Előre, 1969. október (23. évfolyam, 6815-6841. szám)
1969-10-09 / 6822. szám
ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS Megért két világháborút, hatvan évet is, mondhatják egyesek, nem is olyan sok idő. De meg kellene nézni az esztendők ráncait, hogy megértsük, ha nem is tudjuk pontosan fölmérni ezt a távolságot. A költő végzete úgyis a szerelem, meg a csalódás, a rímek önkénye és széptevése. Horváth István is tarisznyásan vágott elébe mindennek, mint a mesebeli királyfi, nem is küldte, csak elküldte faluja. Sokáig mégis azt hittük, fák és hegyek közül nem hiába jött olyan feszesen és mellesen. Ám ez csak csalóka látszat. Embere is válogatja, de Horváth Istvánnál alaposan bebizonyosodott a paraszti romantika huszadik századi kitétele. Hogy nincs tudniillik. Amikor a negyvenes években Kolozsváron megjelent, harisnyásan és versekbe bújtatott érzésekkel, lehet, hogy kedvezett a látszat a kukoricatöréses nyavalyának. Mítosznak, szabódezsős tévedésnek, fogózásnak. Az akart tanulságok várattak magukra, a falu egészsége kibírta szépen, hogy fiai városokba lábaltak. Az akkori költő tele vágyakkal és gyermekkorral, meg is írja, el is sírja. Megfigyelhető, hogy a panasz nála mindig kéznél és észnél volt, indulóban a fiatalsággal és ellenére. A dolgok alaposan összekuszálódtak ezzel az őstehetséggel. Verse elevenen és véresen menekült a világ elé, nem jelentkezésre, védekezésül és vádolásként. Többet nem is tehetett. Az irodalom fölvette ezt a kesztyűt, ezt a vastag és fagyálló mozdulatot, amelybe belesűrült századok indulata. Minden költemény lett számára, az utca nyelőcsöve, a táj makacssága, azonosságok és kitartó felületek. A rohamot nem lehetett visszaverni. Horváth Istvánt befogadta a győztes meghódolás. Az történt, ami kényszerűen sikerült, ne firtassuk. A hatvan év már idejét múlta rég. Mert az évek kettősen számítanak a tartományban, mely sosem a miénk, ha életünk java is. Nézzétek a költőt — kiáltanám az átfutó alkalomnak —, szemünk láttára birkózik a végtelennel, s mi mégsem segítünk rajta. Fülünk hallja a hangokat, fölfogjuk az igazságot is, de nem mindig ügyeljük. Hiszen az igazság velünk is játszik, kikerüli a buktatókat és beleesik. Költő a talpán, aki ezt sokáig állja. Horváth István bírja még. Talán azért, mert a házisütésű énekből is tartalékja van ? Talán, mert a harmat megterem a szentegyház utcai hajlatokban is, Kolozsvár kíméletlen hajnalán ? Nem, józanul és kegyetlenül kell tudnunk, hogy az a remény, mely fölkereste ezt a várost, képtelen volt elvergődni a csodákhoz. Szertefoszlott, jó is. Kevés az olyan Horváth István, aki szebben és hívebben példázná, hogy a változás addig kutatja lényegét, míg meg nem találja. Falusi költő? Hol az már?! Emlékképek díszítik a levegő tisztaságát, íme egy korty forrás ital is, ha kell. Benyithatunk az elhagyatott mellékesbe, sőt velünk jön a kút, a nyár, a suba is. Kicsit muzeális már isten tudja. De a költő nem nehezedik ezekre a súlyokra, fölszabadítja a dolgok helyesírását, mert teremteni képes. Azt hiszem, itt már a város nem ludas. Test és lélek idomult a vashoz és hangulathoz, mely az idilleket elűzte. A vers fázhatott és elégedetlenkedhetett ebben a szabóságban. Tiltakozott is olykor és titokban megőrizte a türelmes holmit. De már minden más lett. Keményebb és pontosabb, ami nemcsak a költészetet illeti, hanem a lét nyomdokait is. Néha elgondolom, micsoda erőre támaszkodhatott Horváth István, hogy a forgó, görgő masina, sokak kulturális szénacséplése el nem szédítette. Amit szüksége követelt, azt a költészetben és mindennapokban föllelhette. A maga vagyonát hozzá is adta az emberiségéhez, erről a szeretésről percig se mondott le. Kopogtat a strófája, nem ostromol ma már. Az ajtók megtárultak, a vendégről kiderült, hogy hazajött. Hazajött, tovább ment, otthona minden indulás. Sok szép utat kívánok Horváth Istvánnak, látom, a jövőnek nekivágott. Márki Zoltán Horváth István születésnapján TEVE-SZÍNHÁZ AHOGY TETSZIK Hiába, nincs egyedül üdvözítő Shakespeare-előadás, mert minden kor, minden rendező és színészakár megtalálja benne azt, amire éppen ő rezonál. Ezen gondolkoztat el az Ahogy tetszik harmadik tévéelőadása az utóbbi pár év leforgása alatt. Láttuk először a Max Reinhardt-féle harminc éves filmet. Elisabeth Bergnerrel, a két világháború közötti évek egyik legnagyobb színésznőjével Rozalinda szerepében s mellette egy bájos, kezdő Orlandót, bizonyos Lawrence Oliviert, aki akkor még nem volt „sir“ és nem volt a kor Hamletje. Aztán láthattuk — színei szépségétől megfosztva ugyan — Ciulei immár világhírű előadását s ezúttal a legszavatoltabbat, a Royal Shakespeare Company együttesét. A Reinhardt-filmben mai szerelmel már csalódtunk. Csak annyi tanulsággal szolgált, hogy Shakespeare-nek szűk az úgynevezett „vígszínházi“ modernség, a jólfésült társalgó szalon-realizmus. Korrekt és szürke volt, tán azért is, mert a nagy színpadi rendező még csak kóstolgatta a film formanyelvét és fényképezett színházat csinált csupán. A Royal Shakespeare Company öt év előtti vendégjátéka a merészen mai értelmezést hozta színházi látókörünkbe. De az a Peter Brook turnéja volt, az Ahogy tetszik rendezőjéről pedig. Ronald Eyre-ről már a bevezetőben elhangzott, hogy hagyományőrző Persze — ezt láthattuk — mégse múlt századi módra. Hagyományőrző annyiban, hogy a színpad, színész, színpadkép és felvételi szög csupán a szöveget szolgálja mintegy imádságos áhítattal, s ennek megfelelően a külsőségek is — jelmez, háttér, szokások — a tudományos korfelidézés igényével lépnek fel. De a tudományos igényű korhűség kedvéért, a filológiai szolgálat közben külsőségeiben keresetten szegényes a játék, elsikkad a tréfa, a tündéri, ami itt épp annyira lényeges,mint a Szentivánéji álomban. Ebben a darabban semmi sem valódi, és minden igaz. Földönjáró logikával nézve csupa nevetséges képtelenség. De ha amolyan farsangi konvenciónak vesszük, mint Shakespeare maga vette, akkor gazdagabb, mélyebb, bonyolultabb, izgalmasabb. Gondolom, nem attól tragédia, vagy vígjáték egy Shakespeare-darab, hogy szorosan véve miről szól. Hanem attól, hogy a költő azt mondja-e nézőjének , most pedig háborodjunk fel, vagy azt : most pedig mulassunk, csak azért is. Shakespeare is „az adott világ varázsainak mérnöke“ volt, nem hazudott vígjátékiján sem, nem tagadta le és nem akarta feledtetni nézőivel az erőszakot, igazságtalanságot, szenvedést, halált, amellyel bővelkedett a kor , de azon belül, azon felül az életképes, derűs humánumot ébresztette, nógatta mosolyra, örömre. S ahogy ma is kacagunk például egy krimiparódián, puszta konvenciónak véve a hullák sokasodását, úgy lebeg az Ahogy tetszik költői bölcsessége a sorscsapások, bitorlások, sebek, gyűlölködések sötét tónusú konvenciói felett. S ezt Ciulei értette meg igazán, aki a reneszánsz színház és a műélvezet realitását kereste az Ahogy tetszik-ben, a szépérzéket és életörömöt, amelynek nem volt könnyű diadalmaskodnia a kor sokszor véres és kegyetlen körülményei közt. Bár olyan színészei lettek volna, mint stratfordi kollegájának ! Halász Anna A vértanú tábornokok emlékére Ünnepségek Aradon Hétfőn, október 13-án az aradi Állami Színház stúdiótermében emlékülést tartottak abból az alkalomból, hogy százhúsz évvel ezelőtt halt vértanú halált az 1848—49-es forradalom és szabadságharc tizenhárom tábornoka. A gyűlést, amelyen az aradi iparvállalatok és intézmények képviselői, tisztek és diákok vettek részt, Gornic Ioan, az Arad municipiumi pártbizottság első titkára, a város polgármestere nyitotta meg. A román nép és az együttlakó nemzetiségek közös forradalmi hagyományairól, a társadalmi és nemzeti szabadságért folytatott évszázados harcukról, a negyvennyolcas forradalom jelentőségéről Aurel Martin, az Arad megyei művelődés- és művészetügyi bizottság elnöke beszélt. Az aradi Állami Színház művészei és aradi líceumok tanulói Petőfi Sándor, Ion Barbu, Mihai Benibe, Gheorghe Creteanu, Horváth Imre, Szemlér Ferenc és Victor Tulbure verseiből szavaltak. Hétfőn délelőtt koszorúzási ünnepség zajlott le az Újaradon felállított emlékoszlopnál. Az ünnepségen részt vett Stefan Mocuta, az Arad megyei pártbizottság titkára, Pavel Zimbrean a megyei néptanács első alelnöke, Aurel Martin a megyei művelődés- és művészetügyi bizottság elnöke, Ioan Gornic, az Arad municípiumi pártbizottság első titkára, a város polgármestere, Lázár Padurean, a municipiumi néptanács első alelnöke, Kocsik József, a magyar nemzetiségű dolgozók Arad megyei tanácsának elnöke és Franz Marx, a német nemzetiségű dolgozók Arad megyei tanácsának elnöke. Az obeliszknél katonák, a hazafias alakulatok tagjai és pionírok álltak őrséget. Díszszázad tisztelgett, majd koszorúkat helyeztek el, s a város lakosai virágcsokrokat tettek le az emlékműnél. Ugyancsak hétfőn koszorúzási ünnepség zajlott le az Arad megyei Mácsa községben is. Komlódi László, az Arad megyei néptanács alelnöke, Toncsen Mihai, a megyei művelődés- és művészetügyi bizottság alelnöke, Kőműves Antal, nagy nemzetgyűlési képviselő, a magyar nemzetiségű dolgozók Arad megyei tanácsának alelnöke jelenlétében megkoszorúzták Damjanich János és Lahner György ittlévő sírját. (Munkatársunktól) Albertnak vagy Albertnek ? A magyar nyelv egyik sajátos törvényszerűsége, a magánhangzó-illeszkedés szerint magas hangrendű szókhoz magas, mély hangrendűekhez mélyhangú végződések járulnak (például : ember-nek, repülő-re , de : barát-nak, hajó-ra). A vegyes hangrendű szók pedig többnyire mélyhangú, ritkábban magashangú raggal, képzővel bővülnek (kávéja, szigorú sáp, kosztümje). Vannak azonban olyan vegyes hangrendű szavaink is, amelyekhez — a nyelvszokás, a nyelvérzék ingadozása folytán — hol magas-, hol mélyhangú toldalékokat ragasztunk: fotel-ra, — fotel-re, notesz-a — notesz-e, konkrét-an — konkrét-en, norvég-ul — norvég-ül, aszpirin-tól — aszpirin-től, pozítivabb — pozitív-ebb; Albert-nak — Albert-nek, Komensky-val — Komensky-vel, Athén-ban Athén-ben stb. — Hasonló kettősségek a régi nyelvben szintén gyakorta előfordulnak. Jellemző például, hogy teljesen váltakozik a poézis szó illeszkedése: Csokonainál poézisom, Petőfinél poesisból (tehát nem : poézisem, poézisből), Jókai műveiben viszont e szóhoz mindig magashangú toldalék fűződik. (Meg kell jegyeznünk, irodalmi alkotásokban a magas- vagy mélyhangú alak bizonyos stilisztikai, esztétikai szerepet is játszhat.) Az efféle szavak zöme idegen eredetű köznév meg tulajdonnév ; végső szótagjukban e, é, i, í-t tartalmaznak (fotel, norvég, aszpirin, pozitív). A fentebb idézett rágós alakváltozatokkal kapcsolatosan fel szokott merülni a kérdés: közülük melyik a helyesebb, illetve melyiket válasszuk, használjuk inkább ? A szóban forgó nyelvi in- ANYANYELVÜNK gadozásra, nyelvhelyességi problémára már igen régóta fölfigyeltek, s az utóbbi időben szélesebb körű vitákat szült. Mindegyik formának akadnak védelmezői vagy ellenzői. A hajdani és az élő nyelvhasználat a magashangú végződéssel ellátott alakok szüntelen gyarapodását mutatja a mélyhangúak rovására. A nyelvművelő irodalom ellenben az ilyen vegyes hangrendű szavaknak lehetőleg a mélyhangú toldalékolását ajánlja: fotel-ra, ankét-oz, szlovén-ok, negatív-an , Wagnerral, Saloniki-ba, mert ezzel is kerülve a magyar nyelv leggyakoribb hangjának, az e-nek túltengő előfordulását, nyelvünk hangzását változatosabbá, szebbé tehetjük. Másrészt azért tekinti kívánatosabbnak az aszpirin ra, produktívan, rekamiéra stb. formák terjesztését, mivel a ragok, jelek és képzők illeszkedésében a hagyományt követik. Régebbi vegyes hangrendű szavaink ugyanis, ha utolsó magánhangzójuk i, í, vagy é, mélyhangú toldalékokat vesznek föl, kocsival, pattintunk, papírral, tanít-gat, szomszédok, fazékban. Egyébként sok hasonló frissebb keletű szó is mély magánhangzójú végződéseket kap: taxi-nak, karbidot, kabaré-ból stb. Az iménti megfontolások, érvek alapján tehát az Albertnak, notesza, konkrétan, pozitívabb stb. alakváltozatokat tarthatjuk helyesebbeknek. Ugyanakkor természetesen az ilyenfajta vegyes hangrendű szók igen elterjedt magashangú ragozását sem helyteleníthetjük . Albertnek, notesze, konkréten, pozitívebb Lényegében ezt a felfogást érvényesíti a vagylagos formák közlésével legújabb helyesírási szabályzatunk (például: konkrétan, vagy konkréten) és A Magyar Nyelv Értelmező Szótára is (norvég-et, -ja, vagy -et, -je, stb.). Kósa Ferenc EGY 100 ÉVES MOZDONY JELKÉPES ÚTRA INDUL Helyreállították és újra működésbe hozták a Calugareni mozdonyt, amely 1869 októberétől a a Bukarest-Giurgiu közötti első román vasútvonalon teljesített szolgálatot. A próbaútjára indult öreg mozdony nagy érdeklődést keltett a kolozsvári állomáson. „A Calugáreni mozdony, amely már a század elején múzeumi tárgy lett, nehéz műszaki problémákat állított a restaurátorok elé — mondotta Gavrila Muncaciu mérnök, a kolozsvári 16 Februárie üzem főkonstruktőre. Üzemképessé tétele rendkívül komoly üzembiztonsági problémákat vetett fel. Sok fejtörést okozott nekünk az erősen tönkrement gőzkazán. Minden levéltári dokumentációs anyag nélkül kénytelenek voltunk újra tervezni több alkatrészt, hengert, s tanulmányoznunk kellett, hogy milyen anyagokat használtak száz évvel ezelőtt a gyártó cégnél. A Calugareni mozdony a román vasút centenáriumának megünneplése alkalmából jelképesen újra megteszi az első román vonat 1869 október 19/31-én megtett első útját Bukarest és Giurgiu között. (Agerpres) LÁSZLÓFFY ALADÁR KÖSZÖNTEM Pontosan így történt : Köszöntem a buszon. Este tíz körül felszálltam egy 87-esre. Elől egy vasutas ült, mögötte tizenkét ülésnyi úr, hátrább egy fiatal pár s a kalauznő, aki éppen számolt. Felléptem s ezt mondtam, szerintem megfelelőképpen halkan, nyugodtan . Jó estét, ötven banisat kérek. Mindenki megfordult. A vasutas, a fiatal pár. Valósággal rámmeredt a kalauznő, és kihajolt üléséből a vezető is, hogy láthasson. Mielőtt meglódulunk, neki az éjszakának. Csend, csak a motor zümmög. Észre kell vennem, hogy már-már szinte botrányosan viselkedtem, és kezdtem elbizonytalanodni, mert tulajdonképpen magam sem tudtam mit követhettem el, ami feltűnt, ami kirítt ebből az esti csendből, nyugalomból, megszokott napi utazásból, aztán hirtelen sajdult belém. Nyilallott, jajgatott, üvöltött, rezdült sikoltott, nem akartam elhinni magamnak , a különös az, hogy köszöntem ! Persze... hogy is volt, felléptem... hm... igen... és nem is válaszolt senki. Nos, ha eltúlzott lelkiismeretvizsgálatnak tűnik is, valószínűtlennek, egy biztos : ezalatt a néhánymegállónyi út alatt utána gondoltam, és rá kellett jönnöm arra : anélkül, hogy megfigyelnénk (és a rohanás miatt szinte meg se lehet figyelni) — mindennapjaink menetrendjéből, napirendjéből, szokásrendjéből, etikettjéből, teljesen kiiktattuk a köszönést ismeretlenek között, be- és kilépéskor, üzletben, buszon, váróteremben, vonatfülkében, mint szükségtelen, NAPLÓ mint szinte tolakodásnak számító érzelgősséget. Ezért tűnik fel ha valaki, mit tudom miért, mondjuk mert köszönés természetű, vagy mert nem veszi észre, hogy idegen helyre idegenek közé került s teljesen fölösleges törnie magát, úgysem várja el tőle senki, sőt bizonyos értelemben immár sérti a szokást — ezért tűnik fel ha valaki elkösszinti magát. A modorról (jómodorról) gyakran és felháborodottan értekezünk vendéglátóipari dolgozók, kalauzok, szálvámárok, elárusítók „rémtettei" kapcsán, de például ilyen elemi ötlettel, újítással , köszönési kampány kezdeményezésével, ritkán állunk elő. Pedig... talán még divatba is lehetne hozni. Mindenesetre barátságosabb szokás, mint... Nos, íme előállunk. Véleményem szerint legalább, mi húszmilliónyian itt, Európa sarkában, ismerjük egymást és minden bizonnyal általában becsüljük, sok tekintetben szeretjük, nem beszélve arról, hogy rengeteg személyes ismeretség, barátság, szerelem, rokonság hálózza be az egész országot. Nos, ha nem egyéb meggondolásból, csupán amiatt, hogy X lehet Y unokatestvérének a leánya, aki szomszédja N-nek, aki viszont köszönő viszonyban van gyermekkor óta Z-vel, legközelebb is köszönni merek X-nek, aki ismeretlen, s ott ül a többi X-szel, XXXX- kel egy váróteremben, vagy egy autóbuszon. S ha fontoskodónak, vagy szórakozottnak is tartanak miatta, a láthatatlan olvasónak is köszönök. Jó napot kívánok ! Viszontlátásra ! „Aki hallja, adja át!" A köszönés szép szimbolikus tagsági könyvünk a világ legnagyobb tömegszervezetében , az emberek világszövetségében, és különben is, nem tudom ki hogy van vele, én jobban érzem magam, ha köszöntem. SPORT # SPORT # SPORT,. # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT SPQ&TC Kérdések, válaszok egy elmaradt sztori után 1. MELYIK CSAPAT KERÜL BE A B-OSZTÁLY II. CSOPORTJÁBÓL AZ A-OSZTÁLYBA ? 2. CSAPATA MILYEN HELYEN VÉGEZ ? 3. EDDIGI TAPASZTALATAI SZERINT, Mi A véleménye a vendéglátásról ? VÁLASZOL: A RESICAI CSM ÉS AZ ANINAI MINERUL EDZŐJE A sztori elmaradt. A C-osztályból az idén előrelépett Aninai Minerul nem előzte meg tapasztalt társait, nem lett csoportelső a vasárnapi forduló után. Nemcsak azért, mert a szebeni csapat döntetlenre játszott Vajdahunyadon, hanem azért is, mert a Minerul óriási kapushibák következtében 3:2 arányú vereséget szenvedett otthonában a Resicai CSM-től. Így aztán, ha a sztori elmaradt, vaskos meglepetés mégis született. Mert ugyan ki gondolt arra, hogy az utóbbi időben saját pályáján is gyengén szereplő resicai együttes két pontot szerez a bányavárosban. Még a csapat edzőjét, BRATU PANTILIMONT is váratlanul érte a siker, miután megnyugodott, szívélyesen válaszolt a címben feltüntetett kérdésekre. 1 — A Vagonul, a Ripensia, a Szebeni CSM... Legyek pontosabb : a Ripensia kerül be, mert több tapasztalt játékossal rendelkezik. Surdan, Panics erőt, biztonságot ad az együttesnek. Az első négy helyen kötünk ki. ^ * Négy pontot szereztünk idegenben, de három pontot leadtunk otthon. Úgy néz ki, hogy nem versenyezhetünk az első helyért. Pedig az volt a tervünk, hogy csoportelsők leszünk. A resicai pályát három fordulóra letiltották, így még három mérkőzést kell játszaniuk idegen pályán, a negyedik helynél még sem végzünk lejjebb. Elárulom : a pálya felfüggesztését igazságtalannak tekintik a játékosok, és ezért különös lekesedéssel küzdenek. Többet dolgoznak az edzőmérkőzéseken, mint bármikor. Ez a legfőbb érvem válaszom alátámasztásában. „ A vendéglátással meg voltunk eddig elégedve. Igaz, Turnu Severinben egyszer nekünk kellett elintéznünk a szállást, Nagyváradon pedig nem kaptunk helyet, és így 40 kilométerre a várostól, Szalontán aludtunk... ★ A vesztett fél edzője OTIMAN DANILA érthetően rossz hangulatban, de különös előzékenységgel felelt a három kérdésre. ■1 Meggyőződéssel mondom, hogy *• a Ripensia lesz a második csoport bajnoka. — Az érettség az egyik erénye. Ne felejtsük el, hogy néhány játékosa az A-osztályban is játszott. A nagy többség pedig évek óta a B- ben rúgja a labdát. S az előbb említett Surdant, Paniciot, Seceleanut kiváló játékosoknak tartom. Továbbá : a Ripensia megnyeri a bajnokságot, mert taktikailag érett. Az ellenfél játékától függően a 4-2-4 felállításról ruganyosan, könnyen átvált 4—3—3-as rendszerre. Megteheti ezt, mert olyan játékosokkal rendelkezik, mint az előbd említettek, akik könnyen alkalmazzák a kidolgozott taktikát. 2* A 7—9 helyen végzünk. Hogy túlzott szerénység van a rangsorolásban ? Szó sincs róla. Abból a meggondolásból sem indultam ki, hogy keveset mondjak, ígérjek, és ha jobban végzünk én leszek a hős ! Ismerem a csapat képességét. Bejutottunk a B-osztályba, mindenki óriási lelkesedéssel játszott, sikerült fenntartani magunkat az élmezőny,ben, sokan már fantaszta álmokat kergettek, de szépen lecsillapodnak. A vereség ellenére jól játszott csapatom, jobban mint ellenfele. Hiába, ez a labdarúgás. Az egyik csapat játszik, de néha a másik győz. Ma is láthatott néhány nagyon korszerű támadás-felépítést a Mineraltól. A jobbhátvéd például többször felfutott a szélen, részt vett a támadás-építésben és befejezésben is. Vagy az egyik oldalról hirtelen, váratlanul a másikra váltották a támadást. Remélem, hogyha néhány hónap múlva megint beszélgetünk a csapatról, akkor nemcsak azt mondhatom, hogy ilyen is volt. Egyelőre azonban csak a beidegzésnél tartunk. De megkezdtük. A csapat átlag életkora 23,5 év. A 18 játékos-__ ból álló keretben több 18—10 éves tehetséges, de egyelőre technikailag..... képzetlen és tapasztalatlan játékos'van. Ha megértik, hogy technikailag' ““ képezniük kell magukat, akkor jó játékosok lehetnek belőlük. Az ed-zéseken nagy figyelmet fordítunk a * ' technikai-taktikai képzésre. Úgy érzem, hogy a jövőbe kell tekintenünk, olyan csapatot kell kialakíta-nunk, amelyet nem fenyeget a ki-__._ esés veszélye a B-osztályból. A többit majd meglátjuk. Ami a vendéglátást illeti. Mi a kiszállásokat, hála a vállalat"", és főként a szurkolók messzemenő támogatásának, saját erőnkből oldjjuk meg. Az ONT resicai kirendeltsége intézi az elszállásolást és étkezést. Eddig mindig igényesen és fe ... felősségérzettel. Szekeres Lajos LABDARÚGÓ C-OSZTÁLY, HETEDIK FORDULÓ A Sepsiszentgyörgyi Öltül a Vili csoport legjobbja ? Megígértük, igyekszünk lépést tartani a meglepetésekkel, az ezekkel járó borulásokkal, igyekszünk néhány öszszecsapáson jelen is lenni, hogy személyes élményekkel is gazdagíthassuk C-osztályú labdarúgó kommentárainkat... A hetedik forduló után vagyunk, ezúttal is még félidő előtt, éppen ezért az újabb kilencven percek következményeiről röviden csak ennyit: már megszoktuk, a vendéglátás nem mindig jelent döntő előnyt, így hát nem is csodálkozunk azon, hogy vasárnap a vendéglátók 31 pontot kiengedtek a kezükből, hogy kilencen vereséget szenvedtek, tizenhárman meg döntetlenre játszottak, hogy mind elől, mind hátul csak lényegtelen változásokról van szó. A meglepetések-rovatról, a borulásokról tehát nyugodtan lemondhatunk, a továbbiakban : a Vili. csoport rangadójáról, a Fogarasi Chimia— Sepsiszentgyörgyi Oltal találkozóról. Az eredmény ? Nem újdonság, az érdekelt felek már vasárnap este tudták, de azért megemlítem : 1 :1 arányú döntetlennel ért véget az időnként színvonalas 90 perc. Döntetlen, a sepsiszentgyörgyi labdarúgók nagyon értékes ponttal tértek haza Fogarasról, és mindjárt hozzáteszem : számukra ez nagy siker, olyan, amelyért megdolgoztak, amelyet megérdemeltek. SIKER, MERT... ... Fogarasról, a legutóbbi bajnokság csoportgyőztesének otthonából pontot elhozni, bizony nem gyerekjáték. Csak ritkán fordul elő ilyesmi, ha jól emlékszem, az Oltulnak is ez az első fogarasi bajnoki pontja. ...A 91. percben a tárgyilagos szurkolók (sajnos, számuk egyre kevesebb) elismerték : az Oltül produkált annyit (sőt !) mint fiaink, megérdemelte az egy pontot, vagy : ma (október 5-én) többet láttunk mint egy héttel ezelőtt (szeptember 28-án a Brassói Tractorul vendégszerepelt Fogarason), noha akkor 1:0-ra győztünk, vagy : le a kalappal mai ellenfelünk előtt. AZ ÖLTŐL MEGÉRDEMELTE A DÖNTETLENT, MERT... ... Úgy játszott mint otthonában szokott : támadott, csak olyankor védekezett (és higgadtan, nagyon szervezetten), amikor a helyzet megkívánta. Gólratörően játszott és az eredmény nem is maradt el : a 12. percben egy szép (és nem ez volt az egyetlen) Goga-Antal-Georgescu összjáték után az utóbbi Torz kapujába juttatta a labdát. Az egyenlítő gól a 34. percben esett, ekkor a jobbszélső Fehér volt eredményes. ...Noha a vendéglátók igyekeztek megfélemlíteni ellenfelüket (többször is nem éppen sportszerűen) a sepsiszentgyörgyiek nem hátráltak meg, nem mondtak le eredeti tervükről, rögtön válaszoltak : fiúk, mi sem vagyunk szívbajosok. ... Szíves-lélekkel, nagy lelkesedéssel játszottak, igyekeztek — és sikerült is - azt produkálni, amit egy csoportelsőtől joggal elvárunk. Ezek után, persze, egy újabb kérdés : a Sepsiszentgyörgyi Öltül a Vili csoport legjobbja ? Eddig úgy tudtam, a Brassói Tractorul a legjobb, igaz, már rég nem láttam a brassói gárdát, de akárkivel beszélgettem, egyre csak azt hallottam : a Tractorul magasan a legjobb. Lehet, nem vonom kétségbe, de... De a fogarasi rangadó után (a hallottak, főleg pedig a látottak alapján) kénytelen vagyok megkérdőjelezni az előző véleményeket és kijelenteni (egyelőre csak ennyit) : nemcsak a Tradtorulból áll a Vili. csoport... Nem esett szó a szurkolókról általában és a játékvezetőről. Többnyire csak pozitívumokról beszéltem, úgy vélem, kár volna elrontani a hangulatot, ezekről majd máskor, talán így, ami nem tetszett a fogarasi rangadón ... Antal András 1969. OKTÓBER 9., CSÜTÖRTÖK Cserben hagyott csapat... (Munkatársunktól). — Nagy volt az öröm a B-osztályú női röplabda bajnokság utolsó tavaszi fordulójának a végén Csíkszeredában : a szebeni lányok fölött aratott győzelme, a helyi Vointa csapata több éves szünet után megszerezte a bajnokság legelső osztályában való szereplés jogát- Érthető, ha Petres József edző június 15-én benyújtott lemondása, mint derült égből a villámcsapás jött. Az edző, akinek nevéhez a Csíkszeredai női röplabda sport megteremtése és minőségi szintre való emelése, a Vointa csapatának egész története fűződik hajthatatlannak bizonyult, legfennebb az 1969—70-es idény megkezdéséig volt még hajlandó foglalkozni a lányokkal, azzal a kikötéssel, hogy addig újabb edző után néznek a sportegyesület vezetői. Foglalkozott is Petres József edző a csapattal, fiatal 15—17 éves játékosokat emelt rekordidő alatt a minőségi sportolók szintjére. A csapat bukaresti edzőmérkőzéseit, a csehszlovákiai és magyarországi vendégszereplést azonban mégsem merte ezekkel a fiatalokkal vállalni, iasi-i és konstancai kölcsönhöz folyamodott. Az eredmények mégis gyengéknek mondhatók. Ráadásul a csapat egyik legjobb játékosa, Jánosi Mária betegségi okokra hivatkozva (némelyek szerint nem eléggé megalapozottak) visszalépett. Mások pedig nem vették kellő komolysággal az A-osztályra való felkészülést. Szeptember 15-től, az iskolai év megkezdésével a csapat kiszorult a helyi líceum tornaterméből, illetve olyan programot kapott, amely — Petres József véleménye szerint — rossz más csapatok edzéslehetőségeihez képest. Nem következett be az sem, amire mindenki számított, az edző nem változtatta meg korábbi elhatározását. A sportegyesület vezetősége lényegében magáévá tette az edző álláspontját, azt tudniillik, hogy ilyen személyes felkészülési problémák mellett a csapat nem vállalhatja az A-osztályban való sikeres szereplés felelősségét, betelefonáltak Bukarestbe és kérték , minősítsék őket vissza a B-be. Ami valljuk be, szokatlan eljárás, és nem vall valami nagy komolyságra. A női röplabda bajnokság legfelső osztályában vasárnap kezdődik a bajnokság. Az újonc Csíkszeredai csapat hivatalosan még nem rendelkezik edzővel, bár nem hivatalosan valaki („komoly szakember“) foglalkozik a csapattal. Nagy Béla sportegyesületi elnök véleménye szerint nincs probléma : a játékosok vállalják a bajnokságot, hivatalos edzőt is kerítenek majd valakit, de az bizonyos, hogy a csapat játszani fog az A-ban. Ferencz János, a megyei sportbizottság elnöke : Petres József eljárása komolytalan. Mi minden segítséget megadtunk, a nemhivatalos szakembert is mi biztosítjuk. A kérdésben azonban a sportegyesület kompetens, oda kell fordulni. Többen is elmondták, hogy a népszerű edző régi hibája : nem tud veszíteni. Fel kell ismernünk, nem valami kellemes dolog egy elveszített mérkőzés, de a sportban mindig van vesztes. Veszíteni is tudni kell, ezt is meg kell tanulni. Az is biztos, hogy az újonc együttes sokszor fog inni ebből a keserű pohárból, s általában az újoncnak van kisebb esélye a bentmaradáshoz. Ezekkel a tényekkel viszont szembe kell nézni, s nem lehet a megfutamodás útját választani. Abban viszont Petres Józsefnek van igaza, hogy a legmagasabb osztályban szereplés rengeteg probléma megoldását feltételezi. Nem lehet egy szűk csoport, néhány ember maagánügye. Lelkesedést, támogatást kér egész sor kompetens szervtől, intézménytől, személytől, amivel bizony némelyek adósak Csíkszeredában. Bár a pár nappal ezelőtt tartott sportegyesületi gyűlés után elcsitultak a Vointa csapat és szereplése körül keletkezett hullámok, s a legilletékesebbek optimizmussal tekintenek a bajnokság elé, véleményünk szerint még egy sor probléma megoldásra vár ! Kálmán Gyula TELEX • Labdarúgó válogatottunk, amely Snagovon folytatja edzéseit, kedd délután a Steaua utánpótlás csapatával mérkőzött. A találkozó 8:2-re végződött Domide, Nunweiller VI., Dobrin, Dembrószki, Lucescu (4) góljaival. Válogatottunk a következő felállításban játszott : Raducanu — Satmáreanu, Halmágeanu, Dan, Deleanu — Dinu, Nunweiller VI — Dembrószki, Domide, Dobrin, Lucescu. • A vasárnap pályára lépő portugál válogatott valószínű felállítása : Damas — Pedro Gomez, Battista, Unberto, Hillario — Toni, Josemaria, Perez — Torres, Eusebio, Simoes. • A vasárnapi Románia—Portugália találkozót a következő jugoszláv hármas vezeti : Ratko Canacs, Ioszif Sztremszki és Milos Cajics. • Csehszlovákia—Írország 3—0. Országok közötti labdarúgó találkozó a VB - selejtezők második csoportjának keretében. Góllövő : Adamec a 9., 39.. és 45. percben. • NDK (utánpótlás) — Lengyelország 1:2. Labdarúgó találkozó Berlinben. Góllövő: Nowotny, illetve Lubanski és Stachurski.