Előre, 1970. február (24. évfolyam, 6918-6941. szám)

1970-02-25 / 6938. szám

ELŐRE 2. oldal A hatalmas erkölcsi siker, amelynek a forró levegője körülvette a február 20-i vásárhelyi bemutatót, két olyan forrásból is táplálkozott, amelyek tulajdonképpen kívül esnek a művön és az előadáson. Az egyik : maga Németh László. A másik a Bolyaiak. Két kultusz metszőpontján született a bemutató, bár ami létrehozta, nem a Németh László rajongás, nem is a Bolyaiak iránti kegyelet, hanem feltehetően a műnek egy sokak számára váratlan színházi sikere Budapesten. Ezt az állításunkat az időpontok egybevetése igazolja. Németh László első Bolyai-drámája, az Apai dicsőség, már 1960-ban, Bolyai János halálának 100. évfordulóján is kész volt, s az előadott változat is nagyjából tíz éves. A tanulmányíró Németh László három és fél évtizede legalább minden magyarul olvasó és író valaki számára bármelyik oldalról is nézve az egyik legfontosabb tájékozódási pont a szellemi élet látóhatárán. Bemért magassági pont. S mégis, hogy színműve most a vásárhelyi színház műsorára került, azt tisztán színházi előzmények tették lehetővé. Érdekes megfigyelni : legnagyobb regényének, az Iszonynak a lassanként bekövetkezett, de még mindig növekvő sikere sok olyan hívet is szerzett az írónak, akit a tanulmányok nem érintettek. Ami pedig Németh Lászlót, mint színpadi szerzőt illeti, van közönsége azok körében is, akik sem A minőség forradalmával, sem az Iszonnyal, sem az Égető Eszterrel nem kerültek kapcsolatba. Ha az embert aggasztja, hogy ezek az utóbbiak talán nem igazi méreteiben ismerik az írót, egyben meg is nyugtatja, hogy színműveit mégsem csupán többi írásainak a protekciója juttatta színpadra. Ne tűnjék furcsának, amikor A két Bolyai sikerénél említettem, hogy az néhány művön kívüli forrásból is táplálkozik. A Bolyai-kérdéskör nem jelentéktelen mozzanata a Németh László-i életműnek. A Változatok egy témája — Németh László Bolyai könyve — két drámát, két filmtervet és négy tanulmányt tartalmaz. Ám mindez elsősorban tematikában növelte az írói életművet. Nem minden alkotás mérhető témájával, mint ahogy szerzőjével sem. A Bolyaiak témáját az élet adta meg és megoldásával is az maradt adós. Noha Németh László egy-két apró adatban, időpontban, vagy a mellékalakok értelmezésében eltér a konkrét történelemtől, lényegében elfogadja a valóság által felállított egyenletet és levezetését. Ez egészen röviden talán enynyi : a méltatlan kor és a méltatlan helyszín a legnagyobb géniuszt is megcsúfolja. És mindaz, ami nagyságának lehetett volna, rútságának lett az építőanyaga. Vagyis ez a klasszikus mitológiai tétel: az ördög is angyal volt, amíg ki nem lökték az egekből. Ezen belül azonban ott van a sajátos Bolyai apa-fiú viszony, ami Németh Lászlót talán a legmélyebbről izgatta. A fiú a teremtménye az apának. Ez az apában teljesíthetetlen igényeket formál, de a fiúban önmagában is lázadást gyújt. Az apa több a fiúnál emberileg, a fiú nagyobb szellemben. Illetve volt olyan pillanat, amikor mindenkinél, tehát apjánál is nagyobb volt. (A fiú nem tud hálás lenni apjának, mert erkölcsi halottnak tartja, az apa szereti fiát, de elborzadva ismeri fel, hogy ami fiában nagy volt, a szelleme, tulajdonképpen már haldoklik, csak az izgága nyűgös test él tovább). A Bolyaiak viaskodásának a harmadik szereplője a város. Az, hogy a város éppen Vásárhely, már önmagában is metafora értékű. „A város, ami sűríti mindazt, amikor, idő, társadalom, körülmény". Németh László drámájában a város arca benne foglaltatik Bolyai Farkas vonásaiban. Bolyai Farkasról és a városról egyaránt elmondható, hogy bizony sokszor „furcsán" él, viszont mindig él valahogy. Valahogy mindig tovább menti az életet. Szemére hányható, hogy lealázó modus vivendiket talál. Pedig a lényeg azon van ,hogy megtalálja az utolsó, már-már egyetlen lehetséges modus vivendit is. Bolyai Farkas nagy szellem, de kályhákat tapaszt — másrészt a város nagy szellemeknek ad otthont, de kályhaépítésből ad nekik megélhetést. A kettő valahogy ugyanaz. Bolyai Farkas és Bolyai János szembeállása tehát az élet ravasz Proteus-lényének, csak esetlegességekben megfogható örök arcának és másrészt az abszolutumoknak a szemben állása. Realizmusnak és idealizmusnak olyan küzdelme, ahol azt a legnehezebb eldönteni, hogy melyik oldal érdemel legvégül több együttérzést. A két Bolyai előadásának nemcsak az az értelme, hogy a drámai kerekség vagy a tisztázott kibontakozás hiánya ellenére is olyan nagy szerepek vannak benne és olyan telített hangulatok, hanem az élet és az eszmény látomásainak a szembesítése. Bolyai Farkas alakja tehát nemcsak a személyé, hanem a városé is. Egy közösség történelmi létformájának az arca. Bolyai Jánosé pedig azé az eszményé, amit ez az élet szült, de amely bele is pusztult ebbe az életbe. A marosvásárhelyi előadást azzal jellemezhetjük, hogy felvázolta a mű szereplőit és világukat — néha egészen jól, de nem jutott el a metaforák kibontásához. Megmaradt valamiféle, dokumentum-dráma, tan-dráma előadásnak, amelynek nézése, hallgatása közben olykor a türelmetlenségünket a mű és az alakjai iránti kegyelet csillapította és nem a színházi teljesítmény. Kovács Ferenc rendezőnek hálás lehet színház és közönség, hogy alapos munkát fektetett az előadásba, csakhogy ez nem volt mindig művészi hatásfokú munka. Sajnos nem az igyekezetén múlott, hogy nem találta meg azokat az eszközöket, amelyek a rendező művészetének formanyelvén sugallják a felismeréseket. Bolyai Farkas rendezői értelmezésének egysíkúságán túl Lohinszky Lóránd hullámzó színvonalon alakította a dráma fő alakját. A féltékenység, az apai indulatok, az összecsapások pillanataiban az volt, akit szerző és néző elképzelhetett, súlyos, félelmetes, tragikus. Azonban azokban a jelenetekben, ahol például a kisvárosi világfit játszotta, a szó rossz értelmében volt eszköztelen, szövegmondása ilyenkor a lamentációhoz közeledett. Ferenczy István Bolyai Jánosban a nézőt átjáró erővel hozta színre a lelkibetegség örvényeinek szélén álló zsenit, akinek arcára már a szomorú jövő és nem a távozó nagyság vet több fényt. Az értelmezés egyes momentumainak vitatható volta ellenére, kitűnő színészi képességeket megcsillogtató játék. Orbán Róza alakjában vitte talán a szerző a konkrét történetiségen túllépő legtöbb költészetet : Szamossy Kornélia az alak költőiségét tisztán adta vissza, a valószerűség talajára helyezve. Bolyai Antalt az adott méretek között úgyszólván tökéletesen formálta meg Tóth Tamás. Említeni kell még Bács Ferencet és Varga Józsefet. Néhány kisebb szerep alakítása illúzióromboló volt. Szakács György díszletei kulturáltak, hatásosak, azonban, kissé külsőségesen kapcsolódtak a rendezői értelmezéshez (fele naturalista, fele absztrakt — középen elválasztva). A Bolyai-dráma előadása régi adóssága volt a vásárhelyi színháznak, színreadása ezért is megérdemli az ünneplést és ha mint erőpróba nem is mutatott minden vonatkozásban kielégítő képet, a bemutató mégis nagy eseménye színjátszásunknak. A KÉT BOLYAI NÉMETH LÁSZLÓ- bemutató Marosvásárhelyen • Kezdjük ezúttal a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Ház műsorával. Ma, szerdán, 25-én este nyolckor lesz a Bartók Béla zenei klub megnyitója, mégpedig Beethoven-esttel. Előadó Bács Lajos, a klub elnöke. Műsoron: Három Goethe-dal, előadja Török Emma, zongorán kíséri Helmuth Plattner; A-dúr szonáta hegedűre és zongorára, előadja Erese Gyöngyvér és Szörényi Zsuzsa; Adelaide-dalok, előadja Kónya Lajos, zongorán kíséri Czakó Ádám; Negyedik vonósnégyes, Op. 18, előadja Erese Gyöngyvér (első hegedű), Jakabovits Iván (második hegedű), Bács Lajos (brácsa), Frinz Leopold (gordonka). A könnyűzene kedvelőinek ugyanott szombaton, 28-án délután 4 órakor és vasárnap, BUKARESTI HÉT március 1-én délelőtt fél tizenegykor és délután négykor, a székelyudvarhelyi SICULUS ifjúsági esztrádegyüttes hangversenyezik. • A színházak közül ismét a Kis Színház vágja ki a rezet a mai világirodalom legizgalmasabb drámáinak bemutatása terén. Mrozek Tangója, Schisgall Szerelem, aóohlja és Pinter Gondnoka után ismét „szerzőt avat“, Georges Schéhadé költői vígjátékának, A Brisbane-i... kivándorlónak bemutatásával. Az előadás rendezője Valeriu Moisescu, díszleteit Liviu Ciulei tervezte, a szereposztásban ott találjuk a társulat élszínészeit. A Ion Creanga gyermekszínház ezúttal a serdülő ifjúsághoz fordul Eugenia Busuioceanu darabjával, az Eminescu és Veronicával, amelynek már a címe is elárulja, hogy a költő életének nagy szerelméről szól. Sokat ígérő a szereposztás: Florin Piersic és Leopoldina Bälanura jelenítik meg a halhatatlan szerelmespárt. (-) (Folytatás az 1. oldalról) dőljük, hogy nemcsak a gyermek-, de a felnőtt Társadalomban is mennyire hat a vezető ember példája. Senki sem sejti, hogy könyvhónap van jártunk olyan helységekben, ahol száz megkérdezett közül bizonyára senki sem tudta volna megmondani, hogy most, vagy egyáltalán mikor van a könyvhónap. Borson például — Biharhoz hasonló nagyközség — sehol egy plakát, semmi reklám. A szövetkezeti üzlet kirakatában arra figyelünk fel, hogy a könyvek nem éppen lélekemelő egyveleget alkotnak a borosüvegekkel. Benn, a néhány négyzetméternyi könyvespolcot telegyömöszölték mindenféle ócskasággal. A könyvek nagy része megért már 10—12 éves nagyleltárt. Csiger László eladó — saját bevallása szerint — a könyvet nem is nagyon kínálja. — Nem erőltetem, mert az az igazság, hogy Borson nem kell a könyv — tájékoztat tárgyilagosan. — Ott a könyvtár, járnak oda elegen... Megtudjuk, hogy a megyeközpontból aborsi szövetkezetnek küldött könyvárut — figyelem, nagyon „eredeti" módszer ez! —, vagyis az új könyveket, rendszerint kiadják az üzletből standra, de nem borsi, hanem nagyváradi könyvstandra, ahol részesedéses alapon árulják azokat. Még furcsább helyzetet találunk Kágya falu szövetkezeti üzletében. Körülbelül ötszáz család lakja a falut, de a szövetkezet „könyvrészlegén", egy elhanyagolt üvegvitrin alatt mindössze 8—10 cím között válogathatnak a könyvvásárlók; ha akarják, megvehetik Wilner Albert Camus sau tragicul exilului című könyvét, vagy Vaclav Rezac egyik, 1964-es kiadású regényét román fordításban, vagy egy gyógyszerészeti-orvosi lexikont,és ehhez hasonlókat. Úgy véljük, hogy ezzel a könyvválasztékkal a könyvellátást intéző személyek — ha, tételezzük fel, nem is szándékosan —, de gúnyt űznek a szövetkezeti üzlet könyvvásárlóiból. Bíró István panaszkodik is, hogy ebből a könyvállományból bizony nem tudja teljesíteni az egy negyedévre meghatározott 50 lejes (!) könyveladási tervet. Elhisszük neki! — Ha jobb volna a könyvellátás — állítja meggyőződéssel —, ha küldenének a helyi lakosságot érdeklő, friss szépirodalmi olvasmányt, közhasznú egészségügyi, nevelési és más kiadványokat, bizony még négyszáz lejt is tudnék árusítani, méghozzá havonta... Mondanunk sem kell, hogy Kágyára a könyvhónap alkalmából nemcsak könyv, de plakát, reklám se jött. De legyünk őszinték — minek is jött volna? Valóban, minek is a reklám? Minek a reklám az olyan árunak, amelyből — ha volna friss, gazdag választék — kétszer annyi is elfogyna minden különösebb reklám nélkül? Székelyhídon — a megye egyik legnagyobb , községében — Danka Sándor szövetkezeti elnök véleménye szerint: — Ha nem volnának olyan súlyos fogyatékosságok a könyvellátásban, s megyei vezető szervünk az elosztásnál egyszer már ténylegesen figyelembe venné a sajátos piaci szükségleteket, garantálom, nem 78 000 lejt tudnánk árusítani évente, hanem 160 ezret, vagyis mégegyszer annyit. Csorján András könyvelárusító: — A könyvhónap alkalmából sem jobb az ellátás, mint máskor. Kapjuk a körleveleket egyre-másra, felkészítőkön veszünk részt, de a lényeget, vagyis a könyveket, amelyeket a kiadói tervek és a katalógusok alapján megrendelünk, azokat nem küldik... Bordás Mihály tanár, a községi pártbizottság titkárhelyettese: — Tévedés volna azt hinni, hogy a könyvellátás kivételesen csak a könyvhónapban gyenge. Annyi panaszt hallottunk hosszú időn át a lakosság részéről a könyvellátásra, hogy januárban büróülésen tárgyaltuk meg a kérdést. A probléma a következő: nagyon szegényes könyvüzletünkben a választék, a jobb könyvek elakadnak Váradon. Szerintem a könyvelosztó szervek munkájában gyökeres javításokat kellene eszközölni Meggyőződésem, hogy a könyvellátás szubjektív okok miatt rossz, a könyvelosztásért felelős személyek munkájában, magatartásában gyökereznek a hibák... Egyébként hadd jegyezzük még meg — ugyanis jellemző a fogyasztási szövetkezet könyvhónapi igyekezetére —, hogy februárban, a könyvhónap első felében a székelyhídi könyvesbolt nyolc napon át zárva tartott, leltároztak szaporán. Talán azt hitték, hogy a legmegfelelőbb időben... Kell-e mindehhez kommentár? Mégis, hadd jegyezzük meg, hogy a könyvhónap, tapasztalatunk szerint, a falusi könyvüzletekben éppen olyan hónap, mint a többi. Könyvhónapról gyakorlatilag nem, legfeljebb csak könyvelosztási hét sovány esztendőről beszélhetünk. Mert a könyvelosztás, a piackutatás könyvhónapi és könyvhónapon kívüli hibái közismertek. De általában városiak beszélnek róla, városi vonatkozásban. Nos, a falusi könyvellátás és könyvpropaganda problémái sokkalta fogasabbak. Mert nagyobb városban úgy van, hogy ha nagyon szembetűnőek a könyvellátás hibái, ha nem más,hát valamelyik újságíró csap botrányt (az, aki nem kapott a pult alól). Falun viszont — a tapasztalatok mutatják — sok minden elmegy... Mindenesetre, egy idei falusi könyvhónap alkalmából ismét meggyőződhettünk arról, hogy az illetékes könyvelosztók mennyire nem ismerik a piacot, a reális piaci szükségleteket. Ismételten következtethetünk arra, hogy mennyire irreálisak azok a megrendelések, amelyeket a könyvelosztással foglalkozó hivatalnokok a különböző kiadók elé terjesztenek. S mindezt azért bátorkodtunk ilyen kategorikusan elmondani, mert szocialista közművelődésünk alapvető eredménye, hogy felnőtt, a legigényesebb művelődésre, olvasásra megérett komoly olvasótáborunk van afalun is. Több, mint anakronisztikus mozzanat, hogy éppen azok maradnak le az olvasótábor fejlődése mögött, akiknek feladata az igények kielégítése. RÖVIDZÁRLAT Szőcs István A két Bolyai előadása alkalmából Németh László hazánkba látogatott. Részt vett a marosvásárhelyi országos bemutatón, megtekintette a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházban a Papucshőst és a temesvári Állami Magyar Színház tolmácsolásában a Villámfénynél előadását. Friss felmérés bizonyítja, hogy továbbra is lankadatlan az érdeklődés a történelmet idéző tévéadások iránt. Száz nézőből hatvanöt vonz a képernyő elé egyegy történelmi mozzanat felelevenítése. Épp ezért hevesen vitatott témája a tévékutatóknak a történelem és televízió viszonya. Hetente, havonta , mennyit bír el és mit igényel a néző, milyen formában ? Legtöbbször felfrissített dokumentumfilm és kísérő szöveg idézi az eseményeket és teremti meg a történelmi hangulatot. De láttam a külföldön megszínházasított megoldást is : újrajátszották a történelmet, színészek alakították a második világháború hadvezéreit, politikusait és híradófilm betétek teremtettek hiteles atmoszférát. A másik, kombinált megoldás is igen elterjedt: történelmi mozzanatok, fordulatok egy-egy élő szereplőjét hívják ,a Zsamera elé, ő idézi fel az eseményeket a riporter pedig szóval, fényképpel, fotokópiákkal, filmrészletekkel egészíti ki a vallomást. Mindez abból az alkalomból került ismét az érdeklődés homlokterébe, hogy a tévé egymás után két remek, történelmet idéző filmriportot tű- ÖTÖDIK FAL TV-KRÓNIKA tett műsorára. Az egyik a londoni légicsata eseményeit pergette le előttünk, a másik Leningrad ostromának tragikus nappalait-éjszakáit idézte megdöbbentő erővel. Nemzedékünk jól ismeri az eseményeket. Mindemellett úgy látszik, nem lehet elég sokszor idézni a történteket, az emberi lelkiismeret, igazságérzet újból és újból megköveteli ismétlésüket. És — érdekes módon — minden ismétlés új részletekkel, ismeretlen mozzarlatokkal gazdagítja a nézőt-hallgatót —, és talán új emberi tanulságokkal is. Valahol itt, ebben kell keresnünk a dokumentumadások sikerének titkát. A szorongató napok újra átélésén túl, új szögből és perspektívából vonhatjuk le az emberi tanulságokat. Mindkét utóbb látott film háború elrettentő megidézése és egyben a helytállás magasztos dokumentuma volt. És ha már a történelemnél és helytállásnál tartozik, hadd szóljunk itt az 1945 március 6-át megelőző események felelevenítéséről is. Az elmúlt héten két ilyen jellegű adást láttunk. Az egyik a nagy belpolitikai hullámverést, örvénylést, a pártvezette tömegek felszító erejét idézte a bukaresti párttörténeti múzeum csöndes termeinek dokumentum anyagából, a másik ugyanennek a korszaknak külpolitikai vetületét — pontosabban a frontot vetítette elénk, a hitleri fasizmus végső leveréséért küzdő katonák körébe vitt el. A szemtanúk, a tevékeny részvevők szóbeli emlékezése eredeti képekkel, dokumentumokkal, filmhíradó részletekkel vegyült. Az itt-ott teret kapó szubjektív hangvétel csak használt ezeknek az adásoknak. Persze, jobb lenne, ha részlet-felelevenítéseken kívül egy hosszabb lélegzetű, teljesebb igényű történelmi visszapillantást kapnánk a 25 év előtti eseményekről. Egy ilyen dokumentumfilmet érdeklődéssel néznének végig az egykori résztvevők és az új nemzedék tagjai is. Végül néhány jó szót Alexandru Stark Hold-kőzet riportjáról. Bukarestben kiállított parányi kőzet-darabkát a látogatók, az emberi arcok, a kutató-csodálkozó-elmélyülő tekintetek tükrében igyekezett bemutatni. Sikerrel. Mint ahogy sikere volt a Fratyó Zoltánnal folytatott beszélgetésnek is, és az Erdélyből elszármaott Afrika-kutató Sáska László megjelenésének a képernyőn. Dános Miklós 1970. FEBRUÁR 25., SZERDA SPORT' # SPORT # SPORT .# SPORT * SPORT « SPORT # SPORT # SPOT A RAJT ELŐTTI PILLANATOK I® Sajtóértekezlet az újságírók házában • Még mindenki optimista I© Az ellenfelek edzői a nagy esélyesek közé sorolják válogatottunkat Moss ismét a csapatban Hétfőn a késő esti órákban végre egybegyűlt a nyolcas mezőny. Miután vasárnap megjött a csapatok zöme, pontosabban a svájciak, az amerikaiak, a bol s gárok és a norvégek, hétfőn a Beneassa repülőtéren már csak a nyugatnémeteket várták, akik úgy számítottak,hogy a valamivel több mint 12 óra is elég az akklimatizálódáshoz... Minda repülőtéren, mind az Ambasador szálló halljában a nyilatkozatok tömkelegét jegyezhettük fel. Íme ezek közül néhány : PER ABRAHAMSEN, a Norvég Jég S korong Szövetség tanácsának tagja, a csapat szóvivője az NSZK csapatát dicséri lépten nyomon. Az az érzésünk, hogy ebben a magatartásban valamivel több van, mint jégkorong ismeret. A dicséretek okát és főleg megokolását valahol a müncheni Billben (0:0, 4:1, 4:0) kell keresnünk. Kedéves vendégünk, eltekintve ettől az elfogultságtól a NSZK—USA párharcot jósol, amelynek kimenetelére ő is rendkívül kíváncsi. Végezetül sikerült megtudnunk egy pár érdekes dolgot a norvég csapatról is, amely, mintismeretes, tegnap volt az ellenfelünk. Vendégünk elmondta, hogy a jégkorong a gyorskorcsolya és a sí miatt erősen háttérbe szorult, csupán a fővárosban játsszák, a válogatottat alkotó játékosok is osioiak, pontosabban az öt oslói klub tagjai. MURRAY WILLIAMSON, az Egyesült Államok csapatának edzője rendületlenül arra hivatkozik, hogy csapatától nem kell sokat várni, mert rendkívül fiatal és tapasztalatlan. Különben ezzel magyarázza a Kennedy emlékversenyen elszenvedett vereséget is, amelyet a svájciak mértek rájuk. Meglepő azonban az, hogy ugyanaz a csapat néhány nappal később 5:2 (1:1, 3:0, 1:1) arányú győőzelmet aratott a svájciak ellen, méghozzá Genfben. De ha már az eredményeket elemezzük, mi mégis azt találjuk meglepőnek, hogy az amerikaiak csak egy harmadot nyertek meg ezen az utóbbi találkozón, kettőt pedig döntetlenre játszottak a B-osztály egyik újoncával. Williamson szavai mégsem lennének üres szerénykeztések ? ... A rajt előtti nyilatkozatokat ezzel be is kell fejeznünk, elvégre a VB B-csoportjának már négy mérkőzését le is játszották. Csupán annyit még, hogy minden csapat edzője Romániát a nagy esélyesek közé számítja, és, amint észrevettük, nemcsak udvariasságból... Illene valami hírrel szolgálni csapatunkról is. Talán a leglényegesebb a következő : az edzők behívták a keretbe Moist, aki feltételezhetően Hutanut fogja helyettesíteni a harmadik sorban. A megokolás ? Mois több VB-n vett részt, fiatal kora ellenére (21 éves) kellő tapasztalattal rendelkezik. Ami Hutanut illeti, nem hivatalos híreink szerint letiltották, tehát, még ha meggyógyul, sem vehet részt a VB mérkőzésein ! Reméljük, ezzel nem zárták le ügyét, a VB után, amikor a szövetségnek több ideje lesz, még fognak vele foglalkozni. Ami még a rajt előtti pillanatokhoz tartozik, az a hétfő esti sajtóértekezlet volt. Az Újságírók Házában körülbelül száz újságíró részvételével érdekes vita alakult ki. Nicolae Bozdog, a Román Jégkorong Szövetség és egyben a WB C- és B-csoportját szervező bizottságnak az elnöke ebből az alkalomból ismertette a bukaresti torna lebonyolításának rendjét, azokat az intézkedéseket, amelyekkel megkönnyítik a több mint 50 külföldi és csaknem száz hazai újságíró munkáját. A világbajnokság C-csoportjaa számok tükrében Vasárnap a késő esti órákban, s amikor a világbajnoki küzdelmek a C-csoportban végetértek, a galaci Dunárea szálló fogadótermében összeültek a VB direktóriumának tagjai, hogy a számok és adatok fényében elvégezzék az ilyenkor szokásos statisztikai számításokat, odaítéljék a torna elején az Ország Igos Testnevelési és Sporttanács, valamint a megyei sportszervek által felajánlott díjakat, serlegeket. • A szavazatok alapján a következők kapták a legjobb játékos (kapus, hátvéd, csatár) címet — a legjobb kapus: KARL PREGL (Ausztria); a legjobb hátvéd : W. VAN DOMMELEN (Hollandia) ; a legjobb csatár : HORVÁTH ZOLTÁN (Magyarország). Eredményesség, a kihasznált helyzetek szempontjából MAGYARORSZÁG válogatottja került az élre — 69 ponttal, jóllehet csak negyedik lett a rangsorban. A magyar csapat a hat mérkőzésen a legtöbb gólt ütötte (számszerint 38-at) és csak 15-öt kapott. A további sorrend : 2. AUSZTRIA — 63 pont ; 3. FRANCIAORSZÁG — 48 pont. Érdekes, hogy a második helyezett olasz együttes nem szerepel az első három között. Ez elsősorban az első fordulók során mutatott gyenge teljesítményével magyarázható. • A góllövő-lista összeállításánál, más sportágakkal ellentétben, nemcsak az elért gólokat veszik figyelembe, hanem a közreműködést is, azaz, kinek az átadásából született a gól. Ezek alapján a góllövő-lista a következőképpen alakult : 1. HORVÁTH ZOLTÁN — 10 pont (5 gól és 5 közreműködés) ; 2. K. KIRCHBAUMER (Ausztria) — 10 pont (4 — 6) ; 3. Y. GURICA (Franciaország) — 9 pont (5 —4) ; 4. I. SCHWITZER (Ausztria) — 9 pont (5—4) ; 5. MÉSZÖLY ANDRÁS (Magyarország) 9 pont (4—5) ; 6. F. GALLO (Olaszország) — 8 pont (6 — 2) ; 7. BIKAR PÉTER (Magyarország) — 8 pont (6 — 2) ; 8 ZSITVA VILMOS (Magyarország) — 8 pont (4 — 4). A fair play kupát is „eredeti” és vitatható számítás után ítélték oda. Egy fix, előre meghatározott „összegből", kétszáz pontból levonták a büntetőperceket, a maradékhoz hozzáadták az ütött gólokat, s az így legmagasabb pontszámot elért csapat kapta a fair play kupát. A sportszerűség díját így Franciaország csapatának ítélték oda, jóllehet a legkevesebb percet a belga játékosok töltötték a krinti főpadon. 1. FRANCIAORSZÁG — 195 pont (34 perc kiállítás, 29 ütött gól) 2. MAGYARORSZÁG — 186 pont (52 — 36) 3. BELGIUM — 183 pont (26 — 9). A jelenlévő újságírók szavazata alapján a Galac megyei lap, a Viața Noua által a legjobb játékvezetőnek felajánlott serleget a román CORNEL SGINCA kapta. Tíz napon át tartó küzdelemsorozat eredménye ez a táblázat. Az eredmények, persze sok újat már nem mondanak olvasóinknak, hiszen naponta közöltük, de mégis úgy véljük, hogy a most közzétett teljes táblázatunkkal sok olvasónk jogos kérésének és óhajának teszünk eleget, bizonyára hasznos útmutató lesz majd az elkövetkezendő világbajnokságok során. Megkezdődött... (Folytatás az 1. oldalról) ponttal, azaz 2 góllal és 3 átadással, második Brooks 3 góllal. A második összecsapáson: Svájc — Bulgária 4:2 (2:1, 1:0, 1:1). Góllövők: Dubois, Turler (2), Chapot, illetve Leszev és N. Mihajlov. Kiállítások: Svájc — 4 perc, Bulgária — 6 perc. A gyenge színvonalú, időnként durva, de izgalmas találkozó mindvégig háromesélyes volt. Az utolsó harmadban a bolgárok megnyerték volna a találkozót, de emberfölényben sem tudtak gólt elérni. A mérkőzést Dusanovics (Jugoszlávia) és Baader (NSZK) kritikán alul vezették. ILIE NASTASE a világ legjobbjai között Az amerikai nemzetközi teniszbajnokság döntőjét kommentálva a sajtótudósítók azt írják, hogy az első két szettben Richey magabiztosan játszott, szinte mindenki biztosra vette győzelmét, annál is inkább, mert Nastase gyengébben szerepelt, mint előző mérkőzésein, amikor legyőzte Ashe-t és Taylort. A harmadik szettben azonban, amikor Richey 3-0-nál elvesztette a szervát, a román bajnok meglepően feljött, fokozatosan, módszeresen, felőrölte ellenfele ellenállását. A mérkőzés fordulópontja a negyedik szett volt, amikor Nastase (9-7) bizonyult ismét jobbnak, az utolsó játszmában pedig, amikor az amerikai játékos már képtelen volt helytállni, bajnokunk megerőltetés nélkül győzött. A kommentátorok kiemelik Nastase technikai tudását és azt a nagy haladást, amelyet az utóbbi időben elért és amely a világ legjobbjai közé emeli. „Ilie Nastase, a 23 éves román bajnok, aki már tavaly a Davis Kupában is bebizonyította képességeit, szép jövő elé néz“ — írja a France Presse tudósítója. ★ Férfi párosban az amerikai Arthur Astie-Stan Smith pár a döntőben 6—4, 7—5-re legyőzte a Brian Fairle—Onny Parun új-zélandi kettőst. Kézilabdázóink elutaztak Párizsba A jégkorong világbajnokság miatt, az utóbbi időben, kevesebb szó esett férfi , kézilabdázóinkról, akik holnap kezdik meg Párizsban mérkőzéssorozataikat a világbajnoki címért. Válogatottunk az utolsó napokat távol a világ zajától, a predeáli edzőtáborban töltötte. A keret tagjai utolsó edzőmérkőzésüket hétfőn, tartották és Nicolae Nedef már döntött a Franciaország ellen pályára lépő csapatról is. Mint a szövetségi edző elmondotta, nem volt könnyű összeállítani a keretet, mert a lengyel B-válogatott elleni szebeni edzőmérkőzésen Gruia, Samungi és Gunesch megsérült, a holnapi mérkőzésen minden valószínűség szerint csak az utóbbi játszhat, ami komoly hátrány lehet válogatottunk számára. A játékosok körében azonban optimista hangulat uralkodik, a fiúk bíznak a sikeres szereplésben, azt sem titkolják, hogy szeretnék viszszahódítani a Västerasban elvesztett világbajnoki címet. A csapat 1907 óta szinte csak erre az alkalomra vár, ezt szolgálták az előkészületi mérkőzések is, a román válogatott szinte valamennyi ellenfelével találkozott az utóbbi években, ami megkönnyítette a felkészülést. Válogatottunk tegnap elutazott Párizsba és első mérkőzéseit holnap vívja Franciaország csapatával. A keretben a következők kaptak helyet: Penu, Dinca, Orbán, •A kapusok. Delea, Gruia, Samungi, Gaju, Gunesch, Kicsid, Goran, Popescu, Licu, Nica, Marinescu, Moldovan és Birtalan — mezőnyjátékosok.