Előre, 1969. március (23. évfolyam, 6632-6658. szám)
1969-03-01 / 6632. szám
ELŐRE 4. oldal művelődés. Bolyai János vallomásai Merünk-e, tudunk-e úgy vallani gondolatainkról, ahogy Bolyai János mert ? Akár a Bolyai Jánosról való gondolatainkról is? Nem könnyű mai napig sem elfogulatlanul szembenézni sem vele, sem a gondolataival , sem a sorsával, sem sorsának jelentésével. Benkő Samu Bolyai könyve sem elfogulatlan. Már azért sem, mert nem számolt be munkájának iszonyú nehézségeiről. E nehézségek egyrésze tárgyi természetű. A többi — erkölcsi. „A lángész öröksége“, mondjuk..., „a tudós hagyatéka“ —, és elképzelünk tisztázott eszmerendszereket és főleg a letisztázott kéziratokat. A valóságban a Bolyai János hagyaték úgy tizenháromezer oldalnyi kézirat, sorszámozás nélkül, sőt a gondolatmenet folyamatossága nélkül, a legkülönbözőbb tárgyakról egyéni írásrendszerrel, magyarul, latinul, németül... A nyomtatásban megjelent mű elképzelhetetlenül tömör (gondoljuk el, ha a kor legjobb elméje, Gauss is arról panaszkodik, hogy olvasása nagyon megfeszített figyelmet igényel ,) a kéziratos meg a végtelenbe terjengés kusza. A Benkő Samu munkájának mindenekelőtt való, hallatlan érdeme, hogy éppen a hagyaték rendszerezetlen —, nem matematikai, illetve nem geometriai —, részét böngészi át és rendszerezi kemény szívóssággal. S a feljegyzések, változatok, töredékek mentén ismerteti az életet és az ideákat Persze, nehéz a dolga , hiszen Bolyai János életét a geometria belülről való átélése, szemlélése nélkül nehéz felfogni. Benkő viszont elvben feltételezi, hogy az olvasó már tudja, mi Bolyai tudománytörténeti jelentősége, sőt, ismeri a rávonatkozó véleménykülönbségeket hiedelmeket és mendemondákat is, és ezekkel egyfajta néma polémiát folytat. Sajnos, a Stäckel Pál, a Bedőházi János, a Dávid Lajos, sőt az Alexits György Bolyai-könyvei is a nagyközönség számára hozzáférhetetlenek ; a Tudományos Könyvkiadónál 1953-ban megjelent Bolyai János Élete és Műve is a szükségletekhez mérten kis példányszámban jelent meg —, s ezt elmondhatjuk Benkő könyvéről is, amely szinte már a megjelenés évében hozzáférhetetlenné vált. Sokak számára ilyenformán a Bolyai név nem jelenthet egyebet mint a megérthetetlenség magasságában és ködében elmosódott ünnepélyes, de tartalmatlan képzetet. Mások előtt, meg Tabéry Géza Szarvasbikájának vonzó, de vadregényes hőse, vagy a Németh László drámák lelkiismeretesen rekonstruált, de a valóságból kiszigetelt adatokból, kollégium-atmoszférából, kegyeletből, s mai önigazolások, önkeresések problémáiból öszszeillesztgetett monumentális, de mégsem élő Pantheon-figurák jelennek meg. Benkő könyve, ha nem is az életművet és nem is a teljes életet, de mégis olyan töménységben hozza az olvasó elé a „Bolyai János-jelenséget“ életrajzának és gondolatainak egy részéből megformálva, hogy ettől KÖNYVEK kezdve a tudományos és közfelfogás Bolyairól alkotott képzeteit elkerülhetetlenül és mélyen befolyásolja. Már azáltal is, hogy Bolyai János kézirataiból olyan bőven és remekül válogatva idéz, szociológiai, társadalombölcseleti, filozófiai, erkölcstani nézeteinek a kiterjedési határaival körülbelül megismertet. A nagyközönség itt nézhet szemtőlszembe először azzal is, hogy mi volt a tulajdonképpeni valósága a „Bolyai-kérdésnek“. Bolyai János teljes intenzitásában átélte a tudományos és ipari robbanás korfordulóját. Ahogy a matematikában előre látta a világváltozást, úgy megsejtette mindenben. A XIX. századdal valami teljesen új kezdődik az emberiség életében. Az élet egyszerűen kilép addigi medreiből, s vagy az a sors vár rá, hogy túlburjánzik és önmagát fojtja meg, vagy az emberiség tudatosan szab új medret neki. Bolyai János Üdvtanában, ebben a szörnyű és reménytelen kísérletben, amely az élet végérvényes szabályozására törekszik, az a lenyűgöző, amint megsejti, hogy nem lehet a gondolkodás valamely pontját úgy kivetni sarkaiból, hogy az magával ne vonná a legutolsó banalitás megváltozását is , és az benne a kétségbeejtő, amint a lehetetlen, a képtelen és a racionális, a legmagasabban ésszerű teljes egységben jelentkezik nála — és a logikában is. Ha megváltoztatjuk a geometria alapelveit, meg kell tennünk ezt a logikával és az erkölcstannal, s akkor a politikával, társadalomszervezéssel, az emberek közti valamennyi kapcsolattal is, és akkor természetesen az érintkezés eszközeivel, a nyelvvel és az írással is. Ami tragikusan reménytelen ebben a vállalkozásban az, amint a legvégletesebben elvont és a legközönségesebben gyakorlati között keresi az összefüggést, s közben szükségszerűen át kell ugrania láncszemeket, lépcsőfokokat , de azok meg megbosszulják magukat s mindegyre visszakényszerítik a kezdetekhez. A tizenkilencedik század minden nagy elméje átélte a világváltozás távlatait, s ezért anynyi akkoriban az utópisztikus, társadalom újraformáló kísérlet. Az egyöntetűség, a falanszterizmus, az egységes világnyelv és világszervezetek, világméretű konspiráció és világállam, a család megszüntetése — mind fennforgó gondolatok. De talán szinte senkinél nem jutottak el oly elképesztő, s mégis oly racionális végletekig, mint Bolyainál. Ugyanis, ő más síkon már próbált, bizonyított. A kor világmegváltó utópistái nem voltak olyan roppant elvontságokra és eredetiségre képes elmék a tudományban, mint ő. Tudósoknak kicsik voltak, gyakorlati embereknek józanabbak és b irodalmárabbak. Amint azoknál hiányzott az alkotó géniusz igazolt rangja, ez megvolt Bolyainál , de nála még a nézetek kifejtésének „irodalmi“ hitele hiányzott. Igen, Bolyai János ellenfele volt nemcsak az irodalmiasságnak, hanem az irodalomnak is, a költői nyelvet képtelenségnek tartotta —, s itt eljutunk oda, ahol Benkő Samu könyvének főhiányosságát kell szemre hánynunk. A Bolyai életrajzokkal közelebbi ismeretségben lévők előtt közismert, hogy Bolyai János nemcsak lángelme volt, hanem —, életének különböző szakaszaiban különböző fokig, — pszichopata. Lelkibeteg. Sőt az őrület időnként ítéleteiben is felbukkan. Möbius, Kretschmer hivatkozik erre, aztán Szirmayné Pulszky Henriette, Schaffer Károly elemzően is foglalkozik a problémával. Természetesen, Benkő Samunak igaza van abban a magatartásban, amikor az életmű lényegénél nem veszi tudomásul az őrület tényét. Ha vannak is olyan lángelmék, akiknél a lelki betegség belejátszik az alkotásba, hajtóerőt, vagy ihletforrást jelent, Bolyai nem tartozik közéjük. Főműveiben ítélete, logikája ép, töretlen, sőt akárhányszor súlyosabb korszakok után is, remisszió, javulás is bekövetkezik. Érzelmi élete azonban, magatartása, és futó feljegyzéseinek sőt Üdvtanának egyes mozzanatai ennek ismerete nélkül nem érthetők. Benkő egyfajta — érthető — tapintatból, szeméremből, betegségei történetének ezt a részét elhallgatja, így viszont abba a helyzetbe kerül, hogy Bolyainak egy-egy meghökkentő fordulatát, vagy utalását (az csak a legenyhébb, például, amikor megemlíti, hogy naponta háromszázszor is mos kezet) az olvasó kénytelen így értelmezni. Nemcsak az üldöztetési kényszerképzetek magyarázhatók ezzel, hanem írásmódjának bizonyos sajátosságai, így éppen a költői nyelvvel szemben vallott ellenszenve, s amivel az Advtan fogalmazvány-változatai között annyira kínlódik a szinonim szavak gyártásának kényszere. Pedig Bolyai lelkibetegségének nemcsak „kínos“ vonatkozásai vannak. Akkor érthetjük meg tragikus jelentését, ha Superville mondására gondolunk : „A lángész az, akinek tulajdonképpen őrültnek kellene lennie, de irtózatos szenvedések árán nem az“. A „normális“ pályákról kimozdult szemlélet nemcsak zseniálisan eredeti meglátásokat, de szörnyű kételyeket — önmaga és a világ iránt is ! — hoz az alkotónak. Lángésznek lenni — szenvedés , de nemcsak a világ, a környezet kicsinyessége, értetlensége következtében, hanem elsősorban belső okok miatt. Nincs tehát restelkednivaló ebben. Sőt, annak ellenére, hogy gondolatainak intellektuális megrázkódtatásait, még született-örökölt terheltségek is súlyosbították, végső fokon, teljes mértékben, a betegség sohasem tudta legyőzni ; meg tudott állani a feltartóztathatatlannak tekintett betegség útján, s bizonyos titkos lelki ravaszsággal a téboly támadásait „kiheverte“. Ez ugyancsak nagyságának bizonyítéka. Mindenesetre, a könyv elfogyott, s szeretnénk látni máris egy új, gazdagított kiadását (amelyből nem hiányozna egy ismeretterjesztő szinten megírt fejezet matematikai munkásságáról), bő jegyzet-magyarázat anyaggal ellátva, s ez alkalmas lenne akkor a lefordításra is, hogy a román közönség is megismerhesse belőle művelődéstörténetünk e hatalmas alakját. Szőcs István LUDAS MATYI PIROSKA BELÉPŐJE és a bérletek száma alaposan megcsappant. A kitatarozott színházba az új évad derekán ilyen előzmények után vonult be tíz-tizenkét divatos slágerrel — és diadalittasan — Piroska, az Isten veled, édes Piroskám, Dobos-Kövesdi-Szenes zenés-táncos vígjátéka, a műfajban járatos Horváth Béla rendezésében. Hogy ki ez a Piroska ? Egy kicsit loncsos és prózai zeneszerző-feleség , elengedi férjét ihletet keresni Párizsba , de titokban persze megelőzi őt repülővel, a párizsi nagynéni segítségével sebtiben kikozmetikázza magát, s a megérkező hitvesnek unokahugként mutatkozik be és elcsavarja a fejét. — Tessék csak nyugodtan közbeszólni, hogy ezt már ismerjük —, olvastuk a jó öreg Molnár Ferenctől. Kisfalussy Bálint, Kovács Lenke, Nádai István, T. Lukács Éva, Nyiredi Piroska, Boér Ferenc, Kocsis Antal, Bálint Márta és Kiss Imre játszanak a darabban, annyi előráfordítással, amennyit mások másutt talán még komolyabb művészi feladatra sem pazarolnának Így már eleve némi rokonszenvet keltenek, jó ízlésre vall, hogy amikor kezükbe veszik a mikrofont (csak ne mondana defektet egymásután többször is!) nem akarnak másként énekelni, mint egyszerű prózai színészek, akiknek mégis a Koldusopera és a Becket a kenyerük. Szerényen, kedvesen és jó ritmusban játsszák végig ezt a pehelykönnyű mini-vígjátékot. Különösen a most debütáló két új színésznő, Kovács Lenke és Bálint Márta hiteti el, hogy ez a darab nem utolsó sorban a női bájakra épít. Hogy szükség volt-e Szatmáron Piroska belépőjére ? Ne firtassuk Különösen ha egyszer már megegyeztünk ahhan hogy a közönség néha '«'áhis, de csakis azért vált r c-(nhá*zl-*a T-lp-1 Pzórako/d á’-'-r . .nühü! pusztán SzÓ—£-r. ,mpg az olvadót azzal hízv S/T-nhrim ngyan fv,'on az divaat iátezraták már e'ée szón közönségsikerrel az Ördög cimborából h és a Berket-et (Boér Perem p“Wáu! Csiky Andráshoz érett emlékezetes királyt alakított !) s készülnek a Caligula és A toborzótiszt közeli, és ugyancsak komoly művészi próbatételt hozó bemutatójára. Bölöni Sándor Míg a lapokban és a kerekasztalok körül egyre tárgyalták, hogy mit is kellene tenniük színházainknak közönségük és a saját jól felfogott érdekükben — nos, addig a szatmári együttes máris vállalta az áldozati bárány szerepét. Az az együttes, mely hosszú éveken át tiszteletre méltó kitartással művész-színházat teremtett egy rajoni városban és feltételek között, most eldöntötte, hogy táncolni és jelenet a 3. felvonásból a váradi bábszínházban Ha a bábszínpad hagyományos törvényeinek egyáltalán van kötelező érvényük ma, amikor ide is bevonult az új törekvések és kísérletek hagyományokat robbantó újszerűsége, úgy ezt a váradi Ludas Matyi előadást valahol a középúton kell elhelyezni. Ludas Matyi, a népi hős mivoltában annyiszor alaposan téveszményített igazságtevő, itt is rokonszenves, bravúrosan találékony, ügyes és nem kevésbé elszánt mint előző sok-sok színpadi és filmbeli változata, csakhogy ez a Ludas Matyi már figurálisan is magán hordozza azt, amire a rendező és bábtervező Fux Pál az egész előadást felépítette : azt a gondolatot, hogy a nép igazságtevő bosszúja egyáltalán nem népünnepély, a visszaütés elégtételében nemcsak a pillanat harsány öröme, hanem a hosszas rákészülés dühe, kegyetlen kényszere is benne van. Ez a Ludas Matyi tehát nem fülig-száj derű, nem a mámoros győző. Halkabb, visszafogottabb, nem kiabálni — mondani akar, s amit mond, az nem fér bele egy komédiába. A színpadkép drámai funkciójára utalni szinte felesleges, hiszen a rendező — képzőművész. Mint képein, itt is szimbolikus jelentésük van a képalkotó elemeknek. A képszerkesztés határozott módja nemcsak plasztikusságával ragad meg, hanem világos gondolati következtetéseket is sugall (például a jobbágyfalu méhkasként összebújó házai, vagy a Döbrögi hajdúival szemben tömörülő parasztok az összetartást, egymáshoz tartozást és érdekközösséget.) Mozgalmas jelképhálózat feszül a kisszínpadon, s nem egyszer figyelmet parancsolóbban van jelen, mint a szöveg. Ahol a szöveg dominál, ott a hagyományos keretet a groteszk játék ellenpontozza (a második felvonásban), ahol a mozgás pantomim hatása kápráztat, ott a kísérőzene képviseli ugyanazt (vásárjelenet). Vagyis ebből a Ludas Matyi-előadásból a rendező racionális szerkesztési módra teremt új és merész színpadi produkciót , felidézi a köztudatban élő Ludas Matyi-történetet, de egyben ki is igazítja, ki is lendíti azt a beskatulyázott idealizált felfogás állóvizéről. Az előadás alatt a néző ráérez Fazekas Mihály költeményének jó ízeire, s a kapott hangulati, érzelmi hatások birtokában a felfedezés örömével veszi tudomásul, hogy ez a népi komédiának elkönyvelt játék — nem babra megy. Ludas Matyi se a Indákért hadakozik harmadíziglen. A külalakjukban már jellemezett bábukat egyéniséggé változtató bábmozgató művészek — mindenekelőtt Máthé Magda, Seress Lajos, továbbá Nagy János, Karalyos Sándor, Nyerges Katalin, Kovács György és Sztankovits Júlia — összhangba illeszkedő alakításokban juttatták kifejezésre a rendezői szándékot. Itt, a hagyományos szóló-igényesség mellett az alkalmazkodás, az összhang képviselte a rendhagyót. A váradi kisszínpadon — ebből is érdemes lenne rendszert csinálni. M. Implon Irén PARTJELZŐ • Közel félévszázada, hogy Bellinghausen felfedezte a hatodik kontinenst — olvasom egyik lapunkban. Miután a következő héten nem módosították közlésüket, úgy látszik, szilárdanragaszkodnak e meghatározáshoz. Pedig nem fogalmaztak pontosan. Miután Bellinghausen felfedezéseit a múlt század elején tette, a mondatnak helyesen így kellett volna hangzania : „Közel félévszázada lesz, hogy több mint száz éve felfedeztem." stb Ha ezt a vonzó, közvetett időmeghatározási módot elterjesztjük, azt például, hogy „hatvan és a halál között" így fogjuk kifejezni : „nemsokára majdnem tizenegy éve, hogy jóval túlhaladta a közel félévszázadot". • Ne legyünk sznobok. Ne várjuk el koncertre menet, hogy libériás ajtónállók feszes, de szolgálatkész mosollyal kezeljék a jegyünket Elvégre nem vagyunk éppen mind nagyhercegnek öltözve mi sem Ámde a zenekedvelő közönség sznobizmusa elleni harcnak is van határa ! A napokban Nagyváradon koncertre mentem, s a színhez kapujában egy borotválatlan, niszkos fehér sípulóveres, és nyakára-fülére benőtt hajú, bevettsapkás fiatalember kérte a jegyeket. Hát én nem adtam oda ! Mikor rám fordult, megkérdeztem : mi az hé, már meg sem akarsz ismerni ? Erre ijedten lesütötte a szemét és félreállt Vajon miért ? És mindez, hogy-hogy ? (csősz) SZÍNHÁZ énekelni is fog, ha ezt kívánja a közönség. Két éven át tatarozták a színház épületét. Ez alatt a Filharmónia szűkös, télen rosszul fűtött, kölcsönvett termében az érdeklődés . RITA PAVONE MEGNYERTE A HÁBORÚT Hogy a háború s az antifasiszta ellenállás olyan vonatkozása-e múltunknak amelytől illik nevetve búcsúznunk, vagy se, nem kérdés többé. A csehek már húsz évvel ezelőtt mertek nevetni, svétkesen. A franciák finom iróniájának gyakran tapsolunk Adassák meg hát az ola- FILMEK szoknak is a jog, hogy túláradó temperamentumukhoz, harsány jókedvűt-höz meg zerekiséretet is csórjanak, s úgy patemálják el a n met m'--gszál'ás. A Marsallkisasszony humorának alapanyaga nem a finnyás széplelkeknek való, ugyanis abból indul ki, hogy a gyűlölt ellenség egytől-egyig csupa hülye De azért jóízűen nevetni lehet még rajta, hiszen pozitív hőseit se kíméli különösebben a film A kancsó SS-legénnyel a gyáva kapitánnyal és az autóbolond SS-örnaggyal szemben ott a szórakozott tudós, a nagyétkű amerikai pilóta és a szerelmes kislány,aki két dal között hol tábornoknak öltözik és twisztet vezényel egy század SS-nek hol Hitler bajuszát ragasztja a pisze orra alá és tábornoki sapkáját egy gyönyörű, sütni való malac fejébe nyomja. S ezen senki sem akad fenn, sőt tiszteleg. Hogy miért? Mert a burleszk törvényei így követelik, s mert a találékony, ám szerelmes szive folytán kétbalkezes kislány maga Rita Pavone. Nagyon jól áll neki a huszonöt évv°! ezelőtti divat a bokorugró miniszoknya feszes deré’-kel, az ara°7nv’ ma“?!- parafa‘a'D és rpr'io ’ebhar a hAV,ma' *'"’kol*** könnyűzene di,,!*,» '*?"•?szereléssel. Az F"' ' 1 i-és a K'* ■.i ••— ' fájó szívvel ■"Mkülöztük le •• ' i. haj, Rozi annál fergetegesebbre sikerült S ráadásid ott van a gyönyörű Firenze Akinek pedig derogálna, h°gv ezen a kedves marhaságon másfél órát nevessen csak annyit üzennénk, a huszonöt éves sláger szavaival, hogy „kérem, ne tapossa sárba lába...“ (halász) (Folytatás az 1. oldalról) él és korszerűsítettünk. 1951 és 1968 között a produktív állóalapok volumene 3,7-szeresen növekedett. Az iparban a beruházási politika folytán 1951 és 1967 között több mint 4,7-szeresen gyarapodtak az állóalapok, ennek következtében pedig fokozódott a munka műszaki ellátottsága és termelékenysége is. Az állóalapok, a munkatermelékenység, a termelés és a nemzeti jövedelem növekedése szorosan összefügg egymással. 1951 és 1967 között az iparban például az állóalapok és a munkatermelékenység arányos növekedése mellett a termelés 8,2-szeresen, az ebből származó nemzeti jövedelemrész pedig csaknem 8,9-szeresen lett nagyobb. 1969-ben összesen 770 fontos kapacitást és objektumot adunk át rendeltetésének, közöttük több acél- és nyers vasberendezést a galaci Kohászati Kombinátban, üzembe helyezzük a polietilén-gyárat, a korszerű tengelyüzemet, fejlesztjük a gumiabroncs-, az alumínium, a cement-, a táblaüveggyártást, valamint a kelme-, a kötöttáru-, a cipőgyártást, az élelmicikkek termelését stb A termelés korszerűsítésében az eddiginél nagyobb szerepet kap az állóalapok amortizációja. A Nagy Nemzetgyűlés legutóbbi ülésszakán elfogadott törvény az állóalapok amortizációjának átlagos időtartamát 25,7 évről 21 évre szállította le s így az állóalapok értéke gyorsabban megtérül, ami a jelenlegi körülmények között igen fontos, mert a műszaki-tudományos forradalom következtében az erkölcsi kopás egyre hangsúlyozottabb. Az állóalapok bővített szocialista újratermelésének fő forrása azonban változatlanul a nemzeti jövedelem megfelelő része. A magas felhalmozási rátára napjainkban azért is szükség van, mert pártunk szocialista iparosítási politikájának megfelelően a termelőeszközök termelésének elsődleges fejlesztése mellett gyors ütemben növeljük a fogyasztási cikkek termelését is. „Felhalmozásra valóban anynyi kerül — írta V. I. Lenin —, amennyivel a termelés felülmúlja a jövedelmet (a fogyasztási cikkeket) A termelés kibővítéséhez (a szó szoros értelmében vett „felhalmozáshoz“) előbb termelési eszközöket kell termelnünk, ehhez pedig nyilván az szükséges hogy kibővítsük a társadalmi termelésnek azt az ágát, amely termelési eszközöket állít elő, munkásokat tereljünk át ebbe az ágba, akik részéről azután már a fogyasztási cikkek iránt is kereslet fog megnyilvánulni. Eszerint a „fogyasztás a felhalmozás nyomán, illetőleg a termelés nyomán növekszik“. (V. I. Lenin Művei, II. kötet, Szikra kiadás, Budapest 1951, 149 oldal). Amint innen is kitűnik, a bővített szocialista újratermeléshez elsődlegesen kell fejleszteni a termelőeszközök termelését (amit a műszaki haladás határoz meg, s ami következésképpen megköveteli a felhalmozási alap gyorsabb növelését). Enyhébr önkéntjét mutatja, hogy milyen mértékben, és ütemben gyarapodik a felhalmozási alap a nemzeti jövedelemhez és a fogyasztási alaphoz képest. 1960 és 1965 között a felhalmozási alap évi átlagban több mint kétszer olyan gyorsan növekedett, mint a fogyasztási alap. Általános iskoláink s az ott működő tanerők az utóbbi hónapokban oktatásfejlesztésünk egyik legfontosabb lépésének előkészítésén dolgoztak , a tízéves általános oktatás bevezetéséhez szükséges anyagi-szellemi keret megteremtésén. Miután az idei iskolai év elejétől mindenre kiterjedő felmérések folytak, számba vették megyénként az iskolahálózatot, a tanári testületek lehetőségeit, az utóbbi napokban tantestületeink minden megyében megvitatták a tízéves általános oktatás tanterv-tervezetét is. A gyakorlatban mindebből az fog következni, hogy a jövő tanév kezdete, 1969 szeptember 15. Jelentős eseményként íródik oktatásunk történetébe : az első IX. osztályok beindításával minden évvében kísérleti jelleggel megkezdjük a tíz éves általános oktatás bevezetését. Ezzel Románia a kötelező oktatás időtartama szempontjából a világ legfejlettebb országai közé fog tartozni. Az általános oktatás időtartamának tíz évre növelése oktatásunk szüntelen fejlesztésében és tökéletesítésében a IX. pártkongresszuson előirányzott irányelvek valóra váltását jelentik ezen a téren ; betetőzése azoknak az erőfeszítéseknek amelyeket közoktatásunk a szocializmus építésének éveiben fokozatosan megvalósított, áttérve a négy éves kötelező oktatásról a hét, majd nyolc éves általános oktatásra s eljutva a mai célkitűzésig. Pártunk és államunk ezzel azt a célt követi, hogy egész ifjúságunk szélesebb körű általános műveltséget nyerjen, tudása megfeleljen társadalmunk jelenlegi és távlati követelményeinek lépést tartson a tudomány és technika haladásával. Egy ilyen általános műveltségű felkészítés a fiataloknak akik különböző szakmák felé orientálódnak lehetővé teszi, hogy — a szakoktatás tartamának egyide’ü lecsökkentésével. — rövidebb ,de a'att. magasabb színvonalon szer?' ''’•'-k képesítést Oktassunk ' ív. A.y- ■ t: 3 1ÍZPV^S —Anpli 0«VC0. ges voltam?w,Vn kfvá’V technikai-gyakorlati felkészítést is ad, ezzel megkönnyíti az iskola- és pályaválasztást Nekünk, megyei tanfelügyelőségi szerveknek az általános oktatás időtartamának meghosszabbításában mindenekelőtt az a feladatunk, hogy messzemenően élve a lehetőségekkel, ésszerűen osszuk be a tantárgyakat minden osztály szintjén és a tanulmányi évek egészében — természetesen a 6 éves kortól kezdődő iskoláztatás figyelembevételével — és elkerüljük a tanulók túlterhelését. Segítségünkre van ebben az új tanterv tervezete, amely az I—VIII osztály számára hetente 1—3 órával kevesebbet irányoz elő, mint a nyolc osztályos iskola mai tanterve, a IX. és X.osztályban pedig 2—4 órával kevesebbet, mint a jelenlegi líceumi tanterv. A tantervek tartalmának megállapításakor az illetékes szakszervek közepes színvonalú tanulók képességeit veszik figyelembe, minimális követelményeket irányoznak elő. Ugyanakkor azonban a tanároknak sokkal nagyobb lehetősége lesz arra, hogy bizonyos fejezeteket, témákat kibővítsenek, figyelembe vegyék annak az osztálynak a képességeit, igényeit, amellyel dolgoznak. Érdemes arról is beszélnünk, milyen távlatokat nyit a tízosztályos általános oktatás a tanulóknak ? Az I—VIII osztályban olyan közös általános műveltségi ismeretalapot kapnak amely lehetővé teszi, hogy ezután, nemcsak a IX.—X. osztályban, hanem a líceumi oktatásban is folytathassák tanulmányaikat. Az általános iskola utolsó két osztályában kiszélesedik és elmélyül az alaptantárgyak tanulmányozása. Ezek a tanulók az általános műveltséget szolgáló tárgyakon kívül (román nyelv és irodalom, történelem, számtan, fizika, vegytan, biológia egészségtan és gyermekgondozás), az általános műszaki kultúra körébe tartozó ismereteket is szereznek, így például technológiai felkészítést kapnak, műszaki rajzot tanulnak stb. Az Oktatásügyi Minisztérium szakszervei gondoskodnak arról, hogy az az általános műveltségi felkészítés, amit itt nyernek a tanulók, közel álljon a líceumi oktatás első két évéhez (a líceumi oktatás tanterveit, amelyek jelenles kidolgozás alatt állnak, ezzel össze fogják hangolni). Így rendi lehetőség nyílik arra, hogy a X. osztály elvégzése után a tanulók átmehessenek a líceumi oktatásba, ha egyes tantárgyakból különbözeti vizsgát tesznek. Amint már fentebb említettük, az általános iskola IX—X. osztályában kapott műveltségi ismeretek technikai ismeret- és készségalappal egészülnek ki, ami rendkívül előnyös lesz a fiatalok iskola és pályaválasztása, de későbbi szakképzettségük szemszögéből is. Figyelembe véve, hogy az általános iskolák végzettjeinek nagy többsége bizonyára a termelő munka különböző ágazatai felé irányul, az új tantervek a gyakorlati felkészítésre két lehetőséget adnak. Főképpen falusi iskolákban, de egyes olyan városi iskolákban is ahol eleinte még nem lesznek feltételek heti egy napos gyakorlatra, ez az oktatás heti két órában, körönként szervezett gyakorlati munka keretében történik, az iskola didaktikai-anyagi alapjának mefelelően. Ilyen iskolák órarendjét falun a mezőgazdasági munkák idejére heti öt napban összpontosítják, hogy a tanulóknak maradjon szabadnapjuk, amikor szüleiknek segíthetnek a mezőgazdasági munkában. Téli időszakban az oktatás heti hat napon történik. Hat napos órarend szerint folyik majd a tanítás azokban a városi iskolákban is, ahol a tanulók gyakorlati felkészítésének ezt a változatát alkalmazzák. A második módozat , ahol erre lehetőség van, heti egy napos gyakorlati munka, amelyen a tanulók gazdasági egységekben, vagy a szakmai iskolák műhelyeiben sajátítják el a program anyagát. Nem véletlen, hogy az új tantervek és óratervek kidolgozása éppen az általános oktatással kezdődik; a tantervek és az új tankönyvek, amelyek korszerűsítésére és ésszerűsítésére és az új tantárgyak könyveinek kiadására ugyancsak nagy gondot fordít az Oktatásügyi Minisztérium — együttesen olyan alapot adnak az általános oktatásnak, amely az ifjúságot tágabb műveltségi látókör megszerzésének lehetőségével a természet és társadalom jelenségeinek megismerésében szilárd tudományos szemlélet kialakításával ruházza fel : itt kell legerőteljesebben érvényesülnie az iskola nevelő, személyiség-alakító szerepének. Ezt hivatott biztosítani az általános iskolai tanerők felkészültsége iránti követelmény is, az általános műveltség tantárgyait a IX—X. osztályokban csakis egyetemet vagy pedagógiai intézetet végzett tanárok tanítják majd, a technikai gyakorlati tantárgyakat fizika, matematika és rajzszakos tanárok látják el, az egy napos gyakorlatot oktatómesterek és technikusok irányítják. A cél és a távlatok világosan állnak előttünk. Ezeknek a nagyfontosságú oktatási feladatoknak a valóra váltása elsősorban nekünk, nevelőknek kötelességünk, de az a célunk, és ezt el is kell érnünk, hogy az általános tízosztályos oktatás bevezetését tanulók, szülők közös ügyüknek tekintsék és így segítsenek munkánkban. Fülöp Zoltán szaktanfelügyelő, Hargita megye FEGYELMÜNK KÖZÉPPONTJÁBAN: a tízéves általános oktatás Hogyan növelhetjük számottevően a felhalmozási alapot és egyidejűleg a fogyasztási alapot is? Mindenekelőtt a nemzeti jövedelem gyarapításának alaptényezőjét képező társadalmi munkatermelékenység fokozásával. A termelőeszközök termelésének elsődleges fejlesztése és a felhalmozási alap növelése (a mérték és az ütem szempontjából) szorosan összefügg egymással. Ha ugyanis elsődlegesen kívánjuk fejleszteni a termelőeszközök termelését, a felhalmozási alapból növelnünk kell a termelést. (A termelőeszközöket termelő A-csoport ágainak kiépítése és fokozott fejlesztése is erről tanúskodik. És viszont: a felhalmozási alapot nagy mennyiségű termelőeszközzel kell kiegészítenünk ahhoz, hogy megfelelőképpen szolgálhassa a bővített újratermelést. 1951 és 1967 között az ipari össztermelés évi átlagos növekedése 13,2 százalék volt, amiből az A-csoporté 14,9 százalékot, a B-csoporté, 10,8 százalékot tett ki. Az 1966 százalékáról 45,4 százalékára csökkent, más országokhoz viszonyítva még mindig magas. 1968-ban ez a viszonyszám Bukarestben a gépipari vállalatokban 44,8 százalékot, a vegyipari vállalatokban 44,7 százalékot, (világviszonylatban nem egészen 30 százalékot), a kohászati vállalatokban csaknem 40 százalékot, a könnyűiparban 35,5 százalékot tett ki. Az idei tervfeladat értelmében az építési-szerelési munkák részarányát legalább 10—15 százalékkal kell csökkenteni. Következésképpen a beruházásokból nagyobb rész jut a gépekre és felszerelésekre, ami a termelés fellendítése szempontjából döntő jelentőségű. Ez a beruházás-rész jelenleg csak körülbelül 37,5 százalékát teszi ki az összberuházásoknak. Pártunk és államunk a legmesszebbmenő figyelemmel foglalkozik mindazokkal a problémákkal, amelyek szorosan összefüggnek a gazdasági hatékonyság növelésével, a vállalatok jövedelmének gyarapításával, a termelés anyagköltségeinek csökkentésével stb. tehát amelyek lehetőségeket 1969. MÁRCIUS 1. SZOMBAT Gyors gazdasági fejlődés 1970-es ötéves tervben, minthogy bizonyos lemaradást kell behoznunk a fogyasztási cikkek iparának kapacitása és műszaki ellátottsága terén, a fogyasztási cikkek termelésére kétszer annyit ruházunk be, mint 1961 és 1965 között, így már az ötéves terv első esztendőiben közeledett egymáshoz a A-és a B-csoport növekedési üteme. Minthogy a jelenlegi ötéves tervben a felhalmozási alap tovább növekszik, még nagyobb körültekintéssel kell gazdálkodnunk vele, még gondosabban kell felhasználnunk minden beruházandó lejt. Ehhez azonban össze kell állítanunk a beruházási munkák megfelelő műszaki-gazdasági tanulmányait és kivitelezési terveit, gondoskodva a korszerű technika és technológia bevezetéséről. A gyorsabb, korszerűbb építkezési megoldások, a tervezett műszaki-gazdasági paraméterek határidőre történő elérése stb. kezeskedik a magas fokú hatékonyságról. 1969 folyamán és a következő esztendőkben nagy arányú beruházásokat eszközlünk, s így különleges figyelmet kell fordítanunk a hatékonyság gyarapítására. Ám kétséges, hogy hazánkban nagyok a lehetőségek a felhalmozási alap hatékonyságának v.ww növelésére, amit részben az építési-szerelési munkákra fordított kiadások csökkentésével valósíthatunk meg. Noha 1961 és 1965 között az 1951 és 1955 közötti időszakkal szemben az építési-szerelési munkák költségeinek részaránya az összberuházások 51.5 kínálnak a többlettermék és a felhalmozási alap számottevő növelésére. A felhalmozási és a fogyasztási alap optimális arányának elő kell segítenie egyrészt a termelés gyors ütemű növelését, másrészt az életszínvonal következetes emelését. Az 1966—1970-re szóló ötéves tervben és 1969-ben jelentős összegek szolgálják a lakosság jólétének növelését. Erre fordítjuk a nemzeti jövedelem körülbelül 70 százalékát kitevő fogyasztási alapot. Minthogy a jelenlegi szakaszban a termelőerők fejlettségi színvonala és a termelési viszonyok jellege megköveteli az anyagi érdekeltség további elmélyítését, az életszínvonal emelésének fő tényezője az egyéni fogyasztási alap, vagyis a nemzeti jövedelemnek az a része, amelyet a végzett munka mennyisége és minősége szerint osztanak szét a társadalom tagjai között. Az idén a nemzeti jövedelem kilenc százalékos és a fogyasztási alap hét százalékos növekedése mellett a béralap több mint négy milliárd lejjel lesz nagyobb s igy a reálbér 5,1 százalékkal növekszik. A parasztság fogyasztási célokat szolgáló pénzjövedelme is körülbelül hat százalékkal haladja meg az eddigit. Az idei tervfeladatok, a termelő vállalatok és a tudományos kutatóintézetek nevében elhangzott munkavállalások. teljesítése nyomán jelentős mértékben tovább fejlődik országunk gazdasági és kulturális élete ,tovább javulnak népünk élet- és munkakörülményei. "