Előre, 1968. december (22. évfolyam, 6556-6582. szám)
1968-12-03 / 6557. szám
ELŐRE 2. oldal Csütörtökön idényzárás a labdarúgó A-osztályban, de: Őszi bajnok az UTA Néhányszor már mondtuk, persze Csak úgy félszájjal őszi bajnok az UTA, most viszont már vége a bizonytalanságnak, már nem latolgatunk, nem tartunk a meglepetésektől, most már nem titok, sőt hivatalos : őszi bajnok az UTA. Méghozzá TEKINTÉLYES ELŐNNYEL, még a második helyezett Craiovai Universitatea is zászlót kellett hajtson. Stefan Coidum tanítványai is kénytelenek voltak elengedni maguk mellől az aradi textileseket, nem beszélve az őszi idény kezdetekor nagy esélyesekként emlegetett Steauaról, az országos bajnokról, valamint a Bukaresti Dinamóról, a kupagyőztesről. A fővárosi csapatok egyébként tömegesen leszerepeltek, mondhatjuk akár azt is, az 1968—1969. évi labdarúgó A-osztály első felvonásában a vidéki csapatok voltak a főszereplők, a főszereplők között pedig az UTA töltötte be az első hegedűs szerepét, őszi bajnok az UTA. A 15 fordulós küzdelemsorozat végén 22 ponttal végzett az élen, tízszer győztesként hagyta el a pályát, kétszer döntetlen,re játszott és mindössze háromszor tért haza pont nélkül. Először éppen Craiováról és éppen a rajt napján, másodszor Ploiestiről, harmadszor pedig Konstancáról. A Craiovai Universitateaval és a Petrolullal szemben egy-egy góllal maradt alul, míg Konstancán két gólt kapott, anélkül, hogy egyet is rúgott volna. Ez volt a csapat egyetlen, hogy úgy mondjuk kudarca ? Kétgólos vereségről van szó, az eredmény viszont nem fedi a valóságot, az UTA itt is egyenrangú ellenfele volt az akkor éppen jó napot kifogott konstancai 11-nek, nem alkalmazta az idegenben játszó csapatok taktikáját (a védekezést), támadott is, gólhelyzetet is teremtett Ufu kapuja előtt, csupán nem kedvezett a szerencse. Mindenesetre a tengerparton is letette a garast, nagy része volt abban, hogy a 15 000 néző színvonalas játéknak volt szemtanúja. Annak idején egyébként megígérjük, hogy a Farul—UTA mérkőzésről külön is írunk, a közben műsorra került események viszont megfosztottak az időtől és főleg a helytől, de ami késik, az nem múlik. Érvényes ez a mi esetünkben is igen, a szóban forgó mérkőzésről beszámolunk majd akkor, amikor mérlegre kerül az őszi idény, elsőnek pedig éppen az őszi bajnok, az UTA. Az idényzáró 15. forduló ismét a vendéglátóké volt, egyedül a Progresulnak nem sikerült a száz százalék, minthogy a Farul Bukarestben is nyújtott valamit abból a teljesítményből, amellyel még az aradi textileseket is megadásra kényszerítette. Igaz, a Farul vasárnap CSAK EGY PONTÉRT HARCOLT — hiába, a vendég szerepét töltötte be ... —, de nincs kizárva, hogy amennyiben Cosmac edző eleve két pontot igényelt volna fiaitól, Iancuék erre is képesek lettek volna. Sajnos, még a legmagasabb bajnoki osztály tagjai sem ismerik fel minden esetben a kínálkozó helyzetet, nem tudják kihasználni, sőt — és az idegenben játszó csapatok esetében rendszerint mindig így történik — lemondanak a lehetőségről, lemondanak a bravúrról, megelégednek a félmegoldással, így cselekedett vasárnap a Farul is. Otthonról bizonyára úgy indultak el lancuék, hogy szereznek egy pontot a Progresultól, és kész, ezzel teljesítik is a feladatot. Semmi kifogásunk ez ellen, az egy pont valóban nagyon értékes, igen ám, de menetközben rá kellett volna jönniük lancuéknak arra, hogy a Progresul a vártnál is könnyebb zsákmány lehet, hogy akár két pontot is lehet szerezni ellene. Abban a pillanatban például, amikor Mátéi elhelyezte a 11-es büntetőt (az eredmény tehát továbbra is gólnélküli döntetlen maradt), s a Progresul kissé letört, a Farul könnyen átvehette volna a kezdeményezést, de nem tette ezt „őrizte" az egy pontot, a „kihívás” ellenére is „elrúgta" magától a második pontot. S így : inkább gyenge, mint közepes színvonalú mérkőzés után „barátságos" remivel végződött a találkozó. És ez az úgynevezett kivétel. Mármint az alól, hogy a vendéglátóké volt az idényzáró forduló. Mert másutt, ha egyik-másik mérkőzésen nehezen is, A VENDÉGLÁTÓKÉ LETT A KÉT PONT. Nehezen győzött — és ez részben meglepetés is — az UTA, továbbá a Politehnica és a Jiul. Az UTA például csak a 85. percben jutott a két pont birtokába — a fedezet Brojovschi góljával ; a Politehnica már a 34. percben bevette a Petrolul kapuját, de a hátralévő 56 percben sokszor veszélyben forgott a két pontja — érdekes, az egyetlen gól szerzője Incze IV., aki az őszi idényben eddig még nem volt eredményes ; a Jiul ezúttal is Octavian Popescuból élt — miután a 29. percben Nestorescu 1:0- ás vezetéshez juttatta a Rapidot, az ugyancsak fedezet Octavian Popescu előbb a 67. percben, majd a 87. percben találta meg a részes fiatal Ramureanu kapujában. Az aradiak, a iasiak és a petrozsényiek határozottan elmondhatják : megdolgoztunk a két pontért. Túlzás nélkül állíthatjuk : igenis, megdolgoztak. De képzeljük el, mi lehetett Aradon, hogyan érezhették magukat az őszi bajnokok, az aradi szurkolók, amikor már befejezés előtt állt a mérkőzés és még nem volt biztosítva a két pont. És képzeljük el, hogyan érezhette magát Constantin Teascu edző a kispadon, amikor arra gondolt, csapata lesz az első, amely ponttal tér haza a Maros parti városból... Meg vagyok győződve arról, hogy Teasca edző már készült nyilatkozni, már készült kijelenteni : lám, még az őszi bajnokot is megszorítottuk. És függetlenül az eredménytől, a Kolozsvári Universitatea valóban megszorította az őszi bajnokot, úgy látszik, a kolozsvári gárda nagyon készült erre a 90 percre . . Akárcsak a nagyváradiak, akik be akarták bizonyítani : jelenleg jobbak mint a Vagonul , amolyan visszavágásra is készültek a nagyváradiak, azért, mert a Vagonul mint B-osztályú csoportgyőztes fölényesen megelőzte őket. mint ismeretes, a Crijul csak a 15. FORDULÓ UTA—Kolozsvári Universitatea 1:0 (0:0); Politehnica—Petrolul 1:0 (1:0); Jiul—Rapid 2:1 (0:1); Bakui Dinamo—Steaua 3:1 (2:1); Progresul—Farul 0:0 FC Argeș—ASA 3:1 (1:0); Cri?ul—Vagonul 4:2 (1:1). A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA Temesváron megrendezett A-osztályú selejtezők után jutott be a legmagasabb bajnoki osztályba. A visszavágás sikerült, a Cri?ul két góllal felülmúlta ellenfelét, igaz, A VAGONUL IS IGYEKEZETT, 1:0 után például rögtön egyenlített, majd 11-es büntetőből a vezetést is megszerezte . Hogy ezután mi következett, az kiderül az eredményből : a Crisul még háromszor volt eredményes. Aránylag könnyen megvált a két ponttól az ASA és az országos bajnok Steaua is , az utóbbi Bakuban sem igazolta hírnevét, ezzel szemben igazolta azt, hogy még mindig hullámvölgyben van. Ellenkező esetben talán nem is tudnánk megmagyarázni azt, hogy a Steaua a 11. helyen fejezte be az őszi idényt. Kommentárunk nem teljes, egy mérkőzésről le kellett mondanunk, lapzártakor ugyanis még nem ért véget az egy nappal — ismét indokolatlanul — elhalasztott Bukaresti Dinamo- Craiovai Universitatea összecsapás. Igaz, még ezután sem tekinthetjük befejezettnek az őszi idényt, minthogy a Bukaresti Dinamo csak alig csütörtökön kerül szembe a FC Arges-sal, csak csütörtökön játsszák le a harmadik fordulóból elhalasztott (!) és azóta is többször elnapolt Dinamo- FC Arges mérkőzést. Éppen ezért a hét folyamán még szó esik a labdarúgó A-osztályról, egyelőre egy-két kiegészítéssel jelentkezünk majd, az őszi és tavaszi idény közötti pihenőnapokon pedig bővebben arról , mit hozott labdarúgó sportunk számára a 16 tagot számláló legmagasabb bajnoki osztály 15 fordulós küzdelemsorozata. De addig is : gratulálunk az aradi textileseknek, határozottan megérdemlik, és az újonc lapi Politehnicának, amely — minden várakozást felülmúlva — az élmezőnyben fejezte be a nehéz tornát. Antal András Vége a labdarúgó idénynek. Csütörtökön már sok a piteszi szurkolók dideregnek, amennyiben viszont szemtanúi lesznek néhány a képünkön is látható jelenetnek, bizonyára nem fogják érezni a hideget. (ADORJÁN LAJOS felvétele) UTA 15 10 2 3 25:13 22 Craiovai „U“ 14 * 3 3 30:20 19 Politehnica 15 8 1 6 17:18 17 Jiul 15 6 4 5 17:15 16 Farul 15 7 2 6 22:21 16 Bakui Dinamo 15 7 2 6 19:19 16 ASA 15 7 1 7 22:21 15 Petrolul 15 7 1 7 16:18 15 Buk. Dinamo 13 6 2 5 22:15 14 Progresul 15 5 4 6 14:17 14 Steaua 15 6 1 8 26:22 13 Kolozsvári „V" 15 6 1 8 24:26 13 Rapid 15 5 3 7 16:22 13 Crișul 13 4 4 7 14:16 12 FC Arges 14 5 1 8 16:24 11 Vagonul 15 4 2 9 25:36 10 RAGYOGÓ GYŐZELEM (Folytatás az 1. oldalról) pályát, a világhírnevű dél-afrikai Springboks-ot is. Ezzel egyidőben válogatottunk mindössze két nemzetközi mérkőzést játszott, ezt is nála sokkal gyengébb ellenfelekkel. Győzelmünk értékét az is növeli, hogy egyrészt a francia válogatottnak nagy szüksége volt folytatni az ez év februárjában megszakadt győzelmi sorozatát, másrészt a bukaresti mérkőzés az utolsó próbát jelentette számára a rövidesen beinduló „öt nemzet“ tornája előtt. Ezt a győzelmet kiemelte az is, hogy válogatottunk edzője, Alexandru Teofilovici és Dumitru Ionescu idejében, még a felkészülés szakaszában felmérte és meghozta a szükséges technikai és taktikai intézkedést így a franciák ellen egy olyan 15-öst állított össze, amelynek sikerült felülmúlnia — szervezett játékkal, nagyszerű védekező taktikájával — a villámgyors és jó technikával rendelkező francia szárnyakat és háromnegyedet Tizenötösünk, annak ellenére, hogy szárnyai és háromnegyede alulmaradt technikában és gyorsaságban a franciákkal szemben (akik valósággal elbűvölték a nézőt villámgyors leszaladásaikkal és remek labdakezelésükkel), jól megszervezett védelmével majdnem mindent meghiúsított Ugyanakkor Irimescu ezen a mérkőzésen talán még az Európa hírnevű Penciun is túltett (Penciu ezen a mérkőzésen már csak a kezdőrúgást végezte el, mivel ez alkalommal véglegesen elbúcsúzott az aktív játéktól), és nyolc szabadrúgásból (35—45 méterről) ötöt értékesített, amely 15 ponttal egyenlő. Az eredmény lehetett volna persze meggyőzőbb is, mint ez a 15:14 javunkra, ha a támadások alkalmával a háromnegyed tagjai és a szárnyak többet játszottak volna kézben a labdát, szét felhúzták volna ilymódon a franciák védelmét. Ehhez hozzájárult még támadásaink lassúsága is, amely megkönnyítette a villámgyors francia játékosok tömörülését. Mindezen gyengeségek ellenére öt év után újra sikerült legyőznünk egy olyan francia válogatottat, amely semmivel sem gyengébb, talán még technikásabb és gyorsabb is, mint a 2-3 évvel ezelőtti Lacaze-ék. Ezzel a győzelemmel szépíthettünk az 1960 óta összeállított mérlegen is, amely most már négy francia és három román győzelmet, illetve két döntetlent foglal magában. A 15:14-es román győzelem újabb tanújele annak, hogy a jelenlegi nehézségek ellenére (amelyre már ideje lenne, hogy sportmozgalmunk illetékesei is felfigyeljenek) a román rögbisport méltóan foglalja el azt a helyet az európai élvonalban, amelyet annak idején évek hosszú során Penciuék kiharcoltak. Telex-jelentések ÖKÖLVÍVÁS. A nyugatnémet Holzmidenben a Dinamo ökölvívó csapata 12:8 arányú győzelmet aratott az ASV klub neve alatt szereplő környék válogatottja felett (Hamburg, Holdesheim, Oldenburg és Lübeck) ASZTALITENISZ. A svéd Mariestads Boys asztalitenisz csapat súlyos, 5:0 arányú vereséget mért a BEK keretében a többszörös Európa Kupa győztes Kolozsvári GSM-re. VÍVÁS. A Bécsben megrendezett nemzetközi tornán a nők versenyét Rejtő Ildikó nyerte a svéd Palm és az osztrák Peck előtt. Meglepetésre Pézsa Tibor magyar bajnok legyőzte az olimpiai kardvívó bajnok Pawlowskit és 5 győzelemmel az első helyen végzett. KERÉKPÁR. A zürichi fedett velodromon Xavier Kurmann svájci kerékpározó új világcsúcsot állított fel 10 kilométeren. Ideje : 12:26.2 p Jóreátlap : 48,244 km). VÍZILABDA. December 13. 14 és 15-én Moszkvában és Belgrádban kerül sor a BEK elődöntő tornáira. A sorshúzás után a két csoport öszszetétele a következő: Moszkva: Moszkvai Dinamó, Magdeburg: Dynamo, Bukaresti Dinamo és a Barcelonai CN, Belgrád : Partizán, Zágrebi Mladost, Ferencváros és Marseille-I CN. - SPORT 1968. DECEMBER 3., KEDD MÁR JOBBAN MENT, DE EZ NEM OK A MEGELÉGEDÉSRE Félelemmel vártuk jégkorong válogatottunk találkozóit a lengyelekkel. A bolgárok elleni gyenge játék, a piros-fehérekről érkezett nagyszerű jelentések (győzelem Berlinben az NDK válogatottja ellen), mind annak jelei voltak, hogy játékosainkra nehéz erőpróba, esetleg súlyos vereség vár. Annál kellemesebb volt a meglepetés. Együttesünk ha nem is jól, de kielégítően játszott, egy szoros győzelmet és egy döntetlent harcolt ki, de kis szerencsével a technikai eredmény kedvezőbb is lehetett volna. Minek köszönhető ez a javulás ? Novacek cseh edző, akit szövetségünk két évre szerződtetett a válogatott edzésére és irányítására, a lehető legkomolyabban veszi feladatát. Miután összeállította a válogatottat, tehát két hete, percre kidolgozott terv szerint vezeti az edzéseket és engesztelhetetlen, ha a napi program áthágásáról, vagy más fegyelmezetlenségről van szó. (A fiúk mesélik: három órával az edzés előtt és három órát az edzés után nem szabad dohányozni, ez persze azt jelenti, hogy napi két edzés mellett csak éjszaka, legfeljebb álmában vehet cigarettát szájába a játékos). Az első heti erőnléti edzéseket, az elmúlt héten már taktikai is követte. Napjában kétszer tábla elé ült a csapat, majd jégen gyakorolta a tanultakat Ennek az alapos munkának aztán az lett az eredménye, hogy a csapat játékában már van valami elgondolás, és ha az összecsapás hevében nem feledkezik meg az intő szóról, szép kombinációkat is produkál. A cseh edző tanításai azonban még nem értek be, a játékos anyag sem mindig méltó annak tudásához és elgondolásaihoz, így érthető, hogy a szép tervek néha dugába dőlnek, gólokat kap a válogatott és szorongatott helyzetbe is kerül, és nem is egyszer. A bolgárokkal vívott mérkőzések után egy változás is történt a csapatban, az edzőknek sikerült meggyőzniük Bíró Antalt, hogy foglalja el az őt megillető helyet a csapatban. És nyugodtan mondhatjuk a válogatott jelenlétével csak nyert. Ilyen előzmények után került sor a két találkozóra. Szombaton (két harmadot a tv jóvoltából a vidéki jégkorong rajongók is láthattak) válogatottunk elég félénken, az ellenfél hírnevétől megilletődve kezdett. A lengyelek erőteljesen támadtak, ügyesen cseleztek és adogattak, de lövésben ők is adósok maradtak, csapatunk hosszú időre védekezésbe kényszerült, harmadából ritkán, akkor is fejvesztve került ki. A 8. percben Kalamárnak, a harmada utolsó percében pedig Vargának sikerült azonban megtalálnia a rést a lengyel kapuban. A második harmad, amely talán a mérkőzés legszebb és legizgalmasabb harmada volt, újabb két gólt hozott válogatottunknak. Először Basa, és nem Fané, amint azt a birói lapban feltüntették, majd Paná volt eredményes. Mi jellemezte ezt a két harmadot ? A csapat betartotta Novacek edző utasításait. Jól fogta az ellenfél szélsőit, védelemben ügyesen tömörült és gyors ellentámadásokat jÉGKORONG indított, amelyekből négyet értékesíteni is tudott. Az utolsó harmadban a fiúk egy kicsit könnyen vették a játékot, a széleket nem fogták, túl merészen támadtak, nem vigyáztak az elől tanyázó lengyel csatárokra, akik ki is használták ezt, és tíz perc leforgása alatt három szép gólt lőttek, és ha nem menti meg őket a találkozó végét jelző szirénaszó, talán megszületett volna a negyedik, egyenlítő gól is. Az éjszaka nem bizonyult jó tanácsadónak,mert vasárnap a találkozó elején ismét elkövették játékosaink azokat a hibákat, amelyek szombaton csaknem végzetesek voltak, így a piros-fehéreknek sikerült az első harmadban 2:1-es vezetéshez jutniuk. A második harmadban válogatottunk ismét javuló játékot produkált, Stefanov és Kalamár révén kiegyenlített illetve átvette a vezetést. De többre nem telt erejükből és ennek csaknem megitták megint a levét. Az utolsó harmadban a lengyelek kiegyenlítettek és már-már a győzelem igényével léptek fel. Bár gólhelyzete volt mindkét csapatnak, az idegesség és a pontatlan lövések miatt nem változott az eredmény. A szombati és vasárnapi mérkőzés tanulsága, hogy jobb csapatunk nagyobb játékerőt képvisel, mint amennyit a bolgárok ellen produkált. Ennek ellenére szeretnénk megjegyezni, hogy a lengyelek elleni mérkőzésen sem láttunk igazán meggyőző játékot. Ha a közvetlen védelemmel nincs is különösebb baj, (Varga, Fogaras és Papp végig megállták helyüket) támadósoraink tudása nem kielégítő. Még ezek után is azt mondjuk, hogy Osváth, Gáli és Texe hiányzik a csapatból. Néhány fiatal reménységgel pedig inkább utánpótlás válogatottunkban kellene többet foglalkozni. Vigyáznunk kell arra is, hogy a lengyel csapat láthatóan még nem egy kialakult, kiforrott együttes. Meggyőződésünk, hogy nem így, nem ezzel az együttessel fognak Ljubljanába, a világbajnokságra utazni ! Gyarmath János Mór jobban ment, de... BAJNOKSÁGOK, EREDMÉNYEK VÍVÁS. (Munkatársunktól) Nem sokkal azután, hogy legjobb vívóink befejezték ez évi sikeres szereplésüket, a hét végén, csütörtöktől kezdődően zajlott le az országos ifjúsági vívóbajnokság, amelyen közel 150, az ország minden részéből összesereglett fiatal vívó vett részt. A bajnokság, amely a reménységek tornája után a legfontosabb rendezvény az utóbbi hónapokban, arra is hivatott volt, hogy eldöntse, kik vesznek részt a jövő héten megrendezendő ifjúsági világbajnokságon. Mint az várható volt, a legmagasabb színvonalat női és férfi tőrözőink valósították meg. Férfi tőrben a fővárosiak szerepeltek a legjobban, a bajnoki címet a Progresul vívója, Gabriel Ursovici szerezte meg 4 győzelemmel, miután valamennyi ellenfelét biztosan győzte le. Második az ugyancsak fővárosi Stefan Alexiu lett. 3. Tudor Petru? (IEFS). Kardban, e sportág nálunk elért szintje miatt már alacsonyabb volt a színvonal. A bajnokságot a iași-i Dan Popescu nyerte, csapattársa Dan Irimiciuc előtt. E fegyvernem másik fellegvára, Ploiești csak a 4. és a 6. helyet tudta megszerezni. Párbajtőrben marosvásárhelyi győzelem született. A bajnoki címet Pongrácz Antal, a Medicina vívója szerezte meg miután a döntőben veretlenül végzett az első helyen. A lányok tőrversenyén csak hatalmas harc, szétvívás után ismerhettük meg a győztest. A döntőben három szatmári, két bukaresti és egy vásárhelyi lány indult. Miután négyen, Salai Mária (Bukaresti Universitatea), Szaplonczai Zsuzsa (Marosvásárhelyi Medicinal, Maria Pop II. és Pulay Éva (szatmári sportiskola) egyaránt három győzelmet összesítettek, a szétvívás után a fent említett sorrend alakult ki. Országos ifjúsági bajnok tehát Salai Mária, az ötödik Mihaela Stefan (Bük. Viitorul) a hatodik Lengyel Éva (szatmári sportiskola). SÚLYEMELÉS. (Kolozsvári telefonjelentés). Vasárnap nagy küzdelmekkel fejeződött be az országos súlyemelő csapatbajnokság. Amint azt már szombaton sejtettük, a Steaua sportolói nem szalasztották el a kitűnő alkalmat az újabb bajnoki cím megnyerésére, és 24 752,5 ponttal megszerezték az első helyet. A második helyért súlyemelő-sportunk két másik nagyhatalma között folyt a harc. Győzött a tapasztaltabb és a nagyobb súlycsoportokban általában kitűnően szereplő Dinamo (24 641), harmadik lett a Kolozsvári CSM (22 691,5). A versenyen öt új országos csúcs is született, valamennyit a Dinamo sportolói állították fel. Ezek közül a legértékesebb a középsúlyú Pintilie (425 kg), a félnehézsúlyú Teleman (432,5 kg) és a nehézsúlyú Mincu (437,5 kg) rekordja. KOSÁRLABDA. A női bajnokság hatodik fordulójának nagy meglepetését a Brassói Voinja szolgáltatta. A brassói lányok a fővárosban, ráadásul a giuletti-i teremben 72:69 (38:26) arányban legyőzték a Rapid csapatát. Gheorghe Rusu lányai, köztük három ifjúsági, nagyszerűen játszottak, bebizonyították, hogy szorgalommal, sok munkával és nem utolsó sorban ambícióval győzni lehet még az olyan jó képességű csapat otthonában is, mint a Rapid. Ferencz Zsigmond csapata ez alkalommal nem nyújtotta azt, amit szurkolói elvárnak tőle: az első percekben gyengén, az utolsókban nagy erőbedobással, de idegesen játszottak Más eredmények : Do rohoii Viitorul—Progresul 41:28 (20:15), Nagyváradi Crigul—Bük. Politehnica 47:66 (25:31), IEFS—Kvári Universitatea 59:48 (29:24), K-vári ASA—Constructorul 54:51 (36:24). RÖPLABDA. Vasárnap játszották le a férfi bajnokság egyik rangadóját, amely csaknem nagy meglepetéssel zárult. A Bukaresti Rapid 2 óra3 percig sakkban tartotta az országos bajnok Steauát és csak az utolsó percekben adta fel a küzdelmet, így Steaua—Rapid 3:1 (—16, 8, 14, —8, 12). Dinamo—Progresul 3:1, Celuloza—Farul 3:1, Galaci Politehnica— Rákós Viitorul 3:2, Temesvári Politehnica—Brassói Tractorul 3:0, Petrolul—Kvázi Politehnica 3:0 A SZÁMVETÉS PERCEI Befejeződött a Bukarest Kupa női kézilabdatorna Szombaton már eldőlt az első hely sorsa. Válogatottunk az NDK csapatával mérkőzött. Egy esetleges győzelem minden számítást felboríthatott volna. Sokáig kemény harcot vívott egymással a két csapat, végül az alaposabb felkészülés, a nagyobb tudás döntőnek bizonyult s a német lányok 8:6 (3:3)-ra megnyerték ezt a számukra döntő fontosságú találkozót, s ezzel (miután a jugoszlávok kezdeti kiegyensúlyozott játék után 19:11 (8:7)-re győztek az összeroppant szovjet csapat ellen), az értékes serleg birtokosának érezhették magukat. A román és magyar utánpótlás válogatott a becsületpontért vívott nagy harcot A találkozót a magyarok nyerték meg 10:9 (5:5)-re s így az utolsó helyen utánpótlás válogatottunk végzett. Vasárnap már csak formaságnak tettek eleget a részvevők. A német lányok tartalékosan is biztosan győztek utánpótlás válogatottunk ellen, a szovjet lányok, miután a magyarok félidőben vezettek, jó hajrában kiharcolták a győzelmet. Románia A-csapata pedig drámai küzdelemben maradt alul a jugoszlávok plieni találkozón. Eredmények : NDK—Románia (utánpótlás) 18:12 (11:5), Szovjetunió—Magyarország 16:12 (7:9) és Románia—Jugoszlávia 10:11 (6:6). Véget ért tehát a hat napon át tartó, kis világbajnokságnak is beillő nagyszabású nemzetközi torna. Hasznos volt ? Kétségtelenül az. Valamennyi részvevő ország kézilabda nagyhatalom, s egy közös torna sok tanulsággal szolgálhat. Mint erőfelmérő kiinduló pontja lehet a további felkészülésnek, akár új fejlődési irányt szabhat egy ország valamely sportágában. Színvonal tekintetében a vélemények már eltérnek. A magyar edző szerint a torna egészében megfelelt a várakozásnak, Spier Francisc szövetségi edzőnk a sok kihagyásra és technikai fogyatékosságra hivatkozott. Szerinte a torna elmaradt a várt színvonaltól, a találkozók szintje alig haladta meg az átlagost, a válogatott felkészülésében még hiányosságok vannak. Az igazság az, hogy több azonos képességű csapat találkozott Bukarestben. A kiegyensúlyozott erőviszonyok arra késztették a részvevőket, hogy elsősorban az eredményért harcoljanak, ez pedig minden esetben a színvonal rovására történt. A román, német, jugoszláv és szovjet válogatott nagy taktikai harcot vívott egymással, ami nem kedvezett a szép, látványos akcióknak. Viszont, küzdelem volt a javából, valamennyi találkozó sorsa az utolsó 5—10 percben dőlt el. Igaz, sok volt a pontatlan leadás, a kihagyott helyzet, de a torna egészében megfelelt a várakozásnak. A tornát a kapusok diadalának is nevezhetjük , mindegyikük káprázatosan védett. Külön ki kell emelnünk a magyar Kovácsot és a szovjet Szokolovát. Románia válogatottja nem keltett csalódást. Azt kaptuk, amit vártunk. Sőt, valamivel többet. A mezőnyben időnként tetszetősen játszottak, láttunk néhány ritkán látott „fogást“, a védelem jól állt a lábán, de átütőerő már nem volt a csapatban. Steril, végtelen adogatásokkal pedig nem lehet egy találkozót megnyerni... A sikertelen és gyenge szereplés gyökereit a bajnokságban kell keresnünk. Sok klub edzője a felborult bajnoki programmal magyarázza a hiányosságokat, ahelyett, hogy egy kissé magukba néznének, mert a baj az egyesületekben kezdődik. Az edzők célja az, s ez ma mindenütt általános, hogy gyors eredményeket érjenek el, és elhanyagolják — sajnos ! — a játékosnevelést. Hatalmas edzésadagokat, bonyolult technikai megoldásokat zúdítanak tanítványaik nyakába, ahelyett, hogy a fokozatosság elvét alkalmaznák. Az így elért „eredményeket“ azután kézilabda sportunk egésze sínyli meg. A játékosok formája — az alapos felkészülés hiányában — ingadozik ,a válogatók pedig vakarhatják fejüket, ha választani akarnak ... Arról nem is szólva, hogy olyanok kerültek be a keretbe, akik jelenleg sehol nem játszanak (!) (Neghina, Arghir). Így történhetett meg, hogy Ana Stark hol ragyogóan játszott, hol meg árnyéka volt önmagának, legkiválóbb dobónk, Bahcoianu labdái pedig csak nagyritkán találták el az ellenfél kapujának körzetét. A többiek Sramko, Soos, Franz, Hedeliu kapu előtt csak zavarni tudták ellenfelüket... Utánpótlás csapatunkat is elsősorban csak a lelkesedés hajtotta, Matache, Nedelcu, Magyar és Miklós tehetséges fiatalok, de a jövő dönti majd el, sikerül-e igazán nagy játékosokká fejlődniük. Az NDK kétségtelenül a mezőny legfelkészültebb és legegységesebb csapata volt. A látottak alapján nyugodtan nevezhetjük a világ legjobb együttesének. Tagjai kitűnő erőnléttel és technikai tudással rendelkeznek, összeszokott csapatukkal mindig megtalálták az ellenfél játékstílusának hatásos ellenszerét, kissé keményen, de rendkívül fegyelmezetten küzdöttek, a legkritikusabb pillanatokban is nyugodtan, meggondoltan cselekedtek és bár sokat adogattak az ellenfél térfelén, mindig góllal zárták akcióikat. Védelmük kitűnően zárt. Megérdemelten nyerték meg a Bukarest Kupa kézilabda tornát. Több olyan klasszist) játékossal rendelkeznek, mint Baumann, Hochmuth és Winkler — akik egy világválogatottban is alapemberként kaphatnak helyet. A jugoszlávok „egy góllal“ voltak gyengébbek. Fő erősségük kiváló dobóik és jól záró védelmük. Rebemják és Radakovics világklasszisú játékosok. A szovjet csapat nem kisebb képességű, mint a német vagy a jugoszláv, jól és kissé keményen játszanak, ám lélektanilag nem eléggé felkészítettek, az öldöklő küzdelemben nehezen tudták magukat tartani, ezzel magyarázható a jugoszlávoktól elszenvedett súlyos vereségük is. Magyarország utánpótlás válogatottját küldte el (a legjobbak a tatai edzőtáborban készülnek a moszkvai nemzetközi tornára) egy találkozót nyertek csak meg, de sok fiatal tehetséges és küzdőképes játékosuk (Kovács, Tóth, Rózsahegyi és Swayer) akár nagycsapatukban is helyet kaphat. Játékuk azt bizonyította, hogy a magyar utánpótlás jó úton halad. Móra László A TORNA VÉGSŐ ÁLLÁSA : 1. NDK 5 4 1 0 60:45 9 2. Jugoszlávia 5 4 9 1 62:43 8 3. Szovjetunió 5 3 1 1 68:61 7 4. Románia 5 2 9 3 56:49 4 5. Magyarország 5 1 0 4 51:66 2 6. Románia (után) 5 0 9 5 47:80 0 PRON0SPORT Iasii „Foil"—Petrolul 1 Crisul—Vagonul 1 Bakui Dinamo—Steaua 1 UTA—Kvázi „U“ 1 FC Arges—ASA 1 Jiul—Rapid 1 Fiorentina—Verona 1 Milan—Cagliari x Nanoli—Juventus i Palermo—Atalanta i Pisa—Sampdoria i Roma—Bologna 1 Torino—Interi