Előre, 1970. január (24. évfolyam, 6894-6917. szám)

1970-01-14 / 6902. szám

ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS SZOCIOLÓGUS SZEMMEL A TÉVÉ­MŰSORRÓL BESZÉLGETÉS Dr. PAVEL CIMPEANUVAL, a Rádiótelevízió Tanulmányi és Közvéleménykutatási Hivatalának igazgatójával Bukarest belvárosában, nem messze a Rádió székházától működik egy aránylag új, a maga nemében egyedülálló intézmény. A Rádiótelevízió Tanulmányi és Közvélemény­kutatási Hivataláról van szó, amely a modern szociológia eszközeivel próbálja követni és felmérni a rádió- és tévé­műsorok hatásfokát, illetve azt, ahogyan a nagyközönség reagál a különböző adásokra. Tévé-krónikás minőségem­ben látogattam el ide az új év kezdetén, hogy elbeszélgessek dr. Pavel Câmpeanuval, a hivatal igazgatójával. — U­gy tudom, hogy míg a szo­ciológiai felmérés és a közvélemény­kutatás terén vannak hagyomá­nyaink, sőt világraszóló eredmé­nyeink is, addig a műsorkutatásban újoncok vagyunk. — Pontosan így van. De azzal vi­gasztalódhat, hogy másutt is ez a helyzet. — ... bizonyára ott, ahol szintén az utóbbi években fejlődött rohamo­san a tévé. — Igen. Ennek a modern tömeg­kommunikációs eszköznek a hatvá­nyozott térhódítása és a tranzisz­toros rádiózás óriási népszerűsége tette szükségszerűvé a folyamatos közvéleménykutatást. A Rádiótele­vízió vezetősége és a műsorigazga­tóság közvetlen és indokolt kívánsá­ga, hogy ne csak az önkéntes leve­lezők és a tévékrónikások vélemé­nyéből szűrhesse le a tanulságokat, de szociológiai érvényű következte­tésekre is támaszkod­hassék. — Tehát az intézmény bizonyos mértékig a korszerű műsorpolitika segédeszköze. — Valóban ez a gyakorlati vetü­­lete a munkánknak. De ugyanakkor tudományos intézetként tevékeny­kedünk, amely a társadalom kultu­rális dinamikájának egészébe bele­helyezve igyekszik elemezni és álta­lánosítani a rádió és televízió-hall­gatás hatását. Hiszen a hallgatók és nézők ma már viszonylag igen sok időt töltenek el szabadidejükből a készülékek előtt, s ezek a műsorok jelentősen befolyásolják nemcsak az általános tudás- és kultúrfokot, hanem az emberek időbeosztását és mindennapi életrendjét is. — Ha már itt tartunk , árulja el, hogy a felmérések szerint körülbelül hány órát töltenek a hallgatók a tévé előtt ? — Nem könnyű erre érvényes vá­laszt adni. Ugyanis az új kezdő néző másként­­viszonyul a tévéműsor egészéhez, mint a rutinos régi kö­zönség. Volt olyan felmérésünk is, amely kimutatta, hogy 100 új tévé­tulajdonos közül hetvenhárom „újonc“ elejétől végig nézte az egész műsort. Azt is tapasztaltuk, hogy a kisvárosi nézők több időt szánnak a tévének, mint például a főváro­siak. De a nézők életkorától is függ a számarány, így például a serdülő­­korúak és a nyugdíjasok több időt töltenek a képernyő előtt. Egy bizo­nyos : a tévé ma már lényegesen beleszól a családok életrendjébe, sok helyen hozzáigazítják az esti étke­zést,­­ a házimunkák elvégzését, a pihenést. Sőt, a társadalmi és mű­velődési élet szervezőinek is immár számolniuk kell a televízió vonzá­sával és a gyűléseket, előadásokat, összejöveteleket olyan­­időpontra kell tervezniük, amikor a tévé nem sugároz különleges érdeklődést ki­váltó műsorokat. — helyszíni sport­­közvetítésekre,­ folytatásos filmekre és egyebekre gondolok. — Mi volt a múlt év leghatáso­sabb adása és ki volt az év kedvenc tévé­hőse ? — Csak részleges felmérések áll­nak rendelkezésünkre. Ami a ked­venc hőst illeti : az igazságért har­coló Ben Quick romantikus-férfias alakja hódította meg a legtöbb té­vénézőt. Az ifjúság körében végzett szociológiai kutatás azt bizonyította, hogy továbbra is a szombat esti Te­­leenciklopédia a tévé legkedveltebb műsora. — A könnyűzene-adások népsze­rűségén is túltesz ? — Igen. Az összesített válaszok ezt bizonyították. És ezzel együtt azt is, hogy óriási az ifjú nemzedék tudásvágya, rendkívüli mértékben érdeklődnek a nagy felfedezések iránt és, hogy túlnyomó többségük­ben többre becsülik a tanulást a szórakozásnál. Kétségtelen, hogy a tévé segítségével a fiatalok látóköre, tudása nagymértékben tágul. Pél­dául egy felmérés arról beszél, hogy a tévé­készülék megvásárlása után a család iskolás tagjainak a tanul­mányi előmenetele javul. Persze, e hatás mellett megmutatkoznak olyan negatív jelenségek is, mint a „mindent nézés“ miatti késői lefek­vés. Egyes fiatalokat a képernyő el­von az olvasástól, a sportolástól, a pihenéstől. Sok olyan filmet néznek meg, amelyek nem gyermekeknek valók, vagy egy-egy meccs-közvetí­tés miatt akár éjfélig fennmarad­nak. Erre viszont a szülőknek kell felfigyelniük. — Úg­y tudom, hogy a tévének család-összetartó hatása is van. Er­ről mit tudna mondani ? — Egyes külföldi szaklapok a modern kor „házi bálványaként“ említik a tévét. Ebben sok az igaz­ság. Sokan már-már szent áhítattal nézik a távolbalátó csodát. De va­lóban nem mellékes tény, hogy a tévé összetartja a családot, hiszen a családtagok rendszerint együtt né­zik a műsort, tehát kevesebb a „kü­lön program“, például a vendéglő­zés. — Kíváncsi volnék arra is, hogy milyen a tévé és a rádió kölcsönös viszonya ? — Komplex kérdés de annyit mondhatok, hogy a mi legnagyobb meglepetésünkre is — korántsem zárják ki egymást. Tehát nem me­rült fel a vagy-vagy alternatívája, hanem a nagyobb múltú rádiózás, a tévézésre is pozitívan kihat A rádiótulajdonosok zöme ma már tévével is rendelkezik és az ő kö­rükből kerül ki továbbra is a vá­sárlók nagy százaléka. — Amint látom, egy szúrópróba kimutatása szerint a 2035 rádiótu­­lajdonos közül 1351 már tévé­ké­szülékkel is rendelkezik. Ez viszont a két műsor egybehangolását teszi szükségessé. — Rátapintott a lényegre: égető és bonyolult probléma a két műsor egybehangolása, annak biztosítása is, hogy a legjelentősebb, legközked­veltebb adások ne essenek egybe, ami sajnos még megtörténik. Igaz, hogy ma 1 millió 300 ezer tévé és 3 mil­lió kétszázezer rádió-előfizetőnk van, tehát jóval több aki pusztán rádióhallgató, de ez nem­ változtat az összehangolási gond akut jelle­gén. Épp ezért egy nagyméretű, fel­mérés során, amelyet az ország 13 különböző helységében végeztünk kétezer személy bevonásával, igye­keztünk megállapítani a rádió és tévé­hallgatás hozzávetőlegesen pon­tos görbéjét. Ion Alua­, kolozsvári professzor és diákjai segítségével pedig Gorbón végeztünk egy na­gyobb méretű szociológiai felmé­rést. A falvak számára sugározott műsor tényleges „fogyasztását“ vizs­gáltuk meg a különböző évszakok­ban, és azt, hogy melyek az opti­mális órák, melyek a legkedveltebb műsorszámok. — Az eredmény ? — Az anyag részleges feldolgozá­sa még folyik. De már leszűrtünk néhány értékes tanulságot, amit a műsorigazgatóság igyekezett is hasznosítani. Különösképpen vonat­kozik ez az órarendre. Ösztönzé­sünkre változtatta meg például a tévé­stúdió a filmek kezdési idő­pontját (nyolc óra körülre). Vagy­­ általunk bizonyosodhattak meg ar­ról, hogy a népi zene iránti érdek­lődés továbbra is igen nagy és, hogy a nézők hiányolják az eredeti tévé­játékokat, s a humort. Azt is meg­állapítottuk, hogy a rádió- és tévé színházi előadásait a közepes nagy­ságú városokban hallgatják-nézik a legtöbben . És még egy érdekessé­get : ahol nincs színház, a rádió- té­vé hallgatók kevésbé érdeklődnek a színházi estek iránt. — Végezetül: foglalkoztak-e már a tévé nemrég beindult magyar és német adásával ? — Mindkét adás még nagyon új­keletű, kezdeti szakaszban van, el­­kell telnie bizonyos időnek ahhoz, hogy kialakulhassanak a vélemé­nyek. Egyébként ezek az adások még keresik a profiljukat, várunk tehát a közvéleménykutatással. Leg­első feladatunknak ezekkel az adá­sokkal kapcsolatban a kívánságok, elvárások felmérését tekintjük. Erre talán az év végéig sor kerül. Az eredményekről természetesen tájé­koztatni fogjuk önöket. Dános Miklós SZÍNHÁZI tervek és tanulságok (Folytatás az 1. oldalról) nak, hogy ez türelem és emberség kérdése. Tudjuk, hogy a korszerű színház nem a sztárok gyülekezete, hanem az alázat temploma, az iro­dalom iránti tisztelet kollektív alkotó egysége. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a színpadi mun­kában a színész egymás embersé­gének és alkotó­ módszerének legna­gyobb tiszteletben tartásával­ a mű és a kortárs néző időszerű problé­máinak szolgálatában álljon. Iga­zán jelentős együttes csak ilyen módszerrel válhat a heterogén tár­sulatokból. Stúdió-tevékenységünk célja teret, illetve színpadot biztosítani minden olyan kísérletnek, mely a sajátos arculat kialakításához szükséges részeredményekkel segíti a folyamat felgyorsítását s egyben a néző szá­mára is új élmény­anyagot biztosít. Örömmel tölt el bennünket, hogy utóbb testvérszínházaink is kezde­nek felhagyni az egymást ismétlő repertoárok gyakorlatával. Ezzel összefüggően rendezőink is leszok­hatnának arról, hogy meghívás ese­tén — mintegy „indigóval" — ugyan­azokat a darabokat vigyék színre. Ilyen esetben a rendező nem több, mint az önmagát ismétlő színész. Most veszem észre, hogy túlpor­­tyáztam a számomra kijelölt terüle­ten, erre pedig egy napilap hasáb­jain nincs hely. Milyen nagyszerű lenne, ha a televízió magyar nyelvű adása után — melynek megvalósí­tásáért itt mondok köszönetet pár­tunk bölcs vezetőinek — megszület­ne az a magyar nyelvű színházi szak­lap is, ahol megvitathatnánk teen­dőinket, kicserélhetnénk nézeteinket, beszámolhatnánk külföldi tapaszta­latainkról, s a színészek, rendezők, díszlettervezők munkájának elemzé­sére is hely maradna a nevek pusz­ta felsorolása helyett. ÉS VÉGÜL még valamit. A Műve­lődés- és Művészetügyi Állami Bi­zottság ez évad elején kérésünkre válaszolva megígérte egy olyan ta­lálkozó szervezését, melyen a hat magyar színház, illetve tagozat igaz­gatói és vezetői megvitathatják „kö­zös dolgaikat”, a repertoár egyez­tetésétől és a teremcserétől kezdve a színész- és rendező-cseréig. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy erre a megbeszélésre mielőbb Buka­restben vagy máshol sor kerüljön. Az országos színházi fesztivál ta­nulságai is arra késztetnek, hogy igényesen és elvszerűen megvitas­suk a hazai magyar színjátszás hely­zetét és feladatait. Erre kötelez mindannyiunkat az egész hazai színművészet állandó fejlődése, gaz­dagodása, termékeny eszmecserék­től áthatott alkotó légköre is. Nem mind korlátolt, ami korlátozott Gyakran előfordul, hogy az egy tőről sarjadt, de különböző szóelemekkel bővült szavak je­lentése többé-kevésbé egybeesik, így például a jelenkori nyelvál­lapotot rögzítő Értelmező Szótár szerint a korlátol és a korlátoz igéből képzett befejezett mellék­névi igenév (korlátolt, korláto­zott) alapjelentése egyaránt: ‘korlátokkal meghatározott, bizo­nyos határok közé szorított'. Az azonos jelentésű szavak együttélése azonban rendszerint elég rövid ideig tart, mivel a nyelv nem szívesen tűri, hogy ugyanarra a fogalomra huzamo­sabb ideig több szót kelljen el­raktároznia. Ennek a párhuza­mosságnak a kiküszöbölését néha az azonos jelentésű szavak egyi­kének háttérbe szorulása, gyak­rabban a két szó jelentésben elkülönülése oldja meg. A jelentésmegoszlás, mint a nyelvi változások általában, nem egycsapásra, hanem alig észlel­hető, lassú változás eredménye­ként megy végbe. Éppen e fo­lyamat kibontakozásának lehe­tünk tanúi a melléknévi értelem­ben használt korlátolt és korlá­tozott mai jelentésének egymás­hoz való viszonyát vizsgálva. Megfigyelésünk szerint egyre inkább terjedőben és erősödő­ben van a korlátolt szónak rosz­­szalló árnyalatú 'szűklátókörű' ANYANYELVÜNK jelentése (pl. korlátolt kritiku­sok késleltették érvényesülését), bár még viszonylag széles kör­ben használatos a szó elsődleges konkrét jelentésében is. A sajtó nyelvéből ez utóbbi esetre több példát is idézhetünk : „A Zaha­na vendéglő korlátolt italmérési engedéllyel indult“ — azaz olyan engedéllyel, amely a szeszesita­loknak csak meghatározott mó­don való árusítására jogosít. Egy másik riport bizonyos árucikkek­nek „korlátolt mennyiségben“ való árusítását teszi szóvá, sőt egyik hírmagyarázónk a belga szakszervezeti mozgalom harci célkitűzései között a „korlátolt munkaidőt" is felsorolja. Az említett szóhasználatot — még egyszer hangsúlyozzuk — az Értelmező Szótár egyáltalán nem hibáztatja, de a kiadásától eltelt kilenc esztendő után, a mai nyelvszokás egyre inkább idegen­kedik a korlátolt forgalom, kor­látolt lehetőség, korlátolt áram­­fogyasztás s az ehhez hasonló szóhasználattól, és helyette meg­felelőbbnek érzi a korlátozott forgalom, korlátozott lehetőség, korlátozott áramfogyasztás kap­csolatot. A korlátolt igenév hasz­nálata pedig a mai erdélyi köz­nyelvben kizárólag az említett rosszalló árnyalat érzékeltetésére látszik indokoltnak. Ugyanaz a jelentésmegoszlás figyelhető meg az említett szavak -ság, -ség képzős származékaiban is. A korlátoltság a mai beszélő számára egyre inkább az értelmi képességek korlátolt voltát, azaz ostobaságot, szűklátókörűséget jelöl, s a korlátos igével össze­függő eredeti jelentésében való használatát irodalmi szövegben már-már archaikusnak érezzük. Például: „Mindaz áll, mit egy­némelyek történeti ismereteink korlátoltságáról mondanak" (Eöt­vös). Az meg már egyenesen sze­met szúr, amikor egyik napila­punkban a „szabad piac korlá­toltságáról" olvasunk, és méltán érezzük paradoxonnak „a nagy­szerű emberi ész és merész aka­rat korlátoltságát" is, holott egy­szerűen csak ezeknek a fennkölt dolgoknak a korlátozottsága (bi­zonyos határok közé szorítottsá­­ga) és nem a korlátoltsága (szűk­látókörűsége) ellen emel szót a cikk szerzője. A példákat nem szükséges to­vább sorolnunk, hiszen nem is annyira nyelvhelyességi észrevé­teleket szándékoztunk tenni, mint inkább a figyelmet szerettük vol­na fölhívni e két testvér szóban kibontakozóban levő jelentésmeg­oszlásra a nyelvi fejlődés még csak most fölsejlő Irányának jelzésével. Dombi Erzsébet A színházak, mozik, hangver­seny- és kiállítótermek viszony­lag kevés, eseménynek ígérkező újdonságot hirdetnek erre a hét­re Bukarestben. Mégis akad bő­ven látnivaló, mégpedig a játék­rend bevált, biztos sikerei kö­zül, s éppen ezekre hívjuk fel olvasóink figyelmét. Siessen megnézni, aki teheti — és eddig elmulasztotta volna — a Lucia Sturdza-Bulandra Szín­ház nemzetközi hírnévnek örven­dő két előadását, Caragiale Farsangját, illetve Büchner mo­numentális drámáját, a Danton halálát. A Farsangot negyedik éve játssza a színház Lucian Pintilie igen eredeti rendezésében és ki­váló szereposztással (Gina Pat­­richi, Tom­a Caragiu, Stefan Ba­­nica, Octavian Cotescu, Marin Moraru), még mindig zsúfolt ház­­zalól, úgyhogy jegyről tanácsos idejében gondoskodni. A Danton halála hosszú idő után­ kerül új­ra műsorra vasárnap este, s olyan gondos próbák előzték meg, hogy szinte felújításnak számít. Liviu Ciulei rendezése különösen a mozgalmas és nagy­szabású képek felépítésében és a színpadi tömeg felvonultatásá­ban, a maga tervezte díszletek funkcionálisan elsőrangú kihasz­ BUKARESTI HÉT válásában bizonyult rendkívüli­nek és állja tartósan az idő pró­báját a bemutató óta. Mindkét előadásról ma már biztosan el­mondható, hogy bekerül a román színháztörténetbe. A fővárosi mozik két filmbe­mutatót ígérnek erre a hétre. A Central moziban a Lucia című, a moszkvai filmfesztiválon nagydí­jat nyert kubai film látható keddtől kezdve, a Victoriában pedig az utóbbi időben már több érdekes és figyelemreméltó alko­tással jelentkezett bolgár film­iskola egy újabb műve, a Tanú, amely generációs problémákat vet fel és bővelkedik drámai helyzetekben. A Capitol mozi tűzte műsorára a Diderot regé­nyéből, Az apácából készült hí­res francia-olasz közös filmet, és még vetítik a Volgában a Pál utcai fiúkat, Fábry Zoltán film­jét Törőcsik Marival és amerikai gyermekszínészekkel. A zenei életben különösebb esemény szintén nem várható ezen a héten, de megkezdődik a Beethoven-év hazai hangver­senysorozata. (Az idén ünnepli a világ Beethoven születésének kétszázadik évfordulóját.) A rá­diózenekar hangversenyén, ame­lyet Iosif Conta vezényel, a III. Szimfónia és a 3. Zongoraver­seny szerepel, az utóbbit olasz vendégművész, Fausto Zadra játssza. Több egyéni kiállítás nyílik a héten Bukarestben. Ezek közül talán leginkább Aspasia Burduja faliszőnyegeit,­­illetve Constantin Bulat kerámiáit érdemes meg­nézni a Balcescu sugárúti Artis teremben. BAGDI SÁNDOR NEM HIVATALOS OLVASÓ Tegyük fel, hogy valaki nagy­szerű sportteljesítményre képes. Például szédületesen úszik, vagy remekül ugrik, vagy kitűnően lo­vagol ,vagy mit tudom én, miben jeleskedik , esetleg csak abban tűnik ki, hogy meglepő gyorsa­sággal kebelez be egy ünnepi tortát, vagy abban, hogy legto­vább tud háttal ülni a képernyő­nek, amikor krimit adnak. De bármilyen figyelemreméltó is le­gyen az ereje, bármilyen kima­gasló küzdelmének eredménye, hivatalos elismerésben, illetve érdemszerinti helyezésben még­sem lehet része mindeddig, amíg versenyen kívül áll, vagyis amíg egy előírásos, szabályos mérkő­zésen nem bizonyít. Állításom igaz volt a köztudott és törvénye­sen szavatolt, az vesse rám az első követ, aki megalkuvónak tart. Sportban tehát a hivatalos rang megszerzésének a módja jól meghatározott feltételekhez kö­tődik. És hadd fűzzem gyorsan hozzá : tisztelet, becsület, hódolat az érdemleges sportolóknak. Mint fent, tegyük fel, hogy va­laki pompásan énekel, csodásan áriázik, mondjuk a fürdőszobá­ban (ha van neki ha nincs, ak­kor lehet a lépcsőházban is, csak ahhoz több bátorság, illetve né­mi szíverősítő is kell), vagy pél­dául vérpezsdítően gitározik, andalítóan fuvoláziió, falrengető­­en dobol, és így tovább, szintén egy eldugott helyen, a maga szó­rakoztatására. De bezzeg, ha igazi elismerésre vágyik, akkor ki kell lépnie rejtett zúgából, meg kell jelennie a világ színe előtt, hogy meghatározott keretek kö­zött, megfelelő követelmények­kel szembenézve győzze le , ne csupán házi, hanem egy igénye­sebb egy műértőnek tekintett közeg ellenállását. Csakis ily mó­­don szerezhet egyfajta művé- NAPLÓ szí rangot, többé-kevésbé hi­vatalos elismerést. Na igen, a művészet az más, abban nem le­het olyan egyöntetűen szigorú mércéket felállítani, mint a sport­ban. Nem az győz, aki hango­sabban trombitál, vagy egyből szétveri a dobot, hanem aki... aki nemes borzongást vagy valami ilyesmit­ tud kiváltani a raáfigye­­lőkből. Az fütyüljön ki, ak­i más­milyen érzelmek alapján ismeri el bárki fia produkcióját művé­szetnek. De hadd jelentsem ki íziben : messzemenő tisztelet, mélységes mély hódolat a vérbe­li művészeknek, és végül tegyük fel, hogy valaki jó szakmunkás, például egy kisvá­ros bútorgyárában, és amellett rengeteget olvas, minden szabad idejét a könyvnek, az értékes, jó könyvnek áldozza. Persze, az ol­vasást általában otthon műveli, többnyire a négy fal között, ahogy azt jobbára szokás a valamireva­ló elmélyedni kívánó olvasók tá­borában. Mert az olvasás megint más, mint a sport és a művészet: az önművelő nem köteles könyvvel a kezében kivonulni a pályára, vagy a közönség elé, hogy idegté­pő felméréseknek és főleg elisme­rő pillantásoknak tegye ki magát Sikere és tekintélye lassan, de biz­tosan érlelődik csendes magányá­ban, és azért sem róható meg, ha történetesen nem iratkozik be az üzemi könyvtárba, nem onnan köl­csönzi a könyveket, mert története­sen saját tekintélyes — egyre gya­rapodó — könyvtára van. Az üzem vezetősége f­em­ áll feladata és hi­vatala magaslatán, ha az ilyen könyvbarátot nem ismeri el „hiva­talosan" is olvasónak, sőt nyilvá­nosan kipellengérezi, megbélyegzi, azaz gyűlésen megbírálja, mint olyant, mint affélét. Mert úgy­mond : az illetőnek semmi bizo­nyítéka arra, hogy olvas, hogy gyarapítja tudását és műveltségét, ha egyszer nem (sőt egyszer sem) szerepel a listán. Elvégre a kimu­tatás beszél, a többi nem lénye­ges! Mármint a formaságok gyász­­vitézeinek, a bürokratikusan gon­dolkodó együgyűeknek, vagy ép­pen „versenyképtelen" irigykedő­k­­nek. Akik igényt tartanak az elis­merésre, a hivatalos olvasói címre, mert az üzem könyvtárába­­ be­iratkoztak. Az szórjon rám átkot, akit az olvasásra nem a saját feje kötelez Részemről hadd emeljek kala­pot : a nem hivatalos olvasó előtt » SPORT­­­H Futballvilág 1969 A „nyomok" messzire vezetnek Abban a helyzetben vagyunk, hogy a mexikói VB 16-os mezőnyének is­meretében könnyebben felfedezzük azokat a hiányosságokat, amelyek több ország sikertelenségét idézték elő. Ma logikusnak tűnik, ami teg­nap meglepetés volt, az, hogy, a franciák, a jugoszlávok, a magya­rok, de még az argentinok sem lesz­nek jelen Mexikóban. Alább azokkal a jelenségekkel, problémákkal igyek­szünk megismertetni olvasóinkat, a­­melyek az illető országokban me­rültek fel az utóbbi időben, vagy az elmúlt év folyamán és a kudarcok okozói lettek. Nagy felháborodást váltott ki Franciaországban a szövetség által márciusban bejelentett terv, miszerint a francia labdarúgás megmentése, újjászületése érdekében két első osz­tályú bajnokságot akarnak létrehoz­ni, 16—16 résztvevővel. A hangulat ecsetelésére idézünk a sajtóban nap­világot látott címekből : „Kegyelem­döfés !", „Mire jó a két mini baj­nokság ?*, „A vízbefutó számára nem dobjuk oda a mentőövet!" — A szövetség terve egy rég fel­gyülemlett panaszáradatnak nyitott utat. A francia válogatott ugyanis 1958-ban jutott el utoljára világbaj­nokságra, azóta is hiába várják a szurkolók az újabb sikert. Az ország­ban kátyúba jutott a labdarúgás, a St. Etienne csapatán kívül nincs nem­zetközi mércével mérhető együttes . A válságot azonban csak méltatlan­kodással nem lehetett megoldani, márpedig azon kívül, hogy kilenc év alatt öt kapitányt cseréltek, más döntés nem született a francia lab­darúgás fellendítésére. Mindez semmi — legyinthet a tájé­kozott olvasó — Argentínában sem tangó ritmusra cserélik az edzőket, és igaza van. Az országban 1964 óta hét edzőnek a kezéből ütötték ki a marsallbotot. A dél-amerikai országban nehéz higgadt fejjel­ gon­dolkodni és cselekedni, amikor­ az edzők bármelyik pillanatban várhat­ják hogy „útilaput" kötnek a talpukra 1969 elején Marchio lett a szö­vetségi kapitány és egyben a követ­kező, de nem utolsó áldozat, jellem­ző módon már beiktatása előtt a „fejét" követelték, és még a selejtezők előtt felmentették tisztségéből. Ez­zel utóda, Perfumo számára sem hagytak gondolkodási időt, aki alig egy hónap alatt képtelen volt ütő­képes csapatot kialakítani. Csak egy szomorú megállapításra futotta erejéből : „Kiestünk és ezen nem lehet segíteni. A kudarc egyenes kö­vetkezménye labdarúgásunk külön­féle bajainak." Megoldatlan problémák árnyéká­ban jubilált a jugoszláv labdarúgás is. Mitics szövetségi kapitány fiata­lokból álló válogatottat állított ösz­­sze, amely nagy meglepetésre má­sodik lett az 1968. évi Európa-baj­­nokságon, ám azután már nem ment úgy a játék, hiába volt minden erőfeszítés, Jugoszlávia nem tudta kiharcolni a mexikói repülőjegyet. A portugálok az 1968-as év utol­só VB selejtezőjén 4—2 arányú ve­reséget szenvedtek a görög váloga­tottól. „— A vereség ellenére mi nyerjük meg az első csoport küzdelmeit — nyilatkozta Eusebio. — Sokan azt fogják ránk, hogy kiöregedtünk. No, majd ezeknek tavasszal megmutat­juk". Megmutatták. Nemcsak hogy kies­tek de az utolsó helyen végeztek. A bővebb magyarázat ezúttal fölös­leges. A portugálok, akárcsak a spanyolok, a Benfica, illetve a Real Madrid sztárjainak kiöregedése után nem tudtak kellő mértékben fiatalí­tani és a klubcsapatok után a válo­gatottjuk is széthullott. A magyar labdarúgásban évek óta égető problémák vártak orvoslásra, s az állandó halogatás eredménye egy súlyos vereségbe torkollott. Most van kilátásban a teljes átszer­vezés, ám mindez nem változtat a tényálláson: Magyarország, a VB-k történetében először — amikor benevezett – nem jutott be a tizen­hatos döntőbe. De ez is csak látszó­lagos meglepetés s erről leginkább a válogatott vezetői nyilatkozhatnak. Sós Károly szövetségi kapitány, jú­niusban készített interjújában, ami­kor a válogatott esélyei felől faggat­ták, a következőképp válaszolt: „.. .Szerintem sokra nem számítha­­tunk. Nem volt VB, ahol ne hang­zott volna el refrénszerűen a mon­dat : a magyar csapat nem bírja el a sorozatmérkőzések idegi, fizikai terhelését. Szerintem most sem bír­ná el. Mi lenne az alapvető megol­dás ? Előkészíteni az 1972-es olim­piai csapatot, húsz éven aluliakból ,­­ennek a csapatnak a tagjai gerincei lehetnek egy későbbi nagy csapat­nak. . .* Móra László (II.) 1970. JANUÁR 14., SZERDA IQAO SALDANHA: ROMÁN VÁLOGATOTT MEGLEPETÉST OKOZHAT A VB-re A brazilok számára is fő vitatéma a labdarúgó­­világbajnokság sorsolása, az újságok számos kom­mentárt közölnek az eseményről. Amikor ismeretessé vált, hogy Brazília egy csoportba került Romániával, Angliával és Csehszlovákiával, a tévé egyik munka­társa megjegyezte : „még egy furcsa véletlen Brazí­lia hátrányára". Ez nyilván célzás akart lenni arra, hogy megismétlődnek az 1966-os események, amikor is a kudarc — egyes vélemények szerint — szava­zási és bíráskodási manőverek miatt következett be. Világos, a braziloknak egyáltalán nem tetszik, hogy már a torna első fordulójában a világbajnok angol csapattal kerülnek szembe, mint ahogy a másik há­rom válogatott sem örvend annak, hogy mindjárt kezdetben Brazíliával kell játszania. Brazíliában ál­talában az a vélemény, hogy a harmadik csoport a legerősebb. Angliát és Csehszlovákiát erős ellen­feleknek tartják, Románia pedig főként azért kelt félelmet, mert Joao Saldanha, miután jelen volt Por­tugália bukaresti vereségénél, hazatérve többször is kijelentette : „A román válogatott meglepetést okoz­hat a VB küzdelmein". Saldanhára nagy benyomást tett a román játékosok küzdőszelleme és komolysága. Mint hangsúlyozta, a román csapatnak biztos védel­me, ügyes fedezetei és gyors csatárai vannak._ Ha összetétele szempontjából a legnehezebb is a harmadik csoport, kárpótlásul megállapítható, hogy Guadalajara éghajlata a legkedvezőbb. A város 1710 méter magasságban terül el (a többi csoport mérkőzéseinek­ színhelyei még magasabb fekvésűek), s júniusban az átlagos hőmérséklet 22 és 28 fok kö­zött váltakozik. Az 1 200 090 lakosú város, amelyet szép fekvése miatt a mexikóiak „nyugat gyöngyének" neveznek, 583 kilométerre van Ciudad de Mexicótól. Labdarúgó EVK A BAKÓI DINAMO a IV. fordulóban KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JE­LENTI : Kedden került sor Bakóban, nem éppen eszményi pályán — érthe­tő is, elvégre alig január közepén tartunk — a labdarúgó EVK harma­dik fordulója keretében a Bakói Di­namo és a skót Kilmarnock közötti második 90 percre. Miután a Kilmar­­nockban lejátszott első mérkőzés él­es döntetlennel végződött, a bókai együttesnek nagy esélye volt a to­vábbjutásra, s most, a visszavágón aratott 2:0 (1:0) arányú győzelem után (góllövő : Ene Daniel — kétszer) örömmel nyugtázzuk : a Bókái Dina­mo bekerült a rendezvény negyedik fordulójába. (Részletes kommentárunkat holnapi számunkban közöljük.) KOSÁRLABDA KÉK VERESÉGGEL KEZDETT A STEAUA Varsóban vívta első mérkőzését a Steaua a Kosárlabda Kupagyőztesek Kupa torna második fordulója kere­tében a Varsói Polonia csapatával. A győzelmet a lengyel együttes sze­rezte meg 73—62 (37—30) arányban. A legeredményesebb játékos a len­gyel­ Novac volt, aki egymaga 24 pontot szerzett. A visszavágóra január 25-én, Bu­karestben kerül sor. TELEX • A női kézilabda bajnokcsapatok Európa Kupa torna keretében a Ki­jevi Szpartak 26—12 (XI—8) arányban legyőzte az AZS Wroclaw lengyel együttest . A bostoni nemzetközi fe­dettpályás atlétikai versenyen az amerikai Ron Jourdan 2,13 méterrel lett első magasugrásban. Dick Fos­bury mexikói olimpiai bajnok 2,08 méterrel csak a második helyen vég­zett. A kétmérföldes síkfutásban Jack Bacheier győzött 8 , 52 mp-vel . A francia származású ausztráliai Johny Famed­on pehelysúlyú ökölví­vó-világbajnok májusban védi meg címét Londonban a spanyol Jose Leg­­ra vagy a mexikói Vicente Saldivar (volt világbajnok) ellen • A bombayi nemzetközi gyeplabda-tornán Japán együttese 8-1-re legyőzte az olasz válogatottat • Rio de Janeiroban az FC Santos 9-1-re nyert a Coritiba ellen. Felé, a Santos neves játékosa, ezen a mérkőzésen megszerezte az 1005. gólját.

Next