Előre, 1970. március (24. évfolyam, 6942-6967. szám)

1970-03-26 / 6963. szám

1970. MÁRCIUS 26., CSÜTÖRTÖK Ki jár jobban, kérdezzük, kérdezhetnénk a Szeben megyei mezőgazdasági beruházások kapcsán. Azok-e, akik üvegpalotát álmodnak — még a sertések számára is —, vagy azok, akik a meglévő épületek átalakításával kívánnak termelni ? Ki jár jobban — latolgatjuk ...A válaszszal azonban várni kell. Jó, hogy a kérdés így vetődik föl. Jó, hogy egy megye szakvezetése szakított az uniformizálással. A Szeben megyében létesülő két szövetkezet közötti sertéshizlalda (Cristian és Pauca), hogy úgy mondjuk, alrendszerű lesz. A meglévő sertésistállókat, illetve egy tehénistállót alakítanak KIJÁR JOBBAN L át hizlaldának. A beruházási költség tehát minimális. A jövedelem ezért talán már az első évben nagy lesz. Dehát akkor miért kell társulni ? A hizlaldák benépesítéséért, vagy a takarmánygondok enyhítéséért ? Nem hiszem, hogy e két tényező közül egyik is döntő szerepet játszana. A hizlaldák tervezett kapacitása ugyanis kétezer, illetve ezerötszáz sertés, ami például a Maros megyei harmincezres hizlalda állományának a töredéke. A takarmányszükséglet előteremtése szintén nem lehet fogas kérdés. Marad hát az egyedüli indok: társulás a társulás kedvéért ? Nem. Szeben megye szakvezetése termelési érdekekre gondolt, amikor olcsó beruházásokkal kívánt sok húst adni. E törekvés más vidékek számára is példa lehet. Ki merné ugyanis azt állítani, hogy hizlalni gazdaságosan csak a komplexumokban lehet ? Felmerül azonban egy másik kérdéscsoport is. Vajon Szeben megyében nem érett-e meg a helyzet egy (legalább egy) modern létesítmény felhúzására ? Nem erő-szétforgácsolás-e szövetkezetek közötti akcióvá minősíteni egy olyan feladatot, amire végeredményben egy farm is képes ? S végül a társulások tekintélye nem szenved-e csorbát e szerény vállalkozásokkal ? Íme a kérdések, amelyekre nem szabad elhamarkodottan válaszolni. A problémákat azonban nem lehet takargatni. A világ állattenyésztése a modern, gépesített zootechnika felé orientálódik. Jó tehát, hogy szövetkezeteink is új utakat keresnek. Ami azonban bevált, azt csak a forma kedvéért nem érdemes feladni. Erre figyelmeztetett a szebeni tapasztalat is, mégha vannnak is kérdőjelei. Flóra Gábor A SZÖVETKEZETI BERUHÁZÁSOKRÓL TERVEK ÉS TETTEK AZ ELGONDOLÁSTÓL a megvalósításig hosszú az út — tartja a mondás. Hogy mennyire így igaz megmondhatói a mezőgazdasági termelő egységek befektetéseinek megtervezésével és a tervek kivitelezésével foglalkozó szakemberek is Sokszor hónapok, sőt évek telnek el, mert az adatok kiszámítása, a legkifizetődőbb variáns megtalálása mellett elsősorban megfelelő menynyiségű pénzösszegre van szükség másodsorban pedig az mtsz-eknek ezt új termelő objektumok építésére kell előirányozniuk a téesz tagság döntése alapján. Nem könnyű feladat az elhatározás, hiszen nem mindegy, melyik elgondolás valósul meg először. Mint sokszor bebizonyosodott az elmúlt esztendők folyamán, a sorrend egyszerű felcserélése is gazdasági és pénzügyi nehézségeket okozhat a termelőszövetkezeteknek. Szoros a kapcsolat a mezőgazdasági munka folyamatai és a termelési ágak között. Éppen ezért a befektetések a termelés egészére irányuló hatását szükségszerűen meg kell vizsgálni. Az egymástól függő tényezők közül egyiknek is a kihagyása a befektetésre költött értékek, az elgondolt cél elvesztésével járhat. Ha egy gazdaság növelni akarja állatállományát, akkor ezt a takarmány beszerzéssel kell hogy kezdje. Régi tapasztalat, hogy a tehenek magas tejhozamai a mezőn érnek valósággá. Hogy egy gépjavító műhely eredményesen dolgozzon, nem elég csak a modern felszerelés. Ehhez többek között elméleti és gyakorlati tudással rendelkező, jól képzett gépészek is szükségesek, íme, néhány, nem is a legmélyebbre nyúló példa is bizonyság arra, hogy az új termelőegységek felépítésénél nem elég csak egy-egy tényezőre összpontosítani minden figyelmet. Ezt a követelményt, valamint azt, hogy minden egyes elköltött fej a saját maga sokszorosát hozza vissza, tartották szem előtt a Szatmár megyei mezőgazdasági igazgatóság, az mtsz-ek megyei szövetsége, valamint a mezőgazdasági bank munkatársai, amikor a tavaly megkezdett és az idén folytatódó szövetkezetközi akciók egész sorát dolgozták ki. Mit jelentenek a tagságnak, a téeszeknek, az országnak ezek az új építmények ? — erről eddig csak a számadatok árulkodtak. Ebben az esztendőben azonban a mezők, a termelő objektumok már bizonyítani fogják az elgondolások helyességét. A mezőgazdasági "bank szatmári kirendeltségének egyik irodájában a megye mezőgazdaságát vezető szervek szakemberei tárgyalnak külön-külön az mtsz-ek vezetőivel és elemzik a gazdaságok ez év első két hónapjának pénzügyi mérlegét, azt, hogy minden egyes elköltött lejt az mtsz-ek és a nemzetgazdaság érdekeinek megfelelően használják fel. Órákig folyik a vita, amíg kirajzolódik a kép és világosan látszik, hova kell csoportosítani az erőket. Ez már az építés, a munkaütem ellenőrzése, az úgynevezett végrehajtási szakasz. DE NÉZZÜK MEG milyen főbb létesítmények megvalósításához kezdtek neki, milyen termésnövelő eljárásokat gondoltak ki a Szatmár vidéki gazdaságokban. Kezdeném azzal, hogy az elmúlt évben 21 téesz tagsága összefogott és elhatározta, hogy a meggyűjtött négy és fél millió lejből Nagykárolyban gépjavító műhelyt épít. Az elhatározást tett követte és előreláthatólag május végén már elkészülnek az első megjavított gépekkel. Száz szakmunkás áll majd a gazdaságok rendelkezésére és így nem kell várni napokig, olykor hetekig az elromlott mezőgazdasági gépek rendbetételére, nem kell várni a jóváhagyásokat a felszerelések üzembe helyezésére. Ezzel csökken a gépek állása miatt előadódó nem produktív idő és ez magával hozza a gépparkok jobb kihasználását, a mezei munkák legoptimálisabb időben történő elvégzését. Nem mehetünk el szótlanul amellett sem, hogy az előbb megemlített szövetkezetközi akció néhány éven belül visszahozza a belefektetett pénzt és ezen felül több százezer lejjel gazdagítja a téeszek kasszáját. Tehát jövedelmező vállalkozás. Kálmándon a szövetkezetközi 10 hektár szolárnak az építése befejezéshez közeledik. A kilmándi, a kaplonyi, a lukácsfalvi, a börvelyi, a nagykárolyi, a mezőfényi, a csanálosi és a mezőpetri téeszek összeadta pénz 2 350 000 lejt tett ki. Saját erejéből egyetlen gazdaság nem tudta volna felépíteni a modern zöldségest, ám a 10,4—15 százalékos hozzájárulást már könnyebben elviselte a termelőegységek kasszája. Halmi és Turterebes környéke epréről messze földön híres. Ez a vidék adja az ország epertermésének nagy részét. Nemrég hazánkban egyedülálló vállalkozásba kezdtek az említett két község lakói. Két két hektáron hajtatóházat építenek, anélkül, hogy ebben az esztendőben a beültetett területen felhagynának az epertermesztéssel. Vagyis a meglévő ültetvényekre ráhúzzák az üvegházat. Ezzel a beérést 10—14 nappal megrövidítik. A gyümölcsöt korábban, magasabb áron lehet eladni és így hektáronkénti 15—20 ezer lejre ugrik a bevétel, ami nem kis összeg. Az állattenyésztés sem marad háttérben a Szamos és a Kraszna között. Az idénre három szövetkezeti sertéshizlalda felépítését tervezték éspedig Mezőteremen, Nagykárolyban és Bőjteken. Az utóbbinak már lerakták az alapjait és decemberig több mint ezer hízott sertést szállítanak el a vágóhidak. EBBEN az esztendőben újabb 70 millió lejt adtak össze a vidék gazdaságai. Ebből az összegből a megkezdett objektumok befejezése mellett futja majd egy baromfikomplexum megtervezésére és építőanyagának beszerzésére is. És végül még egy elgondolásról: Szatmár vidékén savas a föld. Eddig a téeszeknek kiutalt meszet ezek vagy kiszórták, vagy nem a szántókra, mindenki a kedve szerint. A terméshozamok azt bizonyítják, hogy nem sokat adtak erre a talajjavítási eljárásra. A sárközi kísérleti állomás eredményei alapján megszületett a terv : minden évben egy bizonyos számú mész földjét kezeljék a kiutalt vagy beszerzett mésszel úgy, hogy mindegyik gazdaságra öt esztendőnként újból sor kerüljön, így a vidéken végzett nagyarányú lecsapolási munkálatok eredményeként eltűnt fölös víz után a túlzottan savas föld sem rabolja majd a termést. Mindez tanúsítja, az elgondolásokat, a terveket jól meggondolt tettek követik Szatmár megyében, így létrejönnek az intenzív és sokoldalú gazdálkodás feltételei. Román Győző Várják a fuvarlevelet A helyiipar nagy problémájaként a leggyakrabban az anyagellátást szokták emlegetni. A szalontai Mobila helyiipari vállalatban azonban PERGŐ REZSŐ igazgató látható megelégedéssel jelentette ki: a vállalat hosszabb idő után most már nem küzd anyagellátási gondokkal... Ehelyett viszont egy másik nagyobb gondjuk van — a kész exporttermékek leszállítása. Néha — sajnos — előfordul még, hogy a leszállítási határidőre egyikmásik vállalat nem tudta legyártani (olykor objektív okok miatt) a megrendelt árut Az viszont már elgondolkoztató, ha a szállításra kész termékek, ahelyett, hogy mielőbb útra kelnének a megrendelők felé, a termelőegység raktárhelyiségeit zsúfolják. Különösen, ha — mint a szalontai bútorgyár igazgatójával folytatott beszélgetésből is kiderült — a vállalat nem rendelkezik megfelelő raktárhelyiségekkel. A jelenlegi raktár megvédi a bútort az esőtől, hótól vagy széltől, de távolról sem nyújt olyan tárolási feltételeket, amelyeket ilyen kényes áru megkövetel. Ottjártunkkor azonban a raktárban állt több mint egy hónapja 450 darab könyvtárszekrény, melyeket egy holland cég rendelt meg. Egyelőre viszont ezeknél még tisztázni kell, mielőtt vagonba kerülnének, hogy a lakkozás megfelel-e a megrendelőnek. Február 12-től már 82 Govora típusú nappali szobabútor, garnitúra is várta, hogy mielőbb útra keljen Lengyelország felé. A nappaliszoba garnitúrákat, amint a vállalatban megtudtuk, fuvarlevél hiány miatt nem tudták leszállítani. Ugyanis a nemzetközi fuvarleveleket — készen kitöltve — a Bukarestben székelő ILEXIM külkereskedelmi vállalattól kapják. A külkereskedelmi vállalat pedig késlekedett a szállítási iratok elküldésével, összegezve a holland cégnek és Lengyelországnak szánt késztermékek értékét, kitűnt, hogy a szalontai raktárakban különös gond a szalontai MOBILA helyiipari vállalatban több mint 1 660 000 lej értékű áru fekszik. Ez a helyzet mindenképpen hátrányos a vállalatnak. Először is a raktárban felhalmozódott készáru igen jelentős értéket von ki a forgalomból és egyidejűleg csökkenti a forgóeszközök forgási sebességét. A szállítás hosszabb elnapolása pedig — az esetleges anyagi károkon kívül — komoly pénzügyi zavarokat is idézhet elő. Tehát a vállalat alapvető érdeke mihamarabb túladni a kész árun. Ehhez viszont a külkereskedelmi szervek közreműködése is szükséges. Az ILEXIM külkereskedelmi vállalat bonyolítja le a helyi ipari egységek külkereskedelmét. Drághics Irimre elvtárs igazgatóhelyettes véleménye szerint a vállalat érdekei szorosan kapcsolódnak a helyiipari vállalatok érdekeihez. Ám a 450 könyvtárszekrény leszállítását nem tudják engedélyezni, amíg a lakkozásnál felmerült problémákat a helyiipari vállalat nem tisztázza a külföldi ügyféllel. Ami pedig a lengyel partnereknek leszállítandó garnitúrákat illeti, az ILEXIM már a múlt év novemberében leszerződte őket a Vállalattal. A mintapéldány viszont alig január közepe táján készült el. A szállítást azonban csak akkor tudják megkezdeni, ha a külföldi üzletfél elküldi a külkereskedelmi vállalatnak a rendeltetési állomások jegyzékét. Ezt megsürgethették volna, de a szalontaiak nem készültek el határidőre a beütemezett mennyiséggel. A Szalontán felmerülő exportügyeket kétségtelen mihamarabb rendezni kell, a hasonló helyzetet pedig el kellene kerülni. A külkereskedelmi és a helyi ipari vállalatok közötti érdekazonosság nem zárja ki, sőt szükségessé teszi a szorosabb közreműködést mindkét fél részéről, így talán az esetleges vitás kérdések is hamarabb rendeződnek, a késztermék pedig hamarabb elindul a megrendelők felé. Utóvégre ez mindannyiunk érdeke. Halász László Szűkszavú, kimondottan tényekre hivatkozó jelentést lapozgatunk át az ügyészségen. A géppel írt lapok szélén néhol felkiáltójelekkel, aláhúzásokkal próbálta a lényegesebb részeket kiemelni a törvény embere, hiszen a néhány oldalas jelentés minden sora felelőtlenséget, hanyagságot, törvénybe ütköző mulasztásokat állapított meg, egyúttal arra is utalva: mit kellett volna tenniök több esetben a mestereknek, műhely- és részlegvezetőknek és így tovább az illetékes megyei szerv felelős beosztású vezetőinek. A Szilágy megyei munkavédelmi felügyelőség ugyanis felmérést végzett a megye öt kisipari termelőszövetkezetében, s bár nem kongatták meg a vészharangot, elegendő tanulsággal szolgál az akció arról, hogy a fennálló törvények szellemében sürgősen intézkedni kell a munkavédelem terén. Számszerint huszonegy munkabalesetet jegyzőkönyveitek a múlt év folyamán a két zilahi, valamint a szilágysomlyói, a zsibói és a szilágycsehi kisipari termelőszövetkezetekben. Ám ebből hét esetet nem tüntettek fel, illetve szám szerint sem említették meg a megyei szövetség beszámolójában. Mégha kis esetek is voltak, ha csak időszakos munkaképtelenséget is jelentettek ezek a balesetek, közönyös elhallgatásuk törvénybe ütközik. A felügyelőség ankétja során tudódott ki: a kisipari termelőszövetkezetekben könnyelműen mellőzik nem egy esetben a munkavédelmi előírásokat. Nagyobbára nem is indítanak vizsgálatot a baleset okának a felderítésére, következésképpen azt sem állapítják meg, ki a hibás, milyen intézkedésekkel lehet megelőzni hasonló baleset megismétlődését, nem kerül sor a felelős személy megbüntetésére. Hat-hét soros jegyzőkönyvek (!) rögzítenek néha balesetet; vagy Szilágycsehen például 76 százalékban használták fel a munkavédelemre előirányzott költségvetési alapokat, s ezért a legelemibb higiéniai szabályokat is mellőzték a munkahelyen (nem volt szappan, törülköző); vagy 1970-re még a munkavédelmi propaganda tevékenység tervét sem készítették el egyetlen kisipari termelőszövetkezeti egységben sem. Tavaly a szakszervezetek Szilágy megyei tanácsa a munkavédelmi felügyelőséggel karöltve munkavédelmi tematikájú kiállítást rendezett. A megyében 1965 óta a munkavédelemre előirányzott pénzalapok megkétszereződtek, s a kiállítás is bizonyította : a kisipari termelőszövetkezetek egyes részlegein a legoptimálisabb körülmények között dolgozhatnak az alkalmazottak. Modern, korszerű gépekkel felszerelt üzletházaikban, műhelyeikben nem áll fenn balesetveszély. Mindez azonban egyáltalán nem jelentheti azt, hogy a megyei szövetség ne érdeklődjön a szövetkezetekben a munkavédelmi szabályok, betartásáról, az újonnan felvett munkások munkavédelmi kiképzéséről. Máskülönben feltűnhetett volna: Zsibón az UCECOM határozata ellenére sem kapnak megfelelő védőruhát. Mi több , sok esetben nem is tartjáknyilván : kinek adtak védőruhát és kinek nem. Dolgoztatnak az illetékesek engedélye nélkül villanyszerelőket, hegesztőket, az meg apró ügy, ezek után ki sem függesztették az elsősegélynyújtásról szóló tudnivalókat áramütés esetére, s azt sem vették észre, hogy több asztalos műhelyben nem biztonságos a közfűrészek mellett dolgozni. Sorolhatnék további adatokat a munkavédelemmel szemben tanúsított közönyről. Talán vannak esetek, amelyekről illetékesek sem szereztek tudomást. Egy tény azonban bizonyos törvény mondja ki, hogy hazánkban a munkavédelem állami probléma és azerre vonatkozó törvény meghatározza termelőegységenként a személy szerinti felelősséget. Mert nemcsak egyszerűen sajnálatos közöny, hanem törvénybe ütköző cselekedet, ha a munkavédelmi kiképzés formális. Megtörtént, hogy papír szerint a dolgozót akkor készítették fel, amikor például szabadságon volt! Eredményeket tükröznek a munkabalesetek csökkenéséről készített statisztikák. Az emberrel való törődés társadalmunk humánus jegye, amelytől a közöny mindenképpen idegen. Fejér László Adatok a közönyről Új kukorica-hibrid Az öntözéses kukoricatermesztésre berendezkedett állami mezőgazdasági vállalatok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek az idén a HS-301- es új hibriddel vetnek. A Funduleai Gabona- és Iparinövény-termesztési Kutatóintézetben kikísérletezett új hibrid hozama és fehérje tartalma nagy, ellenállóképessége jó, betakarítása jól gépesíthető. A tavaly például a brailai Nagyszigeten hektáronként 8000 kiló szemeskukorica termett belőle. Az idén nagyobb mennyiséget vennek a HD-310 és 120-as hibridből is. Öntözőrendszer épül A brailai „teraszon“, az ország egyik legnagyobb öntözőrendszerének építőtelepén megkezdődött mintegy 50 000 hektár előkészítése az öntözésre. A rendszer új ágát Dunavízzel táplálják. Most építik a 45 kilométer hosszú vezetéket, szerelik a vízkivételi ésszivattyúállomásokat, kijelölik az elosztó hálózatokat. Az egész rendszer csatornáinak hossza mintegy 1145 kilométer lesz. A rendszer 1973-ban, amikor teljesen elkészül, 55 szivattyúállomással rendelkezik majd, s ezek hozama egyenlő lesz az Argeș és a Buzáu folyóéval együttvéve. (Folytatás az 1. oldalról) a turisztikai látnivalót tartogató régi házak udvarát láda és más csomagolóanyag — hordók, üvegek — lerakatnak használják a kereskedelmi egységek. Itt az ideje, hogy ezeket is felszámolják. A kapualjak és lépcsőházak kitakarításának megszervezése elsősorban a lakóbizottságok feladata. A néptanácsok követeljék ezt meg tőlük, úgy ahogy Brassóban, Nagyváradon s még néhány városunkban teszik. Egyébként, ha Tavaszi „kozmetika“ a városszépítési versenyeknél beszámítanák az utcáról észre nem vehető kapualjak, bejárók és udvarok rendjét is, alighanem Brassó, Nagyvárad és Szeben kapná ezért a legtöbb pontot. S mennyi mindenről kellene még beszélni a tavaszi nagytakarítás ürügyén ! A mellékutcák köztisztaságáról, a járdák sepréséről, a kerítések s a megrongált utcai telefonfülkék és készülékek kijavításáról, a tömegközlekedési eszközök tisztaságáról, a megállóhelyek esztétikusabbá tételéről, a színes reklámok hiányos fényének pótlásáról. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a tavaszi nagytakarítás nemcsak a városgazdálkodással közvetlenül foglalkozó vállalatok és személyek feladata, hanem a városok minden lakójáé. Mindnyájunk érdeke, hogy városainknak és más településeinknek külön-külön is kellemes, kultúrált összképe legyen. S ebbe az összképbe beletartoznak olyan „apróságok" is, mint a lépcsőházak, udvarok, kapualjak rendje és tisztasága. I Az elmúlt napokban az Országos Turisztikai Hivatalban sok szó esett a világjárás és a szállítási technika közötti kapcsolatokról. Kontinensünk nagy turisztikai hivatalainak tapasztalata azt bizonyítja, hogy a szállító eszközök modernizálódása jelentősen befolyásolja a világjárást, új jelleget ad annak. Bár a kutatások még nem fejeződtek be, — és minden bizonnyal mire befejeződnek, a szakemberek már újabb jelenségekkel találják szemben magukat —, máris megállapítást nyert, hogy a hetvenes évek turisztikája két nagy, lényegében ellentétes irányban fejlődik. Mint nemrégiben beszámoltunk róla, ezek a következők : 1.) A nagy kapacitású repülőgépek a szervezett, nagy tömegeket megmozgató, rendkívüli precizitást követelő turisztikai tevékenységet vonják magukkal. 2.) A gépkocsiipar lendületes fejlődése, a személyautók számának szaporodása bizonyos anarchiához vezet a világjárásban. A gépkocsi kötetlenséget, nagy mozgási lehetőséget, a tervek ötletszerű, azonnali megvalósítását biztosítja. Másrészt a problémák özönét zúdítja a turista hivatalokra, a szállodákra és vendéglátó ipari egységekre — különösen csúcsidényben. A számadatok mégis azt bizonyítják, hogy mindmáig ez a világjárási forma van előnyben. — Miért ? — A szabadságra utazók nagy hányada a kiránduláson a kényelmen, a biztonságérzeten kívül főleg kalandot, romantikát keres. Ezt a percről percre megszervezett, pontos program szerint lebonyolított társasutazás nem tudja nyújtani. A turisták zöme így még ma is szívesebben vállalkozik arra, hogy saját kocsijával vágjon neki a világnak, még azzal a kockázattal is, hogy esetleg a kényelmes szállodaszoba helyett egyszerű kempingben tölti az éjszakát. — A nemzetközi turisztikában milyen helyet foglal el az autós turisztika ? — A legismertebb európai turisztikai nagyhatalmak üdülőhelyein megforduló turisták 70—80 százaléka autós. Csak a fentmaradt 20 százalék képviseli a társas kirándulók számát. — Milyen mértékben érzékelteti hatását nálunk ez a világjelenség ? — Hirtelen csak két számadattal tudok szolgálni. Míg 1969-ben az autós világjárók száma, akik meglátogatták hazánkat, 780 000 volt, addig az idén körülbelül egy millióra számítunk. — A Román Automobil Klubra ezek szerint rendkívüli feladatok hárulnak. Tudomásunk szerint, megalakításának egyik célja éppen az autós turisztika fejlesztése volt Hogyan képzelik el ezt ? — Az ACR sokrétű tevékenységet folytat. Elsősorban megszervezi és beszervezi a kül- és belföldi autós turisztikát, másodsorban sokoldalú szolgálatokkal áll a turista rendelkezésére, harmadsorban újjáteremti és tovább fejleszti az autós sportokat, és végül a milícia közleke-- dési szerveivel sokrétű nevelő munkát végez tagságának körében. — Talán vegyük sorra. A Román Automobil Klub több nemzetközi szervezet tagja, több testvér szervezettel tart fenn kitűnő kapcsolatokat. A fennálló nemzetközi egyezmények alapján így köteles műszaki, jogi és turisztikai szolgáltatásokat nyújtani mindazoknak az autósoknak, akik valamelyik külföldi testvérklub tagjai és hazánkba látogatnak el. Hogyan értelmezzük ezt? A külföldi autós, ha gépkocsija defektet szenved, akárcsak az Automobil Klub tagja, ingyenes technikai segítséget kap, ha a hiba elhárításának ideje nem haladja meg a harminc percet. Baleset, vagy más jellegű konfliktus esetén klubunk jogi szolgáltatásokat nyújt, és végül, ha szükségeltetik, turisztikai tanácsokkal is ellátja vendégünket. De talán ez a legegyszerűbb tevékenység. Sokkal nehezebb az autós turisztika megszervezése, mind bel- mind külföldi irányba. Büszkék vagyunk azonban arra, hogy éppen nekünk sikerült újítanunk ezen a téren. Sikerült bizonyos rendet bevinni a nemzetközi autós turisztikába a packagetour néven immár közismertté vált módszerrel. — Miben áll ez ? Ha nem tévedek a packagetour angol találmány, általában a repülőgépes turisztikában alkalmazott módszer ? — Pontosan. A packagetour lényege a programált kirándulás. A turista — lehet az egyén vagy csoport — pontos programot kap kézhez indulás előtt, amely feltünteti , milyen járattal indul, mikor érkezik a városba, ott hol száll meg, melyik vendéglőben reggelizik, ebédel vagy vacsorázik, onnan milyen járattal indul tovább Y városba. Ezt az ötletet alkalmaztuk az autós turisztikára. A különbség csupán annyi, hogy a repülőjáratokat kiiktattuk, a kiránduló saját kocsijával jut el X ponttól Y-ig. — Milyen sikere volt ennek az ötletnek ? — Főleg az északi államokban és Nyugat-Németországban nagy, a déli országokban már kisebb, de változtatott formában, pontosabban kevesebb kötöttséggel már ott is sok hívet szerzett. Bár egyelőre csak néhány külföldi céggel tárgyaltunk erről, a packagetouron résztvevők száma évről évre nőtt. 1968-ban az ötlet bevetésének évében még csak 10 000 jelentkező volt, a tavaly ezek száma elérte a 20 000-et, az idén pedig már 35 000-re számítunk. Közismert dolog, hogy az Automobil Klub tagjai számára számtalan kirándulást szervezett és szervez. Három éves léte idején, hogyan fejlődött ez a tevékenység, milyen tervekkel rajtol a klub az idén ? — Míg 1967-ben, a klub megteremtésének évében 12 000 tag és pártolótag látogatott el külföldi országokba, addig a következő két esztendőben 33 000, illetve 38 000. Többen tehát, mint a tényleges tagok száma. — A klub milyen nagyobb kirándulásokat rendez az idén ? — Előttem áll néhány kirándulás terve, amelyre a feliratkozások már a napokban megkezdődnek. íme, egyik közülük: Nagyvárad, Kassa, Zilina, Brno, Pozsony, Budapest, Balatonlelle, Nagykanizsa, Udine, Velence, Zágráb, Belgrád, Temesvár. Ez a kirándulás 15 napos. Vagy itt van egy másik, egy hat napos: Nagyvárad, Budapest, Szeged, Belgrád, Temesvár. De nincs értelme tovább sorolni, mert csupán a most előttem álló halmaz 11 útitervet tartalmaz. Említette, hogy az Automobil Klub köteles a defektek esetén segítséget nyújtani mind tagjainak, mind a külföldi turistáknak. Az elmúlt esztendő óta milyen mértékben fejlődött az úgynevezett „sárga angyalok“ által ellátott hálózat és egyáltalán a műszaki segítségnyújtás ? — A tavalyi interjúnk során említettem, hogy a „sárga angyalok“ 1970 kilométeren, a legfőbb nemzetközi utakon nyújtanak segítséget. Ezen a téren jelentős fejlődésről számolhatok be. A jelen pillanatban 45 szervizkocsival rendelkezünk, ezek közül 32 gyors, jól felszerelt R—4 Renault szervizkocsi tavaly szeptemberében lépett szolgálatba. Ennek köszönhetően az idén május 15-től, a turisztikai idény megkezdésének pillanatától már 3700 kilométeren nyújtanak segítséget szervízkocsiink. Hol számíthat a „sárga angyalok“ segítségére az autós ? * — Akárcsak eddig Borstól, Nagylaktól és Stara Moravicától Konstancáig. Ezenkívül az idén májustól Iași környékén, Észak-Moldva útjain, Észak- és Közép-Erdélyben, Olténia országútjain, hogy csak a legfontosabbakat említsem. De ezen a téren nem is ez az esztendő legnagyobb újdonsága. Bukarestben, de talán rövidesen a nagyobb vidéki városokban is a tagoknak ingyenesen végezzük el lakhelyükön a kisebb, a 15 percnél nagyobb munkaidőt nem kívánó javításokat. — Milyen előnyökkel jár az említetteken kívül az ACR-tagság ? Gondolunk itt a karbantartásra, fő- és nagyobb javításokra. _ Tárgyalásokat folytatunk a Cycloppal és az UCECOM-mal, hogy az ACR-tagokat előnyben részesítsék a javításoknál. Ha közös nevezőre jutunk, ez hatalmas előnyt jelent . Milyen fázisba jutottak ezek a tárgyalások ? — A Cycloppal közel állunk a szerződés aláírásához, az UCECOM, sajnos, mindmáig húzódozik ettől a gondolattól. — Nemrégiben a milícia figyelmeztető közleményt adott ki, amelyből kiderül, hogy hazánkban is nagy mértékben nőtt a balesetek, sokszor a halálos kimenetelű balesetek száma. Milyen intézkedéseket tesz az ACR a balesetek megelőzésére ? — Rendkívül nehéz feladat ez. A milíciával közösen elemeztük már a balesetek okait, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ennek több, egymástól sokszor független okai vannak. Tudnunk kell azt, hogy az elmúlt esztendőkben a gépkocsivezetők száma ugrásszerűen nőtt, több olyan vezető van, aki 40, sőt 50 éves kora után ült először volán mellé. Ezek esetében a készségek kifejlesztése sokkal nehezebb, mint a csaknem autóba született fiataloknál. Szükséges lenne tehát egy hatalmas gyakorló pálya, amelynek építése, sajnos, még csak terv formájában létezik, ahol a tanuló vezetők alaposabb felkészítésben részesülnének. Másrészt ajánlanánk mindenkinek, aki legalább két éve tagja klubunknak, hogy a „kezdők" csillagtúráján, vagy más rallyen vegyen részt. Ezek a versenyek, és főleg az ezekre való tudatos felkészülés, sokban elősegíti a készségek kifejlődését. A nagy sebességű kocsik megjelenésével szükségessé vált a védőöv-használat. Megint csak azt kell mondanom, hogy, sajnos, az eddig gyártott védőövek nem felelnek meg semmilyen szempontból. Pedig bebizonyított tény, hogy a védőöv használata nagy mértékben csökkenti főleg a halálos balesetek számát. Eddig csak azt mondtam el, amit nekünk és másoknak tennünk kellene, soroljak fel néhány olyan intézkedést is, amelynek már érezhettük hatását. Külföldről behoztunk egy fényszóró beállító készüléket. Sok esetben ugyanis a fényszórók szabálytalan beállítása a balesetek oka. Minden tagnak ingyenesen végezzük el ezt az oly fontos munkát. A milíciával karöltve már a tavaly megkezdtük a közlekedési jelzések modernizálását. Továbbképző tanfolyamokat is szerveztünk több megyei fiókunkban. — Beszélgetésünket talán fejezzük be a klub versenytevékenységével. — Mint már említettem egyik legfontosabb célkitűzésünk a román autósport felélesztése. Ez a jelek szerint sikerült is. Versenyzőink az elmúlt esztendőkben részt vettek több csillagtúrán, és a kezdeti bizonytalankodás után sikereket, sőt első helyet is szereztek már. Az idei hivatalos versenyidény vasárnap a fővárosban nyílt meg a Balta Alba negyedben megrendezett körversennyel, amelyet rövidesen újabbak fognak követni. A legfontosabbak a következők lesznek : a Románia csillagtúra (június 26—28), a Duna—Castrol-rallye (június 29 augusztus 1 között), a Balkán csillagtúra (szeptember 20—30), a hárromszakaszos országos csillagtúrabajnokság, a szintén háromszakaszos sebességi hegyi verseny és az említett „kezdők“ csillagtúrája. — Még egy utolsó kérdés: hány tagja van a klubnak ? — Az idei nyilvántartás még nem készült el, a beiratkozások és a tagdíjfizetések még folynak, az elmúlt esztendőben 25 000 körül volt a tagok száma, ami 1968-hoz 10 000- es növekedést jelent. Gyarmath János INTERJÚ VASILE IORDACHESCU mérnökkel, a Román Automobil Klub főtitkárával RAJT ELŐTT ELŐRE 3. oldal Bővül a fogyasztási szövetkezetek hálózata Kétszáz új épülettel bővül az idén a fogyasztási szövetkezetek falusi hálózata. Az új helyiségekben csaknem 400 bolt- és szolgáltatási egység kap helyet, mintegy 100 000 négyzetméter összterülettel. A fogyasztási szövetkezetek hálózata számos közétkeztetési egységgel bővül, főként a turisztikai szempontból fontos helyeken. Valea Ursului-ban turisztikai fogadó, Szászvároson 400 férőhelyes kertvendéglő épül. Rövidesen befejezik a szovátai fogadót, ahol 56 turistát szállásolhatnak el. Az új szezonban fogadók, kemping táborok, kertvendéglők várják a turistákat másutt is, így Cheian, Ili$e$ti-en, Babadagon.