Előre, 1970. augusztus (24. évfolyam, 7071-7095. szám)
1970-08-08 / 7077. szám
1970. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT GYORSÍTANI KELL A BERUHÁZÁSOK ÜTEMÉT MEGYÉBEN. Az 1966—1970 évi ötéves terv utolsó esztendejének is eltelt már a fele, következik az utolsó, döntő szakasz, amikor minden erő mozgósításával valamennyi iparág minden egységében el kell érni a meghatározott célkitűzéseket. A következő esztendők nemzetgazdaság-fejlesztési előirányzatainak sikeres teljesítését most készítik elő mindenütt. Most kell lerakni azt az alapot, amelyre a jövendő nagy feladatai épülnek. Ezért — az árvíz okozta veszteségek felszámolásával párhuzamosan — a beruházások előirányzatait maradéktalanul teljesíteni annyi, mint lehetővé tenni a következő nagy ipari-gazdasági tervek megvalósítását. ............. Maros megyében számos vállalat eredményei, igazolják, hogy nem tévesztették szem elől e fontos feladatot és nemcsak teljesítik, de túl is haladják az előirányzatokat. A dicsői üveggyár például beruházási tervének 95, a marosvásárhelyi METALOTEHNICA 67, a Megyei Villamosítási Vállalat 62, a Könnyűipari Felszereléseket Gyártó Vállalat 51, a Faipari Kombinát 54 százalékát teljesítette az első félévben, a lakásépítkezésben pedig már rég túlhaladták a 60 százalékot. E vállalatok sorában nem egy — például a dicsői üveggyár, Könnyűipari Felszereléseket Gyártó Vállalat és Faipari Kombinát — jelentős veszteségeket szenvedett az árvíz következtében, mégis képes volt erős helyes felhasználásával az állami segítséggel beruházási feladatainak eredményes teljesítésére. Ennek ellenére a megyei átlag 50 százalék alatt maradt, a globális évi előirányzatnak mindössze 42, az építés-szerelésnek 49 százalékát sikerült csak megvalósítani. Ebben jelentős szerepe van a marosvásárhelyi Nitrogénés Műtrágya Kombinátnak, amely — egymaga 16 százalékot képvisel a megyei beruházásokban, — évi feladatainak alig 22 százalékát teljesítette. De nem is lehet csodálkozni ezen, hiszen a kombinátban a munkákat csak márciusban kezdték meg. A munkatelepszervezés, utak, terepegyengetés stb. elrabolta az időt, az alapmunkák így tulajdonképpen csak most kezdődnek. Így történt, hogy július derekán az évi feladatoknak csak 22 százalékát valósították meg, s bizony a kolozsvári építkezési vállalatnak minden lehetőségét ki kell használnia, hogy az év végéig behozza a lemaradást. Elmaradt a dicsői vegyipari kombinát is, amely — bár az építkezés 51 százalékát valósította meg — csak 31 százalékát végezte el az előirányzott feladatoknak. Az árvíz okozta veszteséget a vállalat szeptemberig minden bizonnyal pótolja, a kombinát munkaközössége gigászi munkát végzett ennek érdekében. A beruházások helyzete azonban aggodalomra ad okot, mivel a gépi berendezések nem érkeznek idejére, egyes felszerelések szállítási időpontját jóval az építkezések átadása utánra állapították meg. Ez azt jelenti, hogy az elmaradt munkákat nem képesek kellőképpen pótolni, hiszen csaknem minden a szállítóktól függ. Hasonló helyzetben van az ELECTROMURES vállalat is, ahol több millió lejes beruházás folyik, ám a tennivalókat csak negyvenkét százalékra teljesítették. Az épületek készen állnak, de hiányoznak a gépek, berendezések, amelyek érkezését nem tudják határidőre biztosítani. Ezek szerint különösen a villamos számológépgyárban az átadás ismét elhúzódik. Noha lényegesen kisebb összegű beruházásról van szó, a segesvári texttil-kombinátban sem kielégítő a beruházások üteme. Itt mindössze 45 százalékra állanak, az építés-szerelés viszont csak 21 százalék. A lemaradás különösen a selyemszövődében nagy, ugyanis a brassói 5. sz. Építkezési Vállalat kirendeltsége roszszul szervezte meg a munkát, másrészt jelentős időveszteséget szenvedtek a kétszer is pusztító árvíz következtében. Ennek ellenére minden lehetőség megvan arra, hogy a harmadik évnegyedben behozzák a lemaradást, ha — és ezen a hangsúly — ésszerűbben szervezik meg munkájukat. A X. pártkongresszus irányelvei során különösen meghatározta a tennivalók között: tervezőknek, megrendelőknek, építőknek magas fokú felelősségérzetet kell tanúsítaniuk a beruházásokra kiutalt jelentős alapok kezelésében és arra kell törekedjüiük, hogy ezek az alapok a legrövidebb időn belül meghozzák a várt gazdasági eredményeket. A Maros megyei lakásépítők — többek között — eredményeikkel tesznek bizonyságot ez alapvetően fontos szempontok tiszteletben tartásáról. A megyében állami alapokból ötven millió lejt irányoztak elő lakásépítésre, ebből harminc milliót már felhasználtak. Az év elején előirányzott 1200 lakásból eddig 679-et adtak át, a többit — ehhez az árvízkárosultak megsegítésére újabb 720 lakás járul — az év végéig átadják. Ugyancsak épül 941 személyi tulajdonba kerülő lakás, amelyből 187-et be is fejeztek. A lakásépítők példája igazolja, hogy az anyagi alapok és a rendelkezésre álló erők ésszerű felhasználásával, körültekintő munkaszervezéssel, a termelékenység növelésével e lemaradások felszámolhatók, a beruházási előirányzatok maradéktalan megvalósítása lehetséges. Gáspár Tibor NÉGY HÓNAP MUNKATELEP-SZERVEZÉSRE ? ÁLLAMI ALAPOKBÓL: 50 000 000 LEJ LAKÁSÉPÍTKEZÉSEKRE TETŐ ALÁ KERÜLTEK (Folytatás az 1. oldalról) más személyi javak pótlására már eddig kifizetett a község lakói számára. S itt jegyezzük meg, hogy megyei viszonylatban eddig 113 millió lej pénzsegélyt folyósítottak az árvízkárosult lakosságnak. Az állam sokoldalú segítségével itt, Udvariban is, lépten-nyomon találkozhatunk. Szakemberek népes csoportja van jelen az építkezéseknél, tehergépkocsik karavánja szállítja a telkekre a téglát, cserepet, homokot kavicsot s egyebeket. A már említett új iskolát, tornatermet bölcsődét és napközi otthont a kolozsvári építkezési tröszt egyik szakembercsoportja építi Gruber Gyula mérnök irányításával. A betonkeverőtől a szállító eszközökig mindent maguk hoztak, hogy semmiben sem legyen hiány, zavartalanul haladjanak az építéssel. Egyetlen mozgalmas építőtelep az egész község. Jellemző az itt folyó nagy munkálatokra, hogy mintegy 70 hektárnyi területre vannak széthordva az építőanyagok, ekkora területen építkeznek az emberek. Több új családi ház már tető alá került, még többnek most ácsolják a tetőszerkezetét. Új utcák, tartós téglaházak nőnek ki a zöldellő kukoricatáblák között, minden szabad telket beépítenek a régebb meglevő utcákon. Bácsa Gyula, a helybeli állami mezőgazdasági vállalat dolgozója, az elsők közt emelte tető alá új otthonát az elpusztult régi ház helyén. Felesége, aki az mtsz kertészetében csoportvezető, örömmel mutatja meg az új, háromszobás csinos házat. — Most, vasárnap, szerelik be a villanyt, aztán bevakoljuk a falakat s helyére rakjuk az ajtókat, ablakokat, legkésőbb 2—3 hét múlva felköltözünk a szűkös nyárikonyhából — mondja boldogan Bácsáné. — Az államtól kapott segítséggel biztos és kényelmes otthont építettünk magunknak. És milyen rövid idő alatt! Tudtuk az első perctől, hogy nem maradunk magunkra, az állam segíteni fog, de bizony mikor levonult az ár és mindent romok takartak itt bent az udvaron, nem gondoltuk volna, hogy alig két és fél hónap múlva ismét fedél lesz a fejünk fölött, méghozzá sokkal jobb, mint a régi volt. Ezúton is köszönetet szeretnék mondani az államnak, s mindenkinek, aki segítségünkre sietett. Nagy az öröm Joan Cimpeanuék családjában is. Biztos fedél került az ő fejük fölé is a most nyitott Nyárfa utcában, az ő házuk épült fel elsőnek, csupa beton és tégla az egész, nagy ikerablakokkal. — Berendről jöttünk ide és nem bántuk meg, hogy itt építettük fel az új házat — fogad a családfő. — Itt sokkal nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat, mint ott, a töltések közvetlen közelében. A három gyermek szempontjából is sokkal jobb, napközi otthon, tágas iskola épül nem messzire tőlünk. Mit szól hozzá, jó kis ház, ugye? Húszezer lej pénzsegélyt kaptunk az államtól, segítettek szakemberekkel és amire csak szükség volt, helybe szállították az építőanyagot. Cimpeanuék szomszédságában is több új téglaháznak most ácsolják a tetőzetét. Szarka László és veje, Burcuș Gheorghe, egymás mellé építette az új otthont. Az erős családi szálakra, a kölcsönös segítségre vall, hogy mindent párhuzamosan végeznek, egyidőben nőttek magasba a falak s most a tetőt is egyszerre húzzák fel. Mire e sorok megjelennek, talán már a hagyományos virágcsokor is ott fog integetni a tetőn. — Idős ember vagyok, sok mindenen mentem át, sok mindent láttam, de ilyen önzetlen segítséget, mint amilyent mi most ebben a bajban kaptunk az államtól, még soha nem tapasztaltam — pihen meg egy percre a munkában Szarka bácsi. — Berenden laktunk, mindenünk odaveszett, vejemnek az új háza. Nehéz szívvel hagytuk ott a falunkat, de amikor láttuk, hogy mindent megadnak az új fészekrakáshoz, megkönnyebbült a szívünk. Vasárnap osztották ki a telkeket s hétfőn délben már köves út fogadott itt bennünket a mezők szélén. Minden anyagot helybe szállítottak, a betont megkeverték, nekünk csak be kellett önteni. Avasfelsőfalusi és szokondi mesterek segítettek az építésnél. Mi már különösebb gond nélkül várhatjuk a telet. Minden azért történik most itt, Szatmárudvariban is, mint sokfelé az országban, hogy valamennyi árvízkárosult, hajléktalanul maradt család különösebb gond nélkül nézhessen a tél elé. (Folytatás az 1. oldalról) A SZALMABÁLÁK árnyékában delelőre gyűlnek össze a traktorosok, kombájnosok, zsákoló téesztagok. Hozzák az ebédet. Túl a búzatáblán fekete parlag. A parcella végében traktor s vetőgép. Áll mind a kettő. A traktoros jelenti, nem tudja elég mélyre ereszteni a kukorica magot s azzal elsiet. Teheti, itt a délebéd ideje. A mérnök is menne. Valami mégis visszatartja. A vetőgépes traktornál lepattan a kocsiról s fel egyenesen az acélparipa nyergébe. Int a brigádosnak, töltse fel a tartályokat maggal. Aztán indít. Egy kör, még egy, a gép munkája kielégítő. Megáll a traktor. Várjuk, hogy a mérnök leszálljon róla. Nem teszi azonnal. Néhány pillanatig fejét a kormánykereken nyugvó karjára hajtja. Mintha pihenni szeretne. Az elnök mondja: háromszor szántottunk ezen a földön. Háromszor szorított ki bennünket innen a víz. Háromszor próbáltunk bele magot hinteni, egyszer sem sikerült, csak most negyedszerre. Végre. Ilyen a mezőn az idei nyár, a 70-es bánáti nyár.MEG LESZ-E a 290 tonna ? — Ás meg, még a háromszál is. Mare? Andrei, a szövetkezet állattenyésztő mérnöke válaszol ilyen határozottan, amikor a harminc vagonos húsleadási ígéretre terelődik a szó. Mert — esős tavasz ide, nehéz nyár oda — a zsombolyaiak úgy rendezik dolgaikat, hogy húsgyár rangjához méltóan állítsák elő az annyira keresett és nélkülözhetetlen árut. Papírt, ceruzát vesz elő, úgy számítja ki, miből mennyi jövedelem folyik be. Csupán a sertéshizlalda egyhatodát adja a bevételnek. Dehát miért is lehet húsgyár névvel illetni a zsombolyai szövetkezeti hizlaldákat? Kicseréljük az egész állományt..., ipari keresztezést alkalmazunk..., megrövidítjük a tenyésztési időszakot..." kombinált takarmányokat etetünk..., az állomány meghaladja a 3000 főt..., állandósítottuk a gondozókat... Röpködnek egymásután a műszaki, szervezési jellegű fogalmak, a nagyüzem ismérvei. Ott, ahol a szalmapiramisok magasodnak, szokatlan épületvázakra bukkanunk. Mint valami wigwamok, köralakban elhelyezett s a modernség — persze, nem öncéluság — kedvéért vasból kovácsolt cölöpök emelkednek ki a töldből. Nemsokára fallal veszik körül őket, aztán az ólakat benépesítik jófajtájú állatokkal. — Dehát miért a szálláshelyek szokatlan formája? — Üzemszervezési igények diktálják így — s az állattenyésztési farmok vezetője röviden előadja elgondolásuk lényegét. Egy-egy ilyen lábra állított hengeralakú építményben 300 hízót nevelnek. Olyan berendezésekkel látják el, hogy a süldőknek semmi más dolguk nem lesz csak az, hogy egyenek nyugodjanak, hízzanak, félhomályban gömbölyíthetik sonkáikat, senki sem zavarja meg őket. Ember is csak egy viseli gondjukat, pontosabban ezrenként egy gondozó látja el őket. Az új technológia lehetővé teszi, hogy ugyanannyi takarmánnyal a napi súlygyarapodás megkétszereződjék, megrövidül a hizlalás időszaka, több húst értékesíthetnek s a jelenleginél gazdaságosabban. És lesz aztán az igazi nagyüzemi árutermelés. Hanem a sertéstenyésztés Zsombolyán most is a legjövedelmezőbb gazdálkodási ág. Az idén három milliót hoz. —KIK AZOK, akik ennyi pénzt csinálnak? — Huszonnyolcan vannak — hangzik a pontos válasz — Baloceanunak, Dávidnak, Androninak s társaiknak köszönhetjük a legjobb üzemágat. Nem tudják mi az, hogy hiányozni a munkahelyről. Számukra hajnali fél öttől délután hatig tart a munkaidő, a rendet senki sem szegi meg, így gyűlnek össze valahogy a tornák... A kapunál a mérnök odaszól a mérlegkezelőhöz : — Ma hány hízót adtak át? — Nyolcvanat. — Atlatsúly? — Százkilenc. Elégedett bólintás, ami arról vall, hogy akkor terv szerint haladnak. Ilyen a jószágtelepen az idei nyár, a 70-es zsombolyai nyár. ZSOMBOLYAI NYÁR Zsombolya — a zöldövezetek városa Az Ovidius-szobor a konstancai tengerpart fölött magasodik, a városháza terén, gépkocsik forgatagában. A robajt hajókürtök rekedt bőgése szaggatja néha. A világló égre, tűzfalak és cseréptetők párás szakadékába, furcsa, fekete vonalakat rajzol a kikötő: árbocokkal, toronydaruk gémjével meg a silók karcsú hengereivel. Amikor a szobrot avatták, valami nyolcvan esztendeje, innen még a végtelen vízre lehetett látni. A kőtalapzatra a keservek négy sorát vésték. „Hic ego „qui faceo tenerorum lusor amorum.. .* és amíg a „zsenge szerelmek költőjének" túlvilági üzenetét olvasom, csakúgy magamnak halkan skandálva, a verslábakon járó szárnyas dallamtól mintha valósággal elhalkulna a zűrös nagyváros. Minden száműzetés helyének zord neve azóta Tomi, a „világ vége", a néhai birodalom limese. A szálló felhők alatt a tenger arca akkor is, két ezredévvel ezelőtt, épp ilyen lehetett, mint most: zöld húsú és fehér barázdás. Csak sziklás partja eshetett bennebb néhány tíz méterrel. A dombokat persze még öreg erdő borította. Hogy a kolónia, a kikötő, a csarnok vagy az erődített katonai tábor merre feküdt, azt az ásatások megmutatják ma is pontosan. Kerek tíz évig él itt együtt mindenféle nyers modorú katonai vezetővel meg elöljáróval az addig elkényeztetett költő, körülvéve Kémekkel, akik szemmel tartják, átolvassák még a leveleit is. Halálig reménykedik kegyelemben, de hiába. Két császár adminisztrációja marad adós a rehabilitációval. Elhagyatva, a magány-élmény sokkjában alkotja leghatásosabb két művét, a Tristia és a Pontusi levelek elégiáit, a műfaj remekeit, csupa lemondó, borongós hangulatú, a sors döntésébe szomorúan belenyugvó versét, a száműzetés dalait. A pontusi élet ovidiusi leírása szándékosan valószerűtlen, célja nyilván az lehetett, hogy odahaza szánalmat ébresszen sorsa iránt. Igaz, a barbár tájak árnyékát Róma napsütéséhez mérte, Augustus Városához, a legendás „aranykorhoz". Ahol a császár és nagybefolyású minisztere, Maecenas maguk is literátorok voltak. Micsoda emberek jártak akkor ezen a földön! Vergilius, Horatius, Propertius és Titus Livius. Ezek az óriások majdnem egyidőben éltek. A már-már mesebeli kor alkonyának ünnepelt kedvence a fiatal Publius Ovidius Naso. Miért száműzték hát tulajdonképpen? Okát pontosan ma sem lehet tudni. Az Átváltozások utolsó könyvét befejezi és belekezd az Augustus-házat istenítő ünnepi Naptárba ,amikor megjön a rég rettegett császári parancs, amely az 51 éves költőt örökre száműzi Rómából, bár polgárjogát és vagyonát meghagyja. Hónapokig utazik kíséretével északra, majd a Dunát követve érik el a tengert, a Pontus Euxinust, a Vendégszeretőt. Fogcsikorgatva üdvözli rideg „otthonát", Tomist. Amit kiástak és föltártak abból a „gyűlölt" világból azóta, a gyönyörű romok, a gazdag fürdők kék medencéi, a csarnok mozaikpadlója, az oszlopfők, a csonka szobrok, a szép kígyó, a remek aranyékszerek és ötvösmunkák, mind, mind csak „kézzelfoghatóbbá" teszik annak megítélését, hogy mit jelenthetett egy latin költőnek egykor elveszteni Rómát. Hiszen a föld alá taposott, elpusztult telep még ma is a távoli csillagváros sugárzó fényét tükrözi felénk. Idegenek közt itt talál rá a kegyelmet hozó halál. Lelke az árnyakhoz száll alá, teste illatos máglyán hamvad porrá. Számtalanszor kifosztott urnáját 19 évszázad múltán ki találná meg? Haló porában elkeveredett ebbe a köves-homokos földbe, szellemét „a falánk nagy idő" el nem törölte soha, beleivódott az igazságtevő holnapba. Késői Metamorfózisát éli az Ovidiusra emlékező, napsütötte part. Egy lázas és rövid évtized a fölismerhetetlenségig újrarendezte a kikötőváros és a tengerpart képét. Ebben a panorámában tán egyetlen régi ismerős: az impozáns kaszinópalota. Szecessziós betonkagylóit közvetlenül a sziklafal párkányába ágyazták, a karcsú mohamedán minaret tövébe. A hajóról nézve: Konstanca ezüstfehér. Csupa világos felület: az oromzat „csipkéje" kék-fehér oszlopsor, tömzsi toronytömbök azok... hátul, a mamaiai földnyelv mögött, a tavon is túl következnek az összefüggő lakónegyedek, Tomis I, II III, IV és Tomis- Nord... Arrább egy cement szürke folt: az ezerágyas kórház hatalmas ipszilonjának tengerre néző, nyilazott szárnya... Zöld mezőben mészfehér négyszög: az Adminisztratív Palota, a megye politikai és közigazgatási központja, rögtön közelében a posta és telefon épület-komplexumának ólomfehér válla, az állomás tetőhéjától nem messze a kék palettás világítótorony, két egymásba csúsztatott, semmiszínű hegyesszög... Aztán balra, amíg a szem ellát, húzódik a kikötő... Hatalmas hullámtörő gátak, medencék, mólók, dokkok, dokkok dokkok, silók, roppant ciszternák, raktárak és valóságos daruerdő... és egyre épül még a kikötő, mint a koralltelep, terjeszkedik ki a tengerre a míniumpiros front, de holnapra a bevégzett felület mindig valamiféle fehér árnyalattal oldódik a kikötő mammut-tömegébe... A néhai álmos gabona-rakodó helyén korszerű óriás születik, a mediterrán-medence egyik legnagyobb világkikötője. Konstancától északra tarkált Mamaia, ködbevesző, elegáns ívű partvonalán megpihen a tekintet... A szélfújta homoksáv, a lomhán megtörő hullámok, az üvegfalú nagyszállók, rafinált hotelüzemek, az ország legnagyobb turisztika-ipari vállalata, a tömegvendéglátás minden irigyelt kényelmével és személytelenségének ártalmával egyetemben. Mamaiától Mongóliáig ez a hatvankilométeres, Európa-híres homokpad, térkép szerint végeredményben ez is Konstanca. A tengerpart képzeletbeli mennyboltján az egykori száműzött emléke stacionárius csillagként tündököl, romantikájából pazarló bőséggel telik turistareklámra is. Hanem az ércszobor, a nagyváros robaja mélyén, zarándokhely. A história századok óta és újabban az irodalomtörténet is mindegyre megpróbálja földeríteni a száműzetés valóságos okát, a császári döntést sugalló indulatot. Valamelyes célzást rejtenek a pontusi dalok vagy például a Keservek negyedik könyvének egyik elégiája, az „önéletrajz" is. A kortársak följegyzése szerint a költő „bűne" az indiszkréció lett volna, nevezetesen az, hogy túlságosan sokat tudott Augustus lányának, Júliának magánéletéről. Ahogy erről ma vélekedünk, ez több mint bűn, ez már hiba volt. Ismeretes az is, hogy Augustus megvetette az „Amores" és az „Ars amatoria" cinizmusát, gátlástalanságát, a szerelem tisztára technikai jellegű fölfogását, azt a dekadenciát, amely megszabadul a szerelem minden magasabb, szellemi velejárójától. A művelt császár ján érezte, micsoda jövő előhírnöke Ovidius. Az utókor ezt így fogalmazta meg: Vergilius és Horatius az augustusi nagy pillanat költője, — Ovidius az egész hosszan hanyatló császárságé. Szerb Antalt idézem: vannak költők, akik gyengéik révén lesznek halhatatlanok. Ovidius maradandóságának egyik titka, hogy dekadenciájában ismert magára a hanyatló Róma. Érdemes idemásolni az egyik kiváló osztrák Ovidius-kutató gondolatát. Azt írja, hogy újraolvasva a pontusi száműzött verseit, sok minden, ami korábban a hízelgés elképesztő túlzásának tűnt, éppen mértéktelensége miatt ma ironikus színezetet kap. A császár előtt a legkörmönfontabb hízelgéssel térdet hajtó költő hirdetni merte, hogy műve maradandóbb lesz Augustus alkotásánál, hiszen kétségtelen az, hogy Ovidius kortársai, amikor a híres jövendölést olvasták, a jóslatot, hogy ezek a versek túlélik majd a tüzet és Juppiter haragját is, valahányan bizonnyal Augustusra gondoltak. Lehetett vendégszerető a száműzetés ? Lehetett humánus az önkény? A tenger, akár a természet, örökké vendégszerető, bölcs türelemmel fogadja otthonába fiait. A száműzötteket is. VENDÉGSZERETŐ SZÁMŰZETÉS MAROSI BARNA riportja MARX JÓZSEF felvétele ELŐRE 3. oldal LÁTTUK HALLOTTUK MEGTUDTUK MESSZE MEG A TANÉVKEZDÉS? A diákság vígan vakációzik, a tanszergyártóknak azonban éppen most van a csúcsidényük. A temesvári Technolemn vállalat tanszergyárában hatalmas mennyiségű iskolai segédeszköz készül és indul útjára ezekben a napokban. A gyárban csupán egyetlen hónap leforgása alatt 250 000 vonalzó, 100 000 szögmérő, 20 000 tolltartó, rengeteg rajztábla, különféle típusú, nagyságú logarléc és más tanszer készül és indul a raktárakba, üzletekbe, hogy augusztus végén — szeptember elején minden iskolásnak jusson belőle. IFJÚSÁGI MUNKATELEPEK Máramaros megyében az elmúlt napokban két új ifjúsági munkatelepen indult be a tevékenység. A kapuikbányáin az ifjak a bányászváros korszerűsítési és csinosítani munkálataiban segédkeznek, a szélszegi munkatelep fiatal brigádosai pedig a Szamos partjainak megerősítésén és új védőgátak építésén dolgoznak. A két új munkatelep megnyitásával 21-re nőtt a megyében létesített ifjúsági munkatelepek száma az itt dolgozók önkéntes munkájának pénzbeli értéke mostanáig majdnem 15 millióra rúg. MODERN KENYÉRGYÁR építését kezdték meg a közelmúltban Segesvár municípiumban. A legkorszerűbb berendezésekkel felszerelt egység naponta 20 tonna ropogóshéjú cipót és más sütőipari terméket szállít a város lakosainak asztalára. FARMEC A farmec magyarul varázst jelent. Farmec nek keresztelték el Bukarest egyik egészen újsütetű kereskedelmi egységét. Rendkívül találó elnevezés. Hiszen a Farmec polcain csupa varázsszer található. A gyengébb nem hódító tendenciáit kielégíteni hivatott szaküzlet valóságos fegyvertára az erre a célra készített „muníciónak“. Mert az összes hazai kozmetikai cikkeket gyártó vállalatok terméklistája hever itt terítéken. Az érdekelt feleknek készségesen eláruljuk a fegyverraktár pontos címét is: Calea Víctoriei 61-63. A nők ebből is láthatják, nem félünk. .. a hódító tendenciáiktól. PARLEZ-VOUS FRANCAIS ? Craiova és a franciaországi Nanterre testvérvárosok. S jó testvérekhez illően ápolják rokoni kapcsolataikat. A napokban nanterre-i ifjak érkeztek az olténiai városba, hogy eleget tegyenek ennek a nemes és kellemes küldetésnek. — Parlez-vous francais? — hallani mostanában gyakran a craiovai utcákon, tereken. A francia vendégek ismerkednek a várossal, az olténiai tájak műemlékeivel, természeti szépségeivel. S természetesen elsősorban a hozzájuk hasonló korúakkal. Ugyanakkor egy csoport craiovai fiatal Nanterre-ben vendégeskedik és viszonozza a testvéri látogatást. FŐISKOLÁK ŐSZI FELVÉTELI VERSENYVIZSGÁIRA készülőknek tudomásukra hozzuk, melyik fakultáson vannak még üres helyek. A brassói műegyetemen , a mezőgazdasági gépek tanszékén 15 hely , a faipari tanszéken 41 hely , a gépészeti tanszéken (melegmegmunkáló gépek és berendezések) 7 hely. A kolozsvári műegyetemen : a mezőgazdasági gépek tanszékén 5 hely. A temesvári műegyetemen : Mechanikai fakultás (gördülőanyagok — 10, hidrotechnikai és pneumatikus gépek — 11 hely); mezőgazdasági gépek tanszéke 51 hely; építkezési tanszék (ipari és középítkezés — 22, hidrotechnikai építkezések — 29, vasút-, út- és hídépítés — 16, talajjavítási — 29 hely). Kolozsvári Agronómiai Intézet: Állattenyésztési tanszék 25 hely. Temesvári Agronómiai Intézet : Mezőgazdasági tanszék — 48, állattenyésztési tanszék — 33 hely. A lajstrom nem teljes, csupán néhány főiskola betöltésre váró helyeit soroltuk fel. ÖREG EMBER NEM VÉN EMBER Megcáfolhatatlanul igazolja ezt a Hirsefti községben (Arges megye) Raducu Stancu. A 60 éves nyugdíjas 2000 kilométert pedálozott kerékpárján, bejárta Olténia, Bánát és Erdély egy részét. Néhány nappal ezelőtt érkezett haza a kerékpártúráról, s mint kijelentette, kitűnően érzi magát, 2000 kilométer meg sem kottyant neki. A rovatot szerkeszti: Henkel Tibor