Előre, 1969. szeptember (23. évfolyam, 6790-6814. szám)

1969-09-19 / 6805. szám

1969. SZEPTEMBER 19., PÉNTEK K­öztudomású, hogy a Román Kommunista Párt iparo­sítási politikája keretében különös súlyt fektet az alapvető iparágak, köztük a fémipar, gyorsütemű fejlesztésére, így például, míg az ország ipari össztermelése 1968-ban 11,6 százalékkal növekedett az elő­ző évi szinttel szemben, a kohóipari termelés növekedése 15,7 százalékot mutat. Ez az átlagos ütemet meghaladó fejlődés azonban nem jelenti azt, hogy nincs szükség a fémekkel való ésszerű gazdálkodásra, a fajlagos fémfogyasztás csökkentésére, hi­szen az iparnak, de valamennyi gazdasági tevékenységi ágnak is a fejlődése és korszerűsítése egyre több fém felhasználását igényli. Nem véletlen tehát, hogy a Román Kommunista Párt kezdeményezé­séből iparvállalatainkban az utóbbi évek folyamán széles körű fémmeg­takarítási mozgalom bontakozott ki, amelyből a Bihar megyei iparválla­latok is kiveszik részüket. A fonto­sabb fémfogyasztó vállalatok az el­telt nyolc hónap alatt közel 400 tonna fémet takarítottak meg, ami egész évre vonatkozó vállalásaik 133 százalékban való teljesítését je­lenti már eddig. A legjobb eredményeket elérő vál­lalatok közé sorolhatjuk a Dr. Petru Groza városi Bányagépgyárat, a Timföldüzem Központi Javítómű­helyeit, a nagyváradi „Bihoreana“ helyiipari vállalatot, valamint az Electro-Metal kisipari termelőszö­vetkezetet. Ami a fémfogyasztás csökkenté­sének általános részarányát illeti az üzemenként 0,35-től 3,64 százalékig változik, és azt is tanúsítja, hogy az igazgató bizottságok nem minden iparegységben fordítanak kellő fi­gyelmet erre a problémára. Ugyanakkor meg kell még je­gyeznünk azt is, hogy a fémmegta­karítások több mint 95 százaléka a gyértmányok újratervezéséből, vagy a technológiai folyamatok tökélete­sítéséből származik. Elenyészően csekély a helyettesítések útján nyert megtakarítás. Pedig jól tudjuk, hogy a műanyagipar rohamos fejlő­dése nagy lehetőségeket nyújt erre. Ezért a fémmegtakarítási mozga­lom egyik időszerű feladata gazda­ságos műszaki megoldásokat találni a különböző fémek műanyagokkal való helyettesítésére. A fémfogyasztás csökkentése hely­zetének elbírálásához azonban, nem elégséges, csupán a fentebb említett néhány adat és szempont elemzése. Szükséges sokoldalúan megvizsgálni a fémtakarékosság tartalékait, hogy értékesíthessük lehetőségeit. Az egyik erre vonatkozó mutató­szám a fémek felhasználási együtt­hatója, amely azt mutatja, hogy a súlyegységnyi késztermék előállítá­sához mennyi fémet fogyasztottunk. A Dr. Petru Groza városi Bánya­gépgyár munkaközössége például 1 tonnányi gyártmányhoz 1,03 tonna fémanyagot használt fel; a szalon­­tai Metalul 1,12 tonnát, a váradi Bi­horeana 1,26 tonnát, a Járműszerel­vénygyár 1,29, a Metalica és Infra­­tirea 1,33, a Timföldüzem Központi Javítóműhelyei­ 1,35 tonnát stb. Jóllehet ezt az együtthatót sok­féle tényező : az anyagellátási felté­telek, a termelési folyamat sajátos­ságai, a szervezés színvonala és egyebek is befolyásolják; végleges alakulása döntő módon az alkalma­zott gyártási technológia hatékony­ságát tükrözi. Tehát az együttható megjavításában és az 1-hez való közelítésében a meghatározó szere­pet a fémmegmunkáló eljárások szüntelen tökéletesítése játssza. Ezt kell szem előtt tartania iparvállala­taink műszaki személyzetének is, mindennapos tevékenysége során. Egy másik­, első látszatra talán mellékesnek tűnő probléma, a faj­lagos fémfogyasztási normák kér­dése. A megtakarítások kiszámítá­­sánál ugyanis ezekhez hasonlítják a tényleges fogyasztást. Ha a normák elavultak, nem sok erőfeszítésbe ke­rül nagyobb méretű fémfogyasztás­­csökkentést bejegyezni a nyilván­tartásba. Ha azonban időszerűsítet­­ték, már komolyabb és reálisabb tartalék felhasználására van szük­ség. Ilyen elgondolás vezetett bennün­ket, amikor néhány jelentősebb fémfogyasztó vállalat, keretében fel­mértük a fajlagos fémfogyasztási normák időszerűségét. Az adatokból kitűnik, hogy a fogyasztási normák fele kétévesnél régibb, több mint 10 százalékukat pedig három,­­ vagy annál több éve nem vizsgálták felül. A normák fe­lülvizsgálása tehát egy reális tarta­léka a fémfogyasztás csökkentésé­nek. Ez az intézkedés azonban csak akkor hatékony, ha nem formálisan, jelképesen hajtják végre, amint az, sajnos nem egy esetben megtörté­nik, hanem olyan szigorúsággal, a­­mely érezhetően csökkenti a tervbe vett és tényleges fémfogyasztás kö­zötti különbséget Az ilyenfajta ösz­tönző felfogásnak nagy jelentősége­­van az anyaggazdálkodás ésszerű­sítését illetően. Noha a megtakarításoknak egyik jól ismert formája a fémhulladékok közvetlen felhasználása, nem sok vállalatnál foglalkoznak érdembe­­lileg ezzel a kérdéssel. Az eredmé­nyek is nagyon eltérőek. Míg pél­dául a szalontai „Metálus“ vállalat keretében több mint 10 százalé­kot használtak föl újra a terme­lési folyamatban , a Járműsze­relvénygyárban alig több mint egy százalékot, más fémipari vállalatnál pedig még, ennyit sem. Pedig a fel nem használás oka nem mindig az, hogy a szabási és előre gyártási el­járások tökéletesítése folytán a használható hulladék mennyisége zéróra csökkent volna. És végül meg kell emlékeznünk a fémfogyasztás csökkentésének, ed­dig aránylag elhagyagolt, útjáról is. A gépek, készülékek, termelőberen­­dezések karbantartásához és javítá­sához szükséges cserealkatrész-fo­­gyasztás ésszerű csökkentésén ke­resztül elérhető fémmegtakarításról van szó. Szükséges hangsúlyoznunk, hogy ez annál is inkább nagy hord­erejű, probléma, mivel nemcsak a közvetlenül fémfogyasztó vagy fel­dolgozó iparegységeket illeti, hanem az egész nemzetgazdaságot. E té­ren nagy lehetőségeket rejteget a megelőző karbantartás tudományos megszervezése, a gépi berendezések üzemeltetési időtartamának meg­hosszabbítása, valamint a kopott alkatrészek felújítása. „ A cserealkatrész fogyasztásnál a megtakarításokat több mint 22 százalékos arányban a kopott alkat­részek, felújítása útján érték el. Ha figyelembe vesszük ,hogy a kar­bantartási munkálatok minőségé­nek javítása terén még sok a tenni­való, úgy arra a meggyőződésre ju­tunk, hogy a cserealkatrész fogyasz­tás csökkentésének is vannak még jelentős tartalékai. A fenti néhány szempont ismer­tetése természetesen, nem meríti ki a fémfogyasztás csökkentésének le­hetőségeit. Úgy véljük azonban, hogy jelentőségük kihangsúlyozása felhívja iparvállalataink, munkakö­zösségének és érdekelt szakembere­ink figyelmét a fémmegtakarítási mozgalom jelentőségére és vala­mennyi rendelkezésre álló eszköz­felhasználásának szükségességére e cél érdekében. .evle ■­ll9Vr Wesselényi Tibor mérnök. A KONGRESSZUSI FELADATOK TÜKRÉBEN­­_________________________ A FÉMFOGYASZTÁS CSÖKKENTÉSÉNEK IDŐSZERŰSÉGE A szóbanforgó „váróterem“ előtt tornác nyújtózkodik, zöld­re festett karfán gyermekek és üzők, ritkábban férfiak ücsö­rögnek, a felnőttek legtöbbször karjukban csecsemőt ölelnek. A karfán való ücsörgés szertartását csak szép időben tessék elképzel­ni, rossz időjárás esetén az em­berek a „váróteremben“ álldo­gálnak. Üldögélni ugyanis a mi esetünkben lehetetlen, mivel a körülbelül nyolc négyzetméteres, cementpadlós és huzatos lépcső­­feljáratban nincs egyetlen ülőal­kalmatosság sem. Egy orvosi rendelő „várótermé­ről“ van szó. S nem valami eldu­gott kis hegyi faluban, hanem Csíkszeredában, a központi e­­gészségügyi körzetben, az 1-es körzetben, azaz, mint a bevezető sorokból nagyjából kiderülhetett, a gyermekrendelőben. Tessék elképzelni egy három­negyed órás, egész órás állingá­­lást, ücsörgést, karon a beteg LÉPCSŐFELJÁRAT, MINT BETEGEK VÁRÓTERME gyermekkel, csecsemővel. Lehet hogy megalapozatlan az aggodal­mam, miszerint a huzatos feljá­róban töltött egy óra esetleg so­kat árthat az amúgy is beteg gyer­meknek. A rendelőnek szabályos váró­terme volt valamikor, nem nagy, de civilizált szoba­székekkel és fűtési lehetőséggel. Fél év­vel ezelőtt azonban kiszemelte­­tett a luxuscipőüzlet raktárhelyi­ségéül. Nem akarom kétségbe vonni, hogy Csíkszeredának égető szük­sége van a Romarta üzletre, s azt sem, hogy ennek raktárhelyiség­re. Véleményem szerint azonban a probléma ilyen megoldása mélységesen ellenkezik pártunk és államunk egész anya- és gyer­mekvédő politikájával, egysze­rűen a humanizmus alapvető szabályaival. Véleményünk szerint a Csík­szeredai 1-es számú egészségügyi körzet többszáz gyermeke meg­betegedés esetén nem várakozhat ilyen körülmények között. A megoldás is nyilvánvaló : váró­terem kell. Még akkor is, ha a luxusüzlet kézi raktára ideigle­nesen egy spanyolfal mögött hú­zódik meg. Kálmán Gyula A 28 méter hosszú teherkocsi az aradi vagongyár terméke A körültekintőbb lakásgazdálkodás (Folytatás az 1. oldalról) válásával, a lakóegyesületi szervek hatáskörével, a személyzet alkalma­zásával, a lakóegyesület és a helyi szervek jogviszonyával stb. kapcso­latban. A minisztertanácsi határozat meg­bízza a Munkaügyi Minisztériumot, hogy az RSZASZ véleményezése a­­lapján 60 napon belül dolgozzon ki utasításokat a lakóegyesületi alkal­­mazottak munkakönyvének kitöltésé­ről és vezetéséről, a Takarék- és Le­tétpénztárt (CEC) pedig, hogy a Pénzügyminisztérium véleményezésé­vel adjon ki utasításokat a lakó­egyesület pénzügyi műveleteinek le­bonyolításáról. Az új szabályzat leszögezi, hogy a lakóegyesület célja: a közös hasz­nálatban levő épületrészek és beren­dezések karbantartása, a közös költ­ségrészek begyűjtése, a közvagyon helyes kezelésének és a szocialista együttélés szabályainak érvényesí­tése. A lakók közgyűlésének az alábbi főbb feladatai vannak: megválaszt­ja a lakóegyesületi bizottságot s ennek tagjai közül kijelöli az elnököt és a titkárt; megválasztja az ellen­őrző bizottságot; szükség esetén visszahívja a megválasztott tagokat; kijelöli az egyesület meghatalma­zottját a lakók, illetve más szemé­lyek közül; megszabja a lakóegyesü­let ügyviteli dolgozóinak számát és feladatait, a pénzeszközök felhasz­nálásának módját; jóváhagyja a költ­ségvetést ; megadja a felmentvényt a bizottságnak és a meghatalmazott­nak. A közgyűlési határozatok jog­erősek és kötelezőek az egész tag­ságra. A törvényes rendelkezésekkel ellentétben álló határozatokat tíz na­pon belül bírósági hatóságok előtt meg lehet fellebbezni. A lakóegyesületi bizottság végre­hajtja a közgyűlési határozatokat, a költségvetést, biztosítja a közös épü­letrészek és berendezések gondos ki­használását, beszámol munkájáról a tagságnak, megköti, illetve felbontja a munkaszerződést a fizetett meg­hatalmazottal, a közgyűlési határo­zatnak megfelelően alkalmazottakat vesz fel, illetve bocsát el, jóváhagy­ja a közös költségek havi kimutatá­sát, megszervezi a lakások felülvizs­gálását, részt vesz az épületmunkák átvételében, gondoskodik arról, hogy a gyermekek megfelelő körülmények között játszhassanak, intézi a lakók fellebbezéseit stb. Az ellenőrző bizottság gondosko­dik arról, hogy a választások az elő­írásoknak megfelelően történjenek, ellenőrzi a költségvetés összeállítását, legalább negyedévenként felülvizs­gálja az egyesület ügyvitelét, javas­latokat szerkeszt és nyújt be a köz­gyűlésnek vagy a bizottságnak, az esetleges bűncselekményeket jelenti az illetékes szerveknek. ■ Az egyesület megbízottja szeme­ jogi keretei­ lyesen, vagy az illetékes alkalmazot­tak révén jegyzőkönyv alapján átve­szi a közös épületrészeket és beren­dezéseket, intézi az ügyeket (pénz­beszedés ,illetve kifizetés, bérlajst­rom, a közös költségek kiszámítása és felbontása a törvényes előírások­nak megfelelően, adósságok behaj­tása, előfizetés megkötése ellátó, il­letve szolgáltató vállalatokkal, a megfelelő ellátás biztosítása, az al­kalmazottak munkájának irányítása és ellenőrzése, a lakóegyesület kép­viselete harmadik fél előtt, a lakók kérvényeinek átvétele, iktatása és beterjesztése, a nyilvántartó iratok rendben tartása stb.). — Mi a lakóegyesület szerepe? — A szabályzat értelmében a la­kóegyesületnek rendkívül fontos sze­repe van a közös épületrészek és berendezések használatában, a szo­cialista együttélés feltételeinek meg­teremtésében, a kényelmes lakás maradéktalan kihasználásának bizto­sításában. Ennek azonban csak­­így tehet eleget, ha választott szervei alaposan ismerik feladataikat és te­endőiket és mindennemű bürokrati­kus formalizmustól mentesen dol­goznak. — Tehet-e nevelő jellegű intéz­kedéseket a lakóegyesületi bizott­ság azokkal szemben, akik meg­sértik a típusszabályzat előírá­sait? — A lakóegyesületi bizottságnak többek között feladata, hogy moz­gósítsa a lakókat az épület karban­tartására, gondozására, tisztántartá­sára, a közös kertek, pázsitos részek, és világítóudvarok gondozására, hogy támogassa a néptanácsi végre­hajtó bizottságok, képviselők, társa­dalmi szervezetek ilyen irányú ak­cióit. Gondoskodik természetesen a nézeteltérések megelőzéséről és el­simításáról is, e célból maga elé, il­letve a közgyűlés elé idézheti a költ­ségeket rendszertelenül fizető, az együttélési szabályokat sértő lakó­kat. A törvényes feltételek között bí­ráskodási bizottsághoz fordulhat, il­letve kilakoltatást kérhet "itt illeté­kes bírósági szervektől. A" rendszer­­telenül fizetők névsorának kifüggesz­tése is jelentős nevelő eszköz a bi­zottság kezében. — Mennyiben van kapcsolata a lakóegyesületnek a néptanácsi végrehajtó bizottsággal, illetve az állami lakásgazdálkodási válla­l Az új szabályozó rendelkezés többek között megszabja a lakóegye­sület és a néptanácsi végrehajtó bi­zottság, illetve, az állami­ lakásgaz­dálkodási vállalat jogviszonyát is. A néptanácsi végrehajtó bizottság támogatja a lakóegyesületet — ez utóbbi kérésére — a közös épületré­szek és berendezések használati problémáinak megoldásában, a pénz­ügyi-ügyviteli munkában, valamint a közös költségek kiszámításával és beszedésével kapcsolatos törvényes rendelkezések pontos alkalmazása terén. Támogatja a lakóegyesületet a lakásgazdálkodási vállalattal és az ellátó, illetve a szolgáltató válla­latokkal szemben, gondoskodik az esetleges viszályok operatív és objek­tív rendezéséről. A lakásgazdálkodási vállalat se­gíti az egyesületet a személyzet al­kalmazásában, megvizsgálja a je­lentkezők szakmai ismereteit és vé­leményezi felvételüket. Ezenkívül műszaki segítséget nyújt a lakóegye­sületnek. Befejezésül hangsúlyozni kívánom: az új szabályozó rendelkezés csak a szükséges jogi kereteket szabja meg, a gondosabb, körültekintőbb lakásgazdálkodást azonban csakis az összes érdekelt tényezők hathatós együttműködése hozhatja meg, a zökkenőmentes ügyintézést pedig csakis hozzáértő, jó gazda módján dolgozó vezetők megválasztásával érhetjük el. Amikor tiszteletreméltó kézira­taimat nagy műgonddal zártam borítékba, hogy a becsben álló olvasó okulását és szórakozását szolgálják, egyik újságíró kolle­gám a tevékenységemhez képest túlzott lelkesedéssel fordult hoz­zám. — Egészen­ bátran küldheted — kiáltotta — a posta a kézira­taidat : föl fogja venni! — Miért ? kérdeztem. Miből gondolod ? A kérdés szónoki volt: magam is meg voltam győződve a posta jóindulatáról. Vagyis, hogy min­dent elkövet a küldemény tovább juttatására. — Azért — felelte újságíró kol­legám —, mert ezt az ügyet­ el­intéztem. írtam egy riportot, hogy az ajánlott levél osztályon e kéziratokat harisnyának nézik és nem hajlandók fölvenni! Erre a kijelentésre a külde­mény kiesett a kezemből. Az ügyet ugyanis én tettem szóvá, „Ajánlott harisnya“ című humoreszkemben, s ennek szer­zőségéről nem­­voltam hajlandó lemondani. Nem kívántam fölál­dozni, mint Ábrahám Izsákot, mert a humoreszket én írtam, míg Izsákot egy egész más pró­féta. — A harisnyáról én írtam — mondtam a kollegának konokul, mire az újságíró komoran megcsó­válta a fejét. —•" Az én cikkem a lap 2211-es számában jelent meg — közölte mogorván, „Fuszekli a boríték­ban“ címen. — Az én „Ajánlott harisnyám“ pedig a 2213-asban — feleltem bizonyos zavarral. Azonnal levettük a kollekciót, hogy tényekkel bizonyítsuk állí­tásunkat. Sajnos, sem a 2211-es, sem a 2213-as szám nem volt a gyűjte­ményben. .. Viszont a 2212-es számban egy karcolatra bukkantunk „Ajánlott börharisnya“ címen. Ebben Csi­ba Dénes könnyed szellemesség­gel arról cseveg, hogy levélkülde­ményében a posta árgusszemű tisztviselőnői indián­­csizmákat sejtettek. Az ajánlott börharisnya szerző­je jónéhány ötletet tőlem sajátí­tott el, bár az írásom csak a kö­vetkező számban látott napvilá­got. .. Ebből arra következtettem, hogy az emlékezetem megcsalt és közérdekű harisnya írásom előbb jelent meg." Visszalapoztunk, és reá is buk­kantunk egy újabb bűnjelre, a­­mely arra utalt, hogy ötletemet már hetekkel azelőtt elorozták, „Expressz-ajánlott bugyogó“ cí­men. A szerző — bizonyos Mar­jah Ede — vitriolos gúnnyal azt veti a tisztviselőnő szemére, hogy az ajánlott levélben a címben megnevezett hiánycikket sej­tette. .. A cikk maró gúnyja egyébként kimutathatóan tőlem származott Ügyetlenebb, tanulatlanabb szel­lemi tolvajlásra vallott „Az aján­lott fürdőköpeny“ című írás. Ezt az esetet bővebben tárgyalta, mint én, humora ide-oda libegett és csak a tisztviselőnő rajzában emlékeztetett tömör ötleteimre. „Párnahuzat a borítékban“ cí­men egy álmatag, sőt alvásra serkentő tárcára akadtunk. En­nek szerzője csak ködösen vi­tatta a kérdést. A tisztviselőnő helyett egy csokornyakkendős szakállas postai alkalmazottat juttatott szerephez. Az íráson meglátszott, hogy nem az én hu­moreszkem közvetlen hatására készült. Valaki elmesélhette a­ történteket, a tárcaíró pedig mé­­labúsan megírta... Ahogy visszafelé lapoztunk az időben,­­ a lapszámok között, úgy szaporodtak „Az ajánlott haris­nya“ ötletének tolvajai. „Tizenkét esőkabát egy borí­tékban“. „Zsebkendőket pecsétel a pos­ta“. „A posta nem veszi föl a füg­gönyöket“. Ilyen címeken tiltakoztak a cikkírók a borítékok visszauta­sítása ellen... Nyilván, az én ha­tásomra. .. Minél tovább lapoz­tunk, annál határozottabban lát­tam, hog­y a cikkírók már hóna­pokkal előbb igyekeztek elcsórni humoros megfigyelésemet, ere­deti ötleteimet. Az ajánlott harisnya azonban így is állt a talpán : jónéhány o­­lyan fordulatot sikerült belevin­nem, amit az előzetes ötlet­tol­vajok nem sejtettek, így azt, hogy írásomat szupraelasztikus­­nak sejtették. Utánam is megírták még né­hányan, de ezek valószínűleg nem keltettek visszhangot. Én magam sem olvastam a cikkeket noha a kérdésnek szakértője — ha nem éppen enciklopédistája — va­gyok. Újságíró kollegámmal végülis közös nyilatkozatban­­egyeztünk meg. Elismertem, hogy neki is lehetnek érdemei az ajánlott le­velek föladása terén, ő pedig el­fogadta, hogy írásom maradandó pecsétet hagyott a posta munka­stílusán és a borítékokon. Ezután együtt mentünk a pos­tára, hogy közös nyilatkozottun­kat ajánlott levélben föladjuk. Az ajánlott levél osztályon sort álltunk tisztességgel, majd átad­tuk borítékunkat. A kisasszony megtapogatta a küldeményt, lebiggyesztette aj­kát és ridegen közölte. — Sajnos nem vehetem föl. Ebben vagy esőköpeny van, vagy egy tucat női harisnya ! ... így intéződött el végülis a kínos ügy. Bajor Andor Az újságírók mindent elintéznek TÜCSÖK ÉS BOGÁR ELŐRE 3. oldal DÍJAZOTT MŰÉPÍTÉSZETI Alkotások A román építészek műveiben , új lakónegyedekben, szociális­egészségügyi-kulturális létesítményekben, közintézményekben öt­vöződnek építészeti hagyományaink a korszerű igényekkel. Az új épületek egyszerű, finom ívelésű vonalaikkal, a környezetbe har­monikusan beilleszkedő színeikkel nagy hatást gyakorolnak a szemlélőre. A betonból, márványból, üvegből, acélból, műanyagok­ból készült épületek alkotóik tehetségéről és szépérzékéről tanús­kodnak. Persze, az épületek között vannak szépek és­­ még szebbek. A Műépítész Szövetség vezetőbizottsága azonban nem csak ezt, ha­nem még sok egyebet is tekintetbe vett, amikor a közelmúltban kiosztotta az 1968. évi építészeti díjakat. Figyelembe vették egyebek között önköltségüket, tartósságukat, s azt, hogy a lakások milyen kényelmet nyújtanak. A gondos mérlegelés után a szövetség hét művet díjazott. Megjutalmazta DrIVA VÁROS KÖZPONTJÁNAK alkotóit. Első felvételünk híven érzékelteti a régi város megújho­dott központjának korszerűségét. Díjat kaptak továbbá a GHEOR­­GHE GHEORGHIU-DEJ VÁROSBAN EMELT 250 ÁGYAS SZÁL­LODA (második felvételünk) építői is. A GALACI KOHÁSZATI KOMBINÁTRÓL már sok fényképet közöltünk. Ezúttal az iroda­épületeket mutatjuk be. Ez mindössze egy része a 750 hektáron fel­épített hatalmas kombinátnak, amelyet jogosan ítélt jutalmazható­­nak a bizottság. Utolsó felvételünk a 990 ágyas ugyancsak díjazott KONSTANCAI KÓRHÁZAT ábrázolja. (Munkatársunktól).

Next