Előre, 1970. január (24. évfolyam, 6894-6917. szám)

1970-01-29 / 6915. szám

XXIV. évfolyam 6915 sz. 6 oldal éra 30 báni 1970. január 29., csütörtök A VEVŐ IGÉNYE: parancs írta ENEA NICOLAE, a könnyűipari miniszter első helyettese A könnyűipar 1970-es évi ál­lami terve 10 százalék­kal nagyobb a tavalyi teljesítménynél. A követ­kezetesen­­ növekvő ütem mindennél jobban bizo­nyítja a párt gazdaság­politikájának érvényesítését, az utóbbi években ho­zott párt- és államintézkedések haté­konyságát, amelyek előirányozzák a közfogyasztási javakat előállító je­lentős iparág gyors ütemű és sokol­dalú fejlesztését, a közszükségleti cikkek választékának szüntelen bőví­tését, gyarapítását. Az RKP KB ta­valy decemberi plénumán elhangzott záróbeszédében. Nicolae Ceausescu elvtárs külön is kihangsúlyozta, hogy a könnyűipari vállalatoknak kezde­ményező szellemről kell tanúságot tenniük, gyártsanak azt, amit a lakos­ság igényel, szívesen vásárol, ami a fogyasztó ízlésének megfelel. Ezek az útmutatások fő követelményként érvényesülnek minisztériumunk és vállalataink munkaközösségének je­lenlegi egész tevékenységében. Az évi terv lényegbevágó jellegze­tes vonása a hazai nyers- vagy helyet­tesítő anyagokból előállított termé­kek mennyiségének és választékának növelése. Ez távolról sem jelenti a kí­nálat egyhangúságát, hiszen a klasz­­szikus és újfajta nyersanyagok gaz­dag skálájával rendelkezik országunk, így 1970-ben 53 százalékkal növekszik az üvegáru cikkek termelése, 15 szá­zalékkal a porcelán-háztartási tár­gyak össztermelése, míg a gyapjú, kö­töttáru és kelmegyártásban a növeke­dés 14—18 százalékos. E mennyiségi gyarapodásnak ter­mészetesen a minőségi szint egyide­jű emelkedésével párhuzamosan kell végbemennie és valamennyi válla­latnak arra kell törekednie, hogy minden gramm nyersanyagot éssze­rűen hasznosítsunk. A szubjektív tö­rekvéseket olyan objektív tények se­gítik, mint a megszokott, hagyomá­nyos nyersanyagoknál sokszor sok­kal jobb pótanyagok használata. A műrostok és műszálak aránya a textilanyagokban az idén 38 száza­lékot tesz ki az 1969 évi 34 száza­lékkal szemben. Az olvasót bizonyá­ra érdekli, hogy ezzel mennyi pa­­mutszálról mondhatunk le. Nem ke­vesebb mint 4000 tonnáról, más vá­lasztékok javára. A termelés mennyiségi növelésé­ben is nagymértékben igénybe vesz­­szük a belső erőtartalékokat, amit elsősorban a gépek teljesítő­képes­ségének jobb kihasználása kínál. Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy valarmennyi gyárban, kivétel nélkül vannak ilyen tartalékok. Különben az­­olvasó, ha törté­netesen éppen szövődei dolgozó, maga is megerősítheti állításomat. Csak a pamutszövődék gépeinek in­tenzívebb üzemeltetésével, a kihasz­nálási fok csupán 1 százalékos nö­vekedésével ebben az évben majd­nem négy és félmillió négyzetméter textiliát állíthatunk elő termelési többletként. S meg is tesszük. Az elő­készületek már megkezdődtek s tu­lajdonképpen a munkaidő ésszerűbb kihasználásából állnak. Kevesebb le­gyen a gépállás, anyaghiány, folya­matosabban dolgozhasson mindenki. A karbantartó uralja jobban a gé­pet és a komplex berendezéseket. A munkás a termelőfolyamatot. A termelékenység növelése minden iparágban alapvető követelmény, de talán sehol sem függ össze annyira az egész gazdasági folyamattal, mint éppen a könnyűiparban. Itt nemcsak nemzetgazdasági érdek. Az egyes ruházati cikkek, háztartási kel­lékek termelékenyebb előállítása kedvezően befolyásolja a kínála­tot, az önköltséget. Ezeket érzékeli a vásárló. Az idén 8,2 százalékkal nő az iparág munkatermelékenysége, s ezzel egyidejűleg az 1000 lej értékű termékre számított gyártási költség 15 lejjel csökken. A minden gyárban létező tartalé­kok jobb hasznosítása mellett, ebben a növekedésben benne van a korsze­rű új termelőegységek, kapacitások üzembe helyezése, a termelés mű­szaki színvonalának állandó fejlesz­tése. Néhány egység felsorolásával nemigen meríthetnénk ki ezt a téma­kört. Nézzünk ink­ájáb körül munka­helyünkön s a példák egész sorával támaszthatjuk alá a műszaki színvo­nal megújhodásának tárgykörét. Az utóbbi évek tapasztalatai alap­ján gondoskodtunk arról, hogy az idei beruházási tervekben szereplő nagyteljesítményű üzemberendezé­sek zöme a Könnyűipari Miniszté­riumnak alárendelt, szakosított vál­lalatokban készüljön. Számottevő gépgyártással rendelkezik a könnyű­ipar, ezt nemcsak mi, a nemzetgaz­daság is elismeri. Különben a szá­mok bárkit meggyőzhetnek : a köny­­nyűipari gépgyártás csaknem felét az iparág állja. Túl azon, hogy ez­zel jelentős valutát takarítunk meg a nemzetgazdaságnak, erőteljes gép­gyártási alágazatot teremtettünk, a­­melynek fejlesztésével országunk fel­sorakozhat a könnyűipari gépgyár­tásban nemzetközi tekintélynek ör­vendő országok mellé. De még en­nél is jelentősebb az a tény, hogy a termelő folyamat szükségleteit tesz­ (Folytatása a 3. oldalon) „A műrostok és műszálak­­aránya a textilanyagokban az idén 38 százalékot tesz ki az 1969 évi 34 százalékkal szemben. Az olvasót bizonyára érdekli, hogy ezzel mennyi pamutszálról mondhatunk le. Nem kevesebb mint 4000 tonnáról, más választékok javára" Lendületes szocialista verseny bontakozik ki országszerte ÚJABB MEGYEI PÁRTSZERVEZETEK VÁLASZOLTAK A VERSENYFEL­HÍVÁSOKRA (Lapunk belső hasábjain további részleteket közlünk több megyei pártszervezet vállalásaiból) JUBILÁNS CSAPOLÁS GALACON A galaci Kohászati Kombinátban Gheor­­ghe Preotu mérnök vál­tásának acélöntői a tízezredik acélcsapolást végezték. E „jubiláns" csapolás egyidejűleg mérleget zár, ugyanis nem egészen két­­esz­tendő alatt — mióta az acélmű első konverter­­kemencéjét üzembe he­lyezték — nem keve­sebb, mint 1 450 000 tonna acélt csapoltak. Mint ismeretes, a részlegen egyidejűleg működő két oxigénes befúvású konverter hat­van percnél kevesebb idő alatt egy-egy csá­rdást ad. Az üzemfej­lesztés további szaka­szában újabb aggregá­tokkal kívánják növelni az acélmű kapacitását. NEM ELÉG CSAK LESZERZŐDNI Cselekedni is kell Temes megyei helyzetkép a zöldségtermesztési előkészületekről Tudott dolog, hogy természeti vi­szonyai, valamint a téesz-tagság esz­tendőkön keresztül felhalmozott ta­pasztalatai eredményeképpen Temes megye egyike a nagyterületű és ma­gas hozamokat elérő zöldségesekkel rendelkező országrészeknek. Mi sem bizonyítja jobban ezt mint az, hogy itt termett zöldség található az or­szág sok nagyvárosának piacán, és az exportra szállított termények nem kis százalékát is ez a megye adja. A terv szerint ebben az évben 69 630 tonna zöldséget kell átadja­nak az mtsz-ek a központi állami alapnak. Az eddig leszerződött mennyiség azonban magasan meg­haladja a tervezettet — 75 133 ton­nát tesz ki. Megjegyezzük, hogy ez a mennyiség előreláthatólag a jö­vőben tovább növekszik. Tehát a megye mezőgazdasági termelőszö­vetkezetei előtt nagyon fontos, de nem megvalósíthatatlan feladat áll­­ ez a szerződésben lévő előírások be­tartása, példás teljesítése. Az idei jó eredmények elsőrendű feltétele, hogy még ezekben a napokban munkához lássanak a termelő egy­ségek zöldségeseiben.­­Tudják ezt jól a megye szakemberei. Éppen ezért érthetetlen az a tény, hogy számos téesz még az előkészületeket sem kezdte meg. Van még erre idő — hallottuk a megyei mezőgazdasági igazgatóság­nál is. Pedig ahogy a­ naptárt né­zem, és ez január utols­ó napjait mutatja, már hozzá lehet látni a melegágykeretek kijavításához és a trágyahordáshoz. A szélcsendes, napsütéses időjárást jó lenne ki­használni. , A tavaly is élenjáró mtsz-ek, mint a nagyőszi és a zsom­bolyai, melegágyában már zöldell a palánta. Lovrinban és Ogirodán pedig már elvetették a paradicsom­magot. Ezeknek a szövetkezeteknek­­a példája mutatja, sok függ attól, hogy a téesz-vezetőség hogyan szer­vezte meg a munkát és használta fel az ilyenkor jórészt szabadon lé­vő munkáskezeket, egyszóval meny­nyire szívügye a zöldségtermesztés. Nagy figyelmet kell szentelni ezekben a napokban arra, hogy legyen ültetőanyag. Pillanatnyilag a legfontosabb a termelő egységek zöldségmagvakkal való ellátása — hangoztatta több szakember is. Mégsincs így. Sajnálatos, de tény, habár a szükséges zöldségmagmeny­­nyiség kérését idejében továbbítot­ták a minisztériumba, sok ültető­anyagot — mint a borsót, babot, hagymát és fokhagymát — m­ég a megyei vezető szervek sem tudják, honnan szerezzék be, másokat — mint a petrezselyem, nyári káposz­ta, Uborka magvai még nem érkez­tek meg. Igaz, hogy — amint a zöldségmag kimutatásból kitűnik — a helyi téeszek csak elenyészően kis hányadát szerezték be a szük­séges mennyiségnek, mindent az Agrosemtől várnak. Ez azonban ilyen nagy igényeket­ nem tud hiánytalanul és időben kielégíteni és ha le is szállítja a magmennyi­séget, nem tudja a téeszek fajtára vonatkozó óhajait figyelembe venni, így sok esetben a magvak szétosz­tásakor, a termelő egységek húzó­doznak az átvételtől, mert nem a kért fajtákat kapják meg. Hogy a jövőben ne fordulhasson elő ez (ültetőanyaghiány, átvevési huzavo­nák) egyes zöldségtermelésről híres­­mtsz-ek immár megkezdhetnék zöldségmagvak termelését is. Nem rózsás az állapot a szolárok rendbetételénél, a melegágyak elké­szítésénál sem. A megye 131 hektár területű szolárjából alig 28 hektárt javítottak ki. Ehhez nagymértékben hozzájárult az, hogy — habár a szükséges anyagok ■ már rég meg­vannak — eddig még semmi sem­­készült el a 40 hektáros szövetke­zetközi szolárból. Nem tudni, hogy mikor kezdik meg a felállítását. Párcán és Csatádon azért húzódik a zöldségtermesztő hely előkészíté­se, mert a két szövetkezet nem haj­landó a betonból készült melegágy­kereteket átvenni, míg a megyei igazgatóság nem utal ki a téeszek­­nek deszkát, így, habár mindenna­posak a viták, a melegágy helyre­­állítása hetek óta halasztódik. A lemaradást érzékelteti a­ Temes­váron, Varjason és Lovrinban fel­építésre tervezett üvegházak hely­zete. Ezeket már tavaly november közepén át kellett volna adni a tér- Régeni István (Folytatása a 3. oldalon) ... Nemrég még főmérnök volt. Megbecsült főmérnök, aki­nek szavában vakon bíztak az emberek. Most nyugdíjas• Ren­delkezéseket nem bocsát ki, sza­vát nincs hol hallassa. Reggel hatkor kel. Megszokta. Tavasz­­szal, nyáron, ősszel, amikor korán kel a nap, amikor locsolót vehet a­­kezébe és kis villás kapát, még telnek valahogy az órák. A há­za előtt elterülő kertben tényke­dik naphosszat, a féltucat­ rózsa­tőt gondozza. Miért ? Kinek ? Talán a fiatal szerelmeseknek, hogy a fiú alkonyatkor törhes­sen egy szálat kedvesének... Vagy csupán azért, hogy üres napjai teljenek ? Ki tudná meg­mondani. Talán, még ő maga sem. ... Nemrég még könyvelő volt. Megbecsült könyvelő. Most nyug­díjas. Bevásárló hálóval a kezé­ben első a tejesnél, első a ke­nyérüzletben. Mert korán kel. Megszokta. A bevásárlás után fiához siet, unokáival játszik, azokra vigyáz. Délutánonként, szeles időben még sárkányt is ereget. ... Nemrég technikus volt. Megbecsült technikus. Most nyugdíjas. Eleinte nagyokat aludt. Úgy érezte, bepótolniva­­lója van. Aztán nem ment, elő­szedte rég nem rendezett bélyeg­gyűjteményét. Pillangókat gyűjt. Legnagyobb öröme, ha a körben jó cserét bonyolít le. Hobbys öregek — mondhatjuk rájuk. Pedig csak nyugdíjasok, akik évtizedeken át megszokták a tevékenységet, akik úgy érzik, hogy a nyugdíjazással még nem öregedtek ki a társadalomból, annak még hasznára lehetnének. Éppen ezért elfoglaltságot keres­nek, de legtöbbször megmaradt energiájukat csak hobbykban ve­zethetik le. Jól van ez így ? Jól! A munkával töltött évtizedek után megérdemlik a pihenést, a nyugalmat. Jól van ez így ? Ta­lán nem, vagy nem mindig ! A Főmérnök, a Könyvelő, a Tech­nikus lelke mélyén mindig arra vár, hátha megszólal a­­ telefon és kérik, mint tapasztalt embert, adjon jó tanácsot. A telefon azonban hallgat, vagy csak ritkán csendül fel, pedig a munkában töltött negyven esztendő tapasz­talata sokszor elkelne. Üzemeink, intézményeink sokszor nélkülöz­nek egy-egy jó tanácsot. Van egy román közmondás, amely így szól: Ha nincs öreg a háznál, szerezz be egyet... A népi bölcsesség nélkülözhetetlen­nek tartja a tapasztalt öreget, aki tanácsaival helyes mederbe tereli az ifjonti hevet, a fiatal alkotó energiát. Házunkban van­nak öregek, n­em kell a szom­szédba menni értük. Kihasznál­juk-e őket, mindazt a bölcsessé­get, amelyet több mint fél év­százados életük során felhal­moztak ? Nemrégiben Aradon jártam. Akkor jegyezték be a Nyugdíjasok Házában a 13 000-ik tagot. 13 000 Munkás, Főmérnök, Könyvelő, Technikus él­testét a városban — lepődtem meg —■, aki letette a ceruzát, a szerszá­mot, kikapcsolta gépét, megvált vásárlóitól, hogy kertészkedjen, bevásároljon, dadáskodjon, bé­lyeget gyűjtsön, kedvenc köny­veit olvassa újra vagy éppen sár­kányt eresszen szeles időben ? Grozan Mihai elnök, Caraban Ioan főtitkár és Avram Nicolae jogtanácsos örömét a kerek szám láttán, a kis ünnepséget így nem értettem. Mert tudom, hány em­ber fél a nyugdíjtól, hány nyug­díjas panaszkodik az unalomra. Az aradi nyugdíjasok arcán még­is öröm fénylett, a kis ünnepség derűs hangulatban zajlott le. Ta­lán itt nem olyan a nyugdíjas­­­sors, mint sok helyen ? — érdek­lődtem az elnöktől. A válasza megnyugtatott. Aradon megbe­csülik az öreget a házban. Szuny­nyadni készülő energiáját, ta­pasztalatát, tudását felhasználják a város, a nyugdíjasok közössé­gének javára. Megtudtam pél­dául azt, hogy 1965 óta a város közelében csorgadozó hévízt a néptanács beleegyezésével és se­gítségével a nyugdíjasok befog­ták. Arad egyik legnépszerűbb strandját építették ki. Három medence — egyik közülük fedett — várja a kikapcsolódásra vá-­­gyókat, akiknek száma a napi öt-hatezret is eléri. A nyugdí­jasoknak a belépés díjtalan, a bevételt is rájuk fordítja a Nyugdíjasok Háza. És ezzel a nyugdíjasok foglalkoztatása még nem ért véget. Orvosi kabinetet nyitottak a székházban, ahol két belgyógyász, egy szemorvos és egy fogász — mind nyugdíjasok — konzultálják sorstársaikat... egy lejért. Két műhelyt, egy ci­­pőjavító és egy szabóműhelyt is fenntartanak, természetesen, nyugdíjas munkaerővel, akik tíz százalékos kedvezménnyel javí­tanak, varrnak... a nyugdíjasok­nak. — Meg tudnánk­ mi szervezni még más tevékenységet is, — mondja Grosan elnök — sajnos, erre eddig nincs meg a törvényes lehetőség, pedig sokan jönnek és kérik, hogy foglalkoztassuk őket. Villany- és vízvezetékszerelők, rádió- és tévé­javítók szeretné­nek segíteni nyugdíjas társaikon. Aradon a Munkás, a Főmér­nök, a Könyvelő, a Technikus, és a többiek, ha unják a kertész­kedést, a bélyeggyűjtést és egyet­len, szívükhöz nőtt hobbyjuk a munka, kedvük szerint tevékeny­kedhetnek minden társadalmi kötelezettség nélkül. És nemcsak saját, hanem városuk hasznára is. Az Aradon látottak megleptek és jóérzéssel töltöttek el. Tehát így is lehet! A Főmérnök napon- Gyarmath János (Folytatása az 5. oldalon) HOBBYS ÖREGEK Az aradi nyugdíjasok házának klubtermében (EVELLEI LÁSZLÓ felvétele) Világ proletárjai, egyesüljetek! ■ 1,11 link 1 ■■ Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság MAI SZÁMUNKBAN MŰVELŐDÉS | | TUDOMÁNY ________________ TECHNIKA SZÜLŐKNEK­­ ___________4 OLDAL NEVELÉSRŐL SPORT 2. OLDAL , 5. OLDAL Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta a Szovjetunió bukaresti nagykövetét Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke 1970. ja­nuár 27-én, kedden fogadta A. V. Basovot, a Szovjetunió bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagy­­követét, ennek kérésére. Ebből az alkalomból szívélyes, elvtársi légkörben megbeszélés folyt le. A KOLLEKTÍV vezetés -ELV ÉS MÓDSZER A szocialista állam egyre nö­vekvő feladatai az állam­­apparátus szervezeti felépí­tésének, működési formái­nak és módszereinek állan­dó tökéletesítését és szako­sítását igénylik. Ez a követelmény, amely egyaránt vonatkozik az ál­lamapparátus intézményeire, vala­mint az ezekben tevékenykedő szak­emberekre és tisztviselőkre, termé­szetszerűen maga után vonja az ál­lamfeladatok megoldásában részve­vő állampolgárok számának növe­kedését, tényleges hozzájárulásuk fokozódását. Hiszen a szocialista ál­lam a dolgozók állama, amely a dolgozók érdekeit fejezi ki, követ­kezésképp az állampolitika, az ál­lamfeladatok a honpolgárok egyre szélesebb körű és intenzívebb rész­vételével valósulnak meg. A szocia­lista demokrácia tökéletesítésének alapvető ismérve az állampolgárok minél nagyobb részvétele az állam ügyeinek vezetésében és intézésé­ben. A tömegek részvétele az állam­politika kidolgozásában és végre­hajtásában nemcsak általános elv, hanem konkrét gyakorlat, amely a szocialista építés minden fejlődési szakaszában megfelelő intézményes, keretek között, adekvát módszerek kidolgozásában és alkalmazásában nyilvánul meg. A szocialista állam szervezetében és működésében igen fontos szerep jut a kollektív veze­tés és munka elvének. A szocialista építés különböző szakaszai és munkaterületei sajátos­ságainak megfelelően, a vezetés és a munka rendkívül differenciált, sokfelé ágazó. Az egyszemélyi veze­tés elvének érvényesítése, ami hosz­­szú időn át eredményesnek és nél­külözhetetlennek bizonyult, ma már, a szocialista építés jelenlegi szaka­szában, nem felel meg sem a gaz­dasági, sem a politikai, sem a társa­dalmi élet területén. A gazdasági és Dr. Lőrincz László (Folytatása a 1. oldalon) Románia Szocialista Köztársaság Történelmi Múzeumának megszervezéséről A Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának és a Miniszter­­tanácsnak a Románia Szocialista Köztársaság Történelmi Múzeuma létesítésére vonatkozó határozata alapján szervező bizottságot nevez­tek ki Constantin Daicoviciu akadé­mikus, professzor elnökletével. U­­gyanakkor a múzeum céljaira a bukaresti főposta épületét jelölték ki. Románia , Szocialista Köztársaság Történelmi Múzeuma szemléltetni fogja hazánk történelmének legjel­legzetesebb mozzanatait, a román nép által a társadalmi felszabadu­lásért és a­ nemzeti függetlenségért, az egységes nemzeti állam megte­remtéséért a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztéséért, a szo­cialista társadalom megteremtéséért vívott­­forradalmi harcának tanú­bizonyságait. A román nép történe­tével egyidejűleg feltárja az együtt­élő nemzetiségek fejlődésének tör­ténetét, a haza szabadságáért és haladásáért folytatott harc közös hagyományait. Különleges figyelmet fordítanak arra, hogy bemutassák a román nép hozzájárulását az em­beriség.­ civilizációjához Európa e részében és a világon. A múzeum szemlélteti a Romániát és a szo­cialista országokat összefűző baráti kapcsolatokat, a román nép és más népek kapcsolatait az évszázadok folyamán, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért küzdő más népek harcával való szolidaritást. Románia Szocialista Köztársaság Történelmi Múzeumának állomá­nyát a múzeumok, állami levéltá­rak, könyvtárak, dokumentációs központok, minisztériumok, nép­tanácsok kezelésében lévő országos fontosságú kiállítási tárgyak és do­kumentumok, a társadalmi, vallási szervezetek vagy személyek által adományozott, illetve ezektől meg­vásárolt tárgyak alkotják. Románia Szocialista Köztársaság Történelmi Múzeuma beható tudo­mányos kutató munkát fejt majd ki a múzeumi állomány gazdagítása és hasznosítása érdekében, s szá­mottevően hozzájárul majd­ orszá­gunk egész ideológiai és kulturális­tudományos tevékenységéhez.

Next