Előre, 1970. február (24. évfolyam, 6918-6941. szám)
1970-02-14 / 6929. szám
ELŐRE 2. oldal SIKER BÉCSBEN Tegnapelőtt hazaérkezett európai turnéjáról a scornicești-i Calugul folklóregyüttes, amely utolsó előadásán népes közönség előtt román népdalokat és népi táncokat mutatott be Bécsben. Részt vettek osztrák hivatalos személyek, kulturális személyiségek, parlamenti tagok, az Ausztria-Románia Baráti Társaság és a román kolónia számos tagja. Jelen volt Dumitru Aninoiu, bécsi román nagykövet és a román nagykövetség több tagja. A közönség hosszas tapssal, meleg ünnepléssel hálálta meg a román együttes előadói művészetét. Az előadás végén számos néző felment a színpadra és gratulált az együttes tagjainak. MŰVELŐDÉS DIÁKSZÍNJÁTSZÁS a korszerűség jegyében Temesvár művelődési életének langyos hullámverésében mindig igazi eseménynek számítanak a Thália Diákstúdió bemutatói. A három — román, magyar és német nyelvű — együttes ugyanis bátran vállalja a kísérletezéssel járó esetleges bukás kockázatát. Játékkedvüket, fantáziájukat nem köti a pénzügyi és a nézőterv teljesítésének gondja, a különböző közönségrétegek eltérő igénye, önmaguknak játszanak, kollegáik, diáktársaik előtt. Műsorukra általában mai, korunkról korszerűen szóló darabokat tűznek, s igyekeznek a színjátszás modern eszközeivel színpadra vinni... Ehhez az általános célkitűzéshez igazodik a magyar nyelvű csoport is : fiatal romániai magyar szerzők eddig nem játszott darabjaival próbálkoznak. Múlt évi bemutatkozó előadásuk — Kocsis István Megszámláltatott fák sikerén felbuzdulva, most ugyanettől a szerzőtől mutattak be egy négy hangra írt monológot, a Rekviem-et, majd az est második felében Bálint Tibor önkéntes rózsák Sodomában című regényének Papp István által dramatizált változatát játszották. Tövises vörös rózsák a szívünkre címmel. Igazi hangjátékot nehéz színpadon megjeleníteni. Kocsis István Rekviem című írásának már az alcíme is arra utal, hogy a szerző művét nem a színpadra szánta. Vértes József, a temesvári Állami Magyar Színház színésze, a csoport rendezője olyan feladatot bízott tehát a négy hangot megjelenítő műkedvelőkre, amely hivatásos színészek számára is nehéz dió lett volna. A szereplőket négy, szimmetrikusan elhelyezett székbe ültette — akárcsak egy per vádlottait —, s úgy mondatta fel velük a gondolat és szenvedély fűtötte szöveget. Csupán hangjukkal, arcmozgásukkal, gesztusaikkal jellemezhették figurájukat, jelezhették a bennük feszülő keserűséget és gyűlöletet, a tragédiát, amely a két család viszonyát megülte. A feladat nem egy vonatkozásban meghaladta a diákszínjátszók „színészi“ képességeit, nem is tudták minden tételéljén hitelessé és meggyőzővé tenni ezt a prózában írt oratóriumot. Néhány momentum azonban emlékezetes maradt előadásukban. Különösen Barabási Enikő (Anyós) és Király István (Apa) ismerte fel a szerep és a rendezés nyújtotta lehetőségeket. Borsi Gyöngyi (Anya) és Dely Annamária (Meny), ha néhol ki is estek az egyre gyorsuló ritmusból, ugyancsak elismerésre méltó munkát végeztek. Ami a műsor második részét illeti, vitatható, hogy szabad-e egyáltalán egy regényt úgy dramatizálni, miként azt Papp István Bálint Tibor művével tette. A fiatal mérnök, aki nemrég még a színjátszócsoport lelke volt, csupán motívumokat, hosszabb-rövidebb idézeteket vett át a regényből, amelyekből aztán sajátos szerkezetű, saját mondanivalójú darabot próbált gyúrni. Ebben a formában az egyfelvonásos jajkiáltás a halál, a mindent megrontó atomveszély ellen. Az apró jelenetekből álló darabot, amelyben a szimbolikus alakok mellett fontos szerep hárul a kórusra, a Living Theatre-re emlékeztető stílusban vitte színre Vértes József. Filmszerűen pergővé, ugyanakkor sajátos törvényű szertartássá tette az előadást. Csupán két szín létezett a színpadon : a fekete és a fehér. A szereplők is fekete-fehér kesztyűt viseltek. Ament István, a temesvári Állami Opera táncosa hatásos koreográfiát készített a szereplők és a kórus számára, csupán némi következetlenséget róhatunk fel neki. Vagy talán a rendezőnek ? Egyes jeleneteknél a kórus mozgással reagál a színpad közepén történtekre vagy szoborszerű beállással utal a történés jelképes voltára, olykor azonban teljesen tétlenül, érthetetlen közömbösségbe dermed. Teleki Éva, Király István és Berta Mátyás alakítását emelhetjük ki. A többi szereplő — Váradi R. László (Ember), Barabás Enikő (Feleség), Kaslik András (Férj), Nagy Tibor (Vádlott), — ha más-más szinten is, de egyforma lelkesedéssel igyekezett hozzájárulni az előadás sikeréhez. Szokatlanul újszerű felfogásban került színre mindkét darab, épp ezért nem ártott volna alaposabban begyakorolni a szöveget és a színpadi mozgást . A gyakori botlások zavarták a különben jó benyomást. Elvárjuk, mert elvárhatjuk tőlük, hogy a következő bemutatójukat kiérleltebben hozzák a közönség elé. Szekernyés János Benny Goodman, az amerikai dzsesszzene egyik legmarkánsabb egyénisége — mint ismeretes — hétfőn este Bukarestben, a Köztársasági Palota nagytermében hangversenyezik. Benny Goodman 1909-ben, Chicagóban született. Már 12 éves korában, mint rendkívüli tehetségű klarinétművészt emlegették, alig múlt el 17 esztendős, amikor már zenekarban játszott. 25 éves koráig a legjelentősebb dzsessz-együttesek elismert és kedvelt muzsikusa volt. Ebben az időszakban forrott ki tehetsége. Amikor 1934-ben megalakította saját zenekarát, neve már bejárta úgyszólván az egész világot. Egyéni stílust alakított ki, létrehozta a néger és fehér dzsessz első szintézisét, a VENDÉGÜNK swing stílust, mely korszakot teremtett a dzsessz történetében. Benny Goodman nem csak Amerika egyik legjelentősebb dzsessz-muzsikusa, de korunk egyik nagy klarinétművésze is, aki világhírű zeneszerzőket sarkallt klarinétművek megírására. Bartók Béla a Contrasts című hegedű-zongora-klarinét triójának klarinétszólamát Benny Goodmannak, hegedűszólamát Szigeti Józsefnek írta. Paul Hindemith klarinétszonátát írt számára. A nemrégiben nálunk vendégszerepelt világhírű amerikai zeneszerző, Aaron Copland ismert klarinétversenyét szintén Goodmannak komponálta. (Ezt a versenyművet nálunk, a szerző vezényletével, Aurelian Octav Popa játszotta.) Örvendünk, hogy korunk egyik legnagyobb dzsessz-muzsikusát és klarinétművészét Bukarestben láthatjuk vendégül. BENNY GOODMAN A KOLOZSVÁRI IRODALMI TÁRSASÁG 1960. ÉVI DÍJAZOTTJAI A Kolozsvári Irodalmi Társaság évi díjat tűzött ki a legjobb debütáns irodalmi, irodalomkritikai és irodalomtörténeti munkára. Az 1969. évi díjakat a Társaság vezetőségének csütörtöki ülésén ítélték oda Liviu Petrescunak a kritikai és irodalomtörténeti esszéket tartalmazó kötetéért és Bodor Ádámnak A tanú című novelláskötetéért. Mindkettő jelentős könyvsiker. EGY SZICÍLIAI TÖRTÉNET Bacio le mani ! tracio le mani, Don Mariano! — magyarul: Kezét csókolom, Mariano úr! — így köszönnek fel reményteli és félszeg tisztelettel a szicíliai városka polgárai, a lézengő fiatalok és a munkaalkalom után járó férfiak, de a nők is, egy kemény és értelmes arcú kegyúrnak, aki főtérre néző árnyas erkélyéről tartja szemmel a várost. Don Mariano „atyailag“ gondoskodik mindenkiről, főként természetesen a szolgálatába szegődött mindenre kész „fiúkról“, s még inkább közvetlen vezérkaráról, ám mint jó pater familias, nem feledkezik meg az „egyszerű“ emberekről, az eltűnt férjét kereső nőnek például konzerveket ad. A „nagy család“ kormányzása — hogy is lehetne másként — olykor megköveteli az atyai szigor alkalmazását, hiszen a renitenskedők szétzüllesztenék a közönséget. A vétségtől függően alakul a büntetés, Don Mariano „igazságos“, — van úgy, hogy megelégszik a fenyítéssel. A lázadókkal azonban nem bánik kesztyűs kézsés, őket egyszerűen kinyiratja —, s velük együtt mindjárt a tanúkat is, mert ezt a huszadik századba átültetett nemzetiségi társadalmat létében ugyan nem túlságosan, de valamennyire mégis fenyegeti egy külső hatalom, az állam, mely carabinieriket, csendőröket küld a nyakukra. A csendőrök között pedig FILMJEGYZET néha akadnak olyanok, mint Belloni százados, az északról, Pármából, tehát egy szinte más planétáról érkezett idegen, aki nem hajlandó belátni, hogy Szicíliában a maguk módján gondolkoznak és a maguk törvényei szerint élnek az emberek. Ennyit Damiano Damiani filmjének alaphelyzetéről. A Mint a bagoly nappal-ban, tehát nem a maffia réme kísért, hanem annak a társadalomnak a képe rajzolódik ki, mely melegágya és éltető eleme ennek a „modern“ rákfenének. Viszonylagos újdonsága a filmnek, hogy bemutatja, miként rendezkedett be ez az új apajogú társadalom a modern kapitalizmus teremtette környezetbe. Don Mariano már nem földesúr, hanem üzletember, az ellene, hatalmi önkénye ellen lázadó „alattvalók“ nem egy darabka földért, hanem a szabad verseny illúziójáért küzdenek — eredménytelenül. Mint ahogy a végrehajtó hatalom is hiába veti latba egész apparátusát, hogy megsemmisítse Don Mariano bitorolt pallosjogát Az igazi hatalom a pénz hatalma, ez kapcsolja vissza önműködően a hibás érdek-áramkört. Reménytelen helyzetben igazi küzdelem nem, csupán küszködés folyhat. Ennyit, s nem többet ábrázol filmjében Damiano Damiani. S mert igazi dráma nincs, feszültség sem vibrál a filmben. A rendező nem képes feltörni a bűvös kört még egyedi érvénnyel sem, de tudatában van a helyzet tragikumának, s a záró epizód pesszimizmusát nem enyhíti, csupán a groteszk felé hajlítja. Filmje tisztességes és lehangoló. Mezei Józse( REGÉNY. RIPORT, VALÓSÁG Egyféle megdöbbenéssel tesszük le kezünkből Beke György új regényét, amelynek egyébként már a címe is ilyen vészjóslóan komor: Bűnben társtalanul. *) Maga a téma az emberi lélek ún. primér szenzációi közül való, szerelem és halál játéka : egy férj féltékenységében megöli a feleségét. Ebből a szenzációs és thelodramatikus témából írta egyik nagy tragédiáját Shakespeare, és azóta mondják a féltékeny férjre, hogy „valóságos Othello". Beke regényének hőse, Jancsó Vilmos is így fölényeskedik, évődik a feleségével többször a regény folyamán : „Nem vagyok Othellel , de akkor még nem is sejti, hogy az lesz. Az olvasó sem. A drámai kifejlet az utolsó oldalon következik be, váratlanul. De ki ez a Jancsó Vilmos? Bukott újságíró, ahogy sértett önérzettel nevezi magát, de valójában azért kellett megválnia egy vidéki napilap szerkesztőségétől, mert bátran és megalkuvás nélkül forgatta újságírói tollát, bírált, ha jónak látta, akkor is, amikor ezt nem vették tőle jónéven. Eszményi ember mindenképpen, a bajt hozó újságcikk után — amelyet nem hajlandó visszavonni —, amikor egyik napról a másikra állás nélkül marad, kaphatna katedrát a város nagymúltú, híres kollégiumában is, de megint a „prófétaságot” választja, és szülőfalujába megy tanítani, az életét most arra teszi fel, hogy minden gyermeknek érettségi bizonyítvány, aztán szakma jusson a kezébe. A felesége, Eszter —ház) Állami Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1961 Három gyermek anyja —, ha nem is ér fel eddig az életeszményig, mindenesetre zokszó nélkül, áldozatkészen követi férjét a család érdekében, és Jancsóék kiköltöznek falura, a régi földes szülői házba. Abban a környezetben játszódik tehát a regény, amelyet Beke György olyan kiválóan ismer, amelyről legjobb riportjait (például Az utolsó Bethlen néhány emlékezetes darabját) írta, s amelyhez előző regényében a Vándorvillámban sem lett hűtlen, hiszen Kelemen is egy darab székely falut visz magával az építőtelepre s szeretné összebékíteni egy más arcú világgal. Tényirodalom és fikció határán az oknyomozó riport- KÖNYVEK regény manapság annyira megbecsült műfajával kísérletezett ott nem kevés sikerrel, s a lélektani ábrázolás hitelességét alapos társadalmi valóságismerettel támogatta meg. Új regényével, talán úgy gondolta, bízvást megteheti az újabb lépést a „tisztán" lélektani regény felé. (A regényben azért vannak riportos részek, .., kétségtelenül ezek a legérdekesebbek.) Ne vitassuk most a regény egyik vagy másik válfajának primátusát, akkor, amikor hierarchiájuk a mai, az irodalomra nézve oly válságos korban úgyis eléggé bizonytalan, s még azt sem lehet eldönteni, hogy a kevésbé regényes formák (én-, levél-, memoár-, esszé-forma, dokumentum-, illetve tényirodalom) hódítása, amely idestova száz éve tart, végül is kárára vagy hasznára lesz-e a regénynek. Induljunk ki inkább abból az egyszerű tényből, hogy ma nagyon sokféleképpen lehet regényt, elfogadható regényt, sőt jó regényt írni — ami egyáltalán nem biztos, hogy a devalválódás jele. Viszont bárki könnyebben megtalálhatja a maga műfaját. Ha Beke regényének váratlan, meghökkentő drámai kifejletéből indulunk ki, visszafelé pergetve a cselekményt, és tekintetbe vesszük azt is, hogy a regény hőse értelmiségi, azonkívül kiváló erkölcsi tulajdonságokkal felruházott ember, akkor több mint nyilvánvaló, hogy végzetes lépésének motiválásához egészen rendkívüli okok szükségesek. Ilyen őserejű robbanás, mint Jancsó Vilmos életében, a civilizációban felnőtt ember lelkében nagyon ritkán, valamilyen szenvedély, megszállottság őrülettel határos paroxizmusában következik csak be. De Jancsó nem rabja ilyen Szenvedélynek, sem nemiségének — mert alapjában véve jóravaló férj és családapa —, sem a „hírvágynak* — régi és találó szóval —, azaz annak a kertes kúriának sem, amelyre tulajdonképpen nem ő, hanem a felesége vet szemet, s amelynek az öröksége Jancsóékra szállhatna, ha. . Nos, ez az ár egészen elképesztő, Jancsónak egy öregedő nagynéni külső-belső cselédjévé, szolgájává és szeretőjéé kell válnia miatta, így züllik szét egy rövid év alatt egész családi élete, így lesz végül gyilkosává a feleségének, aki közben elhidegült iránta és feltehetően megcsalta, annyira, hogy már a kúria sem érdekli, hiába akarta elhitetni magával Jancsó, hogy minden bűnt miatta vett magára. Hogy van ilyen eset? Lehet. Elképzelhető, mint kóros lelki elváltozás, a pszichopatológia talán ismer ilyet is. Lehet ábrázolni irodalmilag is (mit nem lehet?), de akikor alaposan meg kell indokolni vagy valamilyen eredendő lelki hajlammal (gondoljunk például Németh László Kárász Nellijének belső tisztaságot óvó, de mégiscsak beteges valóságiszonyára — de még az ő gyilkossága sem szándékos, bármennyire is végzetszerű), vagy valamilyen elemi erejű kiváltó okkal. Az író felfoghatja figyelmeztető jelnek is és felderítheti belőle a társadalmi jelenséget, amelynek kísérője. Azaz írhat belőle oknyomozó riportot, esetleg regényt. De Beke regényében nem ilyen társadalmi okról van szó, hanem valami olyasmiről, amit még nem is olyan régen a múlt csökevényeként, a magánparaszti gondolkodás maradványaként regisztrált és nyesegetett az irodalom. De nehéz elhinni, hogy ez a következő — és már értelmiségivé lett — nemzedék életében ilyen erővel üthet vissza és ilyen tragédiákat okozhat. Ennek a nemzedéknek a problémái alkalmasint mások és az életkörülmények változásától éppen nem függetlenek — erre többek között Beke György hívta fel írásaiban a figyelmünket. Az az érzésünk, hogy most egy csábító irodalmi feladat, egy érdekesnek ígérkező lélektani tanulmány kedvéért fordított hátat — remélhetően rövid időre — a közvetlen és hiteles valóságközlés egy olyan formájának, amelyet — riportosabban vagy regényesebben — ő művelt eddig nálunk a legtöbb tehetséggel. Kacsir Mária SZENYEI SÁNDOR A KERÍTÉSNÉL Barna nagykabát volt az öregemberen, fején kopott prémkucsma, a nagykabát alól elővillant tükörfényesre kefélt bakancsa ; hosszú volt a nagykabát, nem az öregre szabott, alja a bakancs szárát fedte, de jókarban volt és jókarban volt a bakancs is, alig használt; lehet, hogy „ünneplőben" volt az öreg, de az is lehet, hogy a „hétköznapiban", ám inkább mégis „hétköznapiban" ; a gondozók az öregek Házában ügyelnek rá, hogy a ház lakói az öltözködésre vonatkozó értelmesen, pontosan kidolgozott szabályokat is betartsák. Az öreg — aki, lehetett „ünneplőben , de „hétköznapiban" is — a nem is nagyon hosszú, de magas vaskerítés egyik sarkában állt, elég messze a kapufái, közvetlenül a kerítés mögött, valósággal ahhoz lapulva, és arcát kétujjnyi vastag vasrúd közé fektetve nézett ki az utcára. A két rács között az öreg tekintetével egy jó száz méter hosszú és ugyanannyi széles utcadarabot foghatott be, abban trolibuszok és autóbuszok tömegét, a kapujával éjjel-nappal az utcára ásító garázst, a templomot vagy a templom mögött ottfelejtett állványt, amin ősszel danolva dolgozott egy féltucat kőműves, a szomszédban emelkedő mesteriskola ki-be rajzó diákjait, az előtte karnyújtásnyira másodpercenként elsiető embereket, fiatalokat, középkorúakat és öregeket, sokszor öregebbeket, mint ő — ennyi mindent láthatott az öreg a két vasrúd közé feledkezve. Az öreg NAPLÓ előtt elsietők vagy elballagók közül sokan vetettek egy pillantást rá, a kép vonzotta a szemet, mert alapja fehér volt, hó, makulátlan tisztaságú az öreg mögött, csak alatta, közvetlenül talpa alatt s akörül talán tenyérnyit volt sötét a talaj, ennyit olvasztott meg az öreg teste meleget átvett, majd időnként megcsusszanó bakancstalpa, de ez nem is látszott, csak a barna öreg a fehér alapon. Ha az ember valakire ránéz, akkor annak a szemébe néz, akik az öregre néztek, azt érezték, hogy az öreg szemére néztek és nem a szemébe, ezt érezték kivétel nélkül mind, de csak az öreg előtt elballagók tudták ezt így szavakba önteni, az elsietők nem, és igazuk volt, igaza volt azoknak, akik elballagtak az öreg előtt, mert az öreg kinézett ugyan a két vasrúd között, de nem azt látta, amit befoghatod tekintetével, nem azt a százszo száz méternyi életet látta, hanem egy levelet írt gondolatban, egy, rég megkezdett, de soha postára nem kerülő levelet, amit ott hagyott valamikor abba, hogy ■ „...igaz, hogy jó a koszt, igaz hogy sétálunk is hetenként egyszer, de van úgy, hogy kétszer, igaz, hogy nyáron virág is nyílik itt, igaz, hogy műhely is van meg társalgó, igaz hogy ruhánk is van, meleg, de.. ." Ennél a „de"-nél hagyta abba a levelet az öreg, a további fogalmazás azonban nehezére esett, egyáltalán képtelen volt tovább fogalmazni ezt a levelet és amikor — valahányszor — újraolvasta, azzal a szándékkal, hogy tovább írja, úgy érezte, hogy érát kell gyűjtenie, s érát gyűjteni kijött az udvarra, a kerítéshez, a két vasrúd között kitekinteni a világra — ezért érezték azok, akik elballagtak, de azok is, akik elsiettek az öreg előtt, hogy a szemére néztek és nem a szemébe. | SPORT# SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT # SPORT# SPORT j TELEX • A budapesti nemzetközi férfi sakkverseny negyedik fordulója után két magyar nagymester, Portisch és Szabó áll az élen , egyformán 3,5 ponttal. Florin Gheorghiu nemzetközi nagymesterünk, miután a harmadik fordulóban vereséget szenvedett Portischtól, a negyedik fordulóban pedig remire játszott a magyar Lengyellel, 2 ponttal a hatodik helyet foglalja el • A Libanonban portyázó Konstancai Farul labdarúgó csapata eddig kétszer lépett pályára és kétszer győzött: 4:2-re a Nilmi és 2:1-re a libanoni bajnokság éllovasa, a Racing Beirut ellen • Barátságos labdarúgó találkozók : Bukaresti Rapid — Bukaresti Sportul studentesc 3:0 (1:0); Brassói Steagul rosu — Brassói Tractorul 2:1 (1:1) ; Craiovai Tniversitatea — Bukaresti Dinamo 1:1 (0:0) ; Bukaresti Progresul—Bukaresti DRTA 1:0 (1:0); Tirgovistei Metalul — Bukaresti Steaua 2:7 (0:1) • Nemzetközi ökölvígó találkozó Bukarestben : Steaua — Wismut Gera (NDK) 13:7 • A Szovjetunió február 15 és 22 között sorra kerülő nemzetközi fedettpályás teniszbajnokságán Dibor Judit, Petre Murmureanu és Sever Dron képviseli hazánk színeit • A szovjet Igor Ter Ovaneszjan, hosszú távollét után. ismét versenyez, igaz, a moszkvai fedettpályás atlétikai versenyen a távolugrás Európa-bajnoka mindössze 7,55 métert ugrott. Mindemellett kijelentette, reméli, hogy rövidesen viszszanyeri régi formáját, és részt vesz a március 14-én és 15-én sorra kerülő fedettpályás Európa-bajnokság küzdelmein. Az említett moszkvai versenyen Antonyina Lazareva női magasugrásban 1,77 m-es teljesítményt ért el . A prágai fedettpályás atlétikai versenyen női magasugrásban Ilona Gusenbauer osztrák bajnok győzött , 1,79 méterrel. PR0N0SP0RT Tippünk a február 15-1, 7-es számú versenyre : Bari — Bologna / * Fiorentlna — Lazio 1 Inter — Cagliari 1 Juventns — Lanerossl 1 Napoli — Sampdoria 1 Palermo — Torino 1 Roma — Milan 2 Verona — Brescia Catanzaro — Catania 1 Livorno — Modena Monza — Perugia, x Piacenza — Atalant» 1 Reggina — Pisa 1 1970. FEBRUÁR 14., SZOMBAT Hány csapat jut felsős osztályba ? (Folytatás az 1. oldalról) Körökben és újságíró berkekben az esélyeket latolgatják, fogadásokat kötnek mérkőzésekre, de leginkább az foglalkoztat mindenkit, hány csapat jut be jövőre a B-csoportba. Ez az idei világbajnokság talán legnagyobb rejtélye. A szabályok értelmében a C- csoport első két helyezettjének van joga jövőre felsőbb osztályban szerepelni, ám Kanada viszszaléptével gyökeresen megváltozott a helyzet. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség alelnöre, Miroslav Subrt ismertette az erre vonatkozó paragrafust , mivel Kanada az idén nem vesz részt az A-csoport küzdelmein, jövőre csak a B-csoportban indulhat, így hát csak egy csapat juthat a C- ből felsőbb osztályba. Amennyiben viszont az észak-amerikai ország 1971-ben sem nevez be, akkor két év múlva a C-csoportban a helye. A bonyolult helyzetre való tekintettel a nemzetközi szövetség csak márciusi, stockholmi gyűlésen dönt a vitás ügyben. Ki nyeri a C-csoport küzdelmeit? Ez a második napirendi pont Galacon. Több neves szakember és újságíró véleményét volt alkalmunk kikérni, ezekből közlünk most néhányat olvasóinkkal : MIROSLAV SUBRT, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnöke : — Ausztria, Olaszország és Magyarország az első három hely várományosa, bármelyik csoportgyőztes lehet. SEPPL KOUDNY, a bécsi rádió kiküldött munkatársa : — Bízom az osztrákok győzelmében, anélkül azonban, hogy lebecsülném az ellenfeleket. A magyar és az olasz válogatott komoly vetélytársnak ígérkezik. A magyarok kiforrott csapattal rendelkeznek, az olaszok játékát pedig a fiatalos lendület jellemzi, az együttesben sok a tehetséges játékos. Ezek után döntsék el önök, melyik gárda a legnehezebb ellenfél. NISZKÁCS LÁSZLÓ a budapesti Népsport munkatársa : — Mi nyerjük a világbajnokság C-csoportjának küzdelmeit. A válogatott jó formában van, nemrég kétszer győztek a fiúk a B- csoportban szereplő jugoszlávok ellen és fölényes biztonsággal fektették kétvállra a dánokat is. AZ ELSŐ NAP EREDMÉNYEIVEL, ESEMÉNYEIVEL HOLNAPI SZÁMUNKBAN JELENTKEZÜNK. WIENS SANA IN CORPORE SANO (XIX.) Egyenes gerinccel A sportolás hiánya, az elégtelen testmozgás legtöbbször a hátgerinc deformációiban mutatkozik meg, ami főleg iskolás korban gyakori, amennyiben a sok ülőtevékenység, olvasás előbb-utóbb kihat a testtartásra. Úgy gondoljuk, haszonnal járhat, ha ilyen okokból külön szólunk erről a kérdésről. A gerincoszlop a test csontvázának legfontosabb részét képezi, ezért mindenkinek ismernie kell a hát szerkezetét, a gerincoszlop deformációit, a betegségek megelőzési módját. Ismeretes, hogy a gerincoszlop 33 csigolyából áll, de a hát szerkezetét ezen kívül 400 izomszalag és 550 izom is alkotja. Talán ennek a látszólagos bonyolultságnak tudható be, hogy testünknek egyetlen része sem deformálódik olyan könynyen, mint a hátgerinc. Az egészséges, egyenes gerincoszlop a hátat is egyenesen tartja, következésképpen a mellkas és hasüreg szervei, a szív, tüdő, emésztő szervek stb. zavartalanul végezhetik működésüket. Ha a hát görbe, akkor ezek a szervek úgy érzik magukat, mint bárki közülünk egy zsúfolt autóbuszban, s előbb-utóbb zavarok lépnek fel működésükben. Akik túl sokat ülnek, azok nem ritkán panaszkodnak emésztési zavarokra: a tanítóknál a csökkentett oxigén fogyasztása fáradtságérzetet okoz. Ilyen esetekben a munkavégzés sem tökéletes. Ha például görbe a hát, a mozgás nehézkessé, lassúvá válik, a fáradtság ia hamarabb jelentkezik. Mint említettük, az iskolai élettel összefüggő munka, valamint sok egyéb ülőtevékenység nincs éppen jó hatással a gerincoszlopra. Ahhoz viszont, hogy a szülők idejében vehessék észre a testtartásban mutatkozó rendellenességet, ismerniök kell, milyen a helyes és milyen a helytelen testtartás. A gerincoszlop nem teljesen egyenes, hanem, mint az A ábrán jól kivehető, bizonyos görbületekkel rendelkezik. Bármilyen eltérés esetén már deformált gerincről beszélhetünk. A deformációk általában a háti és ágyéki görbületeket veszélyeztetik. Ha a háti görbület túlságosan kidomborodik, kifózisról beszélünk (B), ha pedig az ágyéki rész befele hajlik (C) fordózissal van dolgunk. Hátulról nézve a gerincoszlop egyenes (D). Ha valamilyen görbületet észlelünk rajta, mint amilyen például az E ábrán látható, szkoliózisról beszélhetünk. Attól függően, hogy a görbület milyen irányú, a szkoliózis lehet bal- és jobboldali. Az említett deformációk csak a betegség kezdetén mutatják eredeti képüket. Ha nem kezeljük idejében, a kompenzációs elv alapján a primér görbületek mellett úgynevezett szekunder görbületek is megjelenhetnek, így például a kifózist idővel követni fogja a lordózis, fellép a kifolordózis. Ha pedig a kifózis szkoliózissal társul, kifoszkoliózisról beszélünk. Amilyen hangzatosak ezek a nevek, épp olyan károsak a gyermek testi fejlődésére a betegségek, melyeket fednek, éppen ezért következő cikkünkben a megelőzésről fogunk bővebbem beszélni. Barabás Ferenc testnevelő tanár