Előre, 1967. december (21. évfolyam, 6243-6269. szám)

1967-12-30 / 6268. szám

ELŐRE 6. oldal December 30 szombat XII. hónap — IV. 31 nap­­ —363 +2 Napkelte : 7,52 Napnyugta : 16,44 Holdkelte : 6,11 Holdnyugta : 14,42 évnegyed rr­o­r IDŐJÁRÁS A Központi Meteorológiai Inté-­­­zet közli : nedves, többnyire borús idő, helyenként eső és havazás. Enyhe, mérsékelt szél. Hőmérsék-­­­leti értékek : éjjel mínusz 6 és plusz 4 fok, nappal 0 és 10 fok kö­zött. Helyi köd: 1967 december 31 és 1968 január­­ első két napján előreláthatólag nedves idő várható változó felhő­zettel, helyi csapadékokkal. Mérsé­kelt szél, némi lehűlés. Hőmérsék­leti értékek: éjjel mínusz 12 és mínusz 2 fok nappal mínusz 3 és plusz 7 fok között, helyenként jég­képződés. TELEVÍZIÓ SZOMBAT: 18:00 Román népze­ne. — 18:30 Hat lépésre a kirándu­lástól — ifjúsági vetélkedő. — 19,30 Esti híradó. — 19,50 ÓDA A KÖZ­TÁRSASÁGHOZ (versek). — 20,05 TV-enciklopédia. — 21,00 DAL KÉ­PEKBEN (énekel Ilinca Cerbacev, Puica Igiroveanu, Constantin Drag,­ghici, Luigi Ionescu, George Bu­rma)­ — 21,20 DÁKOK — film. — 23,05 Éjszakai híradó, TV-sport. AZ ÜZLETEK ÓRARENDJE DECEMBER 31-ÉN A Belkereskedelmi Minisztérium közli, hogy december 31-én a közét­keztetési egységek a szilveszterre megállapított különleges program szerint, a két váltásban dolgozó élel­miszerüzletek, a cukrászdák, aján­dékboltok és virágüzletek a szokásos napi program szerint, a többi üzlet pedig délután 3 óráig lesz nyitva. (Agerpres) MEGJELENT A PROBLEME ECONOMICE decemberi (12.) száma A köztársaság kikiáltása XX. év­fordulójának szentelt számában a fo­lyóirat az alábbi tanulmányokat közli : Az RKP Országos Konferenciájának Határozatai — a román társadalom sokoldalú fejlesztésének tudományos programja : *** A köztársaság dicső jubileuma ; dr. Ilie Radulescu : A szocialista állam és a nemzetgazdaság fejlődése ; dr. S. Hutira és Fl. Ba­­laure : A szocialista termelési viszo­nyok sajátosságai ; Grigore Comartin: A szocializmus építésére való áttérés gazdasági előfeltételeinek előkészítése (1944—1947) ; I. Serbanescu : A társa­dalmi termék és a nemzeti jövedelem megteremtéséről és felhasználásáról; dr. Constantin Ionescu : Az ipar — a nemzetgazdaság döntő fontosságú ága ; dr. C. M. Enache : A szocia­lista iparosítás — a munkaerő haté­kony felhasználásának alapja ; dr. N. Belli : A mezőgazdaság döntő jelen­tőségű szerepe a gazdaság előrehala­dásában ; dr. V. Axenciuc : Románia helyváltozása a nemzetközi munka­­megosztásban ; dr. Gheorghe Surpat és Nicolae Ionel : Románia külügyi gazdasági kapcsolatai a szocializmus építésének időszakában. ANALELE INSTITUTULUI DE STU­­DII ISTORICE $I SOCIAL-POLITICE DE PE LINGA C. C. AL P.C.R. (Az RKP KB mellett működő Törté­nelem- és Társadalompolitikai Tanul­mányi Intézet közleményei folyóirat) 1967 november-decemberi 6. száma A köztársaság kikiáltásának 20. év­fordulója alkalmából a folyóirat az alábbi cikkeket közli : A szocialista Románia előrehaladásának és prospe­ritásának dicső történelmi korszaka ; Románia Szocialista Köztársaság — a szocializmus teljes és végleges győ­zelmének megkoronázása országunk­ban — írta I. Ceterchi. IGAZ SZÓ decemberi száma A TARTALOMBÓL: Köszöntjük a köztársaság 20. év­fordulóját : Majtényi Erik, Ion Brad, Nichita Stanescu, Király László, Vio­­leta Zamfirescu és Traian láncu ver­se ; Beke György riportja : Dávid Gyula tanulmánya­i Nagy István : ...Sem isten, sem király (Regényrész­let) 8 Fiatal költők : Farkas Árpád, Czegő Zoltán, Paizs Tibor, Vajda Fe­renc, Mandics György, Apáthy Géza 8 Pap Simion : Időzavar (Regényrész­let) e Francoise Sagan vígjátékának II. befejező része 8 Bajor Andor : Ádám és Éva története huszadik szá­zadi feldolgozásban 8 Fórum a Szem­le • Új könyvek. KORUNK 12. száma A TARTALOMBÓL . Gáli Ernő : Meditáció évfordulója 8 Gheorghe Crejoiu : Az állam gazda­­sági szerepe 8 Kun Endre : Új elvek a nemzetgazdaság vezetésében . Kal­lós Miklós : Ideológia és tudomány 9 Szakmai mobilitás egy kolozsvári­­ gyárban • Az ipari munka lélektana 8 A strukturalizmus körül • Romá­nia és a Balkán-térség • Élet a „lombikban“ 9 A gépkocsivezető sze­mélyisége és a balesetek a Argetoia­­nu emlékei a „Királyi Ház“-ról a Huszár Sándor : Húsz év az életem 8 Dávid Gyula : A vidéki kultúra in­tegrációja • Balogh Edgár : Irodalmi kísérlet hármasszabállyal 6 Kocsis István, Pusztai János, Vári Attila novellái 9 Czegő Zoltán, Miklós László, Tóth István versei 8 Takács Mihály : Tánc és ballada • Vetró Artúr : Tudományos gondolkodás, gépi civilizáció, művészet 8 Szilágyi Júlia : Gulliver, Robinsontól eltérően 8 Engel Károly : A kolozsvári Bolyai Kör tevékenysége 9 A Korunk pá­­l­­yázatának eredménye. Krónika, Téka, Tallózás. IDEJÉBEN AZ ORVOSHOZ VELÜK (Munkatársunktól). A vadonatúj épületben levő orvosi rendelő ragyog a tisztaságtól és az üvegszekrények­be zárt steril műszerek nikkeles ség í­nyétől. Csupán annyiban különbözik egy poliklinikai helyiségtől, hogy a konzultációra és kezelésre váró bete­gek háziállatok. A fehér köpenyeges fiatal állatorvos éppen egy boci olda­lát hallgatja a sztetoszkóppal, ami­kor ismerkedés céljából körülnézünk a kacai új állategészségügyi intéz­­ít­ményben. A remegő lábú jószág ti­­­js­delmesen állja a vizsgálatot, amely­­ nem követeli tőle, hogy köhintsen, s mélyet lélegezzen, anélkül is konsta­­­­tálja a fertőző tüdőgyulladást. Az injekciós tű azonban, amellyel meg­kapja a gyógyító antibiotikum első adagját, már nincs ínyére. Gazdája teljes erővel fogja, hogy ne mozogjon­­ a szúrás alatt. „Lázas, tessék pokróc­cal betakarni, nehogy megfázzon kint a hidegben. Otthon is meleg almot kell vetni neki" — hangzik az utasí­tás. Jöhet a következő beteg : a bá­natosan kornyadozó fehér leghorn, a­­melyet mutatóba hoztak el a tyúkós beteg lakói közül. A diagnózis nem ítéli halálra a leghornt és társait, be­tegségük nem fertőző, hanem a hely­telen tartás következménye. Megfe­lelő táplálással és gyógyszerezés után ismét tojni fognak. A laikusnak szokatlan látványossá­got jelentő rendelés befejezése után Radulescu Sabin állatorvossal beszél­getünk. Mint mondja, Kőhalom je­­­­lentős állattenyésztő rajon. A külön-­­­féle állatbetegségek idejében történő megállapítása, nemkülönben a rend­szeres gyógykezelés hasznos kis- és nagyállatok tömegét mentheti meg az elhullástól. Lehetőséget ad a jár­ványos betegségek terjedését meg­előző akciókra, tanácsadóként segít­heti az MTSZ-eket és a háztáji te­nyésztőket. KIÉ LESZ AZ ELŐRE kristály-serlege ? AZ 1967-ES ESZ­TENDŐ LEGJOBB HAZAI JÉGKO­­RONG-JÁTÉKOSAÉ! Kérjük olvasóinkat, döntsék el, ki volt az év legjobbja. 1968 ja­nuár 5-ig küldjék be levélben szavazatu­kat (a véleményük szerint legjobb jég­­korongozó nevét és keresztnevét) a kö­vetkező címre : Red, ELŐRE, Bucure­sti, Casa Scinteii. A legtöbb szavaza­tot összesítő sportoló nyeri el. Az eszten­dő legjobb jégkorong­játékosa címet. A serleget a jégko­rong-bajnokság Csík­szeredai fordulóján nyújtjuk át. Akik ezrével kézbesítik a jókívánságo­kat ezekben a napokban AGATHA CHRISTIE ' J ICSI NÉGER (?) „érdekes — gondolta. Vera —, ezek az öregek mindig összekeverik a ne­veket.“ — Majd így szólt: — Valóban, én is azt hiszem, nagy szerencséje volt Oroenne asszonynak. Emily Brent hímzést vett elő a tás­kájából , éppen be akarta fűzni a cérnát, de Vera szavaira meghökkent, fölemelte a hangját: — Owenné? Jól értettem? — Igen, Igen. — Világéletemben nem ismertem ilyen nevű embert — mondta élesen Brent kisasszony. Vera rámeredt: — De hiszen — A mondat félbeszakadt : nyílt az ajtó, átvonultak a férfiak is a társal­góba , mögöttük Rogers hozta tálcán a kávét. A bíró leült Emily Brent mellé. Armstrong doktor Verához lépett. Tony Marston a nyitott ablakhoz sétált. Blore gyermeteg kíváncsisággal szem­­lélgetett egy bronzszobrocskát; nyil­ván azon tűnődött, hogy a szokat­lan, szögletes tárgy női alakot akar-e ábrázolni. Macarthur tábornok a kan­dallópárkánynak támaszkodott, rövid, fehér bajszát húzogatta. Átkozottul finom volt ez a vacsora, a tábornok kezdett megbékülni a helyzettel. Lom­bard letelepedett a fal melletti asztal­kához, amelyen újságok hevertek, a Punchot lapozgatta. Rogers körbekínálta a kávét. Jó fe­kete volt, erős és forró. A vacsora mindenkinek jólesett, a vendégek elégedettek voltak maguk­kal és a világgal is. Az óra kilenchú­­szat mutatott. Csönd volt a teremben, kellemes, meghitt csönd. S ebbe a csöndbe beleharsant a Hang. Váratlanul, emberfölöttien, csontig metszőn. „Hölgyeim és uraim ! Csöndet kié­rek ! Mindenki megdermedt. Körülnéztek, fürkészték egymást, a falakat — ki­nek a hangja szólalt meg ? A Hang folytatta, élesen, jól érthe­tően : „A vád önök ellen a következő : Edward George Armstrong 1925. március 14-én Louisa Mary Clees ha­lálát okozta. Emily Caroline Brent felelős Beat­rice Taylornek 1931. november 15-én bekövetkezett haláláért. William Henry Blore vétkes James Stephen Lan­der halálában, 1925. ok­tóber 10-én. Vera Elizabeth Claythorne 1935. au­gusztus 11-én meggyilkolta Cyril Ogil­­vie Hamiltont. *. Philip Lombard 1932 februárjában pusztulni hagyta egy kelet-afrikai törzs huszonegy tagját. John Gordon Macarthur 1917. janu­ár 14-én előre megfontolt szándékkal halálba küldte feleségének szeretőjét, Arthur Richmondot. Anthony James Marston ellen a vád, hogy az elmúlt év novemberének 14. napján megölte John és Lucy Combest. Thomas Rogers és Ethel Rogers bűnös Jennifer Brady halálában, 1929. május 6-án. Lawrence John Wargrave az oka Edward Seton halálának, 1930. június 10-én. Vádlottak, mit tudnak fölhozni a mentségükre ?É­ n. A­ hang elhallgatott. Egy pillanatnyi dermedt csönd, az­tán fülsiketítő csörömpölés hallat­szott: Rogers elejtette a kávéstálcát. Ugyanakkor a szomszéd szobában valaki fölsikolott, egy test a földre zuhant. Elsőként Lombard mozdult, az aj­tóhoz ugrott és föltépte : Rogersné he­vert a padlón, élettelenül. Lombard hátrakiáltott: — Jöjjön, Marston ! Anthony odasietett, segített fölemel­ni az asszonyt, behozták a társalgó­ba. Armstrong doktor is hozzájuk sza­ladt segédkezni. Rogersnét lefektették a pamlagra. Az orvos kijelentette : — Semmi baj, csak elájult. Egy perc múlva magához tér. Lombard odaszólt Rogersnek : — Hozzon egy kis pálinkát. Rogers arca falfehér volt, keze re­megett : — Azonnal, uram — mormogta, és kiszaladt a szobából. Vera most fölsikított: — De ki beszélt az előbb ? Honnan beszélt ? Hiszen ez — hiszen ez — — Mi az ördög történik itt ? — mél­tatlankodott Macarthur tábornok. — Micsoda hülye tréfát űznek velünk ? Reszketett a keze, háta meggör­­nyed­t, egyszerre mintha tíz esztendőt öregedett volna. Blore az arcát törü­lgette zsebkendő­jével. Csupán Wargrave bíró és Brent kisasszony tűnt viszonylag nyugod­­tabbnak. Emily Brent mereven ült, fejét fölszegte. Arcán kétfelől két pi­ros folt izzott. A bíró a maga szokott módján, lecsüggesztett fejjel ült. Egyik kezével a fülét vakargatta. Csak a szeme tüzelt, okos tekintete körbevillant a szobán, arca értetlen kifejezést öltött. Megintcsak Lombard cselekedett. Armstrong doktor az ájult asszonnyal foglalkozott, Lombardra ott már nem volt szükség, magához ragadhatta a kezdeményezést: — Miféle hang volt ez ? Mintha itt a szobában beszélt volna. Vera fölkiáltott : — Ki volt ? ki volt ? Közülünk sen­ki sem beszélt! Lombard, akárcsak a bíró, körbe­­villogtatta tekintetét a szobán. Pillan­tása megakadt a nyitott ablakon, fe­jét rázta, a hang nem onnan jött. Hirtelen fölcsillant a szeme, átvágott a szobán a kandalló melletti ajtóhoz, mely egy szomszédos helyiségre nyílt Villámgyorsan lenyomta a kilincset s kitárta az ajtót, eltűnt mögötte, és azonnal fölkiáltott elégedetten­­ — Megvan ! !A többiek­et nyomába csődültek. Egyedül Brent kisasszony maradt a helyén, mereven ült továbbra is a székben. A szomszéd szobában, szorosan a társalgót elválasztó fal mellett egy asztal állott. S az asztalon egy gra­mofon — afféle ócska szerszám, ha­talmas tölcsérrel. A tölcsér szája a falhoz simult. Lombard leszerelte, s mutatta a társaságnak a falba fúrt két-három kisebb, szinte észrevehetet­len lyukat, mely a társalgóba veze­tett. Fölhúzta a gramofont s a tűt visz­­szatette a lemezre. Azonnal megszó­lalt a hang : „A vád önök ellen a következő... “ Vera fölsikoltott: — Vegye le ! Vegye le ! Borzalmas ! Lombard engedelmeskedett. Armstrong doktor megkönnyebbül­ten sóhajtott : — Ízléstelen vicc. Aljas és kegyet­len.— Úgy találja, hogy vicc volt az egész ? — kérdezte Wargrave bíró halk, okos hangja. A doktor rámeredt. — Mi más lett volna ? A bíró, megsimogatva felsőajkát, így felelt: — Egyelőre még nem volt módom­ban véleményt alkotni róla. Anthony Marston közbeszólt: — Egy pillanat, valamiről mind­nyájan megfeledkeztek. Ki az ördög tette föl a lemezt és ki indította meg a készüléket ? — Azt hiszem, ezt csakugyan ki kell vizsgálnunk — mormogta War­grave bíró. Azzal visszament a tár­salgóba. A többiek utána. Rogers éppen akkor jött be egy üveg pálinkával. Brent kisasszony a nyögdécselő Rogersné fölé hajolt. Ro­gers ügyesen közéjük furakodott: — Bocsánat, kisasszony, hadd szól­jak egy szót a feleségemhez. Ethel, nincs semmi baj. Semmi baj, hallod, Ethel ? Térj magadhoz. Rogersné lélegzethez jutott. Lihe­gett. Szeme kidülledt, rémült tekinte­te körbejárt a többiek arcán. Rogers noszogatta az asszonyt:­­ — Tér­ magadhoz, Ethel. Armstrong doktor gyöngéden biztat­gatta : — Nincs semmi baj, Rogersné. Csak egy kicsit elszédült az imént. — Elájultam, uram . El. — A hang miatt volt... szörnyű hang. Mint egy ítélet.­­Arca megint elszürkült, szempillája megrebbent. Armstrong doktor gyor­san megkérdezte : — Hol az a pálinka ? Rogers letette volt egy asztalkára , valaki most odanyújtotta az orvosnak, aki odahajolt a lihegő asszony fölé: — Igya meg ezt, Rogersné. Az asszony ivott, zihálva, fulladoz­va. A szesz jót tett neki, arcába visz­­szatért a vér. — Már jobban vagyok. Épp csak... elszédültem egy kicsit. Rogers közbevágott: — Persze hogy elszédültél. Én ma­gam is megtántorodtam, elejtettem a tálcát. Csupa szemenszedett hazugság volt! Csak tudnám ... Nem fejezhette be a mondatot. Va­laki közbeköhécselt, halkan, szárazon, de­­ ennyi is elég volt, hogy bele­fojtsa a szót. Rámeredt Wargrave bí­róra, aki újra köhécselt egyet, aztán megkérdezte : — Ki tette föl a lemezt a gramo­fonra ? Maga volt, Rogers 7 Rogers fölkiáltott:­­- Nem tudtam, mi van rajta ! Es­küszöm az élő istenre, hogy nem tudtam, uram ! Ha tudtam volna, nem teszem föl. — Ez valószínű — jegyezte meg szá­razon a bíró. — Most azonban jól tenné, ha megmagyarázná, hogyan is történt. A házvezető megtörölte arcát a zsebkendővel. Komoly hangon magya­rázta : — Én csak a parancsot hajtottam végre, uram, semmi mást nem tettem. — Kinek a parancsát ? — Az Owen úrét. — öntsünk tiszta vizet a pohárba — mondta a bíró. —Pontosan hogyan hangzott Owen úr parancsa ? — Úgy, hogy tegyek föl egy lemezt a gramofonra. A lemezt a fiókból kellett elővennem, és a készüléket a feleségemnek kellett megindítania, amikor én beviszem a kávét a tár­salgóba. — Sajátságos egy história — mor­mogta a bíró. Rogers ismét fölkiáltott: — Ez a színtiszta , igazság, uram ! Esküszöm az élő istenre, hogy szín­igazat mondtam! Nem tudtam, mi van rajta, fogalmam se volt. Azt hit­tem, valami muzsika, mert olyan el­me van. Wargrave Lombardhoz fordult: — Van címe is annak a lemeznek? Lombard bólintott. Elvigyorodott, megragyogtatta hegyes, fehér fogait: — Van, bíró úr. Hattyúdal a címe. III. Macarthur tábornokból hirtelen ki­robbant : — De hát ez tiszta téboly ! Té­­bolyító ügy ! Ilyen vádakkal nem le­het csak úgy dobálódzni! Tennünk kell valamit, ez tűrhetetlen! Ez az alak, ez az Owen.. . Emily Brent félbeszakította, met­sző hangon kérdezte : — Csakugyan: ki ez az ember? A bíró közbeszólt, azon a tekin­télyes hangon, amelyre a törvény­széken töltött hosszú élet szoktatta rá : — Pontosan ez az, amit a lehető legalaposabban ki kell vizsgálnunk. Addig is azt ajánlanám, Rogers, hogy vigye föl a feleségét és fektesse ágy­ba. Utána jöjjön vissza. — Igenis, uram. — Én is segítek — ajánlkozott dr. Armstrong. Rogersné kibotorkált a szobából a két férfira támaszkodva. Távozásuk után megszólalt Anthony Marston. — Nem tudom, uraim, önök hogy érzik, én azonban szívesen innék va­lamit. — Én is — csatlakozott Lombard. — Megyek és körülnézek. — Tony elsietett. Egy pillanat alatt vissza is tért: — Már elő is volt készítve a tálca odaát. — Óvatosan letette. Pár perc az italok kiszolgálásával telt el. Macarthur tábornok whiskyt ivott, szóda nélkül; a bíró szintén. Min­denki úgy érezte, hogy szüksége van egy kis frissítőre, csak Emily Brent kért — és kapott — egy pohár tiszta vizet. Armstrong doktor visszatért a szo­bába. — Nincs semmi baj — mondta. — Adtam neki nyugtatót. Nos, mi van, isznak? Nekem sem fog megártani. A férfiak közül néhányan újra töl­töttek maguknak. Nemsokára Rogers is visszajött. Wargrave bíró magára vállalta a vizsgálat irányítását. A terem rög­tönzött törvényszékké alakult át. •— Nos tehát, Rogers, járjunk vé­gére a dolognak — kezdte a bíró. — Ki ez a bizonyos Owen úr? Rogers értetlenül bámult. — Hát ennek a háznak a tulaj­donosa, uram. — Ezzel magam is tisztában va­gyok. Azt akarom kérdezni, hogy maga mit tud erről az úrról? Rogers a fejét ingatta. — Semmit, uram.. Én, tetszik érteni, sohasem láttam. Enyhe izgalom töltötte be a helyi­séget Macarthur tábornok megkér­dezte : — Hogy érti azt, hogy nem látta soha? — Csak egy hete vagyunk itt a fe­leségemmel, uram­. Egy ügynökség szegődtetett ide Owen úr levele alap­ján. A plymouthi Regina ügynökség Blore rábólintott: — Szolid régi cég. — Nincs meg véletlenül az a levél? — kérdezte Wargrave bíró — Amelyikben fölfogadtak? — nincs meg, uram, nem őriztem meg. — Nos, folytassa. Tehát levél útján fogadták föl magukat, azt mondja? — Igenis, uram Megjelölték, hogy melyik napon kell idejönnünk. Min­dent rendben találtunk. A kamrában bőséges élelmiszer-tartalék, a lakás csinos, tiszta. Éppen csak port kellett törölnünk — S azután mi történt? — Semmi, uram. Ugyancsak levél­ben kaptuk azt az utasítást, hogy ké­szítsük elő a szobákat vendégek szá­mára. A tegnap délutáni posta megint levelet hozott Owen úrról, azt írta, hogy közbejött valami és még nem jöhetnek, és hogy tegyünk meg min­dent, ami csak telik tőlünk Ebben voltak az utasítások is a vacsoráról, a kávéról meg a gramofonlemezről. — Ez biztos? — kérdezte a bíró szi­gorúan. — Megvan ez a levél? — Meg, uram, itt van nálam. — Ki­vette a zsebéből, odaadta a bírónak. — Hm Ritz Hotel, a lap élén, gép­írással. Blore fürgén odalépett : — Szabad lesz egy pillanatra? Hadd nézzek bele. — Kiragadta a bíró ke­zéből, és végigszaladt a sorokon. — Coronation márkájú gép — mor­molta. — Vadonatúj, hibátlan. Kö­zönséges papír, a legolcsóbb fajta. Ebből ugyan nem okosodunk ki. Esetleg ha ujjlenyomatok vannak raj­ta, de nem hiszem. Wargrave hirtelen támadt érdeklő­déssel nézte Blore-t, aki mögött ott állott Anthony Marston, s a vállán keresztül bekukucskált a levélbe : — Csuda keresztneve van ennek az alaknak ! Ulick Norman Owen: Bele­törik az ember nyelve Az öreg bíró fölfigyelt . (Folytatjuk) Lukács Ede AZ ELSŐ GÓL... JEGYZETEK ÉS TANULSÁGOK A Vill. LABDARÚGÓ VILÁGBAJNOKSÁGRÓL (VI.) „Ez a csapat hajszálpontosan ismeri ellenfeleit , gyengéit és erényeit egy­aránt. Óriási előny ! Eszerint alakítja taktikáját és játékát. Igaz meg is van a képessége hozzá“ — így írt egy lon­doni szaklap a portugál válogatottról. Igaza volt. Teljes mértékben aláírom ezt a megállapítást. Egyébként a jelen­téseinkben is hangsúlyoztuk, hogy : „A portugál játékosok a barátságos, elő­készületi mérkőzések alkalmából a leg­különbözőbb típusú és felfogású csa­patokkal játszottak, így aztán jól „be­gyakorolták“ a leckét. Általában el­mondható, hogy a portugálok minden szempontból igen alaposan felkészül­tek a világbajnokság küzdelmeire. A játékosok nemcsak önfeláldozó erőbe­dobással küzdöttek, de nagyon okosan, előrelátó módon is. Különösen kitűnt a ragyogó tudású Eusebio, valamint Coluna, akire a csapatmunkában fon­tos szerep­ hárult. ... A játék megszervezésében a por­tugálok elsősorban arra törekedtek, hogy létszámbeli megerősített véde­lemből villámgyors ellentámadásba lendüljenek pl. hosszú tértölelő táma­dásokkal a pálya hosszanti tengelyé­nek irányában. A csapat játékosai nagy területen mozogtak, igyekeztek minél nagyobb pályaszakaszt bejátsza­­ni, s eleget tenni a kettős feladatok­nak : ugyanolyan jól támadni mint vé­dekezni. ( Feltűnt a játékosok intelligenciája, (most is kiderült, hogy az okos játékos többet ér a csak tehetséges játékos­nál). A portugál csapat mindent elkö­vetett, hogy uralja a pálya közepét. Rövid átadásokkal zökkentették ki az ellenfelet ritmusából. Általában sok, zavart keltő átadásból szőtték akciói­kat, miközben állandóan keresték a szabadon lévő csatártársaikat. A csatá­rok robbanékonyan és igen határozot­tan törtek kapura. Például Eusebio, aki a brazilok elleni 21 kapuralövésből egymaga 17-nek volt végrehajtója. Portugália mérlege igen jó, megsze­rezte a csoportelsőséget, három győ­zelmet aratott, kilenc gólt ért el, s mindössze kettőt kapott“. Mi, spéciet, a portugálokat közelről ismerjük. Hiszen a román csapattal voltak egy csoportban , a selejtező­ben. Milyen is a futballszerencse ? Ak­kor, a selejtezők során csak mi tudtuk legyőzni őket s méghozzá úgy, hogy gólt sem rúgtak. (Még otthonukban is egyszer bevettük kapujukat !) így ala­kult, a két válogatott közötti mérkőzés gólaránya 3:2-re a mi javunkra. A csoport­győzelmet mégis ők szerezték meg. A cseh és a török válogatottat is legyőzték saját otthonukban. Mi pedig kikaptunk. Pedig ha akkor ott, Török­­­­országban mi nyerünk. .. Sajnos azon­ban mi maradtunk a tanulságokkal, a portugál csapat pedig megszerezte a jogot a 16-os döntőben való részvétel­re. Szakkörökben gyakran vitatkoztak azon, hogy a világbajnoki 18-as döntő­be első ízben bejutott portugál vá­logatott tulajdonképpen minek-kinek köszönheti sikerét : Eusebionak, vagy a csapat edzőjének Otto Glóriának ? Véleményem szerint egyiknek is, má­siknak is. Sőt még másoknak is. De ta­lán vegyük sorban. Otto Gloria, a brazil származású kis, köpcös, negyvenkét éves edző, kétség­telen egyik legfőbb részese a portugál csapat sikerének. Amikor tíz évvel ezelőtt látta, hogy hazájában, Brazíliá­ban nem lehet „próféta“, elment Por­tugáliába, ahol nagyon szerény­en kez­dett neki a munkának. Először a Ben­­ficából csinált nagy csapatot. Aztán cél- 5ó­jául tűzte ki, hogy beviszi a váloga­­tj­­ottat a VB 16-os döntőjébe. Erről a­­ tervéről annak idején, amikor Buka-­­ restben járt, még nagyon szerényen­­ beszélt. „Ha egy kis szerencsénk lesz... jj ha minden sikerül... ha és megint ha...“­­ Sőt , Angliába való megérkezésekor is sem volt elbizakodott. Józanságát sik­­­került csapatára is átvinnie. Ezt érez­­g­tem én is amikor meglátogattam őket a Nimbrongle-i szálláshelyükön, s jól választották meg ezt a helyet. A zöldbe burkolózott városka illatos sé­­ji lányaival, évszázados fáival ideális­­ környezetet biztosított a csapatnak. A jj játékosok úgy érezték magukat mint új otthon a portugál tengerparton, ahol a 3 felkészülés időszakában tartózkodtak. .! De tulajdonképpen nem is erről a látó- ij gatásról akarok beszélni, hanem egy filmről, amelyet a portugál szakveze­tők Londonban, a Royal Garden Ho­tel alagsorában vetítettek le, a Benfica csapatának életéről. Erre a bemutató­ra szereztem meghívót a portugálok szállásán. Megérte a fáradságot. ... A film indítása­­ lendületes. A vásznon az 5:1-es győzelemmel végző­dött Benfica-Real Madrid pillanatai elevenedtek meg. Két nagy csapat ki­váló játékosainak gigászi küzdelmét láttuk. ... Szorongattak a spanyolok, aztán fokozatosan felülkerekedett a Benfica és óriási lövések, pontos feje­sek találtak utat a Real kapujába. A közönség tombolt é­s változott a kép. A festői fekvésű Estorilba, a Benfica edzőtáborába vezeti a nézőket. A vi­lághírű játékosok pompás autókon ér­keznek a pályára, de az öltöző ajtaján már sokkal szerényebben lépnek ki. Tudják, hogy a pályán csak a tudás számít. A film jelentős része a pályán és a tornateremben folyó edzést mu­tatta be. Micsoda kemény, idegölő munka ! Miközben nagy figyelemmel néztem, többször is arra gondoltam, milyen hasznos volna, ha láthatnák ezt a mi labdarúgóink is. Ismét meggyő­ződhettek volna arról, hogy csakis kemény munkával lesz nagyjátékos a nagy­játékos, így például a „sztárok“ is perceken át úgy ugrálnak féllábon mint a gyermekek, közben pedig a má­sik lábukkal rugómozdulatokat végez­nek. Aztán a kép leszűkült, lement Torres meg Augusto lábára. Frissen, játékosan mozogtak az izmok. Maja rángatózni kezdtek ugyanezek az iz­mok, egyre érezhetőbbé vált az eről­ködés. A film bemutatta többek között azt is, hogy a szögletrúgásokat rendszerint Eusebio végzi el, s a két-három ember által is támadott, lökött­, nyomott Tor­­resnek először a kapu másik oldalán álló edző kezébe, aztán a védő nélkül befutó társának a fejére vagy a lábá­ra kell juttatnia a labdát. .. " Igen érdekes volt az is, hogy milyen tudatosan készítik fel a csatárokat az ellenfél kapujának a megszállására és a kapus kezéből esetleg kiperdülő, vagy a kapufáról kipattanó lövések­nek az elcsípésére. Ezek láttán meg­bizonyosodtunk, nem a puszta véletlen számlájára kell írni azt, hogy mérkő­zéseiken legtöbbször akadt játékos, aki értékes góllá tudta váltani a jelen­téktelennek látszó helyzeteket is . . . A film, amely alig egy fél órát tartott, nem volt látványosságra törő — éppen egyszerűségével, őszinteségével hatott. Ilyen a sport. De az igazi sportem­ber nem veszti el a fejét. Ahogy múlik a fájdalom, úgy kerekedik felül az ész, és új tervek, új hit kovácsoló­­dik... Ez történt a világbajnokságon is : Eusebio a portugál válogatott csa­tára, a VB góllövőkirálya, az angolok­tól elszenvedett vereség után sírva fakadt. De másnapra kiheverte a fáj­dalmát, felülkerekedett az ész. Eusebio újra harcol, gólt lő , nevet. Volt is oka nevetni. Amikor a portugál válo­gatottal Angliába érkezett, nevétől már hangos volt a labdarúgó világ. Csapatában, a Benficában és a portu­gál válogatottban is évekkel ezelőtt már „letette a garast“. A labdarúgó világ szakfóruma azonban azt várta, hogy a Mocambic­e-i származású Eusebio a VIII. világbajnokságon bizo­nyítson. És ő bizonyított. A portugál válogatott­­ tizenhat góljából egymaga kilencet rúgott. S ezzel a teljesítmé­nyével nem csak döntő módon hozzá­járult a portugál csapat harmadik helyének megszerzéséhez, de egyben ő nyerte a VIII. VB „gólkirálya“ cí­met is. (Folytatjuk) APRÓHIRDETÉSEK ELEGÁNS AKAR LENNI ! Fordul­jon bizalommal a G.vergyó rajoni fo­gyasztási szövetkezetek női és férfi sza­bóságaihoz, melyek a­­ szövetkezet, vagy a megrendelő anyagából jó mi­nőségű munkát végeznek (6394) AZ A.M.I.T. Textilipari Gépalkatré­szeket Gyártó Vállalat, Bukarest, Fe­­cioarei 13, telefon 11 39 00, fővárosi egységeihez alkalmaz őröket. (9001) VARRÓGÉPEK JAVÍTÁSÁT, át­alakítását vállalom. Vadady, Maros­­vásárhely, Tudor Vladimirescu 61. Házhoz kimegyek javítani ! KÖNYVKÖTÉST, doboz és tasak ké­szítését, irattár rendezését továbbá egér- és rovarirtást vállalunk a tar­tomány területén. „MAROS“ Rokkan­tak Szövetkezete, Tg. Mures, str. Gri­­vita Rosie nr. 2. (5146) 1967 december 31-én a LOTTÓ hagyományos SZILVESZTERI SORSOLÁSA Az új sorsolás­technika szerint három szakaszban három sorsolásra ke­rül sor KORLÁTLAN MENNYISÉGBEN SORSOLNAK KI Fiat 1800, Moszkvics 408 — négy fényszóróval és rádióval —, Fiat 850 személygépkocsit. Kisorsolnak továbbá 10 személygépkocsit (egy Fiat 1800, egy Renault 10 Major, egy Moszkvics 408 — négy fényszóróval és rádióval —, két Skoda 100 MB, két Fiat 850 és három Trabant 601), 50, húsznapos kirándulást a Szovjetunió déli vidékeire. Tíz lejjel részt vehet mind a három szakaszban eszközölt három sorsoláson. (6922) AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ INTÉZET mm újévet kíván MINDEN BIZTOSÍTOTT ÜGYFELÉNEK

Next