Előre, 1968. február (22. évfolyam, 6295-6319. szám)

1968-02-14 / 6306. szám

ELŐRE 2. oldal PÁSKÁNDI GÉZA EGYRŐL-MÁSRÓL (I. Kép-korszak) Mind többet beszélünk a regényről, az írott szó mammutjáról, hol aggódva, hol csodálattal, hol pedig reményjogosultságában kételkedve. A minap olvastam Marin Preda tartalmas interjúját a Cazeta literare-ban, amelyben többek között azt is kijelenti : a tévét, a filmet nemcsak a színház, hanem az írott szó is megsínyli, ha ez nem műfaji önmagát valósítja meg. „Igaza van, mondom barátomnak, a regény minél inkább versenyezni akarna a tévével, a filmmel, e két képi nagyhatalommal, annál biztosabb a veresége ; a regény csakis saját pályáján, saját eszközvilága talaján győzhet ; ezt az eszközvilágot lehet és kell is tágítani — akár a végtelenig —, de hogy ne járjon úgy, mint Antaiosz, meg kell maradnia tápláló földjén." Barátom ironikus-keserűen helyesel : „Hát igen. A látás nyelveken felüli. Már nem is annyira a gép, inkább a kép korszakát éljük. A betű, az írott szó korszakában még tisztességesen kiírták az illemhelyekre, hogy „férfiak-nők", most viszont egyre gyakrabban látom, hogy egy férfi és egy női fejet rajzolnak szavak helyett.” (II. A medve bőre) Vadászszenvedélyéről híres barátom arra a kérdésemre, hogy lőtt-e már medvét, mosolyogva válaszolja : medvét ? A kárpáti barnamedve a védett állatok közé tartozik. Csak a vérmedvét, tehát az emberi vagy állati húsra rákapott példányt szabad lelőni. Egy kedves sztorit mondok, írd meg : az egyik téesz fölírt az Erdőgazdálkodási Minisztériumba, hogy vérmedve jár a környéken, juhokat, borjakat hordott el, adjanak engedélyt, hogy lelőhessék. A válasz a következő volt : miféle téesz az, amely nem képes eltartani, hallod ? eltartani egy vérmedvét ? Engedélyt nem kaptak, de jött nyáron egy turista és — engedéllyel — lelőtte. A medve az övé volt, a medve okozta kár a téeszt. Úgy, hogy sem előre, sem utólag nem ihattak a medve bőrére, fejezte be kis történetét a barátom. (III. Szív-ügy) Barnard professzor szívátültetési kísérletei élénk visszhangot váltottak ki közvetlen környezetemben is. Alapjában pro, de voltak kontrák is. Ilyenek . Csak el ne fajuljon az ügy. Majd meglátod, lesznek szívrablók, lesz szívbörze, szívkufár, szívcsempész. És különben is : több a szívbeteg, mint az épszívű halott , hogyan osztják majd el, ki kap és ki nem ? Megtesz-e az orvos mindent a szívadó beteg életéért és megkérdezi-e tőle : hajlandó átadni más testnek a szívét és ha igen, épp annak akarja-e adni, akinek az orvosok szánják ? Hát a szívátvevőt megkérdezik-e, hogy akar-e idegen szívvel — és egyáltalán — élni ? A szívadók hozzátartozói nem válnak-e lelki nemesekből testi kapzsiakká ? A kérdés jogilag is feltevődik-e majd : egy apa például, aki a gyermeke szívét adja oda a be NAPLÓ tegnek, a megmentetlet vérrokonának, félig fiúnak foghatja-e fel a későbbiekben, s így aztán, mi lesz az öröklés és örökölhetőség kérdéseivel ? Meg aztán a vallás erkölcs is kérdezget némelyekben : rendelkezik-e a hozzátartozó a halott testével, szerveivel azonkívül, hogy a temetkezés joga és kötelessége — bármely szertartás szerint is — őt illeti meg és joga van-e egy embernek ilyen „privát feltámadáshoz", amikor ez kizárólag a mindenható ügykörébe tartozik ? Elvehető-e a bele nem egyező haldokló ember szíve, csupán azért, mert egy ellenőrizhetően fontos és értékes ember élete forog kockán ? Ezekben a kérdésekben vannak jogosságok, engem azonban a szívátvevő (és életbenmaradó) majdani komplexusai érdekelnek a legjobban. A szinte halottaiból feltámadott lény, amikor ismét elfoglalja helyét az emberek között, csupán a saját egykori életét kell hogy továbbélje, vagy pedig erkölcsi kötelessége azt a másikat is folytatnia, amelyet a szív képvisel benne ? A másik személy — aki a szívével van jelen — milyen ösztönző vagy éppen komplexuskeltő lesz a továbbélő számára ? Akárhogyan is lesz, azt kívánom neki, a Második Szívű Embernek, hogy mindkét életből azt folytassa, ami a legemberibb volt, mindkét életből azt valósítsa meg, ami külön-külön sem neki, sem a másiknak nem sikerült volna. (1968. február) Vadlesen a TV előtt Az Idő pénz! Hej, de mennyire így van ez. Érzem, tudom, s nap mint nap újra és újra meggyőződöm róla, amikor esténként, lefekvés előtt számbaveszem, hogy mit tettem. Ezt is kellett volna, azt is, de hát nem lehetett, mert ugye, ott van a televízió. S így a villanyvasalót, amit eddig mindig én javítottam, mesterember kezébe kell adni. A tévé elveszi a házimunkák legértékesebb óráit, s megy a pénz erre, arra, mindenre. S időnként még a készülék javítására is, mert az állandó üzemeltetés igénybe veszi azt is... Na persze, persze... A XX. század hetedik évtizedét éljük. Azt a kort, amikor világszerte az emberek szabadidejük legnagyobb részét a kis képernyő előtt töltik... Kevesebb könyvet olvasunk, kevesebb színházat, filmet vagy operát nézünk, kevesebbet kirándulunk, hogy ne is beszéljek a régi kor hasznos öntevékeny időtöltéseiről, a zenélésről, éneklésről stb. Meg vagyok győződve viszont, hogy korunk embere sokkal tájékozottabb, sokkal szélesebb látókörű lesz ezáltal. Többet lát meg a világból, többet tud meg az emberekről. Mert a vizuális úton szerzett élmények jóval maradandóbbak, erőteljesebbek. S hogy micsoda tömegtanító lehetőségeket rejt még magában a televízió, azt épp a most megindult nyelvleckék bizonyítják. Országszerte száz meg százezrekhez szólnak a legmodernebb didaktikai elveket követő, kiváló képzettségű nyelvtanárok. S mi csak követjük az utasításaikat, s mint egykor, gyermekkorunkban, megtanuljuk a leckét, s bízunk abban, hogy nem fognak eredménytelenül elszállani az erre fordított percek... S ahogy a tévéműsornak épp ezt a leckeanyagát tanulmányoztam, akkor ötlött eszembe: miért nem lehet mindenben olyan jó segítője, útmutatója ez a nézőknek . Hányszor esik meg, hogy olyan műsort kezdünk nézni, ami miatt utólag csak bosszankodunk, s kárhoztatjuk magunkat, hogy annyi időt pocsékoltunk el vele. S az is hányszor történik meg, hogy véletlenül fogunk el valami jó dolgot, amire a műsor alapján nem is lehet gondolni. Mert az abban levő szűkszavú utalások alig többek a JEGYZET semminél. Teleenciklopédia, gyermek- és iskolás műsor, ez vagy az a játékfilm — olvasom. De hogy melyik mögött mi van, azt legfennebb csak ha találgatni kezdi az ember. S így esett meg, hogy egyik szombaton elhagytam beütemezett munkámat a teleenciklopédia kedvéért, hogy aztán bosszankodjam miatta. Egy másik alkalommal meg azért kellett bosszankodnom, hogy nem hagytam el a munkámat, mert akkor meg jó dolgot szalasztottam el. És hányan és hányszor vagyunk így . Leülünk egy film mellé, a címet komolyságízűnek érezzük, majd kiderül, hogy olyasmiről szó sem lehet. Vagy fordítva. Pedig milyen egyszerű lenne mindettől megkímélni a nézőket. Csak egy alaposabb heti műsor kellene. Amelyik nem csak keretcímeket, hanem azokon belül tartalmat is közöl. Például azt, hogy mi lesz a teleenciklopédiában 7 A gyermekműsorban 7 (Szegény gyermekeim, csak találgatják, hogy vajon ma lesz-e báb- vagy rajzfilm, a műsor erről nem tájékoztatja őket.) önkéntelenül is felteszi az ember a kérdést: — Vajon mi akadályozza meg az illetékeseket abban, hogy egy ilyen programot kinyomtassanak 7 Papírhiány 7 A képernyők előtti tér elnéptelenedésétől félnek, ha az emberek nem „vadlesre“ ülnek le, hanem céltudatosan 7... Vagy azt hiszik, elég nekünk annyit tudni, hogy most táncolni vagy muzsikálni fognak, esetleg filmet vetítenek . De ne találgassunk. Maradjunk meg abban, hogy sokkal jobb volna, ha a nézők már eleve tudnák, mire számíthatnak. És így inkább módjukban állna válogatni. S kell ez a válogatás, mert korunk embere általában elfoglalt. Csak úgy tud eleget tenni a ráháruló társadalmi kötelességeknek, ha a tévén túlmenően is, szakmailag, mesterségbelileg állandóan képezi magát. S képzeljük el, mennyi ilyen önképzési lehetőség marad kihasználatlanul amiatt, hogy ülünk a képernyő előtt. S bosszankodunk. Ki ezért, ki azért... Gazda József NEHÉZ TÉTEL (Folytatás az oldalról) fázisokat, melyeket a kevésbé iskolázott munkaerők akár egy évig is tanulnak, s a minőséggel akkor is baj van A gyár vezetősége örömmel fogadja az érettségizetteket, mert jó minőségű munkát végeznek, fegyelmezettek, a szaktanfolyamokon ők érik el a legjobb eredményeket, mindig számítani lehet rájuk, ha igényes munkáról van szó . A zeccoló osztály mesterével folytatott spontán beszélgetésből idézem az alábbiakat : — Szívesen fogadom az érettségizett fiatalokat, mert fegyelmezettek és sokat adnak a minőségre Szenvedélyesen érdeklődnek az új iránt, nemcsak a könnyűzene és a divat terén, hanem a termelési kérdésekben is Úgy érzem, erről sokszor megfeledkeznek azok, akik ilyen vagy olyan okokból elmarasztalják az ifjúságot. Én ezt látom legrokonszenvesebb vonásának, s ezt személyesen tapasztalom naponta, hogy a munkában is a modernet, az észszerűt, a tudományost keresik és pártolják. És be kell ismernünk azt is, hogy a tapasztaltabb munkásokra, vagy éppen a mesterre is jó hatással vannak, széles érdeklődési körük, az iskolából hozott általános műveltségük sajátos légkört teremt, az emberek közötti viszonyokban új színt hoz. Éppen az új munkamódszerek iránti érdeklődésük kötelez bennünket, hogy állandóan napirenden legyünk ezekkel, tudjunk szakavatott válaszokat adni, ahogy ezt joggal elvárják. Azt hiszem, ez a vélemény önmagáért beszél. ★ A fényező osztályon kérdem egy érettségizett lánytól, mennyit keres havonta ? — Az utóbbi két hónapban átlag 1100 lett, de ha elvégzem a szaktanfolyamot, magasabb kategóriába lépek, tehát a keresetem is több lesz. Vannak olyan gyáraink, melyekbe csak 11 osztályos végzettséget igazoló papírral alkalmaznak. A marosvásárhelyi bútorgyár nem tartozik ezek közé, mert itt a munka jellege nem annyira bonyolult. De már a bútorgyárban is előnybe helyezik az alkalmazásnál az érettségizetteket. Többen elmondották érzéseiket, nehézségeiket beszélgetésünkkor. Mert hogy nehéz tétel az övék, az kétségtelen, nem hiába beszéltek többnyire a nehézségekről. Szavaikból az is kitűnik, hogy nem látják helyzetüket távlatokban, gazdasági életünk fejlődési folyamatába ágyazottan (ne felejtsük el, hogy IS—19 éves fiatalokról van szó. Egy valami azonban feltűnt: mindegyikük magától értetődőnek találja, hogy érettségi után fizikai munkát vállalt. Az ok lehet esetenként a jobb kereseti lehetőség, de azt hiszem, inkább a magasképzettségű szakemberek iránti mindinkább növekvő kereslet fordítja figyelmüket a gyárak, üzemek felé; a növekvő megbecsülés, amellyel társadalmunk övezi azokat, akik műveltségükkel, új iránti fogékonyságukkal, fegyelmükkel szilárd alapot teremtenek a munka tudományos megszervezéséhez, egész gazdasági életünk hatékonyságának növeléséhez. Mindnyájan részt vesznek szaktanfolyamokon. Ez azt is jelenti, hogy a legkorszerűbb munkamódszerek, a legújabb üzemszervezési formák vagy szakismeretek már kezdettől párosulnak az iskolából hozott általános műveltséggel. Olyan jelenséggel van tehát dolgunk, amely országos jelentőségű : a megnövekedett gazdasági feladatok végrehajtásában mind több művelt, gondolkodó, az újra fogékony munkásra lehet számítani. Érdeme van ebben az iskolának is, s ha ezután több szó esik e kétségtelenül nehéz tételről az osztályfőnöki órákon, csak javára válik a társadalomnak. Rövidesen a fővárosi CENTRAL mozi műsorán: A HÉT SZAMURÁJ A nagy japán rendező, Akira Kurosawa filmjének főszereplői: Toshiro Mifune, Takashi Shimura, Yoshio Inaba. A film az 1954-es velencei filmfesztiválon az Ezüst Oroszlán díjat nyerte Nonstop (Folytatás az oldalról) jóval igyekszik elősegíteni a nemzetközi autós turistaforgalmat. Az Autóklub szervezetünkkel karöltve arra törekszik, hogy 1968-ban megkétszerezze a hazánkba látogató autósok számát, s erre minden előkészületet megtett. A Román Automobil Klub sokoldalú turisztikai, műszaki és nemzetközi jogi megállapodást kötött sok országgal az autós turistaforgalom fellendítése céljából. Egyebek között Ausztriával, Jugoszláviával, Magyarországgal, Németország SZK-val, Svájccal, Törökországgal és több más ország autóklubjával kötött megállapodást arra, hogy az illető országok autósai ellátogassanak tengerpartunkra és hazánk más szép vidékeire. Folytatódik az európai Duna-verseny. Az idén az európai körtúra vonala Románián is áthalad. Mindez nyilván megköveteli, hogy lényegesen javítsuk szervizszolgálatainkat, főleg pedig, hogy növeljük a fő útvonalakon cirkáló mozgó javítóműhelyek számát, hogy a főbb turisztikai útvonalakon közlekedő gépkocsik javítása, karbantartása, az utasok elszállásolása és ellátása megfeleljen a követelményeknek. Az Országos Turisztikai Hivatal belföldi osztálya és valamennyi vidéki fiókja a kirándulások bőséges turisztika változatát kínálja az idén a román autósoknak. Annyi remek szép helyre lehet közös autótúrát rendezni, hogy puszta felsorolásuk is szinte lehetetlen. Különösen felhívjuk a figyelmet az ifjúság számára szervezett autós kirándulásokra, amelyek-kel kapcsolatban ügynökségeink idejében részletes tájékoztatást adnak. Társas kirándulásokat szervezünk történelmi jelentőségű helyeinkre és olyan vidékekre, ahol eredeti népi hagyományokkal ismerkedhetnek meg a kirándulók. Az idén lesz 120. évfordulója az 1848-as forradalomnak. Ez alkalommal Iași-ba, Bukarestbe és Balázsfalvára rendezünk kirándulásokat. Továbbra sem hanyagoljuk el az immár hagyományossá vált hétvégi ONT-kirándulásokat. Most azonban szorosan együttműködünk a KISZ- szel és a szakszervezetekkel, hogy a kirándulásokra minél nagyobb számú ifjút toborozhassunk. Ki ne szeretne hajókirándulást tenni a festői szépségű Vaskapuhoz, a Kazán-szorosba, vagy az egyedülálló romantikájú Duna-deltába ? Jelenlegi kapacitásunk többszörösével sem lehetne egyelőre az ilyen irányú igényeket kielégíteni. Tavasszal két luxushajó, az Oltenița és a Carpați indul rendszeres dunai kiránduló utakra, ősszel főleg a Duna-deltába rendezünk hajókirándulásokat. Ezek során nemcsak a csodálatosan szép delta vízi világával ismerkedhetnek meg a kirándulók, hanem a deltas halászcsárdák ételkülönlegességeivel is, ami egymagában is szinte elegendő vonzerő egy ilyen kirándulásra. S ha már a kulináris élvezeteknél tartunk, hadd említsük meg a szüreti kirándulásokat is hírneves borvidékeinkre. Mindezt azonban itthon is, külföldön is ismertetni kell. Ez nem csekély munkát, szaktudást és költséget jelent, de az erre fordított munka és költség megtérül, ha okosan dolgozunk. Egyebek között bel- és külföldi útikalauzokat, térképeket adunk ki. Az idén hazánkba érkező külföldi turistáknak az Országos Turisztikai Hivatal ismerteti és népszerűsíti hazánk természeti szépségeit, turisztikai érdekességeit, hazai turistáinknak pedig Európa 40 városába rendez társas utazásokat. Turisztikai értékeinket 14 film, köztük a „Sinaia“, a „Tél és nyár“, az „Ifjúsági vakáció“ című film ismerteti. Filmek készülnek gyógyfürdőinkről, üdülőhelyeinkről. A külföldi turisták képeslapokból, tájékoztató jellegű lapokból, útikalauzokból, prospektusokból tájékozódhatnak természeti szépségeink, turisztikai érdekességeink, kirándulóhelyeink, folklórunk, műemlékeink, művészeti értékeink, néphagyományaink felől, ki-ki érdeklődési köre szerint. Külföldön öt féle útikalauz népszerűsíti országunkat és 15 külföldi útikalauz tartalmaz ismertetéseket hazánkról. Talán mondanunk sem kell, hogy a tengerparton és más fontosabb üdülőhelyeinken az idény során a legjobb bel- és külföldi művészegyüttesek vendégszerepelnek. A fentiekben az Országos Turisztikai Hivatal akcióinak csupán egy részét említettem meg. Az ONT 1968. évi terve sokkal átfogóbb annál, semhogy azt egy cikk keretében vázlatosan is ismertetni lehessen. Befejezésül még csak annyit, hogy a küszöbönálló területi átszervezés eredményeként a helyi gazdasági szervek a jövőben behatóbban foglalkoznak majd az illető megye vagy város idegenforgalmi adottságainak kihasználásával. E szerveknek nemcsak feladatuk, hanem lehetőségük is lesz arra, hogy a viszonylag kis területű megye egész gazdasági potenciálját fejlesszék, s ezzel hazánk újabb területeit kapcsolják be az idegenforgalomba, mint például Máramarost, más vidékeket pedig, mint Kolozsvárt és környékét, valamint Temesvárt és vidékét turisztikai központokká fejlesszék ki. Mindezek alapján reális az a számításunk, hogy az idén másfélmillió külföldi turistát láthatunk vendégül hazánkban. A programzene A rádiózenekar hangversenyén elhangzott Csajkovszkij-mű, a Manfréd szimfónia ürügyén zenei kalauzunk ezúttal a programzene elemeit szándékozik megmagyarázni, a szimfóniával s általában a szimfonikus koncepcióval mint a zenei gondolkodás egyik alapelvével kapcsolatos ismereteket kiegészítve ugyanakkor. Közkeletű művészettörténeti meghatározást ismétlünk, amikor olyan jellegű alkotásnak nevezzük a programzenét, amely rendkívül plasztikus és sokatmondó képalkotása valamint többé-kevésbé részletekbe menő irodalmi utalásai folytán hangsúlyozza témájának zenén kívüli, irodalmi ihletését, s ennek folytán a hallgató képzeletét éppen annak a tényanyagnak, vagy hősnek a vonatkozásában hozza működésbe, amelyet a zenei képalkotással ábrázolni akart. A programatikus zenei törekvések kezdeteit tulajdonképp már a tizennegyedik században is észlelhetjük . Clément Jannequin komponált például utánzó célzatú programatikus kórus-fantáziákat : „A párizsi utca lármája", „A Marignan-i csata”, „Vadászat" stb. Ám mégis csak a zenei kifejezőeszközök fokozatos fejlődése, a hangszerek tökéletesedése és a műfajok kiteljesedése vezet el a tizenkilencedik században a programzene felvirágzásához. Akkor és azóta a legnagyobb zeneszerzők életművében számottevő helye van a cselekményes zenének, amely nem drámai, hanem elbeszélő jellegű. Beethoven híres nyitányai : az Egmont, a Coriolanus, a három Leonora megkapó pátosszal adják vissza azoknak a hősöknek a magasztos érzelmeit, akiknek a története a zeneszerzőt megihlette Bár az ihletforrás ez esetben dráma, Goethe illetve Shakespeare műve,Beethoven csak Leonora történetének adott zenedrámai, operai feldolgozást) ; az opera nélküli nyitányok s még a három változatban készült Leonora-nyitányok is öntörvényű, szimfonikus művek, programos, elbeszélő jellegűek Berlioz művészetének alappillérei : a Fantasztikus szimfónia, a Harold Olaszországban, a Rómeó és Júlia a programzene fejlődésének új állomásai, főként a mélység és kifejezőerő vonatkozásában. Liszt teremti meg a programzene sajátos műfaját, a szimfonikus költeményt : a Les Préludes, a Tasso, a Hungária a kiemelkedő példák. Chopin Balladáinak programatikus indítéka közismert , a költő Miekiewicz romantikus balladái ihlették a zeneszerzőt. Muszorgszkij Egy kiállítás képei című közismert alkotása kivételesen nem irodalmi, hanem képzőművészeti ihletésű programzene, viszont a képek, amelyek közt sétáltatja a hallgatót, még az impresszionizmus előtti illusztratív, leíró, epikus jellegű, tehát cselekményes indítékú festészetet képviselik. Wagner opera-felfogása a zenedrámát gazdagítja a programzene kifejezésben vívmányaival : az egyes hősöket az egész drámán át végigkísérő leit-motiv is a programatikus ábrázolás eszköze tulajdonképpen. Csajkovszkij szimfonikus műveinek is erőteljes a programatikus jellege, balett-kompozícióinak nemkülönben. Richard Strauss szimfonikus költeményei, köztük mindenekelőtt a Till Eulenspiegel, a legnépszerűbbek közé tartoznak. A jelenkor nagy muzsikusai, Hindemith, Respighi, Sosztakovics, Honegger, Enescu és mások is fokozott érdeklődéssel fordultak és fordulnak a programzene felé. A romantikus zene s azon belül Csajkovszkij életműve bővelkedik a programatikus alkotásokban. A Vihar, a Végzet, a Rómeó és Júlia, a Hamlet, a Francesca da Rimini, az 1812 mellett számos, címben meg nem határozott témájú műve is érezhetően program-jellegű. A Manfréd szimfóniában például Csajkovszkij lemond az irodalmi indíték (Byron eposza) cselekményének részletes illusztrálásáról, s ehelyett a mű érzelmi telítettségének minél teljesebb kifejezésére törekszik. A Manfréd 1885-ben íródott, Balakirev javaslatára. A „programot“ (a librettóhoz, vagy szcenáriumhoz hasonló irodalmi vázlatot) is Balakirev dolgozta ki. Byron művének központi kérdése az emberi lét és a tudás értelme. Manfréd jelképes figura, aki az erkölcsi kiteljesedésre tör, de képtelen azt valóra váltani. Csajkovszkij a századvégi orosz világ problémáira keresett választ a század eleji angol költői alkotásban, hiszen a századvégi Oroszországban a legkiválóbb egyéniségek, a legnemesebb eszmék is kudarcra, kilátástalanságra voltak kárhoztatva ; a „fölösleges emberek” kora és világa ez. Röviden felvázoljuk a négytételes mű programját. I. Manfréd az Alpesekben kószál. Végzet, reménytelenség és kínzó emlékek közt vergődve, mardossa a lelkiismeret. Megismerkedett a mágia titkaival s az alvilág sötét erőivel érintkezik, de még ezek az emberfölötti erők sem nyújthatják neki az egyetlen dolgot, amire vágyik : a feledést. Szerelmesének, Astarténak a pusztulása emészti lelkét, kétségbeesése határtalan. II. Az Alpesek Tündére jelenik meg Manfréd előtt, egy vízesés fölött a szivárványban. III. A hős a hegyi parasztok szegényes, egyszerű, de szabad életét szemléli. IV. Ahriman, a gonosz szellem földalatti palotájában pokoli orgia dúl. Manfréd ott van a bacchánsok között. Elhalt kedvese, Astarte szelleme jelenik meg előtte, hívja magával s megbocsát neki. Manfréd meghal. A zeneszerző lépésről lépésre követi a cselekményt és muzsikája csupa varázsos erő. Különösen szép a finálé, Allegro con fuoco, amely sötét ragyogásával a pokol birodalmának képét idézi fel (Ahriman az óperzsa mitológia gonosz istene). A zárótétel a bacchanália érzékletes képével indul, az egészet Ahriman vésztjósló témája, leit-motívja uralja. A szűkszavú téma rendkívül ötletes polifonikus kibontakozásra ad alkalmat Csajkovszkijnak: az aszimmetrikus ritmusképletek, a káprázatos pompájú hangszerelés, az ütőhangszerek tobzódása megkapó fantasztikus színezetet teremt. Iosif Sava 1968. FEBR. 14., SZERDA Az általános és a szakmai-műszaki oktatás fejlesztésének távlatai MINDEN EGYES TANTÁRGY ÉS TANÓRA SAJÁTOS SZEREPE Az általános műveltséget nyújtó oktatás tökéletesítésének fő irányait s a javasolt intézkedéseket magában foglaló tanulmány széleskörű érdeklődésnek örvend. Érthető ez, hiszen a holnapunkról, jövőnkről, a felnövekvő nemzedékről van szó. A tanulmány egyik terjedelmes fejezete az oktatás tartalmának, módszereinek és eszközeinek tökéletesítésére javasol intézkedéseket Örvendetesek a tantervelméleti előirányzatok, a javasolt tantervi módosítások, a tananyag ésszerűbb elosztása. Viszonylag kevesebb szó esik azonban az oktatási módszerekről. Pedig az oktatás hatékonysága, korszerűsítése nemcsak az átadott ismeretanyag mennyiségétől, minőségétől, hanem az alkalmazott módszerektől, eljárásoktól is függ. Ha megkérdeznék tőlem : a jövő feltételei között melyik módszer vagy eljárás lesz majd a legcélszerűbb, egyiknek sem tudnék elsőbbséget biztosítani. Ugyanis a legmegfelelőbb módszerek kiválasztásában szerepet játszik a tartalom, a megszabott didaktikai és nevelési cél, s nem utolsó sorban az életkori sajátosságok. Mégis ki kell emelnem az önálló gondolkodásra, az önálló munkára ösztönzés-nevelés szükségességét. Elsősorban a hihetetlenül megnövekedett ismeretanyag igényli ezt. A tanulás nem öncél ! Tanárt, tanulót az a törekvés vezérel — persze egyes esetekben nem elég tudatosan —, hogy a tanulmányi idő alatt elsajátított tananyagot a növendékek dialektikusan, azaz összefüggéseiben, mozgásában, rendszerezettségében őrizzék meg emlékezetükben, mert ismereteiket csak így tudják majd az életben sikerrel alkalmazni. A kérdés helyes megoldásának kulcsa a szervezésben, az önálló gondolkodásra és az önálló munkára szoktatásban, ösztönzésben van. Arra kell törekednünk, hogy tanítványaink ne szorítkozzanak csupán a tanári előadás, magyarázat vagy a tankönyv egyes fejezeteinek bátortalan, színtelen reprodukálására, hanem szenvedélyes tudásszomj, lelkesedés ösztönözze őket a megismerhető, elsajátítható ismeretek alkotó birtokbavételére. Talán a legszorosabban ide tartozó kérdés a fogalmazás, azaz a gondolkodás eredményének írásbeli és SZÓBELI kifejezése. Nem véletlenül emeltem ki a SZÓBELI-t. Sokan ugyanis fogalmazáson csakis az írásbeli fogalmakat értik, s úgy vélik — tegyük mindjárt hozzá —, az kizárólag a nyelv- és irodalomszakos tanár feladatkörébe tartozik. Ez a pedagógiai tévhit még a tanulmányba is belopta magát. Az igaz, hogy a fogalmazás elméleti ismereteinek átadására elsősorban a nyelv- és irodalomszakos tanár hivatott, de a logikus gondolkodás és a szabatos, helyes fogalmazás a tanuló minden megnyilatkozásakor elengedhetetlen követelmény. Sokat javítana a helyzeten, ha kidolgoznák a fogalmazás módszertanát s tantervben írnák elő az egymást követő évfolyamok mindegyike számára a követelményeket, az elérendő tudásszintet. Erre meg is van a lehetőség. Az elmúlt években egész sor tanulmány, közlemény jelent meg a szakirodalomban. Ezek összegezésével s nemzetközi tapasztalatok felhasználásával jelentősen javíthatnék a fogalmazás tanítását. Kocsis András, a nagyváradi 3-as számú líceum tanára Nagyobb körültekintést a tankönyvkiadásban Az oktatómunka egyik elsőrendű kérdése: milyen munkaeszközzel dolgozik a tanár, milyen a tankönyv ? Három éve veszek részt, irodalomtanári munkám mellett a kilencedik osztályos irodalom-tankönyv kidolgozásában. Az általános műveltséget nyújtó, valamint a műszaki-szakmai oktatás fejlesztését célzó tanulmányok kapcsán éppen ezért a tankönyvkiadással kapcsolatos kérdések is foglalkoztattak. Csak egyetérthetek azzal, hogy ugyanazt a tankönyvet több kollektíva dolgozza ki és a legsikerültebb, a legtöbb szempontból megfelelő kerüljön aztán a tanulók kezébe. Ösztönző lesz ez a szerzők számára, mert lehetőség nyílik ismeretanyaguk, nézőpontjuk mérlegelő összehasonlítására. Véleményem szerint a cél érdekében már az előkészület fázisában lehetőséget kell teremtenünk mérlegelésre. Általában minden igényes szaktanár olvas szakirodalmat, dokumentálódik, igyekszik megismerkedni a legújabb kutatásokkal és eredményekkel, hogy ezen az alapon alakítson ki önálló véleményt. Ám, ezt a véleményt össze kellene vetnünk más véleményekkel, más szempontokkal. Éppen ezért szükségesnek tartanám, ha kialakíthatnánk egy-egy tankönyv szerzői kollektívájának tagjai és valamelyik egyetemünk illetékes szakkatedrája között a közvetlen, személyes kapcsolatot. (A kilencedik osztályos, irodalomelméleti alapfogalmakat adó tankönyv szerzői a bukaresti vagy kolozsvári egyetem irodalomelméleti tanszékével tarthatnának ilyen kapcsolatot. Hozzájárulna ez a tankönyvszerzők tudományos látókörének kiszélesítéséhez, a vélemények kölcsönös kicseréléséhez. Továbbmenve, ugyanennek a gondolatmenetnek a folytatásaként, szükségesnek tartanám, hogy egyegy tankönyv szerzői kollektívájában a középiskolai tanárok mellett egyetemi tanár is részt vegyen. A gyermekek életkori sajátosságait, az ismeretek folytonosságának követelményeit közvetlenül ismerő középiskolai tanár gyakorlati tapasztalatát így kiegészítené a magasabb tudományos képzettségű szakember nézőpontja. Az elhangzott bírálatok alapján előkészületben van a kilencedik osztályos irodalomkönyv javított kiadása, de a didaktikai könyvkiadó most sem gondolt ennek szükségességére. Az olyan jellegű tankönyv esetében pedig, mint amilyen a IX. osztályos nyelv és irodalom, amely lényegében az esztétikai gondolkodás alapjait rakja le, rendkívül fontos lenne a nézetek és szempontok szélesebb körű összevetése. Visszatérve a tanulmánynak arra a gondolatára, hogy több kollektíva dolgozzon ugyanazon a tankönyvön, úgy érzem, ehhez mindenekelőtt a tudományos érdeklődés és tudományos munka nagyobb fellendítésére van szükség, a középiskolai tanárok körében. Élénk tevékenységű tudományos társaságok, például filológiai társaság,, egy-egy város román, magyar, német és más nyelvszakos szaktanárait gyűjthetnék egybe és jelentős hozzájárulást adhatnának mind az anyanyelv, mind az idegen nyelvek oktatásának korszerűsítésében. Ezzel együtt pedig bővülne a tankönyvek kidolgozásában résztvevő tanárok száma Fanache Maria, a szebeni „Gheorghe Lazar“ líceum tanára Az ANTICOROZIVUL gyár (Bukarest—Vitán út 112 sz. Tudor Vladimirescu rajon, telefon 21 2160) alkalmaz. • bukaresti illetőségű, jogosítványnyal rendelkező fűtőket (16 atmoszféra-nyomású kazánhoz), • karbantartó mechanikusokat, • segédmunkásokat. (7140)