapra 6.50 lej, negyedévre 19.50 lej, félévre 39 lej, egy évre 73 lej. Apróhirdetéseket az ESIP reklámügynöksége útján veszünk fel (Agentia de Publicitate — ESIP, Bucuresti, str. Eforiei nr. 6, raionul V. I. Lenin). INDIA KÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKÉNEK LÁTOGATÁSA Hivatalos megbeszélések A Minisztertanács Palotájában hétfő délután hivatalos megbeszé­lések voltak Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke és In­dira Gandhi, India Köztársaság mi­niszterelnöke között. A megbeszéléseken román rész­ről részt vettek­ : Genrgl Maco­vescu, a külügyminiszter első he­lyettese, Mihai Marin helyettes kül­ügyminiszter, Alexandru Albescu helyettes külkereskedelmi minisz-Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Miniszterta­nácsának elnöke hétfőn a Minisz­tertanács Palotájában ebédet adott Indira Gandhi, India Köztársaság miniszterelnöke tiszteletére. Részt vettek : Gheorghe Cioaru külkereskedelmi miniszter, Mihai Marinescu gépgyártóipari minisz­ter, Constantin Scarlat vegyipari miniszter, Mihai Suder, erdőgazdál­kodási miniszter, Alexandru Boaba kőolajipari miniszter, Matéi Ghigiu, a vegyipari és kőolajfinomítói épít­kezések minisztere, George Maco­­vescu, a külügyminiszter első he­lyettese, Aurel Ardeleanu, Romá­nia indiai nagykövete, központi in­tézmények képviselői, tudományos és kulturális személyiségek, tábor­nokok és más hivatalos személyek. Részt vettek: Rajeshwar Dayal, a külügyminisztérium külügyi tit­kára, P. N. Haksar, a miniszterel­nök titkára, Amrik Singh Mehta, India bukaresti nagykövete, S. Ra­­machandran, a kereskedelmi mi­nisztérium helyettes titkára, J. S. Mehta, a külügyminisztérium he­lyettes titkára, S. Bikram Shah, a tér, Aurel Ardeleanu, Románia in­diai nagykövete, Gheorghe Iason és Nicu Serban külügyminisztériu­­mi ideiglenes igazgatók. Indiai részről részt vettek : Ra­jeshwar Dayal, a külügyminiszté­rium külügyi titkára, P. N. Hak­sar, a miniszterelnök titkára, Am­i■1- n­r­ut. T'dir­i­ hírest’ nagykövete, S. Ramachandran, a kereskedelmi minisztérium helyet­tes titkára, J. S. Mehta, a külügy­külügyminisztérium protokollfőnö­ke, K. Natwar Singh, a miniszter­­elnöki titkárság igazgatója és az or­szágunkban látogatást tevő indiai miniszterelnök kíséretében levő más hivatalos személyek. A szívélyes légkörben lefolyt e­­béden Ion Gheorghe Maurer és In­dira Gandhi pohárköszöntőt mon­dott. (Agerpres) minisztérium helyettes titkára, S. Bikram Shah, a külügyminisztérium protokollfőnöke, K. Natwar Singh, a miniszterelnöki titkárság igazga­tója. A szívélyes légkörben lefolyt megbeszéléseken széles körű vé­leménycserére került sor a Románia és India közötti baráti kapcsolatok további fejlesztéséről és erősítésé­ről, valamint a nemzetközi helyzet egyes kérdéseiről (Agerpres) Kedd délelőtt Indira Gandhi, In­dia miniszterelnöke és a többi indiai hivatalos személyek Ploletti tarto­mányba utaztak. Az indiai minisz­terelnököt elkísérték: Alexandru Boaba kőolajipari miniszter, Mihai Marin külügyminiszter-helyettes, Aurel Ardeleanu, Románia indiai nagykövete, külügyminisztériumi fő­tisztviselők. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA A LENGYEL­EK NAGYKÖVETÉT Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára október 16- án, hétfőn kihallgatáson fogadta Wieslaw Sobierajskit, a Lengyel Népköztársaság bukaresti rendkí­vüli és meghatalmazott nagyköve­tét, aki véglegesen távozik Romá­niából. A fogadás meleg, elvtársi légkör­­ben folyt le. GHEORGHE TOMOZEI Északi vásárfia Rődőnfi odafent fekszik, észa­kon. Kedves, otthonos helység, még most is, amikor a parkjait gyön­géden zilálja szét az ősz, és mint­ha freskó-illata volna az egész városnak. Nem tudom, hogy más­hogy van vele, de én élénken ér­zem ezt az illatot, és színekkel társul bennem — főként zölddel és arannyal, szelid zölddel és ün­nepélyes arannyal. De ezen ne csodálkozzék senki, hiszen a kör­nyék ódon falain, Voronej-ben és Humor-ban, Arbureá-ban és Lu­­cevițá­ban egykori dolgos meste­rek csodálatos falfestményeket hoztak létre fáradságos művészi munkával — s talán ezeknek a helyeknek a közelsége teszi, talán az ősz dúskálása a színekben — de ezeknek a freskóknak a leve­gője mintha itt terjengne a város­ban. De nem azért jöttem Rödönyi­­ba, a Felső Ország neves váro­sába, hogy a már rég megcso­dált remekek emlékét fölfrissítsem. Valamivel hétköznapibb szándék vezérelt — egészen pontosan pén­teki szándék. Azért jöttem, hogy elvegyüljek emberek százai között a neves Rödönyi-i pénteki hetivá­sár sokadalmában. S amit láttam, tapasztaltam, amiről megpróbálok néhány szót szólani — az ilyenformán vásár­fiának tekintendő. Sok-sok éve­­ talán sok évszáza­da, a pénteki nap mindig úgy kezdődik ebben a történelmi le­vegőjű moldvai városban, hogy férfiak és asszonyok tucatjai ve­rődnek össze a központi piacon már a kora reggeli órákban. Por­tékával jönnek, s azt remélik, hogy meg is találják a művészi becsű áru hozzáértő vásárlókö­zönségét. Egyszóval, hogy becsü­lete lesz a kiteregetett kincseknek. S ezeket a kincseket nem is rejtik véka alá. Feltűnnek sorra az eső mállasztotta kerítések fiatal dí­szeiként a gyapjúcsergék, ame­lyeken hatalmas rózsák sárga és piros szirmai virítanak. S a dér­csípte füvön is egy keleti bazár mesebeli tarkasága bontakozik ki. Szépségek garmadája — hasznos szépségeké — amely elbűvöli a tekintetet. Íme, a nagy fehér gyapjútaka­rók, bolyhosai, hamvasai és olyan makulátlanok, mintha a gyepre már le is hullott volna az első hó. S a bekecsek , csodálatos raj­zok díszítik a bőrt, s látszik, hogy mesteri ujjak dolgoztak rajta, olyanok, amelyek könnyed moz­dulattal követik a virágok és a fenyőágak körvonalait. Lenszőttes törülközők, cserépedények, kucs­mák, és aztán persze a női ujja­sok, fejedelmi méltóságot idéző vállakkal, az alsó szegély bátran távolodik el a darázsderék kar­csúságától, s az ujjak, mindenek­­fölött az ujjak pompás díszítések­kel. Első látásra talán zsúfolt és nehézkes ez a sok cikornya — de milyen könnyeddé, lebegővé lesz, ha egy tűzről pattant menyecske magára veszi. Lenyűgöző méltó­ság árad az egészből, legendák világát ébresztgeti, múlt időkről mesél színeivel és ábráival, és a művészet halhatatlan nyelvén szól az északi emberek felkületéről. Nemes tartást, büszkeséget és szerénységet fejez ki. Meg kell mondanom, nehezemre esik a népművészeti cikkek dicsé­rete, különösen amióta egyesek sorozatban gyártják, és megfoszt­ják eredeti varázsától. De amit a Rédánfi-i hetivásáron láttam, azt bátran sorolhatom a remekművek előkelő családjába. Barátaim, ha még nem tudjátok, hogy milyen szép a kedvesetek, öltöztessétek fel a pénteki vásárfiából ! De az örömbe üröm is vegyül. A piactér közepén most halad át valaki tergálszoknyákkal a vállán, és egyből magára vonja a figyel­met, egyből árnyékba borítja a kiteregetett kincseket. Tisztelem­­becsülöm a tergált, tudom, hogy praktikus és hovatovább nélkülöző NAPLÓ­ hetetlen. De valami azért fájt — az olvasó bizonyára megérti, hogy mi. Parasztemberektől tudom, hogy milyen rohamosan szorulnak ki a hagyományos népművészeti mestermunkák, hogy teljesen átad­ják helyüket a műanyagnak. Hi­szen ez is természetes, valahogy így is van rendjén — de miért nem lopják el a nagy textilüze­mek iparművészei a szépnek ezt a halhatatlan titkát, amellyel ez a csodálatos hetivásár szolgál ? Miért nem lopják el most, amíg még lehet — talán épp a tizen­kettedik órában ? Mert holnap esetleg késő lesz...

Next