Előre, 1969. november (23. évfolyam, 6842-6867. szám)
1969-11-08 / 6848. szám
969. NOVEMBER 8., SZOMBAT A SZAKEMBER DOLGOZZÉK A SZAKMÁJÁBAN KÖZGAZDÁSZ- E A MEZŐGAZDASÁGI KÖZGAZDÁSZ ? Mi lenne más, hiszen ha közazdásznak vett fel valakit a vállalt, akkor az közgazdász — mondoti több állami mezőgazdasági vállat igazgatója. Tehát a kérdésreálaszoltunk, le is zárhatjuk az gyet Igen ám, de nemrég egy ismerősömmel találkoztam, aki két éve végezte el a közgazdaságtudományi fakultást, és elkeseredve lesélte, hogy nem a szakmájának szakképzettségének megfelelő munkát végez. — Nem közgazdász vagy ? kérdeztem meglepetten. — Igen is, meg nem is — válarolta és sóhajtott egyet. — Tudod, a önyvelő és a közgazdász közélyellőségjelet tehetsz, így papíron a is agrárközgazdász vagyok, a válságban iktatok. — Hallgatott egy arabig. — Nem értem miért kell érelszámoláshoz, vagy egyszerű önyvelői munkához egyetemi végettség, méghozzá tervezői szak ? Nézett rám kérdőn. Habár azóta jónéhány mezőgazdaági egységnél érdeklődtem, mi is helyzet az agrárközgazdászok körül, a kérdésre még most sem tudok vánszolni. Az apahidai állami mezőgazdaági vállalat tavaly elég nagy veszteséggel zárta az évet. Az idénem állnak jobban. „A tervfeladaoknak eleget tettünk, hiszen csökkentettük a tervben előírt veszteséget“ — magyarázták a gazdaság vezetői. Ez igaz. Mégis felvetődik az a kérdés, mit csinált a vállalat tizennyolc közgazdásza, akik közül nyolc főiskolai végzettséggel rendelkezik, azért hogy rentábilis legyen a termelés. A válasz, miszerint „ők is segítettek a terv elkérítésében“ azt mutatja, hogy semmi. Ezt csak aláhúzza az a tény, hogy a felsőfokú képzettségű gazdaági szakemberek, habár nem egy közülük tervezési szakot végzett, nem is látta a tervet (sőt nem tudja, mit is termelnek a termelő egységekben) és anyagbeszerzéssel, bérelszámolással foglalkozik. Az államnak nem kevés pénzébe került, amíg kitaníttatta a mezőgazdasági közgazdászokat. Akkor miért hagyják felhasználatlanul az éveken keresztül összegyűjtött tudományt, miért nem hasznosíthatják tudásukat ? Hiszen a gazdaság érdeke, hogy felhasználva minden módszert, többek között a lineáris programálást is, jövedelmezővé tegyék a termelést. Nyugták kiállításához, fizetéslisták kitöltéséhez nem feltétlenül szükséges egyetemi végzettségű gazdasági szakember. A nagyváradi állami mezőgazdasági vállalat székházában ültem. Előttem magas növésű középkorú ember tett-vett az iratok között. Martinescu Liviu, a vállalat főkönyvelője. Amikor meghallgatta miről kérdezősködöm, megvakarta a füle tövit. — Van közgazdászunk, hogyne volna. Minden farmnak megvan a gazdasági szakembere — mosolygott kényszeredetten. — Csakhogy én könyvelőknek, vagy raktárosoknak nevezném őket. Meg kell mondjam, hogy azért egy-egy szóval segítenek a tervek készítésénél is — mondta de aztán legyintett. — Az igazság az, hogy nincs mit hímezni-hámozni, jelenleg nálunk a farmok közgazdászainak gyakorlatilag semmi közük a tervhez. Ezt nem is kérjük tőlük, meg aztán idejük sem lenne, hiszen a pénzügyi kérdésekkel is ők foglalkoznak. És ott vannak a raktárak is. Könyvelők, meg raktárosok, semmi mások — mondta halkan. — Tudja, azért sok függ a közgazdásztól is. Nagy köztük a tudáskülönbség. Persze, hogy a farmer is arra hallgat aki többet tud — fejezte be. ★ Síkságon szaladt a vonat. Körülöttünk felszántott föld barnállott. Az ablaknál szőkehajú ember állt. Agronómus. Beszélgettünk. Többek között arról, hogy az agrármérnök nem csak a termeléssel kell foglalkozzon, mert manapság olyan mindentudó ember akinek a mezőgazdasági munkákon kívül a tervezéshez, de még a könyveléshez is értenie kell. — A közgazdászokról mi a véleménye ? — kérdeztem. — A közgazdászok ? Az ő feladatuk a pontos könyvelés, na meg a pénzügyi kérdések megoldása — mondta elgondolkozva. — Hát a tervezés ? — kérdeztem. — A tervezés az a mérnök feladata. — mondotta ellentmondást nem tűrő hangon. — A közgazdász a papirosokkal dolgozik, a mérnök pedig a termeléssel. Néhány percig csendben ült. — Mondja, csak nem gondolja komolyan, hogy a közgazdászok tervezzék meg, mennyit is ültessünk egy-egy növényből ? Hallgattam, pedig épp erre gondoltam. Tulajdonképpen ezért végezték el a közgazdasági fakultás tervezési szakát. Román Győző ék — Egy utunk van ? örülök. Csak úgy szórakoztatásul elmesélek valamit. Őszi „sztori“ ezalkalommal, de miért ne legyen a történet időszerű, ha már az ember a sajtónak beszéli el. Szóval: fűtünk. Ne, ne szakítson félbe, tudom, a tavaly is ugyanitt, ugyanígy kezdtem, mondhatná azt is, hogy hét éve ismétlem a történeteket, de az idei , az valami különleges. Úgy is mondhatnám, az idei az illetékesség története. Amint tudja, tömbfelelős va- Történet az illetékességről JEGYZET gyök a Coșbuc utca 18. szám alatti blokkban, három lépcsőház, A-B-C. Az illetékesek jelzik a próbafűtés idejét. Meleg van az A-ban, a C-ben, a B-ben nincs. — Hívom az illetékest (nagybányai IGO), hogy panaszt tegyek, a válasz: a nagybányai IGO csak abban illetékes, hogy fűtsenek, a panaszfelvétel a Karl Marx utcai 2. számú adminisztráció reszortja. Helyes, megyek és panaszt teszek az illetékes helyen, meghallgatnak, bejegyzik és nem történik semmi változás. Próbafűtenek, az A-ban és a C-ben meleg van, a B-ben nincs. — Érdeklődöm mi lett a panasszal ? Bebizonyítják nekem, hogy a szabályok legszigorúbb tiszteletben tartásával kezelték — a megoldás azonban nem rájuk tartozik. Tudniillik a panaszfelvevők a megoldásra nem illetékesek, a megoldásra kijelöltek panaszfelvevésre nem illetékesek. Akkor a férjem azt mondta, hogy ezt a kérdést egyszerűen kell megoldani. Kifejtette abbeli véleményét, hogy a baj az elosztónál van, nos , azt a mindenki által felemelhető betonlapot fel kell emelni és meg kell nézni, nem zárta-e el valaki a B lépcsőházhoz vezető vezetéket. A férjem mérnök, építész, de nekem az volt a véleményem, hogy lakóként ő nem illetékes és nem emelgethet betonlapokat a saját szakállára. Emelje, vizsgálja az, akire tartozik. Igen ám, de kire tartozik ? — Mi a történet vége? — A B-ben meleg van. — Hogyan ? A férjem fütyült az én illetékességemre és egyszerűen kinyitotta az elzárt vezetéket. Bányai Judit A SZERZŐDÉS TÉTELEI EGYFORMÁN KÖTELEZŐK (Folytatás az 1. oldalról) esztendőre több mint 2 600 tonna fémterméket szerződött le a boksányi üzemmel. Ebből szeptember 30-ig megkaptak 2 600 tonnát. A szerződések átnézése is kedvez a boksányiaknak. Mint fennebb is említettük, a határidőket rendszerint tiszteletben tartották, sőt. A 6006-os szerződés leszállítási határideje április 30 volt, de már április 12-én leszállították az utolsó tételt is. A 6042-es szerződés határideje március 30-ra szólt és március 10-én könyvelték az utolsó tétel útnak indítását. Brazi, Garați és a Vaskapu rendeléseit jóval határidő előtt teljesítették, mint ahogy jóval határidő előtt tettek eleget a buzáui táblaüveg gyár építéséhez szükséges fémvázakra vonatkozó szerződésnek is. Értékelhetjük-e hát másként a boksányi üzem dolgozóinak felelősségérzetét mint jól? Általában nem. Hogy miért csak általában? Azért, mert ha nagyjából — és ez rendkívül fontos — a helyzet valóban így áll, néhány apróságnak vett dolog kimaradt. Jobban mondva néhány tételt nem szállítottak le. Ha olvasóink megfigyelték, már a cikk elején megpróbáltuk érzékeltetni miszerint a boksányi fémipari üzemben rendkívül büszkék az országos jelentőségű feladatokra, de a már megszokott, a mindennapos feladatokat kissé mellékesen kezelik. Ez természetesen kihat a szerződéses kötelezettségek teljesítésére is. Az a bizonyos három milliós különbség, amit már említettünk, innen adódik. Látszólag kis tétel, de java része a cserealkatrészek le nem szállítását jelzi. Márpedig a daru, legyen az híd, vagy toronydaru, cserealkatrészek nélkül hamar megbénulhat. Nemegyszer volt alkalmunk olyan helyzettel találkozni, amikor egész építőtelepek terve maradt teljesítetlenül egy meghibásodott daru miatt, vagy, üzemrészlegek maradtak le a tervvel, mert a híddaru cserealkatrészek hiányában naponta leállt. Még csak annyit, hogy a megokolás, a kapacitáshiány, nem fogadható el komoly érvnek egy olyan egységnél, ahol ha nem is látványosak az eredmények, de havonta és negyedévenként egyaránt rendszeresen túlteljesítették a tervet. (Folytatás az 1. oldalról) más időjárás volt, se fagy, se köd, se zivatar nem zavarta a közlekedést, a vonatok mégis sorozatosan késtek. A 4001-es személyvonat 25 perces késéssel érkezett Bukarestből Brassóba, a 3327-es ingajárat 15 perccel később döcögött be Kiskapusról Balázsfalvára, a 311-es iași-i gyors szintén 15 percet késett Kolozsvárig, a 403-as Temesvár—Nagybánya gyorsvonat 55 percet húzott rá Szatmárig. Mi lesz, ha jönnek a hófúvások ? ! TÖVISEN A HELYZET VÁLTOZATLAN A vonatokról szálljunk le a várótermekbe. Hogy milyennek kell lenniök hideg időben ezeknek a helyiségeknek, ahol az utas várakozik, erről fölösleges hosszasan beszélni. Meleg, tisztaság, rend — ezek volnának a fontosabb követelmények. Mindezt együtt csak két állomáson találtuk meg: Brassóban és Kiskapuson. Persze, Brassóban mindehhez ideálisak a feltételek — mondhatják az ötven-hatvan éves vasútállomások gazdái. Ragyogó üvegpalota, tágas várótermek, mindent a legkorszerűbb kényelmi igényekre méreteztek. Csakhát egy ilyen üvegpalotában sem lenne állandó rend, ha nem őrködnének felette. A vasúti csomópont forgalma rég túlnőtte már a kiskapusi állomásépületet. Október 30 éjszakáján mégis példás rend és tisztaság fogadta itt az utast. Kifogástalan világítás, és meleg minden helyiségben, ahol az utasok megfordulnak. Más szóval: a kulturáltság nem csak az épület korszerűségén múlik ! Tövisen viszont a helyzet változatlan, vagyis olyan kép fogadott, mint a két évvel ezelőtti ankétünk alkalmával — szemét és hideg. Hajnali négy órakor legalább 300 személy várakozott az állomáson szemétben, törött sörösüvegek közt. Miután lejelenkeztünk a forgalmista irodán, előkerült a takarítónő is. — Mikor sepertek itt utoljára? — Tegnap, déli kettőkor. — S mikor mosták fel utoljára a padlót? — Hát... kétszer szoktak hetente. Lehet, hogy a tövisi vasútállomás vezetői elégedettek ezzel a karbantartási renddel (különösen, ha saját irodáikban állandóan jó meleg és tisztaság van), de az utasok távolról sem. A fűtési órarendet is úgy kellene összeállítani, hogy az éjszakára ittrekedt utasok se dideregjenek. Minden megváltozik a közeljövőben — kaptuk a választ a szolgálatos forgalmistától —, mivel hozzáláttak az állomás épületének tatarozásához. Egyelőre azonban csak a peronon dolgoznak, így minden feltétel adva van, hogy mire beállnak a fagyos idők, kirekesszék az átutazókat a várótermekből! Kolozsvár, reggel hét óra negyven perc. A fűtőtestek itt is jéghidegek, a várótermekből kifelé tessékelik az átutazókat, hogy „egészségügyi permetezést" tudjanak végezni. Szó se róla, ügyesen megválasztották az erre alkalmas időpontot, pontosan mikor legnagyobb a zsúfoltság! Nagyváradon október 30-án este szintén hideg várótermek fogadták az utasokat. A szolgálatos forgalmista irodáján a következő magyarázatot kapjuk : — Eddig még nem volt olyan hűvös, hogy fűteni kelljen, takarékoskodunk a tüzelővel. — Látjuk, itt bent az irodában nem kell takarékoskodni! NEGYVENÉVES „BÉBI“ AZ ÁLLOMÁSI BÖLCSŐDÉBEN ! Utunk során benéztünk az anya- és gyermekszobákba is. Brassóban és Nagyváradon igazán jól érezhetik magukat a számukra fenntartott helyiségben mind a mamák, mind az apró emberpalánták. Patyolatfehér ágynemű, kellemes hőmérséklet, meleg víz, gyorsmelegítő stb. várja őket. Mindez nem hiányzik a kolozsvári vasútállomás bölcsődéjéből sem, csak a rég nem festett fal zavarhatja vendégeit. Tövisen két kisgyermekes anyát találtunk a másodosztályú váróteremben — a padon szundikáltak — a számukra berendezett szobában pedig egy... negyven év körüli „bébi“, a szolgálatos nő húzta a csendest. Székelykocsárdon is zárva tartották a bölcsődét október 29-ről 30-ra virradó éjszaka. Az indok: nem volt igénylő! De miért kell megvárni az igénylést, miért nem lehet beinvitálni a kisgyermekes anyákat a rideg, hideg várótermekből ? A székelykocsárdi állomáson egy megkérdezett anyának tudomása sem volt róla, hogy az állomáson még bölcsőde is van. Balázsfalván két anya nem tudta, hogy kisgyermekkel az elsőosztályú váróterembe is bemehet. HA MEGÉHEZIK AZ UTAS... IGYON! „Túrós lepényt tessék, rántott halat tessék !“ „Túrós lepényt tessék, rántott halat tessék !“ „Túrós lepényt...“ Ezt kínálják a mozgó büfék minden vonaton. Túrós lepény és rántott hal — Bukaresttől Szatmárig. A jelek szerint a vonatokat kiszolgáló vendéglátóipar erre specializálta magát országszerte. Pedig lepényből is hány félét lehet sütni ! Káposztást, almást, krumplist, lekvárost, dióst stb. Ital: pepsi, limonádé és a legdrágább sör ! És az állomási utasellátók? A brassói önkiszolgáló étteremről, a többiekkel való összehasonlítás alapján, csak felsőfokban lehet beszélni. Tizennégy-tizenötféle melegétel, jó ízek, gyors kiszolgálás. Találkoztunk itt egy pénztárosnővel — Ciobanu Mariának hívják —, aki ördöngös tempóval és biztonsággal veszi el a pénzt, adja a visszajárót és a bont. Máshol három személy nem tudja ezt a feladatot ilyen jól elvégezni. Talán a kolozsvári állomási éttermet illetné sorrendben a második hely. Október 30-án délben itt is változatos volt a menü. Nagyváradon este hat óra húsz perckor csupán bordaszeletet és töltöttkáposztát kínált a pincér. Ital van bőségesen minden állomáson. Tövisen például egész éjszaka nyitva tart a várótermi büfé. Azt mondják: a bül az egyes számú attrakciója az állomásnak éjszaka. Kétes, köteked elemek is gyakran tanyát vernek át Az étel nem fontos, az kérését ho a konyhára. Mindössze néhány darab kétszersültéttöpörödöttségért ítélve volt az ötszörsült is!), nézi diónyi fasírtot és valami avas kohászt tart a büfé. Székelykocsárda reggel hatkor nem lehet egy csész kávét kapni, de a büfé már öt év előtt kinyit, hogy csalogassa a „erősre“ az Aranyosgyéresre, Tordára és Kolozsvárra utazó munkásokat. De még a kolozsvári állomásé is az italkimérő a „nagymenő“ reggelente, nem a vendéglő. Mindezek után felvetjük: mit nem árusítanak ezek az éjszaka nyitvatartó és korán nyitó büfés vendéglők mondjuk tejféleséget - tejet, kávét, joghurtot stb.? Szint minden állomási vendéglátóipai egység úgy van ellátva, mintha csa alkoholisták utaznának. Ezek volnának tehát tapasztalataink Bukaresttől Szatmárig, nyol vonaton és hét állomáson. Azzá zárjuk ankétunkat, hogy észrevételeinket az illetékesek, remélhetőleg megszívlelik. A felvetett kérdésekre egyébiránt rövidesen visszaérünk. VISZONTLÁTÁSRA NYÁR... Az egyetemi ösztöndíjak odaítéléséről Nem régen bocsátotta ki az Oktatásügyi Minisztérium és a Diákszövetség útmutatásait az egyetemisták ösztöndíjban részesítésének módozatairól. A hír arra késztetett bennünket, hogy felkeressük az Oktatásügyi Minisztérium illetékeseit és bővebben tájékoztassuk a nappali tagozaton tanuló 107 000 diákot és azok szüleit erről a kérdésről. Elöljáróban megtudtuk, hogy a fent említett összlétszámú diákság 60 százaléka ösztöndíjban részesül, elsősorban, akik jó eredményeket érnek el a tanulásban, nem hiányoznak az előadásokról, szemináriumokról, gyakorlati órákról, magatartásuk ellen nincs kifogás. Természetesen továbbra is szem előtt tartják a szülők jövedelmét és a családtagok (testvérek) számát is. Az 1969—70-es egyetemi tanévben a következő ösztöndíj formákat alkalmazzák : teljes ösztöndíj — amit élelem és havi 30 lejnyi költőpénz formájában kap meg a diák. Részleges ösztöndíj — a teljes ösztöndíj értékének 80 százaléka, rendkívüli ösztöndíj — havi 500 vagy 400 lej készpénz. Ezenkívül számos diák részesül még különböző anyagi könynyítésben : kedvezmények a szállás és menzafizetésnél, ingyenes utazások vakációban, ingyenes üdülőjegyek, kedvezmények a kurzusok és tanszerek beszerzésében stb. Ebben az évben a tanulmányi előmenetel a következőképpen befor EZT TUDTUK MEG yásolja az ösztöndíj odaítélését: az elsőévesek akkor részesülhetnek ösztöndíjban, ha a felvételi vizsgán megszerezték a minimális 6,50-es médiát, más évfolyamokon — a műszaki, mezőgazdasági és közgazdasági szakokon az előbbi év 6,50-es médiája, — az orvosi, filológiai, testnevelési, művészeti és pedagógiai szakokon pedig az előző év 7-es médiája" dönti el, hogy jogosult-e a diák az első félévben ösztöndíjra. A második félévi ösztöndíj jogosultságát az határozza meg, hogy a diák sikerrel letette-e az első félév öszszes vizsgáit a téli szesszióban. Csak az igazolt betegséget, kórházi beutalást, szülési szabadságot veszik figyelembe a vizsga elhalasztásának kritériumaként. A tanulmányi előmenetel figyelembe vétele nélkül ösztöndíjban részesülnek az árvák, a létfenntartáshoz szükséges minimális anyagiakkal sem rendelkezők, az árvaházakban nevelkedettek, valamint más diák kategóriák, akiknek az ösztöndíját csak abban az esetben vonják meg, ha évet ismételnek. Egyébként a bukott diákot az állam semmilyen anyagi támogatásban nem részesíti. A különböző tanintézetek és diákszövetségek vezetői ösztöndíjban részesíthetnek olyan diákokat is akik az ösztöndíjat megszabó kritériumoknak — szülők fizetése, tanulmányi előmenetel stb. — „nem tesznek eleget“, de az említett szervek úgy döntenek, hogy anyagi támogatásra van szükségük, vagy esetleg ösztönzésnek szánják a juttatott összeget. Lázár Edit KAPUZÁRÁS ELŐTT Idegenvezető voltam az EREN-69-en ,úgy beszéltük meg, hogy az * autóbuszok előtt talált co- zunk. Az egyik hazánkba látogató szakember kért meg, kalauzolnám el az EREN’69 néhány részlegén. Szeretné látni többek között, milyen gépkocsi típusokat gyártunk, mire készül ez az aránylag még nem sok évtizedre visszatekintő, de ugyanakkor nagyon erőteljesen fejlődő gépgyártóipari alágazat. Negyedóra alatt végzünk — számítottam. Néhány gépkocsi, mégha körbejárjuk valamennyit, sem igényel sokkal több időt. Csak amikor a félóra is lejárt, még mindig az esztergapaddal, fúrógéppel, köszörűvel, áramszolgáltatóval és levegőszivattyúval ellátott műhelykocsinál tartottunk, kezdtem észrevenni, hogy a kiállítás nem csupán néhány gépkocsi típust mutat be az érdeklődőnek. A gépgyártáson belül létrehozott, de ma már a maga külön útját járó iparági alegységet varázsolta ide, teljes nagyszerűségében, sokoldalúságában, amelyre méltán ráillik az igényesség, a változatosság jelzője s amelynek van mivel felhívnia magára a külföld figyelmét. Nemcsak a brassói tehergépkocsi gyár állít ki ezen a standon. S nem is csak a fővárosi TV, a közismert autóbuszgyár vagy a pitesti-i személygépkocsi üzem. Itt vannak a medgyesi Automecanica, a tirgovittei kőolajipari felszereléseket gyártó üzem termékei. Jelen vannak más üzemek is, amelyek egyes termékekkel vagy kooperációs termelés alapján hozzájárulnak a gépkocsigyártás változatossá tételéhez. Óriás hűtőkocsi előtt állunk meg. Ilyet még csak külföldit láttam eddig az országutakon. Itthon készül, szigetelt hűtőkocsi élelmiszer szállításhoz. S nem is ez az utolsó, a tökéletesített típus. Két járművel inkább ott van már a másik, az aggregátes hűtőkocsi. Sok kilométeren át szállíthatja kifogástalan körülmények között a friss húst és más könynyen romlandó élelmiszert. Mellette a szigetelt tejszállító, s az üzemanyagszállító kocsik egész sorozata. Utánuk következnek a billenő tehergépkocsik, hasznos térfogatuk, a billenés irányának száma, szöge különbözteti meg őket egymástól. Az új Carpati és Bucegi sorozat előtt talán meg sem álltam volna. Nem olyan érdekesek mint a 3200 literes iszapszippantó, vagy a nyerges vontatás pótkocsi, hogy az óránként 15 kilométeres munkasebességgel dolgozó seprő-öntözőről ne is beszéljek. A szakembert azonban ezek állították meg. Különösen a 60 tonnás hosszított platós Bucegi. A TV—41 F-et egyelőre a szokatlannak kijáró elismeréssel nyugtáztuk. Magasított tetős mikrobusz, különleges áruk szállításához. Autóbuszszerűen csukott felsőrészével megvédi 1200 kilónyi rakományát esőtől, hótól. Változatosak, szépek az új autóbuszok s főképpen az egyik legújabb, a 28+1 személyes kocsi, amelyet nagyon jól ki lehet használni. Az autóstand végére értünk, gépkocsi azonban még van, amit be kell mutatnom. Nem a kiállítás sztárja, a Dacia 1300 maradt ki. A két ARO, a 243-as és 244-es terepjáró gépkocsi. Benn van mindkettő a központi pavilonban. Egyik galambszürke, a másik piros. Egyik és másik sorozatgyártására is az új esztendőben kerül sor a musceli mechanikai üzemben. Nem kívánhat ennél alkalmasabb, kényelmesebb járművet magának senki, akinek sokszor le kell térnie a betonútokról a nehezebb terepekre. A kolozsvári Tehnofrig standjánál ugyanígy jártam. Gépek helyett korszerű hűtő- és élelmiszeripari gépgyártást mutathattam be. Mindazt amire a jelenleg gyártott hűtő- és élelmiszeripari berendezések mellett, vállalkozhat és vállalkozik a Tehnofrig és más gyárak munkaközössége A kedvencek, ha lehet így nevezni a robusztus, látszatra nem sok fantáziát igénylő gépeket ,— a 10 000 és 20 000 kilokalóriás aggregátok. A látogatók egyszerűen elmennek mellettük s legfeljebb szép festésük, a csillogó szegecsek miatt néznek vissza rájuk. A szakemberek azonban elkérik a műszaki leírást, mint legutóbb a svédek, s végeredményben ez is a kiállítás egyik célja. A nagy nyilvánosság elé vinni termékeinket, ami minden egyes esetben magában hordozza a folytatást, a műszaki-gazdasági együttműködés további lehetőségeit. A nehézgépek és aggregátok, a szerszámgépek, kőolaj- bánya- és könnyűipari gépek és felszerelések, a mezőgazdasági gépgyártás legújabb, legjobb típusai kaptak helyet a központi csarnok gazdaságosan és mégis áttekinthetően kihasznált terhelő felületén. Órákig beszélhetnének a bemutató szakemberek s még akkor sem jutnának a végére, melyik típus miért jobb, milyen műszaki gazdasági meggondolásból esett erre vagy amarra a választás. A részletek és az összkép azonban ugyan olyan következtetések levonására késztetett, mint kint az autók között : gépgyáraink következetes gyártmányfejlesztésének eredményeként ma már nem pusztán egyedi gépeket gyártunk. Komplex iparágat teremtettünk, amely önmagáért beszél, amelynek megvan a maga jól meghatározott helye a nemzetgazdaságon belül s a termelőeszközök gyártásának szélesebb körű, nemzetközi megoszlásában. Közvetve... és közvetlenül, mint ennek a kecses, egyfedelű repülőgépnek, a BN—24 „Islander"nek, amelyet a vidombáki helyiipari vállalat gyárt kooperációban az angliai Britten Norman céggel. Tíz személy szállítására alkalmas légitaxi, de ha úgy kívántatik, könnyen át lehet alakítani luxusjárművé, egészségügyi járattá, áruszállításra vagy ejtőernyősök gyakorlatához. A gépgyártás diverzifikálásában az első szót a kutató és tervező intézetek szakemberei, a gyári tervezők, a koncepciós osztályok dolgozói mondták ki. Az ipar 25 esztendős seregszemléjén névtelen kiállítók ők, mégis mindenütt jelen vannak. Ugyanúgy, mint a tudomány. Megálltunk a turbinák szívási űrének jelenségét tanulmányozó felszerelésnél. Az Akadémia temesvári kutatóállomásának munkája. Ők oldották meg a fékberendezések alkatrészeinek zsugorított műanyagból való előállítását is. A fővárosi atomfizikai intézet kiállította a kozmikus sugarak egyes összetevői alapvető jelenségeinek tanulmányozásához készített önműködő adatgyűjtő és feldolgozó felszerelést. Három találmány, három aranyérem. A kiállításon látható hazai találmányok közül három most az ősszel nyert aranyérmet a bécsi vásáron. S még tizet hoztak haza ebben az esztendőben a román feltalálók munkái a londoni, brüsszeli és más nemzetközi kiállításokról. A tudományos kutatómunka eredményeinek gyakorlati alkalmazásával vált és válik egyre inkább komplex, korszakunk igényeit mind magasabb szinten kielégítő iparággá az építkezésanyag-gyártás is. A klasszikus építőanyag, a cement ma olyan hírnévre tett szert, hogy az egy lakosra jutó termelés mennyiségében mérik az országok gazdasági fejlettségét. Hol állunk mi ? Az idén 7 765 000 tonnát állít elő nemzetgazdaságunk, jövőre minden feltétel megvan ahhoz, hogy az előirányzatot további egymillió tonnával túllépjük. 1975-re pedig Románia eljut az egy főre eső cementtermelésben világviszonylatban élenjáró országok sorába. Addig is és azután is, amint az eddigiek bizonyítják nagy méreteket ölt ebben az iparágban is a gyártmányfejlesztés. Már ismert és újabb műanyagok, forgács- és préseltlemezek, valamint más fa helyettesítő anyagok követelik az építkezés állandó korszerűsítését, épülnek be az építkezési pavilonban látható csodaszép makettek eredetijébe, a fővárosban és szerte az országban. A könnyű- és élelmiszeripar, a bútorgyártás változatosságáról, mit mondhattam, mint idegenvezető ? Mit adhatnék vissza pár szóban abból a pompázatos gazdagságból, ami itt fölvonult. A jóízlésből, a választékosságból, a divat, az esztétikum és funkcionalitás magas szintű egybehangolásáról ? Ha a gépeket látni kellett, és láttatni, hogy minél többet megértsünk, megértessünk a nemzetgazdaság sokoldalúságából, a korszerűen fejlett és korszerűen fejlődő iparunk sajátosságaiból, a könynyű ipari cikkekből vásárolni kell. Minél többet és minél előbb. A legszebb darabokból. Barabás Gizella A vasárnapra, november 9-re kitűzött kiállítási ajándéksorsolást hétfőre, november 10-re halasztották el, hogy a Románia 1969 kiállítás összes látogatóinak november 9-ig lehetőséget nyújtsanak az utolsó sorshúzásban való részvételre. A nyilvános sorshúzást hétfőn 10 órakor a központi pavilon márványtermében tartják meg. ELŐRE 3. oldal