Előre, 1967. december (21. évfolyam, 6243-6269. szám)
1967-12-30 / 6268. szám
ELŐRE 6. oldal December 30 szombat XII. hónap — IV. 31 nap —363 +2 Napkelte : 7,52 Napnyugta : 16,44 Holdkelte : 6,11 Holdnyugta : 14,42 évnegyed rror IDŐJÁRÁS A Központi Meteorológiai Inté-zet közli : nedves, többnyire borús idő, helyenként eső és havazás. Enyhe, mérsékelt szél. Hőmérsék-leti értékek : éjjel mínusz 6 és plusz 4 fok, nappal 0 és 10 fok között. Helyi köd: 1967 december 31 és 1968 január első két napján előreláthatólag nedves idő várható változó felhőzettel, helyi csapadékokkal. Mérsékelt szél, némi lehűlés. Hőmérsékleti értékek: éjjel mínusz 12 és mínusz 2 fok nappal mínusz 3 és plusz 7 fok között, helyenként jégképződés. TELEVÍZIÓ SZOMBAT: 18:00 Román népzene. — 18:30 Hat lépésre a kirándulástól — ifjúsági vetélkedő. — 19,30 Esti híradó. — 19,50 ÓDA A KÖZTÁRSASÁGHOZ (versek). — 20,05 TV-enciklopédia. — 21,00 DAL KÉPEKBEN (énekel Ilinca Cerbacev, Puica Igiroveanu, Constantin Drag,ghici, Luigi Ionescu, George Burma) — 21,20 DÁKOK — film. — 23,05 Éjszakai híradó, TV-sport. AZ ÜZLETEK ÓRARENDJE DECEMBER 31-ÉN A Belkereskedelmi Minisztérium közli, hogy december 31-én a közétkeztetési egységek a szilveszterre megállapított különleges program szerint, a két váltásban dolgozó élelmiszerüzletek, a cukrászdák, ajándékboltok és virágüzletek a szokásos napi program szerint, a többi üzlet pedig délután 3 óráig lesz nyitva. (Agerpres) MEGJELENT A PROBLEME ECONOMICE decemberi (12.) száma A köztársaság kikiáltása XX. évfordulójának szentelt számában a folyóirat az alábbi tanulmányokat közli : Az RKP Országos Konferenciájának Határozatai — a román társadalom sokoldalú fejlesztésének tudományos programja : *** A köztársaság dicső jubileuma ; dr. Ilie Radulescu : A szocialista állam és a nemzetgazdaság fejlődése ; dr. S. Hutira és Fl. Balaure : A szocialista termelési viszonyok sajátosságai ; Grigore Comartin: A szocializmus építésére való áttérés gazdasági előfeltételeinek előkészítése (1944—1947) ; I. Serbanescu : A társadalmi termék és a nemzeti jövedelem megteremtéséről és felhasználásáról; dr. Constantin Ionescu : Az ipar — a nemzetgazdaság döntő fontosságú ága ; dr. C. M. Enache : A szocialista iparosítás — a munkaerő hatékony felhasználásának alapja ; dr. N. Belli : A mezőgazdaság döntő jelentőségű szerepe a gazdaság előrehaladásában ; dr. V. Axenciuc : Románia helyváltozása a nemzetközi munkamegosztásban ; dr. Gheorghe Surpat és Nicolae Ionel : Románia külügyi gazdasági kapcsolatai a szocializmus építésének időszakában. ANALELE INSTITUTULUI DE STUDII ISTORICE $I SOCIAL-POLITICE DE PE LINGA C. C. AL P.C.R. (Az RKP KB mellett működő Történelem- és Társadalompolitikai Tanulmányi Intézet közleményei folyóirat) 1967 november-decemberi 6. száma A köztársaság kikiáltásának 20. évfordulója alkalmából a folyóirat az alábbi cikkeket közli : A szocialista Románia előrehaladásának és prosperitásának dicső történelmi korszaka ; Románia Szocialista Köztársaság — a szocializmus teljes és végleges győzelmének megkoronázása országunkban — írta I. Ceterchi. IGAZ SZÓ decemberi száma A TARTALOMBÓL: Köszöntjük a köztársaság 20. évfordulóját : Majtényi Erik, Ion Brad, Nichita Stanescu, Király László, Violeta Zamfirescu és Traian láncu verse ; Beke György riportja : Dávid Gyula tanulmányai Nagy István : ...Sem isten, sem király (Regényrészlet) 8 Fiatal költők : Farkas Árpád, Czegő Zoltán, Paizs Tibor, Vajda Ferenc, Mandics György, Apáthy Géza 8 Pap Simion : Időzavar (Regényrészlet) e Francoise Sagan vígjátékának II. befejező része 8 Bajor Andor : Ádám és Éva története huszadik századi feldolgozásban 8 Fórum a Szemle • Új könyvek. KORUNK 12. száma A TARTALOMBÓL . Gáli Ernő : Meditáció évfordulója 8 Gheorghe Crejoiu : Az állam gazdasági szerepe 8 Kun Endre : Új elvek a nemzetgazdaság vezetésében . Kallós Miklós : Ideológia és tudomány 9 Szakmai mobilitás egy kolozsvári gyárban • Az ipari munka lélektana 8 A strukturalizmus körül • Románia és a Balkán-térség • Élet a „lombikban“ 9 A gépkocsivezető személyisége és a balesetek a Argetoianu emlékei a „Királyi Ház“-ról a Huszár Sándor : Húsz év az életem 8 Dávid Gyula : A vidéki kultúra integrációja • Balogh Edgár : Irodalmi kísérlet hármasszabállyal 6 Kocsis István, Pusztai János, Vári Attila novellái 9 Czegő Zoltán, Miklós László, Tóth István versei 8 Takács Mihály : Tánc és ballada • Vetró Artúr : Tudományos gondolkodás, gépi civilizáció, művészet 8 Szilágyi Júlia : Gulliver, Robinsontól eltérően 8 Engel Károly : A kolozsvári Bolyai Kör tevékenysége 9 A Korunk pályázatának eredménye. Krónika, Téka, Tallózás. IDEJÉBEN AZ ORVOSHOZ VELÜK (Munkatársunktól). A vadonatúj épületben levő orvosi rendelő ragyog a tisztaságtól és az üvegszekrényekbe zárt steril műszerek nikkeles ség ínyétől. Csupán annyiban különbözik egy poliklinikai helyiségtől, hogy a konzultációra és kezelésre váró betegek háziállatok. A fehér köpenyeges fiatal állatorvos éppen egy boci oldalát hallgatja a sztetoszkóppal, amikor ismerkedés céljából körülnézünk a kacai új állategészségügyi intézítményben. A remegő lábú jószág tijsdelmesen állja a vizsgálatot, amely nem követeli tőle, hogy köhintsen, s mélyet lélegezzen, anélkül is konstatálja a fertőző tüdőgyulladást. Az injekciós tű azonban, amellyel megkapja a gyógyító antibiotikum első adagját, már nincs ínyére. Gazdája teljes erővel fogja, hogy ne mozogjon a szúrás alatt. „Lázas, tessék pokróccal betakarni, nehogy megfázzon kint a hidegben. Otthon is meleg almot kell vetni neki" — hangzik az utasítás. Jöhet a következő beteg : a bánatosan kornyadozó fehér leghorn, amelyet mutatóba hoztak el a tyúkós beteg lakói közül. A diagnózis nem ítéli halálra a leghornt és társait, betegségük nem fertőző, hanem a helytelen tartás következménye. Megfelelő táplálással és gyógyszerezés után ismét tojni fognak. A laikusnak szokatlan látványosságot jelentő rendelés befejezése után Radulescu Sabin állatorvossal beszélgetünk. Mint mondja, Kőhalom jelentős állattenyésztő rajon. A külön-féle állatbetegségek idejében történő megállapítása, nemkülönben a rendszeres gyógykezelés hasznos kis- és nagyállatok tömegét mentheti meg az elhullástól. Lehetőséget ad a járványos betegségek terjedését megelőző akciókra, tanácsadóként segítheti az MTSZ-eket és a háztáji tenyésztőket. KIÉ LESZ AZ ELŐRE kristály-serlege ? AZ 1967-ES ESZTENDŐ LEGJOBB HAZAI JÉGKORONG-JÁTÉKOSAÉ! Kérjük olvasóinkat, döntsék el, ki volt az év legjobbja. 1968 január 5-ig küldjék be levélben szavazatukat (a véleményük szerint legjobb jégkorongozó nevét és keresztnevét) a következő címre : Red, ELŐRE, Bucuresti, Casa Scinteii. A legtöbb szavazatot összesítő sportoló nyeri el. Az esztendő legjobb jégkorongjátékosa címet. A serleget a jégkorong-bajnokság Csíkszeredai fordulóján nyújtjuk át. Akik ezrével kézbesítik a jókívánságokat ezekben a napokban AGATHA CHRISTIE ' J ICSI NÉGER (?) „érdekes — gondolta. Vera —, ezek az öregek mindig összekeverik a neveket.“ — Majd így szólt: — Valóban, én is azt hiszem, nagy szerencséje volt Oroenne asszonynak. Emily Brent hímzést vett elő a táskájából , éppen be akarta fűzni a cérnát, de Vera szavaira meghökkent, fölemelte a hangját: — Owenné? Jól értettem? — Igen, Igen. — Világéletemben nem ismertem ilyen nevű embert — mondta élesen Brent kisasszony. Vera rámeredt: — De hiszen — A mondat félbeszakadt : nyílt az ajtó, átvonultak a férfiak is a társalgóba , mögöttük Rogers hozta tálcán a kávét. A bíró leült Emily Brent mellé. Armstrong doktor Verához lépett. Tony Marston a nyitott ablakhoz sétált. Blore gyermeteg kíváncsisággal szemlélgetett egy bronzszobrocskát; nyilván azon tűnődött, hogy a szokatlan, szögletes tárgy női alakot akar-e ábrázolni. Macarthur tábornok a kandallópárkánynak támaszkodott, rövid, fehér bajszát húzogatta. Átkozottul finom volt ez a vacsora, a tábornok kezdett megbékülni a helyzettel. Lombard letelepedett a fal melletti asztalkához, amelyen újságok hevertek, a Punchot lapozgatta. Rogers körbekínálta a kávét. Jó fekete volt, erős és forró. A vacsora mindenkinek jólesett, a vendégek elégedettek voltak magukkal és a világgal is. Az óra kilenchúszat mutatott. Csönd volt a teremben, kellemes, meghitt csönd. S ebbe a csöndbe beleharsant a Hang. Váratlanul, emberfölöttien, csontig metszőn. „Hölgyeim és uraim ! Csöndet kiérek ! Mindenki megdermedt. Körülnéztek, fürkészték egymást, a falakat — kinek a hangja szólalt meg ? A Hang folytatta, élesen, jól érthetően : „A vád önök ellen a következő : Edward George Armstrong 1925. március 14-én Louisa Mary Clees halálát okozta. Emily Caroline Brent felelős Beatrice Taylornek 1931. november 15-én bekövetkezett haláláért. William Henry Blore vétkes James Stephen Lander halálában, 1925. október 10-én. Vera Elizabeth Claythorne 1935. augusztus 11-én meggyilkolta Cyril Ogilvie Hamiltont. *. Philip Lombard 1932 februárjában pusztulni hagyta egy kelet-afrikai törzs huszonegy tagját. John Gordon Macarthur 1917. január 14-én előre megfontolt szándékkal halálba küldte feleségének szeretőjét, Arthur Richmondot. Anthony James Marston ellen a vád, hogy az elmúlt év novemberének 14. napján megölte John és Lucy Combest. Thomas Rogers és Ethel Rogers bűnös Jennifer Brady halálában, 1929. május 6-án. Lawrence John Wargrave az oka Edward Seton halálának, 1930. június 10-én. Vádlottak, mit tudnak fölhozni a mentségükre ?É n. A hang elhallgatott. Egy pillanatnyi dermedt csönd, aztán fülsiketítő csörömpölés hallatszott: Rogers elejtette a kávéstálcát. Ugyanakkor a szomszéd szobában valaki fölsikolott, egy test a földre zuhant. Elsőként Lombard mozdult, az ajtóhoz ugrott és föltépte : Rogersné hevert a padlón, élettelenül. Lombard hátrakiáltott: — Jöjjön, Marston ! Anthony odasietett, segített fölemelni az asszonyt, behozták a társalgóba. Armstrong doktor is hozzájuk szaladt segédkezni. Rogersnét lefektették a pamlagra. Az orvos kijelentette : — Semmi baj, csak elájult. Egy perc múlva magához tér. Lombard odaszólt Rogersnek : — Hozzon egy kis pálinkát. Rogers arca falfehér volt, keze remegett : — Azonnal, uram — mormogta, és kiszaladt a szobából. Vera most fölsikított: — De ki beszélt az előbb ? Honnan beszélt ? Hiszen ez — hiszen ez — — Mi az ördög történik itt ? — méltatlankodott Macarthur tábornok. — Micsoda hülye tréfát űznek velünk ? Reszketett a keze, háta meggörnyedt, egyszerre mintha tíz esztendőt öregedett volna. Blore az arcát törülgette zsebkendőjével. Csupán Wargrave bíró és Brent kisasszony tűnt viszonylag nyugodtabbnak. Emily Brent mereven ült, fejét fölszegte. Arcán kétfelől két piros folt izzott. A bíró a maga szokott módján, lecsüggesztett fejjel ült. Egyik kezével a fülét vakargatta. Csak a szeme tüzelt, okos tekintete körbevillant a szobán, arca értetlen kifejezést öltött. Megintcsak Lombard cselekedett. Armstrong doktor az ájult asszonnyal foglalkozott, Lombardra ott már nem volt szükség, magához ragadhatta a kezdeményezést: — Miféle hang volt ez ? Mintha itt a szobában beszélt volna. Vera fölkiáltott : — Ki volt ? ki volt ? Közülünk senki sem beszélt! Lombard, akárcsak a bíró, körbevillogtatta tekintetét a szobán. Pillantása megakadt a nyitott ablakon, fejét rázta, a hang nem onnan jött. Hirtelen fölcsillant a szeme, átvágott a szobán a kandalló melletti ajtóhoz, mely egy szomszédos helyiségre nyílt Villámgyorsan lenyomta a kilincset s kitárta az ajtót, eltűnt mögötte, és azonnal fölkiáltott elégedetten — Megvan ! !A többieket nyomába csődültek. Egyedül Brent kisasszony maradt a helyén, mereven ült továbbra is a székben. A szomszéd szobában, szorosan a társalgót elválasztó fal mellett egy asztal állott. S az asztalon egy gramofon — afféle ócska szerszám, hatalmas tölcsérrel. A tölcsér szája a falhoz simult. Lombard leszerelte, s mutatta a társaságnak a falba fúrt két-három kisebb, szinte észrevehetetlen lyukat, mely a társalgóba vezetett. Fölhúzta a gramofont s a tűt viszszatette a lemezre. Azonnal megszólalt a hang : „A vád önök ellen a következő... “ Vera fölsikoltott: — Vegye le ! Vegye le ! Borzalmas ! Lombard engedelmeskedett. Armstrong doktor megkönnyebbülten sóhajtott : — Ízléstelen vicc. Aljas és kegyetlen.— Úgy találja, hogy vicc volt az egész ? — kérdezte Wargrave bíró halk, okos hangja. A doktor rámeredt. — Mi más lett volna ? A bíró, megsimogatva felsőajkát, így felelt: — Egyelőre még nem volt módomban véleményt alkotni róla. Anthony Marston közbeszólt: — Egy pillanat, valamiről mindnyájan megfeledkeztek. Ki az ördög tette föl a lemezt és ki indította meg a készüléket ? — Azt hiszem, ezt csakugyan ki kell vizsgálnunk — mormogta Wargrave bíró. Azzal visszament a társalgóba. A többiek utána. Rogers éppen akkor jött be egy üveg pálinkával. Brent kisasszony a nyögdécselő Rogersné fölé hajolt. Rogers ügyesen közéjük furakodott: — Bocsánat, kisasszony, hadd szóljak egy szót a feleségemhez. Ethel, nincs semmi baj. Semmi baj, hallod, Ethel ? Térj magadhoz. Rogersné lélegzethez jutott. Lihegett. Szeme kidülledt, rémült tekintete körbejárt a többiek arcán. Rogers noszogatta az asszonyt: — Tér magadhoz, Ethel. Armstrong doktor gyöngéden biztatgatta : — Nincs semmi baj, Rogersné. Csak egy kicsit elszédült az imént. — Elájultam, uram . El. — A hang miatt volt... szörnyű hang. Mint egy ítélet.Arca megint elszürkült, szempillája megrebbent. Armstrong doktor gyorsan megkérdezte : — Hol az a pálinka ? Rogers letette volt egy asztalkára , valaki most odanyújtotta az orvosnak, aki odahajolt a lihegő asszony fölé: — Igya meg ezt, Rogersné. Az asszony ivott, zihálva, fulladozva. A szesz jót tett neki, arcába viszszatért a vér. — Már jobban vagyok. Épp csak... elszédültem egy kicsit. Rogers közbevágott: — Persze hogy elszédültél. Én magam is megtántorodtam, elejtettem a tálcát. Csupa szemenszedett hazugság volt! Csak tudnám ... Nem fejezhette be a mondatot. Valaki közbeköhécselt, halkan, szárazon, de ennyi is elég volt, hogy belefojtsa a szót. Rámeredt Wargrave bíróra, aki újra köhécselt egyet, aztán megkérdezte : — Ki tette föl a lemezt a gramofonra ? Maga volt, Rogers 7 Rogers fölkiáltott:- Nem tudtam, mi van rajta ! Esküszöm az élő istenre, hogy nem tudtam, uram ! Ha tudtam volna, nem teszem föl. — Ez valószínű — jegyezte meg szárazon a bíró. — Most azonban jól tenné, ha megmagyarázná, hogyan is történt. A házvezető megtörölte arcát a zsebkendővel. Komoly hangon magyarázta : — Én csak a parancsot hajtottam végre, uram, semmi mást nem tettem. — Kinek a parancsát ? — Az Owen úrét. — öntsünk tiszta vizet a pohárba — mondta a bíró. —Pontosan hogyan hangzott Owen úr parancsa ? — Úgy, hogy tegyek föl egy lemezt a gramofonra. A lemezt a fiókból kellett elővennem, és a készüléket a feleségemnek kellett megindítania, amikor én beviszem a kávét a társalgóba. — Sajátságos egy história — mormogta a bíró. Rogers ismét fölkiáltott: — Ez a színtiszta , igazság, uram ! Esküszöm az élő istenre, hogy színigazat mondtam! Nem tudtam, mi van rajta, fogalmam se volt. Azt hittem, valami muzsika, mert olyan elme van. Wargrave Lombardhoz fordult: — Van címe is annak a lemeznek? Lombard bólintott. Elvigyorodott, megragyogtatta hegyes, fehér fogait: — Van, bíró úr. Hattyúdal a címe. III. Macarthur tábornokból hirtelen kirobbant : — De hát ez tiszta téboly ! Tébolyító ügy ! Ilyen vádakkal nem lehet csak úgy dobálódzni! Tennünk kell valamit, ez tűrhetetlen! Ez az alak, ez az Owen.. . Emily Brent félbeszakította, metsző hangon kérdezte : — Csakugyan: ki ez az ember? A bíró közbeszólt, azon a tekintélyes hangon, amelyre a törvényszéken töltött hosszú élet szoktatta rá : — Pontosan ez az, amit a lehető legalaposabban ki kell vizsgálnunk. Addig is azt ajánlanám, Rogers, hogy vigye föl a feleségét és fektesse ágyba. Utána jöjjön vissza. — Igenis, uram. — Én is segítek — ajánlkozott dr. Armstrong. Rogersné kibotorkált a szobából a két férfira támaszkodva. Távozásuk után megszólalt Anthony Marston. — Nem tudom, uraim, önök hogy érzik, én azonban szívesen innék valamit. — Én is — csatlakozott Lombard. — Megyek és körülnézek. — Tony elsietett. Egy pillanat alatt vissza is tért: — Már elő is volt készítve a tálca odaát. — Óvatosan letette. Pár perc az italok kiszolgálásával telt el. Macarthur tábornok whiskyt ivott, szóda nélkül; a bíró szintén. Mindenki úgy érezte, hogy szüksége van egy kis frissítőre, csak Emily Brent kért — és kapott — egy pohár tiszta vizet. Armstrong doktor visszatért a szobába. — Nincs semmi baj — mondta. — Adtam neki nyugtatót. Nos, mi van, isznak? Nekem sem fog megártani. A férfiak közül néhányan újra töltöttek maguknak. Nemsokára Rogers is visszajött. Wargrave bíró magára vállalta a vizsgálat irányítását. A terem rögtönzött törvényszékké alakult át. •— Nos tehát, Rogers, járjunk végére a dolognak — kezdte a bíró. — Ki ez a bizonyos Owen úr? Rogers értetlenül bámult. — Hát ennek a háznak a tulajdonosa, uram. — Ezzel magam is tisztában vagyok. Azt akarom kérdezni, hogy maga mit tud erről az úrról? Rogers a fejét ingatta. — Semmit, uram.. Én, tetszik érteni, sohasem láttam. Enyhe izgalom töltötte be a helyiséget Macarthur tábornok megkérdezte : — Hogy érti azt, hogy nem látta soha? — Csak egy hete vagyunk itt a feleségemmel, uram. Egy ügynökség szegődtetett ide Owen úr levele alapján. A plymouthi Regina ügynökség Blore rábólintott: — Szolid régi cég. — Nincs meg véletlenül az a levél? — kérdezte Wargrave bíró — Amelyikben fölfogadtak? — nincs meg, uram, nem őriztem meg. — Nos, folytassa. Tehát levél útján fogadták föl magukat, azt mondja? — Igenis, uram Megjelölték, hogy melyik napon kell idejönnünk. Mindent rendben találtunk. A kamrában bőséges élelmiszer-tartalék, a lakás csinos, tiszta. Éppen csak port kellett törölnünk — S azután mi történt? — Semmi, uram. Ugyancsak levélben kaptuk azt az utasítást, hogy készítsük elő a szobákat vendégek számára. A tegnap délutáni posta megint levelet hozott Owen úrról, azt írta, hogy közbejött valami és még nem jöhetnek, és hogy tegyünk meg mindent, ami csak telik tőlünk Ebben voltak az utasítások is a vacsoráról, a kávéról meg a gramofonlemezről. — Ez biztos? — kérdezte a bíró szigorúan. — Megvan ez a levél? — Meg, uram, itt van nálam. — Kivette a zsebéből, odaadta a bírónak. — Hm Ritz Hotel, a lap élén, gépírással. Blore fürgén odalépett : — Szabad lesz egy pillanatra? Hadd nézzek bele. — Kiragadta a bíró kezéből, és végigszaladt a sorokon. — Coronation márkájú gép — mormolta. — Vadonatúj, hibátlan. Közönséges papír, a legolcsóbb fajta. Ebből ugyan nem okosodunk ki. Esetleg ha ujjlenyomatok vannak rajta, de nem hiszem. Wargrave hirtelen támadt érdeklődéssel nézte Blore-t, aki mögött ott állott Anthony Marston, s a vállán keresztül bekukucskált a levélbe : — Csuda keresztneve van ennek az alaknak ! Ulick Norman Owen: Beletörik az ember nyelve Az öreg bíró fölfigyelt . (Folytatjuk) Lukács Ede AZ ELSŐ GÓL... JEGYZETEK ÉS TANULSÁGOK A Vill. LABDARÚGÓ VILÁGBAJNOKSÁGRÓL (VI.) „Ez a csapat hajszálpontosan ismeri ellenfeleit , gyengéit és erényeit egyaránt. Óriási előny ! Eszerint alakítja taktikáját és játékát. Igaz meg is van a képessége hozzá“ — így írt egy londoni szaklap a portugál válogatottról. Igaza volt. Teljes mértékben aláírom ezt a megállapítást. Egyébként a jelentéseinkben is hangsúlyoztuk, hogy : „A portugál játékosok a barátságos, előkészületi mérkőzések alkalmából a legkülönbözőbb típusú és felfogású csapatokkal játszottak, így aztán jól „begyakorolták“ a leckét. Általában elmondható, hogy a portugálok minden szempontból igen alaposan felkészültek a világbajnokság küzdelmeire. A játékosok nemcsak önfeláldozó erőbedobással küzdöttek, de nagyon okosan, előrelátó módon is. Különösen kitűnt a ragyogó tudású Eusebio, valamint Coluna, akire a csapatmunkában fontos szerep hárult. ... A játék megszervezésében a portugálok elsősorban arra törekedtek, hogy létszámbeli megerősített védelemből villámgyors ellentámadásba lendüljenek pl. hosszú tértölelő támadásokkal a pálya hosszanti tengelyének irányában. A csapat játékosai nagy területen mozogtak, igyekeztek minél nagyobb pályaszakaszt bejátszani, s eleget tenni a kettős feladatoknak : ugyanolyan jól támadni mint védekezni. ( Feltűnt a játékosok intelligenciája, (most is kiderült, hogy az okos játékos többet ér a csak tehetséges játékosnál). A portugál csapat mindent elkövetett, hogy uralja a pálya közepét. Rövid átadásokkal zökkentették ki az ellenfelet ritmusából. Általában sok, zavart keltő átadásból szőtték akcióikat, miközben állandóan keresték a szabadon lévő csatártársaikat. A csatárok robbanékonyan és igen határozottan törtek kapura. Például Eusebio, aki a brazilok elleni 21 kapuralövésből egymaga 17-nek volt végrehajtója. Portugália mérlege igen jó, megszerezte a csoportelsőséget, három győzelmet aratott, kilenc gólt ért el, s mindössze kettőt kapott“. Mi, spéciet, a portugálokat közelről ismerjük. Hiszen a román csapattal voltak egy csoportban , a selejtezőben. Milyen is a futballszerencse ? Akkor, a selejtezők során csak mi tudtuk legyőzni őket s méghozzá úgy, hogy gólt sem rúgtak. (Még otthonukban is egyszer bevettük kapujukat !) így alakult, a két válogatott közötti mérkőzés gólaránya 3:2-re a mi javunkra. A csoportgyőzelmet mégis ők szerezték meg. A cseh és a török válogatottat is legyőzték saját otthonukban. Mi pedig kikaptunk. Pedig ha akkor ott, Törökországban mi nyerünk. .. Sajnos azonban mi maradtunk a tanulságokkal, a portugál csapat pedig megszerezte a jogot a 16-os döntőben való részvételre. Szakkörökben gyakran vitatkoztak azon, hogy a világbajnoki 18-as döntőbe első ízben bejutott portugál válogatott tulajdonképpen minek-kinek köszönheti sikerét : Eusebionak, vagy a csapat edzőjének Otto Glóriának ? Véleményem szerint egyiknek is, másiknak is. Sőt még másoknak is. De talán vegyük sorban. Otto Gloria, a brazil származású kis, köpcös, negyvenkét éves edző, kétségtelen egyik legfőbb részese a portugál csapat sikerének. Amikor tíz évvel ezelőtt látta, hogy hazájában, Brazíliában nem lehet „próféta“, elment Portugáliába, ahol nagyon szerényen kezdett neki a munkának. Először a Benficából csinált nagy csapatot. Aztán cél- 5ójául tűzte ki, hogy beviszi a válogatjottat a VB 16-os döntőjébe. Erről a tervéről annak idején, amikor Buka- restben járt, még nagyon szerényen beszélt. „Ha egy kis szerencsénk lesz... jj ha minden sikerül... ha és megint ha...“ Sőt , Angliába való megérkezésekor is sem volt elbizakodott. Józanságát sikkerült csapatára is átvinnie. Ezt érezgtem én is amikor meglátogattam őket a Nimbrongle-i szálláshelyükön, s jól választották meg ezt a helyet. A zöldbe burkolózott városka illatos séji lányaival, évszázados fáival ideális környezetet biztosított a csapatnak. A jj játékosok úgy érezték magukat mint új otthon a portugál tengerparton, ahol a 3 felkészülés időszakában tartózkodtak. .! De tulajdonképpen nem is erről a látó- ij gatásról akarok beszélni, hanem egy filmről, amelyet a portugál szakvezetők Londonban, a Royal Garden Hotel alagsorában vetítettek le, a Benfica csapatának életéről. Erre a bemutatóra szereztem meghívót a portugálok szállásán. Megérte a fáradságot. ... A film indítása lendületes. A vásznon az 5:1-es győzelemmel végződött Benfica-Real Madrid pillanatai elevenedtek meg. Két nagy csapat kiváló játékosainak gigászi küzdelmét láttuk. ... Szorongattak a spanyolok, aztán fokozatosan felülkerekedett a Benfica és óriási lövések, pontos fejesek találtak utat a Real kapujába. A közönség tombolt és változott a kép. A festői fekvésű Estorilba, a Benfica edzőtáborába vezeti a nézőket. A világhírű játékosok pompás autókon érkeznek a pályára, de az öltöző ajtaján már sokkal szerényebben lépnek ki. Tudják, hogy a pályán csak a tudás számít. A film jelentős része a pályán és a tornateremben folyó edzést mutatta be. Micsoda kemény, idegölő munka ! Miközben nagy figyelemmel néztem, többször is arra gondoltam, milyen hasznos volna, ha láthatnák ezt a mi labdarúgóink is. Ismét meggyőződhettek volna arról, hogy csakis kemény munkával lesz nagyjátékos a nagyjátékos, így például a „sztárok“ is perceken át úgy ugrálnak féllábon mint a gyermekek, közben pedig a másik lábukkal rugómozdulatokat végeznek. Aztán a kép leszűkült, lement Torres meg Augusto lábára. Frissen, játékosan mozogtak az izmok. Maja rángatózni kezdtek ugyanezek az izmok, egyre érezhetőbbé vált az erőlködés. A film bemutatta többek között azt is, hogy a szögletrúgásokat rendszerint Eusebio végzi el, s a két-három ember által is támadott, lökött, nyomott Torresnek először a kapu másik oldalán álló edző kezébe, aztán a védő nélkül befutó társának a fejére vagy a lábára kell juttatnia a labdát. .. " Igen érdekes volt az is, hogy milyen tudatosan készítik fel a csatárokat az ellenfél kapujának a megszállására és a kapus kezéből esetleg kiperdülő, vagy a kapufáról kipattanó lövéseknek az elcsípésére. Ezek láttán megbizonyosodtunk, nem a puszta véletlen számlájára kell írni azt, hogy mérkőzéseiken legtöbbször akadt játékos, aki értékes góllá tudta váltani a jelentéktelennek látszó helyzeteket is . . . A film, amely alig egy fél órát tartott, nem volt látványosságra törő — éppen egyszerűségével, őszinteségével hatott. Ilyen a sport. De az igazi sportember nem veszti el a fejét. Ahogy múlik a fájdalom, úgy kerekedik felül az ész, és új tervek, új hit kovácsolódik... Ez történt a világbajnokságon is : Eusebio a portugál válogatott csatára, a VB góllövőkirálya, az angoloktól elszenvedett vereség után sírva fakadt. De másnapra kiheverte a fájdalmát, felülkerekedett az ész. Eusebio újra harcol, gólt lő , nevet. Volt is oka nevetni. Amikor a portugál válogatottal Angliába érkezett, nevétől már hangos volt a labdarúgó világ. Csapatában, a Benficában és a portugál válogatottban is évekkel ezelőtt már „letette a garast“. A labdarúgó világ szakfóruma azonban azt várta, hogy a Mocambice-i származású Eusebio a VIII. világbajnokságon bizonyítson. És ő bizonyított. A portugál válogatott tizenhat góljából egymaga kilencet rúgott. S ezzel a teljesítményével nem csak döntő módon hozzájárult a portugál csapat harmadik helyének megszerzéséhez, de egyben ő nyerte a VIII. VB „gólkirálya“ címet is. (Folytatjuk) APRÓHIRDETÉSEK ELEGÁNS AKAR LENNI ! Forduljon bizalommal a G.vergyó rajoni fogyasztási szövetkezetek női és férfi szabóságaihoz, melyek a szövetkezet, vagy a megrendelő anyagából jó minőségű munkát végeznek (6394) AZ A.M.I.T. Textilipari Gépalkatrészeket Gyártó Vállalat, Bukarest, Fecioarei 13, telefon 11 39 00, fővárosi egységeihez alkalmaz őröket. (9001) VARRÓGÉPEK JAVÍTÁSÁT, átalakítását vállalom. Vadady, Marosvásárhely, Tudor Vladimirescu 61. Házhoz kimegyek javítani ! KÖNYVKÖTÉST, doboz és tasak készítését, irattár rendezését továbbá egér- és rovarirtást vállalunk a tartomány területén. „MAROS“ Rokkantak Szövetkezete, Tg. Mures, str. Grivita Rosie nr. 2. (5146) 1967 december 31-én a LOTTÓ hagyományos SZILVESZTERI SORSOLÁSA Az új sorsolástechnika szerint három szakaszban három sorsolásra kerül sor KORLÁTLAN MENNYISÉGBEN SORSOLNAK KI Fiat 1800, Moszkvics 408 — négy fényszóróval és rádióval —, Fiat 850 személygépkocsit. Kisorsolnak továbbá 10 személygépkocsit (egy Fiat 1800, egy Renault 10 Major, egy Moszkvics 408 — négy fényszóróval és rádióval —, két Skoda 100 MB, két Fiat 850 és három Trabant 601), 50, húsznapos kirándulást a Szovjetunió déli vidékeire. Tíz lejjel részt vehet mind a három szakaszban eszközölt három sorsoláson. (6922) AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ INTÉZET mm újévet kíván MINDEN BIZTOSÍTOTT ÜGYFELÉNEK