Előre, 1970. május (24. évfolyam, 6994-7018. szám)

1970-05-23 / 7011. szám

1970. MÁJUS 23., SZOMBAT HŐS MUNKÁSOSZTÁLYUNK SZERVEZETTEN KITARTÓ PÉLDAMUTATÁSSAL KÜZD Még több, még jobb munkával! személyes hozzájá­lással Az építőanyagipari dolgozók a termelés növelésével igyekeznek hozzájárulni az utak, hidak, gyárak, házak újjáépítéséhez Marosvásárhelyen, Gyulafehérváron, Szatmáron­ és Galacon az árvíz fájdalmas nyomait minél előbb el kell tüntetni. Ez nem­csak a helybeliekre ró az eddigieknél sokkal nagyobb feladatokat. Melléjük kell állnia mindenkinek, az egész országnak, úgy ahogy történt ez a katasztrófa szomorúan lázas napjaiban. Az építő­anyagiparra különösen fontos teendők hárulnak. Mennyi felelős­séggel vállalják ezeket, hogyan készülnek teljesítésükre — erről beszélt a sajtónak adott nyilatkozatában VALERIU CRISTESCU mérnök, az építőanyagipari miniszter helyettese. „Az első napokban a megrongáló­dott építőanyagipari egységeket állí­tottuk helyre, hogy termelhessenek. Azon nyomban szállítottuk a kavicsot, cementet és egyebeket az utak, vas­utak, hidak helyreállításához. A bras­sói és tordai kőbányákból autókara­vánok viszik szünet nélkül a kavicsot. A szindi (Kolozs megye) kőbánya dolgozói terven felül 20 000 köbméter kavics kitermelésére vállalkoztak ezekben a napokban. A megye natív cementgyára, a tordai, ugyancsak je­lentős részt vállal az árvízkárok eny­hítéséből. Már eddig 1100 tonna ce­mentet, 250 tonna meszet és más épí­tőanyagot szállított Szatmárnak. A Tírgu-Jiu-L kombinát és más gyárak 12 000 négyzetméter azbocement la­pot, 25 000 négyzetméter táblaüveget, 1 millió cserepet, 2 millió téglát küld­tek ennek a vidéknek. Persze, mindez vajmi kevés lenne, ha közben nem tennénk meg min­dent, hogy gyáraink egész éven át növeljék termelésüket, terven felül nagy mennyiségű építőanyagot állít­sanak elő. Iparági szinten máris összesítettük a lehetőségeket. Máskü­lönben, a gyárak már ezt megelőzően vállalkoztak a létező összes tartalé­kaik hasznosítására azért, hogy mi­nél jobban kisegíthessék az építőket. Az elsők között megint a nagy Tirgu- Jiu-i kombinát válaszolt. A negyed­évi tervét 2000 tonna cementtel és 1 millió téglával teljesíti túl. Az évi 1 millió terven felüli téglavállalást 2,5 millióra növeli. A békési cementgyár dolgozói a második negyedévben 3000 tonna cementet és 2000 tonna meszet szállítanak előirányzaton fe­lül, a tordai cementgyár pedig ugyan­akkor 2500 tonna cementet és 2500 tonna gipszet. Hogy ezt teljesíthessük az iparág gyáraiban az egész ne­gyedéven át három váltásban kell dolgozni és nem mondhatunk le a vasárnapi munkáról. Mert nem mindegy az, hogy a har­madik, a negyedik negyedévben ad­hatunk nagy mennyiségű,­zerven felüli terméket vagy most segítjük ki minél többel a rászorult megyéket. Az in­tézkedések olyan természetűek tehát, hogy azonnali változásokat hoznak. Már a második negyedévben képes lesz az iparág leküzdeni a saját egy­ségeiben előállt károkat,­­ és olyan arányban növelni a termelést, hogy a negyedév végén 10 000 tonna cemen­tet, 5 kilométer azbocementcsövet, 9000 köbméter vasbeton előgyártott elemet, 200 000 négyzetméter tábla­üveget, 200 000 négyzetméter vízszi­getelő anyagot, sok ezer tonna követ írhasson a terven felüli teljesítmény javára. Ez a mi hozzájárulásunk, sze­mélyes adományainkon kívül, az or­szág, a nemzetgazdaság, az árvíz­sújtotta dolgozók gondjainak enyhí­téséhez." A BRASSÓI ÉPÜLETELEMGYÁR ÉS A CEMENTGYÁR MUNKÁSAINAK HELYTÁLLÁSA B­rassó megye dolgozói — egyetlen szívdobbanásban az ország egész lakosságá­val — megtetézik erőfeszí­téseiket, hogy munkájukkal hozzájáruljanak az elemi erők okozta károk mielőbbi felszámo­lásához. AZ ELŐREGYÁRTOTT ÉPÜ­LETELEM GYÁR dolgozói május 20-án váltásonként újabb gyűléseket tartot­tak, ahol megtetézték eddigi felaján­lásaikat, mivel közben értesültek a tényleges károk hatalmas méretei­ről, s tudják, milyen nagy szükség van most építőanyagokra. A gyárat is érte veszteség : a Szebes-Oltnál levő kavicsbányánál az áradás miatt meg is kellett szüntetni a munkát, a kár körülbelül 600 000 lejre rúg. Azon az éjszakán, amikor a veszély nyil­vánvalóvá vált, Ghurghian Ioan mes­ter és csoportja volt éppen szolgálat­ban. De egyetlen ember sem futamo­­dott meg, vesztette el a fejét, jórészt nekik köszönhető, hogy a kár nem lett nagyobb, mert azonnal megkezd­ték az értékes gépek leszerelését, biz­tonságba helyezését. Gondoskodtak arról is, hogy az eszkavátorokat ki­hozzák a veszélyeztetett zónából. Minderről értesültek munkatársaik, az üzem dolgozói, akik szintén nagy tet­tekkel, munkájukkal és anyagi támo­gatásukkal akarnak helytállni. A vál­lalati gyűléseken egyöntetűen meg­szavazták : megkétszerezik vállalásu­kat, 2 millió lej értékű előregyártott elemet termelnek terven felül , 1500 köbméter vasbeton elemet, 1500 köb­méter nagyfelületű pannót (ez utóbbi­ból körülbelül 75 lakást lehet készí­teni). Ezen kívül 800 000 lej többletjö­vedelmet akarnak elérni, 800 000 lej megtakarítást irányoztak elő a terme­lési költségeknél, 60 tonna fémet ta­karítanak meg. Ottjártunkkor a gyár teljes kapa­citással dolgozott, és amint azt az üzem igazgatója, MOICEANU IOAN mérnök mondotta, nemcsak a megszo­kott ütemben termelnek ezután, hanem az ünnepnapokon, vasárnap is, amint azt mind a három váltás vállalta. Az épületelemgyár munkásai, mérnökei, technikusai tudják, hogy az általuk gyártott termékekre most még sokkal nagyobb szükség van mint bármikor, a rombadőlt hajlékok újjáépítése, a víz által megrongált üzemrészek munkába állítása nagymértékben ép­pen tőlük függ, attól a többlettől, amelyet őszinte szolidaritással, segí­tőkészséggel adnak. Az üzem munká­sai nemcsak a termelésben vállalt többletmunkával akarnak hozzájárul­ni a bajbajutott vidékek lakosságának segélyezéséhez : mindenki kivétel nél­kül kétnapi fizetését ajánlotta fel a segélyalapra, a dolgozók megfogad­ták, hogy év végéig minden hónap­ban egy napot szintén erre az alap­ra fordítanak jövedelmükből. Május 19-én tartották közgyűlésü­ket a CEMENTGYÁR dolgozói. A ter­met zsúfolásig megtöltötték, mert valamennyien ott akartak lenni, részt kértek az egész népünket sújtó meg­próbáltatások elleni kemény harcból. A felszólalások is ezt tükrözték. Több cementre, mészre, kőanyagra van szükség az eddigieknél. Ezt mind­annyian tudják, belátták, szinte nem is kellett volna mondani, mégis ki­kívánkozott az emberekből a szó. Mint a megpróbáltatások során, már annyiszor, népünk ezúttal is bebizo­nyítja egységét, összeforrottságát, megdönthetetlen szilárd akaratát, hogy legyőzi a természeti csapások következményeit. Ennek tudatában, hangzottak el a részlegek, az egyé­nek vállalásai. A cementgyár dolgo­zói végülis egyöntetűen elhatározták, hogy 2500 tonna cementet, 500 tonna meszet, 15 000 tonna közuzalékot ter­melnek terven felül. Emellett termé­szetesen valamennyien felajánlották, hogy év végéig minden hónapban egy napi fizetésüket a segélyalapra adják. Nem lehet leírni, szavakba önteni a brassói üzemek dolgozóinak han­gulatát. Talán azzal lehetne mégis leginkább­­ jellemezni, hogy mindenki az eddigieknél sokkal jobban igyek­szik helytállni a maga munkahelyén. Aki eddig 5 százalékkal haladta túl tervfeladatát, igyekszik a 10 százalé­kot elérni, aki eddig talán a munkaidő lejárta előtt elhagyta helyét, ma ma­rad továbbra, ha kell meghosszabbí­tott műszakban dolgozik. Mindenkit egyetlen gondolat, cél vezet: Minél többet tenni, adni. Ezért tetézik meg erőfeszítéseiket az építőanyagipar­ban dolgozók. Albert Ilona Temesvár és Temes megye vá­rosainak és községeinek CEC-ki­­rendeltségeiben és postahivata­laiban az utóbbi két napon je­lentősen megnövekedett a forga­lom. A 2000-es CEC-számlán, az emberség és szolidaritás szám­láján gyarapodnak a nevek, az árvízkárosultak segélyezésére szánt összegek. Fiatal asszony áll az egyik te­mesvári CEC-pénztárablak előtt, páresztendős fiacskájával kézen­fogva. Háromszáz lejt jegyez be, de a nevét nem hajlandó elárul­ni. — Szerény erőmből telhetően szeretnék­ hozzájárulni a segély­akcióhoz. Főként a gyermekek­re gondolok... Válaszol mégis a kérdésre, miközben könnyes szemmel néz a békésen mellette 2000-es krónika álldogáló gyermekre. Ő bizton­ságban van. Idős ember a következő, az ő adománya is 300 lej. Stanciu Gheorghénak hívják. Bizonyára nyugdíjas. — Úgy érzem, ez a legkeve­sebb, amit tehetek és tennem kell az árvízkárosultakért... — mondja a 75 éves öregember. Fiatalok és idősebbek, nők és férfiak, névtelen adományozók sora áll a CEC-pénztárak előtt reggeltől­ estig. Határtalan segí­tőkészséggel, szívesen hozzák megtakarított pénzüket, amivel, ha nem többet talán sikerül gyorssegélyt nyújtaniok azok­nak, akiket a természet vad erői az elszabadult, zabolátlan vizek menekülésre, otthonuk elhagyá­sára kényszerített. Muresan­boan 1000 lejt jegyzett be ugyanerre a számlára, a temesvári egyetemi központ már 84 342 lejjel, a diák­ság apró megtakarításainak ösz­­szegével iratkozott fel a 2000-es CEC-számlára. A Gheorghe Lá­zár utcai 7-es számú blokk lakói szintén 2000 lejjel gyarapították a számlát. Mag Mária Bukarest, Iancului úti segélybe­gyűjtő. Újabb és újabb adomá­nyokat hoznak az emberek. Olya­nokat is, amelyeket egyelőre „ne­héz lenne átvenni“ , többen aján­lottak fel lakberendezési tárgya­kat, bútorokat... SZOLIDARITÁS Az Argeș, Bihar, Brassó, Hargita, Délj, Prahova és Galac megyei vállala­tok, üzemek és gyárak, építőtelepek, mezőgazdasági egységek, oktatási, tu­dományos és kulturális intézmények munkásai, mérnökei, technikusai, összes alkalmazottai elhatározták, hogy 1970 végéig minden hónapban legalább egy napi fizetésükkel hozzájárulnak az ár­vízkárosultak segélyezéséhez és az anyagi károk pótlásához. Pótolják a kiesést a termelés fokozásával Kovászna megye vállalatai közül Köpecbánya szenvedte a legnagyobb kárt. A víz elöntötte a vargyasi 1- es bányát, s lehetetlenné vált a munka a felszíni fejtéseknél is. A megyei szervek sokoldalú támoga­tásának­ és a bányászok megfeszí­tett munkájának eredményeként május 18-án délben az első sze­relvény már 11183 tonna lignitet szállított el a bányából, kedd reg­gel pedig a víztelenítésben elért további eredményeknek köszönhe­tően újabb munkahelyeken kezdő­dött meg a termelés. Nagy erő­összpontosítással dolgoznak a kéz­­divásárhelyi faipari egységek dol­gozói is. Az áradások mindenek­előtt az erdei utakban, a vasútvo­nalban és egyes munkahelyeken a gépekben okoztak nagy kárt. A ki­esés pótlására (a vállalat kereté­ben 21 800 munkanapot veszítettek) átcsoportosításokat hajtottak vég­re. Az embereket pedig azokban a körzetekben összpontosították, ahol zavartalanul folyhat a termelés és ahol meghosszabbított műszakok beállításával pótolják a kiesést. A megye azon egységei, ahol az áradások nem okoztak kárt, a ter­melés fokozásával járulnak hozzá a kiesések pótlásához. A sepsiszentgyörgyi Textilipari Kombinát dolgozói elhatározták, hogy a globális termelést 1 millió lejjel szárnyalják túl. Flóra Gábor A SZÖVETKEZETI parasztok küldik KOLOZS megyében az árvízmen­tes vidékek lakossága egy nap a­­latt több mint 40 tonna búzát, ku­koricát, burgonyát, csaknem 20 000 tojást, több mint 700 kiló szalonnát, sok ezer kiló túrót, húst­ és más élelmiszereket adományozott a ter­mészeti csapás sújtotta övezetek károsultjainak. TELEORMAN megye mezőgazda­­sági egységei, és a falusi lakosság május 2­1-ig egyebek között a kö­vetkezőket ajánlotta fel az árvízká­rosultaknak : .több mint 620 tonna gabonát, 76 tonna zöldséget, 1754 állatot és 6600 darab szárnyast. FEHÉR megye 76 gyűjtőközpont­jánál eddig jelentős mennyiségű é­lelmet, ruházati cikket gyűjtöttek össze az árvízkárosultak számára. A Nyugati Szigethegység szívében fekvő Albak, Bisztra, Aranyosbánya és Nagyalmás lakosai eddig 7400 kg burgonyát, 5500 tojást, több mint 380 kg sonkát, 300 kg túrót és más terméket adtak át. A balázsfalvi In­­frasirea szövetkezet tagjai elhatá­rozták, hogy 50 000 lej értékű ruhá­zati cikket és lábbelit adnak az ár­víz sújtotta lakosságnak. A ma­­gyarigeni, borosbocsárdi és szász­­orbói mezőgazdasági termelőszövet­kezetek tagjai közgyűléseken elha­tározták, hogy jövedelmükből csak­nem 200 000 lejt és nagy mennyisé­gű mezőgazdasági élelmiszert jut­tatnak az árvízkárosultaknak. Hazánk összes dolgozói körében hatalmas erővel nyilatkozik meg a szolidaritás érzése. Munkások, értelmiségiek, szövetkezeti parasztok és állami mezőgazdasági vállalatok dolgozói gaboná­val, takarmánnyal, mezőgazdasági élelmicikkekkel, ruhaneművel, háztartási cikkekkel és építőanyaggal sietnek a bajbajutottak se­gítségére. Május 20-ig az ország számos megyéjében összegyűlt körülbe­lül 4000 tonna búza és 4900 tonna kukorica, 60 tonna különböző vetőmag, 80 000 paradicsompalánta és 300 000 hagymapalánta, 2300 tonna takarmány. Felajánlottak továbbá 100 tonna búza- és kukoricalisztet, több mint 800 hektoliter tejet, 300 000 tojást, több mint 600 tonna bur­gonyát, több mint 262 tonna babot, 156 tonna zöldségfélét és szá­mos más terméket. ELŐRE 3. oldal A brassói Tractorus szakembe­rei­­ rövid idő alatt kijavították a medgyesi Automecanica több mint 40 megrongálódott motorját és gépét, közöttük áramátalakítókat, hegesztő transzformátorokat stb. A fogarasi vegyipari kombinát munkásai, mérnökei és techniku­sai felajánlották, hogy szabad időben kijavítják a kiskapusi vegy­ipari és színesfémkohászati üzem, valamint a dicsőszentmártoni vegyipari kombinát 138 villany­­motorját és más felszerelését. Az első harmincat már vissza is küld­ték a két üzemnek. A craiovai villamoskészülék- és gépgyártási üzemcsoport alkalma­zottai az év végéig minden hó­napban egy napi fizetésükkel, va­gyis összesen körülbelül 2 500 000 lejjel járulnak hozzá az árvízká­rok helyreállításához. Az üzem­csoport munkaközössége egyben 6 400 000 lej árutermeléssel meg­toldotta évi munkavállalását, s ere­deti felajánlásán felül előállít egy Diesel-villamosmozdonyt, 30 000 kilowatt villamosmotort és 60 000 kilovoltamper erőátviteli transz­formátort. A munkaközösség egy­ben megfogadta, hogy az árvízvé­delmi parancsnokságok felhívásá­ra bárhol részt vállal a megron­gálódott villamosfelszerelés kija­vításából. A honpolgári és emberi szoli­daritás számos megkapó példá­ját mutatja a Konstanca megyei lakosságnak az az egyöntetű el­határozása, hogy testvérileg hoz­zájárul az árvízkárok kiküszöbö­léséhez. Több mint 19 000 Kons­tanca megyei ifjú elhatározta, hogy az év végéig minden hónap­ban felajánlja egy napi fizetését, május 24-én és 31-én pedig ren­des munkanapként dolgozik az árvízkárosultak javára. Ugyanak­kor vállalták, hogy a lehető leg­jobb termelési eredményeket va­lósítják meg. A Pedagógiai Inté­zet hallgatói, a megyebeli iskolák tanulói a nyári szünidőben részt vesznek az árvíz sújtotta öveze­tekben a lakások, szociális-kultu­rális létesítmények, utak és mező­­gazdasági egységek helyreállítá­sában. A temesvári építőipari líceum KISZ-szervezetének tagjai attól az óhajtól vezetve, hogy népünk ol­dalán hozzájáruljanak az áradás következményeinek felszámolásá­hoz, elhatározták, hogy a nyári vakációban részt vesznek egy is­kola újjáépítésében, s erre a célra saját eszközökből fenntartott ha­zafias munkatábort létesítenek. U­­gyanakkor a nyári termelési gya­korlat során a program szerinti munkálatokat úgy végzik el, hogy ezáltal újjáépítsenek egyes létesít­ményeket. A hazafias munkatábor megnyílásáig minden vasárnap részt vesznek a közeli helységek megrongálódott épületeinek újjá­építésében. Az ösztöndíjas tanulók fejenként 50 lejt adományoznak az árvíz sújtotta családok megse­gítésére. A Delj megyei városi és falusi fiatalok 2 500 000 lejjel sietnek az árvízkárosult lakosság segítségére A nyári vakáció idején sok tanuló és diák önkéntes hazafias munka­brigádban dolgozik az árvíz súj­totta övezetekben, munkások, tech­nikusok és mérnökök pedig pihe­nőszabadságuk során működnek közre az elöntött ipari egységek helyreállításában. A tanulók ha­zafias önkéntes munkával 3 500 000 téglát készítenek, 600 tonna ócs­kavasat gyűjtenek össze, letisztí­tanak és ápolnak 400 hektár lege­lőt és 300 hektár gyümölcsöst. A craiovai építőtelepeken naponta körülbelül 300 fiatal dolgozik majd vasárnaponként több mint 10 000 ifjú megy ki a falvakra, hogy a növényápolási munkákban segéd­kezzen. A craiovai fiatalok eddig kö­­rülbelül 40 000 lejt helyeztek letét­be az árvízkárosultak segélyalap­jára.

Next